Az ökológiai termékek kontrollrendszere javult, de továbbra is vannak még kihívások

Összefoglaló

Az ökológiai termelés uniós keretrendszerének fő célkitűzései közé tartozik a fogyasztói érdekek jobb védelme, a termelők közötti tisztességes verseny biztosítása és az ökológiai termékek Unión belüli szabad forgalomba bocsátásának elősegítése. Az ökológiai termékek kontrollrendszerét uniós rendeletek határozzák meg. E rendszer célja, hogy a fogyasztók ökológiai termékek vásárlásakor biztosak lehessenek abban, hogy az ellátási lánc valamennyi szintjén uniós vagy azzal egyenértékű szabályokat alkalmaztak. Ennek attól függetlenül is így kell lennie, hogy a termékeket az Unióban állították elő vagy importálták.

2012 júniusában tettük közzé „A biotermékek előállítását, feldolgozását, forgalmazását és behozatalát szabályozó kontrollrendszer ellenőrzése”című 9/2012. sz. különjelentésünket. Az ebben foglalt ajánlások hasznosulásának jelenlegi ellenőrzése során felmértük, hogy a Bizottság orvosolta-e a jelentésben megállapított hiányosságokat. Ezenkívül alaposabban megvizsgáltuk az ökológiai termékek behozatali rendszereit. Megállapítottuk, hogy a kontrollrendszer javult és legutóbbi ellenőrzésünk során tett ajánlásainkat általánosságban végrehajtották, ennek ellenére maradt még néhány kihívás.

Az Unióban előállított ökológiai termékek – az uniós fogyasztás nagy részét ezek teszik ki – tekintetében a Bizottság és a tagállamok orvosoltak számos, a korábbi jelentésünkben megállapított hiányosságot. A 2012-ben kiadott jelentésünket követően a Bizottság újra megkezdte a helyszíni tagállami vizsgálatokat, és többségüket már be is fejezte. Az általunk ellenőrzött tagállami illetékes hatóságok lépéseket tettek kontrollrendszereik javítására. Néhányan a legutóbb megállapított hiányosságokat a jogi keret módosításával kezelték, mások javították az akkreditációs szervekkel folytatott koordinációt vagy jobb iránymutatásokat dolgoztak ki az ellenőrző szervek felügyeletére vonatkozóan. Továbbra is találtunk a korábbi megállapításainkhoz kapcsolódó hiányosságokat. Megállapítottuk továbbá, hogy az Unión belül egyelőre nem egységes a végrehajtási intézkedések használata és néhány tagállamban hosszadalmas és hiányos a jelentéstétel.

Az Unióban fogyasztott ökológiai élelmiszer csak kisebb része származik behozatalból. Az Unióba behozott ökológiai termékek több mint 80%-át tanúsítja harmadik országokban működő egyenértékű ellenőrző szerv. A fennmaradó részt olyan harmadik országok szűk köréből importálják, amelyekről úgy ítélik meg, hogy egyenértékű szabványokkal rendelkeznek. A Bizottság 2012 óta végrehajtott vizsgálatai során az egyenértékű harmadik országok többségét már ellenőrizte. Megkezdte továbbá a harmadik országokban az egyenértékű ellenőrző szervek tevékenységeire irányuló helyszíni vizsgálatokat. Az eddig vizsgált rendszerek az egyenértékű ellenőrző szervek által tanúsított behozatal hozzávetőleg harmadát foglalják magukban.

Megállapítottuk, hogy a Bizottság csak most kezdte meg az ökológiai termékek behozatala felügyeletének terén feltárni a szinergiák lehetőségét az említett termékek egyéb jelentős importpiacait felügyelő illetékes hatóságokkal, valamint az akkreditációs szervekkel. Nehézkes és hosszadalmas eljáráshoz is vezethetett a helyzet orvoslása, ha a Bizottság a behozatal kontrollrendszerei kapcsán problémát tárt fel, ezért új szabályokat vezettek be a végrehajtás gyorsabbá és eredményesebbé tételére. A Számvevőszék tagállami szinten hiányosságokat állapított meg a beérkező szállítmányok vizsgálata terén, és rámutatott, hogy az ellenőrző szervek továbbra is hiányosan ellenőrzik az importőröket.

Egy újabb nyomonkövethetőségi ellenőrzés során visszakövettük a papír alapú nyilvántartást a kiskereskedőtől a termelőig. Az eredmények javulást mutatnak az előző ellenőrzéshez képest, különösen az Unión belül. Továbbra sem lehet valamennyi terméket nyomon követni a mezőgazdasági termelőig.

Ajánlásokat fogalmaztunk meg a tagállamokban az uniós termékek kapcsán megállapított fennmaradó hiányosságok kezelésére, a behozott ökológiai termékek felügyeletének jobb együttműködés révén történő javítására, valamint a teljesebb nyomonkövethetőségi ellenőrzések végrehajtására.

Bevezetés

2012 júniusában tettük közzé „A biotermékek előállítását, feldolgozását, forgalmazását és behozatalát szabályozó kontrollrendszer ellenőrzése”című 9/2012. sz. különjelentésünket. Annak felmérésére, hogy a Bizottság orvosolta-e a jelentésben megállapított hiányosságokat, elvégeztük az ajánlások hasznosulásának ellenőrzését, amely során több figyelmet fordítottunk az ökológiai termékek behozatali rendszereire.

Az ökológiai termelés „a gazdaságirányítást és az élelmiszer-termelést is magában foglaló összetett rendszer, amely ötvözi a legjobb környezetvédelmi és éghajlatvédelmi gyakorlatokat, a magas szintű biológiai sokféleség biztosítását, a természeti erőforrások megőrzését és a magas szintű állatjóléti normák és az olyan magas szintű termelési szabályok alkalmazását, amelyek megfelelnek a természetes anyagok és eljárások használatával előállított termékek iránti növekvő fogyasztói keresletnek”¹. Az ökológiai termékek magukban foglalják a feldolgozott és feldolgozatlan élelmiszereket, az italokat, valamint a takarmányokat és a vetőmagokat. Az ökológiai termelési ágazat felöleli a mezőgazdasági és akvakultúra ágazat termelőit, ezek beszállítóit, az élelmiszergyártókat és a forgalmazókat.

Egy 1991. évi tanácsi rendelet² az ökológiai termelés uniós szintű keretrendszere mellett kontroll- és tanúsítási rendszert vezetett be. Ezt megelőzően az uniós ökológiai termelést a különböző tagállamok ezzel foglalkozó egyesületei által kiadott szabványok révén határozták meg. Az uniós keretrendszer fő célkitűzései közé tartozik a fogyasztói érdekek jobb védelme, a termelők közötti tisztességes verseny biztosítása és az ökológiai termékek Unión belüli szabad forgalomba bocsátásának elősegítése.

Az ökológiai termék meghatározására nincs tudományos módszer. „Az ökológiai jelölésű termékek iránti fogyasztói bizalom fenntartása és indokolttá tétele”³ attól függ, hogy a kontroll- és tanúsítási rendszer képes-e csökkenteni annak valószínűségét, hogy a piaci szereplők nem tartják be a vonatkozó előírásokat.

Az ökológiai termékek uniós kontrollrendszerei

Az uniós logó (lásd: 1. ábra) olyan termékeket jelöl, amelyeket a vonatkozó uniós szabványok szerint, kontroll- és tanúsítási rendszer keretében állítottak elő. A feldolgozott termékek esetében mindez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági összetevők legalább 95%-a ökológiai eredetű. Az ökológiai termékek uniós logója mellett tüntetik fel az ellenőrző szerv kódszámát, illetve azt az információt, hogy a terméket alkotó mezőgazdasági nyersanyagokat az Unióban vagy azon kívül (esetleg mindkét helyen) termesztették.

Forrás: A Bizottság 2010. március 24-i 271/2010/EU rendelete.

Az ellátási lánc különféle szintjein az egyes piaci szereplők az ökológiai termékek tekintetében saját eljárásaikat alkalmazzák, amelyek az egyszerű ellenőrzéstől az igen összetett eljárásokig terjedhetnek. Ezek az egymásra épülő eljárások gondoskodnak arról, hogy a végül uniós ökologóval ellátott termékek ténylegesen megfeleljenek az előírásoknak.

Az Unió által létrehozott kontrollrendszer az egyes gazdasági szereplők ellenőrzését végző szerveket foglalja magában. Az ellenőrzések során helyszíni szemlét tartanak a termelő, illetve feldolgozó létesítményeknél, áttekintik a bizonylatokon alapuló nyilvántartást és a nem engedélyezett anyagok vizsgálata céljából mintákat vesznek a késztermékekből, betakarított terményekből, levelekből és talajból. Az ellenőrző szervek minden ökológiai kontroll- és tanúsítási rendszerben központi szerepet töltenek be. A gazdasági szereplők díjat fizetnek az ellenőrző szerveknek a tanúsítványok kibocsátásáért.

Eltérő kontrollrendszer vonatkozik az Unióban előállított és az importált termékekre. E rendszerek működésében központi szerep jut a Bizottságnak, amely felügyeli a tagállamok kontrollrendszereit és a különféle behozatali rendszerekben érintett szereplőket.

Az Unióban előállított termékek kontrollrendszere

A tagállamok hatáskörébe tartozik annak megválasztása, hogy az általuk felállított kontroll- és tanúsítási rendszert magán, közjogi vagy vegyes gazdasági szereplők alkotják. A tagállamok többségében a rendszer jóváhagyott magán ellenőrző szervekből áll. Öt tagállam jelölt állami ellenőrző szervet, amelyeket a jogszabályok ellenőrző hatóságként említenek, és két tagállam választotta a vegyes rendszert. Unió-szerte közel 250 jóváhagyott ellenőrző szerv és állami ellenőrző hatóság működik⁴, amelyeket jelentésünkben az „ellenőrző szerv” gyűjtőnéven említünk.

A tagállamok kötelesek kijelölni egy vagy több illetékes hatóságot, amely az ellenőrző szervek jóváhagyásáért és felügyeletéért, illetve – adott esetben – a végrehajtási intézkedések (többek között a kiszabott szankciók) életbe léptetéséért felelős.

A magán ellenőrző szervek akkreditációja az ISO/IEC 17065:2012 szabvány aktuális változata szerint történik. Az akkreditációs szervek által végrehajtott ellenőrzések az ellenőrző szervek szakértelmére, függetlenségére, pártatlanságára és szakmai integritására irányulnak. Az állami ellenőrző hatóságokat nem szükséges akkreditálni (lásd: 2. ábra vázlatos áttekintése).

Forrás: Európai Számvevőszék.

