A gyermekszegénység elleni küzdelem terén célirányosabbá kell tenni a Bizottság által nyújtott támogatást

Összefoglalás

I

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem az Európa 2020 stratégia egyik központi eleme. Ebben az összefüggésben a siker záloga a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának fokozottan kitett csoportok azonosítása és a kiszolgáltatottság mögött meghúzódó okok meghatározása. Tízéves távlatban a statisztikák azt mutatják, hogy a gyermekeket az Unió lakosságának többi részéhez képest nagyobb mértékben fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés.

II

A gyermekek középpontba állítása és a szegénységben élő gyermekek jelenlegi magas arányának kezelése elengedhetetlen a fenntartható, hatékony és versenyképes tudásalapú gazdaság és a generációk közötti méltányosságot szem előtt tartó társadalom számára. A gyermekek érdekében történő beruházások gazdasági haszna jelentősen meghaladja a beruházások finanszírozási költségeit.

III

A gyermekszegénység csökkentését célzó megfelelő intézkedések meghozatala elsődlegesen a tagállamok és a nemzeti kormányok felelőssége. Ebben azonban a Bizottságnak is szerepet kell vállalnia, mégpedig úgy, hogy támogatja és kiegészíti a társadalmi kirekesztés és a gyermekszegénység elleni küzdelem terén végzett tagállami tevékenységeket. E célra mind jogi, mind pénzügyi eszközök a rendelkezésére állnak.

IV

A Számvevőszék korábban még nem ellenőrizte gyermekszegénység területét. Jelentésünk információkkal szolgálhat a Bizottság azon jövőbeli kezdeményezéseihez, amelyek célja a gyermekszegénység elleni küzdelemre irányuló tagállami fellépések támogatása.

V

Teljesítmény-ellenőrzésünk célja annak meghatározása volt, hogy a Bizottság eredményesen hozzájárult-e a tagállamok által a gyermekszegénység csökkentése érdekében hozott intézkedésekhez. E fő ellenőrzési kérdés megválaszolásához megvizsgáltuk, hogy a Bizottság jogi eszközei – a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013. február 20-i 2013/112/EU bizottsági ajánlás (a továbbiakban: ajánlás), valamint a szociális jogok európai pillére és az európai szemeszter folyamata – hozzájárultak-e a gyermekszegénység leküzdéséhez. Megvizsgáltuk továbbá, hogy az uniós pénzeszközök tagállamok általi felhasználása miként járult hozzá e cél eléréséhez.

VI

Az ajánlás, noha jogilag nem kötelező erejű eszköz, pozitív kezdeményezés volt a gyermekszegénység integrált kezelésére. Ennek ellenére végrehajtásának előrehaladását és a nemzeti szakpolitikákra gyakorolt hatását nehéz felmérni, mivel mérhető célok és részcélok meghatározására nem került sor.

VII

A szociális jogok európai pillére növelte a szociálpolitikákkal, köztük a gyermekszegénységgel kapcsolatos tudatosságot az Unióban, és lehetőséget biztosít arra, hogy a 2021 és 2027 közötti programozási időszakban a finanszírozást és az intézkedéseket elsősorban a gyermekszegénység kezelésére irányítsa. A pillér különféle alapelveinek maradéktalan végrehajtását szolgáló cselekvési terv kidolgozása azonban még várat magára. A cselekvési terv kidolgozása elengedhetetlen az előrehaladás áttekintéséhez.

VIII

Az európai szemeszter folyamata keretében országspecifikus ajánlásokat intéznek a tagállamokhoz különféle szakpolitikai területeken. Megállapítottuk, hogy a tagállamok országspecifikus ajánlásokat kaptak a családdal és a gyermekekkel kapcsolatos szakpolitikák területén is, ami hozzájárulhat a gyermekszegénység csökkentéséhez. A gyermekszegénységet azonban ritkán kezelik elkülönülten, és nem határoztak meg egyértelműen olyan konkrét módszertant, amely alapján eldönthető lenne, milyen esetekben jelent a gyermekszegénység olyan szintű prioritást, hogy országspecifikus ajánlást kellene megfogalmazni a vonatkozásában.

IX

Az uniós jogszabályok nem biztosítanak közvetlen finanszírozást a gyermekszegénység leküzdésére. Sem a Bizottság, sem a felkeresett tagállamok nem tudták számszerűsíteni a gyermekszegénységet közvetlenül kezelő projektekhez nyújtott támogatások összegét, ezért azok eredményességét sem tudták értékelni.

X

Általános következtetésünkben megállapítjuk, hogy a gyermekszegénység továbbra is komoly probléma az Unióban, mivel a gyermekek közel egynegyedét továbbra is fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés veszélye. Bár a Bizottság szerepe korlátozott, nehezen vagy egyáltalán nem volt értékelhető, hogy kellő eredménnyel jártak-e azok a kezdeményezései, amelyek a gyermekszegénység jogi eszközök és uniós források felhasználásával történő csökkentésére irányultak.

XI

A következő ajánlásokat tesszük a Bizottságnak:

• foglalja bele a gyermekszegénység kezelésére vonatkozó intézkedéseket és célkitűzéseket a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervbe;
• készítsen az európai szemeszter folyamata keretében végzett elemzés részeként alkalmazandó egyértelmű belső iránymutatást az olyan helyzetek meghatározásához, amelyek esetleg egy közvetlenül a gyermekszegénységhez kapcsolható országspecifikus ajánlás megfogalmazásához vezethetnek;
• tűzzön ki célul a gyermekszegénység kezelésére irányuló beruházásokat, és kísérje figyelemmel azokat a 2021 és 2027 közötti programozási időszakban;
• győződjön meg róla, hogy megtették-e a szükséges lépéseket és összegyűjtötték-e a kellő információkat az európai gyermekgaranciára irányuló küszöbönálló szakpolitikai kezdeményezés előkészítéséhez.

Bevezetés

01

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem az Európa 2020 stratégia egyik központi eleme. E küzdelemben a siker záloga a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának fokozottan kitett csoportok azonosítása és a kiszolgáltatottság mögött meghúzódó okok meghatározása. Akkor tekinthető úgy, hogy egy személyt szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés veszélye fenyegeti, ha a szegénységi küszöb alatt, súlyos anyagi nélkülözésben, illetve nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban él (77. bekezdés).

02

Egy tízéves időszakra vonatkozó korcsoportonkénti összehasonlítás azt mutatja, hogy a gyermekeket (0–18 év) az Unió lakosságának többi részéhez képest nagyobb mértékben fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázata (lásd: 1. ábra).

03

2018-ban 23 millió gyermeket, azaz négy gyermek közül egyet fenyegetett a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés veszélye az Unióban¹. A gyermekszegénység szintje azonban tagállamonként jelentősen eltér. Négy tagállamban (Románia, Bulgária, Görögország és Olaszország) a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek aránya meghaladta a 30%-ot, azaz három gyermek közül egyet a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés veszélye fenyegetett. A legalacsonyabb arányt mutató tagállamokban (Dánia, Hollandia, Cseh Köztársaság és Szlovénia) hat gyermek közül egyet fenyeget a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázata (lásd: 2. ábra).

04

A Bizottság 2021-re vonatkozó gazdasági előrejelzése szerint a Covid19-világjárvány jelentős zavarokhoz vezetett és megváltoztatta az európai munkaerőpiaci kilátásokat. Az euróövezet munkanélküliségi rátája a 2019. évi 7,5%-ról 2020-ban várhatóan 9,5%-ra nő, és még 2021-ben is 8,6% körül alakul. Ennek eredményeképpen a kiszolgáltatott helyzetben lévő társadalmi csoportokat szegénység vagy társadalmi kirekesztődés fenyegeti. Rendkívül fontos, hogy a leginkább veszélyeztetettek védelme érdekében a tagállamok összehangolják tevékenységeiket országaikon belül és az Unió egészében.

05

A gyermekek középpontba állítása és a szegénységben élő gyermekek jelenlegi magas arányának kezelése elengedhetetlen a fenntartható, hatékony és versenyképes tudásalapú gazdaság és a generációk közötti méltányosságot szem előtt tartó társadalom számára². Számos tanulmány több alkalommal hangsúlyozta, hogy a gyermekkorban viszonylag alacsony költséggel történő beruházás életre szóló előnyökkel járhat nemcsak az egyének, hanem a társadalmak és gazdaságok számára is³. A gyermekek érdekében történő beruházások gazdasági haszna jelentősen meghaladja a beruházások finanszírozási költségeit⁴.

06

A gyermekszegénység elleni küzdelem elsősorban tagállami szinten valósul meg. A tagállamok kormányai és más szereplői számos olyan szociálpolitikai és jóléti kezdeményezést indítottak, amelyek a hátrányos helyzetű gyermekek és családok támogatására is felhasználhatók. Ilyen kezdeményezések például a szokásos szociális transzferprogramok, a közvetlen szolgáltatás- és erőforrásnyújtás vagy a célzott beavatkozási programok.

07

Ugyanakkor az Uniónak és különösen a Bizottságnak is szerepet kell vállalnia: támogatnia kell és ki kell egészítenie a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem különböző területein végzett tagállami tevékenységeket. A Bizottságnak emellett az EUMSZ X. fejezetének (Szociálpolitika) hatálya alá tartozó valamennyi szociálpolitikai területen elő kell segítenie a tagállami fellépések összehangolását. E célra mind jogi, mind pénzügyi eszközök a rendelkezésére állnak.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

08

Ellenőrzésünk elvégzését az motiválta, hogy a gyermekeket a lakosság többi részéhez képest nagyobb mértékben fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés. A gyermekszegénység számos tagállam számára jelent kihívást, és jelentősen befolyásolhatja az élet későbbi szakaszaiban felmerülő lehetőségeket, így például a felnőttkori munkanélküliség mértékét is. A téma az Európai Parlamentnek a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó gyermekgaranciáról szóló javaslatát követően jelenleg kiemelt helyen szerepel a politikai napirenden (85–90. bekezdés).

09

Teljesítmény-ellenőrzésünk célja annak meghatározása volt, hogy a Bizottság eredményesen hozzájárult-e a tagállamok által a gyermekszegénység csökkentése érdekében hozott intézkedésekhez. Az ellenőrzés e fő kérdésének megválaszolásához megvizsgáltuk, hogy a Bizottság jogi eszközei és az uniós pénzeszközök tagállamok általi felhasználása eredményesen hozzájárult-e a gyermekszegénység kezelésére irányuló fellépésekhez.

10

Ellenőrzésünk a következők alkalmazását és végrehajtását vizsgálta:

• a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013. február 20-i 2013/112/EU bizottsági ajánlás (a továbbiakban: az ajánlás), amely a gyermekszegénység csökkentését célzó intézkedések széles körét felölelő, integrált megközelítést mozdít elő;
• a szociális jogok európai pillére (EPSR) (2017), amely 20 alapelvet foglal magában; ezek közül néhány közvetlenül vagy közvetetten a gyermekszegénység kezelésére irányul;
• az európai szemeszter folyamata, amelynek keretében a Bizottság elemzi a tagállamok szociálpolitikáját, és – amennyiben szükségesnek tartja – országspecifikus ajánlásokat fogalmazhat meg a gyermekszegénység kezelésére;
• az Európai Szociális Alap (ESZA) keretében a 2014 és 2020 közötti programozási időszakban a gyermekszegénység kezelésére rendelkezésre álló uniós pénzügyi hozzájárulások;
• az Unióban alkalmazott gyermekszegénységi mutatók.

