Vidékfejlesztési programozás: egyszerűsítésre és eredményközpontúbb megközelítésre van szükség

Összefoglaló

Az uniós vidékfejlesztési politika célja a mezőgazdaság versenyképesebbé tétele, a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás biztosítása, valamint a vidéki gazdaságok és közösségek kiegyensúlyozott területi fejlődésének megvalósítása. Az Unió közel 100 milliárd eurót irányzott elő a vidékfejlesztési politika céljára az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) a 2014–2020 közötti időszakra.

Az EMVA a tagállamok által végrehajtott intézkedésekhez nyújt pénzügyi támogatást a tagállamok által készített és a Bizottság által jóváhagyott nemzeti vagy regionális vidékfejlesztési programok keretében.

A 2014–2020-as uniós keretstratégia egyik célkitűzése az eredmények előtérbe helyezése volt. Az ennek elérésére irányuló erőfeszítések azonban azzal a visszatérő problémával szembesültek, hogy az új programozási időszak tervezésének megkezdésekor még nem állnak rendelkezésre az előző időszakok kiadásaira és eredményeire vonatkozó megfelelő, releváns adatok.

Mindezek fényében megvizsgáltuk, hogy az új 2014–2020-as jogszabályi keret tükrözi-e a teljesítményre helyezett nagyobb hangsúlyt, valamint hogy az új programozási folyamat lehetővé teszi-e jó minőségű, a jobb eredményeket potenciálisan elősegítő vidékfejlesztési programok létrejöttét. Bár a keretstratégia az eredményalapú megközelítés fokozását célozta, az elfogadott vidékfejlesztési programok hosszú és bonyolult dokumentumok, és olyan hiányosságokat tartalmaznak, amelyek hátráltatni fogják a teljesítményre és eredményekre nagyobb hangsúlyt fektető ambiciózus célkitűzések elérését. Megállapítottuk továbbá, hogy a kiterjedt tartalmi követelmények teljesítése jelentős adminisztratív erőfeszítést követelt a tagállami hatóságok részéről.

Megvizsgáltuk a 2014–2020-as vidékfejlesztési politika programozási eljárását, hogy ellenőrizzük, sikerült-e a megelőző időszakokhoz képest korábban elkezdeni ezeknek a vidékfejlesztési programoknak a végrehajtását, és ezáltal elkerülni a késedelmes kezdéssel együtt járó negatív következményeket. Megállapítottuk, hogy a Bizottság erőfeszítései ellenére a vidékfejlesztési programok végrehajtását a korábbi programozási ciklusokhoz hasonlóan nem kezdték meg időben, és a tervezett kiadások felhasználása lassabban indult el, mint az előző időszakban.

A jelentés ajánlásokat tesz a következő programozási folyamat megkönnyítése és javítása céljából. A következőket javasoljuk a Bizottságnak:

1. biztosítsa, hogy szakpolitikai javaslatai továbbfejlesszék a programok egymással való következetességére vonatkozó követelményeket;
2. vizsgálja felül a programozási dokumentumok kialakítását azok tartalmának egyszerűsítésére, valamint az előírások számának csökkentésére való tekintettel;
3. a tagállamokkal együttműködve biztosítsa, hogy a kibővített 2019-es éves végrehajtási jelentés egyértelmű és átfogó tájékoztatást nyújtson a programok eredményeiről;
4. a tagállami hatóságok és a nemzetközi szervezetek által kialakított bevált módszerek felhasználásával a különböző típusú mutatók pontosabb meghatározása;
5. a jelenlegi rendszer végrehajtásából származó tapasztalatok felülvizsgálata és áttekintése, beleértve az alábbiakat: az eredményességi tartalék hatása, az eredményességi tartalékhoz való hozzáférés megállapítására használt teljesítménymutatók megfelelősége, valamint a pénzügyi szankciók alkalmazása az alulteljesítés kezelése érdekében;
6. készítse el időben a 2020 utáni időszakra vonatkozó vidékfejlesztési politikára vonatkozó jogalkotási javaslatait.

Ezenkívül javasoljuk az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság számára, hogy vegyék fontolóra a hosszú távú stratégia és a szakpolitikai döntéshozatal összehangolását a költségvetési ciklussal, és végezzenek átfogó felülvizsgálatot a kiadásokról az új hosszú távú költségvetés elkészítése előtt.

Bevezetés

Az uniós vidékfejlesztési politika

A vidékfejlesztés számára nyújtott uniós támogatás célja a mezőgazdaság versenyképességének javítása, a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és az éghajlat-politikai fellépés biztosítása, valamint a vidéki gazdaságok és közösségek kiegyensúlyozott területi fejlődésének megvalósítása, ezen belül munkahelyek létrehozása és fenntartása³. Az Unió mintegy 100 milliárd eurót – évi 14–19 milliárd eurót – irányzott elő a 2014–2020-as időszak kiadásaira, 2014 kivételével (lásd: 1. táblázat). A vidékfejlesztés kiadásai a közös agrárpolitika (KAP) összes kiadásának egynegyedét teszik ki, ami jól tükrözi jelentőségüket (lásd: 1. táblázat). A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság⁴ szerint a köztámogatásból a gazdálkodásra nyújtott támogatás teljes összege a teljes mezőgazdasági tényezőjövedelem 36%-ának felel meg⁵.

Minden uniós ország kap pénzügyi juttatást a hétéves programozási időszakra (lásd: 1. ábra).

Megjegyzés: A kerekítés miatt előfordulhat, hogy a teljes összeg nem egyezik az egyedi adatok összegével.

Forrás: Az EMVA-rendelet I. melléklete (az (EU) 2015/791 rendelettel történt módosítással együtt).

Az EMVA a tagállamok által a nemzeti vagy regionális vidékfejlesztési programok keretében végrehajtott intézkedésekhez nyújt pénzügyi támogatást. A vidékfejlesztési programok a nemzeti vagy regionális szinten azonosított gazdasági, környezeti vagy szociális szükségletek alapján keretet biztosítanak mezőgazdasági üzemek vagy vidéki területek projektjeibe történő befektetésekhez. Ez olyan projektekre terjed ki, mint a gazdaságokban megvalósuló beruházás és modernizáció, a fiatal mezőgazdasági termelők letelepedési támogatása, az agrár-környezetvédelmi-éghajlatváltozási intézkedések, az ökológiai gazdálkodásra való áttérés, az agrárturizmus, a falvak rehabilitációja, a vidéki területek szélessávúinternet-lefedettségének biztosítása, illetve a közösségi kezdeményezésű településfejlesztés. Ezeket az intézkedéseket nemzeti, regionális vagy magánforrásokból társfinanszírozzák.

A 2014–2020-as programozási időszakban a 28 tagállamban 118 különböző vidékfejlesztési program fut 20 nemzeti programmal párhuzamosan, valamint nyolc tagállam vesz igénybe regionális programokat⁶.

A vidékfejlesztési programokat a gazdasági, szociális és környezetvédelmi partnerekkel együttműködve dolgozzák ki és a tagállami, illetve regionális hatóságok nyújtják be a jóváhagyásért felelős Bizottsághoz.

A vidékfejlesztés mint egy tágabb uniós stratégia része

Az EMVA az európai strukturális és beruházási (esb-) alapokat alkotó öt alap egyike az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), a Kohéziós Alap (KA) és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) mellett. Korábban az EMVA, az ETHA és az ERFA/KA/ESZA függetlenül működtek az elkülönült rendeletek és a saját vidékfejlesztési vagy operatív programjaik (OP) alapján. A 2014–2020-as programozási időszak egyetlen közös rendelet, a közös rendelkezésekről szóló rendelet (CPR) alatt fogta össze az öt esb-alapot. A közös rendelkezésekről szóló rendelet meghatározza az összes esb-alapra alkalmazandó, programozást és együttműködést megkönnyítő közös stratégiai keretet⁷ (KSK – lásd: 2. ábra).

Forrás: Európai Számvevőszék, a DG AGRI útmutatója alapján.

Az új megközelítés célja az uniós beavatkozások területi koordinációjának megkönnyítése és annak lehetővé tétele, hogy az összes esb-alap hozzájárulhasson az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiához⁸.

2014 óta a tagállamoknak a különböző uniós strukturális és beruházási (esb-) alapokból nyújtott összes finanszírozás tagállamon belüli összehangolását előíró partnerségi megállapodást⁹ kell kötniük. A partnerségi megállapodások kifejtik, hogy a tagállami hatóságok hogyan tervezik felhasználni az esb-alapok által nyújtott finanszírozást. A (tagállamonkénti egy) partnerségi megállapodást a közös stratégiai keret¹⁰ vezérelveivel összhangban készítik el. A teljes programozási időszakot lefedő és az összes esb-alapra kiterjedő partnerségi megállapodások felvázolják a tagállamok által megvalósítani kívánt célokat és tematikus célkitűzéseket, ezáltal áttekintést nyújtanak az egyedi programokban tovább részletezett információkról. A partnerségi megállapodásokat a Bizottság hagyja jóvá.