Az Unióba behozott termékek kontrollrendszere

Egyenértékű harmadik országok

Az Unió számos harmadik országról elismerte, hogy egyenértékű ökológiai termelési szabályokkal és kontrollrendszerekkel rendelkezik. Az egyenértékű harmadik országok illetékes hatóságainak a felelősségi körébe tartozik annak biztosítása, hogy az ökológiai termékek előállítása és a gazdasági szereplők ellenőrzése az általuk megszabott előírások szerint történjen. A Bizottságnak jogában áll hivatalos ellenőrzéseket végrehajtani annak értékelésére, hogy az adott harmadik ország jogszabályai és rendszerei egyenértékűek-e az uniós szabályokkal.

Egyenértékű ellenőrző szervek

A nem egyenértékű harmadik országokból és EFTA-országokból⁵ behozott termékeket az uniós szabályozással egyenértékű előírások szerint kell előállítani és ellenőrizni. A Bizottság e célból magán ellenőrző szerveket és állami ellenőrző hatóságokat hagy jóvá, amelyek az Unión kívüli ökológiai gazdálkodók tanúsítását végzik, ezekre a jelentésben egyenértékű ellenőrző szervek gyűjtőnév alatt hivatkozunk.

Az egyenértékű ellenőrző szervek vonatkozásában a Bizottság illetékes hatóságként lép fel, azaz nemcsak ezen ellenőrző szervek jóváhagyásáért felelős, hanem felügyeletükért és szükség esetén jóváhagyásuk visszavonásáért is. A szervek felügyeletét a Bizottság éves jelentéseik és az akkreditációs szervük által kibocsátott értékelő jelentések felülvizsgálata útján végzi, ugyanakkor az ellenőrző szervek teljesítményét helyszíni vizsgálatok során is ellenőrizheti.

Gyorsan növekvő piac

Az utóbbi években az Unió ökológiai ágazata gyors fejlődésen ment át, különös tekintettel az érintett mezőgazdasági területre, a gazdasági szereplők számára és az ágazat piaci részesedésére. Az Unióban ökológiai gazdálkodás céljára használt összes mezőgazdasági terület a 2010. évi 9,1 millió hektárról 2016-ra 12 millió hektárra nőtt, ami 33%-os növekedést jelent. 2016-ban az ökológiai termelés céljára hasznosított uniós mezőgazdasági terület az összterület 6,7%-át tette ki. Ugyanezen időszak alatt az ökológia termékek kiskereskedelmi forgalma 18,1 milliárd euróról 69%-os növekedéssel 30,7 milliárd euróra emelkedett⁶ (lásd: 3. ábra)

Forrás: FiBL-AMI felmérések (2006–2018): Biogazdálkodási Kutatóintézet (FiBL), Frick, Svájc.

Az Unión kívülről importált ökológiai termékekről nem állnak rendelkezésünkre összevont statisztikai adatok. Néhány tagállam esetében rendelkezünk az ökológiai termékek piaci részesedésére vonatkozó adatokkal. 2017-ben például Franciaország az Unió második legnagyobb piacaként az országban fogyasztott összes ökológiai termék 15%-át importálta az Unión kívülről⁷.

Az ökológiai termékek növekvő mértékű globális kereskedelme maga után vonja azt, hogy az Unión belül és kívül előállított élelmiszereket egyaránt nagy távolságra szállítják. Az „ökológiai termelés” nem a „helyi termelés” szinonimája, igaz, az ökológiai termelésre vonatkozó új rendelet megfogalmazza azt a célkitűzést, hogy az ökológiai termelés során elő kell mozdítani a „rövid ellátási láncokat és a helyi termelést”⁸.

A fogyasztók a hagyományos termékhez viszonyítva az ökológiai termékekért magasabb, gyakran jelentősen magasabb árat fizetnek. Az áreltérés mértékét a fogyasztói kereslet, valamint a feldolgozási és forgalmazási költségek határozzák meg. A bejelentett adatok szerint az ártöbblet tanulmányonként és termékfajtánként jelentős eltérést mutat, és az ártöbbletnek csak egy része jut vissza a termelőkhöz.

Az ökológiai termelés pénzügyi támogatása az Európai Unióban

Az ökológiai gazdálkodást folytató uniós mezőgazdasági termelők speciális pénzügyi támogatásban részesülhetnek az uniós vidékfejlesztési szakpolitika keretében. Ez a minden gazdálkodó számára fizetett támogatást (konkrétan az alaptámogatási rendszer/egységes területalapú támogatási rendszer keretében kapott kifizetéseket, és a környezetbarátabbá válást ösztönző támogatást – amelyre az ökológiai gazdálkodók automatikusan jogosulttá válnak) egészíti ki. Az ökológiai gazdálkodást folytató mezőgazdasági termelőknek biztosított speciális kifizetés hektáronként nyújtott uniós és nemzeti támogatásból áll össze, és tagállamonként eltérő lehet. Az uniós támogatások 2015 és 2018 között elérték az évi átlag 700 millió eurót.

Az ökológiai termelés uniós jogi keretrendszere

A jelenlegi jogi keretet az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 2007. évi tanácsi rendelet⁹ határozza meg. A jogszabály felöleli az ökológiai ellátási lánc valamennyi szakaszát, így a gazdálkodást és az akvakultúrát, az élelmiszerek feldolgozását, forgalmazását, valamint a kiskereskedelmi tevékenységeket is¹⁰. Részletesebb szabályokat fektet le két végrehajtási rendelet¹¹.

A Bizottság 2014 márciusában új uniós ökológiai cselekvési tervet és új ökológiai szabályrendszerre vonatkozó jogalkotási javaslatot terjesztett elő. Az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló új rendeletet¹² 2018 júniusában tették közzé. Az új szabályozást 2021. január 1-jétől kell alkalmazni. Addig is a Bizottság a tagállamokkal és az érintett felekkel együttműködve felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat és a végrehajtási rendeleteket dolgoz ki és tesz közzé.

A kifejezetten ökológiai termelésre vonatkozó jogszabályokon kívül az ökológiai termelésből származó élelmiszereknek az általános élelmiszerjog¹³ előírásainak is meg kell felelniük. Az ökológiai termelés a hatósági ellenőrzésekről szóló, nemrégiben módosított¹⁴ rendelet¹⁵ hatálya alá tartozik. Az új rendelet rendelkezéseinek többségét 2019. december 14-től kell majd alkalmazni.

Az Európai Unió tagállamai, Izland és Norvégia élelmiszer-mintákban vizsgálják a növényvédőszer-maradék szintjét és a vizsgálat eredményeit eljuttatják az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósághoz (EFSA). A 2013., 2014. és 2015. évi mintákon alapuló, nemrégiben közölt jelentés¹⁶ arra a következtetésre jutott, hogy általánosságban a hagyományos módon előállított élelmiszerek mintái 44%-os arányban tartalmaztak egy vagy több számszerűsíthető mennyiségű maradékanyagot, míg az ökológiai élelmiszerek esetében a mérhető növényvédőszer-maradékkal rendelkező minták gyakorisága hétszer alacsonyabb volt (az ökológiai minták 6,5%-a; lásd még: 46. és 47. bekezdés). Az Európai Számvevőszék a közelmúltban tett közzé egy, az uniós élelmiszer-biztonsági szakpolitikáról szóló, a vegyi anyagok jelentette veszélyekre összpontosító különjelentést¹⁷.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

A 2012-ben közzétett korábbi különjelentésünk eredményei alapján a Bizottság saját értékelésében felminősítette az ökológiai termékek kontrollrendszeréhez kapcsolódó kockázatokat. Konkrétabban az importált termékek kontrollrendszeréhez kapcsolódó hírnévkockázatot „kritikusnak” értékelte, majd 2013-ban és 2014-ben fokozatosan csökkentette a kockázati szintet. Annak értékelésére, hogy a Bizottság orvosolta-e a feltárt hiányosságokat, továbbá annak érdekében, hogy még az új szabályozási keret pontos meghatározása előtt tudjunk ajánlásokat megfogalmazni (lásd: 21. bekezdés), úgy határoztunk, hogy hasznosulásvizsgálatot végzünk az általunk végzett ellenőrzés kapcsán, nagyobb figyelmet fordítva az ökológiai termékek behozatali rendszereire. Ennek alapján ellenőrzésünk központi kérdése az volt, hogy a fogyasztók jobban bíznak-e most az ökológiai termékek kontrollrendszereiben.

A fő ellenőrzési kérdés megválaszolásához elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy az Unióban előállított ökológiai termékek kontrollrendszere a korábbiakhoz képest nagyobb bizonyosságot nyújt-e a fogyasztók számára. Ennek során a Bizottság és a tagállamok által 2012 óta bevezetett fejlesztésekre összpontosítottunk. Elsősorban azt vizsgáltuk, hogy a Bizottság hogyan követi nyomon a tagállami kontrollrendszereket, a tagállamok hogyan felügyelik az ellenőrző szerveket, illetve hogy hogyan folyik a különféle szervek és hatóságok közötti információcsere.

Továbbá arra is kíváncsiak voltunk, hogy az Unióba behozott ökológiai termékek kontrollrendszere jelenleg nagyobb bizonyosságot nyújt-e a fogyasztók számára. Megvizsgáltuk az ökológiai termékek tekintetében jelenleg hatályban lévő két legfontosabb behozatali rendszert, a Bizottság eljárásait és azt, hogy hogyan teljesíti felügyeleti feladatait.

Végezetül megvizsgáltuk 2012. évi jelentésünk hasznosulását, ennek során elvégeztük az ökológiai élelmiszerek nyomonkövethetőségi ellenőrzését. Az eredményeket az utolsó szakaszban ismertetjük.

Az ellenőrzést 2017 decembere és 2018 júliusa között végeztük, amelynek során a következő forrásokból gyűjtöttünk bizonyítékokat:

• dokumentumok áttekintése, valamint az Európai Bizottság két főigazgatóságának (a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság [DG AGRI] és az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság [DG SANTE]) munkatársaival folytatott interjúk,
• dokumentumok áttekintése és a 9/2012. sz. különjelentéshez meglátogatott hat tagállam (Németország [Észak-Rajna–Vesztfália], Írország, Spanyolország [Andalúzia], Franciaország, Olaszország [Emilia-Romagna] és az Egyesült Királyság [Anglia]) képviselőivel tartott videokonferenciák,
• helyszíni ellenőrzések két tagállamban: Bulgáriában (ahol az ökológiai termelők száma az utóbbi években gyorsan nőtt) és Csehországban (ahol nagy az ökológiai gazdálkodásba bevont területek mérete),
• a norvég kontrollrendszer dokumentumainak áttekintése szoros együttműködésben az EFTA¹⁸ Felügyeleti Hatósággal,
• részvétel a DG SANTE két helyszíni ellenőrzésében, amelyeket a Mexikóban és Ukrajnában működő harmadik országbeli ellenőrző szerveknél végeztek,
• konzultációs ülések az uniós ökológiai ellenőrzési rendszerről az érdekelt felekkel, többek között a Biogazdálkodási Mozgalmak Nemzetközi Szövetségével (IFOAM), a Biogazdálkodási Kutatóintézettel (FiBL) és az Európai Ökológiai Tanúsítók Tanácsával (EOCC),
• az ellenőrzés témájához kapcsolódó tanulmányok áttekintése.

