Az Unió költségvetésének védelme a szabálytalan kiadásokkal szemben: a Bizottság a 2007–2013-as időszakban fokozottan élt a kohéziós politika területén a megelőző intézkedések és a pénzügyi korrekciók lehetőségével

Összefoglalás

A kohéziós politikáról

I

A kohéziós politika célja az eltérő fejlettségi szintű régiók közötti különbségek csökkentése, a hanyatló ipari területek szerkezetátalakítása, valamint a határokon átnyúló, transznacionális és régióközi együttműködés ösztönzése az Európai Unióban. A kohéziós politika a beruházások finanszírozásának fő uniós forrása, amely az uniós költségvetés összes kiadásának mintegy 37%-át teszi ki. A 2000–2006-os programidőszakban a kohéziós politikára fordított források körülbelül 230 milliárd eurót tettek ki; a 2007–2013-as programidőszakban 346 milliárd eurót, a 2014–2020-as időszakban pedig 349 millió eurót fordítottak a kohéziós politikára.

II

A kohéziós politika két fő részből áll: a regionális és várospolitikából, valamint a foglalkoztatási és szociális ügyekből. A regionális és várospolitika finanszírozása túlnyomórészt az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) és a Kohéziós Alapból (KA) történik. A foglalkoztatást és a szociális ügyeket elsősorban az Európai Szociális Alap finanszírozza.

III

A kohéziós politika végrehajtása megosztott irányítással történik, ami azt jelenti, hogy a Bizottság és a tagállamok osztoznak egymással a felelősségen. Noha az uniós költségvetés végrehajtásáért továbbra is a Bizottság a felelős, az uniós források és programok tényleges irányítását és kontrollját a tagállami hatóságokra ruházzák át, amelyek kiválasztják a kedvezményezetteket és elosztják a forrásokat.

IV

Első fokon a tagállamok felelőssége a hibák feltárása, orvoslása és megelőzése. Ha a Bizottság megállapítja, hogy szabálytalan kiadásokat társfinanszíroztak vagy fognak valószínűleg társfinanszírozni, beavatkozhat és korrigálhatja a már társfinanszírozott kiadásokat vagy megelőzheti a jövőbeli társfinanszírozást.

V

A Bizottság a következők alapján alkalmazhat megelőző intézkedéseket, illetve pénzügyi korrekciókat: szabálytalanságok vagy súlyos hiányosságok tagállami hatóságok általi feltárása, a Bizottság saját felülvizsgálatai és ellenőrzései, az OLAF vizsgálatai, valamint az Európai Számvevőszék ellenőrzéseinek eredményei.

Hogyan végeztük az ellenőrzést

VI

Értékeltük, hogy a kohéziós politika területén a Bizottság megelőző intézkedései és pénzügyi korrekciói eredményesen védték-e az Unió költségvetését a szabálytalan kiadások társfinanszírozásának kockázatától. A 2007–2013-as programidőszakra összpontosítottunk. Ezen túlmenően összehasonlítást végeztünk a 2000–2006-os programidőszakkal, és értékeltük a 2014–2020-as időszakra vonatkozó rendeletek változásainak valószínű hatását. Ellenőrzésünk keretében többek között:

• áttekintettük az idevágó bizottsági iránymutatásokat, kiadványok és jelentéseket, és értékeltük a Bizottságnak a 2007–2013-as időszakban alkalmazott belső eljárásait;
• összehasonlítóan elemeztük a 2000–2006-os és a 2007–2013-as időszakban alkalmazott megelőző intézkedéseket és pénzügyi korrekciókat, és értékeltük a pénzügyi korrekcióknak a 2000–2006-os programidőszak lezárását követően gyakorolt hatását;
• megvizsgáltunk egy 72, 2016 végéig lezárt egyedi esetből álló mintát. Ezek a 2007–2013-as időszak alatti pénzügyi korrekciók 29%-ának feleltek meg. A helyszíni feladatokat 2016 januárja és novembere között végeztük.

Megállapításaink

VII

Összességében megállapítottuk, hogy a Bizottság eredményesen alkalmazta a 2007–2013-as programidőszak során az Unió költségvetésének a szabálytalan kiadásokkal szembeni védelmére rendelkezésére álló intézkedéseket.

VIII

A 2000–2006-os időszak pénzügyi korrekciói 8 616 millió eurót tettek ki, azaz a teljes költségvetés 3,8%-ának feleltek meg. A Bizottság a 2007–2013-as időszak alatt kiterjedtebben alkalmazta az uniós költségvetés védelmében rendelkezésére álló intézkedéseket.

IX

A 2007–2013-as időszakot illetően megállapítottuk, hogy a Bizottság arányos módon alkalmazta megelőző intézkedéseit és pénzügyi korrekcióit, és megerősítettük, hogy a 2007–2013-as időszak tekintetében tett bizottsági intézkedések a legkockázatosabb programokkal bíró tagállamokra összpontosultak. Megállapítottuk azt is, hogy az Európai Bíróság lényegében megerősítette a hiányosságok Bizottság általi értékelését és a vonatkozó pénzügyi korrekciókat.

