Az Európai Unió

A szervezet és tevékenységei

Ez az ismeretterjesztő kiadvány az Európai Unióról és annak tevékenységeiről nyújt tájékoztatást.

Az első rész röviden kifejti, hogy mi az Európai Unió.

„Az Európai Unió tevékenységei” című második rész azt ismerteti, hogy az Európai Unió milyen tevékenységet folytat 35 különböző területen az európai és a távolabbi területeken élő polgárok életkörülményeinek javítása érdekében.

A „Hogyan hoz döntéseket és hogyan lép fel az Európai Unió?” című harmadik rész az Európai Unió döntéshozatali folyamatának legfontosabb intézményeit, valamint azt ismerteti, hogy a döntéseik hogyan válnak fellépésekké.

  HTML PDF PRINT
Ez a kiadvány a következő formátumokban érhető el HTML PDF General Report Paper General Report

1 Az Európai Unióról röviden

Az Európai Unió (EU) 27 európai ország egyedülálló gazdasági és politikai uniója.

Az EU elődje a második világháború után jött létre. Az első lépések a gazdasági együttműködés megerősítésére irányultak abból a megfontolásból, hogy az egymással kereskedelmet folytató országok között kialakuló gazdasági egymásrautaltság által csökkenjen a konfliktusok valószínűsége. Ennek eredményeként 1958-ban megalakult az Európai Gazdasági Közösség, amelynek kezdeti célja a hat ország – Belgium, Németország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia – közötti egyre növekvő gazdasági együttműködés kibontakoztatása volt.

Azóta további 22 ország csatlakozott (az Egyesült Királyság 2020-ban kilépett az EU-ból), és hatalmas egységes piac (más néven belső piac) alakult ki, melynek kiépítése napjainkban is folytatódik, hogy a benne rejlő lehetőségeket a lehető legjobban kamatoztatni lehessen.

Az eleinte pusztán gazdasági téren elindított integráció ma már számos szakpolitikai területet átfog az éghajlatváltozástól, környezetvédelemtől és egészségügytől kezdve a nemzetközi kapcsolatokon és biztonságon át az igazságügyig és migrációig. Ezt a változást tükrözte, hogy 1993-ban az Európai Gazdasági Közösség helyébe az Európai Unió elnevezés lépett.

Az EU létrejöttének köszönhetően Európában az utóbbi több mint fél évszázadot a béke, a stabilitás és a jólét jellemezte, nőtt az életszínvonal, és megszületett a közös európai valuta: az euró. 19 országban több mint 340 millió uniós polgár saját fizetőeszközeként használja, és élvezi ennek előnyeit.

Azáltal, hogy az uniós tagországok között megszűnt a határellenőrzés, a kontinens legnagyobb részén szabadon lehet utazni. Ezenfelül az uniós polgárok jóval könnyebben telepedhetnek le és dolgozhatnak más európai országokban. Mindenki szabadon eldöntheti, melyik uniós tagállamban kíván tanulni, munkát vállalni vagy nyugdíjba vonulni. A foglalkoztatási, társadalombiztosítási és adózási kérdésekben az uniós polgárokat minden tagállamnak saját polgáraival megegyező bánásmódban kell részesítenie.

Az EU gazdaságának fő hajtómotorja az egységes piac. A piacon belül szabadon mozoghatnak az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek. Az EU számára fontos cél, hogy ezt a rendkívül értékes vívmányt más területeken is, így az energia-, a tudás- és a tőkepiacokon maradéktalanul érvényre juttassa, s ezáltal biztosítsa, hogy az európai polgárok a legteljesebben ki tudják aknázni a benne rejlő lehetőségeket.

Az EU továbbra is kiemelt figyelmet fordít arra, hogy intézményeinek működését átláthatóbbá és demokratikusabbá tegye. A döntések a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten születnek. A közvetlenül megválasztott Európai Parlament hatásköre bővült, és nagyobb szerephez jutottak a tagállami parlamentek is, amelyek szorosan együttműködnek az európai intézményekkel.

Az EU a részvételi demokrácia elvén működik: az EU szintjén a polgárok közvetlen képviselete az Európai Parlamentben valósul meg, a tagállamoké pedig az Európai Tanácsban és az Európai Unió Tanácsában (Miniszterek Tanácsa).

Az Európai Unió arra ösztönzi polgárait, hogy legyenek maguk is aktív részesei a demokratikus folyamatoknak, hozzászólásaikkal már a kidolgozás szakaszában segítsenek megadni az uniós szakpolitikák irányát, illetve éljenek konstruktív javaslatokkal a meglévő jogszabályok és politikák javításához. Az európai polgári kezdeményezés lehetővé teszi a polgárok számára, hogy nagyobb beleszólásuk legyen az életükre kiható uniós szakpolitikákba. A polgárok előtt emellett panasztétel és felvilágosításkérés lehetősége is nyitva áll az uniós jogszabályok alkalmazásával kapcsolatban.

Az Európai Unióról szóló szerződés szerint „az Unió EU emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.” Az európai életszemlélethez szervesen hozzátartoznak ezek az értékek.

Az emberi méltóságot tisztelet és védelem illeti, ezen nyugszik ténylegesen az összes uniós alapjog.

Az európai polgári lét politikai jogok gyakorlását is magában foglalja. Minden nagykorú uniós polgár választásra jogosult és választható az európai parlamenti választásokon, akár a lakóhelye szerinti országban, akár származási országában.

Az egyenlőség minden polgár törvény előtti egyenlőségét jelenti. A nők és férfiak közötti egyenlőség elve az összes uniós szakpolitika sarokköve és az európai integráció alapja. Egyetlen területen sem lehet megkerülni.

Az EU alapja a jogállamiság. Tevékenysége minden esetben a tagállamai által önkéntes alapon és demokratikusan elfogadott szerződéseken alapul. A jognak és az igazságnak független igazságszolgáltatás szerez érvényt. Az uniós tagállamok uniós joggal kapcsolatos kérdésekben az Európai Unió Bíróságának adtak végső illetékességet, amelynek ítéletei mindenki számára kötelező erejűek.

Az emberi jogokat az Európai Unió Alapjogi Chartája védi. Az alapvető jogok magukban foglalják a nemen vagy nemi identitáson, fajon vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint a személyes adatok védelméhez és az igazságszolgáltatáshoz való jogot.

2012-ben az EU nyerte el a Nobel-békedíjat a béke, a megbékélés, a demokrácia és az emberi jogok ügyének előmozdításáért Európában.

Uniós tagállamok és intézmények

Az EU-t a 27 tagállama és azok állampolgárai alkotják. Ezek az országok ugyan független, szuverén államok, azonban bizonyos döntéshozatali területeken „egyesítették” szuverenitásukat, mivel felismerték az ebben rejlő előnyöket.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tagállamok a döntéshozatali jogkörük egy részét az általuk létrehozott közös intézményekre ruházzák, így egyes közös érdekű konkrét ügyekben demokratikus, európai szintű döntések születhetnek.

Az Európai Unió tagállamai (2020)


Az uniós szintű döntéshozatalban számos intézmény vesz részt, többek között:

  • az uniós polgárokat képviselő és közvetlenül az uniós polgárok által megválasztott Európai Parlament;
  • az uniós tagállamok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács;
  • az uniós tagállamok kormányait képviselő Tanács (más néven az Európai Unió Tanácsa); valamint
  • az EU egészének érdekeit képviselő Európai Bizottság.

A tagállamok nemzeti parlamentjei szintén részt vesznek a döntéshozatalban és a jogalkotásban a két tanácsadó szerv mellett. Ezek a Régiók Európai Bizottsága, amely a regionális és helyi kormányzatok képviselőiből áll, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, amely a munkavállalói és munkaadói szervezetek képviselőiből és az érdekelt felek csoportjaiból tevődik össze.

Az Európai Bizottság feladata, hogy javaslatot tegyen új jogszabályokra, melyeket az Európai Parlament és a Tanács (az Európai Unió Tanácsa) fogad el.

A tanácsadó szervek (az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Európai Bizottsága), valamint a nemzeti parlamentek részt vesznek a folyamatban azzal, hogy elsősorban a szubszidiaritás és az arányosság elvének szempontjából véleményt alkotnak a javaslatokról. A szubszidiaritás azt jelenti, hogy az EU – a kizárólagos hatáskörébe tartozó területek kivételével – csak ott lép fel, ahol az uniós szintű fellépés hatékonyabb, mint a nemzeti szintű fellépés. Az arányosság elve szerint az uniós fellépést az uniós szerződésekben foglalt célkitűzések eléréséhez szükséges mértékre kell korlátozni. Az elfogadott uniós jogszabályokat a tagállamok és az érintett uniós intézmény vagy intézmények hajtják végre. A kiadvány harmadik része további információkat tartalmaz arról, hogy az EU hogyan hozza meg és hajtja végre a döntéseket.

Az uniós szerződések

Az EU valamennyi fellépése az összes uniós ország által önként és demokratikus úton jóváhagyott szerződéseken alapul. A szerződések megállapítják az Európai Unió célkitűzéseit, továbbá rögzítik az uniós intézmények működésére, a döntéshozatal módjára, valamint az EU és a tagállamai közötti kapcsolatra vonatkozó szabályokat.

Egyes konkrét esetekben nem minden tagállam vállal szerepet minden uniós szakpolitikai területen. Az euró például az EU egészének egységes valutája, az euró­övezet jelenleg mégis csak 19 tagállamot foglal magában: Dánia önként kívül maradt, a fennmaradó országok pedig még nem teljesítik a csatlakozás feltételeit. 22 tagállam tagja az útlevél nélküli mozgást lehetővé tevő schengeni térségnek, öt tagállam pedig megtartotta a saját határellenőrzését.

Távlatok

Az európai projekt továbbvitele érdekében Jean- Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke az Unió helyzetét értékelő, 2016-os beszédében pozitív menetrendet terjesztett elő a jogvédő, a feljogosító és a védelmező Európáról. Ezt az üzenetet üdvözölte az Európai Parlament, valamint üdvözölték az EU-27 vezetői a 2016. szeptember 16-án tartott pozsonyi csúcstalálkozón.

A pozitív menetrenddel kapcsolatos munka az Európa jövőjéről szóló bizottsági fehér könyvvel folytatódott 2017 márciusában, amely öt forgatókönyvet mutatott be azzal kapcsolatban, hogy az EU hogyan nézhet ki 2025-re. A fehér könyvet követően a Bizottság az EU számára bizonyos szakpolitikai területeken különböző lehetőségeket biztosító tematikus vitaanyag-sorozattal járult hozzá a vitához: Európa szociális dimenziója; a globalizációban rejlő lehetőségek kiaknázása; a gazdasági és monetáris unió elmélyítése; az európai védelem jövője; valamint az Európai Unió pénzügyeinek jövője.

A következő évek lehetőségeket és kihívásokat is tartogatnak az Európai Unió számára. A 2019. évi európai parlamenti választások, valamint az Európa jövőjének megvitatására irányuló, 2019. május 9-én a romániai Nagyszebenben megrendezett rendkívüli csúcsértekezlet lehetőséget teremtettek az EU számára arra, hogy megújítsa az emberek számára valóban fontos kérdések rendezésére irányuló elkötelezettségét.

Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke bejelentette az Európa jövőjéről szóló konferencia megrendezését, amelynek célja, hogy az európaiak beleszólhassanak az Unió működtetésébe, és elmondhassák, milyen eredményeket várnak tőle. A 2020-ban kezdődő, 2 évig tartó program keretében Európa-szerte minden korosztály, valamint a civil társadalom és az uniós intézmények képviselői is kinyilváníthatják a véleményüket.

2 Az Európai Unió tevékenységei

E kiadvány második része az EU 35 különböző szakpolitikai területen folytatott tevékenységeit foglalja össze, és további információkkal kapcsolatos hasznos linkeket is tartalmaz.

Közegészségügy


A COVID-19 koronavírus-fertőzéssel kapcsolatos legújabb információkért és utazási tanácsokért látogasson el az Európai Bizottság honlapjára.

A polgárok egészsége az Európai Unió kiemelt prioritása. Az EU egészségpolitikája kiegészíti a tagállami szakpolitikákat annak biztosítása érdekében, hogy az EU-ban élők mindannyian védelmet élvezzenek a határon átnyúló egészségügyi fenyegetésekkel szemben és hozzáférjenek színvonalas egészségügyi ellátáshoz.

Noha az egészségügyi ellátás megszervezése az egyes tagállamok felelősségi körébe tartozik, az EU a közös célkitűzések elérése érdekében kiegészíti a nemzeti szakpolitikákat. A határon átnyúló súlyos egészségügyi fenyegetésekre való felkészülés és reagálás terén az EU szerepe elengedhetetlen ahhoz, hogy megvédje az európaiakat, valamint magában foglalja az oltás érdekében történő fellépést és az antimikrobiális rezisztenciával, a pandémiákkal és más fertőző betegségekkel, például az ebolával szembeni küzdelmet. Az EU egészségpolitikája az erőforrások egyesítése révén méretgazdaságosságot is generál, továbbá segítséget nyújt az országoknak a közös kihívások – többek között a krónikus betegségek kockázati tényezői vagy a várható élettartam növekedése által az egészségügyi rendszerekre kifejtett hatás – kezelésében

Video:

Az EU tevékenységei

Az EU egészségpolitikája az EU egészére kiterjedő súlyos fenyegetések kezelésére, a betegségek megelőzésére, valamint arra összpontosít, hogy mindenkinek egyenlő esélye legyen a jó egészségre és a színvonalas egészségügyi ellátásra. A jó egészségnek örvendő népesség a gazdaság számára is kedvező, ezért az EU arra törekszik, hogy biztosítsa az EU-n belüli egészségügyi rendszerek hozzáférhetőségét, hatékonyságát és alkalmazkodóképességét.

Az EU számos különböző területen tevékenykedik, például a rákra vonatkozó ismeretek egyesítése, a védőoltások felvételének növelésére irányuló kapacitásépítés, az egészséges életmód előmozdítása, valamint a dohányzással kapcsolatos jogszabályok segítségével a dohányzás elleni küzdelem területén. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ felméri az újonnan megjelenő fenyegetéseket, így az uniós és a nemzeti egészségügyi hatóságok gyorsan reagálni tudnak. Ezenfelül annak biztosítása érdekében, hogy a betegek a legjobb kezelésben részesüljenek, az EU-ban a piaci forgalmazás előtt minden gyógyszert jóvá kell hagyni nemzeti vagy uniós szinten (az Európai Gyógyszerügynökség közreműködésével).

Az európai egészségügyi politikák végrehajtására szolgáló legfontosabb eszköz a harmadik uniós egészségügyi program. 449 millió euró költségvetése az uniós szintű együttműködési projekteket és a nemzeti egészségügyi hatóságok közös fellépéseit finanszírozza, emellett támogatja a nem kormányzati szervezeteket és a nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködést. Ezenfelül a Horizont 2020 program 7,5 milliárd eurót fordít az egészségügyi vonatkozású kutatásra és innovációra, míg az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, a strukturális alapok és az európai beruházási terv az egészségügyi infrastruktúrába és az egészségügy digitalizálásába invesztálnak.

Az európai egészségbiztosítási kártya abban segít az utazóknak, hogy másik uniós országban tett látogatásuk során bekövetkező betegség esetén kezelésben részesüljenek, a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó uniós jogszabályok pedig a polgárokat a tervezett ellátás érdekében történő határátlépéskor megillető jogokat határozzák meg. A ritka vagy összetett betegségben szenvedő betegek az európai referenciahálózatokon keresztül a hazájuk elhagyása nélkül igénybe vehetik a legjobb európai szakértelmet.

Éghajlat-politika és az európai zöld megállapodás

Az EU keményen dolgozik az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése, a tiszta, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és fenntartható gazdaságra való átállás megvalósítása, valamint az éghajlatváltozás elkerülhetetlen következményeinek kezelése érdekében.

Az EU az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedéseket tesz a Föld éghajlatában bekövetkezett változásokra – különösen az emberi tevékenység okozta üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedése miatti globális hőmérséklet-emelkedésre – adott válaszként. A magasabb átlaghőmérsékletnek számos következménye van, beleértve a szélsőséges időjárási események – mint az árvíz, a szárazság és a viharok – erősebb és gyakoribb előfordulását. Ezek az események nem pusztán az emberek számára jelentenek közvetlen veszélyt, hanem az élelmiszer-termelést is veszélyeztethetik, és vízhiányt okozhatnak, ami éhséget, regionális konfliktusokat és tömeges migrációt válthat ki.

Video:

Az EU tevékenységei

Az éghajlatváltozás veszélyes szint alatt tartása érdekében a Párizsi Megállapodás keretében a nemzetközi közösség megállapodott abban, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti szintet jóval kevesebb mint 2°C-kal meghaladó szinten kell tartani, a cél pedig a hőmérséklet-emelkedés 1,5°C-ra korlátozása. Az EU számos szakpolitikát és eszközt vezetett be a kibocsátás csökkentése és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás ösztönzése érdekében, míg alkalmazkodást célzó stratégiája olyan intézkedéseket támogat, mint árvízvédelmi rendszerek kiépítése, szárazságtűrő növények kifejlesztése és az építési előírások módosítása.

Az éghajlatváltozás figyelmen kívül hagyása rendkívül költséges lehet az EU és a világ többi része számára. A tiszta technológiák iránti egyre növekvő igény ugyanakkor lehetőségeket kínál az innováció, az ipari modernizáció és a zöld állások és növekedés terén. Az éghajlat-politika immáron az EU valamennyi főbb kiadási programjába beépül, és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó uniós költségvetés 20%-át fordítják az éghajlattal kapcsolatos kezdeményezésekre.

Az EU vezető szerepet vállal az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló globális erőfeszítésekben, különösen azáltal, hogy arra ösztönzi a nemzetközi közösséget, hogy tartsa fenn a Párizsi Megállapodás lendületét, és világszerte megvalósítsa azt a gyakorlatban.

Az, hogy 2050-re a világ első klímasemleges kontinensévé váljunk, napjaink legnagyobb kihívása és egyben lehetősége is. Ennek elérése érdekében az Európai Bizottság előterjesztette az európai zöld megállapodást. Ez a maga nemében az eddigi legambiciózusabb intézkedéscsomag, amely lehetővé hivatott tenni, hogy az európai uniós polgárok és vállalkozások élvezni tudják a környezetbarát, fenntartható gazdaságra való átállás előnyeit.

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer az EU éghajlat-politikájának sarokköve, és költséghatékonyan csökkenti Európán belül az ipar, az erőművek és a légi közlekedés okozta kibocsátást. Az uniós országok azt is vállalták, hogy a más ágazatokból, például a közlekedésből, az építőiparból és a mezőgazdaságból származó kibocsátások csökkentésére irányuló nemzeti célokat tűznek ki.

Gazdaság, pénzügyek és az euró

A gazdasági és monetáris unió és az euró közös alapot szolgáltat az Európán belüli nagyobb mértékű stabilitáshoz, növekedéshez és jóléthez.

A gazdasági és monetáris unió az összehangolt gazdaság- és fiskális politika, a közös monetáris politika és a közös valuta, az euró révén egyesíti és integrálja az EU gazdaságait. Ez a munkahelyteremtés, a növekedés, a társadalmi méltányosság és a pénzügyi stabilitás megvalósításának hatékony eszköze, ugyanakkor egy még befejezendő, folyamatban lévő munka.

Video:

Az EU tevékenységei

Az euróövezeten és az EU-n belüli uniós gazdaság- és pénzügyi politika céljai a következők:

  • a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítása;
  • a makrogazdasági és a költségvetési stabilitás előmozdítása;
  • a gazdasági és monetáris unió hatékony működésének javítása;
  • a beruházások támogatása;
  • a makrogazdasági egyensúlyhiány megakadályozása, illetve korrigálása;
  • a nemzeti strukturális politikák összehangolásának támogatása; valamint
  • az EU-n kívüli jólét előmozdítása.

A 2008-as gazdasági és pénzügyi válságra reagálva az EU gazdasági kormányzását a Stabilitási és Növekedési Paktum – a tagállamok által a gazdasági és monetáris unió stabilitásának elősegítése és fenntartása érdekében követett költségvetési szabályok – tökéletesítésével erősítették meg. A pénzügyi piacokról kizárt országok (például Görögország) pénzügyi és szakpolitikai támogatásban részesültek, és létrejött az Európai Stabilitási Mechanizmus az euróövezet ilyen helyzetekre nyújtott tartós megoldásaként.

Bevezetésre került a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás is az egyes tagállamokban felmerülő, esetlegesen problémás gazdasági tendenciák nyomon követése és korrigálása, valamint annak megakadályozása érdekében, hogy más tagállamokat érintsenek.