Észrevételek

Javult az Unióban előállított ökológiai termékek kontrollrendszerének felülvizsgálata

Az ökológiai termékek kontrollrendszerének felülvizsgálata kiemelkedő jelentőségű az Unióban, mivel az itt fogyasztott ökológiai termékek túlnyomó többségét itt is állítják elő (lásd többek között: 16. bekezdés). A 9/2012. sz. különjelentésünkben szereplő ajánlások alapján azt vártuk, hogy a Bizottság megerősíti a tagállami kontrollrendszerek nyomon követését, és a tagállami illetékes hatóságok megerősítik az ellenőrző szervek felett gyakorolt felügyeleti szerepüket. Ennek keretében harmonizálni kellett a meg nem felelés típusainak és az ebből következő szankcióknak a meghatározását. Ezen ajánlások hasznosulásvizsgálatának eredményeit a következő szakaszokban ismertetjük.

Javult a tagállami kontrollrendszerekre irányuló bizottsági monitoring

A 9/2012. sz. különjelentésünkben azt ajánlottuk, hogy a Bizottság erősítse meg a tagállami kontrollrendszerekre irányuló monitoringot helyszíni ellenőrzések révén és azáltal, hogy összegyűjti és megfelelően hasznosítja a szükséges adatokat és információkat (lásd még: Melléklet).

2012. évi jelentésünk idején azt tapasztaltuk, hogy a Bizottság 2004 óta nem végzett semmiféle, az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos ellenőrzést a tagállamokban. Jelentésünk nyomán a Bizottság újra megkezdte helyszíni ellenőrzéseit a tagállamokban. 2012 és 2018 vége között a DG SANTE 63 ökológiai gazdálkodással kapcsolatos ellenőrzést hajtott végre, amelyekből 28 uniós tagállamokban zajlott (lásd: 1. táblázat)¹⁹. A Bizottság (DG SANTE) 2015-ben közzétette a 2014 végéig végrehajtott 14 tagállami ellenőrzést felölelő áttekintő jelentését²⁰.

1. táblázat. A DG SANTE által 2012 és 2018 között a tagállamokban az ökológiai gazdálkodásra vonatkozóan elvégzett ellenőrzések (2018. december 10-i állapot)

* egyelőre nem áll rendelkezésre ellenőrzési jelentés.

Általánosságban a Bizottság megállapította, hogy az ellenőrző szervek felügyeletében és az egyedi ellenőrzések szintjében tapasztalt hiányosságok ellenére a tagállamok többségében jól szervezettek a kontrollrendszerek.

Górcső alá vettük a Bizottság módszertanát, jelentéseit és nyomonkövetési eljárásait. Megállapítottuk, hogy az ellenőrzések a megfelelő témákat érintették, az ellenőrzési folyamatot megfelelően dokumentálták és az ellenőrzés megállapításai hasznosultak. Ezenkívül még két olyan tagállamban (Csehország és Bulgária) tartottunk helyszíni ellenőrzést, amelyet a Bizottság 2014-ben, illetve 2015-ben vizsgált meg, és megerősítettük a bizottsági megállapítások relevanciáját. A Bizottság ellenőrzési jelentéseit a DG SANTE honlapján²¹ tették közzé.

Amennyiben az ökológiai termelésre vonatkozó uniós jogszabályokat nem megfelelően alkalmazzák, a Bizottság kötelezettségszegési eljárás indítását megelőző írásos figyelmeztetést (más néven „EU Pilot”) küldhet a tagállamnak, vagy kötelezettségszegési eljárást indíthat ellene. Az EU Pilot megkeresések jól használhatóak a tagállamokkal folytatott párbeszéd megkezdéséhez. 2012 óta a Bizottság 41 alkalommal küldött kötelezettségszegési eljárás indítását megelőző írásos figyelmeztetést 22 különféle tagállamnak²². Ezek az EU Pilot megkeresések átlagosan kilenc hónapig tartottak, így viszont a Bizottság elkerülhette a sokkal hosszadalmasabb kötelezettségszegési eljárások megindítását.

A Bizottság jól hasznosítja az ökológiai termeléssel foglalkozó bizottság (COP) üléseit, amely a tagállamok képviselőit foglalja magában és évente 5–7 alkalommal ül össze. Norvégia, Svájc és Izland megfigyelőként vesznek részt. Az üléseken folytatott megbeszélések egyik visszatérő témája a szabálytalanságok és a csalással kapcsolatos feltevések nyomon követése. Végezetül a Bizottság kezdeményezte az illetékes hatóságokkal és ellenőrző szervekkel, csalás elleni hatóságokkal és magánszférabeli szervezetekkel folytatott együttműködést és ezek képzését.

Az ellenőrző szervek tagállami felügyelete terén számos hiányosságot orvosoltak

Az ellenőrző szervek jóváhagyására és felügyeletére vonatkozó eljárások

A 9/2012. sz. különjelentésünkben azt ajánlottuk, hogy az illetékes hatóságok alkalmazzanak megfelelő és dokumentált eljárásokat az ellenőrző szervek jóváhagyására és felügyeletére (lásd még: Melléklet). Hasznosulásvizsgálatunk során megállapítottuk, hogy 2012 óta a helyzet javult, de maradt néhány hiányosság.

Az Európai Bizottság 2013-ban módosította a 889/2008/EK rendeletet²³, amelyben pontosította a tagállami illetékes hatóságokra vonatkozó jogi kereteket, és ezáltal segítette a tagállamokat abban, hogy teljesítsék a fent említett ajánlást. Az új rendelet többek között részletezi, hogy milyen típusú felügyeleti tevékenységeket kell végezniük az illetékes hatóságoknak az ellenőrző szervek kapcsán, és előírja számukra az ellenőrző szervek éves vizsgálatát is²⁴.

Az általunk vizsgált hat tagállam illetékes hatóságai lépéseket tettek a legutóbbi alkalommal feltárt hiányosságok többségének orvoslására. Néhány példa:

• a jogi keret módosításai (Németország, Spanyolország és Olaszország),
• az akkreditációs szervekkel folytatott együttműködés javítása (Írország, Franciaország, Egyesült Királyság és Németország),
• az ellenőrző szervek felügyeletére vonatkozó eljárások és iránymutatások javítása (Írország, Spanyolország, Franciaország és Egyesült Királyság),
• az illetékes hatóságok immár megvizsgálják, hogy az ellenőrző szervek rendelkeznek-e kockázatelemzési eljárásokkal a gazdasági szereplők ellenőrzése és az ellenőrök rotációs alapon működő kinevezése tekintetében.

Az említett változtatások némelyike csak nemrégiben zajlott le, ezért szükség van egy kis időre a teljes mértékű bevezetéshez. Ellenőrzésünk során a helyszínen nem vizsgáltuk a fenti intézkedések eredményességét.

Az előrelépés ellenére számos, a korábbi megállapításainkhoz kapcsolódó hiányosságot tártunk fel ezekben a tagállamokban, többek között az alábbiakat:

• Olaszországban az általunk vizsgált két ellenőrző szerv számos helyszíni ellenőrzést az év vége felé tartott meg, amikor az ellenőrzés kevésbé eredményes, legalábbis a növénytermesztők esetében.
• A tagállami hatóságoknak közzé kell tenniük az interneten a gazdasági szereplők és ökológiai tanúsítványaik frissített jegyzékét²⁵. Franciaországban néhány ellenőrző szerv nem teszi elérhetővé az interneten ezeket az információkat, ezáltal rontja az átláthatóságot és lassítja a nyomonkövethetőségi ellenőrzéseket.
• Az illetékes hatóság ellenőrzéseit Spanyolországban (Andalúzia) nem megfelelően dokumentálják.

2014-ben és 2015-ben az Európai Bizottság Csehországot és Bulgáriát ellenőrizte. E tagállamokban mi is tartottunk helyszíni ellenőrzést, és megállapítottuk, hogy tettek lépéseket kontrollrendszereik javítására. Bulgáriában azonban továbbra is hiányosságokat találtunk az ellenőrző szervek felügyelete terén:

• Az illetékes hatóság nem tárt fel bizonyos hiányosságokat éves ellenőrzése során (lásd még: 45. bekezdés és 1. háttérmagyarázat).
• A két vizsgált ellenőrző szerv esetében semmi sem támasztotta alá azt, hogy nem engedélyezett anyagok tekintetében vizsgálandó termékek esetében a gazdasági szereplők kiválasztása a rendelet előírásainak megfelelően kockázatalapú lenne.

A gazdasági szereplők meg nem felelése és a kapcsolódó végrehajtási intézkedések

A 9/2012. sz. különjelentésünkben megállapítottuk, hogy az ökológiai termelésre vonatkozó szabályok be nem tartása miatt kiszabott szankciókat tagállamonként, az egyes tagállamokon belül, sőt az egyes ellenőrző szerveken belül is eltérő módon alkalmazzák²⁶. Ezek összehangolásának előmozdítását javasoltuk. Hasznosulásvizsgálatunk során megállapítottuk, hogy jelentős mértékben javult a harmonizáció az ellenőrző szerveken és a tagállamokon belül, de uniós szinten ugyanez nem mondható el.

2013 óta²⁷ az illetékes hatóságoknak kötelességük a meg nem felelési típusok jegyzékének összeállítása, amelyet el kell küldeni az ellenőrző szerveknek is, hogy alkalmazni tudják azt. Egyelőre nem létezik olyan jogi kötelezettség, amely előírná a végrehajtási intézkedések (többek között szankciók) uniós szintű harmonizált jegyzékének összeállítását, de a Bizottság a tagállamokkal együttműködve nemrég kezdte meg az erre irányuló munkát. A Bizottság meghatározta a meg nem felelés ökológiai kontrollrendszerben leggyakrabban előforduló, súlyos típusait, és jelenleg információkat gyűjt az ezeknek megfelelő végrehajtási intézkedésekről.

Mostanra az ellenőrzésünk során felkeresett, illetve hasznosulásvizsgálatunk által érintett nyolc tagállam mindegyike rendelkezik a meg nem felelési típusok jegyzékével és a megfelelő végrehajtási intézkedésekkel²⁸, ami fontos lépést jelent a pontosítás és a harmonizáció irányában.

