A bankszektoron belüli pénzmosás elleni küzdelemre irányuló uniós fellépések széttagoltak, végrehajtásuk pedig nem megfelelő

Összefoglalás

I

A pénzmosás során a bűncselekményekből származó jövedelmet – illegális eredete elleplezése végett – beszivárogtatják a rendes gazdaságba, és ezáltal „legitimizálják”. Európán belül az Europol a gyanús ügyletek értékét több száz milliárd euróra becsüli – ami az uniós bruttó hazai termék (GDP) 1,3%-ának felel meg. Globális szinten ugyanez becslések szerint megközelíti a világ GDP-jének 3%-át.

II

Az Unió 1991-ben fogadta el az első pénzmosási irányelvét – amelyet legutóbb 2018-ban aktualizált –, hogy fellépjen a pénzmosásból adódóan a belső piacot fenyegető veszélyekkel szemben, és a későbbiekben megelőzze a terrorizmus finanszírozását. A pénzmosási irányelv eredményessége a tagállami szintű végrehajtástól függ.

III

Szerepet játszik több uniós szerv is. A Bizottság kidolgozza a szakpolitikát, nyomon követi az átültetést, valamint kockázatelemzéseket végez. Az Európai Bankhatóság (EBH) elemzéseket készít, kivizsgálja az uniós jog megsértésének eseteit, és részletes szabályokat állapít meg a felügyeleti szervek és az ágazat számára. Az EBH jogi megbízatását és hatáskörét a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem (AML/CFT) terén 2020-ban jelentősen kibővítették. Az Európai Központi Bank (EKB) az euróövezeti bankok prudenciális felügyelete során figyelembe veszi a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás (ML/TF) kockázatát, és 2019 óta a nemzeti felügyeleti szervekkel is megosztja a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemhez kapcsolódó, releváns és szükséges információkat.

IV

Tekintettel a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni uniós szakpolitika jelentőségére és a jelenlegi reformlendületre, úgy döntöttünk, ellenőrzést végzünk a szakpolitika hatékonyságának és eredményességének egyes aspektusairól. Jelentésünk célja az érdekelt felek tájékoztatása és ajánlások megfogalmazása a szakpolitika fejlesztésének és végrehajtásának további támogatása érdekében. Megvizsgáltuk az e területre vonatkozó uniós intézkedéseket, különös hangsúlyt helyezve a bankszektorra, és arra a kérdésre kerestük a választ, hogy megfelelően hajtják-e végre az uniós intézkedéseket

V

Összességében megállapítottuk, hogy a pénzmosás/terrorizmusfinanszírozás megelőzése érdekében végrehajtott intézkedések és az azonosított kockázatok elleni fellépés tekintetében uniós szinten intézményi széttagoltság és gyenge koordináció tapasztalható. A gyakorlatban a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemhez kapcsolódó felügyelet még mindig nemzeti szinten történik, az uniós felügyeleti keret – amely biztosítaná az egyenlő feltételeket – pedig továbbra sem megfelelő.

VI

A Bizottság köteles listát közzétenni azokról az Unión kívüli országokról („harmadik országok”), amelyek pénzmosási kockázatot jelentenek a belső piacra nézve. Hiányosságok voltak a listán szereplő harmadik országokkal való kommunikáció tekintetében, és az Európai Külügyi Szolgálat nem működött együtt ezekkel. Továbbá az Unió mindeddig nem fogadott el önállóan készített listát a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országokról. A Bizottság a belső piacra vonatkozóan kétévente kockázatértékelést is végez. Ez a kockázatértékelés nem jelzi az idők során bekövetkező változásokat, nem vizsgál földrajzi szempontokat, és nem rangsorolja eredményesen a kockázatokat.

VII

Megállapítottuk, hogy a Bizottság lassan végezte el az irányelvek tagállami átültetésének értékelését, mivel a tagállamok részéről nem volt megfelelő a kommunikáció, a Bizottság pedig kevés erőforrással rendelkezett. Az Európai Bankhatóság munkatársai alaposan kivizsgálták az uniós jog potenciális megsértésének eseteit, ám bizonyítékot találtunk arra, hogy felügyeleti tanácsánál lobbitevékenység zajlott a tanácskozási folyamat során. Megállapítottuk továbbá, hogy az Európai Központi Banknál megfelelően elindult az információk megosztása a nemzeti AML/CFT felügyeleti szervekkel, noha egyes döntéshozatali eljárások lassúak voltak. A tagállami gyakorlatok eltérő volta miatt a felügyeleti szervek igen eltérő minőségű anyagokat osztottak meg; az EBH jelenleg dolgozik iránymutatásai aktualizálásán.

VIII

Ajánlásaink a Bizottságnak:

1. állapítson meg világosabb kockázati rangsort a pénzmosás/terrorizmusfinanszírozás terén, és tartsa a kapcsolatot az Európai Külügyi Szolgálattal a listán szereplő harmadik országok vonatkozásában;
2. lehetőség szerint alkalmazzon inkább rendeleteket, mint irányelveket;
3. vezessen be keretrendszert az uniós jog megsértésével kapcsolatos kérelmek benyújtásához.

IX

Ajánlásaink az Európai Bankhatóságnak:

1. vezessen be szabályokat annak megelőzése érdekében, hogy a felügyeleti tanács tagjai igyekezzenek befolyásolni más tagokat tanácskozásaik során;
2. adjon ki iránymutatásokat a nemzeti és az uniós szintű felügyeleti szervek közötti harmonizált információcsere elősegítésére.

X

Ajánlásaink az Európai Központi Banknak:

1. vezessen be hatékonyabb belső döntéshozatali eljárásokat;
2. változtasson felügyeleti gyakorlatain, mihelyt megjelenik az Európai Bankhatóság iránymutatása.

XI

A közelgő jogalkotási reform alkalmat kínál a Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács számára, hogy kezeljék a feltárt hiányosságokat, és orvosolják az uniós AML/CFT keretrendszer széttagoltságát.

Bevezetés

Mi a pénzmosás?

01

Pénzmosás a szerencsejátéktól kezdve az árukereskedelmen át az ingatlanvásárlásig a gazdaság bármely szegmensében előfordulhat. A pénzmosás elkövetőinek azonban egy adott pillanatban rendszerint igénybe kell venniük a bankrendszert, különösen amikor az illegális jövedelmet konvertálják és mozgatják (ez az úgynevezett „rétegzés”). A pénzmosás működését részletesebben az 1. ábra mutatja be. Az Eurostat legújabb számadatai¹ szerint az uniós tagállamok több mint felében a bejelentett gyanús ügyletek több mint 75%-a csakugyan hitelintézetektől érkezett. A bankszektoron belüli megelőző intézkedések tehát eredményes eszközként szolgálhatnak a pénzmosás körének megtöréséhez.

02

A pénzmosáshoz kapcsolódó veszély a terrorizmus finanszírozása is, lásd: 1. háttérmagyarázat. A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás (ML/TF) elleni küzdelmet célzó szakpolitikák kapcsolódnak egymáshoz, és általában ugyanazon eszközökkel lépnek fel, „a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem” (AML/CFT) címszó alatt.

A pénzmosással szembeni fellépést szolgáló közpolitika

03

A pénzmosás megelőzésére és szankcionálására irányuló nemzeti AML politikák az 1970-es évekre nyúlnak vissza. Globális szinten e tekintetben a legfontosabb szerv a kormányközi Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF), amelyet a G7 hozott létre 1989-ben, párizsi székhellyel. Az FATF 39 tagja között megtalálható az Egyesült Államok, Oroszország és Kína, valamint az Európai Bizottság és 14 uniós tagállam.

04

A Pénzügyi Akció Munkacsoport feladata szabványok megállapítása, és a pénzmosás, a terrorizmusfinanszírozás, valamint a nemzetközi pénzügyi rendszer integritását fenyegető egyéb kapcsolódó veszélyek elleni eredményes fellépés előmozdítása. Iránymutatásai jelenleg a pénzügyi intézmények számára meghatározott megelőző intézkedésekre, valamint a szabályozó, a felügyeleti és a bűnüldöző szervek ajánlott hatásköreire terjednek ki. Az FATF keretében működik a „kölcsönös értékelések” (MER) rendszere: a tagok időszakosan partneri felülvizsgálatot végeznek egymás között, értékelve, hogy megfelelően ültetik-e át a gyakorlatba a szabványokat és az ajánlásokat. Az Unió nem helyez olyan mértékben hangsúlyt a nemzeti szintű végrehajtás partneri felülvizsgálatára, mint az FATF megközelítése.

05

Az Unió 1991-ben az FATF szabványai alapján pénzmosási irányelvet fogadott el (AMLD-irányelv), hogy megakadályozza a bűnözőket abban, hogy kihasználják a tőke belső piacon belüli szabad mozgásában rejlő lehetőségeket, valamint hogy harmonizálja a pénzmosás elleni küzdelemre irányuló tagállami fellépéseket. Azóta az Unió – az FATF szabványainak fejlődése nyomán – négyszer aktualizálta a pénzmosási irányelvet, minden esetben szigorítva a szabályokon. Ez azt is tükrözte, hogy globális szinten egyre inkább felismerték a pénzmosás, valamint a pénzmosók által alkalmazott új technikák káros hatásait, miközben egyéb büntetőjogi jogszabályok révén erősítették a keretrendszert. A jogi kerettel kapcsolatban további információk találhatók az I. mellékletben.

06

Az Unióban a pénzmosással kapcsolatos bűncselekmények büntetőeljárás alá vonása és üldözése a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik, ők pedig eltérő bűnüldözési szabályokat és szankciókat alkalmaznak. Az FATF többi országa közül az Egyesült Államok általában véve szigorúbb rendszert követ a pénzmosással kapcsolatos szabályok és szankciók végrehajtása terén, és az elmúlt években lefolytatott jogi eljárásokban nagy összegű bírságokat és egyéb szankciókat róttak ki az Egyesült Államokban működő uniós bankokra. További részletekért lásd: IV. melléklet.

Az Európai Unió és tagállamok felelősségi körei

07

Az uniós AML/CFT keretrendszer mindeddig nagyrészt az EUMSZ 114. cikke szerinti irányelvekben testesült meg. Ez eltér a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos jogalkotás egyéb területeitől, ahol általánosabbá vált a hibrid, rendeleteket és irányelveket egyidejűen alkalmazó megközelítés. A pénzmosás, illetve a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem tekintetében az uniós szervek kidolgozzák a szakpolitikát, iránymutatást nyújtanak és felügyeletet biztosítanak; a jogszabályok végrehajtása azonban a tagállamok feladata. Nem létezik egyetlen közös uniós szintű AML/CFT felügyelet. A kijelölt nemzeti AML/CFT felügyeleti szervek feladata annak biztosítása, hogy a pénzmosás/terrorizmusfinanszírozás elleni szabályok által érintett pénzügyi és egyéb intézmények eleget tegyenek kötelezettségeiknek, illetve korrekciós intézkedések meghozatala, amennyiben ez nem történik meg. Ilyen intézkedések lehetnek a pénzbüntetések és az üzleti tevékenységre vonatkozó korlátozások. A pénzügyi intézmények emellett kötelesek jelenteni tagállamuk pénzügyi információs egységei felé is a gyanús tevékenységeket, lásd még: 2. ábra.

08

Az Egyesült Államoktól eltérően az Unió egyetlen ágazatra vonatkozóan sem rendelkezik egységes pénzmosási felügyelettel. Minden egyes tagállamban van egy vagy több felügyelet, amely hatáskörrel rendelkezik a bankok, illetve az egyéb „kötelezett szolgáltatók” felügyeletére. Az uniós szervek közvetlen hatáskörei korlátozottak. A felügyeleti szervek egymástól igen eltérően járnak el, ami a tagállamok közötti egyenlőtlen bánásmódhoz vezethet². Az Egyesült Államokban az elsődleges AML/CFT szabályozó szerv a Pénzügyi Bűncselekményekkel foglalkozó Hálózat (Financial Crimes Enforcement Network, FinCEN), amely bankok, pénzügyi intézmények és magánszemélyek tevékenységét is nyomon követi. A FinCEN intézkedései globális hatályúak, mivel megtilthatja az Egyesült Államokon kívül működő bankoknak, hogy levelezőbanki kapcsolatot tartsanak fenn egyesült államokbeli bankokkal, amennyiben észszerű okok alapján arra a következtetésre jut, hogy valamely bank elsődleges pénzmosási problémát jelent³.

09

A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni uniós politikát a Bizottságon belül a Pénzügyi Stabilitás, a Pénzügyi Szolgáltatások és a Tőkepiaci Unió Főigazgatósága (DG FISMA)⁴ koordinálja. A Bizottság feladata, hogy rávilágítson az uniós pénzügyi rendszer tekintetében fennálló kockázatokra, és megfelelő ajánlásokat tegyen az érintett érdekelt feleknek. Felelős még a szakpolitika kialakításáért, valamint annak biztosításáért, hogy a tagállamokban átültessék és végrehajtsák az uniós jogszabályokat. A Bizottság tehát kulcsszerepet tölt be egy szilárd uniós AML/CFT keretrendszer létrehozásának elősegítésében. Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és az Europol szintén szerepet játszik a pénzmosással, illetve terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos releváns információk Bizottság számára történő megszerzésében.

10

Az uniós pénzügyi szektoron belül a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem irányítása, összehangolása és nyomon követése 2020 óta az Európai Bankhatóság (EBH) feladata. Ezt megelőzően e hatóság tevékenysége csak a bankszektorra – többek között szabályozási eszközök, például iránymutatások, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás kockázatairól szóló vélemények és jelentések kidolgozására – terjedt ki. Az EBH emellett hatáskörrel rendelkezik arra is, hogy kivizsgálja ezzel kapcsolatban az uniós jog nemzeti felügyeleti szervek általi esetleges megsértésének eseteit. Az EBH felügyeleti vagy végrehajtási hatáskörökkel nem rendelkezik.

11

Az euróövezet nagy bankjainak prudenciális felügyeletéért az Európai Központi Bank (EKB) felelős. Az EKB számára egyre fontosabb kérdést jelentenek a pénzmosással/terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos kockázatok prudenciális vonatkozásai, mivel e kockázatok kihívásokhoz vezethetnek a felügyelet terén, és reputációs kockázatnak teszik ki az ágazat egészét. Az EKB 2019 óta a pénzmosással és a terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos megfontolásokat is beépíti az általa végzett prudenciális felügyeletbe, amelyre a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás (SREP) révén kerül sor. Az EBH és más európai felügyeleti hatóságok támogatásával az EKB mintegy 50 AML/CFT felügyeleti szervvel írt alá megállapodást az információcseréről, amely információkat az EKB felügyelői értékelik, beépítik prudenciális felügyeleti tevékenységükbe, és szükség esetén meghozzák a megfelelő prudenciális intézkedéseket.

12

Az Europol feladata a tagállamok támogatása a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával szembeni küzdelemben. A legfontosabb uniós szereplőket a 2. ábra mutatja be.

A szakpolitika aktuális helyzete

13

Az uniós AML/CFT struktúráról szóló jelenlegi szakpolitikai vita egyik legfontosabb szempontja az, hogy nincs központi uniós AML/CFT felügyelet, és hogy ez miként vezet egyenlőtlen feltételekhez⁵.

14

2020 májusában a Bizottság közlemény⁶ formájában több pillérből álló cselekvési tervet fogadott el a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatban, és emellett közzétette a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosításának felülvizsgált módszertanát is. A Bizottság javasolni fogja egy egységes szabálykönyv bevezetését, és a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem egységes felügyeleti szervének létrehozását. Később a javaslatot túlnyomórészt az Európai Parlament is támogatta⁷.

15

A Tanács 2020 novemberében következtetéseket adott ki⁸, amelyek határozottan támogatják ezeket a szakpolitikai célokat. Az előző bekezdésben említett pillérek beillesztéséről szóló jogalkotási javaslatok 2021 közepén várhatóak a Bizottságtól.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

16

Tekintettel a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni szakpolitika Unión belüli jelentőségére, a bankszektoron belüli közelmúltbeli, nagy horderejű pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási ügyekre és a reform iránti jelenlegi hajlandóságra, úgy döntöttünk, ellenőrzést végzünk a szakpolitika hatékonyságának és eredményességének aspektusairól. Jelentésünk célja az érdekelt felek tájékoztatása és ajánlások megfogalmazása a szakpolitika fejlesztésének és további végrehajtásának támogatása érdekében.

17

Az ellenőrzés során vizsgált legfontosabb kérdés az volt, hogy megfelelően hajtják-e végre a pénzmosás elleni uniós intézkedéseket a bankszektorban. Bár ellenőrzésünk középpontjában a bankszektor állt, a következtetések más ágazatok pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos politikái esetében is relevánsak lehetnek. A pénzügyi információs egységeket nem vontuk be ellenőrzésünk körébe. Az alkérdések a következők voltak:

• Készít-e olyan listát az Unió a harmadik országokról, amelyben meghatározza az Unió tekintetében fennálló egyedi fenyegetéseket?
• Megfelelően értékelte-e a Bizottság a belső piacot érintő pénzmosási kockázatokat?
• Megfelelően értékelte-e a Bizottság az uniós jogszabályok nemzeti jogszabályokba történő átültetését?
• Időben és eredményesen lépett-e fel a Bizottság és az EBH az uniós AML/CFT jogszabályok potenciális megsértésének eseteiben?
• Hatékonyan beépítette-e az EKB a pénzmosással, illetve a terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos kockázatokat a bankok prudenciális felügyeletébe, és hatékonyan megosztotta-e az információkat a nemzeti felügyeleti szervekkel?