A közös rendelkezésekről szóló rendelet által meghatározott 11 tematikus célkitűzés¹¹ arra szolgál, hogy összekapcsolja az öt esb-alapot az Európa 2020 stratégiával¹². A vidékfejlesztési politika 2014–2020-as időszakának hosszú távú stratégiai célkitűzéseit hat prioritásra osztották fel és 18 kiemelt területre bontották (lásd: I. melléklet), amelyek a közös stratégiai keret tematikus célkitűzéseinek feleltethetők meg és „hozzájárulnak az innovációval, a környezettel, valamint az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos átfogó célkitűzések teljesítéséhez”¹³.

A teljesítmény előtérbe helyezése

A 2014–2020-as uniós keretstratégia egyik fő célkitűzése volt az uniós költségvetés teljesítmény- és eredményközpontúbb irányítása. Ez a célkitűzés tükröződött többek között a Bizottság 2015-ben indított „Eredményközpontú uniós költségvetés” kezdeményezésében, amely tovább erősítette a mérhető eredmények fontosságát, valamint az uniós kiadások hatékonyságának és eredményességének szerepét. A cél az olyan berögzült költségvetési eljárásoktól való elszakadás, amelyek „elsősorban a felhasználásra és szabályszerűségre koncentrálnak, és nem annyira a teljesítményre”, mivel „egyre sürgetőbb a költségvetés készítésének és végrehajtásának, valamint az erőforrások felhasználási módjának rendszerszintű reformja”.

Ez a megközelítés azonban azzal az új programozási időszak tervezése kapcsán állandóan visszatérő problémával szembesült, hogy az új programozási időszak megtervezésekor még nem állnak rendelkezésre az előző időszak kiadásaira és eredményeire vonatkozó megfelelő, releváns adatok (lásd: 1. háttérmagyarázat). Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy a tervezés során hasznosítsák a szakpolitikai célkitűzések teljesítése során levont tanulságokat. Mindezek miatt valószínűbb, hogy a forrásokat oda irányítják, ahol nagyobb a remény arra, hogy felhasználják.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

Megvizsgáltuk, hogy az új jogszabályi keret (a közös rendelkezésekről szóló rendelet, az EMVA-rendelet és a kapcsolódó bizottsági rendeletek) tükrözi-e a teljesítményre helyezett nagyobb hangsúlyt, valamint az új programozási eljárás lehetővé tette-e minőségi vidékfejlesztési programok létrejöttét, ezáltal potenciálisan hozzájárulva a jobb eredményekhez. Ennek érdekében a következők vizsgálatára összpontosítottunk:

• a vidékfejlesztési programok következetessége, egymást kiegészítő jellege és a magasabb szintű stratégiai dokumentumokkal való szinergiája¹⁵; valamint
• a megerősített beavatkozási logika meghatározása és beépítése a vidékfejlesztési programokba.

Ezenkívül elemeztük, hogy az új teljesítménymérési keret valószínűsíthetően növeli-e az eredményközpontúságot.

Végezetül megvizsgáltuk, hogy határidőre sor került-e a vidékfejlesztési programok jóváhagyására.

Az ellenőrzés 2016 márciusától 2017 februárjáig tartott, és néhány kiválasztott vidékfejlesztési program jóváhagyásának folyamatával kapcsolatos, a Bizottságtól és a tagállamoktól kapott információk és dokumentumok áttekintésén alapult. A jóváhagyási folyamat elemzését a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálatának (IAS) ellenőrzési munkájára építettük fel, amennyiben a munkájuk hatóköre egybeesett a miénkkel.

Az ellenőrzésünk 10 jóváhagyott (nemzeti és regionális) vidékfejlesztési programra összpontosított, további két, a Belső Ellenőrzési Szolgálat által megvizsgált vidékfejlesztési programmal kiegészítve¹⁶. A vidékfejlesztési programok felülvizsgálata egy sor meghatározott intézkedésre és alintézkedésre¹⁷ összpontosított az összevethetőség, valamint a meglévő tudásra és a korábbi ellenőrzési eredményekre való építkezés érdekében, oly módon, hogy azok széles körben lefedjék a különböző finanszírozási módokat, uniós vidékfejlesztési prioritásokat és kiemelt területeket.

Észrevételek

A 2014–2020-as programozási keret kialakítása ambiciózusabb, de a végrehajtást jelentős hiányosságok hátráltatják

Az ambiciózusabb és nagyobb igényeket támasztó keretstratégia tükrözi az új eredményorientált megközelítést…

Az EMVA egyetlen közös rendelet alá vonása és az egyes országok összes uniós strukturális és beruházási (esb-) alapjának együttműködését és összhangját megkövetelő partnerségi megállapodások létrehozása (lásd: 6–9. bekezdés) új követelmény volt, azzal a céllal, hogy a vidékfejlesztési politika jobban elősegíthesse az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló célkitűzések elérését.

A 2014–2020-as programozási időszak keretszabályozása számos, az eredményközpontúság növelését célzó koncepciót és követelményt tartalmazott. A szabályozási keret a korábbi programozási időszakokból származó tapasztalatokra építkezett, és követte az uniós beavatkozások értékarányosságára vonatkozó egyes ajánlásainkat¹⁸.

Az alábbiakban felsoroltunk néhány, a vidékfejlesztési programok¹⁹ felépítésére vonatkozó, az eredményközpontú megközelítéssel kapcsolatos új követelményt:

• A SWOT-elemzés eredményeit és az azonosított szükségleteket tükröző vidékfejlesztési intézkedések megválasztásában, kombinációjában és előnyben részesítésében tükröződnie kell a megerősített beavatkozási logikának, az uniós vidékfejlesztési prioritások megvalósulásának céljával.
• A programok fokozott eredményorientáltsága egy új közös monitoring- és értékelési rendszeren alapuló „teljesítménymérési keret”, ezen belül pedig egy „eredményességi tartalék” létrehozásával²⁰.
• Az „előzetes feltételrendszer […] az uniós prioritás eredményes és hatékony teljesítésének az egyik előfeltétele”²¹. Ha a vidékfejlesztési program elkészültekor egy alkalmazandó előzetes feltétel még nem teljesül, ezt az érintett tagállamnak 2016. december 31-ig pótolnia kell, és erről 2017-ben be kell számolnia a Bizottságnak²².

…de a végrehajtás korlátozta az erőfeszítések hatásait

A vidékfejlesztési programok összhangban állnak az Európa 2020 stratégiával…

Annak érdekében, hogy az esb-alapokból finanszírozott programok összhangban legyenek az Európa 2020 stratégiával, a partnerségi megállapodások és kohéziós programok tematikus célkitűzéseket használnak az információik rendezéséhez. Ezzel szemben a vidékfejlesztési programokat hat uniós vidékfejlesztési prioritás köré szervezték, amelyeket kiemelt területekre bontottak tovább. Ezért a tematikus célkitűzésekkel és az Európa 2020 stratégiával meglévő kapcsolat nem annyira egyértelmű, mint más esb-alapok esetében.

Ennek ellenére nyomon lehet követni a vidékfejlesztési programoknak az Európa 2020 stratégiával való összhangját:

1. előre meghatározott intézkedések révén, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy hozzájáruljanak az uniós vidékfejlesztési prioritásokhoz²³;
2. a 11 tematikus célkitűzéshez kapcsolható kiemelt területek révén²⁴.

Mivel a partnerségi megállapodásban és a vidékfejlesztési programokban használt meghatározások általánosak voltak, a vidékfejlesztési programok és a partnerségi megállapodások közötti összhangot könnyen sikerült biztosítani:

• a vidékfejlesztési prioritások és a vonatkozó kiemelt területek összhangban álltak a partnerségi megállapodásokban az EMVA szempontjából relevánsként azonosított tematikus célkitűzésekkel;
• az egyes vidékfejlesztési prioritásokhoz nyújtott EMVA-támogatás indikatív keretösszege összhangban állt a partnerségi megállapodásokban megjelölt finanszírozási előirányzatokkal.

… de a tematikus célkitűzésekhez való tervezett hozzájárulásokat nehéz értékelni

A fenti magyarázatból (lásd: 20. bekezdés) látható, hogy a vidékfejlesztési programok nem a tematikus célkitűzések szerint épülnek fel, ezért azt, hogy az egyes tematikus célkitűzések eléréséhez mennyiben járultak hozzá, a vidékfejlesztési prioritások és a kiemelt területek szintjén kell értékelni. Az eredményekről csak a kiemelt területekre vonatkozóan gyűjtenek információt. Bizonyos esetekben egyetlen tematikus célkitűzés több, különböző vidékfejlesztési prioritásokhoz tartozó kiemelt területhez kapcsolódik. Ezenkívül egyetlen intézkedés több vidékfejlesztési prioritáshoz is hozzájárulhat, és egyetlen vidékfejlesztési prioritáshoz több intézkedés is kapcsolódhat.

Ezek a tényezők megnehezítik a vidékfejlesztési programok egy meghatározott tematikus célkitűzéshez vagy az Európa 2020 stratégia egészéhez történő várható hozzájárulásának számszerűsítését (lásd: 2. háttérmagyarázat).

