Interreg együttműködési programok: több potenciál rejlik az Európai Unió határrégióiban

Összefoglalás

I

A határokon átnyúló együttműködés a kohéziós politika két célkitűzésének egyike. Célja a határ menti régiók kapcsán a tagállamok által együttesen azonosított közös kihívások leküzdése és e régiók még feltáratlan növekedési potenciáljának kiaknázása. Számos határrégió gazdasági teljesítménye elmarad az adott tagállam más régióiétól.

II

Az Interreg programok a határok mindkét oldalára jellemző (ún. „határokon átnyúló”) kihívásokkal foglalkoznak. A 2014–2020-as, ötödik programidőszak 10,1 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezett. Ennek nagy részét, 6,3 milliárd eurót a belső határokat célzó fellépésekre irányozták elő, amiből 53 együttműködési program keretében mintegy 24 ezer projektnek nyújtottak támogatást: az érintett terület az Unió szárazföldi területének 59%-át fedi le és az uniós népesség 48%-ának ad otthont.

III

Ellenőrzésünk keretében azt vizsgáltuk, hogy a Bizottság és a tagállamok az Interregből finanszírozott, belső határokon átnyúló együttműködési programok keretében eredményesen kezelték-e a határrégiókkal kapcsolatos kihívásokat. Jelentésünk nemcsak a 2021–2027-es időszak végrehajtása kapcsán bizonyulhat hasznosnak, hanem segítheti a társjogalkotók által a határrégiókban felmerülő jogi és adminisztratív akadályok kezelésére szolgáló lehetséges mechanizmusról jelenleg folytatott vitákat is.

IV

Megállapítottuk, hogy – egyetlen kivételtől eltekintve – az általunk megvizsgált együttműködési programok mindegyike kapcsán elemezték az érintett régiók szükségleteit. Az e programokra elkülönített pénzügyi források mértéke miatt azonban a határokon átnyúló kihívásokat csak részben lehetett kezelni. A források szűkössége miatt a finanszírozást oda kell irányítani, ahol valószínűleg a legnagyobb hozzáadott értéket biztosítja.

V

A vizsgált programok esetében – néhány kivétellel – egyértelmű kapcsolatrendszer állt fenn a javasolt célkitűzések, a tervezett inputok és tevékenységek, illetve a szándékolt eredmények és hatások között. Az együttműködési programok abban különböznek az általános uniós programoktól, hogy a projektek kapcsán követelmény a határokon átnyúló identitás és a különböző országokban működő partnerek részvétele. Mivel azonban gyakran nem határolták el egymástól egyértelműen az együttműködési és az általános programokat, előfordult, hogy az együttműködési programok ugyanolyan típusú műveleteket finanszírozhattak, mint az általános programok.

VI

Emellett a programok végrehajtása és nyomon követése kapcsán is tártunk fel hiányosságokat:

• a vizsgált projektek fele esetében a partnerek közötti együttműködés a fellépések finanszírozásának biztosítására irányuló közös projektjavaslat benyújtására korlátozódott. Ezek a projektek nem rendelkeztek közös, határokon átnyúló projektre jellemző identitással;
• a projektkiválasztási eljárások nyomán nem mindig a legjobb projektek részesültek finanszírozásban;
• az alkalmazott mutatók általában nem mutatták ki a határokon átnyúló hatást, ami hátráltatja annak nyomon követését, hogy a programok végrehajtása mennyiben felel meg azok célkitűzéseinek;
• a társfinanszírozott projektek értékelését nehezíti a statisztikai adatok korlátozott rendelkezésre állása.

VII

A programhatóságok a projektek lezárási határidejének meghosszabbításával igyekeztek enyhíteni a Covid19-válság hatását. A hatóságok igénybe vették az Unió által a Covid19-járvány hatásainak mérséklése érdekében bevezetett rugalmassági és egyszerűsítési intézkedéseket is, különösen azt, amelyik lehetővé tette egyes alapvető dokumentumok későbbi benyújtását.

VIII

Végezetül a 2021–2027-es időszakra irányadó jogalap elfogadásának késedelme és a 2014–2020-as programozási időszakkal kapcsolatos munka lezárása miatt tagállami szinten nem volt zökkenőmentes az új programidőszak megkezdése.

IX

Ellenőrzésünk eredményeként a következőket javasoljuk:

1. jobban kellene ügyelni az együttműködési programok célirányosítására, hogy azok kiegészítsék az általános programok projektjeit;
2. rangsorolni kellene a projekteket, és a támogatásokat azok érdemei alapján kellene odaítélni;
3. olyan mutatókat kellene használni, amelyek a határokon átnyúló hatás mérésére törekszenek.

Bevezetés

A határokon átnyúló uniós régiók előtt álló kihívások

01

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében az Unió céljai között van a régiók közötti jóléti és fejlettségi különbségek csökkentése, különös tekintettel többek között a határokon átnyúló régiókra¹. Ezzel összefüggésben az Unió – kohéziós politikáján keresztül – több európai területi együttműködési (ETE) programhoz (úgynevezett Interreg programok) nyújt támogatást az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) forrásaiból. Az Interreg immár 30 éve támogatja a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és az Unión kívüli országok közötti közös fellépéseket.

02

Az Interreg átfogó célja, hogy az Unió területe harmonikus fejlődésének támogatása² révén előmozdítsa az együttműködést, fejlesztési lehetőségeket teremtsen, miközben a kihívások együttes kezelése révén erősíti a különböző nemzetek polgárai közötti szolidaritást. Az Interreg célkitűzése a kohéziós politika két célkitűzésének egyike (a másik a „Beruházás a munkahelyteremtésbe és növekedésbe”), nevezetesen az, hogy a program „támogathatja az eszközök, emberi erőforrások és valamennyi típusú infrastruktúra határokon átnyúló megosztását az összes régióban”³.

03

A határokon átnyúló együttműködés célja a határ menti régiókban együttesen azonosított közös kihívások leküzdése és a még feltáratlan növekedési potenciál kiaknázása. A legfontosabb kihívások többek között a következők: „rossz megközelíthetőség – különösen az információs és kommunikációs technológiai […] kapcsolódással és a közlekedési infrastruktúrával kapcsolatban –, a hanyatló helyi iparágak, nem megfelelő üzleti környezet, a helyi és regionális hatóságok közötti hálózatok hiánya, a kutatás és innováció […] alacsony szintje, környezetszennyezés, kockázatmegelőzés, a szomszédos országok állampolgáraival szembeni negatív viszonyulás”⁴.

04

Az 1. ábra összefoglalja az uniós határrégiók előtt álló kihívásokkal kapcsolatos legfontosabb tényezőket és azok becsült hatását. Ha a határokon átnyúló együttműködés meglévő akadályainak csak 20%-a elhárulna, ezek a régiók 2%-os GDP-növekedést és több mint 1 millió új munkahelyet nyernének⁵.

Interreg A: Az Interreg legnagyobb ága

05

A 2014 és 2020 közötti időszak volt az Interreg működésének ötödik programidőszaka. Költségvetése ebben az időszakban 10,1 milliárd euró volt, ami a kohéziós politika teljes költségvetésének mintegy 2,75%-át tette ki⁷. Ebben az időszakban az Interreg három együttműködési ágat foglalt magában⁸ (lásd: 1. háttérmagyarázat).

06

A 2. ábra az Interreg 1989 és 2020 közötti fejlődését mutatja be a finanszírozás és az érintett tagállamok tekintetében, a 2014–2020-as időszakra nézve részletesebben. A legnagyobb ág a 88 együttműködési programmal és közel 7,4 milliárd eurós költségvetéssel rendelkező Interreg V-A, amelynek kiadásai az Interreg teljes költségvetésének 73%-át adják. Az Interreg V-A fő eleme (a legkülső régiók kivételével) a belső határok mentén folytatott határokon átnyúló együttműködés, 53 együttműködési programmal és 6,3 milliárd eurós költségvetéssel.

07

A 2021 és 2027 közötti időszakban – miután mind a kohéziós politika teljes költségvetése, mind az abból az Interreg számára elkülönített rész csökken¹² (utóbbi 2,75%-ról 2,4%-ra) – az Interreg teljes költségvetése 8 milliárd euróra esik vissza. Ebben az időszakban megjelenik egy további, negyedik ág is, amely a legkülső régiókat célozza meg¹³. Az Interreg finanszírozásának legnagyobb részét továbbra is a határokon átnyúló együttműködésre irányuló Interreg VI-A ág teszi ki, amelyre az időszak alatt 5,8 milliárd eurót fordítanak¹⁴.

08

Az Interreg A-ból a belső határok menti régióknak nyújtandó társfinanszírozásra az Unió belső és egyes külső határai mentén fekvő NUTS 3 szintű régiók¹⁵, valamint a tengeri határok mentén, egymástól legfeljebb 150 km-re fekvő régiók¹⁶ lesznek jogosultak. A tagállamok véleményt nyilváníthatnak a Bizottság támogatásra jogosult régiókkal kapcsolatos döntéséről¹⁷. Az Interreg-támogatás minden régió esetében kiegészíti az általános – nemzeti vagy regionális – ERFA-programokat.

09

A 3. ábra az Interreg A keretében támogatható összterület fokozatos növekedését mutatja be. E növekedés hátterében elsősorban az Unió bővítése, másodsorban pedig az áll, hogy a tagállamok a 2007–2013-as időszak óta Interreg-költségvetésük egy részét az együttműködési programok által le nem fedett – eredetileg szomszédos¹⁸, később tetszőleges¹⁹ – régióknak is odaítélhetik. A 2014–2020-as időszakban az Interreg V-A területe az Unió területének 66%-át, lakosságának pedig 51%-át fedte le. Ha csak a belső határrégiókat nézzük, ez a számadat 59%, illetve 48%.

10

A Bizottság szerint az Interreg V-A régiókban közel 2 millió határ menti ingázó él, közülük 1,3 millióan munkavégzés, a többiek pedig tanulás céljából lépik át a határt. A Franciaországban élők közül például 450 ezren, Németországból 270 ezren, Lengyelországból pedig 140 ezren dolgoznak valamely szomszédos országban. Számos határrégió gazdasági teljesítménye összességében elmarad az adott tagállam más régióiétól. Esetükben gyakran bonyolult és költséges a közszolgáltatásokhoz (például a kórházakhoz és egyetemekhez) való hozzáférés, valamint a különböző jogi és közigazgatási rendszerek közötti navigálás²⁰.

Az Interreg irányítása és a 2014–2020-as Interreg V-A belső határokra vonatkozó finanszírozási területei

11

Az általános ERFA-programokhoz hasonlóan az együttműködési programokat is megosztott irányítás keretében hajtják végre. Ezen a téren a Bizottság a tagállamok által kidolgozott programok jóváhagyásában és végrehajtásuk segítésében, valamint a programok nyomon követésében és értékelésében játszik szerepet.

12

Minden egyes együttműködési program esetében irányító, igazoló és ellenőrző hatóságot jelölnek ki. Az Interreg esetében létrehoznak egy közös titkárságot²¹, amely információs központként működik, segíti a pályázókat a pályázatok benyújtásában és értékeli a projektpályázatokat; az irányító hatóság mellett a közös titkárság az együttműködési programok másik fő programhatósága. Végső soron a program monitoringbizottsága választja ki a társfinanszírozásban részesítendő műveleteket.

13

Az együttműködési programokra irányuló programozási folyamat szorosan igazodik az általános programokra vonatkozó rendelkezésekhez. A jogszabályok részletes követelményeket tartalmaznak a programok tartalmára vonatkozóan. A programozási folyamat igyekszik előmozdítani a beavatkozási logika következetességét, vagyis egyértelmű összefüggést biztosítani a javasolt célkitűzések, a tervezett inputok és tevékenységek, valamint a szándékolt eredmények és hatások között. A végső cél az alapok eredményes és hatékony végrehajtása²²:

• a programozásnak 11 meghatározott tematikus célkitűzés köré kell szerveződnie²³, és a források legalább 80%-át legfeljebb négy tematikus célkitűzésre kell összpontosítani²⁴;
• egy prioritási tengelynek lehetőleg egy tematikus célkitűzésnek kell megfelelnie; minden prioritási tengelyen belül meg kell határozni a beruházási prioritásokat és az egyedi célkitűzéseket²⁵;
• a regionális és nemzeti szükségletek elemzése alapján meg kell indokolni a tematikus célkitűzések, a beruházási prioritások és a pénzügyi előirányzatok kiválasztását²⁶.

14

Az irányító hatóságok minden év tavaszán minden egyes együttműködési programra vonatkozóan éves végrehajtási jelentést nyújtanak be a Bizottságnak²⁷. Ezek a jelentések adatokat közölnek a közös outputmutatókkal kapcsolatos előrehaladásról²⁸, a programok egyedi output- és eredménymutatóiról, a részcélokról és a pénzügyi adatokról.

