Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere: célzottabbá kell tenni a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztását

Összefoglalás

I

Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése korunk egyik legnagyobb kihívása. Az Európai Unió egy sor – 2020-ig, 2030-ig és 2050-ig teljesítendő – éghajlatváltozási célt tűzött ki. Míg az Unió igen jó úton halad a 2020-ra kitűzött célok elérése felé, a 2030-ra és 2050-re kitűzött – ambiciózusabb – célok esetében nem ez a helyzet. A Bizottság 2019-ben javasolt „zöld megállapodása” annak a célkitűzésnek a fokozatos megvalósítását javasolta, hogy 2030-ig 50–55%-kal csökkenjenek a kibocsátások, és 2050-re teljesen szűnjön meg a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. Ez azonban csak sokkal nagyobb erőfeszítés révén lehet elérhető.

II

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer az Unió éghajlatváltozás-mérséklési politikájának kulcseleme, egyben a világ legjelentősebb szén-dioxid-piaca. Célja, hogy hatékony mechanizmusként elősegítse a kibocsátások csökkentését. Az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) keretében a vállalatoknak a szén-dioxid-kibocsátásukat fedező kibocsátási egységeket kell beszerezniük. Alapértelmezésben ezeket aukciókon szerzik meg, de az egységek térítésmentesen is kioszthatók.

III

Ellenőrzésünk középpontjában a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása állt. Az uniós ETS 3. és 4. szakaszában (2013-tól 2020-ig, illetve 2021-től 2030-ig) a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásával az a cél, hogy csökkentsék a kibocsátásáthelyezés kockázatát, míg a szén-dioxid-kibocsátási árak a szándékok szerint fokozatosan ösztönöznek a dekarbonizációra. Ezt az adott ágazat legjobban teljesítő szereplőitől származó referenciaértékek alkalmazása is segíti. Nyolc tagállamban a villamosenergia-ágazat a villamosenergia-termelés korszerűsítéséhez kapcsolódóan is részesült térítésmentes kibocsátási egységekben.

IV

Ellenőrzési kérdésünk a következő volt: „A kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében történő térítésmentes kiosztásra vonatkozó döntések ésszerű alapot szolgáltatnak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez?” Megvizsgáltuk, hogy a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása javára vált-e a villamosenergia-termelés korszerűsítésének, hogy a kiosztás kellően célzott volt-e, ösztönözte-e az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését, és nem járult-e hozzá az ilyen kibocsátás növekedéséhez. Megállapítottuk, hogy bár a térítésmentes kiosztás indokolt volt, de ennek célzottabb alkalmazása számos előnnyel járt volna a dekarbonizáció, a közpénzgazdálkodás és az egységes piac működése szempontjából.

V

Konkrétan a következőket állapítottuk meg:

1. Javultak az uniós ETS-rendszer 4. szakaszára érvényes, konkrétan a villamosenergia-ágazat korszerűsítésére szolgáló térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztásra vonatkozó szabályok. A 3. szakaszra nézve azonban úgy véljük, hogy a villamosenergia-ágazat számára biztosított térítésmentes kiosztás nem segítette elő a dekarbonizációt.
2. A térítésmentes kiosztással az volt a cél, hogy az alapértelmezett módszeren (aukció) kívül egy kivételes kiosztási módszer is rendelkezésre álljon. A 3. szakaszban és a 4. szakasz kezdetén mégis a rendelkezésre álló összes kibocsátási egység több mint 40%-a kerül még mindig térítésmentes kiosztásra. Megállapítottuk, hogy a 3. szakaszban az ipari és légi közlekedési ágazatoknak térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységek száma nem azon alapult, hogy az ágazatok képesek-e áthárítani a költségeket, és hogy míg a kibocsátásáthelyezés hatással lehet az Unió szén-dioxid-piacára és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának alakulására világszerte, a térítésmentes kiosztás kevéssé történt célzottan.
3. A kibocsátási egységek referenciaértékek alapján történő térítésmentes kiosztása jelentős mértékben ösztönözte az energiahatékonyság javítását, de e referenciaértékek alkalmazása még tovább javítható. A Bizottság nem számszerűsítette, hogy a térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztás nyomán hogyan változik az energiahatékonyság.

VI

E megállapítások alapján ajánlásokat teszünk a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásának célzottabbá tételére, valamint a referenciaértékek meghatározására szolgáló módszertan javítására.

Bevezetés

01

Az Európai Unió egy sor – 2020-ig, 2030-ig és 2050-ig teljesítendő – éghajlatváltozási célt tűzött ki, és jelenleg vizsgálja felül a 2030-ra és 2050-re vonatkozó célkitűzéseit. Az európai éghajlat-politikai jogszabályra vonatkozó 2020. évi javaslatában¹ az Európai Bizottság a zöld megállapodásról szóló közleményével összhangban a nettó üvegházhatásúgáz (ÜHG)-kibocsátást javasolta mint 2050-re elérendő célt². E célkitűzéseket az 1. ábra foglalja össze.

02

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) szerint az Unió biztosan halad a 2020-ra kitűzött céljai felé, ám a 2030-as célok elérése korántsem ilyen biztos³. Az Unió 2018-ban a globális ÜHG-kibocsátás mintegy 8,5%-áért volt felelős, és ez az arány az idők folyamán csökkent⁴; az Unió egy főre jutó kibocsátása azonban továbbra is magasabb a világátlagnál, noha az attól való eltérése mérséklődik. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) 2005. évi létrehozása óta az Unióban az egy főre jutó kibocsátás csökken. 2018 végén a kibocsátás értéke alacsonyabb volt az USA-ban, Kínában vagy Japánban tapasztaltnál⁵.

03

A Bizottság megítélése szerint az Unió egészében jobban teljesít a dekarbonizáció terén, mint a világ legtöbb más területe, és sikerült függetlenítenie gazdasági növekedését az ÜHG-kibocsátás növekedésétől. 1990 és 2016 között az ÜHG-kibocsátás az Unióban 22%-kal csökkent, míg az uniós gazdaság 54%-kal nőtt. Ebben számos tényező játszott szerepet, többek között az energiahatékonyság, a tüzelőanyag-váltási politika, a megújuló energiaforrások fokozott felhasználása és a technológia változásai⁶.

04

Az EU ETS az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését célzó uniós éghajlat-politika két fő pillérének egyike (a másik a közös kötelezettségvállalási határozat és rendelet⁷). Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer nagyjából a nehézipart és a villamos energiát termelő létesítményeket (együttesen: „helyhez kötött létesítmények”), valamint a légi közlekedést⁸ öleli fel, mindezt az összes uniós tagállam, valamint Norvégia, Liechtenstein és Izland vonatkozásában. A rendszer jelenleg a harmadik szakaszában jár (2013–2020). Az első két szakasz a 2005 és 2007, illetve a 2008 és 2012 közötti időszakra terjedt ki. A 4. szakasz 2021-től 2030-ig tart.

05

Az EU ETS „fix összkvótás kereskedési” rendszerként ismert. A jogszabályok meghatározzák a rendelkezésre álló kibocsátási egységek éves maximális számát (a továbbiakban: felső határ), és létrehoznak egy piacot a kibocsátási egységek vásárlására és értékesítésére. Az üzemeltetőknek minden kibocsátott szén-dioxid tonna-egyenérték után egy kibocsátási egységet kell beszerezniük. A kibocsátási egységeket vagy aukció útján – ilyenkor a létesítményeknek kell ajánlatot tenniük –, vagy térítésmentesen lehet megszerezni. Az üzemeltetők speciális piacokon és egymástól is vásárolhatnak kibocsátási egységeket. A rendszert a 2. ábra szemlélteti.

06

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert a legutóbb 2018-ban módosított 2003. évi irányelv⁹ (EU ETS irányelv) szabályozza, több bizottsági határozattal, illetve rendelettel együtt (lásd: I. melléklet).

07

Annak előírása, hogy az üzemeltetők aukció útján fizessenek a kibocsátási egységeikért, megfelel a „szennyező fizet” elvének, és erősebben ösztönzi azokat az ÜHG-kibocsátás csökkentésére, mint a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása¹⁰. A kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásának úgy kellett történnie, hogy az:

1. csökkentse a kibocsátásáthelyezés (a termelés olyan módon történő kihelyezése, hogy az a globális ÜHG-kibocsátás növekedését eredményezi) kockázatát;
2. A térítésmentes kiosztásra vonatkozó, az adott ágazat legjobban teljesítő szereplőitől származó referenciaértékek alkalmazásával ösztönözze a dekarbonizációt (elkerülve az ÜHG-kibocsátás egyidejű növekedését¹¹). Ennek ösztönöznie kellene a kevésbé hatékony üzemeltetőket teljesítményük javítására, jutalmazva ugyanakkor a jól teljesítőket.

08

A 3. ábra bemutatja, hogy az EU ETS által lefedett összes ÜHG-kibocsátáson belül mekkora az aukciókon odaítélt, illetve a térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységek aránya. 2012-ig valamennyi ágazat térítésmentesen kapta a kibocsátási egységek zömét.