Bulgáriában azonban további pontosításra és megfelelő felügyeletre van szükség. Az ellenőrzésünk során felkeresett két ellenőrző szerv egyike úgy döntött, hogy nem alkalmaz bizonyos, a jegyzékben feltüntetett végrehajtási intézkedéseket, és egyikük sem alkalmazta a megfelelő intézkedést a nem engedélyezett anyagok jelenléte esetén. Felügyeleti tevékenysége során az illetékes hatóság erről nem számolt be.

A vegyi és egyéb anyagok használatára vonatkozó korlátozás²⁹ alkalmazása az ökológiai termelési módszerek egyik alapvető követelménye. A maradványvizsgálatot az ellenőrző szervek vagy az illetékes hatóságok végezhetik a nem engedélyezett anyagok jelenlétének kimutatására a késztermékben, de akár a levelekben vagy a talajban is. A 9/2012. sz. különjelentésünkben megállapítottuk, hogy az uniós szabályozás nem rendelkezik az ellenőrző szervek által elvégzendő laboratóriumi vizsgálatok minimális számáról, illetve hogy nincs harmonizált megközelítés arra vonatkozóan, hogy milyen intézkedéseket kell hozni, ha nem engedélyezett anyagok jelenlétére derül fény.

2013 óta az uniós szabályok előírják, hogy az ellenőrző szerveknek legalább hány mintát kell venniük és elemezniük³⁰. Az ökológiai termelésre vonatkozó új rendelet³¹ előírja az illetékes hatóságok vagy az ellenőrző szervek számára, hogy i. végezzenek vizsgálatot abból a célból, hogy megállapítsák az ilyen anyagok forrását és jelenlétük okait, valamint ii. a vizsgálat eredményének rendelkezésre állásáig ideiglenesen megtiltja az érintett termék felhasználását. A Bizottságnak 2024 végéig jelentést kell előterjesztenie, amelyben elemzi, hogy szükség van-e további harmonizálásra.

Az információcsere javult, de gyorsabb és átfogóbb is lehetne

A 9/2012. sz. különjelentésünkben arra a következtetésre jutottunk, hogy tagállamokon belüli, a tagállamok és a Bizottság közötti, valamint a tagállamok közötti információcsere egyelőre nem megfelelő (lásd még: Melléklet). Azt ajánlottuk, hogy a tagállamok biztosítsák a jogsértésekre és a szabálytalanságokra vonatkozó lényeges információk közvetlen, kétirányú áramlását az ellenőrző szervek és a kifizető ügynökségek között. Ezen túlmenően azt vártuk a Bizottságtól, hogy i. határozza meg a jogsértésekről és a szabálytalanságokról szóló bejelentések formáját és időzítését, ii. biztosítsa alkalmas intézkedésekkel, hogy a tagállamok teljesítsék jelentéstételi kötelezettségeiket és iii. vizsgálja felül a jogsértések és szabálytalanságok bejelentését szolgáló információs rendszert.

A Bizottság és a tagállamok számos intézkedést hoztak ajánlásunk végrehajtására:

• Az Európai Bizottság előírta a tagállamok számára, hogy az ökológiai ellenőrző látogatások eredményeit továbbítsák a kifizető ügynökségekhez³². Ez lényeges változtatás, mivel hatással lehet a mezőgazdasági termelők uniós támogatására (lásd még: 19. bekezdés). Az ellenőrzésünk során általunk vizsgált és felkeresett tagállamok/régiók már rendelkeznek kölcsönös értesítési rendszerekkel, igaz Franciaországban ezt a fajta kommunikációt csak részben valósították meg.
• Az Európai Bizottság 2013-ban kötelezővé tette az ellenőrző szervek számára, hogy haladéktalanul értesítsék az illetékes hatóságokat az ökológiai termékek ökológiai minősítését érintő meg nem felelésekről³³. Az általunk ellenőrzött tagállamok eljárásokat és időnként technológiai megoldásokat dolgoztak ki az ellenőrző szervek és az illetékes hatóságok között a meg nem felelés kapcsán folyó kommunikáció javítására. Ez a kommunikáció azonban nem mindig elég gyors (lásd: 1. háttérmagyarázat).
• Az Európai Bizottság azt is megszabta a tagállamok számára, hogy amennyiben szabálytalanságot találnak, haladéktalanul értesítsék a Bizottságot és a többi tagállamot a Bizottság online eszköze, az OFIS (Ökogazdálkodási Információs Rendszer) segítségével³⁴. A legutóbbi ellenőrzésünk óta a tagállamok kommunikációja felgyorsult, de továbbra is találtunk késedelmeket (lásd: 1. háttérmagyarázat).
• Az OFIS rendszeren keresztüli bejelentés nyilvántartásba vételét követően a Bizottság elvárja, hogy az érintett ország a szabálytalanság lehetséges okait kivizsgálva 30 napon belül választ adjon az OFIS-on keresztül³⁵. Korábbi ellenőrzésünk óta javultak a válaszadási idők. 2017-ben a válaszok 85%-a érkezett időben (2016-ban ez 60% volt).
• A tagállamoknak 2013 óta kötelező feltüntetni az ökológiai ágazatra és ellenőrzésekre vonatkozó adatokat a Bizottságnak elküldött éves élelmiszerbiztonsági jelentésekben³⁶. Az általunk elemzett jelentések többségében kifejezetten megemlítik az ökológiai termelést. Jelenlegi elemzésünk azonban azt is megerősíti, hogy néhány korábban azonosított hiányosság továbbra is tapasztalhatól³⁷ (lásd: 1. háttérmagyarázat).

A behozott ökológiai termékek kontrollrendszerének felügyeletével kapcsolatos kihívásokat részben orvosolták

Az ökológiai termékek uniós fogyasztásának csak viszonylag kis része származik importált termékekből (lásd többek között: 16. bekezdés). Az Unión kívülről behozott ökológiai termékeket kétféleképpen lehet tanúsítani:

• azon országok nemzeti szabályai értelmében, amelyekről a Bizottság elismerte, hogy olyan ökológiai elvekkel, termelési szabályokkal és kontrollrendszerekkel rendelkeznek, amelyek egyenértékűek az uniós szabályozásban lefektetettekkel³⁸ (a továbbiakban: egyenértékű harmadik országok);
• egyéb országok esetében olyan ellenőrző szervek által, amelyeket a Bizottság egyenértékű termelési szabályokon alapuló és kontrollrendszereket alkalmazó Unión kívüli ökológiai termelés tekintetében elismert³⁹ (a továbbiakban: egyenértékű ellenőrző szervek).

2018-ban 114 ország juttatott ökológiai termékeket az Unióba. A 4. ábra a 20 legtöbbet szállító országot mutatja, az egyenértékű harmadik országokat sötétkék szín jelöli. A behozott ökológiai termékek hozzávetőleg 87%-át egyenértékű ellenőrző szerv tanúsította.

Megjegyzés: Az egyenértékű harmadik országokat sötétkék szín jelöli.

* Norvégia és Svájc nem szerepel ezen a grafikonon, mivel a Bizottság kereskedelem-ellenőrzési és szakértői rendszere (TRACES) nem tartalmaz adatokat ezen országok exportjáról.

Forrás: Európai Számvevőszék a TRACES adatbázisából származó adatok alapján (tanúsítvány státusza = „első címzett nyilatkozata aláírva”)

Jelenleg tizenhárom egyenértékű harmadik ország létezik⁴⁰, amelyek az ökológiai termékek importjának 13%-át képviselik. Mindegyikük az ökológiai egyenértékűségről szóló megállapodást kötött a Bizottsággal. Az egyenértékű harmadik országokra 2014 óta nemzetközi kereskedelmi megállapodásokon alapuló új elismerési rendszer vonatkozik⁴¹. Az első ilyen megállapodást Chilével írták alá 2017-ben⁴² (lásd: 2. táblázat).

2. táblázat. Azon harmadik országok áttekintése, amelyek ökológiai egyenértékűségről szóló megállapodást kötöttek a Bizottsággal

A következő részekben minden egyes behozatali rendszerre vonatkozóan ismertetjük megállapításainkat az alábbi témákban:

• a Bizottság Unión kívüli ellenőrzései;
• információcsere;
• a Bizottság végrehajtási eljárásai.

Ezt követően áttérünk a tagállamok szerepére a behozott termékek tekintetében.

A Bizottság megkezdte Unión kívüli ellenőrzéseit, de a legtöbb egyenértékű ellenőrző szervet eddig még nem ellenőrizték

A 9/2012. sz. különjelentésünkben azt ajánlottuk, hogy a Bizottság biztosítsa az ökológiai termelés szempontjából egyenértékű harmadik országok jegyzékébe felvett országok megfelelő felügyeletét (lásd még: Melléklet). A Bizottságnak az egyenértékű ellenőrző szervek felügyeletéről is gondoskodnia kell⁴³.

Az ajánlásaink nyomán tett bizottsági intézkedések hasznosulásvizsgálata során megállapítottuk, hogy a Bizottság 2012 óta végez ellenőrzéseket az Unión kívül (lásd: 31. bekezdés), és hogy ezek jelenleg az ökológiai termelés ellenőrzésére rendelkezésre álló forrásai nagy részét felemésztik (lásd: 3. táblázat).

3. táblázat. A DG SANTE által 2012 és 2018 között harmadik országokban végrehajtott ellenőrzések

* Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244 (1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.

** Az ellenőrzés az ellenőrző szervek uniós székhelyén tartott dokumentumalapú vizsgálattal valósult meg.

Egyenértékű ellenőrző szervek

Az egyenértékű ellenőrző szervek székhelye ugyan gyakran az Unióban található, de tevékenységeik az egész világra kiterjednek. Az egyenértékű ellenőrző szervek felügyelete kihívást jelent a Bizottság számára, mivel az Unió tagállamaiban vagy egyenértékű harmadik országokban tartott ellenőrzésekkel ellentétben nem támaszkodhat az illetékes hatóság munkájára (lásd: 14. bekezdés).

2018. június végén 57 jóváhagyott egyenértékű ellenőrző szerv volt. Egy ellenőrző szervet egy vagy több harmadik ország tekintetében is elismerhetnek, így előfordul, hogy egyetlen szerv több mint 50 országért felel. Ez azzal jár, hogy nagy számú ellenőrző szerv – ország kombináció alakul ki, amelyeket a Bizottságnak jóvá kell hagynia és felügyelnie kell⁴⁴.

A Bizottság 2013-ban megkezdte az elismert egyenértékű ellenőrző szervek ellenőrzését, és 2018 végéig 25 ilyen vizsgálatot végzett⁴⁵, általában az ellenőrző szerv székhelyén és egy olyan harmadik országban, amely tekintetében az ellenőrző szervet elismerték. Becsléseink szerint a Bizottság által 2013 óta vizsgált ellenőrző szerv – ország kombinációk az e rendszer keretében behozott ökológiai termékek körülbelül egyharmadát fedik le. Ez azt jelenti, hogy akár évek is eltelhetnek anélkül, hogy a Bizottság helyszíni ellenőrzést tartson egy adott országban vagy ellenőrző szervnél (lásd: 2. háttérmagyarázat).

