különjelentés

04 sz.2018

A Mianmarnak (Burma) nyújtott uniós támogatás

A jelentés bemutatása Megvizsgáltuk a Mianmarnak (Burma) nyújtott uniós fejlesztési támogatást, és megállapítottuk, hogy az részben eredményes volt. Az Unió vezető szerepet játszott a fejlesztési prioritások támogatásában, és jelentős összegeket különített el az ország számára. Jelentésünkben beszámolunk ugyanakkor hiányosságokról is a szükségletek bizottsági felmérése és az uniós segítségnyújtás végrehajtása területén.
A jelentésben megfogalmazott észrevételek alapján a Számvevőszék egy sor ajánlást fogalmaz meg, amelyek célja az országnak nyújtott fejlesztési támogatás irányításának javítása.

A kiadvány 23 nyelven és a következő formátumban érhető el:

PDF

Tartalom
Összefoglalás
Bevezetés
Az ellenőrzés hatóköre és módszere
Észrevételek
Következtetések és ajánlások
Mellékletek
A Bizottság és az EKSZ válaszai
Betűszók és rövidítések
Végjegyzetek
Az ellenőrző csoport
Elérhetőség

Összefoglalás

A vizsgált időszakban Mianmarban (Burma) jelentős és nehézségekkel teli politikai és gazdasági átmenet zajlott. A fejlesztésre irányuló erőfeszítéseket több tényező is hátráltatta: természeti katasztrófák, etnikai konfliktusok, valamint a helyi szereplők és hatóságok kapacitási korlátai.

Megvizsgáltuk, hogy a Mianmarnak (Burma) nyújtott uniós támogatás eredményes volt-e. Ebből a célból ellenőriztük, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a Bizottság megfelelően kidolgozott fejlesztési prioritásokhoz nyújtott-e támogatást. Értékeltük továbbá az is, hogy a Bizottság hogyan irányította az uniós fejlesztési támogatásokat, és arra is választ kerestünk, hogy azok célkitűzései megvalósultak-e. Ellenőrzésünk a fejlesztési együttműködési eszközből 2012 és 2016 között, a polgári kormány 2011-es megalakulását követően kötelezettségvállalásba vett kiadásokra összpontosított. Az Unió összesen közel egymilliárd eurót különített el a 2012–2020-as időszakra.

III

Megállapítottuk, hogy az országnak nyújtott uniós fejlesztési támogatás részben eredményes volt. Az Unió vezető szerepet játszott a fejlesztési prioritások támogatásában, és jelentős összegeket különített el az ország számára. Az Unió a nehéz körülmények között, amikor az intézményi keretek, a békefolyamat előrehaladása és a reformok üteme egyaránt bizonytalan volt, aktívan reagált az országban jelentkező szükségletekre. Jelentésünkben beszámolunk ugyanakkor hiányosságokról is a szükségletek bizottsági felmérése és az uniós segítségnyújtás végrehajtása területén.

A Bizottság úgy döntött, hogy négy ágazatra összpontosít, ez azonban nem volt összhangban a 2011-es Változtatási programmal, továbbá azt sem vette figyelembe, hogy az uniós külképviselet kapacitása elégséges lesz-e, hogy megbirkózzon a nagy munkaterheléssel. A Bizottság nem mérte fel kellő mértékben, hogy az országon belül melyek a földrajzi prioritások. A hazai bevételek mozgósítása, noha Mianmar (Burma) fejlődésének kulcsfontosságú tényezőjéről van szó, nem szerepelt a prioritások között. Pozitív lépésnek tekinthető a 2014–2016-os közös programozási stratégia keretében az Unió és egyes tagállamok között megvalósult közös programozás.

Az uniós fejlesztési támogatás irányítása általában véve kielégítő volt. Az intézkedések az ország fejlesztési prioritásaira irányultak, de előfordultak késedelmek. A Bizottság ésszerűen választotta meg a támogatás módját. Arra nézve azonban, hogy az egyes ágazatokra, illetve intézkedésekre milyen összegű finanszírozást különítettek el, nem dokumentálták az indokolást. A végrehajtás azért is késedelmet szenvedett, mert a 2016-os éves cselekvési program (AAP) elfogadására soha nem került sor.

Az ENSZ által kezelt vagyonkezelői alapok programjainak végrehajtását késedelmek jellemezték, és lassú volt a programtevékenységekre rendelkezésre álló költségvetés felhasználása. Ezek az alapok jelentős készpénzegyenleget halmoztak fel, a Bizottság azonban nem biztosította, hogy az uniós hozzájárulás után járó kamatok a finanszírozott intézkedésekre álljanak rendelkezésre. Az Unió és az ENSZ közötti szerződések költségszabályozó rendelkezései csekély hatással jártak.

VII

A 2012–2016-os időszak során a Bizottság széles körben alkalmazta a válsághelyzet esetére vonatkozó rendelkezéseket, és így közvetlenül köthetett szerződéseket a végrehajtó partnerekkel. A pályázati felhívással kapcsolatos követelmény törlése csökkentette a kiválasztási eljárás átláthatóságát, és felmerült a kockázat, hogy ez kedvezőtlenül hat majd a projektek költséghatékonyságára.

VIII

Az általunk vizsgált projektek esetében az eredmények változó mértékben valósultak meg. A vizsgált projekteknek csak a fele hozta létre a tervezett outputokat, és ez elsősorban a késedelmes végrehajtás miatt történt így. A végeredményeknek, valamint az eredmények fenntarthatóságának értékelése a vizsgált projektek közel felénél a programtevékenységek késedelmes végrehajtása miatt nem volt elvégezhető. Hiányosságokat állapítottunk meg a projektmutatók és a projektmonitoring minősége tekintetében is.

A jelentésben megfogalmazott észrevételek alapján a Számvevőszék egy sor ajánlást fogalmaz meg, amelyek célja a Mianmarnak (Burma) nyújtott fejlesztési támogatás irányításának javítása. Felkérjük az EKSZ-et, illetve a Bizottságot, hogy:

a támogatás hatásának növelése érdekében határozza meg pontosabban a támogatási területeket;
erősítse a koordinációt az Európai Polgári Védelem és Humanitárius Segítségnyújtási Műveletek Főigazgatóságával (DG ECHO);
indokolja meg az egyes ágazatokra és intézkedésekre elkülönített pénzösszegeket és erről készítsen dokumentációt;
növelje a többadományozós fellépések költséghatékonyságát;
tökéletesítse a projektirányítást és biztosítson nagyobb láthatóságot az uniós intézkedéseknek.

Bevezetés

Az önkényuralmi rendszer több évtizednyi fennállását követően 2011 márciusában hatalomra került polgári kormány politikai és gazdasági átalakulást indított el Mianmarban (Burma). A kormány által megkezdett reformsorozat célja az ország politikai, demokratikus és társadalmi-gazdasági helyzetének megváltoztatása volt.

Ami az ország gazdasági helyzetét illeti, a GDP évente átlagosan 7,5%-kal nőtt¹. A munkaerő fiatal, és az ország gazdag természeti erőforrásokban: többek között földgáz, kitermelhető fa, arany és drágakövek találhatóak a területén. Az ország annak köszönhetően, hogy a világ két legnépesebb országának, Kínának és Indiának a piacaival is szomszédos, jelentős növekedést könyvelhet el a közvetlen befektetések terén.

Az ország népessége számos népcsoportból tevődik össze, amelyek közül több régóta háborúban áll egymással. Nem szűnnek a különböző etnikumú és vallású csoportok közötti feszültségek. A kormány egyes kisebbségi milíciákkal az egész országra kiterjedő tűzszüneti megállapodást kötött, de a békefolyamat mindeddig lassan halad előre. Etnikai feszültségek uralkodnak a nem bamar népcsoportok lakta államokban, különösen San, Kacsin és Arakán államok határmenti régióiban (lásd: az I. melléklet térképe).

2016-ban és 2017-ben Arakán államban ismét fellángolt az erőszak a muszlim rohingja kisebbséggel szemben (lásd: az I. melléklet térképe): ez a népcsoport 1982-ben a burmai állampolgársági törvény hatályba lépésével ténylegesen hontalanná vált. Az ismétlődő erőszakhullámok elmélyítik a konfliktust és akadályozzák humanitárius és fejlesztési fellépéseket a régióban.

A reformfolyamat ösztönzése érdekében az Unió 2012 áprilisában felfüggesztette a kormányra kirótt szankciókat, 2013-ban pedig a fegyverembargó kivételével minden embargót megszüntetett, sőt, Rangunban irodát is nyitott, amely 2013-ban teljes körű megbízatással rendelkező uniós képviseletté vált.

A kétoldalú kapcsolatok tekintetében az európai uniós megközelítés és támogatás átfogó keretére és a Mianmarnak (Burma) nyújtott támogatásra vonatkozó, 2013. július 22-i tanácsi következtetések az irányadók. Az átfogó keret stratégiai céljai a következők: 1) a békeépítés és a nemzeti megbékélés támogatása, 2) az ország támogatása a működő demokrácia kiépítésében, 3) a fejlesztés és a kereskedelem előmozdítása, valamint 4) Mianmar (Burma) támogatása abban, hogy reintegrálódjon a nemzetközi közösségbe.

Az EU–Mianmar (Burma) munkacsoport 2013 novemberi ülésén mutatták be a kormánynak azokat a mechanizmusokat és eszközöket, amelyekkel az Unió támogatni tudja a demokratizálódási folyamatot. Catherine Ashton, az Unió volt főképviselője és U Szó Thán, az ország egyik elnöki hivatali miniszterének társelnökletével egy fórumsorozat került megrendezésre, amelynek célja a kétoldalú kapcsolatok elmélyítése volt több olyan területen, mint pl. a fejlesztési támogatás, a civil társadalom, a békefolyamat, a kereskedelem és a beruházások.

A munkacsoport találkozóját az EU–Mianmar emberi jogi párbeszéd követte, amely azt törekedett feltárni, hogy az uniós segítségnyújtás révén hogyan támogathatók az országban az emberi jogok, a demokratikus irányítás és a jogállamiság érvényesülésére irányuló erőfeszítések. Az Unió felajánlotta, hogy támogatást nyúj a mianmari (burmai) kormánynak nemzetközi emberi jogi egyezmények és eszközök ratifikálásában. Az Unió emellett választási megfigyelői missziót is küldött a helyszínre a 2015. november 8-án zajló általános választások alkalmával.

Az Unió a 2007–2020-as időszakra – főként kétoldalú, regionális és tematikus eszközök keretében – több mint egymilliárd eurót különített el (lásd: 1. táblázat) az ország számára².

1. táblázat

Mianmar (Burma) számára a 2007–2020-as időszakra elkülönített uniós támogatások
					(millió euró)
Forrás	2007–2011	2012–2013	Egyedi csomag 2012–2013	Összesen 2007–2013	2014–2020	Összesen 2007–2020
Fejlesztési együttműködési eszköz
Kétoldalú pénzügyi keret	32,0		93,0	125,0	688,0	813,0
Tematikus programok	43,9	7,7	34,0	85,6	20,6*	106,2
Regionális programok	17,0	3,8	20,0	40,8	35,9*	76,7
Egyéb eszközök (IfS, EIDHR, ICI+)	2,2	28,9	3,7	34,8	1,8	36,6
Összesen	95,1	40,4	150,7	286,2	746,3	1,032.5

* Finanszírozási előirányzatok 2017-ig.

Forrás: A 2007–2013-as és 2014–2020-as többéves indikatív programok (MIP) és a 2007–2015-ös éves cselekvési programok (AAP).

A 2007–2013-as többéves indikatív program (MIP) keretében az Unió két kiemelt ágazat, az oktatás és az egészségügy számára biztosított kétoldalú finanszírozást. A tematikus eszközök és a regionális finanszírozás elsősorban az élelmezésbiztonságra és az otthonuktól elszakadt embereket segítő programokra helyezte a hangsúlyt.

2012-ben, a reformok lendületének megőrzése érdekében az Unió egy 150 millió euró összegű „egyedi csomag” révén újabb támogatást nyújtott az országnak. Ezzel a finanszírozási összeggel a kétoldalú támogatás két újabb kiemelt ágazatra terjedt ki: a béketeremtésre és a kereskedelemre.

A 20 142–2020-as többéves indikatív program keretében összesen 688 millió euró összegű kétoldalú támogatás elkülönítésére került sor, és ez a következő négy kiemelt ágazatra irányult: vidékfejlesztés, oktatás, kormányzás és béketeremtés. Az országnak a hétéves időszak alatt nyújtott uniós finanszírozás összege – a tematikus és regionális programok és eszközök keretében nyújtott támogatással együtt – 746,3 millió euró. A 2007–2020-as időszakra az egyes ágazatokra elkülönített összegeket az 1. ábra tartalmazza.

1. ábra

Az egyes ágazatokra a DCI keretében elkülönített bilaterális, regionális és tematikus finanszírozási összegek (millió euró)

Források: 2007–2013-as többéves indikatív program, 2014–2020-as többéves indikatív program, 2007–2015 éves cselekvési programok.

A források felhasználására egyrészt közvetlen, másrészt közvetett irányítás keretében került sor³. 2016-ban az Európai Unió az országnak nyújtott támogatások 63%-át⁴ közvetett irányítás keretében, elsősorban az ENSZ ügynökségein keresztül juttatta célba. A következő vagyonkezelői alapok bevonására került sor: Megélhetési és Élelmezésbiztonsági Alap (LIFT), Minőségi Alapszintű Oktatási Program (QBEP), Három Millenniumi Fejlesztési Cél Alap (3MDG), valamint a Közös Békealap (JPF). Az Unió ezekhez az alapokhoz 11 és 37% közötti arányban járult hozzá (részletesen lásd: II. melléklet). A teljes portfólió 37%-át tették ki az – elsősorban vissza nem térítendő támogatásokból álló – közvetlen irányítású kiadások.

Az ország számos adományozótól kapott támogatást. A 2012–2016-os időszakban valamennyi forrást figyelembe véve az adományozók több mint 8 milliárd USA-dollárra vállaltak kötelezettséget. Az Uniótól származó támogatáson kívül az ország Japántól (3,3 milliárd USA-dollár), a Világbanktól (1 milliárd USA-dollár), az Egyesült Királyságtól (593 millió USA-dollár) és az Egyesült Államoktól (477 millió USA-dollár) kapott kötelezettségvállalást⁵.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

Az ellenőrzés során megvizsgáltuk, hogy eredményes volt-e a Mianmarnak (Burma) nyújtott uniós támogatás, és ehhez az alábbi három kérdésre kerestünk választ:

Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a Bizottság megfelelően kidolgozott fejlesztési prioritásokhoz nyújtott támogatást?
Megfelelően irányította a Bizottság az uniós fejlesztési támogatást?
Megvalósultak az Uniós fejlesztési támogatás céljai?

Az ellenőrzés a 2012–2016-os időszakra kötelezettségvállalásba vett és a DCI által finanszírozott projektekre terjedt ki. 20 projektet vizsgáltunk meg: ezekből 11 végrehajtása közvetett irányítással (10 projekt vagyonkezelői alapok révén⁶, egy projekt egy tagállami ügynökség révén⁷), 9 projekt pedig közvetett irányítással⁸ valósult meg. A vizsgált projekteket részletesen a III. melléklet mutatja be.