X

A Bizottság korrekciós intézkedései nyomást gyakoroltak a tagállamokra, hogy kezeljék az irányítási és kontrollrendszereikben fennálló hiányosságokat. A megelőző intézkedések és pénzügyi korrekciók azonban rendszerint összetett problémakörökre irányulnak, amelyek megoldása huzamosabb időt igényel. Az ebből adódó kifizetés-megszakítások és felfüggesztések jelentős pénzügyi kockázatot jelentenek a tagállamokra nézve. A Bizottság a 2007–2013-as időszak folyamán ezért igyekezett fokozatosan megszüntetni az intézkedéseket, hogy a szükséges feltételek teljesülését követően mielőbb folytatódhassanak a visszafizetések.

XI

Megállapítottuk azt is, hogy a Bizottság nehézségekkel szembesült a pénzügyi korrekciók végrehajtásának monitoringja során. A 2007–2013-as időszak alatti végrehajtásról adott tagállami információkra egyelőre nem lehetett szilárd monitoringot alapozni. Vegyes képet találtunk a 2007–2013-as időszakhoz kapcsolódó megelőző intézkedések és pénzügyi korrekciók hosszú távú hatását illetően.

XII

A megelőző intézkedésekről és pénzügyi korrekciókról szóló bizottsági beszámolás alapján nehezen lehet átfogó képet alkotni, főként azért, mert az információk több jelentésben és dokumentumban találhatók meg. Ugyanakkor a 2007–2013-as időszakra vonatkozó bizottsági jelentések közül egy sem nyújt elemző áttekintést a megelőző intézkedésekről és a pénzügyi korrekciókról. Az Európai Parlament és a Tanács képviselői is úgy találták, hogy a Bizottság jelentései nem térnek ki kellő mértékben az egyes tagállamok összehasonlítására, és nem szolgálnak elég követendő példával arra vonatkozóan, hogy miként lehetne megelőzni, észlelni vagy korrigálni a visszatérő problémákat.

XIII

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó szabályozási rendelkezések jelentős mértékben erősítik a Bizottság helyzetét az uniós költségvetésnek a szabálytalan kiadásokkal szembeni védelme terén, különösen a nettó pénzügyi korrekciók alkalmazása által. Ennek főként az az oka, hogy a tagállamok pénzügyi korrekciókra vonatkozó beszámolása immár beépül az éves bizonyossági csomagba, és azt az illetékes ellenőrző hatóságok megvizsgálják. Ezenfelül a 2014–2020-as időszakra bevezetett jogi rendelkezések nagyobb jogkörrel ruházzák fel a Bizottságot avégett, hogy szabálytalan kiadásokat többé ne fizessenek vissza az Unió költségvetéséből. Végezetül ki kell emelni, hogy nőtt a tagállamok jogbiztonsága, miután a szabályok már nem útmutatások, hanem rendeletek formáját öltik.

XIV

Úgy ítéljük meg, hogy e mechanizmusok jelentős előrelépést jelentenek a rendszer kialakítása terén.

Ajánlásaink

XV

A Bizottság:

• a 2007–2013-as időszak lezárásakor (2017 márciusától) a pénzügyi korrekciók terén mutatott szigorú hozzáállással biztosítsa, hogy az Unió költségvetéséből történt visszafizetések teljes összege mentes legyen a lényegességi küszöböt meghaladó szabálytalan kiadásoktól;
• a Bizottság (legkésőbb 2019 közepéig) tegyen közzé egy ad hoc jelentést az ERFA/KA- és ESZA-programok lezárásának állapotáról és az alkalmazott pénzügyi korrekciókról, a 2013-ban a 2000–2006-os időszakra vonatkozóan készített jelentéshez hasonlóan. Ez a jelentés mutassa be és hasonlítsa össze alaponként és tagállamonként a megelőző és korrekciós intézkedésekkel kapcsolatos valamennyi információt, valamint térjen ki a pénzügyi korrekciók hatásaira és a fennmaradó kockázati arányra.
• 2019-ig hozzon létre integrált monitoringrendszert a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan, mind a megelőző intézkedésekre, mind a pénzügyi korrekciókra kiterjedően.
• azonnali hatállyal éljen a 2014–2020-as időszak jelentős mértékben megerősített rendelkezéseivel, és saját ellenőrzései, illetve az általunk elvégzett ellenőrzések alapján, ahol csak szükséges, szabjon ki nettó pénzügyi korrekciót.

Bevezetés

A beruházások finanszírozásának fő uniós forrása a kohéziós politika

Szakpolitikai célkitűzések, költségvetés és források

01

A kohéziós politika célja az eltérő fejlettségi szintű régiók közötti különbségek csökkentése, a hanyatló ipari területek szerkezetátalakítása, valamint a határokon átnyúló, transznacionális és régióközi együttműködés ösztönzése az Európai Unióban (EU).