A 2002 óta forgalomban lévő, és 19 tagállam több mint 340 millió polgára által használt euró a világ második legfontosabb valutája az USA-dollár után. Az egységes valuta praktikus a polgárok számára és kedvező a vállalkozások számára, emellett az európai integráció jelentős eredményét képviseli.

A 2014 novemberében elfogadott európai beruházási terv állami garanciákat használ a magánberuházások ösztönzésére. A terv Európai Stratégiai Beruházási Alapja már 439 milliárd euró értékű beruházást mozgósított (2019 októberéig), ami felülmúlta a várakozásokat. A terv beruházásai 1,1 millió munkahely teremtését segítették elő, amely szám 2022-re várhatóan 1,7 millióra nő. Az elképzelések szerint több mint egymillió kis- és középvállalkozás fog jobban hozzáférni a finanszírozáshoz, és a tervnek köszönhetően az EU GDP-je 0,9%-kal nőtt.

Migráció és menekültügy

Az EU közös migrációs és menekültügyi politikája segítséget nyújt Európának a migrációval kapcsolatos kihívások kezelésében.

Az EU-ban 2015 óta több mint 3,2 millió menedékkérő kérelmezett nemzetközi védelmet, közülük sokan a Szíriában és más instabil országokban folyó háború és terror elől menekültek.

Video:

Az EU tevékenységei

Az EU közös migrációs és menekültügyi politikát hozott létre az Unióba irányuló migráció okozta számos kihívás – többek között a nemzetközi védelmet kérő személyek – kezelésére. Ez a szakpolitika a következő, válságkezelésre hivatott fellépéseket tartalmazza.

Az EU több mint 10 milliárd eurót szán a menekültválság kezelésére, az Európa tengerpartjaira érkező menekültek legsürgősebb humanitárius szükségleteinek kezelését célzó projektek finanszírozásával. Az EU ezenkívül humanitárius segélyt nyújt az EU-n kívüli országokban tartózkodó menekülteknek és migránsoknak, és támogatja az irreguláris migráció alapvető okainak kezelésére irányuló munkát.

A tagállamok a Bizottság javaslata alapján elfogadták, hogy Görögországból és Olaszországból más uniós országokba helyezik át a menedékkérőket. Az EU a területére való biztonságos és legális belépési módokat is létre akar hozni a menedékkérők számára. A tagállamok által elfogadott önkéntes áttelepítési program 22 500 ember áttelepítését irányozza elő az EU-n kívülről az uniós tagállamok területére. Az EU ara törekszik, hogy növelje a területén tartózkodásra nem jogosult irreguláris migránsok hazájukba való visszaküldési arányát.

Az EU és Törökország 2016 márciusában megállapodást kötött arról, hogy a Törökországból a görög szigetekre érkező irreguláris migránsokat és menedékkérőket vissza lehet küldeni Törökországba. A görög szigetekre jogellenesen átkelő és Törökországba visszaküldött minden egyes szír állampolgárért cserébe az EU átvesz Törökországból egy olyan szír állampolgárt, aki nem jogellenesen kísérelte megtenni ezt az utat. Ennek következtében jelentősen csökkent a szigetekre jogellenesen érkezők száma. Az EU 3 milliárd eurót bocsátott rendelkezésre a Törökországban befogadott menekültek szükségleteinek kezelésére.

2015 óta több mint 620 000 emberi életet mentettek meg az Égei- és a Földközi-tengeren, ez az olasz és a görög mentési műveleteknek és a 2016-ban létrehozott Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség munkájának köszönhető.

A jelenlegi és a jövőbeni igényeknek megfelelően a Bizottság a hatályos menekültügyi jogszabályok mélyreható reformjára tett javaslatot. Az alapelv változatlan marad: az embereknek először a belépés szerinti első uniós tagállamban kell menedékjogot kérelmezniük, kivéve, ha máshol családtagjuk van, de minden olyan esetben, amikor valamely tagállam túl sok menekültet fogad be, szolidaritásnak és méltányos felelősségmegosztásnak kell lennie az EU-n belül.

Határok és biztonság

Az Európai Unió biztonsági unió megteremtésére törekszik, azáltal, hogy a terrorizmus és a súlyos bűncselekmények elleni küzdelemmel és Európa külső határainak megerősítésével Európát biztonságosabbá teszi.

Az EU a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló, belső határok nélküli térséget kínál a polgárai számára. A biztonsági unió általános célkitűzése, hogy ez a térség biztonságosabb hellyé váljon. Az EU és a tagállamok együttműködést folytatnak a terrorizmus és az erőszakos radikalizálódás, a súlyos és szervezett bűnözés és a kiberbűnözés kezelése érdekében.

Video:

Az EU tevékenységei

Az EU fellépésének hangsúlyos eleme a tagállamok támogatása, mégpedig a következők révén:

  • a nemzeti bűnüldöző hatóságok, vámhatóságok és határőrségek közötti információcsere;
  • az uniós ügynökségek támogatásával megvalósított operatív együttműködés;
  • képzés, a bevált gyakorlatok cseréje, pénzalapok képzése, kutatás és innováció.

A Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) a súlyos és szervezett bűncselekmények ügyében folytatott nyomozás érdekében tömöríti a tagállamokat. A Bizottság ezenkívül annak biztosítására törekszik, hogy a biztonságot, a határ- és migrációkezelést célzó, különböző uniós információs rendszerek „interoperábilisak” legyenek, azaz képesek legyenek egymással kommunikálni.

Az EU naprakésszé és szigorúbbá tette a jogszabályait azáltal, hogy harmonizálta a terrorcselekmények fogalommeghatározását, és bűncselekménnyé nyilvánította a terrorizmussal kapcsolatos utazást, képzést és a terrorizmus finanszírozását. Az EU a radikalizálódással kapcsolatos tudatosságnövelő hálózat közreműködésével fokozza a radikalizálódás megakadályozására, valamint a terrorista harcosok visszaküldése jelentette kihívás kezelésére irányuló erőfeszítéseket. A Bizottság az uniós internetfórummal segíti elő a legfontosabb internetes vállalatok, a bűnüldöző hatóságok és a civil társadalom közötti együttműködést az online illegális tartalmakhoz való hozzáférés csökkentése, valamint a terrorista propaganda elhárítását célzó, hatékony, alternatív retorika biztosítása érdekében. A Bizottság továbbá azt javasolta, hogy az internetes vállalatok számára kötelezővé kell tenni a terrorista tartalom internetről való eltávolítását a nemzeti hatóságok eltávolításra vonatkozó végzésétől számított egy órán belül.

2018 decemberében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elfogadta a kiberbiztonsági jogszabályt, amely megerősíti az EU kiberbiztonsági ügynökségének (Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség) hatáskörét, hogy jobban tudja támogatni a tagállamokat a kiberbiztonsági fenyegetések és támadások leküzdésében.

A Schengeni Megállapodásnak köszönhetően az EU-ban számos belső határon fokozatosan felszámolták az ellenőrzéseket. Az elmúlt években a migrációs válság és a változó biztonsági helyzet bebizonyította, hogy a schengeni térségnek erős külső határokra van szüksége. 2017-ben az EU új szabályokat fogadott el a külső schengeni határokra vonatkozóan, mégpedig azzal a céllal, hogy megerősítse a személyek, beleértve az európai polgárok megfelelő adatbázisokban való ellenőrzését, s ezáltal megbizonyosodjon arról, hogy nem jelentenek fenyegetést a közrendre vagy a belső biztonságra. Ezenfelül jelenleg az új Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) több mint 1600 tisztviselője segíti a tagállamok nemzeti határőrségeit például görögországi, olaszországi, bulgáriai és spanyolországi járőrözés során. A Bizottság javaslata szerint az Ügynökség szerepét tovább kell erősíteni azzal, hogy egy 10 000 fős operatív személyzetből álló készenléti alakulatot hoznak létre.

Vállalkozás- és iparpolitika

Az EU célja, hogy versenyképesebbé tegye az ipart és a vállalkozásokat, valamint a vállalkozásbarát üzleti környezet biztosítása révén ösztönözze a foglalkoztatást és a növekedést.

Az EU vállalkozás- és iparpolitikája a következőkre irányul: a vállalkozási környezet javítása, a vállalkozói készséget és a munkahelyteremtést biztosító légkör előmozdítása, valamint a kisvállalkozások finanszírozáshoz jutásának és piacra jutásának megkönnyítése. Az EU-n belül a kis- és középvállalkozások az összes vállalkozás 99%-át képviselik, a magánszektorbeli összes foglalkoztatásnak kétharmadát adják. Az uniós szakpolitikák ösztönzik az új vállalkozások létrehozását és támogatják az innovatív vállalkozások növekedésre irányuló erőfeszítéseit. A megerősített kereskedelmi megállapodások piacokat nyitnak az uniós vállalkozások számára, és fel lehet lépni az EU-n kívülről folytatott tisztességtelen verseny megakadályozása érdekében. Az EU céljai a következők:

  • ipari bázisának megerősítése, valamint a karbonszegény gazdaságra való áttérés előmozdítása;
  • az innováció mint új növekedési forrásokat teremtő eszköz előmozdítása;
  • a kisvállalkozások ösztönzése és a vállalkozási kultúra előmozdítása;
  • uniós árupiac garantálása; valamint
  • az uniós űripari beruházások előnyeinek maximalizálása.
Video:

Az EU tevékenységei

Az EU elköteleződött amellett, hogy segíti a vállalkozásokat és az ipart a versenyképessé válásban, valamint a növekedés megvalósításában és új munkahelyek teremtésében. Az a cél, hogy az európai vállalatok intelligensebbé, innovatívabbá és fenntarthatóbbá váljanak. Az iparpolitika megfelelő keretfeltételek (például intelligens jogszabályok és készségfejlesztés) létrehozásával járul hozzá a versenyképességhez. Az Európai Bizottság ágazatspecifikus cselekvési terveket és jogszabályokat dolgozott ki több mint egy tucat kulcsfontosságú ipari ágazat – többek között a vegyipar, a gépjárműipar, az élelmiszeripar, a gyógyászati ágazat, a biotechnológia és a repüléstechnikai ágazat – támogatására. A Bizottság továbbá geostratégiai vonatkozású és jelentős állami beavatkozás alá eső ágazatokért, például a védelemért, a biztonságért és az űriparért felel.

Az Európai Bizottság az Európai Beruházási Bankkal közösen útjára indította az európai beruházási tervet. A terv keretében létrejött az Európai Stratégiai Beruházási Alap az Európán belüli beruházások mozgósítása érdekében. 2018 novemberéig a terv 360 milliárd euró értékű beruházást mozgósított. Az alap az Európai Beruházási Bank által finanszírozott projektek támogatására szolgáló biztosítékokat nyújt, az infrastruktúrára, az innovációra és a kisebb vállalatokra összpontosít. Körülbelül 850 000 kis- és középvállalkozás profitálhat majd a finanszírozáshoz való jobb hozzáférésből. A Bizottság több, az innováció és a vállalkozói készség támogatását célzó uniós programot irányít, többek között a következőket:

Az EU emellett számos támogató szolgáltatást kínál a vállalkozásoknak, beleértve az Enterprise Europe Networköt és az Erasmus fiatal vállalkozóknak programot.

Egységes piac

Az egységes piac az EU egyik legnagyobb vívmánya, amely ösztönzi a növekedést és a munkahelyteremtést, és megkönnyíti a mindennapi életet a polgárok és a vállalkozások számára.

Az egységes piacnak (más néven: belső piac) köszönhetően a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a pénzeszközök csaknem olyan szabadon mozoghatnak az EU területén, mint egyetlen országon belül. Az uniós polgárok bármely uniós országban folytathatnak tanulmányokat, élhetnek, vásárolhatnak, vállalhatnak munkát és nyugdíjba vonulhatnak, és Európa egész területéről származó termékeket használhatnak.

Az uniós tagállamok közötti szabad kereskedelem és szabad mozgás technikai, jogi és bürokratikus akadályainak százai kerültek felszámolásra azért, hogy a dolgok zökkenőmentesebbé váljanak az egységes piacon belül. Ennek következtében a vállalatok kiterjesztették a tevékenységüket a verseny pedig csökkentette az árakat és több választási lehetőséget biztosított a fogyasztók számára. Az Európán belüli telefonhívások például sokkal olcsóbbak, a légi viteldíjak jelentősen visszaestek, és új útvonalak nyíltak meg. Az EU ugyanakkor annak biztosítására törekszik, hogy a nagyobb fokú szabadság ne veszélyeztesse a méltányosságot, a fogyasztóvédelmet vagy a környezeti fenntarthatóságot.

Video:

Az EU tevékenységei

Az Európai Bizottság a hatóságokkal és az érdekeltekkel együttműködésben követi nyomon és érvényesíti a hatályos szabályokat annak érdekében, hogy az emberek és a vállalkozások kihasználhassák az egységes piac nyújtotta lehetőségeket. Továbbra is vannak azonban bizonyos akadályok a teljeskörűen működő egységes piac előtt. Az EU különösen a következőkre törekszik:

  • kezelje mindazokat a jelenlegi szabályozási vagy közigazgatási akadályokat, amelyek gátolják, hogy az emberek egyszerűen tudjanak árukat vásárolni vagy eladni, valamint szolgáltatásokat nyújtani vagy igénybe venni egy másik tagállamból vagy tagállamban;
  • a vállalatok – a kis- és nagyvállalatok – számára megkönnyítse, hogy az európai beruházási terv és a tőkepiaci unió segítségével pénzeszközöket teremtsenek;
  • arra ösztönözze a munkavállalókat, hogy más uniós országokban elhelyezkedve betöltsék az üres álláshelyeket és pótolják az ott hiányzó készségeket, többek között az európai szakmai kártya és az EURES foglalkoztatási mobilitási portál segítségével;
  • megelőzze az ún. szociális dömpinget, vagyis az olcsóbb munkaerő igénybevételének és a gyártás olyan országokba vagy területekre telepítésének gyakorlatát, ahol alacsonyak a munkabérek;
  • fellendítse a nemzeti adóhatóságok közötti együttműködést; valamint
  • közös, konszolidált uniós társaságiadó-alapot és pénzügyi tranzakciós adót hozzon létre.

A személyek szabad mozgását garantáló egységes piaci szabályokon túlmenően az uniós polgároknak nincs szükségük útlevélre az uniós tagállamokat (Bulgária, Írország, Horvátország, Ciprus és Románia kivételével), valamint Izlandot, Liechtensteint, Norvégiát és Svájcot magában foglaló schengeni térségen belüli utazáshoz. A schengeni térségen belüli biztonság biztosítása érdekében ezek az országok fokozták az EU külső határain végzett ellenőrzéseket, valamint a rendőrségi együttműködést is.

Az Európa Önökért portál információt nyújt más uniós országok lakhatási, munka-, utazási, tanulási és vállalkozási lehetőségeiről. Továbbá hozzáférést biztosít olyan szolgáltatásokhoz, mint az Európa Önökért Tanácsadó Szolgálat (személyre szabott jogi tanácsadás céljából) és a SOLVIT (a külföldi állami hatóságokkal kapcsolatos problémák megoldása céljából).

Digitális gazdaság és társadalom

Az EU digitális egységes piacának célja, hogy lehetőségeket teremtsen a polgárok és a vállalkozások számára, és javítsa Európának a digitális gazdaság világelső szereplőjeként betöltött szerepét.

Az EU továbbra is folytatja azoknak az akadályoknak a felszámolását, amelyek gátolják a polgárokat, a kormányzatokat és a vállalkozásokat az internet előnyeinek teljes mértékű kihasználásában. A megoldások a területi alapú tartalomkorlátozás megszüntetésétől kezdve a mobiltelefonok barangolási díjainak megszüntetésén és az internethez való hozzáférés és a digitális készségek hiányának leküzdésén át az új hordozhatósági szabályokig terjednek, hogy az emberek ugyanúgy hozzáférhessenek a televíziós, játék- és zenei előfizetéseikhez az EU-n belüli utazás során, mint otthon.

Video:

Az EU tevékenységei

A digitális egységes piac javítani fogja az e-kereskedelmet és a csomagkézbesítést, megszünteti a területi alapú tartalomkorlátozást és felülvizsgálja a hozzáadottérték-adót. A telekommunikációs és médiapolitika reformjával, az online platformok viselkedésére vonatkozó szabályok felülvizsgálatával és az online világ biztonságosságának és védettségének biztosításával fejleszteni fogja az üzleti környezetet. A digitális egységes piac a nem személyes adatok szabad áramlásának biztosításával, a digitális készségekbe való beruházással és az online közszolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés biztosításával szintén segíteni fogja a gazdaság élénkítését. Az emberek és a vállalkozások képesek lesznek arra, hogy jogszerűen, biztonságosan, védetten és megfizethető módon kereskedjenek online, találjanak innovatív megoldásokat és lépjenek kapcsolatba egymással, ami megkönnyíti az életüket. A digitális egységes piac megvalósítása évente több száz milliárd euróval járulhat hozzá az uniós gazdasághoz, és több százezer munkahelyet teremthet.

Az Európai Bizottság a 2015. évi digitális egységes piaci stratégiájában bejelentett legtöbb jogalkotási javaslatot benyújtotta. Jelenleg arra helyeződik a hangsúly, hogy a javaslatok megvalósuljanak az uniós polgárok számára. Az alábbiakban olvasható néhány példa az eddig megtett lépésekre.

  • 2017 júniusában megszűntek a barangolási díjak, így a polgárok az EU-n belüli utazásaik során a mobileszközeiket ugyanolyan tarifák mellett használhatják, mint otthon.
  • 2018 májusa óta a polgárok és a vállalkozások az EU személyes adatok védelmére vonatkozó szigorú, új szabályainak előnyeit élvezik.
  • A Bizottság célja, hogy a polgárok a lehető legjobb internetkapcsolattal rendelkezzenek, a WiFi4EU kezdeményezés pedig az EU egész területén a helyi közösségeken belüli ingyenes és nyilvános wifipontok létrehozását támogatja.
  • A Bizottság új eszközöket javasolt a polgárok és a vállalkozások kibertámadások elleni védelmének támogatása érdekében, valamint megerősítette a kiberbiztonsági ügynökségét és 2018-ban a kiberbiztonsági kompetencia-központját.
  • Javaslatok születtek új kezdeményezésekre az e-egészségügy, a félretájékoztatás kezelése, az online platformok átláthatósága, a mesterséges intelligencia, a szuper-számítástechnika, az 5G, a blokklánc, valamint a nyugat-balkáni országokra vonatkozó digitális stratégia terén.
  • A Bizottság 9,2 milliárd euró értékű beruházást irányzott elő a Digitális Európa és a Kreatív Európa programokba annak érdekében, hogy az EU a digitális átalakulás élvonalában maradjon.

Foglalkoztatás és szociális ügyek

Az EU hozzájárul ahhoz, hogy Európa egész területén több és jobb munkahelyet lehessen teremteni, és – többek között a 86,4 milliárd euró költségvetésű Európai Szociális Alappal – arra törekszik, hogy valamennyi polgára számára tisztességes szociális normákat biztosítson.

A foglalkoztatáspolitikák és a szociális ügyek közötti felelősség megoszlik az EU és a tagállamai között. Az Európai Bizottság a foglalkoztatást, a növekedést és a beruházásokat kiemelt prioritásává tette, amelyet az európai beruházási terv támogat.

Video:

Az EU tevékenységei

Az uniós foglalkoztatás- és szociálpolitika céljai a következők:

  • minőségi munkahelyek teremtése az EU egész területén;
  • a munkavállalók segítése a saját országukban vagy más uniós országban való álláskeresésben;
  • a készségek és a vállalkozói készségek előmozdítása;
  • a szociális biztonsági rendszerek összehangolása és korszerűsítése;
  • jobb munkakörülmények teremtése közös minimum­szabályokkal;
  • a társadalmi befogadás támogatása és a szegénység elleni küzdelem; valamint
  • a fogyatékossággal élők jogainak védelme.

Ezek a szakpolitikák hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósításához a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás és az oktatás területén. Az EU finanszírozást biztosít és hangol össze annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat a humán tőkébe való befektetésben (például a gyermekgondozás, az egészségügyi ellátás, a képzés, a hozzáférhető infrastruktúrák és az álláskeresés támogatása területén), valamint a szociális biztonsági rendszereik megreformálásában. Az Európai Szociális Alap 86,4 milliárd eurót fordít arra, hogy európaiak millióit segítse új készségek elsajátításában és jobb munkahelyek megszerzésében. A (8,8 milliárd eurós) ifjúsági garancia célja, hogy minden 25 év alatti fiatal minőségi állásajánlatot kapjon, tanulószerződéses gyakorlati képzésben részesüljön, szakmai gyakorlaton vagy folyamatos továbbképzésben vegyen részt az iskolarendszerű oktatás elhagyását vagy a munkanélkülivé válást követő 4 hónapon belül. A kompetenciafejlesztési pályákról szóló kezdeményezés a felnőtteket segíti az alapkészségek (például az olvasás, az írás vagy a számítógép-használat) elsajátításában. Az EU ezzel a kezdeményezéssel segíti a tagállamokat abban, hogy második esélyt biztosítsanak a polgáraik számára a készségfejlesztéshez.