18

Az ellenőrzött intézmények a Bizottság (elsősorban DG FISMA), az Európai Bankhatóság (EBH) és az Európai Központi Bank (EKB) voltak. Az észrevételeket az EKSZ-szel is egyeztettük. Ezen túlmenően elektronikus felmérést végeztünk a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel foglalkozó szakértői csoport (EGMLTF) 27 tagállama körében. A felmérés a pénzmosással, illetve a terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos politika nemzeti szintű végrehajtásával kapcsolatos szempontokat érintett, ideértve a kockázatértékelést és az átültetést. 20 országból kaptunk válaszokat. Jelentésünk különböző pontjain hivatkozunk a felmérés eredményeire. Ezenkívül interjúkat készítettünk négy tagállam olyan állami hatóságaival, amelyek részt vesznek a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni politikában és felügyeletben. Ezek a hatóságok méretük, elhelyezkedésük és a felmerülő pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázatok szerint kerültek kiválasztásra. Több szakaszban a tagállamok vagy bankok egy mintájának felhasználásával végeztünk részletes munkát; kiválasztásuk szempontjait a vonatkozó szakaszokban ismertetjük. Előzetes észrevételeinket egy szakértői testülettel is megvitattuk.

19

Ellenőrzési kritériumainkat az FATF⁹ és a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság¹⁰ által meghatározott nemzetközi szabványok alapján állítottuk össze. Felhasználtuk emellett a jelenleg hatályos jogi keretet (a pénzmosási irányelv, a tőkekövetelményekről szóló irányelv, az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet és az EBH-rendelet) és az EBH vonatkozó iránymutatásait is. Az EBH tevékenységét illetően adott esetben összehasonlító teljesítményértékelést végeztünk saját egyedi eljárási szabályainak alapul vételével. Az átültetés tekintetében a Bizottság minőségi jogalkotási iránymutatásaira támaszkodtunk. A Bizottság által végzett kockázatértékelést illetően a vonatkozó kockázatértékelési standardokat alkalmaztuk.

Észrevételek

A kockázatos harmadik országokról készített uniós lista nem igazodik az Uniót érintő potenciális fenyegetésekhez

20

A Bizottság jogilag köteles meghatározni, hogy melyek azok az Unión kívüli országok, amelyeknek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó nemzeti rendszereit olyan stratégiai hiányosságok jellemzik, hogy az veszélyt jelent az Unió pénzügyi rendszerére nézve¹¹. A Bizottság „felhatalmazáson alapuló jogi aktus”¹² révén fogadja el a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok listáját. Ha a Bizottság ilyen harmadik országot¹³ azonosít, akkor az Unión belüli kötelezett szolgáltatók (beleértve a bankokat) haladéktalanul kötelesek jóval szigorúbb intézkedéseket (és konkrétan fokozott átvilágítást) alkalmazni, amikor a listán szereplő országon belüli magánszemélyekkel és cégekkel foglalkoznak. Ennek célja a belső piac megfelelő működésének védelme és a tisztára mosott pénz Unióba történő beáramlásának korlátozása. Az Uniónak több mint 200 országot és területet kell vizsgálnia. Ha egy országot felvesznek a listára, az késedelmekhez és költségekhez vezethet az ezen országokkal üzletelni kívánó uniós cégek és polgárok üzleti tevékenységei tekintetében, és ugyanez fordítva is igaz. Egy másik lehetséges következmény a kockázatmentesítés, vagyis hogy egy adott cég a szabályozásból eredő terhek miatt stratégiailag kivonul egyes piaci szegmensekből.

21

A vonatkozó normák alapján értékeltük, hogy hatékony és eredményes-e a Bizottság által a harmadik országok listájának elkészítésénél alkalmazott eljárás.

A Bizottság hatékony módszerrel gyűjtötte össze a harmadik országok listájának elkészítéséhez szükséges információkat, de akadályt jelentett, hogy nem volt időben együttműködés az EKSZ részéről

22

A pénzmosási irányelv kötelezi a Bizottságot, hogy megbízható és naprakész információforrásokat vegyen figyelembe értékeléseinek elkészítésekor, beleértve a harmadik országok AML/CFT keretrendszereit. Első lépésként a Bizottság 2018 júliusában szolgálati munkadokumentumot fogadott el és tett közzé, amely bemutatta a harmadik országbeli joghatóságok meghatározásához alkalmazandó munkafolyamatot¹⁴ („a 2018. évi módszertan”).

23

A módszertan a pénzmosási irányelv követelményeire, valamint az FATF szabványaira, módszertanára és bevált gyakorlatokra épül. Emellett az FATF listázási eljárását veszi alapul a harmadik országokkal kapcsolatos uniós szakpolitikához, kiegészítve az Europol és az EKSZ által összegyűjtött országspecifikus hírszerzési információkkal. A kiindulópont a legfrissebb kölcsönös értékelés (MER), amelyet az FATF vagy egy illetékes regionális szerv készít el. A Bizottság megközelítése némileg eltér az Egyesült Államokétól. Az Egyesült Államok több különböző kockázat szintet határoz meg a harmadik országokra nézve, és a hangsúlyt a szankciókra helyezi.

24

A Bizottság egyéb listázási eljárásokat is alkalmaz, amelyek voltaképpen az Unión kívülről érkező, pénzmosással, illetve terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos fenyegetésekre vonatkoznak, ideértve konkrétan az adózási szempontból nem együttműködő joghatóságok listáját, valamint a korlátozó intézkedések (szankciók) listáját. Ezeket a III. melléklet hasonlítja össze. Mind az adózásra, mind a szankciókra vonatkozó lista azt hivatott ösztönözni, hogy változás következzen be az Unión kívül, míg a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem esetében a harmadik országok listája elsődlegesen defenzív jellegű. E két másik lista tanácsi határozatok eredménye.

25

A módszertan (lásd: 22. bekezdés) szerint a Bizottság köteles információkat gyűjteni az Europoltól és az EKSZ-től, mivel ezek rendelkeznek idevágó szakértelemmel, többek között – az EKSZ esetében – a harmadik országok pénzmosási, illetve terrorizmusfinanszírozási kockázatára vonatkozó országspecifikus információkat gyűjtenek. A megalapozó tanulmány és a rangsorolás során a Bizottság hivatalosan információkat kért az Europoltól és az EKSZ-től a harmadik országok azonosításával kapcsolatban.

26

Az 1. táblázat szemlélteti, hogyan jár el a Bizottság a harmadik országok listájának elkészítésekor és aktualizálásakor.

27

Az Europol időben és következetesen biztosította a Bizottság számára a megalapozó tanulmányhoz és a rangsoroláshoz szükséges információkat. Az EKSZ kezdetben nem adta meg a Bizottság által írásban kért információkat, hanem csak később vett részt a folyamatban. A folyamat hatékonyságát csökkentette, hogy nem álltak rendelkezésre országspecifikus információk akkor, amikor azt eredetileg kérték.

28

Emellett problémák merültek fel a harmadik országokkal történő együttműködés vonatkozásában is. A módszertan kötelezte a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy összehangoltan működjön közre, és biztosítsa, hogy az érintett harmadik országot teljeskörűen és időben tájékoztassák a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásáról. Nem találtunk arra utaló bizonyítékot, hogy ezt alaposan elvégezték volna.

29

A Bizottság a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok listáját felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján fogadja el. Ez arra kötelezi a Bizottságot, hogy elfogadás előtt konzultáljon a tagállamok képviselőiből álló szakértői csoportokkal.

30

A Bizottság a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel foglalkozó szakértői csoporton keresztül kommunikált a Tanáccsal, és információt kért az országok kockázati profiljainak elkészítésével, az AML/CFT értékelésekkel, valamint a felhatalmazáson alapuló jogi aktus tervezetével kapcsolatban. Az egyes országok kockázati profiljának elkészítéséről és az AML/CFT értékelésekről („országadatlapok”) folytatott 2018. novemberi konzultáció során (lásd: 1. táblázat) a tagállamok közel fele releváns észrevételeket nyújtott be a Bizottsághoz.

A bizottsági értékelések hiánytalanok, de nagymértékben támaszkodtak az FATF jelentéseire

31

A módszertan szerint a Bizottságnak minden egyes értékelt ország esetében országprofilt kell készítenie, amelyben leírja a fenyegetéseket és a kockázatokat, valamint hogy – nyolc alapelem vizsgálata alapján – átfogóan értékelje az érintett harmadik ország hiányosságainak szintjét.

32

Tíz országból álló mintánk elemzése alapján megállapítottuk, hogy a Bizottságnak eredményesen sikerült összegyűjtenie a harmadik országok kockázataival kapcsolatos információkat, és az értékeléseihez használt egyedi országprofilokká rendezni ezeket. Általában véve az országprofilok a legtöbb esetben hiánytalan és releváns információkat tartalmaztak, és belső, valamint nyilvánosan elérhető információforrásokból állították össze őket. Ugyanakkor ezek nagymértékben támaszkodnak az FATF módszertanának alkalmazásával készült kölcsönös értékelésekre, amelyek némelyike akár tízéves is lehet.

33

A Bizottság módszertana nem rendel az egyes alapelemekhez súlyozást vagy pontozási kritériumokat, így a joghatóságok kiválasztása végső soron a szakértői megítélésen alapul. Mintánkban ennek ellenére nem tártunk fel következetlenséget abban, hogy mely joghatóságokat választott ki a Bizottság, illetve melyeket nem.

Elsőre nem sikerült önálló uniós listát összeállítani a harmadik országokról, így a jelenleg alkalmazott uniós lista megegyezik az FATF listájával

34

A Bizottság 2019. február 13-án felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, amelyben 23 kiemelt kockázatot jelentő harmadik országot határozott meg (lásd: 1. táblázat). A felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor léphetett volna hatályba, ha az Európai Parlament és a Tanács a jogalkotási aktusról szóló értesítést követő egy hónapon belül nem emel kifogást. A Tanács azonban 2019. március 7-én egyhangúlag arról döntött, hogy elutasítja a Bizottság által előterjesztett listatervezetet. Számos tagállam jelezte, hogy sietve folytatták le a velük történő konzultációt. Ezzel szemben a Parlament 2019. március 14-i állásfoglalásában támogatta a felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

35

A Tanács elutasítását követően a Bizottság 2020 májusában új felhatalmazáson alapuló jogi aktusra tett javaslatot (lásd: 1. táblázat). Erre az FATF eljárásához igazodva került sor, oly módon, hogy csak az FATF által jegyzékbe vett, illetve az annak listájáról törölt országokat vették tekintetbe. Ennek a listának korlátozottabb volt a hatóköre. Ezt sem a Parlament, sem a Tanács nem utasította el, és jelenleg is hatályban van. Tájékoztatásul bemutatjuk a 2019. februári listát, kiemelve azokat az országokat, amelyek akkor nem voltak rajta az FATF listáján (lásd: 2. táblázat).

36

Összességében a harmadik országok önálló uniós listájának elkészítési folyamata nem volt eredményes. Mostanáig az Unió nem állapodott meg a harmadik országok olyan listájáról, amely túlmutatna az FATF hatályos listáján, és amely foglalkozna az egyedi, uniós vonatkozású fenyegetésekkel. Azt, hogy milyen választ adnak egy adott kockázatra, csak országszinten döntik el, és a válaszintézkedés nem a szervezetet vagy ágazatot veszi célba, amint azt az uniós szankciók jegyzéke teszi.

37

A Bizottság 2020 májusában közzétett egy részletesebben kidolgozott módszertant is, amely a következő listakészítési eljárás során alkalmazandó, és jelenleg ezt hajtják végre. Ez az előző módszertanra épül, és nagyobb mértékű együttműködést irányoz elő a harmadik országokkal. A hatás tekintetében ez azt fogja jelenteni, hogy egy új harmadik országnak a listára történő felvétele akár 12 hónapig is eltarthat. Az előző módszertan hiányosságaival kapcsolatos észrevételeink a jelenlegi módszertan végrehajtása tekintetében is érvényesek.

Az uniós belső piacra vonatkozó bizottsági kockázatelemzés nem vizsgál földrajzi szempontokat, nem rangsorol, és hiányoznak belőle adatok

38

A negyedik pénzmosási irányelv előírja, hogy a Bizottságnak értékelnie kell a belső piacot érintő és a határokon átnyúló tevékenységekkel kapcsolatos egyedi pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázatokat, és erről kétévente – de szükség esetén gyakrabban is – jelentést kell tennie. Ezt nevezzük szupranacionális kockázatértékelésnek (SNRA). Az első SNRA 2017-ben, a második pedig 2019-ben készült el. Az ilyen típusú kockázatfeltérképezés célja az Unióban felmerülő problémák mélységének és előfordulási helyének feltárása, és ezáltal a megfelelő korrekciós intézkedések kialakításának elősegítése. Emellett kulcsfontosságú eszközként szolgál a politikai döntéshozók és a bankok számára, mivel megmutatja nekik, hogy mire összpontosítsák intézkedéseiket a pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázat lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében. A tagállamok is kötelesek nemzeti kockázatértékeléseket (NRA) készíteni, ezeket azonban nem értékeltük. A Bizottság emellett köteles statisztikákat gyűjteni a tagállamoktól a pénzmosás mennyiségi nagyságrendjéről.

39

A vonatkozó normákhoz mérten értékeltük, hogy hatékony és eredményes-e a szupranacionális kockázatértékelés elkészítéséhez és a statisztikák közzétételéhez alkalmazott bizottsági eljárás.

A bizottsági módszertan nem rangsorolja az ágazatokat a kockázatok alapján, nem vizsgál földrajzi szempontokat, és nem mutatja az időbeni változásokat

40

A Bizottság módszertana az FATF megközelítésén alapul. Ez a megközelítés biztosítja az összes szükséges adatot, összhangban a kockázatkezelési szabványokkal. (lásd: 3. táblázat).

41

A szupranacionális kockázatértékelés elvégzéséhez alkalmazott módszertan célja az uniós szinten feltárt sebezhetőségek értékelése – a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás potenciális elkövetői által alkalmazott technikákhoz kapcsolódó – pénzmosási kockázatok szisztematikus elemzése révén.

42

A 2019. évi szupranacionális kockázatértékelés elvégzéséhez a Bizottság elemzést és ahhoz kapcsolódó értékelést készített a 47 termék vagy szolgáltatás mindegyikére vonatkozóan, felvázolva a vonatkozó fenyegetéseket, sebezhetőségeket és következtetéseket; lásd: 3. táblázat.

43

A szupranacionális kockázatértékelés aktualizálását az érdekelt felekkel – köztük tagállamokkal, szakmai szövetségekkel és nem kormányzati szervezetekkel – folytatott folyamatos párbeszédből származó információk felhasználásával végzik el. Felmérésünkben a tagállamok 50%-a állapította meg azt, hogy a szupranacionális kockázatértékelés nagyon hasznos a szakpolitika nemzeti szintű kidolgozásához, 40%-uk pedig úgy vélte, hogy az valamennyire hasznos.

44

A Bizottság az ágazati értékeléseket nem prioritási szintek szerint ismerteti (általános pontszám: a fenyegetés szorozva például a sebezhetőséggel), hanem szakmai ágazatok szerint. Az értékelést kísérő európai közlemény ugyanakkor tartalmaz egy összefoglalót az ágazatokra vonatkozó kockázatokról. A Bizottság nem készített ágazatonkénti értékelést arról, hogy emelkedett-e 2017 és 2019 között a fenyegetettség vagy a sebezhetőség általános szintje. Emellett az összehasonlítható statisztikák hiánya is megnehezíti a Bizottság számára a különböző ágazatokból eredő fenyegetések összehasonlítását (lásd még: 48. bekezdés).

45

A Bizottság által az EGMLTF segítségével kialakított kockázatértékelési módszertan a fenyegetések és a sebezhetőségek elemzését követően azonosított fennmaradó kockázat hatását minden esetben „folyamatosan jelentősnek” tekinti. Ez is bizonyítja, hogy az eljárásból hiányzik a rangsorolás.

46

Elemzésünkhöz három elemből álló mintát választottunk ki a 47 termék és szolgáltatás közül (elektronikus pénz; brókerszolgáltatás és vagyonkezelés; magánbanki tevékenységek), mivel ezek relevánsak a bankszektorra nézve, sebezhetőségi pontszámaik pedig magasak. Megállapításaink a következők:

• bár nyugtáztuk, hogy különböző érdekelt felektől érkeztek észrevételek az adatlapok tervezeteihez, ezeket nem lehetett egyértelműen az elvégzett értékeléshez kapcsolni;
• megállapításunk szerint a pontszámváltozások mögött nem állt meggyőző indoklás, különösen azokban az esetekben, ahol a következtetések kritikusabbak lettek;
• a kockázatértékelések nem vizsgálnak földrajzi szempontokat, noha az egyes ágazatok esetében ez releváns lenne;
• a Bizottság a kétévenkénti aktualizálások között is frissítheti a kockázatértékelést az olyan ágazatokban bekövetkező fejlemények vonatkozásában, ahol gyors az innováció, ezt azonban még sose tette meg;
• az ajánlások nyomon követése tekintetében a két év nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy a Bizottság ellenőrizni tudja az intézkedések elvégzését.

