1957-ES MEGALAKULÁSA ÓTA AZ EU 6 TAGÁLLAMRÓL 27-RE BŐVÜLT. EZEK AZ ORSZÁGOK ÖSSZEFOGTAK EGY JOBB JÖVŐ MEGTEREMTÉSE ÉRDEKÉBEN. MELY ORSZÁGOK AZ EU TAGJAI? MIKOR CSATLAKOZTAK? EBBEN A FEJEZETBEN MEGTUDHATOD, MIKÉNT ALAKULT KI AZ EU JELENLEGI FORMÁJÁBAN, ÉS MI TESZI EGYEDÜLÁLLÓVÁ.

MI AZ EURÓPAI UNIÓ?

Európai uniós tagállamok

Az Európai Unió a tagállamoknak vagy uniós országoknak nevezett 27 európai ország között létrejött egyedülálló partnerség. A tagállamok együtt lefedik az európai kontinens területének nagyobb részét. Az EU mintegy 447 millió ember otthona, ami a Föld lakosságának körülbelül 6%-át teszi ki. Az uniós országok állampolgárai egyben uniós polgárok is.

Az EU hivatalos nyelvei

Az európai értékek

Az uniós alapszerződések tartalmazzák mindazokat a szabályokat, amelyek az EU-ban folyó munkát vezérelik. Ezek időről időre módosulnak, például amikor új országok csatlakoznak, vagy ha az EU működésében változás következik be. A legutóbbi ilyen szerződés a Lisszaboni Szerződés, amelyet 2007-ben írtak alá a portugál fővárosban.

További tudnivalók az uniós szerződésekről: europa.eu/!6y7wWB

Az Európai Unió Alapjogi Chartája a Lisszaboni Szerződéssel lépett hatályba. A Charta rögzíti az EU-ban élő embereket megillető jogokat és szabadságokat, például a személyes, gazdasági és szociális jogokat. Hogy tükrözze a modern társadalom realitásait, egyes újabb keletű alapvető jogokat, például az adatvédelemmel vagy a bioetikával kapcsolatos garanciákat is magában foglal. Konkrétan kitér a 18 év alattiak jogaira is, biztosítva, hogy a gyermekjogok részét képezzék azoknak az emberi jogoknak, amelyeket az EU és tagállamai kötelesek tiszteletben tartani és védeni.

Tudj meg többet az Európai Unió Alapjogi Chartájáról: fra.europa.eu/hu/eu-charter és az EU gyermekjogi stratégiájáról: ec.europa.eu/info/policies/justice-and-fundamental-rights/rights-child_hu

Hatból 27 EU-tagállam

Az EU-t nagyon különböző országok alkotják. A legnagyobb népességgel rendelkező uniós ország Németország, amelynek mintegy 84 millió lakosa van, a legkisebb Málta, 500 000 lakossal. Az EU-ban élő népek különböző nyelveken beszélnek, melyek három különböző ábécét használnak (latin, görög és cirill). Minden országban eltérőek a hagyományok, a kultúra, az ételek és az ünnepek.

A kezdetek

A huszadik század első felében (1914–1918 és 1939–1945 között) lezajlott két pusztító világháború után sokan eltökélték, hogy soha többé nem szabad megengedni, hogy ilyesmi előfordulhasson.

Néhány európai politikus – közöttük Robert Schuman, Konrad Adenauer, Alcide De Gasperi és Winston Churchill – 1945 és 1950 között kezdte el felépíteni azt az Európai Uniót, amelyben ma élünk. A jövőről alkotott víziójuk az európai országok gazdasági és politikai egyesítésében látta a tartós béke és jólét garanciáját.

1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter javaslatot tett az európai szén- és acéltermelés közös irányítás alá vételére. Ezek a háborúhoz szükséges nyersanyagok voltak: a szén mint energiaforrás, az acél pedig a fegyver- és gépgyártás alapanyagaként. Termelésük összevonásával egyik ország sem tudott titokban felfegyverkezni a többi országgal szemben. E javaslat nyomán 1952-ben létrejött az Európai Szén- és Acélközösség. A hat egymással szomszédos ország – Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia – által megalapított közösség fektette le a ma ismert EU alapjait.