15

A 4. ábra és a III. melléklet a 2014–2020-as Interreg V-A belső határokra irányuló finanszírozására vonatkozó tematikus célkitűzések megoszlását szemlélteti. 2020 végéig a legtöbb finanszírozásban „A környezet megőrzése és védelme és az erőforrás-felhasználás hatékonyságának előmozdítása”, valamint „A kutatás, technológiai fejlesztés és innováció erősítése” területekhez kapcsolódó célkitűzések részesültek.

16

Amint a IV. mellékletben olvasható, a legtöbb finanszírozásban részesülő projekttípusok – a technikai segítségnyújtás kivételével – a kultúrához és az örökségvédelemhez, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, az intézményi kapacitáshoz, a kkv-kra irányuló technológiatranszferhez, az utak javításához, a biológiai sokféleség és a természet védelméhez, a természeti területeken folyó turizmushoz, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz, valamint az állami központokban végzett kutatáshoz és innovációhoz kapcsolódtak.

17

2020. december végéig az együttműködési programok programhatóságai a 2014–2020-as időszakban rendelkezésre álló források 102%-át kötötték le (az ERFA által támogatott általános programok esetében ez az arány 110% volt), és mintegy 24 ezer projektet választottak ki társfinanszírozásra. A programhatóságok a program előirányzott költségvetésénél nagyobb összeget is leköthetnek annak biztosítására, hogy a programidőszak végéig minden rendelkezésre álló forrás felhasználásra kerüljön.

A 2021–2027-es időszak előkészítése

18

A 2007–2013-as programozási időszakban az Interreg 5,6 milliárd euró összegű finanszírozást nyújtott. Az utólagos értékelés²⁹ szerint a projektek outputjai és eredményei összhangban álltak az Interreg egyedi célkitűzéseivel, és a lisszaboni stratégia fő prioritásaira irányultak.

19

Az értékelés a következő főbb hiányosságokat tárta fel:

• a programok továbbra is igen széles körűek voltak, és elsősorban az együttműködés és a kapcsolatok fejlesztésére mint végcélra, nem pedig a szélesebb körű gazdasági integráció ösztönzésére törekedtek;
• a legtöbb program alulról felfelé történő megközelítést alkalmazott a támogatandó projektek kiválasztása során. Ez megnehezítette az érintett régiók fejlesztésének, társadalmi-gazdasági és területi integrációjának támogatására szolgáló koherens stratégia követését, bár a legtöbb egyedi projekt hozzájárult ehhez;
• igen korlátozott volt a koordináció az Interreg programok és a fő programok között.

20

A 2014–2020-as partnerségi megállapodások és programok előkészítése céljából a Bizottság minden egyes tagállamra vonatkozóan állásfoglalásokat dolgozott ki, amelyekben meghatározta az európai strukturális és beruházási (esb-) alapok leginkább releváns prioritásait: ezek a területi együttműködésről is tartalmaztak egy igen rövid szakaszt.

21

A 2021–2027-es időszakra vonatkozóan a Bizottság a tagállamok együttműködési programjainak előkészítéséhez való hozzájárulás céljából a határrégiókra vonatkozó iránymutatásokat terjesztett elő. Ezek a határokon átnyúló régiókkal foglalkozó részletes dokumentumok.

22

Végül a 2021–2027-es időszakra vonatkozóan a jogszabály³⁰ a következőket írja elő:

• a belső szárazföldi határok esetében a programhatóságok a finanszírozás legfeljebb 60%-át a hét szakpolitikai célkitűzés (a CPR-rendelet öt és az ETE-rendelet két célkitűzése) közül négyre irányozhatják elő; ezek között kötelezően szerepelnie kell a „zöldebb, karbonszegény Európa” és a „szociálisabb Európa” célkitűzésnek;
• a tengeri határok esetében ezt a 60%-ot három szakpolitikai célkitűzésre kell előirányozni, amelyek között kötelezően szerepelnie kell a „zöldebb, karbonszegény Európa” célkitűzésnek;
• legfeljebb 20%, illetve 5% fordítható „az együttműködés jobb irányítása”, illetve a „biztonságosabb és veszélytelenebb Európa” Interreg-specifikus célkitűzésekre.

Az esb-alapokra vonatkozó Covid19-intézkedések

23

A Covid19-világjárvány jelentős mértékben sújtotta a tagállamok határrégióit, és nyomás alá helyezte az Unió határai körül és azokon belül található társadalmi-gazdasági struktúrákat. Az esb-alapoknak a koronavírusra való reagálást célzó beruházási kezdeményezés³¹ (CRII) és a koronavírusra való reagálást célzó, kiterjesztett beruházási kezdeményezés³² (CRII+) keretében történő felhasználásához szükséges rugalmasság biztosításával kapcsolatban hozott intézkedések az együttműködési programokra is alkalmazandók.

24

Az 5. ábra bemutatja ezen intézkedések közül a legfontosabbakat, amelyek mindegyike szükségessé teszi a programok módosítását. Egyetlen kivétellel – a források régiókategóriák közötti 2020. évi átcsoportosításának lehetősége – minden intézkedés releváns az együttműködési programok szempontjából. A programhatóságok ezen intézkedések közül többet is alkalmazhatnak.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

25

Ellenőrzésünk arra összpontosított, hogy a Bizottság és a tagállamok az Interreg V-A belső határ menti együttműködési programjai keretében eredményesen kezelték-e a határrégiók kihívásait (lásd: I. melléklet). E célból a következőket vizsgáltuk meg:

• a programhatóságok fontossági szempontból elemezték és rangsorolták-e a határokon átnyúló kihívásokat, hogy az együttműködési programokat oda összpontosítsák, ahol azok a legnagyobb hatást fejtenék ki, tekintettel a rendelkezésre álló erőforrások szűkösségére;
• az együttműködési programokat koherens beavatkozási logikával és oly módon alakították-e ki, hogy azok kiegészítsék egymást a szomszédos régiók általános programjaival, ideértve a nemzetközi hatás mérésére alkalmas értékelési rendszert is;
• a Bizottság iránymutatása segítette-e a határrégiókat abban, hogy azonosítsák az előttük álló kihívásokat, valamint hasznos információkat és segítséget nyújtott-e számukra, különösen a Covid19-válság hatásainak enyhítése, valamint az új 2021–2027-es programozási időszak zökkenőmentes elindítása tekintetében.

26

Megállapításaink és következtetéseink a 2014–2020-as programozási időszak belső határok menti együttműködési programjaira irányuló Interreg V-A-ra vonatkoznak; várakozásunk szerint ajánlásaink a 2021–2027-es időszak előkészítése és végrehajtása során hasznosnak bizonyulnak majd. Jelentésünk hozzájárulhat azon vitákhoz is, amelyeket a társjogalkotók a határrégiókban felmerülő jogi és adminisztratív akadályok kezelésére szolgáló lehetséges mechanizmusról jelenleg folytatnak³³.

27

Uniós szinten a Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságának (DG REGIO) munkáját vizsgáltuk meg.

28

Ez a megközelítés lehetővé tette, hogy az együttműködési programok igen nagy részét bevonjuk az ellenőrzésbe. A tagállamok szintjén 23 (az V. mellékletben felsorolt) együttműködési programot vettünk górcső alá, amelyekben mind a 28 tagállam legalább egy alkalommal részt vett. E 23 program költségvetése az Interreg V-A belső határokra szánt uniós finanszírozásának 43%-át, a 2014–2020-as Interreg-időszak teljes költségvetésének pedig 27%-át teszi ki.

29

A 23 együttműködési program esetében tíz egyszerű dokumentumalapú ellenőrzést, tíz kibővített dokumentumalapú ellenőrzést és három helyszíni ellenőrzést végeztünk. A részleteket, beleértve a vizsgálatok e típusai közötti különbségek ismertetését, az V. melléklet tartalmazza.

30

Emellett mind a 23 együttműködési program esetében kiválasztottunk két-két általános programot a szomszédos régiókból (ezek jegyzéke szintén az V. mellékletben található), hogy összehasonlítsuk azok fókuszát, és értékeljük a szinergia szintjét a határokon átnyúló kihívások kezelése tekintetében. A két program kiválasztásának fő kritériumai a következők voltak: lakosságszám, a pénzügyi támogatás mértéke, az érintett terület nagysága, és ami a legfontosabb, a közös beruházási prioritások mértéke. Összesen 39 általános programot vizsgáltunk meg, mivel hét általános programot több alkalommal is felhasználtunk.

31

A helyszíni vizsgálat tárgyát képező együttműködési programok kapcsán 12 olyan projektet kerestünk fel, amelyek uniós támogatásban részesültek. E projektek kiválasztásának alapja a társfinanszírozott tevékenységek típusainak lényegessége és sokfélesége volt. A Románia és Bulgária közötti együttműködési program kapcsán, dokumentumalapú felülvizsgálat útján további négy projektet is megvizsgáltunk. Eredetileg e program kapcsán is helyszíni vizsgálatot terveztünk, de a Covid19 miatti utazási korlátozások ezt nem tették lehetővé. Ennek következtében nem volt módunk a projektek eredményeinek fizikai vizsgálatára.

32

Az általunk megvizsgált 16 projekt a következő támogatási területeken hajtott végre intézkedéseket: kulturális örökség, turizmus, kkv-k és vállalkozói készség, munkaerőpiac és foglalkoztatás, kockázatkezelés és a segélyhívó szolgálatok közötti együttműködés, oktatás és képzés, intézményi együttműködés, egészségügy és társadalmi befogadás, valamint multimodális közlekedés.

33

Végül mind az 53 belső határ menti együttműködési program esetében megvizsgáltuk, hogy a programhatóságok milyen mértékben használták ki a CRII és a CRII+ kezdeményezések által kínált rugalmassági és egyszerűsítési lehetőségeket. A helyszínen megvizsgált három együttműködési program, valamint a helyszíni vizsgálatra tervezett román–bolgár program esetében azt is értékeltük, hogy a Covid19-válság milyen következményekkel járt a projektek végrehajtására nézve.

Észrevételek

A határokon átnyúló programok átfogó elemzésen alapultak, de nem lehetett minden kihívással foglalkozni

34

Megvizsgáltuk 23 együttműködési program programdokumentumait, és értékeltük, hogy a 2014–2020-as programozási időszakra vonatkozó stratégiai tervezés az e régiók előtt álló, határokon átnyúló kihívások elemzésén alapult-e. Elemeztük továbbá, hogy a pénzügyi források szűkössége miatt mennyire volt megvalósítható, hogy az együttműködési programok kezeljék ezeket a kihívásokat.

Mind a 23 vizsgált együttműködési program tartalmazott elemzést a határrégiók előtt álló kihívásokról

35

Az együttműködési programnak a teljes programterület szükségleteinek elemzésén kell alapulnia³⁴. Ennek érdekében a programok tartalmi követelményeit hozzá kell igazítani a határrégiók sajátos igényeihez³⁵.

36

Az általunk megvizsgált valamennyi együttműködési program bemutatta a régiók szükségleteit: a programok ehhez vagy az erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek elemzését (GYELV-elemzés), vagy a határrégiók társadalmi és gazdasági jellemzőinek elemzését (társadalmi-gazdasági elemzés) használták fel. A Svédország–Finnország–Norvégia együttműködési program esetében azonban a GYELV-elemzés nem volt kellően kidolgozva a stratégiai döntések támogatásához: nem elemezte teljes körűen a fenyegetéseket, az erősségeket a lehetőségekkel keverve mutatta be, néhány kihívást háttérinformációk nélkül pusztán felsorolt, és több mint egy évtizedes elavult adatokat használt fel.

37

A 6. ábra hét kategóriába sorolja az együttműködési programok által kiemelt legfontosabb kihívásokat. A legtöbb ilyen kihívással az ugyanazon földrajzi területeket lefedő általános programok is hasonlóképpen szembesülnek. Az adminisztratív együttműködés hiányosságai és a nyelvi akadályok azonban kifejezetten a határrégiókra jellemzőek.

A kihívásokat nem lehet kizárólag az együttműködési programok révén kezelni, ezért fontossági sorrendet kell felállítani

38

A gyakorlatban az e programokra elkülönített pénzügyi források mértéke miatt a határokon átnyúló kihívásokat csak részben lehetett kezelni. A belső határokra irányuló 53 együttműködési program egyenként átlagosan 162 millió eurós költségvetésből gazdálkodott: a két véglet egy szlovén–magyar program 19 millió eurós, illetve egy spanyol-portugál program (POCTEP) 485 millió eurós költségvetése volt (lásd: I. melléklet). Számos határokon átnyúló kihívás kezeléséhez azonban jelentős finanszírozásra van szükség. A közlekedés, a kereskedelem és az utazás megkönnyítését célzó nagy vasúti vagy közúti infrastrukturális projektek például általában több milliárd euróba kerülnek.

39

Ezzel szemben az általános programok költségvetése általában ennél sokkal nagyobb. Az általunk megvizsgált 39 általános program esetében a regionális programok költségvetése 231 millió euró és 7 milliárd euró között mozgott, az átlagos összeg 2 milliárd euró volt; a nemzeti programok átlagos költségvetése még ennek több mint kétszerese volt, összegük 700 millió eurótól csaknem 9 milliárd euróig terjedt (lásd: V. melléklet).

