Az uniós ügynökségek jövője – A nagyobb rugalmasság és a szorosabb együttműködés lehetőségei

Összefoglalás

Az Unió decentralizált ügynökségei és egyéb szervei (uniós ügynökségek) az európai közjog hatálya alá tartozó, saját jogi személyiséggel rendelkező szervek, amelyek elkülönülnek az uniós intézményektől. Jelenleg 23 tagállamban 37 uniós ügynökség működik, amelyek számos, az uniós polgárok érdeklődésére számot tartó témával foglalkoznak. Az ügynökségek döntő részét 2000 és 2010 között hozták létre, és többek között a repülésbiztonsággal, az élelmiszer-biztonsággal, a szakképzéssel, az esélyegyenlőséggel, a pénzügyi és bankszektor stabilitásával, a környezetvédelemmel, az állatvédelemmel, a migrációval és a határellenőrzéssel foglalkoznak. 2018-ban éves költségvetésük összesen 4,0 milliárd euró volt (az Unió általános költségvetésének 2,8%-a), és összesen 8957 főt foglalkoztattak (ami az Uniónak dolgozó összes alkalmazott 13,4%-ának felel meg).

Korábban a Számvevőszék főként külön-külön vizsgálta az egyes ügynökségek teljesítményét. Ez az első átfogó számvevőszéki értékelés arról, hogy az Unió milyen feltételeket alakított ki annak érdekében, hogy az ügynökségek hatékonyan, valamennyi polgár javát szolgálva végezzék tevékenységeiket. Az uniós ügynökségek irányítási struktúrája, megbízatása és feladatai eltérőek, és a különböző típusú kihívások kezelésére más-más ügynökségeket hoztak létre. Mindezek miatt az ügynökségek általános teljesítményének értékelése nem könnyű feladat. Van azonban egy közös céljuk: az uniós polgárok érdekeit szolgáló uniós politika és európai együttműködés megvalósítása.

Ellenőrzésünket az Európai Parlament, az Európai Bizottság és maguk az uniós ügynökségek által kifejezett érdeklődés motiválta. Jelentésünk, amelynek célja, hogy vitát indítson az ügynökségek teljesítményének jövőbeli uniós irányításáról, az ügynökségek éves pénzügyi ellenőrzései során, valamint egyes ügynökségek korábbi teljesítmény-ellenőrzései során összegyűjtött ismereteinkre épül. Ezeket az ismereteket kiegészítettük az uniós intézményektől és valamennyi ügynökségtől származó főbb dokumentumok átfogó áttekintésével, a Bizottság és az ügynökségek fő munkatársaival készített interjúkkal, az ügynökségek érdekelt felei körében végzett, széles körű felméréssel, két szakértői és érdekelti testület keretében végzett beszélgetéssel, az ügynökségek médiajelenlétének nagy adathalmazokra épülő technikákat alkalmazó elemzésével, valamint az ügynökségek uniós teljesítménymérési keretének az egyesült államokbeli és ausztráliai kerettel való összehasonlításával.

Általános ellenőrzési kérdésünk az volt, hogy a Bizottság és az ügynökségek megfelelő feltételeket teremtettek-e az uniós ügynökségek teljesítményének biztosításához. Két olyan alapkritériumot határoztunk meg, amelyek valamennyi ügynökség esetében relevánsak. Az első alapkritérium a vonatkozó uniós szakpolitikát és az európai együttműködést szolgáló rugalmasság, különösen, ha a szakpolitika hatóköre széles, és összetett globális környezetben változhat. Ez volt a Bizottság, a Tanács és a Parlament által 2012-ben aláírt közös megközelítés egyik célja, amely egyébként valamennyi ügynökség rendszeres értékelését is előírja. A gyakorlatban azonban ez csak részben valósult meg: megállapításunk szerint az ügynökségek létrehozása, működése és esetleges felszámolása nem kellően rugalmas.

A második általunk vizsgált teljesítménykritérium az volt, hogy az ügynökségek milyen mértékben jártak el az uniós szakpolitikák végrehajtásának szakértői és hálózatépítési központjaiként. Ehhez jól szervezett irányításra és együttműködésre van szükség. Megállapítottuk, hogy egyes esetekre túlságosan összetett vagy hiányos irányítási keretek jellemzőek, és úgy találtuk, hogy a teljesítményre vonatkozó információk inkább az outputokra és a tevékenységekre összpontosítottak, nem pedig arra, hogy az adott ügynökségek milyen mértékben járultak hozzá az egyes szakpolitikák végrehajtásához. Ellenőrzésünk során az is kiderült, hogy a tagállamokkal, az iparággal, a Bizottsággal vagy más ügynökségekkel való együttműködés, illetve ezek támogatásának a hiánya miatt egyes ügynökségek nem tudták teljes mértékben betölteni szerepüket.

A következő ajánlásokat tesszük a Bizottságnak és az ügynökségeknek:

1. biztosítsák, hogy az ügynökségek létrehozása releváns, koherens és rugalmas legyen;
2. a források elosztását rugalmasabb módon valósítsák meg;
3. javítsák az irányítást, az elszámoltathatóságot és a teljesítménnyel kapcsolatos jelentéstételt;
4. erősítsék meg az ügynökségek szakértői és hálózatépítési központokként betöltött szerepét.

Bevezetés

Az uniós ügynökségek sokszínűsége

Az Unió decentralizált ügynökségei és egyéb szervei (uniós ügynökségek) az európai közjog hatálya alá tartozó, saját jogi személyiséggel rendelkező szervek, amelyek elkülönülnek az uniós intézményektől. Az ügynökségeket másodlagos jogi aktus hozza létre, és azoknak különböző jogi típusai vannak: hat közülük bizottsági végrehajtó ügynökség, a többi 37 pedig decentralizált uniós ügynökség. A Bizottság végrehajtó ügynökségei gyakorlatilag a Bizottság kibővített részlegeiként működnek, és a Bizottság nevében konkrét feladatokat hajtanak végre. Jelentésünkben az „ügynökségek” kifejezés alatt – hacsak másként nem jelezzük – a decentralizált uniós ügynökségeket és egyéb szerveket értjük.

Az ügynökségeket a jogalkotó (a Tanács és a Parlament) a Bizottság javaslata alapján, határozatlan időre hozza létre. Az ügynökségeket többek között a tagállamok és a Bizottság képviselőiből álló igazgatótanács vezeti. Az ügynökségek hozzájárulnak az uniós szakpolitikák végrehajtásához, és a technikai szakértelem egyesítése révén támogatják az Unió és a nemzeti kormányok közötti együttműködést.

Forrás: Az Európai Számvevőszék összeállítása, az Unió 2018. évi általános költségvetése és az ügynökségek 2018. évi költségvetése alapján.

2018-ban az ügynökségek teljes költségvetése (az ESZT kivételével) 4,0 milliárd euró volt (az Unió 2018. évi általános költségvetésének 2,8%-a) (lásd: 1. ábra). A jelentésünkben említett valamennyi ügynökség teljes nevét az I. melléklet tartalmazza. Az ESZT 2018. évi költségvetése — amely magában foglalja a hitelintézetek által finanszírozott szanálási alap létrehozására vonatkozó külön megbízatást is — 6,9 milliárd euró volt (ebből 0,1 milliárd euró volt a Testület igazgatási költségvetése, 6,8 milliárd euró pedig az Alap költségvetése). 2018-ban 23 tagállam adott helyet az ügynökségeknek (lásd: 2. ábra), amelyek valamennyi tagállamból összesen 8957 főt¹ foglalkoztattak. Ez az uniós intézmények és ügynökségek által foglalkoztatott teljes személyzet 13,4%-ának felel meg (lásd: 3. ábra).

Forrás: Európai Számvevőszék.

Forrás: Európai Számvevőszék.

Az első ügynökségeket (Cedefop és Eurofound²) 1975-ben hozták létre. A belső piac 1992-ig történő megvalósítását célzó Egységes Európai Okmány 1987-es hatálybalépését követően, a kilencvenes években több további ügynökséget hoztak létre, legtöbbjük azonban az új évezred első évtizedében alakult (lásd: 4. ábra).

Megjegyzés: Az ábrán szereplő évszámok az ügynökségek alapító okiratai hatályba lépésének évét jelzik.

Forrás: A Számvevőszék éves jelentése az uniós ügynökségekről a 2018. évi pénzügyi évre vonatkozóan.

Az egyes ügynökségeket valamely különleges igény felmerülése nyomán hozták létre. Jelentős részük valamely válságra adott válaszként jött létre vagy kapott további feladatokat (pl. EBH, EIOPA, ESMA és ESZT a pénzügyi szektorban, az EASO és a Frontex a migrációs kérdések és a határellenőrzés tekintetében, az EMSA és az EFCA pedig a tengerészeti biztonság és a halászati ellenőrzés tekintetében). Az ügynökségek döntő részét új szervként hozták létre az addig a Bizottság, illetve a tagállamok által ellátott feladatok átvételére. Ezt a Bizottság az érintett feladatok erősen szakmai jellegével, illetve a hatékonyságra való törekvéssel indokolta: egy szakosított szerv hatékonyabban vagy rugalmasabban láthatja el ugyanazokat a feladatokat, és alkalmasabb arra, hogy hozzáértő szakképzett személyzetet vonzzon és szakértelmet építsen ki. Egyes ügynökégek (pl. az Europol, az EBH, az EIOPA és az ESMA) európai szintű multinacionális testületek jogutódjaként jöttek létre.

Az ügynökségek különbözőképpen csoportosíthatók, például fő feladataik és felelősségi köreik szerint:

1. Az ügynökségek első csoportja az uniós szintű nyilvántartásba vételhez, tanúsításhoz és engedélyezéshez kapcsolódó belső piaci, egészségügyi és környezetvédelmi célkitűzések megvalósulását támogatja (pl. CPVO, EASA, ECHA, EUIPO, EFSA és EMA);
2. A második, a biztonság és a jog érvényesülése területén megbízatással rendelkező csoport operatívabb feladatokat lát el, és a közös tevékenységek koordinálásával segíti a tagállamokat (pl. CEPOL, EASO, Eurojust, Europol és Frontex);
3. A harmadik csoportnak főként szabályalkotási és felügyeleti feladatai vannak (pl. ACER, EBH, EIOPA és ESMA, amelyek technikai standardokat dolgoznak ki az energetikai és a pénzügyi szektor számára, és Unió-szerte biztosítják a közös felügyeleti gyakorlatot);
4. Az utolsó csoport pedig elsősorban a kutatás és az adatgyűjtés és -elemzés területén tevékenykedik, amelyek célja az uniós intézmények és a tagállamok támogatása a tényeken alapuló szakpolitikák kidolgozásában (pl. Cedefop, EIGE és FRA).

A megfelelésorientáltságról a teljesítményorientáltságra való áttérés

Minden ügynökséget külön alapító okirat hoz létre. Tekintettel tevékenységeik sajátos jellegére, az ügynökségek irányítási modelljük, finanszírozási forrásaik, értékelési követelményeik stb. tekintetében különböznek egymástól.

2012-ben a Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozatot írt alá az ügynökségekre vonatkozó közös megközelítésről, amely elmozdulást jelentett a finanszírozás- és megfelelésorientált irányítástól a teljesítményorientáltabb irányítási forma felé. A közös megközelítés hangsúlyozta, hogy egyértelműbbé kell tenni az ügynökségek igazgatóinak elszámoltathatóságát a teljesítmény tekintetében. Javaslatot tett többek között egy kétszintű (igazgatótanácsból és felügyelőtestületből álló) irányítási struktúrára, amennyiben az várhatóan hatékonyabb lesz, továbbá éves és többéves munkaprogramokra, éves tevékenységi jelentésekre, az ügynökségekre és igazgatóikra vonatkozó teljesítménymutatókra, tevékenységalapú költségvetés-tervezési és irányítási rendszerek bevezetésére, rendszeres időközönként elvégzendő külső értékelésekre stb.

Emellett a Bizottság különböző eszközöket bocsátott ki a teljesítményorientált irányítási és monitoring-keret továbbfejlesztése érdekében. Ezek többek között a következők: az ügynökségekre vonatkozó (2013-ban kidolgozott, majd 2019-ben hatályon kívül helyezett és egy újjal felváltott) pénzügyi keretszabályzat, olyan egységes programozási dokumentumok (SPD) kidolgozására vonatkozó iránymutatások, amelyek az ügynökség éves munkaprogramját folytatólagos, hároméves munkaprogrammal kombinálják, (2014-ben kidolgozott, majd 2020-ban felülvizsgált) konszolidált éves tevékenységi jelentések (CAAR), amelyek bemutatják a Bizottság decentralizált ügynökségekre vonatkozó legújabb költségvetési, tervezési, beszámolási, teljesítmény- és irányítási keretét, továbbá a (2017-ben kidolgozott) minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatások és minőségi jogalkotási eszköztár.