Az illetékes bizottsági részlegek és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) biztonsági tanácsait követve néha törlik vagy későbbre halasztják az egyes országokba (pl. Egyiptom, Mexikó) tervezett utazásokat. Ez érthető, viszont korlátot szab ezen országok felügyelete alapján a Bizottság által elérhető bizonyosság szintjének.

A bizottsági ellenőrzésekből következő megállapítások jól mutatják, hogy az egyenértékű ellenőrző szervek alapos és rendszeres felügyeletére van szükség. A Bizottság nyomon követi a megállapításokat, de hosszú időt vehet igénybe az ugyanazon országban működő különböző ellenőrző szervek hiányosságainak orvoslása. Ezzel kapcsolatban a 3. háttérmagyarázat szolgál példákkal.

Amikor az új ökológiai rendelet hatályba lép (lásd: 21. bekezdés), az egyenértékűségi rendszert 2021 és 2023 között fokozatosan egy olyan rendszerrel váltják fel, amelyben az ellenőrző szervek ökológiai szabványainak és a kontrollrendszereknek meg kell felelniük az uniós szabályoknak. Ez a megfelelésen alapuló megközelítés csökkenteni fogja a helyszíni vizsgálatok előkészítéséhez, illetve az új felvételi kérelmek és az éves jelentések vizsgálatához szükséges időt, mivel a Bizottságnak már nem kell értékelnie az érintett ellenőrző szerv ökológiai termelési szabványainak és kontrollrendszereinek az egyenértékűségét.

Egyenértékű harmadik országok

A Bizottság egyenértékű harmadik országokat érintő felügyelete javult legutóbbi ellenőrzésünkhöz képest. 2012 óta a Bizottság 10 ellenőrzést végzett nyolc egyenértékű harmadik országban (lásd: 3. ábra), és 2014-ben részt vett az Egyesült Államok ellenőrzési rendszerének társintézményi értékelésében. Az ezen időszak alatt nem ellenőrzött egyenértékű harmadik országok Új-Zéland, Japán és Dél-Korea, amelyek együttesen az uniós ökológiai import kevesebb mint 1%-áért felelősek, valamint Chile, amely csak 2017-ben írt alá megállapodást az Unióval.

Az ellenőrzések során komoly hiányosságokra derült fény. Sok esetben, amikor a Bizottság hasznosulásvizsgálatot végzett, megállapította, hogy az érintett országok korrekciós intézkedéseket hoztak (lásd: 4. háttérmagyarázat).

A Bizottság két EFTA-országban, Norvégiában⁴⁹ és Izlandon nem végezte el az ökológiai termékek kontrollrendszerének kockázatelemzését. Ezenkívül több mint nyolc évet vett igénybe, hogy végül 2017 márciusában beillesszék az uniós ökológiai rendeleteket⁵⁰ az EGT-megállapodásba⁵¹. 2018 októberében a Bizottság első alkalommal kísérte el az EFTA Felügyeleti Hatóságot az ökológiai termékek kontrollrendszerének vizsgálatára Norvégiába⁵².

Az információcsere javult, de a Bizottság általi hasznosítása jobb és gyorsabb is lehetne

A szabálytalanságokkal kapcsolatos információcsere

A Bizottság 2013-ban kiterjesztette az OFIS eszköz alkalmazási területét⁵³, hogy lehetővé váljon a behozott termékek szabálytalanságaival kapcsolatos információcsere a Bizottság, a tagállamok, az egyenértékű harmadik országok és az egyenértékű ellenőrző szervek között. A Bizottság eljárásokat fogadott el e szabálytalanságok nyomon követésére.

Az egyenértékű ellenőrző szervek rendszerén keresztül behozott termékek kapcsán jelentett szabálytalanságok tekintetében a nyomon követés fő szereplői a tagállami illetékes hatóságok. Ezek veszik fel a kapcsolatot az OFIS-on keresztül az illetékes ellenőrző szervvel, és addig kérnek további adatokat, amíg kielégítőnek nem találják az adott választ. Amennyiben a szabálytalanságok megszüntetésére nem tesznek lépéseket, az ellenőrző szervvel közvetlenül a Bizottság veszi fel a kapcsolatot.

Az egyenértékű harmadik országok rendszerének keretében behozott termékek esetében a Bizottság nyomon követi az OFIS révén érkezett értesítéseket. Mindazonáltal néhány esetben kevés bizonyítékot találtunk arra, hogy eredményes nyomonkövetés folyna.

Éves jelentések

Az OFIS eszköz segítségével az értesítések kapcsán végrehajtott információcsere mellett valamennyi egyenértékű ellenőrző szervnek⁵⁴ és harmadik országnak⁵⁵ éves jelentést kellene küldenie a Bizottságnak, amelyben leírja, hogyan valósította meg a kontrollrendszert. Az ellenőrző szervek éves jelentéseinek tartalmazniuk kell az akkreditációs szervtől érkezett legfrissebb értékelő jelentéseket.

A Bizottság, belső szabályai értelmében, az éves jelentéseket a beérkezéstől számított három hónapon belül köteles felülvizsgálni. Tíz, az ellenőrző szervek által benyújtott éves jelentést ellenőriztünk. Egy esetben semmiféle értékelést nem végeztek. A Bizottság mindössze három esetben tartotta be a jelentések felülvizsgálatára biztosított három hónapos határidőt, miközben három másik jelentés felülvizsgálata kilenc vagy több hónapot vett igénybe. Hasonló késedelmeket tapasztaltunk az egyenértékű harmadik országoktól beérkezett éves jelentések elemzésében is⁵⁶.

Más szervekkel és hatóságokkal folytatott együttműködés

Az egyenértékű ellenőrző szervek feletti felügyeleti munkája során a Bizottság az akkreditációs szervek értékelő jelentéseire is támaszkodik. 2017-ben és 2018-ban a Bizottság egyszeri találkozót szervezett az akkreditációs szervekkel. Arra az esetre azonban, ha a Bizottság a koordinált megközelítést eredményesebbnek ítélné az egyenértékű ellenőrző szervek felügyelete tekintetében, nincs hatályban olyan együttműködési megállapodás , amely lefektetné egy rendszeres információcsere feltételeit, lehetővé tenné a Bizottság számára azt, hogy hozzáférjen az éves értékelő jelentések alapjául szolgáló bizonyítékokhoz vagy elkísérje az akkreditációs szervet értékelései során.

Az Unióba exportáló gyártók gyakran más piacokon is értékesítik termékeiket. Következésképp az egyéb importáló országok által meghatározott ökológiai termelési szabályoknak is meg kell felelniük és ezek illetékes hatóságainak felügyelete alá is tartoznak. Mivel a Bizottság korlátozott erőforrással rendelkezik a beérkezett információk elemzésére (lásd: 68. és 69. bekezdés) vagy saját ellenőrzések végrehajtására (lásd: 57. és 58. bekezdés), de fokozhatja együttműködését az egyéb jelentős importáló országok hatóságaival a behozatalra irányuló felügyeletének javítása érdekében. Ebbe az irányba tett is néhány kezdeti lépést: 2016 óta rendszeresen többoldalú tárgyalásokat tart több harmadik országgal (Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Chile, Svájc, Japán és Dél-Korea). Szisztematikusabb együttműködési fórumok azonban egyelőre nem alakultak ki. A Bizottság többek között arra is törekszik, hogy előmozdítsa a jogsértésekre vonatkozó információk és a helyszíni ellenőrzésekről készült jelentések cseréjét, valamint a bizonyos országokban fennálló problémák közös értelmezésére irányuló megbeszéléseket.

A Bizottság általi végrehajtás nehézkesnek és hosszadalmasnak bizonyult, de a szabályok küszöbön álló módosítása révén gyorsabbá és eredményesebbé válhatnak

Egyenértékű ellenőrző szervek

Ha egy ellenőrző szerv nem nyújtja be kellő időben a Bizottságnak a kért információkat, ha nem tesz kiigazító intézkedéseket, vagy ha nem egyezik bele egy helyszíni vizsgálatba, a Bizottság felfüggesztheti vagy törölheti azt az elismert ellenőrző szervek jegyzékéből⁵⁷, illetve módosíthatja annak jellemzőit. A gyakorlatban a Bizottság hét ellenőrző szerv elismerését vonta vissza. Az ellenőrző szerv elismerésének visszavonására vonatkozó határozat meghozatala és a hatálybalépése között eltelt idő azonban átlagosan négy hónap volt. Ez idő alatt az ellenőrző szervek folytatták az ökológiai termékek tanúsítását és ellenőrzési tanúsítványokat állítottak ki ezen termékek exportjához. Az új rendelet értelmében⁵⁸ a Bizottságnak – kellően indokolt, rendkívül sürgős esetben – lehetősége lesz azonnal alkalmazandó végrehajtási aktusok elfogadására, az ellenőrző szervek elismerésének gyorsabb visszavonása érdekében.

Egyenértékű harmadik országok

Amennyiben egy harmadik ország illetékes hatósága nem hajlandó végrehajtani az ajánlásokat, vagy túllépi az ajánlás végrehajtására rendelkezésre álló határidőt, a Bizottság eltávolíthatja a harmadik országot az elismert harmadik országok jegyzékéről vagy módosíthatja az elismerés hatályát⁵⁹. A Bizottság mindeddig egyszer élt ezzel a lehetőséggel (lásd: 4. háttérmagyarázat).

A Chilével kötött 2017. évi kereskedelmi megállapodás (lásd: 52. bekezdés) magában foglal a szabályok érvényesítését segítő kommunikációs, ellenőrzési és vitarendezési mechanizmusokat⁶⁰.

Az ökológiai behozatal tagállami ellenőrzésének hiányosságai

Az uniós tagállamok fontos szerepet töltenek be a behozott termékek kontrollrendszerében: ők vizsgálják meg a behozott termékeket és ők ellenőrzik az importőröket.

Az ökológiai behozatal tagállami ellenőrzése

A tagállamok kötelesek ellenőrizni az Unióba importált termékeket, mielőtt azok szabad forgalomba kerülnének az Európai Unióban⁶¹. Dokumentumalapú ellenőrzéseket kell végezniük és kockázatértékelésük alapján egyéb fizikai ellenőrzéseket is végezhetnek (például a csomagolás és a címkézés ellenőrzése vagy mintavételezés elemzés és laboratóriumi vizsgálat céljából). Ezt követően a tagállami hatóságok az ellenőrzések eredménye alapján hitelesíthetik a vonatkozó ellenőrzési tanúsítványt (COI) (lásd még: 84. bekezdés).