11

A fő ellenőrzött szerv az Európai Bizottság volt. Emellett felkerestük az érintett nemzeti hatóságokat Németországban, Olaszországban, Lengyelországban és Romániában, valamint a gyermekszegénység elleni küzdelem területén tevékenykedő nemzetközi és nem kormányzati szervezeteket, hogy több információhoz jussunk és az ő nézőpontjukat is megismerjük a témával kapcsolatban. A tagállamok kiválasztásának kritériumai között szerepeltek többek között a gyermekszegénységi mutatók és a tagállamok számára a gyermekszegénység elleni küzdelem terén esetlegesen biztosított ESZA-előirányzatok. A felkeresett országok kiegyensúlyozott választást képviseltek, amelyben magas és alacsony gyermekszegénységi arányok és ESZA-allokációk is szerepeltek.

12

Ellenőrzésünk rendeletek, stratégiák, szakpolitikai dokumentumok, iránymutatások, értékelések, monitoringjelentések és belső dokumentumok, valamint nemzeti hatóságok, kutatószervezetek, a tudományos élet képviselői és a nem kormányzati szervezetek által közzétett dokumentumok vizsgálatát is magában foglalta.

13

Munkánkkal célunk az előretekintés is, amelynek révén hozzájárulunk a gyermekgaranciáról jelenleg folyó egyeztetésekhez. Megjegyezzük továbbá, hogy ellenőrzési munkánkat a Covid19-világjárvány kitörése előtt fejeztük be, ezért ez a jelentés nem veszi figyelembe az arra adott válaszként bekövetkezett szakpolitikai fejleményeket vagy más változásokat.

Észrevételek

Az ajánlás pozitív kezdeményezés volt, hatása azonban nehezen vagy egyáltalán nem értékelhető

Az ajánlás pozitív kísérlet volt a gyermekszegénység holisztikus kezelésére

14

A Bizottság az Európai Tanács kezdeményezésére, valamint a tagállami hatóságokkal és szakértői szervezetekkel folytatott konzultációt követően 2013-ban fogadta el az ajánlást. A dokumentumot a szociális beruházási csomag⁵ részeként fogadták el, amellyel a Bizottság célja az volt, hogy a 2008. évi válságot követően segítse a tagállamokat a szegénység és a társadalmi kirekesztés növekvő kockázatának kezelésében. Az ajánlás célja egy három pilléren alapuló, a gyermekekre és családjukra összpontosító integrált megközelítés előmozdítása a következőkre vonatkozóan: megfelelő forrásokhoz való hozzáférés, megfizethető, minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a gyermekek számára jogaik gyakorlásának biztosítása (lásd: 3. ábra).

15

Bár az ajánlás jogilag nem kötelező erejű, mégis pozitív kezdeményezés volt a gyermekszegénység integrált kezelésére. Célja, hogy olyan szakpolitikák kialakítására és végrehajtására ösztönözze a tagállamokat, amelyek horizontális elveket követve, többdimenziós stratégiák révén kezelik a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés problémáját. Felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a szükséges irányítási, végrehajtási és nyomon követési kereteket annak érdekében, hogy a szakpolitikákkal eredményesen lehessen fellépni a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés ellen, valamint maradéktalanul aknázzák ki a releváns európai uniós eszközöket, ideértve az uniós finanszírozást is.

16

Az ajánlás nem kötelező jellege azt jelenti, hogy a Bizottság nem követelheti meg a tagállamoktól annak végrehajtását, azonban az alábbiak révén elősegítheti az ajánlás alkalmazhatóságát és a végrehajtás előrehaladását:

• segítségnyújtás a tagállamoknak az ajánlás végrehajtásához cselekvési terv kidolgozásával és a gyermekszegénység elleni küzdelem terén bevált gyakorlatok megosztásával;
• a tagállamokban elért előrehaladás nyomon követése és az erről való beszámolás, ami biztosíthatja az átláthatóságot és az összehasonlíthatóságot.

A Bizottság nem készített ütemtervet

17

Az ajánlás alapelvei és a három pillér mentén előírt különféle intézkedések általános hatályúak, az eredményes végrehajtáshoz ezért további iránymutatásokra van szükség. E tekintetben az Európai Parlament az javasolta, hogy a Bizottság dolgozzon ki ütemtervet a tagállamokkal az ajánlás hárompilléres megközelítésének végrehajtására.

18

Az érdekelt felek, köztük a gyermekszegénységgel és gyermekjólléttel foglalkozó ad hoc csoportban részt vevő szociális nem kormányzati szervezetek, hatóságok és jogi szervezetek szintén ezzel az igénnyel fordultak a Bizottsághoz. Egy olyan látható és kommunikálható tervet tartalmazó uniós ütemterv kidolgozását javasolták, amely meghatározza a konkrét célkitűzéseket, a kiemelt részcélokat (határidővel együtt) és az erőforrások konkrét elosztását, kiemelve a különböző szereplők és kormányzati szintek szerepét⁶.

19

A Bizottság azonban nem készített ilyen ütemtervet vagy azzal egyenértékű dokumentumot, és elmulasztotta annak lehetőségét, hogy konkrét segítséget nyújtson a tagállamoknak az ajánlás végrehajtásának módjára és határidejére vonatkozóan.

A bevált gyakorlatok megosztására szolgáló online platform jó kezdeményezés, de tovább kell törekedni a legjobb gyakorlatok azonosítására

20

A gyermekszegénység elleni küzdelem érdekében tett tagállami fellépések szempontjából hasznos lenne a többi tagállamban alkalmazott és azonosított bevált gyakorlatok megosztása. A Bizottság létrehozta a „Befektetés a gyermekek jövőjébe” európai platformot (EPIC), amely betöltheti ezt a szerepet.

21

A Bizottság azzal a céllal fejlesztette ki ezt az online platformot, hogy megosszák a gyermekeket és családokat érintő legjobb szakpolitikai döntéseket, valamint előmozdítsák az együttműködést és a kölcsönös tanulást e területen. A platform az ajánlás elfogadása óta működik. Az EPIC azokat az innovatív, bizonyítottan eredményes módszereket gyűjti össze és terjeszti amelyek kedvező hatással lehetnek a gyermekekre és a családokra a tagállamokban. A módszereket az ajánlás három pillérének valamelyikéhez rendelik, és a „kialakulóban lévő gyakorlatok”, „ígéretes gyakorlatok” és „bevált gyakorlatok” kategóriák egyikébe sorolják.

22

2020 márciusának elejére összesen 130 bizonyítottan eredményes módszer volt elérhető az EPIC honlapján. Közülük azonban csak hármat soroltak a „bevált gyakorlatok” közé, amelyek mindegyike az ajánlás második pilléréhez tartozik (Megfizethető, minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés). Ezeket a „bevált gyakorlatokat” az 1. háttérmagyarázat szemlélteti. Az ajánlás első (Megfelelő forrásokhoz való hozzáférés) és harmadik (A gyermekek számára jogaik gyakorlásának biztosítása) pilléréhez kapcsolódóan nem töltöttek fel és nem határoztak meg bevált gyakorlatokat.

23

A „bevált gyakorlatok” kis száma – a legutóbbi 2001-ben indult –, illetve az első és a harmadik pillér esetében az ilyen gyakorlatok hiánya korlátozza az EPIC-platform eredményességét abban, hogy elősegítse az ajánlás végrehajtását. A Bizottságnak emellett kevés információ áll rendelkezésére arról, hogy az EPIC bizonyítottan eredményes módszereit a tagállamok elfogadták és végrehajtották-e.

24

Néhány felkeresett tagállam arról tájékoztatott minket, hogy az eredményes nemzeti kezdeményezések szociális transzferprogramok formájában valósulnak meg, amelyek révén a családok közvetlen pénzbeli hozzájárulást kapnak. Ezek a kezdeményezések idővel jelentős terhet róhatnak a nemzeti költségvetésre. A 2. háttérmagyarázatban erre mutat be egy példát.

A nyomon követést és a beszámolást befolyásolja, hogy korlátozott mértékű információ áll rendelkezésre

25

Az ajánlás végrehajtásának eredményes nyomon követése szintén olyan eszköz, amelyet a Bizottság felhasználhat, hogy elősegítse az ajánlás alkalmazhatóságát a tagállamok számára. Elsősorban az egyes tagállamokban elért előrehaladásra vonatkozó rendszeres beszámolás biztosítja az átláthatóságot, de az összehasonlításhoz és az ösztönzéshez is alapul szolgálhat. Ehhez azonban mérhető mutatókra és reális célokra, valamint megfelelő beszámolási mechanizmusra van szükség.

26

Az ajánlás e tekintetben felszólította a tagállamokat, hogy fokozzák a tényekre támaszkodó megközelítések térnyerését a meglévő statisztikák és adminisztratív adatok, valamint a 32 mutatóból álló, javasolt nyomonkövetési keret⁸ teljes mértékű kiaknázásával.

27

Megállapítottuk azonban, hogy a javasolt mutatók nem fedik le az ajánlásban javasolt összes intézkedést. A harmadik pillér esetében nem dolgoztak ki mutatót a pillérhez tartozó intézkedések egyikére sem.

28

Az ajánlás végrehajtásának előrehaladását nehéz értékelni, mivel ebben az összefüggésben nem határoztak meg mérhető célokat és részcélokat. A Bizottság és a tagállamok megvizsgálták az ilyen célok kitűzésének lehetőségét, azonban a tagállamok végül nem támogatták azt.

29

Mindezen korlátok ellenére néhány információ rendelkezésre áll a szociális védelemmel foglalkozó bizottság (SPC) révén, amelynek a Bizottság is tagja. Az SPC a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács (EPSCO) minisztereinek szakpolitikai tanácsadó bizottsága. A Bizottság szakpolitikai tapasztalatait, elemzési és titkársági támogatását is felhasználó SPC feladatai közé tartozik, hogy figyelemmel kísérje a szociális helyzet és a szociális védelmi politikák alakulását a tagállamokban és az Unióban. A „Gyermekek érdekében történő beruházások tematikus portfólióján” keresztül évente frissíti az ajánlás nyomonkövetési keretében felsorolt mutatók többségét.

Az ajánlás közvetlen, mennyiségi hatása nehezen vagy egyáltalán nem mérhető

30

Az ajánlás tényleges végrehajtása során a gyermekszegénység elleni küzdelemre irányuló nemzeti stratégiát/szakpolitikát kell követni, amely meghatározza azokat a területeket, ahol az adott tagállam szerint elsődlegesen kell törekedni a gyermekszegénység leküzdésére, illetve azt, hogy ennek hogyan kell történnie. Az ilyen stratégia meglétéből és tartalmából szintén leszűrhető az ajánlás hatása.

31

A Bizottság kérésére az Európai Szociálpolitikai Hálózat (ESPN) tanulmányt készített a nemzeti szakpolitikákról, amelyben felmérte a tagállamok által az ajánlás végrehajtása terén elért előrehaladást⁹. Ez a tanulmány konkrét és összehasonlítható információkat nyújtott az egyes tagállamokról, valamint hét másik országról.

32

Az ESPN által készített elemzés általános megállapítása szerint az ajánlásban meghatározott irányban tett szerény előrelépés számos országban nem elegendő a probléma nagyságrendjéhez viszonyítva. A szakértők hangsúlyozták, hogy számos ország, ahol magas vagy nagyon magas a gyermekszegénység vagy a társadalmi kirekesztés szintje, csekély előrehaladást ért el a legtöbb területen, és közülük néhány valójában kevésbé hatékony megközelítést alkalmazott számos területen. Azok az országok, amelyek már erős szakpolitikákkal és programokkal rendelkeztek, és ahol alacsony volt a gyermekszegénység vagy a társadalmi kirekesztés szintje, nagyrészt fenntartották ezeket.