02

Az uniós költségvetés összes kiadásának mintegy 37%-át a kohéziós kiadások teszik ki. A 2000–2006-os programidőszakban a kohéziós politikára – az EU fő beruházási politikájára – fordított források körülbelül 230 milliárd eurót tettek ki; a 2007–2013-as programidőszakban 346 milliárd eurót, a 2014–2020-as időszakban pedig körülbelül 349 millió eurót fordítottak a kohéziós politikára.

03

A kohéziós politika két fő részből áll: a regionális és várospolitikából, valamint a foglalkoztatási és szociális ügyekből. A regionális és várospolitikát többnyire az Európai Regionális Fejlesztési Alapon (ERFA) és a Kohéziós Alapon (KA) keresztül hajtják végre, a foglalkoztatási és szociális ügyeket pedig főként az Európai Szociális Alapon (ESZA) keresztül finanszírozzák. Az ERFA-ra, a Kohéziós Alapra és az ESZA-ra közös szabályok irányadók, amelyek alól az egyes alapok saját szabályozása kivételeket határoz meg.

A kohéziós politika irányítási és kontrollrendszere

04

A kohéziós politika végrehajtása megosztott irányítással¹ történik, ami azt jelenti, hogy a Bizottság és a tagállamok osztoznak egymással a szakpolitika és a kapcsolódó források – többek között a kontrolltevékenységek – végrehajtásáért viselt felelősségen. Noha az uniós költségvetés végrehajtásáért továbbra is a Bizottság a felelős, az uniós források és programok tényleges irányítását és kontrollját a tagállami hatóságokra ruházzák át.

05

E hatóságok feladatait ágazati rendeletek határozzák meg:

1. a vonatkozó operatív program (OP) keretében társfinanszírozott projektek napi szintű irányítását az irányító hatóságok végzik (amelyek feladatai átruházhatók közreműködő szervezetekre),
2. a projektek kedvezményezettjei által készített költségelszámolásokat az igazoló hatóságok összesítik költségnyilatkozatokká, és nyújtják be a Bizottságnak térítés céljából,
3. a Bizottság felé elszámolt költségek és az irányítási és kontrollrendszer működésének éves független ellenőrzését pedig az ellenőrző hatóságok végzik el.

06

E hatóságok választják ki a projekteket, osztják el és ellenőrzik a forrásokat. A tagállamoknak kell biztosítaniuk – a szabálytalanságok megelőzése, feltárása és orvoslása révén – azt is, hogy az uniós költségvetésből megtérítendő kiadások mentesek legyenek a szabálytalanságoktól². A Bizottság ugyanakkor intézkedéseket hozhat a jogosulatlanul kifizetett források visszafizettetése érdekében.

07

A projektek kedvezményezettjei kiadásokat eszközölnek, majd ezeket kifizetési kérelmekben elszámolják az irányító hatóságok (vagy a közreműködő szervezetek) felé. Ezeket ezt követően összesítik, és az igazoló hatóságon keresztül elküldik a Bizottságnak. A Bizottság ezután befizeti az elszámolt kiadás társfinanszírozott részének megfelelő összeget a tagállam költségvetésébe, ahonnan a forrásokat átutalják az érintett kedvezményezetteknek (lásd: 1. ábra).

08

A Bizottság a tagállamokkal megtárgyalja és jóváhagyja az operatív programokat, útmutatást nyújt és utasításokat ad a tagállamoknak feladataik ellátásával kapcsolatban, és tagállami szintű vagy dokumentumalapú ellenőrzéseket végez, hogy ellenőrizze a szakpolitika végrehajtását.

09

A 2000–2006-os időszakban összesen 618 operatív programra és 1119 Kohéziós Alap keretében megvalósított programra került sor³, a 2007–2013-as időszakban 440 operatív program, a 2014–2020-as időszakban pedig 391 operatív program (ERFA, KA, ESZA vagy több alapból finanszírozott) valósult meg.

Az uniós költségvetés védelmét célzó bizottsági intézkedések a kohéziós politika területén

10

Az uniós költségvetés védelmét célzó bizottsági intézkedések azt hivatottak biztosítani, hogy az uniós költségvetésből csak szabályszerű (vagyis az alkalmazandó uniós és tagállami/regionális jogszabályokkal összhangban elköltött) kiadásokat társfinanszírozzanak.

11

Első fokon a tagállamok felelőssége a hibák feltárása, orvoslása és megelőzése⁴. Ha a Bizottság rájön, hogy szabálytalan kiadásokat társfinanszíroztak vagy fognak valószínűleg társfinanszírozni, beavatkozhat, és korrigálhatja a már társfinanszírozott kiadásokat vagy megelőzheti a jövőbeli költségnyilatkozatokban szereplő szabálytalan kiadások jövőbeli társfinanszírozását.