09

Az ipari és a légi közlekedési ágazat 2013 óta részesül térítésmentes kibocsátási egységekben. 2013 és 2019 között az ipar több mint 5000 millió, a légi közlekedés pedig több mint 200 millió térítésmentes kibocsátási egységet kapott¹². Az ipari ágazatok esetében a térítésmentes kibocsátási egységek mennyisége évente csökken. A kibocsátásáthelyezés kockázatának kitettként besorolt ágazatok további térítésmentes kiosztásban részesülnek, és az ágazat létesítményeinek teljesítményétől függetlenül annyi térítésmentes kibocsátási egységet kapnak, amennyit a megállapított referenciaértékekkel összhangban lévő leghatékonyabb létesítmény kap. A villamosenergia-ágazat csak meghatározott feltételek mellett és csupán arra a célra kap térítésmentes kibocsátási egységeket, hogy egyes tagállamokban segítse az ágazat korszerűsítését. A 4. ábra bemutatja, hogyan történik a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása.

10

A kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása az 1. és 2. szakaszban a korábbi kibocsátások alapján történt. Emiatt¹³ számos üzemeltető túl sok kibocsátási egységben részesült, különösen a 2008-as recesszió által okozott termeléscsökkenés fényében. A 3. szakaszban (2013–2020) a térítésmentes kiosztás a termék-referenciaértékek figyelembe vételével történt, a leghatékonyabb üzemeltetők teljesítményét véve alapul. Ezzel annak ösztönzése volt a cél, hogy az üzemeltetők szintjén nőjön a hatékonyság (vagyis egységenként kisebb legyen a kibocsátás), de a kibocsátás ettől még nőhet az ipari ágazatban, ha a termelés növekszik. Az egyes ágazatokat elvben azzal összefüggésben választják ki térítésmentes kiosztásra, hogy azok képesek-e költségeket ügyfelekre áthárítani (lásd: 1. háttérmagyarázat).

11

Az 5. ábra tanúsága szerint a referenciaértékek 2013-as bevezetését követően valamennyi ipari ágazat továbbra is megkapta a kibocsátásainak térítésmentes fedezéséhez szükséges kibocsátási egységek nagy részét, míg az ipari eredetű kibocsátás viszonylag változatlan maradt. Egyes ágazatokban a kibocsátás mértékét meghaladó mennyiségű kibocsátási egységet osztottak ki térítésmentesen. Ezt az első referenciaérték-megállapításnál felhasznált adatok gyenge minősége okozta, valamint az, hogy kevéssé igazodtak az üzemeltető termelési volumenéhez (lásd: 48. bekezdés).

12

Az üzemeltetők és a befektetők mind az elsődleges, mind a másodlagos piacokon kereskednek kibocsátási egységekkel, ahol az árat az (EU ETS felső korlátja által korlátozott) kínálat és a kereslet dinamikája befolyásolja. Az árnak mint jelzésnek ösztönöznie kellene az ÜHG-kibocsátás csökkentését. 2019-ben az európai kibocsátási egység (EUA) legalacsonyabb regisztrált ára 19,59 euró volt, a legmagasabb pedig 29,03 euró¹⁵ (lásd: 6. ábra). Számos szakértő szerint csak ennél jóval magasabb szén-dioxid-kibocsátási árak tudnának megfelelő ösztönzőként hatni a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez¹⁶.

13

Az EU ETS irányelv előírja, hogy a tagállamoknak a kibocsátási egységek aukció útján történő értékesítéséből származó bevételnek legalább a felét éghajlat- és energiapolitikai intézkedésekre kell fordítaniuk. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) adatai szerint az EU ETS 3. szakaszában (2013–2020) több mint 6,66 milliárd kibocsátási egységet osztottak ki térítésmentesen. Ez idő alatt a kibocsátási egységek ára ingadozott ugyan, de kevesebb mint 3 euróról körülbelül 25 euróra nőtt. Ha az iparnak szánt kibocsátási egységekből többet árvereztek volna el, a tagállamok jelentős többletbevételhez jutottak volna. A Bizottság megállapította, hogy a tagállamok 2012 és 2019 júniusa között 42 milliárd euró bevételhez jutottak az aukciókból¹⁷.

14

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer kulcsszereplői többek között a következők:

1. a Bizottság, amely felügyeli az EU ETS irányelv szerinti tagállami intézkedéseket, szabályokat dolgoz ki a kibocsátási egységek aukcióra bocsátására és térítésmentes kiosztására, iránymutatásokat nyújt a tagállamoknak, az üzemeltetőknek és a független hitelesítőknek az irányelv alkalmazására nézve, valamint az EU ETS-re vonatkozó jogalkotási javaslatokat nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak;
2. az uniós tagállamok illetékes hatóságai, amelyek ellenőrzik és jóváhagyják az üzemeltetők kibocsátás-nyomonkövetési terveit, felügyelik az üzemeltetőket, valamint elfogadják az üzemeltetők uniós jogszabályokon és bizottsági iránymutatásokon alapuló hitelesített kibocsátási jelentéseit;
3. az ÜHG-kibocsátásra vonatkozó uniós határérték hatálya alá tartozó üzemeltetők, amelyek évente a kibocsátásuknak megfelelő mennyiségű kibocsátási egységet szereznek be, illetve adnak át. A kibocsátási egységek átadásának elmulasztása fedezetlen szén-dioxid-egyenértékenként (CO₂e) 100 euró büntetést von maga után, valamint (az EU ETS-irányelv harmonizált rendelkezéseinek megfelelően) tagállami szinten megállapított további szankciókat is;
4. független (a tagállamok akkreditáló testületei által jóváhagyott) hitelesítők, amelyek ellenőrzik és tanúsítják az üzemeltetők kibocsátási adatait.

15

2005-től 2012-ig (az EU ETS első két szakaszában) szinte az összes kibocsátási egységet térítésmentesen osztották ki. A kiosztott kibocsátási egységek száma minden évben meghaladta a tényleges kibocsátás fedezéséhez szükséges mennyiséget, különösen a 2008 utáni gazdasági visszaesés beindulásakor, ami ahhoz vezetett, hogy az üzemeltetők birtokában lévő kibocsátási egységek egyenlege (lásd: 7. ábra) megnőtt. Emiatt a kibocsátási egységek ára bezuhant (lásd: 6. ábra), s ezáltal gyengült az üzemeltetők ösztönzése a kibocsátáscsökkentésre. Számos üzemeltető a korábban térítésmentesen kapott kibocsátási egységek révén tudott teljes mértékben eleget tenni az átadási kötelezettségeinek. A rendszert a 3. szakaszban érintő változások nagyrészt felszámolták ezt az egész rendszerre kiterjedő éves többletet.

16

Az egységes szerkezetbe foglalt EU ETS irányelv a 4. szakaszra (2021–2030) vonatkozó egyes rendelkezések felülvizsgálatáról rendelkezik, az alábbi körülmények figyelembevételével:

1. a Párizsi Megállapodás keretében 2023-ra tervezett globális értékelés, amelynek keretében a megállapodás részes felei értékelik jelenlegi kötelezettségvállalásaikat, és fokozzák erőfeszítéseiket a megállapodás céljainak elérése érdekében¹⁸;
2. a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet égisze alatt a nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszerének (CORSIA) végrehajtása, amely program célja a polgári légi közlekedésből származó kibocsátások globális ellentételezése (lásd: 4. háttérmagyarázat)¹⁹;
3. Az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó kiigazítások lehetséges elfogadása (lásd: 40. bekezdés).

2020-ban a Bizottság új európai éghajlat-politikai jogszabályra²⁰ tett javaslatot, és nyilvános konzultációt tervezett indítani az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusról. Az európai zöld megállapodásról szóló bizottsági közlemény foglalkozott az EU ETS-re vonatkozó rendelkezések módosításának lehetőségével.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

17

Ellenőrzésünk arra irányult, hogy a Bizottságnak az uniós kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásáról szóló határozatai észszerű alapot nyújtottak-e az ÜHG-kibocsátás csökkentésének ösztönzéséhez. Elsősorban azt vizsgáltuk, hogy a térítésmentes kiosztás:

• bevált-e a villamosenergia-ágazat modernizációs eszközeként;
• a kibocsátásáthelyezés kockázatának leginkább kitett ágazatokra irányult-e;
• oly módon történt-e, hogy az ösztönzőleg hatott az ÜHG-kibocsátás csökkentésére és nem járult hozzá az ilyen kibocsátások növeléséhez.