33

A tanulmány továbbá megállapította, hogy nagyon nehéz, ha nem éppen lehetetlen annak megítélése, hogy az egyes fejlesztések milyen mértékben tulajdoníthatók magának az ajánlásnak, a nemzeti szakpolitikák terén ugyanakkor számos országban csak csekély változásra mutatott rá. Míg ez nem meglepő azon tagállamok esetében, ahol alacsony vagy közepes a gyermekszegénység aránya, a szakértők külön aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy számos, magas vagy nagyon magas aránnyal rendelkező tagállam nem tett előrelépést egy integráltabb és többdimenziós megközelítés felé. Ez a következtetés alátámasztja azt, amit a felkeresett négy tagállamban (Németország, Olaszország, Lengyelország, Románia) mi is megállapítottunk.

34

A tanulmány nem kötelező erejű ajánlásokat fogalmazott meg¹⁰, amelyek célja, hogy az ajánlás végrehajtása sürgősebben és eredményesebben valósuljon meg. A Bizottság ezeket azonban nem követte nyomon.

A szociális jogok európai pillére: a gyermekekre vonatkozó általános jellegű elveket felvonultató, progresszív és átfogó szociális kezdeményezés

35

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2017. november 17-én, a tisztességes munkafeltételekről és a növekedésről szóló göteborgi szociális csúcstalálkozón¹¹ közösen hirdette ki a szociális jogok európai pillérét (EPSR), amelynek végrehajtása a Bizottság és a tagállamok közös felelőssége. A szociális jogok európai pillére szintén a gyermekszegénység elleni küzdelem céljára rendelkezésre álló, jogilag nem kötelező erejű eszköz, amelynek végrehajtását a Bizottság nem követelheti meg a tagállamoktól.

36

A szociális jogok európai pillére olyan keretrendszer, amelynek célja, hogy a polgárok számára méltányosabbá tegye Európát, és erősebbé tegye annak szociális dimenzióját. 20, többnyire jogként megfogalmazott alapelvet foglal magában, amelyek célja a tagállami szintű jogalkotási és nem jogalkotási tevékenység előmozdítása.

37

A 20 alapelvet a következő három kategóriába sorolták az inkluzív és jól működő munkaerőpiacok és jóléti rendszerek támogatása érdekében: i. Esélyegyenlőség és munkavállalási jog, ii. Tisztességes munkafeltételek, iii. Szociális védelem és társadalmi befogadás.

38

A szociális jogok európai pillérét egy ún. szociális eredménytábla is kíséri, amely a trendek és teljesítmények nyomon követésével 12 területen kíséri figyelemmel a pillér tagállamok általi végrehajtását, és amely az európai szemeszter folyamatában is felhasználásra kerül.

A gyermekek jogaira egy külön elv vonatkozik a szociális jogok európai pillérében

39

A szociális jogok európai pillérében meghatározott 20 alapelv egyike, a szociális védelem és a befogadás kategóriájába tartozó 11. alapelv (Gyermekgondozás és a gyermekek támogatása) kifejezetten megemlíti a gyermekek érdekében történő beruházások szükségességét, rámutatva arra, hogy:

• a gyermekeknek joguk van a megfizethető, jó minőségű kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz;
• a gyermekeknek joguk van a szegénység elleni védelemhez. A hátrányos helyzetű gyermekeknek joguk van az esélyegyenlőséget javító külön intézkedésekhez.

40

Számos más alapelv is érvényes a gyermekekre, és közvetlenül és közvetetten érintheti a gyermekszegénységet (például az oktatással, a munka és a magánélet közötti egyensúllyal, a szociális védelemmel és az egészséggel kapcsolatos alapelvek), azonban ezek nem kifejezetten a gyermekekre vonatkoznak.

41

A szociális jogok európai pillére növelte a szociálpolitikákkal, köztük a gyermekszegénységgel kapcsolatos tudatosságot az Unióban. Ez egyrészt elsősorban a foglalkoztatási iránymutatások frissítésével valósult meg. A foglalkoztatási iránymutatások az Európai Bizottság által a foglalkoztatáspolitikák tekintetében javasolt közös prioritások és célkitűzések, amelyekről a nemzeti kormányok állapodtak meg, és amelyeket az Európai Unió Tanácsa fogadott el. A foglalkoztatási iránymutatásokat 2018-ban frissítették a pillér alapelveinek figyelembevétele érdekében. Ezek az iránymutatások határozzák meg a tagállamok szakpolitikai koordinációjának hatókörét és irányát, és hozzájárulnak az európai szemeszter folyamatához.

42

Megjegyezzük azonban, hogy a szociális jogok európai pillére csak általános elveket tartalmazott, amelyeket az ajánlás konkrét intézkedések formájában már részletesen rögzített.

• A 11. alapelv megfizethető kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz kapcsolódó első részét illetően az intézkedések már léteztek a szociális jogok európai pillérének elfogadása előtt is. Az ajánlás integrált stratégiákat szorgalmaz a gyermekszegénység kezelésére, amelyek magukban foglalják a kisgyermekkori nevelést és gondozást is.
• A 11. alapelv második része a gyermekek szegénység elleni védelemhez való jogára vonatkozik. Az ajánlás előírja, hogy a gyermekek számára biztosítani kell az átfogó és integrált forrásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, ami ezt a jogot érinti.

A szociális jogok európai pillérének szempontjából előnyös lenne egy cselekvési terv

43

A szociális jogok európai pillérének jóváhagyásakor az Európai Tanács¹² egyértelművé tette, hogy azt mind uniós, mind tagállami szinten végre kell hajtani, ami a Bizottság és a tagállamok közös felelőssége. Bár a pillérrel kapcsolatos megvalósítás számos eszköze a tagállamok, valamint a szociális partnerek és a civil társadalom kezében van, az uniós intézmények – különösen az Európai Bizottság – a stratégiai keret meghatározásával és iránymutatással segítséget nyújthatnak.

44

A hivatalba lépő Európai Bizottság számára (2019–2024) készült politikai iránymutatás megfogalmazta „a szociális jogok európai pillérének teljes körű megvalósítására irányuló cselekvési terv előterjesztésére”¹³ irányuló szándékot. 2020 januárjában a Bizottság közleményt¹⁴ tett közzé, amely meghatározza a cselekvési terv kidolgozásának főbb lépéseit, és széles körű vitát indított valamennyi uniós ország és régió, valamint minden érintett partner bevonásával. A közlemény szerint a cselekvési tervet 2021 elején – csaknem négy évvel a pillér elfogadása után – terjesztik majd elő; a cselekvési terv a különböző – európai, nemzeti, regionális és helyi – szinteken működő szereplők összességének fellépésére szólít majd fel. Ez a tervezett cselekvési terv üdvözlendő fejlemény, és megvalósítása a különféle alapelvek – köztük a gyermekek jogaira vonatkozó 11. alapelv – végrehajtása terén elért eredmények áttekintése szempontjából is igen fontos.

A szociális jogok európai pillére valószínűleg kiemelkedő szerepet tölt be a 2021 és 2027 közötti programozási időszakban

45

A 2021 és 2027 közötti időszakra szóló Európai Szociális Alap Pluszra (ESZA+) vonatkozó rendeletjavaslat az emberi erőforrásokba való befektetésre összpontosít és támogatja a szociális jogok európai pillérének megvalósítását. Emellett a szociális jogok európai pillérének végrehajtásával megvalósuló szociálisabb Európa szerepel a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló rendeletjavaslat (CPR) által azonosított öt szakpolitikai célkitűzés egyikében is¹⁵.

46

A javaslat szerint, a szociális jogok európai pillérében meghatározott szociális vonatkozás megfelelő kibontakoztatásának érdekében, a tagállamoknak a megosztott irányítás alatti ESZA+-ág keretében a nemzeti ESZA+-források legalább 25%-át a társadalmi befogadás előmozdítására kell elkülöníteniük¹⁶. A társadalmi befogadás szakpolitikai területe egy gyermekekre vonatkozó utalást is tartalmaz, azonban konkrét célokra vagy az e célra elkülönítendő támogatás szintjére még nem tettek javaslatot.

47

Az ESZA+-ra vonatkozó rendeletjavaslat előírja, hogy a tagállamoknak figyelembe kell venniük a szociális jogok európai pillérében meghatározott alapelveket és jogokat. Ez az új javaslat, amely szerint a szociális jogok európai pillére kerüljön előtérbe a 2021 és 2027 közötti programozási időszakban, lehetőséget biztosít arra, hogy több intézkedés és finanszírozás irányulhasson a gyermekszegénység kezelésére.

Az európai szemeszter országspecifikus ajánlásai ritkán foglalkoznak kifejezetten a gyermekszegénységgel

Csekély előrelépés a szegénység csökkentésére vonatkozó 2020-as célok elérése tekintetében

48

A 2010-ben bevezetett európai szemeszter a költségvetési és gazdaságpolitikák koordinálására szolgáló éves ciklus, amelyet kifejezetten az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó Európa 2020 stratégia céljainak elérésére irányuló nemzeti fellépések összehangolására dolgoztak ki. Ezért hozzá kell járulnia a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kiemelt cél eléréséhez, amely szerint „2020-ra a 2008. évi helyzethez képest legalább 20 millió embert kell kiemelni a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának való kitettség helyzetéből”.

49

Az, hogy milyen mértékben valósul meg ez a célkitűzés, nagymértékben a tagállamoktól függ. A tagállamok a szegénységre vonatkozó saját nemzeti céljaikat a nemzeti reformprogramjukban (NRP) határozták meg. Megjegyezzük, hogy még ha az összes nemzeti cél teljesül is 2020-ra, a szegénységből kiemelt emberek teljes száma akkor sem éri el az Európa 2020 stratégiában kitűzött 20 milliós célt (lásd: I. melléklet, amely a tagállamonkénti adatokat tartalmazza).

50

Az Eurostat adatai¹⁷ szerint 2018-ban még mindig 109,2 millió embert fenyegetett a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés veszélye. Az EU-28-ra vonatkozó teljes csökkenés 7,15 millió szegénységből kiemelt ember a 2008. évi helyzethez képest. Ez azt jelenti, hogy eddig csekély előrelépés történt, a 2020-ra kitűzött célok tehát valószínűleg nem teljesülnek.

Az országspecifikus ajánlások foglalkoznak gyermekszegénységgel kapcsolatos kérdésekkel, azonban a mögöttes folyamatot egyértelműbbé kell tenni

51

A gyermekszegénység az Európa 2020 stratégia szegénység és társadalmi kirekesztés eleméhez tartozik, ezért része a Bizottság éves európai szemeszter folyamatának, amely a következő öt szakaszból áll:

1. a Bizottság országjelentést készít minden tagállamról,
2. a tagállamok benyújtják (a gazdaságpolitikára vonatkozó) nemzeti reformprogramjaikat és (a költségvetési politikákra vonatkozó) stabilitási és konvergenciaprogramjaikat,
3. a Bizottság országspecifikus ajánlásokat (CSR) javasol,
4. a Tanács elfogadja a tagállamokhoz intézett és a nemzeti szakpolitikai döntéshozatal útján végrehajtandó országspecifikus ajánlásokat,
5. A Bizottság ezt követően nyomon követi az országspecifikus ajánlás végrehajtását.

52

Az országjelentések jelentik az európai szemeszter folyamatának kiindulási pontját. Az országjelentések az egyes tagállamok gazdasági helyzetének és az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében tett előrehaladás értékelését tartalmazzák. Az országspecifikus ajánlások általában az országjelentésekben meghatározott kérdéseket kezelik.