12

A 2000–2006-os időszakra⁵, valamint a 2007–2013-as⁶ és a 2014–2020-as időszakra⁷ szóló rendeletek megelőző intézkedések alkalmazását is lehetővé teszik a Bizottság számára, vagyis az megszakíthatja és felfüggesztheti a kifizetéseket, és pénzügyi korrekciókat alkalmazhat. A 2000–2006-os időszakra vonatkozóan a rendeletekben foglaltak szerint a megszakítások nem tartoztak a Bizottság által alkalmazható megelőző intézkedések közé. E korrekciós intézkedések alkalmazásáért a kohéziós politika területén a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság, valamint a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága felel.

13

A Bizottság a következők alapján alkalmazhat megelőző intézkedéseket, illetve pénzügyi korrekciókat: szabálytalanságok vagy súlyos hiányosságok tagállami hatóságok (pl. az irányító vagy ellenőrző hatóság) általi feltárása, vagy a Bizottság saját felülvizsgálatai és ellenőrzései. Ez az OLAF vizsgálataira is érvényes. Alapul szolgálhatnak az Európai Számvevőszék ellenőrzései is (lásd: I. melléklet).

Megelőző intézkedések: a kifizetések megszakítása és felfüggesztése

14

A megelőző intézkedések hatására az uniós költségvetésből teljesítendő kifizetéseket elhalasztják. Ez további nyomás alá helyezi a tagállamot, hogy meghozza a szükséges korrekciós intézkedést. A megelőző intézkedések két fő típusa a kifizetések megszakítása, illetve felfüggesztése (lásd: 1. háttérmagyarázat).

15

A kifizetések megszakítását a 2007–2013-as időszakra vonatkozó rendelet vezette be (lásd: II. melléklet). A megszakítás fő előnye, hogy hosszadalmas adminisztratív eljárás nélkül, azonnal alkalmazható, ha a Bizottság lényeges hiányosságokra utaló bizonyítékokkal rendelkezik¹². A felfüggesztés alkalmazásához azonban meg kell állapítani a súlyos hiányosságot, ami hosszabb előzetes eljárást von maga után (lásd: 1. háttérmagyarázat).

16

Ha nincs függőben lévő kifizetési kérelem (azaz nincs olyan kifizetési határidő, amelyet meg lehetne szakítani), a Bizottság figyelmeztetést is kiadhat. A Bizottság figyelmezteti a tagállamot, hogy amennyiben kifizetési kérelmet nyújtott be, annak kifizetési határidejét meg fogja szakítani. Ezt az eljárást azonban a rendeletek nem rögzítik.

17

A felfüggesztéseket az érintett tagállamnak címzett, jogilag kötelező erejű bizottsági határozattal hajtják végre. Minden egyéb megelőző intézkedés (figyelmeztetés, megszakítás, a felfüggesztés kilátásba helyezése) a Bizottság főigazgatója által – e hatáskörében megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőként eljárva – aláírt és a tagállami hatóságoknak címzett levél formájában valósul meg.

A Bizottság által végrehajtott pénzügyi korrekciók

18

Amennyiben a tagállam irányítási és kontrollrendszereiben fennálló súlyos hiányosságok rendszerszintű hibákhoz vezettek vagy a Bizottság egyedi szabálytalanságot tárt fel, a Bizottság pénzügyi korrekciót is alkalmazhat (lásd: I. melléklet)¹³. A pénzügyi korrekciók célja olyan helyzet visszaállítása, ahol az ERFA-ból, a Kohéziós Alapból vagy az ESZA-ból való társfinanszírozásra elszámolt és a Bizottság által megtérített valamennyi kiadás összhangban van az alkalmazandó szabályokkal¹⁴.

19

A 2000–2006-os és a 2007–2013-as programidőszak alatt a tagállamok a szabálytalan kiadásokat új kiadásokkal pótolhatták, ha megtették a szükséges korrekciós intézkedéseket és alkalmazták a kapcsolódó pénzügyi korrekciót (megerősített pénzügyi korrekció)¹⁵. Ez a lehetőség a 2014–2020-as programidőszakban is adott¹⁶. Az viszont, hogy a gyakorlatban sor került-e erre, azon múlott, hogy a tagállam el tudott-e számolni további (szabályszerű) kiadásokat. Ha a tagállamnak nem voltak ilyen további elszámolható kiadásai, a pénzügyi korrekció nettó korrekciót eredményezett (támogatáskiesés). Ezzel szemben a pénzügyi korrekcióra vonatkozó bizottsági határozatok minden esetben közvetlen és nettó hatást gyakoroltak a tagállamra: vissza kellett fizetnie az összeget, és csökkentették a keretét (azaz a tagállam a programidőszak során kevesebb pénzt költhetett el).