Az ellenőrzés dokumentumalapú bizonyítékok – programozási dokumentumok, valamint monitoring- és értékelő jelentések – áttekintéséből, helyszíni ellenőrzésből, továbbá a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága (DG DEVCO), az EKSZ, az uniós külképviselet és az Európai Polgári Védelem és Humanitárius Segítségnyújtási Műveletek Főigazgatósága (DG ECHO) munkatársai, valamint az uniós tagállamok mianmari (burmai) képviselői, más adományozók és végrehajtó partnerek körében készített interjúkból állt. Figyelembe vettük ezen kívül más szervek által végzett könyvvizsgálatok eredményeit, a hitelesítő ellenőrzésekről készült jelentéseket⁹ és eredményorientált monitoringjelentéseket (ROM-jelentéseket) is.

Észrevételek

Egyes hiányosságok ellenére az Unió vezető szerepet játszott a meghatározott fejlesztési prioritások támogatásában

Az ellenőrzési kérdés megválaszolásához (lásd: 15. bekezdés) megvizsgáltuk, hogy az EKSZ és a Bizottság reagált-e az ország szükségleteire. Értékeltük továbbá, hogy a Bizottság fejlesztési prioritásai kellően célirányosak voltak-e és hogy azokat a Bizottság összehangolta-e más adományozókkal.

Az EKSZ és a Bizottság reagált az ország szükségleteire

Az EKSZ és a Bizottság gyorsan reagált az országban zajló politikai változásokra. Emberi jogi párbeszédet kezdeményeztek, választási megfigyelői missziót küldtek a helyszínre és részt vállaltak a békefolyamatban. A mianmari (burmai) uniós külképviseletet 2013-ban hozták létre. Annak ellenére, hogy az uniós külképviselet újonnan jött létre, és a helyszíni nehézségek dacára az EKSZ és a Bizottság korán aktív szakpolitikai párbeszédet kezdeményezett az ország hatóságaival, és széles körű tájékozódásba fogott.

A mianmari (burmai) kormány nem fogadott el nemzeti szintű fejlesztési tervet. Az ország szükségletei széleskörűek voltak és számos területre, köztük a béke, oktatás, egészségügy, mezőgazdasági fejlesztés, kormányzás és intézményi kapacitás területére terjedtek ki. A támogatandó ágazatok kiválasztása az érdekeltekkel való konzultáció révén történt, és a kormány véleménye szerint ez összhangban volt az átfogó fejlesztési prioritásokkal. Az Unió a fejlesztési prioritások támogatása céljából jelentős összegeket különített el az ország számára (lásd: 9. bekezdés).

A fejlesztési prioritások kiválasztása nem történt kellően célirányosan

Mianmar (Burma) többéves indikatív programjai keretében az EKSZ és a Bizottság fejlesztési prioritásokat határozott meg és ezekhez finanszírozási összegeket különített el. A programozásnak összhangban kellett lennie az Unió globális fejlesztési politikai prioritásaival és hozzá kellett járulnia a 2011-es Változtatási program végrehajtásához¹⁰. Biztosítania kellett emellett a különböző adományozók támogatása közötti koherenciát és kiegészítő jelleget, továbbá a kormányzati prioritásokkal való összhangot is.

A 2011-es Változtatási program elsődleges célja az volt, hogy jelentős mértékben növelje az uniós fejlesztési politika hatását és eredményességét. Azt szorgalmazta, hogy az Unió a támogatás közvetlen és áttételes hatásának növelése érdekében legfeljebb három kiemelt ágazatban vállaljon szerepet. A Bizottságnak az a határozata, hogy a kiemelt ágazatok számát kettőről négyre növelje (lásd: 10–12. bekezdés) nem lett a Bizottság saját működési iránymutatásai alapján megindokolva, és azt sem vette figyelembe, hogy az uniós külképviselet az összetett munkakörnyezetben képes-e megbirkózni egy ilyen nagyszabású fejlesztési portfólióval.

A Bizottság továbbá nem mérte fel kellő mértékben, hogy az egyes régiókat tekintve melyek a földrajzi prioritások. Az Arakán állam egyedi szükségleteiről szóló első tanulmány (lásd: 4. bekezdés) például csak 2017-ben készült el. A prioritások meghatározása megnövelhette volna az uniós támogatás hatását.

Az államháztartási bevétel adókból vagy nem adójellegű forrásokból történő megtermelése döntő jelentőségű tényező a fenntartható fejlődés szempontjából, különösen ha természeti erőforrásokban gazdag országról van szó (lásd: 2. bekezdés). A hazai bevételek mozgósítása azonban, noha Mianmar (Burma) fejlődésének kulcsfontosságú tényezőjéről van szó, nem kapott kellő figyelmet a prioritások meghatározásakor.

A koordináció mértéke változó volt

A mianmari (burmai) polgári kormány hatalomra lépését követően a fejlesztési támogatások gyors beáramlása volt megfigyelhető az adományozók részéről (lásd: 14. bekezdés). A mianmari/burmai kormányzat és a fejlesztési partnerek az adományozók közötti koordináció érdekében rendszeres találkozókat tartottak és információkat cseréltek. Ezek a találkozók a fejlesztési támogatás koherenciáját és eredményességét voltak hivatottak elősegíteni. Az együttműködési fórumokon az Unió aktív részt vállalt.

Az Unió és tagállamai a támogatás eredményességének növeléséhez a 2014–2016-os időszakra közös programozási stratégiát dolgoztak ki. A közös programozás nemzeti fejlesztési terv hiányában is megvalósult, amire a világon korábban jószerével nem akadt példa. A támogatások szétaprózottságának csökkentése szempontjából ugyan az eredményesség csak szerény mértékben növekedett, de a közös programozási folyamat az átláthatóság, a kiszámíthatóság és a láthatóság javulását eredményezte.

A DG ECHO és a DG DEVCO közötti koordináció azonban nem volt megfelelő. Mianmar (Burma) egyes régióiban – különösen Arakán és Kacsin államban – igen nagy szükség van humanitárius segítségnyújtásra. 2012 és 2016 között az Európai Bizottság a DG ECHO révén mintegy 95 millió eurót biztosított élelmezésbiztonsági és a konfliktusok áldozatait támogató segélyprogramokra. Noha az országban mindkét bizottsági főigazgatóság aktívan jelen volt, a programok kialakításakor nem vették kellően tekintetbe az Unió humanitárius beavatkozásait. Nem készült olyan közös végrehajtási terv sem, amely összekapcsolta volna a segélyezést, a helyreállítást és a fejlesztést (LRRD). A humanitárius és fejlesztési támogatások területén találtunk példákat együttműködésre, ezek azonban inkább kivételnek, mint általános jelenségnek tekinthetők.

Ezenkívül a DG ECHO nem szerepelt a Bizottság és a tagállamok által kidolgozott 2014–2016-os közös programozási stratégiában (26. bekezdés). Így kihasználatlanul maradt a koordináció javításának lehetősége, mivel humanitárius segítségnyújtásra elhúzódó válsággal sújtott területeken van szükség, márpedig az ország egyes régiói esetében éppen ez a helyzet. A DG DEVCO és a DG ECHO közötti információcseréhez alkalmazott eljárásnak 2016 szeptemberéig nem adtak hivatalos formát.

A Bizottság általában véve megfelelően irányította az uniós fejlesztési támogatásokat, de a folyamatokat késedelmek és hiányosságok is jellemezték

A második ellenőrzési kérdés megválaszolásához (lásd: 15. bekezdés) megvizsgáltuk, hogy a Bizottság megfelelően azonosította és hajtotta-e végre az intézkedéseket, és a legalkalmasabb támogatási módot választotta-e ki. Értékeltük továbbá, hogy a Bizottság összehangolta-e intézkedéseit más adományozókkal, illetve hogy az intézkedéseket kellően nyomon követték-e.

Az intézkedések relevánsak voltak, de voltak visszalépések

A Bizottság az egyes többéves indikatív programok keretében finanszírozási határozatokat, azaz éves cselekvési programokat fogad el, amelyek meghatározzák az egyes intézkedéseket, a támogatás módját és az egyes intézkedésekhez rendelt finanszírozás teljes összegét. A kiválasztott intézkedések összhangban voltak a meghatározott prioritásokkal. Ennek ellenére, noha a kiemelt ágazatok és a támogatott intézkedések megfeleltek a kormányzati prioritásoknak (lásd: 20. bekezdés), a Bizottság sem a többéves indikatív program egyes ágazataira nézve, sem az éves cselekvési program egyes intézkedéseire nézve nem dokumentálta a finanszírozás összegének meghatározását.

A 2016-os éves cselekvési programot nem fogadták el, ugyanis egyes tagállamok nem támogatták a fejlesztési együttműködési eszköz bizottság (DCI-bizottság) ülése előtt javasolt megközelítést. A Bizottság a javaslat visszavonása mellett döntött. Az, hogy a 2016-os éves cselekvési programot nem fogadták el, jelentős késedelmet okozott a tervezett intézkedések végrehajtásában, mivel a 2016-ra vonatkozó többéves indikatív program keretében 163 millió euró felhasználását halasztották el. A 2012–2020-as időszakra elkülönített közel egymilliárd euróból (lásd: 1. táblázat) 2017 áprilisáig 380,7 millió eurót vettek kötelezettségvállalásba.

A támogatás módjainak megválasztásakor és a végrehajtási terv kidolgozásakor figyelembe vett operatív kritériumok a következők voltak: „a külképviselet jövőbeni munkaterhelése” és a „támogatási módok ötvözésének” biztosítása. Az áttekintett éves cselekvési programok egyike sem tartalmazott a támogatott tevékenységek költséghatékonyságával kapcsolatos kritériumot. Tekintve, hogy milyen lehetőségek adódtak, a Bizottság mégis ésszerűen választotta ki a támogatás módjait.

A kötelezettségvállalásba vett összegek több mint felének elkülönítése közvetett irányítás keretében, továbbításuk pedig főként az ENSZ által kezelt vagyonkezelői alapok révén történt (lásd: 13. bekezdés). A Bizottság ennek köszönhetően szorosan együttműködhetett más adományozókkal és nagyszabású fejlesztési tevékenységekben vegyen részt. Ez a támogatási mód enyhítette a bizottsági munkatársak terhelését, mivel az alapok irányításáért elsődlegesen az ENSZ viselt felelősséget.

A vagyonkezelői alapok végrehajtását befolyásolták a pénzösszegek lekötésének és folyósításának késedelmei

A Bizottság a vagyonkezelői alapoknak szánt összegeket ugyan gyorsan kötelezettségvállalásba vette és folyósította, az ENSZ által kezelt vagyonkezelői alapok programjainak végrehajtását azonban késedelmek jellemezték, és lassú volt a programtevékenységekre rendelkezésre álló költségvetés felhasználása. A LIFT programtevékenységekre folyósított összegei csak az alap hozzájárulásainak 53%-át tették ki (a 2012–2018-as időtartamra), a 3MDG esetében pedig a hozzájárulásoknak mindössze 68%-át költötték el (a 2012–2017-es időtartamra). Noha a Közös Békealapot már 2015 decemberében létrehozták, a hozzájárulásoknak csupán 3%-át folyósították programtevékenységekre¹¹.

A programtevékenységek lassú végrehajtása miatt az ENSZ által kezelt vagyonkezelői alapok jelentős készpénzegyenleget halmoztak fel. Az egyenleg összege a LIFT esetében 74 millió USA-dollár, a 3MDG esetében 54 millió USA-dollár, a Közös Békealap esetében pedig 18 millió USA-dollár¹² volt¹³.

Az Unió és az UNOPS (a négy mianmari/burmai vagyonkezelői alap közül hármat irányító ENSZ-ügynökség) között megkötött szerződés rendelkezései értelmében ez utóbbi megtarthatja a Bizottság által megelőlegezett pénzösszegek után járó kamatokat. A Bizottság nem írja elő az UNOPS számára, hogy az így kapott kamatok összegét programtevékenységekre különítse el.

Az Unió és az ENSZ közötti szerződések költségszabályozó rendelkezései csekély hatással jártak

Az ENSZ által irányított, többadományozós vagyonkezelői alapokba befizetett uniós pénzösszegekre vonatkozó szerződéses rendelkezéseket a hozzájárulási megállapodások tartalmazzák, amelyek meghatározzák a két fél pénzügyi kötelezettségeit is. A hozzájárulási megállapodások egyik kikötése, hogy a közvetett költségek az alapnál felmerült közvetlen támogatható költségeknek legfeljebb 7%-át tehetik ki. Mivel az alapokat az ENSZ irányítja, a költségszabályozás elsősorban az ő felelősségi körébe tartozik. Az uniós hozzájárulások tekintetében azonban a Bizottság is köteles biztosítani a költséghatékonyságot. Ennek egyik módja az alapokra irányuló hitelesítő ellenőrzések végzése,

amelyek során a hitelesítők megvizsgálják a vagyonkezelői alap által bejelenetett költségek támogathatóságát. A felek között létrejött megállapodás értelmében az uniós támogatásra jogosulatlannak minősülő kiadások nem kerülnek elutasításra, hanem – amennyiben elegendő pénzösszeg áll rendelkezésre – azokat más adományozók fogják viselni. Ez az úgynevezett „feltételezéses megközelítés”. Találkoztunk olyan esetekkel, amikor a Bizottság nevében végzett hitelesítő ellenőrzések nem támogatható összegeket tártak fel, és a feltételezéses megközelítést alkalmazták (lásd: 1 háttérmagyarázat).

1. háttérmagyarázat

A feltételezéses megközelítés alkalmazása: néhány példa

LIFT

2012-ben egy a Bizottság által végzett hitelesítő ellenőrzés 7,35 millió euró összegű nem támogatható költséget tárt fel, amely főként olyan előlegekből és hitelekből tevődött össze, amelyek a beszámolókban – helytelenül – kiadásként szerepeltek. A feltételezéses megközelítést alkalmazva a nem támogatható teljes kiadás 2,44 millió euróra csökkent, mivel az alap kezelőinek közlése szerint más adományozóktól elegendő összeg áll rendelkezésre a Bizottság által nem támogathatónak ítélt összegből 4,91 millió eurónak a fedezésére. Ezt követően a fennmaradó 2,44 millió eurót a Bizottság a LIFT-nek később folyósítandó fizetésekkel ellentételezte, majd végül egy 0,35 millió eurós egyenleget fizetett vissza az UNOPS.

3MDG / 3DF

2012-ben a Three Diseases Fund (3DF) megszüntette tevékenységeit, és annak feladatait a 3MDG vette át. Egy 2015-ben a Three Diseases Fund-ra (3DF) irányuló hitelesítő ellenőrzés 640 000 USA-dollár összegű nem támogatható közvetett költségekről számolt be. Ez az összeg túllépte a közvetett költségek esetében a hozzájárulási megállapodásban meghatározott, a közvetlen költségek 7%-ában maximált felső határt. Az alap kezelői, miután erről értesítették őket, arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy az összeget más adományozóktól származó pénzösszegek már fedezik.

A fenti példák jól szemléltetik, hogy a Bizottság csak csekély mértékben tudja ellenőrizni az alapok költséghatékonyságát. A legtöbb esetben a Bizottság által nem támogathatónak ítélt költségeket más adományozói források fedezik. A hitelesítő ellenőrzések megállapításai ezért nem vagy csak csekély mértékben lesznek hatással az alapok költséghatékonyságára. A közvetett költségekre szintén ez jellemző, mivel az adományozók között nem született megállapodás egy megfelelő százalékos arány alkalmazásáról.