Míg a szociális biztonság továbbra is az egyes tagállamok felelősségi körébe tartozik, az EU átjárási lehetőségeket teremt a nemzeti rendszerek között az országhatárokon átkelő polgárok számára. A szociális biztonsági rendszerek összehangolására vonatkozó uniós szabályok nem a nemzeti rendszereket helyettesítik, hanem az EU (valamint Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc) területén belül mozgó polgárok szociális biztonsági jogait védik. Az EU ezenkívül a munkaidő korlátozását, a munkahelyi hátrányos megkülönböztetés kezelését, a munkakörülmények biztonságosabbá tételét, valamint a munkahelyi sérülések kompenzálásának biztosítását célzó jogszabályokkal védi a polgárokat. Annak érdekében, hogy a polgárokat új és hatékonyabb jogok illessék meg, a szociális jogok európai pillére a munkaerőpiaci esélyegyenlőség, a tisztességes munkakörülmények és a szociális védelem területén biztosított alapelveket és jogokat tartalmazza. Az EURES, az Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portálja az álláskeresők és az állást kínáló vállalatok közötti kapcsolatteremtést is segíti.

Oktatás és képzés

Az EU a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és a tagállami fellépések kiegészítésével nyújt segítséget az oktatás színvonalának javításához. Az Erasmus+ minden életkorú ember számára kínál lehetőséget, és különösen a fiatalok számára teszi lehetővé, hogy külföldön folytassanak tanulmányokat, képzésben vegyenek részt, munkatapasztalatot szerezzenek vagy önkéntes munkát végezzenek.

Az oktatásba és a képzésbe való befektetés az emberek jövőjének a kulcsa, különösen akkor, ha fiatalok. Egy 2015. évi jelentés szerint még mindig több mint 4,4 millió a korai iskolaelhagyók száma, és minden negyedik felnőtt alacsony iskolázottságú, ami megnehezíti a munkaerőpiacra jutásukat és a teljes értékű társadalmi szerepvállalásukat.

Video:

Az EU tevékenységei

Az uniós országok felelnek a saját oktatási és képzési rendszereikért, az EU azonban a bevált gyakorlatok cseréjével, célok és referenciaértékek meghatározásával, valamint finanszírozási források és szaktudás biztosításával nyújt számukra segítséget a színvonalas oktatás megvalósításához. Az EU oktatási és képzési stratégiája az alábbi célok megvalósítására hivatott:

  • az egész életen át tartó tanulás és a mobilitás megvalósítása;
  • az oktatás és a képzés minőségének és hatékonyságának javítása;
  • a méltányosság, a társadalmi kohézió és az aktív polgári szerepvállalás előmozdítása; valamint
  • az innováció és a kreativitás – többek között a vállalkozói készségek – fejlesztése az oktatás és a képzés minden szintjén.

Az Erasmus+ elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram a fiatalok személyes fejlődésének, készségeinek és foglalkoztathatóságának javításával segíti az ifjúsági munkanélküliség kezelését. 14,7 milliárd eurót meghaladó teljes költségvetéssel több mint 4 millió (leginkább fiatal) embernek nyújt segítséget ahhoz, hogy másik országban folytassanak tanulmányokat, részesüljenek képzésben, szerezzenek munkatapasztalatot vagy önkéntes munkát végezzenek. Az Erasmus+ oly módon javítja a fiatalok foglalkoztatási kilátásait és személyes fejlődését, hogy biztosítja számukra a munkaerőpiacon és a társadalomban jelenleg és a jövőben szükséges készségeket. Az Európai Bizottság az Erasmus finanszírozásának megkétszerezését, azaz 30 milliárd euróra emelését javasolta a következő hosszú távú uniós költségvetésben (2021–2027 között).

Az EU számos egyéb kezdeményezést hozott létre annak érdekében, hogy megkönnyítse a polgárok számára a külföldi tanulmányok folytatását, képzést vagy munkavállalást. Az európai országok, szakszervezetek és munkáltatók a koppenhágai folyamat keretében együttműködést folytatnak a szakképzés javítása érdekében. Az egyik eredmény az európai szakképzési kreditrendszer és a minőségbiztosítási hálózat, amelyek segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a polgárok külföldön vállaljanak munkát vagy folytassanak tanulmányokat. A bolognai folyamat és az európai felsőoktatási térség a tanulmányi időszakok, a hasonló képesítések kölcsönös elismerésének és az egységes minőségi szabványoknak az előmozdításával könnyíti meg a polgárok számára az oktatási rendszerek közötti átjárást.

Az Europass dokumentumkészlet oly módon nyújt segítséget a munkavállalóknak a külföldi álláspályázatok benyújtásában, hogy a készségeiket és a képességeiket egy Európa-szerte használatos, a munkáltatók számára könnyebben érthető, szabványos formátumban mutatja be.

Kutatás és innováció

A 77 milliárd euró költségvetésű Horizont 2020 kutatási és innovációs program a növekedés és a foglalkoztatás fellendítésében, valamint néhány kiemelkedő kihívásunk kezelésében segíti az EU-t.

A kutatás és az innováció elengedhetetlen a gazdaságunk és a társadalmunk számára. A minőségi állások teremtésére és a növekedés és beruházás ösztönzésére irányuló európai erőfeszítések középpontjában állnak. Ezenkívül tudást és megoldásokat biztosítanak a sürgető problémák, mint a 2014. évi ebolajárvány, valamint a hosszú távú társadalmi kihívások, például az éghajlatváltozás kezeléséhez is.

A kutatás és az innováció ugyanakkor az emberi élet javításához is segítséget nyújt olyan területek fejlesztésével, mint az egészségügy, a közlekedés és az energiaügy, emellett számtalan, az életminőség javítására és a gazdasági teljesítmény megerősítésére alkalmas új termék és szolgáltatás szempontjából ugródeszkát jelent.

Video:

Az EU tevékenységei

Az EU a világ legnagyobb tudásgyára, a világviszonylatban előállított tudomány és technológia csaknem harmadáért felel. A növekvő versennyel szemben azonban az EU-nak javulnia kell a kiváló kutatási és innovatív ötletek sikeres termékekké és technológiákká alakítása terén. Minden tagállamnak van saját kutatáspolitikája és kutatásfinanszírozási rendszere, azonban számos fontos kérdés úgy kezelhető a leghatékonyabban, ha a különböző országbeli kutatók és innovátorok segítséget kapnak az együttműködéshez. A kutatás és az innováció ezért részesül uniós szintű támogatásban, különösen a Horizont 2020 program keretében.

A Horizont 2020 az eddigi legnagyobb uniós kutatási és innovációs program, amely 7 év alatt (2014–2020 között) több mint 77 milliárd euró forrást biztosít azon egyéb magán- és állami befektetések mellé, amelyeket ez a befektetés odavonz. A program – laboratóriumi szinten és az onnan kikerülő nagyszerű ötletek piacra juttatása révén egyaránt – áttöréseket, felfedezéseket és világelsőségeket eredményez.

A Horizont 2020 program három fő célja a következő:

  • a tudományos kiválóság fokozása, többek között az Európai Kutatási Tanács közreműködésével, valamint a Marie Skłodowska-Curie cselekvések keretében a kutatók képzésével és szakmai előmenetelével;
  • az ipari vezető szerep előmozdítása például a nanotechnológiák, a biotechnológia és az információs és kommunikációs technológiák területén, továbbá a vállalatok és a vállalkozók támogatásával; valamint
  • a legnagyobb társadalmi kihívásaink – többek között az egészségügy, a közlekedés, az energiaügy és az éghajlat-politika – kezelése, illetve a szabadság és a biztonság védelmezése.

Az Európai Bizottság további célja, hogy a kutatási kiválóságot ösztönző és az innovációt fokozó szakpolitikákat dolgozzon ki. Az új szakpolitikák és intézkedések három fő téma köré szervezhetők: a nyílt innováció, a nyílt tudomány és a világra való nyitottság.

Regionális politika

A regionális politika az Európai Unió valamennyi régiójára és városára kiterjed annak érdekében, hogy támogassa a munkahelyteremtést, a vállalkozások versenyképességét, a gazdasági növekedést és a fenntartható fejlődést, és javítsa a polgárok életminőségét.

Kutatási és innovációs központokra irányuló beruházások San Ġwann, Galway és Cottbus városában; a rigai és a wrocławi repülőtér korszerűsítése; a városi mobilitás javítása Athénban, Szófiában és Kolozsvárott; a Mont-Saint-Michel és Pompeji megőrzése; széles sávú infrastruktúra fejlesztése Litvánia egész területén; kis- és középvállalkozások támogatása Utrecht és Paredes városában; Santa Coloma de Gramenet és Liège városközpontjának felújítása; a szennyvízkezelés megújítása Trencsén és Bród városában; valamint az információs technológiák alkalmazásának előmozdítása a nicosiai és a ljubljanai egyetemen: ez csak néhány példa az európai régiókban az EU regionális politikájának társfinanszírozásával megvalósított több ezer projektre.

Video:

Az EU tevékenységei

A regionális politika – a gazdasági növekedés fellendítése és a stratégiai beruházásokkal megvalósított életminőség-javítás révén – támogatja az európai szolidaritást. Forrásainak túlnyomó részét arra szánja, hogy segítse az EU kevésbé fejlett országait és régióit a felzárkózásban, és ezáltal az Unión belül még mindig érvényesülő gazdasági, társadalmi és területi különbségek csökkentésében.

A regionális politikát az Európai Bizottság, valamint a tagállamok és a régióik irányítják, ezek választják ki azokat a projekteket, amelyeket az Európai Bizottság által előzetesen egyeztetett programok keretében az EU fog társfinanszírozni. Az uniós forrásokat mindig kiegészítik nemzeti (magán- és/vagy közszférabeli) források.

Minden egyes program kidolgozása az európai, a nemzeti, a regionális és a helyi szintű érdekeltek, a szociális partnerek és a civil társadalom részvételével zajló közös folyamat keretében történik. Ez a partnerség a programozás valamennyi szakaszára vonatkozik, a tervezéstől az irányításon és a végrehajtáson át a nyomon követésig és az értékelésig.

A regionális politika az Interreg programok révén külön figyelmet fordít a határrégiók szükségleteire és az azokban rejlő lehetőségekre.

A kitűzött célok eléréséhez és valamennyi uniós régió különböző fejlesztési szükségleteinek kielégítéséhez a 2014–2020 közötti időszak kohéziós politikai céljaira 259,7 milliárd euró – a teljes uniós költségvetés egynegyede – áll rendelkezésre. Ezeket a forrásokat a következő célokra használják fel: a stratégiai jelentőségű közlekedési és távközlési infrastruktúrák finanszírozása; a környezetbarátabb gazdaságra való áttérés elősegítése; a kis- és középvállalkozások segítése az innovatívabbá és versenyképesebbé válásban; új és tartós munkalehetőségek teremtése; az oktatási rendszerek megerősítése és korszerűsítése; valamint befogadóbb társadalom kiépítése. Az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó további információk itt találhatók: cohesiondata.ec.europa.eu/overview.

Közlekedés és szállítás

Az uniós közlekedéspolitika az utazást gyorsabbá és biztonságosabbá tevő, korszerű infrastruktúra-hálózat kifejlesztésével, ugyanakkor a fenntartható és a digitális megoldások előmozdításával járul hozzá az európai gazdaság mozgásban tartásához.

Európának hatékony közlekedési összeköttetésekre van szüksége a kereskedelem, a növekedés és a foglalkoztatás irányításához. A közlekedés jelentős mértékben hozzájárul a gazdasághoz: csak a közlekedési szolgáltatások mintegy 664 milliárd euró bruttó hozzáadott értéket (a gazdasághoz való hozzájárulás) képviseltek 2016-ban, és hozzávetőleg 11 millió főt foglalkoztatnak.

Az uniós közlekedéspolitika a különböző közlekedési módok szempontjából és között tisztességes versenyfeltételeket biztosító egységes európai közlekedési térség létrehozására helyezi a hangsúlyt.

Video:

Az EU tevékenységei

Az EU-nak köszönhetően az elmúlt 20 évben jelentősen fejlődött az európai közlekedési ágazat, ennek következtében biztonságosabbá vált a légi, a tengeri és a közúti közlekedés; méltányos munkakörülményeket teremtettek a közlekedési dolgozók számára; több és olcsóbb mobilitási lehetőség nyílt az utasok és a vállalkozások számára; valamint gyors előrelépés történt a tisztább közlekedés és a digitális mobilitási megoldások felé.

A 24 milliárd eurót meghaladó költségvetésű Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből finanszírozott uniós közlekedési infrastruktúrapolitika célja, hogy kelet-nyugati és észak-déli irányban összekösse a kontinenst a nemzeti közlekedési hálózatok közötti hiányosságok felszámolása révén; felszámolja az egységes piac zavartalan működését gátló szűk keresztmetszeteket; valamint megszünteti a technikai akadályokat, például a vasúti forgalomra vonatkozó, összeegyeztethetetlen szabványokat. Az EU például a tiszta járműtechnológiákat előmozdító új szabályokkal támogatja a kutatást és az innovációt, valamint az új, zöld közlekedési technológiák hatékony alkalmazását. Az EU az összekapcsolt és automatizált járművekre való áttérés terén is élen jár.

Az egységes szállítási piac elengedhetetlen a teljes uniós gazdaság számára. A légi közlekedési egységes piac kiépítésével és az egységes európai égboltra irányuló kezdeményezés előmozdításával a repülés még egyszerűbb és olcsóbb lesz. Az engedélyezett vasúttársaságok immár bárhol nyújthatnak szolgáltatást az EU területén, ami növeli a versenyt és az összekapcsolhatóságot. Hasonlóképpen a tengeri piac megnyitása lehetővé tette, hogy a hajózási társaságok több országban működjenek. Az egységes piac révén a kamionok nyújthatnak szolgáltatást a nyilvántartási országuktól eltérő országokban, ezáltal csökken az üres visszautak száma.

A biztonság és a védelem elsődleges. Az európai közutakon bekövetkező halálesetek száma 1992 és 2010 között felére csökkent. Bár érzékelhető az előrehaladás, 2017-ben még mindig 25 300 ember vesztette életét közúti balesetben. Az EU ezért dolgozik aktívan azon, hogy javítsa a közúti biztonságot. A nem biztonságos légitársaságok Európában repülési tilalom hatálya alá esnek, és az EU szigorúbb szabályokat vezetett be a tengeri közlekedés biztonságára vonatkozóan. Az uniós közlekedéspolitika másképp is segíti és védi az embereket az utazásuk során. Az EU-ban a légi utasokat, a vasúton utazókat, a hajóutasokat és az autóbuszon utazókat jogok illetik meg késés vagy járattörlés esetén.

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

A közös agrárpolitika a fenntartható módon megtermelt élelmiszerekkel való stabil ellátást megfizethető árakon biztosítja az EU 446 millió fogyasztója számára. A közös agrárpolitika a vidéki térségeken belüli munkahelyteremtést és gazdasági növekedést is támogatja.

A közös agrárpolitikát minden tagállamban alkalmazzák, finanszírozása az uniós költségvetésből történik. A közös agrárpolitika támogatja az uniós élelmiszer- és agrárágazatot, a gazdaság egyik legfontosabb ágazatát, amely mintegy 44 millió munkahelyet biztosít. 2016-ban a mezőgazdasági termelők fenntartható élelmiszer-termelésének támogatására, továbbá a vidéki gazdaság és az élő vidék növekedésének előmozdítására hozzávetőleg 61 milliárd eurót fordítottak (ez az uniós költségvetésnek mintegy 38%-a). A közös agrárpolitika a környezet- és éghajlatbarát gazdálkodási gyakorlatokat is támogatja az EU egész területén, és ösztönzi az egészséges életmódot.

Video:

Az EU tevékenységei

A közös agrárpolitika a következőképpen nyújt támogatást:

  • A mezőgazdasági jövedelmet támogató közvetlen kifizetések. A gazdálkodás kockázatos és költséges vállalkozás lehet. Az időjárási és a mezőgazdasági piaci feltételek gyakran kiszámíthatatlanok, és ez súlyosan érintheti a mezőgazdasági termelést és a mezőgazdasági jövedelmeket. Ez nemcsak a gazdálkodók, hanem a fogyasztók számára is rossz, mivel érintheti az élelmiszer-ellátási láncot. Az uniós mezőgazdasági költségvetés oroszlánrészét (72%-át) a gazdálkodóknak szánt közvetlen kifizetésekre különítik el azzal a feltétellel, hogy szigorú élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi, valamint állategészségügyi és -jóléti szabályokat kell betartaniuk. A környezet és az éghajlat szempontjából jelentkező előnyök között megtalálható a talajvédelem és a biológiai sokféleség védelme, valamint az állandó legelők fenntartása, ami a szén-dioxid megkötésének igen hatékony módja, ezáltal hozzájárul a globális felmelegedés mérsékléséhez. A közvetlen kifizetések segítséget nyújtanak a gazdálkodóknak a társadalom egésze számára hasznos, azonban a piac által nem megfizetett közjavak biztosításában.
  • A nehéz helyzetek – például egészségügyi válsághelyzet miatti hirtelen keresletcsökkenés, ideiglenes túlkínálat miatti áresés vagy váratlan geopolitikai fejlemények hatása – kezelését célzó piaci intézkedések, valamint az innovációt és a versenyképességet elősegítő (a tagállamok által társfinanszírozott), arra irányuló vidékfejlesztési programok, hogy a vidéki térségek az élet és a munkavégzés szempontjából vonzó hellyé váljanak. Ezek magukban foglalják a mezőgazdasági üzemek korszerűsítését és a fiatal mezőgazdasági termelők támogatását, valamint a hagyományos és a bioélelmiszerek termelését.
  • A mezőgazdaságtól és az erdőgazdálkodástól függő ökoszisztémák helyreállítása, az erőforrás-hatékonyság, valamint a karbonszegény és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens gazdaságra való áttérés előmozdítása szintén kiemelt prioritás, a 2014–2020 közötti időszakra szánt összes vidékfejlesztési költségvetésnek 51,7%-át (kb. 51 milliárd eurót) teszi ki.

Tengerügyek és halászat

Az EU védi a tengereinket és az óceánjainkat, ugyanakkor biztosítja, hogy – a foglalkoztatás, a növekedés és az innováció motorjaként – gazdasági és környezeti szempontból fenntarthatók maradjanak.

A tengerek és az óceánok az európai gazdaság motorjai. A „kék” gazdaság évente több milliárd eurós bruttó hozzáadott értéket (a gazdasághoz való hozzájárulást) termel. A „kék növekedés” a tengeri és a tengerhasznosítási ágazatok egészében rejlő fenntartható növekedési potenciál kihasználására irányuló stratégia.

Az EU közös halászati politikája annak biztosítására hivatott, hogy a halászat és az akvakultúra (ellenőrzött körülmények közötti haltenyésztés) környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható legyen, ahhoz, hogy az uniós polgárok mai és jövőbeli generációi számára egészséges élelmiszerforrást biztosítson. Céljai a következők: dinamikus, ugyanakkor fenntartható halászati ágazat előmozdítása, többek között az erőforrások megőrzése és a tengeri környezet védelme, ugyanakkor a halászközösségek megfelelő életszínvonalának biztosítása mellett.

Video:

Az EU tevékenységei

A tengerek és óceánok nemcsak élelmiszert, munkahelyeket, közlekedési/szállítási és rekreációs lehetőségeket, hanem – a kutatásnak és a technológiai fejlődésnek köszönhetően – gyógyszereket, ásványokat és megújuló energiaforrásokat is biztosítanak számunkra. Noha támogatja ezeket az új lehetőségeket, az EU fontos szerepet játszik a tengerek felelősségteljes és fenntartható kiaknázásának előmozdításában is, Európában és világviszonylatban egyaránt.

Az EU a tengeri ökoszisztémák és a biológiai sokféleség védelme, valamint az ezen ökoszisztémák által biztosított szolgáltatások érdekében tengeri védett területeket vezetett be. Ezeken a területeken az emberi tevékenységet állományvédelmi célból korlátozzák.

A közös halászati politika és az integrált tengerpolitika finanszírozása az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból történik, amely a 2014–2020 közötti időszakra több mint 6,4 milliárd eurót biztosít a halászok fenntartható halászatra való átállásának elősegítésére, az ágazaton belüli munkahelyteremtésre és a part menti közösségek gazdasági diverzifikációjára. Az Alap társfinanszírozást biztosít annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat az operatív programok és a projektek végrehajtásában, valamint a közös halászati politika és az integrált tengerpolitika célkitűzéseinek megvalósításában.

