A 2014–2020-as uniós költségvetés éghajlat-politikai kiadásai: alacsonyabbak, mint a beszámolók szerint

Összefoglalás

I Az éghajlatváltozás kezelése kulcsfontosságú prioritás az Unió számára, amely ambiciózus energia- és éghajlat-politikai célokat tűzött ki maga elé. Ilyen célok az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére, a megújuló energia használatának növelésére és az energiahatékonyság előmozdítására vonatkozó 2020-as és 2030-as célok. Az Unió azt a hosszú távú célt is maga elé tűzte, hogy 2050-re el kell érni a karbonsemlegességet.

II Az Unió elkötelezte magát, hogy 2014–2020-as költségvetésének legalább 20%-át éghajlat-politikai fellépésekre fordítja. 2021-ben a Bizottság arról számolt be, hogy teljesítette ezt a célértéket, mivel 216 milliárd eurót (20,1%) költött éghajlat-politikai szempontból releváns intézkedésekre. A 2021–2027-es uniós költségvetésben ez az éghajlat-politikai célérték már 30%-ra emelkedik.

III Az ellenőrzés célja annak megállapítása volt, hogy a Bizottság a 2014 és 2020 közötti időszak tekintetében releváns és megbízható információkkal szolgált-e az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásokra nézve. Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság hogyan alkalmazta módszertanát az éghajlat-politikai kiadások értékelése során, valamint hogy a bejelentett kiadások hogyan járultak hozzá az éghajlat-politikai fellépésekhez. Áttekintettük azt is, hogy milyen változások várhatóak az éghajlat-politikai kiadások 2020 utáni nyomon követése terén. Ezt a munkát azért végeztük el ebben az időpontban, hogy segítsünk a Bizottságnak az éghajlat-politikai kiadásokra vonatkozó jövőbeli beszámolás javításában.

IV Megállapításunk szerint a bejelentett kiadások nem voltak mindig relevánsak az éghajlat-politikai fellépések szempontjából. Általános értékelésünk szerint a Bizottság túlbecsülte a mezőgazdasági támogatások olyan fő összetevőinek éghajlat-politikai hozzájárulását, mint a kölcsönös megfeleltetés, a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területek és a biogazdálkodás. Értékelésünket alátámasztják a Bizottság, illetve tudományos és nem kormányzati szervezetek publikációi is.

V Értékelésünk szerint a Bizottság hasonlóan túlbecsülte az infrastruktúra- és a kohéziós támogatások fő alfajainak – például a vasúti közlekedéssel, a villamos energiával és a biomasszával kapcsolatos támogatásoknak – az éghajlat-politikai hozzájárulását. A Bizottság nem élt konzervatív feltételezésekkel, és nem volt egységes az ezekről a projektekről történő beszámolás.

VI Megítélésünk szerint az éghajlat-politikai kiadásokról való beszámolás általában véve nem volt megbízható. Az alkalmazott módszertan jelentős mértékben alkalmazott közelítéseket, csak az éghajlatra gyakorolt lehetséges pozitív hatásokat követte nyomon, nem értékelte viszont az uniós éghajlat-politikai célokhoz való végső hozzájárulást. Fennállt annak a kockázata is, hogy a tervezett vagy lekötött összegeket nem fogják elkölteni. Emiatt még nagyobbra nőhet a bejelentett éghajlat-politikai kiadásoknak a valóságtól való eltérése. Egy esetben a Bizottság a nemzeti hozzájárulást is bevette az uniós beszámolásba.

VII Elemzésünk tanúsága szerint a Bizottság legalább 72 milliárd euróval túlbecsülte az éghajlat-politikai kiadásokat, és ennek a becsült többletnek több mint 80%-a mezőgazdasági támogatásokra vezethető vissza. Más szóval a 2014–2020-as uniós költségvetés mintegy 13%-át fordították éghajlat-politikai fellépésekre.

VIII Aggodalmunkat fejezzük ki a 2021–2027-es időszakra vonatkozó éghajlat-politikai beszámolás megbízhatóságával kapcsolatban. A beszámolási módszertanban javasolt javítások ellenére a 2014–2020 közötti időszakra nézve megállapított problémák többsége továbbra is fennáll. A 2020-ban bevezetett Next Generation EU finanszírozási eszköznek szerves része a jelentős károkozás elkerülését célzó elv, vagyis hogy a gazdasági tevékenységek nem veszélyeztethetik a környezetvédelmi vagy éghajlat-politikai célkitűzéseket. Megállapítottuk azonban, hogy a Next Generation EU újabb kihívásokkal jár, mivel nem egyértelmű a kapcsolat a kifizetések és az éghajlat-politikai célkitűzések között.

IX Az éghajlat-politikai kiadásokra vonatkozó jövőbeli beszámolás javítása érdekében javasoljuk, hogy a Bizottság szerezzen be tudományos bizonyítékokat az agrárpolitika hozzájárulásának alátámasztására, mivel ez a terület teszi ki az uniós éghajlat-politikai beszámolás legnagyobb részét. Javasoljuk továbbá az éghajlat-politikai beszámolás javítását a következők révén: a potenciálisan negatív éghajlati hatással járó uniós kiadások azonosítása, az egységes beszámolást biztosító iránymutatások kibocsátása, valamint a felhasználatlan összegek számbavétele. Ezenkívül a Bizottság értékelje, hogy az éghajlat-politikai kiadások mennyiben járulnak hozzá az uniós éghajlat- és energiapolitikai célkitűzések eléréséhez.

Bevezetés

01 Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport szerint az éghajlati rendszerben bekövetkezett közelmúltbeli változások és az éghajlatra gyakorolt emberi hatás mértéke példa nélküli, és sok változás évszázadokra visszafordíthatatlan marad¹. Az Unió számára kulcsfontosságú prioritás, hogy az éghajlatváltozást belső politikák és a nemzetközi partnerekkel való együttműködés révén kezelje². Az 1. ábra bemutatja az uniós éghajlat-politika építőelemeit.

Nemzetközi éghajlat-politikai kötelezettségvállalások

02 A 2005-ben hatályba lépett Kiotói Jegyzőkönyv értelmében az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy 2008 és 2012 között az 1990-es szinthez képest 8%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátását³. A cél az, hogy e célérték elérésével korlátozottabb legyen a globális felmelegedés, ami segítene mérsékelni az éghajlatváltozást. Emellett a jegyzőkönyv tárgyalja az éghajlatváltozáshoz, illetve annak hatásaihoz való alkalmazkodást.

03 2015-ben a Párizsi Megállapodás globális éghajlatváltozás-csökkentési célt határozott meg, amely szerint a globális felmelegedést „jóval” 2°C alá, lehetőleg 1,5°C-ra kell korlátozni. A megállapodás célja az is volt, hogy növelje a felek éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképességét. Az Unió és tagállamai 2016-ban ratifikálták a megállapodást.

Az uniós éghajlat-politikai keretrendszer főbb fejleményei

04 2011-ben a Bizottság bejelentette azt a célkitűzését, hogy az éghajlat-politikai kiadások arányát az uniós költségvetésben a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan legalább 20%-ra növeli⁴. 2012-ben az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben támogatta, hogy „kiadások legalább 20%-a az éghajlathoz kapcsolódjon”. Az Európai Tanács 2013-as következtetése szerint „az éghajlatváltozás elleni fellépés céljaira fordított kiadások 2014 és 2020 között az uniós kiadások legalább 20%-át fogják kitenni”⁵. 2014-ben az Unió beépítette az éghajlatváltozással kapcsolatos támogatás uniós módszertanát az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó jogszabályokba⁶.

05 Az éghajlat-politikai kiadások számszerűsítésére szolgáló bizottsági módszertan alapja az, hogy együtthatókat rendel az uniós programok egyes összetevőihez, például beavatkozási területekhez vagy projektekhez, azoknak az éghajlat-politikai fellépésekhez való várható hozzájárulása alapján (lásd: 1. táblázat). Ez a módszertan a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) riói mutatóinak kiigazított változata, amelyeket 1998-ban vezettek be a riói egyezmények célkitűzéseit a fejlesztési együttműködésben érvényesítő tevékenységek azonosítására⁷.

06 A Bizottság a költségvetési tervezetekben, valamint az uniós költségvetésre vonatkozó irányítási és teljesítményjelentéseiben évente beszámol az éghajlatváltozással kapcsolatos összes kiadásról. Ezt az évenkénti eljárást a Költségvetési Főigazgatóság és az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság közösen vezeti. 2021 júniusában a Bizottság arról számolt be, hogy „az EU a 2014–2020-as költségvetésének 20,1%-át, azaz 216 milliárd eurót fordított az éghajlatváltozás elleni küzdelemre, ezzel megvalósította” 20%-os célkitűzését⁸. A 2. ábra az ehhez a célkitűzéshez hozzájáruló fő kiadási programokat mutatja be.