Amennyiben az adományozó egyben az egyik végrehajtó partner egy olyan többadományozós fellépésben, mint pl. a QBEP program (lásd: II. melléklet és 2. háttérmagyarázat), jelentős a kockázat, hogy az Unióval egyeztetett 7%-ot meghaladó közvetett költségeket magához a végrehajtó partnerhez vagy más adományozókhoz allokálják.

2. háttérmagyarázat

Nagyösszegű közvetett költségek: egy példa

A QBEP program esetében a közvetett költségek összege kétszer akkora volt, mint amiről az Unió és az ENSZ közötti szerződés rendelkezett: a QBEP általános költségvetésében szereplő 7%-os közvetett költségen kívül további 7% szerepelt a nemzetközi civil szervezetek (NGO) révén végrehajtott projektek lépcsőzetes támogatási költségvetésében is. Az ilyen lépcsőzetes támogatások keretében kifizetett költségeket Unión kívüli finanszírozási forrásokhoz allokálják. A közvetett költségek kétszeres felszámolása azonban mindenképpen csökkenti az intézkedések átfogó kötséghatékonyságát, függetlenül attól, hogy a költségeket mely finanszírozási forrásból térítik meg.

A válsághelyzet esetére vonatkozó szerződéskötési eljárásokat túl széles körben alkalmazták

Minden közvetlen irányítású projektről, ezek alkalmazási köréről és költségvetéséről a Bizottság hozott döntéseket, így a Bizottság a projekt teljes élettartama alatt szorosan figyelemmel is tudta kísérni annak előrehaladását. Az irányításban olyan eszközök segítették a Bizottság munkáját, mint pl. az eredményorientált monitoring (ROM). A Bizottság a projektek során is hozhatott intézkedéseket. A projektek kialakítása és figyelemmel kísérése azonban igen megterhelő és időigényes tevékenység, főként, ha egyszerre nagyszámú projektről van szó és azokat nehezen megközelíthető, nagy kiterjedésű területeken, elszórtan hajtják végre. A Bizottság ezért nagyobb méretű projektek finanszírozására törekedett.

A 2012–2016-as időszakban a válsághelyzet esetére vonatkozó rendelkezéseket¹⁴ alkalmazva közvetlenül, pályázati felhívás nélkül kötött szerződéseket végrehajtó partnerekkel. A válsághelyzet esetére vonatkozó rendelkezések használata akkor volt lehetséges, ha „fegyveres konfliktus kialakulásával (…) fenyegető, küszöbön álló vagy azonnali vészhelyzet” állt fenn, és ekkor a támogatási, illetve a beszerzési szerződések megkötése ajánlattételi vagy pályázati felhívás nélkül is megengedett volt¹⁵. Eredetileg válsághelyzetet csak a következő, döntően etnikai kisebbségek által lakott szövetségi államokban hirdettek ki: Csin, Kacsin, Kaja, Kajin, Mon, San és Arakán, valamint a Tanintharyi körzet (lásd: az I. melléklet térképe). 2014-ben a Bizottság a válsághelyzet kihirdetését minden olyan szerződésre kiterjesztette, amely „a mianmari békefolyamattal és az államépítéssel kapcsolatos célok megvalósulását támogatja”, és ezt évente megújította. A válsághelyzet kihirdetése a konfliktussal közvetlenül sújtott területek esetében érthető volt, a békés területek esetében azonban már kevésbé. A pályázati felhívással kapcsolatos követelmény törlése csökkentette a kiválasztási eljárás átláthatóságát, és felmerült a kockázat, hogy ez negatívan hat majd a projektek költséghatékonyságára.

Noha a Bizottság maga már 2012 óta hivatkozott a kihirdetett válsághelyzetre, a végrehajtó partnereket a rugalmasabb eljárások alkalmazásának lehetőségéről csak 2015-ben és 2016-ban tájékoztatta (2013-ban és 2014-ben azonban nem). 2013-ban és 2014-ben a Bizottság ugyan közvetlenül ítélt oda támogatásokat, a végrehajtó partnerek számára azonban előírta, hogy – még a döntően etnikai kisebbségek által lakott szövetségi államokban is – közbeszerzést alkalmazzanak.

A kettős finanszírozás kockázatát nem mérsékelték kellő mértékben

A fejlesztési támogatások Bizottság általi irányításának értékelésekor megállapítottuk, hogy a kettős finanszírozás – egyes esetekben jelentős – kockázatát nem mérsékelték (lásd: 3. háttérmagyarázat).

3. háttérmagyarázat

A kettős finanszírozás kockázata: néhány példa

A 3MDG Alap a következő három komponenst fedi le: 1) az anyák, az újszülöttek és a gyermekek egészségének védelme; 2) a tuberkulózis, a malária és a HIV/AIDS elleni küzdelem; 3) rendszertámogatás. A 2. komponensre irányul a genfi (Svájc) székhelyű, de világszerte – így Mianmarban (Burma) is – működő globális alap is, amelyet az Unió is társfinanszíroz, de irányítását az UNOPS végzi. A 3MDG 2. komponensére irányuló finanszírozás kifejezetten a globális alap támogatásának kiegészítését, a finanszírozási rések kitöltését hivatott célozni Mianmarban (Burma). A két pénzalap közötti rések és átfedések átfogó értékelésére azonban nem került sor¹⁶. Az alapok beavatkozási területéről, illetve költségvetéséről sem a 3MDG Alap igazgatótestülete, sem a Bizottság nem kapott részletes tájékoztatást. A kettős finanszírozás kockázatának mérséklésére nem hoztak intézkedéseket.

Egy másik esetben egy helyi civil szervezet kapacitásépítésre négy különböző uniós finanszírozású forrásból kapott uniós támogatást, mivel a finanszírozási források közötti potenciális átfedéseket egyáltalán nem értékelték.

A vizsgált projektek közül kettő esetében emellett azt is megállapítottuk, hogy a végrehajtás szintjén nem volt megfelelő a koordináció a többi adományozóval (lásd: 4. háttérmagyarázat).

4. háttérmagyarázat

A koordináció területén kihasználatlanul maradt lehetőségek: néhány példa

2012-ben a Világbank több mint 80 millió USA-dollárra vállalt kötelezettséget egy „közösségi indíttatású nemzeti fejlesztési (CDD) programra”. A program végrehajtása különböző kormányzati fejlesztési hivatalok, többek között városi önkormányzatok révén történt.

Az egyik régióban az Unió ötmillió euróval támogatott egy olyan projektet, amely közösségi indíttatású fejlesztési komponenssel is rendelkezett. A monitoringjelentésben az szerepelt, hogy a kezdeményezéseket önkormányzati szinten ugyanazon érdekeltek révén hajtották végre. Ez párhuzamos struktúrák és súlyos átfedések létrejöttét eredményezte, igaz, a közösségeknek javára vált az infrastrukturális többletberuházás.

Egy másik régióban az Unió hétmillió euróval támogatott egy olyan projektet, amely szintén rendelkezett közösségi indíttatású fejlesztési komponenssel. A monitoringjelentés megállapította, hogy az ágazatokon belül nem volt koordináció, és ebben az esetben is fennállt az átfedések veszélye.

Sem az Unió által finanszírozott intézkedések nyomon követése, sem azok láthatósága nem volt megfelelő

A Bizottság intézkedéseivel kapcsolatos monitoring, beszámolás és értékelés a projektekről történő beszámolás, helyszíni szemlék, eredményorientált monitoringjelentések (ROM-jelentések), értékelések és ellenőrzések révén történt. Az uniós külképviselet létrehozását követő években javult ugyan a monitoring, de továbbra is vannak hiányosságok e téren.

Két ok miatt nem lehetett értékelni, hogy az éves cselekvési programokban kitűzött outputokat és végeredményeket elérték-e: a vizsgált éves cselekvési programok némelyike nem tartalmazott output-, illetve végeredménymutatókat, amelyekkel értékelhetők lettek volna az intézkedések; de ha voltak is ilyen mutatók, akkor sem álltak rendelkezésre összesített adatok az éves cselekvési programok keretében az egyes beavatkozási ágazatokban végrehajtott különböző intézkedések során megvalósult outputokról és végeredményekről.

Egyes éves cselekvési programok a támogatott intézkedések esetében teljesítménymonitoring-bizottság felállítását szorgalmazzák. A vizsgált esetekben vagy nem állítottak fel ilyen bizottságot, vagy túl későn állították fel azt. Továbbá a vizsgált projektek 50%-a esetében hiányosságokat állapítottunk meg a monitoring terén (lásd: IV. melléklet), az ilyen esetek fele vagyonkezelői alapok révén finanszírozott projekteket érintett.

A Bizottság lassan reagált a helyszíni hitelesítő ellenőrzésekről készült jelentésekre

A Bizottság tagja a LIFT alap, a 3MDG alap és a Közös Békealap igazgatótanácsának és a QBEP irányítóbizottságának, és helyszíni hitelesítő ellenőrzések végzésére is hivatott az ENSZ-ügynökségeknél. A Bizottság a helyszíni hitelesítő ellenőrzésekről készült jelentések készítését lassan kezdeményezte, majd azokra lassan is reagált (lásd: 5. háttérmagyarázat).

5. háttérmagyarázat

Helyszíni hitelesítő ellenőrzések

LIFT

A Bizottság 2012-ben helyszíni hitelesítő ellenőrzést végzett, amelynek során 7,35 millió euró összegű nem támogatható kiadást tárt fel. A végleges kint lévő összeg visszafizettetésére csak öt évvel később, 2017 januárjában került sor.

3MDG/3DF

Annak ellenére, hogy a 3DF alap már 2012-ben megszűnt, 2015-ig nem végeztek rá vonatkozó helyszíni hitelesítő ellenőrzést, és ennek eredményeit is csak 2016-ban, azaz négy évvel az alap megszűnése után tették közzé. A 3MDG tekintetében egyáltalán nem került sor helyszíni hitelesítő ellenőrzésre.

Az Unió láthatósága nem volt megfelelő

A helyszíni hitelesítő ellenőrzésekről készült jelentések és a monitoringjelentések rámutattak, hogy az Unió által finanszírozott intézkedések láthatósága nem volt megfelelő. Ennek szintjét a vizsgált projektek közül 10 esetében tudtuk felmérni, és közülük nyolc esetben ez nem felelt meg teljes mértékben a szerződéses rendelkezéseknek (lásd: IV. melléklet).

Az uniós vagyonkezelői alapok egyik előnye a nagyobb láthatóság. A Bizottság a Közös Békealap egyik kezdeményezőjeként döntő szerepet játszott az alap megtervezésében és létrehozásában. Eredetileg az uniós vagyonkezelői alap lehetőségét vette fontolóra, de később ezt a tervezési tanulmányból formálisan kizárta, mivel nem tudta meggyőzni a többi potenciális támogatót ezen opció előnyeiről.

A célok megvalósulását hátráltatta a késedelmes végrehajtás

A harmadik ellenőrzési kérdés megválaszolásához (lásd: 15. bekezdés) megvizsgáltuk, hogy az intézkedések révén megvalósultak-e a tervezett outputok és a várt végeredmények. A vizsgált projekteket részletesen a III. melléklet mutatja be, a IV. melléklet pedig az egyes projektek értékelését tekinti át.

A nehéz körülmények ellenére születtek kedvező eredmények

Az Unió által támogatott projektek célja egyrészt az volt, hogy gyorsan és rugalmasan lehessen reagálni a Mianmar politikai átalakulásával kapcsolatos számos területen, másrészt hogy támogassák a gazdasági és társadalmi kérdésekkel kapcsolatos szakpolitikák kidolgozását. Az eredmények elérését külső és belső tényezők egyaránt kedvezőtlenül befolyásolták, gyengítve a támogatott projektek eredményességét. Az általunk vizsgált projektek némelyike a nehéz körülmények ellenére kedvező eredményeket ért el (lásd: 6. háttérmagyarázat).

6. háttérmagyarázat

Kedvező eredményeket elérő projektek: néhány példa

LIFT – Mikrofinanszírozási projekt

A projekt célja az volt, hogy több mint 100 000 alacsony jövedelmű burmai ügyfél számára – akiknek legalább fele vagy nő, vagy vidéki területen él – könnyebb hozzáférést biztosítson a hitelekhez és egyéb pénzügyi szolgáltatásokhoz. A LIFT-projekt mikrofinanszírozási intézményeket támogatott, hogy lehetővé tette működésüket és a szolgáltatásnyújtás folytatását. A projekt sikeresnek bizonyult, mert a finanszírozási lehetőséggel élve sokan kezdtek új tevékenységbe vagy bővítették ki korábbi tevékenységüket.

3MDG – Az anyák és a gyermekek egészségének védelmét támogató projekt

Az ország egészségügyi ágazata számára problémát okoz a közkiadások elégtelen szintje. Igen magas az anyák és a gyermekek halálozási aránya is. A 3MDG keretében támogatott projekt a várandós nők és az öt év alatti gyermekek sürgősségi ellátását támogatta. A betegek támogatásban részesültek, hogy fedezhessék szállítási, étkezési és kezelési költségeiket. A projekt várhatóan nagymértékben hozzájárul majd az anyák és gyermekek halálozási arányának csökkentéséhez.

20. projekt

A projekt oktatási létesítmények építésére és fejlesztésére irányult Arakán állam több pontján, arakán és rohingja gyermekek számára, tekintet nélkül arra, hogy belső menekültek-e vagy sem. A Számvevőszék helyszíni ellenőrzése idején a várt végeredmények megvalósulását még korai lett volna értékelni, a projektoutputok létrehozása azonban a tervek szerint haladt.

A projektvégrehajtást késedelmek és hiányosságok akadályozták

A vizsgált projektek tervezett outputjai közül néhány időben megvalósult ugyan, nagyszámú output azonban nem. A vizsgált projektek 75%-át érintették végrehajtási késedelmek (lásd: IV. melléklet).

Mind az ENSZ vagyonkezelői alapjai révén finanszírozott, mind a közvetlen finanszírozású projektek a meghatározott célokat figyelembe véve relevánsak voltak. E tekintetben azonban hiányosságok voltak tapasztalhatók a vizsgált projektek negyede esetében (lásd: 7. háttérmagyarázat).

7. háttérmagyarázat

A kitűzött célokat illetően csak részben releváns projekt: egy példa

Egy jelentős intézményi kapacitásépítési projekt célja közintézmények és nem-állami szereplők megerősítése volt. A projekt alkalmazási köre és outputjai azonban túlzottan általános meghatározást kaptak, és nem voltak teljes mértékben összhangban a kiemelt ágazatokkal, mivel olyan területekre is vonatkoztak, mint pl. a Környezetvédelem és az Erasmus program.

A legtöbb vizsgált projekt céljai megfeleltek a SMART kritériumoknak (konkrét, mérhető, teljesíthető, releváns és határidőhöz kötött), de a projektek felénél a mutatók nem voltak megfelelőek. Általában véve a projektek esetében nem határoztak meg kiindulási vagy célértéket, és emiatt a Bizottság nem tudta nyomon követni a végrehajtás arányát, illetve azt értékelni, hogy a célkitűzéseket milyen mértékben sikerült megvalósítani.

