A Frontexnek a külső határok igazgatásához nyújtott támogatása: mindeddig nem eléggé eredményes

Összefoglalás

A Schengeni Egyezmény egy egységes, belső határellenőrzés nélküli, szabad mozgást biztosító térséget hozott létre. A külső határok őrizete és ellenőrzése – amely a belső biztonság szavatolását és a határokon jelentkező potenciális fenyegetések megelőzését is célozza – nélkülözhetetlen a személyek és áruk térségen belüli szabad mozgásának megkönnyítéséhez.

A Frontex 2004-ben jött létre és az (EU) 2016/1624 rendelet elfogadásával alakult át Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggé. Ez jelentősen kiterjesztette eredeti megbízatását, és felhatalmazta arra, hogy előmozdítsa az európai integrált határigazgatást az Unió külső határain, ahol továbbra is a tagállamok viselik a felelősséget.

Mindössze három évvel később az (EU) 2019/1896 rendelet kiterjesztette a Frontex hatáskörét, és feladatait a támogató és koordinációs szintről operatív szintre emelte. Ez az erőforrások exponenciális növelését vonta maga után, ami egy 10 000 fős operatív személyzetből álló készenléti alakulat 2027-ig történő létrehozását és évi 900 millió eurós átlagos költségvetést jelentett.

Ellenőrzésünk során azt értékeltük, hogy a Frontex eredményesen hajtott-e végre hat elsődleges tevékenysége közül négyet és elősegítette-e az európai integrált határigazgatás megvalósítását, és ezáltal támogatta-e a tagállamokat az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés megelőzésében, felderítésében és az azokra való reagálásban. Megvizsgáltuk továbbá, hogy a Frontex mennyire felkészült az új és kibővített 2019. évi megbízatásának teljesítésére. Első alkalommal vizsgáljuk meg azt, hogy a Frontex hogyan végzi ezeket a tevékenységeket, a 2016. évi rendeletben meghatározottakkal összhangban. Jelentésünk időszerű, hiszen az ügynökség legutóbbi külső értékelését 2015 júliusában tették közzé, és az (EU) 2019/1896 rendeletet hatásvizsgálat nélkül hagyták jóvá. Az ellenőrzés a 2016 végétől (a Frontex megkezdte új felelősségi köreinek gyakorlását) 2020 februárjáig tartó időszakot ölelte fel.

Összességében azt állapítottuk meg, hogy a Frontex által az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemben a tagállamok / schengeni társult országok számára nyújtott támogatás nem kellően eredményes. Megállapításunk szerint a Frontex a 2016. évi megbízatását nem teljesítette hiánytalanul, illetve a Frontex 2019. évi megbízatásával kapcsolatban felhívtuk a figyelmet több kockázatra.

Megállapítottuk továbbá, hogy habár létezik működőképes, az illegális bevándorlás elleni küzdelem támogatását célzó információcsere-keret, ám az nem működött elég jól ahhoz, hogy az Unió külső határairól pontos, teljes körű és naprakész helyzetismeretet tegyen lehetővé. A határokon átnyúló bűnözésre vonatkozóan még nem hoztak létre megfelelő információcsere-keretet, ami hatással van a Frontex és a tagállamok azon képességére, hogy felügyeljék a külső határokat, és szükség esetén gyorsan fellépjenek a felderített fenyegetésekkel szemben.

A Frontex nehezen tudta felhasználni a nemzeti határellenőrzési hatóságok által az európai határőrizeti rendszer keretében készített beszámolókat, a páneurópai-rendszerekben található adatok kockázatelemzési célú felhasználását pedig jogi korlátozások gátolják. Az ügynökség ezenkívül a legtöbb tagállam által használt közös integrált kockázatelemzési modellt sem tudja alkalmazni.

A Frontex sebezhetőségi értékelésének adatgyűjtési folyamatát az adatok teljességével és minőségével kapcsolatban továbbra is fennálló problémák terhelik, annak ellenére, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kellene a Frontex számára szükséges információkat.

A közös műveleteket illetően a határokon átnyúló bűnözés megelőzésére, felderítésére és kezelésére szolgáló erőforrások rendelkezésre bocsátása még nem fejlődött ki kellően a Frontex napi tevékenységeiben. A Frontex operatív beszámolói nem nyújtanak megfelelő tájékoztatást a döntéshozóknak, mivel azokban nincsenek a tényleges költségeket és teljesítményt bemutató információk.

A Frontex nem hozta meg a 2016-ban kapott megbízatásának teljesítéséhez szükséges szervezetátalakítási intézkedéseket. Hiányosságokat állapítottunk meg a kockázatelemzéssel és sebezhetőségi értékeléssel foglalkozó egységek emberierőforrás-tervezésében, valamint az ellenőrzés által érintett egységek közötti kommunikációban, ami jelentős kockázatot jelent az ügynökség új operatív funkciójának eredményessége szempontjából.

Végezetül véleményünk szerint jelentős a kockázata annak, hogy a Frontex nehezen fogja tudni teljesíteni az (EU) 2019/1896 rendelet által ráruházott megbízatást. A rendelkezésre bocsátott erőforrások exponenciális növeléséről a tagállamok szükségleteinek felmérése és az őket érintő hatások vizsgálata, illetve a Frontex tevékenységeinek – legutóbb 2015-ben elvégzett – értékelése nélkül állapodtak meg.

E következtetések alapján az alábbi konkrét ajánlásokat fogalmazzuk meg a Frontex és a Bizottság számára:

• tökéletesítsék az információcserét szolgáló keretet és javítsák az európai helyzetképalkotást;
• aktualizálják és hajtsák végre a közös integrált kockázatelemzési modellt, és biztosítsák a hozzáférést az egyéb információforrásokhoz;
• aknázzák ki a sebezhetőségi értékelésben rejlő lehetőségeket;
• tökéletesítsék a Frontex operatív válaszlépéseit;
• kezeljék a Frontex új megbízatásából fakadó kihívásokat.

Bevezetés

1995-ben hatályba lépett a Schengeni Egyezmény, amely eltörölte a belső határokat, illetve létrehozta a személyek szabad és korlátlan mozgását lehetővé tevő schengeni térséget. A schengeni térség jelenleg 26 európai országot¹ foglal magában.

A 2001 decemberében Laekenben tartott uniós csúcstalálkozó következtetéseiben a tagállamok kijelentették, hogy „az Unió külső határai ellenőrzésének hatékonyabb irányítása segíteni fog a terrorizmus, az illegális bevándorlási hálózatok és az emberkereskedelem elleni küzdelemben. Az Európai Unió Tanácsa felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki a külső határellenőrzésért felelős szolgálatok közötti együttműködésre vonatkozó szabályokat, és vizsgálják meg, hogy milyen feltételek mellett hozható létre a külső határok ellenőrzésére irányuló mechanizmus vagy ezzel foglalkozó közös szolgálatok.”²

Az európai integrált határigazgatás megvalósítása érdekében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2004-ben³ létrehozta a Frontexet⁴. Az Ügynökséget annak feltételezésével hozták létre, hogy a külső határok ellenőrzésének és őrizetének felelőssége megosztott a tagállamokkal, és ez a Frontex alapító rendeletének későbbi módosításai során sem változott.

Az Ügynökség első megbízatása a tagállami határellenőrzési ügynökségek egymás közötti és operatív együttműködésének megerősítésére és támogatására, illetve a képzésre, a kockázatértékelésre és a közös műveletekre irányuló közös politikák kidolgozására és ösztönzésére szólt. Ezt tükrözte eredeti neve is: „az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség”.

A Frontex alapító rendeletét négyszer, 2007-ben⁵, 2011-ben⁶, 2016-ban⁷ és 2019-ben⁸ módosították, minden egyes alkalommal folyamatosan bővítve az Ügynökség megbízatását, funkcióit és költségvetését (2006-ban 19 millió euró, 2019-ben már 330 millió euró).

Az első, 2007. évi módosítás a gyorsreagálású határvédelmi csapatokról (RABIT) szóló rendelettel bővítette ki az Ügynökség eredeti megbízatását, lehetővé téve, hogy gyorsreagálású határvédelmi csapatokat küldjön ki a tagállamokba. A csapatok bármely olyan tagállam kérésére végeznek – korlátozott ideig tartó – beavatkozást, amely migránsok irreguláris csatornákon keresztül történő jelentős beáramlásából eredő sürgős és kivételes helyzettel szembesül. Itt történt először utalás a „bevándorlás” jelenségére, amelyről a 2004. évi rendelet nem tesz említést.

2011-ben a Földközi-tengeren – elsősorban az észak-afrikai politikai események miatt – fokozódó migrációs áramlások, valamint az Ügynökség operatív oldalának hiányosságai és korlátai együttesen a Frontex alapító jogi aktusának második módosításához vezettek. A főbb változtatások az információs rendszerek Frontex általi, többek között az európai határőrizeti rendszeren belüli működtetését érintették: erősebb koordinációs szerep a közös visszaküldési műveletekben, közös műveletekben és kísérleti projektekben; a Frontex ezentúl egyedül vagy a tagállamokkal közösen szerezhet be eszközöket, valamint összekötő tisztviselőket küldhet harmadik országokba.

A migráció 2015-ös csúcsidőszakában az uniós társjogalkotók és a Bizottság úgy ítélték meg, hogy a Frontex – amely megbízatása szerint csak korlátozottan nyújthatott támogatást a tagállamoknak külső határaik biztosításához – nem rendelkezik elegendő személyzeti erőforrással és eszközökkel. A Frontex erőforrásai tekintetében a tagállamok önkéntes hozzájárulásaira támaszkodott, és nem rendelkezett hatáskörrel határigazgatási műveletek és kutatási-mentési tevékenység végrehajtására. Aggályosnak találták a társjogalkotók és a Bizottság, hogy ezek a korlátozások akadályozhatják a Frontexet a menekültválság nyomán kialakult helyzet eredményes kezelésében és orvoslásában. Ennek következményeképp lépett hatályba 2016. október 6-án az Ügynökség alapító rendeletének harmadik módosítása⁹, amelynek értelmében a Frontexet átnevezték „Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggé”, illetve a határigazgatás operatív és nyomonkövetési/koordinációs területén egyaránt kibővített feladatokkal és hatáskörökkel bízták meg. A rendelet létrehozta továbbá az Európai Határ- és Parti Őrséget, amely az Ügynökségből, valamint a határigazgatásért felelős nemzeti hatóságokból áll.

Az (EU) 2016/1624 rendelet 4. cikke meghatározza az európai integrált határigazgatás elemeit (lásd: 1. háttérmagyarázat). Első alkalommal rendelkezett jogszabály arról, hogy az európai integrált határigazgatás célja „a külső határok átlépésének hatékony igazgatása, továbbá a migrációs kihívások és az e határokat érő jövőbeli fenyegetések kezelése [legyen], ezáltal hozzájárulva a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező, súlyos bűncselekmények elleni fellépéshez, valamint az Unión belüli magas szintű belső biztonság biztosításához. Ezzel egy időben az alapvető jogok teljes tiszteletben tartása mellett oly módon kell eljárni, hogy garantált legyen a személyek szabad mozgása az Unión belül.”

Az uniós társjogalkotók és a Bizottság törekvése az volt, hogy „az Unió biztonságát és védelmét féltő polgárok megnyugtatása érdekében […] megerősített és teljes mértékben működőképes Európai Határ- és Parti Őrséget”¹⁰ hozzon létre. Ennek megfelelően 2018 szeptemberében – azaz mindössze két évvel az előző módosítás hatálybalépése után – az Európai Bizottság az Ügynökségre vonatkozó új rendeletre irányuló javaslatot terjesztett elő. A Tanács az új jogszabály hatásvizsgálatának, illetve az előző mandátum értékelésének hiányát a sürgető szükségességgel indokolta. Az új rendelet 2019. december 4-én lépett hatályba. Az I. melléklet az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség megbízatásában a 2016. és 2019. évi módosítások szerint bekövetkezett főbb változásokat mutatja be.

E módosítás fő intézkedése az volt, hogy felállítson egy készenléti alakulatot, az Unió első egyenruhás bűnüldözési szolgálatát. Az alakulat célja az lenne, hogy orvosolja a „képességek és elvárások közötti különbséget”, amely abból ered, hogy az Ügynökség a határőr- és eszközállomány tekintetében függ a tagállamoktól, illetve a schengeni társult országoktól. Az Ügynökség állományában dolgozó alkalmazottakból, valamint európai országokból hosszú és rövid időszakokra kötelezően kiküldött személyzetből álló alakulat fokozatosan épül fel és 2027-re fogja elérni a 10 000 főt, beleértve az Ügynökség által foglalkoztatott 3000 határ- és parti őrt, kitoloncolást végrehajtó hatósági kísérőt és visszatéréssel foglalkozó szakértőt (lásd: 1. ábra és 2. ábra). Ugyanakkor a Frontex költségvetése várhatóan a 2020. évi 460 millió euróról átlagosan évi 900 millió euróra nő, hogy fedezze az Ügynökség kibővített feladatait és működését¹¹ (lásd: 3. ábra).

Forrás: Európai Számvevőszék, a Frontex éves jelentései alapján.

Forrás: Európai Számvevőszék, az (EU) 2019/1896 rendelet alapján.

Forrás: Európai Számvevőszék, a Frontex éves jelentései alapján.

Az alábbi feladatokat tekintik a Frontex elsődleges tevékenységeinek, amelyek célja a tagállamok, illetve a schengeni társult országok támogatása az Unió külső határainak igazgatásában, amelyeket a Frontex a következő fogalmakkal jellemez:

• a helyzetfigyelés célja, hogy a lehető legrészletesebb, legpontosabb és legnaprakészebb képet nyújtson az Unió külső határain kialakult helyzetről;
• a kockázatelemzés célja, hogy képet alkosson az irreguláris migrációnak és a határokon átnyúló bűnözésnek – beleértve az emberkereskedelmet – a külső határokon tapasztalható mintázatairól és tendenciáiról;
• a sebezhetőségi értékelések célja az egyes tagállamoknak a külső határaikon jelentkező kihívásokkal – beleértve a migrációs nyomást is – szembeni ellenálló képességének és felkészültségének értékelése;
• a Frontex által koordinált és szervezett közös műveletek és gyorsreagálási határvédelmi műveletek (ún. operatív válaszlépés) célja, hogy segítsék a jelentős migrációs nyomásnak kitett, külső határain fekvő tagállamokat. Műveletei során az Ügynökség európai határ- és partvédelmi csapatokat, valamint a tagállamok által rendelkezésre bocsátott hajókat, repülőgépeket, járműveket és egyéb műszaki eszközöket vet be;
• a visszaküldési műveletek célja, hogy felkérésre vagy az Ügynökség kezdeményezésére a különböző tagállamok közötti nemzeti és közös műveletek megszervezése vagy koordinálása révén segítséget nyújtsanak a tagállamoknak a visszaküldési műveletek végrehajtásában, segítsék őket a kitoloncolási műveletekben és az önkéntes távozásoknál; megszervezzék vagy koordinálják a visszaküldési műveleteket azokban az esetekben, amikor a szállítóeszközt és a kísérő tisztviselőket a nem uniós célország biztosítja;
• a Frontex által nyújtott képzés célja olyan képzési tervek és szaktanfolyamok kidolgozása számos területen, amelyek Európa-szerte a legmagasabb szintű szakmai ismereteket nyújtják a határőröknek.