47

A 2017. évi szupranacionális kockázatértékelés nyomon követésére a 2019. évi értékelés készítésekor került sor. A három áttekintett ágazat esetében a 2019. évi szupranacionális kockázatértékelésben nem találtunk egyértelmű utalást a nyomon követés során levont következtetésekre az ágazatok szintjén. A Bizottság által az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett jelentés azonban általánosságban nyomon követi az ajánlásokat¹⁶.

A Bizottság nem számolt be a pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási statisztikákról

48

Korábban kevés megbízható becslés volt az Európán belüli pénzmosás nagyságrendjére vonatkozóan, akár ágazatok vagy előfordulási gyakoriság szerint, akár pénzügyi értelemben. 2020 januárja óta a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet szolgáló tagállami rendszerek eredményességét illetően a Bizottság köteles statisztikákat gyűjteni és azokról később beszámolni. Ilyen statisztikákat a tagállamok is kötelesek benyújtani a Bizottsághoz¹⁷. A Bizottság (DG FISMA) tett lépéseket annak érdekében, hogy ezeket az adatokat begyűjtse a tagállamoktól, jelentést azonban mindeddig nem készített róluk. Emellett az Eurostatnak nincsen módszertana a pénzmosás nagyságrendjére vonatkozó információ összegyűjtésére és e nagyságrend megbecslésére.

49

Összességében megállapítottuk, hogy a Bizottság nem rangsorolja egyértelműen a kockázatokat a kétévenkénti értékelésében, és hiányzik a földrajzi dimenzió. Továbbá nem tesz közzé olyan statisztikákat a pénzmosásra, illetve a terrorizmusfinanszírozásra vonatkozóan, amelyek lehetővé tennék a prioritások megfelelőbb meghatározását. Mindezek együttvéve csökkentik a Bizottság, a politikai döntéshozók és a kötelezett szolgáltatók azon képességét, hogy intézkedéseket hozzanak a pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázat csökkentése érdekében.

A pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós jogszabályok átültetése bonyolult, az átültetés egyenetlen, a bizottsági értékelés lassú

50

A pénzmosás megelőzésére irányuló uniós jogi keret nem rendeletekben nyilvánul meg, hanem szinte teljes egészében a tagállami jogszabályokba átültetendő irányelvek alakját ölti. Ahhoz, hogy egy irányelv nemzeti szinten hatályossá váljék, az uniós országoknak el kell fogadniuk egy nemzeti intézkedést, rendszerint valamely jogszabályt. Amennyiben a tagállam nem ülteti át az uniós jogot, a Bizottság végső soron hivatalos kötelezettségszegési eljáráshoz folyamodhat¹⁸ az Európai Unió Bíróságánál.

51

Ellenőrzésünk során megvizsgáltuk, eredményesen értékeli-e a Bizottság a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós jogi keret átültetését¹⁹, hivatkozva a vonatkozó normákra, ideértve a pénzmosási irányelvet, a minőségi jogalkotásra vonatkozó bizottsági iránymutatást és egyéb belső iránymutatásokat. A kérdés megválaszolásához a negyedik pénzmosási irányelv Bizottság általi ellenőrzését értékeltük. Az irányelv 2015. július 15-én lépett hatályba, és a 28 tagállamnak 2017. június 26-ig kellett átültetnie ezt az irányelvet nemzeti jogába és értesítenie a Bizottságot valamennyi nemzeti átültető intézkedésről. Miközben azonban a negyedik pénzmosási irányelv átültetése még zajlott, 2018 közepén hatályba lépett az ötödik pénzmosási irányelv.

52

Értékelésünket egy három tagállamból álló mintán és a negyedik pénzmosási irányelv 69 cikke közül öt cikk vonatkozásában végeztük el. Olyan cikkeket választottunk ki, amelyek relevánsak az uniós bankszektor szempontjából, és amelyek tekintetében a legtöbb tagállamban megfelelőségi problémák merültek fel²⁰. Értékelésünk során a megfelelőségi ellenőrzési folyamat első két szakaszára összpontosítottunk, azaz az értesítés és az átültetés ellenőrzésére, mivel a Bizottság legtöbb megfelelőségi ellenőrzése még folyamatban van és nem zárult le. Ellenőrzésünk nem terjedt ki a jogszabályok tagállamokon belüli végrehajtásának értékelésére. A Bizottság megfelelőségi ellenőrzésének folyamatát a 3. ábra ismerteti.

A Bizottság hasznos lépéseket tett az átültetés ösztönzése érdekében

53

Hogy segítse a tagállamokat, a Bizottság eszközöket biztosít a jogszabályi kötelezettségek teljesítésének előmozdításához²¹. 2015. szeptember és 2016. április között, azaz az átültetés határidejéig a Bizottság öt műhelytalálkozót szervezett a tagállamok számára. Összességében megállapítottuk, hogy a műhelytalálkozók a negyedik pénzmosási irányelv átültetésével kapcsolatos összes fő témakört érintették. Felmérésünk alapján elmondható, hogy 20 tagállamból 17 (85%) hasznosnak tartotta a Bizottság iránymutatását²², 70% pedig azt válaszolta, hogy a műhelytalálkozó nagyon hasznos módszerként támogatta őket²³ az átültetéssel kapcsolatos munkájukban. A tagállamok által említett egyik probléma az volt, hogy 2018 közepén hatályba lépett az ötödik pénzmosási irányelv, miközben még zajlott a negyedik pénzmosási irányelv intézkedéseinek átültetése. Emiatt a közigazgatási kapacitásra nyomás helyezkedett, hogy minél előbb meghozzák az átültető intézkedéseket.

54

Annak ellenére, hogy az átültetés határideje előtt sor került erre az intézkedésre a Bizottság részéről, a Bizottság 2017 júliusa és 2019 márciusa között valamennyi tagállammal szemben kötelezettségszegési eljárást indított az intézkedések bejelentésének elmulasztása vagy hiányos bejelentés miatt²⁴. Egy héttel később csupán hat tagállam nyilatkozott teljes átültetésről, hét tagállam jelentett be részleges átültetést, 15 tagállam pedig nem küldött értesítést a negyedik pénzmosási irányelvet átültető intézkedésekről. Mintánk azonban azt mutatta, hogy egyes tagállamok a valósnál előnyösebb adatokat adtak meg arról, hogy mennyiben hozták meg az átültető intézkedéseket. Ez is közrejátszik abban, hogy noha uniós szinten kívánatos lenne az egységesség, a pénzmosás elleni jogszabályokat mégis egyenetlenül hajtják végre nemzeti szinten, ami növeli a belső piac sebezhetőségét a pénzmosás/terrorizmusfinanszírozás kockázatával szemben (lásd még: 09. bekezdés).

A külső vállalkozók Bizottság általi igénybevételénél voltak hiányosságok

55

A Bizottság a negyedik pénzmosási irányelv megfelelőségi tesztelését kiszervezte egy külső vállalkozónak, akinek az volt a feladata, hogy átültetési és megfelelőségi ellenőrzéseket végezzen mind a 28 tagállam valamennyi nemzeti átültető intézkedésére vonatkozóan. A belső iránymutatás²⁵ értelmében a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a külső vállalkozó jelentéseit. Ellenőrzésünk során megerősítést nyert, hogy ezeket a belső iránymutatásokat betartották.

56

A szerződésben nem voltak előirányozva nyomonkövetési eljárások, így a szerződés lejártakor az átültetés ellenőrzése mind a 28 tagállam esetében teljes egészében a Bizottság munkatársaira hárult. Ez különösen releváns a negyedik pénzmosási irányelv esetében, ahol a tagállamok többsége azt nyilatkozta, hogy az irányelvet a megadott határidőig csak részlegesen vagy egyáltalán nem ültette át, több tagállam pedig nagy számban jelentett be átültető intézkedéseket, egyes esetekben négy évre kiterjedően (2016 és 2020 között).

57

A gyakorlatban a Bizottság csak azt tudta megtenni, hogy gyors lépésként kötelezettségszegési eljárást indít, ha egy tagállam azt nyilatkozta, hogy sem teljes, sem részleges átültetésre nem került sor. Mintákban egy ilyen tagállam szerepelt. A Bizottság a határidő 2017. júniusi lejárta után egy hónappal felszólító levelet küldött a tagállamnak.

58

A mintánkban szereplő esetekben a Bizottságnak legalább 20 és legfeljebb 40 hónapra volt szüksége az általános átültetési ellenőrzések elvégzéséhez, és a negyedik pénzmosási irányelvvel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárások elindításához (lásd: 4. táblázat)²⁶. Ez lényegesen hosszabb annál, mint amit a Bizottság a saját iránymutatásaiban célként tűz ki²⁷. Ebben közrejátszik az is, hogy mennyi időbe telt, míg a tagállamok átültették a negyedik pénzmosási irányelvet és értesítést küldtek róla, valamint az, hogy az átültető intézkedések hiányosak voltak. Ezenkívül a megfelelőségi ellenőrzések csak akkor kezdődhetnek meg, miután lezárultak az átültetési ellenőrzések (beleértve a teljességgel kapcsolatos problémák miatti esetleges kötelezettségszegési eljárást)²⁸, ami lelassíthatja az eljárást. A tagállamok számos különféle intézkedést jelentettek be, kettő és öt év közötti időszakban (lásd: 4. ábra).

59

A megfelelőségi ellenőrzések tekintetében (lásd: 52. bekezdés) áttekintésünk azt mutatta, hogy a külső vállalkozó munkájának befejezését követően a Bizottság dokumentumainak minősége országonként jelentősen eltért. A mintában szereplő egyik ország esetében a Bizottság nem tudott feljegyzésekkel szolgálni a munkatársai által végzett strukturált nyomon követésről. A megfelelőségi ellenőrzéshez biztosított sablon kivételével a Bizottság illetékes egysége nem rendelkezett az egységek szintjére vonatkozó iránymutatásokkal, a személyzet körében pedig magas volt a fluktuáció. A Bizottságnál nem volt érvényben stratégia, amely biztosította volna az intézményi tudás megőrzését egy továbbra is szakértelmet igénylő témában, annak ellenére, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni uniós jogszabálynak már az ötödik verziója van érvényben.

Sok tagállam nem működött együtt teljes mértékben a Bizottsággal

60

A negyedik pénzmosási irányelv összetett irányelv, amelyet a legtöbb tagállamban nem egyetlen jogszabály révén ültettek át, hanem különböző jogszabályok elfogadására vagy módosítására volt szükség. A felmérésünkre válaszoló 20 tagállam közül 19 (95%) egyetértett azzal, hogy a negyedik pénzmosási irányelv átültetésénél a legnagyobb nehézséget a jogszabály összetettsége jelenti, míg 60% az emberi erőforrást jelölte meg kihívásként. A mintánkban szereplő egyik tagállam öt szakaszban jelentette be 64 intézkedését: három intézkedést a határidő lejárta előtt jelentettek be, 10 intézkedést a határidő lejárta után 2017-ben, 16 intézkedést 2018-ban, 34-et 2019-ben, egy intézkedést pedig 2020-ban. Ez a példa is mutatja, milyen bonyolult volt az átültetési folyamat egyes tagállamokban, és abban gyakran több minisztérium is részt vett³¹.

61

A tagállamoknak magyarázó dokumentumokat, köztük átültetési táblázatokat kellett benyújtaniuk a Bizottsághoz³². Mintánk tanúsága szerint a tagállamok ezt nem mindig tették meg, sőt egyesek kifejezetten megtagadták. Ellenőrzésünk során megállapítást nyert, hogy emellett nem minden tagállam az e célra kialakított adatbázison keresztül jelentette be nemzeti átültető intézkedéseit, ami akadályozta a negyedik pénzmosási irányelv átültetésének értékelését. Mindez együttvéve növelte a Bizottság munkaterhét.

62

Megemlítendő, hogy 2019-ben az Európai Unió Bírósága megállapította³³: a tagállamokra hárul a bizonyítási teher, hogy kellően egyértelmű és pontos információkkal szolgáljanak az irányelveket átültető intézkedésekről. Ugyanakkor a negyedik pénzmosási irányelv átültetése jóval a fenti ítéleteknél korábbra nyúlik vissza.

A folyamat Bizottság általi irányításához hiányoztak az erőforrások

63

A DG FISMA pénzmosás/terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeletért felelős egységének személyzete az elmúlt évek bővülése után jelenleg – teljes munkaidős egyenértékben – 17 főből áll. Ez az egység felelős emellett a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogalkotásért, az ügyek kezeléséért, az Uniós jog megsértésével kapcsolatban az EBH-hoz intézett kérelmekért, a harmadik országok listáinak elkészítéséért, valamint a szupranacionális kockázatértékelésért is.

64

A 2017–2019-es időszakban az egység korlátozott számú munkatársat foglalkoztatott, akiknek általában a feladatok széles körét kellett ellátniuk. Saját számításaink alapján egyes esetekben egy referens négy–hat tagállamért felelt, a személyzet fluktuációja pedig magas volt.

65

Az emberi erőforrás hiánya hozzájárult ahhoz, hogy – amint azt az előző bekezdésekben említettük – késedelmek adódtak a Bizottság saját iránymutatásaihoz képest. Egyes tagállamok tekintetében a Bizottságnak nem voltak olyan munkatársai, akik rendelkeztek volna a megfelelő nyelvtudással az átültetés ellenőrzéséhez, és ezért különösen rá volt utalva a fordításokra, ami további időt igényelt.

66

Összességében a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogszabályok Bizottság általi értékelése nem volt eredményes. Ez több tényezővel állt összefüggésben, ideértve a jogszabály összetett voltát, az egyenetlen tagállami végrehajtást, valamint azt, hogy a Bizottság nem biztosított elegendő erőforrást a pénzmosás/terrorizmusfinanszírozás elleni feladatokhoz. Ezenkívül az irányelvek alkalmazása miatt lassan és egyenetlenül hajtották végre a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós jogszabályokat.

A Bizottság és az EBH nem alkalmazta eredményesen az uniós jog megsértésével kapcsolatos hatásköreit

67

A belső piac zökkenőmentes működésének egyik alapvető feltétele, hogy a pénzmosás elleni uniós jogszabályokat Unió-szerte egységesen hajtsák végre. A jogszabályi alap (az egyszerűség kedvéért „az EBH-rendelet”³⁴) hatáskört biztosít az EBH számára ahhoz, hogy kivizsgálja az uniós jog tagállami szinten történő megsértésének potenciális eseteit a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogszabályok tekintetében. Többek között a nem megfelelő felügyelet az, amely lehetővé teszi, hogy valamely banknál nagy mennyiségben kerüljön sor pénzmosásra, illetve terrorizmusfinanszírozásra.

68

Az EBH 2010. évi létrehozása óta rendelkezik hatáskörökkel az uniós jog megsértése terén. Az uniós jog megsértésének kivizsgálásához alkalmazott eljárást az EBH-rendelet, valamint az EBH saját eljárási szabályzata állapítja meg. Az eljárást, az ütemezést, valamint a legfontosabb érintett érdekelt feleket az V. melléklet ismerteti.

69

Ezek a vizsgálatok elvégezhetőek az EBH saját kezdeményezésére vagy több egyéb szerv – köztük a Bizottság – általi felkérésre. Ezért az egész folyamat – és azon belül a Bizottság által az EBH-hoz való beterjesztés is – releváns annak értékelése szempontjából, hogy hatékonyan és eredményesen kezelik-e az uniós jog megsértésének potenciális eseteit. Fontos ez a folyamat azért is, mert uniós szinten a Bizottság tartozik átfogó felelősséggel az uniós jog helyes alkalmazásáért (lásd még: 51. bekezdés). Konkrétan azt vizsgáltuk, hogy eredményesen jár-e el a Bizottság, amikor a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós jog potenciális megsértésével szembesül, valamint hogy eredményesen és időben vizsgálja-e ki ezeket az EBH. Utánajártunk, hogy él-e hatásköreivel a Bizottság a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós jog potenciális megsértésének eseteiben, különös tekintettel saját (belső) eljárásaira, hogy felkérje az EBH-t az uniós jog állítólagos megsértésének vagy alkalmazása elmulasztásának kivizsgálására³⁵. Továbbá értékeltük, hogy az EBH – az EBH-rendelet szerinti hatásköreivel összhangban – kivizsgálja-e az uniós jog megsértésének potenciális eseteit.

70

2015 óta összesen 48 ügy érkezett az EBH-hoz több forrásból, különböző típusú jogszabályokkal kapcsolatban, ideértve például a prudenciális felügyeletet. Az EBH pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás kapcsán egyetlen alkalommal sem indított vizsgálatot saját kezdeményezésére. A 48 ügy közül kilenc vonatkozott pénzmosásra, illetve terrorizmusfinanszírozásra, ebből a kilencből pedig azt a négy kérelmet vizsgáltuk meg, amelyeket a Bizottság intézett az EBH-hoz 2016 és 2019 között az uniós jog pénzmosással/terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos megsértését érintően; célunk a két intézmény közötti koordináció vizsgálata volt.

A Bizottság eseti megközelítést alkalmazott az uniós jog megsértésére vonatkozó kérelmeknél

71

A Bizottság nem rendelkezik belső iránymutatással arra vonatkozóan, hogy mikor kell vizsgálatra irányuló kérelmet intézni az EBH-hoz. A Bizottság eseti alapon nyújtott be kérelmeket, a legtöbb esetben néhány nappal azután, hogy a média valamely tagállam kapcsán beszámolt egy pénzmosás, illetve terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos ügyről. A Bizottság különböző szervezeti egységei között nem volt hivatalos konzultáció.