40

Találtunk olyan eseteket, amikor a programhatóságok kis összegeket különítettek el egy-egy prioritási tengelyre vagy beruházási prioritásra, így a finanszírozás csak korlátozott hatást gyakorolhatott a határrégióra. Az Észtország–Lettország együttműködési program programhatóságai például kevesebb mint 1 millió eurót különítettek el a munkaerő-piaci integrációt és a határokon átnyúló munkavállalás feltételeinek javítását célzó prioritási tengelyre. Nem egyértelmű, hogy az ilyen viszonylag kis összegű támogatások járhatnak-e jelentős hatással.

41

A 7. ábra a 23 együttműködési programhoz és a szomszédos régiók vizsgált általános programjaihoz rendelt költségvetési előirányzatok közötti különbséget mutatja be.

42

A pénzügyi források szűkössége miatt a finanszírozást oda kell irányítani, ahol az várhatóan a legnagyobb hozzáadott értéket biztosítja. Megállapítottuk azonban, hogy a legtöbb programhatóság nem rangsorolta az azonosított szükségleteket, ezért fennáll annak a kockázata, hogy nem azokat a beruházási prioritásokat választották ki, amelyektől a legnagyobb hatás várható.

43

Vizsgálatunkból az derült ki, hogy a programhatóságok nem tudtak megoldást találni számos, a határrégiók előtt álló fontos kihívásra, így nemzeti szintű döntésekre, majd azoknak a nemzeti jogba való beépítésére volt szükség. Például a nemzeti hatóságok egészségügyi vagy biztonsági kérdésekben folytatott együttműködéséhez két- vagy háromoldalú megállapodásokra van szükség a tagállamok között – amint azt a 2. háttérmagyarázat példája szemlélteti.

A kihívások kezelésére irányuló koherens stratégia gyakran nem vezetett célirányos végrehajtáshoz

44

Értékeltük az együttműködési programok legfontosabb stratégiai elemeit, valamint azt, hogy ezek hogyan valósultak meg a gyakorlatban a pályázati felhívások és a projektek kiválasztása útján.

A stratégiai programdokumentumok szinte minden esetben megfeleltek a jogi követelményeknek és összhangban voltak a szükségletek elemzésével

45

A CPR-rendelet megállapítja, hogy erős „beavatkozási logikára”³⁷, azaz a programok célkitűzései és várt eredményei közötti egyértelmű kapcsolatra van szükség. Mivel ugyanazon a földrajzi területen több uniós alap is nyújt támogatást, fontos az ezen alapok és a nemzeti finanszírozási eszközök közötti eredményes koordináció³⁸. Az Interreg esetében legalább két részt vevő ország kedvezményezettjeinek kell közreműködniük a műveletekben³⁹.

46

Ezért megvizsgáltuk a következőket:

• az azonosított kihívásoktól a projektkiválasztási folyamat egyéb elemeiig vezető beavatkozási logika erőssége, beleértve a prioritási tengelyek, a tematikus és egyedi célkitűzések, a beruházási prioritások, az outputok és eredmények, valamint az ezekhez tartozó célértékek kiválasztását;
• a programhatóságok gondoskodtak-e a finanszírozás más forrásokkal való összehangolására vonatkozó szabályokról;
• a határokon átnyúló jelleg fontossága a projektek kiválasztásában.

Néhány kivételtől eltekintve az általunk vizsgált programokat szilárd beavatkozási logika támasztotta alá

47

Szinte az esetek mindegyikében megerősítettük, hogy megalapozott beavatkozási logika kötötte össze a kihívások elemzését a programhatóságok prioritási tengelyekre, tematikus és egyedi célkitűzésekre és beruházási prioritásokra vonatkozó döntéseivel; ez a logika a pályázati felhívásokra is kiterjedt. Abban az egy esetben, amikor a GYELV-elemzés nem volt kellően kidolgozva a stratégiai döntések támogatásához (lásd: 36. bekezdés), ez a program beavatkozási logikájának koherenciájára is hatással volt.

48

A programhatóságok eleget tettek annak a követelménynek is, hogy elsősorban legfeljebb négy tematikus célkitűzésre összpontosítsanak. Néhány esetben a hatóságok úgy döntöttek, hogy a programokat még szűkebb területekre, meghatározott üzleti szegmensekre célirányosítják. Példa erre a lengyel, dán, német, litván és svéd régiókat összefogó dél-balti program, amelynek célja a Balti-tenger déli részén a „kék” (tengeri) és a „zöld” (környezeti) növekedési potenciál kiterjesztése, annak ellenére, hogy a régióval kapcsolatban több más kihívás is felmerült.

49

Néhány együttműködési program azonban olyan területekhez tartozó projektek finanszírozását is támogatta, amelyeket előzőleg a GYELV-elemzésben vagy a társadalmi-gazdasági elemzésben nem azonosítottak. A Szlovákia–Csehország program esetében például a hatóságok úgy döntöttek, hogy beruháznak a helyi és regionális önkormányzatok közötti, határokon átnyúló együttműködés minőségének javítását célzó műveletekbe. Bár általánosságban ez az egyik legkomolyabb probléma a határrégiók számára, az intézményi kapacitás hiánya nem szerepelt a program társadalmi-gazdasági elemzésében.

50

A közép-balti együttműködési program esetében a programhatóság úgy döntött, hogy a határrégiók előtt álló kihívások helyett inkább azok lehetőségeire összpontosít. A programhatóságok olyan műveletekbe ruháztak be, amelyek célja a munkahelyek fenntartása vagy újak teremtése, a kkv-k támogatása és a régió turisztikai vonzerejének növelése volt. Ebben az esetben az együttműködési program beavatkozási logikája egyértelmű volt és megfelelt a többi jogi követelménynek. Ugyanakkor a döntés miatt a határokon átnyúló régiók kihívásaival nem foglalkoztak, amint azt az együttműködési program négy projektjének egyikére irányuló vizsgálatunk is megerősítette.

A programok tartalmaztak információkat az egyéb finanszírozási forrásokkal való koordinálásról, és volt eljárásuk a határokon átnyúló jelleg értékelésére

51

Megállapítottuk, hogy az együttműködési programok minden esetben nyújtottak tájékoztatást a finanszírozás más uniós vagy nemzeti finanszírozási forrásokkal (például az esb-alapokkal) való összehangolására szolgáló mechanizmusokról. Részletes információkat tartalmaztak például a különböző hatóságok fő munkatársainak részvételéről az alapok közötti szinergiák feltárására irányuló találkozókon, valamint az azt megakadályozó eljárásról, hogy ugyanazt a műveletet két különböző forrásból is finanszírozzák.

52

Végezetül megállapítottuk, hogy a kiválasztási eljárások minden esetben biztosították, hogy a projektek határokon átnyúló identitással bírjanak, beleértve azt is, hogy a partnerek a határ mindkét oldalán aktívan részt akarjanak venni a projektben.

A gyakorlatban több hiányosságot is feltártunk a stratégia végrehajtása és nyomon követése terén

53

Értékeltük a programstratégiák pályázati felhívásokon keresztüli végrehajtását, a projektek kiválasztását, valamint azt, hogy ezt hogyan követték nyomon és hangolták össze az ugyanazokon a földrajzi területeken működő más finanszírozási mechanizmusokkal. Több hiányosságot tártunk fel a végrehajtás és a nyomon követés kapcsán, nevezetesen az együttműködési és az általános programok elhatárolásával, a projektek határokon átnyúló jellegével, a projektek kiválasztási eljárásával, az alkalmazott mutatókkal, valamint a statisztikai adatok minőségével és rendelkezésre állásával kapcsolatban.

Az együttműködési programokat gyakran nem határolták el egyértelműen az általános programoktól

54

Az Unió teljes szárazföldi területének 66%-a, 17 tagállam esetében pedig több mint 80%-a jogosult a belső és külső határokra irányuló Interreg-programokból nyújtott támogatásra (3. háttérmagyarázat és 8. ábra).

55

Az általános és az együttműködési programok ugyanazon földrajzi területeken társfinanszíroznak uniós projekteket (lásd: 08. bekezdés). A mintánkban szereplő 23 együttműködési program fókuszát összehasonlítottuk a szomszédos régiók két-két általános programjának fókuszával (lásd: 30. bekezdés). Ennek során a programok közös beruházási prioritásaira összpontosítottunk, mivel az alkalmazandó rendeletek ezt lehetővé teszik. E közös prioritások tekintetében összehasonlítottuk a programok által társfinanszírozandó támogatási területeket és művelettípusokat, és értékeltük, hogy a programok egyértelműen elhatárolódtak-e egymástól és bizonyíthatóan kiegészítik-e egymást.

56

Megállapítottuk, hogy 14 esetben nem különültek el egymástól egyértelműen a társfinanszírozandó támogatási területek és művelettípusok. Ez alatt azt értjük, hogy az általános programok ugyanolyan típusú műveleteket finanszírozhattak, mint az együttműködési programok: a különbség az volt, hogy az utóbbiak által finanszírozott projekteknél feltétel volt a határokon átnyúló identitás és a határ két oldalán működő partnerek részvétele. Ezeket az eseteket elsősorban olyan támogatási területeken találtuk, mint a környezetvédelem, a kultúra, az idegenforgalom, a versenyképesség és a munkahelyteremtés.

57

A dél-balti projekt jól példázza az egyértelműen differenciált projekttípusokat: az egyik általános programon keresztül finanszírozta egy kerékpárút építését, az együttműködési programon keresztül pedig az útvonal mentén fekvő tevékenységi övezeteket. Ehhez a megközelítéshez jó együttműködésre van szükség a programhatóságok között a programozási szakaszban.

58

Ahhoz, hogy minél nagyobb hozzáadott értéket lehessen elérni, ha ugyanazt a beruházási prioritást különböző támogatási programok is finanszírozzák, fontos a támogatási területek koordinálása és a társfinanszírozott projektek típusainak megkülönböztetése. A 2014–2020-as időszakban az európai területi együttműködésre vonatkozó jogi követelmény az volt, hogy a finanszírozás 80%-át a tizenegy tematikus célkitűzés közül legfeljebb négyre kell összpontosítani (lásd: 13. bekezdés). A 2021–2027-es időszakban azonban kisebb a tematikus koncentráció, mivel például a belső szárazföldi határokkal kapcsolatos együttműködési programok programhatóságai mind a hét szakpolitikai célkitűzéshez (az öt általános és a két Interreg-specifikus célkitűzéshez) hozzárendelhetnek forrásokat (lásd: 22. bekezdés).

59

Az Interregre és az általános ERFA-ra jogosult területek közötti átfedés (lásd: 54. bekezdés), valamint az Interreg költségvetésének csökkentése (lásd: 07. bekezdés) és a 2021–2027-es időszakban a programok fókuszának kiterjesztése (lásd: 22. bekezdés) miatt még sürgetőbb az általános és az együttműködési programok egyértelmű elhatárolása. Az egyértelmű elhatárolás növelheti a szinergiákat, csökkentheti a kettős finanszírozás valószínűségét, és növelheti a projektek hozzáadott értékét. A programok széles hatókörét, valamint az együttműködési és az általános programok közötti koordináció korlátozott voltát a 2007–2013-as időszakról készített utólagos értékelés is kiemelte (lásd: 19. bekezdés).

Egyes projektek esetében megkérdőjelezhető volt a határokon átnyúló jelleg

60

Az együttműködési projektekbe legalább két részt vevő ország kedvezményezettjeinek be kell kapcsolódniuk, bár a jogszabályok lehetővé teszik egy projekt egyetlen tagállamban történő végrehajtását is, „amennyiben megállapításra kerül, hogy határokon átnyúló vagy transznacionális hatással és előnyökkel jár”⁴⁰.

61

A mintánkban szereplő 16 projekt kapcsán a következőket értékeltük:

• legalább egy határokon átnyúló kihívásra irányultak-e;
• hajtottak-e végre egyetlen tagállamra korlátozódó projekteket;
• az egyes partner-hozzájárulások és a határokon átnyúló kollektív projekt-hozzájárulások előnyei valamennyi részt vevő tagállamban láthatók voltak-e;
• ezek a határ mindkét oldalán tapasztalható előnyök indokolták-e a művelet együttműködési programon keresztüli finanszírozását.

62

Megállapítottuk, hogy egy kivételével (lásd: 50. bekezdés) valamennyi projekt legalább egy határokon átnyúló kérdéskörre irányult. Minden projektet legalább két részt vevő tagállamban hajtottak végre, és előnyeik egyformán láthatók voltak azokban. Nyolc projekt esetében azonban a partnerek közötti együttműködés a fellépések finanszírozásának biztosítására irányuló közös projektpályázat benyújtására korlátozódott. Ezek a projektek nem rendelkeztek közös, határokon átnyúló projektre jellemző identitással. Megállapítottuk, hogy ez a hiányosság az idegenforgalom – a 2014–2020-as Interreg egyik fő támogatási területe – kapcsán vizsgált négy projekt mindegyikében jelen volt (lásd: 17. bekezdés).