A vizsgált projektek döntő részében a tervezett outputok némelyike vagy mindegyike megvalósult. A végeredményeknek, valamint az eredmények fenntarthatóságának értékelését azonban a vizsgált projektek közel felénél a programtevékenységek késedelmes végrehajtása miatt nem tudtuk elvégezni. A vizsgált projekteknek mindössze egyharmada esetében volt valószínű az, hogy a várt végeredmények megvalósulnak.

A Bizottság eredményorientált monitoringjelentései a közvetlen irányítású projektek eredményességét az értékelt ágazatokban általában „megfelelőnek” minősítették, a fenntarthatóságot azonban átlagosan „problémásként” értékelték.

Az Arakán államnak nyújtott támogatás révén nem jöttek létre jelentős eredmények

Az országnak elkülönített összesen 380,7 millió euró összegű pénzügyi kötelezettségvállalásból (lásd: 31. bekezdés), 38,8 millió euró Arakán államra irányult. Az Arakán államra elkülönített pénzügyi allokációhoz néhány végrehajtó partner tapasztalatait vették alapul. A mintánkban található, Arakán államban végrehajtott legtöbb projektnél a várt eredmények csak részben valósultak meg (lásd: 8. háttérmagyarázat).

8. háttérmagyarázat

Élelmezésbiztonsági projekt Arakán államban

A LIFT alapból egy élelmezésbiztonsági projekt támogatására került sor Arakán államban A projekt 2013-as kezdése óta megvalósult gyenge eredmények az alábbi két okra vezethetők vissza:

külső nehézségek, többek között agresszív támadások a nemzetközi civil szervezetek ellen,
belső hiányosságok, köztük a helyi szintű megvalósításhoz rendelkezésre álló kevés kapacitás és a végrehajtó partnerek közötti túl laza együttműködés.

A LIFT alap irányítói ugyan tudtak erről a helyzetről, a projekt lejárta után mégis ugyanezekkel a partnerekkel kötöttek szerződést a folytatáshoz, pályázat kiírása nélkül.

Az újonnan létrehozott JPF célja nemzeti szinten elismert, inkluzív békefolyamat támogatása Mianmarban (Burma) (lásd: II. melléklet), az alap legnagyobb összetevője azonban Arakán államot nem célozta meg. Ennek a kiszolgáltatott régiónak a szempontjából ez sajnos egy kihasználatlanul maradt lehetőséget jelent.

Következtetések és ajánlások

A 2012–2016-os időszakban Mianmarban (Burma) politikai és gazdasági átalakulás ment végbe. A fejlesztésre irányuló erőfeszítéseket több tényező is hátráltatta: természeti katasztrófák, etnikai konfliktusok, valamint a helyi szereplők és hatóságok kapacitási korlátai.

Az ellenőrzés során megvizsgáltuk, hogy eredményes volt-e a Mianmarnak (Burma) nyújtott uniós támogatás. Megállapítottuk, hogy az országnak nyújtott uniós fejlesztési támogatás részben eredményes volt. Az Unió nehéz körülmények között vezető szerepet játszott a fejlesztési prioritások támogatásában, és jelentős finanszírozási összegeket különített el az ország számára. Jelentésünkben beszámolunk ugyanakkor hiányosságokról is a szükségletek bizottsági felmérése és az uniós segítségnyújtás végrehajtása területén.

A Bizottság azon döntése, hogy négy ágazatra összpontosít, nem volt összhangban a 2011-es Változtatási programmal és a Bizottság saját működési iránymutatásaival, továbbá azt sem vette figyelembe, hogy az uniós külképviselet kapacitása elégséges lesz-e, hogy megbirkózzon a nagy munkaterheléssel. Nem született értékelés arra nézve sem, hogy az országon belül melyek a földrajzi prioritások. A fejlesztési prioritások meghatározásakor nem vették figyelembe a hazai bevételek mozgósításának lehetőségét (lásd: 22–24. bekezdés).

1. ajánlás. A támogatások céljának meghatározásakor a nagyobb hatás elérését kell szem előtt tartani

A Számvevőszék azt javasolja, hogy a Bizottság és az EKSZ:

legfeljebb három beavatkozási területre összpontosítson, ennél több ágazat kiválasztását indokolja külön;
ösztönözze a hazai bevételek mozgósítását;
a prioritásokat egyrészt annak megfelelően alakítsa ki, hogy melyek a legsürgetőbb regionális szükségletek, másrészt hogy milyen a más adományozók által földrajzi alapon az országnak juttatott támogatás mértéke.

Határidő: a következő programozási időszak kezdete (2020).

Pozitív lépésnek tekinthető a 2014–2016-os közös programozási stratégia keretében az Unió és egyes tagállamok között megvalósult közös programozás. (lásd: 26. bekezdés). Az elhúzódó válsággal sújtott területeken a fejlesztést és a humanitárius támogatást irányító főigazgatóságok közötti koordináció nem volt megfelelő. A Bizottság nem készített olyan közös végrehajtási tervet sem, amely összekapcsolta volna a segélyezést, a helyreállítást és a fejlesztést (LRRD) (lásd: 27. bekezdés).

2. ajánlás. A beavatkozások közötti koordináció

A Bizottság:

a DG ECHO-val dolgozzon ki olyan beavatkozási tervet, amely – elsősorban az elhúzódó válsággal sújtott területeken – összekapcsolja a segélyezést, a helyreállítást és a fejlesztést;
a humanitárius támogatást illessze be az uniós tagállamokkal kidolgozandó új programozási dokumentumba (közös programozási stratégia).

Határidő: 2018 vége.

Az uniós fejlesztési támogatás irányítása általában véve kielégítő volt. Az intézkedések az ország fejlesztési prioritásaira irányultak, de előfordultak késedelmek. A Bizottság ésszerűen választotta meg a támogatás módját. Arra nézve azonban, hogy az egyes ágazatokra, illetve intézkedésekre milyen összegű finanszírozást kellett elkülöníteni, nem dokumentálták az indokolást. Késedelmes volt a végrehajtás, részben azért, mert a 2016-os éves cselekvési program elfogadására soha nem került sor (lásd: 30–33. bekezdés).

3. ajánlás. Az intézkedések végrehajtása

A Bizottság:

indokolja meg és dokumentálja az egyes ágazatokra és intézkedésekre elkülönített pénzösszegeket.

Határidő: az új többéves indikatív program programozási szakasza (2019/2020).

Az ENSZ által kezelt vagyonkezelői alapok programjainak végrehajtását késedelmek jellemezték, és lassú volt a programtevékenységekre rendelkezésre álló költségvetés felhasználása (34. bekezdés). Ezek az alapok jelentős készpénzegyenleget halmoztak fel, a Bizottság azonban nem biztosította, hogy az uniós hozzájárulás után járó kamatok a finanszírozott intézkedésekre álljanak rendelkezésre (lásd: 36. bekezdés). Az Unió és az ENSZ közötti szerződések költségszabályozó rendelkezései csekély hatással jártak (lásd: 37–40. bekezdés). A Bizottság lassan reagált a helyszíni hitelesítő ellenőrzésekről készült jelentésekre (lásd: 49. bekezdés).

4. ajánlás. A többadományozós fellépések költséghatékonysága

A Bizottság:

törekedjen megállapodásra megfelelő mértékű közvetett költségekről a többi adományozóval.

Határidő: 2018 vége.

A 2012–2016-os időszakban a Bizottság a válsághelyzet esetére vonatkozó rendelkezések alkalmazásával közvetlenül kötött szerződéseket a végrehajtó partnerekkel. A pályázati felhívással kapcsolatos követelmény gyakori törlése csökkentette a kiválasztási eljárás átláthatóságát, és felmerült a kockázat, hogy ez kedvezőtlenül hat majd a projektek költséghatékonyságára (lásd: 41–43. bekezdés).

A monitoring az évek során javult, de még maradtak hiányosságok. Az intézkedések értékeléséhez nem állt rendelkezésre elég output- és végeredmény-mutató. A Bizottság nem gondoskodott arról, hogy a bizottsági határozatoknak megfelelően teljesítménymonitoring-bizottságokat állítsanak fel (lásd: 48. bekezdés). Az uniós támogatás láthatósága általában véve nem volt elégséges (lásd: 50. bekezdés).

5. ajánlás. Az intézkedések nyomon követése

A Bizottság:

összesítse a rendelkezésre álló információkat úgy, hogy az éves cselekvési programokban kitűzött outputokat és a végeredményeket jobban lehessen értékelni;

Határidő: 2019.

ragaszkodjon az uniós fellépések láthatóságára vonatkozó rendelkezések alkalmazásához.

Határidő: 2018 vége.

Az általunk vizsgált projektek esetében az eredmények igen változó mértékben valósultak meg. A vizsgált projekteknek csak a fele hozta létre a tervezett outputokat, és ez elsősorban a késedelmes végrehajtás miatt történt így (lásd: 54. bekezdés). A számvevőszéki mintában található, Arakán államban végrehajtott projektek nem hoztak létre jelentős eredményeket (lásd: 59. bekezdés). Az, hogy az újonnan létrehozott Közös Békealap nem irányul a rendkívül kiszolgáltatott régiónak számító Arakán államra, kihasználatlan lehetőséget jelent (lásd: 60. bekezdés).

6. ajánlás. A létrejött eredmények

A Bizottság:

a projektek késedelmes végrehajtásának elkerüléséhez tökéletesítse a projektirányítást;
vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a Közös Békealap hatásköre Arakán államra is kiterjedjen.

Határidő: 2018 vége.

A jelentést 2017. december 12-i luxembourgi ülésén fogadta el a Karel PINXTEN számvevőszéki tag elnökölte III. Kamara.

a Számvevőszék nevében

Klaus-Heiner LEHNE
elnök

Mellékletek

I. melléklet

Mianmar (Burma) térképe

II. melléklet

Az ENSZ által kezelt vagyonkezelői alapok

A Megélhetési és Élelmezésbiztonsági Alap (LIFT) többadományozós vagyonkezelői alap, amelynek célja a szegény és hátrányos helyzetű mianmari/burmai népesség támogatása a szegénységből való kiemelésben, az alultápláltság megszüntetésében és megélhetési források kialakításában. Az alapot az ENSZ Projekttámogatási Hivatala (UNOPS) kezeli.

A Three Millennium Development Goals Fund (Három millenniumi fejlesztési céllal kapcsolatos alap, 3MDG) három fertőző betegség (tuberkulózis, malária és HIV/AIDS) által okozott problémák csökkentését, valamint az anyák és gyermekek egészségének védelmét tűzte ki célul. Az alap a Three Diseases Fund (3DF) feladatait vette át annak megszűnésekor, 2012-ben, kezelését az UNOPS végzi.

A Minőségi alapfokú oktatási program (QBEP) azzal a céllal jött létre, hogy méltányosabb hozzáférést biztosítson az alapfokú oktatáshoz és a kisgyermekkori neveléshez, különösen a hátrányos helyzetű és a legnehezebben megközelíthető közösségekben. A programot az UNICEF (az ENSZ Gyermekalapja) irányítja.

A Közös Békealap (JPF) célja nemzeti irányítású, inkluzív békefolyamat támogatása Mianmarban (Burma). Az alapot 2015-ben hozták létre, kezelését az UNOPS végzi.

Táblázat

Az Európai Unió hozzájárulásai az ENSZ által kezelt vagyonkezelői alapokhoz
						(millió USA-dollár)
Beavatkozási ágazat	Alap	Időszak	Adományozói alapok hozzájárulásai	Kötelezettségvállalásba vett uniós hozzájárulás	Uniós kötelezettségvállalások az összes adományozói hozzájárulás %-os arányában	Időpont
Élelmezésbiztonság/ Megélhetés/ Vidékfejlesztés	LIFT	2009–2017	439,7	130,2	30%	2017.1.31.
Egészségügy	3MDG	2012–2017	279,6	31,5	11%	2016.11.1.
Oktatás	QBEP	2012–2017	76,6	28,5	37%	2016.12.31.
Béketeremtés	Közös Békealap	2015–2017	105,2	20,8	20%	2017.2.28.

Forrás: Európai Számvevőszék.

III. melléklet

Az ellenőrzött projektminta

						(millió)
Szerződés száma	Beavatkozási ágazat	Szerződő fél	Szerződéses összeg	Kifizetett összeg	Projekt kezdete	Projekt zárónapja
	*Megélhetési és Élelmezésbiztonsági Alap (LIFT)*	*UNOPS*	*81,8 EUR*	*47,5 EUR*	*2012.1.1.*	*2018.12.31.*
1	Agráripari projekt	Magáncég	18,1 USD	11 USD	2015.12.18.	2018.12.31.
2	Élelmezésbiztonsági projekt	NGO	22,1 USD	15 USD	2013.3.1.	2015.12.31.
3	Élelmezésbiztonsági projekt	NGO	10,5 USD	4,3 USD	2016.1.1.	2018.12.31.
4	Mikrofinanszírozási projekt	ENSZ-ügynökség	7,0 USD	6,7 USD	2012.11.1.	2018.12.31.
5	Piacra jutási projekt	NGO	4,0 USD	3,4 USD	2014.6.11.	2017.6.10.
6	Élelmezésbiztonsági projekt	NGO	2,1 USD	0,8 USD	2016.6.10.	2019.5.31.
	*Three Millennium Development Goals Fund (Három millenniumi fejlesztési céllal kapcsolatos alap, 3MDG)*	*UNOPS*	*27,5 EUR*	*22,4 EUR*	*2013.1.1.*	*2017.12.31.*
7	Tuberkulózissal kapcsolatos projekt	UNOPS	13,0 USD	4,5 USD	2014.10.1.	2017.12.31.
8	Anyák és gyermekek egészségének védelme	NGO	6,8 USD	5,6 USD	2014.7.1.	2017.12.31.
	*Minőségi alapfokú oktatási program (QBEP)*	*UNICEF*	*22,0 EUR*	*21,7 EUR*	*2013.1.1.*	*2017.6.30.*
9	Kisgyermekkori nevelés és gondozás	Vallási egyesület	4,0 USD	3,1 USD	2014.10.23.	2016.6.30.
10	Kisgyermekkori nevelés	NGO	2,4 USD	1,3 USD	2013.10.15.	2017.6.20.
						(millió euró)
11	Kormányzás	Tagállami ügynökség	20,0	9,4	2015.8.1.	2019.7.31.
12	Kormányzás	Magáncég	12,2	2,4	2015.10.1.	2018.9.30.
13	Otthonuktól elszakadt emberek részére nyújtott támogatás	NGO	8,0	5,5	2012.7.10.	2017.4.9.
14	Béketeremtés	ENSZ-ügynökség	7,0	3,8	2015.3.15.	2019.3.14.
15	Béketeremtés	NGO	7,0	4,4	2015.2.1.	2018.7.31.
16	Otthonuktól elszakadt emberek részére nyújtott támogatás	NGO	5,6	5,0	2012.12.29.	2017.8.14.
17	Béketeremtés	NGO	5,0	2,8	2015.3.1.	2018.8.31.
18	Béketeremtés	NGO	5,0	1,0	2016.10.1.	2020.9.30.
19	Otthonuktól elszakadt emberek részére nyújtott támogatás	NGO	3,2	2,9	2013.2.1.	2017.4.30.
20	Béketeremtés	Vallási egyesület	2,0	1,6	2015.1.1.	2017.12.31.