72

A négy vizsgált eset közül háromban a Bizottság felkérte az EBH-t annak biztosítására, hogy egy bizonyos pénzügyi intézmény tegyen eleget az EBH-rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményeknek, valamint arra, hogy vizsgálja ki az uniós jog megsértésének vagy alkalmazása elmulasztásának potenciális esetét. Mindezt annak ellenére tette, hogy az EBH akkoriban hatályos jogi hatáskörei a nemzeti felügyeleti szervek tevékenységére vonatkoztak, nem pedig közvetlenül a pénzügyi intézmények tevékenységére.

73

A belső konzultáció hiánya és az EBH hatásköreinek téves megítélése arra utal, hogy a Bizottság megközelítése ad hoc jellegű volt.

Az EBH jelentős késedelemmel járt el az uniós jog megsértésével kapcsolatos állítások nyomán

74

A Bizottság általunk vizsgált négy kérelme közül az EBH kettő esetében – jelentős késlekedést követően – úgy határozott, hogy nem vizsgálja ki őket. Az egyik esetben az EBH haladéktalanul eljárt a bizonyítékgyűjtés érdekében, ezt követően azonban több mint egy évig nem hozott további intézkedést. A másik esetben egyáltalán nem járt el a bizonyítékgyűjtés érdekében. Az EBH hivatalos levélben válaszolt a Bizottságnak, amely az egyik esetben 13 hónap, a másik esetben 26 hónap elteltével érkezett meg. Ebben megállapította, hogy egy korábbi esetben hozott határozat fényében nincs érdemi kilátás arra, hogy az EBH vizsgálatot indítson az uniós jog megsértése tárgyában (lásd: 78–79. bekezdés).

75

Az EBH általunk vizsgált dokumentumaiban nem volt egyértelmű indok erre a késedelemre. Az efféle késedelem nem áll összhangban a megfelelő ügyintézés, illetve az uniós szervek és intézmények közötti kölcsönös együttműködés elvével. Az uniós jog megsértésével kapcsolatos eljárás is kevéssé eredményes, mivel a kérelmek túlságosan hosszú ideig nem hoztak eredményt (ami lehet vizsgálat, vagy határozat arról, hogy nem indul vizsgálat). Ez idő alatt tehát a Bizottság kisebb mértékben tudott intézkedéseket hozni ezen esetek kapcsán.

76

A két másik esetben az EBH vizsgálatot indított, amelynek nyomán mindkét esetben ajánlástervezetet nyújtottak be az EBH felügyeleti tanácsához az uniós jog megsértésére vonatkozóan. Mindkét esetben megállapítottuk, hogy az EBH munkatársai a belső szabályokat követve átfogó vizsgálatot végeztek az adott ügyben. Az egyik esetben a felügyeleti tanács úgy határozott, hogy fennállt az uniós jog megsértése, a másik esetben azonban úgy, hogy nem.

Az EBH magas szintű döntéshozatalát nemzeti érdekek befolyásolták

77

A két kivizsgált eset közül az elsőben a felügyeleti tanács a két hónapos jogszabályi időkereten belül megállapította, hogy fennállt az uniós jog megsértése, és ajánlást adott ki az érintett nemzeti felügyeleti szervnek. Az haladéktalanul tájékoztatta az EBH-t arról, hogy milyen lépésekre kerül sor. A Bizottság – hatásköreinek megfelelően és az EBH-val történő konzultációt követően – úgy határozott, hogy ezek a lépések nem megfelelőek, és nem is alkalmasak az uniós jog betartatására. Ezután a Bizottság véleményt adott ki az illetékes nemzeti felügyeleti szervnek a szükséges intézkedésekről. Egészében véve ebben az első esetben bizonyítékot találtunk arra, hogy az EBH és a Bizottság között hatékony és eredményes volt az együttműködés az EBH-rendelet szerinti feladataik ellátása során.

78

A második esetben az EBH a jogszabályban előírt két hónapos határidőn belül lezárta az uniós jog megsértésével kapcsolatos vizsgálatot. A vizsgálat magában foglalja egy testület összehívását, amelynek tagjai az EBH elnöke és a felügyeleti tanács hat másik tagja, olyan tagállamokból, amelyek hatóságait a vizsgálat nem érinti. A szóban forgó esetben a testület megvitatott egy ajánlástervezetet az uniós jog megsértésére vonatkozóan, amelyet megvitatás céljából a felügyeleti tanács egésze elé terjesztettek. Írásos bizonyítékot találtunk arra, hogy kísérletek történtek a testület tagjainál történő lobbizásra azon időszak alatt, amikor a testület a felügyeleti tanács elé terjesztendő lehetséges ajánlásról tanácskozott. A felügyeleti tanács végül elutasította az ajánlástervezetet.

79

Ami az ilyen típusú lobbitevékenységre nézve érvényben lévő előírásokat illeti, a felügyeleti tanács valamennyi tagjára az EBH-rendelet 42. cikkének rendelkezései vonatkoznak, amelyek értelmében „nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást […] sem tagállami kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.” Hasonlóképpen kimondja ugyanez a cikk, hogy a tagállamok vagy más közjogi jogalanyok, többek között nemzeti felügyeleti szervek, „nem kísérelhetik meg befolyásolni a felügyeleti tanács tagjait a feladataik ellátása során”. Noha az EBH részletes eljárási szabályzattal rendelkezik az uniós jog megsértésével kapcsolatos vizsgálathoz, a szabályzat nem tartalmaz konkrét iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a testület tagjai fogadhatják-e a felügyeleti tanács más tagjainak megkereséseit, vagy hogy próbálhat-e lobbizni a felügyeleti tanács többi tagja a testület tagjainál.

80

A Bizottság – mivel nem rendelkezik szavazati joggal – nem vett részt ennek e kérdésnek a tárgyalásán, és csupán a felügyeleti tanács ülése után tíz nappal kapott hivatalos tájékoztatást a határozatról és annak indokolásáról. Az év során valamivel később a Bizottság megállapította, hogy ez az ügy kérdéseket vet fel „a jövővel, többek között azzal kapcsolatban, hogy miként biztosítható, hogy a felügyeleteket a pénzügyi intézmények uniós jognak való megfelelésének biztosítására irányuló intézkedéseikért felelősségre lehessen vonni, különösen ha minimális harmonizáción alapuló irányelvekkel kell dolgozni”³⁶.

81

A Bizottság már 2014-ben megállapította, hogy az EBH irányítása lehetővé teszi időnként olyan határozatok meghozatalát, amelyeket inkább nemzeti érdekek, mint az Unió tágabb érdekei vezetnek³⁷. Az EBH stressztesztjéről szóló saját jelentésünk (10/2019. sz. különjelentés) arra a következtetésre jutott, hogy a nemzeti hatóságok domináns szerepéből adódóan az uniós szintű perspektívát nem vették kellőképpen figyelembe³⁸. A fent említett lobbitevékenység előfordulása is bizonyíték arra, hogy a nemzeti felügyeleti szervek túlságosan nagy szerepet játszanak az EBH irányítási keretén belül.

82

2020. január 1-jén új EBH-rendelet lépett hatályba, amely bizonyos változásokat hoz általában véve az uniós jog megsértésével kapcsolatos eljárás, valamint a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem tekintetében. Az EBH irányításának az előző bekezdésekben említett legfőbb hiányosságai azonban továbbra is fennállnak.

Az információk Bizottság és EBH közötti megosztását nem tették hivatalossá

83

Az uniós jog megsértésével kapcsolatban az EBH által kivizsgált két ügyben a hatóság nagyon eltérő megközelítésmódot alkalmazott a dokumentumoknak a Bizottsággal – a felügyeleti tanács szavazati joggal nem rendelkező tagjával – történő megosztása tekintetében.

84

Az első esetben (lásd: 77. bekezdés) megosztotta az ajánlástervezetet a Bizottság felügyeleti tanácson belüli képviselőjével. A második esetben (lásd: 78–79. bekezdés) az EBH az alapító rendeletében is szereplő szakmai titoktartási kötelezettségre hivatkozva megtagadta, hogy a felügyeleti tanács ülése előtt bármilyen dokumentumot megosszon a Bizottsággal. Az ajánlástervezetet végül egy hónappal a határozat meghozatala után bocsátotta a Bizottság rendelkezésére.

85

Megállapítottuk továbbá, hogy miután a Bizottság kérelmet küld az EBH-hoz az uniós jog potenciális megsértésére vonatkozó eljárásra irányulóan, nincs hivatalos információcsere az EBH és a Bizottság között, hanem ehelyett informális kapcsolatfelvételek történnek. Bár az akkor hatályos EBH-rendelet ezt nem írta elő, a két fél közötti rendszeres, hivatalos formába öntött információcsere egyértelműbbé és jobban nyomonkövethetővé tette volna, hogy milyen lépéseket kíván megtenni az EBH a Bizottság kérelme nyomán, és lehetővé tette volna a Bizottság számára, hogy az kinyilvánítsa elvárásait a határidőkkel és a prioritásokkal kapcsolatban, amikor párhuzamosan több kérelmet intézett az EBH-hoz az uniós jog megsértésével kapcsolatban.

86

Összességében az uniós jog megsértésével kapcsolatos eljárás nem eredményes. A Bizottság eseti megközelítést alkalmaz a kérelmek benyújtásánál, az EBH felügyeleti tanácsa pedig (munkatársainak hatékony előkészítő munkája ellenére) nem az uniós érdekekre összpontosít az uniós jog megsértésével kapcsolatos hatásköreinek gyakorlásakor.

Az EKB megkezdte a pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázatok beépítését a prudenciális felügyeletbe, de az előrelépések ellenére az információk megosztása továbbra sem teljesen hatékony

87

Az EKB 2014 végén felelősséget vállalt a bankunión belüli hitelintézetek (az egyszerűség kedvéért „bankok”) prudenciális felügyeletéért³⁹, ami a gyakorlatban mintegy 120 euróövezeti bank vagy bankcsoport közvetlen felügyeletét jelenti.

88

A prudenciális, valamint a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos felügyelet céljai és megközelítésmódjai különbözőek. A pénzmosásból/terrorizmusfinanszírozásból eredő kockázatok és a prudenciális megfontolások között lehetnek átfedések, és a kétféle felügyelet bizonyos tekintetben kiegészíti egymást. Így például egy pénzmosáson/terrorizmusfinanszírozáson alapuló üzleti modell növelheti a bankcsőd kockázatát. De a pénzmosás/terrorizmusfinanszírozás előfordulása annak jele is lehet, hogy egyébként gyenge a kockázatkezelés, ami prudenciális szempontból releváns.

89

A 2013-ban az EKB-ra ruházott új felügyeleti hatáskörök kifejezetten kizárták, hogy az EKB felelősséget vállaljon a pénzügyi rendszer pénzmosás/terrorizmusfinanszírozás céljára történő felhasználásának megelőzéséért⁴⁰; ezek a hatáskörök a pénzmosás/terrorizmusfinanszírozás felügyeletéért felelős nemzeti hatóságoknál (az egyszerűség kedvéért „nemzeti felügyeleti szervek”) maradtak. Az SSM-rendelet preambulumbekezdései értelmében az EKB-nak teljes mértékben együtt kell működnie e nemzeti felügyeleti szervekkel⁴¹. Az együttműködés tekintetében ezt követően felmerült jogbizonytalanság megszüntetése érdekében⁴² 2018-ban⁴³ és 2019-ben⁴⁴ jogszabály lépett életbe a konkrét együttműködés elősegítése érdekében.

90

A tagállamokban a pénzmosás/terrorizmusfinanszírozás nemzeti felügyeleti szerve rendszerint ugyanazon közjogi szerv részét képezi, amely a bankok prudenciális felügyeletét végzi. Általában az általunk megkérdezett tagállamok rámutattak, hogy e megközelítés nemzeti keretek között történő alkalmazásában potenciális szinergikus hatások rejlenek.

91

Az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) 2014-ben jött létre, ellenőrzésünk azonban a 2018 és 2020. június közötti fejleményekre összpontosított. A középpontban annak vizsgálata állt, hogy az EKB hatékonyan figyelembe vette-e a prudenciális felügyelet során a pénzmosás/terrorizmusfinanszírozás tekintetében feltárt kockázati tényezőket.

92

Azt is ellenőriztük, hogy volt-e érvényben az EKB és a nemzeti felügyeleti szervek közötti hatékony információcserét elősegítő, megfelelő keretrendszer. Értékeltük, hogy létezett-e megbízható módszertan, amelynek segítségével hatékonyan integrálhatóak az EKB által végzett folyamatos prudenciális felügyeletbe a pénzmosás/terrorizmusfinanszírozás kockázatainak prudenciális vonatkozásai, különösen a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás (SREP) keretében.

93

Áttekintettük az EBH felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárási (SREP) iránymutatásait, az EKB felügyeleti kézikönyvét, az EKB belső kontrolljait, valamint a kapcsolódó statisztikai információkat. Ezek végrehajtását is megvizsgáltuk, 12 olyan bank mintáján⁴⁵, amelyet közvetlenül az EKB felügyel. Ennek során a legutolsó két lezárt SREP-ciklusra (2018 és 2019) összpontosítottunk. Mintánkat a kockázat alapján választottuk ki, olyan bankokra összpontosítva, amelyek esetében az EKB a legtöbbet kommunikált a nemzeti felügyeleti szervekkel, egyidejűleg gondoskodva a megfelelő földrajzi megoszlásról is.

A javulás ellenére a nemzeti felügyeleti szervek és az EKB közötti információmegosztás nem teljesen hatékony

94

Az EKB munkatársaival folytatott interjúink tanúsága szerint 2019 előtt az egyfelől az EKB, másfelől a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeletet ellátó nemzeti hatóságok közötti kapcsolattartás informálisan történt, folyamatos felügyelet révén, amely azonban nem szükségszerűen volt egységes és strukturált. Erre nem láttunk bizonyítékot, mivel az általunk értékelt SREP-ciklusok nem terjedtek ki erre az időszakra.

95

Ezenkívül a nemzeti prudenciális felügyeleti hatóságok nagy többsége megbízással rendelkezik a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeletre vonatkozóan is (lásd: 5. ábra); ezek az úgynevezett „integrált felügyeleti szervek”. Az e felügyeleti szervek közötti információmegosztás mértéke változó, aminek hátterében többek között a szervezeti felépítés és a nemzeti jogszabályok állnak. Egyes esetekben nem került sor belső információmegosztásra, ami még inkább kiemeli, hogy milyen szerepet játszhat az EKB az információcsere előmozdításában.

96

2019 elején az EKB és a nemzeti felügyeleti szervek megállapodást írtak alá az információcsere gyakorlati vonatkozásairól („AML-megállapodás”)⁴⁶. Ez a megállapodás általánosságban meghatározta, milyen információkat kell mindkét oldalról megosztani, és melyek a megkereséseken vagy a „saját kezdeményezésű” információmegosztásokon alapuló követendő eljárások. További részletekért lásd: VII. melléklet.

97

Az AML-megállapodás alkalmazásának elősegítése érdekében az EKB 2018 végén horizontális koordinációs funkciót alakított ki az egységes felügyeleti mechanizmuson belül, hat teljes munkaidős egyenértékkel, hogy központi kapcsolattartó pontként szolgáljon a nemzeti felügyeleti szervek és az EKB-n belüli felügyelet között.

98

Az AML-megállapodás 2019. januári működésbe lépésétől 2019 novemberéig a rendes éves ciklus keretében az EKB egyetlen jelentős intézményre vonatkozóan sem kapott a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni felügyelettel kapcsolatos információkat a nemzeti felügyeleti szervektől. Ebben az időszakban az AML-megállapodás keretében az EKB közvetlen felügyelete alatt álló bankok körülbelül egyharmadának vonatkozásában információcserére sem került sor az EKB és a nemzeti felügyeleti szervek között.

99

A 2019. december és 2020. június közötti időszakban ugyanakkor az EKB a rendes éves ciklussal összefüggésben 152 adatkészletet kapott 110 bankra vonatkozóan. Az EKB közvetlen felügyelete alatt álló 120 nagy bankra vonatkozó információcserével kapcsolatban további részletekért lásd: 5. táblázat.

100

Az 5. táblázatban szereplő adatok és ellenőrzési munkánk alapján elmondható, hogy az információcsere gyakoribbá és következetesebbé vált, mióta 2019 elején életbe lépett az AML-megállapodás, mivel az EKB rendszeres információcseréje a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemért felelős hatóságokkal 2020 első felétől gyakoribbá vált.

101

Az EKB egységes sablonokat dolgozott ki a pénzmosással/terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos információk nemzeti felügyeleti szervektől való kérelmezéséhez és a nekik való átadásához, legyen szó akár eseti megkeresésekről, akár rendszeres információcseréről. Az EKB emellett egy keretrendszert is bevezetett a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemért felelős hatóságok tájékoztatásához, például a belső irányítás hiányosságaival kapcsolatos felügyeleti intézkedésekre vonatkozóan.