A közös halászati politika ezenfelül az európai halászflották kezelésére és a halállományok védelmére vonatkozó szabályrendszert tartalmaz. Az állományok ugyan megújulhatnak, de végesek. A túlhalászás megakadályozása érdekében a tagállamok az egyes fajokból fogható mennyiségekre vonatkozó határértékeket állapítanak meg. A halászflották tömegesen, nem szándékosan kifogott halakból fakadó pazarló gyakorlatának felszámolása érdekében fokozatosan bevezetésre kerül a kirakodási kötelezettség.

Környezet

Az Európai Unió természetvédelemre és az emberek életminőségének javítására, a gazdaság környezetbaráttá tételére, valamint a természeti erőforrások körültekintő és észszerű felhasználásának megvalósítására vonatkozó környezetvédelmi előírásai a világon a legszigorúbbak között vannak.

A környezeti kihívások nem ismernek határokat. Ezért azokat az EU-n belül és a világ többi részén egyaránt együttműködés útján kell kezelnünk.

A környezet védelme és a fenntartható növekedés előmozdítása egymással párhuzamos. A környezetvédelmi politika kulcsszerepet játszhat a munkahelyteremtésben és a beruházásösztönzésben. A zöld innovációk megvalósíthatók és exportálhatók, Európát ezáltal versenyképesebbé teszik és javítják az emberek egészségét és jóllétét.

Video:

Az EU tevékenységei

A hetedik uniós környezetvédelmi cselekvési program útmutatással szolgál az EU 2020-ig megvalósítandó környezetvédelmi politikájáról, valamint meghatározza az EU 2050-re vonatkozó jövőképét. Ez azt irányozza elő, hogy olyan környezetben élünk majd, ahol nincs pazarlás, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás fenntartható, és megvalósul a biológiai sokféleség védelme, értékelése és helyreállítása.

A program három kulcsfontosságú területen történő fellépésre összpontosít:

  • az EU természeti tőkéjének védelme, megőrzése és fejlesztése;
  • az EU erőforrás-hatékony, zöld és versenyképes, karbonszegény gazdasággá alakítása; valamint
  • az uniós polgárok megóvása a környezettel kapcsolatos terhelésektől, valamint az egészségüket és jóllétüket fenyegető kockázatoktól.

Az EU a természeti erőforrások megóvására, valamint a veszélyeztetett fajok és élőhelyek csökkenésének megállítására törekszik. A Natura 2000 egy természetvédelmi területekből álló hálózat az Unió területén, ahol a fenntartható tevékenységek a ritka és sebezhető fajokkal és élőhelyekkel párhuzamosan létezhetnek. Az emberek környezettel kapcsolatos aggodalmai között kiemelkedő helyen szerepel a víz, a légszennyezés és a vegyi anyagok. Az emberi egészség és jóllét környezettel kapcsolatos terhelésektől és kockázatoktól való megóvása érdekében az uniós szakpolitika arra hivatott, hogy garantálja a biztonságos ivó- és fürdővizet, javítsa a levegőminőséget, csökkentse a zajt, továbbá csökkentse, illetve felszámolja a káros vegyi anyagok hatásait.

Az anyagok és erőforrások lehető leghosszabb ideig történő használata, valamint a tartósabb és könnyebben újrahasználható és újrahasznosítható termékek tervezése szerepel az EU körforgásos gazdaságra irányuló cselekvési tervének céljai között. A cselekvési terv egyik sarokköve a műanyag-stratégia, amelynek célja, hogy 2030-ra az EU-ban valamennyi műanyag csomagolás újrahasználható vagy újrahasznosítható legyen, és amely az egyszer használatos műanyagok csökkentésére irányuló intézkedéseket vezet be. A termékek életciklusának átgondolása segítséget fog nyújtani az értékes erőforrásokkal való fenntarthatóbb gazdálkodásban, a pazarlás minimálisra csökkentésében, valamint abban, hogy Európa rugalmasabbá váljon a nyersanyagellátás tekintetében.

A környezettel kapcsolatos aggodalmak nem állnak meg az EU határainál. Mivel a világ lakossága továbbra is növekszik, az EU vezető szerepet tölt be a fenntartható fejlődés előmozdítására irányuló nemzetközi erőfeszítésekben. További intézkedésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a levegő, az óceánok és más vízforrások tiszták maradjanak, a földhasználat és az ökoszisztémák használata fenntartható legyen, és az éghajlatváltozás kezelhető szinten maradjon.

Energiaügy

Az EU energiapolitikáinak célja, hogy biztonságos, versenyképes és megfizethető energiaellátást biztosítsanak, ugyanakkor teljesüljenek az EU éghajlat-politikai céljai.

Európa számos jelentős energiaügyi kihívással szembesül. Az EU-n belüli, mindenki számára méltányos áron elérhető energiaellátás biztosítására irányuló alapvető célkitűzések mellett egyre nagyobb az igény a fosszilis energiahordozókon alapuló gazdaságról a szén-dioxid-semleges rendszerre való áttérés, azaz a tiszta energiára való átállás megkönnyítésére. Ezenkívül még inkább energiahatékonnyá kell válni, fel kell karolni az innovációt és az új technológiákat, fejleszteni kell a határokon átnyúló energiakapcsolatokat és csökkenteni kell az energiaimporttól való függést

Video:

Az EU tevékenységei

Továbbra is az egyes tagállamok határozzák meg az energiaszerkezetüket, azonban a szabályok uniós szintű koordinációja közös megközelítést biztosít, amely növeli az intézkedések általános hatását, és lehetővé teszi az EU számára, hogy globális vezető szerepet vállaljon az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A Tiszta energia minden európainak kezdeményezés keretében az EU jelenleg azon dolgozik, hogy úgy tegye naprakésszé a közös szabályokat, hogy azok megkönnyítsék és ösztönözzék a jövőbeli beruházásokat, és ezáltal meggyorsítsák a tiszta energiára való átállást, és segítsék az EU Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségeinek megvalósítását.

Az EU energiarendszerének dekarbonizációja elengedhetetlen az éghajlatvédelmi célkitűzések eléréséhez, és része a 2019 decemberében bejelentett európai zöld megállapodásnak. Az energia termelése és felhasználása az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának több mint 75%-át adja.

További uniós kezdeményezés az európai energiaunió létrehozása, amely javítani fogja az olyan egyéb szakpolitikai területekkel való szinergiákat, mint a közlekedés, a kutatás és innováció, a digitalizáció, a körforgásos gazdaság és a fenntartható finanszírozás.

E kihívások uniós szintű leküzdése emellett új lehetőségeket biztosít majd a növekedés és munkahelyteremtés, a kutatás, valamint a versenyképes és fenntartható energiapiac terén. A fogyasztók számára nyújtott előnyök szintén jelentősek lesznek az energiaszolgáltató-váltáshoz való jogaik, az alacsonyabb összegű háztartási számlák és az életminőséggel kapcsolatos kérdések, többek közt a légszennyezés terén.

Az EU céljainak megvalósítását biztosító további szakpolitikák és intézkedések többek között a következők:

  • új, határokon átívelő gáz- és villamosenergia-hálózatok (közös érdekű projektek), beleértve a megújuló energiaforrások hatékonyabb hálózati integrációjára irányuló projekteket;
  • környezettudatos tervezés és energiacímkézés, amelyek célja a nagyobb energiahatékonyság ösztönzése a háztartási termékeknél;
  • az uniós szintű kutatási és innovációs projektek támogatása, amelyek célja a tiszta energiára való átállás valamennyi aspektusának felgyorsítása a Horizont 2020 keretprogramon keresztül; valamint
  • a világ egyik legambiciózusabb energiaprojektjéhez, az ITER nemzetközi fúziósenergia-projekthez való hozzájárulás.
További információk: https://ec.europa.eu/energy/en

Külügyek és biztonságpolitika

Az uniós kül- és biztonságpolitika révén az EU egységes véleményt képviselhet és egységesen léphet fel globális ügyekben, ez pedig lehetővé teheti, hogy a tagállamok kezeljék azokat a kihívásokat, amelyeket önállóan nem tudnak megoldani, valamint biztosítja polgáraink biztonságát és jólétét.

A szakpolitikát az EU külügyi vezetője, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (aki egyben a Bizottság alelnöke) hajtja végre, és az Európai Külügyi Szolgálat, az EU diplomáciai szolgálata támogatja. Az EU külső fellépését a saját létrehozását és fejlesztését ihlető alapelvek – többek között a béke, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok – vezérlik, amelyeknek az előmozdítására a világ többi részén is törekszik.

Video:

Az EU tevékenységei

2016-ban a főképviselő/az alelnök azzal a céllal indította el az uniós kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiát, hogy javuljon a stabilitás Európa szomszédságában és azon kívül, javuljon a biztonság és a védelem, valamint kezelni lehessen olyan kihívásokat, mint az energiabiztonság, az irreguláris migráció, az éghajlatváltozás és a terrorizmus. A biztonság és a védelem tekintetében különösen gyors intézkedések születtek, 2016-ban elfogadásra került egy igen részletes uniós biztonsági és védelmi csomag, amelynek hatására Európa több felelősséget fog vállalni ezeken a területeken. A globális stratégia az alábbi öt prioritást határozta meg az uniós fellépéshez:

Az EU támogatja a konfliktus és válság sújtotta országokat. Az EU a szíriai válság nemzetközi kezelése során a legnagyobb donor, több mint 11 milliárd eurót biztosított a szír nép támogatására, és továbbra is támogatja a közel-keleti béke megteremtésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseket azzal, hogy az Izrael mellett létező palesztin államra vonatkozó kétállamos megoldás támogatója. Az iráni nukleáris program tárgyában 2015-ben elért megállapodás azt szemléltette, hogy az EU szerepet vállal a nemzetközi közösség nevében folytatott béketárgyalásokban. 2018-ban 16 polgári misszió és katonai művelet volt folyamatban három kontinensen. A bevetéssel kapcsolatos döntéseket az uniós országok miniszterei közösen hozzák meg. A sikertörténetek többek között a következők: a világ több, zavargás sújtotta övezetébe küldött uniós békefenntartó missziók, a rendőrség, a katonaság és a parti őrség képzése, az államépítés támogatása konfliktust követő helyzetekben, valamint az Afrika szarva mentén folyó kalóztevékenység elleni küzdelem. Az EU-nak nincs állandó hadserege, de a tagállamai által felajánlott erőket az uniós zászló alá tömöríti.

A 2017-ben elindított Európai Védelmi Alap a jelenlegi és a jövőbeni biztonsági szükségletek kielégítéséhez a teljesítmény fokozása és a védelmi technológia és felszerelések fejlesztése érdekében összehangolja, kiegészíti és kibővíti a tagállami védelmi beruházásokat.

Az EU bővítése

A tagság kilátása erős ösztönzőt jelent az EU tagjává válni szándékozó országok demokratikus és gazdasági reformjaihoz.

Az EU azért jött létre, hogy a kontinens egész területén elősegítse a békét, a jólétet és az európai értékeket. A bővítés az a folyamat, amelynek során az európai országok csatlakoznak az EU-hoz. 1957-es alapítása óta az EU kibővült, hat országról 27 országra. Más országok EU-ba való beléptetésének az az egyik célja, hogy – a sokféleség tiszteletben tartása és megőrzése mellett – elmélyüljön az európai népek közötti szolidaritás, valamint nőjön a prosperitás és a lehetőségek száma.

Video:

Az EU tevékenységei

Bármely európai ország kérelmezhet tagságot, ha betartja az EU demokratikus értékeit, és elkötelezett azok előmozdítása iránt. Az országok csak akkor válhatnak az EU tagjává, ha teljesítik a csatlakozási feltételeket. A bővítési politika ezért ösztönzőleg hat az országokra és segíti az országokat a következő három kulcsfontosságú kritérium teljesítésében:

  • politikai stabilitás, amelyen belül az országok politikai intézményei garantálják a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, valamint a kisebbségi jogok tiszteletben tartását és védelmét;
  • működő piacgazdaság, továbbá az EU-n belüli verseny és a piaci erők kezelésére való képesség; valamint
  • a tagsággal járó kötelezettségek, különösen a politikai, gazdasági és monetáris unió célkitűzéseinek vállalására való képesség.

A bővítési folyamat során a Bizottság segítséget nyújt az EU-hoz csatlakozni kívánó országoknak a tagsághoz szükséges feltételek teljesítésében, emellett támogatja őket a kapcsolódó gazdasági és demokratikus reformok végrehajtásában. Amikor a tárgyalások és kísérő reformok mindkét oldal megelégedését szolgáló módon befejeződtek, az ország akkor csatlakozhat az EU-hoz, ha a meglévő tagállamok mindegyike egyetért azzal. A jelenlegi tagjelölt országok a következők: Albánia, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia és Törökország. Bosznia-Hercegovina és Koszovó* potenciális tagjelöltek.

A tagság lehetősége a nyugat-balkáni országok átalakulásának kulcsfontosságú ösztönzője, és segít a megbékélés és stabilitás előmozdításában. 2018 elején új stratégia indult útjára, amely ismételten megerősíti a hiteles bővítési perspektívát a Nyugat-Balkánra vonatkozóan, és deklarálja az EU fokozott szerepvállalását a térségben. Az ugyan egyértelmű, hogy jelenleg egyetlen jelölt sem áll készen, a jövőben a tagállamok száma növekedni fog. A tagjelölt országoknak a jogállamiságot, az igazságszolgáltatást és az alapvető jogokat abszolút prioritásként kell kezelniük.

Törökország az EU kulcsfontosságú partnere olyan fontos területeken, mint a migráció, a terrorizmus elleni küzdelem, az energiaügy, a közlekedés, a gazdaság és a kereskedelem. Törökország azonban egyre távolabb kerül az EU alapvető értékeitől és elveitől, és ezért a csatlakozási tárgyalások jelenleg szünetelnek.

  • Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244 (1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.

Európai szomszédságpolitika

Az európai szomszédságpolitika az uniós külpolitika kulcsfontosságú elemeként a térség politikai, gazdasági és biztonsági tekintetben történő stabilizálására összpontosít.

Az európai szomszédságpolitika irányítja az EU legközelebbi 16 keleti és déli partnerével fenntartott kapcsolatait. A szomszédságpolitika az EU azon igényét fogalmazza meg, amely szerint a partnerországokkal közös érdekekre szeretne építeni, és elkötelezett a prioritást élvező területeken való közös munka iránt. Ezek magukban foglalják a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítását, valamint a gazdasági fejlődés, a beruházási környezet és a szociális kohézió növelését. Az EU partnereinél az állam és a társadalom ellenálló képességének megerősítése prioritást jelent a náluk tapasztalható fenyegetések és nyomás – többek között a migrációval és a mobilitással összefüggő kihívások – közepette.

European neighbourhood policy

Az EU tevékenységei

Az európai szomszédságpolitika hatékonyabb és erősebb partnerségekhez tartozó keretet nyújt, mindkét oldal közös érdekeire és fellépésére alapozva. E szakpolitika elsődleges célkitűzései a következők:

  • a szomszédos országok stabilizálása, a gazdasági fejlődés, a foglalkoztathatóság és az ifjúságügy, a közlekedés és az energetikai összeköttetések, a migráció, a mobilitás és a biztonság kezelésével;
  • a jó közigazgatáshoz, a demokráciához, a jogállamisághoz és az emberi jogokhoz fűződő alapvető uniós érdekek előmozdítása; valamint
  • a regionális szintű együttműködés megkönnyítése, például a keleti partnerség és az Unió a Mediterrán Térségért révén.

A szakpolitikát a gyakorlatba átültető kulcsfontosságú kezdeményezések a következők:

  • a keleti partnerség: az EU és a hat keleti szomszédja – Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova, Örményország és Ukrajna – közötti kapcsolatok elmélyítésére és megerősítésére irányuló kezdeményezés; valamint
  • a déli szomszédság: az EU és 10 partnerországa – Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Líbia, Marokkó, Palesztina*, Szíria és Tunézia – közötti együttműködési keret.

Az együttműködésre – a fellépés jellegétől függően – kétoldalú szinten (az egyes partnerekkel), regionális szinten (két vagy több keleti vagy déli partnerrel) vagy a szomszédságban kerül sor. Az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz az EU által a partnereivel szemben alkalmazott átfogó megközelítést támogatja, és a 2014–2020 közötti időszakban az európai szomszédságpolitika országaival folytatandó együttműködés kulcsfontosságú uniós pénzügyi eszköze.

  • Ez a megnevezés nem értelmezhető a palesztin állam elismeréseként, és nem érinti az egyes tagállamok e kérdésre vonatkozó álláspontját.

Kereskedelem

Az EU kimagasló a szabad kereskedelemben. Amellett, hogy minden 1 milliárd euró összegű export 14 000 munkahelyet támogat Európában, az EU a nyitott és szabályokon alapuló piacokért, az egyenlő versenyfeltételekért és a legszigorúbb nemzetközi normákért küzd.

Az EU a legnagyobb kereskedelmi hatalom, és a világ egyik legnyitottabb gazdasága. Az előrejelzések szerint a jövőbeni globális növekedés 90%-a Európa határain kívül következik be, és a nemzeti jövedelmünk egyharmada a kereskedelemtől függ. Az EU a közös kereskedelempolitikájának hatálya alá tartozó területeken kizárólagos hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a Kereskedelmi Világszervezet szabályai alapján a tagállamai nevében jogalkotási tevékenységet folytasson és nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat kössön.

Video:

Az EU tevékenységei

Az uniós kereskedelempolitika kiterjed az áru- és a szolgáltatáskereskedelemre, de olyan kérdésekre is, mint a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásai és a közvetlen külföldi befektetések.

A kereskedelmi ügyletek nem öncélúak; világszerte védik az európai értékeket és alapelveket is, az EU által kötött valamennyi új kereskedelmi megállapodás ezért tartalmaz a fenntartható fejlődésre, nevezetesen a környezetvédelemre és a munkakörülményekre vonatkozó rendelkezéseket. A Japánnal, Mexikóval és a Mercosur-csoporttal a közelmúltban létrejött megállapodások az első olyan kereskedelmi megállapodások, amelyek az éghajlat-változással kapcsolatos Párizsi Megállapodás melletti elköteleződést is tartalmaznak.

Az EU kiáll a nyitott és tisztességes kereskedelem, valamint a protekcionizmus elleni küzdelem mellett. Kereskedelemvédelmi és piacrajutási intézkedéseket alkalmaz a vállalatai és polgárai tisztességtelen versenytől és kereskedelmi gyakorlatoktól való védelme érdekében.

Az EU-nak világszerte 72 partnerrel van hatályos kereskedelmi megállapodása, ilyen például az EU–Kanada átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás, amely a kanadai termékek 98%-a esetében eltörölte a vámokat: ez évente 590 millió euró megtakarítást jelent az uniós vállalkozások számára. 2019-ben az EU új megállapodásra jutott a Mercosur kereskedelmi tömbbel (Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay) folytatott kereskedelemről, Vietnammal kereskedelmi megállapodást írt alá, a Japánnal kötött kereskedelmi megállapodása pedig hatályba lépett. A Japánnal aláírt megállapodás több mint egyharmadával növelheti a Japánba irányuló exportot, és 1 milliárd euró vámot takaríthat meg.

A Bizottság átlátható módon bonyolítja a kereskedelmi megállapodásokat – rendszeresen közzéteszi a tárgyalási szövegeket, a tárgyalási fordulókra vonatkozó jelentéseket, valamint a magyarázó dokumentumokat – és rendszeresen jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a tagállamoknak.

Az EU kiáll a nyitott piacok mellett, azonban nem naiv szabad kereskedő. Egyensúlyt tart fenn a nyitottság és a szabályok betartásának biztosítása között, és az uniós iparágakat megvédi a tisztességtelen kereskedelemmel és az indokolatlan korlátokkal szemben. 2014 óta az EU közel 90, piaci hozzáférést akadályozó tényezőt szüntetett meg a nem uniós országokban, ami az évi 8,2 milliárd eurót érő uniós ipari ágazatok és export széles skálájára kihat. Továbbá több mint 30 kereskedelmi védelmi intézkedést vezetett be, amelyek több mint 350 000 állást védenek.

Nemzetközi együttműködés és fejlesztés

A fejlesztés az Unió külpolitikájának központi eleme, a világon az együttműködési támogatásnak több mint felét az EU biztosítja.

Az EU-nak a világ többi részével fenntartott kapcsolatai a szolidaritáson és az együttműködésen alapulnak. Az éghajlatváltozáshoz, az erőszakos szélsőségességhez, a csempészethez és az irreguláris migrációhoz hasonló kihívások nem tisztelik az országhatárokat, és csak a fejlődő világbeli partnerországokkal való együttműködés révén kezelhetjük a rendkívüli szegénységet.