IV. melléklet

Az egyes projektek értékelése – áttekintés

Projekt száma	Megfelelő kiválasztás	Releváns	LOGIKAI KERET			Megfelelő monitoring	Ütemtervnek megfelelő/ költségvetés-felhasználás	Outputok megvalósultak	A várt végeredmények valószínűleg megvalósulnak	A fellépés fenntartható/kilépési stratégia	Az Unió láthatósága
Projekt száma	Megfelelő kiválasztás	Releváns	SMART célok	RACER mutatók	Kiindulási / célértékek	Megfelelő monitoring	Ütemtervnek megfelelő/ költségvetés-felhasználás	Outputok megvalósultak	A várt végeredmények valószínűleg megvalósulnak	A fellépés fenntartható/kilépési stratégia	Az Unió láthatósága
1	Részben	Igen	Részben	Részben	Nem	Igen	Igen	Igen	Túl korai	Túl korai	Részben
2	Igen	Igen	Részben	Részben	Részben	Nem	Nem	Nem	Nem	Részben	Nem
3	Részben	Igen	Igen	Igen	Igen	Részben	Részben	Részben	Túl korai	Túl korai	Részben
4	Nem	Igen	Igen	Igen	Igen	Igen	Igen	Igen	Részben	Részben	Nem
5	Igen	Igen	Igen	Igen	Igen	Nem	Nem	Nem	Nem	Részben	Nem
6	Igen	Igen	Nem	Részben	Részben	Részben	Részben	Részben	Túl korai	Túl korai	Részben
7	Nem	Igen	Igen	Igen	Igen	Részben	Nem	Részben	Túl korai	Túl korai	Nincs értékelve
8	Igen	Igen	Igen	Igen	Igen	Igen	Részben	Igen	Igen	Részben	Nincs értékelve
9	Részben	Részben	Igen	Igen	Igen	Igen	Igen	Igen	Igen	Igen	Nincs értékelve
10	Részben	Részben	Igen	Igen	Igen	Igen	Igen	Igen	Igen	Túl korai	Nem
11	Igen	Igen	Igen	Nem	Nem	Nem	Részben	Részben	Túl korai	Túl korai	Nincs értékelve
12	Igen	Részben	Igen	Nem	Nem	Nem	Igen	Részben	Túl korai	Túl korai	Nincs értékelve
13	Igen	Igen	Igen	Részben	Nem	Részben	Nem	Részben	Részben	Nem	Nincs értékelve
14	Részben	Részben	Igen	Részben	Részben	Igen	Részben	Részben	Nem	Részben	Nincs értékelve
15	Igen	Igen	Igen	Igen	Igen	Részben	Részben	Igen	Túl korai	Túl korai	Igen
16	Részben	Igen	Igen	Részben	Nem	Igen	Nem	Részben	Részben	Igen	Nincs értékelve
17	Igen	Igen	Igen	Részben	Részben	Részben	Részben	Igen	Igen	Igen	Részben
18	Részben	Igen	Igen	Részben	n.a.	Túl korai	Nem	Túl korai	Túl korai	Túl korai	Túl korai
19	Részben	Részben	Igen	Igen	Nem	Igen	Részben	Igen	Részben	Részben	Nincs értékelve
20	Igen	Igen	Igen	Igen	Részben	Igen	Részben	Igen	Túl korai	Túl korai	Igen

A Bizottság és az EKSZ válaszai

Összefoglalás

Az Európai Bizottság és az EKSZ véleménye szerint a fejlesztési prioritások és ágazatok kiválasztása összpontosítására és egy negyedik kiemelt ágazat bevonására a fejlesztési biztos és Mianmar (Burma) kormánya egyetértésével került sor.

Az Unió a Mianmar (Burma) tekintetében folytatott fejlesztési együttműködés fokozott munkaterhelésére reagálva Rangunban irodát nyitott, amely 2013 szeptemberében uniós képviseletté vált.

A földrajzi prioritásokról az éves cselekvési programok megállapítása és kidolgozása során, évente hoznak határozatot, a békefolyamat erősen kiszámíthatatlan és változékony dinamikájának tükrözése érdekében.

A hazai bevételek mozgósításával más adományozókkal egyeztetve foglalkoztak a Világbank által irányított, államháztartási gazdálkodásra vonatkozó többadományozós vagyonkezelői alap, szakpolitikai párbeszéd, a Mianmar (Burma) nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésben (EITI) való részvételéhez nyújtott támogatás és az erdészeti jogszabályok végrehajtása, erdészeti irányítás és erdészeti termékek kereskedelme (FLEGT) területén végrehajtott intézkedések útján.

A 2012–2014 közötti időszakban a kormány bevonásával zajló alapos programozási egyeztetési folyamatot követően és figyelembe véve különösen az adott kiemelt ágazatok szükségleteit és támogatásfelvevő képességét, az Európai Bizottság úgy határozott, hogy indikatív jelleggel az első két kiemelt ágazat (vidékfejlesztés és oktatás) mindegyikéhez legfeljebb 35 %-ot, a fennmaradó két kiemelt ágazat (kormányzás és békeépítés) mindegyikéhez pedig legfeljebb 15 %-ot rendel a Mianmarra (Burmára) vonatkozó többéves indikatív programjában.

A finanszírozásnak az éves cselekvési program egyes intézkedéseihez való rendelése része az új intézkedések meghatározásának és kidolgozásának.

Az ENSZ által kezelt vagyonkezelői alapok késedelmeinek oka egyes esetekben a munkakörnyezet bonyolultsága és a konfliktus visszatérése, például bizonyos etnikai területeken.

A nemzetközi szervezetekkel egyeztetett hozzájárulási sablon szerint az előfinanszírozási kifizetésekből kapott kamat csak akkor esedékes, ha a szervezet szabályai a kamat visszatérítéséről rendelkeznek. Ez összhangban van a költségvetési rendelettel és az alap-jogiaktusokkal. Az előfinanszírozás felhalmozódását elkerülendő azonban a hozzájárulási megállapodás az általános feltételek 15. cikkében úgy rendelkezik, hogy a következő részlet csak az azt közvetlenül megelőző részlet 70 %-ának (és az ezt megelőzőek 100 %-ának) lekötése esetén szabadítható fel.

VII

Az Európai Bizottság szokásos szabályait és eljárásait, továbbá azon belső szabályait alkalmazza, amelyek lehetővé teszik bizonyos feltételek, pl. válsághelyzet fennállása esetén az említett szokásos szabályoktól való eltérést. A rugalmassági rendelkezések a költségvetési rendelettel és az alap-jogiaktusokkal összhangban lehetővé tették, hogy a szokásos megközelítésekhez képest időt lehessen megtakarítani, megőrizve ugyanakkor a gyorsaság és az átláthatóság közötti egyensúlyt.

Az Európai Bizottság néhány alkalommal válsághelyzeti rendelkezések alkalmazásához folyamodott. Ilyen esetekben ezt megfelelő indokok támasztották alá.

Az Európai Bizottság a Mianmarban (Burma) fennálló körülményekre tekintettel úgy véli, hogy a pályázati felhívások útján nyújtott támogatások nem feltétlenül költséghatékonyabbak a rugalmas eljárások keretében nyújtottaknál.

VIII

Bár az ellenőrzött projektek fele teljes mértékben teljesítette a tervezett outputokat, további 40 %-uk ezeket csak részben valósította meg, és ezek az ellenőrzés idején még mindig végrehajtás alatt álltak. Időközben több esetben is javult az eredmények megvalósítása.

Az Európai Bizottság 2018 folyamán stratégiai országértékelést végez Mianmarban (Burma) az uniós fejlesztési együttműködésről, amelynek során megvizsgálja a végeredményeket és a fenntarthatóságot.

Az uniós külképviselet az évek folyamán jelentős előrelépést tett a projektek nyomon követése területén.

Az Európai Bizottság és az EKSZ véleménye szerint a támogatási területek kellően célirányosak.
A DG DEVCO és a DG ECHO (Bizottság) már megerősítette a koordinációt, és azt tovább bővíti a humanitárius és a fejlesztési területek közötti összefüggés operatívvá tétele kapcsán, és ehhez a Tanács Mianmart (Burma) kísérleti országként választotta ki.
Az Európai Bizottság a finanszírozás elosztását valamennyi kiemelt ágazat esetében dokumentálja a következő többéves indikatív program programozási szakasza során. Mivel az egyes új intézkedések finanszírozása elosztásának indokolását azok meghatározása és kidolgozása során már megvitatták, az Európai Bizottság gondoskodik arról, hogy az elosztást dokumentálják a 2018-as és a következő évek éves cselekvési programja szerinti intézkedések tekintetében.
Az Európai Bizottság továbbra is gondoskodik a többdonoros intézkedések költséghatékonyságáról, más hozzájáruló donorokkal szorosan egyeztetve, illetve az irányítóbizottság (igazgatótestület) tagjaként. Az Európai Bizottságot ugyanakkor a költségvetési rendelet rendelkezései is kötik.
Az Európai Bizottság nagyon aktív marad a projektirányítás fejlesztése területén, és rendszeresen értékeli majd a végrehajtás helyzetét.

Intézkedésekre került már sor az uniós intézkedésekre vonatkozó kommunikáció és azok láthatóságának jelentős fejlesztése érdekében.

Bevezetés

Négy biztos vett részt a munkacsoport ülésén, és Andris Piebalgs fejlesztési biztos, Dirk Niebel német fejlesztési miniszter és Kan Zaw, Mianmar (Burma) tervezési minisztere töltötte be a fejlesztési fórum elnöki tisztjét. Ezen az országban jelen lévő valamennyi uniós tagállam is részt vett, elfogadva az első közös programozási dokumentumot és az EU és a tagállamok kiemelt támogatási területeit.

Rangunban az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton és Aung San Suu Kyi részvételével demokratikus civil társadalmi fórumra, továbbá fejlesztési fórumra és üzleti fórumra került sor a munkacsoport nepjidai ülését megelőző napon.

A 150 millió EUR értékű csomag további forrásai nem csupán az átmenet támogatása miatt voltak fontosak, hanem azért is, mert lehetővé tették a mélyebb kötelezettségvállalást és párbeszédet az új polgári kormánnyal, amellyel a donorok első alkalommal működtek együtt.

Észrevételek

Az Európai Bizottság a végleges húszéves átfogó nemzeti fejlesztési terv hiányában a mianmari (Burma) kormány gazdasági és társadalmi reformokra vonatkozó, 2012–2015. évi keretét használta fő referenciadokumentumként. Az oktatás és a mezőgazdaság kiemelt ágazatai számára a többéves indikatív program keretében nyújtott, 2014–2020-as támogatás a folyamatos uniós társfinanszírozású programokra (például a QBEP és a LIFT) épít, és ezek elemzéseire és jelentéseire alapul. Az uniós támogatásban részesülő átfogó oktatási ágazati reform ágazati elemzést nyújtott az oktatás kiemelt területéről.

A fejlesztési prioritásokra és a források elosztására vonatkozóan a mianmari (Burma) kormánnyal folytatott egyeztetések folyamatában miniszteri szintű ülésekre is sor került Brüsszelben, Rangunban és Nepjidában.

Az Európai Bizottság és az EKSZ véleménye szerint a fejlesztési prioritások kiválasztása kellően célirányos. A négy kiemelt ágazat kiválasztási folyamata alapos volt, részvételen alapult és a kormánnyal folytatott egyeztetés kísérte.

A 2014 és 2020 közötti időszakra a DCI-re vonatkozó közös Európai Bizottság–EKSZ programozási utasítások lehetővé teszik bizonyos körülmények – például a humanitárius segítségnyújtás fejlesztési segítségnyújtás felé történő átmenete vagy a felmerülő biztonsági fenyegetések vagy konfliktus kockázata – esetén egy további kiemelt ágazat megjelölését, a béke- és államépítő tevékenységekhez kapcsolódó alapvető prioritások támogatása érdekében.

A Mianmar (Burma) számára 2012 óta folyamatosan nyújtott finanszírozás jelentős növekedése miatt – figyelembe véve az érintett ágazatok számára nyújtott teljes finanszírozást és azok támogatásfelvevő képességét, továbbá a 2011–2013-as többéves indikatív program ágazatai számára nyújtott uniós támogatás folytonosságának biztosítása céljából – az Európai Bizottság úgy határozott, hogy négy kiemelt ágazatot finanszíroz a 2014–2020-as többéves indikatív program keretében. Ez a közös programozás összefüggésében is érvényesült, és ezt a fejlesztési biztos és a kormány egyaránt jóváhagyta, tekintettel az etnikai békefolyamat stabilitás és fejlesztés szempontjából fennálló politikai jelentőségére.

Amikor az Európai Bizottság 2012–2013-ra 150 millió EUR összegű speciális csomagról határozott, azzal egyidejűleg Rangunban uniós irodát is nyitott, amely 2013 szeptemberében teljes körű megbízatással rendelkező uniós képviseletté vált.

A fenti programozási utasításokkal összhangban a 2014–2020-as többéves indikatív program rugalmasságot biztosít a legveszélyeztetettebb közösségek előre nem látható igényeinek kezelése érdekében, instabil államokban és konfliktus- és válsághelyzetekben, ami Mianmar (Burma) esetében is fennáll. Egy békefolyamatot nem lehet előrejelezni, az Európai Bizottság ezért nem tudott földrajzi prioritásokat megállapítani 2013–2014-re a teljes 2014–2020-as programozási időszakra. Ezekről az éves cselekvési programok megállapítása és kidolgozása során, évente hoznak határozatot, a békefolyamat dinamikájának tükrözése érdekében. Az Európai Bizottság a költséghatékonyság érdekében a kapcsolódó tanulmányokra is épít. Korábban készültek már tanulmányok Arakán állam igényeiről, az Unió vagy más donorok megbízásából, amelyeket a programozás során figyelembe vettek. A kormány 2014-ben ismertette a donorokkal az Arakán államra vonatkozó cselekvési terv tervezetét, amelyet azonban azóta sem véglegesítettek. Összességében a jelentéstételi időszak során a finanszírozás 10 %-át kapta Arakán állam, ami egyértelmű és elismert földrajzi prioritást tükröz. Emellett a békefolyamat mint az egyik kiemelt ágazat kiválasztása eleve a konfliktusokkal sújtott területek földrajzi prioritását sugallja.

Az EU hangsúlyozta a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás fontosságát, mivel a potenciális hazai bevételek nagy aránya a jelentős természeti erőforrások kiaknázásához kapcsolódik.

Az EU támogatta a kormányt a természeti erőforrásokkal való fenntarthatóbb gazdálkodásra való áttérésben, pl. az EITI és a FLEGT keretében. Az EU aktívan részt vett a donorkoordinációs folyamatban az államháztartási gazdálkodás reformját illetően.

Mianmar (Burma) természeti erőforrásainak jó része vitatott területeken vagy pedig a fegyveres etnikai csoportok és nem a kormány ellenőrzése alatt álló területekre koncentrálódik. A természeti erőforrásokkal való gazdálkodásból származó adóbevételek növelésével kapcsolatos megbeszélések a békefolyamat alakulásától függnek.

Az Európai Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy a DG ECHO és a DG DEVCO között eredményes koordináció zajlott úgy azok székhelyén, mint az uniós külképviseleten, különösen az olyan területeket érintő fontos intézkedések meghatározása és kidolgozása során, ahol a DG ECHO humanitárius segítséget nyújtott.

Az Európai Bizottság a gyakorlatban is megvalósította a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolását (LRRD). A DG DEVCO két tanulmányt is készíttetett a konfliktusérzékeny beavatkozások meghatározása céljából, az elhúzódó válságokkal sújtott területek rezilienciájának növelése érdekében.

