Az általunk ismert Európa gyökerei nagyon, nagyon messzire nyúlnak vissza.
Ahhoz, hogy megértsük, mi mindent köszönhetünk a mai Európának, fontos ismerni létrejöttének történetét.
Egyes uralkodók, mint Nagy Károly vagy I. Napóleon, már a múltban is tettek kísérleteket arra, hogy Európa országait egyetlen nemzetté egyesítsék. Európa egyesítésének e korai kísérletei többnyire véres háborúkkal jártak.
A XX. században azután két hatalmas háború is lángba borította földrészünket, s azután végigsöpört az egész világon. Világméretű pusztításuk miatt nevezzük e háborúkat világháborúnak.
Az első világháború 1914 és 1918 között zajlott, ennek befejezése után alig húsz évvel tört ki a második világháború.
Tudtad, hogy „Európa” elnevezése a görög mitológiából származik?
Európé rendkívüli szépségű hercegnő volt, aki a Földközi-tenger ázsiai partvidékén, Türoszban (a mai Libanon területén) élt. Zeusz, a mitológiai főisten szerelemre gyúlt a szépséges Európé iránt. Sikerült elcsábítania és magával vitte Görögországba. Szerelmük nyomán a hercegnő három gyermeknek adott életet, s ugyanakkor nevét adta földrészünknek: Európának.
A második világháború után, 1945-ben Európa nagy része romokban hevert.
A hat évig tartó, szörnyű pusztítással járó háború 20 millió árvát, romba dőlt városokat, éhező és otthonukból elmenekült emberek tömegeit hagyta maga után. Európát igazi katasztrófa sújtotta. Mindent újjá kellett építeni!
1945 után Európában ismét béke lett, de a kontinens két táborra szakadt: Kelet-Európára és Nyugat-Európára. A törésvonal keresztülhaladt Németországon.
Németország két részre szakadt: Kelet-Németország állt szemben Nyugat-Németországgal.
A határ két oldalán az emberek élete gyökeresen másként alakult.
De hogyan kapcsolódik mindez az Európai Unióhoz? – kérdezed alighanem magadban.
1950. május 9-én Robert Schuman francia politikus ismertette zseniális ötletét: azt javasolta, hogy Nyugat-Németország és Franciaország alakítson szén- és acélközösséget. Ha ez megvalósul, többé nem lesz érdekük egymás ellen háborút indítani.
Nyugat-Európában fokozatosan megindult a békés újjáépítés.
Sorolj fel különböző tárgyakat, amik acélból készülnek (rajzolás nélkül):
A szén- és acélközösség tervébe hamarosan más országok is bekapcsolódtak: Belgium, Hollandia, Luxemburg és Olaszország.
1951. április 18-án a felsorolt 6 ország aláírta az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) megalapításáról szóló szerződést. Ez újabb fontos lépés volt a béke útján!
Az egységes Európa felépítése nem ígérkezett egyszerű feladatnak. Néhány mély meggyőződésű, előrelátó nő és férfi kitartó támogatása kellett ahhoz, hogy ez a gondolat valódi közös projektté alakuljon. A mából visszatekintve ezeket az embereket „Európa úttörőiként” szokás emlegetni. Lássuk, kik ők!
1A – 2D – 3E – 4B – 5E – 6F – 7C – 8A – 9D – 10E
A szén- és acélközösség megalakítása után a 6 résztvevő ország úgy döntött, hogy létrehoznak egy határok nélküli közös piacot. Így született meg 1957-ben az Európai Gazdasági Közösség (EGK). A „gazdasági” jelző minden pénzzel, üzlettel, kereskedelemmel kapcsolatos kérdésre utal.
Európa gazdasága újra fellendülőben volt. A háború immár távoli emléknek tűnt. Nyugat-Európában ismét béke honolt.
A berlini fal (l. a térképet)
Emlékszel, hogy a második világháború után Európa két nagy táborra szakadt, amelyek ellenségként tekintettek egymásra?
1961-ben Kelet-Németország falat épített, amely Berlint két részre szakította: Kelet- Berlinre és Nyugat-Berlinre. A város lakói a keleti oldalról nem mehettek át a város nyugati felébe. Ez a fal lett a jelképe a (kommunista) kelet és a (kapitalista) nyugat között kialakult ún. hidegháborúnak.
A keleti országokban minden az állam kezében volt: a mezőgazdasági és ipari termelés, valamint az áruk elosztása is. Nyugaton az egyének szabadok voltak, mindenki elmondhatta a véleményét, vállalkozhatott, utazhatott, szavazhatott, megválaszthatta a politikai vezetőket.
A nyugat-európai közösség fokozatosan bővült, hamarosan más országok is csatlakozni akartak az eredetileg 6 ország összefogásával létrejött Európai Gazdasági Közösséghez. 1973-ban belépett Dánia, Írország és az Egyesült Királyság(1). Ezután a bővítés Dél-Európa irányában folytatódott, Görögország 1981-es, illetve Spanyolország és Portugália 1986-os csatlakozásával.
1989-ben rendkívül fontos esemény zajlott az európai földrész szívében. A kelet-európaiak úgy döntöttek, hogy csatlakoznak a nyugat-európaiakhoz.
A berlini fal, amely eddig fizikai és politikai értelemben is elválasztotta őket, leomlott. Berliniek ezrei áttörték a falat, hogy találkozhassanak honfitársaikkal: Németország ezzel újraegyesült. Az eseményt egész Európa önfeledten ünnepelte.