Nem biztosították az esb-alapok és más uniós alapok közötti koordinációt, komplementaritást és szinergiát

A 2014-es éves jelentésünkben²⁵ megállapítottuk, hogy noha az öt esb-alap közötti komplementaritást és szinergiát logikusan a partnerségi megállapodásokban kellene rögzíteni, azok nem foglalkoznak kielégítően ezekkel a kérdésekkel. Megállapítottuk azt is, hogy nem áll rendelkezésre operatív iránymutatás a több ágazatra kiterjedő komplementaritás és szinergiák partnerségi megállapodásokban és programokban való megvalósításának módjáról. Ellenőrzésünk az általunk áttekintett partnerségi megállapodások esetében is megerősítette ezeket a megállapításokat.

A Bizottság éves jelentésre adott válasza szerint az esb-alapokra irányuló programoknak részletesebb mechanizmust kell előírniuk az említett együttműködés biztosításáért. A közös rendelkezésekről szóló rendelet minden program esetében előírja, hogy tartalmazzon az esb-alapok eredményes, hatékony és koordinált végrehajtását biztosító rendelkezéseket²⁶.

A vidékfejlesztési programok azonban szintén nagyon általános szabályokat tartalmaznak erre vonatkozóan, és általában nem nyújtanak konkrét alapot a más esb-alapok, az 1. pillérből nyújtott támogatások és a közszféra más eszközei közötti komplementaritás és szinergia biztosítására.

Míg a KSK ösztönzi az eredményes együttműködést az alapok hatásának fokozása érdekében, az általunk áttekintett vidékfejlesztési programok mindössze az elhatárolásra és a kettős finanszírozás elkerülésére összpontosítottak, és nem foglalkoztak a komplementaritás és a szinergiák feltárásával. Megállapítottuk, hogy a vidékfejlesztési programok számos, potenciális finanszírozási forrásokkal bíró beavatkozási területet azonosítottak, és előírtak néhány nagyon általános elhatárolási elvet (lásd: 3. háttérmagyarázat). Nem adtak azonban információt arról, hogy milyen többletértéket biztosíthatna a különböző finanszírozási források eredményes koordinációja.

A 2014–2020-as időszak stratégiai programozására vonatkozó bizottsági iránymutatások szerint a vidékfejlesztési programoknak adatot kell szolgáltatniuk azokról a mechanizmusokról, amelyeket a jövőben a Bizottság részére történő, az eredményes együttműködésről szóló beszámolásra használnak fel. Erről a témáról azonban az általunk áttekintett vidékfejlesztési programokban kevés hasznos információ található.

A megerősített beavatkozási logika alkalmazása nem hozta meg a várt eredményeket

A Bizottság iránymutatása²⁷ szerint a beavatkozási logika jelenti a logikai kapcsolatot a megoldandó probléma vagy elérni kívánt célkitűzés, a problémát kiváltó tényezők és a probléma kezelésére vagy a célkitűzés elérésére rendelkezésre álló szakpolitikai lehetőségek (vagy megtett uniós intézkedések) között. Vidékfejlesztési összefüggésben ez azt jelenti, hogy a vidékfejlesztési programoknak világos kapcsolatot kell bemutatniuk az azonosított nemzeti/regionális szükségletek, az e szükségletek kielégítésére kiválasztott támogatási intézkedések, a kitűzött input/output célok és a várt eredmények között.

Az új programozási időszakon belül, a teljesítmény- és eredményközpontú megközelítés szellemében a Bizottság hangsúlyt fektetett az azonosított szükségletek és az ezek kezelésére kiválasztott intézkedések közötti kapcsolat erősítésére.

A megerősített beavatkozási logika koncepciója számos, a vidékfejlesztési programok felépítését érintő követelményt vont maga után:

Az általunk áttekintett vidékfejlesztési programok az összes felsorolt elemet tartalmazzák, azonban nem mutatják be világosan a szükségletek elemzése és a kiválasztott intézkedések közötti kapcsolatot. Ennek eredményeként a beavatkozási logika továbbra sem világos.

A szükségletek felmérése

Az egyedi vidékfejlesztési programoknak tartalmazniuk kell a szükségletek SWOT-elemzésen alapuló részletes felmérését a legjelentősebb és legrelevánsabb szükségletek kiválasztása érdekében. Ezeknek az szükségleteknek az EMVA-rendeletben meghatározott egyedi kiemelt területekhez kell kapcsolódniuk.

A vizsgált vidékfejlesztési programok formális és általános módon azonosítják a szükségleteket és gyakran csak újrafogalmazzák az előre meghatározott kiemelt területeket. Néhány ilyen példát mutat be a 5. háttérmagyarázat.

A vizsgált vidékfejlesztési programok közül egy sem tartalmazta az azonosított szükségletek számszerűsített leírását. Ez megnehezíti, sőt akár lehetetlenné is teszi a programozási szakaszban annak vizsgálatát, hogy a tervezett pénzügyi támogatás arányos vagy releváns-e az azonosított szükségletek kielégítése szempontjából. Ehhez hasonlóan a szükségletek számszerűsített leírásának hiánya az értékelési szakaszban is hátráltatni fogja annak vizsgálatát, hogy az azonosított szükségleteket milyen mértékben teljesítették a kiválasztott intézkedések.

A vizsgált vidékfejlesztési programok közül csak Spanyolország (La Rioja) és Olaszország (Campania) sorolta be prioritás szerint a szükségleteket.

Annak ellenére, hogy a rendeletek ezt nem írják elő, véleményünk szerint a szükségletek azonosítása során a programozási folyamatnak figyelembe kellene vennie az előző időszakok tanulságait is. A vidékfejlesztési programok ismétlődő szakpolitikai eszközök, és a vidékfejlesztési célkitűzéseket jelentős mértékű folytonosság jellemzi. A vizsgált vidékfejlesztési programokban azonban nem található utalás az előző időszakokban végrehajtott vidékfejlesztési intézkedések eredményeire.

Az intézkedések kiválasztása

Az intézkedések kiválasztásának indokolása érdekében a vidékfejlesztési programoknak ismertetniük kellene az azonosított szükségletek, a meghatározott célok és a kiválasztott intézkedések közötti kapcsolatot is.

A gyakorlatban azonban a vidékfejlesztési programok felépítése megnehezíti ennek a kapcsolatnak a megállapítását. A választott intézkedésekről szóló információk főleg a tervezett fellépések bemutatására szorítkoznak, és – a vidékfejlesztési célkitűzésekre vonatkozó általános hivatkozáson túlmenően – ritkán tájékoztatnak egyértelműen a ténylegesen várt eredményekről (lásd: 6. háttérmagyarázat). Következésképpen nehéz lesz bemutatni, hogyan és milyen mértékben felelnek meg a kiválasztott intézkedések (vagy alintézkedéseik) az azonosított szükségleteknek.

A vidékfejlesztési programoknak az intézkedésekhez rendelt finanszírozást is indokolniuk kellene. A vizsgált vidékfejlesztési programok közül egy sem tartalmazott arra vonatkozó indoklást vagy elemzést, hogy a finanszírozás releváns és az érintett célok szempontjából megfelelő mértékű volt-e. Nézőpontunk szerint az egyes intézkedésekhez rendelt összegek egyszerű felsorolása önmagában nem jelent igazolást vagy bizonyítékot a finanszírozás megfelelő mértékéről.

Az új teljesítménymérési keretrendszer csak korlátozottan lesz képes erősíteni az eredményközpontúságot

A közös monitoring- és értékelési rendszer rendelkezik fejlesztési potenciállal, de az eredmények mérése terén korlátai is vannak

A rendeletek előírják, hogy a partnerségi megállapodásoknak és a vidékfejlesztési programoknak tartalmazniuk kell a szakpolitikai célkitűzések eredményes és hatékony megvalósításával közvetlen kapcsolatban álló előzetes feltételek teljesítésének értékelését.

Ezzel összefüggésben a közös rendelkezésekről szóló rendelet által meghatározott „Statisztikai rendszerek és eredménymutatók” előzetes feltételkészlet (EAC G7) előírja a hatékony i. eredménymutató- és ii. statisztikaiadat-gyűjtő rendszer meglétét²⁸. Az eljárás ennek ellenére csak formalitás volt, mivel a Bizottság azt gondolta, hogy a közös monitoring- és értékelési rendszer megléte elegendő az EAC G7 megfelelő teljesítésének biztosításához. A Bizottság rendelete ezért ebben a vonatkozásban általános mentességet nyújtott a tagállamoknak²⁹.

Ennek megfelelően a legtöbb vidékfejlesztési programban az EAC G7-t annak ellenére teljesítettnek tekintették az általános mentesség alapján, hogy a gyakorlatban nem értékelték. A vidékfejlesztési politikára előirányzott uniós kiadásokról szóló 12/2013. sz. különjelentésünkben megállapítottuk, hogy az eredményekről gyűjtött adatok nem voltak eléggé megbízhatóak, azaz a Bizottság hatékony statisztikaiadat-gyűjtő rendszer létezésére vonatkozó további bizonyítékok vagy ellenőrzések nélkül hagyta jóvá a legtöbb vidékfejlesztési programot.