20

A Bizottság nem közvetlenül a kedvezményezetteknek címezi a pénzügyi korrekciókat, hanem az operatív programokat irányító tagállami hatóságoknak. Amennyiben egy pénzügyi korrekció a kedvezményezettek által végrehajtott egyedi projektekhez kapcsolódik, a tagállami hatóságoknak kell a pénzügyi korrekciót a kedvezményezettekkel szemben érvényesíteniük.

21

A III. melléklet áttekinti a pénzügyi korrekciók tagállamokat érintő hatásának lehetséges különböző változatait, a 2007–2013-as programidőszak végéig.

A pénzügyi korrekciók összegének meghatározása

22

A Bizottság többféleképpen is meghatározhatja a pénzügyi korrekció összegét (lásd: 2. háttérmagyarázat).

1. A pénzügyi korrekció összegét az egyedi esetek alapján értékelik, és az a tévesen az Unió költségvetésére terhelt kiadás összegével egyezik meg (egyedi korrekció).
2. Ha a tévesen az Unió költségvetésére terhelt kiadás összegének pontos kiszámítása nem lehetséges vagy nem költséghatékony, akkor egy előre meghatározott kritériumokon és skálákon alapuló átalányalapú korrekció alkalmazható. Az átalányjellegű pénzügyi korrekciók a teljes operatív programot vagy annak egy részét érintik (pl. egy vagy több prioritás, meghatározott pályázati felhívásokhoz kapcsolódó projektek, egy bizonyos közreműködő szervezet által irányított intézkedések), és általában horizontális (több projektet vagy prioritást érintő), rendszeres (többször előforduló) vagy rendszerszerű (rendszerekkel összefüggő) problémákra vagy bizonyos nem támogatható kiadásokra irányulnak (az irányító hatóság vagy a közreműködő szervezet által végzett ellenőrzések hiányosságai, problémák a közbeszerzéssel).
3. Ha nagy számban fordulnak elő szabálytalanságok, és nem költséghatékony a szabálytalanság által érintett összes eset kivizsgálása, a pénzügyi korrekció összegét extrapolációval is meg lehet határozni. Ez azt jelenti, hogy a valamennyi érintett eset tekintetében korrigálandó összeg egy kisszámú megvizsgált esetre vonatkozó becslésen alapul.

23

Ha az uniós költségvetésből már igényelték a pénzügyi korrekcióhoz vezető szabálytalan kiadás megtérítését, a pénzügyi korrekció a múltat korrigálja (utólagos pénzügyi korrekció). Ha azonban az uniós költségvetésből még nem igényelték a pénzügyi korrekcióhoz vezető szabálytalan kiadás megtérítését, a pénzügyi korrekció a jövőre vonatkozik (előzetes pénzügyi korrekció). Ez utóbbi azt jelenti, hogy a tagállamok már a kiadás Bizottságnak való bejelentésekor levonják a támogatható kiadásokból a pénzügyi korrekciót. Előzetes és utólagos pénzügyi korrekcióra egyidejűleg, ugyanabban az esetben is sor kerülhet, biztosítva a múltra és a jövőre irányuló korrekciót.

24

A megelőző intézkedéshez, illetve pénzügyi korrekcióhoz vezető folyamatot és annak megoldását az I. melléklet ismerteti.

Alulteljesítés esetén nincsenek megelőző intézkedések vagy pénzügyi korrekciók

25

A 2000–2006-os és a 2007–2013-as programidőszak alatt nem volt olyan jogi rendelkezés, amely lehetővé tette volna a Bizottság számára, hogy felfüggesztési eljárást indítson és pénzügyi korrekciót szabjon meg a program vagy a prioritási tengely szintjén előforduló alulteljesítés esetén. Erre az egyes projektek szintjén is csak korlátozott lehetőségek álltak nyitva. A rendeletek e hiányosságát több jelentésben is bíráltuk¹⁸.

A jogosulatlanul kifizetett összegek tagállamok általi visszafizetése

26

A megosztott irányítás keretében a tagállamok felelősek a hibák feltárásáért, orvoslásáért és megelőzéséért, hogy az uniós költségvetésből csak szabályszerű kiadások megtérítésére kerüljön sor. A tagállamok szintén kötelesek a kedvezményezettekkel visszafizettetni a(z Unió költségvetéséből) jogosulatlanul kifizetett összegeket¹⁹. Ez azonban nem lehetséges, ha:

1. a hibát nem a kedvezményezett követte el, hanem az az irányítási és kontrollrendszer működésével összefüggő problémákat érint (pl. a társfinanszírozandó műveletek kiválasztásával kapcsolatos problémák); vagy
2. az összeget nem lehet a kedvezményezettel visszafizettetni (pl. a kedvezményezett csődbe ment).

Ezekben az esetekben a tagállami költségvetés viseli a pénzügyi korrekciók pénzügyi terhét, hacsak azt meg nem lehet osztani az Unió költségvetésével.