Az Uniós Ügynökségek Hálózata (EUAN), amelyet az ügynökségek hoztak létre láthatóságuk növelése és a lehetséges szinergiák feltárása érdekében, szintén hozzájárult a teljesítményorientáltabb kultúrához. Az EUAN 2012-ben állította fel a teljesítményfejlesztési hálózatot (PDN), amely aktívan segíti elő a gyakorlati megoldások cseréjét, a teljesítménnyel kapcsolatos kérdésekben folytatott együttműködést és bizonyos mértékig, adott esetben a szolgáltatások megosztását. A PDN olyan eszközöket fejlesztett ki, mint például „Az ügynökségek értékelési kézikönyve” (2018), „A teljesítményalapú/eredményalapú iránymutatások végrehajtására szolgáló önértékelési eszköztár” (2018) és „A fő teljesítménymutatók adatbázisa” (folyamatban).

A fent említett teljesítményösztönző eszközök és intézkedések nyomán – noha azokat mindeddig eltérő mértékben hajtották végre – egyre több ügynökségnél indult tendencia a harmonizáció és az összehangolás felé. Ugyanakkor az eszközök és intézkedések bőséges mennyiségű információ létrejöttéhez járultak hozzá minden egyes, a tevékenységeire és eredményeire összpontosító ügynökség esetében.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

Általános ellenőrzési kérdésünk az volt, hogy megfelelőek-e a feltételek az uniós ügynökségek teljesítményének biztosításához. Az uniós stratégiai prioritások és a szakpolitikák végrehajtásához szükséges szűkös erőforrások polgárok érdekét szolgáló kiigazításának időszakában jelentésünket azzal a céllal készítettük el, hogy vitát indítsunk az uniós ügynökségek teljesítményének jövőbeli uniós irányításáról. Főként az alábbi két szempontra összpontosítottunk:

1. Az ügynökségek létrehozásának, működésének és esetleges felszámolásának (azaz az ügynökségek életciklusának) rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy elősegítse az uniós szakpolitikák végrehajtását és az európai együttműködés fokozását. Ennek értelmében:
1. Elvben a legjobb megoldás az, ha a feladatokat egy ügynökségre bízzuk, szemben azzal, ha azokat maga a Bizottság vagy (a szubszidiaritás elve alapján) a tagállamok végeznék el.
2. A meglévő ügynökségek relevanciáját és koherenciáját a lehetséges szinergiák és méretgazdaságosság megvalósítása érdekében rendszeresen értékelni kell.
3. Megbízatásuk teljesítéséhez és feladataik elvégzéséhez az ügynökségeknek megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokra van szükségük.
4. Az egyes ügynökségek munkáját szabályozó tervezési folyamatnak elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy a gyorsan változó környezetre is reagálni tudjon.
2. Az ügynökségeknek a következők érdekében teljes mértékben ki kell használniuk a bennük mint szakértői és hálózatépítési központokban rejlő potenciált: a szakértelem megosztásának előmozdítása, a tagállamok közös érdekek és – amennyiben lehetséges – közös szakpolitikai célkitűzések elérése érdekében történő összefogása, valamint a többi európai és nemzetközi partnerrel való megerősített együttműködést szolgáló hálózati funkció ellátása. Ez az alábbiakat foglalja magában:
1. a célnak megfelelő irányítási struktúra;
2. megfelelő, az érdekelt feleket bevonó elszámoltathatósági szabályok;
3. jó kommunikáció az érdekelt felekkel és az uniós polgárokkal;
4. eredményes együttműködés más nemzeti, uniós és nemzetközi szintű köz- és magánszervezetekkel.

Kritériumainkhoz az egyes ügynökségekre vonatkozó rendeleteket, a pénzügyi keretszabályzatot, a Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásait és eszköztárát³, a közös megközelítésről szóló együttes nyilatkozatot, az uniós decentralizált ügynökségekre vonatkozó közös megközelítés nyomon követésére vonatkozó ütemtervet, valamint az Uniós Ügynökségek Hálózata által nyújtott egyéb iránymutatásokat vettük alapul.

Ellenőrzésünk, amelyet 2019 márciusa és szeptembere között végeztünk, az Unió decentralizált ügynökségeire és azok bizottsági partner-főigazgatóságaira irányult (lásd: II. melléklet). A Bizottság végrehajtó ügynökségeire csak adott esetben, összehasonlítás céljából utalunk.

Ellenőrzési bizonyítékokat a következők révén gyűjtöttünk:

• Az egyes ügynökségre vonatkozó fő dokumentumok (alaprendeletek, éves jelentések, programozási dokumentumok, értékelési és ellenőrzési jelentések, hatásvizsgálatok, igazgatótanácsi ülések jegyzőkönyvei stb.) áttekintése.
• Több mint 250 interjú készítése tíz, összesen 32 ügynökséggel együttműködő bizottsági főigazgatóság, valamint 21 ügynökség vezetőivel és fő munkatársaival.
• 2500 ügynökségi érdekelt fél – többek között az igazgatótanács tagjai, tagállami tisztviselők, az ipari és fogyasztói szervezetek, a nem kormányzati szervezetek és a tudományos szféra képviselői – körében végzett felmérés (lásd: III. melléklet). Az érdekelt felek listáját maguk az ügynökségek adták meg nekünk, de a megkérdezettek végleges listáját mi állítottuk össze, figyelve arra, hogy az érdekelt felek valamennyi fő csoportja képviselve legyen. A felmérésre 1000 választ kaptunk.
• Az ügynökségekre vonatkozó, a Europe Media Monitor (EMM) által 2018 januárja és 2019 júliusa között rögzített médiahivatkozások nagy adathalmazokra épülő technikákat alkalmazó elemzése (lásd: IV. melléklet). Az adatkészlet több mint 160 ország 5000-nél is több különböző hírforrásából több mint 200 000 olyan újságcikket tartalmazott, amelyekben szerepelt az ügynökségekre való hivatkozás.
• Két kerekasztal-beszélgetés tudományos szakemberekkel és a Bizottság, a Tanács és a Parlament gyakorlati szakembereivel. E két megbeszélésre 2019 júniusában, illetve szeptemberében került sor: nyílt meghívást küldtek több mint 40 olyan tudományos, illetve gyakorlati szakembernek, akik az ügynökségekkel kapcsolatos vezetői tapasztalattal rendelkeznek vagy róluk szóló kiadványt jelentettek meg, és közülük végül tizenöten vettek részt a megbeszéléseken. Az első megbeszélésen megfigyelőként a Költségvetési Főigazgatóság is részt vett.

Észrevételek

Az ügynökségek életciklusa nem kellően rugalmas

A Bizottság nem mindig mérlegeli egyértelműen az alternatívákat egy ügynökség létrehozására irányuló javaslattételkor

Egy új ügynökség létrehozása előtt a Bizottságnak fel kell mérnie, hogy ez-e a legjobb megoldás az olyan alternatívákhoz képest, mint például a feladatok saját maga általi ellátása, kormányközi együttműködés, magánszervezetekhez való kiszervezés vagy egy már meglévő ügynökség feladatainak módosítása révén. A legjobb lehetőség az, amelyik legjobban megfelel az igényeknek.

A Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó politikája⁴ értelmében azon kezdeményezések esetében, amelyek várhatóan jelentős gazdasági, környezeti vagy társadalmi hatásokkal járnak, hatásvizsgálatot kell végezni (lásd: 1. háttérmagyarázat). Egy új ügynökség létrehozására irányuló javaslat megtétele előtt a Bizottságnak hatásvizsgálattal kell bizonyítania e választás hozzáadott értékét. A hatásvizsgálat-tervezeteket a Bizottság Szabályozói Ellenőrzési Testülete (RSB) vizsgálja meg minőségi szempontból. Mielőtt a biztosok testülete elfogadásra előterjeszt egy kezdeményezést, elvben a Szabályozói Ellenőrzési Testület kedvező véleményére van szükség.

2004 óta az új ügynökségekre és más szervekre vonatkozó valamennyi bizottsági javaslatot hatásvizsgálat kíséri, így volt ez a két legújabb ügynökség, az Európai Ügyészség (2017) és az Európai Munkaügyi Hatóság (2018) esetében is. A Szabályozói Ellenőrzési Testület kedvező véleményt adott az Európai Ügyészségről, mivel úgy ítélte meg, hogy arra valóban szükség van, és célkitűzései és feladatai egyértelműen meghatározásra kerültek. Az Európai Munkaügyi Hatóság hatásvizsgálata kapcsán kiadott kedvező véleményét ugyanakkor fenntartással egészítette ki, mivel az nem foglalkozott egyértelműen az ELA, valamint a DG EMPL hatáskörébe tartozó uniós ügynökségek (Cedefop, Eurofound, EU-OSHA és ETF) közötti koherenciával, amelynek kapcsán egy közelmúltban készült külső értékelés egyébként átfedést állapított meg⁵.

Az ESZT létrehozását 2012-ben a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv hatásvizsgálata előzte meg. A hatásvizsgálat szanálási kollégiumoknak az EBH segítségével történő létrehozását javasolta, végül azonban új ügynökséget hoztak létre az Egységes Szanálási Mechanizmus eredményes és egységes működésének biztosítására és az Egységes Szanálási Alap kezelésére.

Az, hogy szükség van-e egy önállóan működő, összetett irányítási rendszerrel bíró ügynökségre, nem mindig egyértelmű. Különösen a GSA rendelkezik a gyakorlatban korlátozott autonómiával, mivel fő feladata – a Bizottsággal kötött hatáskör-átruházási megállapodás keretében – a Galileo globális műholdas navigációs rendszer kiaknázása (erre irányul az ügynökség költségvetésének 90%-a). Felmérésünk több válaszadója is kiemelte, hogy a GSA igazgatótanácsának döntéshozatali hatásköre ezért korlátozott. A GSA a hatáskör-átruházási megállapodást több, iparági partnerekkel és közszektorbeli intézményekkel kötött összetett szerződés révén hajtja végre.

Végezetül találtunk példákat új ügynökség létrehozására vonatkozó olyan politikai döntésre is, amelyet már a bizottsági javaslat és a hatásvizsgálat előtt meghoztak: ez történt a FRA, az EASO és az ELA esetében.

A meglévő ügynökségek relevanciáját és koherenciáját nem értékelik megfelelően újra

Egy ügynökség létezésének különböző szakaszaiban újra kell értékelni annak létjogosultságát: fel kell mérni, hogy továbbra is szükséges, illetve releváns-e, és hogy intézkedései koherensek-e a többi ügynökség és azok partner-főigazgatóságainak tevékenységével. A 5. ábra az ügynökségek és a főigazgatóságok közötti többrétű kapcsolatokat szemlélteti. Az újraértékelés különböző módokon végezhető el:

1. az ügynökség teljesítményének független értékelése révén;
2. a teljes szakpolitikai területet lefedő, szélesebb körű „célravezetőségi vizsgálat” részeként (lásd: 27. bekezdés);
3. új hatásvizsgálat elvégzésével valamely ügynökség alapító rendeletének átdolgozásakor vagy új rendelet révén új feladatokkal való megbízásakor.

Megjegyzés: A DG DEFIS 2020. január 1. óta a GSA partner-főigazgatósága.

Forrás: Az Európai Számvevőszék által összeállított adatok, a Bizottság honlapján közzétett osztályozás alapján.

A közös megközelítés szerint valamely ügynökség alapító rendeletének vagy egy „hatályvesztés időpontjára vonatkozó rendelkezést”, vagy egy „felülvizsgálati rendelkezést” kell tartalmaznia, amely felhatalmazza a Bizottságot, hogy javaslatot tegyen a rendelet módosítására vagy hatályon kívül helyezésére, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az ügynökség megléte a kitűzött célok tekintetében már nem indokolt (lásd: 2. háttérmagyarázat). Hét évvel a közös megközelítésről szóló együttes nyilatkozat után a 37 ügynökség közül csak hét esetében fogalmaztak meg hatályvesztés időpontjára vonatkozó rendelkezést, 13 pedig felülvizsgálati rendelkezést az alapító rendeletekben.