Az a tény, hogy bizonyos, az általunk kiválasztottaktól eltérő vidékfejlesztési programokat irányító tagállami hatóságok úgy döntöttek, hogy nem alkalmazzák a mentességet, és az EAC G7-et nem teljesítettnek értékelték³⁰, azt mutatja, hogy nem kellene szemet hunyni e kérdés fölött.

A megbízható adatok gyűjtésére szolgáló hatékony rendszer mellett a teljesítményméréshez szükség van megfelelő mutatók megállapítására és az ezekről történő beszámolásra is. Ezzel kapcsolatban az ellenőrzésünk megerősítette a Számvevőszék 2014-es éves jelentésének következtetését: „Az egyes alapokra közös mutatók bevezetése fontos lépés, de kialakításukban korlátok vannak”³¹.

Szerencsés, hogy az EMVA-rendelet az összes vidékfejlesztési programra alkalmazandó közös mutatókat állapít meg. Ez segíteni fog az input/output mutatók harmonizálásában a vidékfejlesztési politikai szintjén, és fejlődést jelent a vidékfejlesztési politika végrehajtásának monitoringját illetően is.

Ehhez hasonlóan a 2017-re és 2019-re kibővített éves végrehajtási jelentések készítését előíró új követelmény³² is elősegíti majd, hogy eredménymutatók használatával lehessen számszerűsíteni a programok eredményeit, és hogy választ lehessen kapni számos közös értékelési kérdésre.

A jelenleg futó programok monitoringja mellett ez kellő időben releváns információkkal szolgálhat a következő programozási időszakról szóló döntésekhez, és így előrelépést jelenthet annak az ördögi körnek a felszámolásában, hogy az új programok tartalmát az előző időszakokban elért eredményekkel kapcsolatos elégséges információk nélkül határozzák meg (lásd: 11. és 38. bekezdés).

Az ismertetett újítások ellenére az EMVA-rendelet által előírt közös output- és eredménymutatók csak korlátozottan alkalmasak (lásd: a 7. háttérmagyarázat példái) a vidékfejlesztési programok teljesítménnyel kapcsolatos eredményességének és hatékonyságának mérésére, mert:

• egyes output-mutatók valójában input-mutatók;
• a legtöbb eredménymutató nem felel meg az „eredménymutató” meghatározásának, mert többnyire százalékosan kifejezett output-mutatók, amelyek korlátozott segítséget jelentenek a közös értékelési kérdések megválaszolásában.

Noha a tagállamok további mutatókat adtak hozzá a vizsgált vidékfejlesztési programokhoz, ezek közül a legtöbb nem felelt meg az eredménymutató meghatározásának, és nem fog jobb alapot nyújtani a program közvetlen kedvezményezettjeinél bekövetkező azonnali hatások értékeléséhez, amint ez a 8. háttérmagyarázatból kitűnik.

Egyes tagállamok azonban hasznos és releváns eredménymutatókat határoztak meg a támogatási intézkedések szintjén, mint például „A támogatásban részesülő mezőgazdasági üzemek gazdasági méretének (standard output) átlagos százalékos növekedése” vagy „A támogatásban részesülő mezőgazdasági üzemek átlagos mérete az üzleti terv végrehajtása után”³³. 2016-os éves jelentésében³⁴ a Számvevőszék elemzi és összehasonlítja az egyéb intézmények – például az Egészségügyi Világszervezet, a Világbank és az OECD – által kialakított teljesítmény-beszámolási módokat. A bevált gyakorlat e példáit a Bizottság és a tagállami hatóságok is terjeszthetnék és felhasználhatnák.

Az „eredményességi tartaléknak” alig van vagy egyáltalán nincs ösztönző hatása

A 2014–2020-as programozási időszakban a teljesítményorientáltság és a célkitűzések megvalósításának elősegítése érdekében a partnerségi megállapodásoknak és programoknak tartalmazniuk kell egy, az esb-alapokra előirányzott források körülbelül 6%-ának megfelelő eredményességi tartalékot. Ezek az erőforrások jelenleg nem hozzáférhetők, de a vidékfejlesztési programok teljesítménymérési keretének 2019-re tervezett felülvizsgálatát követően rendelkezésre lehet bocsátani őket, ha bizonyos követelményeket teljesítettek vagy meghaladtak³⁵.

Hangsúlyozni kell, hogy míg az eredményességi tartalék létrehozásának kötelezettsége a 2014–2020-as programozási időszak új eleme, maga a koncepció nem új, bizonyos mértékben már használták az előző időszakokban, bár a teljesítményt tekintve korlátozott hatással. Példaként megemlíthető, hogy már a 2000–2006-os programozási időszakban a strukturális alapok esetében is alkalmaztak – jóllehet más folyamatok által irányított – eredményességi tartalékot. Amint azonban már az 1/2007. sz. különjelentésben³⁶ is megállapítottuk, az eredményességi tartalék nem a teljesítményre összpontosított, hanem „azt elsősorban a kiadások maximalizálására használták fel, nem pedig arra, hogy a kiadásokat olyan területekre összpontosítsák, amelyek különösen eredményesnek bizonyultak”. Ehhez hasonló megállapítást tettünk a 2013-as és 2014-es éves jelentéseinkben³⁷ is: „az eredményességi tartalék hatása, az eredményre történő jobb összpontosítás ösztönzését illetően, valószínűleg elenyésző lesz”.

A tartalékhoz való hozzáférés megállapítására használt teljesítménymutatók nem mérik az eredményeket, hanem csak az inputokat és outputokat számszerűsítik

Amikor meghatározott mérföldköveket és célértékeket használnak az eredményességi tartalékhoz való hozzáférés ellenőrzéséhez, a tagállamok kötelesek előre meghatározott teljesítménymutatókat alkalmazni, illetve helyettesíteni és/vagy kiegészíteni azokat a vidékfejlesztési programban meghatározott más releváns outputmutatókkal³⁸.

Az összes kiválasztott vidékfejlesztési program használta a Bizottság rendeletében javasolt 15 előre meghatározott mutatót, amelyek kisszámú további mutatóval egészültek ki. Ezeket a mutatókat azonban csak korlátozott mértékben lehet használni teljesítménymérésre.

Először: a bizottsági rendelet³⁹ az előre meghatározott mutatókat nem eredménymutatóknak tervezte, hanem kifejezetten outputmutatóknak, amelyekbe például beletartozik a kedvezményezettek vagy a beruházási műveletek száma, a mezőgazdasági területek vagy a lefedett sokaság. Példaként említhető, hogy az egyik javasolt mutató – az egyes prioritásokhoz tartozó összes közkiadás – valójában egy inputmutató (lásd: 50. bekezdés), amely az elköltött pénz mennyiségére, és ezáltal a forrásfelhasználásra összpontosít.

Másodszor: a bizottsági rendelettel⁴⁰ összhangban a kiválasztott vidékfejlesztési programokban a tagállamok által használt összes további mutató – például a projektek vagy kedvezményezettek száma, a mezőgazdasági terület vagy a lefedett sokaság – szintén outputmutató volt (lásd: 9. háttérmagyarázat).

Ennek következtében az „eredményességi tartalékhoz” való hozzáférés biztosítása az eredmények mérése helyett a kiadások és a közvetlen output mérésén alapul. A teljesítménymérési keret nem foglalkozik azzal, hogy a vidékfejlesztési programok elérik-e célkitűzéseiket vagy elvárt eredményeiket. Hasonló megállapítás szerepel a Kohéziós Alap előzetes feltételrendszeréről és eredményességi tartalékáról szóló különjelentésben⁴¹.

Néhány irányító hatóság túl szerény célértékeket tűzött ki a tartalékhoz való hozzáférésre vonatkozóan

Korábban a Számvevőszék és a Bizottság kiemelte⁴², hogy „eredendő kockázatok állnak fenn arra vonatkozóan, hogy a tagállamok túl alacsony mércét állítanak a mérföldkövek és célértékek tekintetében, hogy elkerüljék a nemteljesítést, és nem tesznek megfelelő erőfeszítést a pontos és megbízható adatok bejelentésére, hogy elkerüljék a nem megfelelő teljesítmény miatti szankciókat”.

Megállapítottuk, hogy a tagállami hatóságok hajlamosak voltak visszafogott célértékeket állítani, ezáltal csökkentve az előre meghatározott célok nemteljesítésének kockázatát (lásd: 4. ábra); a vizsgált vidékfejlesztési programokban a 2018-ra (azaz a hétéves programozási időszak ötödik évének végére) kitűzött célértékek a 2014–2020-as programozási időszakhoz kapcsolódó teljes közkiadásnak átlagosan csak a 28%-át teszik ki (a részarányok a görögországi 22%-tól az írországi 51%-ig terjednek). Ezeknek a célértékeknek nagyon jelentős hányada nem a 2014–2020-as szabályok szerinti új kötelezettségvállalásokhoz, hanem a 2007–2013-as időszak szabályai alapján finanszírozott műveletekhez kapcsolódik⁴³.