07 A 2021–2027 közötti időszakra az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság azt az átfogó célt tűzte ki, hogy az éghajlat-politikához való hozzájárulás 30% legyen, ami magasabb, mint az előző programozási időszakban (lásd: 3. ábra).

08 2019-ben a Bizottság közzétette az európai zöld megállapodásról szóló közleményét, amely megállapodás célja „az Uniót olyan igazságos és virágzó társadalommá alakítani, amely modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággal rendelkezik”. A zöld megállapodásról szóló közlemény meghatározta a 2030-ra és 2050-ra vonatkozó uniós éghajlat-politikai tervet. Az Európai Tanács jóváhagyta azt a célkitűzést, hogy az Unió 2050-re klímasemlegessé váljon⁹.

09 2021-ben az Unió elfogadta az európai klímarendeletet, amely 2050-re nulla nettó ÜHG-kibocsátást határozott meg mint kötelező uniós célkitűzést. Kitűzte azt a köztes célt is, hogy 2030-ig (1990-hez képest) 55%-kal kell csökkenteni a nettó kibocsátást. A Bizottság „Irány az 55%!” intézkedéscsomagja támogatja a 2030-ra kitűzött köztes cél felé tett előrelépést. Az ebben foglalt egymáshoz kapcsolódó jogalkotási javaslatok, felülvizsgálatok és módosítások listája olyan szakpolitikai területeket ölel fel, mint az energiaügy, az éghajlat-politika, az épületek, a földhasználat, a földhasználat-megváltoztatás és az erdőgazdálkodás, beleértve egy „Szociális Klímaalap” létrehozását is.

10 A Bizottság 2013-ban közzétette az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiát, 2021-ben pedig egy új stratégiát¹⁰. Az európai klímarendelet előírja az uniós intézmények és a tagállamok számára, hogy törekedjenek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra.

11 Az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere (ETS) támogatja a kibocsátáscsökkentést az energiaigényes iparágakban, a villamosenergia- és hőtermelésben, valamint a légi közlekedésben¹¹ (lásd: 1. háttérmagyarázat). Más gazdasági ágazatok a közös kötelezettségvállalásra vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá tartoznak, amelyek az uniós célkitűzés támogatása érdekében nemzeti kibocsátáscsökkentési célértékeket határoznak meg¹².

12 Az Unió 2020-as és 2030-as energia- és éghajlat-politikai célkitűzései között szerepelnek az ÜHG-kibocsátás csökkentésére, a megújuló energia használatának növelésére és az energiahatékonyság előmozdítására vonatkozó célok (lásd: 4. ábra,5. ábra és 6. ábra). 2021-ben az európai klímarendelet kötelező célt tűzött ki a klímasemleges Európai Unió 2050-ig történő megvalósítására vonatkozóan (lásd: 09. bekezdés), a Bizottság pedig új célokat javasolt a megújuló energiára és az energiahatékonyságra vonatkozóan¹³.

13 Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) beszámolója szerint:

• Az Unió teljesítette a 2020-ra kitűzött 20%-os ÜHG-csökkentési célt, miután 2019-re már 24%-kal csökkentette az 1990-es szinthez képest mért ÜHG-kibocsátást (lásd: 4. ábra).
• A megújuló energiaforrásokból származó energiafogyasztás részaránya 2019-ben 19,7% volt, míg ugyanezt 2020-ra nézve 21,3%-ra becsülték (lásd: 5. ábra).
• Az energiafogyasztás 2006 óta megfigyelhető csökkenő tendenciája 2015-ben megfordult, de az EEA becslése szerint az Unió elérte a 2020-ra kitűzött célt, miután 24%-kal csökkentette a primerenergia-fogyasztást (lásd: 6. ábra).

A Covid19-világjárvány 2020-ban hatással volt az ÜHG-kibocsátásra és az energiafogyasztásra¹⁴.

14 A Bizottság arról számolt be, hogy nemzeti szinten az energiamegtakarítás zöme energiahatékonysági kötelezettségeknek vagy az energiaadóztatásnak tudható be, nem pedig közberuházásoknak¹⁵. A Számvevőszék korábbi jelentéseinek következtetései szerint a meglévő monitoringrendszer segítségével lehetetlen értékelni, hogy az uniós költségvetés mennyiben járul hozzá az épületekre és a vállalkozásokra vonatkozó uniós energiahatékonysági célkitűzéshez. Megítélésünk szerint a mintában szereplő projektek szerény mértékben fognak hozzájárulni az energiahatékonysági célkitűzésekhez¹⁶.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

15 Fő ellenőrzési kérdésünk azt vizsgálta, hogy a Bizottság releváns és megbízható információkkal szolgált-e a 2014–2020-as időszakra vonatkozó éghajlat-politikai kiadásokról. Elemeztük továbbá az azon cél felé tett előrehaladást is, hogy az uniós költségvetés legalább 20%-át éghajlat-politikai fellépésekre fordítsák. Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság hogyan alkalmazta módszertanát az éghajlat-politikai kiadások elszámolását illetően, valamint megvizsgáltuk az éghajlat-politikai beszámolás megbízhatóságát. Végezetül áttekintettük az éghajlat-politikai kiadások 2020 utáni nyomon követésére szolgáló uniós keretrendszert.

16 Azért döntöttünk úgy, hogy ezt az ellenőrzést most végezzük el, mert a témakör kiemelt fontossággal bír a nemzetközi és az uniós politikában. Emellett az éghajlat-politikai kiadások és beszámolás olyan horizontális kérdés, amely az uniós költségvetés jelentős részét lefedi (lásd: 1. ábra). Jelentésünk segíteni fogja a Bizottságot abban, hogy a 2021–2027-es programozási időszakban javítsa az éghajlat-politikai beszámolás relevanciáját és megbízhatóságát. Arra számítunk, hogy megállapításaink és ajánlásaink hasznosak lesznek a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére irányuló uniós célkitűzés összefüggésében.

17 Az ellenőrzés kibővíti az e téren végzett korábbi munkánkat, amely az éghajlat-politikai kiadások túlbecsléséhez vezető hiányosságokat tárt fel az éghajlat-politikai intézkedések nyomon követésére használt módszertanban¹⁷. Mélyrehatóbban vizsgáltunk korábban áttekintett területeket, és más területekre is kiterjesztettük vizsgálódásunkat. A melléklet felsorolja azon korábbi ajánlásainkat, amelyek ellenőrzési eredményeinket kiegészítve továbbra is relevánsak az éghajlat-politikai beszámolás szempontjából.

18 A Bizottság módszertanában szereplő három uniós éghajlat-együttható (lásd: 2. táblázat) alkalmazásával újraértékeltük az uniós költségvetés hozzájárulását az éghajlat-politikai fellépésekhez. Ehhez felhasználtuk a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokat, korábbi munkánk és a vonatkozó ellenőrzési tesztelés eredményeit. Tekintettel a vizsgálat jellegére és arra, hogy adatok korlátozottan álltak rendelkezésre, számszerűsítésünk tájékoztató jellegű. Ellenőrzésünk kiterjedt valamennyi olyan uniós programra, amely az éghajlat-politikai beszámoláshoz több mint 2%-kal járult hozzá (lásd: 2. ábra). A 7. ábra összefoglalja ellenőrzési megközelítésünket és a bizonyítékok fő forrásait.

Észrevételek

A bejelentett kiadások nem mindig relevánsak az éghajlat-politikai fellépések szempontjából

19 Ha valamely uniós kiadás a beszámolás szerint éghajlat-politikai szempontból releváns, akkor annak az éghajlatváltozás mérséklésére vagy az ahhoz való alkalmazkodásra kell törekedne, hozzá kell járulnia az Unió energia- és éghajlat-politikai célkitűzéseihez, vagy kezelnie kell az éghajlatváltozás hatásait és kockázatait. Az éghajlat-politikához hozzájáruló kiadásokat reális éghajlati együtthatók alkalmazásával kell kiszámítani. Ez a szakasz a beszámolás szerint éghajlat-politikai szempontból releváns uniós közkiadási programok fő területeit – mezőgazdaság, infrastruktúra és kohézió – vizsgálja.

A bejelentett uniós éghajlat-politikai kiadások fele a mezőgazdasággal kapcsolatos, ám a mezőgazdasági üzemek kibocsátásai mégsem csökkennek

20 A közös uniós agrárpolitika két fő összetevője az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA). Főbb jellemzőiket és a 2014–2020-as éghajlat-politikai beszámoláshoz való hozzájárulásukat a 2. háttérmagyarázat és a 3. háttérmagyarázat foglalja össze.