2015 és 2019 között 13 ügynökség alapító rendeletét dolgozták át, de mindössze öt javaslatot kísért hatásvizsgálat (BEREC Hivatal, CEPOL, EASA, ENISA és ERA). A Szabályozói Ellenőrzési Testület végül mind az öt esetben kedvező véleményt adott, de egy vagy több fenntartást is megfogalmazott. Három másik javaslat egyéb nemrégiben készült hatásvizsgálatokon vagy célravezetőségi vizsgálatokon alapult (ACER, EFCA és EFSA). A fennmaradó öt javaslat esetében nem készült hatásvizsgálat: négy értékelés technikai felülvizsgálatnak minősült (Cedefop, Eurofound, EU-OSHA és Eurojust), egyet pedig olyannyira sürgősnek tekintettek (Frontex), hogy nem volt elég idő hatásvizsgálat elvégzésére.

A DG EMPL hatáskörébe tartozó három ügynökség (Cedefop, Eurofound és EU-OSHA) alapító rendeletét a közelmúltban dolgozták át; a Bizottság mindhárom esetben még az előtt nyújtotta be az átdolgozási javaslatokat, hogy megkapta volna az ügynökségek közös értékeléséről szóló zárójelentést. Noha a Parlament bírálta az ügynökségek összevonására vagy együttes elhelyezésére vonatkozó konkrét javaslatok hiányát az egyes szakpolitikai területeken, a jogalkotó elfogadta az átdolgozásokat. Emellett 2019-ben jogilag létrejött egy új ügynökség (ELA) is.

Az évek során az Európai Újjáépítési Ügynökség kivételével – amelyet 1999-ben hoztak létre és 2008-ban szüntettek meg – egyetlen ügynökséget sem zártak be vagy egyesítettek, és egyikük alkalmazási körét sem módosították jelentős mértékben. Az elmúlt tíz évben a Bizottság két alkalommal javasolta az ügynökségek összevonását a koherencia érdekében, a Parlament hozzájárulását azonban nem kapta meg (lásd: 3. háttérmagyarázat). Az uniós ügynökségek helyzete éles ellentétben áll a Bizottság végrehajtó ügynökségeinek helyzetével. Amennyiben a Bizottság úgy találja, hogy egy végrehajtó ügynökség megléte a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás szempontjából a továbbiakban nem indokolt, úgy határozhat a felszámolásról. A Bizottság a múltban – legutóbb 2013-ban – időről időre átalakította a végrehajtó ügynökségek feladatköreit.

Egy adott uniós ügynökség tevékenységeit néha az egész szakpolitikai területre kiterjedő, szélesebb körű célravezetőségi vizsgálat részeként is értékelik. 2014 és 2019 között a Bizottság több célravezetőségi vizsgálatot is végzett többek között a vegyi anyagok, a halászati ellenőrzés és az általános élelmiszerjog területén. Ezek alapján került sor az EFCA alapító rendeletének kodifikációjára és az EFSA alapító rendeletének módosítására.

A közös megközelítés értelmében ötévente minden uniós ügynökség értékelését el kell végezni. Az értékelés megszervezéséért a Bizottságnak kell felelnie, és minden második értékelés esetében alkalmazni kell a hatályvesztésre/felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezést.

Több ügynökség alapító rendeletét még nem igazították a közös megközelítéshez (lásd: 6. ábra):

• A CPVO és a CdT alapító rendeletei nem tartalmaznak az értékeléssel kapcsolatos követelményt, az ACER, az ERA, az EUIPO és az Europol rendeleteinek legutóbbi átdolgozásában azonban szerepel az ügynökségek értékelésével kapcsolatos követelmény, ezt az értékelést először 2020-ban (ERA), 2021-ben (EUIPO), 2022-ben (Europol) és 2024-ben (ACER) kell majd elvégezni.
• Bár a közös megközelítés ötévenkénti értékelést ír elő, az értékelés gyakorisága három (ESZT) és tíz év (EMA) között mozog. Egyes esetekben (EIGE, EASO és FRA) az értékelés gyakoriságáról az igazgatótanács dönt. A FRA igazgatótanácsa ötéves gyakorisággal elvégzendő értékelések mellett döntött. Az EIGE igazgatótanácsa 2019-ben úgy határozott, hogy két évvel elhalasztja a tervezett értékelést, és az erre a célra elkülönített költségvetést más célokra használja fel.
• Néhány ügynökség (EIGE és FRA), illetve néhány ügynökségi igazgatótanács (EASO, ECDC és EFCA) még mindig inkább saját szervezésű értékeléseket végeznek, semmint a Bizottság által irányítottakat, ahogy azt a közös megközelítés előírja.

Forrás: Európai Számvevőszék.

Az ügynökségek megbízatásának módosítására irányuló terveket időnként arra használják, hogy azzal indokolják az értékelés elhalasztását, az értékelés hatókörének szűkítését vagy ahelyett egyszerűen bizottsági hatásvizsgálat elvégzését. Az EASA például – bár az alapító rendelet egyértelműen teljes körű értékelést írt elő – a 2018. évi értékelésének hatókörét a tervezési folyamatra szűkítette, azzal érvelve, hogy az alapító rendelet Bizottság általi felülvizsgálata hatásvizsgálatot is magában foglalt.

A DG EMPL hatáskörébe tartozó ügynökségek és az európai felügyeleti hatóságok kivételével az egyes ügynökségek teljesítményét egyenként értékelik. Amennyiben több ügynökség ugyanazon a szakpolitikai területen tevékenykedik, alternatív megoldás lehetne átfogó teljesítményértékelések (vagy célravezetőségi vizsgálatok) alkalmazása a tevékenységek koherenciájának és relevanciájának, valamint az adott szakpolitika céljainak megvalósulásához való hozzájárulásuknak az értékelésére. Az Egyesült Államok és Ausztrália ezt a gyakorlatot követi (lásd: V. melléklet).

A kutatás területén a Bizottság soha nem értékelte átfogóan az EIT és a Horizont 2020 keretében működő, kutatási támogatást nyújtó végrehajtó ügynökségek közötti koherenciát sem. A végrehajtó ügynökségeket gyakrabban (háromévente) és külön-külön értékelik.

Az ügynökségek esetében felmerül a nem megfelelő emberi és pénzügyi erőforrások kockázata

Ahhoz, hogy valamely szervezet elérje céljait, elengedhetetlenek a megfelelő emberi és pénzügyi erőforrások. A legtöbb ügynökség finanszírozása elsősorban az Unió költségvetéséből történik. Nyolc ügynökség (EUIPO, CPVO, CdT, EMA, EASA, ECHA, ESMA és – 2019 óta – ERA) finanszírozása teljes mértékben vagy részben díjakból, illetve az általuk nyújtott szolgáltatások ellentételezéséből történik. Az ESZT finanszírozása teljes mértékben az ágazat hozzájárulásaiból, míg az EBH, az EIOPA és az ESMA finanszírozása részben az illetékes nemzeti hatóságok hozzájárulásaiból történik. A 4. háttérmagyarázat az ügynökségek éves költségvetésével és létszámtervével kapcsolatos döntéshozatal menetét ismerteti.

Az elmúlt évtizedben számos ügynökség kapott további feladatokat is a jogalkotótól vagy a Bizottságtól, és ez a következő eszközök révén történt:

• alapító rendeletük felülvizsgálata;
• új jogszabályok elfogadása (pl. ACER, ECHA, EMA, eu-LISA, Frontex);
• szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások vagy hatáskör-átruházási megállapodások megkötése a Bizottsággal (EEA, Frontex, Europol, EASO stb.).

Megállapításunk szerint amikor a Bizottság új feladatokkal bízza meg az ügynökségeket, általában csekély számú további emberi erőforrást javasol számukra. Kivétel ez alól a Frontex és – kisebb mértékben – az EASO, amelyek kiemelt területeken működnek. Ezenkívül egy 2013. évi intézményközi megállapodás öt év alatt általánosan, valamennyi uniós intézmény és ügynökség esetében alkalmazandó 5%-os létszámcsökkentést vezetett be. Mivel ez az újonnan létrehozott ügynökségeket nem érintette, és a meglévő ügynökségek számára lehetővé tették, hogy új feladatok ellátására további álláshelyeket kapjanak, az ügynökségek álláshelyeinek teljes száma 2013 és 2017 között végül 13,7%-kal nőtt⁶.

A legtöbb részben önfinanszírozó ügynökség (EMA, EASA stb.) bevételei általában a munkateher arányában növekednek, de a személyzet létszámát a Bizottság felügyeli, és az nem feltétlenül növekszik arányosan. Az EMA díjakkal kapcsolatos munkaterhelése például 2014 és 2018 között 31%-kal nőtt, az ügynökség létszáma azonban csökkent⁷. Az ECHA számára rendkívüli nehézséget jelent, hogy nem rendelkezik rendszeres bevétellel, és díjbevételét nehéz előre jelezni.

Még abban az esetben, ha lehetőség nyílik is új álláshelyek meghirdetésére, számos ügynökségnek nehézséget okoz a munkaerő felvétele és megtartása. A Frontex a közelmúltban nagy számú új álláshelyet kapott, de nehéz volt felvenni a szükséges személyzetet, így 2018-ban és 2019-ben magas volt a betöltetlen álláshelyek aránya. Az EASO számára mindig is nehézséget jelentett, hogy megfelelő számú személyzetet találjon, és a betöltetlen álláshelyek aránya folyamatosan magas. A GSA számára a szükséges technikai szakértelemmel rendelkező személyzet felvétele jelent nehézséget. Egyes tagállamokban elsősorban a kisebb összegű javadalmazási csomagok jelentenek akadályt a munkaerő-felvétel számára.

Az érdekeltek körében végzett felmérésünk egyértelmű kapcsolatot mutatott ki a megfelelő erőforrások és az ügynökségek teljesítménye között. A válaszadók csaknem fele nem értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy „az ügynökség elegendő emberi erőforrással rendelkezik”, de az egyes ügynökségek között nagy különbségeket állapítottunk meg. Az ACER és az ENISA érdekeltjeinek több mint 75%-a „nem értett egyet” vagy „egyáltalán nem értett egyet” ezzel az állítással, míg ez az arány az ESZT, az EUIPO, a Frontex és az EFCA érdekeltjeinek esetében kevesebb mint 25% volt. Míg a válaszadók többsége úgy vélte, hogy a legtöbb ügynökség sikeresen teljesítette megbízatását, a vélemények egyértelműen megoszlottak négy olyan ügynökség esetében, ahol erőforráshiányt (ACER és ENISA) vagy munkaerő-felvételi nehézségeket (EASO és Frontex) állapítottunk meg (a felmérés eredményeit részletesen lásd: III. melléklet).

Az álláshelyek vagy a nemzeti szakértők hiányát ellensúlyozandó az ügynökségek egyre inkább kiszervezik az alapvető feladatokat magánvállalkozóknak, akiktől később függővé válhatnak. 2018-ban az ügynökségek együttesen mintegy 1500 informatikai tanácsadót és ideiglenes alkalmazottat foglalkoztattak. Ez kockázattal jár, amennyiben (a személyi állományban) túl kevés szakképzett alkalmazott marad arra, hogy ellássa a vállalkozók munkájának felügyeletét, mint például az EASO, az eu-LISA, az EMA és a GSA esetében. Tekintettel a külső személyzet igénybevételére vonatkozó összetett jogi keretre, amely bizonyos mértékben tagállamonként is eltér, a jogviták és a hírnév sérülésének kockázata is fennáll. Ezeket a kockázatokat a következő ügynökségek esetében állapítottuk meg: BEREC Hivatal, CPVO, EASO, ESMA, EUIPO, EBH, EIOPA, EIGE, EMCDDA és ESZT⁸.

Az utóbbi években néhány ügynökség igazgatótanácsa rámutatott a szűkös erőforrások kockázataira. Az Europol igazgatótanácsa például arról számolt be 2019-ben, hogy a 2027-ig tartó, évi 123,7 millió eurós becsült éves költségvetés „[…] nem elegendő az Europol feladatainak teljes körű ellátásához, különös tekintettel a szükséges információkezelési fejlesztésekre és a tagállamoknak nyújtott folyamatos, magas színvonalú operatív támogatásra”⁹. További példa erre az ACER, az EEA és az EMA (lásd: 6. háttérmagyarázat).

Az éves tervezési folyamat hosszadalmas, és nem felel meg a gyorsan változó környezetnek

A Bizottság utasításaival összhangban az ügynökségek éves rendszerességgel egységes programozási dokumentumokat (SPD) készítenek, amelyek az ügynökség éves munkaprogramját folytatólagos, hároméves munkaprogrammal kombinálják. Az SPD elkészítéséért az ügynökség ügyvezető igazgatója felel, és azt az igazgatótanács fogadja el, figyelembe véve a Bizottságtól kapott észrevételeket. Emellett számos ügynökség továbbra is stratégiailag hosszabb (gyakran ötéves) időszakot tervez, amint azt az alaprendelet előírja.