18

Ellenőrzési munkánk részeként:

• megvizsgáltuk a Bizottság javaslatait, iránymutatásait és más vonatkozó jelentéseit;
• konzultáltunk az érintett tagállamok (Csehország, Németország, Lengyelország és Svédország) hatóságaival, valamint az ipari, a villamosenergia- és a légi közlekedési ágazat képviselőivel és nem kormányzati szervezetekkel;
• értékeltük az EU ETS és a térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztás mechanizmusának működéséről rendelkezésre álló nyilvántartásokat és jelentéseket;
• konzultáltunk egy szakértői bizottsággal. E bizottság tagjainak szakértelmére támaszkodtunk, amikor értékeltük a térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztás rendszerének hatásaira vonatkozó előzetes megállapításokat;
• valamennyi uniós tagállamban felmérést végeztünk az EU ETS nyomon követéséért felelős illetékes hatóságok körében, hogy releváns információkat gyűjtsünk a referenciaértékekre és a kibocsátásáthelyezésre nézve.

19

Ellenőrzésünk a 2013 és 2019 közötti időszakra terjedt ki, eképpen tehát az EU ETS 3. szakaszára, valamint a 4. szakaszra nézve előterjesztett szabályozásra. Ezért ez az ellenőrzés nem vizsgálta a koronavírus-járványnak az EU ETS áraira gyakorolt hatását, sem a járvány okozta gazdasági visszaesés várható hatását.

20

A jelentésünkben foglaltak felhasználhatóak a jogszabály tervezett felülvizsgálatához, amely a Párizsi Megállapodás keretében 2023-ra tervezett globális értékeléshez szükséges (lásd: 16. bekezdés).

Észrevételek

Kétes, hogy a térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztás mennyire vált be a villamosenergia-ágazat modernizációs eszközeként

21

A 3. szakaszban a villamosenergia-ágazat számára azon általános szabálytól való eltérésként engedélyeztek térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztást, hogy az ágazatnak aukció útján vagy a piacon kell beszereznie kibocsátási egységeit. Az eltérést alkalmazó nyolc tagállamban ezeknek a térítésmentes kibocsátási egységeknek a villamosenergia-ágazat korszerűsítésére irányuló beruházásokat kell támogatniuk. Megvizsgáltuk, hogy a 3. szakaszról a 4. szakaszra hogyan változott a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása, és felmértük, hogy ezekben a tagállamokban csökkent-e a villamosenergia-ágazat szénlábnyoma.

2021-től szigorúbb feltételek vonatkoznak a térítésmentes kibocsátási egységek felhasználására az energiaágazatban

22

A villamosenergia-ágazat 2013 óta nem jogosult térítésmentes kibocsátási egységekre, mivel a költségeket átháríthatja a fogyasztókra. Tíz olyan tagállam esetében, amelyek egy főre jutó GDP-je 2013-ban nem érte el az uniós átlag 60%-át, eltérést²¹ engedélyeztek ettől az általános elvtől. A 3. szakaszban nyolc ilyen tagállam élt ezzel a lehetőséggel (lásd: 8. ábra). 2013 és 2018 között több mint 479 millió kibocsátási egységet osztottak ki térítésmentesen e rendelkezés alapján (a 6. ábra mutatja a kibocsátási egységek változó árát). A térítésmentes kiosztás célja az volt, hogy hozzájáruljon a villamosenergia-termelési ágazat korszerűsítéséhez ezekben a – több esetben erősen szénfüggő – országokban.

23

Az eltérést alkalmazni kívánó tagállamoknak az irányelvben és az azt követő bizottsági iránymutatásokban²² (lásd: 2. háttérmagyarázat) meghatározott előírásoknak megfelelő kérelmet kellett benyújtaniuk a Bizottságnak. A Bizottság és a nyolc kérelmező tagállam közötti több tárgyalási fordulót követően a Bizottság jóváhagyta a tagállami kérelmeket.

24

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló 2014. évi következtetéseiben²³ a Tanács elismerte: a villamosenergia-ágazat javára történő térítésmentes kiosztás javításával biztosítani kell, hogy a forrásokat valóban az energiaágazat korszerűsítésére irányuló beruházások előmozdítására használják fel. A 4. szakaszra vonatkozó felülvizsgált irányelv előírja, hogy az illetékes hatóságoknak kötelező ajánlattételi eljárást követően kell kiválasztaniuk a beruházásokat (a 3. szakaszban használt rögzített nemzeti beruházási tervek helyett). A 4. szakaszban a tíz jogosult tagállam közül csak Bulgária, Magyarország és Románia fog térítésmentes kibocsátási egységeket kiosztani a villamosenergia-ágazatának.

A rendelkezésre álló adatok szerint a 3. szakaszban a térítésmentes kiosztás nem működik eredményesen a villamosenergia-ágazat korszerűsítésének eszközeként

25

A kibocsátási egységek 10c. cikk szerinti térítésmentes kiosztásából eredő beruházásoktól a villamosenergia-termelés kibocsátási intenzitásának csökkenését, valamint az abszolút kibocsátás csökkenését várták. Egy, a Bizottság számára 2015-ben készített tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az e beruházások által elősegített ÜHG-kibocsátáscsökkentés eredményessége és hatékonysága nem értékelhető²⁴.

26

A 9. ábra tanúsága szerint a térítésmentes kibocsátási egységekből származó bevétel többségét lignit- és antracit-erőművekbe felújítására fordították, főként Bulgáriában, Csehországban, Lengyelországban és Romániában.

27

Értékeltük az energiaágazat szén-dioxid-intenzitásának csökkenését az 10c. cikk értelmében térítésmentes kibocsátási egységekre jogosult országok esetében, és összehasonlítottuk azt az ilyenekben nem részesülő országok ugyanezen adataival (lásd: 10. ábra). Arra jutottunk, hogy a szén-dioxid-intenzitás sokkal kisebb mértékben csökkent azon tagállamok esetében, amelyek a villamosenergia-ágazat korszerűsítésére térítésmentes kibocsátási egységekben részesültek. Ezt a tendenciát támasztja alá egy közelmúltbeli kutatás²⁵ a szénnek mint a villamosenergia-termelés alapjának a csökkenéséről a 2019-es évben.

Az ipar és a légijármű-üzemeltetők számára biztosított térítésmentes kibocsátási egységek kevéssé vették figyelembe a költségek áthárításának képességét, és hajlamosak voltak lassítani a szén-dioxid-mentesítést

28

Az EU ETS irányelv értelmében a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása az aukciótól mint alapértelmezett lehetőségtől való „átmeneti és kivételes” eltérés²⁶ (lásd: 4. ábra). A térítésmentes kiosztásnak azokra az ágazatokra kell irányulnia, amelyek a leginkább ki vannak téve a nemzetközi versenynek, és a legkevésbé képesek áthárítani a szén-dioxid-kibocsátási költségeket a fogyasztókra.

Az iparnak és a légijármű-üzemeltetőknek ezen ágazatok költségáthárítási képességétől függetlenül osztottak térítésmentes kibocsátási egységeket

29

Amint fentebb megjegyeztük, az EU ETS tíz alacsonyabb jövedelmű tagállam kivételével (lásd: 21. bekezdés) kizárta a villamosenergia-ágazatot a térítésmentes kibocsátási egységek kiosztásából, mivel ez az ágazat át tudott hárítani költségeket a fogyasztókra, és így nem volt kitéve a kibocsátásáthelyezés kockázatának. Megállapításunk szerint más ágazatok esetében a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása nem mindig volt összhangban azok költségáthárítási képességével:

• A légi közlekedési ágazat térítésmentes kibocsátási egységekben részesül, pedig ez az ágazat át tud hárítani EU ETS-költségeket a fogyasztókra, amint ezt a légi közlekedésnek az EU ETS-be való bevonását megelőző 2006. évi hatásvizsgálat²⁷ is megerősítette.
• Az EU ETS 4. szakaszára vonatkozó felülvizsgálat bizottsági hatásvizsgálata tájékoztatást nyújt²⁸ arról, hogy a különböző ipari ágazatok milyen mértékben tudják áthárítani a költségeket. A Bizottság egyetlen ágazat esetében sem javasolta a térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységek mennyiségének módosítását.

30

Ha a térítésmentes kibocsátási egységek kiosztása nem kellően célzott módon történik, akkor olyan helyzet állhat elő, hogy egyes ágazatok még akkor is át tudnak hárítani szén-dioxid-kibocsátási költségeket, ha részesülnek térítésmentes kibocsátási egységekben. Következésképpen „a térítésmentes kibocsátási egységek kiosztása olyan pénzügyi transzfert eredményez, amely a fogyasztóktól (vagy az érintett ágazatoktól) az energiaigényes ágazatok felé irányul, és ebből ezek számára váratlan nyereség adódik”²⁹. A Bizottság 2014. évi javaslatát kísérő hatásvizsgálat elismeri³⁰,³¹, hogy a térítésmentes kibocsátási egységek kiosztása csökkentheti az arra irányuló ösztönzést, hogy a létesítmények csökkentsék kibocsátásaikat, valamint hogy egyes kibocsátási egységekben részesülő ágazatok át tudják hárítani költségeik egy részét.