102

Néhány esetben megállapítottuk, hogy az EKB akár hat hónappal később továbbította az információkat a nemzeti felügyeleti szerveknek, például az SREP-határozatok AML/CFT vonatkozású kivonatait, az EKB helyszínen kívüli felügyeletével kapcsolatos információkat, valamint a gyanús nemteljesítő hitelügyletekre vonatkozó információkat. Noha az AML-megállapodásban nincsenek egyértelmű határidők, a késedelem jelentős része abból ered, hogy az EKB-n belül többrétű jóváhagyásra van szükség a vezetőség részéről⁴⁷. A vezetők nagyon kevés átruházott hatáskörrel rendelkeznek az információmegosztás tekintetében. Ez késleltetheti azt, hogy a nemzeti felügyeleti szervek szükség esetén intézkedéseket hozzanak.

103

A nemzeti felügyeleti szervek által biztosított anyagok (például a helyszíni ellenőrzésekről szóló jelentések) terjedelme és minősége változó volt, és azok nem mindig álltak rendelkezésre időben. Egyes esetekben a nemzeti felügyeleti szervek a helyszíni ellenőrzésekről szóló jelentések kivonatait vagy teljes szövegét megosztották az EKB-val. Más bankok vonatkozásában csak összefoglaló anyagot bocsátottak rendelkezésre.

104

Az EBH jelenleg készít iránymutatásokat a prudenciális felügyeleti hatóságok, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeletet ellátó hatóságok és a pénzügyi információs egységek közötti együttműködésre és információcserére vonatkozóan. Az iránymutatások, amelyek kapcsán várhatóan 2021 második negyedévében végeznek nyilvános konzultációt, minden bizonnyal világosabb útmutatásként fognak szolgálni.

A nemzeti felügyeleti szervek egymástól eltérő módszertanokat használnak, az EBH felügyeleti értékelésekkel kapcsolatos iránymutatása pedig nem eléggé konkrét

105

A mintánkban szereplő bankok esetében azt is megállapítottuk, hogy a nemzeti felügyeleti szervek egymástól igen eltérő módszertanokat használnak a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre irányuló értékeléseikhez, így például eltérő nagyságrendeket és kritériumokat alkalmaznak a kockázat pontozásához, ami főként arra vezethető vissza, hogy a jogi keret csak minimálisan törekszik harmonizációra. Ez növeli annak kockázatát, hogy az EKB nem egységes módon veszi figyelembe a pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázatokhoz kapcsolódó prudenciális megfontolásokat a különböző joghatóságok alá tartozó bankok prudenciális felügyelete során, noha nem tartozik az EKB hatáskörébe, hogy megkérdőjelezze ezeket a pontszámokat vagy kockázati módszertanokat. Az EBH jelenleg folytat konzultációt a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre irányuló kockázatalapú felügyeletre vonatkozó meglévő iránymutatásainak módosításairól.

106

A kifejezetten a pénzmosás elleni küzdelemre való hivatkozás csak az EBH felülvizsgált SREP-iránymutatásaiba került bele⁴⁸ 2018 júliusában, jóllehet általános megfogalmazásban. Az EKB saját belső iránymutatása szintén általános jellegű volt.

107

A pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázat prudenciális felügyeletbe történő beépítésének kifejezett jogalapja csak 2019 júniusában lépett hatályba (lásd: 89. bekezdés). Ezt tagállami szinten is át kellett ültetni.

108

A Tanács releváns iránymutatás kidolgozására irányuló kérését követően az EBH két véleményt tett közzé. Harmonizált jogi keret és részletes EBH-iránymutatás hiányában azonban általában véve a prudenciális felügyeleti hatóságoknak és konkrétan az EKB-nak nem áll rendelkezésére valamennyi információ és eszköz ahhoz, hogy az SREP keretében konzisztensen tükrözzék a pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázat prudenciális vonzatait.

109

Az EKB 2020 elején az EBH hatályos iránymutatásával összhangban frissítette saját felügyeleti kézikönyvét. A felügyeleti gyakorlat az, hogy frissíteni kell a belső kézikönyveket, ha EBH-iránymutatás van érvényben például arra vonatkozóan, hogy miként számíthatnak bele az összesített SREP-pontszámba a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos problémák és felügyeleti megfontolások.

110

A felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás (SREP) 2018-as és 2019-es ciklusa esetében az EKB nem végzett konzisztencia-ellenőrzést annak megvizsgálása érdekében, hogy miként vették számításba a pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási problémákat az SREP-értékelésekben, jóllehet a 2020-as SREP-ciklus esetében ez megtörtént⁴⁹. A mintánkban szereplő bankok esetében azonban bizonyítékot találtunk arra, hogy az EKB a 2018. és 2019. évi SREP-határozataiban számításba vette a pénzmosással/terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos információkat. Azon bankok esetében, amelyeknél hiányosságokat tártak fel a pénzmosás/terrorizmusfinanszírozás tekintetében, az EKB ajánlásokat tett a prudenciális hiányosságok orvoslására. Az esetek kisebb részében az EKB munkatársai mérlegelték a nemzeti felügyeleti szervek által nyújtott információkat, de úgy ítélték meg, hogy azok prudenciális szempontból nem lényegesek. Az SREP-határozatokat (vagy azok releváns részeit) a bankoknak és a nemzeti felügyeleti szerveknek is megküldték. Az EKB nem felelős a nemzeti felügyeleti szervek intézkedéseinek az alaptevékenységeik tekintetében történő ellenőrzéséért, hanem csupán azért, hogy felhívja a figyelmüket ezekre az információkra.

111

Összességében az EKB megfelelően megkezdte a pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázatnak a prudenciális felügyeletbe való beépítését. Az EKB részéről hatékonyabb döntéshozatalra van szükség, és az EKB-nak, valamint a nemzeti felügyeleti szerveknek integrálniuk kell a közeljövőben várt EBH-iránymutatást.

Következtetések és ajánlások

112

Összességében megállapítottuk, hogy a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós szintű fellépésnek vannak hiányosságai. A pénzmosás/terrorizmusfinanszírozás megelőzését célzó intézkedések és az azonosított kockázatok elleni fellépés tekintetében uniós szinten intézményi széttagoltság és gyenge koordináció tapasztalható (lásd: 50–66. bekezdés). Az általunk ellenőrzött uniós szervek jelenleg korlátozott eszközökkel rendelkeznek annak biztosítására, hogy az AML/CFT keretrendszereket nemzeti szinten megfelelően alkalmazzák (lásd: 67–86.; 87–111. bekezdés). Nem létezik egyetlen közös uniós felügyelet a pénzmosásra, illetve a terrorizmusfinanszírozásra vonatkozóan, és az Unió pénzmosással, illetve terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos hatáskörei több szerv között oszlanak meg, a tagállamokkal pedig külön-külön koordinálnak.

113

Jelenleg az Unió elsődlegesen oly módon igyekszik kivédeni a bankszektor pénzmosásra/terrorizmusfinanszírozásra történő felhasználását, hogy jogi követelményeket alkalmaz, elsősorban irányelvek formájában. Ezeket az irányelveket a tagállamok kötelesek átültetni, és ők viselik a fő felelősséget azért, hogy nemzeti felügyeleti keretrendszereik révén kezeljék a pénzmosást, illetve a terrorizmusfinanszírozást. Emellett a tagállamok felelnek a jogszabályok érvényesítéséért is. Ennek következtében a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós jog alkalmazása tagállamonként eltérő.

114

A harmadik országok 2019. évi listájának elkészítésekor a Bizottság megfelelően használta fel a hírszerzési információkat (többek között az Europoltól), és a módszertanát is megfelelően alkalmazta 31–37. bekezdés). Az EKSZ kezdetben nem biztosította a Bizottság számára a kért információkat a lista elkészítéséhez, a listán szereplő harmadik országokkal pedig nem volt következetes a kommunikáció (28. bekezdés). Bár a Bizottság törekedett egy önálló uniós lista elkészítésére, a Tanács jóváhagyásának hiányában mindeddig nem sikerült az FATF listáján túlmenő anyagot készítenie (35–36. bekezdés).

115

A Bizottság kockázatértékelési módszertana nem rangsorolja egyértelműen a pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázatokat a szupranacionális kockázatértékelésén belül, és nem jelzi egyértelműen, ha változnak a kockázatértékeléssel érintett ágazatok (44. bekezdés). A Bizottság nem végezte el a szupranacionális kockázatértékelés gyors frissítéseit a hatásköreinek megfelelően, és nem alkalmazta a földrajzi dimenziót (46. bekezdés). A Bizottság eddig még nem tett közzé statisztikákat a pénzmosásra, illetve a terrorizmusfinanszírozásra vonatkozóan, noha erre kötelezik az új jogszabályok, ez pedig megnehezíti annak értékelését, hogy milyen mértékű jelenleg az Unióban a pénzmosás, illetve a terrorizmusfinanszírozás (48. bekezdés).

1. ajánlás. A Bizottságnak javítson a kockázatértékelésein

A következőket javasoljuk a Bizottságnak:

1. rangsorolja jobban az ágazatokat a kockázat alapján a szupranacionális kockázatértékelés egész folyamatában: a tervezéstől a nyomon követésig, meghatározva, hogy mikor és miért történik változás; tegye ezt naprakésszé a gyorsan változó ágazatok esetében, és adott esetben illessze be a földrajzi dimenziót is;
2. alkalmazza az új módszertant a harmadik országok önálló uniós listájának elkészítéséhez; működjön együtt az EKSZ-szel és a tagállamokkal a hírszerzési információk felhasználása érdekében, és korai szakaszban vegye fel a kapcsolatot a listán szereplő harmadik országokkal;
3. vezessen be eszközöket a harmadik országokból eredő pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázatnak a gazdálkodó egység vagy ágazat szintjén történő csökkentése érdekében.

Határidő: 2021 vége

116

A pénzmosási irányelv átültetése bonyolult, és a tagállamok a legtöbb esetben lassan ültették át az irányelvet. Az átültetésről a Bizottságnak megküldött tájékoztatásuk sok esetben hiányos volt, vagy későn érkezett meg (60–62. bekezdés). Ugyanakkor találtunk olyan eseteket, amikor a Bizottság értékelése lassabb volt annál, mint amit a Bizottság saját iránymutatásai javasolnak 58. bekezdés). A Bizottságnál nem volt elegendő munkatárs az átültetés értékeléséhez (lásd: 65. bekezdés), és a kiszervezésre csak kismértékben lehetett támaszkodni (56. bekezdés). Összességében e tényezők miatt a Bizottság lassabban vált képessé arra, hogy intézkedéseket hozzon az átültetés elmulasztásával kapcsolatban.

117

Ez a lassú átültetés is hozzájárult ahhoz, hogy nem alakult ki egységes jogi keret a tagállamokban (58. bekezdés) és megnőtt annak a kockázata, hogy a pénzmosók kihasználják a gyenge pontokat. A Bizottság műhelytalálkozói hasznos eszköznek bizonyultak a tagállamok közigazgatási kapacitásának támogatása tekintetében (53. bekezdés). A Bizottságtól kapott jó minőségű iránymutatás ellenére azonban a tagállamok csak sokára készültek el a jogszabály átültetésével, és a valósnál előnyösebb adatokat adtak meg arról, hogy mennyiben végezték el az átültetést (54. bekezdés). Összességében úgy tűnik, hogy egy olyan összetett területen, mint a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogi szabályozás, irányelvek helyett rendeletek alkalmazásával jobban megvalósíthatóak az egyenlő feltételek.

2. ajánlás. A Bizottság gondoskodjon a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogszabályok egységességéről és azonnali hatályáról

A Bizottságnak lehetőség szerint alkalmazzon rendeleteket irányelvek helyett.

Határidő: 2021 vége

118

Ami a koordinációt illeti, a Bizottság kevés saját elemzést végez, mielőtt az uniós jog megsértésével kapcsolatos kérelemmel élne az EBH felé, ehelyett főként nyilvános jelentésekre támaszkodik (71. bekezdés).

119

Az EBH munkatársai általában véve időben és a belső iránymutatással összhangban végezték el az uniós jog pénzmosással/terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos állítólagos megsértésének kivizsgálását (76. bekezdés). Ugyanakkor az EBH-nál észszerűtlenül sok időbe telt annak eldöntése, hogy kivizsgáljanak-e egyes ügyeket (74. és 75. bekezdés), és az EBH nem végzett pénzmosási, illetve terrorizmusfinanszírozási vizsgálatokat saját kezdeményezésére (70. bekezdés). Az EBH-nál bizonyítékot találtunk arra, hogy lobbitevékenység zajlott egy testület tagjainál, amikor éppen az uniós jog pénzmosással/terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos állítólagos megsértésének egy esetét vizsgálták. Az EBH-nál nincsenek érvényben külön szabályok az ilyen típusú lobbitevékenység megelőzésére (78 és 79. bekezdés). Az uniós jog megsértése tekintetében az EBH döntéshozatali folyamata – a nemzeti felügyeleti szervek döntéshozatali folyamaton belüli befolyása miatt – nem kellően uniós irányultságú, és az ügyek vizsgálat nélkül történő lezárása azt mutatja, hogy az EBH vonakodik vizsgálatokat végezni az uniós jog pénzmosással/terrorizmusfinanszírozással történő megsértésével kapcsolatban. Az EBH emiatt csupán egyetlen esetben állapította meg az uniós jog pénzmosással/terrorizmusfinanszírozással összefüggő megsértését, amióta 2010-ben hatályba léptek hatáskörei.

120

Mindent egybevetve ez arra utal, hogy az uniós jog megsértésére vonatkozó mechanizmus nem járul hozzá a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogszabályok Unió-szerte egységes alkalmazásához, ami veszélyezteti az egységes piac integritását.

3. ajánlás. Az EBH és a Bizottság használja ki jobban az uniós jog megsértésével kapcsolatos hatásköreit a pénzmosás/terrorizmusfinanszírozás tekintetében

Javaslataink a Bizottságnak:

1. dolgozzon ki főigazgatósági szinten alkalmazandó belső iránymutatásokat az uniós jog pénzmosással/terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos megsértését érintő kérelmek benyújtásához;
2. használja fel az esetekre vonatkozó információkat, amikor jogi hatásköreivel élve törekszik az uniós jog alkalmazásának biztosítására;
3. tegyen javaslatot jogalkotási módosításokra avégett, hogy jogilag egyértelmű legyen, mely információkat kell az illetékes szervnek megosztania a Bizottsággal az uniós jog megsértésével kapcsolatos panaszok kivizsgálása során.

Javaslataink az EBH-nak:

4. az uniós jog megsértésével kapcsolatos beterjesztés esetén biztosítsa a kivizsgálás mellett vagy ellene hozott döntés haladéktalan meghozatalát;
5. vezessen be szabályokat annak megelőzése érdekében, hogy a felügyeleti tanács többi tagja megpróbálja befolyásolni a testület tagjait tanácskozásaik során;

Határidő: 2021 vége

121

Az EKB az új kötelezettségeivel összhangban keretrendszert vezetett be, amellyel beépíti a prudenciális felügyeletbe a pénzmosással/terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos információkat is, és aktív információcserét folytat a nemzeti felügyeleti szervekkel a pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázatokra vonatkozóan. Az EKB nehézkes döntéshozatali folyamata azonban gátolja az információk kijutását az EKB-tól (102. bekezdés). Az EKB-nak sem felelőssége, sem hatásköre nincs annak kivizsgálása tekintetében, hogy miként használják fel a nemzeti felügyeleti szervek az általa kiküldött információkat. Nem létezik uniós szintű AML/CFT felügyelet, így végső soron a nemzeti felügyeleti szervek felelnek a megfelelőség nyomon követéséért és az intézkedések meghozataláért (07. bekezdés).

122

A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeletet ellátó nemzeti hatóságok már olyan banki jelentéseket is szolgáltatnak az EKB-nak, amelyek prudenciális szempontból relevánsak. Ezek a jelentések azonban a nemzeti gyakorlatok miatt eltérő területeket fednek le, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeletet ellátó hatóságoknak szóló felülvizsgált EBH-iránymutatás pedig még kidolgozás alatt áll (117. bekezdés). Emiatt az EKB kevésbé tudja hatékonyan beépíteni ezeket a felügyeleti értékeléseibe (108. és 109. bekezdés). Mintánk alapján arra következtethetünk, hogy az EKB immár beépíti a pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázatot a prudenciális felügyeletbe (110. és 111. bekezdés).

4. ajánlás. Az EBH és az EKB igyekezzen megfelelőbben beépíteni a pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázatot a prudenciális felügyeletbe

Javaslataink az EBH-nak:

1. adjon pontosabb iránymutatást a pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázat prudenciális felügyeletbe történő beépítésére vonatkozóan;

Határidő: 2022 első negyedévének vége

2. véglegesítse a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemhez (AML/CFT) kapcsolódó felügyelet kockázatalapú megközelítésére vonatkozó iránymutatásokat, egységesebbé téve a felügyelet alatt álló szervezetek AML-értékelését;

Határidő: 2021 vége

3. határozza meg az együttműködésről és az információcseréről szóló iránymutatásaiban, hogy milyen tartalmú információkat kell megosztani és milyen határidőkkel.

Határidő: 2021 vége

Javaslataink az EKB-nak:

4. vezessen be belső politikát a pénzmosással/terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos információk nemzeti felügyeleti szervekkel történő hatékonyabb megosztása érdekében;

Határidő: 2022 első negyedévének vége

5. a felülvizsgált EBH-iránymutatások közzétételét követően frissítse a pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázat prudenciális felügyeletbe történő beépítésére vonatkozó módszertanát.