Video:

Az EU tevékenységei

Az EU a fejlesztési együttműködést nem „karitatív tevékenységnek”, hanem az élhető, közös jövőbe való befektetésnek tekinti. Az EU ezért az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjének legfőbb szószólója, és a 2017. májusi, Európai konszenzus a fejlesztési politikáról című dokumentum meghatározza, hogy az EU hogyan fog az „emberekre, a bolygónkra, a jólétre, a békére és a partnerségre” összpontosítani a 2030-ra vonatkozó menetrend fenntartható fejlődéssel kapcsolatos céljainak megvalósítása során.

Az EU küzdeni kíván a szegénység okai ellen. Ez nem csak azt jelenti, hogy segítséget nyújt az élelmiszerekhez, a tiszta vízhez, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a földhöz való tisztességes hozzájutásban; nem csak a létfontosságú közlekedési és energetikai infrastruktúra és a tiszta környezet kialakítását jelenti. Egyúttal a demokrácia, az emberi jogok (többek között a nemek közötti egyenlőség) és a jogállamiság kiépítését és megerősítését is jelenti. E tényezők nélkül nem lehet olyan biztonságos és stabil társadalmakat kialakítani, amelyeken belül az emberek jólétben élhetnek, a helyi vállalkozások pedig beruházásokat hajthatnak végre, növekedhetnek és tartós munkahelyeket teremthetnek.

Az EU 140 diplomáciai képviselete („küldöttsége”) a világ minden részének partnerországaival hosszú távú programok kialakításán dolgozik. Az Európai Parlament és a tagállamok általi jóváhagyásukat követően e programok lebonyolítása a helyszínen történik az EU általános költségvetéséből és egy elkülönített Európai Fejlesztési Alapból származó pénzeszközök felhasználásával. 2014 és 2020 között az EU – a helyi köz- és magánberuházások ösztönzése érdekében – összesen mintegy 82 milliárd euró külső finanszírozást fog nyújtani vissza nem térítendő támogatások, közbeszerzési eljárások és a nemzeti költségvetések támogatásával, továbbá az uniós finanszírozás egyre inkább „kezdőtőkeként” való felhasználásával.

Humanitárius segítségnyújtás és polgári védelem

Az EU a tagállamaival együtt a világ első számú humanitárius segélyező donora, amely az Európában és világszerte katasztrófa sújtotta területeken élőknek szánt segélyezést biztosítja és koordinálja.

Az EU segélyt nyújt a válság sújtotta embereknek. 2017-ben a 2,2 milliárd euró összegű segély több mint 120 millió embernek nyújtott segítséget több mint 80 országban. Az EU céljai a következők:

  • életek mentése és megóvása, az emberi szenvedés megakadályozása és enyhítése, valamint a természeti katasztrófákban és az ember által előidézett válságokban érintett lakosság integritásának és méltóságának védelmezése;
  • gyors reagálás az EU-n belüli és kívüli veszélyhelyzetekre;
  • a katasztrófák kockázatának csökkentése, például az éghajlatváltozás következményeinek mérséklését célzó stratégiák alkalmazásával;
  • a katasztrófavédelmi felkészültség javítása, például riasztási rendszerek kifejlesztésével;
  • zökkenőmentes átmenet biztosítása a veszélyhelyzeti műveletek befejeződésekor, a fejlesztési segélynyújtási stratégiákkal való kapcsolat megerősítésével;
  • a lakosság általános ellenálló képességének megerősítése, például a jövőbeni katasztrófákra való felkészülésben nyújtott segítséget célzó intézkedésekbe való befektetés révén; valamint
  • az ember által előidézett vagy természeti katasztrófák sújtotta gyermekek jövőjének védelme és biztosítása.
Video:

Az EU tevékenységei

Az EU az Európai Bizottságon belüli Európai Polgári Védelem és Humanitárius Segítségnyújtási Műveletek Főigazgatósága (ECHO) közreműködésével reagál a válsághelyzetekre, amely a két legfontosabb eszköze – a humanitárius segítségnyújtás és a polgári védelem – révén gyors és hatékony uniós segélyezést biztosít. Az EU számos válság, többek között a következők esetén kiemelkedő humanitárius donor:

  • A Szírián belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és a szomszédos országokban tartózkodó menekültek sürgősségi segélyezése.
  • Humanitárius segítségnyújtás a Görögországban, Irakban, Jemenben és Törökországban tartózkodó menekülteknek és belső menekülteknek.
  • Dél-Szudán és a Közép-afrikai Köztársaság legsúlyosabban érintett közösségein belüli életmentő humanitárius projektek.
  • A katasztrófa sújtotta területek közösségeinek segítése a jobb felkészülésben és helyreállításban. A felkészültségre fordított minden egyes euró akár hét euró megtakarítást is jelenhet, amelyet a katasztrófák utáni kiadásokra lehetne fordítani.

Az EU a polgári védelmi mechanizmusa révén a területén belül és világszerte bekövetkező számos válsághelyzetben történő segítségnyújtáshoz csapatokat küld, például:

  • 2017-ben egy különösen intenzív nyári tűzesetekkel jellemzett szezonban összehangolta és társfinanszírozta az európai tűzoltási műveletekhez kapcsolódó szállítási költségeket;
  • szakértelmet, csapatokat és felszerelést biztosított a 2017-ben földrengések (Irak, Mexikó), árvíz (Albánia, Peru) és járványok (Uganda, Banglades) sújtotta országokba világszerte;
  • segített a 2017. szeptemberi Irma és Maria hurrikánok által érintett embereknek a Karib-térségben.

Igazságszolgáltatás és alapvető jogok

Az EU különböző alapvető jogokat biztosít a polgárai számára, és megvédi őket a megkülönböztetéstől, míg az EU közös igazságügyi térsége a polgárok és a vállalkozások számára is segítséget nyújt a határon átnyúló jogi problémák megoldásához.

Az EU nem pusztán az áruk és a szolgáltatások egységes piaca. Az európaiaknak az uniós polgárok (bárki, aki valamely uniós ország állampolgára, automatikusan uniós polgár is) számára jogokat garantáló uniós szerződések és az Alapjogi Chartában kinyilatkoztatott közös értékeik vannak. Az EU az uniós országokban tanulmányokat folytató, munkát vállaló vagy házasságot kötő európaiak számára is megkönnyíti az életet az EU-n belüli különböző nemzeti jogrendszerek közötti átjárási lehetőségek megteremtésével. A határok nélküli és akadálymentes közös igazságügyi térség biztosítani fogja, hogy a polgárokat a kontinens egész területén jogok illessék meg és hozzáférhessenek az igazságszolgáltatáshoz

Video:

Az EU tevékenységei

Ezeket a jogokat az EU biztosítja, és az alábbiakat foglalják magukban:

  • A nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést megakadályozó szabályok.
  • A 2018 májusában hatályba lépett új szabályoknak (az úgynevezett GDPR-nak) köszönhetően a személyes adatok védelmére vonatkozó, mindenkit megillető jog.
  • Az EU valamennyi polgárát megillető személyes, állampolgári, politikai, gazdasági és szociális jogok összességét magában foglaló Alapjogi Charta. Ezeket az Európai Unió garantálja, amennyiben az uniós jog érintett.
  • Az EU igazságügyi politikája és alapvető jogokkal kapcsolatos politikája: az igazságszolgáltatási szabályok, az EU-n belüli minimális előírások, valamint az igazságszolgáltatáshoz valamennyi országban egyenlő feltételek mellett való hozzáférés összehangolása. A bűncselekmények áldozatait például az EU-n belül bárhol közös minimális jogok illetik meg. Az összehangolás a vállalkozások számára is segítséget nyújt abban, hogy az EU egységes piacán kereskedelmi tevékenységet folytassanak és működjenek, valamint a polgárok számára abban, hogy éljenek a szabad mozgáshoz való jogukkal.

Az EU ezenkívül arra törekszik, hogy megerősítse az uniós tagállamok bíróságai és közigazgatási szervei közötti kölcsönös bizalmat annak érdekében, hogy elismerjék egymás bírósági határozatait. Ez különösen fontos olyan polgári ügyekben, mint a házasság felbontása, a gyermekek feletti felügyelet vagy a tartási követelések. Az Eurojust elősegíti a nemzeti igazságügyi hatóságok súlyos bűncselekmények (például a korrupció, a terrorizmus, valamint a kábítószer-kereskedelem és -forgalmazás) elleni küzdelemre irányuló együttműködését, míg az európai elfogatóparancs felváltotta a gyanúsítottak, illetve az elítélt bűnözőknek a tárgyalás leendő vagy volt helye szerinti országba való visszaküldésére irányuló, hosszadalmas kiadatási eljárásokat. Az újonnan létrehozott Európai Ügyészség, amely munkáját 2020-ban kezdi meg, az olyan uniós költségvetési bűncselekmények tekintetében fog nyomozni, vádat emelni és elkövetőket bíróság elé állítani, mint a csalás, a korrupció vagy a súlyos határokon átnyúló héacsalás.

Élelmiszer-biztonság

Az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos uniós fellépés az emberek, az állatok és a növények egészségének a mezőgazdasági üzemtől az étkezőasztalig terjedő valamennyi szakasz során történő védelmére irányul, ugyanakkor elősegíti az európai élelmiszeripar növekedését.

Az EU élelmiszer-biztonsági politikája egészséges növényekből és állatokból az EU-ban előállított vagy oda importált, biztonságos és tápláló élelmiszerek garantálására hivatott, ugyanakkor lehetővé teszi az élelmiszeripar – Európa legnagyobb feldolgozóipari és foglalkoztatási ágazata – számára, hogy a lehető legjobb feltételek mellett működjön. Az egészségvédelem az élelmiszerek szennyezettségének megakadályozása, valamint az élelmiszer-higiénia, a növényegészségügy, az állategészségügy és az állatjólét előmozdítása révén az élelmiszerlánc valamennyi szakaszában érvényesül. Az élelmiszerek címkézésére vonatkozó uniós szabályok az egészségük szempontjából fontos információkkal is szolgálnak a fogyasztók számára.

Video:

Az EU tevékenységei

Az EU élelmiszer-biztonsági politikájának alapelveit az EU általános élelmiszerjoga határozza meg, amely biztosítja mind az emberi egészség és a fogyasztói érdekek magas szintű védelmét, mind az egységes piac hatékony működését. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság tudományos tanácsadást nyújt az élelmiszerekkel kapcsolatos kérdésekben az emberek, állatok, növények és a környezet védelmének támogatása érdekében.

Az általános élelmiszerjog továbbá a vészhelyzetek és krízisek kezelésére irányuló eljárásokat és eszközöket hozott létre. Az egyik példa az élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó sürgősségi riasztórendszer, amely segít biztosítani, hogy az európai szabályoknak nem megfelelő élelmiszert eltávolítsák a polcokról. Amikor állatbetegségek súlyos kitörése vagy élelmiszer-mérgezés érinti a fogyasztókat, az uniós hatóságok a TRACES elektronikus rendszeren (kereskedelem-ellenőrzési és szakértői rendszer) keresztül követhetik az élelmiszeripari termékek mozgását.

Az EU továbbá biztosítja az állategészséget és -jólétet az agrár-élelmiszeripari láncon belül. Állatbetegségek kitörése esetén az EU rendelkezik gyors fellépést szolgáló mechanizmusokkal. A növényegészségre vonatkozó szabályok megóvják a növényeket, gyümölcsöket, zöldségeket és erdőket a kártevőktől és az EU-n belül terjedő vagy külföldről importált betegségektől.

Az élelmiszer-pazarlás csökkentésében hatalmas lehetőségek rejlenek az erőforrás- és pénzmegtakarítás, valamint az élelmiszerek környezeti hatásának csökkentése tekintetében. Az EU kezeli az élelmiszer-pazarlás problémáját, ugyanakkor az összes (köz- és magánszektorbeli) szereplő fellépésének megkönnyítését célzó, hatályos uniós szabályok egyértelművé tételével, valamint az e területen alkalmazott innováció és bevált gyakorlatok megosztásának elősegítésével gondoskodik az élelmiszer-biztonságról.

Fogyasztók

Az EU fogyasztópolitikája védi a fogyasztók jogait, gondoskodik a termékek biztonságosságáról, segít az embereknek abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak az áruk és a szolgáltatások vásárlásakor, valamint problémamegoldási eszközöket biztosít arra az esetre, ha valami elromlik.

Az EU egységes piaca nagyobb választékhoz jutást, rugalmasságot, minőséget és jobb ár-érték arányt biztosít a fogyasztók számára. Ugyanakkor kihívásokat állíthat a fogyasztók elé, különösen a digitális, az energetikai és a pénzügyi szolgáltatásokhoz hasonló, gyorsan fejlődő területeken. Az EU fogyasztópolitikája biztosítja az emberek jogainak érvényesülését a más országokból – többek között online – történő áru- és szolgáltatásvásárlás közbeni esetleges problémák felmerülésekor. Ezzel az EU egész területén kiépíthető a fogyasztói bizalom, ami nem csak az EU egységes piacán országhatárokon átnyúló kereskedelmet folytató vállalkozások számára kedvező.

Video:

Az EU tevékenységei

Az EU különféle gyakorlati jogokat biztosít a fogyasztók számára, amelyeket igénybe vehetnek, amikor valami rosszul alakul.

  • Valamennyi közlekedési mód esetén az utasjogokra – többek között a tájékoztatásra, a segítségnyújtásra, valamint járattörlés vagy hosszú késedelem esetén biztosított kártalanításra – vonatkozó minimális előírásokat hozott létre.
  • Online vásárláskor 14 nap áll a fogyasztók rendelkezésére ahhoz, hogy átgondolják a vásárlásukat és visszalépjenek. Mindig van lehetőségük arra, hogy 2 héten belül visszaküldjék a termékeket és visszakapják a pénzüket.
  • 2017 júniusa óta megszűntek a barangolási díjak. Az EU területén belül utazó európaiak belföldi árat fizetnek a barangolásos hívásokért, sms-ekért és adatokért.
  • Ha az EU-ban (akár online, akár üzletben) vásárolt árucikk eltér a hirdetésének módjától, vagy nem működik megfelelően, a fogyasztó legalább egy ingyenes javításra vagy cserére jogosult.
  • 2016 óta a lakáscélú jelzáloghitelekre vonatkozó új uniós szabályozás biztosítja, hogy a hirdetésekben egyértelmű tájékoztatás szerepeljen, és a fogyasztók a szerződés aláírása előtt időben tájékoztatást kapjanak.

Az EU segítséget nyújt ahhoz is, hogy a kereskedőkkel való vitarendezés gyors és hatékony legyen. Ezek az alacsony költségű, gyors eljárások a belföldi és a határon átnyúló viták esetén is igénybe vehetőek. Az online vitarendezési platform lehetővé teszi a fogyasztók és a kereskedők számára, hogy az online vásárlásra vonatkozó viták rendezésére teljes egészében online kerüljön sor. Az Európai Fogyasztói Központok Hálózata díjmentesen nyújt segítséget és tanácsadást a fogyasztóknak a határon átnyúló vásárlásaikkal kapcsolatban.

Szigorú biztonsági szabványok vonatkoznak a játékokra, az elektromos készülékekre, a kozmetikumokra és a gyógyszerekre, és szigorú szabályok biztosítják a nem biztonságos termékek piacról történő visszavonását. Évente több mint 200 különböző nem biztonságos terméket jelentenek be a nem élelmiszer jellegű termékek uniós riasztási rendszerén keresztül.

Banki és pénzügyi szolgáltatások

Az EU annak garantálására törekszik, hogy a pénzügyi rendszer erős és biztonságos maradjon, és hogy az egységes piac biztosítsa a fogyasztók és a vállalkozások számára azokat a pénzügyi termékeket, amelyekre szükségük van.

A pénzügyi intézmények és piacok meghatározó szerepet töltenek be az uniós gazdaság stabilitásában és növekedésében. Finanszírozást biztosítanak a háztartások és a vállalkozások számára, lehetővé teszik az emberek számára a megtakarítást és a befektetést, kockázatokkal szembeni biztosítást nyújtanak, és megkönnyítik a ki- és befizetéseket.

A pénzügyi rendszer hiányosságainak messze ható következményei lehetnek. A 2008. évi pénzügyi válság rámutatott, hogy egyetlen uniós ország sem tudja önállóan irányítása alatt tartani a pénzügyi szektort és felügyelni a pénzügyi stabilitási kockázatokat. A válság nyomán az EU ambiciózus reformokat hajtott végre a pénzügyi rendszer megerősítése, valamint annak érdekében, hogy az EU képes legyen kezelni a jövőbeni pénzügyi és gazdasági sokkhatásokat. Ennek keretében szigorúbbá váltak a bankcsőd esetén alkalmazott betétvédelmi szabályok.

Video:

Az EU tevékenységei

Az EU célja, hogy a pénzügyi intézmények felügyeletének szigorítása és az összetett pénzügyi termékek szabályozása révén erős és biztonságos pénzügyi szektort építsen ki. Az Európai Bizottság továbbra is a stabil és ellenálló pénzügyi rendszer fenntartásán, valamint a fennmaradó kockázatok megszüntetésén dolgozik, miközben a szabályozói rendszert a technológiai és gazdasági fejleményekkel összhangban naprakészen tartja.

Az egységes szabálykönyv a banki tőkekövetelmények felügyeletére vonatkozó közös szabályokat hozott létre, javította a betétesek, illetve a csődbe került bankok irányításának védelmét. A bankunió az euróövezet 19 tagállamában nemzeti szintről uniós szintre emelte a bankfelügyeletet. A tőkepiaci unió megteremti a tőke Európán belüli mozgósításához, valamint a vállalkozásokhoz – többek között a kis- és középvállalkozásokhoz –, továbbá a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez tőkét igénylő infrastrukturális projektekhez való eljuttatásához szükséges keretet.

A még mindig túlnyomórészt nemzeti szinten működő fogyasztói pénzügyi szolgáltatásoknak még nincs teljesen integrált uniós egységes piacuk. Ez megnehezíti a fogyasztók számára, hogy határon átnyúló viszonylatban pénzügyi termékekhez, például bankszámlákhoz, hitelkártyákhoz, lakáscélú jelzáloghitelekhez és biztosításhoz jussanak, vagy ilyen pénzügyi termékeket áthelyezzenek. Az EU arra törekszik, hogy a pénzügyi szolgáltatásokat működőképesebbé tegye a fogyasztók és a kisbefektetők számára. Például az alapszintű bankszámlához jutásra vonatkozó uniós jog garantálását célzó intézkedéseket hozott. Ezenkívül arra törekszik, hogy a fogyasztók pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutásának javítása érdekében fokozottabban kihasználja a digitalizációban és a technológiai fejlődésben rejlő lehetőségeket.

Az EU bemutatott egy fenntartható finanszírozásról szóló cselekvési tervet, amely környezeti, szociális és kormányzati szempontokat figyelembe vevő beruházás. Ez a tőkepiaci unió azon törekvéseinek része, amelyek a finanszírozásnak az európai gazdaság konkrét igényeivel való összekötésére irányulnak a bolygónk és a társadalmunk érdekében. Továbbá a Párizsi Megállapodás és a fenntartható fejlődésről szóló uniós menetrend végrehajtására irányuló kulcsfontosságú lépések egyike.

Verseny

Az uniós versenyszabályok annak biztosítására hivatottak, hogy minden vállalkozás tisztességes és egyenlő feltételek melletti versenyt folytasson az egységes piacon a fogyasztók, a vállalkozások és az európai gazdaság egésze javára.

Az Európai Bizottság a nemzeti versenyhatóságokkal és a nemzeti bíróságokkal együtt érvényesíti a vállalatok közötti tisztességes verseny biztosítását célzó uniós versenypolitikát és -szabályokat. Ez hozzájárul az árak csökkentéséhez és a minőség javításához, ösztönzi az innovációt és a hatékonyságot, és szélesebb választékot biztosít a fogyasztóknak.

Az EU tevékenységei

A Bizottság a következők vonatkozásában lép fel:

  • kartellek vagy a vállalatok olyan jogellenes megállapodásai, amelyek az egymással való verseny elkerülését vagy mesterségesen magas árak meghatározását célozzák;
  • erőfölénnyel való visszaélés, amelynek révén egy meghatározó szereplő megkísérli kiszorítani a versenytársakat a piacról;
  • összefonódások vagy a vállalkozások közötti, az egységes piacon belüli versenyt esetlegesen befolyásoló hasonló megállapodások;
  • az uniós kormányok által nyújtott olyan pénzügyi támogatás (állami támogatás), amely torzíthatja az egységes piacon belüli versenyt az egyes vállalatok másokkal szembeni előnyben részesítésével; valamint
  • a versenykultúra nemzetközi előmozdítása annak érdekében, hogy az uniós vállalatok a világ többi részén megtalálható piacokon is tisztességes versenyben részesüljenek.