E tevékenységek operatív költségeit a 4. ábra mutatja be.

Forrás: Európai Számvevőszék, a Frontex pénzügyi kimutatásai alapján.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

Ellenőrzésünk során megvizsgáltuk a Frontex hat elsődleges tevékenysége közül négynél azt, hogy mennyire eredményesen járultak hozzá az európai integrált határigazgatás megvalósításához, valamint hogy mennyire volt felkészülve a Frontex az új megbízatásának teljesítésére.

Az ellenőrzés e fő kérdésének megválaszolásához az alábbi három alkérdést vizsgáltuk:

1. Teljesíti-e a Frontex a 2016. évi megbízatását az illegális bevándorlás elleni küzdelem tekintetében?
2. Teljesíti-e a Frontex a 2016. évi megbízatását a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem tekintetében?
3. Megfelelően felkészült-e a Frontex az új és kibővített 2019. évi megbízatásának teljesítésére?

2019-ben beszámoltunk a Frontex visszaküldési műveleteiről (az operatív költségek 28%-a)¹². A mostani teljesítmény-ellenőrzésünkben elsősorban a Frontex négy másik fő tevékenységére összpontosítottunk, ezek a helyzetfigyelés, a kockázatelemzés, a sebezhetőségi értékelés és az operatív válaszlépések. Az egyesített erőforrások kezelését (9%) bevontuk az ellenőrzés hatókörébe, mivel az az operatív válaszlépések (48%) kiegészítő eleme. Ezek a tevékenységek együttesen a Frontex 2019. évi 236,7 millió eurós operatív költségének 64%-át tették ki (lásd: 4. ábra).

Első alkalommal vizsgáljuk meg azt, hogy a Frontex hogyan végzi ezeket a tevékenységeket a 2016. évi rendeletben meghatározottakkal összhangban. Jelentésünk időszerű, hiszen az ügynökség legutóbbi külső értékelését 2015 júliusában tették közzé, és az (EU) 2019/1896 rendeletet hatásvizsgálat nélkül hagyták jóvá.

Az Ügynökség ezen elsődleges tevékenységeinek célja, hogy mind nemzeti, mind uniós szinten támogassák a nemzeti hatóságokat külső határaik hatékony ellenőrzésében, és e tevékenységek kölcsönösen erősítik egymást. Az egyik tevékenységi terület kudarca kedvezőtlenül hathat más tevékenységi területekre is. De ez fordítva is igaz: egy adott tevékenységi területen hozott eredményes intézkedés kedvező hatással lehet más területek tevékenységeire. Például a sebezhetőségi értékelések során helyesen azonosított sebezhetőség és annak megfelelő korrekciója fokozhatja az operatív ellenőrzést, ezáltal javíthatja a helyzetismeretet és teljesebb körű kockázatelemzést eredményezhet (lásd: 5. ábra).

Forrás: Európai Számvevőszék.

Az ellenőrzés a 2016 végétől (a Frontex megkezdte új felelősségi köreinek gyakorlását) 2020 februárjáig tartó időszakot ölelte fel. A Frontexnek az alapvető jogok tiszteletben tartásával és védelmével kapcsolatos tevékenységei nem tartoznak ellenőrzésünk körébe.

Az ellenőrzés elvégzéséhez felkerestük az ellenőrzött szervezetet, vagyis a Frontexet, és találkoztunk az Ügynökség különböző egységeinek képviselőivel. Lengyelország és Olaszország szolgáltak azon országok mintájául, ahol az Ügynökség közös szárazföldi, légi és tengeri műveleteket hajtott végre, ezért találkozókat tartottunk ezen országok határforgalom-ellenőrzést végző hatóságaival is, és meglátogattuk azokat a létesítményeket, ahol az említett műveleteket végrehajtották. A többi 25 tagállamnak kérdőívet küldtünk ki, amelyre 20 tagállamtól érkezett válasz (lásd: II. melléklet – Ciprustól, Görögországtól, Írországtól, Hollandiától és Szlovéniától nem érkezett válasz). Végezetül ellenőrzési munkánk magában foglalta a Frontextől és az olasz és lengyel nemzeti hatóságoktól kapott dokumentáció, valamint a nemzeti hatóságok, kutatóintézetek és tudományos szféra által közzétett jelentések és értekezések áttekintését is.

Észrevételek

Hiányosságok tapasztalhatóak a Frontex rendelkezésére álló információk, illetve az illegális bevándorlás elleni küzdelemre irányuló tevékenységek tekintetében

Ebben a részben azt vizsgáltuk, hogy a Frontex teljesíti-e a 2016. évi megbízatását az illegális bevándorlás elleni küzdelem tekintetében a következők révén:

1. információcserét szolgáló keret alkalmazása, amelynek célja, hogy a lehető legrészletesebb, legpontosabb és legnaprakészebb képet nyújtsa az Unió külső határain kialakult helyzetről;
2. tevékenységeinek oly módon történő végzése, hogy támogassa a tagállamokat / schengeni társult országokat;
3. tájékoztatás a tevékenységeinek hatásáról, illetve költségeiről.

Megállapításainkat a 6. ábra foglalja össze.

Forrás: Európai Számvevőszék.

Az információcserét szolgáló keret hiányos és következetlen

Helyzetmegfigyelés

Az 1052/2013/EU rendelet¹³ létrehozta az európai határőrizeti rendszert (EUROSUR), amely a Frontex és a határőrizetben részt vevő különböző nemzeti hatóságok közötti információcsere és együttműködés keretrendszere. Ennek keretében a Frontex megosztja a tagállamokkal az európai helyzetképet. Az európai helyzetkép egy olyan grafikus felület, amely a tagállamoktól beérkező, a nemzeti koordinációs központban a rendkívüli eseményekre vonatkozóan összegyűjtött közel valós idejű adatokat és információkat, valamint a bevetett megfigyelési eszközökből, többek között érzékelőkből, platformokból és egyéb forrásokból szerzett adatokat mutatja be (lásd: 7. ábra). A Frontex így kívánja támogatni a tagállamokat és javítani a helyzetmegfigyelést és reagálási képességet a külső határokon és a határok előtti területeken.

Forrás: Európai Számvevőszék.

Ez a rendelet a schengeni vívmányokat továbbfejlesztve előírja a tagállamok / schengeni társult országok számára, hogy rögzítsenek minden olyan releváns eseményt, amely a szárazföldi határátkelőhelyek közötti határvonalon („zöld határ”) és a tengeri határon belül („kék határ”) következik be. A rendelet nem kötelezi az országokat a határátkelőhelyeken bekövetkező események jelentésére.

A rendelet célja az volt, hogy a Frontex eléggé megbízható információkkal rendelkezve tudjon hozzájárulni a helyzetképalkotáshoz a külső határokon a fő migrációs útvonalak – többek között a Földközi-tenger középső, keleti és nyugati térségében fekvő útvonalak, valamint a nyugat-balkáni szárazföldi útvonal – mentén bekövetkező eseményeket illetően. A 20/2019. sz. különjelentésünkben¹⁴ azonban hiányosságokat állapítottunk meg a rendelet tagállami végrehajtásában (lásd: 2. háttérmagyarázat).

A szárazföldi és tengeri határátkelőhelyeken túlmenően a tagállamok / schengeni társult országok sem a légi határátkelőhelyeken, sem a nemzeti légtérben végrehajtott jogellenes légihatárjog-ellenes átlépését. A határátkelőhelyeken bekövetkező határeseményekről csak a tagállamok / schengeni társult országok kisebb része számol be önkéntesen, a többség nem. Ekképp a Frontex által összeállított európai helyzetkép nem nyújt közel valós idejű képet az Unió légi határain, illetve a szárazföldi és tengeri határátkelőhelyeken kialakult helyzetről. Mindezt a kérdőívünkre adott tagállami válaszok is alátámasztják.

Ezenkívül nincsenek érvényben a tagállamok által elfogadott közös standardok a határőrizeti vagy egyéb ellenőrző berendezéseik teljesítményére vonatkozóan. Ez megnehezíti a Frontex azon feladatát, hogy azonosítsa a tagállamok határellenőrzési felderítési képességeit érintő potenciális sebezhetőségeket, és észrevétlen határátlépésekhez, ezáltal pedig az események EUROSUR keretében történő bejelentésének elmaradásához vezethet.

A nemzeti koordinációs központok 30 tagállamot / schengeni társult országot felölelő hálózatának létrehozása jelentős eredménynek tekinthető. A nemzeti koordinációs központ a külső szárazföldi és tengeri határok őrizetéért felelős nemzeti hatóságok között, illetve a többi nemzeti koordinációs központtal és az ügynökséggel folytat információcserét és koordinálja azokat. Amikor több nemzeti hatóság is részt vesz a határellenőrzésben, a nemzeti koordinációs központ gyakran szolgál a különböző minisztériumokhoz tartozó szervezetek közötti ügynökségközi együttműködést előmozdító „platformként”. A nemzeti koordinációs központ felel a nemzeti helyzetkép naprakészen tartásáért.

A hálózat azonban nem hajtotta végre teljes mértékben a rendeletben meghatározott összes funkciót. Az EUROSUR operatív és elemzési rétegeinek végrehajtása például nem átfogó és nem konzisztens. A III. melléklet tájékoztatást nyújt a rendeletben meghatározott funkciókról és azok különböző tagállamok és schengeni társult országok általi végrehajtásáról.

Kockázatelemzés

A Frontex nehezen tudja statisztikai kockázatelemzésre felhasználni az EUROSUR adatait, mivel a tagállamok / schengeni társult országok által benyújtott EUROSUR-jelentések – amint arról a 2. háttérmagyarázat beszámol – inkonzisztensek és eltérő formátumokat alkalmaznak. Ezen túlmenően az EUROSUR elemzési és műveleti rétegein belüli jelentéstétel a tagállamok biztonsági aggályai miatt minimális mértékű, és arra a Frontex nem támaszkodhat az uniós szintű kockázatelemzésekhez. A műveleti réteg a legtöbb esetben nem tartalmaz információkat az eszközökről vagy az operatív alrétegekről, mivel a hálózatot 2018 januárjáig még nem akkreditálták¹⁵. Az EUROSUR-ral kapcsolatos ezen problémákat a Frontex úgy oldja meg, hogy kockázatelemzési egysége statisztikai adatokat kér a Frontex Kockázatelemzési Hálózatától, amelyeket közvetlenül a tagállamok / schengeni társult országok szolgáltatnak nemzeti rendszereikből, és amelyek valamennyi határtípusra vonatkozó adatot tartalmaznak.

A Frontex tevékenységei nem voltak kellően kidolgozottak ahhoz, hogy eredményesen támogassák a tagállamokat / schengeni társult országokat

Helyzetmegfigyelés

A Frontex az európai helyzetkép segítségével napi rendszerességgel közöl a külső határokon fennálló helyzetre vonatkozó időszerű és releváns információkat a nemzeti hatóságokkal, illetve a Frontex közös műveleteihez rendelt műveleti területeken bekövetkező konkrét eseményekről is tájékoztat. A Frontex emellett szolgáltatásokat nyújt a tagállamok operatív tevékenységeinek támogatására és értékük növelésére. Továbbá valós idejű megfigyelési platformokat (például légi megfigyelést) is biztosít, amely lehetővé tette a valós idejű operatív reagálást az eseményekre a tagállamok / schengeni társult országok eszközeinek vagy közös műveleti eszközök bevetése esetén. Ez vészhelyzetekben nagyon hasznos lehet. Kérdőívünkre adott válaszaikban a tagállamok elismerték e szolgáltatások előnyeit.

A Frontexnek a külső határokon bekövetkező eseményekkel kapcsolatos közel valós idejű helyzetismeretét azonban csökkentik az európai helyzetkép kialakításához felhasznált adatok (a teljesség, konzisztencia és időszerűség tekintetében fennálló) minőségi hiányosságai, ahogy azt a 2. háttérmagyarázat és a 24. bekezdés bemutatja. Ennek nyomán egyetlen, egységes európai helyzetkép helyett különféle nemzeti helyzetképekből álló mozaik alakul ki. Sajnálatos módon az adatbevitel homogenizálására irányuló korábbi próbálkozások (különösen az EUROSUR kézikönyv különböző átdolgozásai) nem korrigálták ezeket a problémákat.

Kockázatelemzés

A Frontex megbízatásának középpontjában 2004-es létrehozása óta a kockázatelemzés áll. E kockázatelemzés célja a Frontexen, a tagállamokon és a Bizottságon belüli döntéshozatal elősegítése. A kockázatelemzés segíti a Frontex tevékenységeit, többek között az új elkövetési módok és migrációs útvonalak feltárását, a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelmet a csempészútvonalak, a hamis okmányok és az emberkereskedelem azonosításával, amelyek mindegyike az Ügynökség operatív feladatai közé tartozik.

Az EUROSUR információin túl a Frontex számos adatot gyűjt a tagállamoktól, uniós szervektől, partnerországoktól és -szervezetektől, valamint saját műveleteiből (különösen a migránsok fogadásakor tartott interjúk, illetve meghallgatások során) annak érdekében, hogy azonosítsa a migrációs tendenciákat leginkább befolyásoló és ösztönző tényezőket. Ez az adatgyűjtés kiterjed topográfiai, demográfiai, válságmegelőzési, geopolitikai és hírszerzési értékelésekre, amelyek az EUROSUR keretében nem állnak rendelkezésre. A Frontex az európai határokon és azokon túli helyzetre vonatkozó (pl. más uniós partnerektől és nemzetközi szervezetektől származó) nyílt forráskódú adatokat is felhasznál. A hírszerző szakértők és kockázatelemzők külön hálózata, a Frontex Kockázatelemzési Hálózat (FRAN) negyedévente jelentéseket készít.

A Frontex kockázatelemzési egysége elsősorban a következőket állítja elő:

• éves kockázatelemzés;
• a Nyugat-Balkánra és az Unió keleti határaira vonatkozó különleges kockázatelemzések;
• felmerülő kockázatokra vonatkozó eseti tájékoztatók, amelyeket gyakran a Bizottságtól vagy a Tanácstól érkező konkrét információkérések hívnak életre.

A Frontex kockázatelemzési tevékenységei hozzájárultak az európai kockázatelemzők és hírszerzési szakértők közösségének, a Frontex Kockázatelemzési Hálózatnak a kiépüléséhez. A Frontex a közös standardok elfogadásával és alkalmazásával előmozdította a más országokban működő munkatársak közötti kommunikációt. Továbbá a Frontex Kockázatelemzési Hálózat révén valamennyi tagállam hozzáfér a többi tagállam által a hálózatba feltöltött, a nemzeti kockázatelemzési tevékenységeihez felhasználható adatokhoz.