Az Európai Szén- és Acélközösség továbbfejlesztése

Néhány évvel később a hat alapító ország elhatározta, hogy együttműködésüket kiterjesztik a gazdaság egyéb területeire. Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződést 1957-ben írták alá, és 1958-ban lépett hatályba. Célja a részt vevő országok közötti kereskedelem és további gazdasági integráció elősegítése volt.

Az új tagállamok

1973-ban Dánia, Írország és az Egyesült Királyság (*) csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez. Néhány évvel később, a dél-európai jobboldali diktatúrák felszámolását követően három újabb ország vált jogosulttá a tagság kérelmezésére. Ezek közül elsőként Görögország csatlakozott 1981-ben. 1986-ban Portugália és Spanyolország következett. 1993-ban létrejött az Európai Unió, amelyhez két évvel később csatlakozott Ausztria, Finnország és Svédország. Így az Unió tagországainak száma 15-re emelkedett.

A második világháború után kis idővel Európa két részre szakadt: a vasfüggönnyel elválasztott Nyugat és Kelet között megkezdődött a 40 évig tartó hidegháború. E megosztottság jelképe lett a berlini fal, amely kettévágta Berlin városát. A kommunizmus 1989-es bukását követően a volt kommunista közép- és kelet-európai országok a demokratizálódás útjára léptek, és megkezdődött az EU-hoz való csatlakozásuk folyamata.

2004-ben nyolc közép-kelet-európai ország csatlakozott az EU-hoz: Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia. Ugyanabban az évben két földközi-tengeri sziget, Ciprus és Málta szintén tagállammá vált. 2007-ben Bulgária és Románia, végül pedig 2013-ban Horvátország is az EU tagja lett.

Az új uniós tagállamok felvétele kiszélesítette a közös piacot, és segített fenntartani a békét és a jólétet Európában. Bármely új tagnak késznek kell lennie a szerződések aláírására, és az Európai Unió teljes joganyagának átvételére. Magáévá kell tennie az EU értékeit, például a demokrácia és a jogállamiság elvét, és tiszteletben kell tartania az emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat.

Az EU saját határain túl szoros kapcsolatokra törekszik a szomszédos országokkal is. Az európai szomszédságpolitika támogatja az EU-tól közvetlenül keletre és délre fekvő országok biztonságát, stabilitását és jólétét. Emellett az EU figyelme a bővítési politika keretében a potenciális új tagországokra is kiterjed. A „szomszédos” régión túl az EU globális szintű kapcsolatai általában kereskedelmi megállapodások, partnerségek és többoldalú együttműködések formáját öltik.

A hat alapító ország Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia volt. Dánia, Írország és az Egyesült Királyság 1973. január 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz, kilencre növelve a tagállamok számát. Görögországot, mely 1981-ben vált tagországgá, 1986-ban Portugália és Spanyolország követte a sorban. 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország is belépett az Európai Unióba. A legnagyobb bővítésre 2004-ben került sor, amikor 10 ország csatlakozott az EU-hoz: Ciprus, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia. Bulgária és Románia 2007-ben lett tag. Ezt követően Horvátország volt az utolsó ország, amely 2013-ban csatlakozott az EU-hoz.

Nobel-békedíj

Az EU azzal a céllal jött létre, hogy garantálja a tartós békét tagországai között. Létrehozása óta látványosan csökkent az esély arra, hogy erőszakos belső konfliktusok vagy háború törjön ki az európai népek között. A béke, a demokrácia és az emberi jogok érdekében Európában és világszerte végzett munkájának elismeréséül az Európai Unió 2012-ben Nobel-békedíjat vehetett át. Az EU a 930 000 eurós pénzdíjat – amelyhez saját maga hozzátett további 930 000 eurót – olyan gyerekeknek adományozta, akiknek nem adatott meg a lehetőség, hogy békében nőjenek fel.