Mianmar (Burma) a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztés közötti összefüggés működővé tétele érdekében bekerült a kísérleti országok listájába, amit 2017 szeptemberében a Tanács is támogatott.

A 20. projekt egy DG ECHO által finanszírozott projekt (A Béke Gyermekei uniós kezdeményezés) folytatása és kibővítése, amely ezzel megvalósítja az LRRD megközelítést. A 13. projekt megerősített élelmezési összetevőt tartalmaz, a DG ECHO által Arakán állam északi részén nyújtott élelmezési támogatás kiegészítése céljából.

Az EU fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos közös programozási folyamatáról (2011–2015) készült értékelés 2017. márciusi végleges jelentése többek között azt ajánlja, hogy „Az EU és a tagállami székhelyek pontosabban határozzák meg a közös programozás átfogó hatályát vagy kereteit, és ennek az iránymutatás szintjén való megjelenését, pl. hogy hogyan szerepeltethető ebben a humanitárius segítségnyújtás, amely fogalmilag nem programozható.”

Az EKSZ, a DG DEVCO és a DG ECHO munkatársai az uniós külképviselet megnyitása óta rendszeresen folytatnak eszmecserét és hajtanak végre közös helyszíni missziókat.

Bár 2016 szeptembere előtt a DG DEVCO és a DG ECHO ülései nem hivatalos keretek között zajlottak, rendszeres eszmecserékre került sor, miután a DG ECHO 2014 közepén az uniós külképviselettel közös épületbe költözött.

A 2012 óta a békeépítés kiemelt ágazatában elfogadott valamennyi intézkedés tükrözte a humanitárius szereplőkkel, többek között a DG ECHO-val való szükséges összeköttetéseket, egyeztetéseket és koordinációt. Az otthonuktól elszakadt embereket segítő programot (AUP) szintén a DG ECHO-val szoros együttműködésben hajtották végre, az etnikai államokban elért egyes eredményekre építve.

A kormány bevonásával zajló alapos egyeztetési folyamatot követően és figyelembe véve különösen az adott kiemelt ágazatok szükségleteit és támogatásfelvevő képességét, az Európai Bizottság úgy határozott, hogy indikatív jelleggel az első két kiemelt ágazat (vidékfejlesztés és oktatás) mindegyikéhez legfeljebb 35 %-ot, a fennmaradó két kiemelt ágazat (kormányzás és békeépítés) mindegyikéhez pedig legfeljebb 15 %-ot rendel.

A források éves cselekvési programok szerinti intézkedésekhez történő rendelésének meghatározása része e programok meghatározásának és kidolgozásának, és ennek során figyelembe veszik a szükségleteket és a támogatásfelvevő képességet, a végrehajtás módját és a partnerek, a kormány és más donorok által nyújtott finanszírozást, a végrehajtás határidejét stb.

Az Európai Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy egyes tagállamok nem tudták beleegyezésüket adni egy-egy javasolt költségvetési támogatási programhoz, többek között a politikai háttérrel, például Arakán állam helyzetének súlyos eszkalálódásával kapcsolatos aggályaik miatt.

Emiatt a Mianmarban (Burma) tervezett intézkedések közül csak egy – jelentős – intézkedés finanszírozásában merült fel késedelem. Bár 2016-ra nem fogadtak el éves cselekvési programot, az Európai Bizottság elfogadta a 2017. évi éves cselekvési programot (39 millió EUR), amely további uniós támogatást nyújt a békeépítés és a kormányzás területén.

Az Európai Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy nem csupán a jövőbeli munkaterhelésnek és a támogatási módok ötvözésének a működési kritériumait vették figyelembe a támogatási módok kiválasztásakor. Az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy a költségvetési támogatást részesíti előnyben, mivel ez megfelel a támogatáshatékonyság bevált elveinek, és lehetővé teszi a partnerországokkal való alaposabb együttműködést és megerősített politikai párbeszédet. Az Európai Bizottság ugyanakkor mindenkor törekszik a tagállami hatóságokkal való fokozottabb együttműködés lehetőségeinek felkutatására, és további lehetőségeket kíván meghatározni a nemzetközi szervezetekkel való támogatásötvözésre és stratégiaibb együttműködésre. Az új intézkedések meghatározására és kidolgozására irányuló szakasz során különösen figyelembe vették a költséghatékonyság kritériumát, és ezt nagyon alaposan értékelték a szerződéskötési szakaszban.

A közvetett irányítás enyhítette az európai bizottsági alkalmazottak irányítási terheit, és időt szabadított fel a számukra, hogy többek között a politikai párbeszédre, a stratégiai megbeszélésekre, a koordinációra és a nyomon követésre összpontosíthassanak.

Az ENSZ által kezelt vagyonkezelői alapok programjainak a kezdetekben mutatkozó elégtelen kihasználása főleg az induló tevékenységek késedelmeinek volt köszönhető. A későbbi elégtelen kihasználás oka időnként az olyan területeken folytatott kulcsfontosságú tevékenységek késedelme volt, ahol a konfliktus visszatérésére került sor.

A kiadási ráta a projekt teljesítményének mérése során csak egy a mutatók közül. Emellett a ráta nem lineáris, és a finanszírozott tevékenységek típusától függ.

A költségvetési rendelettel és az alap-jogiaktusokkal összhangban a nemzetközi szervezetekkel egyeztetett hozzájárulási sablon szerint az előfinanszírozási kifizetésekből kapott kamat csak akkor esedékes, ha a szervezet szabályai a kamat visszatérítéséről rendelkeznek.

Az UNOPS saját szabályzata szerint csak akkor alkalmaz a program tevékenységeivel kapcsolatban ilyen kamatot, ha a megfelelő hozzájárulási megállapodás erről rendelkezik.

Az Európai Bizottság nem csupán ellenőrzési missziók során gondoskodik a költséghatékonyságról. E költségek megfelelőségét első alkalommal a szerződés aláírása előtt értékelik, a szervezet által ismertetett költségvetés alapos felülvizsgálata keretében. Az Európai Bizottság ezt követően részt vesz azon igazgatótestületek munkájában, amelyek a program orientációjáról döntenek. Végül pedig az Európai Bizottság legalább évente szöveges és pénzügyi jelentést kap a szervezettől a program tényleges végrehajtásáról és a kiadásokról. E jelentések elemzése dönti el a következő előfinanszírozás tényleges felszabadítását és összegét.

E mechanizmusok révén az Európai Bizottság megvitathatja a program orientációját és az alapok felhasználásának megfelelőségét. Az Európai Bizottság közvetett irányítás keretében működik együtt a pillér szempontjából értékelt szervezetekkel, akik belső ellenőrzési, audit- és könyvelési eljárásait már megvizsgálták, és az Európai Bizottság által alkalmazottakkal egyenértékűnek tekintették.

Az alkalmazási szabályok 42. cikke megállapítja, hogy amennyiben több adományozóra kiterjedő fellépéseket végrehajtó szervezetet bíznak meg költségvetés-végrehajtási feladatokkal, ellenőrizni kell, hogy a szervezet az Európai Bizottság által a vonatkozó fellépés céljára kifizetett összegnek megfelelő összeget a fellépés céljára, a szervezettel aláírt megállapodásban foglalt kötelezettségeknek megfelelően használta-e fel.

Az Európai Bizottság a feltételezéses megközelítést is alkalmazhatja, amely szerint az illetékes engedélyező tisztviselő úgy ítélheti meg, hogy az említett uniós követelmények teljesültek, amennyiben a más adományozók által a társfinanszírozott intézkedéshez nyújtott összeg elegendő az uniós szabályok értelmében nem támogatható tevékenységek finanszírozására. Ezzel a nem támogatható kiadások feltételezéses megközelítés alkalmazásával történő csökkentése teljes mértékben összhangban van a hatályos végrehajtási szabályokkal.

E mechanizmus révén az Európai Bizottság részt vehet többadományozós vagyonkezelői alapokban, vagyis más donorokkal egyeztetve vehet részt fontos projektekben. Gyakran ezzel lehet a leghatékonyabb módon biztosítani az uniós finanszírozású intézkedések hatékonyságát és eredményességét, ami nem lenne lehetséges az alapok meghatározott célra való elkülönítése esetén. A feltételezéses megközelítés a működőképesség érdekében olyan szabályról rendelkezik, hogy hozzájárulásunk csak az Európai Bizottság szempontjából támogatható költségekre vonatkozik, és nem alkalmazza az Európai Bizottság támogathatósági szabályait a más adományozóktól kapott hozzájárulásokra, amelyekre eltérő szabályok vonatkoznak.

1. háttérmagyarázat. A feltételezéses megközelítés alkalmazása: néhány példa

LIFT

Az Európai Bizottság a feltételezéses megközelítést alkalmazta, mivel elegendő finanszírozás állt rendelkezésre más adományozóktól a LIFT-kiadások uniós szabályok szerint nem támogatható részének fedezésére. A beszámítás a finanszírozást végrehajtó partnerek által történő visszafizetésének egyik formája.

3MDG / 3DF

Az Európai Bizottság a feltételezéses megközelítést alkalmazta, mivel elegendő finanszírozás állt rendelkezésre más adományozóktól a 3DF-kiadások uniós szabályok szerint nem támogatható részének fedezésére.

A szerződéskötéskor a szervezet ismertette az intézkedés költségvetését, és azt megvitatta az Európai Bizottsággal. A szerződési feltételek szerint a közvetett költségek felső határa a támogatható közvetlen költségek 7 %-a. Egyes állítások szerint ez az arány nem elegendő a szervezet által a projektek végrehajtása során viselt közvetett költségek fedezésére; az Európai Bizottság ugyanakkor nincs olyan helyzetben, hogy eltérő mértékről állapodjon meg más adományozókkal. Az Európai Bizottság a többadományozós és összemérhető intézkedések esetében nem tárgyalhat más adományozók közvetett költségeire vonatkozó szabályokról, azonban biztosítja, hogy az ellentételezés/a közvetett költségek ne legyenek magasabbak a szervezet által az összemérhető hozzájárulások tekintetében előírt költségeknél (a FAFA 4.2. cikke).

Az Európai Bizottság a feltételezéses megközelítést csak az EU által nem támogathatónak, más hozzájáruló adományozók által azonban támogathatónak tekintett költségekre alkalmazhatja, többek között akkor is, ha a végrehajtó partner szintén hozzájáruló adományozó, amennyiben a más adományozók által a társfinanszírozott intézkedéshez nyújtott összeg elegendő az uniós szabályok értelmében nem támogatható tevékenységek finanszírozására.

2. háttérmagyarázat. Nagyösszegű közvetett költségek: egy példa

Az Európai Bizottság megerősíti, hogy az Európai Bizottság és az UNICEF által aláírt megállapodás az intézkedés közvetlen költségeinek legfeljebb 7 %-ában állapítja meg a közvetett költségeket. Emellett a megállapodás szerint a más szervezetek által végrehajtott intézkedések bármely közvetett költségét e 7 %-nak kell fedeznie. Az uniós külképviselet közölte az UNICEF-fel, hogy a finanszírozást visszatérítik, ha a feltételezéses megközelítés alkalmazásával nem fedezhető.

Az Európai Bizottság a projektek méretének eldöntésekor a költséghatékonyságot is figyelembe vette.

Az Európai Bizottság a válsághelyzetre vonatkozó rendelkezések szerinti rugalmas eljárásokat alkalmazott a költségvetési rendelettel összhangban.

Az Európai Bizottság és az EKSZ véleménye szerint a válsághelyzettel érintett országokban stratégiai módon alkalmazott rugalmas eljárások jelentős előnyökkel járhatnak. Az Európai Bizottság csak néhány alkalommal, egymást követő válsághelyzetekben alkalmazott rugalmas eljárásokat, mivel Mianmar (Burma) instabil átmenete nem mindig tette lehetővé a rendszeres fejlesztési segítségnyújtást. Ehhez eredményes és rugalmas mechanizmusok alkalmazására van szükség, amelyek lépést tartanak a tényleges helyzettel, és lehetővé teszik, hogy az EU gyorsan reagálhasson az új fejleményekre.

A válsághelyzetről a DG DEVCO főigazgatójának szintjén döntenek, a fejlesztési biztossal megfelelően konzultálva. Ez a nyilatkozat a referencia-időszakban volt hatályos. 2014 júliusáig csak Mianmar (Burma) etnikai államaira terjedt ki. Miután az uniós külképviselet 2014-ben kérte, hogy a válsághelyzetet Mianmar (Burma) valamennyi területe esetében alkalmazzák, az Európai Bizottság úgy határozott, hogy annak alkalmazási körét kibővíti, azonban csupán a Mianmar (Burma) tekintetében a béke- és államépítő célkitűzéseket támogató szerződések esetében. E kibővítés alkalmazásának további feltételeként eseti alapon a DG DEVCO földrajzi igazgatójának előzetes jóváhagyására van szükség. Az Európai Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy ezzel a lehetőséggel a referencia-időszakban nem éltek. A jelenlegi válsághelyzet 2018. június 30-ig van hatályban, és a további bővítéshez alapos felülvizsgálatra van szükség.

A közvetlen odaítélés mindenesetre tárgyaláson alapuló eljárás, jelentésben kell ismertetni a döntés indokait, és megfelelően jegyzőkönyvbe kell venni az intézkedések és a költségvetés megtárgyalására vonatkozó megbeszéléseket. Így az eljárások mindenkor átláthatóak maradnak, és teljes mértékben megfelelnek a költségvetési rendelet szerinti eljárásoknak.

Habár tagadhatatlan, hogy a polgári lakosságot közvetlen veszély csak etnikai területeken fenyegeti, az ország államainak csaknem egyharmadát érintik konfliktusok, és valamennyi területen alkalmazni lehet (és szükséges) a közvetítés és a konfliktusrendezés intézkedési lehetőségeit, többek között Nepjidában és Rangunban (sőt még külföldi országokban, úgymint Thaiföldön, Kínában vagy Indiában is), ahol a kormány kulcsfontosságú képviselői vagy más fontos szereplők találhatók. Ez indokolja, hogy állam- és békeépítő célkitűzések esetében is alkalmazhatók a válsághelyzeti rendelkezések.

Az Európai Bizottság gondoskodott arról, hogy a veszélyeztetett szerződések megtervezése és végrehajtása során foglalkozzanak a kettős finanszírozás kockázatával.

3. háttérmagyarázat. A kettős finanszírozás kockázata: néhány példa

Első franciabekezdés: Az Európai Bizottság és más adományozók a tuberkulózissal, maláriával és HIV/AIDS-szel kapcsolatos tevékenységek kettős finanszírozása kockázatának mérséklése céljából felülvizsgálták a le nem fedett területek elemzését és a két alap közötti esetleges átfedéseket, mielőtt az igazgatótestület finanszírozási döntést hozott volna.

A kettős finanszírozás elkerülése érdekében mindkét programot felülvizsgálták a tuberkulózissal, maláriával és HIV/AIDS-szel foglalkozó technikai stratégiai csoportok.