A Frontex számára azonban – jogi és adatvédelmi okokból – kockázatelemzési célokra nem elérhetőek az eu-LISA¹⁶ (a nagyméretű IT-rendszerek üzemeltetési igazgatását végző ügynökség) által fenntartott páneurópai rendszerekben található adatok, amelyek pedig az uniós menekültügyi, határigazgatási és migrációs politikák végrehajtásának alapvető eszközei. Ezek a rendszerek – amelyek a vízumadatokról, a menedékjog iránti kérelmekről és az emberek mozgásáról, eltűnt személyekről (főként gyermekekről), illetve bizonyos tulajdonságokról tartalmaznak információt – egyes nyilvánosan hozzáférhető statisztikákon kívül nem biztosítanak a Frontex számára kockázatelemzési célokra felhasználható statisztikai beszámolókat.

A Frontex megbízást kapott egy közös, az Ügynökség és a tagállamok által alkalmazandó¹⁷ integrált kockázatelemzési modell (CIRAM) kidolgozására¹⁸. A kérdőívünkre válaszoló 20 tagállam 95%-a alkalmazza ezt a közös módszertant saját nemzeti kockázatelemzésének céljára. Az Ügynökség maga azonban nem tudja alkalmazni a modellt, mert nem tudja megfelelően értékelni az egyes határszakaszok sebezhetőségét (lásd: 3. háttérmagyarázat). A tagállamok / schengeni társult országok ugyan megosztják határellenőrzési eszközeiket és a vonatkozó bevetési terveiket a Frontex sebezhetőségi értékelési egységével, de ez utóbbi az ellenőrzés idején nem osztotta meg ezeket az információkat a Frontex saját kockázatelemzési egységével.

Kérdőívünkre válaszolva a tagállamok arról számoltak be, hogy nagyra értékelték a Frontex kockázatelemzési termékeinek minőségét. Arról is beszámoltak azonban, hogy a közös, strukturált elosztó hálózat hiánya korlátozza e termékek rendelkezésre állását és hatását. Például a Frontex egyablakos rendszere az egyetlen hivatalos, közös platform, amely az európai határőrségek közötti információmegosztást szolgálja, és a tagállamok megítélése szerint az itt rendelkezésre álló információk nagyon hasznosak határőreik tevékenységei szempontjából. A Frontex egyablakos rendszeréhez azonban kizárólag a Frontex műveleteiben részt vevő határőrök és ők is csak bevetési idejük alatt férhetnek hozzá. Ráadásul a Frontex rendszerének mögöttes technológiáját kidolgozó Közös Kutatóközpont (JRC) már nem biztosít szoftverfrissítéseket, karbantartást, illetve ügyfélszolgálatot. Ez veszélyezteti a platform folytonosságát, és így a benne foglalt információkat is. A Frontexen belül eddig nem került szóba az egyablakos rendszer lecserélése.

Sebezhetőségi értékelés

A sebezhetőségi értékelés elvégzéséhez a Frontexnek nyomon kell követnie és értékelnie kell a tagállamok határellenőrzéshez szükséges műszaki berendezéseinek, rendszereinek, képességeinek, erőforrásainak, infrastruktúrájának, valamint a megfelelően képesített és képzett személyzetnek a rendelkezésre állását. A tagállamoknak a sebezhetőségi elemzéssel foglalkozó egység számára biztosítaniuk kell az értékelés elvégzéséhez szükséges információkat. Az értékelés célja a tagállamok kapacitásainak és felkészültségének felmérése a külső határokon jelenleg és a jövőben jelentkező fenyegetések és kihívások vonatkozásában. Az értékelésnek ki kell terjednie valamennyi határigazgatási feladatra vonatkozó tagállami képességre, így arra is, hogy kezeljék személyek potenciális tömeges érkezését területükre.

A sebezhetőségi értékelési eljárást 2020-ban már negyedik éve alkalmazták, miután az (EU) 2016/1624 rendelet azt bevezette. Ebben az időszakban a Frontex példa nélkül álló képet állított össze a tagállamok kapacitásairól és az egyes határszakaszokon fennálló sebezhetőségeiről, amint arról maguk a tagállamok is beszámoltak kérdőívünkre adott válaszaikban. A 2017. és 2018. évi sebezhetőségi értékelésekre a súlyos erőforráshiány dacára is sor került, de az utóbbit a munka minősége megsínylette. 2016-ban például a Frontex ehhez a feladathoz csak három álláshelyet rendelt, míg 2018-ban ez a szám 23-ra (ebből 15-öt töltöttek be), 2019-ben pedig 25-re emelkedett (ebből 23-at töltöttek be). Megvizsgáltunk egy öt értékelésből álló mintát és megállapítottuk, hogy a sebezhetőségi értékelési egység nem észlelte, hogy egy tagállam 2017-ben és 2018-ban nem jelentett be egy szárazföldi határátkelőhelyet, tehát a sebezhetőségi értékeléssel foglalkozó egység nem értékelte azt.

A sebezhetőségi értékelési eljárás a módszertan finomításával párhuzamosan fejlődött. A Frontex sebezhetőségi értékeléssel foglalkozó egysége azonban, noha a tagállamoknak megbízható adatokat kell szolgáltatniuk, továbbra is az eljárás alapját képező adatok hiányosságával és rossz minőségével kapcsolatos megoldatlan problémákról számol be. 2019-ben például a tagállamok / schengeni társult országok körében az adatteljességi arány 53% és 98% között mozgott. Kérdőívünkre adott válaszaiban két tagállam nemzetbiztonsági okokkal indokolta a Frontex által kért adatszolgáltatás megtagadását.

Végezetül – a 2016. évi rendelet rendelkezéseivel összhangban – a sebezhetőségi értékelési eljárás jelenleg a nemzeti kapacitásokra és sebezhetőségekre korlátozódik. Uniós vagy regionális szinten nem végeztek ilyen értékelést. Megállapításunk szerint egy uniós szintű értékelés:

• lenne a legmegfelelőbb a Frontex készenléti alakulatának jövőbeli bevetését illetően. Ezt követően lehetne rendszeresen értékelni, hogy a Frontex képes-e megbirkózni a külső határokon jelentkező kihívásokkal;
• azonosítaná a szomszédos országokban vagy az azonos regionális működési környezethez tartozó országokban fennálló, egymást átfedő sebezhetőségeket. Az ilyen sebezhetőségek kölcsönös függőséget teremtenek az érintett tagállamok között;
• felmérné a különböző érintett uniós ügynökségek közötti együttműködés mértékét és eredményességét¹⁹.

Operatív válaszlépések

Létrehozása óta a Frontex operatív válaszlépései elsősorban a tagállamoknak az illegális bevándorlás elleni küzdelemben való támogatására összpontosítottak, zömében a külső határokon (főként tengeren, de szárazföldön és repülőtereken is) végzett közös műveletek révén. Ezeket a műveleteket egyrészt nemzeti erőforrások, másrészt a részt vevő országok által közösen rendelkezésre bocsátott vagy a Frontex által biztosított és a Frontex által koordinált erőforrások bevetésével hajtják végre. Az erőforrások átadását a tagállamok kérik, ezeket a Frontex fontosság és a rendelkezésre álló források alapján rangsorolja, végrehajtásuk pedig műveleti terv szerint zajlik.

Közös műveletek

Az Európai Unióba vezető legfontosabb irreguláris migrációs útvonalak elhelyezkedéséből következik, hogy a Frontex közös műveletei költségvetésének közel 80%-át tengeren végrehajtott műveletekre fordítják. Ezek közül néhánynak (ilyen pl. a Minerva és a Poszeidón) részei a határátkelőhelyeken végzett ellenőrzések is, de a fő hangsúly elsősorban a határőrizeten van, és a legtöbb művelet 2006 és 2007 óta folyik. A Frontex közös tengeri műveleteiről a IV. mellékletben tájékoztatunk részletesebben. Azt, hogy az elmúlt 15 év migrációs nyomásának kezeléséhez a földközi-tengeri tagállamoknak nyújtott támogatás eredményes volt, az általunk megkérdezett valamennyi fél megerősítette, és ezt az ellenőrzés során nem is vizsgáltuk tovább.

A Frontex a közös műveletekre szánt költségvetése fennmaradó 20%-ának zömét olyan kapcsolattartó pontok létrehozására fordítja, ahol az Unió külső határainak legfontosabb pontjain, tengeri kikötőkben, repülőtereken és szárazföldi határátkelőhelyeken a Frontex határőröket állít szolgálatba. Ellenőrzésünk keretében megvizsgáltuk a Frontex szárazföldi és légi kapcsolattartó pontjai által képviselt többletértéket (a nemzetközi repülőterek irreguláris migrációnak nagymértékben kitett helynek minősülnek). Az ellenőrzés következtetése szerint ezek a pontok összességükben csekély hatással vannak határellenőrzésre. Ennek oka a kevés bevetett emberi erőforrás, a bevetés rövidsége és a műveletekben részt vevő kapcsolattartó pontok kis száma.

Gyorsreagálási határvédelmi intervenció

A külső határain sürgős és rendkívüli nyomást jelentő helyzettel szembesülő tagállam kérheti a Frontexet – különösen akkor, ha területére nagyszámú nem uniós állampolgár próbál illegálisan belépni –, hogy az a területén korlátozott ideig tartó gyorsreagálási határvédelmi intervenciót hajtson végre. Eddig csak Görögország aktiválta a mechanizmust, négy alkalommal.

A Frontex gyorsreagálási határvédelmi intervenciói akkor lehetnek eredményesek, ha az eljárás résztvevői jól ismerik egymást, és a tagállamokban eredményes eljárásokat alakítottak ki az ilyen intervenció kérelmezésére (lásd: 4. háttérmagyarázat).

Összevont emberi erőforrások

Az (EU) 2016/1624 rendelettel összhangban a Frontex létrehozta többek között az európai határ- és partvédelmi csapatok összevont állományát, amely magában foglal egy gyorsreagálású állományt és egy műszakieszköz-állományt is. Az európai határ- és partvédelmi csapatállományhoz a Frontex olyan csapattagok formájában járul hozzá, akiket a tagállamok / schengeni társult országok éves nyílt toborzási felhívások révén rendelnek ki a Frontexhez (lásd: 8. ábra). A Frontex szerint a kirendelt csapattagok szolgálatba léptetése – bár nagyon kis léptékben – az emberi erőforrások bevetésének 2019. évi rendelet szerinti új modelljének főpróbájaként is szolgált.

A Frontex a kockázatelemzéssel meghatározott prioritások és az előző évből rendelkezésre álló információk alapján minden évben felméri emberierőforrás- és műszakieszköz-szükségleteit: ez az emberi erőforrások bevetéséből származó adatok, valamint a különböző típusú műszaki eszközök eredményességének és hatékonyságának elemzése. Ezen információk alapján az Ügynökség tárgyalási folyamatot (évenkénti kétoldalú tárgyalásokat) indít, amelynek során arról határoznak, hogy az egyes országok mennyiben járulnak hozzá a műveleti tevékenységekhez.

Forrás: Európai Számvevőszék.

Megállapításunk szerint a tagállamok eleget tettek a gyorsreagálású állományok létrehozására vonatkozó kötelezettségeiknek. A Bizottság a 10 000 fős készenléti alakulat felállítását²⁰ a tagállamok emberi erőforrásokra vonatkozó felajánlásainak elégtelenségével indokolta. Megállapítottuk azonban, hogy e hiány túlnyomó része (2019-ben 85%) a közös műveletekben részt vevő 17 szakértői kategóriából háromban jelentkezik (magas szintű okmányellenőrzést végző tisztviselő, határőrizeti tisztviselő és lopott járművek felderítésével foglalkozó tisztviselő). Emellett a tagállamok / schengeni társult országok által kirendelt csoporttagok száma összességében meghaladja a tárgyalások során elfogadottakat (lásd: 9. ábra).

Forrás: Európai Számvevőszék, a Frontex műveleti erőforrásokra vonatkozó jelentésében foglalt adatok alapján.

Megállapítottuk, hogy a Frontex nem tulajdonított kellő jelentőséget a kulturális közvetítő feladatának, illetve annak, hogy a tőle megkövetelt készségek és hozzáállás miben térnek el egy tolmácsétól. Ez a profil nem szerepelt az Európai Határ- és Parti Őrség csapatainak határőrizeti profilját meghatározó 38/2016. sz. igazgatótanácsi határozatban, és azt a készenléti alakulat létrehozásáról szóló 2020. évi igazgatótanácsi határozat²¹ sem tartalmazta. Ehelyett ez a határozat a visszaküldési szakértők feladatai közé sorolta a kulturális közvetítést, és azt írta elő, hogy a meghallgatást végző tisztviselők bírjanak kulturális ismeretekkel a származási és tranzitországokról.

A tolmács feladata az, hogy az elhangzottak pontos lefordításával könnyítse meg a kommunikációt; ezzel szemben a kulturális közvetítőnek ismernie kell a kulturális különbségeket és a különböző kultúrák társadalmi normáit, egyben a kommunikáció meghiúsulását elkerülendő bizalmat kell ébresztenie azokban, akik nemrégiben érkeztek a határra. A tengeri műveletek során a kulturális közvetítő a befogadási ponton olyan migránsokkal lép kapcsolatba, akiknek hosszú és kimerítő útjuk volt, és akikben az emberkereskedelemnek, nemi alapú erőszaknak vagy kínzásnak való kitettség gyakran lelki traumát okoz. A közvetítő alapvető szerepet tölt be a befogadási folyamatban és a hírszerzésben (többek között az embercsempészekről, az útvonalakról, az elkövetési módokról), és információit Frontex olyan alapvető folyamatai hasznosítják, mint a kockázatelemzés.

A Frontex nem adott tájékoztatást tevékenységeinek hatásáról és költségeiről

Az (EU) 2016/1624 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az Ügynökség „tevékenységéről pontos és átfogó tájékoztatást nyújt a nyilvánosság számára”.

Bár a Frontex széles körű tájékoztatást nyújt tevékenységeiről²², (nyilvános és korlátozott terjesztésű) beszámolóiban nem mindig elemzi a teljesítményét és tevékenységeinek tényleges hatását. Ez adott esetben azzal járhat, hogy a jogalkotási döntéshozatal során nem állnak rendelkezésre a kellő információk.

A sebezhetőségi értékelések terén a Frontex tevékenységi áttekintést tesz közzé, amely korlátozott terjesztésű, és beszámol a kiadott ajánlások számáról, illetve a tagállamok általi végrehajtás mértékéről. A kockázatelemzés terén viszont a Frontex nem tesz közzé áttekintést az adott évre vonatkozó kockázatelemzési tevékenységéről, és termékeinek hatását sem értékeli.

A Frontex számos jelentést²³ készít a közös műveletek értékelésének kapcsán. Tevékenységeinek három fő vonatkozásáról azonban nem tesz közzé információt.