A behozott termékek ellenőrzésére vonatkozó közös megközelítés kidolgozása érdekében a Bizottság együttműködhet a tagállamokkal. 2015 decemberében például a Bizottság az Ukrajnából és egyes szomszédos országokból érkező szállítmányokkal kapcsolatban korábban feltárt számos szabálytalanságra reagálva iránymutatásokat tett közzé a kiegészítő hatósági ellenőrzésekről. Ezeket az iránymutatásokat a tagállamok is elfogadták és évente felülvizsgálják. Jelenleg Ukrajnára, Kazahsztánra és az Oroszországi Föderációra kell őket alkalmazni.

Hiányosságokat tártunk fel három tagállam által a behozott ökológiai termékeken végrehajtott ellenőrzésekben (lásd: 5. háttérmagyarázat).

Ezen túlmenően a tagállamok, kockázatalapú megközelítést alkalmazva rendszeresen kötelesek ellenőrizést végrehajtani valamennyi importált (ökológiai vagy nem ökológiai) termék tekintetében az élelmiszerlánc különböző pontjain⁶². Ezekről az ellenőrzésekről évente nyújtanak be jelentést a Bizottságnak. A Számvevőszék egy 12 tagállam éves jelentéseiből vett mintát elemzett. Egyikben sem szerepelt konkrét információ a behozott ökológiai termékeken végzett hatósági ellenőrzésekről. Ezek hiányában a Bizottság nem tudhatja, milyen ellenőrzéseket végeztek a behozott ökológiai termékeken és azok milyen eredménnyel zárultak.

Az importőrök ellenőrzése a tagállamokban

Az ellenőrző szervek felügyelete révén a tagállamok ellenőrizhetik, hogy az importőrök által végzett eljárások és vizsgálatok megfelelőek-e. A Számvevőszék 2012. évi különjelentésében megállapította, hogy az ellenőrző szervek által az importőröknél végzett ellenőrzések gyakran hiányosak. Jelenlegi ellenőrzésünk során ellenőriztük e megállapítás hasznosulását, és arra a következtetésre jutottunk, hogy néhány tagállamban továbbra is fennáll ez a helyzet (lásd még: 6. háttérmagyarázat).

A nyomonkövethetőség javult, bár néhány hiányosság továbbra is tapasztalható

Az általános élelmiszerjog értelmében az élelmiszer- és takarmányipari vállalkozásoknak a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás minden szakaszában biztosítaniuk kell a nyomonkövethetőséget. Képesnek kell lenniük azon vállalkozások azonosítására, amelyek számára termékeiket szállítják és vissza kell tudniuk követni az élelmiszer-ellátási láncból származó információkat a közvetlen beszállítóig⁶³. Ez minden élelmiszertípusra érvényes.

Az ökológiai termékek esetében a nyomonkövethetőség szintjének meg kell haladnia az általános élelmiszerjogban meghatározott követelményeket. Mivel nincs analitikai módszer egy termék ökológiai jellegének megállapítására, a nyomonkövethetőségnek lehetővé kell tennie a termék ökológiai minősítésének igazolását az ellátási lánc minden szintjén. A nyomonkövethetőségi vizsgálat célja, hogy i. az összes érintett gazdasági szereplőt azonosítsa, ii. ellenőrizze ökológiai tanúsításukat, és iii. ha a termék nem felel meg az előírásoknak, vissza lehessen követni a forrásig és el lehessen határolni a problémát, így megelőzve azt, hogy az érintett termék eljusson a fogyasztókhoz.

9/2012. sz. különjelentésünkben ismertettük egy ökológiaitermék-mintán végrehajtott nyomonkövethetőségi ellenőrzésünket. A számvevők arra a következtetésre jutottak, hogy a tagállamok illetékes hatóságai nehezen tudják biztosítani, hogy az ökológiai termékek nyomon követhetőek legyenek a hatáskörükbe tartozó területen, és hogy a nyomon követés még nehezebbé válik a határokon átlépő termékek esetében. Ajánlásunk szerint fokozni kell az ellenőrzéseket így biztosítva, hogy a piaci szereplők teljesítsék a nyomonkövethetőségre vonatkozó szabályozási követelményeket, és a Bizottságnak tisztáznia kell a különböző szereplők feladatait és felelősségi köreit (lásd még: Melléklet).

Az Unión belül javult a nyomonkövethetőség, de nem minden termelőt lehet nyomon követni

A Bizottság intézkedéseket hozott ajánlásaink végrehajtására. Az élelmiszerek és takarmányok behozatalát nyomon követő online eszközét, a TRACES-t (kereskedelem-ellenőrzési és szakértői rendszer) kiegészítette az ökológiai behozatal moduljával⁶⁴. 2017 októbere óta a behozott ökológiai termékek valamennyi szállítmánya tekintetében az ellenőrző szerveknek elektronikus ellenőrzési tanúsítványokat (COI) kell kibocsátaniuk, amelyek a szállítmányokat kísérik. A TRACES-COI modult az ökológiai termékek nyomonkövethetőségének javítása és az ökológiai behozatalra vonatkozó átfogóbb statisztikai adatok biztosítása érdekében vezették be.

A Bizottság (DG SANTE) a tagállamokban tartott ellenőrzéseinek keretében felkéri az illetékes hatóságokat, hogy végezzenek nyomonkövethetőségi ellenőrzést két ökológiai terméken (amelyeket a Bizottság ellenőrző csoportja választ ki). Az Unión kívülről származó összetevők esetében az ellenőrzés kizárólag az Unión belüli mozgásokra terjed ki.

Ellenőrzésünkhöz 105 terméket választottunk ki, és felkértük 18 tagállam illetékes hatóságát és a Bizottságot a következőkre:

1. kövessék nyomon a terméket a termelőig (adott esetben az uniós határon túlra is);
2. bocsássák rendelkezésre valamennyi érintett piaci szereplő esetében azt az ökológiai tanúsítványt, amely a termék kezelésének/termelésének/feldolgozásának időpontjában érvényes volt.

A nyomonkövethetőségi ellenőrzés eredményei jobbak lettek mint a 2012. évi jelentésünkhöz az Unióból származó termékekre vonatkozóan végzett ellenőrzés eredményei (lásd: 5. ábra), és hozzávetőleg megegyeztek a behozott termékekre vonatkozóan végzett ellenőrzés eredményeivel. Számos termék továbbra sem követhető vissza a mezőgazdasági termelőig.

Forrás: Európai Számvevőszék.

A nyomonkövethetőségi ellenőrzések különféle okokból néha nehézkesek és hosszadalmasak, többek között az alábbiak miatt:

1. az ellátási lánc összetettsége;
2. problémák az ökológiai tanúsítványok valódiságának értékelésében olyan különféle uniós adatbázisok használata miatt, amelyek tartalmilag nem összehangoltak és igénybevételük nem praktikus, ha a piaci szereplő ellenőrző szerve nem ismert;
3. a tagállamok egyes illetékes hatóságai közötti koordináció hiánya.

A mintánkban szereplő néhány termék nyomon követése több mint három hónapot vett igénybe. Meg nem felelés esetén a lassú nyomonkövethetőség kedvezőtlen hatással van a reagálási képességre és annak megelőzésére, hogy az érintett termékek eljussanak a fogyasztókhoz.

A nyomonkövethetőségi ellenőrzésünk a címkézéssel és a tanúsítványokkal kapcsolatos problémákat tárt fel

A nyomonkövethetőségi ellenőrzés számos olyan további megállapítást vont magával, amelyek hátrányosak az ellenőrzési rendszer megbízhatóságára nézve, többek között a következőket:

• A termék ökológiai címkéjén helytelenül feltüntetett származási hely (lásd: 7. háttérmagyarázat);
• Az ellenőrző szerv vizsgálati jelentése hiányos, ezáltal több harmadik ország nagy számú termelési és feldolgozó egységét kevéssé megbízhatóvá teszi (lásd: 8. háttérmagyarázat).

Következtetések és ajánlások

Az ökológiai termékek kontrollrendszerét uniós rendeletek határozzák meg. E rendszer célja, hogy a fogyasztók ökológiai termékek vásárlásakor biztosak lehessenek abban, hogy az ellátási lánc valamennyi szintjén uniós vagy azzal egyenértékű szabályokat alkalmaztak. Ennek attól függetlenül is így kell lennie, hogy a terméket az Unióban állították-e elő vagy importálták. Megállapítottuk, hogy legutóbbi ellenőrzésünk óta a kontrollrendszer javult és ajánlásainkat általánosságban végrehajtották (lásd: Melléklet), ennek ellenére maradt még néhány kihívás.

Az Unióban előállított – és nagyrészt uniós fogyasztásra szánt – ökológiai termékek tekintetében a Bizottság és a tagállamok orvosoltak a korábbi jelentésünkben megállapított számos hiányosságot.

A 2012-ben kiadott jelentést követően a Bizottság folytatta tagállami helyszíni vizsgálatait, és többségüket már be is fejezte. Úgy véljük, hogy ezt a munkát megfelelően elvégezték és az ajánlásokat hasznosították. A bizottsági ellenőrzések számos hiányosságot feltártak és arra késztették a tagállamokat, hogy korrekciós intézkedéseket hozzanak. Ellenőrzései mellett a Bizottság koordinációs és képzési kezdeményezéseket tett, valamint gyakran találkozik a tagállamokkal, hogy megvitassák a szabálytalanságok és csalással kapcsolatos feltevések nyomon követését (31–35. bekezdés).

Az általunk ellenőrzött tagállami illetékes hatóságok lépéseket tettek kontrollrendszereik javítására. A hasznosulásvizsgálatunk által érintett hat tagállam a legutóbbi alkalommal feltárt hiányosságok többségét orvosolta a jogi keret módosításával, az akkreditációs szervekkel folytatott koordináció javításával vagy az ellenőrző szervek felügyeletére vonatkozó jobb iránymutatások kidolgozásával (38. bekezdés). Az általunk vizsgált nyolc tagállam rendelkezésére áll egy ellenőrző szervek által alkalmazható jegyzék a szabálytalanságokról és a megfelelő végrehajtási intézkedésekről (köztük a szankciókról is) (44. bekezdés). Továbbra is találtunk a korábbi észrevételeinkhez kapcsolódó hiányosságokat 40. és 41. bekezdés). Megállapítottuk továbbá, hogy az Unión belül egyelőre nem egységes a végrehajtási intézkedések használata és néhány tagállamban hosszadalmas és hiányos a jelentéstétel (43., 45. és 49. bekezdés).