31

Az Európai Tanács a 2014. évi következtetéseiben³² egyetértett azzal, hogy a 2020 utáni EU ETS keretében aukcióra bocsátandó kibocsátási egységek részaránya ne csökkenjen. A Bizottság azt javasolta, hogy a 4. szakaszban ugyanolyan arányban kerüljenek kibocsátási egységek aukcióra, mint a 3. szakaszban³³ (57%). A jogalkotó ezt követően bevezette³⁴ azt a lehetőséget, hogy a a térítésmentes kiosztásra rendelkezésre álló mennyiséget szükség esetén 3%-ra lehessen emelni (az ún. ingyenes kiosztási puffert lásd: 11. ábra). A jogalkotó hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy mikor növelje ezt a mennyiséget. Ez a rendelkezés nem szerepelt sem a Bizottság hatásvizsgálatában, sem a bizottsági javaslatban. Mindebből adódóan a kibocsátási egységek mintegy 40%-át továbbra is térítésmentesen fogják kiosztani a 4. szakaszban.

Az ipari kibocsátások több mint 90%-át termelő ágazatok a kibocsátási egységeiket részben vagy egészében térítésmentesen kapták meg

32

Az EU ETS a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásával igyekszik csökkenteni a kibocsátásáthelyezés kockázatát (lásd: 07. bekezdés). A „kibocsátásáthelyezés” kifejezés arra utal, hogy „az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátása megnőhet, ha az uniós éghajlat-politikákkal kapcsolatos költségek miatt a vállalkozások olyan más országokba helyezik át termelésüket, ahol az iparra nem vonatkozik hasonló éghajlat-politika”³⁵. A kibocsátásáthelyezés kockázata azért áll fenn, mert az Unión belül, illetve az Unió és a harmadik országok között eltérnek a szén-dioxid-kibocsátás költségei.

33

Az OECD szerint (lásd: 12. ábra) a szén-dioxid-kibocsátási költségek jelentősen eltérnek az egyes államok között. Például a legtöbb uniós tagállamban a szén-dioxid-kibocsátási összköltségek alacsonyabbak voltak, mint Svájcban és Norvégiában, de magasabbak, mint az USA-ban és Kínában. Egy, az Európai Bizottság által finanszírozott tanulmány nem talált bizonyítékot a kibocsátásáthelyezésre³⁶, habár más tanulmányok szerint éppen a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása miatt nem következett be kibocsátásáthelyezés³⁷. A kibocsátásáthelyezés csökkentheti a munkahelyek számát és a beruházásokat az Unióban, és ennyiben gazdasági és társadalmi következményekkel jár.

34

A kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása oly módon kezeli a kibocsátásáthelyezés kockázatát, hogy csökkenti az EU ETS hatálya alá tartozó üzemeltetőkre háruló megfelelési költségeket. A térítésmentes kiosztás tehát segíti őket abban, hogy versenyképesek maradjanak a harmadik országbeli termelőkkel szemben.

35

A kibocsátásáthelyezés kockázatának vélhetően kitett ágazatokban működő üzemeltetők minden évben részesülnek térítésmentes kibocsátási egységekben a 42. bekezdésben említett termék-referenciaértékek alapján – ellentétben más (a kibocsátásáthelyezés kockázatának vélhetően ki nem tett) ágazatokkal, ahol a térítésmentes kibocsátási egységek részaránya fokozatosan nullára csökken (lásd: 4. ábra). A 4. szakaszban a Bizottság javaslatait követően jelentősen csökkentették a kibocsátásáthelyezés kockázatának vélhetően kitett ipari ágazatok arányát. Ezek az ágazatok azonban továbbra is az Unió ipari kibocsátásának 94%-át teszik ki (lásd: 13. ábra). A kibocsátásáthelyezési lista nem állapít meg eltérő mértékű kibocsátásáthelyezési kockázatot a benne szereplő különböző ágazatok esetében, és valamennyi ágazatot egyenlően kezeli (lásd: 3. háttérmagyarázat más kibocsátáskereskedelmi rendszerekkel való összehasonlításért).

36

Az EU ETS szabályozás a kibocsátás-intenzitást és a kereskedés intenzitását használja kritériumként a kibocsátásáthelyezés kockázatának értékeléséhez. Az EU ETS-nek a következő, 4. szakaszára vonatkozó felülvizsgálatról készült hatásvizsgálat foglalkozott a különböző ágazatok továbbhárítási arányaival is (lásd: 1. háttérmagyarázat)³⁹, de a Bizottság a 4. szakaszra vonatkozó javaslataiban ezt nem vette fel a kibocsátásáthelyezés kockázatának értékelési kritériumai közé⁴⁰.

37

Az, hogy a térítésmentes kibocsátási egységek kiosztása nem a kibocsátásáthelyezés függvényében történik, azt jelenti, hogy a térítésmentes kiosztás a legtöbb esetben nem csökken 2030-ig nullára – pedig ez lett volna az alapeset (lásd: 4. ábra).

38

Az EU ETS első tíz évéről szóló, 2018-ban közzétett OECD-tanulmány megállapítása szerint az Európai Bizottság által veszélyeztetettnek tekintett ágazatok „a piacon csakugyan erős konkurenciának vannak kitéve és nehéz gazdasági helyzettel néznek szembe”. A tanulmány ugyanakkor azt is megállapította, hogy „az EU ETS hatálya alá tartozó vállalatok viszonylag jobban teljesítettek, mint az EU ETS-en kívüliek (…) (ami) azt jelzi, hogy a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása több mint kompenzálta az EU ETS hatálya alá tartozó, a rendeletből következő szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési költségeket viselő vállalkozások kockázatát”⁴¹. A térítésmentes kibocsátási egységek célzottabb kiosztása ezért kezelte volna a kibocsátásáthelyezés kockázatát, csökkentette volna a váratlan nyereségeket és (az aukcióra bocsátott kibocsátási egységek arányának növelésével) javította volna a közpénzkezelést.

A Bizottság vizsgált más megközelítéseket az EU ETS által okozott kibocsátásáthelyezés kockázatának csökkentésére, de nem javasolta azokat

39

A 3. szakasz felülvizsgálatára vonatkozó 2008. évi hatásvizsgálatban⁴², valamint a kibocsátáscsökkentés fokozásának és a kibocsátásáthelyezés értékelésének módjairól szóló 2010. évi bizottsági közleményben a Bizottság vizsgálta, hogy milyen alternatívája lehetne a térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztásnak a kibocsátásáthelyezés kezelése terén⁴³, de konkrét javaslatot nem tett. A Bizottság konkrétan a 2020 és 2030 közötti időszakra vonatkozó lehetséges éghajlat- és energiapolitikai keret 2014. évi értékelésekor értékelte a kibocsátásáthelyezés uniós helyzetét, és javaslatokat is tett annak kezelésére, de ezek mindegyike kizárólag a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztását vette alapul⁴⁴. Ez utóbbinak az egyik fő alternatívája, amelyet a Bizottság jelenleg tárgyal, az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó kiigazítás, amelynek révén a behozatal ÜHG-költségeit egyenlővé lehet tenni a hazai termelés költségeivel⁴⁵.

40

Az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó kiigazításoknak részét képeznék a szén-dioxid-kibocsátás mérséklésének költségei az olyan területekről származó import esetében, ahol nincsenek érvényben az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerhez hasonló éghajlat-politikák, enyhítve így a kibocsátásáthelyezés kockázatát (bár ez nem érintené a harmadik országokba irányuló uniós exportba beépült költségeket). A Bizottságnak az EU ETS 4. szakaszára vonatkozó eredeti jogalkotási javaslatát kísérő 2005. évi hatásvizsgálat megállapította, hogy a kibocsátásáthelyezés kezelésére az összehasonlító teljesítményértékelésnek nem voltak elfogadható alternatívái. Leszögezte a hatásvizsgálat azt is, hogy a szén-dioxid-vám sokkal kevésbé alkalmas eszköz, tekintve a multilaterális kereskedelmi szabályokkal esetleg adódó konfliktusokat és a harmadik országok esetleges negatív reakcióit⁴⁶. A 4. szakaszra vonatkozó irányelv azonban megemlíti, hogy a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása felváltható, kiigazítható vagy kiegészíthetőaz importáruk karbonintenzitásának ellensúlyozásával⁴⁷. Az európai zöld megállapodásról szóló közlemény javaslata szerint előre kell lépni az „importáruk karbonintenzitásának ellensúlyozása” terén, ha továbbra is jelentősek maradnak a szén-dioxid-árak különbségei⁴⁸.

A kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásához használt összehasonlító teljesítményértékelés fokozatosan javítja a kibocsátáscsökkentésre irányuló ösztönzőket

41

Az EU ETS irányelvvel összhangban a 3. szakaszban oly módon kellett kiosztani a térítésmentes kibocsátási egységeket, hogy az ösztönözze az ÜHG-gázok kibocsátásának csökkentését. Az erre a kiosztásra vonatkozó szabályok nem segíthetik elő az ÜHG-gázok kibocsátásának növekedését.