27

A tagállamok által 2015 végén a Bizottságnak nyújtott tájékoztatás szerint a közpénzből (uniós és tagállami forrásokból) finanszírozott, a kedvezményezettektől be nem hajtható összeg a 2007–2013-as időszak egészére, valamennyi operatív programra kiterjedően 57 millió eurót tesz ki (ami összesen 115 millió euró összegű támogatható (magán- és köz-) kiadásnak felel meg)²⁰.

28

Ezenfelül, ha a jogosulatlanul kifizetett összeget vissza is fizettetik valamely állami szervvel, mint kedvezményezettel, a pénzügyi korrekció ténylegesen még mindig a tagállami, regionális vagy helyi közköltségvetést terheli.

A pénzügyi korrekciók alapvető kiindulási adatokkal szolgálnak a kohéziós politika terén az Unió költségvetéséből teljesített kifizetésekkel kapcsolatos fennmaradó kockázat megállapításához

29

2000 óta külön szabályozási követelményekkel erősítették meg a tagállamok hibák feltárásával, orvoslásával és megelőzésével kapcsolatos felelősségét, és ennek megfelelően módosultak az operatív programok irányítási és kontrollrendszerei.

Programonkénti éves hibaarányok a műveletek Bizottság által validált reprezentatív mintájára nézve

30

A 2000–2006-os időszakra nézve az illetékes tagállami hatóságoknak a támogatható kiadások 5%-át kellett ellenőrizniük az operatív programok felszámolása előtt, figyelembe véve a szabálytalanságok előfordulására vonatkozó saját kockázatértékelésüket, valamint a operatív programok kiadásainak reprezentatív lefedettségét²¹. A tagállamoknak emellett évente jelentést kellett készíteniük a visszafizettetésre váró összegekről²². Nem írták viszont elő egy általános hibaarány éves kiszámítását vagy éves ellenőrzési vélemény kiadását.

31

A 2007–2013-as időszakra nézve a rendelet bevezette, hogy a tagállami ellenőrző hatóságoknak éves kontrolljelentést kell kiadniuk, az alapul szolgáló ügyletek jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozó ellenőrzési véleménnyel együtt²³. Az éves kontrolljelentésben szerepelt a műveletek reprezentatív mintájának ellenőrzésén alapuló hibaarány, amelyet a Bizottság ellenőrzött, azaz validált.

A kumulált fennmaradó kockázati arány Bizottság általi kiszámítása

32

A tagállamok szélesebb körű információkkal is ellátják a Bizottságot az év során elvégzett pénzügyi korrekciókról, amelyeket a Bizottság felhasznál a kumulált fennmaradó kockázati arány²⁴ kiszámítására. A Bizottság 2012 óta az éves tevékenységi jelentésében kiszámít és közzétesz egy kumulált fennmaradó kockázat elnevezésű mutatót. A kumulált fennmaradó kockázat a Bizottság arra vonatkozó becslése, hogy a programidőszak alatt az egyes operatív programok (vagy operatívprogram-csoportok) tekintetében kifizetett költségek mekkora része nem jogszerű és szabályszerű. A kumulált fennmaradó kockázatot évente frissítik. Az ERFA/KA és ESZA általános kumulált fennmaradó kockázata a 2007–2013-as időszakra vonatkozó első, 2012-es kiszámításától kezdve nem éri el a 2%-os lényegességi küszöböt²⁵ (lásd: 2. ábra).

33

A kumulált fennmaradó kockázat kiszámítása során a Bizottság figyelembe veszi a tagállami ellenőrző hatóságok által bejelentett és a Bizottság által validált éves hibaarányokat. Felhasználja ezenfelül a programidőszak kezdete óta tagállami szinten (a tagállamok által jelentett visszafizettetések és visszavonások révén) és uniós szinten (a Bizottság hivatalos határozatai révén) végrehajtott összes pénzügyi korrekciót²⁶.

Az Európai Számvevőszék korábbi jelentése az Unió költségvetésének védelmére irányuló bizottsági intézkedésekről

34

2012-ben, egy korábbi különjelentésben értékeltük a Bizottság uniós költségvetés védelmére irányuló intézkedéseit a 2000–2006-os programidőszak tekintetében. Ellenőrzésünk eredménye szerint a Bizottság a hiányosságok megállapítását követően általában megfelelő intézkedéseket hozott, ám ez csak egy elhúzódó eljárás első lépése volt; a Bizottság eltérő mértékben tudott megbizonyosodni arról, hogy korrekciós intézkedéseinek köszönhetően az egyes tagállamok irányítási és kontrollrendszereinek hibáira megfelelő megoldást találtak-e²⁷.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

35

Ellenőrzésünk révén azt értékeltük, hogy a kohéziós politika területén a Bizottság megelőző intézkedései és pénzügyi korrekciói eredményesen védik-e az Unió költségvetését a szabálytalan kiadások társfinanszírozásának kockázatától.