53

Áttekintettük hat tagállam 2019. évi országjelentését: köztük volt az a három tagállam is, ahol a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek aránya a legmagasabb volt 2018-ban¹⁸. Megállapítottuk, hogy a Bizottság ezekben a jelentésekben következetesen értékelte, és adott esetben problematikus kérdésnek találta a gyermekszegénységet.

54

A következő lépésnek – vagyis annak, hogy a Bizottság fontolóra vegye a gyermekszegénységgel kapcsolatos országspecifikus ajánlás tervezetének elkészítését – fontos előfeltétele annak felmérése, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek uniós aránya „magas”, illetve „nagyon magas”-e. Megjegyezzük, hogy a vizsgált évek (2015–2017) vonatkozásában a magas gyermekszegénységi arány belső küszöbértéke 28% és 31% között mozgott, ami magasabb az erre az időszakra vonatkozó 24,3–27,1% közötti uniós átlagszinteknél; e küszöb alapján dől el, hogy mely tagállamokat veszik figyelembe a gyermekszegénységgel kapcsolatos esetleges országspecifikus ajánlás szempontjából.

55

Megállapítottuk, hogy 2015 és 2017 között 28 olyan eset fordult elő, amikor egyes tagállamokban a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának arányát az adott években magasnak vagy nagyon magasnak kellett tekinteni (lásd: 4. ábra). Emellett a 2015-ben értékelt 14 tagállam közül kettő (Bulgária és Románia) esetében ez az arány 2016-ban romlott.

56

Megállapítottuk, hogy valamennyi tagállam, ahol a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának arányát a Bizottság magasnak vagy nagyon magasnak értékelte¹⁹, országspecifikus ajánlást kapott a családdal és gyermekekkel kapcsolatos szakpolitikákat érintő egyéb területeken, pl. a „szociális védelmet szolgáló jövedelemtámogatás megfelelősége” területén. Ezek az országspecifikus ajánlások elősegíthetik a gyermekszegénység csökkentését. Megjegyezzük, hogy a 2016 és 2019 közötti időszakban egy tagállam (Írország) kifejezetten a gyermekszegénységre vonatkozó országspecifikus ajánlást is kapott (lásd: 3. háttérmagyarázat).

57

A Bizottság szolgálatai ezzel kapcsolatban kifejtették, hogy az országspecifikus ajánlások meghatározása és az azokra vonatkozó javaslattétel nemcsak a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek arányától függ, hanem az alábbiaktól is:

1. foglalkoztak-e korábban a kihívással (kérdéssel) az európai szemeszterben;
2. megkezdődött-e a már elfogadott ajánlások végrehajtása;
3. változtak-e a körülmények a tagállamban és adott esetben a gyermekszegénységhez közvetetten kapcsolódó mutatók tekintetében;
4. egyéb sürgető kihívások, amelyekkel a tagállam szembesülhet az egy tagállamnak egy évben javasolható országspecifikus ajánlások korlátozott száma miatt.

58

Noha a Bizottság az európai szemeszter folyamata során, az országjelentések kidolgozásakor megvizsgálja a gyermekszegénység helyzetét, egy olyan konkrét módszertan nem került egyértelműen meghatározásra, amely alapján eldönthető lenne, hogy a gyermekszegénység olyan jelentőségű-e, amely alapján országspecifikus ajánlást kellene megfogalmazni.

A 2014 és 2020 közötti időszakban a gyermekszegénység kezelésére fordított uniós finanszírozás eredményessége nem értékelhető

59

Annak meghatározása, hogy a tagállamok hogyan használják fel és osszák el az uniós pénzeszközöket, egy másik módja annak, hogy a Bizottság hozzájáruljon a gyermekszegénység elleni küzdelemhez. A Bizottság ebben a folyamatban három lépésen keresztül gyakorolhat hatást: elsőként a CPR kidolgozása során, másodszor a partnerségi megállapodásokon keresztül, harmadszor pedig az operatív programokon (OP) keresztül, az utóbbi kettő esetében tagállami szinten. A jelenlegi programozási időszakra vonatkozóan az 5. ábrán szemléltetjük ezt a folyamatot.

Az esb-alapokra vonatkozó CPR nem célozza meg közvetlenül a gyermekszegénységet

60

A CPR²¹ közös rendelkezéseket állapít meg hét, megosztott irányítás alá vont alapra vonatkozóan. Meghatározza a 2014 és 2020 közötti időszakban az alapokra vonatkozó fő szabályokat. A CPR tartalmazza a fő rendelkezéseket a kohéziós politikai célkitűzések programozására, valamint a 2014 és 2020 közötti időszak kapcsolódó kiadásaira vonatkozóan.

61

A CPR-re irányuló javaslat kidolgozásában játszott szerepe révén a Bizottság befolyásolhatja az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) elosztását és későbbi felhasználását a gyermekszegénység elleni küzdelemhez való hozzájárulás érdekében. A CPR e célt szolgáló egyik fő eszköze a kapcsolódó tematikus célkitűzések és a beruházási prioritások meghatározása.

62

A tematikus célkitűzéseket – ezek az esb-alapokból támogatandó célkitűzések – a CPR határozza meg. A CPR 11 tematikus célkitűzést azonosít, és meghatározza azokat a szektorokat és beavatkozási területeket, ahol az esb-alapokból nyújtott uniós támogatás hozzáadott értéke a legnagyobb. A tematikus célkitűzések²² beruházási prioritásokra bonthatók le²³.

63

A CPR-t az Európai Szociális Alapra (ESZA) és az Európai Regionális és Fejlesztési Alapra (ERFA) vonatkozó rendeletek egészítik ki. Az ESZA-ra és az ERFA-ra vonatkozó rendeletek alapján összesen 57 beruházási prioritás van. A beruházási prioritások egyike sem foglalkozik kifejezetten a gyermekszegénységgel.

64

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan a CPR új eszközként az „előzetes feltételrendszert” is bevezette az esb-alapok által finanszírozott beavatkozások eredményességének növelésére. Az előzetes feltételrendszer minimumkövetelményeket állapít meg a programok végrehajtásának megkezdésekor és olyan stratégiai és szabályozási követelményeket tartalmaz, amelyeket a tagállamoknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy uniós forrásokban részesüljenek. A szegénységgel kapcsolatos előzetes feltételrendszer tekintetében lásd: 4. háttérmagyarázat.

65

A 9. tematikus célkitűzéshez (A társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység, valamint a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem) tartozó, szegénységgel kapcsolatos előzetes feltételrendszer akkor tekinthető teljesítettnek, ha adott tagállam rendelkezik a következővel: „A szegénység csökkentését célzó nemzeti stratégiai szakpolitikai keret, amelynek célja az aktív befogadás”. Valamennyi felkeresett tagállam fogadott el szegénység elleni stratégiákat a 9.1. előzetes feltételrendszerre reagálva, és a Bizottság megjegyezte, hogy mind a négy felkeresett tagállam esetében teljesült a 9.1. előzetes feltételrendszer.

66

Ugyanakkor a társadalmi befogadás teljesítési kritériumait illetően az előzetes feltételrendszer nem írja elő a tagállamok számára a szegénység csökkentésére vonatkozó célok megállapítását, és nem határozza meg a kiszolgáltatott helyzetben lévő célcsoportokat (köztük a gyermekeket) sem. Az uniós jogszabályok nem biztosítanak finanszírozást közvetlenül a gyermekszegénység kezelésére.

A gyermekszegénységet közvetlenül kezelő esb-alapok összege nem ismert

67

A partnerségi megállapodások az uniós tagállamok stratégiai beruházási tervei, amelyek egy hétéves időszakra meghatározzák a tagállamok esb-alapokra vonatkozó nemzeti kiadási prioritásait. A partnerségi megállapodások a tagállamok sajátos beruházási és fejlesztési igényeihez kapcsolódó, általuk követendő célokat és tematikus célkitűzéseket tartalmaznak. E célok alaposabb kidolgozására a kapcsolódó egyedi operatív programokban kerül sor. Fontos, hogy a feltételek, amelyek alapján e programok teljesítménye mérhető, megfelelőek legyenek, és releváns mutatókat határozzanak meg, amelyek lehetővé teszik a programok eredményességének értékelését.

68

A partnerségi megállapodások a teljes programozási időszakot lefedik, és mind az öt esb-alapra kiterjednek. Tagállamonként egy partnerségi megállapodás készül – az adott országnak a növekedés és foglalkoztatás fenntartását, valamint az Európa 2020 stratégia céljainak elérését szolgáló szakpolitikáit és intézkedéseit bemutató – nemzeti reformprogramok, a legutóbbi vonatkozó országspecifikus ajánlások és a vonatkozó tanácsi ajánlások alapján.

69

A partnerségi megállapodáshoz a Bizottság jóváhagyása szükséges, és a megállapodás a tagállamok fejlesztési igényeire vonatkozó információkat tartalmaz, többek között a kiválasztott tematikus célkitűzéseket, a tagállam operatív programjainak felsorolását, az előzetes értékelések összefoglalóját és az előzetes feltételrendszer értékelésének összefoglalóját.

70

A négy felkeresett tagállam partnerségi megállapodása meghatároz a szegénység csökkentésére vonatkozó általános célokat, közülük azonban egyik sem fogalmaz meg kifejezetten a gyermekszegénység csökkentésére vonatkozó célokat.

71

Áttekintettünk öt operatív programot, és megpróbáltuk meghatározni a gyermekszegénység kezelésére elkülönített forrásokat. A szegénységben élő gyermekek azonban nem képezik az esb-alapok által finanszírozott beavatkozások külön célcsoportját, és nincsenek olyan horizontális kiválasztási kritériumok/támogathatósági feltételek, amelyek célja a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek pénzügyi támogatása lenne. Így tehát nem lehet megállapítani, hogy ezek a beavatkozások közvetlenül a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek hasznára váltak-e²⁴. A 6. ábra a nemzeti hatóságok által megadott maximális uniós finanszírozást mutatja be, amely a mintában szereplő öt operatív programban potenciálisan rendelkezésre áll többek között a gyermekszegénység kezelésére.

72

Ugyanakkor nem álltak rendelkezésre információk arról, hogy ezekből az esb-alapokból mekkora összeget fordítottak közvetlenül a gyermekszegénység kezelésére. Valamennyi vizsgált operatív program olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek közvetett módon járulnak hozzá a gyermekszegénység elleni eredményes küzdelemhez. Ezen intézkedésekhez olyan források tartoznak, amelyek célja a szegénységi küszöb alatt élők befogadása a munkaerőpiaci részvételük javítása vagy a foglalkoztatás elősegítése érdekében.

73

Az egészségügyre és az oktatásra vonatkozó további intézkedések, bár nem kifejezetten a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekekre irányulnak, közvetett módon mégis a hasznukra válhatnak. Az 5. háttérmagyarázat ilyen közvetett intézkedéseket szemléltet.

74

A fenti korlátok miatt a Bizottság nem tudja számszerűsíteni a gyermekszegénység közvetlen kezelését célzó projektekhez nyújtott támogatások összegét, és ennélfogva azok eredményességét sem tudja értékelni. Ezt a helyzetet tovább rontja, hogy a kiválasztott partnerségi megállapodásokban és operatív programokban nem szerepelnek célkitűzések és célok, amelyek jelezhetnék, hogy milyen eredményeket terveznek elérni a területen. Továbbá minden olyan esetben, amikor eredménymutatók elfogadására került sor, azok programspecifikusak, és nem mutatják be egyértelműen, hogy a finanszírozott beruházások milyen előnyökkel járnak a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek számára.