Az SPD elfogadását megelőző éves tervezési ciklus nagyon hosszú: a dokumentum első változata a tervezési időszak kezdete előtt mintegy 18 hónappal készül el. A rendkívül változékony környezetben működő ügynökségek (mint például az EASO, a Frontex és az ESZT) (7. háttérmagyarázat) számára különösen nagy kihívást jelent, hogy ennyire előre megtervezzék költségvetésüket és műveleteiket. Más ügynökségek (például az eu-LISA) is hasonló problémákkal szembesülnek a jogbizonytalanság miatt, amikor az új jogszabályok további feladatokat ruháznak rájuk (8. háttérmagyarázat). E konkrét esetek ellenére minden ügynökség számára előnyös lehet a rövidebb tervezési ciklus.

Az éves és többéves tervezési és költségvetési ciklusokhoz általában az egyes ügynökségek előző években elvégzett feladatait, költségvetését és erőforrásait veszik alapul. Az éves szükségleteket és a lehetséges megtakarításokat rendszerint csak kis mértékben értékelték újra. Az ügynökségeknek nem kellett újra részletesen megindokolniuk az egyes tervezett tevékenységekhez szükséges erőforrásokat. A Bizottság várakozása szerint az SPD-nek az új pénzügyi keretszabályzat és az ehhez kapcsolódó, 2020. áprilisi bizottsági közlemény szerinti alkalmazása a változó igények mélyrehatóbb áttekintését teszi majd lehetővé. Ez azután felhasználható lenne a készülő jövőbeni többéves pénzügyi kerethez (TPK) kapcsolódó igényfelméréshez is (az erőforrások növekedése/csökkenése, illetve átcsoportosítása). Mivel ezek a fejlemények részben ellenőrzési munkánk lezárása után következtek be, és a valószínű hatás csak 2021-től kezdve lesz érezhető, nem végeztünk értékelést arra nézve, hogy az új keret tökéletesítette és megerősítette-e az ügynökségek éves költségvetési igényeinek értékelését.

Az ügynökségekben mint a szakmai tapasztalatok megosztására és a hálózatépítésre szolgáló központokban rejlő lehetőségeket nem aknázzák ki teljes mértékben

Az igazgatótanácsok összetétele nem mindig teszi lehetővé a hatékony döntéshozatalt

Míg a végrehajtó ügynökségeket egy kisebb létszámú irányítóbizottság vezeti, amely általában a Bizottság főigazgatóságait képviselő öt tagból áll, az ügynökségeknek számos igazgatótanácsi tagja van, akik többféle, gyakran akár a tagállamok, a Bizottság, a civil társadalom és az iparág érdekeit képviselik. Összetettebb irányítási struktúrájuk célja, hogy összehangolja a különböző érdekeket, és közös alapot találjon egy „uniós” megoldáshoz. Ebben az értelemben az ügynökségek szakértői és hálózatépítési központként működhetnek.

Az igazgatótanács az ügynökség legmagasabb szintű belső irányítási szerve (a testület pontos neve – „felügyeleti tanács”, „igazgatási bizottság” stb. – ügynökségenként eltérő lehet). Felügyeleti szerepet tölt be, és általános felelősséggel tartozik stratégiai, költségvetési és tervezési kérdések, az ügyvezető igazgató kinevezése és az ügynökség teljesítményének nyomon követése tekintetében.

A tagállamok az igazgatótanácson belüli többségi jelenlétük révén nagymértékben befolyásolhatják az ügynökségek stratégiáját és működését. Azokban az esetekben, ha valamely politikailag érzékeny területen operatív és politikai okokból szükséges a tagállamok szoros együttműködése, a Tanács jobbnak láthatja, hogy a Bizottság helyett egy adott uniós ügynökségre ruházzon át hatásköröket. A tagállamokat az igazgatótanácsban képviselő tagok nem rendelkeznek felhatalmazással arra, hogy elkötelezzék kormányukat, ezért nem tudják garantálni tagállamuk együttműködését az ügynökségek által hozott határozatok végrehajtásában (lásd még: 71–74. bekezdés).

A legtöbb ügynökség igazgatótanácsa tagállamonként egy képviselőből és a Bizottság egy vagy több tagjából áll. A következő hét ügynökség igazgatótanácsában a Parlament által kinevezett szavazati joggal rendelkező tagok is vannak: ACER, ECDC, ECHA, EEA, EMA, EMCDDA és EUIPO.

A legtöbb igazgatótanácsnak ezért 30–35 tagja van, amint azt a 7. ábra szemlélteti. A DG EMPL hatáskörébe tartozó ügynökségek (Cedefop, Eurofound és EU-OSHA) „háromoldalúak”: ezekhez minden tagállam egy munkáltatói és egy munkavállalói szervezet egy-egy képviselőjét, valamint egy kormányzati tisztviselőt küld ki. Ezeknek és a CdT-nek akár 90 tagja is lehet, ami amellett, hogy megnehezíti a döntéshozatalt, jelentős adminisztratív költségekkel is jár. Az EIGE, az EIT és (2021-ig) az EFSA igazgatótanácsában kevesebb tag foglal helyet. Az egyes igazgatótanácsi tagok részvételének mértéke a legtöbb ügynökség tekintetében szintén jelentős eltéréseket mutat.

Forrás: Európai Számvevőszék.

Amint arra korábbi különjelentéseinkben¹⁰ is rámutattunk, míg az igazgatótanácsok összetétele biztosítja a nemzeti álláspontok figyelembevételét, az ügynökségek döntéshozatali folyamatában az Unió egészére kiterjedő perspektívát is akadályozhatja (9. háttérmagyarázat). Mindazonáltal a Bizottság befolyása a gyakorlatban messze meghaladja szavazati jogát, mivel – a kizárólag díjakból finanszírozott ügynökségeken kívül – valamennyi ügynökség esetében az ő feladata, hogy javaslatot tegyen a költségvetésre és a személyzeti tervekre.

A költségvetési hatóságok a pénzügyi és szabályszerűségi kérdések tekintetében elszámoltatják az ügynökségeket, a teljesítmény azonban másodlagos kérdés

A legtöbb ügynökség éves zárszámadásának elfogadásáért azok beszámolója tekintetében az Unió költségvetési hatósága (a Parlament és a Tanács) felelős. A zárszámadásért felelős hatóság hagyományosan a pénzügyi és szabályszerűségi kérdésekre összpontosít, és csak kismértékben fordít figyelmet az ügynökségek teljesítményére.

A Parlament ágazati politikai bizottságai magas szinten – elsősorban az ügyvezető igazgatók meghallgatása és éves jelentésük megvitatása révén – felügyelik az ügynökségek működését. Az ágazati szakpolitikai bizottságok a zárszámadási eljáráshoz való hozzájárulásként rövid véleményeket is küldenek a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak, a teljesítményre vonatkozó információk tényleges gyűjtése és elemzése azonban igen csekély mértékű, és az csak egyes ügynökségeket érint.

A Tanács és munkacsoportjai főként a partner-főigazgatóságokat számoltatják el az ügynökségek teljesítményéért.

Forrás: Európai Számvevőszék.

A teljes mértékben önfinanszírozó ügynökségek (EUIPO, CPVO, valamint ESZT – az ESZT kezeli az Egységes Szanálási Alapot is, amely 7,8 milliárd euró hozzájárulásban részesült, így 2019 végére eszközállományának értéke 33 milliárd euróra nőtt) feletti nyilvános ellenőrzés még ennél is csekélyebb mértékű. Ezek az ügynökségek, noha az uniós jogszabályok által rájuk ruházott közfeladatot látnak el, elsősorban mégis saját tagjaik¹¹ felé számoltathatók el (akik elfogadják az éves zárszámadást), és csak informálisan az Európai Parlament felé. Különösen az EUIPO halmozott fel jelentős többletet, mivel a díjakból és illetékekből származó bevételei gyakran meghaladták a kiadásait. Ezekkel a szempontokkal kapcsolatban a CPVO és az EUIPO pénzügyi szabályzatára vonatkozó javaslatokról 2019-ben kiadott véleményeinkben¹² tettünk észrevételeket. Más joghatóságok az Uniótól eltérően működnek (lásd: 8. ábra). Az Egyesült Államokban például az önfinanszírozó ügynökségek mentesítéséért felelős hatóság a Kongresszus.

Az ügynökségek többet számolnak be a teljesítménnyel kapcsolatos szempontokról, de nem mérik egyértelműen, hogy mennyiben járulnak hozzá az uniós politikákhoz és együttműködéshez, és erről a polgárokat sem tájékoztatják

Az ügynökségek rendszeresen adnak információt a teljesítményről, ez az információ azonban nem mindig releváns

Az ügynökségek érdekelt feleinek mennyiségi és minőségi teljesítményinformációkra egyaránt szükségük van, ezeket a konszolidált éves tevékenységi jelentés és más dokumentumok révén kapják meg. Számos ügynökség (pl. EUIPO, ETF, EFSA) az éves jelentéstétel mellett több rendszeres információt is előállít adatábrák, negyedéves jelentések stb. formájában. Ezek közül néhány csak belső használatra szolgál, mások azonban közzétételre kerülnek.

A legtöbb ügynökség bevezette a tevékenységalapú költségvetés-tervezést, amelynek keretében a forrásokat, illetve a költségeket tevékenységenként osztják el, és néhány ügynökség (EASA, ESMA, ETF, EUIPO, eu-LISA) nagyobb előrelépést tett a tevékenységalapú irányítás felé, ami szükségessé teszi a költségvetési és teljesítményinformációkat ötvöző eredménytáblák rendszeres frissítését (lásd: VI. melléklet). Míg az EASA és az ESMA teljes mértékben kiszámították a szolgáltatások költségét, és ez szolgált alapul az általuk felszámított díjakhoz, a többi ügynökség díjait az azokat szabályozó rendeletek határozták meg.

Az ügynökségek fő teljesítménymutatók (KPI-k) segítségével is mérik a teljesítményt. 2015-ben a Bizottság iránymutatásokat adott ki az ügynökségek igazgatói számára a fő teljesítménymutatókról¹³. A gyakorlatban alkalmazott mutatók főként az ügynökségek éves munkaprogramjának és költségvetésének végrehajtására, valamint emberierőforrás-menedzsmentjére vonatkoznak, de rendszerint sem az eredmények, sem pedig az ügynökség által a megbízatása teljesítése során elért hatékonyság és eredményesség értékelését nem teszik lehetővé.

A legtöbb ügynökség operatív célkitűzéseket, valamint kapcsolódó teljesítménymutatókat és célértékeket is kidolgozott. E mutatók többsége inkább az outputot, semmint az eredményeket vagy a hatást méri. Több ügynökség (EASO, EMSA, EFSA, Frontex stb.) több mint 100 mutatóról tesz jelentést, amelyek közül sok igen részletes és konkrét, és az általános teljesítményről nem ad tájékoztatást. A szakpolitikai célkitűzésekkel való kapcsolatot gyakran sem az egységes programozási dokumentum, sem a konszolidált éves tevékenységi jelentés nem határozza meg egyértelműen.

Számos inkább operatív feladatokat ellátó, illetve üzletorientáltabb ügynökség rendelkezik informatívabb mutatókkal, amelyek az uniós szakpolitikák végrehajtásához való hozzájárulásukat mérik. Az eu-LISA például rendelkezik olyan eredménymutatókkal, amelyek a nagyméretű IT-rendszereinek rendelkezésre állásáról és válaszidejéről adnak információt. Az EASA azon kevés ügynökség egyike, amelyek egyértelmű hatásmutatóval rendelkeznek: a repülőgép-szerencsétlenségekben bekövetkezett halálesetek száma az Unióban. Az EUIPO rendelkezik olyan mutatókkal, amelyek a nyújtott szolgáltatások időszerűségét, minőségét és hozzáférhetőségét értékelik.

Az egyes évek közötti összehasonlítás gyakran nehéz, mivel a mutatók évről évre változhatnak, és csak kevés konszolidált éves tevékenységi jelentés tesz említést a korábbi évek eredményeiről. A legjobb esetben az outputot vetik össze az ügynökségnek az SPD-ben meghatározott saját célértékeivel.

Mivel az ügynökségek tevékenysége annyira sokféle, teljesítményüket a fő teljesítménymutatókkal nem lehet összehasonlítani. A különböző ügynökségeket hatékonyság szempontjából is igen nehéz összehasonlítani. Az ügynökségi jelentések egyikében sem szerepel összevetés hasonló nemzeti vagy nemzetközi szervekkel.