Megjegyzés: Mivel a 2014–2020-as programozási időszak alapján támogatható kiadások utolsó éve 2023, ez – feltételezve, hogy a kiadások egyenlően oszlanak meg az időszak egészében (az egyes vidékfejlesztési programok jóváhagyásától 2023-ig) – átlagosan 41%-os kiadási szintet eredményezne 2018-ban.

Forrás: Vidékfejlesztési programok adatain alapuló számvevőszéki elemzés.

Ezenfelül az EAC G7 mentesség (lásd: 42–45. bekezdés) miatt nincs a meglévő teljesítménymérési rendszer eredményességének és megbízhatóságának ellenőrzésére vonatkozó kötelezettség. A tagállami hatóságokat szinte semmi sem ösztönzi a jelenlegi rendszereik javítására, mivel ennek elvégzését követően gyakrabban kellene alulteljesítésről beszámolniuk.

A közös rendelkezésekről szóló rendelet kialakításának bizonyos jellemzői tovább korlátozták az eredményességre való ösztönzést

A közös rendelkezésekről szóló rendelet egyéb tervezési hiányosságai, amelyekre már korábban rámutattunk⁴⁴, tovább korlátozzák az eredményességi tartalék potenciális ösztönző szerepét:

1. ha az adott prioritás releváns mérföldköveit nem sikerül elérni, az eredményességi tartalékot át lehet helyezni más, ugyanazon tagállamon belüli prioritásokhoz⁴⁵;
2. a pénzügyi szankciók nem alapulhatnak eredménymutatókon, és különböző jogi rendelkezések tovább korlátozzák az alkalmazható szankciók körét⁴⁶.

A programozási folyamat jelentős erőfeszítést követelt a Bizottságtól és a tagállamoktól, a vidékfejlesztési programok végrehajtása mégis lassabban kezdődött meg, mint az előző időszakban

A vidékfejlesztési programoknak korlátozott szerepe van a tervezésben

A vidékfejlesztési támogatások programozása többlépcsős folyamat (lásd: 5. ábra). A tagállamonkénti pénzügyi allokációról és a stratégiai jogszabályi keretről az Európai Parlament és a Tanács dönt a vidékfejlesztési programok kidolgozása előtt. A regionális programok mellett döntő tagállamok esetében a régiónkénti pénzügyi allokációról a tagállamok döntenek, mielőtt benyújtják a vidékfejlesztési programokat a Bizottsághoz. A döntésüket nem kell megindokolni.

Az EMVA-rendelet⁴⁷ előírja, hogy a vidékfejlesztési programoknak meg kell indokolniuk a kezelni kívánt szükségleteket, valamint a kiválasztott vidékfejlesztési prioritásokat, kiemelt területeket és intézkedéseket és a kapcsolódó célértékeket. Ezenkívül magyarázatot kell adniuk arra, hogy a kiválasztott intézkedések milyen módon fognak hozzájárulni a releváns kiemelt területekhez és vidékfejlesztési prioritásokhoz. Azonban a vidékfejlesztési program fő célkitűzése valójában az előre meghatározott keretben előzetesen előirányzott pénzügyi támogatás felhasználásának megtervezése.

Adminisztratív teher az Európai Bizottság és a tagállamok számára

A vidékfejlesztési programok előkészítésének és jóváhagyásának az új kereten belül történő megtervezése érdekében 2012-ben a DG AGRI létrehozott egy, a 2013 utáni időszakkal foglalkozó vidékfejlesztési munkacsoportot, hogy segítsenek a tagállamoknak a 2014–2020 közötti időszak vidékfejlesztési programjainak előkészítésében és biztosítsák a Bizottsággal való koordinációt. 2014-ben a DG AGRI létrehozott egy „Consistency Board” (konzisztenciai tanács) elnevezésű testületet is, hogy biztosítsa a vidékfejlesztésiprogram-tervezetek értékelési folyamatának átfogó egységességét.

A Belső Ellenőrzési Szolgálat lefolytatott egy vizsgálatot a jóváhagyási eljárás korai szakaszában, amely megállapította, hogy bár a vidékfejlesztési programok értékelésének és elfogadásának átfogó folyamatait alaposan előkészítették, ezek további megerősítésére lenne szükség. A fő hiányosságokat a rendeletben előírt határidők betartása (lásd: 81. bekezdés), a teljesítménnyel kapcsolatos elemek értékeléséhez kapcsolódó (pl. bizonyos előzetes feltételekre és mutatókra, illetve az esb-alapok közötti jobb koordináció iránti igényre vonatkozó) hiányosságok és a szabályozási keret összetettségére visszavezethető eredendő hibakockázat terén azonosították. Kisebb mértékben a Belső Ellenőrzési Szolgálat azonosított olyan területeket is, amelyek esetében a belső iránymutatás fejlesztése szükséges⁴⁸.

A vidékfejlesztési programok kidolgozásának megkönnyítése érdekében a Bizottság számos útmutatót készített a tagállamoknak (ellenőrzésünk céljára 37, több mint 1500 oldalnyi útmutatót tartalmazó listát állítottunk össze). Az előkészítő eljárás részét képezte a rendelettervezetek és az útmutató-tervezetek konzultációs célú megosztása a Bizottsággal és a tagállamok képviselőivel, hogy biztosítsák bizonyos fő fogalmak egységes értelmezését, valamint a bevált, illetve elkerülendő módszerekkel kapcsolatos információcserét.

Az új programozási eljárás előkészítése magában foglalta a szakértelem és az információk DG AGRI-n belüli koordinációját és megosztását is. Ennek a célnak az elérésében a vidékfejlesztési munkacsoportot tematikus munkacsoportok támogatták, és a Consistency Board által érintett különböző témákat belső közlemények útján megosztották az érintett egységekkel és a vidékfejlesztési bizottság keretében a tagállamokkal is.

A DG AGRI létrehozott egy „vademecumot”, amely a 2014–2020 közötti vidékfejlesztési programokra és 23 szabványosított – mintegy 1400, a felülvizsgálati és jóváhagyási eljárás során végrehajtandó különböző ellenőrzéseket tartalmazó – listára⁴⁹ terjedt ki, és részletesen ismertette a vidékfejlesztési programok értékelésére és jóváhagyására irányuló operatív feladatokat. A dokumentum gyakorlati támogatást nyújtott a személyi állománynak, a Főigazgatóságon belüli eljárások egységesítésének szándékával. Belső vezetői információs rendszert (RDIS2) hoztak létre a programok jóváhagyási és monitoringfolyamatainak kezelésére.

A fent ismertetett számos intézkedés jól szemlélteti, hogy a Bizottság jelentős erőfeszítéseket tett támogatás nyújtására és az eljárások összehangolására. A folyamat a szakpolitikai keret összetettségét is tükrözi.

A tagállamok által előkészítendő és a Bizottság által jóváhagyandó fő programozási dokumentumok mennyisége is jellemzi, hogy milyen megterhelő volt ez a folyamat. A jogszabályban foglalt követelmények – különösen a tagállamok által a vidékfejlesztési program nagyon részletes és bonyolult struktúrájának részeként benyújtandó információk mennyisége – igen nagy terjedelmű, gyakran ezer oldalasnál is hosszabb dokumentumok létrejöttét eredményezte.

A 12 megvizsgált vidékfejlesztési program több mint 9000 oldalt, a kapcsolódó partnerségi megállapodások pedig 4000 oldalt tettek ki. Ha ezt kivetítenénk 28 tagállamra és 118 vidékfejlesztési programra, ez hozzávetőleg 100 000 oldalnyi programozási dokumentumot jelentene (23 különböző nyelven), ami valószínűleg több mint kétszerese az előző programozási időszak számainak (lásd: 2. táblázat).

Ez az összetettség és mennyiség, valamint a megnövekedett adminisztratív teher magában hordozta annak kockázatát, hogy a végrehajtó szervek rendkívüli mértékben a bürokratikus követelményekre fognak összpontosítani⁵⁰. Mindez hozzájárult a vidékfejlesztési programok jóváhagyásának késedelméhez is, ami késleltette az új programok tényleges megkezdését is.

Az új jogi keretet később hagyták jóvá, mint az előző időszakban

A 6. ábra összehasonlító összegzést nyújt a két időszakra vonatkozó szabályozási keretek előkészítésének időtartamáról.

1) A bizottsági javaslattól az elfogadásig.

2) Az uniós rendelet elfogadásától a végrehajtási rendelet elfogadásáig.

Forrás: Európai Számvevőszék.

Az Európai Parlamentben és a Tanácsban a vidékfejlesztési politika jogalkotási csomagjáról folytatott viták szorosan kapcsolódtak a programozási időszak alatt rendelkezésre álló uniós finanszírozás teljes összegét meghatározó többéves pénzügyi keret (TPK) vitájához. A Tanács és az Európai Parlament csak 2013 decemberében, azaz egy hónappal az új programozási időszak kezdete előtt fogadta el a 2014–2020-ra vonatkozó TPK-t és a közös rendelkezésekről szóló rendeletet. A Bizottság végrehajtási rendeletét 2014 júliusában tették közzé, ami azt jelenti, hogy az általunk vizsgált vidékfejlesztési programok többségét a végrehajtási rendelet hatálybalépése előtt készítették el és nyújtották be első alkalommal.