Határidő: 2022 második negyedévének vége

123

Mivel az uniós bankszektorban nagymértékű a határokon átnyúló integráció, a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem uniós keretrendszerének jelenlegi kialakítása és végrehajtása terén fennálló hiányosságok (lásd: 112. bekezdés) kockázatot jelentenek a pénzügyi piac integritására és a közvélemény bizalmára nézve. A közelgő jogalkotási reform (lásd: 13–15. bekezdés) alkalmat kínál a Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács számára arra, hogy megoldást találjanak a feltárt hiányosságokra (lásd: 36., 49., 66. és 86. bekezdés), és orvosolják a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem uniós keretrendszerének széttagoltságát.

A jelentést 2021. május 20-i luxembourgi ülésén fogadta el az Alex Brenninkmeijer számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara.

Mellékletek

I. melléklet. Az uniós jogi keret

II. melléklet. A negyedik és az ötödik pénzmosási irányelv összehasonlítása

Negyedik pénzmosási irányelv ((EU) 2015/849)	Ötödik pénzmosási irányelv ((EU) 2018/843)
Közzététel: 2015. május 20. Hatálybalépés: 2017. június 26.	Közzététel: 2018. június 19. Hatálybalépés: 2020. január 10.
• Uniós szintű kockázatértékelés (SNRA) és nemzeti kockázatértékelés szükséges • Tényleges tulajdonlás • A más tagállamokban is működő vállalatok esetében a székhely szerinti és a fogadó állam felelősségi körei • A pénzügyi információs egységek hatásköreinek megerősítése • Egyszerűsített átvilágítás • Szerencsejáték: valamennyi szerencsejáték-szolgáltatásra történő kiterjesztés • A kiemelt közszereplő fogalommeghatározásának módosítása és kibővítése • Gyanús tevékenységi jelentések • A nyilvántartások megőrzésének ideje 10 évre meghosszabbítható • Azon küszöbérték lejjebb szállítása 10 000 euróra, amelyet elérő készpénzfizetés esetén ellenőrzésre kerül sor a pénzmosás elleni küzdelem jegyében	• A pénzügyi információs egységek munkájának javítása az információkhoz való jobb hozzáféréssel, központosított bankszámla-nyilvántartások révén • A pénzmosás elleni felügyeletet végző hatóságok és az EKB közötti együttműködés javítása • Az EKB felügyeleti szerepének megerősítése • A kiemelt kockázatot jelentő harmadik ország értékelési kritériumainak kibővítése és az ilyen országokból érkező pénzforgalomra vonatkozó biztosítékok egységesen magas szintjének biztosítása • Az anonimitás feloldása az előre fizetett kártyák esetében • A tényleges tulajdonosi nyilvántartások uniós szintű összekapcsolása • A kiemelt közszereplők listája • A vállalatok és a bizalmi vagyonkezelők tulajdonviszonyaival kapcsolatos átláthatóság növelése • Új szabályok a kriptovalutákra vonatkozóan

III. melléklet. Különböző uniós listakészítési eljárások

	Adózási szempontból nem együttműködő joghatóságok	Korlátozó intézkedések (szankciók)	Harmadik országok listája a pénzmosás elleni küzdelemhez
Lista	• Az adózási szempontból nem együttműködő joghatóságok európai uniós jegyzéke	• Az autonóm uniós szankciók jegyzéke, beleértve az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elfogadott intézkedéseket (amelyek célja az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatainak végrehajtása)	• Kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok, amelyeknek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszereit stratégiai hiányosságok jellemzik
Az Unió célkitűzései	➢ A jó adóügyi kormányzás fejlesztése globális szinten (átfogó cél); ➢ Annak biztosítása, hogy az Unió nemzetközi partnerei tiszteletben tartsák ugyanazokat a normákat, mint az uniós tagállamok; ➢ Együttműködés révén pozitív változás ösztönzése az adóügyi jogszabályok és gyakorlatok terén; ➢ Az adócsalással és az adókijátszással, az adókikerüléssel és a pénzmosással szembeni küzdelem; az egyenlő feltételek biztosításának eszköze ➢ Nyomásgyakorlás az adóparadicsomokra annak érdekében, hogy alkalmazzanak szabályokat és normákat az átláthatóság és a tisztességes adóverseny, valamint az adóalap-erózióval, illetve a nyereségátcsoportosítással szembeni nemzetközi szabványok bevezetése érdekében.	➢ Az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának (KKBP) eszköze, amelynek segítségével az Unió szükség esetén fel tud lépni a konfliktusmegelőzés vagy a kialakuló, illetve fennálló válságokra való reagálás érdekében. ➢ Változás elérése a szakpolitikában vagy a tevékenységben. ➢ Az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatainak végrehajtása vagy a KKBP céljainak előmozdítása, különös tekintettel a nemzetközi béke/biztonság előmozdítására, a konfliktusok megelőzésére, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok támogatására, valamint a nemzetközi jog elveinek védelmezésére. ➢ A terrorizmus elleni fellépés, valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelem támogatása	➢ Defenzív politika a belső piac integritásának azon harmadik országbeli joghatóságokkal szembeni védelme érdekében, amelyek komoly fenyegetést jelentenek az Unió pénzügyi rendszerére.
Szűkített lista készítése	➢ Kiválasztási szakasz: A tagállamokat egy mutatókat tartalmazó semleges eredménytábla alapján választják ki. ➢ Előszűrési szakasz: figyelembe veszik az adóügyi átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórum munkáját és az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszerét. Általános értékelési kritériumok: több OECD-szabványnak való megfelelés.	➢ Bizonyos szankciórendszereket az ENSZ Biztonsági Tanácsa ír elő, másokat az Unió fogad el önállóan, az EKSZ, a tagállamok, az uniós képviseletek és az Európai Bizottság által szolgáltatott információk alapján. ➢ A korlátozó intézkedéseknek mindig összhangban kell állniuk a nemzetközi joggal, és tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat, illetve az alapvető szabadságokat, különösen a jogszerű eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogot.	➢ A Bizottság figyelembe veszi az FATF és egyéb, az FATF-hez hasonló regionális testületek információit, számba veszi a nyilvánosság számára hozzáférhető egyéb releváns információkat, és mérlegeli az egyéb uniós szervek (például az Europol és az EKSZ) rendelkezésére álló magánjellegű információkat.
Az uniós intézmények legfontosabb szerepe	➢ A lista az eredményes adóztatás külügyi stratégiájáról szóló európai bizottsági közleményen alapul, amely az adókikerülés elleni 2016. évi csomag részeként került bemutatásra; az Európai Bizottság feladata a mutatókat tartalmazó semleges eredménytábla elkészítése. ➢ Az Európai Unió Tanácsa (a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport): szűri és listázza az országokat; végül elfogadja/felülvizsgálja a listát.	➢ Az Európai Unió Tanácsa: a szankciórendszerek elfogadása (rendelet), megújítása vagy feloldása az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének javaslatai alapján. ➢ Európai Bizottság • szankciókra irányuló rendeletjavaslatokat készít a Tanács általi elfogadás céljából; • képviseli a Bizottságot a szankciókkal kapcsolatban a tagállamokkal folytatott eszmecserék során a külkapcsolati tanácsosok tanácsi munkacsoportjában; • átültet bizonyos ENSZ-szankciókat az uniós jogba; • nyomon követi az uniós szankciók tagállami végrehajtását/érvényre juttatását; • támogatja a tagállamokat a szankciók alkalmazására irányuló erőfeszítéseikben; • fokozza az Unió rezilienciáját a területen kívüli, harmadik országok által elfogadott szankciókkal szemben. ➢ EKSZ: feladata a szankciórendszerek előkészítése és felülvizsgálata, együttműködve a tagállamokkal, az érintett uniós képviseletekkel és az Európai Bizottsággal.	➢ A Bizottság jogilag köteles meghatározni, hogy melyek azok az Unión kívüli országok, amelyeknek a pénzmosás elleni küzdelmet célzó nemzeti rendszereit olyan stratégiai hiányosságok jellemzik, hogy az veszélyt jelent az Unió pénzügyi rendszerére nézve. Ehhez felhasználja a Bizottság saját 2016. évi adóügyi eredménytábláját, amely aszerint rangsorolja az országokat, hogy mennyire vannak gazdaságilag összekapcsolva az Unióval, mekkora a pénzügyi szektor relatív mérete, és milyen mértékű a korrupció. ➢ A Bizottság a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok listáját „felhatalmazáson alapuló jogi aktus” útján fogadja el: elfogadás előtt köteles konzultálni az EGMLTF szakértői csoporttal és az Európai Parlamenttel. ➢ A listára az Európai Bizottság tesz javaslatot, a Parlament vagy a Tanács pedig 30 napon belül elutasíthatja ezt a javaslatot.
Megújítás	➢ Legalább évente egyszer; 2020-tól évente kétszer.	➢ Az Unió önálló rendelkezéseit legalább 12 havonta felülvizsgálják. A Tanács bármikor dönthet ezek módosításáról, meghosszabbításáról vagy ideiglenes felfüggesztéséről.	➢ Legalább évente egyszer, de lehet többször is.
Célpont	➢ Csak az Unión kívüli joghatóságok vehetők fel a jegyzékbe. ➢ A jegyzékbe felvehető joghatóságok közé tartoznak az Unió tengerentúli országai és területei is (amelyek nem részei magának az Európai Uniónak).	➢ Unión kívüli országok kormányai (politikáik miatt); ➢ Vállalatok (amelyek lehetővé teszik a szankcionált politikák megvalósítását); ➢ Csoportok és szerveződések (például terrorista csoportok); ➢ Magánszemélyek (a szankcionált politikákat támogató, terrorista tevékenységekben részt vevő stb. személyek). ➢ A szankciók nem uniós országokban fejtik ki hatásukat, de az intézkedések csak uniós joghatóságon belül alkalmazandók; az általuk előírt kötelezettségek kötelezőek az uniós állampolgárokra, illetve az Unióban tartózkodó vagy üzleti tevékenységet folytató személyekre nézve.	➢ Az EGT-n kívüli országok és területek. Ezek elvben magukban foglalhatnak olyan uniós tengerentúli országokat és területeket, amelyek nem részei magának az Európai Uniónak.
Hatás	➢ Nem adóügyi területekre vonatkozó uniós óvintézkedések: • Az uniós intézményeknek/tagállamoknak figyelembe kell venniük az uniós jegyzéket a külpolitika, a fejlesztési együttműködés, valamint a harmadik országokkal folytatott gazdasági kapcsolatok terén; • Az Európai Bizottságnak tekintetbe kell vennie az uniós finanszírozási és beruházási műveletek (többek között az ESBA és az EFFA) végrehajtásánál. ➢ Adóügyi területekre vonatkozó uniós óvintézkedések	➢ Az Unióban több mint negyven különböző szankciórendszer van érvényben. A szankciórendszertől függően ezek vezethetnek fegyverembargóhoz, belépési korlátozáshoz (utazási tilalmak), vagyoni eszközök befagyasztásához vagy egyéb gazdasági intézkedésekhez, például behozatali és kiviteli korlátozásokhoz.	➢ Ez hatással van arra az Unión belüli cégre, amely a listán szereplő országban lévő személlyel vagy céggel tart fenn üzleti kapcsolatot. Az Unión belüli kötelezett szolgáltatóknak (például bankoknak) a listán szereplő harmadik országokkal folytatott ügyletek esetén fokozott ügyfél-átvilágítást kell alkalmazniuk. Ez egy lépéssel túlmegy a szokásos átvilágításon, és magában foglalhatja az ügyfél személyazonosságának, a tényleges tulajdonlásnak, illetve a pénzeszközök forrásának alaposabb ellenőrzését.