2019. évi felülvizsgálatunk¹⁴ során megállapítottuk, hogy egyes ügynökségek a fenntarthatósággal kapcsolatos információkat is gyűjtenek, de ezek az információk gyakran töredékesek, illetve hiányosak. A fenntarthatósági beszámolás a fenntartható fejlődés megvalósítására irányuló szervezeti teljesítmény mérését, közzétételét, valamint a teljesítmény tekintetében a belső és külső érdekelt felek irányában fennálló elszámoltathatóságot jelenti. Megállapításunk szerint mindössze egy ügynökség, az EUIPO tesz közzé ilyen jellegű jelentést.

A média kevéssé ismeri, illetve kíséri figyelemmel, hogy az ügynökségek mennyiben járulnak hozzá a szakpolitikákhoz és az együttműködéshez

Az uniós ügynökségek komoly hatással vannak a szakpolitikákra és a döntéshozatalra az uniós polgárok mindennapi élete szempontjából létfontosságú területeken. Emellett válsághelyzetek vagy hosszú távú társadalmi kihívások megoldásában is vezető szerepet tölthetnek be. Amellett, hogy az ügynökségek maguk is csak kismértékben számolnak be teljesítményükről, az ügynökségek – kedvező vagy hátrányos – hozzájárulásával kapcsolatos médiamegjelenések száma szintén csekély. Az adatelemzésünkben szereplő hírek közül igen kevés tartalmazott minőségi információt arról, hogy az ügynökségek milyen mértékben járultak hozzá az adott uniós szintű szakpolitikához és együttműködéshez, illetve milyen befolyást gyakoroltak a tagállamok, az iparág és a polgárok nevében történő döntéshozatalra.

2018 januárja és 2019 júliusa között az ügynökségek közül elsősorban az Europol és a Frontex szerepelt a hírekben (az általunk elemzett cikkek több mint 40%-ában) (9. ábra), őket az EFSA, az EASA, az EMA és az ECDC követte. E hat ügynökséggel együttesen a cikkek kétharmada foglalkozott. Valamennyiük tevékenysége a biztonság, illetve a védelem kérdéseire irányul, és a közvélemény figyelmét is ezek a kérdések keltik fel a legnagyobb mértékben. Egyes ügynökségek (például az EMA) többé-kevésbé folyamatosan jelentek meg a hírekben az időszak során, míg más ügynökségek említettsége koncentráltabb volt, és konkrét eseményekhez kapcsolódott (lásd: a IV. melléklet 3. és 4. ábrája). Például a Boeing 737 MAX gépek balesetei meredeken megnövelték az EASA médiajelenlétét, az EFSA a glifozátbotrányt, az EUIPO pedig az Adidas védjegyügyben hozott ítéletet követően kapott nagyobb figyelmet.

Forrás: Az Európai Számvevőszék összeállítása, az EMM összesített adatai alapján, 2018. január – 2019. július.

A legtöbb hírt az ECDC tette közzé saját tevékenységeiről, majd az EMA és az EMSA következett. E három ügynökség feladata többek között a közegészségügyi és biztonsági információk terjesztése. Más ügynökségek általában ritkán szerepeltek a hírekben, még akkor is, ha megbízatásuk részét képezi a figyelemfelkeltés. A biztonsággal és határvédelemmel foglalkozó ügynökségektől (Frontex, Europol) eltérően az EASO, amelynek feladata a tagállamok támogatása menekültügyi kérdésekben, kevésbé szerepelt az EMM-rendszerben szereplő hírekben.

Néhány kivételtől eltekintve az ügynökségek és más nemzeti, uniós és nemzetközi szervek közötti együttműködés általában jól működik

Felmérésünk eredményei rámutattak, hogy néhány ügynökségnek javítania kell az együttműködést

A megkérdezett érdekelt felek többsége (80%) úgy véli, hogy az ügynökségek és partnereik közötti nemzeti, uniós vagy nemzetközi szintű együttműködés általában véve jól működik. Az egyes ügynökségek között azonban jól látható különbségek vannak. A válaszadók egyharmada úgy véli, hogy jelentős javításokra van szükség például az alábbi ügynökségek és egyes partnereik közötti kapcsolatokban:

• az ENISA és a GSA tagállamokkal, más ügynökségekkel és nemzetközi szinten fenntartott kapcsolatai,
• az ERA Bizottsággal és a tagállamokkal folytatott együttműködése,
• az EMA együttműködése a Bizottsággal,
• az EASA és a tagállamok közötti együttműködés.

Az ügynökségek szorosan együttműködnek a bizottsági partner-főigazgatóságokkal, de csak kismértékben vesznek részt a költségvetési tárgyalásokban és a jogszabályok felülvizsgálatában

A legtöbb ügynökség nem rendelkezik döntéshozatali hatáskörrel (lásd: 10. háttérmagyarázat), de néhányuk (például az ECDC, az ECHA, az EFSA, az EMA és az ERA) tudományos szakvéleményeket készít, amelyek a bizottsági határozatok alapját képezik. Az ügynökségek egy kisebb hányadának (pl. ACER, CPVO, EASA, EUIPO és egyes területeken az ECHA) felhatalmazása van határozatok meghozatalára.

A Bizottság az igazgatótanácsokban való jelenléte, a programozási és tervezési ciklusban való részvétele (hivatalos véleményeket ad ki az SPD-tervezetekről), valamint a partner-főigazgatóságok és ügynökségeik közötti gyakori és rendszeresebb kapcsolatok révén felügyeli az ügynökségek tevékenységeit. A saját finanszírozású ügynökségek¹⁷ kivételével valamennyi ügynökség jogszabályban előírt belső ellenőrzéséért a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata (IAS) felelős. Az IAS egyedi, többéves és kockázatalapú stratégiai ellenőrzési tervek alapján, az ügynökségek tevékenységeivel kapcsolatos kiválasztott témákban végez ellenőrzéseket, és ezekről az adott ügynökség ügyvezető igazgatójának és igazgatótanácsának számol be.

Az ügynökségek általában kevéssé vesznek részt alapító rendeleteik és a működési területükhöz tartozó egyéb fő jogszabályok felülvizsgálatában. Emiatt a Bizottság az új jogalkotási javaslatok kidolgozásakor nem mindig használja ki a lehető legjobban az ügynökségeknél meglévő ismereteket.

A partner-főigazgatóságok még azelőtt tárgyalnak ügynökségeik személyzeti terveiről és az uniós hozzájárulásokról a Költségvetési Főigazgatósággal, hogy azok bekerülnének a Bizottság Parlamentnek és Tanácsnak benyújtott, költségvetés-tervezetre irányuló javaslatába. Az ügynökségek általában nem állnak közvetlen kapcsolatban a Költségvetési Főigazgatósággal, és nemigen kapnak tájékoztatást a költségvetési tárgyalások előrehaladásáról sem, ami akadályozhatja operatív tervezésüket.

Egyes ügynökségek tartósan alulfinanszírozottak, mások pedig az éves programozási ciklusban nem tudják felhasználni költségvetésüket. A Frontex például 2017-től kezdve politikai megállapodás alapján jelentős mértékű kiegészítő forrásban részesült. Nem találtunk arra utaló bizonyítékot, hogy a Frontex kiegészítő költségvetését és munkaerő-igényét hogyan állapították meg. Az EU-OSHA esetében korábban megállapítottuk azt a tendenciát, hogy a költségvetés jelentős részét ismétlődően átviszik a következő pénzügyi évre¹⁸. Megjegyezzük, hogy az EU-OSHA esetében az átvitelek törlési aránya mindeddig alacsony volt. Az átvitelek magas aránya azonban általában az erőforrásokkal való gondos pénzgazdálkodást fenyegető kockázatokat von maga után.

A tagállamokkal való együttműködés döntő fontosságú, de nem mindig működik zökkenőmentesen

A tagállamok a legtöbb ügynökség munkaprogramjának végrehajtásában aktív szerepet játszanak. Például:

• A Frontex, az EASO és az eu-LISA aktív támogatást nyújt azoknak a tagállamoknak, amelyek az Unióba való fő belépési pontként működnek a migránsok és menedékkérők számára.
• Az eu-LISA működteti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek központi elemét, amelyek tagállami rendszerhez kapcsolódnak¹⁹.
• Számos ügynökség – például az EEA, az EFSA, az EMCDDA, az EUIPO és az EU-OSHA – szorosan együttműködik az uniós szakértői hálózatokkal, illetve a nemzeti kapcsolattartó pontokkal, amelyek segítik munkaprogramjaik végrehajtását.
• Számos ügynökség (például a CPVO, az ECHA [lásd: 11. háttérmagyarázat], az EMA, az EFSA és – kisebb mértékben – az EASA) tudományos feladataikat a tagállamokkal együttműködésben hajtják végre.

A tagállamok miközben felelősségi köröket ruháznak egy uniós ügynökségre, megtartják a döntéshozatal feletti ellenőrzést, ugyanakkor megerősítik az európai együttműködést (lásd: 12. háttérmagyarázat). Az ügynökségek ezért számos területen inkább „puha”, koordinációs szerepet töltenek be, jelentős mérlegelési jogkört hagyva a tagállamoknak.

Egyes területeken a tagállami szervek továbbra is az ügynökségekkel párhuzamosan működnek. A vállalkozások például választhatnak, hogy egy védjegy vagy formatervezési minta oltalmát a nemzeti hivataloknál vagy az EUIPO-nál kérelmezik, az első esetben kizárólag nemzeti szintű, a második esetben pedig uniós szintű oltalmat biztosítva. Ami az egészségügyet illeti, a tagállami hatóságok saját kockázatértékelést végezhetnek azokon a területeken, ahol ügynökségek is működnek (az ECDC a betegségmegelőzés és járványvédelem területén, az EFSA az élelmiszer-biztonság területén), anélkül, hogy munkájukat össze kellene hangolniuk az ügynökségekkel. E kockázat csökkentésére különböző információcsere-mechanizmusok révén jogszabályokat hoztak.

Amikor a tagállamok a Tanácsban az ügynökségek szakértelmét is érintő megbeszéléseket tartanak, maguk az ügynökségek általában nem vesznek részt ezeken, hanem a Bizottság képviseli őket.

Az egyazon szakpolitikai területen működő ügynökségek közötti szorosabb együttműködés lehetősége

Egyazon szakpolitikai területen több ügynökség is tevékenykedik. A következő ügynökségek megbízatása, illetve tevékenységei között állapítottunk meg némi átfedést:

• az EIGE és a FRA (a nők jogai terén);
• az EASO és a Frontex (mindketten küldenek kulturális közvetítőket azon tagállamok támogatására, amelyekbe jelentős migránshullámok érkeznek);
• a DG EMPL hatáskörébe tartozó ügynökségek (Cedefop, Eurofound, EU-OSHA és ELA).

A migráció területén különösen szoros az ügynökségek közötti együttműködés. Az EASO, a Frontex, az Europol és az FRA együttműködik az olaszországi és görögországi uniós hotspotokon. A bel- és igazságügy területén, az uniós bel- és igazságügyi ügynökségek hálózatának keretében rendszeresen ülésezik kilenc ügynökség (CEPOL, EASO, Frontex, EIGE, EMCDDA, eu-LISA, Eurojust, Europol és FRA) és ezek két partner-főigazgatósága (a Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság és a Jogérvényesülési Főigazgatóság). Két másik ügynökség, az EFCA és az EMSA, a parti őrséggel kapcsolatos ügyekben működik együtt a Frontexszel. Az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság 2019 óta rendszeresen tart ügynökségek közötti találkozókat. Alapító rendeletük értelmében az EBA, az EIOPA és az ESMA együttműködnek az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságával. Más területeken az együttműködés inkább eseti jellegű.

Az ügynökségek közötti együttműködést gyakran kétoldalú „munkamegállapodás” vagy „egyetértési megállapodás” keretében formalizálják (lásd: 13. háttérmagyarázat). Ezt megkönnyítheti az is, ha más ügynökségek képviselői (gyakran megfigyelőként) részt vesznek az igazgatótanácsban. A három európai felügyeleti hatóság például képviselteti magát egymás igazgatótanácsában – bár nem mindig vesznek részt ezeken az üléseken. Az EUIPO és a CPVO megfigyelőként kölcsönösen részt vesznek egymás igazgatótanácsában. A Fordítóközpont megállapodást kötött az uniós ügynökségekkel, a közös vállalkozásokkal és az uniós intézményekkel, amelyek mindegyike jogosult képviseltetni magát a Központ igazgatótanácsában.