A legtöbb partnerségi megállapodást és vidékfejlesztési programot időben benyújtották

Az alaprendeletek 2013. decemberi késedelmes elfogadása után a partnerségi megállapodások benyújtásának határidejét 2014 áprilisára tűzték ki. A tagállami hatóságok betartották ezt a határidőt⁵¹.

A tagállamoktól ezután elvárták, hogy a partnerségi megállapodásaik megkötése után legfeljebb három hónappal nyújtsák be a vidékfejlesztési programjaikat⁵². Az általunk ellenőrzött vidékfejlesztési programokat a tagállami és regionális hatóságok 2014. április és október között nyújtották be. Az általunk áttekintett vidékfejlesztési programoknak az egyharmada esetében nem tartották be a három hónapos határidőt.

Ez az ütemterv azt jelentette, hogy a partnerségi megállapodások előkészítését, sőt részben letárgyalását is a vonatkozó uniós rendeletek elfogadása előtt kellett elvégezni. A vidékfejlesztési programokat is a partnerségi megállapodásokkal párhuzamosan kellett előkészíteni és megtárgyalni, és a legtöbbet még a vonatkozó bizottsági végrehajtási rendelet elfogadása előtt benyújtották.

A Bizottság jóváhagyási eljárása túllépte a határidőt

Miután a tagállami hatóságok benyújtották vidékfejlesztésiprogram-tervezetüket, a Bizottságnak három hónapon belül közölnie kellett az észrevételeit a tagállamokkal és hat hónapon belül jóvá kellett volna hagynia a vidékfejlesztési programot, „feltéve, hogy a Bizottság által tett észrevételeket megfelelően figyelembe vették”⁵³.

A legtöbb esetben a Bizottság nem tudta tartani az első, három hónapos határidőt (észrevételek megküldése a tagállamoknak). A Belső Ellenőrzési Szolgálat vizsgálati jelentése (lásd: 67. bekezdés) megállapította, hogy 98 vidékfejlesztési program esetében a Bizottság észrevételeit a jogszabályban megállapított három hónapos határidő után fogadták el. A Belső Ellenőrzési Szolgálat a késedelmeket a bonyolult jogszabályi környezetnek, valamint a vidékfejlesztési programok terjedelmének és összetettségének tulajdonította.

A második, hat hónapos határidő (végleges jóváhagyás) betartását nehezebb megítélni, mert az észrevételeket tartalmazó levél és a tagállami hatóság elfogadható válasza – további információ, illetve módosított vidékfejlesztési program – közötti időt nem veszik figyelembe (felfüggesztés), a Bizottság észrevételeinek megválaszolására pedig nincs a tagállamot jogilag kötelező érvényű határidő. Ebből következően, bár a hat hónapos határidőt a legtöbb esetben betartották az eljárási idő felfüggesztését előíró szabály alkalmazásával, a kiválasztott vidékfejlesztési programok benyújtása és elfogadása között eltelt valós időtartam sokkal hosszabb volt.

Amint a 3. táblázatban látható, a mintánkban szereplő vidékfejlesztési programok elfogadásának átlagos időtartama az eredeti benyújtás időpontjától számítva 11,3 hónap volt. Ez két hónappal hosszabb, mint az előző időszakban ugyanarra a mintára nézve szükséges átlagos időtartam volt.

Összességében a Bizottság az első program benyújtását követő 20 hónapon belül (2014. áprilistól 2015. decemberig) jóváhagyta mind a 118 vidékfejlesztési programot. Ez a 2007–2013-as programozási időszak 94 vidékfejlesztési programjának 24 hónap alatt (2006. decembertől 2008. decemberig) történt jóváhagyásához⁵⁴ képest kedvező eredmény.

Az erőfeszítések ellenére a vidékfejlesztési programok végrehajtása lassabban indult el, mint az előző időszakban

Ezek az erőfeszítések nem jelentették azt, hogy a vidékfejlesztési programokat korábban hagyták volna jóvá, mint az előző időszakban (lásd: 7. ábra).

1) A bizottsági javaslattól az elfogadásig.

2) Az uniós rendelet elfogadásától a végrehajtási rendelet elfogadásáig.

3) Az első partnerségi megállapodás vagy vidékfejlesztési program benyújtásától az utolsó partnerségi megállapodás vagy vidékfejlesztési program elfogadásáig tartó időszak.

Forrás: Európai Számvevőszék.

A késedelmes elfogadások miatt a tagállami hatóságok csak 2015 közepén tudták elkezdeni a vidékfejlesztési programok többségének végrehajtását (a vidékfejlesztési programok mindössze 37%-át hagyták jóvá 2015 júniusának végéig). A Bizottság a vidékfejlesztési programok 20%-át 2015 novemberében és decemberében hagyta jóvá, ezért több vidékfejlesztési program végrehajtása csak 2016-ban, a programozási időszak harmadik évében kezdődött meg.

2014-ben⁵⁵ egyetlen tagállam sem jelentett be kiadásokat, és az EMVA kapcsán bejelentett teljes halmozott kiadás 2015-ben⁵⁶ a 2014–2020-as pénzügyi ütemterv 3,8%-át, 2016-ban⁵⁷ pedig 10,2%-át tette ki. Ez azt jelenti, hogy az EMVA pénzügyi ütemtervében szereplő összegek mintegy 90%-át még nem költötték el 2017 elejéig. Ez az arány magasabb, mint az előző, 2007–2013-as programozási időszakban, amikor 2010 elején a pénzügyi ütemterv 83%-a nem volt még elköltve. Az előző programozási időszakhoz hasonlóan ez a késői kezdés ahhoz vezet, hogy a kiadások a programozási időszak második felében fognak koncentrálódni.

A vidékfejlesztési program végrehajtásának a programozási időszak második felére sűrítése növeli annak a kockázatát, hogy túlzottan nagy hangsúly helyeződjön az elkülönített forrásoknak a programozási időszak végéig történő felhasználására⁵⁸.

Visszatérő problémát jelentenek a késedelmesen induló programok

A TPK programjainak végrehajtásában bekövetkező késedelmek visszatérő problémát jelentenek, amit már korábban is sok szakpolitikai területen észleltünk.

A 2014–2020-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról készített tájékoztatónkban⁵⁹ jeleztünk két, ebből a helyzetből származó fő kockázatot:

Ezeknek a kockázatoknak a kezelése érdekében javasoljuk, hogy a hosszú távú stratégiát és szakpolitikai döntéshozatalt hozzák összhangba a költségvetési ciklussal, és készüljön átfogó kiadási felülvizsgálat az új hosszú távú költségvetés elkészítése előtt.

Ezek a javaslatok hasznosak lehetnek a jövőbeli vidékfejlesztési politika előkészítésekor.

Következtetések és ajánlások

Az uniós vidékfejlesztési politika célja a mezőgazdaság versenyképesebbé tétele, a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és az éghajlat-politikai fellépés biztosítása, valamint a vidéki gazdaságok és közösségek kiegyensúlyozott területi fejlődésének megvalósítása, ezen belül munkahelyek létrehozása és fenntartása. Az Unió mintegy 100 milliárd eurót irányzott elő a 2014–2020-as időszak kiadásaira, de jelenleg jelentős a lemaradás ezen a téren (lásd: 86. és 87. bekezdés).

Az EMVA a tagállamok által végrehajtott intézkedésekhez nyújt pénzügyi támogatást a tagállamok által készített és a Bizottság által jóváhagyott nemzeti vagy regionális vidékfejlesztési programok keretében.

A 2014–2020-as uniós keretstratégia egyik célkitűzése az eredmények előtérbe helyezése volt. Az ennek elérésére irányuló erőfeszítések azonban azzal a visszatérő problémával szembesültek, hogy az új programozási időszak tervezésének megkezdésekor még nem állnak rendelkezésre az előző időszakok kiadásaira és eredményeire vonatkozó megfelelő, releváns adatok.

Megvizsgáltuk, hogy az új 2014–2020-as jogszabályi keret tükrözi-e a teljesítményre helyezett nagyobb hangsúlyt, valamint hogy az új programozási folyamat lehetővé teszi-e jó minőségű, a jobb eredményeket potenciálisan elősegítő vidékfejlesztési programok létrejöttét. Bár a keretstratégia az eredményalapú megközelítés fokozását célozta, az elfogadott vidékfejlesztési programok hosszú és bonyolult dokumentumok, és olyan hiányosságokat tartalmaznak, amelyek hátráltatni fogják a teljesítményre és eredményekre nagyobb hangsúlyt fektető ambiciózus célkitűzések elérését.