21 A bejelentett uniós éghajlat-politikai kiadások fele a mezőgazdasághoz kapcsolódik (lásd: 2. ábra). Egy 2021. évi számvevőszéki jelentés megállapítja, hogy az uniós mezőgazdaságból származó ÜHG-kibocsátás 2010 óta nem csökkent¹⁸. Az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó egyes modellvizsgálatok szerint közvetlen kifizetések híján a mezőgazdaságból származó uniós ÜHG-kibocsátás 2,5–4,2%-kal alacsonyabb lenne. Ez a mezőgazdasági tevékenység – legnagyobbrészt a szarvasmarha-tenyésztés – visszaeséséből következik¹⁹. Ha az Unióban a közvetlen kifizetések / a mezőgazdasági tevékenység csökkentéséből eredően csökkenne az ÜHG-kibocsátás, azt részben semlegesítené az Unión kívüli kibocsátások növekedése (kibocsátásáthelyezés)²⁰.

22 Az olyan gazdálkodási gyakorlatok, mint a takarónövények termesztése vagy a talaj szervesanyag-tartalmának szinten tartása, mind az éghajlatváltozás mérséklése, mind az ahhoz való alkalmazkodás szempontjából előnyös²¹. Az alkalmazkodást illetően a közvetlen kifizetésekből származó jövedelem növeli a gazdaságok azon képességét, hogy kezeljék az éghajlatváltozás okozta negatív sokkhatásokat²². A közvetlen kifizetés azonban fenntarthat nem életképes mezőgazdasági üzemeket, ami lassítja az alkalmazkodáshoz esetleg szükséges strukturális változásokat²³.

23 A Bizottság a közvetlen kifizetések éghajlatváltozáshoz való hozzájárulásának kiszámításához mind a zöldítő, mind a nem zöldítő összetevőket figyelembe veszi²⁴. A zöldítés az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazását jelenti. A mezőgazdasági kistermelők úgy is részesülhetnek a zöldítés előnyeiből, hogy nem kell zöldítési előírásoknak megfelelniük²⁵. A zöldítési előírások nem vonatkoznak a „meghatározás szerint zöldnek” minősülő gazdaságokra (pl. biogazdálkodókra) sem. A  nem zöldítő összetevők hozzájárulása többnyire a kölcsönös megfeleltetési előírások – a környezetvédelemre, az élelmiszer-biztonságra, az állategészségügyre és állatjólétre, valamint a földgazdálkodásra vonatkozó szabályok – betartásából következik.

24 Mivel a zöldítés az éghajlat-politikai célkitűzésekre is hivatkozik²⁶, a Bizottság módszertana szerint az éghajlat-politika szempontjából releváns, és ahhoz összesen 28 milliárd euróval járul hozzá. Ezért úgy értékelhető, hogy a zöldítés megfelel a módszertannak. Egy, a Bizottság által közzétett értékelő tanulmány megállapítása szerint azonban a zöldítés hatása az éghajlatváltozás mérséklésére „nagyon bizonytalan, de valószínűleg alacsony”²⁷. Más tanulmányok is azt jelzik, hogy a zöldítésnek csak minimális a hatása, csupán a mezőgazdasági területek 2–5%-án változtatnak miatta a gazdálkodási gyakorlatokon²⁸. Ennek az az oka, hogy a zöldítési előírások nagyrészt egybeesnek a már meglévő mezőgazdasági gyakorlatokkal. Egy korábbi jelentésünkben megállapítottuk, hogy a zöldítés kevéssé védi a gyepterületekben felhalmozódott szén-dioxidot, és csak csekély mértékben hat ki az ÜHG-kibocsátásra²⁹.

25 A Bizottság szerint a nem zöldítő költségvetés 20%-a mérsékelten járul hozzá az éghajlat-politikai fellépésekhez (40%-os együttható), és 17,5 milliárd eurót tesz ki. Ennek eredménye a nem zöldítő összetevőből származó nettó 8%-os hozzájárulás. A Bizottság indoklása szerint a 20%-os súlyozási tényező a kölcsönös megfeleltetés megsértése esetén alkalmazandó szankció helyettesítője. Értékelésünk szerint a nem zöldítő összetevőnek az éghajlat-politikai fellépésekhez való hozzájárulása elhanyagolható (2. táblázat).

26 Nem világos, hogy az uniós vidékfejlesztési finanszírozás milyen hatást gyakorol az éghajlatváltozás mérséklésére. Egy bizottsági tanulmány szerint a vidékfejlesztési kiadások nélkül a mezőgazdasági termelés csökkenne, és a mezőgazdaságból származó uniós ÜHG-kibocsátás 2030-ra 1,6%-kal alacsonyabb lehetne³⁰. Az uniós ÜHG-kibocsátás csökkentését azonban részben semlegesítené az Unión kívüli kibocsátások növekedése (lásd: 21. bekezdés). Egy másik bizottsági értékelés becslése szerint egyes vidékfejlesztési intézkedések (főként a Natura 2000) 1,1%-kal csökkentik a mezőgazdaságból származó ÜHG-kibocsátást. Az értékelés azonban elismeri, hogy becslése eltúlozza a Natura 2000 kifizetések hatását, és egyes tényezőket kétszeresen számít be³¹. Egy korábbi számvevőszéki jelentésben azt állapítottuk meg, hogy a vidékfejlesztési támogatást ritkán használták fel eredményesen a hatásmérséklés terén³². A vidékfejlesztési kifizetések hozzájárulhatnak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz (lásd: 22. bekezdés és 3. táblázat).

27 Annak kiszámításához, hogy a vidékfejlesztési kiadások mennyiben járulnak hozzá az éghajlat-politikai fellépésekhez, a Bizottság éghajlat-együtthatókat rendel az EMVA különböző prioritásaihoz és kiemelt területeihez. Például az EMVA 4. prioritása („A mezőgazdasághoz és az erdészethez kapcsolódó ökoszisztémák helyreállítása, megőrzése és javítása”) és 5. prioritása („Erőforrás-hatékony, az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens gazdaság”) 100%-os éghajlati együtthatóval bír. Míg az 5. prioritás esetében egyértelműen megjelenik éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzés, a 4. prioritásnál ez nem áll fenn, bár a Bizottság szerint jelentős hatás várható az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás szempontjából. Egy korábbi számvevőszéki jelentés kevés támaszt talált az esettanulmányokban, az áttekintett szakirodalomban, illetve a Bizottság belső feljegyzéseiben arra nézve, hogy a 4. prioritásra 100%-os éghajlat-együttható legyen érvényes³³. A 3. táblázat a 4. prioritás legjelentősebb intézkedéseire vonatkozó értékelésünket mutatja be.

28 Egy 2016-os jelentésben megvizsgáltuk „a helyi fejlesztés előmozdítását a vidéki térségekben” (6B. prioritás), és megállapítottuk, hogy az összességében nem járul hozzá jelentős mértékben az éghajlat-politikai célkitűzésekhez³⁴. Projektelemzésünk (lásd: 4. táblázat) megerősíti, hogy a 40%-os éghajlat-együttható nem volt indokolt.

Következetlen feltételezések az infrastruktúra és a kohéziós finanszírozás éghajlat-politikai hozzájárulásának értékelése során

29 Az uniós infrastrukturális és kohéziós kiadások nagy része az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközön (CEF), az Európai Regionális Fejlesztési Alapon (ERFA) és a Kohéziós Alapon (KA) keresztül történik. E kiadások főbb jellemzőit és hozzájárulásukat a 2014–2020-as éghajlat-politikai beszámoláshoz a 4. háttérmagyarázat és az 5. háttérmagyarázat foglalja össze.

30 A CEF általános célkitűzései hivatkoznak az Unió energia- és éghajlat-politikai célkitűzéseire (lásd: 12–14. bekezdés), így kiterjednek az éghajlatváltozás mérséklésére³⁶. A Bizottság azonban elismeri, hogy a CEF főként olyan projekteket finanszíroz, amelyek „biztosítják az Unió belső piacának megfelelő működését”³⁷. Az éghajlat-politikai célkitűzések és kritériumok nem szükségesek a projektek jóváhagyásához: a Bizottság szerint a CEF közlekedési projektjei közül érték szerint mindössze 4% (0,9 milliárd euró értékben) jelölte meg a támogatás fő céljaként a fenntartható és hatékony közlekedést³⁸, pedig a közlekedés az Unió ÜHG-kibocsátásának mintegy egynegyedét teszi ki, és ennek legnagyobb része a közúti közlekedésből származik³⁹.

31 Ami az alkalmazkodást illeti, a korszerűsítést célzó vasúti projekteknek részei lehetnek célzott árvízmegelőzési beruházások a vasútvonalak mentén, töltések megerősítése, vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedések az alagutak és hidak megfigyelési rendszerei révén⁴⁰. A rendelkezésre álló adatok alapján ezeket a beruházásokat nem lehet számszerűsíteni.