A mutatók eltérően tükrözik a gyermekszegénység helyzetét

75

Az érdemi mutatók lényeges információkkal szolgálnak mind a szakpolitikai döntéshozók, mind a szakpolitikák végrehajtói számára. Tájékoztatást nyújtanak arról, hogy mennyire eredményes a szakpolitika a gyakorlatban, és lehetővé teszik számukra, hogy szükség esetén korrekciós intézkedéseket hozzanak.

Az AROPE mutató lehetővé teszi a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának tagállamok közötti összehasonlítását

76

Az Unióban a szegénységet mérő mutató és az Európa 2020 stratégia szegénységgel kapcsolatos célkitűzésének nyomon követésére szolgáló fő mutató az AROPE – amely „a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek” angol nyelvű rövidítése („at risk of poverty or social exclusion”).

77

Az AROPE többdimenziós mutató, amely három almutatóból tevődik össze. Mindhárom almutató jelentősége megegyezik, és részben átfedésben is lehetnek. Az AROPE azon személyek összességét mutatja meg, akik a következő helyzetek legalább egyikében vannak (a több helyzetben is lévőket csak egyszer veszi számításba):

• A szegénység kockázatának kitett személyek – Azon személyek aránya, akiknek a (szociális transzferek után) rendelkezésre álló jövedelme a szegénységi küszöb alatt van. Ez a küszöb az adott tagállam szociális transzferek után rendelkezésre álló nemzeti mediánjövedelmének 60%-a.
• Súlyos anyagi nélkülözésben élők – Az anyagi nélkülözésben élők aránya a megfelelő életszínvonalhoz kívánatosnak vagy szükségesnek vélt, bizonyos árucikkek megfizetésére való képtelenséget jelzi. A mutató azt méri, hogy a lakosság hány százaléka nem engedhet meg magának a meghatározott háztartási cikkek vagy szolgáltatások listáján szereplő kilenc tétel közül legalább négyet. A súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya a listán szereplő tételek közül a legalább négy megfizetésére való képtelenséget jelenti.
• Nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők – azon személyek száma, akik olyan háztartásban élnek, ahol a munkaképes korú tagok az elmúlt 12 hónapban teljes munkapotenciáljuk kevesebb, mint 20%-át töltötték munkával. A kizárólag gyermekekből, 25 évesnél fiatalabb diákokból, illetve 60 éves vagy annál idősebb személyekből álló háztartásokat a mutató számításánál teljesen figyelmen kívül hagyják.

A gyermeknélkülözési mutató kifejezetten a gyermekek helyzetére összpontosít

78

A Bizottság a gyermekszegénység elleni küzdelemre irányuló uniós kezdeményezés részeként, 2013-ban bejelentette egy anyagi nélkülözésre vonatkozó, de gyermekspecifikus mutató előkészületi munkájának megkezdését. Az anyagi nélkülözés mutatójához (az AROPE almutatója) hasonlóan a gyermeknélkülözési mutató azon 1 és 15 év közötti gyermekek arányát jelenti, akik megfizethetőségi okok miatt alapvető árucikkeket nélkülöznek. A 17 tételből álló lista gyermekspecifikus elemeket tartalmaz, miközben néhány háztartási cikket a teljes lakosság anyagi nélkülözését mérő mutatóból is megtart. A gyermekek akkor minősülnek majd nélkülözésben élőnek, ha a 17 tételt tartalmazó listáról legalább három tételt nélkülöznek (lásd: II. melléklet).

79

A szociális védelemmel foglalkozó bizottság végül 2018 márciusában, öt évvel a bejelentése után elfogadta a gyermekspecifikus anyagi nélkülözési mutatót. 2019 júliusában közzétették a gyermeknélkülözésre vonatkozó első (és mindezidáig egyedüli) (felmérés alapján gyűjtött) adatokat. Ez csak 2014. évi adatokra vonatkozott, mivel más adat nem állt rendelkezésre. A gyermeknélkülözési mutató nem minden évben, hanem 2021-től háromévente kezdve áll majd rendelkezésre²⁵.

80

A gyermekspecifikus anyagi nélkülözési mutatót és az AROPE anyagi nélkülözést mérő almutatóját (súlyos anyagi nélkülözés mutatója) (lásd: II. melléklet) ugyanazon korcsoportban összehasonlítva a gyermeknélkülözési mutató valamennyi tagállamban magasabb értékeket mutatott, mint az anyagi nélkülözés mutatója (lásd: 7. ábra).

81

A gyermekek életszínvonala és szükségletei még ugyanazon háztartáson belül is eltérhetnek a felnőttekétől. A gyermekspecifikus anyagi nélkülözési mutató sokkal inkább a gyermekek helyzetére összpontosít, ezért eltérő és pontosabb képet ad a gyermekszegénység tényleges szintjéről.

A gyermekszegénység mérése tagállamonként eltérő

82

A mutatók egy adott szakpolitikai területen idővel bekövetkező mérhető változások trendjét jelzik. Az AROPE a szegénység mérésére szolgáló fő mutató az Európa 2020 stratégiában. Az AROPE legfontosabb előnye, hogy az európai statisztikai rendszerben alkalmazott szabványosított gyűjtésnek köszönhetően lehetővé teszi a tagállamok közötti és az időbeli összehasonlítást.

83

Ugyanakkor valamennyi felkeresett tagállam nemzeti hatóságai számos olyan saját mutatóval is rendelkeznek, amelyeket nemzeti körülményeik szempontjából relevánsnak tartanak, és amelyeket stratégiáikban, szakpolitikáikban és nyomon követési célokra használnak. Emiatt a szegénység és a gyermekszegénység szintjéről eltérő információk állnak rendelkezésre az egyes tagállamokban (lásd: 6. háttérmagyarázat).

84

A tagállamok gyermekszegénységre vonatkozó, harmonizálatlan nemzeti adatokon alapuló különféle mutatói és információi megnehezítik az érdekelt felek számára a gyermekszegénység helyzetének értékelését.

Az európai gyermekgaranciára irányuló szakpolitikai kezdeményezéshez kellő információra van szükség

Az Európai Parlament által javasolt gyermekgarancia

85

2019 áprilisában az Európai Parlament módosította a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó ESZA+-ról szóló rendeletjavaslatot²⁶, és a gyermekszegénység kezelése érdekében javaslatot tett egy európai gyermekgarancia-program²⁷ bevezetésére. Az ESZA+-ra vonatkozó módosított javaslatban egy olyan követelmény is szerepel, hogy valamennyi tagállamnak ESF+-forrásaiból 5%-ot a gyermekszegénységre irányuló intézkedésekre kell elkülönítenie. Ezek a források közvetlenül is hozzájárulhatnak a gyermekgaranciára irányuló jövőbeni kezdeményezés végrehajtásához.

86

A Bizottság 2018-ban kezdte meg az Európai Parlament által kért gyermekgarancia előkészítése I.szakaszának a végrehajtását.

• Az előkészítés I. szakasza a megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséből állt, amelynek véglegesítésére 2020 áprilisában került sor. A tanulmány célja egyrészt annak elemzése volt, hogy létrehozható-e a gyermekgarancia (ehhez megvizsgálta az ilyen programok végrehajtásának feltételeit), másrészt annak értékelése, hogy a meglévő uniós és nemzeti keretek mellett az hozzáadott értékkel járna-e és valóban hasznos kiegészítő eszközként működhetne-e.
• Az előkészítés II. szakasza egy gazdasági megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséből áll, amely tanulmány egy olyan garancia költségeit és hasznát vizsgálja meg, amely az Unióban a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek támogatását szolgálná. E tanulmány a tervek szerint 2021 májusában készül el.
• A III. szakasz három–öt kísérleti projekt végrehajtásából fog állni. A projekteket a tagállamokban, helyi szinten az UNICEF hajtja majd végre 2022-ig. A III. szakasz során egy sor kísérleti projektet hajtanak majd végre, összesen négy tagállamban, ezenkívül több tagállamban sor kerül majd a nemzeti szakpolitikák és programok mélyreható elemzésére, valamint a gyermekszegénységre és a társadalmi kirekesztésre irányuló nemzeti cselekvési tervek kidolgozására.

87

A gyermekgarancia előkészítése – különösen az I. szakasz megvalósíthatósági tanulmánya és a II. szakasz gazdasági megvalósíthatósági tanulmánya – a szakpolitikai kezdeményezés kidolgozásához is hozzájárul majd. Mindkét szakaszhoz szükség van teljes körű, időszerű és megfelelő minőségű információk összegyűjtésére és összehasonlítására. Ellenkező esetben fennáll annak a kockázata, hogy esetleg nem hozzák meg a megfelelő intézkedéseket, és nem állnak rendelkezésre a kellő források.

88

A tanulmány I. szakasza nem nyújt átfogó áttekintést, és nem hoz példákat az ESZA által finanszírozott olyan intézkedésekre, amelyek eredményesen kezelték a gyermekszegénységet. Bár az esb-alapok révén elérhető finanszírozásról van áttekintés, a bemutatott számadatok csak becslések, mivel a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a gyermekek érdekében történő beruházások nem láthatók egyértelműen a legtöbb uniós alap stratégiai és nyomonkövetési keretében.

89

A gyermekgarancia előkészítésének I. szakasza (a megvalósíthatósági tanulmány) nyomán jelenleg rendelkezésre álló információk alapján ezért nehéz megalapozott döntést hozni arra vonatkozóan, hogy milyennek kellene lennie egy gyermekgaranciának, ideértve az Unióban a gyermekszegénység szintjére gyakorolt kedvező hatás eléréséhez és a tagállamok elkötelezettségének biztosításához szükséges intézkedéseket és finanszírozást is.

90

Ezenkívül megjegyezzük, hogy a III. szakasz (kísérleti projektek) befejezésére legkorábban 2022-ben kerül sor, vagyis akkor, amikor az új programozási időszak rendes körülmények között már elkezdődik, és az ESZA releváns operatív programjait már elfogadták.

Következtetések és ajánlások

91

A gyermekszegénység továbbra is komoly probléma az Unióban, mivel továbbra is a gyermekek közel egynegyedét fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés veszélye.

92

A gyermekszegénység elleni küzdelem elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartozik, de a Bizottságnak is szerepet kell vállalnia. Bár a jogilag nem kötelező erejű eszközök alkalmazhatósága jellegüknél fogva korlátozott, erőteljesebb eszközök is rendelkezésére állnak, mint például a szemeszter folyamata és az uniós pénzeszközök partnerségi megállapodások és operatív programok útján történő célirányos elosztása. A gyermekszegénységhez közvetlenül kapcsolódó információk hiánya miatt azonban csak nehezen vagy egyáltalán nem lehet értékelni, hogy ezek az eszközök mennyiben járulnak hozzá ténylegesen a gyermekszegénység csökkentését célzó tagállami fellépésekhez.

Az ajánlás pozitív kezdeményezés volt, hatása azonban nehezen vagy egyáltalán nem értékelhető

93

Az ajánlás – bár jogilag nem kötelező erejű – pozitív kezdeményezést jelentett a gyermekszegénység integrált megközelítés révén történő holisztikus kezelésére (14. és 15. bekezdés). A Bizottság konkrét segítséget nyújtott a tagállamoknak annak végrehajtásához, azonban az ajánlást nem kísérte olyan uniós ütemterv, amely látható és kommunikálható végrehajtási tervet biztosított volna a tagállamok számára (18. és 19. bekezdés). Az EPIC-platform kevés információt tartalmaz a gyermekszegénység kezelésével kapcsolatban a tagállamokban bevált gyakorlatokról (22. bekezdés).