Először is, a rendeletek²⁴ előírják a Frontex számára, hogy értékelje a közös műveletek eredményeit. Az Ügynökség azonban nem készít alapos értékelést ezekről a tevékenységekről. A közös tengeri műveletekről szóló jelentésében – annak ellenére, hogy összes tevékenységén belül azoknak igen jelentős az aránya – a Frontex nem tesz különbséget a saját támogatásából, illetve a fogadó tagállam által szokásosan végzett nemzeti tevékenységekből fakadó eredmények között. Ezenkívül a jelentések azt sem teszik világossá, hogy tárgyuk mind a Frontex, mind a nemzeti hatóságok által a műveleti területen a műveleti időszak során elért eredmények és az általuk végzett tevékenységek.

Másodszor, a műveleti erőforrásokról szóló jelentéseiben a Frontex tájékoztatást nyújt a szükséges, előirányzott és bevetett erőforrásokról, de nem indokolja az eltéréseket, és nem határozza meg a hiányosságok hatását. A jelentések nem adnak világos képet a közös műveletekben való tényleges tagállami közreműködés eredményességéről és hiányosságairól, ami azt eredményezheti, hogy az olvasókban téves elképzelés alakulhat ki a hiányosságok mibenlétéről (lásd: 51. bekezdés).

Harmadszor, a Frontex nem nyújt információt a közös műveletei tényleges költségeiről, sem összesített, sem műveletek (tengeri és légi) és költségtípusok (pl. emberi erőforrások, könnyű vagy nehéz berendezések) szerint lebontott formában. Abból kiindulva, hogy a végleges adatok csak az n+ 2. évben állnak rendelkezésre, a Frontex csak becsléseken alapuló, akár jelentős eltéréseket is tükröző költségeket mutat be.

A Frontex nem támogatja eredményesen a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelmet

Ebben a részben azt vizsgáltuk, hogy a Frontex teljesíti-e a 2016. évi megbízatását a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem tekintetében a következők révén:

1. információcserét szolgáló keret alkalmazása, amelynek célja, hogy a lehető legrészletesebb, legpontosabb és legnaprakészebb képet nyújtsa az Unió külső határain kialakult helyzetről;
2. tevékenységeinek oly módon történő végzése, hogy támogassa a tagállamokat / schengeni társult országokat.

Elemzésünk eredményét a 10. ábra ismerteti: ez összevethető a várt hozzájárulásokkal, amelyekről az 5. ábra nyújt áttekintést.

Forrás: Európai Számvevőszék.

Még nem került kialakításra a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem támogatására irányuló megfelelő információcsere-keret

Egy integrált határigazgatási modell működőképességéhez valamennyi érintett nemzeti hatóságnak és valamennyi uniós ügynökségnek módszeres információgyűjtést és -megosztást kell végeznie. Ezért a modellben és analitikai termékeiben felhasznált információk nem korlátozódhatnak a határőrizeti hatóságokra, hanem ki kell terjedniük az összes érintett hatóságra, így például a határigazgatásért felelős rendőri szervekre és vámhatóságokra.

Noha az európai integrált határigazgatás végrehajtásának feladata 2016 óta megoszlik a tagállamok / schengeni társult országok és a Frontex között, mindmáig még sem alakítottak ki az információcserét és az együttműködést szolgáló átfogó, közös integrált határigazgatási keretet. Az EUROSUR-nak biztosítania kell a külső határok ellenőrzéséhez szükséges infrastruktúrát és eszközöket, és támogatnia kell mind a Frontexet, mind a tagállamokat a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelmükben. Az EUROSUR-t 2013-ban létrehozó 1052/2013/EU rendeletet csak 2019 decemberében aktualizálták a Frontex (EU) 2019/1896 rendelet szerinti új feladatainak fényében. Ezenkívül a felülvizsgálatban foglalt új jelentéstételi követelmények csak 2021 decemberében fognak hatályba lépni. A rendszernek azonban jelentős korlátai vannak:

• az EUROSUR-rendelet értelmében minden tagállam / schengeni társult ország rendelkezik az információk megosztásáért felelős nemzeti koordinációs központtal. A tagállamok / schengeni társult országok azonban nem kötelesek biztosítani, hogy a megbízható helyzetkép kialakításához szükséges valamennyi érintett hatóság képviseltesse magát az egyes nemzeti koordinációs központokban. Ez hátráltatja az európai integrált határigazgatás eredményes végrehajtását. A vámhatóságokat és a határőrségeket stratégiai partnernek tekintik az Unió külső határain végzett határellenőrzési feladatokban, de jelenleg nincs olyan információcsere-keret, amely lehetővé tenné az adatok és hírszerzési információk megosztását;
• nincs konzisztencia a tagállamok között a határokon átnyúló bűncselekmények EUROSUR-ba való bejelentésében. A Frontex megpróbált megállapodni a tagállamokkal / schengeni társult országokkal a határokon átnyúló bűncselekmények katalógusában, de a bűncselekmények nemzeti jogrendszerenként eltérő minősítése megnehezítette ezt a feladatot. Mivel tehát nincsenek kötelező jelentéstételi előírások, a határőröknek pedig nincs iránymutatásuk arra nézve, hogy milyen eseményeket jelentsenek be, a jelentéstétel nem egységes módon történik. A kérdőívünkre adott tagállami válaszok is tükrözték ezt a helyzetet.

Az európai integrált határigazgatás részeként a határokon átnyúló bűnözésre vonatkozó stratégiai kockázatelemzés elvégzéséhez a Frontexnek teljes körű információkra van szüksége. A Frontex-szel azonban csak az illegális bevándorlással kapcsolatos információkat osztanak meg, más felelősségi területekkel – például a vámüggyel, a halászattal vagy a környezetvédelmi ellenőrzéssel – kapcsolatos információkat nem.

A Frontex kevéssé támogatja a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelmet

A Frontex feladata, hogy (a többi érintett európai ügynökséggel együttműködve) támogassa a tagállamokat / schengeni társult országokat a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni küzdelmükben. Ilyen támogatást jelentene, ha a Frontex jobb európai szintű helyzetismerettel vértezné fel a tagállamokat / schengeni társult országokat, például a határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos kockázatelemzés, illetve az európai helyzetkép révén, valamint azáltal, hogy azonosítja a tagállamok határellenőrzési feladatai teljesítésének sebezhető pontjait és adott esetben közös operatív válaszlépést kezdeményez.

A Frontex határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos helyzetismeretét nemcsak a megfelelő információcsere-keret hiánya akadályozza, hanem az is, hogy 2012 óta nem aktualizálták úgy a közös integrált kockázatelemzési modellt, hogy az az Ügynökség megbízatásának 2016. évi kiterjesztését tükrözendő a határokon átnyúló bűnözésre vonatkozó információkat is magában foglalja.

Az, hogy már jó ideje az illegális bevándorlásra irányult a fő figyelem, elkerülhetetlenül azzal járt, hogy a Földközi-tengeren régóta meglévő migrációs útvonalak miatt a Frontex kockázatelemzési termékeinek földrajzi súlypontja bizonyos mértékig eltolódott (lásd: 45. bekezdés és IV. melléklet). Más szóval ezek a termékek növelték ugyan a határforgalom-ellenőrzést végző hatóságok ismereteit az illegális bevándorlás által bizonyos határszakaszokra gyakorolt nyomásról, de azokban nem jelennek meg ugyanilyen mértékben a külső határ egyéb szakaszain tapasztalható kihívások.

A Frontex e helyzet orvoslására 2018-ban létrehozta a tengeri hírszerző közösséget és kockázatelemzési hálózatot, amelynek célja a határokon átnyúló bűnözéssel szembeni tengeri kockázatelemzési képességek fejlesztése és a parti őrségi feladatok terén folytatott uniós együttműködés támogatása. Noha ez a hálózat csak a tengeri területeket érinti, már így is hasznosnak bizonyult, például azáltal, hogy a határőrizeti hatóságok figyelmét ráirányította a kereskedelmi hajókon történő kábítószer-csempészet jelenségére. A MIC-RAN (tengeri hírszerző közösség és kockázatelemzési hálózat) azonban földrajzi hatókörét tekintve korlátozott, pedig jelentős szerepet tölt be a külső határok integrált határigazgatásának eredményessége²⁵ szempontjából.

A Frontex sebezhetőségi értékelési egysége először a 2019. évi sebezhetőségi értékelési folyamat keretében kezdte meg annak értékelését, hogy a tagállamok / schengeni társult országok hogyan képesek felderíteni és leküzdeni a határokon átnyúló bűnözést. 2020-ban az értékelés 200 kérdéséből öt vonatkozott a határokon átnyúló bűnözésre. Egyetlen kérdés sem vonatkozott a határátkelőhelyekre kivezényelt személyi állomány biztonságára, pedig ezekre a helyekre nézve kockázatot jelenthetnek a külföldi harcosok és a terrorizmus.

A tagállamok légi határokon történő felderítési képességeire jelenleg nem terjednek ki a Frontex sebezhetőségi értékelési eljárásai, ezért uniós szinten nincs a potenciálisan illegális légi határátlépések felmérésére, felderítésére vagy megakadályozására szolgáló tagállami kapacitásokra vonatkozó eredményes központosított felügyelet (lásd: 5. háttérmagyarázat). A Frontex sebezhetőségi értékelése emellett nem terjed ki annak értékelésére, hogy a tagállamok / schengeni társult országok vámhatóságai felkészültek-e arra, hogy helyzetismereti és kockázatelemzési célokra kellő időben minőségi adatokat szolgáltassanak, mivel ez a feladatterület nemzeti hatáskörbe tartozik.

Ami az operatív válaszlépést illeti, a Frontex napi tevékenységeibe még nem épült be megfelelően a határokon átnyúló bűnözés megelőzése, felderítése és kezelése. A tagállamok nagyra értékelik az Ügynökség által alkalmazott olyan eszközöket, mint például a közös akciónapok. A közös akciónapokon a tagállamok, bűnüldöző hatóságok és nemzetközi szervezetek együttesen lépnek fel a különböző bűncselekményekkel – például a kábítószer- és fegyvercsempészettel, az illegális bevándorlással és az emberkereskedelemmel – szemben. Kérdőívünkre adott válaszaik szerint a tagállamok ezt tanulási alkalomnak tekintik, amelyet a későbbiekben saját intézményüknél hasznosíthatnak. Az operatív válaszlépés hatása azonban a részt vevő tagállamok földrajzi területére és a műveletek időtartamára korlátozódik.

A Frontex még nem áll készen 2019. évi megbízatásának eredményes teljesítésére

Megvizsgáltuk, készen áll-e a Frontex arra, hogy megfeleljen a 2019. évi megbízatása jelentette kihívásnak, és hogy a tagállamok képesek-e az ügynökség rendelkezésére bocsátani az annak teljesítéséhez szükséges valamennyi információt.

A Frontex még nem alkalmazkodott 2016. évi megbízatásának követelményeihez

Megvizsgáltuk, hogy az integrált határigazgatással kapcsolatos felelősségnek és az új sebezhetőségi értékelési feladatnak a Frontex megbízatásába való 2016. évi bevezetése nyomán a Frontex stratégiai szempontból gyorsan újraértékelte-e a kockázatelemzés és a sebezhetőségi értékelés területén felmerülő humánerőforrás-igényeit. Az ügynökség azonban ad hoc módon reagált új feladatköreinek megjelenésére, és csak 2019-ben kezdte meg szisztematikus módon kezelni igényeit.

Új megbízatásának 2016. évi bevezetését követően a műveleti részleget bízták meg az új sebezhetőségi értékelési tevékenységgel, és a feladatot annak kockázatelemzési egységére bízták. A Frontex 2017. évi átszervezésekor a részleget kettéválasztották. A kockázatelemzési, illetve a sebezhetőségi értékelési tevékenységeket elkülönítették, és azokat a két új részleg egyikére, a helyzetismereti és -megfigyelési részlegre osztották. A sebezhetőségi értékelést végző egységet a kockázatelemzési egység korábbi tagjai hozták létre, de nem készült hivatalos elemzés a szükséges készségprofilok és az egyes profilokon belül szükséges munkatársak számának meghatározására. Ez kihatással volt a munka minőségére (lásd: 41. bekezdés).

2019-ben a Frontex helyzet- és nyomonkövetési részlege igyekezett meghatározni a kockázatelemzési és sebezhetőségi értékelési egységekben felmerülő jelenlegi és jövőbeli igényeket. A következőket állapítottuk meg:

• a kockázatelemzési egységnél nincsen elég különböző profillal (pl. kriminológia, előzetes elemzési készség, tematikus elemzés, különösen tengeri kockázatelemzés) rendelkező elemző;
• a sebezhetőségi értékeléssel foglalkozó egységnek meg kell határoznia a számára szükséges készségeket és kapacitást, azonosítania az esetleges hiányosságokat, és stratégiai célkitűzéseivel összhangban ki kell dolgoznia egy hosszabb távú tehetségtervet.

Noha a Frontex különböző egységei közötti információcsere és együttműködés mindig is fontos volt, ma viszont egyenesen alapvető a jelentősége, tekintettel a Frontexnek a készenléti alakulat létrehozásával vállalt új operatív szerepére. A Frontexnek a 2018 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozási dokumentuma elismerte, hogy az egyes szervezeti egységek napi üzletmenetében érvényesülő rugalmasság ellenére az intézményt egyfajta bezárkózás („silókultúra”) jellemzi. Ha az egyes szervezeti egységek úgy működnek, hogy nem gyűjtik egybe a rendelkezésre álló információkat, az árthat a Frontex-tevékenységek összekapcsoltságának. A Frontex például 2020 februárjáig nem dolgozott ki eljárásokat a sebezhetőségi értékelések releváns információinak az egyes egységek közötti megosztására. A sebezhetőségi értékelések eredményeinek a Frontex más szervezeti egységeivel való megosztására szolgáló strukturált mechanizmus még kidolgozásra vár.

A Frontex 2019. évi megbízatása erőforrásainak gyors és exponenciális növelését vetíti előre

Az új rendelet értelmében 2027-re a Frontex készenléti alakulata akár 10 000 fős műveleti személyzettel is rendelkezhet (lásd: 2. ábra és 11. bekezdés). A Frontex költségvetése a 2020. évi 460 millió euróról (lásd: 3. ábra) a 2021 és 2027 közötti időszakban várhatóan évi átlagban 900 millió euróra nő. A költségvetés és a személyzet tervezett növekedésének nagyságrendje a közös műveletekre rendelkezésre álló személynapokban is mérhető. A jelenlegi 300 000 személynapról (lásd: 9. ábra) ez körülbelül 2 270 000 személynapra fog növekedni, ami a jelenleg bevont humán erőforrásnak több mint 7,5-szerese.

A készenléti alakulat létrehozásának a tagállamokra gyakorolt lehetséges hatása nem került értékelésre. A kérdőívünkre válaszoló tagállamok 81%-a szerint a 2019. évi rendelet hatással lesz a személyi állományra, mivel azt feltételezve, hogy a Frontex a nemzeti határellenőrzéseket jelenleg ellátó személyzetből fogja verbuválni készenléti alakulatát, további munkaerő felvétele és új határőrök képzése válik majd szükségessé. Ennek költségvetési és szervezeti következményei is lesznek. A tagállamok bizonytalanok abban a tekintetben is, hogy milyen hatással lehet a Frontex által a rendeletben előirányzott profilok és kategóriák szerint felveendő személyzet létszámának nagysága, illetve hogy milyen hosszú lesz a jövőbeli kiküldetések időtartama.