Második franciabekezdés: Az Európai Bizottság folyamatosan nyomon követi e helyi NGO projektjeit és tevékenységeit. Az NGO a Számvevőszék látogatásakor kulcsfontosságú és kritikus szerepet játszott (és továbbra is játszik) a kormány és a fegyveres etnikai szervezetek közötti béketárgyalások támogatásában. A tárgyalások különféle szinteken való fenntartása érdekében az EU helyzetre reagáló támogatást nyújtott különféle olyan keretek között, amelyekben az NGO társkedvezményezettként részt vett. Az EU és más adományozók által egy különösen problémás környezetben nyújtott jelentős mértékű együttműködés megfelelő végrehajtása érdekében további technikai segítségnyújtásra került sor. Ezt a technikai segítséget többek között a kettős finanszírozás kockázatának elkerülésére nyújtották. Mivel az EU által finanszírozott, az NGO-val kapcsolatos valamennyi beavatkozásnak igen különböző és konkrét célkitűzése volt, az Európai Bizottság szerint a finanszírozásban nem volt átfedés.

Az Európai Bizottság eredményes koordinációra törekszik más adományozókkal a végrehajtás szintjén, azonban mindig van fejlődési lehetőség.

4.háttérmagyarázat. A koordináció területén kihasználatlanul maradt lehetőségek: néhány példa

A Világbank, az uniós külképviselet és a közösségi indíttatású fejlesztési komponens különféle végrehajtási partnerei rendszeresen egyeztetnek. Az uniós külképviselet és különféle finanszírozott programjai számos alkalommal is törekedtek a Világbankkal való szinergiákra. Míg a világbanki program főleg a „fizikai komponensekre” (a falvak alapvető infrastruktúrája) összpontosít, az uniós megközelítés „szellemi” (képzések, munkaértekezletek, közösségi egyeztetések) és „fizikai” (kisebb infrastruktúra, helyreállítás) komponenseket kombinál egy-egy konkrét területen.

Az Európai Bizottság véleménye szerint az uniós finanszírozásban részesülő intézkedések nyomon követése és az EU láthatósága az évek során javult.

Az Európai Bizottság különösen fontosnak tartja intézkedései nyomon követésének további javítását, különösen a legnehezebben megközelíthető területeken.

Az éves cselekvési tervek outputjai és végeredményei tekintetében minden intézkedéssel kapcsolatban jelentős intézkedésekre került sor annak érdekében, hogy indikatív logikai keretmátrix kerüljön az éves cselekvési programba, továbbá hogy a logikai keretmátrixok minőségének biztosítása érdekében a DG DEVCO keretében külön csoportot hozzanak létre. Az EU fejlesztési és együttműködési eredménykerete emellett a DG DEVCO-nak az eredmények nyomon követése és az azokra vonatkozó jelentések, továbbá az uniós támogatás elszámoltathatóságának, átláthatóságának és láthatóságának növelése iránti elkötelezettségét tükrözi.

Az adatok rendelkezésre állása fontos akadály Mianmarban (Burma), és ez jelentős következményekkel jár az outputok, a végeredmények és a hatás mérése tekintetében.

A 11. és a 12. projekt tekintetében teljesítménymonitoring-rendszert működtetnek.

Nem az Európai Bizottság reagált lassan a helyszíni hitelesítő ellenőrzésekről készült jelentésekre, hanem az ezek megállapításaival kapcsolatos kontradiktórius eljárások tartottak sokáig.

5. háttérmagyarázat. Helyszíni hitelesítő ellenőrzések

LIFT

A LIFT hitelesítő ellenőrzései megállapításainak feldolgozása rendkívül bonyolult, és a székhelyekkel kiterjedt megbeszélések zajlottak ezek megfelelő kezelése céljából. Az uniós külképviselet javította a hitelesítő ellenőrzések megállapításainak feldolgozását, amit a LIFT második hitelesítő ellenőrzésének 2016. szeptember 23-án kiadott végleges jelentése is alátámaszt, ezzel kapcsolatban az előzetes tájékoztató levelet (amely nem javasolt visszafizetést) 2016. október 28-án küldték meg.

3MDG/3DF

Az uniós külképviselet a hitelesítő ellenőrzés előzetes végleges jelentésének kézhezvételekor idejében reagált, és lezárta a 3DF-szerződésre vonatkozó végleges kifizetéseket és elszámolásokat.

Az Európai Bizottság rendszeresen emlékezteti végrehajtó partnereit arra, hogy részletes kommunikációs és láthatósági terveket kell készíteni és végrehajtani az uniós támogatás megfelelő szintű kommunikációjának és nagy fokú láthatóságának érdekében. Bár az uniós külképviselet szerint e területen mutatkozott javulás, mégis úgy döntött, hogy az EU láthatóságát közvetlenebb módon növeli egy folyamatos szolgáltatásnyújtásra irányuló, jelentősebb szerződés szerinti külön komponens útján, hogy biztosítsa az EU fokozottabb láthatóságát és az EU-ra vonatkozó összehangolt üzeneteket a projektek és a programok mindegyikében.

A végrehajtó partnereknek egyes területeken diszkréciót kellett tanúsítania bizonyos kommunikációs és láthatósági kérdésekben az aktuálisan fennálló érzékeny helyzetek miatt, és a programok láthatóságát más eszközökkel, pl. a közösségi médiában, audiovizuális anyagokkal, tanulmányokkal és kiadványokkal, fontos rendezvényekkel stb. erősítették.

Az Európai Bizottság az előzetes szakaszban az uniós vagyonkezelői alapot a Közös Békealap (JPF) végrehajtása során figyelembe vehető végrehajtási módszerek részeként igyekezett népszerűsíteni. Az Európai Bizottság törekvései ellenére a JPF más adományozói ezt nem támogatták, és inkább az ENSZ által kezelt vagyonkezelői alapok mellett döntöttek. Az Európai Bizottság a tagállamokkal Brüsszelben egyeztetést is tartott az uniós békealap népszerűsítésére.

Az Európai Bizottság szerint több indoka is van az ellenőrzött projektek végrehajtási késedelmeinek. A programok igen problémás háttérben működnek, ahol bonyolult átmenet zajlik: politikai és gazdasági átmenet egy bonyolult békefolyamatban, ahol sok fél és fegyveres csoport van jelen. E tényezők mind közvetlenül fejtik ki hatásukat. A tényleges mianmari (Burma) fejlesztési helyzetet időnként visszalépések és váratlan alacsony támogatásfelvevő kapacitás is jellemzik. Ez különösen igaz az ellenőrzött békeépítési és éves cselekvési program szerinti projektek esetében.

7. háttérmagyarázat. A kitűzött célokat illetően csak részben releváns projekt: egy példa

Az „Erasmus” program az oktatással foglalkozik, amely a 2014–2020-as többéves indikatív program egyik kiemelt ágazata, míg a „környezet” valamennyi kiemelt ágazat esetében kritikus átfogó téma. Az Európai Bizottság hangsúlyozza továbbá, hogy ez a projekt keresletvezérelt, és az uniós külképviselethez a kormány által benyújtott kapacitásépítés iránti kérelmekre alapul. Vagyis némileg rugalmasan kellett értelmezni a projekt hatályát és céljait, különösen az átmenet első időszakában, amikor a fejlesztési partnerek sok év óta első alkalommal vonták be ismét a kormányt.

Az adatok rendelkezésre állása fontos akadály, és ez jelentős következményekkel jár az uniós intézkedések outputjai, végeredményei és hatásának mérése tekintetében. Egyes mutatók esetében sokszor problémát jelent a reális célkitűzések meghatározása, ezért a legtöbb projekt során évente felülvizsgálják a logikai keretmátrixot.

Az Európai Bizottság a 2014–2020-as regionális indikatív programból finanszírozott program útján támogatja az ASEAN tagállamai statisztikai rendszerének fejlesztését.

Az Európai Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy a kiválasztott ellenőrzött projektek a végrehajtás különféle szakaszaiban voltak, ami részben megmagyarázza, hogy miért nem lehetett még értékelni egyes tervezett végeredményeket és a fenntarthatóságot. Az Európai Bizottság szerint az ellenőrzött projektek több mint egyharmada éri majd el a várt végeredményeket. Az Európai Bizottság 2018-ban stratégiai országértékelést végez az uniós együttműködésről, a Neven Mimica fejlesztési biztos által jóváhagyott stratégiai értékelési munkaprogrammal összhangban. Ez várhatóan az országgal való korábbi, jelenlegi és jövőbeli együttműködésre vonatkozó megállapításokat, következtetéseket és ajánlásokat biztosít majd az Európai Bizottság, az EKSZ és más érdekelt felek számára.

Az Arakán államban végrehajtott projektekben eredetileg kitűzött célok megvalósítása rendkívül problémás. A helyzet tartós és mélyen gyökerező megkülönböztetéssel, belső lakóhelyelhagyással, szegregációval, hontalansággal, szegénységgel és kiszolgáltatottsággal jellemzett, elhúzódó válságnak tekinthető. Az Európai Bizottság pontosan tisztában van azzal, hogy mennyire érzékeny feladat egy olyan nagymértékben átpolitizált és bonyolult helyszínen tevékenykedni, mint amilyen Arakán államé, és továbbra is elkötelezett aziránt, hogy folytassa tevékenységeit e régióban.

8. háttérmagyarázat. Élelmezésbiztonsági projekt Arakán államban

A LIFT keretében nem vették figyelembe egy nyílt pályázati felhívás lehetőségét az Arakán állambeli élelmezésbiztonsági projekt folytatása céljából. A kiválasztott végrehajtási partnerek megcélzott falvakba való bejutása, az önkormányzattal kialakított munkakapcsolatok és a régió rendkívül bonyolult válsághelyzete alapján a LIFT arra a következtetésre jutott, hogy a várt végeredmények új és tapasztalatlan partnerekkel nem megvalósíthatóak, és ez nem is lenne reális a megcélzott területeken.

Az Európai Bizottság a gyenge eredmények tekintetében szeretné hangsúlyozni az erőszak 2014-es kitörését és a trópusi ciklont, amelyeket a projektnek kezelnie kellett, és azt, hogy mindez késleltette a végrehajtást, a helyszíni személyzet ugyanis nem tudott eljutni a falvakba. A konzorciumnak emellett sok időt és energiát kellett arra fordítania, hogy bizalmat teremtsen, és a közösségek és a hatóságok elfogadják most, hogy az ENSZ-szel és a nemzetközi NGO-kkal szembeni rendkívüli ellenségesség tapasztalható. Csak néhány NGO tudta magát megbízható partnerként elfogadtatni úgy a kormánnyal, mint a helyi lakossággal.

Az Európai Bizottság a békeépítéshez való uniós hozzáférést finanszírozó különféle éves cselekvési programok keretében egyedi célkitűzésről is rendelkezett „jobb társadalmi-gazdasági helyreállítás a konfliktussal sújtott területeken és a közösségek közötti erőszakkal érintett területeken” elnevezéssel. Az Európai Bizottság eredetileg ugyan amellett szállt síkra, hogy Arakán államot vonják a Közös Békealap hatálya alá, a tervezési folyamat során arról állapodtak meg, hogy a JPF a békefolyamattal és nem a közösségek közötti erőszakkal foglalkozik majd. Más fejlesztési partnerek ellenezték, hogy a JPF Arakán államra is vonatkozzon.

A JPF kialakítása és felépítése nagymértékben a nemzeti tűzszüneti megállapodásra alapul. Ez a szöveg a közösségek közötti erőszakkal nem foglalkozik. Ugyanakkor az Arakán államra is kiterjedő projektek finanszírozhatók, ha közvetlen összefüggést igazolnak a nemzeti tűzszüneti megállapodás végrehajtásával és a békefolyamat más hivatalos elemeivel, szigorú kockázatkezelés és konfliktusérzékenység-elemzés, továbbá a veszélyeztetés elkerülése elveinek tiszteletben tartása mellett.

A fentiekben kifejtettek alapján az EU más projekteket és mechanizmusokat dolgozott ki az Arakán államban fennálló helyzet kezelésére.

Következtetések és ajánlások

Az Európai Bizottság és EKSZ véleménye szerint a fejlesztési prioritások és ágazatok kiválasztásának összpontosítására és egy negyedik súlyponti ágazat bevonására a kormány teljes körű megerősítése és egyetértése mellett került sor.

Az EU Rangunban irodát is nyitott, amely 2013 szeptemberében teljes körű megbízatással rendelkező uniós képviseletté vált.

Egy békefolyamatot fogalmilag nem lehet előrejelezni, ezért az Európai Bizottság 2014-ben nem tudott részletes földrajzi prioritásokat megállapítani valamennyi pénzügyi forrás esetében. Ezekről az éves cselekvési programok megállapítása és kidolgozása során, évente hoznak határozatot, a békefolyamat erősen kiszámíthatatlan és változékony dinamikájának tükrözése érdekében. Rugalmasságra mindenképpen szükség van (többek között a földrajzi prioritások megállapítása esetében is), hogy a legveszélyeztetettebb közösségek igényeire reagálni lehessen.

A hazai bevételek mozgósításával közvetetten, többek között az államháztartási gazdálkodásra vonatkozó reformok uniós támogatásával, az EITI-ben való részvétellel és a FLEGT területén végrehajtott intézkedések útján foglalkoztak.

1. ajánlás – A támogatások céljának meghatározásakor a nagyobb hatás elérését kell szem előtt tartani

Az Európai Bizottság és az EKSZ elfogadja az ajánlást, és azzal a következő többéves indikatív program programozási időszakának keretében foglalkozik majd.

Első pontozott bekezdés: Az Európai Bizottság és az EKSZ indokolta a négy kiemelt ágazat kiválasztását, amelyek teljes mértékben relevánsak maradnak, amit a 2014–2020-as többéves indikatív program folyamatban lévő időközi felülvizsgálata is megerősített.

Második pontozott bekezdés: Az Európai Bizottság fokozni kívánja a hazai bevételek mozgósításához nyújtott támogatását a következő többéves indikatív program keretében. Az Európai Bizottság időközben támogatni fogja a hazai bevételek mozgósítását, közvetlenül az államháztartási gazdálkodásra vonatkozó reformokhoz nyújtott tervezett támogatás útján, közvetetten pedig az EITI, a FLEGT és a hasonló folyamatok folyamatos támogatásával.

Az Európai Bizottság és az EKSZ figyelembe veszi a földrajzi prioritások megállapítását a következő többéves indikatív program programozása során. Az Európai Bizottság és az EKSZ ugyanakkor úgy véli, hogy a prioritások ilyen megállapítása és a más adományozókkal való komplementaritás az új intézkedések meghatározása és kidolgozása során értékelhető a legjobban.

A DG DEVCO és a DG ECHO már megerősítette koordinációját, és azt tovább bővíti a humanitárius és a fejlesztési törekvések összekapcsolásának működőképessé tétele kapcsán, amelynek tekintetében a Tanács kísérleti országként Mianmart (Burma) választotta ki.

2. ajánlás – A beavatkozások közötti koordináció

Az Európai Bizottság elfogadja az ajánlást és végrehajtja azt az alábbiak szerint:

A humanitárius és a fejlesztési törekvések összekapcsolása működőképessé tételének jelenleg zajló folyamata alapján, amelyhez a Tanács Mianmart (Burma) választotta ki a hat kísérleti ország egyikéül, 2018 közepén cselekvési tervet készítenek. A DG DEVCO és a DG ECHO emellett közös rezilienciaelemzést készít, Mianmar (Burma) elhúzódó válságaival kapcsolatban az LRRD terén jelentkező problémáik kezelésére pedig átfogó stratégiát dolgoz ki.
Az Európai Bizottság a közös programozási folyamat értékelésében javasoltak szerint szorosabban bevonja a DG ECHO-t, és arra törekszik, hogy a tagállamok humanitárius segítségnyújtását is bevonja az új közös programozási dokumentumok szövegezésébe, különösen az elhúzódó válsággal érintett területen.