63

A 4. háttérmagyarázat példákat mutat be egyazon programon belül a határokon átnyúló jelleget gyengén, illetve erősen mutató projektekre.

A projektkiválasztás hiányosságai miatt nem mindig a legjobb projekteket választották ki

64

A pályázati felhívások és a projektek kiválasztása a program végrehajtási folyamatának kulcsfontosságú szakaszai, különösen az együttműködési programok rendelkezésére álló források mennyisége miatt (lásd: 38. bekezdés), és mert az Interreg szerződéskötési aránya az elmúlt években nem adott okot komoly aggodalomra (lásd: 17. bekezdés). Emiatt még fontosabb, hogy a projekteket érdemeik alapján válasszák ki az együttműködési program célkitűzéseinek elérése és a határokon átnyúló régiók legsürgetőbb szükségleteinek kielégítése érdekében.

65

Az általunk kibővített dokumentumalapú vizsgálat útján ellenőrzött tíz együttműködési program és a helyszínen felkeresett három program esetében ezért megvizsgáltuk, hogy a programhatóságok:

• hogyan tájékoztatták a nyilvánosságot az együttműködési programok keretében támogatható területekről és projekttípusokról, hogy a programok céljaival összhangban lévő projektpályázatokat tudjanak bevonzani;
• miként értékelték a projektpályázatokat;
• hogyan választották ki azokat a projekteket, amelyek a legjobban kezelik a régió kihívásait.

66

Ezen együttműködési programok esetében a programozási dokumentumok megfeleltek a jogi követelményeknek⁴¹, és tartalmazták a programokra vonatkozó ezen alapvető információkat: az egyes beruházási prioritások kapcsán támogatásra jogosult fellépéstípusok ismertetése, azok várható hozzájárulása az egyedi célkitűzésekhez, a műveletek kiválasztása során alkalmazott vezérelvek, a fő célcsoportok meghatározása, a kedvezményezettek típusai stb. Azonban a projektkiválasztás mindhárom szakasza kapcsán feltártunk hiányosságokat is.

67

A 13 együttműködési program közül öt esetében a potenciális projekteket alulról felfelé építkező megközelítéssel azonosították, amelynek keretében a kedvezményezettjelöltek úgy nyújtották be projektpályázataikat, hogy a programhatóságoktól csak korlátozott iránymutatást kaptak arról, hogy a projekteknek hogyan kellene közvetlenül kielégíteniük a régió szükségleteit (lásd: 5. háttérmagyarázat). Erre a problémára – még nagyobb léptékben – a 2007–2013-as időszak utólagos értékelése is rámutatott (lásd: 19. bekezdés).

68

Tíz program esetében a hatóságok olyan pontrendszer alkalmazásával értékelték a projektpályázatokat, amelyben el kellett érni egy minimális pontszámot ahhoz, hogy a projekt esélyt kapjon a kiválasztásra. Ez nemcsak a kiválasztási folyamat átláthatóságához járul hozzá, hanem megkönnyíti a társfinanszírozandó projektek kiválasztásáról döntő monitoringbizottság későbbi munkáját is. A másik három program esetében – pontrendszer hiányában – a programhatóságok a kiválasztást minőségi értékelés alapján végezték el, ami nem tette lehetővé a projektek egyértelmű rangsorolását.

69

Három program esetében a programhatóságok az érdemek alapján rangsorolva bocsátották a monitoringbizottság rendelkezésére a projektek listáját. A többi tíz együttműködési program esetében azonban – még akkor is, ha pontrendszert alkalmaztak – a programhatóságok nem rangsorolták a projekteket, mielőtt elküldték azokat a monitoringbizottságnak. A 6. háttérmagyarázat egy-egy példát mutat be a projektek kiválasztásával kapcsolatos jó és kerülendő gyakorlatokra.

A mutatók általában nem vették figyelembe a határokon átnyúló hatást, és korlátozott regionális statisztikai adatok álltak rendelkezésre, ami hátráltatja a nyomon követést és az értékelést

70

A programok eredményorientáltabbá tétele érdekében a hatóságoknak minden egyes prioritási tengely esetében meg kellett határozniuk az egyedi célkitűzések, valamint az output- és eredménymutatók tekintetében várt eredményeket, illetve a teljes programidőszakra vonatkozó referencia- és célértéket⁴². Az ETE-rendelet tartalmazza a programhatóságok által választható közös outputmutatók listáját⁴³. A célértékeket mennyiségi vagy minőségi értelemben is ki lehet fejezni, ez utóbbi csak az eredménymutatókra vonatkozik⁴⁴. A programhatóságoknak megbízható statisztikai adatokat kell gyűjteniük e célértékek megbízható nyomon követése érdekében.

71

Mind a 23 együttműködési program esetében megvizsgáltuk, hogy a határrégiók azonosított szükségleteire vonatkozó egyedi célkitűzések SMART (azaz konkrét, mérhető, teljesíthető, releváns és időszerű) kritériumokon alapulnak-e.

72

Elemeztük továbbá, hogy az egyes programok kapcsán meghatározott output- és eredménymutatók:

• a program egyedi célkitűzései szempontjából relevánsak voltak-e;
• alkalmasak voltak-e a támogatott műveletek hatásának mérésére;
• a programidőszak végéig elérhetőek voltak-e. E célból felhasználtuk az utolsó rendelkezésre álló éves végrehajtási jelentések következtetéseit is.

73

Megállapítottuk, hogy a programok egyedi célkitűzései általában SMART kritériumokon alapultak. A program beavatkozási logikáját követték, kapcsolódtak a kiválasztott prioritási tengelyekhez, tematikus célkitűzésekhez és beruházási prioritásokhoz, és összekapcsolták a stratégiát a támogatott intézkedésekkel és műveletekkel.

74

Megállapítottuk továbbá, hogy a közös és programspecifikus outputmutatók és a programspecifikus eredménymutatók általában mérhetőek voltak, és minden esetben meghatározták a referencia- és a célértékeket. A közös outputmutatók használata megkönnyíti az esb-alapokra vonatkozó adatok összesítését.

75

Hét programhatóság kvalitatív értékeléssel, azaz tájékozódó felmérés útján mért bizonyos eredménymutatókat, amint azt a jogszabály lehetővé teszi. Megállapítottuk, hogy három esetben a programhatóságok olyan kedvezményezetteket és más érdekelt feleket is bevontak a felmérésbe, amelyek tőlük finanszírozásban részesültek. Ez olyan benyomást kelthet, hogy az eredmények gyűjtése nem objektív módon történt, mivel elképzelhető, hogy a kedvezményezettek így pozitívabb visszajelzést adtak, mint ha a függetlenség elvét tiszteletben tartották volna.

76

A dél-balti program kivételével az általunk megvizsgált valamennyi együttműködési program esetében feltártunk problémákat a mutatók relevanciájával és megvalósíthatóságával kapcsolatban is, mind a közös outputmutatók, mind a programspecifikus output- és eredménymutatók tekintetében.

77

Ami a relevanciát illeti, számos mutató – köztük mind közös outputmutatók, mind programspecifikus mutatók – nem tudta megragadni az Interreg-műveletek határokon átnyúló hatását. Olyan eseteket is találtunk, amikor a meghatározott mutatók nem mérték a támogatott műveletek egyedi célkitűzésre gyakorolt hatását, vagy ahol a hatás nem volt közvetlenül és kizárólag egy adott projektnek tulajdonítható. Ez utóbbira általános példa, hogy számos program használta „a régióbeli szállodai éjszakák számának növekedését” a kulturális/turisztikai műveletek eredménymutatójaként, holott egy adott régióban a szállodai éjszakák száma az Interreg-projekt mellett számos más társadalmi-gazdasági tényezőtől is függ.

78

A megvalósíthatóság tekintetében két szélsőségre is találtunk példát: egyes esetekben a célértékek nem voltak realisztikusak, így igen valószínű volt, hogy azokat nem sikerül elérni a programidőszak végéig, ami arra vall, hogy a programhatóságok:

• vagy nem tettek közzé elegendő pályázati felhívást a program vonatkozó egyedi célkitűzései kapcsán;
• vagy nem ösztönözték a kedvezményezetteket arra, hogy olyan projektekre nyújtsanak be pályázatokat, amelyek a program célkitűzéseit szolgálják (lásd: 5. háttérmagyarázat);
• vagy pedig kezdetben nem mérték fel helyesen a célértéket.

Más esetekben a célok nem voltak elég ambiciózusak, így már a programidőszak első éveiben megvalósultak, ami azt jelzi, hogy a programhatóságok a szükségesnél több projektre kötöttek szerződést. Ez arra mutat, hogy az új pályázati felhívások közzétételekor nem vették figyelembe a korábbi projektpályázati felhívások hatását.

79

A releváns és megbízható mutatóértékekhez regionális adatokra van szükség. A mintánkban szereplő 23 együttműködési program esetében azt állapítottuk meg, hogy kevés adat áll rendelkezésre. Találtunk egy olyan esetet is, amikor a programhatóság semmiféle adattal nem rendelkezett egy egyedi célkitűzés hatásának kiszámításához. A Bizottság megerősítette, hogy a határokon átnyúló regionális statisztikák rendelkezésre állása korlátozott. A leggyakoribb probléma az volt, hogy a tagállamok eltérő adatgyűjtési módszereket alkalmaztak, és nem volt elégséges az országok közötti statisztikai koordináció.

A Bizottság iránymutatása javult, de a jogi keret késedelmes elfogadása befolyásolta a végrehajtást

80

Megvizsgáltuk a Bizottság által a programhatóságoknak arra nézve nyújtott iránymutatást, hogyan kell meghatározniuk a határokon átnyúló kihívásokat a 2014–2020-as és a 2021–2027-es időszakra vonatkozóan. Értékeltük azt is, hogy milyen mértékben használtak fel a Covid19-hez kapcsolódó intézkedéseket a 2014–2020-as együttműködési programok végrehajtása során, és hogy milyen szintű előkészítés történt a 2021–2027-es időszakra.

A Bizottság több iránymutatást és támogatást nyújtott a 2021–2027-es időszakra

81

A 2014–2020-as időszakra vonatkozóan a Bizottság a partnerségi megállapodások kidolgozásáról szóló 2012. évi állásfoglalásban nyújtott iránymutatást az egyes tagállamoknak arról, hogy mit tekint finanszírozási prioritásnak.

82

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó iránymutatás szinte minden esetben néhány általános tartalmú bekezdésre korlátozódott, és mindössze pár címsorban sorolta fel a határrégiók potenciális kiadási területeit. Mindez nagyon kevés olyan konkrét üzenettel szolgált a határokon átnyúló együttműködéssel kapcsolatban, amelyet fel lehetett volna használni a programok kidolgozásához.

83

A 2021–2027-es időszak az Interreg hatodik programidőszaka. Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság a korábbi időszakokban felhalmozott tudása nyomán szolgált-e iránymutatással a tagállamok számára az együttműködési programjaik programozásához és végrehajtásához.

84

A Bizottság aktívabb szerepet vállalt a 2021–2027-es időszak előkészítésében, és számos kezdeményezés révén segítette a tagállamokat a határokon átnyúló kihívások azonosításában. Erre példák az alábbiak:

• az úgynevezett „határokon átnyúló felülvizsgálat”, amelynek keretében kétévi intenzív kutatás mellett párbeszédet folytattak a határ menti érdekelt felekkel, valamint a nemzeti és regionális hatóságokkal. A felülvizsgálat keretében tanulmányokat is készítettek az uniós tagállamok határain fennálló jogi és adminisztratív akadályokról;
• a Regionális Politikai Főigazgatóságon belül a határügyi kapcsolattartó pontok szolgálatának létrehozása, amely támogatást nyújt a tagállamoknak a határokon átnyúló jogi és közigazgatási kérdések kezeléséhez;
• az egyes határokra vonatkozó egyedi határigazgatási orientációs dokumentumok elkészítése, amelyek ismertetik a Bizottság nézeteit a legfontosabb kihívásokról és lehetőségekről, a jövőbeli együttműködésre vonatkozó forgatókönyvekről, valamint a régiók fennmaradó programjai egyértelmű elhatárolásának szükségességéről.

85

A határigazgatási orientációs dokumentumok különösen értékes hozzájárulást jelentettek a határokon átnyúló kihívások jobb kezeléséhez, meghatározták a határrégiók fő jellemzőit, és felvázolták a programozás lehetőségeit és irányvonalait. Még azokban az esetekben is, amikor a programhatóságok nem értettek egyet teljes mértékben e dokumentumok tartalmával, azok fontos szerepet játszottak a terep előkészítésében és a határ mindkét oldalán tapasztalható szükségletek megvitatásának megkezdésében.