Az ügynökség legutóbbi külső értékelését 2015 júliusában tették közzé. Bár az (EU) 2016/1624 rendelet előírja, hogy a Frontex eredményeit 2019 októberéig értékelni kell, az ügynökség új megbízatásának 2019 novemberi hatályba lépéséig az értékelésre nem került sor. Az (EU) 2019/1896 rendelet értelmében a következő külső értékelést 2023. december 5-ig kell elvégezni. Ez igen jelentős időszak, amelynek során lényeges átalakításokra fog sor kerülni az ügynökség megbízatását, struktúráját és szerepét illetően.

Végül, noha a szabályozás végrehajtási hatáskörrel ruházza fel a készenléti alakulatot, annak eredményességét csökkentheti, ha a fogadó tagállam nem ad felhatalmazást olyan feladatok elvégzésére, mint a személyazonosság ellenőrzése²⁶, a belépés engedélyezése és a határőrizet. A más tagállamokat felkereső határőröknek határforgalom-ellenőrzések céljából azonban nincs hozzáférésük a fogadó országok információs rendszereihez²⁷. Ez súlyosan korlátozná, hogy a készenléti alakulat a bevetések során milyen tevékenységeket végezhetne.

Fennáll annak a kockázata, hogy a Frontex nem kapja meg a határokon átnyúló bűnözés elleni fellépéshez szükséges információkat

Spanyolország kivételével valamennyi tagállam manuálisan továbbítja a határesemények részleteit a nemzeti rendszereiből az EUROSUR és a JORA részére. A rendszer kezelőinek az esemény részleteit angol nyelvre is le kell fordítaniuk, de nyelvismeretük szintje eltérő.

Az EUROSUR keretében folyó jelentéstétel vonatkozásában kétéves átmeneti időszak során fokozatosan további követelmények kerülnek bevezetésre az (EU) 2019/1896 rendelettel összhangban. Kérdőívünkre adott válaszaikban a tagállamok arról számoltak be, hogy a jelenlegi jelentéstételi követelményeik már most is jelentős terhet jelentenek, és úgy ítélték meg, hogy a megnövekedett munkatehernek esetleg csak akkor képesek eleget tenni, ha a nemzeti rendszerek és az EUROSUR adatbázis közötti adatátviteli folyamatot automatizálják. A szárazföldi és légi határátkelőhelyen történt eseményekről való beszámolás jelentős mértékben megnöveli a munkaterhelést. Például az Eurostat szerint 2018-ban 409 millió utas haladt át valamely uniós légi határátkelőhelyen az Unión kívüli úti céllal, illetve az Unión kívülről belépve.

Jóllehet a Frontex-nek megbízatása értelmében minden szükséges intézkedés révén meg kell könnyítenie a feladatai szempontjából lényeges információk cseréjét a Bizottsággal és a tagállamokkal, a tagállamok szerint még nem látszik, hogy az ügynökség közvetlen módon részt venne a folyamat további automatizálására irányuló törekvésekben.

Következtetések és ajánlások

Összességében azt állapítottuk meg, hogy a Frontex nem nyújt kellően eredményes támogatást a tagállamoknak, illetve a schengeni társult országoknak az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemben. Megállapításunk szerint a Frontex 2016. évi megbízatását nem teljesítette hiánytalanul, illetve a Frontex 2019. évi megbízatásával kapcsolatban felhívtuk a figyelmet több kockázatra.

Bemutatjuk következtetéseinket és ajánlásainkat az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemről a Frontex fő tevékenységeinek – információcsere, kockázatelemzés, sebezhetőségértékelés és operatív reagálás – mindegyikére vonatkozóan.

Megállapításunk szerint habár létezik az illegális bevándorlás elleni küzdelem támogatását célzó, működőképes információcsere-keret, az mégsem működött elég jól ahhoz, hogy pontos, teljes körű és naprakész ismeretekkel szolgáljon az Unió külső határain fennálló helyzetről (25–29. bekezdés és 2. háttérmagyarázat). A határokon átnyúló bűnözésre vonatkozóan még nem hoztak létre megfelelő információcsere-keretet (63–65. bekezdés).

A Frontex időszerű és releváns migrációs információkat küld szét a külső határokon fennálló helyzetről, és tájékoztatást nyújt egyes konkrét eseményekről (31. bekezdés). Ugyanakkor az információhiány (26. és 32. bekezdés), a határőrizeti berendezésekre vonatkozó műszaki szabványoknak (27. bekezdés), a határokon átnyúló, bejelentett bűncselekmények közös katalógusának és az Unió légi határain fennálló helyzetre vonatkozó, közel valós idejű információknak a hiánya, valamint a CIRAM aktualizálásának késedelme (64. és 67. bekezdés) mind olyan tényezők, amelyek hátráltatják az uniós külső határokon kialakult helyzetről adandó teljes kép kialakítását.

A határokon átnyúló bűnözés tekintetében szintén diszkrepancia áll fenn a Frontex szabályzatában meghatározott megbízatás, illetve az ügynökség működésének szabályozási környezete között: nem minden érintett hatóság (pl. a vámhatóság) szerepel az EUROSUR-rendeletben, és így nem minden lényeges eseményről érkezik jelentés (64. bekezdés).

Az (EU) 2019/1896 rendelet az EUROSUR keretében jelentős további jelentéstételi követelményeket vezetett be a tagállamok számára, és a nemzeti rendszerek, illetve az EUROSUR adatbázisa közötti adattovábbítási folyamatot várhatóan automatizálni kell ahhoz, hogy a tagállamok meg tudjanak felelni ezeknek a követelményeknek (82. és 83. bekezdés). A tagállamok szerint azonban még nem látszik, hogy a Frontex közvetlen módon részt venne a folyamat további automatizálására irányuló törekvésekben (84. bekezdés).

1. A meglévő EUROSUR-keret javítása érdekében a Frontex:
   
   
   1. értékelje rendszeresen az európai helyzetkép elkészítéséhez felhasznált adatok minőségét;
   2. kísérje figyelemmel és támogassa a tagállamokat az EUROSUR megfelelő végrehajtásában azáltal, hogy közösen elfogadott eljárásokat hoz létre a feltárt hiányosságok kezelésére;
   3. vezesse a tagállamokat a határokon átnyúló, bejelentett bűncselekmények közös katalógusának létrehozása során;
   4. támogassa a tagállamokat a fordítás, illetve a nemzeti rendszerek és az EUROSUR adatbázisa közötti továbbítási folyamat automatizálásával.
2. A közösen használt felszerelések interoperabilitását biztosítandó, illetve hogy a tagállamok műszakilag kompatibilis határőrizeti eszközöket szerezzenek be, a Frontex a Bizottság, illetve a Frontex igazgatótanácsában képviselt tagállamok jóváhagyásával határozzon meg a felszerelésekre vonatkozó műszaki szabványokat.
3. A teljes körű európai helyzetkép rendelkezésre állásának biztosítására a Bizottság keresse egyfelől a Frontex, másfelől az olyan illetékes szervek közötti eredményes együttműködés új útjait, amely utóbbiakra az (EU) 1896/2019/EK rendelet nem közvetlenül alkalmazandó.

Határidő: 2022 közepe.

A Frontex nehezen tudta felhasználni az EUROSUR beszámolóit, az eu-LISA által fenntartott páneurópai-rendszerekben található adatok kockázatelemzési célú felhasználását pedig jogi korlátozások gátolják (30. és 37. bekezdés). Noha a Frontexet erre jogszabály kötelezi, mégsem tudja alkalmazni a közös integrált kockázatelemzési modellt, mivel nem tudja értékelni egyes határszakaszok sebezhetőségét, ha a tagállamok nem adják meg az ehhez szükséges információt (38. bekezdés).

A Frontex migrációs kockázatelemzésének hatását gyengíti, hogy forgalmazási hálózat hiányában termékei nem hozzáférhetőek széles körben. Ez azzal jár, hogy a határőrök nem férnek hozzá könnyen a Frontex termékeihez, pedig ezek nagyon hasznosan segíthetnék feladataik ellátását (39. bekezdés). Ezenkívül a Frontex nem rendelkezik a határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos kockázatelemzés elvégzéséhez szükséges információkkal (65. bekezdés), kivéve az illegális bevándorlással kapcsolatos kategóriákat. Ráadásul a közös integrált kockázatelemzési modellt nem aktualizálták úgy, hogy az tükrözze a határkockázatok ezen dimenzióját (67. bekezdés). Ebből adódóan a Frontex nem tudja elemezni a határokon átnyúló bűnözés valamennyi releváns aspektusát, pedig ennek köszönhetően a tagállamok / schengeni társult országok megfelelő intézkedéseket tudnának hozni az azonosított kockázatok kezelésére vagy enyhítésére (68. és 69. bekezdés).

1. A Frontex:
   
   
   1. (i) számoljon be arról, hogy a tagállamok az EUROSUR keretrendszerén keresztül szolgáltatják-e a CIRAM-on alapuló kockázatelemzéshez szükséges információkat;
   2. frissítse a CIRAM-ot úgy, hogy az a határokon átnyúló bűnözést is felölelje;
   3. segítse elő, hogy az európai határőrök szélesebb körben hozzáférjenek a kockázatelemzési termékekhez.
2. A Frontex és a Bizottság hasson oda, hogy készüljenek olyan személyre szabott, a Frontex kockázatelemzésére és sebezhetőségi értékelésére szolgáló statisztikai jelentések, amelyek az eu-LISA által működtetett rendszerek és más források (pl. a határellenőrzésért felelős egyéb hatóságok és uniós ügynökségek) adataira támaszkodnak.

Határidő: 2022 vége.

A Frontexet bízták meg azzal a feladattal, hogy 2016-ban sebezhetőségi értékeléseket végezzen a tagállamok számára annak felmérésére, hogy azok mennyire képesek és készek szembenézni a külső határokon jelentkező jelenlegi és jövőbeli fenyegetésekkel és kihívásokkal (40. és 41. bekezdés). Noha a tagállamoknak meg kell adniuk a Frontex által kért információkat, az adatgyűjtési folyamatra kihatnak egyes megoldásra váró gondok a hiányos és rossz minőségű adatokkal kapcsolatban (42. bekezdés). A 2016. évi rendelet rendelkezéseivel összhangban a Frontex sebezhetőségi értékelése jelenleg a nemzeti szintre korlátozódik, és uniós, regionális vagy államközi szinten nem folyik ilyen eljárás, pedig ez segítene feltárni az átfedéseket, vagy értékelni az uniós ügynökségek közötti együttműködést (43. bekezdés).

A Frontex sebezhetőségértékelési egysége csak 2019-ben kezdte meg a tagállamok határokon átnyúló bűnözéssel szembeni sebezhetőségének értékelését, és az ilyen értékelések elvégzésére való képessége még fejlesztés alatt áll (70. és 71. bekezdés).

1. A Frontex a tagállamokkal együttműködésben azonosítsa és kezelje a sebezhetőségi értékelést érintő, folyamatban lévő adatgyűjtési kérdéseket, úgy, hogy azonosítja a tagállami információszolgáltatás problémáit és menetrendet dolgoz ki azok orvoslására;
2. A Frontex fejlessze sebezhetőségértékelési módszertanát és képességeit avégett, hogy:
   
   
   1. eredményesen értékelje a határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos sebezhetőségeket;
   2. azonosítsa és értékelje az egyes régiók több országát esetlegesen egyszerre érintő sebezhetőségeket;
   3. kísérje figyelemmel azokat az eseteket, amikor az egy adott országban azonosított sebezhetőségek kezelésére irányuló intézkedések dominóhatást váltanak ki szomszédos országokban.

   Határidő: 2022 vége.

3. A Bizottság vizsgálja meg, hogy milyen előnyökkel járhatna, ha a Frontex sebezhetőségértékelésének hatályát regionális és uniós szintre is kiterjesztenék.

Határidő: a szabályozási keret felülvizsgálatakor.

A Frontex négy gyorsreagálású határvédelmi intervenciót hajtott végre azon tagállamokat segítendő, amelyek külső határaikon sürgős és rendkívüli migrációs nyomásnak vannak kitéve. A Frontex 2007 óta évente végzett gyakorlatokat az összes várhatóan érintett fél képzése céljával. 2019-ben ilyen gyakorlatra nem került sor (47. és 48. bekezdés és 4. háttérmagyarázat).

Annak ellenére, hogy az illegális bevándorlás elleni küzdelem szempontjából mind emberi, mind hírszerzési szempontból fontos, hogyan fogadják a migránsokat a közös műveletek során, a Frontex nem tulajdonított kellő jelentőséget a kulturális közvetítő szerepének (52. és 53. bekezdés).

A Frontex olyan ügynökség, amelyre közfigyelem irányul. Annak ellenére, hogy a Frontex részletesen beszámol sok témakörről, gyakran mégsem ad tájékoztatást az olvasónak az ügynökség tényleges teljesítményéről vagy tevékenységeinek valós hatásáról. Például a közös műveletek értékelő jelentései nem tesznek különbséget a Frontex tevékenységeiből, illetve a nemzeti tevékenységekből fakadó eredmények között; nem adnak világos képet a közös műveletekben való tényleges tagállami közreműködés eredményességéről vagy hiányosságairól; nem nyújtanak információt a közös műveletek tényleges költségeiről sem (55. és 60. bekezdés). A jogalkotási döntéshozóknak megbízható információkra van szükségük ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozhassanak (51. bekezdés).

A Frontex:

1. hajtson végre rendszeresen gyorsreagálási gyakorlatokat, különösen a gyorsreagálási műveletek potenciális fogadóországai számára annak biztosítása érdekében, hogy szükség esetén valamennyi érintett fél megfelelően felkészült legyen;
2. határozza meg a kulturális közvetítő kompetenciakeretét, és tegyen lépéseket, hogy a tagállamok ugyanezt a megközelítést kövessék;
3. dolgozzon ki módszertant operatív tevékenységei eredményeinek értékelésére, különös tekintettel a közös műveletekre;
4. tegye közzé műveleteinek végleges költségeit, mihelyt azok rendelkezésre állnak.

Határidő: 2022 vége.

A Frontex nem hozta meg a szükséges intézkedéseket szervezeti felépítésének oly módon történő átalakításához, hogy az megfeleljen a 2016-ban kapott megbízatásnak. Humánerőforrás-tervezési hiányosságokat állapítottunk meg a kockázatelemzési és sebezhetőségi értékelési egységekben (74–76. bekezdés): egyik egység sem rendelkezik továbbra sem a szükséges kompetenciákkal.