94

Az ajánlás végrehajtásának előrehaladását nem lehet értékelni, mivel nem került sor mérhető célok és részcélok meghatározására (28. bekezdés). A Bizottság megbízásából készített 2017. évi ESPN-tanulmány alátámasztotta, hogy nagyon nehéz, ha nem éppen lehetetlen annak megítélése, hogy a tagállami nemzeti szakpolitikák fejlesztései milyen mértékben tulajdoníthatók magának az ajánlásnak, azonban a tanulmány szerint számos országban nemigen történt változás (33. bekezdés).

A szociális jogok európai pillére: a gyermekekre vonatkozó általános jellegű elveket felvonultató, progresszív és átfogó szociális kezdeményezés

95

A szociális jogok európai pillére növelte a szociálpolitikákkal, köztük a gyermekszegénységgel kapcsolatos tudatosságot az Unióban. A 11. alapelv azonban általános jellegű, ráadásul az ajánlás részletesebben is tárgyalja ezt az elvet és konkrét intézkedéseket is megfogalmaz (40–42. bekezdés).

96

A szociális jogok európai pillérének teljes körű megvalósítása érdekében cselekvési terv benyújtására kerül sor 2021 elején. Ez a tervezett cselekvési terv üdvözlendő fejlemény, ugyanakkor megvalósítása kritikus fontosságú az alapelvek végrehajtása terén elért eredmények áttekintése szempontjából (44. bekezdés).

97

A szociális jogok európai pillérének végrehajtása szerepel a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozóan javasolt közös rendelkezésekről szóló rendelet (CPR) által meghatározott öt szakpolitikai célkitűzés egyikében. Ez az új javaslat, amely szerint a szociális jogok európai pillére kerüljön előtérbe a 2021 és 2027 közötti programozási időszakban, lehetőséget biztosít arra, hogy több intézkedés és finanszírozás irányulhasson a gyermekszegénység kezelésére (45–47. bekezdés).

1. ajánlás. A szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv terjedjen ki a gyermekszegénységre

A Bizottság foglalja bele a gyermekszegénység kezelésére vonatkozó intézkedéseket és célkitűzéseket a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervbe.

Határidő: a többéves pénzügyi keret (TPK) 2021 és 2027 közötti időszakának kezdete.

Az európai szemeszter országspecifikus ajánlásai ritkán foglalkoznak kifejezetten a gyermekszegénységgel

98

Az európai szemeszter célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó Európa 2020 stratégia céljainak elérésére irányuló tagállami fellépések összehangolása. Az alapján, hogy mindeddig mennyit sikerült haladni azon cél megvalósítása felé, hogy 2020-ra 20 millió embert kell kiemelni a szegénységből, feltételezhető, hogy ez a cél valószínűleg nem teljesül (48–50. bekezdés).

99

Annak, hogy egy adott tagállam esetében a Bizottság fontolóra vegye a gyermekszegénységgel kapcsolatos országspecifikus ajánlás tervezetének elkészítését, fontos előfeltétele annak bizottsági felmérése, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek uniós aránya magas vagy nagyon magas-e. Az erre a célja használt belső küszöbérték magasabb, mint a gyermekszegénység átlagos uniós szintje az érintett időszakban (54. bekezdés).

100

2016 és 2019 között egyes tagállamok országspecifikus ajánlásokat kaptak a családdal és gyermekekkel kapcsolatos szakpolitikákat érintő területeken, kifejezetten a gyermekszegénységre vonatkozó országspecifikus ajánlást azonban csak egy tagállam kapott (56. bekezdés). Ezzel kapcsolatban a Bizottság szolgálatai kifejtették, hogy az országspecifikus ajánlások meghatározásának és az azokra vonatkozó javaslattételnek a folyamata nemcsak a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek arányától függ, hanem további tényezők felmérésétől is (57. bekezdés). Olyan konkrét módszertan azonban nem került egyértelműen meghatározásra, amely alapján eldönthető lenne, hogy a gyermekszegénység olyan jelentőségű-e, amely alapján országspecifikus ajánlást kellene megfogalmazni (58. bekezdés).

2. ajánlás. A gyermekszegénység elemzése és értékelése történjen egyértelmű belső iránymutatás alapján

A Bizottság készítsen az európai szemeszter folyamata keretében végzett elemzés részeként alkalmazandó egyértelmű belső iránymutatást az olyan helyzetek meghatározásához, amelyek esetleg egy közvetlenül a gyermekszegénységhez kapcsolható országspecifikus ajánlás megfogalmazásához vezethetnek.

Határidő: Az európai szemeszter 2021-es folyamatától kezdődően.

A 2014 és 2020 közötti időszakban a gyermekszegénység kezelésére fordított uniós finanszírozás eredményessége nem értékelhető

101

A Bizottság a CPR-re irányuló javaslat kidolgozása, valamint a tagállami szintű partnerségi megállapodások és operatív programok jóváhagyása révén befolyásolhatja a gyermekszegénység kezelésére fordított uniós alapok elosztását (59. bekezdés).

102

A CPR meghatározza azokat a szektorokat és beavatkozási területeket, ahol az alapokból nyújtott uniós támogatás a legnagyobb hozzáadott értéket biztosíthatja; ezek a beruházások azonban nem irányulnak közvetlenül a gyermekszegénység kezelésére (61–63. bekezdés).

103

Megjegyezzük, hogy valamennyi vizsgált operatív program olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek közvetett módon járulhatnak hozzá a gyermekszegénység elleni küzdelemhez. Ugyanakkor, mivel a gyermekszegénységhez nem kapcsolódik konkrét beruházási prioritás, illetve releváns mutató, sem a Bizottság, sem a tagállamok nem rendelkeznek információval arról, hogy az esb-alapokból mekkora összeget fordítottak közvetlenül a gyermekszegénység kezelésére, és milyen eredmények születtek e területen (71–74. bekezdés).

3. ajánlás. A Bizottság irányítson beruházásokat a gyermekszegénység kezelésére és azokat kísérje figyelemmel a 2021 és 2027 közötti programozási időszakban

A Bizottságnak biztosítania kell a gyermekszegénység kellő figyelembe vételét a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó partnerségi megállapodásokban és programokban. A Bizottságnak különösen azt kell biztosítania, hogy a partnerségi megállapodások és programok beavatkozási logikája egyértelműen tükrözze a gyermekszegénység közvetlen kezelésére előirányzott finanszírozást.

A Bizottságnak olyan nyomonkövetési keretet kell kialakítania, amely lehetővé teszi az összes korcsoportot, köztük a gyermekeket sújtó szegénység kezelése érdekében 2021 és 2027 között megvalósított esb-beruházások outputjainak és eredményeinek értékelését.

Határidő: a többéves pénzügyi keret (TPK) 2021 és 2027 közötti időszakának kezdete.

A mutatók eltérően tükrözik a gyermekszegénység helyzetét

104

Az AROPE – amely az Unióban a szegénységet mérő mutató – az Európa 2020 stratégia szegénységgel kapcsolatos célkitűzésének nyomon követésére szolgáló fő mutató. Egy többdimenziós mutatóról van szó, amely három almutatóból tevődik össze (76. és 77. bekezdés).

105

A Bizottság 2013-ban bejelentette a gyermekspecifikus, anyagi nélkülözésre vonatkozó mutató előkészületi munkájának megkezdését, mely mutatót végül 2018-ban fogadták el. A gyermekspecifikus anyagi nélkülözési mutató jobban összpontosít a gyermekek helyzetére, így eltérő és pontosabb képet ad a gyermekszegénység tényleges szintjéről. A mutató 2021-től kezdve, háromévente áll majd rendelkezésre (78–81. bekezdés).

106

Az AROPE legfontosabb előnye, hogy lehetővé teszi a tagállamok közötti és az időbeli összehasonlítást. Ugyanakkor valamennyi felkeresett tagállam nemzeti hatóságai számos olyan saját mutatóval is rendelkeznek, amelyeket nemzeti körülményeik szempontjából relevánsnak tartanak. Ebből adódóan különféle mutatók és információk állnak rendelkezésre a gyermekszegénységre vonatkozóan a tagállamokban, ami megnehezíti a helyzet értékelését a harmonizálatlan nemzeti adatforrásokat használó érdekelt felek számára (82–84. bekezdés).

Az európai gyermekgaranciára irányuló szakpolitikai kezdeményezés végrehajtásához kellő információra van szükség

107

2019 áprilisában az Európai Parlament módosította a 2021 és 2027 közötti időszakra javasolt, ESZA+-ról szóló rendeletet, és javaslatot tett egy európai gyermekgarancia-program bevezetésére a gyermekszegénység kezelése érdekében (85. bekezdés).

108

A Bizottság az európai gyermekgarancia előkészítését már 2018-ban megkezdte. A megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséből álló I. szakasz célja, hogy felmérje e kezdeményezés megvalósíthatóságát, végrehajtási lehetőségeit és hozzáadott értékét. Az előkészítő intézkedés három különálló szakaszban valósul meg. Ennek ütemezése azonban megnehezíti, hogy kellő időben teljes körű információk álljanak rendelkezésre a döntéshozatali folyamathoz (85–86. bekezdés).

4. ajánlás. A Bizottság győződjön meg róla, hogy megtették-e a szükséges lépéseket és összegyűjtötték-e a kellő információkat az európai gyermekgaranciára irányuló küszöbönálló szakpolitikai kezdeményezés előkészítéséhez

A Bizottságnak meg kell győződnie arról, hogy az európai gyermekgarancia kidolgozásához elegendő és megbízható információ gyűjtésére és elemzésére került-e sor az Unióban tapasztalható gyermekszegénység szintjére gyakorolt kedvező hatás eléréséhez szükséges intézkedésekről és finanszírozásról.

Határidő: a többéves pénzügyi keret (TPK) 2021 és 2027 közötti időszakának kezdete.

A jelentést 2020. július 15-i luxembourgi ülésén fogadta el az Iliana Ivanova számvevőszéki tag elnökölte II. Kamara.