A versenyellenes gyakorlatokra irányuló uniós vizsgálatok nemcsak árukra, hanem szakmákra és szolgáltatásokra is kiterjedhetnek. A Bizottság figyelemmel kíséri a tagállami kormányok által a vállalkozásoknak biztosított segítségnyújtást annak biztosítása érdekében, hogy az ne biztosítson egyes vállalatok számára tisztességtelen előnyt a versenytársaival szemben. Állami támogatás akkor engedélyezhető, ha az segíti vagy előmozdítja a hátrányos helyzetű régiókat, a kis- és középvállalkozásokat, a kutatást és a fejlesztést, a környezetvédelmet, a képzést, a foglalkoztatást vagy a kultúrát.

2016-ban és 2017-ben a Bizottság bírsággal sújtotta a hat vezető vállalatból álló teherautógyártó-kartellt, amelynek tagjai az Európában eladott középméretű és nehéz tehergépjárművek több mint 90%-át állítják elő: Scania, Daimler, DAF, Iveco, MAN és Volvo/Renault. A Bizottság a hat vállalatot összesen 3,8 milliárd euró bírsággal sújtotta. Ez a pénz az EU költségvetésébe kerül, és ezáltal csökkenti az adófizetők hozzájárulását.

A nagyvállalatoknak például tilos olyan feltételek szabásához felhasználniuk az alkupozíciójukat, amelyek a beszállítóik vagy a vevőik számára megnehezítenék, hogy üzleti kapcsolatban legyenek a versenytársaikkal. 2017-ben például az Európai Bizottság 2,42 milliárd eurós bírsággal sújtotta a Google-t, mivel az keresőmotorként oly módon élt vissza piaci erőfölényével, hogy a keresési találatok között a saját ár-összehasonlító szolgáltatását részesítette előnyben a versenytársakéival szemben. 2018 júliusában a Google további 4,34 milliárd euró bírságot kapott az Android rendszerű készülékek gyártóira kiszabott illegális korlátozások miatt. További versenyjogi ügyekért látogasson el ide: https://ec.europa.eu/competition/consumers/how/index_hu.html.

Adózás

Bár az adókulcsok meghatározásáért és az adóbehajtásért a nemzeti kormányok felelnek, az EU biztosítja, hogy a más tagállambeli polgárokat vagy vállalkozásokat ne érje megkülönböztetés, és az adók ne akadályozzák az EU egységes piacát.

A tagállami kormányok többnyire szabadon alakíthatják ki az adójogszabályaikat a nemzeti prioritásaiknak megfelelően. Ennek során azonban tiszteletben kell tartaniuk bizonyos alapelveket, például a megkülönböztetésmentességet, valamint az áruk és a szolgáltatások egységes piacon belüli szabad mozgásának betartását. Egyre több vállalat és magánszemély tevékenykedik egynél több országban, így könnyebben próbálkozhatnak legális úton azzal és tehetik meg azt, hogy a lehető legkevesebb adót fizetik („adókikerülés”), vagy nem fizetik meg a fizetendő adót („adókijátszás”). Mivel az egyes országok nem tudják önállóan kezelni ezeket a problémákat önállóan, az uniós tagállamok együttműködnek az adózás méltányosságának biztosítása érdekében.

Video:

Az EU tevékenységei

Az EU nem játszik közvetlen szerepet az adóemelésben vagy az adókulcsok megállapításában. Az EU-nak az a szerepe, hogy felügyelje a nemzeti szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy azok összhangban legyenek bizonyos uniós szakpolitikákkal, például a következőkel:

  • a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés előmozdítása;
  • az EU egészében az áruk, a szolgáltatások és a tőke egységes piacon belüli szabad áramlásának biztosítása;
  • annak biztosítása, hogy valamely ország vállalkozásai ne részesüljenek tisztességtelen versenyelőnyben más országbeli vállalkozásokkal szemben;
  • annak biztosítása, hogy az adók ne alkalmazzanak megkülönböztetést más uniós országbeli fogyasztókkal, munkavállalókkal vagy vállalkozásokkal szemben.

Minden tagállam kormányának egyet kell értenie az adózási kérdésekkel kapcsolatos uniós döntések meghozatalakor ahhoz, hogy minden uniós ország érdekeit figyelembe lehessen venni. Egyes adók, például a hozzáadottérték-adó vagy a benzinre, a dohánytermékekre és az alkoholra alkalmazott jövedéki adó esetében a tagállamok – az egységes piacon belüli tisztességtelen verseny elkerülése érdekében – megállapodtak arról, hogy többnyire összehangolják a szabályaikat és a minimális adókulcsaikat.

Az egyes országok adójogszabályai nem engedhetik meg a magánszemélyek vagy a vállalkozások számára, hogy kikerüljék az adózást egy másik országban. Az uniós szintű fellépés elengedhetetlen a probléma megoldásához. A 2012. évi uniós cselekvési terv elfogadását követően számos jogalkotási lépés megtételére sor került az adócsalás, adókikerülés és adókijátszás elleni küzdelem érdekében.

Az adóhatóságok közötti együttműködés is hozzájárul annak megakadályozásához, hogy a vállalatok az általuk fizetett adó összegének csökkentése céljából kihasználják a különböző országok rendszerei közötti hézagokat.

Vámok

Az EU vámuniója azt jelenti, hogy valamennyi tagállam együttműködik az EU-ba importált termékek szabad áramlásának, valamint az emberek, az állatok és a környezet szempontjából vett biztonságosságának biztosítása érdekében.

A vámunió azt jelenti, hogy az érintett országok ugyanazokat a vámtarifákat alkalmazzák a világ többi részéről a területükre importált árukra, és nem alkalmaznak belső vámtarifákat. Az EU esetében ezt azt jelenti, hogy az egyik tagállamból a másikba történő áruszállításkor nem kell vámot fizetni.

Az EU vámuniója az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó néhány terület egyike. Az Európai Bizottság tesz javaslatot az uniós vámjogszabályokra, és biztosítja azok végrehajtását.

Video:

Az EU tevékenységei

A gyakorlatban az EU vámunióját az egységesen fellépő nemzeti vámigazgatási szervek irányítják. E szervek megvédik a fogyasztókat azoktól az áruktól, amelyek veszélyesek vagy ártalmasak lehetnek az egészségükre, valamint megvédik az állatokat és a környezetet a növény- és állatbetegségektől. Ezenkívül hozzájárulnak a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemhez, és biztosítják, hogy az európai műkincseket ne csempésszék ki a területéről.

A vámigazgatási szervek továbbá megakadályozzák az illegális hulladékexportot, mivel a környezet védelme az egyik legfontosabb feladatuk. A vállalkozások számára a vámunió azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy az áruk hol lépnek az EU területére, ugyanazok a szabályok alkalmazandók, és az áruk a vámkezelést követően szabadon mozoghatnak, illetve bárhol értékesíthetők az EU vámterületén belül.

2016-ban például az év 365 napján működő több mint 2000 uniós vámhivatal csaknem 313 millió vámáru-nyilatkozatot kezelt.

Az EU vámpolitikája jelenleg a következő területekre összpontosít:

  • annak biztosítása, hogy a tagállamok hatékony és eredményes együttműködést folytassanak a vámunión belül;
  • a polgárok jobb biztonságát és védelmét célzó jogszabályokra és eljárásokra, valamint a jogszerű kereskedelem megkönnyítésére irányuló javaslattétel;
  • az uniós országoknak történő segítségnyújtás a vámhatóságok számára esetlegesen hasznos információk cseréjében; valamint
  • annak biztosítása, hogy az áruk szabadon mozoghassanak az egyes tagállamok között az EU egységes piacán.

Kultúra- és médiapolitika

Az EU arra törekszik, hogy megőrizze Európa közös kulturális örökségét és azt mindenki számára elérhetővé tegye. Az EU támogatja a művészeteket, és – konkrétan a Kreatív Európa program révén – lehetővé teszi kulturális és kreatív ágazataink gyarapodását.

A kultúra és a kreativitás az európai projekt alapvető elemei, és az EU kultúrpolitikájának központi tényezői. Európa gazdag kulturális öröksége és dinamikus kreatív ágazatai jelentős meggazdagodást, örömöt és identitásérzetet adnak több millió embernek.

Az EU arra törekszik, hogy megvédje az egyes országok kulturális örökségét és sokszínűségét, és az európai kulturális menetrenddel összhangban kiaknázza a kulturális és kreatív ágazatok gazdasághoz és társadalomhoz való hozzájárulását. Az uniós szakpolitika ügyel olyan közös kihívások kezelésére is, mint a digitális gyártásra és a digitális tartalmakra való áttérés, vagy a kulturális ágazaton belüli innováció ösztönzésének módja. Az új európai kulturális menetrend a kultúrában rejlő teljes potenciál kiaknázására irányuló, konkrét intézkedéseket tartalmaz.

Video:

Az EU tevékenységei

A Kreatív Európa program célja, hogy 7 éves időtartama alatt megerősítse Európa kulturális és kreatív ágazatait, továbbá finanszírozást biztosítson nagyjából 3700 kulturális intézménynek, 250 000 művésznek és kulturális szakembernek, több mint 7000 mozinak, 2800 filmhez és 4500 könyvfordításhoz. A program 1,46 milliárd eurót fordít a következőkre:

  • Európa kulturális és nyelvi sokszínűségének előmozdítása;
  • a gazdasági növekedés és versenyképesség ösztönzése a kreatív ágazatokban;
  • a kreatív és kulturális ágazatok abban való segítése, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a digitális technológiákból és új üzleti modelleket fejlesszenek ki; valamint
  • a kreatív alkotások szélesebb közönséghez történő eljuttatása Európában és nemzetközi szinten.

A Kreatív Európa program például a kulturális örökségért, az építészetért, az irodalomért járó uniós díjakra, az Európai Örökség címre és az Európa Kulturális Fővárosaira irányuló kezdeményezéseket is támogatja. A kulturális örökség 2018-as európai évének célja az volt, hogy több embert ösztönözzön Európa kulturális örökségének felfedezésére és megismerésére, valamint hogy elősegítse a közös európai térséghez tartozás érzését.

A Bizottság a médiaműveltségtől a digitális forgalmazáson át a kulturális örökség megőrzéséig vagy a kultúra külkapcsolatokban való érvényesüléséig terjedő különféle témákra vonatkozó politikai döntéshozatalt, kutatást és jelentéstételt is összehangolja. Ezenkívül segíti a tagállamok közötti együttműködést és egymástól tanulást.

Az EU audiovizuális és médiapolitikája annak biztosítására hivatott, hogy az audiovizuális médiára – más árukhoz és szolgáltatásokhoz (film, TV és videó) hasonlóan – a közvetítésük módjától függően az egységes piacon belüli szabad és tisztességes áramlásuk biztosítását célzó uniós szabályok vonatkozzanak. Az EU – a kulturális sokszínűség előmozdítása érdekében – az európai filmek és más tartalmak kidolgozását és forgalmazását is támogatja.

Ifjúságügy

Az EU az ifjúságügyi politikái révén több lehetőséget kíván biztosítani a fiatalok számára az oktatásban és a munkaerőpiacon, valamint biztosítani kívánja, hogy teljes körűen szerepet vállaljanak valamennyi társadalmi területen.

A fiatalok társadalmi befogadása nélkülözhetetlen az európai társadalom és a demokratikus élet szempontjából. Az EU ifjúsági stratégiája előmozdítja a fiatalok egészségét és jóllétét, társadalmi szerepvállalását, önkéntes és szolidaritási tevékenységekben való részvételét, foglalkoztatását és vállalkozói készségét. Az EU ifjúságügyi politikái esélyt biztosítanak a fiataloknak ahhoz is, hogy megszűnjenek az oktatásuk és a készségeik terén felmerülő hiányosságok, így lehetővé teszik, hogy jobban alkalmazkodjanak a kihívásokhoz és hozzájáruljanak a pozitív társadalmi változáshoz. Ez különösen lényeges, mivel az ifjúsági munkanélküliség még mindig kifejezetten magas.

Video:

Az EU tevékenységei

Az EU több, az európai fiatalok aktívabb társadalmi szerepvállalásának és más országbeli tapasztalatszerzésének támogatását célzó programot és kezdeményezést működtet. Ezek közé tartoznak különösen a következők:

  • Az Erasmus+ az európai oktatás, képzés, ifjúság és sport támogatását célzó uniós program. 14,7 milliárd eurós költségvetésével a program több mint 4 millió európai számára nyújt lehetőséget arra, hogy külföldi tapasztalatokon keresztül szerezzen ismereteket és készségeket, például tanulmányok folytatásával, szakmai gyakorlatokkal, tanulószerződéses képzésekkel, ifjúsági csereprogramokkal, oktatással, képzéssel, ifjúsági munkával és sporttal.
  • A Bizottság hangsúlyozza, hogy a fiatalok és a döntéshozók közötti kölcsönös kommunikáció eszközeként strukturált párbeszédre van szükség ahhoz, hogy első kézből származó információkat lehessen kapni a fiataloktól az őket érintő szakpolitikai kérdésekkel kapcsolatban. A 18 hónapos ciklusokba szervezett strukturális párbeszéd egyes ciklusai egy-egy konkrét témára összpontosítanak, és esélyt adnak a fiataloknak az adott témával kapcsolatos véleménynyilvánításra.
  • Az Erasmus fiatal vállalkozóknak program az új vagy fiatal vállalkozóknak segít a kisvállalkozás indításához vagy működtetéséhez szükséges készségek elsajátításában.
  • Az Európai Szolidaritási Testület olyan uniós kezdeményezés, amely arra hivatott, hogy lehetőséget nyújtson a fiataloknak arra, hogy az európai közösségek és emberek számára kedvező hazai vagy külföldi tevékenységekben való részvétellel szolidaritásukat fejezzék ki.
  • A 8,8 milliárd euró forrással rendelkező ifjúsági garancia annak biztosításával támogatja a fiatalok foglalkoztatását, hogy minden 25 év alatti fiatal színvonalas állásajánlatot kapjon, színvonalas tanulószerződéses gyakorlati képzésben részesüljön, színvonalas szakmai gyakorlaton vagy folyamatos továbbképzésben vegyen részt az iskolarendszerű oktatás elhagyását vagy a munkanélkülivé válást követő 4 hónapon belül.

Az Európai Ifjúsági Portál ezekre és az európai fiataloknak szánt egyéb uniós kezdeményezésekre vonatkozó információkkal szolgál, míg az EURES, az Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portálja az álláskeresők és állást kínáló vállalatok kapcsolatteremtéséhez is segítséget nyújt.

Sport

Az EU népszerűsíti a sport kedvező élettani hatásait és a sporthoz kapcsolódó pozitív értékeket, támogatja a politikai döntéshozók közötti együttműködést és a sportszervezetek közötti párbeszédet, továbbá kezeli például a dopping, a megvesztegetés és az erőszak problémáját.

A sport és a testmozgás több millió európai életének szerves része. A sport a jobb egészség és jóllét mellett segíthet például a rasszizmus, a társadalmi kirekesztés és a nemek közötti egyenlőtlenségek problémájának kezelésében. A sport jelentős gazdasági előnyöket is biztosít, és fontos eszköz az EU külkapcsolataiban. Az EU sportpolitikája jelenleg elsősorban az Erasmus+ program révén valósul meg.

Video:

Az EU tevékenységei

Az EU hangsúlyosan kezeli a sportot, mint az emberi egészségmegőrzéshez, a közösségteremtéshez, a társadalmi befogadás támogatásához és az esélyegyenlőség előmozdításához kapcsolódó eszközt.

  • Az Erasmus+ a szabadidősport népszerűsítését célzó innovatív ötletek és gyakorlatok kialakítására, megosztására és végrehajtására irányuló kezdeményezéseket társfinanszíroz. Az Erasmus+ sportra vonatkozó fejezete segítséget nyújt a sport európai dimenziójának kialakításához, a sportszervezetek, a hatóságok és más felek közötti együttműködés fokozásához.
  • A sport áthidalhatja a társadalmi szakadékokat, felelősségvállalásra ösztönözheti a polgárokat, és lehetőséget nyújthat a vezetői készségek fejlesztésére. Az Európai Szociális Alapból és az Európai Regionális Fejlesztési Alapból nyújtott vissza nem térítendő támogatásra pályázó uniós tagállamoknak érdemes olyan projekteket szerepeltetniük, amelyek a sport segítségével mozdítják elő a társadalmi befogadást. A #BeInclusive uniós sportdíj olyan szervezeteket részesít elismerésben, amelyek a sport erejét a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi befogadásának javításához használják fel.
  • Az európai sporthét aktív mindennapokra ösztönzi az európaiakat.
  • Az Európai Bizottság a jó kormányzás megvalósítására ösztönzi a sportszervezeteket.
  • Az Európai Bizottság fokozatosan belefoglalja a sportot az EU-n kívüli országokkal kötött kétoldalú megállapodásokba.

Az uniós tagállamok sport terén folytatott együttműködéséről a sportra vonatkozó többéves uniós munkaterv alapján születik megállapodás. A legutóbbi (a 2017–2020 közötti időszakra vonatkozó) munkaterv három prioritást határoz meg: a sport tisztességessége, a sport gazdasági dimenziója, valamint a sport és a társadalom. Az Európai Bizottság együttműködést folytat a tagállamokkal és az érdekeltekkel a sport szerepének népszerűsítése, valamint az európai sportot érintő problémák megoldása érdekében.

A sporttal és a testmozgással kapcsolatos Eurobarométer felmérésből az derül ki, hogy az uniós polgárok nem végeznek elegendő testmozgást. Az EU egészségpolitikája egyrészt a bevált gyakorlatok uniós országok közötti és érdekelt felekkel való megosztásával, másrészt a kedvezőtlen tendenciák kezelésére szolgáló fórumot biztosító Táplálkozás, Testmozgás és Egészség Európai Uniós Platform segítségével népszerűsíti a testmozgást.

Az EU testmozgásra vonatkozó iránymutatásai (2008) és az egészségvédő testmozgás ágazatközi előmozdításáról szóló tanácsi ajánlás (2013) bemutatják, hogy a nemzeti szakpolitikák hogyan ösztönözhetik a testmozgást. A Tartui felhívás az egészséges életmódért (2017) az egészséges életmód előmozdítására irányuló 15 intézkedés listáját foglalja magában.

Költségvetés

Az uniós költségvetés segít megvalósítani az európaiak számára fontos dolgokat. A források uniós szintű összevonásával a tagállamok jobb eredményeket tudnak elérni, mint egyedül.

Az uniós költségvetés az Európai Unióban végrehajtott számos szakpolitikát támogat, és segítséget nyújt az EU számára az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik vezetőjeként, valamint a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztési segélyezés legnagyobb donoraként a nemzetközi színtéren betöltött meghatározó szerepének megerősítésében.

A gazdasági és pénzügyi válság során az uniós költségvetés hathatós eszköznek bizonyult a beruházások támogatása terén. Míg a nemzeti költségvetés számos tagállamban komoly nyomás alatt állt, az uniós költségvetés – és különösen a strukturális alapok – a növekedésbe és a foglalkoztatásba befektető stabilizációs tényezőként kikerültek a 2008-as válságból. A közelmúltban a költségvetés az EU külső határainak igazgatását, valamint a menekültválságra, illetve a szervezett bűnözés és a terrorizmus jelentette fenyegetésre adott európai válaszlépéseket is támogatta.

Video:

Az EU tevékenységei

Az EU a költségvetés végrehajtásához legalább 5 évig szilárd alapot szolgáltató, hosszú távú költségvetési terveket fogad el. A jelenlegi hosszú távú költségvetés a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozik, és lehetővé teszi az EU számára, hogy ebben az időszakban kb. 1 billió eurót fektessen be. Az Európai Bizottság 2018 májusában terjesztette elő a 2021–2027 közötti időszakra szóló hosszú távú uniós költségvetésre vonatkozó javaslatát.

Az éves költségvetésről demokratikus úton döntenek. Először az Európai Bizottság előterjeszti a költségvetési tervezetet. Ezt követően (az Európai Unió Tanácsa közvetítésével eljáró) nemzeti kormányok és a közvetlenül megválasztott Európai Parlament jóváhagyják az uniós költségvetést, általában még az év eleje előtt. A költségvetésnek mintegy 94%-át a tagállamokban (elsősorban az Európán belüli munkahelyteremtés és növekedés ösztönzésére) és az EU területén kívül fejlesztési és humanitárius segítségnyújtásra használják fel, és csupán 6%-át fordítják az uniós közigazgatásra.

2019-ben az éves uniós költségvetés kb. 165,8 milliárd euró volt, amely abszolút értékben jelentős összeg, azonban az uniós gazdaságok által éves szinten előteremtett forrásoknak csak mintegy 1%-a. Az uniós költségvetés mintegy 80%-át a bruttó nemzeti jövedelmen és a hozzáadottérték-adón alapuló nemzeti hozzájárulásokból finanszírozzák.