Az ügynökségek az Uniós Ügynökségek Hálózatán (EUAN) keresztül is szorosan együttműködnek. Ezt a hálózatot azzal a céllal hozták létre, hogy növeljék az ügynökségek láthatóságát, továbbá feltárják és előmozdítsák az esetleges hatékonyságnövekedést. A hálózat prioritásait az ügynökségek ötéves stratégia és éves munkaprogramok formájában határozzák meg. Feladatkörének fontos része az ügynökségek és az érdekeltek – elsősorban az uniós intézmények – közötti hatékony kommunikáció biztosítása. A tagok fellépése és egymással való kapcsolata kilenc alhálózat keretében alakul ki, így jönnek létre azok a kézzelfogható eredmények, amelyek az Unió és polgárai javát szolgálják. A hálózat ugyanakkor nem rendelkezik végrehajtó hatáskörrel, nem minden ügynökség vesz részt az összes alhálózatban, és az együttműködés elsősorban adminisztratív, nem pedig operatív kérdésekre összpontosít.

Egy ügynökség, az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (CdT) működésének alapja az ügynökségek közötti együttműködés. Az egyes alapító rendeletek azonban nem minden ügynökséget köteleznek arra, hogy igénybe vegyék a CdT szolgáltatásait. Némi zavar van a tekintetben is, hogy a többi ügynökségnek milyen típusú szolgáltatásokhoz lehet vagy kell igénybe vennie a CdT-t. Egy ügynökség még saját rendszert is kifejlesztett a nyelvi kérdések házon belüli kezelésére (fordítási memóriák), míg mások külső fordítási magánszolgáltatókat is igénybe vehetnek. Az ügynökségekről szóló 2017. évi éves jelentésünkben annak a véleményünknek adtunk hangot, hogy a CdT kapacitását nem használják ki teljes mértékben, a rendszerek fejlesztési és üzemeltetési költségei megkettőződnek, és veszélybe kerülhet a CdT üzleti modellje és folytonossága.

Néhány ügynökség az iparággal való együttműködéstől függ

Egyes ügynökségek az általuk szabályozandó ágazat együttműködésétől is függnek. Az ECHA a vegyi anyagok regisztrálásával kapcsolatos feladatához például az iparági bejelentéseket veszi igénybe (lásd: 14. háttérmagyarázat). A szabályozási keret kevés ösztönzőt biztosít ahhoz, hogy a szolgáltatott információk megbízhatóak legyenek és rendszeresen frissüljenek.

Az ügynökségek nemzetközi szintű tájékoztatási tevékenysége továbbra is mérsékelt

A Szerződés értelmében az ügynökségek nem köthetnek az Unióra nézve kötelező nemzetközi megállapodásokat (az EUMSZ 218. cikke). Együttműködési megállapodásokat azonban köthetnek nemzetközi partnerekkel, amennyiben 1) azt az őket létrehozó jogi aktus kifejezetten előírja, 2) az együttműködési megállapodás nem hoz létre kötelező erejű kötelezettségeket, és 3) (de facto vagy de jure) rendelkeznek a partner-főigazgatóságok jóváhagyásával²⁵.

Tevékenységeik jellegéből adódóan számos ügynökségnek nemzetközi partnerekkel kell együttműködnie, tevékenységük pedig nemzetközi következményekkel is jár. Számos ügynökségnek vannak hasonló szerepkört betöltő partnerszervezetei nem uniós országokban. A Bizottság az Európai Külügyi Szolgálattal együttműködésben „munkamegállapodásokat” köt az ügynökségekkel, amelyek alapján megszervezhetők az ügynökségek nem uniós szervekkel, illetve országokkal fenntartott kapcsolatai.

A bel- és igazságügy területén működő ügynökségek (különösen az Europol, az Eurojust és a Frontex) teljes mértékben beépülnek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség külső dimenziójába, és a nemzetközi szinten legaktívabb ügynökségek közé tartoznak, mivel Unión kívüli országokkal is számos együttműködési megállapodást kötöttek. Más szakpolitikai területre vonatkozó példaként az EFSA és az EMA jelentős szerepet szerzett a nemzetközi színtéren. Az általuk kibocsátott vélemények döntő fontosságúak az Unión belüli és kívüli egészségvédelem szempontjából. A légi közlekedési ágazatban az EASA játszik rendszeresen aktív szerepet. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy összességében az ügynökségek teljes mértékben kiaknáznák a Bizottság nemzetközi támogatásával kapcsolatos lehetőségeiket, különösen ami a technikai kérdéseket és az információcserét érinti.

Következtetések és ajánlások

Megállapításunk szerint az ügynökségek egyre fontosabb szerepet játszanak az uniós szakpolitikák megvalósításában, és a meglévő feltételek javították a teljesítményüket. Ennek ellenére, szem előtt tartva a jogalkotó felelősségét, úgy véljük, hogy az ügynökségek létrehozása és működése nem elég rugalmas, és hogy a polgárok érdekében jobban ki lehetne aknázni az ügynökségek előtt álló lehetőségeket a közös szakpolitikai célok érdekében történő együttműködésre.

Az a rugalmasság, amely a változó szakpolitikai igényeknek való megfeleléshez szükséges, az ügynökségek életciklusában – létrehozás, fejlődés és esetleges felszámolásuk – is tükröződik. Megjegyezzük, hogy amikor a Bizottság új ügynökség létrehozását javasolja, nem mindig mérlegeli egyértelműen az alternatívákat, többek között a tervezett feladatok Bizottság általi ellátásának, a kormányközi együttműködésnek vagy egy már meglévő uniós ügynökség feladatai kibővítésének lehetőségét. Azt követően, hogy egy adott ügynökség működőképessé válik, már nem végeznek megfelelő értékelést arra nézve, hogy az koherens-e – elsősorban az ugyanazon a szakpolitikai területen tevékenykedő – többi ügynökséggel és partner-főigazgatósággal, ami lehetővé tenné az esetleges kiigazítást (16–32. bekezdés).

A Bizottság:

1. alkalmazza nagyobb mértékben az ügynökségek csoportjainak átfogó értékelését a különböző szakpolitikai területeket lefedő, bizottsági „célravezetőségi vizsgálat” részeként. Az értékelés eredményeit a lehetséges szinergiák és az esetleges módosítások (például összeolvadások) feltárására kell felhasználni, és adott esetben jogalkotási javaslatokat kell kidolgozni a változásokra reagálva;
2. az új ügynökségekre vonatkozó javaslatok kidolgozásakor vegye figyelembe a minőségi jogalkotási programot, és az abban foglaltak szerint folytasson konzultációkat. A Bizottság mutassa be a javasolt új szervek relevanciáját és a meglévő szervekkel való koherenciáját, figyelembe véve a Szabályozói Ellenőrzési Testület esetleges fenntartásait.

Az 1.a) ajánlás határideje: 2024, hogy azt figyelembe lehessen venni a következő, 2027 utáni TPK-ra irányuló jogalkotási javaslatok kidolgozásakor.

Az 1.b) ajánlás határideje: minden 2020 szeptemberétől kidolgozandó új javaslat esetében.

A rugalmasság azt is jelenti, hogy az ügynökségek változó igényeikhez igazodó megfelelő forrásokat kapnak. Megjegyezzük, hogy az ügynökségeket különösen hátrányosan érinti az erőforrások viszonylagos rugalmatlansága, és ennek oka részben az, hogy tervezési ciklusuk szorosan kapcsolódik az uniós költségvetési eljárásokhoz. Az ügynökségek forrásaikat jellemzően az előző év alapján tervezik meg, még akkor is, ha a környezet és a szakpolitika az ügynökségek egyes tevékenységeinek alaposabb felülvizsgálatát igényli (33–43. bekezdés).

Az ügynökségek:

1. az egyes TPK-időszakok előtt az egységes programozási dokumentumokat eredményesen felhasználva és a prioritásokat, a lehetséges szinergiákat és a méretgazdaságosságot figyelembe véve igazolják alaposabban forrásigényeiket.

A Bizottság:

2. az egyes TPK-időszakok előtt értékelje és hasonlítsa össze az összes ügynökségtől érkező forrásigényeket, és a prioritásokat és a legsürgetőbb igényeket előtérbe helyezve javasolja a források elkülönítését (növelését, csökkentését, illetve átcsoportosítását) az ügynökségek számára;
3. a rugalmasabb költségvetés-tervezés biztosításához időben vizsgálja felül az erőforrások változó igényekhez való igazítására irányuló ügynökségi kéréseket.

Határidő: 2024.

Az uniós ügynökségek fontos szerepet játszanak abban, hogy a tagállamok különböző érdekeit összehangolva közös szakpolitikai megoldásokat találjanak az Unió számára. Az igazgatótanácsok mérete és az igazgatótanácsi tagok szerepével kapcsolatos eltérő felfogások azonban hátráltathatják a hatékony döntéshozatalt (44–49. bekezdés).

A gyakorlatban az ügynökségek teljesítményével kapcsolatos információk nem kapcsolódtak eléggé ahhoz, hogy azok mennyiben járulnak hozzá a szakpolitikák céljaihoz, ami megnehezítette a döntéshozók elszámoltatását. Az új pénzügyi keretszabályzat bevezeti ugyan ezt a kapcsolatot, de ennek hatása egyelőre még nem látható (50–53. bekezdés). Összességében a polgárok kevés információt kapnak az ügynökségek előnyeiről (54–64. bekezdés).

Az ügynökségek:

1. javítsanak teljesítménybeszámolásuk gyakorlati módján: teljesítményüket egyértelműbben kössék ahhoz, hogy mennyiben járultak hozzá az uniós szakpolitikákhoz.

A Bizottság:

2. kövesse nyomon az ügynökségek által az Európai Parlament, a Tanács és az uniós polgárok révén megvalósuló külső ellenőrzés céljából nyújtandó teljesítményinformációkra vonatkozó, felülvizsgált C (2020)2297 bizottsági iránymutatások végrehajtását, és ezáltal a hangsúlyt az outputokra és tevékenységekre vonatkozó jelentéstételről helyezze át az uniós szakpolitikához való hozzájárulásra;
3. javasolja a jogalkotónak, hogy döntéshozatali folyamat hatékonyságának javítása érdekében szükség esetén vizsgálja felül az igazgatótanácsok méretét.

A 3.a) és b) ajánlás határideje: 2021-től kezdve.

A 3.c) ajánlás határideje: a 2020 szeptemberétől kidolgozandó új javaslatok esetében.

Az uniós ügynökségeknek hálózatépítési funkciójuk is van a szakmai tapasztalatok megosztására és a nemzeti, európai és nemzetközi partnerekkel való együttműködés kialakítására. Az ügynökségek azonban még nem tárták fel az egymáshoz hasonló tevékenységeik közötti szinergiák és a méretgazdaságosság elérésének valamennyi lehetőségét (76–80. bekezdés). Az ügynökségek emellett függnek a tagállamok támogatásától is, illetve szükségük van arra (72–75. bekezdés). Emellett egyes ügynökségek erős nemzetközi dimenzióval rendelkező szakpolitikai területeken működnek, esetenként mégsem kapnak támogatást a Bizottságtól ahhoz, hogy rugalmasabb módon osszák meg szakmai tapasztalataikat a nem uniós partnerekkel 81–83. bekezdés).

Az ügynökségek:

1. működjenek szorosabban együtt egymással a teljesítménnyel, a szinergiákkal és a méretgazdaságossággal kapcsolatos bevált gyakorlatok feltárása érdekében, különösen ha ugyanazon a szakpolitikai területen tevékenykednek.

A Bizottság:

2. kövesse nyomon, hogy a tagállamok teljesítik-e az arra vonatkozó jogi és politikai kötelezettségvállalásaikat, hogy biztosítsák az uniós ügynökségek számára a szükséges információkat, szakértőket és támogatást az ügynökségek határozatainak végrehajtásához és a szakpolitikák végrehajtásához; és amennyiben a jogi keret nem terjed ki kellőképpen az ilyen kötelezettségvállalásokra, tegyen javaslatot a jogalkotónak a tagállamok kötelezettségeinek egyértelmű meghatározására;
3. biztosítsa, hogy az ügynökségek technikai szakértelmét és a bennük rejlő egyéb potenciált következetesen használják fel a szakpolitikák kidolgozásának és végrehajtásának elősegítésére nemzetközi szinten és a nem uniós partnerekkel folytatott együttműködés során is.

Határidő: 2021-től.

A jelentést 2020. július 28-i luxembourgi ülésén fogadta el az Alex Brenninkmeijer számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara.

a Számvevőszék nevében

Klaus-Heiner Lehne
elnök

Mellékletek

I. melléklet. Az e jelentésben szereplő uniós ügynökségek és egyéb szervek jegyzéke

II. melléklet. Az uniós ügynökségek és más szervek bizottsági partner-főigazgatóságainak jegyzéke

III. melléklet. Az érdekeltek körében végzett felmérés legfontosabb adatai és eredményei

34 ügynökséget kértünk fel arra, hogy bocsássák rendelkezésünkre a partnereik listáját, majd reprezentatív mintát állítottunk össze az érdekelt felek főbb kategóriáiból (nemzeti közigazgatási szervek, iparág, uniós intézmények, nem kormányzati szervezetek, tudományos szakemberek stb.). 2500 érdekelt felet kértünk fel a felmérésünkben való részvételre, és mintegy 1000 választ kaptunk (40%-os válaszadási arány). A válaszadók csaknem fele igazgatótanácsi tag volt.