Mellékletek

I. melléklet. Az Európa 2020 stratégia szegénységgel kapcsolatos tagállami céljai

EU/tagállam	Szegénység és társadalmi kirekesztés
EU-28	Legalább 20 millió ember kiemelése a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának való kitettség helyzetéből (2008-hoz képest)*
Belgium	− 380 000 fő
Bulgária	A jövedelmi szegénységben élők számának 260 000 fővel történő csökkentése
Cseh Köztársaság	− 100 000 fő
Dánia	A nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők számának 22 000 fővel történő csökkentése
Németország	A tartósan munkanélküliek (több mint egy éve munkanélküliek) számának 20%-kal történő csökkentése a 2008-as bázisévhez képest (a tartósan munkanélküliek számának 320 000 fővel történő csökkentésének felel meg)
Észtország	A szociális transzferek után a szegénységi küszöb alatt élők arányának 15%-ra történő csökkentése (a 2010. évi 17,5%-hoz képest)
Írország	A kombinált szegénységben élők (konzisztens szegénységben élők, a szegénység kockázatának kitettek vagy az alapvető javakat nélkülözők) számának legalább 200 000 fővel történő csökkentése
Görögország	− 450 000 fő
Spanyolország	− 1 400 000 és − 1 500 000 fő között
Franciaország	− 1 900 000 fő (a 2007-es bázisévhez képest)
Horvátország	A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek számának 1 220 000 főre történő csökkentése
Olaszország	− 2 200 000 fő
Ciprus	− 27 000 fő, vagy a lakosságarányos érték 19,3%-ra történő csökkentése (a 2008. évi 23,3%-hoz képest)
Lettország	A nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők és/vagy a szociális transzferek után a szegénységi küszöb alatt élők számának 121 000 fővel történő csökkentése
Litvánia	− 170 000 fő és legfeljebb 814 000 fő 2020-ban
Luxemburg	− 6000 fő
Magyarország	− 450 000 fő
Málta	− 6560 fő
Hollandia	A munkanélküli háztartásban élők (a 0–64 éves korosztály) számának 100 000 fővel történő csökkentése (a 2008-as bázisévhez képest)
Ausztria	− 235 000 fő
Lengyelország	− 1 500 000 fő
Portugália	− 200 000 fő
Románia	− 580 000 fő
Szlovénia	− 40 000 fő
Szlovákia	A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők arányának 17,2%-ra történő csökkentése (a 2008. évi 20,6%-hoz képest)
Finnország	A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők számának 770 000 főre történő csökkentése
Svédország	A munkaerőpiactól távol maradó (a nappali tagozatos diákok kivételével), tartósan munkanélküli vagy tartósan betegállományban levő (20–64 év közötti) nők és férfiak arányának jóval 14% alá csökkentése
Egyesült Királyság	A nemzeti reformprogramban nem szerepel cél, azonban a gyermekszegénységről szóló 2010. évi törvény és a 2011 és 2014 közötti időszakra vonatkozó, gyermekszegénységgel kapcsolatos stratégia keretében léteznek számszerűsített célok
Információforrás és megjegyzések	Az Európai Unió által kitűzött cél: Európai Bizottság: „Mérleg az Európa 2020 – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájáról”, COM(2014) 130 final, Brüsszel, 2014 (14. o.). A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya (rövidítve: AROPE) a jövedelmi szegénység kockázatának kitett, a súlyos anyagi nélkülözésben élő vagy a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élő személyek helyzetére utal. A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek teljes száma alacsonyabb, mint a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés mindhárom formájában megjelenő személyek számának összege, mivel egyeseket az említett helyzetek közül egyidejűleg több is érint. * 2008 a bázisév, mivel a szegénység három dimenziójának mérésére szolgáló szociális mutatók nagy része csak 2008-tól áll rendelkezésre. A nyomon követés az EU-27-re vonatkozik, mivel Horvátország 2013-ban csatlakozott az Unióhoz, és csak 2010-től állnak rendelkezésre adatok. A nemzeti célok a legutóbbi nemzeti reformprogramokban szerepelnek. A nemzeti célok meghatározása hasonló az uniós célhoz, kivéve Bulgária, Dánia, Németország, Észtország, Írország, Lettország, Hollandia és Svédország esetében (lásd: országspecifikus megjegyzések). Észtország, Franciaország, Horvátország, Szlovákia, Finnország és Svédország esetében a célértékek kiszámítása eltér az uniós célérték kiszámításától (lásd: országspecifikus megjegyzések).

II. melléklet. A súlyos anyagi nélkülözésre vonatkozó mutató és a gyermekspecifikus anyagi nélkülözési mutató listaelemeinek összehasonlítása

Súlyos anyagi nélkülözés	Gyermekspecifikus anyagi nélkülözés
Lakásbérlet vagy a közüzemi számlák kifizetése	Gyermek: Néhány új ruha
A lakás megfelelő fűtése	Gyermek: Két pár cipő
Váratlan kiadások fedezése	Gyermek: Naponta friss gyümölcs és zöldség
Minden második napon hús, hal vagy ezzel egyenértékű fehérje fogyasztása	Gyermek: Naponta hús, csirke, hal
Egy hetes üdülés távol az otthontól	Gyermek: Megfelelő könyvek
Egy személygépkocsi	Gyermek: Szabadtéri szabadidős felszerelés
Mosógép	Gyermek: Beltéri játékok
Színes televízió	Gyermek: Szabadidős tevékenységek
Telefon	Gyermek: Események megünneplése
	Gyermek: Barátok meghívása
	Gyermek: Iskolai kirándulások
	Gyermek: Nyaralás
	Háztartás: Elhasználódott bútorok cseréje
	Háztartás: Hátralékok
	Háztartás: Internet
	Háztartás: Megfelelően fűtött lakás
	Háztartás: Személygépkocsi

III. melléklet. A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett lakosság (0–17 évesek) aránya (AROPE) az Unióban (%), 2008–2018

SZÁM	ORSZÁG/ IDŐSZAK	2008	2009	2010	2011	2012	2013	2014	2015	2016	2017	2018
1	Európai Unió	26,5	26,5	27,6	27,3	28,1	27,9	27,8	27,1	26,4	24,9	24,3
2	Euróövezet	23,6	24,1	25,2	25,3	25,5	25,0	25,7	25,4	25,3	24,3	23,5
3	Belgium	21,3	20,5	23,2	23,3	22,8	21,9	23,2	23,3	21,6	22,0	23,2
4	Bulgária	44,2	47,3	49,8	51,8	52,3	51,5	45,2	43,7	45,6	41,6	33,7
5	Cseh Köztársaság	18,6	17,2	18,9	20,0	18,8	16,4	19,5	18,5	17,4	14,2	13,2
6	Dánia	12,7	14,0	15,1	15,7	14,9	15,4	14,5	15,7	13,9	14,5	15,2
7	Németország	20,1	20,4	21,7	19,9	18,4	19,4	19,6	18,5	19,3	18,0	17,3
8	Észtország	19,4	24,5	24,0	24,8	22,4	22,3	23,8	22,5	21,2	18,8	17,9
9	Írország	26,6	31,4	34,1	34,1	33,2	34,4	30,4	29,0	27,3	25,2	23,9
10	Görögország	28,7	30,0	28,7	30,4	35,4	38,1	36,7	37,8	37,5	36,2	33,3
11	Spanyolország	30,1	32,0	33,3	32,2	32,4	32,6	35,8	34,4	32,9	31,3	29,5
12	Franciaország	21,2	21,2	22,9	23,0	23,2	20,8	21,6	21,2	22,6	22,1	22,9
13	Horvátország	n.a.	n.a.	29,4	31,1	34,8	29,3	29,0	28,2	26,6	25,8	23,7
14	Olaszország	28,4	28,7	29,5	31,5	34,1	32,0	32,1	33,5	33,2	32,1	30,6
15	Ciprus	21,5	20,2	21,8	23,4	27,5	27,7	24,7	28,9	29,6	25,5	25,5
16	Lettország	32,4	38,4	42,2	44,1	40,0	38,4	35,3	31,3	24,7	23,9	22,5
17	Litvánia	29,1	30,8	35,8	34,6	31,9	35,4	28,9	32,7	32,4	31,6	28,0
18	Luxemburg	20,9	23,7	22,3	21,7	24,6	26,0	26,4	23,0	22,7	23,6	23,5
19	Magyarország	33,4	37,2	38,7	40,4	41,9	43,9	41,8	36,1	33,6	31,6	23,8
20	Málta	25,0	26,5	26,7	27,8	31,0	33,0	31,8	28,4	24,0	23,0	22,8
21	Hollandia	15,5	17,5	16,9	18,0	16,9	17,0	17,1	16,8	17,6	16,6	15,2
22	Ausztria	22,9	20,8	22,4	22,1	20,9	22,9	23,3	22,3	20,0	23,0	21,6
23	Lengyelország	32,9	31,0	30,8	29,8	29,3	29,8	28,2	26,6	24,2	17,9	17,2
24	Portugália	29,5	28,7	28,7	28,6	27,8	31,7	31,4	29,6	27,0	24,2	21,9
25	Románia	50,9	50,6	48,1	49,2	52,5	51,4	50,7	46,8	49,2	41,7	38,1
26	Szlovénia	15,3	15,1	15,2	17,3	16,4	17,5	17,7	16,6	14,9	15,1	13,1
27	Szlovákia	24,3	23,7	25,3	26,0	26,6	25,5	23,6	24,9	24,4	22,5	23,8
28	Finnország	15,1	14,0	14,2	16,1	14,9	13,0	15,6	14,9	14,7	15,1	16,0
29	Svédország	17,3	18,8	19,2	20,3	19,4	20,2	20,5	19,8	19,9	19,4	20,6
30	Egyesült Királyság	29,6	27,4	29,7	26,9	31,2	32,6	31,2	30,3	27,2	27,4	29,9

 

Megjegyzés: N.a.: nincs adat.

Forrás: Az Eurostat 2019.12.20-i adatai.

Mozaikszavak és rövidítések

AROP: A szegénység kockázatának kitettek

AROPE: A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek

CPR: Közös rendelkezésekről szóló rendelet

CSR: Országspecifikus ajánlások

EPSR: A szociális jogok európai pillére

Esb-alapok: Európai strukturális és beruházási alapok

ESPN: Európai Szociálpolitikai Hálózat

ESR: Az európai statisztikai rendszer

NRP: Nemzeti reformprogram

OP: Operatív program

PA: Partnerségi megállapodás

SPC: A szociális védelemmel foglalkozó bizottság

TO: Tematikus célkitűzés

Glosszárium

A szegénység kockázatának kitettek aránya (AROP) az AROPE részeleme: A szegénység kockázatának kitettek aránya azon személyek arányát jelenti, akiknek a (szociális transzferek után) rendelkezésre álló ekvivalens jövedelme a szegénységi küszöb (a szociális transzferek után rendelkezésre álló nemzeti ekvivalens mediánjövedelem 60%-a) alatt van.

A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek (AROPE): A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya a szegénységi küszöb alatt élők, a súlyos anyagi nélkülözésben élők vagy a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők összességét jelenti. Minden személyt csak egyszer vesz számításba, még ha több almutatóban is jelen vannak. Az AROPE-arány, amely a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett teljes népesség aránya, az Európa 2020 stratégia szegénységgel kapcsolatos célkitűzésének nyomon követésére szolgáló fő mutató.

A szociális jogok európai pillére: A szociális jogok pillére további jogokat és eredményesebb jogérvényesítést biztosít az Unió polgárainak. A pillért, amely 20 alapelvre épül, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság közösen hirdette ki a tisztességes munkafeltételekről és a növekedésről szóló, 2017. november 17-i göteborgi szociális csúcstalálkozón. Az európai uniós intézmények, a tagállamok, a szociális partnerek és más érdekelt felek közös feladata, hogy érvényre juttassák a szociális jogok európai pillére keretében meghatározott elveket és jogokat.

A szociális védelemmel foglalkozó bizottság (SPC): A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács (EPSCO) minisztereinek szakpolitikai tanácsadó bizottsága.

Az európai statisztikai rendszer (ESR): A Bizottság (az Eurostat) mint a Közösség statisztikai hatósága, valamint az európai statisztikák kidolgozásáért, előállításáért és közzétételéért az egyes tagállamokban felelős nemzeti statisztikai hivatalok és más nemzeti hatóságok közötti partnerség. Ennek a partnerségnek az EGT- és az EFTA-országok is tagjai. A tagállamok nemzeti és uniós célokra gyűjtenek adatokat és állítanak össze statisztikákat. Az ESR olyan hálózatként működik, amelyben az Eurostat feladata, hogy a nemzeti statisztikai hatóságokkal szoros együttműködésben mutassa az utat a statisztikák harmonizációja terén.