36

Ellenőrzésünk a 2007–2013-as programidőszakra összpontosított, de összehasonlítottuk a Bizottság ezen időszak során hozott megelőző intézkedéseit és pénzügyi korrekcióit a 2000–2006-os programidőszak hasonló intézkedéseivel is. Emellett értékeltük a 2014–2020-as programidőszakra vonatkozó rendeletek idevágó változtatásainak várható hatását is.

37

Különösen a következőket vizsgáltuk:

1. a Bizottság pénzügyi korrekciói elégséges nettó hatást értek-e el a 2000–2006-os időszak alatti ERFA- és ESZA-programok esetében;
2. a Bizottság eredményesen élt-e a 2007–2013-as időszakban a megelőző intézkedések és a pénzügyi korrekciók rendeletekben meghatározott lehetőségével;
3. a Bizottság eredményesen épített-e a levont tanulságokra a 2014–2020-as szabályok meghatározásakor, hogy jobban védje az Unió költségvetését a kohéziós politika területén.

38

Ellenőrzési munkánk a következőkből állt:

• a 2000–2006-os, 2007–2013-as és 2014–2020-as időszakokra vonatkozó idevágó uniós jogszabályok és bizottsági (belső és a tagállamoknak címzett) iránymutatások áttekintése;
• az uniós költségvetés védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos különböző bizottsági kiadványok és jelentések áttekintése (többek között éves tevékenységi jelentések, éves beszámolók, valamint az Európai Unió költségvetésének védelméről szóló közlemény) a 2007–2013-as időszak vonatkozásában;
• a Bizottság által a 2000–2006-os és a 2007–2013-as időszakban alkalmazott megelőző intézkedések és pénzügyi korrekciók többéves eloszlásának összehasonlító elemzése és a pénzügyi korrekciók által a 2000–2006-os programidőszakban a program összes kiadására a zárás után gyakorolt hatás értékelése;
• a pénzügyi korrekciókról szóló, az 1994–1999-es és a 2000–2006-os időszakban hozott és az Európai Bíróság előtt megtámadott bizottsági határozatokra vonatkozó összes, az Európai Bíróság által hozott ítélet áttekintése;
• a Bizottság 2007–2013-as időszakban alkalmazott belső eljárásainak az értékelése, és annak dokumentumalapú ellenőrzés révén történő ellenőrzése, hogy ezek hogyan működnek a gyakorlatban. Ez magában foglalta a Bizottság által tárolt különböző információforrások elemzését és a megvizsgált egyedi esetek ellenőrzési nyomvonalának validálását és rekonstruálását;
• egy 72 egyedi, 2016 végéig lezárt esetből álló minta vizsgálata, amelyek 20 ERFA-hoz/KA-hoz és ESZA-hoz tartozó, a 2007–2013-as időszakra szóló operatív programhoz kapcsolódtak. E 20 operatív program tekintetében minden megelőző intézkedést és pénzügyi korrekciót megvizsgáltunk. E programok a teljes költségvetés körülbelül 21%-át fedik le, és kiválasztásuk véletlenszerűen történt. A 72 megvizsgált eset az időszakban végzett összes pénzügyi korrekció legfeljebb 29%-át adja;
• a programkockázat és a pénzügyi korrekciók mértékének tagállamonkénti összehasonlítása, valamint a Bizottság validált hibaarányainak és a 2007–2013-as időszak alatti megelőző intézkedéseinek és pénzügyi korrekcióinak az elemzése;
• az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának és Regionális Fejlesztési Bizottságának a tagjaival, valamint az Európai Unió Tanácsa strukturális intézkedésekkel foglalkozó munkacsoportjának tagállami képviselőivel folytatott interjúk.

39

Az ellenőrzés – hacsak mást nem adtunk meg – a 2015. december 31-ig tartó időszakot öleli fel. A helyszíni ellenőrzési feladatok elvégzésére 2016 januárja és novembere között került sor. A megelőző intézkedések és pénzügyi korrekciók általunk végzett vizsgálata a tagállamok által elfogadott hibákon alapult. Ha másként nem jelezzük, a jelentésben szereplő értékek a Bizottság által kiszabott és a tagállamok által elfogadott utólagos pénzügyi korrekciókra vonatkoznak.

Észrevételek

A pénzügyi korrekciók a 2000–2006-os időszak alatt már több ERFA- és ESZA-program, valamint KA-projekt esetében nettó korrekciót eredményeztek

A 2000–2006-os időszak pénzügyi korrekciói 8 616 millió eurót tettek ki, azaz az ERFA, KA és az ESZA teljes költségvetése 3,8%-ának feleltek meg

40

Arra irányuló értékelésünk során, hogy a Bizottság mennyire eredményesen védi az Unió költségvetését a szabálytalan kiadásokkal szemben, először a 2000–2006-os programidőszakot vizsgáltuk. Ezen időszak esetében lehetséges volt értékelnünk a pénzügyi korrekciók tagállamokra gyakorolt teljes hatását, mivel 2015 végére csaknem az összes operatív program lezárult²⁸.