32 A 2014–2020-ra nézve éghajlat-politikai kiadásként megjelölt CEF-kiadások arányának kiszámításához a Bizottság visszamenőlegesen a 2020 utáni CEF-rendeletben⁴¹ szereplő éghajlat-együtthatókat alkalmazta, pedig a kohéziós politika hasonló projektjeit eltérően kezelik (lásd: 40. bekezdés). Elemzésünk tanúsága szerint a Bizottság a CEF legjelentősebb alágazatai esetében nagyvonalúan alkalmazta az együtthatókat (lásd: 5. táblázat).

33 Az uniós jogszabályok keretet biztosítanak a kohéziós politikai alapok keretében végrehajtott éghajlat-politikai kiadások elszámolására⁴². A Bizottság és a tagállamok közösen irányítják az ERFA-t és a Kohéziós Alapot. A projektek kiválasztása és a Bizottságnak történő beszámolás a tagállamok feladata. A Bizottság összesített információkat kap a tagállamoktól, a jogszabályokban meghatározott vonatkozó beavatkozási területek szerinti megosztásban. Ezekhez egyedi éghajlat-együtthatókat rendelnek.

34 A Bizottság átfogó, nyilvánosan elérhető platformmal rendelkezik, amely az egyes kohéziós politikai alapok, tagállamok és programok szerint gyűjti egybe az éghajlat-politikai nyomon követést⁴³. Egy tanulmány megállapítása szerint az ERFA és a Kohéziós Alap 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó éghajlat-együtthatói általában jól tükrözték azok hozzájárulását az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz⁴⁴. A biomassza-projektekkel és a gázinfrastruktúrával kapcsolatban azonban észleltünk néhány problémát (lásd: 8. ábra).

Az éghajlat-politikai kiadásokra vonatkozó általános beszámolás megbízhatatlan

35 Az éghajlat-politikai kiadásokról szóló beszámolásnál alkalmazott módszertannak figyelembe kell vennie az éghajlat-politikai fellépések szempontjából releváns valamennyi támogatást. Megbízható becslésekkel kell élnie, amelyek az éghajlat-politikai célkitűzésekhez való bizonyított hozzájárulásokon alapulnak. Ez nem járhat súlyos adminisztratív terhekkel. A Bizottságnak és a tagállamoknak a módszertant következetesen kell alkalmazniuk az uniós költségvetés egészére nézve. A Bizottságnak ellenőrzésekkel és kontrollmechanizmusokkal kell biztosítania az éghajlat-politikai beszámolás megbízhatóságát.

Korlátok és a módszertan következetlen alkalmazása

36 Az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottsága (OECD DAC) kialakította az ún. riói mutatókat (lásd: 05. bekezdés), hogy a támogatási célkitűzések, valamint az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás közötti kapcsolat alapján nyomon követhető legyen a fejlődő országoknak nyújtott támogatás. A mutatók minőségi jellegűek, mivel az OECD DAC nem kívánt pontos számadatokkal előállni, csak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának szintjét jelezni.

37 A Bizottság kiigazította és közkiadásaira átfogóan alkalmazta az OECD modelljét, számszerűsítve az uniós költségvetésből származó éghajlat-politikai kiadásokat (lásd: 2. ábra). A Bizottság rámutat arra, hogy e módszer fő előnyei az alacsony adminisztratív teher és a könnyű alkalmazás⁴⁵. Egy olyan módszertan azonban, amely a kitűzött célokon vagy az éghajlat-politikai fellépéshez való várható hozzájáruláson alapul, jelentős közelítésekkel operál: a riói mutatók „nem teszik lehetővé” a nyomon követett kiadások „pontos számszerűsítését”⁴⁶.

38 Az uniós költségvetésben számos olyan célkitűzés szerepel, amelynek párhuzamosan kell működnie az éghajlat-politikai célkitűzésekkel: ilyen például a társadalmi, gazdasági és területi kohézió előmozdítása. Eredendően nehéz elkerülni, hogy a célkitűzések ellentmondásba kerüljenek egymással, illetve felmérni a programok hozzájárulását az egyes célkitűzésekhez. Például a kohéziós támogatások célja a tagállamok és a régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése, de a gazdasági fejlődést támogató infrastruktúra finanszírozása növelheti az ÜHG-kibocsátást. Az éghajlat-politikai kiadások nyomon követésének módszertana csak az éghajlatra gyakorolt lehetséges pozitív hatást veszi figyelembe, és nem követi nyomon a más uniós célkitűzéseket szolgáló intézkedéseknek az éghajlatra gyakorolt lehetséges negatív hatásait (lásd: 9. ábra).

39 A jelenlegi nyomonkövetési módszer a priori természetű, nem értékeli az Unió éghajlat-politikai céljaihoz való végső hozzájárulást. A módszertan nem követeli meg a kiadások ÜHG-kibocsátásra gyakorolt hatásának számszerűsítését, és nem határoz meg az alkalmazkodásra vonatkozó konkrét mutatókat sem. A Bizottság elismeri, hogy az eredmények elérésének nyomon követése kulcsfontosságú az érvényesítést célzó erőfeszítések eredményességének biztosításához⁴⁷, de nem vezetett be az éghajlati eredmények nyomon követésére szolgáló rendszert.

40 A Bizottság jelezte, hogy az éghajlat-politikai kiadások tekintetében közös nyomonkövetési eljárásokra van szükség⁴⁸. Ellenőrzésünk számos egyéb következetlenséget tárt fel az éghajlat-politikai kiadások kiszámítási módszertanának alkalmazásában:

• A módszertan jogalapja: az alkalmazandó együtthatókat (és alkalmazásuk indoklását) az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó jogszabályok (lásd: 04. bekezdés) meghatározták, más alapok (pl. EMGA, CEF és Horizont 2020) esetében azonban ez nem volt így. Ezért lehetséges volt az együtthatókat visszamenőleg kiigazítani (lásd: 46. bekezdés).
• Az együtthatók megválasztása: hasonló projektekhez eltérő együtthatót rendeltek. Például a transzeurópai hálózat vasúti közlekedési projektjei magasabb mutatót kaptak az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében (100%), mint az ERFA és a Kohéziós Alap esetében (40%). A Horizont 2020 keretében tíz olyan légi közlekedési projektet azonosítottunk, amelyek eltérő együtthatókat kaptak annak ellenére, hogy hasonlóak a leírásuk és a célkitűzéseik. Egyazon vidékfejlesztési intézkedésre különböző együtthatók vonatkozhatnak attól függően, hogy azt melyik kiemelt területhez rendelték hozzá.
• Granularitás (a részletesség szintje egy adatkészletben): az együtthatókat külön-külön határozzák meg az egyes részletességi szinteken, pl. projektszinten (CEF), beavatkozási terület (ERFA), kiemelt terület vagy prioritás (EMVA), illetve költségvetési sor (EMGA) szintjén.

41 Az éghajlat-politikai kiadásokról történő beszámolás során a Bizottság nem tesz különbséget az éghajlatváltozás mérséklése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás között. Ha az alkalmazkodás és a mérséklés közös mutató alapján kerül összesítésre, akkor nem lehet kiszámítani, hogy az uniós költségvetésből mennyit szánnak ezekre külön-külön. Kivételt a fejlesztési és együttműködési támogatásról történő bizottsági beszámolás jelent, mivel ez különbséget tesz a kettő között. Az OECD módszertanával összhangban a Bizottság külön éghajlat-együtthatókat rendel az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz, és mindkét dimenzióról beszámol az OECD-nek. A 10. ábra bemutatja a Bizottság módszertanának jellemzőit.

42 A Bizottság megjegyzi, hogy egyes tagállamok – Írország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Finnország, Svédország és bizonyos mértékig Dánia – adnak környezetvédelmi vagy éghajlat-politikai szempontú beszámolót a költségvetési politikájukról⁴⁹. A francia kormány átfogó módszert alkalmaz a nemzeti költségvetése környezeti hatásairól történő beszámolót illetően (környezetbarát költségvetés tervezés), és beszámol mind a bevételekről, mind a kiadásokról. A francia modell nyomon követi a nemzeti költségvetésnek mind a pozitív, mind a negatív környezetvédelmi hozzájárulásait. A 6. táblázat összehasonlító elemzést nyújt a francia, illetve az uniós modellről.