Előzetes feltételrendszer: A közös rendelkezésekről szóló rendeletben előre meghatározott kritériumokon alapuló olyan előfeltételek, amelyek betartása minden esb-alap esetében szükséges az uniós források eredményes és hatékony felhasználásához. A 2014–2020-as programozási időszakban az ERFA, a Kohéziós Alap és az ESZA operatív programjainak kidolgozása során a tagállamoknak értékelniük kell e feltételek teljesülését. Ha azok nem teljesültek, akkor cselekvési terveket kellett készíteni azzal céllal, hogy a feltételek 2016. december 31-ig teljesüljenek.

Európa 2020 stratégia: A következő tíz évre szóló, a válságból való kilábalást célzó uniós növekedési stratégia, amely a következő öt kiemelt célra irányul: foglalkoztatás, kutatás és fejlesztés, éghajlat- és energiapolitika, oktatás, valamint társadalmi befogadás és a szegénység csökkentése.

Európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok): Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Kohéziós Alap, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és Európai Tengerügyi és Halászati Alap. Az alapokat az Európai Bizottság és az uniós tagállamok közösen kezelik.

Európai szemeszter: A költségvetési és gazdaságpolitikák uniós koordinálására szolgáló ciklus. A szemeszter az Európai Unió gazdaságirányítási keretrendszerének része. Középpontjában az egyes évek első hat hónapja áll, innen a „szemeszter” elnevezés. Az európai szemeszter során a tagállamok összehangolják költségvetési és gazdaságpolitikájukat az uniós szinten elfogadott célokkal és szabályokkal.

Gyermekszegénység: A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett (AROPE) (0–17 év közötti) gyermekek arányát határozza meg az Európai Unióban (EU). A gyermekek akkor vannak kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának, ha a következő három feltétel legalább egyike fennáll a háztartásban, ahol élnek: a szegénység kockázata a társadalmi transzferek után (jövedelmi szegénység), súlyos anyagi nélkülözés vagy nagyon alacsony munkaintenzitás.

Operatív program (OP): Egy tagállam prioritásait és konkrét célkitűzéseit, valamint azt meghatározó program, hogy a forrásokat (uniós és tagállami köz- és magán-társfinanszírozás) miként használják fel az adott (általában hétéves) időszakban projektek finanszírozására. Az operatív programok az ERFA-ból, a Kohéziós Alapból, illetve az ESZA-ból részesülhetnek finanszírozásban.

Országspecifikus ajánlások (CSR): Az Európai Bizottság által minden egyes tagállamra vonatkozóan kidolgozott dokumentumok, amelyek elemzik az adott ország gazdasági helyzetét és ajánlásokat tesznek az általa a következő 12–18 hónapos időszakban elfogadandó intézkedésekre.

Partnerségi megállapodás: Az Európai Bizottság és az egyes tagállamok között a 2014–2020-as programozási időszakra megkötött megállapodások. Ezek kifejtik, hogy a tagállami hatóságok hogyan tervezik felhasználni az európai strukturális és beruházási alapok által nyújtott finanszírozást, és felvázolja az egyes országok stratégiai céljait és beruházási prioritásait, összekapcsolva azokat az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia általános céljaival. Szerepel a megállapodásokban többek között egy összefoglalás az alkalmazandó előzetes feltételrendszer teljesülésének értékeléséről és – nemteljesülés esetén – a meghozandó intézkedésekről, a felelős szervekről és ezen intézkedések végrehajtásának menetrendjéről, valamint az eredményességmérési keret működésében az egységesség biztosítását szolgáló módszerek és mechanizmusok leírása. Az egyes megállapodásokat a Bizottsággal folytatott párbeszéd keretében az érintett tagállam dolgozza ki, és a Bizottság fogadja el.

Tematikus célkitűzések: A partnerségi megállapodások strukturáló elemei. Az európai strukturális és befektetési alapok által támogatandó, jogszabályok által előre meghatározott célkitűzésekről van szó. A tematikus célkitűzések összefüggést teremtenek az uniós szintű stratégiai célkitűzésekkel.

Ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amely egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a kohéziós, növekedési és társadalmi befogadási beruházások kiadási területeire szakosodott, Iliana Ivanova számvevőszéki tag elnökölte II. Kamara végezte. Az ellenőrzést Tony Murphy számvevőszéki tag vezette Wolfgang Stolz kabinetfőnök és Brian Murphy kabinetattasé, Pietro Puricella ügyvezető, Michele Zagordo feladatfelelős, Marija Grguric, Cristina-Ioana Jianu, Krénusz Ágota, Annekatrin Langer és Bernard Witkos számvevők, Borsos Péter kabinetasszisztens, Niamh Mahon kabinettitkár és Eve Ryan gyakornok támogatásával. Nyelvi támogatás: Hannah Critoph és Zuzanna Filipski.

A Covid19-világjárvány és a szigorú kijárási korlátozás miatt nem tudunk képet közölni az ellenőrző csoportról.

Végjegyzetek

¹ Eurostat, „People at risk of poverty or social exclusion” adatkészlet.

² Szociális beruházási csomag, a Bizottság közleménye: „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében – többek között a 2014–2020-as Európai Szociális Alap végrehajtása révén”, COM(2013) 83 final, 2013. február 20., 13. o.

³ UNICEF, „A brief review of the social and economic returns to investing in children”, 2012. június, elérhető a következő internetcímen: https://www.unicef.org/socialpolicy/files/Investing_in_Children.pdf.

⁴ UNICEF, Right in Principle and in Practice: A Review of the Social and Economic Returns to Investing in Children, Social and Economic Working Paper, 2012, 33. o. Elérhető a következő internetcímen: https://www.unicef.org/socialpolicy/files/Investing_in_Children.pdf.

⁵ A Bizottság közleménye: „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében – többek között a 2014–2020-as Európai Szociális Alap végrehajtása révén”, COM(2013) 83 final, 2013. február 20.

⁶ Közlemény László Andor biztosnak, DG EMPL, „Common Proposals for Implementing the Recommendation on Child Poverty and Well-being through a partnership approach”, 2013. február 1.

⁷ Az Eurostat szerint a lengyel GDP 2018-ban 2120 milliárd zloty volt.

⁸ A „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című 112/2013/EU bizottsági ajánlás melléklete.

⁹ Hugh Frazer és Eric Marlier, „Progress across Europe in the implementation of the 2013 EU Recommendation on »Investing in children: Breaking the cycle of disadvantage«, A study of national policies”, 2017.

¹⁰ Ua., 33–35. o.

¹¹ https://www.socialsummit17.se/.

¹² Az Európai Tanács ülése (2017. december 14.) – Következtetések.

¹³ Lásd: „Ambiciózusabb Unió – Programom Európa számára”, előterjeszti: Ursula von der Leyen európai bizottsági elnökjelölt – Politikai iránymutatás a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára (2019–2024).

¹⁴ COM(2020) 14 final, „A méltányos átállást szolgáló erős szociális Európa”, 2020. január 14.

¹⁵ COM(2018) 375 final, 2018/0196 (COD), 4. cikk.

¹⁶ 2018/0206 (COD), (22) preambulumbekezdés.

¹⁷ Lásd: az Eurostat 2020.1.7-i adatai.

¹⁸ A három legnagyobb arányt mutató ország Románia (38,1%), Bulgária (33,7%) és Görögország (33,3%) volt.
A felkeresett tagállamok között volt továbbá Olaszország, Németország és Lengyelország, amelyek nem tartoznak a legmagasabb aránnyal rendelkező tagállamok közé.

¹⁹ Görögország kivételével, amelyre 2019 előtt nem vonatkozott az európai szemeszter folyamata.

²⁰ COM(2016) 328 final.

²¹ Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1303/2013/EU rendelete.

²² 1303/2013/EU rendelet, 9. cikk.

²³ 1304/2013/EU rendelet, 3. cikk; 1301/2013/EU rendelet, 5. cikk.

²⁴ Olaszország: Befogadás Nemzeti Operatív Program – CCI 2014IT05SFOP001; Románia: Humán Tőke Operatív Program – CCI 2014RO05M9OP001; Lengyelország: Tudás, Oktatás, Növekedés Operatív Program – CCI 2014PL05M9OP001; Regionális Operatív Program a Varmia-Mazúra régió számára – 2014PL16M2OP014; Németország: Szászország ESZA Operatív Programja – CCI 2014DE05SFOP012.

²⁵ (EU) 2019/1700 rendelet.

²⁶ Az Európai Parlament 2019. április 4-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Szociális Alap Pluszról (ESZA+) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0382 – C8–0232/2018–2018/0206(COD)).

²⁷ Az Európai Parlament 2019. április 4-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Szociális Alap Pluszról (ESZA+) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0382 – C8–0232/2018–2018/0206(COD)), 39. módosítás, 22 b preambulumbekezdés (új).

Kronológia

Esemény	Időpont
Az ellenőrzési feladatterv elfogadása / az ellenőrzés megkezdése	2019.4.10.
A jelentéstervezet hivatalos megküldése a Bizottságnak (illetve más ellenőrzött szervezeteknek)	2020.6.4.
A végleges jelentés elfogadása az egyeztetési eljárás után	2020.7.15.
A Bizottság (illetve más ellenőrzött szervezetek) hivatalos válaszainak beérkezése az összes uniós nyelven	2020.8.12.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2020

PDF	ISBN 978-92-847-5100-6	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/761401	QJ-AB-20-017-HU-N
HTML	ISBN 978-92-847-5061-0	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/859382	QJ-AB-20-017-HU-Q

SZERZŐI JOGOK

© Európai Unió, 2020

Az Európai Számvevőszék dokumentumainak felhasználását a nyíltadat-politikáról és a dokumentumok további felhasználásáról szóló 6–2019. sz. számvevőszéki határozat szabályozza.

Ellenkező rendelkezés (pl. az egyedi szerzői jogi nyilatkozatokban foglaltak) hiányában az Európai Unió tulajdonában lévő számvevőszéki tartalmak a Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0) licenc alá tartoznak. Ennek értelmében a további felhasználás a forrás és a változtatások megfelelő feltüntetésével megengedett. A dokumentumok további felhasználásakor azok eredeti értelme és üzenete nem torzulhat. A Számvevőszék nem vonható felelősségre a továbbfelhasználás esetleges következményeiért.

Ha az adott tartalomban azonosítható magánszemélyek is érintettek (például ha egy kép a Számvevőszék munkatársait ábrázolja vagy harmadik fél is szerepel a források között), adott esetben további szerzői jogokat is figyelembe kell venni. Amennyiben engedély kiadására kerül sor, az érvényteleníti a fenti általános érvényű engedélyt, és annak egyértelműen tartalmaznia kell a felhasználással kapcsolatos esetleges korlátozásokat.

Az olyan tartalmak felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek nem az Európai Unió tulajdonát képezik, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

Az iparjogvédelem alatt álló szoftverek és dokumentumok – pl. szabadalmak, márkajelzések, bejegyzett formatervezési minták, logók és nevek – nem tartoznak a Számvevőszék továbbfelhasználási politikájának hatókörébe, így azok licencét a felhasználó nem kapja meg.

Az Európai Uniónak az europa.eu címtartomány alatt található intézményi weboldalai külső oldalakra mutató hivatkozásokat is tartalmaznak. Ezek nem tartoznak a Számvevőszék hatáskörébe, ezért ajánlott elolvasni az ott közzétett adatvédelmi és szerzői jogi rendelkezéseket.

Az Európai Számvevőszék logójának használata

Az Európai Számvevőszék logója kizárólag a Számvevőszék előzetes hozzájárulásával használható fel.

Kapcsolatba szeretne lépni az EU-val?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Információkat keres az EU-ról?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1952-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.