Az Európai Parlament a Tanács éves ajánlása nyomán dönt az uniós költségvetés végleges jóváhagyásáról, azaz a „mentesítéséről”, az uniós költségvetés Bizottság általi végrehajtásának módjáról. Ez az eljárás teljes körű elszámoltathatóságot és átláthatóságot biztosít, és a mentesítés a megadásakor egy-egy adott évre vonatkozó elszámolások hivatalos lezárását eredményezi.

Csalásmegelőzés

Az Európai Csalás Elleni Hivatal az uniós forrásokat érintő csalással, korrupcióval és jogellenes tevékenységekkel kapcsolatos ügyek kivizsgálása révén biztosítja, hogy az adófizetők pénzének felhasználása a lehető leghatékonyabb legyen.

A korrupció és a csalás súlyos kárt okozhat a gazdaságnak, és megingathatja a polgárok demokratikus intézményekbe és folyamatokba vetett bizalmát. Azonban nem az intézményi korrupció jelenti az egyetlen fenyegetést. Cigarettacsempészet, a lábbelikre és a ruházati termékekre kivetett behozatali vámok kijátszása, nem létező mezőgazdasági üzemek területén narancstermesztésre kapott támogatás: számos példa van kis- és nagyléptékű csalásra, amely pénzbe kerülhet az európai adófizetők számára.

E fenyegetések elleni fellépés érdekében az Európai Csalás Elleni Hivatal (más néven OLAF) kivizsgálja az uniós forrásokat érintő csalást, korrupciót és egyéb jogellenes tevékenységeket, valamint az uniós alkalmazottak és az uniós intézmények tagjai által elkövetett súlyos kötelességszegést, továbbá segítséget nyújt az intézményeknek a csalás megelőzését és felderítését célzó szakpolitikák kialakításában és végrehajtásában. Az OLAF az Európai Bizottság része, de kivizsgálási megbízatása során teljesen függetlenül jár el.

Video:

Az EU tevékenységei

Amikor az Európai Csalás Elleni Hivatal uniós forrásokhoz kapcsolódó, korrupció- vagy csalásgyanús ügyeket értékel, és azokról bebizonyosodik, hogy megalapozottak, vizsgálat indul. E vizsgálatok keretében sor kerülhet meghallgatásra és házkutatásra. Az OLAF koordinálja az ügyben érintett tagállami csalás elleni szervek általi vizsgálatokat is.

A vizsgálatok lezárását követően az OLAF fellépést ajánl az uniós intézményeknek és az érintett nemzeti kormányoknak: általában többek között nyomozást, pénz-visszafizettetést vagy más fegyelmi intézkedéseket. Ezt követően nyomon követi ezen ajánlások végrehajtásának módját.

A nemzeti vámhatóságok bizonyos, magas kockázatot jelentő területen és meghatározott útvonalakon folytatott csempészet és csalás megszüntetése érdekében rendszeresen közös vámügyi műveleteket hajtanak végre az OLAF-fal (és más uniós ügynökségekkel). 2017-ben például az Európai Csalás Elleni Hivatal által finanszírozott közös vámügyi műveletek következtében 75 millió cigaretta, valamint több tízezer más hamisított termék lefoglalására került sor.

Az OLAF ezenkívül az Európai Bizottsággal, az Európai Parlamenttel és az Európai Unió Tanácsával szoros együttműködésben hozzájárul az uniós csalás elleni politikák kidolgozásához, nyomon követéséhez és végrehajtásához.

3 Hogyan hoz döntéseket és hogyan lép fel az Európai Unió

1 KI KICSODA?

Az Európai Unió a jogállamiság elvén alapul. Ez azt jelenti, hogy az EU valamennyi fellépése az összes uniós ország által önként és demokratikus úton elfogadott szerződéseken alapul. Az uniós országok tárgyalások eredményeképpen állapodnak meg a szerződésekről, amelyeket azután a tagállamoknak – parlamenti szavazás vagy népszavazás útján – ratifikálniuk kell.

A szerződések meghatározzák az Európai Unió céljait, az uniós intézmények működésére vonatkozó szabályokat, a döntéshozatali eljárásokat, valamint az EU és a tagállamai közötti viszonyrendszert. A szerződések minden olyan alkalommal módosulnak, amikor új tagállam csatlakozik az EU-hoz. A tagállamok időről időre azért is módosítják a szerződéseket, hogy megreformálják az Európai Unió intézményeit és újabb feladatkörökkel ruházzák fel őket.

A legutóbbi módosító szerződés, a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jén lépett hatályba. A korábbi szerződések, az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés jelenleg hatályos szövegét az egységes szerkezetbe foglalt változat egyetlen dokumentumba foglalva tartalmazza.

A közelmúltban az EU megállapodott a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződésről: a dokumentum arra kötelezi az országokat, hogy szigorú szabályozás révén biztosítsák az államháztartás kiegyensúlyozott működését, és megerősíti a kormányzást az euróövezeti tagállamokban.

Az uniós szintű döntéshozatalban különböző uniós intézmények vesznek részt, többek között:

A tanácsadó szervek (az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Európai Bizottsága), valamint a nemzeti parlamentek szintén fontos szerepet játszanak.

Az Európai Bizottság feladata, hogy javaslatot tegyen új jogszabályokra, amelyeket az Európai Parlament és a Tanács (az Európai Unió Tanácsa) fogad el. Az elfogadott jogszabályokat a tagállamok és az érintett uniós intézmény vagy intézmények hajtják végre.

Az Európai Parlament

Az Európai Parlamentet az uniós polgárok ötévente megrendezett közvetlen választások útján választják meg. Minden tagállam bizonyos számú képviselőt (európai parlamenti képviselőt) választ; a képviselői helyeket az egyes tagállamok lakossága alapján osztják el. A Parlament Brüsszelben és Strasbourgban is ülésezik. Az Európai Parlament jelenlegi elnöke David Sassoli.

Az európai parlamenti képviselők képviselőcsoportokba és bizottságokba is szerveződnek, ez utóbbiak a különböző szakpolitikai területekre vonatkozó új jogalkotási javaslatokat vizsgálják.

A döntéshozatal terén a Parlament a következőkért felel:

  • Az Európai Bizottság javaslatain alapuló uniós jogszabályoknak az Európai Unió Tanácsával együtt történő jóváhagyása, módosítása vagy elutasítása. A Parlament a Tanáccsal egyenlő mértékben felel az (Európai Bizottság által javasolt) uniós költségvetés elfogadásáért.
  • Nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos döntéshozatal.
  • Az EU bővítésével kapcsolatos döntéshozatal.
  • A tagállamok javaslata alapján a Bizottság elnökének megválasztása, ezt követően a teljes Bizottság jóváhagyása.
  • A Bizottság munkaprogramjának felülvizsgálata és a Bizottság felkérése jogalkotási javaslatok tételére.

A Parlament munkája két fő szakaszból áll:

  • Jogszabály-előkészítő bizottságok: a Parlamentnek 20 bizottsága és két albizottsága van, amelyek mindegyike egy-egy konkrét szakpolitikai területet kezel. A bizottságok megvizsgálják a jogalkotási javaslatokat, az európai parlamenti képviselők és a képviselőcsoportok pedig módosításokat terjeszthetnek elő vagy javaslatot tehetnek a jogalkotási javaslatok elutasítására. Ezeket a kérdéseket a képviselőcsoportokon belül is megvitatják, mielőtt eldöntik, hogy egy-egy konkrét témáról hogyan szavazzanak.
  • A plenáris ülések jóváhagyják, módosítják vagy elutasítják a jogszabályokat: az európai parlamenti képviselők ekkor gyűlnek össze az ülésteremben azért, hogy leadják a jogalkotási javaslatokra és a javasolt módosításokra vonatkozó végleges szavazatukat. Ezeket a plenáris üléseket általában Strasbourgban tartják, esetlegesen további üléseket tartanak Brüsszelben.

Az Európai Parlament nyolcadik hivatali időszaka 2019. április 18-án ért véget. Az uniós tagállamok polgárai május 23–26. között közvetlen szavazás útján megválasztották az új Parlamentet alkotó parla­menti képviselőket. A 2019. évi európai választások eredményeivel és az új Parlament megalakulásával kapcsolatos további információk az Európai Parlament honlapján találhatók.

Az Európai Tanács

A brüsszeli székhelyű Európai Tanács valamennyi uniós tagállam állam- és kormányfőiből, az Európai Bizottság elnökéből, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéből áll.

Az Európai Tanács az EU politikai menetrendjének meghatározása érdekében tömöríti az EU vezetőit. Az Európai Tanács az uniós tagállamok közötti politikai együttműködés legmagasabb szintjét képviseli. Az Európai Tanács az EU vezetői közötti (általában negyedévente megrendezett) csúcstalálkozók formájában ülésezik, amelyeket az Európai Tanács elnöke vezet. Az elnök sürgős kérdések kezelése érdekében további üléseket hívhat össze. 2019 júliusában az Európai Tanács a 2019. december 1. és 2022. május 31. közötti időszakra Charles Michelt választotta meg elnökéül.

Az Európai Tanács általában egyhangúlag, illetve bizonyos esetekben minősített többséggel határoz.

Az Európai Tanács:

  • dönt az EU általános irányvonaláról és politikai prioritásairól, de nem törvénykezik;
  • a kormányközi együttműködés alacsonyabb szintjein nem rendezhető, összetett vagy érzékeny kérdésekkel foglalkozik;
  • az EU stratégiai érdekeinek és védelmi vonatkozásainak figyelembevételével meghatározza az EU közös kül- és biztonságpolitikáját;
  • kinevez és kijelöl bizonyos, kiemelkedő uniós szintű feladatkörökbe szánt jelölteket, például kinevezi az Európai Bizottság elnökét vagy az Európai Központi Bank elnökét.

Az Európai Tanács minden kérdéssel kapcsolatban:

  • felkérheti az Európai Bizottságot arra, hogy tegyen javaslatot a kezelésére;
  • átutalhatja a kérdést az Európai Unió Tanácsához, hogy az foglalkozzon vele.

A Tanács

A Tanács az Európai Parlamenttel együtt az EU legfontosabb döntéshozó szerve. Másik neve: az Európai Unió Tanácsa. A Tanács keretében az egyes tagállamok kormányainak miniszterei üléseznek jogszabályok megvitatása, módosítása és elfogadása, valamint szakpolitikák koordinálása érdekében. A miniszterek hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy a kormányukat elkötelezzék az üléseken elfogadott intézkedések iránt. A Tanács elnökségét az uniós tagállamok egymást 6 hónaponként váltva látják el, az elnökség a Tanács valamennyi ülése elnöki fela­datainak ellátásáért és a menetrendek meghatá­rozásáért felel.

A Tanács:

  • az Európai Parlamenttel együtt tárgyal az Európai Bizottság javaslatain alapuló uniós jogszabályokról és elfogadja őket;
  • koordinálja az uniós országok szakpolitikáit;
  • az Európai Tanács iránymutatásai alapján kidolgozza az EU kül- és biztonságpolitikáját;
  • megköti az EU és más országok, illetve nemzetközi szervezetek közötti megállapodásokat;
  • az Európai Parlamenttel közösen elfogadja az éves uniós költségvetést.

A részt vevő miniszterek a megvitatott szakpolitikával foglalkozó miniszterek. A környezetvédelmi miniszterek például a Környezetvédelmi Tanács kere­tében üléseznek. A miniszterek évente néhány alkalommal üléseznek az EU-val kapcsolatos döntések meghozatala érdekében, a kormányzati tisztviselők azonban egész évben tartanak értekezleteket a szakpolitika részletes kérdéseinek megvitatása érdekében.

A döntések elfogadásához általában minősített többségre van szükség: ez a tagállamok 55%-át jelenti, amely államok egyúttal az EU teljes lakosságának legalább 65%-át képviselik. Egyes témakörök, például a külpolitika és az adózás, egyhangú szavazatot igényelnek (azokat minden tagállamnak támogatnia kell), az eljárási és igazgatási kérdésekhez pedig egyszerű többség szükséges.

A Tanács nem tévesztendő össze az Európa Tanáccsal, amely nem európai uniós szerv, hanem a demokrácia Európán belüli előmozdítása, valamint az emberi jogok és a jogállamiság Európán belüli védelme érdekében létrehozott nemzetközi szervezet. Az Európa Tanács 47 európai országot, köztük az EU tagállamait tömöríti.

Az Európai Bizottság

Az Európai Bizottság az EU mindennapi működését biztosító legfontosabb intézmény. Ez az egyetlen olyan uniós intézmény, amely (gyakran az Európai Parlament vagy a Tanács kérését követően) jogszabályokra tehet javaslatot, noha azokról a Parlament és a Tanács szavaz. A Bizottság legtöbb munkatársa Brüsszelben vagy Luxembourgban dolgozik, azonban az uniós tagállamok minden fővárosában vannak „képviseleti” irodák.

A Bizottság a 27 biztos alkotta biztosi testületből áll, amelyben minden uniós tagállamnak egy-egy biztosa van; a biztosok számába az elnök, Ursula von der Leyen, és az alelnökök is beleértendők.

A Bizottság elnökének kinevezését követően az Európai Unió Tanácsa nevezi ki a többi 26 tagot a kinevezett elnök egyetértésével, és ezt követően a Bizottságot mint egyetlen testületet az Európai Parlament hagyja jóvá szavazatával. A biztosok öt évig tartó hivatali idejük alatt a Bizottság politikai vezetői. Minden egyes biztos számára az elnök jelöli ki azt a konkrét szakpolitikai területet, amelyért felelős.

A Bizottság munkatársai a tagállami közszolgálat megfelelői, és szervezeti egységekbe, úgynevezett főigazgatóságokba és szolgálatokba szerveződnek, amelyek a nemzeti szintű minisztériumokhoz hasonlóak.

A Bizottság döntéshozatala a biztosi testület testületi felelősségén alapul. A döntéshozatali folyamat során valamennyi biztos egyenlő, és egyenlő mértékben elszámoltatható ezekért a döntésekért. A biztosok – bizonyos, engedélyezett esetektől eltekintve – nem rendelkeznek egyéni döntéshozatali hatáskörrel.

A biztosok között nyolc alelnök van (köztük három ügyvezető alelnök, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője), akik a szokásos biztosi portfólión felül látják el ezeket a szerepköröket. Az alelnökök az elnök nevében járnak el, és több biztossal együtt koordinálják a felelősségi körükbe tartozó munkát. A von der Leyen elnök által 2019 júliusában előterjesztett politikai iránymutatások hat kiemelt célt tűztek ki Európa számára.

A döntések meghozatala általában konszenzus alapján történik, de szavazásra is sor kerülhet. Ebben az esetben a döntések meghozatala egyszerű többséggel történik, minden biztos egy-egy szavazattal rendelkezik. Ezt követően a megfelelő főigazgatóság veszi át az ügyet. Erre általában jogalkotási javaslatok tervezete formájában kerül sor.

Tanácsadó bizottságok

A tanácsadó bizottságok (az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Európai Bizottsága) tanácsadó szerepet töltenek be az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság felé. Véleményt nyilvánítanak a javasolt jogalkotási aktusokról. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a szervezett civil társadalmat, míg a Régiók Európai Bizottsága a helyi és regionális hatóságokat képviseli.

Nemzeti parlamentek

A tagállamok 27 nemzeti parlamentje a kormányuk uniós tevékenységekkel kapcsolatos ellenőrzésével járul hozzá az EU megfelelő működéséhez, valamint számos joggal rendelkezik, beleértve a jogalkotási aktusok tervezeteivel kapcsolatos aggodalmaik kifejezéséhez való jogot.

A nemzeti parlamentek indoklással ellátott véleményt küldenek a Bizottságnak, ha úgy vélik, hogy a jogalkotási aktus tervezete ellentmond a szubszidiaritás elvének. Bizonyos feltételek teljesülése esetén a Bizottság felülvizsgálja a javaslatát, és nyilvánosan megindokolja, hogy azt fenntartja, módosítja vagy visszavonja-e.

A Bizottság állandó politikai párbeszédet folytat a nemzeti parlamentekkel, amelyek a saját kezdeményezésükre a Bizottság bármely jogalkotási vagy politikai kezdeményezésével, illetve bármilyen politikai témával kapcsolatban elküldik a véleményüket.

Az Európai Központi Bank és az Európai Beruházási Bank

Az Európai Központi Bank az összes tagállamot tömörítő gazdasági és monetáris unió független intézménye. Határozatait a kormányok vagy más uniós intézmények utasításainak kikérése vagy elfogadása nélkül hozza. Elsődleges célja, hogy a fogyasztói árak alacsony és stabil inflációjának biztosítása révén fenntartsa az euróövezeten belüli monetáris stabilitást.

Az Európai Beruházási Bank az Európai Unió Bankja. A bank a tagállamok tulajdona, és az a feladata, hogy az EU célkitűzéseit támogató beruházásokra hitelt nyújtson. A bank hangsúlyosan kezeli az EU munkahelyteremtési és növekedési potenciáljának fokozását, valamint az éghajlat-politikának és az uniós szakpolitikáknak az Unió határain kívüli támogatását.

Európai uniós ügynökségek

Az Európai Unió munkáját több uniós ügynökség segíti, amelyek az uniós jog értelmében konkrét feladatok ellátására létrehozott önálló jogalanyok. Az ügynökségek az EU-ban élők mindennapjait érintő kérdésekkel és problémákkal foglalkoznak. Jelentős hatást fejtenek ki, különböző területeken – például a kiberbiztonság, az élelmiszer- és a gyógyszerbiztonság, a környezetvédelem, az alapvető jogok és a határbiztonság területén – szakismeretekkel látják el az uniós intézményeket és a tagállamokat.

2 DÖNTÉSHOZATAL

Az EU döntéshozatali folyamatában különböző intézmények vesznek részt, kiemelten az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság.

Rendszerint az Európai Bizottság tesz új jogi aktu­sokra irányuló javaslatokat, amelyeket a későbbiekben a Parlament és a Tanács fogad el. Egyes esetekben ezt a Tanács önmaga megteheti.

Annak biztosítása érdekében, hogy az EU a lehető leghatékonyabb módon valósítsa meg célkitűzéseit, az Európai Bizottság felméri a szakpolitikák, jogszabályok és egyéb fontos intézkedések várt és tényleges hatásait. Továbbá bevonja a polgárokat és az érdekelt feleket a szakpolitikai ciklus valamennyi szakaszában a tervezéstől a javaslaton és a végrehajtáson át az értékelésig és a későbbi felülvizsgálatig.

Az új jogalkotási kezdeményezések vagy a meglévő jogszabályok tervezett értékelésének bejelentése érdekében az Európai Bizottság bevezető hatásvizsgálatokat vagy ütemterveket tesz közzé. A javasolt intézkedések potenciális gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi következményeinek elemzésére és jelentésére a jogalkotási javaslatokat kísérő hatásvizsgálatokban kerül sor.

Mi a helyzet a már hatályban lévő jogszabályokkal vagy kezdeményezésekkel? A már elegendő ideje bevezetett kezdeményezéseket kiértékelik az általános kritériumokhoz viszonyított teljesítményük ellen­őrzése érdekében. Ennek részeként a Célravezető és hatásos szabályozás programja (REFIT) azonosítja a szabályozási költségek csökkentésére és a meglévő jogszabályok egyszerűsítésére irányuló lehetőségeket.

Többféle jogi aktus létezik, amelyek alkalmazása eltérő módon történik.

  • A rendelet olyan jogszabály, amely valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó és kötelező. A rendeletet nem kell átültetni a tagállami jogba, bár előfordulhat, hogy egyes nemzeti jogszabályokat módosítani kell, hogy azok összhangba kerüljenek az uniós rendelettel.
  • Az irányelv olyan jogszabály, amely arra kötelezi a tagállamokat vagy a tagállamok egy csoportját, hogy elérjenek egy meghatározott célt. Az irányelveket általában át kell ültetni a nemzeti jogba ahhoz, hogy hatályossá váljanak. Fontos, hogy az irányelv az elérendő célt határozza meg: a tagállamok önállóan döntenek arról, hogy a célt milyen eszközzel kívánják elérni.
  • A határozat címzettjei lehetnek tagállamok, személyek csoportjai, sőt magánszemélyek is. A határozat teljes egészében kötelező. Határozat útján szabályozza az EU például a vállalatok tervezett összeolvadását.
  • Az ajánlások és a vélemények lehetővé teszik az uniós intézmények számára, hogy véleményt nyilvánítsanak a tagállamok és bizonyos esetekben egyes polgárok számára; a vélemény nem kötelező érvényű, és nem keletkeztet jogi kötelezettséget a címzett személy vagy szervezet számára.

Az új uniós jogi aktusra irányuló javaslatok kivétel nélkül valamely szerződés konkrét cikkének – vagyis a javaslat jogalapjának – megfelelőek. Ez határozza meg, hogy melyik jogalkotási eljárás követendő.

A jogszabályok többségének meghozatala az úgynevezett rendes jogalkotási eljárás keretében történik.