43 A Bizottság elismeri annak fontosságát, hogy valamennyi releváns szakpolitikai területen éghajlat-politikai célokat határozzanak meg⁵⁰, mégsem rendeltek minden releváns programhoz célértéket. A 7. táblázat példákat mutat be az éghajlat-politikai szempontból releváns szakpolitikai területekre és azoknak a 2014–2020-as időszakra vonatkozó jogszabályokban meghatározott kiadási céljaira. Ezek a célok a kiadások zöldítése irányában befolyásolhatják az uniós költségvetést, de ilyen célokat nem határoztak meg a költségvetés egészére nézve.

A bejelentett éghajlat-politikai kiadásokat nem feltétlenül költötték el

44 A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan a Bizottság „éghajlat-politikai kiadásként” mintegy 216 milliárd euróról számolt be⁵¹. Beszámolásának alapjául azonban általában tervezett vagy lekötött összegek szolgálnak (lásd: 11. ábra). Kivételt az ESZA jelent, mivel ennek esetében a Bizottság a ténylegesen elköltött összegekkel számol, bár egybe veszi az uniós és a tagállami kiadásokat (lásd: 6. háttérmagyarázat).

45 Ha a bejelentett számadatok tervezett vagy lekötött összegeken alapulnak, akkor azokat felduzzasztják a fel nem használt vagy ki nem fizetett források (pl. projektkésések, késedelmes kifizetések vagy kevéssé kiforrott projektek)⁵², lásd: 12. ábra. Egy 2018. évi jelentésben észrevételeztük, hogy ez milyen hatással volt a 2007–2013-as időszakra⁵³.

46 Egyes esetekben a Bizottság visszamenőlegesen újraértékelte a kiadásokat, és ennek megfelelően kiigazította az éghajlat-politikai kiadásokra vonatkozó számadatokat. Például a CEF keretében a Bizottság a 2021–2027-es módszertan alkalmazásával visszamenőlegesen újraértékelte a közlekedési és energetikai projekteket. Ezt követően a CEF 2014–2020-as éghajlat-politikai hozzájárulását 91%-kal, 11 milliárd euróról 21 milliárd euróra növelte (lásd: 32. bekezdés). Ehhez hasonlóan a Horizont 2020 témáinak és projektjeinek kiegészítő értékelései nyomán a Horizont 2020-ból az éghajlat-politikai kiadásokhoz való 2018. évi hozzájárulás a 2017. évihez képest 41%-kal megnőtt. Megállapítottuk, hogy az általunk vizsgált 24 Horizont 2020 projekt közül kilenc esetében az alkalmazott éghajlat-együtthatók nem voltak észszerűek, mivel ez utóbbi projektek az állítólagosnál kevésbé kapcsolódtak az éghajlat-politikai fellépésekhez. E projektek esetében körülbelül 0,3 milliárd euró túlbecslést állapítottunk meg (ami a Horizont 2020 éghajlatváltozással kapcsolatos összegének 1%-a).

A 2021–2027-re vonatkozó éghajlat-politikai beszámolásban csak szerény javulás várható

47 A 2021–2027-re vonatkozó uniós pénzügyi támogatásnak két fő összetevője van: a többéves pénzügyi keret (TPK) költségvetése és az NGEU (lásd: 3. ábra). Az éghajlat-politikai nyomon követésnek és beszámolásnak építenie kell a 2014–2020-ban levont tanulságokra, és megbízható adatokat kell szolgáltatnia az éghajlat-politikai kiadásokról.

Az új TPK éghajlat-politikai beszámolása

48 Az uniós költségvetés éghajlat-politikai célkitűzésekhez való hozzájárulására vonatkozó magasabb 30%-os cél támogatása érdekében az uniós jogszabályok célokat határoztak meg az egyes programok éghajlat-politikai fellépésekhez való hozzájárulására nézve (pl. CEF – 60%, ERFA – 30%, Kohéziós Alap – 37%, Horizont Európa – 35%, Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz – 30%)⁵⁴. Ezek a célok összességében arra ösztönöznek, hogy a különböző szakpolitikai területeken nagyobb hangsúlyt kapjanak az éghajlat-politikai fellépések.

49 Számos szakpolitikai területen (pl. CEF, ESZA, DCI) a 2021–2027-es többéves pénzügyi keretben az éghajlat-politikai nyomon követés lényegében megegyezik a 2014–2020-as időszakéval. Más területeken (pl. EMGA, EMVA, ERFA, Kohéziós Alap) a Bizottság egyes finanszírozási programok esetében kiigazította vagy pontosította az éghajlat-együtthatókat, hogy azok jobban tükrözzék az éghajlat-politikához való tényleges hozzájárulásukat (lásd: 13. ábra). A Bizottság megjegyzi, hogy továbbfejleszti az éghajlat-politikai beszámolását, amennyiben figyelembe veszi a kiadások várható hatásait, és biztosítja, hogy hasonló projektekre következetes módon alkalmazzák az együtthatókat⁵⁵.

50 A javasolt változtatások további kockázatokkal és kihívásokkal járnak az éghajlat-politikai kiadásokra vonatkozó megbízható beszámolást illetően (lásd: 14. ábra).

Az NGEU előtt álló kihívások

51 Az NGEU központi eleme az Európai Unió Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköze (RRF), amely 37%-os célt tűz ki az éghajlat-politikai kiadásokra (lásd: 3. ábra). Célkitűzései közé tartozik, hogy hozzájáruljon a 2030-ra és 2050-re kitűzött uniós éghajlat-politikai célokhoz, és immár magában foglalja a jelentős károkozás elkerülését célzó elvet is (lásd: 13. ábra)⁵⁶. Kivételes esetben a tagállamok továbbra is támogathatnak a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos beruházásokat⁵⁷.

52 A jelentős károkozás elkerülését célzó elv a fenntartható pénzügyi termékek meghatározására szolgáló uniós rendszer (uniós taxonómia) része⁵⁸. Egy 2021. évi számvevőszéki jelentés rámutatott annak kockázatára, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz éghajlat-politikai kiadásai nem felelnek meg az uniós taxonómiai standardoknak. Mivel ezek a standardok az uniós zöldkötvényekre is érvényesek, ez befolyásolhatja a pénzügyi piac hajlandóságát e kötvények megvásárlására és az RRF finanszírozására⁵⁹.

53 A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet értelmében a Bizottságnak és a tagállamoknak össze kell hangolniuk és elő kell mozdítaniuk a szinergiákat más uniós alapokkal⁶⁰. Ez lehetőségeket teremthet eredményes kiegészítő fellépésekre, de kockázatot is jelenthet, ha a koordináció nem hatékony.

54 Az RRF finanszírozását nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek fogják megalapozni. Ezeket a terveket a tagállamok dolgozzák ki, a Bizottság értékeli, majd a Tanács a Bizottság javaslata alapján jóváhagyja azokat. A Bizottság a tervekben meghatározott becsült költségek alapján előre kiszámítja az RRF éghajlat-politikai kiadásokhoz való hozzájárulását⁶¹.

55 A tervek és a kapcsolódó kifizetések kialakítása bizonyos kockázatokkal és kihívásokkal jár, amint azt az alábbi 15. ábra mutatja. A kifizetési feltételek betartásának ellenőrzése főként a Bizottság feladata.

Következtetések és ajánlások

56 Az Unió számos szakpolitikai területen fogadott el jogszabályokat az éghajlat-politika támogatása érdekében. Kötelezettséget vállalt arra, hogy a 2014–2020-as költségvetésének legalább 20%-át éghajlat-politikai intézkedésekre, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, a megújuló energiaforrások használatának növelésére és az energiahatékonyság javítására fordítja. 2021-ben a Bizottság arról számolt be, hogy teljesítette ezt a célt (01–14. bekezdés).

57 Megállapítottuk, hogy egyes esetekben nem volt az uniós kiadások éghajlatváltozáshoz való hozzájárulását igazoló bizonyíték, míg más esetekben ezt a hozzájárulást túlbecsülték. Elemzésünk tanúsága szerint a Bizottság mintegy 72 milliárd eurót könyvelt el indokolatlanul éghajlat-politikai kiadásként (lásd: 16. ábra). Az általunk alkalmazott észszerűbb együtthatók az uniós költségvetés éghajlat-politikai szempontból releváns részét 20%-ról mintegy 13%-ra (kb. 144 milliárd euró) csökkentették.

58 A Bizottság beszámolója szerint a mezőgazdasági finanszírozás 26%-a, vagyis az uniós éghajlat-politikai kiadások mintegy fele volt éghajlat-politikai szempontból releváns. A mezőgazdasági üzemek üvegházhatásúgáz-kibocsátásai azonban 2010 óta nem csökkentek az Unióban. Elemzésünk, valamint a vonatkozó szakirodalom és értékelő tanulmányok áttekintésének tanúsága szerint a Bizottság valószínűleg csaknem 60 milliárd euróval túlbecsülte az agrárpolitikából származó hozzájárulásokat, ami az általunk megállapított valószínű túlbecslés több mint 80%-ának felel meg 19–34. bekezdés) A finanszírozás nem tekinthető éghajlat-politikai szempontból relevánsnak, ha ezt nem támasztja alá bizonyíték.