1. ajánlás. A tagállami kontrollrendszerek és jelentéstétel fennmaradó hiányosságainak az orvoslása

Javasoljuk, hogy a Bizottság:

1. kövesse nyomon a tagállamok kontrollrendszerében feltárt, továbbra is fennálló hiányosságokat;
2. a tagállamokkal folytatott megbeszélések és végrehajtási jogi aktusok elfogadása révén törekedjen a szabálytalanságok és jogsértések, valamint a megfelelő végrehajtási intézkedések harmonizáltabb fogalommeghatározására;
3. nyújtson útmutatást az illetékes hatóságoknak arra vonatkozóan, hogy hogyan javíthatják beszámolóikat, többek között az éves jelentéseikben lévő információhiány pótlásával.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2020.

Az Unióban fogyasztott ökológiai élelmiszer csak kisebb része származik behozatalból. Az Unióba behozott ökológiai termékek több mint 80%-át tanúsítja egyenértékű ellenőrző szerv. A fennmaradó mennyiséget egyenértékű harmadik országokból importálják. A Bizottság 2012 óta végrehajtott vizsgálatai során az egyenértékű harmadik országok többségét ellenőrizte (62. bekezdés). Megkezdte továbbá a harmadik országokban az egyenértékű ellenőrző szervekre és tevékenységeikre irányuló helyszíni vizsgálatokat. Az eddigi vizsgálatok az egyenértékű ellenőrző szervek által tanúsított behozatal közel harmadát érintő rendszerekre terjedtek ki (57. és 58. bekezdés). Az egyenértékű ellenőrző szervek felügyelete kihívást jelent a Bizottság számára, mivel ez az illetékes hatóság, és nem támaszkodhat egy másik illetékes hatóság munkájára, mint például a tagállamok vagy az azzal egyenértékű harmadik országok esetében. Amikor a Bizottság hiányosságokat tár fel, akkor ezek orvoslása az ugyanazon országban működő különböző ellenőrző szerveknél jelentős időt vehet igénybe (60. bekezdés).

A Bizottság – ellenőrzéseinek nyomon követésén túlmenően – módszeresen elemzi az egyenértékű ellenőrző szervektől és az egyenértékű harmadik országoktól kapott éves jelentéseket is. Gyakran azonban késlekedik ezen értékelés elvégzésével (69. bekezdés). Megállapítottuk, hogy a Bizottság az akkreditációs szervek jelentéseire támaszkodik, de nincs hatályban olyan hivatalos együttműködési megállapodás, amely lefektetné egy rendszeres információcsere feltételeit vagy lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy összehangolja a felügyeletet az akkreditációs szervekkel (70. bekezdés). A számvevők megállapították, hogy a Bizottság csak most kezdte meg az ökológiai termékek behozatala felügyeletének terén feltárni a szinergiák lehetőségét egyéb jelentős importpiacok (Egyesült Államok, Kanada, Chile, Svájc, Japán és Dél-Korea) illetékes hatóságaival (71. bekezdés).

A behozatali kontrollrendszerek tekintetében a Bizottság általi végrehajtás nehézkes és hosszadalmas folyamat, de új szabályokat vezettek be a végrehajtás gyorsabbá és eredményesebbé tételére. A Bizottságnak lehetősége lesz azonnal alkalmazandó végrehajtási aktusokat elfogadni annak érdekében, hogy az egyenértékű ellenőrző szerv elismerését gyorsabban visszavonhassa (72. bekezdés). Az egyenértékű harmadik országok tekintetében a jövőbeli kereskedelmi megállapodások – a Chilével kötött kereskedelmi megállapodás mintájára – kommunikációs, ellenőrzési és vitarendezési mechanizmusokat is magukban foglalhatnak (74. bekezdés).

A tagállamoknak ugyancsak feladata, hogy megvizsgálják a behozott ökológiai termékeket, és az ellenőrző szervek felügyelete révén ellenőrizzék, hogy az importőrök által végzett eljárások és vizsgálatok megfelelőek-e. A Számvevőszék hiányosságokat állapított meg a beérkező szállítmányok vizsgálata terén, és rámutatott, hogy néhány tagállamban az ellenőrző szervek továbbra is hiányosan ellenőrzik az importőröket (75–80. bekezdés).

2. ajánlás. A behozatal felügyeletének javítása jobb együttműködés révén

Javasoljuk, hogy a Bizottság:

1. javítsa az egyenértékű ellenőrző szervek feletti felügyeletét, többek között az akkreditációs szervekkel és a többi jelentős importpiac illetékes hatóságával folytatott együttműködés megerősítése révén;
2. késedelem nélkül értékelje az egyenértékű ellenőrző szervek és az egyenértékű harmadik országok éves jelentéseit;
3. adjon ki iránymutatást a tagállamok számára arra vonatkozóan, hogy miként kell egyedi ellenőrzéseket végezni az ellenőrző szervek által az importőrök és az importált ökológiai termékek felett gyakorolt felügyelete terén.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2020.

Újabb nyomonkövethetőségi ellenőrzést végeztünk annak felmérésére, hogy az ökológiai termékeket vissza lehet-e követni az mezőgazdasági termelőig, és a termék ökológiai minősítése bizonyítható-e az ellátási lánc valamennyi szakaszán. Az eredmények javulást mutatnak az előző ellenőrzéshez képest, különösen az Unión belül. Továbbra sem lehet valamennyi terméket nyomon követni a mezőgazdasági termelőig (86. és 87. bekezdés). Megállapítottuk, hogy jelenleg az uniós ellenőrző szervek többsége olyan online adatbázist működtet, amely tartalmazza az összes piaci szereplő ökológiai tanúsítványát. Ezek az adatbázisok azonban tartalmilag nem összehangoltak és használatuk nem egyszerű, ha a piaci szereplőt ellenőrző szerv nem ismert (88. bekezdés). Az importált termékek nyomonkövethetősége javulhatna, ha az online adatbázisok az Unión kívüli szolgáltatók számára is hozzáférhetőek lennének.

3. ajánlás. Teljesebb körű nyomonkövethetőségi ellenőrzések végrehajtása

Javasoljuk, hogy a Bizottság:

1. a behozott termékekre vonatkozó felügyeleti tevékenysége során végezzen az Unió határain túlnyúló nyomonkövetési ellenőrzéseket, és az eredményeket használja fel az ellenőrző szervekre és harmadik országokra vonatkozó vizsgálatok vagy eseti ellenőrzések célzottabbá tételére;
2. az illetékes hatóságokkal együttműködve elemezze azok nyomonkövethetőségi vizsgálatainak eredményeit a hiányosságok és a lehetséges korrekciós intézkedések azonosítása érdekében;
3. javítsa az ökológiai tanúsítványokra vonatkozó adatok határokon átnyúló hozzáférhetőségét, és írja elő, hogy a harmadik országok ellenőrző szervei online közöljék tanúsítványaik jegyzékét.

Ajánlott megvalósítási határidők: a) és b) esetében 2020, c) esetében 2024.

A jelentést 2019. február 13-i luxembourgi ülésén fogadta el a Nikolaos MILIONIS számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara.

a Számvevőszék nevében

Klaus-Heiner Lehne
elnök

Glosszárium

Akkreditációs szerv: közigazgatási vagy magánszerv, amely hivatalosan elismeri, hogy egy adott ellenőrző szerv jogosult harmadik felek ökológiai szabványok szerinti vizsgálatára és tanúsítására.

Egyenértékű: ugyanazon célok megvalósítása és ugyanazon elvek érvényesítése olyan szabályok alkalmazása révén, amelyek a megfelelés tekintetében azonos szintű garanciát nyújtanak.

Egyenértékű ellenőrző szerv: valamely harmadik országban működő ellenőrző szerv, amelyről a Bizottság elismerte, hogy az Unióban alkalmazottakkal egyenértékű ökológiai szabályokat és ellenőrzési intézkedéseket érvényesít.

Egyenértékű harmadik ország: olyan harmadik ország, amelyről a Bizottság elismerte, hogy az Unióban alkalmazottakkal egyenértékű ökológiai szabályokat és ellenőrzési intézkedéseket érvényesít.

Ellenőrző szerv: valamely tagállamban a magánszférában tevékenykedő független harmadik fél, illetve közigazgatási szervezet (jogszabályokban úgy is mint ellenőrző hatóság), amely az ökológiai termelés területén ellenőrzést és tanúsítást végez.

Gazdasági szereplő: ökológiai termékeket előállító, tároló, feldolgozó, szállító, exportáló vagy importáló magánszemély vagy üzleti vállalkozás.

Illetékes hatóság: az adott tagállam (vagy harmadik ország) azon központi hatósága, amely az ökológiai termelés területén elvégzendő hivatalos ellenőrzések megszervezésében illetékes, vagy bármely egyéb olyan hatóság, amelyre e hatáskört átruházták.

OFIS: Ökogazdálkodási Információs Rendszer – a Bizottságnak az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos információk kezelésére szolgáló informatikai rendszere. Lehetővé teszi a) az uniós tagállamok, Norvégia, Izland és a Bizottság közötti elektronikus adatcserét, illetve b) a közadatok terjesztését az európai polgárok és gazdasági szereplők számára.

TRACES: TRAde Control and Expert System (kereskedelem-ellenőrzési és szakértői rendszer) – a Bizottságnak az állatok, a sperma és az embriók, élelmiszerek Unión belüli kereskedelmére és behozatalára vonatkozó egészségügyi követelmények nyomon követésére szolgáló online irányítási eszköze. A TRACES-t a 90/425/EGK tanácsi irányelv értelmében a 2004/292/EK bizottsági határozattal vezették be.

Végjegyzetek

¹ Az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről, valamint a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 150., 2018.6.14., 1. o.) (1) preambulumbekezdése, amely kis mértékben módosította az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. június 28-i 834/2007/EK tanácsi rendelet (HL L 189., 2007.7.20., 1. o.) (1) preambulumbekezdését.

² A Tanács 2092/91/EGK rendelete (1991. június 24.) a mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről (HL L 198., 1991.7.22., 1. o.).

³ Az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 834/2007/EK tanácsi rendelet (2007. június 28.) (HL L 189., 2007.7.20., 1. o.) (3) preambulumbekezdése.

⁴ DG AGRI: Az ökológiai ágazat ellenőrző szerveinek és ellenőrző hatóságainak jegyzéke (2018.8.14.) elérhető az alábbi internetcímen: http://ec.europa.eu/agriculture/ofis_public/r8/ctrl_r8.cfm?targetUrl=home&lang=hu

⁵ Az EFTA-tagországok közül kizárólag Norvégia és Izland alkalmazza az ökológiai termelésre vonatkozó uniós jogszabályokat. Az Unióval fennálló kapcsolatukat az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás szabályozza, az ökológiai termelés e megállapodás hatályába tartozik. Ennek értelmében a Norvégiából és Izlandról származó ökológiai termékek szabadon mozoghatnak az Unióban.