Az (EU) 2019/1896 rendelet bevezetését, valamint azt követően, hogy a készenléti alakulat felállításának nyomán a Frontex eddigi támogató és koordinációs szerepe operatív szereppé változott, problémákat tártunk fel az ellenőrzésünk hatókörébe tartozó egységek közötti kommunikáció terén. A Frontex működését a „silókultúra” jellemzi (77. bekezdés), ami ellentmond annak, hogy az ellenőrzésünk tárgyát képező tevékenységek kölcsönösen függenek egymástól.

Új megbízatásának teljesítése érdekében 2027-ig 10 000 új operatív tisztviselő áll majd a Frontex rendelkezésére (a készenléti alakulat), és az Ügynökség évente átlagosan 900 millió euró költségvetésből gazdálkodhat. A jelenlegi helyzethez képest ezek az adatok hatalmas növekedésről árulkodnak. Ezeket az összegeket a Frontex bizonytalanul körvonalazott megbízatásából adódó igényeinek meghatározására létrehozott kritériumok híján, a Frontex műveleteinek tényleges költségeire és hatására vonatkozó információk rendelkezésre állása (57–60. bekezdés), és a tagállamokra gyakorolt hatásuk értékelése nélkül (79. bekezdés) határozták meg.

A sürgős szükségre hivatkozva az új rendeletet hatásvizsgálat vagy annak értékelése nélkül hagyták jóvá, hogy a Frontex teljesítette-e korábbi megbízatását (80. bekezdés). Emellett a tagállamok előre számolnak azokkal a költségvetési és szervezési kihívásokkal, amelyek a készenléti alakulatnak a személyi állomány létszámára gyakorolt hatásából adódnak (79. bekezdés). Ezenkívül nem egyértelmű, hogy a készenléti alakulat képes lesz-e a terveknek megfelelően működni (81. bekezdés).

A Frontex:

1. végezzen hivatalos elemzést a személyzeti igények azonosítása érdekében, különösen a kockázatelemzés és a sebezhetőségértékelés területén;
2. javítsa belső kommunikációs eljárásait azt biztosítandó, hogy a szükséges ismeret elve alapján sor kerüljön az információk megosztására.

Határidő: 2021 vége.

A jelentést 2021. április 29-i luxembourgi ülésén fogadta el a Bettina Jakobsen számvevőszéki tag elnökölte III. Kamara.

A Számvevőszék nevében

Klaus-Heiner Lehne
elnök

Mellékletek

I. melléklet. Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség – további információk a 2016. és 2019. évi megbízatásról

II. melléklet. A tagállamok válaszai a Számvevőszék kérdőívére

III. melléklet. Az EUROSUR 30 tagállam / schengeni társult ország általi végrehajtása

Az alábbi ábra bemutatja a rendeletben meghatározott funkciókat, és a legfrissebb információkat tartalmazza arról, hogy azokat a különböző tagállamok / schengeni társult országok milyen mértékben hajtották végre.

Megjegyzés: Egy tagállam nem vett részt az EUROSUR-rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

Három másik országnál számos funkció esetében „n. a.” megállapítást tüntettünk fel, mivel azokra országhatáruk helyzete miatt nekik nincsen szükségük. További két ország esetében szerepel a határszakaszok meghatározásával és a kapcsolódó határőrizeti tevékenységekkel kapcsolatban „n. a.” bejegyzés, mivel a jelentés időpontjában határszakaszaik alacsony hatásszintű minősítést kaptak, és ebben az esetben nem voltak kötelesek tájékoztatást adni az érintett intézkedéseikről.

Forrás: Bizottság, SWD(2018) 410.

• Nemzeti koordinációs központ működik

Valamennyi tagállam köteles nemzeti koordinációs központot kijelölni, működtetni és fenntartani, amely biztosítja a külső határőrizetért felelős valamennyi nemzeti hatóság közötti, valamint a többi nemzeti koordinációs központtal és az Ügynökséggel történő koordinációt és információcserét.

• A nemzeti koordinációs központ együttműködik valamennyi határőrizeti hatósággal

A nemzeti koordinációs központ biztosítja az időben történő információcserét és együttműködést a külső határőrizetért felelős valamennyi nemzeti hatósággal, valamint a többi nemzeti koordinációs központtal és az Ügynökséggel.

• A nemzeti koordinációs központ ellátja az 1052/2013/EU rendelet 5. cikkében felsorolt feladatokat

A nemzeti koordinációs központnak az alábbi feladatokat kell ellátnia:

• biztosítja az időben történő információcserét a kutatással és mentéssel, bűnüldözéssel, menekültüggyel és bevándorlással foglalkozó nemzeti hatóságokkal;
• kialakítja és naprakészen tartja a nemzeti helyzetképet;
• támogatja a nemzeti határőrizeti tevékenységek tervezését és végrehajtását;
• koordinálja a nemzeti határőrizeti rendszert, a nemzeti joggal összhangban;
• hozzájárul a nemzeti határőrizeti tevékenységek hatásának rendszeres méréséhez;
• összehangolja az operatív intézkedéseket más tagállamokkal.

• A nemzeti koordinációs központ a hét minden napján nonstop működik

A nemzeti koordinációs központ a hét minden napján, napi 24 órában működik.

• A nemzeti koordinációs központ kialakítja és naprakészen tartja a nemzeti helyzetképet

A nemzeti koordinációs központ nemzeti helyzetképet alakít ki és tart naprakészen, hogy megfelelő, pontos és időszerű információkat biztosítson a külső határok ellenőrzéséért és őrizetéért felelős valamennyi nemzeti hatóság számára. A nemzeti helyzetkép a nemzeti határőrizeti rendszerből, valamint a nemzeti hatóságok által működtetett stabil és mobil érzékelő eszközökből, a járőrszolgálatoktól és egyéb érintett nemzeti hatóságoktól és rendszerekből – többek között az összekötő tisztviselőktől, a műveleti központokból és a kapcsolattartó pontoktól – összegyűjtött információkat tartalmazza. Magában foglal továbbá a Frontex, a többi tagállam nemzeti koordinációs központjai és a hajózási adatszolgáltatási rendszerek által rendelkezésre bocsátott információkat. A nemzeti helyzetkép három rétegre, az eseményrétegre, a műveleti rétegre és az elemzési rétegre oszlik.

• A nemzeti helyzetkép eseményrétege kialakításra került

A nemzeti helyzetkép eseményrétege a következőkkel kapcsolatos rendkívüli eseményekből épül fel:

• szabálytalan határátlépések, beleértve a migránsok életét fenyegető veszélyt jelentő rendkívüli eseményekre vonatkozó információkat is;
• határokon átnyúló bűnözés;
• válsághelyzetek;
• egyéb események, többek között a külső határoknál jelen lévő azonosítatlan és gyanús szárazföldi járművek, hajók és egyéb járművek, illetve személyek kapcsán, valamint bármely egyéb olyan esemény, amely a külső határok ellenőrzésére jelentős hatást gyakorolhat.

• A nemzeti helyzetkép műveleti rétege kialakításra került

A nemzeti helyzetkép műveleti rétege a következőkre vonatkozó információkból épül fel:

• a tagállam saját eszközeivel – beleértve adott esetben a bűnüldözési missziókat támogató katonai forrásokat és a műveleti területeket is – kapcsolatos információk, köztük a saját eszközök helyzetére, állapotára és típusára, valamint az érintett hatóságokra vonatkozó információk. Megjegyzendő, hogy az ilyen eszközökért felelős nemzeti hatóság kérésére a nemzeti koordinációs központ dönthet úgy, hogy az ezekhez az információkhoz való hozzáférést a szükséges ismeret elve alapján korlátozza;
• a külső határok terepfeltételeire és időjárási viszonyaira vonatkozó információk.

• A nemzeti helyzetkép elemzési rétege kialakításra került

A nemzeti helyzetkép elemzési rétege a következőkből épül fel:

• a főbb fejleményekre és mutatókra vonatkozó információk;
• elemző jelentések, kockázatminősítési irányzatok, regionális monitoringrendszerek és tájékoztató közlemények;
• különösen a külső határszakaszok hatásszintjeinek meghatározásához releváns, elemzett információk;
• referenciaképek, háttértérképek, az elemzett információk megerősítése és változáselemzések (Föld-megfigyelési rendszer által készített képek), valamint felderített változások, térbeli referenciaadatok és a külsőhatár-átjárhatóságot mutató térképek.

• A határszakaszok helyzetképét megosztják a szomszédos tagállamokkal

A szomszédos tagállamok nemzeti koordinációs központjai közvetlenül és közel valós időben megosztják egymással a szomszédos külső határszakaszok helyzetképét az alábbiak tekintetében:

• rendkívüli események, valamint az eseményrétegben szereplő egyéb jelentős események;
• az elemzési rétegben szereplő taktikai kockázatelemzési jelentések.

• Az adatvédelmi szabályoknak való megfelelés

Amennyiben a nemzeti helyzetkép személyes adatok kezelését teszi szükségessé, ezen adatok kezelésének a vonatkozó adatvédelmi rendelkezésekkel összhangban kell történnie.

• A határszakaszokat meghatározták

Minden egyes tagállam határszakaszokra osztja a külső szárazföldi és tengeri határait, és a felosztás módjáról értesíti az Ügynökséget. Az Ügynökség az érintett tagállammal közösen kiértékeli a megállapított hatásszinteket.

• A határőrizeti tevékenységek a megállapított hatásszinteknek felelnek meg

A tagállamok az alábbi módon biztosítják, hogy a külső határszakaszokon végrehajtott határőrizeti tevékenységek megfeleljenek az adott hatásszinteknek:

• amennyiben egy külső határszakasz alacsony hatásszintűnek minősül, az illetékes nemzeti hatóságok kockázatelemzés alapján szervezik meg a rendszeres határőrizetet, és biztosítják, hogy a nyomon követéshez, azonosításhoz és feltartóztatáshoz elegendő személyzet és erőforrás álljon készenlétben a határ menti területen;
• amennyiben egy külső határszakaszt közepes hatásszintűnek minősítenek, akkor az illetékes nemzeti hatóságok a fenti intézkedéseken felül biztosítják, hogy a szóban forgó határszakaszon megfelelő határellenőrzési intézkedéseket alkalmazzanak, és azok meghozataláról értesítik a nemzeti koordinációs központot.
• amennyiben egy külső határszakaszt magas hatásszintűnek minősítenek, akkor a tagállam a közepes hatásszint kapcsán meghozott intézkedéseken felül – a nemzeti koordinációs központon keresztül – biztosítja, hogy a szóban forgó határszakaszon működő nemzeti hatóságok megkapják a szükséges támogatást, és hogy megerősített határőrizeti intézkedések meghozatalára kerüljön sor. Az ilyen tagállam támogatást kérhet az Ügynökségtől, amennyiben fennállnak a közös műveletek vagy a gyorsreagálási műveletek kezdeményezésére megállapított feltételek.

A nemzeti koordinációs központnak rendszeresen tájékoztatnia kell az Ügynökséget a magas hatásszintűnek minősített nemzeti határszakaszokon hozott intézkedésekről.

Amennyiben egy közepes vagy magas hatásszintűnek minősülő külső határszakasz egy másik tagállam határszakaszával szomszédos, a nemzeti koordinációs központ kapcsolatba lép az érintett szomszédos tagállam nemzeti koordinációs központjával, és törekszik a szükséges, határokon átnyúló intézkedések koordinálására.

IV. melléklet. Tengeri műveleti tevékenység

A Frontex 2006 óta szervez közös tengeri műveleteket. Bár e műveletek elnevezése az évek során változott, a Frontex jelenléte szakadatlan volt ezeken a földrajzi területeken.

Az alábbi ábra azt mutatja be, hogy ezeket a műveleteket mikor és hol hajtották végre.

Héra (Északkelet-atlanti terület)

A Héra közös műveletet 2006-ban indították a Nyugat-Afrikából a Spanyolország Atlanti-óceánon található területére, a Kanári-szigetekre irányuló illegális bevándorlás azt követő ugrásszerű növekedésének kezelésére, hogy Spanyolország az integrált külső felügyeleti rendszer (SIVE) telepítésével lezárta a Gibraltár-szorosi útvonalat, és a marokkói hatóságok fokozott válaszlépéseket tettek a leendő migránsok távozási kísérletei kapcsán.

Indalo (Földközi-tenger nyugati térsége)

A 2007 novemberében elindított Indalo volt az első olyan közös művelet, amelyet Spanyolország földközi-tengeri partjai mentén hajtottak végre. E művelet keretében a Frontex járőrszolgálatot működtetett az Észak-Afrika partjaitól (Marokkó és Algéria) induló, újra megnyílt migrációs útvonalon érkező irreguláris migráció felderítésére.

Minerva (Földközi-tenger nyugati térségének tengeri kikötői)

A 2007 augusztusában Spanyolország déli kontinentális tengerpartjának teljes körű ellenőrzése céljából elindított Minerva célja az volt, hogy megerősítse a határellenőrzést Algeciras és Almería tengeri kikötőjében; személyazonosság-ellenőrzéseket hajtsanak végre Ceuta kikötőjében; biztosítsák a spanyol parti tengervizek ellenőrzését, ahová a legtöbb migráns érkezett Algériából és Marokkóból.

A Minerva a „Szorosátkelés” művelet (Operación Paso del Estrecho) megerősítését eredményezte, amely a spanyol hatóságok által 1987 óta nyaranta (június 15. – szeptember 15.) végrehajtott művelet. A művelet célja az Európa különböző részeiről (főként Franciaországból, Belgiumból és Németországból) érkező, éves szabadságukra Észak-Afrikába visszatérő migráns munkavállalók és családjaik határátkelésének megszervezése.

Triton (Földközi-tenger középső térsége)

A Frontex 2014. november 1-jén elindította a Triton műveletet, azzal a céllal, hogy a Földközi-tengeren partiőrség teljesítsen szolgálatot, valamint hogy segítse Olaszországot megbirkózni a partjaira érkező migránstömeggel. A Triton a Hermész művelet (Szicília déli része, valamint a Lampedusa és Pantelleria szigetek körüli terület) és az Aeneas művelet (Calabria és Puglia partjain) műveleti területeit fedte le. Mind a Hermész, mind az Aeneas művelet 2014. október 31-én lezárult.

Az olasz hatóságok emellett leállították az olasz kormány által 2013. október 18-án indított, egy évig tartó haditengerészeti és légi műveletet, a Mare Nostrum-ot is, amelynek célja az volt, hogy kezelje a 2013 második felében Európába irányuló bevándorlási hullámot, és azt, hogy Lampedusa partjainál migránsok fulladtak a tengerbe. A Mare Nostrum művelettől eltérő módon a Triton a kutatás-mentés előtérbe helyezése helyett a határvédelemre összpontosított.

Thémisz (Földközi-tenger középső térsége)

A Triton művelet helyébe a 2018 februárjában indított Thémisz művelet lépett. Az olasz hatóságok kérésére ennek műveleti területét a Triton közös művelet 2017. évi műveleti területének kiigazításával alakították ki úgy, hogy azt csökkentették a Földközi-tenger középső térségében és növelték az Adriai-tengeren. A Thémisz művelet részeként a Frontex továbbra is jelen van az olasz hotspotokon, ahol az Ügynökség által kiküldött tisztviselők segítik az olasz hatóságokat a migránsok nyilvántartásba vételében, ujjnyomatuk levételében és állampolgárságuk meghatározásában.