1. ajánlás. A mezőgazdasági finanszírozás éghajlat-politikai relevanciájának igazolása

A Bizottságnak tudományos bizonyítékokra kell alapoznia azt, hogyan számszerűsíti a 2021–2027-es agrárpolitikának az éghajlat-politikai fellépéshez való hozzájárulását. Szükség esetén a közös agrárpolitika keretébe tartozó stratégiai tervekhez nyújtott támogatásra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló (EU) 2021/2115 rendelet 100. cikkének (3) bekezdésével összhangban ki kell igazítania az éghajlat-politikai hozzájárulást.

Megvalósítás céldátuma: 2026. június.

59 Az éghajlat-politikai kiadásokra vonatkozó bizottsági beszámolás következetlen volt. A vasúti és villamosenergia-projekteket például eltérően kezelték az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, illetve az Európai Regionális Fejlesztési Alap keretében. Egyebek mellett megjegyeztük, hogy a Bizottság nem követte nyomon a kiadásoknak az éghajlatra gyakorolt lehetséges negatív hatásait, és nem tett különbséget az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás között (lásd: 35–43. bekezdés).

60 A Bizottság az éghajlat-politikai kiadások teljes összegének kiszámításakor nem összevethető számadatokat (különböző kiadási területek tervezett, lekötött és elköltött összegeit) vegyített egymással. A Bizottság emellett túlbecsülte az Európai Szociális Alap hozzájárulását, mert az uniós kiadásokba tagállami kiadásokat is belevett. Emellett visszamenőleges hatállyal újraértékelte az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz tekintetében bejelentett éghajlat-politikai kiadásokat. Ez a korábban bejelentett adatok jelentős növekedését eredményezte (44–46. bekezdés).

2. ajánlás. Az éghajlat-politikai beszámolás javítása

1. A Bizottságnak azonosítania kell az éghajlatra potenciálisan negatív hatást gyakorló uniós kiadásokat, és be kell vennie azokat a beszámolásába. Ennek során figyelembe kell vennie az uniós taxonómiában meghatározott, „jelentős károkozás elkerülését célzó” elvet.
2. A Bizottságnak iránymutatásokat kell kiadnia az éghajlat-politikai kiadások szempontjából releváns valamennyi szakpolitikai területre nézve. Ennek során ki kell dolgoznia és egyértelműen közölnie kell a beszámolás egységes alapját, valamint biztosítania kell, hogy a hasonló projekteket az uniós költségvetésen, illetve a Next Generation EU eszközön belül hasonlóan kezeljék (pl. egyazon éghajlati együtthatót alkalmazzanak rájuk).
3. Az egyes programozási időszakokra vonatkozóan a Bizottságnak javítania kell a jelenlegi éghajlat-politikai beszámolást, számba véve a fel nem használt (el nem költött és visszavont) összegeket.

Megvalósítás céldátuma: 2025. június.

61 2021–2027-re az Unió célja, hogy költségvetésének 30%-át fordítsa éghajlat-politikai intézkedésekre. A Bizottság továbbra is ugyanazt a módszertant alkalmazta, de bizonyos módosításokkal. Néhány ilyen változás – például az együtthatók finomhangolása és az éghajlat-politikai célkitűzésekhez való hozzájárulás növelése – javulást jelent. Más változások további kockázatokkal és problémákkal járnak, például az indokolás híján lévő éghajlat-együtthatók, a vasúti-projektekre vonatkozó beszámolás következetlenségei, illetve a fosszilis tüzelőanyagok használatának lehetőségei. Ez kérdéseket vet fel az éghajlatváltozással kapcsolatos jövőbeli beszámolás megbízhatóságával kapcsolatban (47–50. bekezdés).

62 A 2014–2020-as többéves pénzügyi kerethez képest előrelépés, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz beépíti a jelentős károkozás elkerülését célzó elvet és az uniós taxonómiai kritériumok opcionális alkalmazását. Lehetséges problémákra mutattunk rá ugyanakkor az RRF kialakításában és finanszírozásában, különösen ott, hogy a kifizetéseket elindító mérföldkövek és célértékek nem kapcsolódnak egyértelműen az éghajlat-politikai célkitűzésekhez (51–55. bekezdés).

63 A 2021–2027-es uniós költségvetés arra ösztönöz, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon az éghajlat-politika. Nem világos azonban, hogy az éghajlat-politikai kiadásokra vonatkozó célkitűzések mennyit érhetnek el az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése, a megújuló energia használatának növelése és az energiahatékonyság előmozdítása terén. Végső soron az számít, hogy az uniós kiadások eredményesen hozzá tudnak-e járulni az éghajlat- és energiapolitikai célkitűzések eléréséhez. Ahhoz, hogy a költségvetés éghajlat-politikai szempontból releváns legyen, világosan láthatóvá kell tennie az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését.

3. ajánlás. Az uniós költségvetés összekapcsolása az éghajlat- és energiapolitikai célkitűzésekkel

A Bizottságnak be kell számolnia arról, hogy az éghajlat-politikai kiadások milyen mértékben járulnak hozzá az Unió éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseihez. Különösen arra kell összpontosítania, hogy miként lehet mérni a költségvetésnek az éghajlatváltozás mérséklésére gyakorolt hatását.

Megvalósítás céldátuma: 2025. december.

A jelentést 2022. április 27-i luxembourgi ülésén fogadta el a Joëlle Elvinger számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara.

Melléklet. Az éghajlat-politikai beszámolás szempontjából releváns korábbi számvevőszéki ajánlások

Ezek a korábbi ajánlások továbbra is relevánsak az éghajlat-politikai beszámolás szempontjából, és kiegészítik az e jelentésben megfogalmazott ajánlásokat.

Betűszavak és rövidítések

CEF: Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz

DCI: Fejlesztési együttműködési eszköz

DG: Főigazgatóság

EEA: Európai Környezetvédelmi Ügynökség

EMGA: Európai Mezőgazdasági Garanciaalap

EMVA: Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap

ERFA: Európai Regionális Fejlesztési Alap

ESZA: Európai Szociális Alap

ETS: Kibocsátáskereskedelmi rendszer

KA: Kohéziós Alap

KAP: Közös agrárpolitika

NGEU: Next Generation EU

NGO: Nem kormányzati szervezet

OECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet

RRF: Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz

TPK: Többéves pénzügyi keret

ÜHG Üvegházhatású gáz

Glosszárium

Agrár-környezetvédelmi-éghajlat-politikai intézkedés: A szokásos környezetvédelmi követelményeken túlmutató bármely olyan opcionális gyakorlat, amely az uniós költségvetésből történő kifizetésekre jogosítja fel a mezőgazdasági termelőket.

Az éghajlati szempontok érvényesítése: Éghajlattal kapcsolatos megfontolások beépítése az egyes szakpolitikákba, eszközökbe, programokba és alapokba.

Az éghajlatváltozás mérséklése: Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése vagy korlátozása az éghajlatra gyakorolt hatásuk miatt.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: Az országok és a közösségek éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségének csökkentése az éghajlatváltozás hatásainak elnyelésére való képességük fokozása révén.

Beavatkozási terület: Az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, a Kohéziós Alapból vagy az Európai Szociális Alapból finanszírozott tevékenységek valamely kategóriája.

Biomassza: Biotermékekből és maradékhulladékból előállított, energiatermelésre használt tüzelőanyag.

Bruttó nemzeti jövedelem: Az országok gazdagságának egyik standard mutatója, amely a belföldi forrásokból és külföldről származó jövedelmeken alapul.

Éghajlat-politikai fellépés: Az éghajlatváltozás és annak hatásai kezelése érdekében történő fellépés.

Éghajlat-politikai kiadások: Az éghajlat-politikai célkitűzésekhez (közvetlenül vagy közvetve) hozzájáruló kiadások.

Éghajlat-politikai nyomon követés: Az éghajlat-politikai fellépésekre fordított kiadásokkal kapcsolatos célértékek felé történő előrehaladás nyomon követése.

Éghajlatváltozás: A Föld éghajlatában bekövetkező változások, amelyek új hosszú távú időjárási mintázatokat eredményeznek.

Európai strukturális és beruházási alapok: Az öt fő uniós alap, amelyek mindegyike a gazdasági fejlődés támogatását célozza Unió-szerte a 2014–2020-as időszakban: az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap.

Európai zöld megállapodás: Az Unió 2019-ben elfogadott növekedési stratégiája, amely célul tűzi ki, hogy az Unió 2050-re klímasemlegessé váljon.