Az összehasonlító teljesítményértékelésen alapuló megközelítés ösztönzőleg hatott az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére

42

A 3. szakasztól kezdődően az egyes üzemeltetők által térítésmentesen kapott kibocsátási egységek mennyiségét termékspecifikus referenciaértékek alapján számítják ki (vagy ha ez nem lehetséges, akkor a hő- és tüzelőanyag-felhasználást alapul vevő tartalékmódszer révén). Az EU ETS-irányelvvel összhangban⁴⁹ a Bizottság összehasonlító teljesítményértékelés révén biztosította, „hogy a kiosztás módja ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az energiafelhasználás tekintetében hatékony műszaki megoldásokat (…)”, és hogy az intézkedések ne ösztönözzenek a kibocsátás növelésére.

43

A termék-referenciaértékeket az egyes ágazatokban működő létesítmények leghatékonyabb 10%-ának átlagos kibocsátási szintjeként határozzák meg. Ily módon „a rendkívül hatékony létesítményeknek meg kell kapniuk az EU ETS-kötelezettségeiknek való megfeleléshez szükséges kibocsátásiegység-mennyiség egészét vagy majdnem egészét. A nem hatékony létesítményeknek nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük, hogy kibocsátásaikat fedezni tudják kibocsátási egységekkel, amihez vagy a kibocsátásukat kell csökkenteniük, vagy több kibocsátási egységet kell megvásárolniuk (…)”⁵⁰.

44

Az összehasonlító teljesítményértékelés mint az EU ETS korábbi szakaszaiban használt rendszerhez képest jobb módszer alkalmazása széles körben elfogadott; régebben a kiosztott egységek mennyisége a múltbeli ÜHG-kibocsátásokon alapult⁵¹. Az összehasonlító teljesítményértékelésen alapuló megközelítés erősebben ösztönzi a kibocsátás csökkentését a termelési folyamat során.

Az összehasonlító teljesítményértékelés eredményes alkalmazása technikai akadályokba ütközik

45

A térítésmentes kiosztásra vonatkozó referenciaértékek jelenleg nem veszik teljes mértékben figyelembe a beszállítói láncokban fellépő közvetett kibocsátásokat. Ez egyes ágazatokban problematikus lehet, ha egyes létesítmények csökkenteni tudják látszólagos kibocsátási intenzitásukat (a térítésmentes kibocsátási egységek változatlan szintje mellett) úgy, hogy közvetlen (helyszíni) kibocsátásokat közvetett kibocsátásokkal váltanak ki⁵².

46

A biomassza elégetése által okozott ÜHG-kibocsátást nem kell figyelembe venni az üzemeltető által átadandó kibocsátási egységek kiszámításakor (lásd: 05. bekezdés). A biomasszát használó ipari létesítmények ezért jellemzően több térítésmentes kibocsátási egységet kapnak, mint amennyit vissza kell adniuk. Ezenkívül a biomasszával villamos energiát előállító üzemeltetőknek nem kell kibocsátási egységeket leadniuk az e tüzelőanyagokból származó kibocsátások után. Az EU ETS rendszer nem ír elő fenntarthatósági kritériumokat az ilyen típusú tüzelőanyagokra. A megújuló energiáról szóló felülvizsgált irányelv (RED II) tartalmazott a biomasszára vonatkozó fenntarthatósági kritériumokat⁵³, azzal az indoklással, hogy csak az olyan fenntartható bioenergia jogosult pénzügyi támogatásra, amely a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest csökkenti az ÜHG-kibocsátást. A Bizottság nem javasolta olyan értelemben módosítani az EU ETS szabályait, hogy csak a RED II kritériumainak megfelelő biomasszát használó üzemeltetők részesülhessenek térítésmentes kibocsátási egységekben.

47

A „szennyező fizet” elv és a „felhasználó fizet” elv szén-dioxid-költségekre való alkalmazása ösztönözheti a termelőket és a fogyasztókat magatartásuk megváltoztatására és a kibocsátások csökkentésére. Az ETS 4. szakaszára vonatkozó hatásvizsgálat felismerte, hogy a térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztás nem fér össze jól a „szennyező fizet” elvvel⁵⁴: az utóbbi kibocsátás-csökkentésre ösztönző hatását csorbítja a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása.

48

A 4. szakaszt illetően a Tanács 2014-ben elfogadta⁵⁵, hogy a váratlan nyereségek elkerülése érdekében a kiosztás szintjét jobban össze kell hangolni a gazdasági szereplők termelési volumenével. 2015-ben a Bizottság javaslatot tett a referenciaértékeket aktualizáló módszerre, amelynek révén az üzemeltető termelési volumenével dinamikus összhangban maradhatna a kiosztás. A Bizottság ekkor több kritériumot is javasolt (pl. a termelési szintekhez való jobb igazodás, annak elkerülése, hogy az adminisztráció összetettebbé váljon).

Az EU ETS 4. szakaszában várhatóan jobb információ áll majd rendelkezésre a dekarbonzáció ösztönzőiről

49

Az EU ETS-re vonatkozó jogszabályok kötelezettségként írják elő a létesítmények, a hitelesítők és a tagállamok számára, hogy megbízhatóan számítsák ki a térítésmentes kibocsátási egységeket, illetve jelentsék a kibocsátási adatokat⁵⁶. A Bizottság az EU ETS megfelelőségi felülvizsgálataira és az EU ETS megfelelőségi fórumára is támaszkodhat a kibocsátásokra vonatkozó információk pontosításához. A jelenlegi jogszabály nem ír elő információgyűjtést annak értékelésére, hogy a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása révén nőtt-e az egyes létesítmények energiahatékonysága. A Bizottság ezért ilyen értékelést még nem végzett. A felülvizsgált EU ETS irányelv⁵⁷ kimondja, hogy a 4. szakaszban a térítésmentes kiosztásban részesülő létesítményeknek a nemzeti végrehajtási intézkedések részeként be kell nyújtaniuk a termelési tevékenységükre vonatkozó adatokat. A Bizottság szerint ezek az adatok lehetővé teszik számára annak értékelését, hogy a térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztás milyen eredménnyel járt az ipari ágazatok dekarbonizációjának ösztönzése terén.

A térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztás a légi közlekedésnek vált javára a vasúttal szemben

50

A térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztás célja a kibocsátásáthelyezés megelőzése és annak elkerülése, hogy a tevékenységeknek az Unióból harmadik országokba való áttevődése miatt nőjön a globális ÜHG-gáz-kibocsátás. Észrevételeztük, hogy az Unión belül a térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztás a nagy szén-dioxid-kibocsátású légi közlekedés javára válhat, a vasúti közlekedés kárára.

51

A légi fuvarozók térítésmentes kibocsátási egységekben részesülnek, és az Unión belüli (valamint Norvégiából, Izlandról és Liechtensteinből induló) járatokból származó kibocsátásuk fedezésére kibocsátási egységeket kell leadniuk. Az EU ETS kibocsátási egységeinek a 3. szakaszban érvényes árai mellett az utasonkénti többletköltség korlátozott: az 1. táblázatban felsorolt járatok többségénél 0,3–2 euró/utas között van. A vasúti közlekedés nem része az EU ETS-nek, de az elektromos vasúti járművek után fizetni kell a villamosenergia-termelő ágazatból eredő EU ETS-költségeket (és 2016-ra az uniós vasúthálózat 54%-a volt villamosítva⁵⁸).

52

A Nemzetközi Energiaügynökség 2019-ben arról számolt be, hogy a vasút az egyik leghatékonyabb és legalacsonyabb kibocsátású közlekedési mód⁵⁹. Az Unión belüli járatok zöme 1000 km-nél kisebb távolságon közlekedik⁶⁰, és sokuk esetében a vonat kevesebb szén-dioxid-kibocsátással járó alternatívát jelenthet ott, ahol már létezik vasúti infrastruktúra (lásd: 1. táblázat). Amikor azonban a vasútnak a dekarbonizációhoz való potenciális hozzájárulását értékeljük, figyelembe kell venni a vasúti infrastruktúra kiépítéséből származó kibocsátásokat is⁶¹.

53

A légi közlekedésből származó globális ÜHG-kibocsátás kezelése érdekében a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) kidolgozta a nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszerét (CORSIA), amely világszerte előírja, hogy a légi fuvarozók kibocsátásaikat más ágazatokban végrehajtott csökkentésekkel ellentételezzék (lásd: 4. háttérmagyarázat). Az ilyen ellentételezés keretében nem magában a légi közlekedésben, hanem más ágazatokban kell kibocsátáscsökkentő beruházást végrehajtani.

Következtetések és ajánlások

54

Ellenőrzésünk középpontjában az állt, hogy milyen szerepet játszott a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerének keretében. Fő ellenőrzési kérdésünk a következő volt: „A kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében történő térítésmentes kiosztásra vonatkozó döntések ésszerű alapot szolgáltatnak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez?” Megállapítottuk, hogy bár a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása indokolt volt, de ennek célzottabb alkalmazása számos előnnyel járt volna a dekarbonizáció, a közpénzgazdálkodás és az egységes piac működése szempontjából.