Poszeidón (Földközi-tenger keleti térsége)

A Poszeidón művelet 2006-ban indult, amikor Görögország segítséget kért a Frontextől a Törökországgal közös tengeri és szárazföldi határainak őrizetéhez.

A közös művelet két részre oszlik: a Poszeidón tenger műveletre, amely a Földközi-tengeren és az Égei-tengeren található, Törökországgal közös tengeri határt felügyeli, és a Poszeidón szárazföldi műveletre, amely az Unió és Törökország Évrosz-folyón található, dél-keleti szárazföldi határát felügyeli.

Betűszavak és rövidítések

CIRAM: Közös integrált kockázatelemzési modell

eu-LISA: A Szabadságon, A Biztonságon És A Jog Érvényesülésén Alapuló Térség Nagyméretű IT-Rendszereinek Üzemeltetési Igazgatását Végző Európai Uniós Ügynökség

Europol: A Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége

EUROSUR: Az európai határőrizeti rendszer

FOSS: A Frontex egyablakos rendszere

FRAN: Frontex Kockázatelemzési Hálózat

JORA: Közös műveletek bejelentő rendszere

MIC-RAN: Tengeri hírszerző közösség és kockázatelemzési hálózat

Glosszárium

Belső határok: Az uniós tagállamok közötti határ, beleértve az Unión belüli utazás és kereskedelem céljára használt repülőtereket, valamint tengeri, folyami és tavi kikötőket.

Frontex Kockázatelemzési Hálózat (FRAN): A Frontexet a tagállamok kockázatelemzési és hírszerzési szakértőivel összekapcsoló hálózat.

Gyorsreagálási határvédelmi intervenció: A Frontex által indított és koordinált beavatkozás egy, a külső határain sürgős és rendkívüli nyomást jelentő helyzettel szembesülő tagállam megsegítésére.

Határátkelőhely: A határ jogszerű átlépésére lehetőséget biztosító hely.

Határellenőrzés: A határt átlépő vagy átlépni szándékozó személyek határon végzett ellenőrzése és őrizete.

Határokon átnyúló bűnözés: Tervezése, végrehajtása vagy hatása tekintetében határokon átnyúló dimenzióval rendelkező bűnözői tevékenység.

Határőrizet: A határoknak az illegális határátlépés megakadályozását célzó ellenőrzése.

Helyzetismeret: A külső határokon zajló, határokon átnyúló illegális tevékenységek helyzetének folyamatos ellenőrzésen, felderítésen és nyomon követésen alapuló ismerete.

Integrált határigazgatás: A biztonsággal és a kereskedelmi eljárások egyszerűsítésével foglalkozó uniós és tagállami hatóságok és ügynökségek közötti koordináció és együttműködés az Unió külső határain.

Közös integrált kockázatelemzési modell (CIRAM): A Frontex és a tagállamok által a határbiztonsággal kapcsolatos információcsere és együttműködés előmozdítása végett alkalmazott kockázatelemzési módszertan, amely hozzájárul a külsőhatár-igazgatás nagyobb koherenciájához.

Külső határok: Egy uniós tagállam és egy harmadik ország közötti határ, beleértve a repülőtereket és a tengeri, tavi vagy folyami kikötőket is.

Magas szintű okmányellenőrzést végző tisztviselő: Az útiokmányok széles skáláján alapos vizsgálatot végző tisztviselő.

Nemzeti koordinációs központ (NCC): A tagállamok határőrizeti hatóságai közötti tevékenységeket koordináló szerv, amely az egymással és a Frontexszel folytatott információcsere központjaként működik.

Tengeri hírszerző közösség és kockázatelemzési hálózat: A tagállamok tengeri kockázatelemzési képességeinek fejlesztésére és az uniós parti őrségek között a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem terén folytatott együttműködés támogatására irányuló hálózat.

Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) válaszai

Az Ügynökség tisztában van ezekkel a hiányosságokkal, és ezeket az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) értékeléséről szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett bizottsági jelentés is azonosította, amelyet a Bizottság a Frontexszel és a tagállamokkal/schengeni társult országokkal együttműködésben, 2018-ban készített. E megállapításokat a későbbiekben az (EU) 2019/1896 rendelet 24. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezés is figyelembe vette, amely szerint a „Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben meghatározza a helyzetképek információs rétegeinek részleteit és az egyedi helyzetképek létrehozásának szabályait. A végrehajtási jogi aktus meghatározza a nyújtandó információk típusát, a konkrét információk gyűjtéséért, feldolgozásáért, archiválásáért és továbbításáért felelős szervezeteket, a jelentéstétel maximális határidejét, az adatbiztonsági és adatvédelmi szabályokat, valamint a kapcsolódó minőség-ellenőrzési mechanizmusokat.” E végrehajtási jogi aktust még nem tették közzé, és ezért még nem kezdődött meg a végrehajtásra irányuló munka.

Az (EU) 2019/1896 rendelettel összhangban az eszközökre vonatkozó műszaki szabványok kidolgozásának célja az uniós műveleti tevékenységek során használt műszaki eszközök interoperabilitásának és kompatibilitásának biztosítása.

Az Ügynökség a tagállamokkal és a Bizottsággal együttműködésben meghatározott módszertana alapján egy átfogó szabványosítási folyamatot fog kidolgozni, amely többek között a Frontex műveleteiben használt eszközökre vonatkozó műszaki szabványok kidolgozását, valamint az információcserére vonatkozó műszaki szabványok kidolgozását is magában fogja foglalni.

A hiányosságot már az Európai Bizottság által 2018-ban készített értékelés során feltárták, és arra az EUROSUR helyzetképekről szóló végrehajtási jogi aktus tér ki. A Frontex Kockázatelemzési Hálózat (FRAN) általi jelentéstétel az EUROSUR információcserére és műveleti együttműködésre vonatkozó integrált keretének része lesz.

A Frontex az összehangolt közös műveleteinek műveleti területein túl, az EU külső határai előtti területeken bekövetkező eseményekre vonatkozóan is megkezdte a valós idejű információszolgáltatást a Frontex. Azt is meg kell jegyezni, hogy a Frontex megfigyelő repülőgépei által a kutatás-mentési hatóságoknak (többek között harmadik országok ilyen hatóságainak) szolgáltatott információknak köszönhetően a Frontex 2020 folyamán csak a Földközi-tenger középső részén csaknem 10 000 migráns életének megmentéséhez járult hozzá.

A CIRAM (közös integrált kockázatelemzési modell) Ügynökség általi végrehajtásának elmaradása nem pusztán a meghatározott határszakaszokra vonatkozó sebezhetőségi értékelésekben foglalt információk Frontexen belüli megosztásának hiányával magyarázható. Ezenfelül a kockázatelemzés hatóköre sokkal tágabb (az európai integrált határigazgatás valamennyi elemére kiterjed), mint a sebezhetőségi értékelés köre, amely a határellenőrzési tevékenységekre és néhány egyéb szempontra korlátozódik. A sebezhetőségi értékelés jelenleg minőség-ellenőrzési mechanizmusként van pozícionálva, és nem fedi le a sebezhetőség CIRAM 2.0 modellben leírt teljes körét.

Ez az információ a tagállami döntések által megszabott korlátozások miatt csak részben áll a Frontex rendelkezésére. Az Ügynökség csak korlátozott lehetőségekkel rendelkezik arra, hogy a teljes CIRAM-módszertant alkalmazza kockázatelemzési termékeire.

Noha a sebezhetőségértékelési tevékenységek valóban a tagállamok/schengeni társult országok nemzeti erőforrásainak és általános készültségének a felmérésére összpontosulnak, kezdettől több kezdeményezés indult, hogy túllépjenek a nemzeti képességek puszta felmérésén.

Ezek a következőket foglalják magukban:

• közös gyors sebezhetőségi értékelések, az EU külső határain megjelenő, több tagállamot/schengeni társult országot érintő kihívások esetén;
• regionális szimulációs gyakorlatok a szomszédos tagállamok/schengeni társult országok készültségének értékelése céljából a külső határaikon felmerülő, potenciális jövőbeli válság forgatókönyve alapján;
• kétéves jelentés a sebezhetőségértékelési tevékenységekről az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság részére (az (EU) 2019/1896 rendelet 32. cikkének (11) bekezdésében foglalt követelményekkel összhangban), amely tartalmazza az EU határellenőrzési hatóságai számára felmerülő közös kihívások és hiányosságok elemzését, a nemzeti képességek felmérésén túlmenően;
• tudásalapú termékek az Európai Határ- és Parti Őrség érdekelt felei által végzett tervezési tevékenységek támogatása érdekében. Ezek a termékek lehetővé teszik, hogy a sebezhetőségi értékelés megállapításai az Ügynökség több tervezési folyamatához információkkal szolgáljanak (az (EU) 2019/1896 rendeletben – különösen a 9., az 54. és a 64. cikkben – foglalt követelményekkel összhangban).

A Frontex a szárazföldi határokon – az észrevételekben említett, határátkelőhelyeken végzett műveleti tevékenységeken túlmenően – a határátkelőhelyek közötti határszakaszokon, az úgynevezett „zöldhatárokon” végzett műveleti tevékenységek végrehajtását is összehangolja. Ezek a műveleti tevékenységek főként a fogadó tagállamok határőrizeti kapacitásainak támogatásából állnak. E műveleti tevékenységek méretüket és eredményeiket tekintve is jelentősek.

A Frontex továbbá műveleti tevékenységeket végez végrehajtási hatáskörök mellett azokban a harmadik országokban, amelyekkel jogállásról szóló uniós megállapodás jött létre. Albánia és Montenegró esetében már ez a helyzet.

Az Ügynökség elismeri a külső határok mentén végzett műveleti tevékenységekből felhalmozódott – többek között a tényleges gyorsreagálású határvédelmi intervenciókból és a rendszeres gyakorlatokból szerzett – tapasztalatok értékét.

2019 során nem került sor gyorsreagálású határvédelmi gyakorlatra, mivel a jogalkotó az új megbízatásról tárgyalt annak elfogadása céljából.

A 2019-es rendelet az Európai Határ- és Parti Őrség reagálási képessége és kapacitása tekintetében jelentős változásokat és fejlesztést vezetett be, mégpedig a készenléti alakulat létrehozása révén. E változások teljességgel új igényeket támasztanak a gyorsreagálású határvédelmi intervenciós gyakorlatokkal kapcsolatban.

A 2020-ban, a Covid19-világjárvány kibontakozásának idején elindított két gyorsreagálású határvédelmi intervenció is sikerrel zárult.

A 2019-es rendelet előirányozza, hogy minden egyes tagállam vészhelyzeti tervet fogadjon el határainak igazgatására és a visszaküldésre vonatkozóan. A vészhelyzeti tervek a nemzeti integrált határigazgatási stratégiákkal összhangban ismertetik a képességek esetleges megerősítéséhez szükséges valamennyi intézkedést és erőforrást, ideértve a logisztikát, valamint a nemzeti szinten és az Ügynökség által nyújtott támogatást is.

A vészhelyzeti tervek azon részét, amelyhez az Európai Határ- és Parti Őrség által nyújtott további támogatásra van szükség, az érintett tagállam és az Ügynökség közösen állítja össze, a szomszédos tagállamokkal szoros együttműködésben.

Ebben a részben ki kell térni a gyorsreagálású intervenció kérelmezését célzó eljárások hiányára vonatkozó észrevételre.

A kísérleti tevékenységet 2018-ban és 2019-ben azzal a céllal készítettük elő, hogy megvizsgáljuk, miként lehetne továbbfejleszteni a kirendelt csapattagok koncepcióját a három hónapnál hosszabb időtartamú bevetések tekintetében. Ez nyilvánvalóbbá vált, miután a 2019-es rendelet tárgyalásai lezárultak, és megvalósult a készenléti alakulat koncepciója, különösen a hosszú távú kirendeléseket magában foglaló 2. kategóriával.

A Frontex tudomásul veszi a tolmácsolással összefüggő feladatok, illetve a kulturális közvetítéssel összefüggő feladatok közötti különbségtételt.

A kulturális közvetítést átfogó feladatként értelmezzük, amely a készenléti alakulat valamennyi profiljába tartozó felelősségi körök része. A tisztviselők gyakran humanitárius szervezetek, például az IOM közreműködésével tartott képzéseken és műveleti tájékoztatókon sajátítják el, hogy miként közeledjenek a harmadik országbeli állampolgárokhoz méltóságuk és kulturális hátterük tiszteletben tartása mellett. A személyes meghallgatási tanácsadók által tartott oktatásokon, amelyek a kulturális közvetítést területére is kiterjednek, különösen a migrációkezelés támogatását végző munkatársak, például a személyes meghallgatást végző szakértők vesznek részt.

Azért nem hoztunk létre külön kulturális közvetítői profilt, mert a Frontex azt a megközelítést követi, hogy több szempontot ötvöz, és többfunkciós profilokat hoz létre ahelyett, hogy egy-egy személyhez egyetlen szerepkört rendelne. Emellett nem szükségszerűen elérhetők kizárólag kulturális közvetítési készségekkel rendelkező humán erőforrások a tagállamok bűnüldöző szerveinél, amelyek 2020-ig a műveleti tevékenységekhez szükséges humán erőforrásokat elsősorban biztosították.

A kulturális közvetítés a visszaküldés területén is nagyon fontos, különösen a harmadik országokkal való együttműködés és a tanácsadás esetében (a tanácsadás keretében megbeszélésre kerül sor a [potenciális] visszatérésre kötelezett személlyel az önkéntes visszatérés lehetőségeiről, a visszaküldési eljárásokról és a visszailleszkedési támogatással kapcsolatos kötelezettségekről és lehetőségekről). A visszaküldéssel foglalkozó szakemberek tevékenységeire felkészítő képzés során nagy figyelmet fordítanak e készségekre és a kulturális különbségek kezelésével kapcsolatos hozzáállásra.

2021-ben a helyzetismereti és nyomonkövetési részleg elvégzi a portfólió felülvizsgálatát, és kísérleti jelleggel kipróbálja a leszállított termékek hatását és az azokkal való elégedettséget mérő mutatókat.

Az értékelő jelentésekben megtalálható nemcsak a közös művelet következtében biztosított, hanem a közös művelet miatt nemzeti szinten tett megnövelt erőfeszítések következtében biztosított pótlólagos erőforrásokat felhasználó tevékenység hatásának értékelése. Ezeket az erőfeszítéseket nemcsak abból a szempontból kell vizsgálni, hogy mennyi pótlólagos erőforrást bocsátanak rendelkezésre, hanem azon koordinációs szerep eredményét is figyelembe kell venni, amelyet az Ügynökség tapasztalataival és szakértelmével a tagállamok számára biztosít. Ezek a tényezők nehezen mérhetők.