Megvizsgáltuk a 2014–2020-as vidékfejlesztési politika programozási eljárását is, hogy ellenőrizzük, sikerült-e a megelőző időszakokhoz képest korábban elkezdeni ezeknek a vidékfejlesztési programoknak a végrehajtását, és ezáltal elkerülni a késedelmes kezdéssel együtt járó negatív következményeket.

Megállapítottuk, hogy a Bizottság erőfeszítései ellenére a vidékfejlesztési programok végrehajtását a korábbi programozási ciklusokhoz hasonlóan késve kezdték meg, és a tervezett kiadások felhasználása az első három év során még alacsonyabb volt, mint az előző időszakban.

A 2020 utáni KAP jelenleg politikai vita tárgyát képezi, így pillanatnyilag nem lehet tudni, hogy mi lesz a pontos formája a jövőben. Az ajánlásaink azzal a feltevéssel készültek, hogy a jövőbeli vidékfejlesztési politika jelentős részben folytonosságot fog mutatni a jelenlegi kerettel.

A 2014–2020-as programozási keret kialakítása ambiciózusabb, de a végrehajtást jelentős hiányosságok hátráltatják

Az EMVA más esb-alapokkal való integrálásának fő célja az uniós kiadások tematikus koncentrációjának növelése volt azáltal, hogy biztosítja a vidékfejlesztési programok egyértelmű hozzájárulását az Európa 2020 prioritásokhoz, de emellett a programok közötti koordináció, komplementaritás és szinergiák elősegítése is. Noha ez azt eredményezte, hogy a vidékfejlesztési programok összhangban állnak a stratégiai dokumentumokkal (például a partnerségi megállapodásokkal), a gyakorlatban a különböző programozási dokumentumok közötti bonyolult kapcsolatok miatt nehéz értékelni, hogy a vidékfejlesztési programok mennyiben járultak hozzá a tematikus célkitűzésekhez. A vidékfejlesztési programok és más esb-alapok programjai közötti komplementaritás, szinergiák és koordináció nem kellőképpen kidolgozottak (17–29. bekezdés).

1. ajánlás

A 2020 utáni programozási időszak előkészítésekor a teljesítmény- és eredményközpontúság növelése, a vidékfejlesztési és más programok közötti integráció fokozása és a vidékfejlesztési programok által a stratégiai célkitűzésekhez nyújtott hozzájárulás értékelésének javítása érdekében:

1. a Bizottság biztosítsa, hogy szakpolitikai javaslatai továbbfejlesszék a programok egymással való következetességére vonatkozó követelményeket;
2. a tagállamok határozzák meg, hogyan fogják a koordinációs, komplementaritási és szinergiás mechanizmusokat az uniós szabályokkal összefüggésben végrehajtani, nyomon követni és ezekről beszámolni.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2020 vége az a) pontra és 2022 a b) pontra vonatkozóan

Bár a Bizottság igyekezett kiegyensúlyozni a vidékfejlesztési programokban ismertetendő információmennyiséget, az általunk megvizsgált vidékfejlesztési programok igen hosszúak voltak, és a kiterjedt új tartalmi követelmények teljesítése jelentős adminisztratív erőfeszítést követelt a tagállami hatóságok részéről.

Ennek ellenére a fő célt, azaz a sajátos területi szükségletek jobb kezelését, valamint az azonosított szükségletek és a kiválasztott támogatási intézkedések közötti kapcsolatok egyértelműbb bemutatását nem sikerült teljesíteni (30–41. bekezdés).

2. ajánlás

A vidékfejlesztési stratégiák egyszerűsítése és hasznosságuk fokozása, ugyanakkor a programozási folyamat kezelhetővé és hatékonnyá tétele érdekében a Bizottság vizsgálja felül a programozási dokumentumok kialakítását azok tartalmának egyszerűsítésére, valamint a 2020 utáni programozási időszakra vonatkozóan az előírások számának csökkentésére való tekintettel. A programozási dokumentum struktúráját különösen azokra az összetevőkre és lehetőségekre kellene korlátozni, amelyek létfontosságúak a vidékfejlesztési kiadások helyes megtervezéséhez, végrehajtásához és nyomon követéséhez.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2020 vége.

Az új teljesítménymérési keretrendszer csak korlátozottan lesz képes erősíteni a teljesítmény- és eredményközpontúságot

A közös monitoring- és értékelési rendszerben ott rejlik a lehetőség a vidékfejlesztési politika nyomon követési módjának javítására, ami újabb lépést jelentene annak az ördögi körnek a feloldása felé, hogy az új programok tartalmát az előző időszakokból származó naprakész eredmények nélkül határozzák meg. Az adatgyűjtés minőségére irányuló megfelelő értékelések hiánya azonban, kombinálva a mutatók kiválasztása terén feltárt hiányosságokkal és azzal a ténnyel, hogy a legtöbb eredménymutató nem felel meg az „eredménymutató” definíciójának, jelentősen akadályozza a szakpolitikai eredmények és az Európa 2020 stratégiához való hozzájárulásuk mérését (42–52. bekezdés).

Az „eredményességi tartalék” félrevezető elnevezés, mert a teljesítmény-felülvizsgálathoz használt mutatók nem mérik a szakpolitikai eredményeket, hanem kifejezetten a kiadások és a közvetlen output mérésére törekednek. Ebből kifolyólag a teljesítménymérési keret nem nyújt információt a vidékfejlesztési programok célkitűzéseiről és várható eredményeiről. Ezenkívül a vizsgálat megerősítette annak eredendő kockázatát, hogy a vidékfejlesztési programok szerény mérföldköveket és célértékeket határoztak meg az alulteljesítés esetében bekövetkező lehetséges szankciók elkerülése érdekében. Az eredményességi tartalék mindamellett akkor sem vész el, ha nem sikerül teljesíteni a vonatkozó mérföldköveket, mivel át lehet csoportosítani más prioritásokhoz, és a potenciális pénzügyi szankciók nem az eredménymutatókon alapulnak (53–63. bekezdés).

3. ajánlás

A Bizottság a tagállamokkal együttműködve biztosítsa, hogy a kibővített 2019-es éves végrehajtási jelentés egyértelmű és átfogó tájékoztatást nyújtson a programok eredményeiről, és hogy az általános értékelési kérdésekre adandó válaszok jobb alapot biztosítsanak a következő programozási időszak számára.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2018 vége.

4. ajánlás

A 2020 utáni programozási időszak előkészítése során a Bizottság pontosabban határozza meg a különféle mutatótípusokat, hogy egy sor olyan közös, eredményorientált mutató álljon rendelkezésre, amelyek alkalmasabbak a vidékfejlesztési intézkedések eredményeinek és hatásának értékelésére. Ebben a folyamatban hasznosak lehetnek más nemzetközi szervezeteknek (pl. WHO, Világbank és OECD) a teljesítmény- és eredményorientáltság tekintetében szerzett tapasztalatai és az általuk már kidolgozott megoldások.

A Bizottság mozdítsa elő és könnyítse meg a nemzeti együttműködést és kapcsolattartást is a teljesítménymérés tekintetében nemzeti szinten kidolgozott bevált gyakorlatok megosztása érdekében.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2019 vége.

5. ajánlás

A 2020 utáni prorgamozási időszakra vonatkozóan a Bizottság vizsálja felül és tekintse át a jelenlegi rendszer végrehajtásából származó tapasztalatokat, beleértve a következőket:

1. az eredményességi tartalék hatása;
2. az eredményességi tartalékhoz való hozzáférés megállapítására használt teljesítménymutatók megfelelősége;
3. a pénzügyi szankciók alkalmazása az alulteljesítés kezelése érdekében.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2020 vége.

A programozási folyamat jelentős erőfeszítést követelt a Bizottságtól és a tagállamoktól, a vidékfejlesztési programok végrehajtása mégis lassabban kezdődött meg, mint az előző időszakban

A vidékfejlesztési támogatás programozása többlépcsős folyamat, amelynek a vidékfejlesztési programok kidolgozása csak az utolsó szakaszát képezi. A tagállamonkénti pénzügyi allokációról és a stratégiai jogi keretről az Európai Parlament és a Tanács dönt a programtervezetek elkészítése előtt. A vidékfejlesztési programokra ezért inkább a tagállami és európai elképzeléseket összeegyeztető eszközökként kell tekinteni, mintsem olyan dokumentumokra, amelyek a nulláról indítják el a nemzeti vidékfejlesztési stratégiák felépítésének folyamatát (64–65. bekezdés).

A vidékfejlesztési programoknak az előzőekben bemutatott többlépcsős folyamatban játszott meglehetősen korlátozott szerepe ellenére az összes vidékfejlesztési program elkészítése és jóváhagyása jelentős adminisztratív erőfeszítést igényelt a Bizottságtól és a tagállamoktól. A jogi keret elfogadásának (2013. december) hosszú késedelme hatással volt a programozási dokumentumok benyújtásának és jóváhagyásának határidejére; mindez a vidékfejlesztési program összetett tartalmi követelményeivel együtt azzal a következménnyel járt, hogy a vidékfejlesztési programok jóváhagyására és az új programok végrehajtásának megkezdésére csak a programozási időszak kezdete után került sor (66–74. bekezdés).