55

Az irányelv a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztását az egységek kiosztásának átmeneti módszereként határozza meg, az alapértelmezett módszerrel (aukció) szemben. Az EU ETS 3. és 4. szakaszában azonban egyaránt továbbra is ez a módszer vonatkozik az összes rendelkezésre álló kibocsátási egység több mint 40%-ára.

56

Villamosenergia-termelő ágazataik korszerűsítésének támogatására nyolc olyan tagállam részesült térítésmentes kibocsátási egységekben, ahol az egy főre jutó GDP nem érte el az uniós átlag 60%-át. Megjegyezzük, hogy a jogalkotó hatóságok javították a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztására vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy az EU ETS 4. szakaszában jobban előmozdítsák a villamosenergia-ágazatba irányuló tényleges beruházásokat (lásd: 22–24. bekezdés). Megállapításunk szerint a kibocsátási egységeket térítésmentesen kiosztó tagállamokban együttvéve a villamosenergia-ágazatok dekarbonizációja jelentősen lassabban haladt. A beruházások a szénnel történő villamosenergia-termelés javítására irányultak (lásd: 25–27. bekezdés).

57

Megállapítottuk, hogy a 3. szakaszban az ipari és légi közlekedési ágazatoknak térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységek száma nem azon alapult, hogy az ágazatok képesek-e áthárítani a költségeket (lásd: 29–31. bekezdés), és hogy míg a kibocsátásáthelyezés hatással lehet az Unió szén-dioxid-piacára és ezáltal az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának alakulására világszerte, a térítésmentes kiosztás kevéssé történt célzottan (lásd: 32–38. bekezdés).

1. ajánlás. A kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásának célzottabbá tétele

A Bizottság használja ki az irányelv működésének (a 30. cikkben előírt) felülvizsgálatát a térítésmentes kibocsátási egységek szerepének újragondolására, és különösen annak értékelésére, hogyan lehetne következetesebb megközelítést alkalmazni azok kiosztása során, vagyis a kibocsátásáthelyezés kockázatának való kitettségük alapján megcélozni az egyes ágazatokat, például úgy, hogy a jelenleg térítésmentes kibocsátási egységekben részesülő ágazatokat a kockázatnak nagy mértékben, mérsékelten vagy kis mértékben kitettként sorolják be.

Határidő: 2021.

58

Megállapítottuk, hogy a kibocsátási egységek referenciaértékek alapján történő térítésmentes kiosztásának megközelítése jelentős ösztönzést nyújtott az energiahatékonyság javításához (lásd: 42–44. bekezdés), de van lehetőség e referenciaértékek alkalmazásának javítására (lásd: 45–48. bekezdés). Megállapítottuk ugyanakkor azt is, hogy a Bizottság még nem számszerűsítette a térítésmentes kiosztásnak a hatékonyságnövekedésre gyakorolt hatását, de tervezi ezt (lásd: 49. bekezdés), és hogy a térítésmentes kiosztás inkább a légi, mint a vasúti közlekedésnek vált a javára (lásd: 50–53. bekezdés), ami hozzájárulhatott a teljes kibocsátás növekedéséhez.

2. ajánlás. A referenciamutatók módszertanának tökéletesítése

Figyelembe véve az Uniónak a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségeit és a javasolt „zöld megállapodás” törekvéseit, a Bizottság vizsgálja felül a térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztás módszertanát a jelentésünkben azonosított technikai akadályok jobb kezelése érdekében, például a következőkre nézve:

1. az árjelzések tökéletesítése a termelés és a fogyasztás valamennyi szakaszában,
2. a RED II. irányelv kritériumainak megfelelő, illetve az azoknak nem megfelelő biomassza közötti különbségtétel.

Határidő: 2022.

A jelentést 2020. július 8-i luxembourgi ülésén fogadta el a Samo Jereb számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara.

Melléklet

I. melléklet. Az EU ETS 4. szakaszra vonatkozó jogi keretének áttekintése

Szakkifejezések és rövidítések

A „szennyező fizet” elve: Környezetvédelmi jogi elv, amelynek értelmében a szennyezést okozónak kell viselnie a szennyezés kezelésének költségeit. Az Unión belül ezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikke rögzíti, amely kimondja, hogy a környezetkárosodás megelőzésének, csökkentésének vagy kiküszöbölésének költségeit a szennyezőnek kell viselnie.

A kibocsátások felső határa: A fix összkvótás kereskedési rendszerben a kibocsátások engedélyezett összmennyisége.

A költségek áthárítása: A vevő által valamely termékekért fizetett ár emelkedése a vállalat költségeinek növekedése miatt.

Ágazatközi korrekciós tényező (CSCF): Annak biztosítására szolgáló tényező, hogy a 2003/87/EK irányelv (EU ETS irányelv) 10a. cikkének (5) bekezdése szerinti maximális mennyiségnél kevesebb kerüljön kiosztásra.

Az éghajlatváltozás mérséklése: Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését, és ezáltal az éghajlatváltozás lelassítását vagy megállítását célzó szakpolitikák és intézkedések.

Biomassza: Energiatermelésre használt növényi vagy állati anyagok, például fa, famaradványok és élelmiszernövényekből származó hulladék.

CO₂: Szén-dioxid

CO₂e: Széndioxid-egyenérték. A különböző típusú üvegházhatású gázok kibocsátásának összesítésére használt elszámolási egység. A kibocsátásokat a globális felmelegedési potenciál (GWP) alapján kiigazítják, majd az egyenértéket az adott kibocsátásnak a globális felmelegedéshez való széndioxid-hozzájárulása alapján számítják ki és CO₂e-ben fejezik ki. Például a metán (CH₄) GWP értéke 100 év alatt 25 tonna, vagyis 1 tonna kibocsátott CH₄ (metán) 25 tonna CO₂-ként van kifejezve.

CORSIA: A nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszere, amelyet a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) a globális polgári légi közlekedés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának enyhítésére dolgozott ki.

Dekarbonizáció: A valamely gazdasági tevékenységből vagy a gazdaság egészéből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének folyamata.

Éghajlatváltozás: A Föld éghajlati rendszerében bekövetkezett változások új, hosszabb ideig megmaradó időjárási jelenségeket eredményeznek. A tudományos kutatások rámutatnak arra, hogy az éghajlatváltozás jelenlegi folyamatát az üvegházhatást okozó gázok antropogén (emberi eredetű) kibocsátása okozza.

Ellentételezés: Üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése máshol történt ÜHG-kibocsátások ellensúlyozására.

Erőfeszítés-megosztási határozat (ESD): A 2013 és 2020 közötti időszakra éves üvegházhatásúgáz-kibocsátási célértékeket állapít meg a tagállamok számára, amelyeket a 2005. évi szintekhez képest százalékosan kell kifejezni. Ezek a célértékek az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeren (EU ETS) kívüli ágazatok – például közlekedés, épületek, mezőgazdaság és hulladékgazdálkodás – zöméből származó kibocsátásokra vonatkoznak. A földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból és erdőgazdálkodásból (LULUCF) és a nemzetközi hajózásból származó kibocsátások nem tartoznak ide.

EU ETS: Az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere

Európai zöld megállapodás: Az Európai Bizottság által előterjesztett intézkedéscsomag, amelynek célja, hogy Európa 2050-re a világ első klímasemleges kontinensévé váljon. A megállapodás része az innovációba és a kutatásba való beruházás, a gazdaság átalakítása, az iparpolitika korszerűsítése és az energiaigényes iparágak dekarbonizációja.

Fix összkvótás kereskedés: Az EU ETS „fix összkvótás kereskedési” rendszerként ismert. Ez azt jelenti, hogy a rendszerbe tartozó létesítmények engedélyezett kibocsátásainak teljes mennyisége „maximális” vagy korlátozott. A rendszerbe tartozó üzemeltetők térítésmentesen kaphatnak kibocsátási egységeket, illetve aukciókon kell megvásárolniuk azokat. Önkéntes szereplők is beléphetnek a piacra, hogy kibocsátási egységeket vásároljanak és értékesítsenek. A kibocsátási egységek értékét az biztosítja, hogy a rendelkezésre álló kibocsátási egységek száma be van határolva.

Harmadik országok: Azok az országok, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak.

Hitelesítők (az EU ETS keretében): A független hitelesítők ellenőrzik az EU ETS keretében működő üzemeltetők ÜHG-kibocsátási jelentéseit, valamint az EU ETS hatálya alá tartozó légijármű-üzemeltetők tonnakilométer-jelentéseit.

Importáruk karbonintenzitásának ellensúlyozása: Olyan országból vagy területről származó termékekre kivetett díj, ahol nincsen szén-dioxid-árat biztosító éghajlatváltozási politika.

Kereskedelmi intenzitás: Az Unió és harmadik országok közötti kereskedelem intenzitásának mértéke. Értéke egyfelől a harmadik országokba irányuló kivitel teljes értéke és a harmadik országokból származó behozatal értéke, másfelől az Európai Gazdasági Térség piacának teljes mérete (az éves forgalom és a teljes behozatal összege) közötti arány.