A Frontex a közös műveletek lezárása után 60 napon belül köteles értékelő jelentést készíteni. A tagállamok 75 napon belül költségtérítési igényeiket is kötelesek benyújtani. Ennek következtében előfordulhat, hogy a Frontex a jelentés elkészítésekor még nem rendelkezik az igényelt tényleges összegek közléséhez szükséges információkkal.

Az egyes közös műveletek keretében viselt költségeket költségkategóriák szerinti bontásban a vonatkozó végleges értékelő jelentés tartalmazza, amelyet korlátozott körben terjesztenek. Az adatok a végrehajtott bevetések frissített nyomon követésén és a jelentés elkészítésének időpontjáig feldolgozott kifizetéseken alapulnak. A közös művelet végleges tényleges költsége azonban csak az n+2. évben, a támogatási megállapodás hatálya alá tartozó összes kifizetés teljesítésekor áll rendelkezésre. Ezen túlmenően a döntéshozatal támogatása érdekében az informatikai rendszeren keresztül napi frissített pénzügyi adatok állnak a vezetők rendelkezésére.

Utalva a Számvevőszék leírására, további hiányosságot okoz, hogy korlátozott a határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos információszolgáltatás a határokon átnyúló bűnözés megelőzésével, felderítésével és az ellene való küzdelemmel foglalkozó valamennyi nemzeti szintű szolgálat részéről. Ez a vámhatóságokat is érinti.

Az integrált határigazgatásért felelős valamennyi nemzeti hatóságnak információkat kellene szolgáltatnia a kockázatelemzéshez és a sebezhetőségi értékeléshez, ily módon lehetővé téve a határokon átnyúló bűnözés megelőzéséhez, felderítéséhez és az ellene való küzdelemhez szükséges átfogó műveleti válaszlépések előkészítését és végrehajtását.

Ezen túlmenően a Frontex más uniós ügynökségekkel és nemzetközi szervezetekkel is együttműködik a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem területén, erőfeszítéseket téve annak érdekében, hogy csökkentse a tájékozottság hiányát és biztosítsa a szinergiát más, megbízatással rendelkező szervezetekkel, különösen az Europollal és az Interpollal. E folyamatot az uniós szakpolitikai ciklus/EMPACT keretein belüli széles körű részvétel támogatja.

A tengerészeti területen a határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos információcsere további támogatása érdekében a Frontex 2020-ban elindította a kéthetente tartott tengerészeti párbeszédeket is a tengerészeti terület nyomon követésében részt vevő valamennyi Frontex szervezeti egységgel és tagállammal azzal a céllal, hogy információkat cseréljen az uniós határokon valós időben nyomon követett, esetlegesen érdeklődésre számot tartó hajókról. A különféle szolgáltatások igénybevételének kiegészítése érdekében, közös értékelés alapján közvetlenül aktiválják a Frontex megfigyelő repülőgépeit vagy a műholdas megfigyelést, az információkat pedig a nemzeti koordinációs központok hálózatán keresztül közlik az illetékes tagállamokkal.

A közös műveletek több céllal rendelkeznek, és hozzájárulnak a határokon átnyúló bűnözés megelőzéséhez, felderítéséhez és az ellene való küzdelemhez. Az uniós szakpolitikai ciklus/EMPACT keretében kialakított közös akciónapok megfelelnek az uniós tagállamok elvárásainak, és szorosan összekapcsolódnak a közös műveletekkel. Néhány, a Frontex által kidolgozott célzott kísérleti projekt is a határokon átnyúló bűnözés elleni további fellépéshez szükséges kapacitás építésére irányul. Az Ügynökség más szervezetek, különösen az Interpol és az Europol által koordinált műveleti tevékenységekben, valamint a vámhatóságok által a vám-együttműködési munkacsoport keretében előkészített fellépésekben (közös vámműveletek) is részt vesz.

Az EMPACT kerete lehetővé teszi, hogy a Frontex más szervezetekkel együtt – az EU egészére kiterjedő platformon, az EU által a súlyos nemzetközi bűnözés elleni küzdelem tekintetében meghatározott célok alapján – észszerűsítse erőfeszítéseit és hozzájárulását.

2020 folyamán a Frontex a világjárvány ellenére három közös akciónapot koordinált az uniós szakpolitikai ciklus/EMPACT keretében, mindhárom a folyamatban lévő Frontex közös műveletek platformjának segítségével, a bűnüldözési hatást fokozó további elemekkel valósult meg.

Valóban szükség van a határokon átnyúló bűnözésre irányuló műveleti reagálás továbbfejlesztésére a különféle uniós tagállami hatóságok, uniós ügynökségek és nemzetközi szervezetek, valamint harmadik országok szerepvállalásával. A közös akciónapok során gyűjtött tapasztalatoknak és az uniós tagállamok szükségleteinek azt a célt kell szolgálniuk, hogy a legközelebbi jövőben egyedibb kialakítású és célzottabb műveleti tevékenységeket lehessen előkészíteni.

2020-ban egy átalakítási program indult azzal a céllal, hogy javítsuk a részlegenkénti folyamatokat, az outputok eredményességét, és hatékonyabban hasznosítsuk az erőforrásokat.

2019 novemberében a szükséges ismeret elvén alapuló, formális megosztási politikát állapítottunk meg, 2020 februárjában pedig adatmegosztási politika elfogadására került sor.

Az 1052/2013/EU rendeletre hivatkozva a Frontex 2013 óta egy EUROSUR csomóponti integrációs interfész (Node Integration Interface – NII) elnevezésű alkalmazásprogramozási felületet (API) kínál és népszerűsít, amely lehetővé teszi az EUROSUR-ban részt vevő tagállamok/schengeni társult országok számára, hogy összekapcsolják nemzeti rendszereiket, valamint megkönnyíti az automatizált információcserét.

Az (EU) 2019/1896 rendelet paradigmaváltást követel meg az EUROSUR tekintetében, amely immár az információcserére és a műveleti együttműködésre szolgáló integrált, adatközpontú és rendszerfüggetlen keretté (nem rendszerré) vált. Ez a Frontex által kidolgozandó műveleti és műszaki szabványokkal együtt tovább fogja segíteni a tagállamok/schengeni társult országok Frontexszel való, illetve egymás közötti automatizált információcseréjét.

A Frontex hivatalosan nem része az EUROSUR helyzetképekről szóló végrehajtási jogi aktus elfogadási folyamatának. Az e szabványokra irányuló munka csak azt követően kezdődhet meg, miután hatályba lépett az EUROSUR helyzetképekről szóló végrehajtási jogi aktus.

Az (EU) 2019/1896 rendelet paradigmaváltást követel meg az EUROSUR tekintetében, amely immár az információcserére és a műveleti együttműködésre szolgáló integrált, adatközpontú és rendszerfüggetlen keretté (nem rendszerré) vált. Ez a Frontex által kidolgozandó műveleti és műszaki szabványokkal együtt tovább fogja segíteni a tagállamok/schengeni társult országok Frontexszel való, illetve egymás közötti automatizált információcseréjét. Az e szabványokra irányuló munka csak azt követően kezdődhet meg, miután hatályba lépett az EUROSUR helyzetképekről szóló végrehajtási jogi aktus.

A Frontex elfogadja az ajánlást.

A jogi rendelkezéseket az EUROSUR helyzetképekről szóló végrehajtási jogi aktus határozza meg. Miután ez hatályossá válik, a Frontex megkezdi a végrehajtást.

A Frontex elfogadja az ajánlást.

Folyamatban van a CIRAM frissítése, és ennek eredményeképpen a Frontex a határokon átnyúló bűnözés számos releváns szempontjának elemzését biztosítani tudja, ami lehetővé teszi a tagállamok/schengeni társult országok számára, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak a feltárt kockázatok kezelése vagy mérséklése céljából.

A Frontex elfogadja az ajánlást.

A Frontex elfogadja az ajánlást.

A Frontex már kapcsolatba lépett az eu-LISA-val és a DG HOME főigazgatósággal ezen adatok szolgáltatásának biztosítása érdekében.

A Frontex elfogadja az ajánlást.

A Frontex elfogadja az ajánlást.

A Frontex elfogadja az ajánlást.

A Frontex elfogadja az ajánlást.

Ellenőrző csoport

A Számvevőszék különjelentésekben mutatja be az uniós szakpolitikákra és programokra, illetve egy adott költségvetési területhez kapcsolódó, irányítással kapcsolatos kérdésekre irányuló ellenőrzéseinek eredményeit. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a külső fellépések, biztonságpolitika és jogérvényesülés kiadási területeiért felelős, Bettina Jakobsen számvevőszéki tag elnökölte III. Kamara végezte. Az ellenőrzést Le  Brincat számvevőszéki tag vezette Romuald Kayibanda kabinetfőnök és Annette Farrugia kabinetattasé, valamint Sabine Hiernaux-Fritsch ügyvezető, Maria Luisa Gomez-Valcarcel feladatfelelős, valamint Marc Mc Guinness és Renata Radvanska számvevők támogatásával.

Végjegyzetek

¹ 22 uniós tagállam (Belgium, Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Észtország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Finnország és Svédország), továbbá Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc.

² Az Európai Unió Tanácsának 2001. december 14–15-i laekeni ülése: Elnökségi következtetések, 42. pont (SN 300/1/01 REV 1).

³ A Tanács 2004. október 26-i 2007/2004/EK rendelete (HL L 349., 2004.11.25., 1. o.).

⁴ A francia „Frontières extérieures” (külső határok) kifejezés rövidítése.

⁵ Az Európai Parlament és a Tanács 2007. július 11-i 863/2007/EK rendelete a gyorsreagálású határvédelmi csapatok felállítására szolgáló eljárás bevezetéséről (HL L 199., 2007.7.31., 30. o.).

⁶ Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 1168/2011/EU rendelete (HL L 304., 2011.11.22., 1. o.).

⁷ Az Európai Parlament és a Tanács 2016. szeptember 14-i (EU) 2016/1624 rendelete az Európai Határ- és Parti Őrségről (HL L 251., 2016.9.16., 1. o.).

⁸ Az Európai Parlament és a Tanács 2019. november 13-i (EU) 2019/1896 rendelete az Európai Határ- és Parti Őrségről (HL L 295., 2019.11.24., 1. o.).

⁹ Az Európai Parlament és a Tanács 2016. szeptember 14-i (EU) 2016/1624 rendelete az Európai Határ- és Parti Őrségről.

¹⁰ COM(2018) 631: „Javaslat az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló új rendeletre”.

¹¹ COM(2018) 631 final.

¹² A Számvevőszék 24/2019. sz. különjelentése: „Migránsok menedékjoga, áthelyezése és kiutasítása: ideje többet tenni, hogy az eredmények kevésbé maradjanak el a kitűzött céloktól”.

¹³ Az Európai Parlament és a Tanács 2013. október 22-i 1052/2013/EU rendelete (HL L 295., 2013.11.6., 11. o.).

¹⁴ A Számvevőszék 20/2019. sz. különjelentése: A határellenőrzést támogató uniós információs rendszerek: hatékony eszköz, de nagyobb figyelmet kell fordítani az időszerű és hiánytalan adatokra.

¹⁵ Bizottság, SWD(2018) 410, 22. o. és a Számvevőszék 20/2019. sz. különjelentése, 27. bekezdés.

¹⁶ https://www.eulisa.europa.eu/

¹⁷ Az (EU) 2016/1624 rendelet 11. cikke.

¹⁸ Az 1168/2011/EU rendelet 4. cikke.

¹⁹ A Számvevőszék 22/2020. sz. különjelentése foglalkozott az ügynökségek közötti együttműködéssel, amely az európai integrált határigazgatás fontos alkotóeleme.

²⁰ COM(2018) 250 final.

²¹ Az igazgatótanács 2020. január 4-i 1/2020. sz. határozata az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulata számára rendelkezésre bocsátandó szakmai profilok elfogadásáról.

²² A Számvevőszék 22/2020. sz. különjelentése.

²³ Lásd: https://frontex.europa.eu/hu/rolunk/kulcsfontossagu-dokumentumok/.

²⁴ Az (EU) 2016/1624 rendelet 26. cikke és a 2019. november 13-i (EU) 2019/1896 európai parlamenti és tanácsi rendelet 47. cikke.

²⁵ Europol, EMCDDA EU drug markets report 2019, 137. o.

²⁶ Az (EU) 2019/1896 rendelet 82. cikke.

²⁷ Az Európai Számvevőszék 20/2019. sz. különjelentésének 22. bekezdése.

²⁸ Az Unió súlyos migrációs nyomással szembesülő külső határán elhelyezkedő létesítmény, amely első befogadó központként működik, ahol az érkezőket azonosítják, nyilvántartásba veszik és ujjnyomatot vesznek tőlük.

Időrendi áttekintés

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2021

SZERZŐI JOGOK

© Európai Unió, 2021.

Az Európai Számvevőszék dokumentumainak felhasználását a nyíltadat-politikáról és a dokumentumok további felhasználásáról szóló 6–2019. sz. számvevőszéki határozat szabályozza.

Ellenkező rendelkezés (pl. az egyedi szerzői jogi nyilatkozatokban foglaltak) hiányában az Európai Unió tulajdonában lévő számvevőszéki tartalmak a Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0) licenc alá tartoznak. Ennek értelmében a további felhasználás a forrás és a változtatások megfelelő feltüntetésével megengedett. A dokumentumok további felhasználásakor azok eredeti értelme és mondanivalója nem torzulhat. A Számvevőszék nem vonható felelősségre a továbbfelhasználás esetleges következményeiért.

Ha az adott tartalomban azonosítható magánszemélyek is érintettek (például ha egy kép a Számvevőszék munkatársait ábrázolja) vagy harmadik fél is szerepel a források között, adott esetben további jogokat is figyelembe kell venni. Amennyiben ilyen engedély kiadására kerül sor, az érvényteleníti a fenti általános érvényű engedélyt, és annak egyértelműen tartalmaznia kell a felhasználással kapcsolatos esetleges korlátozásokat.

Az olyan tartalmak felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek nem az Európai Unió tulajdonát képezik, adott esetben közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

Az 5., 6. és 8. ábrán szereplő ikonok: Pixel perfect from https://flaticon.com.

Az iparjogvédelem alatt álló szoftverek és dokumentumok – pl. szabadalmak, márkajelzések, bejegyzett formatervezési minták, logók és nevek – nem tartoznak a Számvevőszék továbbfelhasználási politikájának hatókörébe, így azok licencét a felhasználó nem kapja meg.

Az Európai Uniónak az europa.eu címtartomány alatt található intézményi weboldalai külső oldalakra mutató hivatkozásokat is tartalmaznak. Ezek nem tartoznak a Számvevőszék hatáskörébe, ezért ajánlott elolvasni az ott közzétett adatvédelmi és szerzői jogi rendelkezéseket.

Az Európai Számvevőszék logójának használata

Az Európai Számvevőszék logója kizárólag a Számvevőszék előzetes hozzájárulásával használható fel.

Kapcsolatba szeretne lépni az EU-val?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Információkat keres az EU-ról?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1952-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.