A Bizottság összesen 118 vidékfejlesztési programot hagyott jóvá egy 20 hónapos időszakon belül (2014. áprilistól 2015. decemberig), ami jóval kedvezőbb a 2007–2013-as programozási időszak adatainál, amikor 24 hónap alatt 94 vidékfejlesztési program jóváhagyására került sor. Az erőfeszítések ellenére azonban a vidékfejlesztési programokat később hagyták jóvá, mint az előző időszakban, és a többségük végrehajtása csak 2015 közepén, illetve néhány esetben 2016-ban kezdődött el (75–84. bekezdés).

Következésképpen 2017 elejéig (a programozási időszak negyedik éve) az EMVA pénzügyi ütemtervében szereplő összegek mintegy 90%-át még nem költötték el, míg az előző időszakban ez az adat 83% volt. Ez veszélyezteti a pénzügyi ütemterv teljes végrehajtását, és felveti annak kockázatát, hogy a hangsúly ismét a felhasználásra kerül, ami ellentétes a Bizottság által ösztönzött eredményközpontú megközelítéssel (85–88. bekezdés).

A TPK programjainak végrehajtásában bekövetkező késedelmek általános és visszatérő problémát jelentenek, amelyek növelik annak kockázatát, hogy túlzott figyelem helyeződik a felhasználásra, és az új TPK megtervezése az előző TPK keretében teljesített uniós kiadások eredményeinek megismerése előtt történik meg (89–92. bekezdés).

6. ajánlás

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság vegye fontolóra a hosszú távú stratégia és a szakpolitikai döntéshozatal összehangolását a költségvetési ciklussal, és végezzenek átfogó kiadási felülvizsgálatot az új hosszú távú költségvetés elkészítése előtt.

Annak érdekében, hogy a vidékfejlesztési programokat a következő programozási időszak kezdetén jóvá lehessen hagyni, a Bizottság a 2020 utáni vidékfejlesztési politikára vonatkozó jogszabályjavaslatait kellő időben készítse el.

Ajánlott megvalósítási határidő a Bizottság számára: 2018 vége.

A jelentést 2017. szeptember 27-i luxembourgi ülésén fogadta el a Phil WYNN OWEN számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara.

a Számvevőszék nevében

Klaus-Heiner Lehne
elnök

Rövidítések és glosszárium

Beavatkozási logika: Logikai kapcsolat a megoldani kívánt probléma (vagy az elérni kívánt célkitűzés), a problémát kiváltó okok és a probléma kezelése vagy a célkitűzés elérése érdekében rendelkezésre álló szakpolitikai lehetőségek (vagy ténylegesen végrehajtott uniós intézkedések) között.

DG AGRI: A Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága.

Előzetes feltételrendszer: Azon feltételek összessége, amelyeknek a tagállamnak eleget kell tennie ahhoz, hogy forrásban részesülhessen az európai strukturális és beruházási alapokból. A 2014–2020-as programozási időszak programjainak kidolgozása során a tagállamoknak értékelniük kell, hogy teljesültek-e ezek a feltételek. Amennyiben nem, cselekvési terveket kell készíteni azok 2016. december 31-ig történő teljesítéséhez.

EMVA: Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap.

EMVA-rendelet: Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1305/2013/EU rendelete az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről¹.

Esb-alapok: Európai strukturális és beruházási alapok, amelyek a következő uniós alapokat foglalják magukban: az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), a Kohéziós Alap (KA) és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA).

Európa 2020: Az Európai Unió 2010-ben indított, tízéves munkahelyteremtési és növekedési stratégiája az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés feltételeinek megteremtésére. Az uniós stratégia öt, 2020 végéig elérendő kiemelt célt tartalmaz a foglalkoztatás, a kutatás és fejlesztés, az éghajlat- és energiapolitika, az oktatás, valamint a társadalmi befogadás és a szegénység csökkentése terén.

Intézkedés: Egy szakpolitika végrehajtására szolgáló támogatási rendszer. Az intézkedés határozza meg a finanszírozható projektekre vonatkozó szabályokat, például a támogathatósági és kiválasztási kritériumokat.

Kiemelt területek: A hat uniós vidékfejlesztési prioritás tovább bontható tematikus kiemelt területekre. Összesen 18 kiemelt terület van.

Közös agrárpolitika (KAP): azoknak a jogszabályoknak és gyakorlatoknak az összessége, amelyeket az Európai Unió a közös, egységesített agrárpolitika biztosítása érdekében alkalmaz.

Közös monitoring- és értékelési keretrendszer (CMEF): a Bizottság és a tagállamok által a 2007–2013-as programozási időszakra közösen kidolgozott monitoring- és értékelési rendszer, amely a vidékfejlesztési programok célkitűzéseikhez viszonyított haladását, hatékonyságát és eredményességét méri mutatók alkalmazásával.

Közös monitoring- és értékelési rendszer (CMES): a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés keretében a 2014–2020-as programozási időszakra kidolgozott monitoring- és értékelési rendszer, amelynek célja többek között a vidékfejlesztési politika terén elért haladás és eredmények bemutatása, valamint a vidékfejlesztési politikai beavatkozások hatásának, eredményességének, hatékonyságának és relevanciájának értékelése.

Közös rendelkezésekről szóló rendelet (CPR): az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1303/2013/EU rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről².

Közös stratégiai keret (KSK): olyan stratégiai vezérelvek, amelyek célja a programozási folyamatok és az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) keretében végrehajtott uniós beavatkozások ágazati és területi, valamint más uniós politikákkal és eszközökkel való koordinációjának a megkönnyítése.

OECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet.

Partnerségi megállapodások: Az Európai Bizottság és az egyes tagállamok között a 2014–2020-as programozási időszakra megkötött megállapodások. Ezek kifejtik, hogy a tagállami hatóságok hogyan tervezik felhasználni az európai strukturális és beruházási alapok által nyújtott finanszírozást, valamint felvázolják az egyes országok stratégiai céljait és beruházási prioritásait, összekapcsolva azokat az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia általános céljaival.

A közös agrárpolitika pillérei: A közös agrárpolitika két „pillérre” épül. Az első pillér a mezőgazdasági termelők jövedelmének támogatására szolgál. A támogatást, amely közvetlen kifizetések és piaci intézkedések formájában valósul meg, teljes egészében az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapból finanszírozzák. A második pillér keretében a vidéki térségek fejlesztését támogatják. Ezt a támogatást a vidékfejlesztési programokon keresztül nyújtják, és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból társfinanszírozzák.

Programozási időszak: A vidékfejlesztési politika végrehajtásának a TPK-val egybeeső időszaka. A jelenlegi 2014–2020-as programozási időszak a 2007–2013-as programozási időszakot követi.

SWOT-elemzés: Az erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek elemzése egy vidékfejlesztési program által lefedett földrajzi területen.

Tematikus célkitűzések: A szabályozási keretben meghatározott szerkezeti elemek. Az Európa 2020 stratégiához való hozzájárulás céljából az esb-alapok a támogatásaikat korlátozott számú közös tematikus célkitűzésre összpontosítják.

Többéves pénzügyi keret (TPK): az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2. fejezete értelmében létrehozott költségvetés-tervezés.

Vidékfejlesztési program (RDP): Az uniós vidékfejlesztési politika végrehajtásának regionális vagy nemzeti szintű megtervezését és figyelemmel kísérését szolgáló, a tagállam által elkészített és a Bizottság által jóváhagyott programozási dokumentum.

WHO: Egészségügyi Világszervezet.

Az ellenőrző csoport

A számvevőszéki különjelentések egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákra és programokra, illetve irányítási területekre vonatkozó ellenőrzések eredményeit mutatják be. Annak érdekében, hogy ellenőrzései maximális hatást érjenek el, ezek megválasztásakor és megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a jelentést a fenntartható természetierőforrás-gazdálkodásra szakosodott, Phil Wynn Owen számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara fogadta el. Az ellenőrzést Janusz Wojciechowski számvevőszéki tag vezette Kinga Wiśniewska-Danek kabinetfőnök és Katarzyna Radecka-Moroz, a kabinet attaséja, valamint Davide Lingua ügyvezető és Paulo Oliveira feladatfelelős támogatásával. Az ellenőrző csoport tagjai Felipe Andres Miguelez, Ramona Bortnowschi, Eric Braucourt, Ioannis Papadakis, Anne Poulsen, Matteo Tartaggia, Paul Toulet-Morlanne és Anna Zalega voltak.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2017

© Európai Unió, 2017

Az olyan fényképek és más anyagok felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek szerzői jogainak nem az Európai Unió a tulajdonosa, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: http://europa.eu/contact

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: +32 22999696, vagy
• e-mailen: http://europa.eu/contact

INFORMÁCIÓKAT KERES AZ EU-RÓL?

Online
Az Europa portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: http://europa.eu

Uniós kiadványok
Az EU Bookshopból uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: (http://publications.europa.eu/eubookshop). Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: http://europa.eu/contact).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.