Ez az esemény a kommunizmus bukását jelentette Németországban, és rövidesen a kelet-európai országok többsége egymás után csatlakozott az egyesült Európához.
1992-ben a Maastrichti Szerződéssel az Európai Gazdasági Közösség átalakult Európai Unióvá.
1995 és 2013 között 16 újabb ország csatlakozott az Európai Unióhoz. Miután az Egyesült Királyság 2020-ban elhagyta az Európai Uniót, az utóbbi jelenleg 27 tagállammal rendelkezik.
Ahogy az iskolai focicsapatra, úgy egész Európára is igaz: minél többen vagyunk, annál bonyolultabb megegyezni bármiben is. Mindenki próbálja érvényesíteni a saját elképzeléseit.
Ezért tárgyalások útján kell megtalálni a megoldásokat. E megoldásokat rögzítik az ún. „Szerződések”.
A Szerződések az uniós országok állam-, illetve kormányfői által kötött és aláírt megállapodások. Ezek tulajdonképpen az Európai Unió használati útmutatói.
Az Unió eddigi történelme során 7 ilyen nagy szerződés követte egymást. Többnyire arról a városról kapták a nevüket, ahol aláírták őket. A legutolsó ilyen szerződés a Lisszaboni Szerződés.
Hogyan lehet csatlakozni az Európai Unióhoz?
Minden európai állam kérheti a felvételét az Európai Unióba, de ehhez meg kell felelnie bizonyos feltételeknek:
Az Európai Unió zászlóján kék mezőben 12 arany csillagból álló kör látható.
Az európai himnusz az úgynevezett „Örömóda”, amely Ludwig van Beethoven híres német zeneszerző Kilencedik szimfóniájának egy részlete.
Az európai himnusz dallama a szabadság, a béke és a szolidaritás Európai Unióban megtestesülő ideáljait idézi fel.
2000-ben az Európai Unió elfogadta saját első jelmondatát, amelynek jelentése „Egyesülve a sokféleségben”.
Ez a jelmondat arra utal, hogy az Európai Unió bővülése során hogyan gazdagodott a földrész különböző kultúráival, hagyományaival és nyelveivel.
Fedezd fel ezen az Európa-térképen az egyes uniós országok jellegzetes építményeit, egyéniségeit, ételeit, illetve más nemzeti sajátosságait és hagyományait szemléltető apró ábrákat.
Az Európa-napot minden év május 9-én ünnepeljük, az 1950-es Schumannyilatkozat emlékére, amely az európai terv megszületésének pillanata volt. Május 9-e körül az Európai Unió intézményei megnyitják kapuikat az érdeklődők előtt.
Amikor Európáról beszélünk, több mindent is érthetünk alatta.
Európa először is egy földrész. A földrészek hatalmas földterületek, némelyeket közülük óceánok választanak el egymástól.
Az európai földrész számos országból és területből áll, és ezen országok közül 27 döntött úgy, hogy az Európai Uniónak elnevezett közös térséghez akar tartozni.
Az Európai Unió fokozatosan született meg a béke mellett elkötelezett bátor férfiak és nők elgondolásaiból. Hosszú történet gyümölcse, melynek mindannyian részesei vagyunk.
Európa persze még nem tökéletes: ez egy olyan terv, amelyik napról napra tovább alakul. Holnap a mai fiatalok feladata lesz folytatni ezt a munkát.
Vannak még jelentős problémák, amelyek csak az összes ország együttműködésével oldhatók meg.
De kire vár a feladat, hogy felépítse a jövő Európáját? Európát a fiatalok fogják EGYÜTT felépíteni!
Ha jobban meg akarod érteni, hogyan működik Európa és hogyan szervezi a mindennapokat, olvasd el az alábbi két füzetet:
Ez az online kiadvány 24 nyelven érhető el, a következő formátumokban:
A kézirat 2023. márciusban lett frissítve.
Európai Bizottság
Kommunikációs Főigazgatóság
Szerkesztői szolgáltatások és célzott tájékoztatás
1049 Brüsszel
BELGIUM
Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2023
op.europa.eu/hu/publications
Hasznosnak találta ezt a kiadványt? Kérjük, ossza meg velünk észrevételeit:
comm-publi-feedback@ec.europa.eu
© Európai Unió, 2023
Az Európai Bizottság dokumentumainak további felhasználására vonatkozó politikát a bizottsági dokumentumok további felhasználásáról szóló, 2011. december 12-i 2011/833/EU bizottsági határozat (HL L 330., 2011.12.14., 39. o.) hajtja végre. Ellenkező értelmű megjegyzés hiányában e dokumentum további felhasználása a Creative Commons Nevezd meg! 4.0 nemzetközi (CC BY 4.0) licenc alapján engedélyezett (creativecommons.org/licenses/by/4.0/deed.hu). Ez azt jelenti, hogy a további felhasználás a forrás megfelelő megnevezésével és az esetleges változtatások feltüntetésével megengedett.
A nem az Európai Unió tulajdonában lévő elemek felhasználása vagy sokszorosítása érdekében közvetlenül a szerzői jog tulajdonosához kell engedélyért fordulni.
Illusztrációk © Európai Unió, ha a szöveg másképp nem jelzi.