A kormány bevonásával zajló alapos egyeztetési folyamatot követően és figyelembe véve különösen az adott kiemelt ágazatok szükségleteit és támogatásfelvevő képességét, az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az első két kiemelt ágazat (vidékfejlesztés és oktatás) mindegyikéhez legfeljebb 35 %-ot, a fennmaradó két kiemelt ágazat (kormányzás és békeépítés) mindegyikéhez pedig legfeljebb 15 %-ot rendel.

A finanszírozásnak az éves cselekvési program egyes intézkedéseihez való rendelése része az új intézkedések meghatározásának és kidolgozásának.

3. ajánlás – Az intézkedések végrehajtása

Az Európai Bizottság elfogadja az ajánlást és végrehajtja azt az alábbiak szerint:

Az Európai Bizottság a finanszírozás elosztását valamennyi kiemelt ágazat esetében dokumentálja a következő többéves indikatív program programozási szakasza során.

Mivel az egyes új intézkedések finanszírozása elosztásának indokolását azok meghatározása és kidolgozása során megvitatták, az Európai Bizottság továbbra is gondoskodik arról, hogy az elosztást dokumentálják a 2018. és a következő évek éves cselekvési programja szerinti intézkedések tekintetében.

Egyes esetekben a késedelmet a munkakörnyezet bonyolultsága és a konfliktus visszatérése okozta.

A nemzetközi szervezetekkel egyeztetett hozzájárulási sablon szerint az előfinanszírozási kifizetésekből kapott kamat csak akkor esedékes, ha a szervezet szabályai a kamat visszatérítéséről rendelkeznek. Ez összhangban van a költségvetési rendelettel és az alap-jogiaktusokkal. Az előfinanszírozásnak a szervezet számláján való felhalmozódását elkerülendő azonban a hozzájárulási megállapodás az általános feltételek 15. cikkében úgy rendelkezik, hogy a következő részlet csak az azt közvetlenül megelőző részlet 70 %-ának (és az ezt megelőzőek 100 %-ának) lekötése esetén szabadítható fel.

Az Európai Bizottság az EU–ENSZ szerződések költség-ellenőrzési rendelkezéseinek hatására tekintettel a feltételezéses megközelítést is alkalmazhatja, amely szerint az illetékes engedélyező tisztviselő úgy ítélheti meg, hogy az uniós követelmények teljesültek, amennyiben a más adományozók által a társfinanszírozott intézkedéshez nyújtott összeg elegendő az uniós szabályok értelmében nem támogatható tevékenységek finanszírozására.

4. ajánlás – A többadományozós fellépések költséghatékonysága

Az Európai Bizottság tudomásul veszi a Számvevőszék álláspontját, ezt az ajánlást azonban nem fogadja el.

A közvetett költségek mértéke az egyes intézkedések és szervezeti struktúrák függvénye. A szervezetek sokszor úgy vélik, hogy a közvetett költségekhez való uniós hozzájárulás (amelynek maximális mértéke a költségvetési rendelet szerint 7 %) nem elegendő költségeik fedezésére. Az Európai Bizottság a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos nagy alku aláíró feleként kötelezettséget vállalt aziránt, hogy több partnerrel együttműködik az említett (közvetlen vagy közvetett) költségek minősítésének összehangolását illetően. Ez alapján szélesebb körű vita alakulhat ki a közvetett költségek mértékéről.

Az Európai Bizottság szokásos szabályait és eljárásait, továbbá azon belső szabályait alkalmazza, amelyek lehetővé teszik bizonyos feltételek, pl. válsághelyzet fennállása esetén az említett szokásos szabályoktól való eltérést. A rugalmassági rendelkezések a költségvetési rendelettel és az alap-jogiaktusokkal összhangban lehetővé tették, hogy a hagyományosabb megközelítésekhez képest a válságra vonatkozó eljárások végrehajtásával időt lehessen megtakarítani, a gyorsaság és az átláthatóság közötti egyensúlyt megőrizve.

Az Európai Bizottság a válsághelyzeti rendelkezéseket csak néhány alkalommal vette igénybe, és kellően indokolt, megbízható érvekkel támasztotta alá, hogy miért nem tett közzé pályázati felhívást. A támogatás és a közbeszerzési szerződések közvetlen odaítélése bizonyos feltételek mellett indokolt a pénzügyi szabályokról szóló rendelet 190. cikke alapján, és ennek megfelelően előzetes jóváhagyást kértek. A közvetlen odaítélés emellett mindenesetre tárgyaláson alapuló eljárás, és egy jelentésben ismertetni kell a döntés indokait, és megfelelően jegyzőkönyvbe kell venni az intézkedések és a költségvetés megtárgyalására vonatkozó megbeszéléseket. Így az eljárások mindenkor átláthatóak maradnak, és teljes mértékben megfelelnek a költségvetési rendelet szerinti eljárásoknak, figyelemmel a költséghatékonyság biztosítására.

Több ellenőrzött projekt az ellenőrzés idején még mindig végrehajtás alatt állt, és időközben javult az eredmények megvalósítása.

Az Európai Bizottság fontos lépéseket tett a logikai keretmátrixok javítása terén, ideértve a mutatókat és az EU láthatóságát.

5. ajánlás – Az intézkedések nyomon követése

Az Európai Bizottság elfogadja az ajánlást és végrehajtja azt az alábbiak szerint:

Első pontozott bekezdés: Az Európai Bizottság új operatív információs rendszert (OPSYS) dolgoz ki, többek között a projekt logikai keretmátrixa adatainak aggregálására.

Második pontozott bekezdés: Az Európai Bizottság továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a végrehajtó partnerek alkalmazzák az uniós intézkedések láthatóságára vonatkozó szerződéses rendelkezéseket. Az uniós külképviselet e területen már jelentős fejlődést állapított meg. Az Európai Bizottság emellett jelentős láthatósági komponenst illesztett be egy közvetlenül kezelt jelentősebb szolgáltatásnyújtási szerződésbe, hogy biztosítsa az uniós támogatásra vonatkozó összehangolt üzeneteket és annak fokozottabb láthatóságát.

A programokat igen problémás háttérben hajtják végre, ahol bonyolult átmenet zajlik. Ezek a tényezők mind közvetlenül hatnak számos ellenőrzött projektre. Az Európai Bizottság arra törekszik, hogy a lehető legteljesebb mértékben enyhítse a programok végrehajtását fenyegető ilyen kockázatokat. A tényleges mianmari (Burma) fejlesztési helyzetet időnként visszalépések és váratlan alacsony támogatásfelvevő kapacitás is jellemzik.

6. ajánlás – A létrejött eredmények

Az Európai Bizottság elfogadja az ajánlást.

Első pontozott bekezdés: Az Európai Bizottság továbbra is nagyon aktívan fejleszti a projektirányítást, úgy a közvetlen, mint a közvetett irányítás terén, és rendszeresen értékeli a végrehajtás helyzetét, továbbá ragaszkodik a kiigazító intézkedések végrehajtásához. Az Európai Bizottság folytatja az EOM rendszeres végrehajtását Mianmarban (Burma). Az EOM projektminta a legproblémásabb projekteket foglalja magában.

Második pontozott bekezdés: Arakán állam már szerepel a Közös Békealap hatáskörében. Ugyanakkor az Arakán államra is kiterjedő projektek csak akkor finanszírozhatók, ha közvetlen összefüggés igazolható a nemzeti tűzszüneti megállapodás végrehajtásával és a békefolyamat más hivatalos elemeivel, szigorú kockázatértékelés és konfliktusérzékenység-elemzés mellett. Arakán állam közösségek közötti harmóniájának támogatására más mechanizmusok állnak rendelkezésre.

Betűszók és rövidítések

AAP: Éves cselekvési program (Annual Action Programme)

CDD: Közösségi indíttatású fejlesztés (Community-Driven Development)

DCI: Fejlesztési együttműködési eszköz (Development Cooperation Instrument)

DG DEVCO: A Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága

DG ECHO: Az Európai Polgári Védelem és Humanitárius Segítségnyújtási Műveletek Főigazgatósága

EIDHR: A demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (European Instrument for Democracy and Human Rights)

EKSZ: Európai Külügyi Szolgálat

ICI+: Az iparosodott országokkal folytatott együttműködés eszköze

IcSP: A stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz (Instrument contributing to Stability and Peace) (korábbi nevén Stabilitási Eszköz (IfS))

IDP: Belső menekült (Internally Displaced Person)

JPF: Közös Békealap (Joint Peace Fund)

LIFT: Megélhetési és Élelmezésbiztonsági Alap (Livelihoods and Food Security Trust Fund)

LRRD: A segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolása (Linking Relief, Rehabilitation and Development)

MIP: Többéves indikatív program (Multiannual Indicative Programme)

NGO: Civil szervezet

QBEP: Minőségi alapfokú oktatási program (Quality Basic Education Programme)

RACER: Releváns, elfogadott, hiteles, könnyen megvalósítható és tartós (Relevant, Accepted, Credible, Easy and Robust)

ROM: Eredményorientált monitoring (Results-Oriented Monitoring)

SMART: Konkrét, mérhető, megvalósítható, releváns és határidős (Specific, Measurable, Achievable, Relevant, Timely)

SWITCH-Asia: A fogyasztókat és a vállalkozásokat a fenntartható fogyasztásra és termelésre való áttérésben támogató uniós finanszírozású program

UNICEF: Az ENSZ Gyermekalapja

UNOPS: Az ENSZ Projekttámogatási Hivatala

3DF: Three Diseases Fund (a HIV/AIDS, a tuberkolózis és a malária problémájának kezelésére hivatott alap)

3MDG: Three Millennium Development Goals Fund (Három millenniumi fejlesztési céllal kapcsolatos alap)

Végjegyzetek

¹ A Világbanktól származó adat, 2012–2016.

² A finanszírozási eszközök lehetnek országalapúak (kétoldalúak), regionálisak vagy konkrét tematikus irányultságúak.

³ Közvetlen irányítás esetén az Európai Bizottság felelős az uniós költségvetés végrehajtásával kapcsolatos összes feladatért, amelyeket – vagy a központban, vagy az uniós külképviseleteken – közvetlenül saját szervezeti egységei végeznek el. Közvetett irányítás esetén a Bizottság nemzetközi szervezeteket, az uniós tagállamok fejlesztési ügynökségeit, partnerországokat vagy más szerveket bíz meg a költségvetés végrehajtásával.

⁴ Összesen 438 millió euró értékű szerződésből (Forrás: A külső támogatások kezeléséről szóló 2016-os jelentés, EAMR).

⁵ Tervezési és Pénzügyi Minisztérium, Külgazdasági Kapcsolatok Osztály, https://mohinga.info/en/dashboard/location/.

⁶ 1–10. projekt.

⁷ 11. projekt.

⁸ 12–20. projekt.

⁹ ENSZ-ügynökségek körében végzett bizottsági ellenőrzés.

¹⁰ A 2011-ben elfogadott Változtatási program elsődleges célja, hogy jelentős mértékben növelje az uniós fejlesztési politika hatását és eredményességét. Lásd: https://ec.europa.eu/europeaid/policies/european-development-policy/agenda-change_en.

¹¹ LIFT: 2017. január 31-i állapot, 3MDG: 2016. november 1-jei állapot, Közös Békealap: 2017. február 28-i állapot. A dátumok a eltérő beszámolási ciklusok miatt különböznek.

¹² Lásd: fent.

¹³ Az UNICEF nem tudott hitelesített pénzforgalmi kimutatást rendelkezésre bocsátani a Minőségi Alapszintű Oktatási Programra (QBEP) vonatkozóan.

¹⁴ Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló 2012. október 29-i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL L 362., 2012.12.31., 1. o.) 190. cikkének (2) bekezdése.

¹⁵ A következő jogszabályok értelmében: a 966/2012 költségvetési rendelet 128. cikke és a 2012. október 29-i 1268/2012 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 190. cikkének (2) bekezdése (a támogatásokról), a 966/2012 költségvetési rendelet 190. cikke és az 1268/2012 bizottsági rendelet 266. cikke (1) bekezdésének a) pontja (a szolgáltatásokról), a 966/2012 költségvetési rendelet 190. cikke és az 1268/2012 bizottsági rendelet 268. cikke (1) bekezdésének a) pontja (az árubeszerzésekről), a 966/2012 költségvetési rendelet 190. cikke és az 1268/2012 bizottsági rendelet 270. cikke (1) bekezdésének a) pontja (az építési munkákról).

¹⁶ E komponens legnagyobb projektje esetében az eredeti 2013-as elemzés alapján az intézkedéshez 0,7 millió USA-dollárra volt szükség, amennyiben a globális alap már mintegy 12,7 millió USA-dollárral támogatta azt. 2014-ben azonban az intézkedés 11,4 millió USA-dollárban részesült, sőt, ez az adat 2015-ben 13 millió USA-dollárra nőtt, mégsem indokolták meg, hogy miért nőttek így meg a szükségletek.

Esemény	Dátum
Az ellenőrzési feladatterv elfogadása / az ellenőrzés megkezdése	22.11.2016
A jelentéstervezet hivatalos megküldése a Bizottságnak (vagy más ellenőrzött félnek)	11.10.2017
A végleges jelentés elfogadása az egyeztető eljárás után	12.12.2017
A Bizottság és az EKSZ hivatalos válaszainak beérkezése az összes uniós nyelven	20.12.2017

Az ellenőrző csoport

A számvevőszéki különjelentések egy adott költségvetési vagy irányítási területre vonatkozó teljesítmény- és szabályszerűségi ellenőrzések eredményeit mutatják be. Annak érdekében, hogy ellenőrzései maximális hatást érjenek el, ezek megválasztásakor és megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a külső fellépések, biztonságpolitika és jogérvényesülés kiadási területek ellenőrzéséért felelős III. Kamara végezte. A jelentésért felelő számvevőszéki tag Karel Pinxten, a kamara elnöke volt. A jelentés elkészítésében támogatást nyújtottak: Gerard Madden kabinetfőnök, Mila Strahilova attasé és feladatfelelős, Beatrix Lesiewicz ügyvezető, valamint Roberto Ruiz Ruiz és Francesco Zoia Bolzonello számvevők. Nyelvi támogatás: Cathryn Lindsay.

*Balról jobbra:* Francesco Zoia Bolzonello, Cathryn Lindsay, Gerard Madden, Mila Strahilova, Roberto Ruiz Ruiz, Beatrix Lesiewicz, Karel Pinxten.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2018

PDF	ISBN 978-92-872-8937-7	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/688182	QJ-AB-17-025-HU-N
HTML	ISBN 978-92-872-8963-6	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/18932	QJ-AB-17-025-HU-Q

Az olyan fényképek és más anyagok felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek szerzői jogainak nem az Európai Unió a tulajdonosa, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
a rendes díjszabású telefonszámon: +32 22999696, vagy
e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

INFORMÁCIÓKAT KERES AZ EU-RÓL?

Online
Az Europa portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: http://europa.eu

Uniós kiadványok
Az EU Bookshopból uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: (https://op.europa.eu/hu/web/general-publications/publications). Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: http://europa.eu/contact).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.