Holtteherhatás: Olyan helyzet, amikor egy uniós támogatásban részesülő tevékenység ilyen támogatás nélkül is megvalósult volna.

Horizont 2020: Az Unió kutatási és innovációs programja a 2014–2020-as időszakra.

Kibocsátásáthelyezés: Az üvegházhatású gázok kibocsátásának abból adódó növekedése, hogy a termelést a szigorú kibocsátási korlátozásokkal rendelkező országból olyan országba helyezik át, ahol a szabályok nem olyan szigorúak.

Kiemelt terület: Azon elemek, amelyekből az Unió fő vidékfejlesztési prioritásai összeállnak.

Klímasemlegesség: Az a helyzet, amikor az emberi tevékenységek nem eredményeznek nettó éghajlati hatást.

Közös agrárpolitika: Az Unió egységes agrárpolitikája, amely támogatások és egy sor más intézkedés révén igyekszik garantálni az élelmiszerbiztonságot, megfelelő életszínvonalat biztosítani az Unió mezőgazdasági termelőinek, valamint elősegíteni a vidékfejlesztést és a környezet védelmét.

Közvetlen kifizetés: Közvetlenül a mezőgazdasági termelőknek nyújtott mezőgazdasági – például területalapú – támogatás, más néven jövedelemtámogatás.

Natura 2000: Természetmegőrzési területek hálózata ritka és veszélyeztetett fajok, valamint az uniós jog által védett néhány ritka természetes élőhelytípus számára.

Next Generation EU: Finanszírozási csomag, amelynek célja, hogy segítse az uniós tagállamokat a Covid19-világjárvány gazdasági és társadalmi hatásaiból való kilábalásban.

Riói egyezmények: Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1992-es, Rio de Janeiróban tartott Föld-csúcstalálkozóján született három megállapodás: a biológiai sokféleségről szóló egyezmény, az éghajlatváltozási keretegyezmény és az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezmény.

Riói mutató: Az OECD által meghatározott mutató arra nézve, hogy valamely tevékenység milyen mértékben járul hozzá a riói egyezmények célkitűzéseihez.

Többéves pénzügyi keret: Az Unió kiadási terve, amely (szakpolitikai célkitűzéseken alapuló) prioritásokat és felső határokat határoz meg, és általában hét évre szól. Ez biztosítja azt a struktúrát, amelyen belül meghatározzák az éves uniós költségvetéseket, korlátokat szabva az egyes kiadási kategóriák kiadásainak.

Uniós éghajlat-együttható: Valamely projektre, intézkedésre vagy fellépésre fordított uniós kiadások súlyozása, azt tükrözendő, hogy az milyen mértékben épít be éghajlat-politikai megfontolásokat.

Üvegházhatású gáz: A Föld légkörében található gázok – többek között szén-dioxid és metán –, amelyek sugárzást nyelnek el és bocsátanak ki, csapdába ejtik a hőt, és így az ún. „üvegházhatás” révén felmelegítik a Föld felszínét.

A Bizottság válaszai

https://www.eca.europa.eu/hu/Pages/DocItem.aspx?did=61103

Időrendi áttekintés

https://www.eca.europa.eu/hu/Pages/DocItem.aspx?did=61103

Ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve megfelelőségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a fenntartható természetierőforrás-gazdálkodásra szakosodott, Joëlle Elvinger számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara végezte. Az ellenőrzést Joëlle Elvinger számvevőszéki tag vezette, Preiss Ildikó kabinetfőnök, Paolo Pesce és Charlotta Törneling kabinetattasé, Ramona Bortnowschi és Emmanuel Rauch ügyvezető, Antonella Stasia feladatfelelős, valamint Ernesto Roessing és Jonas Kathage számvevők támogatásával. Grafikai tervezés: Marika Meisenzahl. Titkársági feladatok: Judita Frangež.

Végjegyzetek

¹ IPCC, Summary for Policymakers in Climate Change 2021: The Physical Science Basis. Contribution of Working Group I to the Sixth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change, 2021, 21. o.

² Lásd: a Bizottság honlapja, Éghajlatpolitikai Főigazgatóság, EU Action.

³ 2002/358/EK határozat a Kiotói Jegyzőkönyv jóváhagyásáról.

⁴ Bizottság, Az Európa 2020 stratégia költségvetése, COM(2011) 500, 2011., II. rész, 13. o.

⁵ Európai Tanács, Következtetések (többéves pénzügyi keret), EUCO 37/13, 2013, 10.bekezdés.

⁶ 215/2014/EU rendelet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz nyújtott támogatás módszerei tekintetében.

⁷ OECD, OECD DAC Rio Markers for Climate Handbook, 2. o.

⁸ Bizottság,2020 Annual Management and Performance Report for the EU budget, I. kötet.

⁹ Az Európai Tanács következtetései, EUCO 29/19, 2019.

¹⁰ Bizottság, Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Unió létrehozása – Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia, COM(2021) 82.

¹¹ Az uniós ETS-rendszerről szóló 2003/87/EK irányelv I. melléklete.

¹² A 2009/406/EK határozat az ÜHG-kibocsátásnak a 2020-ig terjedő időszakra szóló kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentéséről, valamint az (EU) 2018/842 rendelet a tagállamok által 2021-től 2030-ig teljesítendő ÜHG-kibocsátás-csökkentésről

¹³ Bizottság, Javaslat – A megújuló energiára vonatkozó különböző irányelvek módosítása, COM(2021) 557; Bizottság, Javaslat – Irányelv az energiahatékonyságról (átdolgozás), COM(2021) 558.

¹⁴ A 2020-ra vonatkozó előrejelzés az EEA 13/2021. sz. jelentésében: Trends and projections in Europe 2021.

¹⁵ Bizottság, A tagállamok által a 2020-ra vonatkozó nemzeti energiahatékonysági célkitűzések elérése terén elért előrehaladás 2019. évi értékelése, COM(2020) 326.

¹⁶ Európai Számvevőszék, 11/2020. sz. különjelentés: Az épületek energiahatékonysága: továbbra is jobban kell összpontosítani a költséghatékonyságra, 02/2022. sz. különjelentés: Vállalkozások energiahatékonysága – Van némi energiamegtakarítás, de a tervezést és a projektkiválasztást hiányosságok jellemzik.

¹⁷ Európai Számvevőszék, 17/2013. sz. különjelentés: Az éghajlatváltozás elleni küzdelem uniós finanszírozása a külső segítségnyújtás keretében; 31/2016. sz. különjelentés: Az uniós költségvetés legalább egyötöde szolgáljon éghajlat-politikai célt: halad az ambiciózus munka, de nagy a kockázata, hogy nem teljesülnek a várakozások, 2016; 01/2020. sz. áttekintés: Az uniós költségvetés éghajlat-politikai kiadásainak nyomon követése.

¹⁸ Európai Számvevőszék, 16/2021. sz. különjelentés: Közös agrárpolitika és éghajlat-politika: Az uniós éghajlat-politikai kiadások fele a közös agrárpolitikához kapcsolódik, ám a mezőgazdasági üzemek kibocsátásai mégsem csökkennek.

¹⁹ Brady, M. et al.: Impacts of Direct Payments, 2017, 70. o., 88–89. o.; M’barek, R. et al.; Scenar 2030 - Pathways for the European agriculture and food sector beyond, 2020, 144. o.

²⁰ Uo.

²¹ Chahal, I. et al. Cumulative impact of cover crops on soil carbon sequestration and profitability in a temperate humid climate, 2020.

²² Európai Számvevőszék, 23/2019. sz. különjelentés: A mezőgazdasági termelők jövedelmének stabilizálása: átfogó eszközkészlet áll rendelkezésre, de orvosolni kell az eszközök alacsony mértékű kihasználtságát és a túlkompenzációt.

²³ Bizottság Evaluation study of the impact of the CAP on climate change and greenhouse gas emissions, Alliance Environnement, 2019, 113. o.

²⁴ Európai Számvevőszék, 01/2020. sz. áttekintés: Az uniós költségvetés éghajlat-politikai kiadásainak nyomon követése, 7. ábra.

²⁵ 1307/2013/EU rendelet a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról.

²⁶ A mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 1307/2013/EU rendelet (42) és (44) preambulumbekezdése.

²⁷ Bizottság, Evaluation study of the payment for agricultural practices beneficial for the climate and the environment, Alliance Environnement and the Thünen Institute, 2017.

²⁸ Európai Számvevőszék, 21/2017. sz. különjelentés: A zöldítés: bonyolultabb, környezetvédelmi szempontból egyelőre még nem eredményes jövedelemtámogatási rendszer, 28. bekezdés és 5. ábra; Gocht, A. et al.: Economic and Environmental Impacts of CAP Greening: CAPRI Simulation Results, 2017; Louhichi, K. et al.: Economic impacts of CAP greening: application of an EU-wide individual farm model for CAP analysis (IFM-CAP), 2017.