A határokon átnyúló programokat irányító hatóságok éltek a Covid19-válság alatt felkínált egyszerűsítési lehetőségekkel

86

Nem sokkal a Covid19-világjárvány kitörése után a Bizottság intézkedéseket javasolt az esb-alapokra vonatkozó jogszabályi előírások lazítása érdekében, különösen a 2020-as évre nézve (lásd: 23. és 24. bekezdés, valamint 5. ábra).

87

Megvizsgáltuk, hogy az 53 határokon átnyúló együttműködési program milyen mértékben vette igénybe ezeket az intézkedéseket (lásd: 33. bekezdés). Elemeztük továbbá, hogy a világjárvány milyen következményekkel járt a helyszínen felkeresett három együttműködési program és az eredetileg felkeresni tervezett Románia–Bulgária program végrehajtására nézve.

88

2021. február végéig 24 tagállam 186 programjában (köztük Interreg‑programokban is) 241 Covid19-vonatkozású programmódosításra került sor. Ebből 202 módosítás igényelt bizottsági jóváhagyást. A fennmaradó 39 esetben a tagállam (vagy az Interreg esetében a programhatóságok) által elfogadott és a Bizottságnak bejelentett kisebb módosításról volt szó. Az Interreg-programok esetében 33 programhatóság élt a programmódosítást igénylő Covid19-intézkedések alkalmazásának lehetőségével. A leggyakrabban alkalmazott intézkedés az éves végrehajtási jelentés benyújtási határidejének kitolása volt. Az utolsó jelentést 2020 májusa helyett szeptemberben, azaz négy hónapos késéssel nyújtották be. A Bizottság szerint főleg azért éltek olyan gyakran éppen ezzel az intézkedéssel, mert magas volt a szerződéskötések aránya (lásd: 17. bekezdés). Emellett hét programhatóság hajtott végre olyan egyszerűbb változtatásokat, amelyek nem jártak programmódosítással, így azokról csak értesíteni kellett a Bizottságot.

89

Ami a végrehajtásra gyakorolt hatást illeti, a helyszínen felkeresett három programhatóság, valamint az eredetileg felkeresni tervezett Románia–Bulgária együttműködési program hatóságai arról számoltak be, hogy a válság – az ütemezéstől és a tervezett tevékenységek típusától függően – minden projektet más-más módon érintett, amint azt a 7. háttérmagyarázatban idézett példa is szemlélteti. Az utazástól függő projektek esetében általában jelentősebb módosításokra volt szükség, vagy alternatív intézkedéseket kellett hozni, például telekonferenciákkal helyettesíteni a személyes találkozókat. A négy programhatóság azonban arról számolt be, hogy a kedvezményezetteknek a jóváhagyott projektek kevesebb mint 1%-át kellett leállítaniuk vagy felfüggeszteniük.

A 2021–2027-es időszak már a jogi keret jóváhagyása előtt megkezdődött

90

Végezetül megvizsgáltuk valamennyi általunk ellenőrzött együttműködési program 2021–2027-es programdokumentumainak előkészítését. Nyomon követtük annak a számvevőszéki ajánlásnak a végrehajtását, amely azt javasolta, hogy a Bizottság készítse el időben a kohéziós politikára vonatkozó jogalkotási javaslatokat⁴⁵, és összevetettük a jogi keret elfogadásához szükséges időt az előző két programozási időszakkal.

91

A 23 programhatóság közül kettő kivételével valamennyi úgy nyilatkozott, hogy a következő programidőszakra vonatkozó megbeszélések csak röviddel a 2020. évi nyári szünet előtt kezdődtek meg. A programhatóságok szerint a program kidolgozásának késői megkezdése a jogalap elfogadásáig fennálló bizonytalanságnak volt betudható. A jogalap elfogadásának késedelme miatt és mert az új időszak kezdetével egyidejűleg kellett lezárni az előző programozási időszakkal kapcsolatos munkát⁴⁶, tagállami szinten nem volt zökkenőmentes a többéves programidőszak megkezdése.

92

Az új CPR-, ERFA- és ETE-rendeletre vonatkozó bizottsági javaslatokat 2018 májusában, jóval a programozási időszak kezdete előtt tették közzé, összhangban korábbi ajánlásunkkal. Az Európai Parlament és a Tanács közötti tárgyalások azonban a vártnál hosszabb ideig tartottak. 2021. április végéig, vagyis 4 hónappal a 2021–2027-es programozási időszak kezdete után még mindig nem fogadták el a kohéziós politikára vonatkozó jogalkotási csomagot, és ennek részeként az ETE-rendeletet. Összehasonlításképpen: a 2014–2020-as időszak esetében az időszak kezdete előtt egy hónappal, a 2007–2013-as időszak esetében pedig öt hónappal előtte fogadták el a jogalapot.

Következtetések és ajánlások

93

Ellenőrzésünk keretében azt vizsgáltuk, hogy a Bizottság és a tagállamok az Interregből finanszírozott, belső határokon átnyúló együttműködési programok keretében eredményesen kezelték-e a határrégiókkal kapcsolatos kihívásokat. Összességében azt állapítottuk meg, hogy az általunk vizsgált együttműködési programok egyértelmű stratégiákat határoztak meg az érintett határrégiók előtt álló kihívások kezelésére. A végrehajtás hiányosságai és az információk kevéssé hatékony nyomon követése miatt azonban a programok nem tudták maradéktalanul kihasználni a régiókban rejlő lehetőségek kiaknázásával kapcsolatos potenciáljukat. Az alábbi ajánlások egy részét a vizsgált programhatóságoknak címeztük, de a széles körű lefedettség miatt úgy véljük, hogy azok valószínűleg más programhatóságokra is érvényesek. A programhatóságok ajánlásainkra adott válaszait a VI. melléklet tartalmazza.

94

Az együttműködési programok nem képesek önmagukban megoldani az összes határokon átnyúló kihívást, mivel költségvetésük korlátozott, és mert egyes problémákat a tagállamok csak nemzeti szinten tudnak megoldani. Megállapítottuk, hogy még ha a programhatóságok elemezték is a kihívásokat, nem rangsorolták őket, hogy azokra összpontosíthassanak, amelyek a határokon átnyúló térség szempontjából a legsürgetőbbek (lásd: 36–43. bekezdés).

95

Ami a stratégiát illeti, az együttműködési programok beavatkozási logikája erős volt, és megvolt a kapcsolat a kihívások, a prioritási tengelyek, a tematikus és egyedi célkitűzések, valamint a projektpályázati felhívások között. A programdokumentumok meghatározták az együttműködési programok más alapokkal való összehangolása során követendő eljárásokat is. A programdokumentumokban ismertetett kiválasztási eljárások kiemelt fontosságot tulajdonítottak a társfinanszírozandó projektek határokon átnyúló identitásának, és ösztönözték, hogy különböző országokban, illetve régiókban működő partnerek aktívan részt vegyenek a projektekben (lásd: 47–50. bekezdés).

96

Megállapítottuk azonban, hogy a mintánkban szereplő 23 együttműködési programból 14 esetében nem határolták el egymástól egyértelműen a támogatási területeket, valamint az együttműködési és az általános programok keretében társfinanszírozandó művelettípusokat, ami azt eredményezte, hogy egyazon művelettípus mindkét finanszírozási forrásból támogatható lehetett. Emiatt fennáll annak a kockázata, hogy az Interregből, illetve az ERFA általános programjaiból finanszírozásra jogosult területek közötti átfedés miatt nem sikerül kellőképpen összpontosítani a tényleges szükségletekre. Az uniós beavatkozások hozzáadott értékének növelése különösen fontos tényező, mivel az Interreg költségvetése a 2021–2027-es időszakban csökkenni fog, és a 2014–2020-as időszakhoz képest gyengébb lesz a tematikus koncentráció is (lásd: 56–59. bekezdés).

97

Találtunk olyan projekteket is, amelyeknek nem volt kellően bizonyított a határokon átnyúló jellege, mivel a partnerek közötti együttműködés arra korlátozódott, hogy közösen nyújtották be a beavatkozások finanszírozását célzó projektpályázatot (lásd: 62. bekezdés).

1. ajánlás. Célirányosabbá kell tenni az együttműködési programokat

1. Az együttműködési programok vizsgált programhatóságai:
   1. biztosítsák a programdokumentumokban annak előírását, hogy az általuk támogatott beruházási prioritások a szomszédos régiók általános programjaitól eltérő típusú projektekre összpontosítsanak;
   2. koordinálják a támogatásokat minden olyan esetben, amikor a szomszédos régiók általános programjaival azonos területeken hajtanak végre fellépéseket.
2. A Bizottság a fenti két ajánlás alapján az együttműködési és az általános programok elfogadásakor írja elő, hogy a társfinanszírozott projekteknek ki kell egészíteniük egymást.

Határidő: 2022. december.

98

A legtöbb programhatóság nem rangsorolta a projekteket érdemeik alapján annak biztosítása érdekében, hogy csak a legjobb finanszírozási javaslatokat vegyék figyelembe, ami a szűkös forrásokra tekintettel jelentős mulasztásnak tekinthető. Emellett egyes együttműködési programok esetében nem határoztak meg a projektpályázatok által minimálisan elérendő küszöbértéket, pedig ez különösen fontos lett volna ahhoz, hogy garantálva legyen a projektek határokon átnyúló jellege és az, hogy azok közreműködnek a régió legsürgetőbb kihívásainak kezelésében (lásd: 66–69. bekezdés).

2. ajánlás. A projektek rangsorolása és a támogatások odaítélése azok érdemei alapján, pontozási rendszer felhasználásával történjen

A határrégiók kihívásait legjobban kezelő és az együttműködési programok célkitűzéseihez leginkább hozzájáruló projektek kiválasztása érdekében a vizsgált programhatóságok:

1. a projektértékelési folyamat során alkalmazzanak a projektek érdemeit értékelő rendszert;
2. csak olyan projekteket javasoljanak finanszírozásra, amelyek elérték a minimális küszöbértéket, beleértve a projektek határokon átnyúló jellegére vonatkozó minimális küszöbértéket is.

Határidő: 2022. december.

99

Az egyedi célkitűzések SMART kritériumokon alapultak, az output- és eredménymutatók általában mérhetőek voltak. Ugyanakkor hiányosságok mutatkoztak az output- és eredménymutatók relevanciáját és megvalósíthatóságát illetően: egyes mutatók nem tükrözték a projekt által megcélzott egyedi célkitűzéseket, mások pedig nem találták meg a megfelelő egyensúlyt az ambiciózus, ugyanakkor elérhető célértékek között. A legtöbb esetben a programhatóságok olyan mutatókat alkalmaztak, amelyek nem tükrözték a határokon átnyúló hatást (lásd: 73–78. bekezdés).

3. ajánlás. Használjanak a határokon átnyúló projektek hatását mérő mutatókat

A Bizottság az együttműködési programok jóváhagyási eljárása keretében végzett értékelés során:

1. működjön együtt szorosan a programhatóságokkal annak elősegítésére, hogy a programok keretében végrehajtani tervezett fellépéstípusok szempontjából releváns közös output- és eredménymutatók kerüljenek kiválasztásra, amelyek alkalmasak a határokon átnyúló projektek eredményeinek és hatásainak mérésére;
2. azokban az esetekben, amikor nem lehet közös mutatókat használni, működjön együtt a programhatóságokkal annak értékelésére, hogy a rendelkezésre álló bizottsági iránymutatások alapján az egyedi output- és eredménymutatók alkalmasak-e a határokon átnyúló projektek eredményeinek és hatásainak mérésére.

Határidő: 2022. december.

100

Több hiányosságot tártunk fel a mutatók méréséhez használt regionális statisztikák alapjául szolgáló, általunk vizsgált adatokban. Az adatok vagy nem álltak rendelkezésre, vagy nem voltak kellően összehangoltak a tagállamok között ahhoz, hogy megbízható módon rögzítsék a támogatott műveletek határokon átnyúló hatását (lásd: 79. bekezdés).

101

Az elmúlt két programozási időszakban javult a Bizottság által a programhatóságoknak adott iránymutatás. A 2021–2027-es időszakra vonatkozó határigazgatási dokumentumok célzottabb elemzést (és javaslatokat is) tartalmaztak, mint a 2014–2020-as időszakra vonatkozó állásfoglalások (lásd: 82–85. bekezdés).

102

Az együttműködési programok hatóságai a Covid19-járvány hatásainak enyhítése érdekében igénybe vették a CRII és a CRII+ kezdeményezések keretében rendelkezésre álló intézkedéseket. A világjárvány miatt nagyon kevés határokon átnyúló projektet függesztettek fel vagy töröltek, főként azért, mert az Interreg keretében nagyszámú projektre már szerződést kötöttek. A válság hatása azonban látható volt, és a programhatóságok aktívan törekedtek a szerződésbe foglalt projektek végrehajtásának támogatására (lásd: 88–89. bekezdés).