A felmérésben való részvétel

A felmérés legfontosabb eredményei

Forrás: Európai Számvevőszék által az érdekeltek körében végzett felmérés; mintanagyság = 35 ügynökség és egyéb szervek érdekeltjeitől kapott 1000 válasz.

IV. melléklet. A hírekben való megjelenés nagy adathalmazokra épülő technikákat alkalmazó elemzés révén történő azonosítása

A Europe Media Monitor (EMM) az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) által működtetett teljesen automatikus rendszer, amelynek feladata a nyilvánosan hozzáférhető online média elemzése. Naponta mintegy 300 000 újságcikket gyűjt és összesít a világ válogatott hírportáljairól, akár 70 nyelven. A JRC-vel együttműködve tovább elemeztük az EMM-rendszerben összesített adatokat²⁶, ily módon gyűjtöttünk információkat az ügynökségre vonatkozó újságcikkek gyakoriságáról, földrajzi és időbeli eloszlásáról, valamint az ügynökségek és más uniós és tagállami szervezetek közötti kapcsolatok hálózatáról. Ez az első alkalom, hogy teljesítmény-ellenőrzése során a Számvevőszék kiegészítő bizonyítékként vette figyelembe az uniós hivatalos dokumentumokon és adatbázisokon kívüli, strukturálatlan külső adatok nagy adathalmazokra épülő technikákat alkalmazó elemzését.

Forrás: Az Európai Számvevőszék összeállítása, az EMM összesített adatai alapján, 2018. január – 2019. július.

Forrás: Az Európai Számvevőszék összeállítása, az EMM összesített adatai alapján, 2018. január – 2019. július.

Forrás: Az Európai Számvevőszék összeállítása, az EMM összesített adatai alapján, 2018. január – 2019. július.

Forrás: Az Európai Számvevőszék összeállítása, az EMM összesített adatai alapján, 2018. január – 2019. július.

V. melléklet. Az Egyesült Államok és Ausztrália szövetségi ügynökségeire vonatkozó szabályozási keret

Amerikai Egyesült Államok

• Valamennyi ügynökségre vonatkozó közös szabályozás. 1) Keretrendelet: A Government Performance and Results Act (A kormányzati teljesítményről és eredményekről szóló 1993. évi törvény [GPRA]), és a GPRA Modernization Act (A GPRA legutóbbi korszerűsítéséről szóló 2010. évi törvény), valamint 2) ezek éves frissítései júniusig: A-11. sz. körlevél. A költségvetés elkészítése, benyújtása és végrehajtása. 6. rész. A szövetségi teljesítménymérési keret: Stratégiai tervezés, éves teljesítménytervek és jelentések.
• Az ügynökségeknek három különböző célról/célkitűzésről kell beszámolniuk: 1) ügynökségek közötti prioritási célok, amelyek hosszú távúak, és amelyekhez az ügynökségek között koordinációra van szükség, 2) ügynökségi prioritási célok, vagyis a következő két évben elérendő négy vagy öt cél, valamint 3) stratégiai célkitűzések, vagyis hosszú távú célkitűzések, eredmények és hatások.
• A GPRA keretében történő beszámolás három eleme: 1) ötéves stratégiai tervek, amelyeknek tartalmazniuk kell az ügynökség küldetésnyilatkozatát, valamint a hosszú távú, eredményorientált célokat, 2) éves teljesítménytervek, amelyek meghatározzák a pénzügyi évre vonatkozó teljesítménycélokat, valamint annak leírását, hogy e célok hogyan érendők el és hogyan ellenőrizhetők, és 3) éves teljesítményjelentések, amelyek áttekintik az ügynökségnek a kitűzött teljesítménycélok elérésében elért sikerét vagy kudarcát (az eredményeket programonként mutatják be).
• A teljesítményinformációk tekintetében a Kongresszus mentesítési eljárása a következőkön alapul: 1) a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (GAO) éves jelentése; 2) az Igazgatási és Költségvetési Hivatal (OMB)²⁷ által a Szenátusnak, a Képviselőháznak és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak benyújtott éves jelentés. Ez a jelentés határozza meg, hogy az ügynökség programjai, illetve tevékenységei megfelelnek-e a teljesítménycéloknak és -célkitűzéseknek, és azonosítja a teljesítetlen célokat (ezt követően cselekvési tervet dolgoznak ki az eltérések korrigálására), valamint 3) az éves teljesítményterv és az éves teljesítményjelentés ügynökség általi konszolidálása a kongresszus előtti költségvetés-indokolás részeként.

Ausztrália

• Valamennyi ügynökségre vonatkozó közös szabályozás: A közigazgatásról, a teljesítményről és az elszámoltathatóságról szóló 2013. évi törvény (PGPA-törvény), 2. fejezet. A Nemzetközösség szervei és a Nemzetközösség, 2–3. rész. Tervezés, teljesítmény és elszámoltathatóság, 3. szakasz. A Nemzetközösség szervezeteinek teljesítménye.
• A célkitűzések elérése tekintetében tapasztalható különbségek magyarázata és az ezekről való beszámolás. A felelős hatóság köteles: 1) gondoskodni olyan nyilvántartások vezetéséről, amelyek megfelelően nyilvántartják és ismertetik, hogy a szervezet hogyan valósította meg céljait; 2) mérni és értékelni a szervezet teljesítményét; 3) minden beszámolási időszak végét követően a lehető leghamarabb elkészíteni a szervezet éves teljesítménykimutatásait; és 4) az éves teljesítménynyilatkozatokat a Parlament elé terjesztett éves jelentésben szerepeltetni.
• A teljesítménynyilatkozatok ellenőrzése. A Számvevőszék elnöke megvizsgálhatja a szervezet éves teljesítménynyilatkozatait, és azokról jelentést tehet. A jelentést parlamenti vitára kell bocsátani.

VI. melléklet. Tevékenységalapú költségvetés-tervezés/költségszámítás/irányítás

A tevékenységalapú költségvetés-tervezés (ABB) magában foglalja „a költségvetési előirányzatok és források cél szerinti elosztását annak érdekében, hogy az emberek megismerhessék, milyen szakpolitikák kerülnek végrehajtásra, a szakpolitikák milyen tevékenységekből állnak össze, mennyi pénzt költenek rájuk, és hányan dolgoznak ezeken” (Európai Bizottság, uniós költségvetési glosszárium).

A tevékenységalapú költségszámítás (ABC) módszere a költségek meghatározását, a költségallokációs módszert és a különböző tevékenységekhez való hozzárendelést foglalja magában. Az ABC olyan költségszámítási módszer, amely azonosítja a szervezeten belüli tevékenységeket, és a tényleges fogyasztásnak megfelelően minden termékhez és szolgáltatáshoz hozzárendeli az egyes tevékenységek költségét a forrásokkal együtt.

A tevékenységalapú költségszámítás rendszere magában foglalja a teljes költség nem csupán tevékenység, hanem „meghatározott szolgáltatás” szerinti kiszámítását is. A részben és teljesen önfinanszírozó ügynökségek díjat számítanak fel ügyfeleiknek az általuk nyújtott szolgáltatások költségeinek megtérítésére.

A tágabb, főként az operatív tevékenységekhez kapcsolódó tevékenységalapú irányítás (ABM) koncepciójának az ABB a költségvetési eleme, az ABC pedig a gazdasági eleme. A tevékenységalapú irányításnak biztosítania kell az ügynökségek számára a tevékenységeik megtervezéséhez, nyomon követéséhez és értékeléséhez, valamint az ezekről való beszámoláshoz szükséges eszközöket. E tekintetben előzetesen meg kell határozni a célkitűzéseket, mutatókat, (az emberi és pénzügyi erőforrások tekintetében) az inputokat és a főbb intézkedéseket, és ezek segítségével meg kell adni, hogy hogyan kell elérni a tervezett eredményeket, hogyan lehet mérni a tervezett eredmények irányába tett előrehaladást, és milyen erőforrásokra van szükség ezen eredmények eléréséhez (Európai Bizottság, 21. sz. elemzési adatlap).

A célkitűzések, tevékenységek, valamint a költségvetési és outputmutatók mellett a tevékenységalapú irányítási rendszer végrehajtása a következőket foglalja magában: a) a célkitűzések, a tevékenységek és a mutatók egyértelmű megfeleltetése, b) az eredmények és a hatásmutatók meghatározása, valamint c) a tényleges értékek folyamatos nyomon követése a döntéshozatali folyamathoz.

A közös megközelítés (lásd: 40. bekezdés) előírja: tevékenységeik tervezésére, nyomon követésére és értékelésére az ügynökségek alkalmazzanak szisztematikus tevékenységalapú költségvetés-tervezési és tevékenységalapú irányítási rendszereket.

VII. melléklet. Az ügynökségekkel és egyéb szervekkel kapcsolatban a 2017 és 2019 közötti időszakban közzétett számvevőszéki különjelentések listája

Forrás: Európai Számvevőszék.

VIII. melléklet. Az uniós ügynökségek és egyéb szervek költségvetésének összetétele (2018)

Forrás: Európai Számvevőszék.

Betűszavak és rövidítések

ABB: Tevékenységalapú költségvetés-tervezés

ABC: Tevékenységalapú költségszámítás

ABM: Tevékenységalapú irányítás

AMIF: Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap

AWP: Éves munkaprogram

CAAR: Konszolidált éves tevékenységi jelentés

CONT: Költségvetési Ellenőrző Bizottság (Európai Parlament)

DG CNECT: A Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatósága

DG DEFIS: Védelmi és Űripari Főigazgatóság

DG EAC: Oktatásügyi, Ifjúságpolitikai, Sportügyi és Kulturális Főigazgatóság

DG EMPL: A Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága

DG ENV: Környezetvédelmi Főigazgatóság

DG FISMA: A Pénzügyi Stabilitás, a Pénzügyi Szolgáltatások és a Tőkepiaci Unió Főigazgatósága

DG GROW: Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóság

DG HOME: Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság

DG JUST: Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság

DG MARE: Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság

DG MOVE: Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság

DG SANTE: Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság

DGT: Fordítási Főigazgatóság

EMM: Europe Media Monitor

ENER: Energiaügyi Főigazgatóság

ETIAS: Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer

EUMSZ: Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

IB: Bel- és igazságügy

JRC: Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja

Kkv: Kis- és középvállalkozás

KPI: Fő teljesítménymutató

REFIT: A célravezető és hatásos szabályozás programja

REMIT: Az Európai Parlament és a Tanács 1227/2011/EU rendelete a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról

RSB: Szabályozói Ellenőrzési Testület

SIS: Schengeni Információs Rendszer

SPD: Egységes programozási dokumentum

TPK: Többéves pénzügyi keret

Glosszárium

Átfogó értékelés: Több, ugyanazon szakpolitikai területen működő ügynökség és ezek felügyeletét ellátó főigazgatóságok teljesítményének értékelése egymást kölcsönösen támogató intézkedésekkel. A cél a lehetséges szinergiák és méretgazdaságosság azonosítása, valamint az átfedésekkel, a szakpolitikák széttöredezettségével, az aránytalansággal és a hatáskörtúllépéssel kapcsolatos kockázatok kiküszöbölése.

Egységes programozási dokumentum: Az összes decentralizált ügynökség által kidolgozandó és a Bizottság által felülvizsgálandó egységes dokumentum, amely tartalmazza az ügynökségek költségvetési és operatív tervezését, és ezáltal iránymutatásul szolgál annak munkájához és a források elosztásához.

Értékelés: Annak bizonyítékokon alapuló megítélése, hogy valamely meglévő beavatkozás milyen mértékben 1) eredményes, 2) hatékony, 3) releváns (tekintettel a jelenlegi igényekre), 4) koherens (önmagában véve és más uniós szakpolitikai beavatkozással együtt tekintve), illetve 5) hogy sikerült-e uniós hozzáadott értéket létrehoznia.

Felügyelőtestület: Egy decentralizált ügynökség irányítócsoportja, amely felügyeli az igazgatótanács határozatainak előkészítését és végrehajtását.

Felülvizsgálati rendelkezés: Jogi rendelkezés, amely meghatározza, hogy az ügynökség feladatait mely körülmények között kell felülvizsgálni és kiigazítani.

Hatályvesztés időpontjára vonatkozó rendelkezés: Olyan jogi rendelkezés, amely meghatározza, hogy az ügynökség feladatai mely körülmények között szüntethetők meg.