⁶ https://statistics.fibl.org/europe/key-indicators-europe.html

⁷ http://www.agencebio.org/le-marche-de-la-bio-en-france

⁸ (EU) 2018/848 rendelet, (17) preambulumbekezdés.

⁹ 834/2007/EK tanácsi rendelet.

¹⁰ HL L 189., 2007.7.20., 1. o.

¹¹ A Bizottság 889/2008/EK rendelete (2008. szeptember 5.) az ökológiai termelés, a címkézés és az ellenőrzés tekintetében az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK tanácsi rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról (HL L 250., 2008.9.18., 1. o.), valamint
a Bizottság 1235/2008/EK rendelete (2008. december 8.) a 834/2007/EK tanácsi rendeletben az ökológiai termékek harmadik országból származó behozatalára előírt szabályozás végrehajtására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról (HL L 334., 2008.12.12., 25. o.).

¹² (EU) 2018/848 rendelet.

¹³ Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveinek és követelményeinek meghatározásáról, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).

¹⁴ Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/625 rendelete (2017. március 15.) az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állategészségügyi és állatjóléti szabályok, a növényegészségügyi szabályok és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, továbbá a 999/2001/EK, a 396/2005/EK, az 1069/2009/EK, az 1107/2009/EK, az 1151/2012/EU, a 652/2014/EU, az (EU) 2016/429 és az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1/2005/EK és az 1099/2009/EK tanácsi rendelet, valamint a 98/58/EK, az 1999/74/EK, a 2007/43/EK, a 2008/119/EK és a 2008/120/EK tanácsi irányelv módosításáról, és a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 89/608/EGK, a 89/662/EGK, a 90/425/EGK, a 91/496/EGK, a 96/23/EK, a 96/93/EK és a 97/78/EK tanácsi irányelv és a 92/438/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) (HL L 95., 2017.4.7., 1. o.).

¹⁵ Az Európai Parlament és a Tanács 882/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről (HL L 165., 2004.4.30., 1. o.).

¹⁶ Monitoring data on pesticide residues in food: results on organic versus conventionally produced food (Az élelmiszerekben található növényvédőszer-maradékokra vonatkozó ellenőrzési adatok: az ökológiai és a hagyományos módon előállított élelmiszerek összehasonlításának eredményei) – EFSA (http://www.efsa.europa.eu/publications).

¹⁷ 2/2019 sz. különjelentés: „Vegyi anyagok jelentette veszélyek az élelmiszerekben: az uniós élelmiszer-biztonsági politika védi ugyan a fogyasztókat, de kihívásokkal szembesül”.

¹⁸ Európai Szabadkereskedelmi Társulás. Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc által alkotott kormányközi szervezet.

¹⁹ Ezenkívül a Bizottság öt olyan ellenőrzést hajtott végre, amelyek az ökológiai termékekben található növényvédőszer-maradékra összpontosítottak (Németországban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban 2015-ben, illetve Finnországban és Spanyolországban 2016-ban).

²⁰ Áttekintő jelentés: Ökológiai termelés és a tagállamok. DG (SANTE)/2015–8950-MR.

²¹ http://ec.europa.eu/food/audits-analysis/audit_reports/index.cfm

²² 21 írásos figyelmeztetés témája megegyező volt (késői bejelentések az Ökogazdálkodási Információs Rendszerben), ezért ezeket csoportosan kezelték.

²³ A 392/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet a 889/2008/EK rendeletet az illetékes hatóságok általi felügyeletről szóló fejezettel (9. fejezet) egészítette ki.

²⁴ A 92c. és 92e. cikkek.

²⁵ A 889/2008/EK rendelet 92b. cikke.

²⁶ A 9/2012. sz. különjelentés (35)–(37) bekezdése.

²⁷ A 392/2013/EU rendelet a 889/2008/EK rendeletet a 92d. cikkel egészítette ki.

²⁸ A rendelet értelmében a jegyzéknek tartalmaznia kell legalább a nem megfelelés azon típusait, amelyek hatással vannak a termék ökológiai minősítésére, valamint a megfelelő szankciókat. Egyes tagállamokban (Bulgária, Írország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság) a jegyzék olyan apróbb meg nem feleléseket is tartalmaz, amelyek nem befolyásolják a termék ökológiai minősítését.

²⁹ Többek között bizonyos növényvédő szerek, GMO-k, műtrágyák, takarmány-adalékanyagok, technológiai segédanyagok vagy tisztító- és fertőtlenítőszerek.

³⁰ A 889/2008/EK rendelet 65. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a minták számának el kell érnie legalább az adott szerv ellenőrzése alá tartozó gazdasági szereplők számának 5%-át.

³¹ Az (EU) 2018/848 rendelet 29. cikke.

³² A 392/2013/EU rendelettel módosított 889/2008/EK rendelet 92. cikkének (6) bekezdése.

³³ A 392/2013/EU rendelettel módosított 889/2008/EK rendelet 92. cikkének (4) bekezdése.

³⁴ Másik tagállamból származó termékeket érintő szabálytalanságok (a 392/2013/EU rendelettel módosított 889/2008/EK rendelet 92a. cikkének (1) bekezdése), illetve amennyiben a szabálytalanság másik tagállam számára is következményekkel jár, az adott tagállamból származó termékeket érintő szabálytalanságok is (az (EU) 2018/1584 rendelettel módosított 889/2008/EK rendelet 92a. cikkének (1a) bekezdése).

³⁵ A 392/2013/EU rendelettel módosított 889/2008/EK rendelet 92a. cikkének (4) bekezdése.

³⁶ A 392/2013/EU rendelettel módosított 889/2008/EK rendelet 92f. cikke, valamint XIIIb. és XIIIc. melléklete.

³⁷ A 9/2012. sz. különjelentés (43) bekezdése.

³⁸ Az 1235/2008/EK rendelet 7–9. cikke.

³⁹ Az 1235/2008/EK rendelet 10–12. cikke.

⁴⁰ Az 1235/2008/EK rendelet III. mellékletének legutóbbi módosítása: az (EU) 2018/949 bizottsági végrehajtási rendelettel felveszik Chilét a III. mellékletbe.

⁴¹ Az (EU) 2018/848 rendelet 47. cikke.

⁴² Az Európai Unió és a Chilei Köztársaság közötti, az ökológiai termékek kereskedelméről szóló megállapodás (HL L 331., 2017.12.14., 4. o.).

⁴³ A 834/2007/EK rendelet 33. cikkének (3) bekezdése.

⁴⁴ Néhány esetben ugyanaz az ellenőrző szerv különböző országokban különböző szabványokat alkalmaz.

⁴⁵ Ezen ellenőrzések a 2018 júniusának végéig jóváhagyott 57 ellenőrző szervből 17-re terjednek ki.

⁴⁶ DG(SANTE) 2018–6392 (http://ec.europa.eu/food/audits-analysis/audit_reports/details.cfm?rep_id=3998).

⁴⁷ India (2012): http://ec.europa.eu/food/audits-analysis/audit_reports/details.cfm?rep_id=3059; India (2015: http://ec.europa.eu/food/audits-analysis/audit_reports/details.cfm?rep_id=3641.

⁴⁸ Svájc (2013): http://ec.europa.eu/food/audits-analysis/audit_reports/details.cfm?rep_id=3215.

⁴⁹ Az Eurostat adatai alapján Norvégia az Unió piacára szállító harmadik legnagyobb élelmiszer-exportőr. Ezen belül az ökológiai élelmiszerek arányára vonatkozóan nem áll rendelkezésünkre konkrét adat.

⁵⁰ A Tanács 834/2007/EK rendelete és a kapcsolódó végrehajtási rendeletet.

⁵¹ Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 1994 januárja óta az uniós tagállamokat és a három EGT-tag EFTA-államot – Izland, Liechtenstein és Norvégia – egységes piacon egyesíti, amelyet „belső piac” néven is említenek.

⁵² http://www.eftasurv.int/press--publications/press-releases/internal-market/norway-needs-to-adjust-control-system-of-organic-production

⁵³ A 125/2013/EK rendelet módosította az 1235/2008/EK rendelet 15. cikkét.

⁵⁴ Az 1235/2008/EK tanácsi rendelet 12. cikke (1) bekezdésének b) pontja.

⁵⁵ A 834/2007/EK rendelet 33. cikkének (2) bekezdése.

⁵⁶ A hat elemzett esetből háromban a felülvizsgálat több mint kilenc hónappal a dokumentumok kézhezvétele után történt meg.

⁵⁷ Az 1235/2008/EK rendelet 12. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 12. cikkének (2) bekezdése.

⁵⁸ Az új (EU) 2018/848 ökológiai rendelet 46. cikkének (9) bekezdése.

⁵⁹ Például töröl egy termékkategóriát az elismerésből.

⁶⁰ A releváns információk kölcsönös cseréje (6. cikk), a szakértői értékelések lehetősége (7. cikk), az ökológiai termékekkel foglalkozó vegyes bizottság létrehozása (8. cikk) és a vitarendezéssel kapcsolatos rendelkezések (9. cikk).

⁶¹ Az 1235/2008/EK rendelet 13. cikkének (2) és (4) bekezdése, valamint V. mellékletének 20. mezője.

⁶² A 882/2004/EK rendelet 15. cikkének (1) és (2) bekezdése.

⁶³ „Egy lépést előre, egy lépést hátra” megközelítésként is említik.

⁶⁴ A TRACES-t a 90/425/EGK tanácsi irányelv értelmében a 2004/292/EK bizottsági határozattal vezették be.

A számvevőszéki csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a jelentést a fenntartható természetierőforrás-gazdálkodásra szakosodott, Nikolaos Milionis számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara fogadta el. Az ellenőrzést Nikolaos Milionis számvevőszéki tag vezette, Ioulia Papatheodorou korábbi kabinetfőnök, Kristian Sniter jelenlegi kabinetfőnök, Matteo Tartaggia, a kabinet attaséja, Michael Bain ügyvezető, Els Brems feladatfelelős, valamint Blanka Happach, Greta Kapustaite és Radostina Simeonova számvevők támogatásával. Nyelvi támogatás: Miroslava Chakalova-Siddy, Marek Riha és Fiona Urquhart.

Balról jobbra: Michael Bain, Blanka Happach, Nikolaos Milionis, Matteo Tartaggia, Greta Kapustaite, Kristian Sniter.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2019

© Európai Unió, 2019

Az olyan fényképek és más anyagok felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek szerzői jogainak nem az Európai Unió a tulajdonosa, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: +32 22999696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

INFORMÁCIÓKAT KERES AZ EU-RÓL?

Online
Az Europa portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
Az EU Bookshopból uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: (https://op.europa.eu/hu/publications). Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.