103

A 2021–2027-es időszakra vonatkozóan a Bizottság kellő időben előterjesztette jogalkotási javaslatait, a társjogalkotók azonban csak a programidőszak kezdetét követően fogadták el azokat. Ez a késedelem súlyosan érintette az együttműködési programok előkészítését, és megakadályozta az új programozási időszak zökkenőmentes indulását (lásd: 91–92. bekezdés).

A jelentést 2021. május 19-i luxembourgi ülésén fogadta el az Iliana Ivanova számvevőszéki tag elnökölte II. Kamara.

Mellékletek

I. melléklet. A 2014–2020-as időszak belső határokkal kapcsolatos Interreg V-A együttműködési programjainak jegyzéke

A Bizottság összesen 53 határokon átnyúló, belső határokra irányuló együttműködési programot hagyott jóvá a 2014–2020-as időszakra. A 9. ábra térképen mutatja be ezeket a programokat. A vonalkázott területek egyidejűleg két vagy több programterület részét képezik.

Az alábbi táblázat az 53 együttműködési programot azok teljes költségvetésével és az uniós hozzájárulással együtt sorolja fel. Félkövér betűtípus jelöli az általunk megvizsgált együttműködési programokat.

	Név	CCI	Az operatív program teljes költségvetése (euró)	Teljes uniós hozzájárulás (euró)
1	Belgium–Németország–Hollandia (Euregio Maas-Rijn)	2014TC16RFCB001	140 434 645	96 000 250
2	Ausztria–Cseh Köztársaság	2014TC16RFCB002	115 076 396	97 814 933
3	Szlovákia–Ausztria	2014TC16RFCB003	89 285 509	75 892 681
4	Ausztria–Németország/Bajorország	2014TC16RFCB004	64 332 186	54 478 064
5	Spanyolország–Portugália (POCTEP)	2014TC16RFCB005	484 687 353	365 769 686
6	Spanyolország–Franciaország–Andorra (POCTEFA)	2014TC16RFCB006	288 964 102	189 341 397
7	Magyarország–Horvátország	2014TC16RFCB008	73 900 028	60 824 406
8	Németország/Bajorország–Cseh Köztársaság	2014TC16RFCB009	121 617 825	103 375 149
9	Ausztria–Magyarország	2014TC16RFCB010	95 870 327	78 847 880
10	Németország/Brandenburg–Lengyelország	2014TC16RFCB011	117 826 565	100 152 579
11	Lengyelország–Szlovákia	2014TC16RFCB012	210 114 137	178 597 014
12	Lengyelország–Dánia–Németország–Litvánia–Svédország (dél-balti program)	2014TC16RFCB013	100 614 276	82 978 784
13	Finnország–Észtország–Lettország–Svédország (közép-balti program)	2014TC16RFCB014	170 544 922	132 628 689
14	Szlovákia–Magyarország	2014TC16RFCB015	183 304 695	155 808 987
15	Svédország–Norvégia	2014TC16RFCB016	94 399 930	47 199 965
16	Németország/Szászország–Cseh Köztársaság	2014TC16RFCB017	189 274 570	157 967 067
17	Lengyelország–Németország/Szászország	2014TC16RFCB018	82 353 025	70 000 069
18	Németország/Mecklenburg-Elő-Pomeránia–Brandenburg–Lengyelország	2014TC16RFCB019	157 647 549	134 000 414
19	Görögország–Olaszország	2014TC16RFCB020	123 176 901	104 700 362
20	Románia–Bulgária	2014TC16RFCB021	258 504 126	215 745 513
21	Görögország–Bulgária	2014TC16RFCB022	130 262 835	110 723 408
22	Németország–Hollandia	2014TC16RFCB023	443 059 158	222 159 360
23	Németország–Ausztria–Svájc–Liechtenstein (Alpenrhein-Bodensee-Hochrhein)	2014TC16RFCB024	56 554 900	39 588 430
24	Cseh Köztársaság–Lengyelország	2014TC16RFCB025	266 143 190	226 221 710
25	Svédország–Dánia–Norvégia (Öresund–Kattegat–Skagerrak)	2014TC16RFCB026	271 376 522	135 688 261
26	Lettország–Litvánia	2014TC16RFCB027	82 255 348	69 621 072
27	Svédország–Finnország–Norvégia (Botnia–Atlantica)	2014TC16RFCB028	61 284 055	36 334 420
28	Szlovénia–Horvátország	2014TC16RFCB029	55 690 913	46 114 193
29	Szlovákia–Cseh Köztársaság	2014TC16RFCB030	106 046 429	90 139 463
30	Litvánia–Lengyelország	2014TC16RFCB031	70 769 277	60 153 883
31	Svédország–Finnország–Norvégia (észak)	2014TC16RFCB032	94 617 296	60 413 727
32	Olaszország–Franciaország (tengeri határ)	2014TC16RFCB033	199 649 897	169 702 411
33	Franciaország–Olaszország (ALCOTRA)	2014TC16RFCB034	233 972 102	198 876 285
34	Olaszország–Svájc	2014TC16RFCB035	118 281 056	100 221 466
35	Olaszország–Szlovénia	2014TC16RFCB036	92 588 182	77 929 954
36	Olaszország–Málta	2014TC16RFCB037	51 708 438	43 952 171
37	Franciaország–Belgium–Hollandia–Egyesült Királyság (Les Deux Mers/Two seas/Twee Zeeën)	2014TC16RFCB038	392 143 504	256 648 702
38	Franciaország–Németország–Svájc (Rhin supérieur/Oberrhein)	2014TC16RFCB039	210 615 695	109 704 965
39	Franciaország–Egyesült Királyság (Manche/Channel)	2014TC16RFCB040	315 264 678	223 046 948
40	Franciaország–Svájc	2014TC16RFCB041	102 823 622	65 890 505
41	Olaszország–Horvátország	2014TC16RFCB042	236 890 849	201 357 220
42	Belgium–Franciaország (France–Wallonie–Vlaanderen)	2014TC16RFCB044	283 295 074	169 977 045
43	Franciaország–Belgium–Németország–Luxemburg (Grande Région/Großregion)	2014TC16RFCB045	234 606 265	139 802 646
44	Belgium–Hollandia (Vlaanderen–Nederland)	2014TC16RFCB046	305 151 170	152 575 585
45	Egyesült Királyság–Írország (Írország–Észak-Írország–Skócia)	2014TC16RFCB047	282 761 998	240 347 696
46	Egyesült Királyság/Wales–Írország	2014TC16RFCB048	98 998 059	79 198 450
47	Románia–Magyarország	2014TC16RFCB049	231 861 763	189 138 672
48	Észtország–Lettország	2014TC16RFCB050	46 728 715	38 933 803
49	Olaszország–Ausztria	2014TC16RFCB052	98 380 352	82 238 866
50	Szlovénia–Magyarország	2014TC16RFCB053	18 641 195	14 795 015
51	Szlovénia–Ausztria	2014TC16RFCB054	57 213 193	47 988 355
52	Görögország–Ciprus	2014TC16RFCB055	64 560 486	54 876 411
53	Dánia–Németország	2014TC16RFCB056	121 306 000	89 634 975
	Valamennyi belső határokra irányuló, határokon átnyúló együttműködési program		8 597 431 283	6 346 119 962
	Az általunk megvizsgált, belső határokra irányuló, határokon átnyúló együttműködési programok		3 508 658 525	2 708 476 109

Forrás: Európai Számvevőszék, a 2014–2020-as időszak együttműködési programjai alapján.

II. melléklet. A 2014–2020-as időszak Interreg V-B transznacionális együttműködési programjainak jegyzéke

A 2014–2020-as programozási időszakban az Interreg V-B 15 együttműködési programot fed le, összesen 2,1 milliárd euró értékben.

Ezek a következők: Északi-tenger, Északnyugat-Európa, Északi periféria és Északi-sarkvidék, Balti-tenger, Duna-régió, Atlanti térség, Alpesi térség, Közép-Európa, Adriai- és jón-tengeri térség, Balkán-mediterrán térség, Délnyugat-Európa, Földközi-tengeri térség, Karibi térség, Amazónia és az Indiai-óceán térsége. A 10. ábra bemutatja az egyes együttműködési programokban részt vevő országokat.

Az Interreg B ágán keresztül nyújtott finanszírozáson felül az Európai Tanács négy makroregionális stratégiát is jóváhagyott⁴⁷:

• a balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia (2009);
• a Duna régióra vonatkozó uniós stratégia (2010);
• az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia (2014);
• az Alpok-régióra vonatkozó uniós stratégia (2015).

A négy makroregionális stratégia 19 uniós tagállamot és nyolc nem uniós országot érint, amint a 11. ábrán látható.

III. melléklet. A 2014–2020-as időszak belső határokra irányuló Interreg V-A programjai tematikus célkitűzéseinek jegyzéke

2020. december 31-i adatok

Tematikus célkitűzés	Név	Teljes uniós hozzájárulás (euró)	%
1. tematikus célkitűzés	A kutatás, technológiai fejlesztés és innováció erősítése	872 076 167	13,7%
2. tematikus célkitűzés	Az információs és kommunikációs technológiákhoz (IKT) való hozzáférés, a technológiák használatának és minőségének javítása	0	0%
3. tematikus célkitűzés	Kis- és közép-vállalkozások (kkv-k) versenyképességének növelése	300 110 731	4,7%
4. tematikus célkitűzés	Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő elmozdulás támogatása minden ágazatban	161 017 673	2,5%
5. tematikus célkitűzés	Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a kockázatmegelőzés és -kezelés előmozdítása	279 299 676	4,4%
6. tematikus célkitűzés	A környezet megóvása és védelme és az erőforrás-felhasználás hatékonyságának előmozdítása	1 478 698 158	23,2%
7. tematikus célkitűzés	A fenntartható közlekedés előmozdítása és szűk keresztmetszetek megszüntetése a kulcsfontosságú hálózati infrastruktúrákban	593 085 445	9,3%
8. tematikus célkitűzés	A fenntartható és minőségi foglalkoztatás, valamint a munkavállalói mobilitás támogatása	375 390 004	5,9%
9. tematikus célkitűzés	A társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység, valamint a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem	216 707 527	3,4%
10. tematikus célkitűzés	Az oktatásba, a képzésbe és a szakképzésbe történő beruházás a készségek fejlesztése és az egész életen át tartó tanulás érdekében	116 666 051	1,8%
11. tematikus célkitűzés	A hatóságok és az érdekelt felek intézményi kapacitásának javítása és a hatékony közigazgatáshoz történő hozzájárulás	569 531 414	9,0%
	Több tematikus célkitűzés	940 330 421	14,8%
	Technikai segítségnyújtás	319 783 299	5,0%
	Nincs kiválasztott tematikus célkitűzés (üres)	123 423 396	1,9%
	ÖSSZESEN	6 346 119 962	100%

Forrás: Az esb-alapok nyílt adatplatformja.

IV. melléklet. A 2014–2020-as időszak belső határokra irányuló Interreg V-A programjainak 10 leggyakrabban használt beavatkozási kódja

2020. december 31-i adatok

Kód	Leírás	Teljes uniós hozzájárulás (euró)	% (a teljes összeghez viszonyítva)
94	A közvagyon részét képező kulturális javak és örökség védelme, fejlesztése és támogatása	444 477 809	7%
87	Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedések, az éghajlattal kapcsolatos kockázatok megelőzése és kezelése, pl. erózió, tűz, árvíz, vihar és szárazság, ideértve a társadalmi tudatosság fokozását, a polgári védelmet és a katasztrófavédelmi rendszereket és infrastruktúrákat	355 767 156	6%
34	Egyéb felújított vagy javított út (autópálya, nemzeti, regionális vagy helyi)	310 554 407	5%
119	Azon közigazgatási szervek és közszolgálatok intézményi kapacitásának és hatékonyságának növelésébe történő beruházások nemzeti, regionális és helyi szinten, amelyek célja a reformok, a jobb szabályozás és a jó kormányzás megvalósítása	303 568 412	5%
121	Technikai segítségnyújtás: Előkészítés, végrehajtás, monitoring és ellenőrzés	295 745 460	5%
62	Technológiatranszfer és az egyetemek-vállalatok közötti olyan együttműködés, amelynek előnyeiből elsősorban a kkv-k részesülnek	272 901 928	4%
85	A biodiverzitás védelme és javítása, természetvédelem és zöld infrastruktúra	271 919 799	4%
91	A természeti területek turisztikai potenciáljának fejlesztése és támogatása	254 307 765	4%
60	Kutatási és innovációs tevékenységek az állami kutatóközpontokban és kompetenciaközpontokban, ideértve a hálózatépítést	223 236 862	4%
112	Megfizethető, fenntartható és magas színvonalú szolgáltatásokhoz, egyebek mellett egészségügyi ellátáshoz és általános érdekű szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása	205 317 652	3%
	A 10 leggyakrabban használt beavatkozási kód összesen	2 937 797 250	46%
	Az összes többi	3 408 322 712	54%
	ÖSSZESEN	6 346 119 962	100%

Forrás: Az esb-alapok nyílt adatplatformja.