Rendes jogalkotási eljárás

A rendes jogalkotási eljárás, más néven az együttdöntési eljárás az uniós jogszabályok elfogadásának leggyakoribb eljárása. Ennek keretében az Európai Parlament és a Tanács egymással egyenrangú félként jár el, és az így elfogadott jogszabályok a Parlament és a Tanács közös jogi aktusainak minősülnek. Az uniós jogszabályok túlnyomó többsége – többek között a fogyasztói jogokra, a környezetvédelemre és a közlekedésre vonatkozó szabályozás is – így jön létre. A rendes jogalkotási eljárás keretében a Bizottság javaslatot terjeszt elő, amelyet a Parlamentnek és a Tanácsnak is el kell fogadnia. A javaslat beérkezését követően a folyamat menete a következő.

Az első olvasat

  • Az Európai Parlament bizottságai megvitatják a javaslatot. A javaslat bármely módosítását ezek a bizottságok terjesztik elő és szavazzák meg. A javaslat ezt követően a teljes Parlament elé kerül, amely plenáris ülésen szavaz róla (és a további módosításairól).
  • A Tanács és a tagállamok részletesen megvizsgálják a jogszabályokat, amelyek megvitatására többnyire köztisztviselői munkacsoportokban kerül sor. Sok kérdés rendezhető ezen a szakmai szinten vagy a közvetlenül felette lévő szinteken, noha előfordulhat, hogy egyes kérdéseket az illetékes miniszterek ülésein kell véglegesíteni. A Tanács politikai megállapodásra jut a jogszabályokról: erre sor kerülhet a Parlament általi szavazás előtt vagy után. A parlamenti szavazást követően a politikai megállapodást hivatalos közös állásponttá alakítják. Ha a Tanács közös álláspontja eltér a parlamenti szavazással elfogadott állásponttól, a jogszabályok a nézetkülönbségek megoldása érdekében átkerülnek második olvasatba.
  • A Parlament és a Tanács képviselői ezt követően gyakran informálisan találkoznak annak érdekében, hogy az álláspontjuk hivatalossá tétele előtt megkíséreljék őket egymás között egyeztetni. Ha egyetértenek, a Tanács pontosan ugyanazt a szöveget fogadja el, mint a Parlament, és a javaslat jogszabállyá válik. Ez az úgynevezett első olvasatbeli megállapodás.

A második olvasat

  • Ha első olvasatban nem születik megállapodás, ezt követően megkezdődik a második olvasat. Ez az első olvasathoz hasonló módon zajlik, de ezúttal a Parlament vizsgálja meg a Tanács által javasolt módosításokat és szavaz azokról, majd a Tanács mérlegeli a Parlament javaslatát. A második olvasat gyorsabb folyamat, mint az első, mivel csak a Parlament és a Tanács álláspontja közötti eltérések vitathatók meg, és a különböző elemek időben korlátozottak.
  • Előfordulhat, hogy a Parlament és a Tanács megállapodik ebben a szakaszban (második olvasatbeli megállapodás). Ha a két intézmény nem tud közös döntésre jutni a javasolt jogi aktussal kapcsolatban, az a Parlament és a Tanács egyenlő számú képviselőjéből álló egyeztetőbizottság elé kerül. Ezt az egyeztetési eljárást ritkán alkalmazzák. A jogi aktusok többségének elfogadására rendes jogalkotási eljárást követően, az első vagy a második olvasatban kerül sor.
  • A végleges szöveg elfogadását és minden fordítás elkészítését követően a jogszabály újra átkerül a Parlamenthez és a Tanácshoz, hogy jogi aktusként elfogadhassák. Ezt követően az EU hivatalos nyelvein közzétételre kerül az Európai Unió Hivatalos Lapjában. A jogszabály pontosan meghatározza, hogy mikor kell végrehajtani a tagállamokban, illetve rendelet esetén a hatálybalépés időpontját.

A Bizottság bíróság elé utalhatja a tagállamokat, és az uniós jogszabályok végrehajtásának elmulasztása esetén a szankcionálásukat kérheti. Az uniós jogszabályok érvényesítése szinte kivétel nélkül a tagállamokban történik. Ez néha a szabályok különböző országbeli egyenlőtlen végrehajtásával kapcsolatos panaszokat eredményezhet. Egyes döntések érvényesítése közvetlenül uniós szinten történik, nevezetesen a versenyjog, például antitrösztügyek esetén. További információkért lásd ennek a résznek a 3 – Az uniós jogszabályok betartásának biztosítása című fejezetét.

Kivel folyik még egyeztetés?

Számos szakpolitikai területen való döntéshozatalkor a Parlament, a Tanács és a Bizottság egyeztet az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal (amelynek az elnöke Luca Jahier).

A régiók szempontjából releváns ügyekkel kapcsolatban a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak konzultálnia kell a Régiók Európai Bizottságával (amelynek az elnöke Karl-Heinz Lambertz).

A bizottságok véleménye nem kötelező az uniós intézményekre nézve.

Ezenfelül más intézményekkel és szervekkel is folyhat egyeztetés, ha valamely javaslat az érdekkörükbe vagy a szakterületükbe tartozik, például az Európai Központi Bankkal gazdasági vagy pénzügyekre vonatkozó javaslatok esetén.

Nemzeti felügyelet

A nemzeti parlamentek az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal egy időben kapják meg a jogalkotási aktusok tervezetét. A nemzeti parlamentek véleményt nyilváníthatnak annak biztosítása érdekében, hogy a döntések meghozatalára a legmegfelelőbb szinten kerüljön sor. Az EU fellépéseire a szubszidiaritás elve vonatkozik, ami azt jelenti, hogy az EU – a kizárólagos hatáskörébe tartozó területek kivételével – csak ott lép fel, ahol az uniós szintű fellépés hatékonyabb, mint a nemzeti szintű fellépés. A nemzeti parlamentek figyelemmel kísérik ennek az elvnek az alkalmazását az uniós döntéshozatalban, és „indokolással ellátott véleményeket” adhatnak ki, amikor megítélésük szerint ez az elv nem teljesül.

Polgári szerepvállalás

Minden uniós polgár jogosult arra, hogy az EU hivatalos nyelveinek egyikén – panasz vagy kérelem formájában – az Európai Unió tevékenységi körébe tartozó kérdéssel kapcsolatos petíciót nyújtson be az Európai Parlamentnek. A petíciókat a Parlament Petíciós Bizottsága vizsgálja meg, amely döntést hoz az elfogadhatóságukról és foglalkozik velük.

A polgárok közvetlenül is részt vehetnek az uniós szakpolitikák kidolgozásában, oly módon, hogy felkérik az Európai Bizottságot az EU jogalkotási hatáskörébe tartozó kérdésekkel kapcsolatos javaslat megtételére. Ezt az úgynevezett európai polgári kezdeményezést az uniós tagállamok közül legalább hét tagállam legalább 1 millió uniós polgárának támogatnia kell. Követelmény, hogy mind a hét tagállamban legalább bizonyos számú polgár aláírja.

A polgárok a politikai döntéshozatali és jogszabályalkotási folyamat kulcsfontosságú szakaszaiban elmondhatják a véleményüket a Bizottság kezdeményezéseiről. Az Ön mit gondol? Mondja el! portálon keresztül a polgárok és az érdekelt felek különböző módon oszthatják meg véleményüket.

  • A Bizottság először egy bevezető hatásvizsgálat vagy ütemterv közzétételével bejelenti az új kezdeményezést vagy egy meglévő politika vagy jogszabály értékelését. A polgároknak és az érdekelt feleknek 4 hetük van arra, hogy visszajelzést adjanak, amely ugyanezen a weboldalon lesz közzétéve.
  • Az új kezdeményezés vagy értékelés kidolgozása során a Bizottság nyilvános konzultációt folytat a 12 hétig elérhető online kérdőíveken keresztül.
  • Miután az Európai Bizottság véglegesítette és az Európai Parlament és a Tanács számára benyújtotta a jogalkotási javaslatot, a polgároknak ismét lehetőségük van arra, hogy véleményezzék azt. A bizottsági javaslatokra vonatkozó visszajelzési időszak 8 hét, amelyet követően a véleményeket a Parlament és a Bizottság megkapja, hogy azokat figyelembe vehesse a tárgyalások során.
  • A Terhek csökkentése programon keresztül a polgárok bármikor javaslatokat tehetnek a Bizottság számára a meglévő jogszabályok vagy politikák egyszerűsítésével, valamint hatékonyabbá és kevésbé terhessé tételével kapcsolatban.

Az Ön mit gondol? Mondja el! webportálon keresztül a polgárok feliratkozhatnak arra, hogy e-mailes értesítést kapjanak az őket érdeklő témákban megjelenő új kezdeményezésekről, vagy hogy nyomon követhessék az egyes kezdeményezésekkel kapcsolatos fejleményeket.

A tagállami szakpolitikák koordinációja – a gazdaságpolitika példája

A gazdasági és monetáris unió keretében az EU gazdaságpolitikája a nemzeti gazdaságpolitikák szoros koordinációján alapul. Ezt a koordinációt a gazdasági és pénzügyminiszterek végzik, akik együtt alkotják a Gazdasági és Pénzügyi Tanácsot.

Az eurócsoport az euróövezet tagjainak gazdaság- és pénzügyminisztereiből áll. Az eurócsoport a gazdaságpolitikák összehangolása révén mozdítja elő az euróövezeten belüli gazdasági növekedést és pénzügyi stabilitást.

Közös kül- és biztonságpolitika

A közös kül- és biztonságpolitika elsősorban a biztonsági és védelmi vonatkozású diplomácia és fellépés bonyolítására hivatott, szervezett és elfogadott uniós külpolitika. A döntéseket az Európai Unió Tanácsán belül a tagállamoknak egyhangúlag kell elfogadniuk, de elfogadásukat követően bizonyos aspektusokról minősített többséggel történő szavazás útján is lehet további döntést hozni. Az EU külpolitikáját miniszteri szinten az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság alelnöke, jelenleg Josep Borrell Fontelles képviseli, aki a külügyminiszterek ülésének elnöki tisztségét is betölti.

Nemzetközi megállapodások megkötése

A Tanács évente számos megállapodást köt (azaz ír alá) az Európai Unió és nem uniós országok között, valamint nemzetközi szervezetekkel. Ezek a megállapodások vonatkozhatnak átfogó területekre, például kereskedelemre, együttműködésre és fejlesztésre, illetve foglalkozhatnak konkrét témakörökkel, például textiltermékekkel, halászattal, tudománnyal és technológiával vagy közlekedéssel. A rendes jogalkotási eljárás keretébe tartozó területekre vonatkozó valamennyi nemzetközi megállapodáshoz a Parlament jóváhagyása szükséges.

Az uniós költségvetés jóváhagyása

Az EU éves költségvetéséről az Európai Parlament és a Tanács közösen határoz. Ha a két intézmény nem ért egyet, ezt követően egyeztetési eljárásra kerül sor a költségvetés jóváhagyásáig. További információkért lásd ennek a résznek a 4 – Fellépés: az uniós költségvetés című fejezetét.

3 AZ UNIÓS JOGSZABÁLYOK BETARTÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSA

Az Európai Unió Bírósága biztosítja, hogy az uniós jogszabályokat az egyes tagállamokban egyformán értelmezzék és alkalmazzák. A Bíróság a tagállamok, az uniós intézmények, vállalkozások és magánszemélyek közötti jogviták rendezésére rendelkezik hatáskörrel. A hozzá beérkező több ezer ügy kezeléséhez két fő szervre oszlik: a Bíróságra és a Törvényszékre.

Ha magánszemélyeket vagy gazdasági társaságokat valamely uniós intézmény vagy alkalmazottja fellépése vagy fellépésének hiánya miatt kár ért, kétféleképpen indíthatnak keresetet ellenük a Bíróságon:

  • közvetett módon, a nemzeti bíróságok közreműködésével, amelyek határozhatnak úgy, hogy az ügyet a Bíróság elé utalják;
  • közvetlenül a Törvényszék előtt, ha valamely uniós intézmény határozata közvetlenül és egyénileg érinti őket.

Ha valaki úgy ítéli meg, hogy bármely ország hatóságai megsértik az uniós jogszabályokat, a hivatalos panasztételi eljáráshoz folyamodhat.

Hogyan működik a Bíróság?

Az ügyek feldolgozása két szakaszban történik.

  • Írásbeli szakasz. A felek írásbeli nyilatkozatot tesznek a Bíróságnak, emellett a nemzeti hatóságok, az uniós intézmények és időnként magánszemélyek is tehetnek észrevételeket. Mindezt az előadó bíró foglalja össze, és a Bíróság plenáris ülése vitatja meg.
  • Szóbeli szakasz. Ez nyilvános tárgyalás: mindkét oldal képviseletében az ügyvédek előadják álláspontjukat a bíráknak és a főtanácsnoknak, akik kérdéseket intézhetnek hozzájuk. Ha a Bíróság úgy határoz, hogy főtanácsnoki indítványra van szükség, annak kiadására a tárgyalás utáni néhány héten belül sor kerül. A bírák ezt követően tanácskoznak és kihirdetik ítéletüket.

A törvényszéki eljárás hasonló, azzal a kivétellel, hogy az ügyek többségét három bíró tárgyalja, és nincs főtanácsnok.

Egyéb igazságügyi intézmények

Az ombudsman panaszokat kap és vizsgál ki, és segít az uniós intézményeknél és más szerveknél előforduló hivatali visszásságok feltárásában. Bármely uniós tagállam polgára, letelepedett lakosa, egyesülete vagy vállalkozása panaszt tehet az ombudsmannál.

Az európai adatvédelmi biztos feladata az uniós polgárok és letelepedett lakosok – uniós intézmények által – elektronikus, írásos vagy vizuális formában tárolt személyes adatainak és magánéletének védelme. További feladata az e területre vonatkozó bevált gyakorlatok uniós intézmények és szervek körében történő előmozdítása.

4 FELLÉPÉS: AZ UNIÓS KÖLTSÉGVETÉS

Az EU a költségvetés végrehajtásához legalább 5 évig szilárd alapot szolgáltató, hosszú távú kiadási terveket (az úgynevezett többéves pénzügyi keret) fogad el. Ez lehetővé teszi az EU számára, hogy az uniós hozzáadott értéket teremtő szakpolitikák finanszírozásával kiegészítse a nemzeti költségvetéseket. A többéves pénzügyi keret megállapítja azokat a legmagasabb éves összegeket (felső határokat), amelyeket az EU különböző kiadási kategóriánként (fejezetenként) elkölthet. A jelenlegi költségvetés a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozik, és lehetővé teszi az EU számára, hogy ebben az időszakban kb. 1 billió eurót ruházzon be az öt uniós tevékenységi területen.

Az EU éves költségvetéséről az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa közösen határoz. A költségvetést a Parlament két, egymást követő olvasatban vitatja meg, és az akkor lép hatályba, amikor azt a Parlament elnöke aláírta. A Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága nyomon követi a költségvetés felhasználásának módját, és a Parlament minden évben dönt arról, hogy a megelőző pénzügyi évre vonatkozólag jóváhagyja-e a költségvetés Bizottság általi kezelését.

2019-ben az éves uniós költségvetés kb. 165,8 milliárd euró volt, amely abszolút értékben jelentős összeg, azonban a tagállami gazdaságok által éves szinten előteremtett forrásoknak csak mintegy 1%-a.

Az uniós költségvetésből finanszírozott területek (2014-2020)



A Bizottság felel az uniós költségvetés, valamint a Parlament és a Tanács által elfogadott szakpolitikák és programok irányításáért és végrehajtásáért. A tényleges végrehajtást és kiadásokat túlnyomórészt a nemzeti és a helyi hatóságok végzik, de annak felügyeletéért a Bizottság felelős. A költségvetést a Bizottság kezeli az Európai Számvevőszék szigorú felügyelete mellett. Mindkét intézmény célja a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosítása.

Az Európai Parlament a Tanács ajánlása nyomán évente dönt az uniós költségvetés végleges jóváhagyásáról, azaz a „mentesítéséről”, az uniós költségvetés Bizottság általi végrehajtásának módjáról. Ez az eljárás teljes körű elszámoltathatóságot és átláthatóságot biztosít, és a mentesítés a megadásakor egy-egy adott évre vonatkozó elszámolások hivatalos lezárását eredményezi.

Az Európai Számvevőszék az Európai Unió független külső ellenőrző intézménye. A Számvevőszék azt ellenőrzi, hogy az EU bevételei megfelelően befolynak-e, a kiadásai jogszerűen és szabályosan me­rülnek-e fel, és a pénzgazdálkodása hatékony és eredményes-e. Feladatait a többi uniós intézménytől és a kormányoktól függetlenül látja el.



Modern költségvetés a polgárainak védelmet, biztonságot és lehetőségeket nyújtó Unió számára

2018 májusában a Bizottság bemutatta a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó, korszerű, hosszú távú költségvetésre irányuló javaslatait. A javaslatok reális választ adnak a kivételesen nehéz helyzetre: a technológiai és demográfiai változásokat, a migrációt, az éghajlatváltozást és a szűkös erőforrásokat, a munkanélküliséget és a biztonsági fenyegetéseket geopolitikai bizonytalanság súlyosbítja.

A Bizottság a finanszírozás növelését javasolta azokon a területeken, amelyekhez az EU a leghatékonyabban tud hozzájárulni. Erre a meglévő és bizonyítottan sikeres programok bővítésével és korszerűsítésével, valamint az uniós célok eléréséhez új megközelítést igénylő területeken új, testre szabott programok létrehozásával kerül sor. Például:

  • beruházás az innovációba és a digitális gazdaságba;
  • új képzési és foglalkoztatási lehetőségek teremtése a fiatalok számára;
  • a migrációra és határigazgatásra irányuló átfogó megközelítéssel kapcsolatos uniós munka folytatása;
  • az Európai Unió kapacitásának bővítése a biztonság és védelem terén;
  • az EU külső fellépésének megerősítése és az éghajlatváltozás elleni fellépésbe, valamint a környezetvédelembe való beruházás;
  • a gazdasági és monetáris unió megerősítése.

Lásd még a 2. rész következő oldalait: Gazdaság, pénzügyek és az euró; Banki és pénzügyi szolgáltatások; Adózás; Költségvetés; és Csalásmegelőzés.

Kapcsolatba szeretne lépni az EU-val?

SZEMÉLYESEN

Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

TELEFONON VAGY E-MAILBEN

A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

  • az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
  • a rendes díjszabású telefonszámon: 00 32 2 299 9696, vagy
  • e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Információkat keres az EU-ról?

ONLINE

Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

UNIÓS KIADVÁNYOK

A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

UNIÓS JOGSZABÁLYOK ÉS KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1952-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

AZ EU ÁLTAL GONDOZOTT NYÍLT HOZZÁFÉRÉSŰ ADATOK

A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG KÉPVISELETEI

Az Európai Bizottságnak az Európai Unió valamennyi tagállamában van irodája (képviselete):
https://ec.europa.eu/info/about-european-commission/contact/local-offices-eu-member-countries_en

AZ EURÓPAI PARLAMENT KAPCSOLATTARTÓ IRODÁI

Az Európai Parlamentnek az Európai Unió valamennyi tagállamában van kapcsolattartó irodája:
http://www.europarl.europa.eu/at-your-service/hu/stay-informed/liaison-offices-in-your-country

AZ EURÓPAI UNIÓ KÜLDÖTTSÉGEI

Az Európai Uniónak a világ más részein is vannak küldöttségei:
https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage/area/geo_en

A kiadványról

Az Európai Unió – A szervezet és tevékenységei

Európai Bizottság
Kommunikációs Főigazgatóság
Szerkesztői szolgáltatások és célzott tájékoztatás
1049 Brüsszel
BELGIUM

Kézirat lezárásának időpontja: 2020. február

Az Európai Bizottság nem tehető felelőssé a kiadvány további felhasználásából eredő következményekért.

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2020

© Európai Unió, 2020

A további felhasználás a forrás feltüntetése esetén engedélyezett.

Az Európai Bizottság dokumentumainak további felhasználására vonatkozó politikát a 2011/833/EU határozat (HL L 330., 2011.12.14., 39. o.) szabályozza.

Az európai uniós szerzői jogi védelem alatt nem álló fényképeket és más anyagokat a szerzői jog tulajdonosának előzetes engedélyével lehet csak felhasználni vagy többszörözni. Engedélyért közvetlenül a jogtulajdonosokhoz kell fordulni.

Fotók: © Shutterstock, © Fotolia

Azonosító számok

Print ISBN 978-92-79-93614-2 doi:10.2775/268925 NA-04-18-778-HU-C
PDF ISBN 978-92-79-93608-1 doi:10.2775/755547 NA-04-18-778-HU-N
HTML ISBN 978-92-76-02210-7 doi:10.2775/7935 NA-04-18-778-HU-Q