Kibocsátásáthelyezés: Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának növekedése, amikor egy vállalkozás a termelését egy szigorú éghajlat-politikát alkalmazó területről más, laza kibocsátási korlátokkal bíró országba helyezi át.

Kibocsátási egység: Az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerében (EU ETS) egy európai uniós kibocsátási egység (EUA) egy adott időszakban 1 tonna szén-dioxid-egyenérték (CO₂e)2e) kibocsátására való jognak felel meg. Az uniós kibocsátási egységekkel az EU ETS-ben részt vevő üzemeltetők fedezhetik hitelesített kibocsátásukat, illetve más üzemeltetők részére értékesíthetik azokat.

Kibocsátási intenzitás: Valamely termék egy egységére jutó ÜHG-kibocsátás.

Kibocsátáskereskedelem: A környezetszennyezés szabályozásának piaci alapú megközelítése. Alapja az, hogy kibocsátási jogokat (kibocsátási egységeket) hoznak létre, amelyekkel a rendszerbe tartozó üzemeltetők kereskedhetnek egymás között. Ide tartozik az ellentételezés is, amely máshol elért kibocsátáscsökkentésekről beszerzett igazolások révén történik.

Mérséklési politikák és intézkedések: A kibocsátások csökkentését és ezáltal az éghajlatváltozás mérséklését célzó szakpolitikák és intézkedések.

Piaci stabilizációs tartalék (MSR): Szabályalapú mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy a kibocsátási egységek kínálata az EU ETS szén-dioxid-piaca egyensúlyának megőrzése mellett reagáljon a kereslet változásaira. Az MSR a kínálat és a kereslet változásainak megfelelően kiigazítja az aukcióra bocsátott kibocsátási egységek számát.

Referenciaérték: A tCO₂ egység révén kifejezett referenciaérték, amely az egyes ágazatokon belüli leghatékonyabb létesítmények 10%-a átlagos kibocsátási szintjének felel meg. Ily módon a nagy hatékonyságú létesítmények elvileg megkaphatják az EU ETS szerinti kötelezettségeiknek való megfeleléshez szükséges valamennyi vagy majdnem valamennyi kibocsátási egységet.

Rendkívüli bevétel: Az EU ETS keretében működő üzemeltetők többletbevétele, amikor a szén-dioxid-kibocsátás fogyasztókra áthárított költsége meghaladja az üzemeltető által az EU ETS keretében viselt megfelelési költségeket.

Szén-dioxid-intenzitás: Annak a mérőszáma vagy szintje, hogy egy adott gazdasági tevékenység vagy ipari termelési folyamat során mennyi szén-dioxid bocsátódik ki.

Tartalékmódszer (vagy „kivételes módszer”): Alternatív referenciaérték alkalmazása a kibocsátási egységeknek az EU ETS keretében történő kiosztásához. A tartalékmódszer referenciaértékei nem konkrét termékeken, hanem a hő- vagy tüzelőanyag-fogyasztáson alapulnak.

Tonnakilométer: A légijármű-üzemeltetők EU ETS hatálya alá tartozó kibocsátásának kiszámításához használt mértékegység: egy repülőgép által egy kilométer távolságon szállított egy tonna.

Üvegházhatású gázok (ÜHG): A Föld légkörében takaróként ható gázok, amelyek csapdába ejtik a hőt, és az ún. „üvegházhatás” révén felmelegítik a Föld felszínét. A fő üvegházhatású gázok a szén-dioxid (CO₂), a metán (CH₄), a dinitrogén-oxid (N₂O) és a fluortartalmú gázok (a fluorozott szénhidrogének, a perfluorozott vegyületek, az SF₆ és az NF₃).

Üzemeltetők (az EU ETS keretében): Az EU ETS hatálya alá tartozó ágazatokban működő létesítmények és vállalkozások.

Ellenőrző csoport

A Számvevőszék különjelentésekben mutatja be az uniós szakpolitikákra és programokra, illetve egy adott költségvetési területhez kapcsolódó, irányítással kapcsolatos kérdésekre irányuló ellenőrzéseinek eredményeit. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a Samo Jereb számvevőszéki tag által vezetett I. Ellenőrzési Kamara végezte. Az ellenőrzést Samo Jereb számvevőszéki tag irányította Kathrine Henderson kabinetfőnök és Jerneja Vrabič, kabinetattasé, Colm Friel ügyvezető, Maria Eulàlia Reverté i Casas feladatfelelős, Ernesto Roessing helyettes feladatfelelős, valamint Kurt Bungartz és Oana Cristina Dumitrescu számvevők támogatásával. Nyelvi támogatás: Lars Markström, Marek Říha és Anna Zalega; grafikai támogatás: Marika Meisenzahl, adminisztratív támogatás: Terje Teppan-Niesen.

A Covid19-járvány és a szigorú kijárási korlátozás miatt nem tudunk képet közölni az ellenőrző csoportról.

Végjegyzetek

¹ COM(2020) 80 final – Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács rendelete a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és az (EU) 2018/1999 rendelet (az európai klímarendelet) módosításáról.

² COM(2019) 640 final – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az európai zöld megállapodás.

³ EEA, Trends and Projections in Europe 2019: Tracking progress towards Europe’s climate and energy targets, 2019, 7. o.

⁴ UNEP, Emissions Gap Report 2019, 2019, 5. o.

⁵ Uo., XVI. o.

⁶ COM(2018) 773 final – „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról”.

⁷ Ezt az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről szóló, 2009. április 23-i 2009/406/EK európai parlamenti és tanácsi határozat, valamint a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikához hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2018/842 rendelet szabályozza.

⁸ A 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott tevékenységi kategóriákat.

⁹ Az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról.

¹⁰ SWD(2015) 135 final – Commission Staff Working Document Accompanying the document Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council amending Directive 2003/87/EC to enhance cost-effective emission reductions and low-carbon investments (A 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum).

¹¹ Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló, 2003. október 13-i európai parlamenti és tanácsi 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése.

¹² A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az európai szén-dioxid-piac működéséről, 2020 január.

¹³ Lásd például: „Post-2020 reform of the EU Emissions Trading System”, az Európai Parlament Kutatószolgálata, 2018; „Last Chance Saloon for the EU ETS”, Sandbag, 2016; vagy „The EU ETS phase IV reform; implications for system functioning and for the carbon price signal”, Oxford University for Energy Studies, 2018.

¹⁴ EU ETS Handbook, 42. o.

¹⁵ Lásd: Sandbag Carbon Price Viewer.

¹⁶ Lásd: “Report of the High-Level Commission on Carbon Prices”, Szén-dioxid-árazás vezetői koalíció, 2017, amely 2020-ig legfeljebb 80 USD, 2030-ig pedig 100 USD összegű árat állapított meg.

¹⁷ A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az európai szén-dioxid-piac működéséről, COM(2019) 557 final, 2019.10.31.

¹⁸ Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 30. cikke.

¹⁹ Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 28b. cikke.

²⁰ A Bizottság rendeletjavaslata: Európai klímarendelet.

²¹ Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10c. cikke.

²² Részletesen: 2003/87/EK irányelv, 10c. cikk; a Bizottság közleménye: „Iránymutatás a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének opcionális alkalmazásához” (2011/C 99/03) és a Bizottság 2011. március 29-i határozata, C(2011)1983 végleges.

²³ EUCO 169/14 – Európai Tanács (2014. október 23. és 24.) - Következtetések.

²⁴ Osztrák Környezetvédelmi Ügynökség (Umweltbundesamt), Az EU ETS irányelv értékelése: A Support for the review of the EU Emissions Trading System (Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálatának támogatása) című projekt keretében végezték el. Európai Bizottság, 2015.

²⁵ Sandbag, The Great Coal Collapse of 2019 – Mid-year analysis of the EU power sector.

²⁶ Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a., 10b. és 10c. cikke. Lásd még: https://ec.europa.eu/clima/policies/ets/allowances_hu.

²⁷ (SEC)2006 1684 – Commission Staff Working Document Accompanying document to the Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council amending Directive 2003/87/EC so as to include aviation activities in the scheme for greenhouse gas emission allowance trading within the Community (A 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum) – Impact Assessment of the inclusion of aviation activities in the scheme for greenhouse gas emission allowance trading within the Community (COM(2006) 818 final) (SEC(2006) 1685) (A légi közlekedésnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerébe történő felvételének hatásvizsgálata [COM(2006) 818 végleges – SEC(2006) 1685]).

²⁸ SWD(2015) 135 final – Commission Staff Working Document Accompanying the document Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council amending Directive 2003/87/EC to enhance cost-effective emission reductions and low-carbon investments (A 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum), 199. o, 32. táblázat.

²⁹ Ex-post investigation of cost pass-through in the EU ETS, CE Delft és Oeko-Institut, 2015. november.

³⁰ Memo/08/35 – Kérdések és válaszok: az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének Bizottság által tervezett felülvizsgálata.