V. melléklet. A megvizsgált együttműködési programok jegyzéke, az elvégzett vizsgálatok típusa és az összehasonlításra kiválasztott általános programok

Az alábbi táblázat felsorolja a 23 együttműködési programot azok teljes költségvetésével, az uniós hozzájárulással és az egyes programok tekintetében végzett ellenőrzésünk típusával együtt:

• az egyszerű dokumentumalapú ellenőrzés során (összesen tíz program) a következőket vizsgáltuk meg: a határokon átnyúló kihívások; GYELV-, illetve társadalmi-gazdasági elemzés; beavatkozási logika; a program fókusza a szomszédos régiókban végrehajtott két általános programhoz képest; mutatók; a projektek határokon átnyúló jellegének értékelésére szolgáló eljárás; a más esb-alapokkal való koordináció folyamata; állásfoglalások és határigazgatási dokumentumok; a 2021–2027-es időszak előkészítésének szakasza;
• a kibővített dokumentumalapú ellenőrzés során (összesen tíz program) ezeken felül a következőket is megvizsgáltuk: pályázati felhívások; a projektek kiválasztási folyamata; a projektpályázatok bevonzására alkalmazott („felülről lefelé” vagy „alulról felfelé” építkező) megközelítés;
• a helyszíni ellenőrzés során (összesen három program) ezenkívül megvizsgáltuk a következőket is: egy négy projektből álló minta és azok határokon átnyúló jellege.

	Név	CCI	Az operatív program teljes költségvetése (euró)	Teljes uniós hozzájárulás (euró)	A számvevő-széki ellenőrzés típusa
1	Belgium–Németország–Hollandia (Euregio Maas-Rijn)	2014TC16RFCB001	140 434 645	96 000 250	egyszerű dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Belgium: OP Flanders (regionális)	2014BE16RFOP002	435 508 941	175 592 099
	Általános program 2. Németország: OP North Rhine-Westphalia (regionális)	2014DE16RFOP009	2 423 462 022	1 211 731 011
2	Ausztria–Németország/Bajorország	2014TC16RFCB004	64 332 186	54 478 064	egyszerű dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Ausztria: OP Investments in Growth and Employment (tagállami)	2014AT16RFOP001	2 037 475 362	536 262 079
	Általános program 2. Németország: OP Bayern 2014–2020 EFRE (regionális)	2014DE16RFOP002	1 478 842 432	494 704 308
3	Spanyolország–Portugália (POCTEP)	2014TC16RFCB005	484 687 353	365 769 686	egyszerű dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Spanyolország: OP Andalucía 2014–2020 (regionális)	2014ES16RFOP003	3 951 571 669	3 200 907 333
	Általános program 2. Portugália: OP Norte 2014–2020 (regionális)	2014PT16M2OP001	4 209 657 730	3 378 770 731
4	Spanyolország–Franciaország–Andorra (POCTEFA)	2014TC16RFCB006	288 964 102	189 341 397	egyszerű dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Spanyolország: Cataluña (regionális)	2014ES16RFOP011	1 671 234 350	835 617 175
	Általános program 2. Franciaország: Languedoc-Roussillon (regionális)	2014FR16M0OP006	754 041 639	431 686 793
5	Németország/Bajorország–Cseh Köztársaság	2014TC16RFCB009	121 617 825	103 375 149	kibővített dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Németország: OP Bayern 2014–2020 (regionális)	2014DE16RFOP002	1 478 842 432	494 704 308
	Általános program 2. Csehország: Integrated ROP Growth 2014–2020 (tagállami)	2014CZ16RFOP002	5 575 445 155	4 763 230 350
6	Ausztria–Magyarország	2014TC16RFCB010	95 870 327	78 847 880	kibővített dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Ausztria: OP Investments in Growth and Employment (tagállami)	2014AT16RFOP001	2 037 475 362	536 262 079
	Általános program 2. Magyarország: Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program 2014–2020 (tagállami)	2014HU16M0OP001	8 813 195 514	7 733 969 530
7	Lengyelország–Litvánia–Dánia–Németország–Svédország (dél-balti program)	2014TC16RFCB013	100 614 276	82 978 784	kibővített dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Lengyelország: Regional OP Pomorskie 2014–2020 (regionális)	2014PL16M2OP011	2 193 896 122	1 864 811 698
	Általános program 2. Litvánia: OP for EU Structural Funds Investments for 2014–2020 (tagállami)	2014LT16MAOP001	7 887 798 523	6 709 396 130
8	Finnország–Észtország–Lettország–Svédország (közép-balti program)	2014TC16RFCB014	170 544 922	132 628 689	helyszíni ellenőrzés
	Általános program 1. Finnország: Sustainable growth and jobs for Finland 2014–2020 (tagállami)	2014FI16M2OP001	2 570 429 202	1 285 214 601
	Általános program 2. Észtország: Estonia’s Investment for Growth and Jobs 2014–2020 (tagállami)	2014EE16M3OP001	4 891 748 878	3 499 202 664
9	Szlovákia–Magyarország	2014TC16RFCB015	183 304 695	155 808 987	egyszerű dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Szlovákia: Integrated Regional OP 2014–2020 (tagállami)	2014SK16RFOP002	2 059 278 976	1 699 941 778
	Általános program 2. Magyarország: Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program 2014–2020 (tagállami)	2014HU16M0OP001	8 813 195 514	7 733 969 530
10	Svédország–Norvégia	2014TC16RFCB016	94 399 930	47 199 965	egyszerű dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Svédország: OP Mellersta Norrland (regionális)	2014SE16RFOP007	289 910 518	144 955 259
11	Németország/Szászország–Csehország	2014TC16RFCB017	189 274 570	157 967 067	kibővített dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Németország: OP Sachsen 2014–2020 (regionális)	2014DE16RFOP012	2 341 365 486	1 873 092 389
	Általános program 2. Csehország: Csehország: Integrated ROP Growth 2014–2020 (tagállami)	2014CZ16RFOP002	5 575 445 155	4 763 230 350
12	Románia–Bulgária	2014TC16RFCB021	258 504 126	215 745 513	kibővített dokumentumalapú ellenőrzés48
	Általános program 1. Románia: Romanian Regional OP (tagállami)	2014RO16RFOP002	8 384 288 100	6 860 000 000
	Általános program 2. Bulgária: Bulgarian regional OP Regions in Growth (tagállami)	2014BG16RFOP001	1 543 182 113	1 311 704 793
13	Németország–Ausztria–Svájc–Liechtenstein (Alpenrhein-Bodensee-Hochrhein)	2014TC16RFCB024	56 554 900	39 588 430	kibővített dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Németország: ROP Baden-Württemberg Innovation and Energy 2014–2020 (regionális)	2014DE16RFOP001	493 170 076	246 585 038
	Általános program 2. Ausztria: ERDF OP Growth and Employment Austria 2014–2020 (tagállami)	2014AT16RFOP001	2 073 339 826	536 262 079
14	Csehország–Lengyelország	2014TC16RFCB025	266 143 190	226 221 710	helyszíni ellenőrzés
	Általános program 1. Csehország: Integrated Regional OP 2014–2020 (tagállami)	2014CZ16RFOP002	5 575 445 155	4 763 230 350
	Általános program 2. Lengyelország: Regional OP Dolnośląskie 2014–2020 (regionális)	2014PL16M2OP001	2 659 054 816	2 252 546 589
15	Svédország–Finnország–Norvégia (Botnia–Atlantica)	2014TC16RFCB028	61 284 055	36 334 420	egyszerű dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Svédország: OP Upper Norrland (regionális)	2014SE16RFOP008	421 646 628	210 823 314
	Általános program 2. Finnország: Sustainable growth and jobs 2014–2020 (tagállami)	2014FI16M2OP001	2 570 429 202	1 285 214 601
16	Szlovákia–Csehország	2014TC16RFCB030	106 046 429	90 139 463	kibővített dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Szlovákia: OP Integrated Infrastructure 2014–2020 (tagállami)	2014SK16M1OP001	4 646 130 079	3 949 210 563
	Általános program 2. Csehország: Integrated Regional OP 2014–2020 (tagállami)	2014CZ16RFOP002	5 575 445 155	4 763 230 350
17	Olaszország–Szlovénia	2014TC16RFCB036	92 588 182	77 929 954	kibővített dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Olaszország: ROP Friuli Venezia Giulia (regionális)	2014IT16RFOP009	230 779 184	115 389 592
	Általános program 2. Szlovénia: OP for the Implementation of the EU Cohesion Policy (tagállami)	2014SI16MAOP001	3 818 118 670	3 067 924 925
18	Olaszország–Málta	2014TC16RFCB037	51 708 438	43 952 171	kibővített dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Olaszország: ROP Sicilia ERDF 2014–2020 (regionális)	2014IT16RFOP016	4 273 038 791	3 418 431 018
	Általános program 2. Málta: OP Malta - Fostering a competitive and sustainable economy to meet our challenges 2014–2020 (tagállami)	2014MT16M1OP001	709 109 686	580 096 106
19	Olaszország–Horvátország	2014TC16RFCB042	236 890 849	201 357 220	egyszerű dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Olaszország: Apulia Regional OP 2014–2020 (regionális)	2014IT16M2OP002	7 120 958 992	3 560 479 496
	Általános program 2. Horvátország: OP Competitiveness and Cohesion 2014–2020 (tagállami)	2014HR16M1OP001	8 036 770 938	6 831 255 232
20	Franciaország–Belgium–Németország–Luxemburg (Nagyrégió)	2014TC16RFCB045	234 606 265	139 802 646	helyszíni ellenőrzés
	Általános program 1. Franciaország: OP ERDF/ESF Lorraine and Vosges 2014–2020 (regionális)	2014FR16M0OP015	689 879 511	409 839 615
	Általános program 2. Belgium: OP Wallonia-2020.EU (regionális)	2014BE16RFOP003	1 700 524 237	681 639 700
21	Egyesült Királyság/Wales–Írország	2014TC16RFCB048	98 998 059	79 198 450	kibővített dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Egyesült Királyság: ERDF West Wales and The Valleys (regionális)	2014UK16RFOP005	1 829 859 998	1 206 110 065
	Általános program 2. Írország: Southern & Eastern ROP (regionális)	2014IE16RFOP002	500 132 354	250 066 177
22	Észtország–Lettország	2014TC16RFCB050	46 728 715	38 933 803	egyszerű dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Észtország: Operational Program for Cohesion Policy Funds 2014–2020 (tagállami)	2014EE16M3OP001	4 655 679 786	3 499 202 664
	Általános program 2. Lettország: Growth and employment 2014–2020 (tagállami)	2014LV16MAOP001	5 192 801 940	4 418 233 214
23	Görögország–Ciprus	2014TC16RFCB055	64 560 486	54 876 411	egyszerű dokumentumalapú ellenőrzés
	Általános program 1. Görögország: Crete OP (regionális)	2014GR16M2OP011	449 652 852	359 722 280
	Általános program 2. Ciprus: OP Competitiveness and sustainable development (tagállami)	2014CY16M1OP001	699 726 575	594 767 585

Forrás: Európai Számvevőszék, a 2014–2020-as időszak együttműködési és általános programjaiból származó adatok alapján.

VI. melléklet. A programhatóságok válaszai az 1a. és 2. ajánlásra

Néhány ajánlásunk az azok végrehajtásáért felelős programhatóságoknak szól, ezért felkértük őket, hogy válaszolják meg azokat. Az alábbiakban összefoglaljuk a kapott válaszokat, valamint azt, hogy néhány hatóság miért nem (vagy csak részben) fogadta el ajánlásainkat.

Betűszavak és rövidítések

CPR: A közös rendelkezésekről szóló rendelet

CRII: A koronavírusra való reagálást célzó beruházási kezdeményezés

CRII+: A koronavírusra való reagálást célzó, kiterjesztett beruházási kezdeményezés

DG REGIO: Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság

ERFA: Európai Regionális Fejlesztési Alap

Esb-alapok: Európai strukturális és beruházási alapok

ESZA: Európai Szociális Alap

ETE: Európai területi együttműködés

GDP: Bruttó hazai termék

GYELV: Gyengeségek, erősségek, lehetőségek és veszélyek

Interreg: Az EU interregionális együttműködési programjának közismert rövid neve

NUTS: A statisztikai célú területi egységek nómenklatúrája

SMART: Konkrét, mérhető, teljesíthető, releváns és határidőhöz kötött (Specific, Measurable, Achievable, Relevant, Time-bound).

TC: Tematikus célkitűzés

Glosszárium

A koronavírusra való reagálást célzó beruházási kezdeményezés: A Covid19-járványra adott válaszlépésként az európai strukturális és beruházási alapok rugalmas felhasználását lehetővé tevő intézkedéscsomag.

Beavatkozási logika: Egy javaslat célkitűzései, a tervezett inputok és tevékenységek, illetve a szándékolt eredmények és hatások közötti kapcsolatrendszer.