IV. melléklet. Az Unió és az USA

FATF-ajánlás		Hogyan alkalmazza az Unió	Szint	Hogyan alkalmazza az USA	Szint
1	A kockázatok értékelése és kockázatalapú megközelítés alkalmazása	Az Unió kétévente szupranacionális kockázatértékelést tesz közzé. Az EBH alkalmanként ágazati kockázatértékeléseket is közzétesz. A tagállamoknak szintén közzé kell tenniük saját kockázatértékeléseiket. A felügyeleti szervektől és a kötelezett szolgáltatóktól elvárt, hogy tevékenységeik végzése során figyelembe vegyék ezeket.	Tagállami és uniós szint	Több hatóságon átívelő együttműködés a kockázatok értékelése céljából, évenkénti vagy kétévenkénti aktualizálással: az USA jelentős számú kiegészítő eljárást tart fenn a pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázatok feltárása és értékelése céljából, igen eltérő végeredményekkel. Az elnök nemzetbiztonsági stratégiáit alátámasztó kockázatértékelést a vonatkozó kormányzati szervek készítik el, a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben érintett hírszerzési, bűnüldözési és kormányszervek részvételével, beleértve a FinCEN-t, amely ehhez közli a beszámolási rendszer révén azonosított pénzmosási/terrorizmusfinanszírozási kockázatokat és tendenciákat.	Szövetségi szint
9	A pénzügyi intézményekre vonatkozó jogszabályok a banktitokról	A tagállamoknak jogszabályokat kell bevezetniük annak biztosításához, hogy információkat lehessen megosztani az adóhatóságokkal és a bűnüldöző szervekkel. A pénzmosási irányelv szerint a felügyeleti szerveknek rendelkezniük kell azzal a jogkörrel, hogy összegyűjtsék a megfelelés nyomon követése szempontjából fontos adatokat.	Tagállami szint	A pénzügyi adatok védelméhez való jogról szóló törvény (Right to Financial Privacy Act, RFPA) (12 USC 3401–22.) meghatározza, hogyan kaphatnak információkat a szövetségi hatóságok a pénzügyi intézményektől, és milyen körülmények között adhatják ki ezeket. Biztosítékokat vezet be mielőtt a bankok kiadhatják az ügyfeleikre vonatkozó információkat a bűnüldöző vagy felügyeleti hatóságoknak.	Szövetségi szint
10–11	Ügyfél-átvilágítás és nyilvántartás	Az Unióban működő bankoknak tilos névtelen számlákat vezetniük, és kötelesek ügyfél-átvilágítást végezni az új és meglévő üzleti tevékenységek vonatkozásában. Kötelesek a dokumentumokat megadott ideig megőrizni és azokat (kérésre) a felügyeleti szervek rendelkezésére bocsátani	Tagállami szint	A névtelen számlák vagy nyilvánvalóan fiktív néven nyitott számlák vezetése nincs kifejezetten tiltva. A bankoknak azonban kockázatalapú eljárásokat kell végrehajtaniuk minden egyes ügyfél személyazonosságának ellenőrzése érdekében, lehetővé téve ezáltal, hogy a bank észszerűen feltételezhesse, hogy ismeri az ügyfél valós személyazonosságát. A bankok számára nincs kifejezetten előírva, hogy azonosítsák és ellenőrizzék az ügyfelek nevében eljárni jogosult személyek személyazonosságát. A bankok általában véve kötelesek legalább öt évig megőrizni a dokumentumokat.	Szövetségi állam
12–16	További intézkedések bizonyos ügyfelek és tevékenységek esetében	A kiemelt közszereplőkre vonatkozó intézkedésekkel és a vonatkozó banki tevékenységekkel tagállami szinten foglalkoznak. A készpénz-, illetve elektronikus átutalásokra vonatkoznak bizonyos kötelezettségek, amelyek közvetlenül alkalmazandó uniós jogszabályon alapulnak, ideértve a pénzátutalásokról szóló rendeletet ((EU) 2015/847 rendelet).	Tagállami és uniós szint	A vonatkozó banki szolgáltatások tekintetében minden egyes érintett bank köteles megfelelő, konkrét szabályokat, eljárásokat és ellenőrzéseket meghatározni, amelyek észszerűen alkalmasak arra, hogy felderítsék és jelentsék a számlákon keresztül megvalósuló pénzmosás eseteit. A készpénz-, illetve elektronikus átutalásokat kínáló szolgáltatókra – legyenek akár hivatalosak, akár informálisak – a banktitkokról szóló törvény (BSA) követelményei alkalmazandók, beleértve a FinCEN-nél történő nyilvántartásba vételt.
17–19	Harmadik félre hagyatkozás, ellenőrzések és pénzügyi csoportok	A tagállamok lehetővé tehetik a kötelezett szolgáltatók számára, hogy harmadik felekre támaszkodjanak, akik bizonyos előírások betartásával elvégzik az átvilágítást. Előírások vonatkoznak a határokon átnyúló tevékenységű bankokra a pénzmosás elleni intézkedésekkel kapcsolatban, és a nemzeti felügyeleti szervektől elvárt, hogy egyes testületekben együttműködjenek. A kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok vonatkozásában az Unió listát fogad el, és a felügyelet alatt álló jogalanyoknak fokozott átvilágítást kell bevezetniük az ezekkel a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országokkal fennálló ügyletek esetében.	Tagállami és uniós szint	Az érintett pénzügyi intézményeknek programokat kell meghatározniuk a pénzmosás elleni küzdelemre irányulóan, beleértve legalább a következőket: a) belső politikák, eljárások és ellenőrzések kidolgozása; b) megfelelési vezető kijelölése, aki kellő szakmai háttérrel rendelkezik a BSA szerinti valamennyi követelménynek való megfelelés biztosításához; c) folyamatos képzési program megléte az alkalmazottak számára; valamint d) független megfelelési funkció megléte a programok teszteléséhez. A kiemelt kockázatot jelentő országok esetében bizonyos kategóriákba tartozó külföldi bankokat illetően a pénzügyi intézményeknek fokozott átvilágítást kell alkalmazniuk az USA-ban létrehozott vagy fenntartott megfelelő számlákra nézve. A listát a FinCEN fogadja el szövetségi szinten.	Szövetségi állam
20–21	Jelentéstétel a gyanús ügyletekről	Az uniós tagállamokban működő kötelezett szolgáltatók kötelesek jelenteni a nemzeti pénzügyi információs egység (FIU) felé a gyanús tevékenységeket vagy ügyleteket. Ezeknek a pénzügyi információs egységeknek van egy platformjuk, ahol uniós szinten megoszthatják a megszerzett információkat (FIU.net). Az Unió rendőri ügynöksége, az Europol szintén gyűjt és terjeszt információkat a pénzmosási tevékenység mintázatairól.	Tagállami és uniós szint	Az USA előírja az érintett pénzügyi intézmények számára, hogy a gyanús ügyletekről tegyenek jelentést. A pénzügyi intézményeknek haladéktalanul jelenteniük kell a bűnüldöző szervek felé az azonnali intézkedést igénylő jogsértéseket, ideértve például a folyamatban lévő pénzmosási rendszereket és terrorista tevékenységet. Amennyiben nincs szükség azonnali jelentéstételre, a gyanús ügyletekről szóló jelentéseket a FinCEN-hez kell benyújtani.	Szövetségi állam
24–25	Átláthatóság és tényleges tulajdonlás a jogi személyek és a rendelkezések tekintetében	A pénzmosás elleni küzdelemre irányuló uniós jogszabályok kötelezik a tagállamokat, hogy hozzanak létre nyilvántartásokat a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkról a központi nyilvántartásokon belül, amelyeket össze kell kapcsolni. Meg nem felelés esetére szankciókat is be kell vezetni. Ugyanakkor nem létezik uniós szintű közös nyilvántartás a tényleges tulajdonlásról és az információkról.	Tagállami szint	Az egyesült államokbeli jogi személyek létrejöttét a szövetségi állam joga szabályozza. Mind az 56 állam, terület és a Columbia Szövetségi Kerület saját jogszabályokkal rendelkezik a jogi személyek létrejöttére és irányítására vonatkozóan. Létrejöttük után bizonyos területeken (például büntetőjog, értékpapír-szabályozás, adórendszer) a szövetségi jogszabályok is alkalmazandók rájuk. 2016-ban az FATF úgy értékelte, hogy az USA-ban hiányosságok vannak a koordináció tekintetében ezen a területen, különösen mivel az illetékes hatóságok nem mindig tudtak időben hozzájutni vagy hozzáférni megfelelő, pontos és időszerű információkhoz a jogi személyek tényleges tulajdonlására és ellenőrzésére vonatkozóan.	Szövetségi állam
26–28	Szabályozás és felügyelet	Az irányadó jogszabályokat uniós szinten határozzák meg, főként irányelv formájában. Ez felvázolja bizonyos uniós szervek, köztük a Bizottság és az EBH kötelezettségeit. A tagállamoknak bizonyos követelményeket a nemzeti jogszabályaikba is át kell ültetniük. Minden egyes tagállamnak rendelkeznie kell egy vagy több, pénzmosás elleni felügyeletet ellátó hatósággal a joghatósága alá tartozó kötelezett szolgáltatók vonatkozásában. A gyakorlatban a szabályozástechnikai standardokat uniós szinten határozzák meg, és a bankoknak és a nemzeti felügyeleti szerveknek igazodniuk kell ezekhez. Az uniós szintű felügyelet a Bizottság azon hatáskörében nyilvánul meg, hogy kötelezettségszegési eljárásokat indíthat, amennyiben egy tagállam nem vezet be jogszabályt. Ezenkívül az EBH vizsgálatot indíthat és ajánlásokat tehet, ha megállapítja a pénzmosással kapcsolatos uniós jogszabályok potenciális megsértését.	Tagállami és uniós szint	A pénzügyi rendszer, valamint a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus nemzetközi jellegére tekintettel a szövetségi kormány vállalja az elsődleges szerepet a jogalkotásban és a végrehajtásban a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás területén. A szövetségi államok jogszabályai hatályon kívül helyezhetők, ha a Kongresszus az állami és a szövetségi jogszabály ütközésének esetére kifejezetten rendelkezik a hatályon kívül helyezésről („preemption”), és ha a szövetségi államok nem állapíthatnak meg magatartási szabályokat valamely területen, amelyet a Kongresszus döntése szerint kizárólag a szövetségi hatóságok szabályozhatnak. A szövetségi szabályozó szervek (OCC, Federal Reserve, FDIC, NCUA stb.) a FinCEN felhatalmazása alapján vizsgálati és végrehajtási jogkörrel rendelkeznek. A jogalap a banktitkokról szóló 1970. évi törvény (BSA) és a banktitkokról szóló törvény végrehajtási rendelete, amelyeket a 2001. évi „USA PATRIOT Act” törvény is megerősít. Az Egyesült Államok pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni rendszere elsősorban a bűnüldözésre összpontosít. Valamennyi bűnüldöző szerv (szövetségi, állami és helyi szinten) közvetlenül hozzáfér a FinCEN-hez benyújtott, gyanús ügyletekről szóló jelentésekhez. Különösen meghatározó jellemző a hivatalközi munkacsoportokon alapuló megközelítés, amely az összes (szövetségi, állami és helyi) szint hatóságait integrálja. Ezt a megközelítést széles körben alkalmazzák a pénzmosással/terrorizmusfinanszírozással és az alapbűncselekményekkel kapcsolatos vizsgálatok lefolytatásához, és igen sikeresnek bizonyult jelentős, kiterjedt és szétágazó ügyekben.	Szövetségi és állami szint
33	Statisztikák	Az uniós jogi keret előírja a tagállamok számára a pénzmosásra vonatkozó statisztikák gyűjtését és az Eurostathoz – az Unió statisztikai hivatalához – történő benyújtását. Ezt követően az Eurostat köteles jelentést tenni ezekről a statisztikákról, a jogszabályi kötelezettség azonban csak most lép hatályba. Egyelőre kevés szisztematikus mennyiségi adat áll rendelkezésre a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás volumenéről.	Tagállami és uniós szint	Az USA átfogó statisztikákat vezet, kivéve a szövetségi állami pénzmosásos esetekkel kapcsolatos vizsgálatokról, büntetőeljárásokról és ítéletekről, illetve a szövetségi államok szintjén befagyasztott, lefoglalt és elkobzott vagyonról.	Szövetségi és állami szint
35	Szankciók	A tagállamok kötelesek felhatalmazni és erőforrásokkal ellátni a pénzmosás felügyeletével foglalkozó hatóságokat, hogy szankciókat rójanak ki a felügyeleti szabályok megsértésének feltárása esetén. A gyakorlatban a szankciók jellege és súlyossága joghatóságonként eltérő.	Tagállami szint	Különféle arányos és visszatartó erejű büntetőjogi, polgári és közigazgatási szankciók állnak rendelkezésre, a fegyelmi levéltől a bírságokon át a szabadságvesztésig. A FinCEN végrehajtási intézkedést hozhat a BSA megsértésének esetén. A FinCEN kizárólagos szövetségi végrehajtási jogkörrel rendelkezik a pénzügyi intézmények és az érintett DNFBP-k (meghatározott nem pénzügyi szolgáltatók) felett. A polgári pénzbüntetés (CMP) mellett a FinCEN egyéb hivatalos vagy informális közigazgatási intézkedéseket is hozhat. Egyéb hatóságok (például a SEC) a vonatkozó törvények alapján szintén felhatalmazással rendelkeznek különféle felügyeleti intézkedések meghozatalára.	Szövetségi szint

Forrás: Az Európai Számvevőszék összefoglalója, az FATF, a FinCEN, a Bizottság és az EBH különböző dokumentumai alapján.

V. melléklet. Az uniós jog megsértésére vonatkozó eljárás lépései

Szakasz	Eljárás	Érdekelt felek	Ütemezés
Kérelem	Az 1093/2010/EU rendelet (az EBH alapító rendelete) 17. cikke rendelkezik arról, hogy az EBH saját kezdeményezésére vagy bizonyos szervek ezirányú kérésére kivizsgálhatja az uniós jog feltételezett megsértését vagy alkalmazásának feltételezett elmulasztását. Az EBH-rendelet nem határozza meg, hogy miként és mikor, azaz egyik szervnek (köztük a Bizottságnak) sincs jogszabályi kötelezettsége azzal kapcsolatban, hogy miként és mikor folyamodik kérelemmel az EBH-hoz.	Az EBH-hoz intézett kérelmet egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóság, az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság vagy a banki érdekképviseleti csoport nyújthatja be.	Kérelem bármikor benyújtható, és az EBH-ra nem vonatkozik konkrét jogszabályi kötelezettség arra vonatkozóan, hogy bizonyos időn belül választ adjon.
Előzetes vizsgálat	Az uniós jog feltételezett megsértésének előzetes értékelése.	Az EBH előzetes vizsgálatokat végez, többek között felveszi a kapcsolatot az illetékes hatóságokkal, hogy megállapítsa az uniós jog feltételezett megsértésével kapcsolatos tényállást.	E szakaszra vonatkozóan nincs megszabva konkrét jogszabályi határidő.
Vizsgálat	Az annak eldöntésére szolgáló hivatalos eljárás, hogy sor került-e az uniós jog megsértésére.	Az EBH elnöke határoz arról, hogy induljon-e vizsgálat az uniós jog megsértésére vonatkozóan. Az EBH eljárási szabályzata rendelkezik egy testület összehívásáról, amelyet az elnök és a felügyeleti tanács (BoS) hat olyan tagja alkot, akiket a vizsgálat nem érint. A testület kétféleképpen határozhat: ajánlás elfogadása nélkül lezárja a vizsgálatot; vagy amennyiben megállapítják az uniós jog megsértését, ajánlást ad ki a felügyeleti tanácsnak az uniós jog megsértésére vonatkozóan.	Az EBH a vizsgálat megkezdésétől számított két hónapon belül ajánlást intézhet az érintett illetékes hatósághoz, amelyben meghatározza az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.
Ajánlás	A felügyeleti tanács megállapítja, hogy fennáll az uniós jog megsértése, és ajánlást intéz az érintett illetékes hatósághoz.	Az ajánlás elfogadására irányuló határozatot az EBH felügyeleti tanácsa hozza meg, amelyet 27 illetékes hatóság felügyeletei alkotnak.	Az ajánlás elfogadására vonatkozó határozatot a vizsgálat megkezdésétől számított két hónapon belül meg kell hozni (lásd: az előző pont).
Közlemény	Az ajánlás megküldése az illetékes nemzeti hatóságnak.	Az ajánlás meghatározza az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.	Az illetékes nemzeti hatóságnak tíz napon belül válaszolnia kell.
Vélemény	Amennyiben az illetékes hatóság nem teljesített, a Bizottság hivatalos véleményt adhat ki az illetékes nemzeti hatóságnak.	A Bizottság eljárhat az EBH-tól kapott tájékoztatást követően vagy saját kezdeményezésére.	A Bizottság ezt a hivatalos véleményt az ajánlás elfogadását követően legkésőbb három hónapon belül adja ki; ezt az időtartamot egy hónappal meghosszabbíthatja.

Forrás: EBH-rendelet, az EBH eljárási szabályzata.

VI. melléklet. Átültetési ellenőrzések

Az átültetés határideje	2017. június 26.
Határidőn belül vagy a bejelentés elmulasztása miatt indított eljárás megindítása előtt a tagállamok által benyújtott értesítések	6
Azon tagállamok száma, amelyek ellenőrzésünk idejéig (2020. július) nem jelentették be a teljeskörű átültetést	8
A bejelentés elmulasztása és a hiányos teljesítés miatt indított kötelezettségszegési eljárások száma	28
A teljességgel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárások teljes időtartama (hónap)52	Több mint 36 (folyamatban)53

Forrás: A Bizottság elemzésének számvevőszéki elemzése.

VII. melléklet. Az EKB-nál zajló információcserék típusai

Kategória	A rendes éves információcsere keretében folytatott információcserék (kimenő és bejövő)	Saját kezdeményezésre történő eseti információcserék (kimenő és bejövő)	Eseti megkereséseken alapuló információcserék (kimenő és bejövő)
Megosztott információk	Az SREP-határozatok kivonatainak EKB általi évenkénti megosztása a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemért felelős hatóságokkal (megosztás saját kezdeményezésre) A pénzmosási/ terrorizmusfinanszírozási kockázatok pontszámai és értékelései, a helyszíni vizsgálatokra vonatkozó jelentések és szankciók (az EKB által a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemért felelős hatóságoknak megküldött évenkénti kérelmek)	Egyéb, a két funkció felügyeletéből eredő releváns információk	Egyéb, a két funkció felügyeletéből eredő releváns információk

Forrás: Európai Számvevőszék, az EKB által benyújtott információk alapján.

Mozaikszavak és rövidítések

AML: A pénzmosás elleni küzdelem

AMLD: Pénzmosási irányelv

BCBS: Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság

BUL: Az uniós jog megsértése

CFT: A terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem

CRD: Tőkekövetelmény-irányelv

EBH: Európai Bankhatóság

EGMLTF: A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel foglalkozó szakértői csoport

EIOPA: Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság

EKB: Európai Központi Bank

EKSZ: Európai Külügyi Szolgálat

ESMA: Európai Értékpapírpiaci Hatóság

FATF: Pénzügyi Akció Munkacsoport

FINCen: Pénzügyi Bűncselekményekkel foglalkozó Hálózat (Financial Crimes Enforcement Network)

FIU: Pénzügyi információs egység

FT: Felügyeleti tanács

GDP: Bruttó hazai termék

LFN: Felszólító levél

MER: Kölcsönös értékelés

ML/TF: Pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás

SNRA: Szupranacionális kockázatértékelés

SSM: Egységes felügyeleti mechanizmus

TME: Teljes munkaidős egyenérték

Glosszárium

A pénzmosás elleni irányelv: Uniós jogszabály és a legfontosabb jogi eszköz annak megelőzéséhez, hogy pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás céljára használják az Unió pénzügyi rendszerét; az első irányelv 1990-ben, majd azt követően ismétlődően újabb irányelvek léptek hatályba a2018. évi ötödik irányelvig.

A terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem (CFT): A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni eredményes rendszerek elengedhetetlenek a piaci integritás és a globális pénzügyi keretrendszer védelméhez, mivel segítenek mérsékelni a pénzügyi visszaéléseket elősegítő tényezőket.

Átültetési ellenőrzés: Annak értékelése, hogy a nemzeti végrehajtási intézkedések az adott irányelv rendelkezéseivel összeegyeztethetőek-e.

Az Európai Unió Bírósága (EUB): Az Európai Unió Bírósága az uniós jog értelmezése révén biztosítja, hogy azt azonos módon alkalmazzák minden uniós tagállamban, valamint rendezi a tagállami kormányok és az uniós intézmények közötti jogvitákat.

Az uniós jog átültetése: Azon eljárás, amelynek keretében az uniós tagállamok beépítik saját nemzeti jogukba az uniós irányelveket, hogy ezáltal azok céljai, követelményei és határidői közvetlenül alkalmazhatóak legyenek.

Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS): A bankok prudenciális szabályozása terén a legfőbb globális szabványalkotó és a bankfelügyeleti ügyekben történő rendszeres együttműködés fóruma.

DG FISMA: Az Európai Bizottságon belül a Pénzügyi Stabilitás, a Pénzügyi Szolgáltatások és a Tőkepiaci Unió Főigazgatósága; a pénzmosás elleni küzdelmet a Bizottságon belül koordináló főigazgatóság.

Európai Bankhatóság (EBH): 2011-ben létrejött uniós ügynökség; a három európai felügyeleti hatóság egyike és a legfontosabb szabályozó szerv a bankszabályozás és a bankfelügyelet területén; szabályozástechnikai standardokat dolgoz ki, amelyeket a Bizottság hagy jóvá; hatáskörébe tartozik a pénzmosás elleni szabályok érvényre juttatása.

Európai felügyeleti hatóságok (EFH): Az EFH-k az Európai Bankhatóság (EBH), az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA), valamint az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA). Az EFH-k dolgoznak a pénzügyi felügyelet Unión belüli harmonizálásán, és segítenek biztosítani a szabálykönyv következetes alkalmazását az egyenlő feltételek megteremtése érdekében. Feladatuk továbbá a pénzügyi szektoron belüli kockázatok és sebezhetőségek értékelése.

Európai Központi Bank (EKB): Az Amszterdami Szerződéssel 1998-ban létrehozott európai uniós intézmény; 2014 óta az euróövezet nagy bankjainak közvetlen prudenciális felügyeleti hatósága az egységes felügyeleti mechanizmus révén.

Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ): Az EKSZ az Unió diplomáciai szolgálata. Célja az uniós külpolitika koherensebbé és eredményesebbé tétele és ezáltal Európa globális befolyásának növelése. Irányítja az Uniónak a blokkon kívüli országokkal fennálló diplomáciai kapcsolatait, és végrehajtja az Unió kül- és biztonságpolitikáját.

Europol: Az Európai Unió bűnüldöző ügynöksége, amely egyebek mellett támogatja a tagállamokat a pénzmosással és a terrorizmussal szembeni küzdelmükben.