³¹ SWD(2014) 15 final – Commission Staff Working Document – Impact Assessment Accompanying the document „Communication of the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions – A policy framework for climate and energy in the period from 2020 up to 2030 (Bizottsági szolgálati munkadokumentum – „Az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága közleménye – Éghajlat- és energiapolitikai keret a 2020–2030-as időszakra” című dokumentumot kísérő hatásvizsgálat), 83–90. o.

³² EUCO 169/14 – Európai Tanács (2014. október 23–24.) – Következtetések.

³³ COM(2015) 337 final – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról.

³⁴ A 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról és az (EU) 2015/1814 határozat módosításáról szóló 2018. március 14-i európai parlamenti és tanácsi (EU) 2018/410 irányelv 1. cikke (14) bekezdésének e) pontja.

³⁵ SWD(2019) 22 final – Bizottsági szolgálati munkadokumentum – „A Bizottság felhatalmazáson alapuló határozata a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett ágazatok és alágazatok 2021–2030-as időszakra történő meghatározása tekintetében történő kiegészítéséről” című dokumentumot kísérő hatásértékelés, 4. o.

³⁶ Bolscher, Hans; Graichen, Verena; Hay, Graham; Healy, Sean; Lenstra, Jip; Meindert, Lars; Regeczi, David; Von Schickfus, Marie-Theres; Schumacher, Katja; Timmons-Smakman, Floor. Carbon Leakage Evidence Project: Factsheet for selected sectors, Ecorys, Rotterdam, 2013. szeptember, 11. o.

³⁷ Montenegro, Roland; Fahl, Ulrich; Zabel, Claudia; Lekavičius, Vidas; Bobinaité, Viktorija; Brajković, Jurica, D3.2 - Case study on carbon leakage and competitiveness, REEEM Project 2018.

³⁸ Kaliforniáról, illetve Québecről itt lehet bővebben tájékozódni: https://ww3.arb.ca.gov/cc/capandtrade/allowanceallocation/allowanceallocation.htm; http://www.environnement.gouv.qc.ca/changements/carbone/mecanismes-proteger.htm.

³⁹ SWD(2015) 135 final – Commission Staff Working Document Accompanying the document Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council amending Directive 2003/87/EC to enhance cost-effective emission reductions and low-carbon investments (A 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum), 193–202. o.

⁴⁰ COM(2015) 337 final – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról.

⁴¹ The joint impact of the European Union Emissions Trading System on carbon emissions and economic performance, ECO/WKP(2018)63, Economics department working papers No. 1515, Antoine Dechezleprêtre, Daniel Nachtigall és Frank Venmans.

⁴² SEC(2008) 52 – Commission Staff Working Document Accompanying document to the Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council amending Directive 2003/87/EC so as to improve and extend the EU greenhouse gas emission allowance trading system (A 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum) – Hatásvizsgálat, 5.6.3. szakasz.

⁴³ COM(2010) 265 final – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20%-ot meghaladó mérséklésére irányuló lehetőségek elemzése és a kibocsátásáthelyezés kockázatának vizsgálata.

⁴⁴ SWD(2014) 15 final – Commission Staff Working Document – Impact Assessment accompanying the document „Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions – A policy framework for climate and energy in the period from 2020 up to 2030”. (Bizottsági szolgálati munkadokumentum – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Éghajlat- és energiapolitikai keret a 2020–2030-as időszakra” című dokumentumot kísérő hatásvizsgálat), 5.5. szakasz.

⁴⁵ Claeys, Grégory; Tagliapietra, Simone; Zachmann, Georg, How to make the European Green work, Policy Contribution, n. 13., 2019. november, Bruegel, Brüsszel, 6. o.

⁴⁶ SWD(2015) 135 final – Commission Staff Working Document Accompanying the document Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council amending Directive 2003/87/EC to enhance cost-effective emission reductions and low-carbon investments (A 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum), 139 o.

⁴⁷ A 2018. március 14-i (EU) 2018/410 európai parlamenti és tanácsi irányelv (24) preambulumbekezdése.

⁴⁸ COM(2019) 640 final – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az európai zöld megállapodás, 2.1.1. szakasz.

⁴⁹ Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése.

⁵⁰ EU ETS Handbook, 41. o.

⁵¹ Lásd pl.: Position paper on benchmarking and allocation rules in phase III of the EU Emissions Trading System, CAN Europe, 2010. február.

⁵² Zipperer, V., Sato, M. és Neuhoff, K. (2017), Benchmarks for emissions trading – general principles for emissions scope. GRI working paper.

⁵³ A megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv 29. cikkének (2)–(7) bekezdése értelmében.

⁵⁴ SWD(2015) 135 final – Commission Staff Working Document Accompanying the document Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council amending Directive 2003/87/EC to enhance cost-effective emission reductions and low-carbon investments (A 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum).

⁵⁵ EUCO 169/14 – Európai Tanács (2014. október 23–24.) – Következtetések.

⁵⁶ A Bizottság 2012. június 21-i 601/2012/EU rendelete az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről.

⁵⁷ Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikke.

⁵⁸ COM(2019) 51 final, A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak — Hatodik jelentés a vasúti piac fejlődésének nyomon követéséről, 2. oldal.

⁵⁹ IEA (2019), „The Future of Rail”, IEA, Paris.

⁶⁰ Alonso, G.; Benito, A.; Lonza, L.; Kousoulidou, M., Investigations on the distribution of air transport traffic and CO₂ emissions within the European Union. Journal of Air Transport Management. 36. kötet, 85–93. o., 2014. április, 92. o.

⁶¹ Timperley, Jocelyn, Eight charts show how „aggressive’ railway expansion could cut emissions, Carbon Brief, 2019.

⁶² Az ICAO közgyűlésének A40–19 határozata.

⁶³ Van Zon, N., Analysis of the technical feasibility of sustainable liquid hydrogen powered commercial aircraft in 2040, 2018, TU Delft, 1. o. Lásd még: Browne, M. W., „Clean Hydrogen Beckons Aviation Engineers”, The New York Times, 1988. május 24.

⁶⁴ Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/410 irányelve (2018. március 14.) a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról és az (EU) 2015/1814 határozat módosításáról (HL L 76., 2018.3.19., 3. o.).

⁶⁵ COM(2019) 640 final – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az európai zöld megállapodás.

Kronológia

Esemény	Időpont
Az ellenőrzési feladatterv elfogadása / az ellenőrzés megkezdése	2019.5.15.
A jelentéstervezet hivatalos megküldése a Bizottságnak (illetve más ellenőrzött szervezeteknek)	2020.5.7.
A végleges jelentés elfogadása az egyeztetési eljárás után	2020.7.8.
A Bizottság (illetve más ellenőrzött szervezetek) hivatalos válaszainak beérkezése az összes uniós nyelven	2020.7.29.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2020

PDF	ISBN 978-92-847-5044-3	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/785718	QJ-AB-20-016-HU-N
HTML	ISBN 978-92-847-5037-5	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/022124	QJ-AB-20-016-HU-Q

SZERZŐI JOGI NYILATKOZAT

© Európai Unió, 2020

Az Európai Számvevőszék dokumentumainak felhasználását a nyíltadat-politikáról és a dokumentumok további felhasználásáról szóló 6–2019. sz. számvevőszéki határozat szabályozza.

Ellenkező rendelkezés (pl. az egyedi szerzői jogi nyilatkozatokban foglaltak) hiányában az Európai Unió tulajdonában lévő számvevőszéki tartalmak a Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0) licenc alá tartoznak. Ennek értelmében a további felhasználás a forrás és a változtatások megfelelő feltüntetésével megengedett. A dokumentumok további felhasználásakor azok eredeti értelme és üzenete nem torzulhat. A Számvevőszék nem vonható felelősségre a továbbfelhasználás esetleges következményeiért.

Ha az adott tartalomban azonosítható magánszemélyek is érintettek (például ha egy kép a Számvevőszék munkatársait ábrázolja vagy harmadik fél is szerepel a források között), adott esetben további szerzői jogokat is figyelembe kell venni. Amennyiben engedély kiadására kerül sor, az érvényteleníti a fenti általános érvényű engedélyt, és annak egyértelműen tartalmaznia kell a felhasználással kapcsolatos esetleges korlátozásokat.

Az olyan tartalmak felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek nem az Európai Unió tulajdonát képezik, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

Az iparjogvédelem alatt álló szoftverek és dokumentumok – pl. szabadalmak, márkajelzések, bejegyzett formatervezési minták, logók és nevek – nem tartoznak a Számvevőszék továbbfelhasználási politikájának hatókörébe, így azok licenszét a felhasználó nem kapja meg.

Az Európai Uniónak az europa.eu címtartomány alatt található intézményi weboldalai külső oldalakra mutató hivatkozásokat is tartalmaznak. Ezek nem tartoznak a Számvevőszék hatáskörébe, ezért ajánlott elolvasni az ott közzétett adatvédelmi és szerzői jogi rendelkezéseket.

Az Európai Számvevőszék logójának használata

Az Európai Számvevőszék logója kizárólag a Számvevőszék előzetes hozzájárulásával használható fel.

Kapcsolatba szeretne lépni az EU-val?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Információkat keres az EU-ról?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1952-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.