²⁹ Európai Számvevőszék, 21/2017. sz. különjelentés: A zöldítés: bonyolultabb, környezetvédelmi szempontból egyelőre még nem eredményes jövedelemtámogatási rendszer, 43–46. bekezdés.

³⁰ M’barek, R. et al.; Scenar 2030 - Pathways for the European agriculture and food sector beyond, 2020, 115, 144 o.

³¹ Bizottsági szolgálati munkadokumentum a közös agrárpolitika éghajlatváltozásra és üvegházhatásúgáz-kibocsátásra gyakorolt hatásának értékeléséről, 23–24. o.

³² Európai Számvevőszék, 16/2021. sz. különjelentés: Közös agrárpolitika és éghajlat-politika: Az uniós éghajlat-politikai kiadások fele a közös agrárpolitikához kapcsolódik, ám a mezőgazdasági üzemek kibocsátásai mégsem csökkennek, VII. bekezdés.

³³ Európai Számvevőszék, 31/2016. sz. különjelentés: Az uniós költségvetés legalább egyötöde szolgáljon éghajlat-politikai célt: halad az ambiciózus munka, de nagy a kockázata, hogy nem teljesülnek a várakozások, Melléklet.

³⁴ Uo.

³⁵ Az Európai Számvevőszék 10/2022. sz. különjelentése, a LEADER-ről és a közösségvezérelt helyi fejlesztésről.

³⁶ Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról szóló 1316/2013/EU rendelet 3. cikkének a) pontja.

³⁷ Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz félidős bizottsági értékelése, SWD(2018) 44.

³⁸ Bizottság, Investing in European networks – The Connecting Europe Facility. Five years supporting European infrastructure, 21. o.

³⁹ Bizottság, EU transport in figures — statistical pocketbook 2020.

⁴⁰ Quinn, A. et al. Rail Adapt: Adapting the railway for the future. UIC (Nemzetközi Vasúti Unió), 2017. november.

⁴¹ Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról szóló (EU) 2021/1153 rendelet (5) preambulumbekezdése.

⁴² (EU) 215/2014 rendelet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz nyújtott támogatás módszerei tekintetében.

⁴³ Public dashboard for European Structural and Investment Funds.

⁴⁴ Nesbit, M. et al. Documenting climate mainstreaming in the EU budget: making the system more transparent, stringent and comprehensive. Európai Parlament, 2020, 18–20. o.

⁴⁵ Európai Számvevőszék, 01/2020. sz. áttekintés: Az uniós költségvetés éghajlat-politikai kiadásainak nyomon követése, 5. ábra.

⁴⁶ Cremins, A. and Kevany, L., An Introduction to the Implementation of Green Budgeting in Ireland, 2018. évi munkadokumentum, 12. o.

⁴⁷ Bizottság, Az Európa 2020 stratégia költségvetése, COM(2011) 500, II. rész, 15. o.

⁴⁸ Uo.

⁴⁹ Bizottság, Green Budgeting Practices in the EU: A First Review, Discussion Paper, 2021, 22. o.

⁵⁰ Bizottság, Az Európa 2020 stratégia költségvetése, COM(2011) 500, II. rész, 15. o.

⁵¹ Bizottság, 2020 Annual Management and Performance Report for the EU budget, I. kötet, 2021, 8–9. o.

⁵² Európai Számvevőszék, 19/2019. sz. különjelentés: INEA: A várt előnyök megvalósultak, de a CEF hiányosságait még ki kell küszöbölni, IV. bekezdés.

⁵³ Európai Számvevőszék, 17/2018. sz.különjelentés: A Bizottság és a tagállamok a 2007–2013-as programok utolsó éveiben tettek ugyan intézkedéseket a források alacsony felhasználását illetően, de nem az eredmények elérése állt a középpontban.

⁵⁴ Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról szóló (EU) 2021/1153 rendelet (5) preambulumbekezdése; a többek között az ERFA-ra és a Kohéziós Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló (EU) 2021/1060 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése; a Horizont Európa létrehozásáról szóló (EU) 2021/695 rendelet 7. cikkének (10) bekezdése; a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz létrehozásáról szóló (EU) 2021/947 rendelet (49) preambulumbekezdése.

⁵⁵ Bizottság, Közlemény a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben az uniós költségvetés teljesítménymérési keretéről, COM(2021) 366, 7. o.

⁵⁶ A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló (EU) 2021/241 rendelet 4. és 5. cikke.

⁵⁷ A Bizottság közleménye: Technikai iránymutatás a jelentős károkozás elkerülését célzó elvnek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet keretében történő alkalmazásáról, C(2021) 1054, 7–8. o.

⁵⁸ (EU) 2020/852 rendelet a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról.

⁵⁹ Európai Számvevőszék, 22/2021. sz. különjelentés: Fenntartható finanszírozás: Következetesebb uniós fellépésre van szükség ahhoz, hogy a finanszírozási források fenntartható beruházásokra irányuljanak”, 90. bekezdés.

⁶⁰ A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló (EU) 2021/241 rendelet 28. cikke.

⁶¹ A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló (EU) 2021/241 rendelet 18. cikke (4) bekezdésének e) pontja és VI. melléklete.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (https://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2022

PDF	ISBN 978-92-847-7822-5	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/034487	QJ-AB-22-007-HU-N
HTML	ISBN 978-92-847-7800-3	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/60753	QJ-AB-22-007-HU-Q

SZERZŐI JOGOK

© Európai Unió, 2022

Az Európai Számvevőszék dokumentumainak felhasználását a nyíltadat-politikáról és a dokumentumok további felhasználásáról szóló 6–2019. sz. számvevőszéki határozat szabályozza.

Ellenkező rendelkezés (pl. egyedi szerzői jogi nyilatkozatokban foglaltak) hiányában az Európai Unió tulajdonában lévő számvevőszéki tartalmak a Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0) licenc alá tartoznak. Ezért főszabály szerint a további felhasználás a forrás és a változtatások megfelelő feltüntetésével megengedett. A Számvevőszéktől származó tartalmak további felhasználásakor azok eredeti értelme és mondanivalója nem torzulhat. A Számvevőszék nem vonható felelősségre a továbbfelhasználás esetleges következményeiért.

Ha az adott tartalomban azonosítható magánszemélyek is érintettek (például ha egy kép a Számvevőszék munkatársait ábrázolja vagy harmadik fél is szerepel a források között), adott esetben további engedélyt is be kell szerezni.

Amennyiben ez megtörtént, akkor a vonatkozó engedély érvényteleníti a fenti általános érvényű engedélyt, és az abban foglalt, egyértelműen meghatározott felhasználási korlátozások érvényesek.

Az olyan tartalmak felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek nem az Európai Unió tulajdonát képezik, adott esetben közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

2. ábra: jobbra fent, 11. ábra: jobbra fent, az ikon: Pixel perfect, https://flaticon.com.

4. ábra: bal oldali ikon: Pixel perfect, https://flaticon.com.

5. ábra: bal oldali ikon: Pixel perfect, https://flaticon.com.

6. ábra: bal oldali ikon: Pixel perfect, https://flaticon.com.

12. ábra: balra fent, 13. ábra: balra fent, 16. ábra: balra fent, 3. háttérmagyarázat: balra, 7. táblázat, ikon: Pixel perfect, https://flaticon.com.

2. táblázat: ikonok: Pixel perfect, https://flaticon.com.

3. táblázat: ikonok: Pixel perfect, https://flaticon.com.

4. táblázat: felső ikonok: Pixel perfect, https://flaticon.com.

5. táblázat: bal felső ikon: Pixel perfect, https://flaticon.com.

6. táblázat: bal felső ikonok: Pixel perfect, https://flaticon.com.

Az iparjogvédelem alatt álló szoftverek és dokumentumok – pl. szabadalmak, márkajelzések, bejegyzett formatervezési minták, logók és nevek – nem tartoznak a Számvevőszék továbbfelhasználási politikájának hatókörébe.

Az Európai Uniónak az europa.eu címtartomány alá tartozó intézményi weboldalai külső oldalakra mutató hivatkozásokat is tartalmaznak. Ezek nem tartoznak a Számvevőszék hatáskörébe, ezért ajánlott elolvasni az ott közzétett adatvédelmi és szerzői jogi rendelkezéseket.

Az Európai Számvevőszék logójának használata

Az Európai Számvevőszék logója kizárólag a Számvevőszék előzetes hozzájárulásával használható fel.

Kapcsolatba szeretne lépni az EU-val?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Információkat keres az EU-ról?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai: https://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (https://data.europa.eu/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.