Felhatalmazáson alapuló jogi aktus: Jogilag kötelező erejű jogi aktus, amelyet – amennyiben a Parlament és a Tanács nem emel kifogást – a Bizottság alkalmaz uniós jogszabályok nem alapvető részeinek kiegészítése vagy módosítása céljából, például részletekkel szolgálva a végrehajtási intézkedésekkel kapcsolatban.

Felszólító levél (LFN): Amennyiben az érintett uniós ország nem jelent be olyan intézkedéseket, amelyek maradéktalanul átültetik az irányelv rendelkezéseit, vagy nem orvosolja az uniós jog feltételezett megsértését, a Bizottság hivatalos kötelezettségszegési eljárást indíthat. A kötelezettségszegési eljárás egy felszólító levéllel kezdődik, amelynek révén az Európai Bizottság lehetővé teszi a tagállam számára, hogy kifejtse álláspontját az észlelt jogsértéssel kapcsolatban.

Felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás (SREP): Az euróövezet közvetlen EKB-felügyelet alatt álló nagy bankjai esetében alkalmazott évenkénti felügyeleti eljárás. Harmonizált eszközkészletet biztosít a felügyeleti szervek számára ahhoz, hogy négy különböző szempontból – az üzleti modell, az irányítás és a kockázat, a tőke, valamint a likviditás szempontjából – megvizsgálják a bank kockázati profilját.

Harmadik ország: A harmadik ország az Európai Közösségen kívüli ország vagy terület.

Hitelintézet: Olyan vállalkozás (például bank), amelynek üzleti tevékenysége abban áll, hogy betéteket vagy egyéb visszafizetendő pénzeszközöket fogad a lakosságtól, és hiteleket nyújt.

Indokolással ellátott vélemény: Amennyiben az érintett uniós ország nem jelent be olyan intézkedéseket, amelyek maradéktalanul átültetik az irányelv rendelkezéseit, vagy nem orvosolja az uniós jog feltételezett megsértését, a Bizottság hivatalos kötelezettségszegési eljárást indíthat. A felszólító levél megküldését követően, és miután a Bizottság megállapította, hogy az adott ország nem tesz eleget az uniós jog szerinti kötelezettségeinek, az eljárás második lépéseként a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldhet, amelyben hivatalosan kéri az uniós jognak való megfelelést.

Kötelezettségszegési eljárás: Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258–260. cikke szerinti legfőbb végrehajtási mechanizmus, amelyet a Bizottság rendel el egy tagállammal szemben, amennyiben úgy véli, hogy az adott tagállam megsérti az uniós jog szerinti kötelezettségeit.

Megfelelőségi ellenőrzés: Annak ellenőrzése, hogy pontosan tükrözik-e egy adott uniós irányelv releváns rendelkezéseit a nemzeti végrehajtási intézkedések.

Pénzmosás elleni (AML) felügyelet: Tagállami hatóság, amelynek feladata a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem rendszerének felügyelete, a kötelezett szolgáltatók vizsgálata az adott joghatóság pénzmosás elleni rendszerének való megfelelés tekintetében, valamint bírságok kiszabása meg nem felelés esetén.

Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF): A részt vevő joghatóságok miniszterei által 1989-ben létrehozott kormányközi szerv. 39 tagot számlál, beleértve az Európai Bizottságot és 14 tagállamot. Szabványokat alkot és előmozdítja a pénzmosás, a terrorizmusfinanszírozás, valamint a nemzetközi pénzügyi rendszer integritását fenyegető egyéb kapcsolódó veszélyek elleni küzdelemre irányuló jogi, szabályozási és operatív intézkedések eredményes végrehajtását. „Szakpolitikai döntéshozó szerv”, amely az említett területeket érintő nemzeti jogalkotási és szabályozási reformok véghezviteléhez szükséges politikai szándék megteremtésére törekszik.

Pénzügyi információs egység (FIU): A tagállam pénzmosás elleni jogszabályainak érvényre juttatásáért felelős illetékes nemzeti hatóság. Feladata a kötelezett szolgáltatók által benyújtott jelentések összegyűjtése, elemzése és terjesztése, többek között a többi uniós tagállam és harmadik országok körében is, valamint szükség esetén kapcsolattartás a bűnüldöző szervekkel.

Prudenciális felügyelet: A pénzügyi intézmények (köztük a bankok) közvetlen felügyelete annak biztosítása érdekében, hogy ne csupán jogi értelemben feleljenek meg a rendelkezéseknek, hanem a keretszabályozás szellemében működésük is megbízható és prudens legyen.

Ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve megfelelőségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a piacszabályozás és a versenyalapú gazdaság ellenőrzésére szakosodott, Alex Brenninkmeijer számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara végezte. Az ellenőrzést Mihails Kozlovs számvevőszéki tag vezette Edīte Dzalbe kabinetfőnök és Laura Graudiņa kabinetattasé, Zacharias Kolias ügyvezető, Shane Enright feladatfelelős, valamint Giorgos Tsikkos, Helmut Kern, Marc Hertgen, Marion Schiefele, Katja Mravlak és Nadiya Sultan számvevők és Andreea-Maria Feipel-Cosciug jogász támogatásával. Nyelvi támogatás: Michael Pyper.

Végjegyzetek

¹ Lásd: Eurostat, „Money laundering in Europe” (2013).

² Az EBH nemrégiben megállapította, hogy „az ugyanazon pénzügyi intézménynél bekövetkező ugyanazon jogsértés ezért valószínűsíthetően eltérő szankciókat és intézkedéseket válthat ki, attól függően, hogy mely illetékes hatóság felelős a végrehajtási intézkedés meghozataláért, de az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem kerül sor szankcióra vagy intézkedésre”. „EBA Report on European Commission’s call for advice on the future EU legal framework on AML/CFT”, 2020. szeptember, 88. pont, 23. o.

³ Ez egy adott bank csődjéhez is vezethet.

⁴ 2020 januárjában a pénzmosással, illetve terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos feladatokat a DG FISMA vette át a Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóságtól (DG JUST).

⁵ Erre a Basel Institute of Governance is rámutatott a Basel AML Index: Ranking money laundering and terrorist financing risks around the world című dokumentumban (2020. évi kiadás, 4. o.): „Ez a gyenge teljesítmény összecseng azzal, hogy európai bankoknál az elmúlt években megsértették a pénzmosás elleni rendelkezéseket […] ezek ráirányították a figyelmet a problémákra a bankszektor és a nem banki szektor AML/CFT vonatkozású felügyeletének minőségével kapcsolatban”.

⁶ Európai Bizottság, „Cselekvési terv a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzését szolgáló, átfogó uniós szakpolitikára irányulóan, 2020. május.

⁷ Európai Parlament, Állásfoglalás a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzését szolgáló, átfogó uniós szakpolitikáról – a Bizottság cselekvési terve és más közelmúltbeli fejlemények, 2020. július.

⁸ Az Európai Unió Tanácsa, A Tanács következtetései a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemről, 2020. november.

⁹ Az FATF 2012. évi ajánlásai, 2019 júniusában módosított változat.

¹⁰ Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság, „Introduction of guidelines on interaction and cooperation between prudential and AML/CFT supervision”, valamint „Core Principles for Effective Banking Supervision”.

¹¹ Az (EU) 2015/849 („negyedik pénzmosási irányelv”) és az (EU) 2018/843 irányelv („ötödik pénzmosási irányelv”) 9. cikke szerint.

¹² Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke.

¹³ A „harmadik ország” kifejezés az Európai Unión kívüli joghatóságokra (országokra és területekre) utal.

¹⁴ Európai Bizottság, „Methodology for identifying high risk third countries under Directive (EU) 2015/849”.

¹⁵ 1-től (kis jelentőségű) 4-ig (nagy jelentőségű) terjedő skálán.

¹⁶ Európai Bizottság, „Jelentés a határokon átnyúló tevékenységekhez kapcsolódó és a belső piacot érintő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok értékeléséről”, 4. szakasz – Ajánlások.

¹⁷ Ötödik pénzmosási irányelv, a 6. cikk (2) bekezdésének b) pontja és 44. cikke; ezek a kötelezettségek a Bizottságra vonatkoznak, amely magában foglalhatja az Eurostat, illetve más főigazgatóságok, például a FISMA felelősségi köreit.

¹⁸ Ezek az EUMSZ 258. és 260. cikke szerint bizottsági hatáskörök.

¹⁹ Ez az EUSZ 17. cikke szerint bizottsági hatáskör.

²⁰ Az ügyfél-átvilágítási intézkedésekről szóló 13. cikk; a fokozott ügyfél-átvilágításról szóló 18. cikk; a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkról és a központi nyilvántartásról szóló 30. cikk; a harmadik ország jogának alkalmazása esetén előírt kiegészítő intézkedésekről szóló 45. cikk, valamint az európai felügyeleti hatóságokkal való együttműködésről szóló 50. cikk.

²¹ További háttér-információkhoz lásd: az Európai Számvevőszék 7/2018. sz. áttekintése – „Az uniós jog gyakorlati megvalósítása: az Európai Bizottság az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése szerinti felügyeleti feladatköre”.

²² A válaszadók 25%-a szerint a műhelytalálkozók „nagyon hasznosak”, 60%-uk szerint „viszonylag hasznosak” voltak.

²³ Felmérésünkben emellett 20 tagállam közül 12 (60%) nyilatkozta azt, hogy az informális kapcsolatfelvételek, például a Bizottsággal tartott kétoldalú találkozók „nagyon hasznosak” voltak.

²⁴ Egy héttel később hat tagállam nyilatkozott teljes átültetésről és 15 tagállam nem küldött még értesítést semmilyen intézkedésről.

²⁵ Európai Bizottság, A minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatások, 37. eszköztár, 285. o.

²⁶ 2020. szeptemberi állapot.

²⁷ Európai Bizottság, A minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatások, 37. eszköztár.

²⁸ Az átültetési ellenőrzések az átültetés határidejének lejártakor kezdődnek meg.

²⁹ Összhangban az alábbiakkal: Európai Bizottság, A minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatások, 37. eszköztár: „A Bizottság törekszik arra, hogy az átültetési ellenőrzés az átültetés határidejének lejártát követő hat hónapon belül lezáruljon. Amennyiben a tagállamok a határidőig nem jelentik be az átültető intézkedéseket, a lehető leghamarabb kötelezettségszegési eljárás indul. Ebben az esetben a hat hónapos időkeret akkor kezdődik, amikor az intézkedéseket bejelentik”. Mivel a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatások nem jelölik meg az említett időszak végét, úgy számítottuk, hogy az az átültetés határidejétől a kötelezettségszegési eljárás elindításáig tart (1. és 3. ország), hiányzó nyilatkozat esetén pedig (2. ország) az első bejelentéstől az ügy lezárásáig.

³⁰ Ua.

³¹ A felmérésünkre válaszoló 20 tagállam közül 12 (60%) arról tájékoztatott, hogy a negyedik pénzmosási irányelv átültetésében négy vagy több központi kormányzati minisztérium működött közre.

³² Lásd: „A tagállamok és a Bizottság 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozata a magyarázó dokumentumokról”.

³³ Az Európai Unió Bírósága, 2019. július 8-i ítélet, Bizottság kontra Belgium, C‑543/17. sz. ügy; majd ezt újra kimondta a 2020. július 16-i ítélet, Bizottság kontra Írország, C‑550/18. sz. ügy, ECLI:EU:C:2020:564, 74. pont

³⁴ Az Európai Parlament és a Tanács 1093/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12–47. o.), legutóbb a 2019. december 18-i (EU) 2019/2175 európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosítva.

³⁵ Az EBH-rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerint.

³⁶ Európai Bizottság, A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az uniós hitelintézeteket érintő közelmúltbeli állítólagos pénzmosási ügyek értékeléséről, 2019.

³⁷ Európai Bizottság, A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az európai felügyeleti hatóságok (EFH-k) és a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (PFER) működéséről, 2014.

³⁸ Európai Számvevőszék, 10/2019. sz. különjelentés, A bankok egész Unióra kiterjedő stressztesztje: példátlan mennyiségű információt nyújt a bankokról, de több koordinációra és kockázatközpontúságra lenne szükség, 113. bekezdés.

³⁹ Az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15-i 1024/2013/EU tanácsi rendelet (SSM-rendelet) 33. cikkének (2) bekezdésében előírtak szerint.

⁴⁰ Az EUMSZ 127. cikkének (6) bekezdése és az SSM-rendelet 28. preambulumbekezdése.

⁴¹ Az SSM-rendelet (29) preambulumbekezdése.

⁴² A jogszabályok nem rendelkeztek egyidejűleg a szakmai titoktartási szabályok alól való megfelelő kivételekről. Az ötödik pénzmosási irányelv (19) preambulumbekezdése erre utal, amikor kimondja a következőket: „a bizalmas információk cseréjét, valamint a hitelintézeteket és pénzügyi intézményeket a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás tekintetében felügyelő illetékes hatóságok és a prudenciális felügyeleti szervek közötti együttműködést nem akadályozhatja olyan jogbizonytalanság, amely a konkrét rendelkezések hiányából fakad ezen a területen. A jogi keret pontosítása annál is fontosabb, mivel a prudenciális felügyeletet sok esetben olyan felügyeleti szervekre – mint például az Európai Központi Bank (EKB) – bízzák, amelyek nem foglalkoznak a pénzmosás elleni és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem felügyeletével.”

⁴³ Az ötödik pénzmosási irányelv 2018 júniusában lépett hatályba.

⁴⁴ Az ötödik tőkekövetelmény-irányelv 2019 júniusában lépett hatályba.

⁴⁵ Konkrétan 12 jelentős felügyelt csoport hitelintézeteiről volt szó.

⁴⁶ EBH, Multilateral Agreement on the practical modalities for exchange of information on AML/CFT between the ECB and CAs, 2019.

⁴⁷ Erre a problémára a Számvevőszék 29/2016. sz. különjelentése is rámutatott: Egységes felügyeleti mechanizmus – Ígéretes kezdet, de fejlesztésre van szükség, 185. bekezdés.

⁴⁸ EBH, Guidelines on the revised common procedures and methodologies for the supervisory review and evaluation process (SREP) and supervisory stress testing, 2018.

⁴⁹ Ez kívül esett a mintavételünk időszakán.

⁵⁰ Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA)

⁵¹ Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA).

⁵² 2020. szeptemberi állapot.

⁵³ A leghosszabb kötelezettségszegési eljárás időtartama.

Időrendi áttekintés

Esemény	Időpont
Az ellenőrzési feladatterv elfogadása / az ellenőrzés megkezdése	2020.3.3.
A jelentéstervezet hivatalos megküldése a Bizottságnak (illetve más ellenőrzött szervezeteknek)	2021.3.26.
A végleges jelentés elfogadása az egyeztető eljárás után	2021.5.20.
A Bizottság és az EKSZ hivatalos válaszainak beérkezése az összes uniós nyelven	2021.6.24.
Az EKB hivatalos válaszainak beérkezése az összes nyelven	2021.5.12.
Az EBH hivatalos válaszainak beérkezése az összes nyelven	2021.5.19.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon. +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/en/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2021

PDF	ISBN 978-92-847-6233-0	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/046421	QJ-AB-21-013-HU-N
HTML	ISBN 978-92-847-6213-2	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/567138	QJ-AB-21-013-HU-Q

SZERZŐI JOGOK

© Európai Unió, 2021.

Az Európai Számvevőszék dokumentumainak felhasználását a nyíltadat-politikáról és a dokumentumok további felhasználásáról szóló 6–2019. sz. számvevőszéki határozat szabályozza.

Ellenkező rendelkezés (pl. az egyedi szerzői jogi nyilatkozatokban foglaltak) hiányában az Európai Unió tulajdonában lévő számvevőszéki tartalmak a Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0) engedély alá tartoznak. Ennek értelmében a további felhasználás a forrás és a változtatások megfelelő feltüntetésével megengedett. A dokumentumok további felhasználásakor azok eredeti értelme és mondanivalója nem torzulhat. A Számvevőszék nem vonható felelősségre a továbbfelhasználás esetleges következményeiért.

Ha az adott tartalomban azonosítható magánszemélyek is érintettek (például ha egy kép a Számvevőszék munkatársait ábrázolja) vagy harmadik fél is szerepel a források között, adott esetben további szerzői jogokat is figyelembe kell venni. Amennyiben engedély kiadására kerül sor, az érvényteleníti a fenti általános érvényű engedélyt, és annak egyértelműen tartalmaznia kell a felhasználással kapcsolatos esetleges korlátozásokat.

Az olyan tartalmak felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek nem az Európai Unió tulajdonát képezik, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

Az iparjogvédelem alatt álló szoftverek és dokumentumok – pl. szabadalmak, márkajelzések, bejegyzett formatervezési minták, logók és nevek – nem tartoznak a Számvevőszék továbbfelhasználási politikájának hatókörébe, így azok engedélyét a felhasználó nem kapja meg.

Az Európai Uniónak az europa.eu címtartomány alatt található intézményi weboldalai külső oldalakra mutató hivatkozásokat is tartalmaznak. Ezek nem tartoznak a Számvevőszék hatáskörébe, ezért ajánlott elolvasni az ott közzétett adatvédelmi és szerzői jogi rendelkezéseket.

Az Európai Számvevőszék logójának használata

Az Európai Számvevőszék logója kizárólag a Számvevőszék előzetes hozzájárulásával használható fel.

Kapcsolatba szeretne lépni az EU-val?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Információkat keres az EU-ról?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1952-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.