Hatáskör-átruházási megállapodás: Olyan megállapodás, amely meghatározza a Bizottság által a szakpolitika végrehajtása érdekében az ügynökségekre bízott tevékenységeket, a Bizottság és az ügynökségek közötti kapcsolatot, valamint a követendő szabályokat.

Hatásvizsgálat: A hatásvizsgálat azt elemzi, hogy szükség van-e uniós fellépésre, és értékeli a különböző jogalkotási opciók lehetséges hatásait.

Igazgatótanács: A decentralizált ügynökség integrált irányító testülete, amely felügyeleti szerepet tölt be, és általános felelősséggel tartozik költségvetési és tervezési kérdések, az ügyvezető igazgató kinevezése és az ügynökség teljesítményének nyomon követése tekintetében.

Jogalkotó: Az Európai Parlament és a Tanács.

Koherencia: Az ügynökség feladatai logikusan összhangban vannak más ügynökségek és uniós szolgálatok feladataival, ezért észszerűnek tűnik, hogy egy egyértelműen azonosítható szakpolitikai célokat szolgáló, egységes és működőképes uniós igazgatás részét képezzék.

Közös megközelítés: Az Unió által 2012-ben kiigazított, a decentralizált ügynökségek koherensebbé, eredményesebbé és elszámoltathatóbbá tétele érdekében megfogalmazott vezérelvek.

Relevancia: Akkor beszélünk relevanciáról, ha az ügynökség feladatai megfelelőek a szakpolitikai célkitűzések elérése szempontjából.

Szakértői és hálózatépítési központ: Ezt a kifejezést a decentralizált ügynökségek által egy adott szakpolitikai területen betöltött szerep leírására használjuk, mivel a decentralizált ügynökség olyan központként működhet, amely előmozdítja a szakmai tapasztalatok megosztását, valamint összefogja a tagállamok azon érdekeit, hogy közös szakpolitikai megoldásokat találjanak, és fokozzák az együttműködést más európai és nemzetközi partnerekkel.

Szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodás: A végfelhasználó és a szolgáltató között kötött megállapodás.

Többéves pénzügyi keret (TPK): Az Unió hosszú távú, hét évre szóló költségvetése. A jelenlegi TPK a 2014 és 2020 közötti időszakot öleli fel. Meghatározza, hogy az Unió legfeljebb mennyit költhet a különböző tevékenységi területekre. A TPK-t az Unió politikai prioritásainak támogatására és annak biztosítására használja fel, hogy teljesítse polgárai felé vállalt kötelezettségeit.

Uniós Ügynökségek Hálózata: Decentralizált ügynökségekből álló, az uniós intézmények és a tagállamok által létrehozott jogi, szakmai vagy tudományos feladatok ellátására létrehozott hálózat.

Zárszámadási eljárás: Az Európai Parlament határozata, amely elismeri, hogy a Bizottság eleget tett egy adott költségvetés irányításával kapcsolatos felelősségének, továbbá a Tanács ajánlása, illetve a Számvevőszék éves jelentése alapján lezárja az érintett költségvetést.

Ellenőrző csoport

A Számvevőszék különjelentésekben mutatja be az uniós szakpolitikákra és programokra, illetve egy adott költségvetési területhez kapcsolódó, irányítással kapcsolatos kérdésekre irányuló ellenőrzéseinek eredményeit. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a piacszabályozás és versenyalapú gazdaság ellenőrzésére szakosodott, Alex Brenninkmeijer számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara végezte. Az ellenőrzést Alex Brenninkmeijer számvevőszéki tag vezette, Di Hai kabinetattasé, Friedemann Zippel ügyvezető, Eddy Struyvelt feladatfelelős, Joaquín Hernández Fernández, Arunas Juozulynas, Sevdalina Todorova, Julio Cesar Santin Santos, Benedicte Hemelaer, Christine Becker és Janis Gaisonoks számvevők támogatásával. A nagy adathalmazokkal kapcsolatos projektet Claudia Albanese, Varga Zsolt és Emmanuele Fossati adatkutatók hajtották végre. Nyelvi támogatás: Thomas Everett.

Végjegyzetek

¹ A létszámba beletartoznak a tisztviselők, az ideiglenes és szerződéses alkalmazottak és a kirendelt nemzeti szakértők.

² Helytakarékossági okokból az ügynökségekre való hivatkozáshoz rövidítéseket/betűszavakat használunk. A teljes neveket az I. mellékletben ismertetjük.

³ Bizottsági szolgálati munkadokumentum, SWD(2017) 350.

⁴ Európai Bizottság, „Fehér könyv az európai kormányzásról”, COM(2001) 428 végleges, és a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatások, 2015.

⁵ Európai Bizottság, „A Foglalkoztatási Főigazgatóság hatáskörébe tartozó uniós ügynökségek értékelése: Eurofound, Cedefop, ETF és EU-OSHA”, 2018. március.

⁶ A Számvevőszék 2017. évi gyorsvizsgálata az álláshelyek 5%-os csökkentésének végrehajtásáról.

⁷ EMA, 2018. évi konszolidált éves tevékenységi jelentés, figyelemfelhívó bekezdés.

⁸ Lásd még: Az uniós ügynökségekről szóló 2018. évi európai számvevőszéki éves jelentés.

⁹ Az Europol 2018. évi konszolidált éves tevékenységi jelentésének elemzése és értékelése.

¹⁰ Pl.: A bankok egész Unióra kiterjedő stressztesztje: példátlan mennyiségű információt nyújt a bankokról, de több koordinációra és kockázatközpontúságra lenne szükség című, 10/2019. sz. különjelentés.

¹¹ Az EUIPO költségvetési bizottsága; az ESZT igazgatótanácsának plenáris ülése; a CPVO igazgatási tanácsa.

¹² Az Európai Számvevőszék 1/2019. sz. és 3/2019. sz. véleménye.

¹³ SWD(2015) 62 final, 2015.3.13.

¹⁴ A „Fenntarthatósági jelentések: az uniós intézmények és ügynökségek értékelése” című, 7/2019. sz. áttekintés.

¹⁵ A 9/56. sz. és a 10/56. sz. Meroni & Co, Industrie Metallurgiche kontra Főhatóság ügyek, 1957–58, EBHT 133.

¹⁶ A C-270/12. sz. Egyesült Királyság kontra Európai Parlament és Tanács ügy, 2014.

¹⁷ CPVO, EUIPO és ESZT.

¹⁸ Az uniós ügynökségekről szóló 2018. évi számvevőszéki éves jelentés 3.14.8. bekezdése.

¹⁹ Lásd még: A határellenőrzést támogató uniós információs rendszerek: hatékony eszköz, de nagyobb figyelmet kell fordítani az időszerű és hiánytalan adatokra című, 20/2019. sz. számvevőszéki különjelentés.

²⁰ T-837/16. sz., 2019. március 7-i ítélet.

²¹ Lásd még: a Migránsok menedékjoga, áthelyezése és kiutasítása: ideje többet tenni, hogy az eredmények kevésbé maradjanak el a kitűzött céloktól című, 24/2019. sz. számvevőszéki különjelentés.

²² A 439/2010/EU rendelet (EASO-rendelet) 15. cikke.

²³ Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH-rendelet) (HL L 396., 2006.12.30, 1. o.).

²⁴ Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland e.V., Hintergrund und Erläuterungen zur REACH-Registrierung: Großunternehmen verstoßen gegen das EU-Chemikalienrecht und gefährden damit Mensch und Umwelt, 2019. május 20.

²⁵ Lásd még: Merijn Chamon és Valerie Demedts, Constitutional limits to the EU agencies’ external relations in The External Dimension of EU Agencies and Bodies (2019).

²⁶ A Europe Media Monitor (EMM) szolgáltatásának részletesebb leírását lásd: https://ec.europa.eu/jrc/en/scientific-tool/europe-media-monitor-newsbrief.

²⁷ Az Irányítási és Költségvetési Hivatal (OMB) az Egyesült Államok elnöke végrehajtó hivatalának üzleti részlege, amely az Egyesült Államok szövetségi költségvetését igazgatja és felügyeli a szövetségi ügynökségek teljesítményét.

²⁸ A Bizottság (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló rendelete (2018. december 18.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról (HL L 122., 2019.5.10., 1–38. o.).

²⁹ Lásd a hatásvizsgálat 54–56. oldalát: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:52012SC0166&from=EN.

³⁰ Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1381 rendelete (2019. június 20.) az élelmiszerláncban alkalmazott uniós kockázatértékelés átláthatóságáról és fenntarthatóságáról, továbbá a 178/2002/EK rendelet és további nyolc ágazati jogszabály módosításáról.

³¹ Lásd még: a „Migránsok menedékjoga, áthelyezése és kiutasítása: ideje többet tenni, hogy az eredmények kevésbé maradjanak el a kitűzött céloktól” című, 24/2019. sz. számvevőszéki különjelentés.

³² A jelenlegi, 2018–2022 közötti időszakra vonatkozó adatgyűjtés a következőkre terjed ki: a bűncselekmények áldozatai és az igazságszolgáltatáshoz való jog; egyenlő bánásmód és megkülönböztetés bármilyen szempont alapján; információs társadalom, különösen a magánélet tiszteletben tartása és a személyes adatok védelme; igazságügyi együttműködés, a büntetőügyekben való együttműködés kivételével; migráció, határok, menedékjog, valamint a menekültek és migránsok integrációja; rasszizmus, idegengyűlölet és a kapcsolódó intolerancia; a gyermekek jogai; a romák integrációja és társadalmi befogadása.

³³ (Frontex) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1624 rendelete (2016. szeptember 14.). (EMSA) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1625 rendelete (2016. szeptember 14.). (EFCA) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1626 rendelete (2016. szeptember 14.).

³⁴ Az Európai Parlament és a Tanács 439/2010/EU rendelete (2010. május 19.) az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal létrehozásáról.

³⁵ 2019. december 31-i számadat.

³⁶ Az Európai Unió 2020-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezete (Munkadokumentum III. része – Az EU által létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező szervek, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerség).

³⁷ A két teljes mértékben önfinanszírozó ügynökség kivételével valamennyi decentralizált ügynökség számára a Tanács ajánlására az Európai Parlament ad mentesítést költségvetésük végrehajtása tekintetében.

Kronológia

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2020

SZERZŐI JOGOK

© Európai Unió, 2020

Az Európai Számvevőszék dokumentumainak felhasználását a nyíltadat-politikáról és a dokumentumok további felhasználásáról szóló 6–2019. sz. számvevőszéki határozat szabályozza.

Ellenkező rendelkezés (pl. az egyedi szerzői jogi nyilatkozatokban foglaltak) hiányában az Európai Unió tulajdonában lévő számvevőszéki tartalmak a Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0) licenc alá tartoznak. Ennek értelmében a további felhasználás a forrás és a változtatások megfelelő feltüntetésével megengedett. A dokumentumok további felhasználásakor azok eredeti értelme és mondanivalója nem torzulhat. A Számvevőszék nem vonható felelősségre a továbbfelhasználás esetleges következményeiért.

Ha az adott tartalomban azonosítható magánszemélyek is láthatóak (például a Számvevőszék munkatársait ábrázoló képeken) vagy a tartalom harmadik fél munkáját ábrázolja, akkor az erre vonatkozó jogokat is meg kell szerezni. Amennyiben ez megtörtént, akkor a vonatkozó engedély érvényteleníti a fenti általános érvényű engedélyt, és az abban foglalt, egyértelműen meghatározott felhasználási korlátozások érvényesek.

Az olyan tartalmak felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek nem az Európai Unió tulajdonát képezik, adott esetben közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni:

3. és 5. ábra: ikonok: Pixel perfect, https://flaticon.com.

Az iparjogvédelem alatt álló szoftverek és dokumentumok – pl. szabadalmak, márkajelzések, bejegyzett formatervezési minták, logók és nevek – nem tartoznak a Számvevőszék továbbfelhasználási politikájának hatókörébe, így azok licencét a felhasználó nem kapja meg.

Az Európai Uniónak az europa.eu címtartomány alá tartozó intézményi weboldalai külső oldalakra mutató hivatkozásokat is tartalmaznak. Ezek nem tartoznak a Számvevőszék hatáskörébe, ezért ajánlott elolvasni az ott közzétett adatvédelmi és szerzői jogi rendelkezéseket.

Az Európai Számvevőszék logójának használata

Az Európai Számvevőszék logója kizárólag a Számvevőszék előzetes hozzájárulásával használható fel.

Kapcsolatba szeretne lépni az EU-val?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Információkat keres az EU-ról?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1952-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.