Beruházási prioritás: A prioritási tengely egyik részterülete.

Európai Regionális Fejlesztési Alap: Uniós alap, amely a régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló beruházások finanszírozásával erősíti a gazdasági és társadalmi kohéziót.

Európai strukturális és beruházási alapok: Az öt fő uniós alap, amelyek mindegyike a gazdasági fejlődés támogatását célozza Unió-szerte: az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap.

Európai területi együttműködés: Az interregionális, határokon átnyúló és transznacionális együttműködés keretrendszere, amely irányt szab a szakpolitikai cseréknek és a közös fellépések végrehajtásának.

Irányító hatóság: Egy tagállam által valamely uniós finanszírozású program irányítására kijelölt nemzeti, regionális vagy helyi hatóság (illetve magánszervezet).

Közös titkárság: Az európai területi együttműködési programok irányító hatóságait és monitoringbizottságait segítő hivatal, amelynek további feladata a kedvezményezettek tájékoztatása a lehetséges finanszírozási lehetőségekről és a projektek végrehajtásának támogatása.

Monitoringbizottság: Egy operatív program végrehajtását felügyelő szerv, amely a tagállami hatóságok és – megfigyelőként – a Bizottság képviselőiből áll.

Prioritási tengely: Valamely operatív program fő célkitűzése, amely egy vagy több beruházási prioritásra tagozódik.

Tematikus célkitűzés: Egy beruházási prioritás tervezett átfogó eredménye, amelyet a végrehajtás céljára egyedi célkitűzésekre bontanak le.

Ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a kohéziós, növekedési és társadalmi befogadási beruházások kiadási területeire szakosodott, Iliana Ivanova számvevőszéki tag elnökölte II. Kamara végezte. Az ellenőrzést Ladislav Balko számvevőszéki tag vezette Branislav Urbanič kabinetfőnök, Zuzana Franková kabinetattasé, Niels-Erik Brokopp ügyvezető, Chrysoula Latopoulou feladatfelelős, Dennis Wernerus helyettes feladatfelelős, valamint Thierry Lavigne, Katarzyna Solarek, Ana Popescu, Aleksandar Latinov, Angelika Zych, Aino Nyholm, Nils Odins és Francisco Carretero Llorente számvevők támogatásával. Nyelvi támogatás: James Verity.

Végjegyzetek

¹ Az EUMSZ 174. cikke.

² Az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (ETE-rendelet) (HL L 347., 2013.12.20., 259. o.) (4) preambulumbekezdése.

³ Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU rendelet (ERFA-rendelet) (HL L 347., 2013.12.20., 293. o.) 3. cikkének (2) bekezdése.

⁴ Az ETE-rendelet (5) preambulumbekezdése.

⁵ COM(2017) 534 final. A Bizottság közleménye: „A növekedés és a kohézió előmozdítása az EU határrégióiban”, 2017.9.20., 6. o.

⁶ Collecting solid evidence to assess the needs to be addressed by Interreg cross-border cooperation programmes, SWECO, t33, Politecnico di Milano és Nordregio a DG REGIO megbízásából, 2016. november, 64–91. o.

Easing legal and administrative obstacles in EU border regions, Metis GmbH, Panteia BV, AEIDL – Association Européenne pour l'Information sur le Développement Local, CASE – Center for Social and Economic Research, a DG REGIO megbízásából, 2017. március.

Quantification of the effects of legal and administrative border obstacles in land border regions, Politecnico di Milano a DG REGIO megbízásából, 2017. május.

⁷ Az ETE-rendelet 4. cikkének (1) bekezdése.

⁸ Az ETE-rendelet 2. cikke.

⁹ Az ETE-rendelet 12. cikkének (2) bekezdése.

¹⁰ A statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló, 2003. május 26-i 1059/2003/EK rendelet (HL L 154., 2003.6.21., 3. o.) 3. cikkének (2) bekezdése a regionális statisztikák gyűjtésének, összeállításának és közzétételének lehetővé tétele érdekében a tagállamok gazdasági területét kisebb régiókra osztotta fel. E rendelet 3. cikkének (2) bekezdése a tagállamok régióit népességi küszöbértékek alapján három kategóriába sorolta. Az 1. szintű régiók (NUTS 1) lakossága 3–7 millió fő; ezek 2. szintű (NUTS 2) régiókra (800 000–3 millió lakos), azok pedig 3. szintű (NUTS 3) régiókra (150 000–800 000 lakos) bonthatók tovább.

¹¹ Az ETE-rendelet 3. cikkének (2) bekezdése.

¹² Az új közös rendelkezésekről szóló rendeletről szóló megállapodásra irányuló, 2021. február 25-i kompromisszumos szöveg 104. cikkének (7) bekezdése.

¹³ Az Európai Regionális Fejlesztési Alap és külső finanszírozási eszközök által támogatott európai területi együttműködési célkitűzésre (Interreg) vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló rendeletről (az új ETE-rendelet) szóló, 2020. december 11-i végső kompromisszumos szöveg megerősítése megállapodás céljából, 3. cikk.

¹⁴ Az új ETE-rendeletről szóló megállapodásra irányuló kompromisszumos szöveg 9. cikkének (2) bekezdése.

¹⁵ A tagállamoknak címzett, a tagállamok által a határ menti területekre vonatkozó közösségi kezdeményezés keretében felállítandó operatív programokra vonatkozó iránymutatások meghatározásáról (Interreg) szóló C(90) 1562/3 közlemény (HL C 215., 1990.8.30., 4. o.) II. szakaszának (8) bekezdése.

¹⁶ Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 210., 2006.7.31., 38. o.) 7. cikkének (1) bekezdése.

¹⁷ Az ETE-rendelet 3. cikkének (1) bekezdése.

¹⁸ Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és az 1783/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 5-i 1080/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 210., 2006.7.31., 10. o.) 21. cikkének (1) bekezdése.

¹⁹ Az ETE-rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) pontja.

²⁰ COM(2017) 534 final, 2–4. o.

²¹ Az ETE-rendelet (33) preambulumbekezdése és 23. cikkének (2) bekezdése.

²² A CPR-rendelet (88) preambulumbekezdése.

²³ A CPR-rendelet 9. cikke.

²⁴ Az ETE-rendelet 6. cikkének (1) bekezdése.

²⁵ Az ETE-rendelet 8. cikkének (1) bekezdése.

²⁶ A CPR-rendelet 96. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) és b) pontja, valamint az ETE-rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdése.

²⁷ Az ETE-rendelet 14. cikke.

²⁸ Az ETE-rendelet 16. cikke és melléklete.

²⁹ ETE, 11. munkacsomag: Ex post evaluation of Cohesion Policy programmes 2007–2013, focusing on the ERDF and the Cohesion Fund, az ADE és a DG REGIO közötti szerződés, 2016. július.

³⁰ Az új ETE-rendeletről szóló megállapodásra irányuló kompromisszumos szöveg 15. cikke.

³¹ Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/460 rendelete (2020. március 30.) az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU és az 508/2014/EU rendeletnek a COVID-19 járványra adott válaszként a tagállamok egészségügyi rendszereibe és gazdaságuk más ágazataiba történő beruházások mozgósítását célzó különös intézkedések tekintetében történő módosításáról (A koronavírusra való reagálást célzó beruházási kezdeményezés) (a továbbiakban: a CRII-rendelet) (HL L 99., 2020.3.31., 5. o.).

³² Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/558 rendelete (2020. április 23.) az 1301/2013/EU és az 1303/2013/EU rendeletnek az európai strukturális és beruházási alapok COVID-19-járványra adott válaszlépésekre történő felhasználásához kivételes rugalmasságot biztosító egyedi intézkedések tekintetében történő módosításáról (a továbbiakban: a CRII+-rendelet) (HL L 130., 2020.4.24., 1. o.).

³³ COM(2018) 373 final, Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a határokon átnyúló összefüggésben jogi és közigazgatási akadályok felszámolására irányuló mechanizmusról, 2018. május 29.

³⁴ Az ETE-rendelet 8. cikke (2) bekezdésének a) pontja.

³⁵ Az ETE-rendelet (19) preambulumbekezdése.

³⁶ A CPR-rendelet XI. melléklete, 9a. beruházási prioritás.

³⁷ A CPR-rendelet (88) preambulumbekezdése.

³⁸ Az ETE-rendelet 8. cikke (5) bekezdésének a) pontja.

³⁹ Az ETE-rendelet 12. cikkének (2) bekezdése.

⁴⁰ Az ETE-rendelet 12. cikkének (2) bekezdése.

⁴¹ Az ETE-rendelet 8. cikke (2) bekezdésének b) pontja.

⁴² Az ETE-rendelet 8. cikke (2) bekezdésének b) pontja.

⁴³ Az ETE-rendelet melléklete.

⁴⁴ Az ETE-rendelet 16. cikkének (3) bekezdése.

⁴⁵ A Számvevőszék 2/2017. sz. különjelentése: „A Bizottság tárgyalásai a 2014–2020-as partnerségi megállapodásokról és kohéziós programokról: a kiadások célzottabban irányultak az Európa 2020 stratégia prioritásaira, de a teljesítménymérés rendszere egyre bonyolultabbá vált”, 1. ajánlás, 79. o.

⁴⁶ A Számvevőszék 17/2018. sz. különjelentése: „A Bizottság és a tagállamok a 2007–2013-as programok utolsó éveiben tettek ugyan intézkedéseket a források alacsony felhasználását illetően, de nem az eredmények elérése állt a középpontban”, 84. bekezdés, 44. o.

⁴⁷ COM(2019) 21 final: A Bizottság közleménye az EU makroregionális stratégiáinak végrehajtásáról, 2019.1.29.

⁴⁸ Kezdetben úgy terveztük, hogy ezen együttműködési program esetében is helyszíni ellenőrzést végzünk. A későbbiekben a Covid19-járvánnyal kapcsolatos utazási korlátozások miatt módosítottuk a vizsgálat típusát, így végül kibővített dokumentumalapú ellenőrzést végeztünk.

Időrendi áttekintés

Esemény	Időpont
Az ellenőrzési feladatterv elfogadása / az ellenőrzés megkezdése	2019.9.25.
A jelentéstervezet hivatalos megküldése a Bizottságnak (illetve más ellenőrzött szervezeteknek)	2021.3.26.
A végleges jelentés elfogadása az egyeztető eljárás után	2021.5.19.
A Bizottság (illetve más ellenőrzött szervezetek) hivatalos válaszainak beérkezése az összes uniós nyelven	2021.6.7.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2021

PDF	ISBN 978-92-847-6422-8	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/232928	QJ-AB-21-016-HU-N
HTML	ISBN 978-92-847-6432-7	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/28	QJ-AB-21-016-HU-Q

SZERZŐI JOGOK

© Európai Unió, 2021.

Az Európai Számvevőszék dokumentumainak felhasználását a nyíltadat-politikáról és a dokumentumok további felhasználásáról szóló 6–2019. sz. számvevőszéki határozat szabályozza.

Ellenkező rendelkezés (pl. az egyedi szerzői jogi nyilatkozatokban foglaltak) hiányában az Európai Unió tulajdonában lévő számvevőszéki tartalmak a Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0) licenc alá tartoznak. Ennek értelmében a további felhasználás a forrás és a változtatások megfelelő feltüntetésével megengedett. A dokumentumok további felhasználásakor azok eredeti értelme és mondanivalója nem torzulhat. A Számvevőszék nem vonható felelősségre a továbbfelhasználás esetleges következményeiért.

Ha az adott tartalomban azonosítható magánszemélyek is érintettek (például ha egy kép a Számvevőszék munkatársait ábrázolja) vagy harmadik fél is szerepel a források között, adott esetben további szerzői jogokat is figyelembe kell venni. Amennyiben engedély kiadására kerül sor, az érvényteleníti a fenti általános érvényű engedélyt, és annak egyértelműen tartalmaznia kell a felhasználással kapcsolatos esetleges korlátozásokat.

Az olyan tartalmak felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek nem az Európai Unió tulajdonát képezik, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

5. ábra: ikonok: Pixel perfect, https://flaticon.com.

Az iparjogvédelem alatt álló szoftverek és dokumentumok – pl. szabadalmak, márkajelzések, bejegyzett formatervezési minták, logók és nevek – nem tartoznak a Számvevőszék továbbfelhasználási politikájának hatókörébe, így azok licencét a felhasználó nem kapja meg.

Az Európai Uniónak az europa.eu címtartomány alatt található intézményi weboldalai külső oldalakra mutató hivatkozásokat is tartalmaznak. Ezek nem tartoznak a Számvevőszék hatáskörébe, ezért ajánlott elolvasni az ott közzétett adatvédelmi és szerzői jogi rendelkezéseket.

Az Európai Számvevőszék logójának használata

Az Európai Számvevőszék logója kizárólag a Számvevőszék előzetes hozzájárulásával használható fel.

Kapcsolatba szeretne lépni az EU-val?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Információkat keres az EU-ról?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1952-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.