41

Megállapítottuk, hogy a Bizottság a 2000–2006-os időszak alatt összesen 8 616 millió euró pénzügyi korrekciót szabott ki. Ez a teljes költségvetési keret 3,8%-ának felelt meg (1. táblázat).

42

A Bizottság szerint a 2000–2006-os programidőszak lezárásakor az összes operatív programot úgy zárták le, hogy elegendő pénzügyi korrekciót szabtak ki azt biztosítandó, hogy az Unió költségvetéséből semmilyen lényeges szabálytalan kiadás kifizetésére ne kerülhessen sor.

1. táblázat

Az uniós költségvetés védelmét szolgáló intézkedések Bizottság általi végrehajtására vonatkozó fő számadatok a kohéziós politika területén

	2000-2006				2007-2013
	ERFA	KA	ESZA	ÖSSZESEN	ERFA/KA	ESZA	ÖSSZESEN
Előirányzott keret (millió euró)	129 607	30 215	68 521	228 344	269 879	76 617	346 496
Megerősített/határozaton alapuló pénzügyi korrekciók (millió euró)	5 794	832	1 990	8 616	2 317	1 009	3 326
Megerősített/határozaton alapuló pénzügyi korrekciók/előirányzott keret (%)	4,5%	2,8%	2,9%	3,8%	0,9%	1,3%	1,0%
Megszakított összeg (millió euró)					23 364	5 082	28 446
Megszakított összeg/előirányzott keret (%)					9%	7%	8%
Operatív programok száma összesen	379		239	618	322	118	440
Felfüggesztett operatív programok száma	45		11	56	32	32	64
Felfüggesztett operatív programok száma/operatív programok száma összesen (%)	12%		5%	9%	10%	27%	15%
Projektek száma összesen		1 119		1 119
Felfüggesztett projektek száma		2		2
Felfüggesztett projektek/projektek száma összesen (%)		0%		0%

Forrás: Európai Számvevőszék, a Bizottság által szolgáltatott információk alapján.

43

A Bizottság azonban nem tett közzé a teljes szakpolitikai területre vonatkozó – a 2007–2013-as programidőszaki kumulált fennmaradó kockázathoz hasonló – mutatót annak értékelése céljából, hogy a fenti korrekciók hatása a 2%-os lényegességi küszöb alá szorította-e a szakpolitikai területen a fennmaradó hibaarányt.

44

Szabályszerűségi ellenőrzésünkkel összefüggésben 12 ERFA-hoz vagy ESZA -hoz tartozó operatív program és 15 Kohéziós Alaphoz tartozó projekt (összesen 101 projekt) záró kifizetéseit vizsgáltuk meg. A 101 projektből 20-at érintett pénzügyi hatással járó hiba, amelyek közül a Bizottság legalább 13 projektnél alkalmazott pénzügyi korrekciót a zárási eljárás tagállam általi befejezése után. Ez jelzi, hogy a Bizottságnak továbbra is éberen kell ügyelnie a tagállamok által benyújtott záró nyilatkozat vizsgálatakor.

45

A kohéziós politika területén, a 2000–2006-os és a 2007–2013-as programidőszakra nézve az Unió költségvetésének védelmében hozott bizottsági intézkedésekre vonatkozó elemzésünket az 1. táblázat foglalja össze.

A 2000–2006-os időszak nettó pénzügyi korrekciói összesen 2423 millió eurót tettek ki (a teljes költségvetés 1,1%-a)

46

A nettó pénzügyi korrekciók eredhetnek bizottsági határozatokból (amelyek alapértelmezetten nettónak minősülnek) és megerősített pénzügyi korrekciókból, mely utóbbiak csak akkor válnak nettóvá, ha a tagállam nem ad meg új kiadásokat.

47

A Bizottság az ERFA esetében hét tagállamban (Belgium, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Németország, Olaszország és az Egyesült Királyság), a Kohéziós Alap esetében hat tagállamban (Spanyolország, Görögország, Írország, Litvánia, Portugália és Szlovákia), az ESZA esetében pedig egy tagállamban (Franciaország) határozott pénzügyi korrekcióról. A bizottsági határozattal megállapított korrekciók összege 1037 millió eurót teszi ki, ami az ERFA, KA és ESZA teljes költségvetésének körülbelül 0,5%-a (lásd: 3. ábra).

48

A megerősített pénzügyi korrekciók esetében megállapítottuk, hogy az ERDA esetében a 25 tagállam közül öt (Írország, Lettország, Litvánia, Luxemburg és Magyarország) volt képes a megerősített pénzügyi korrekciók teljes összegét új kiadásokkal helyettesíteni (a 4. ábrán zöld színnel jelölve). Az ESZA esetében ugyanez volt a helyzet 25 tagállam közül ötben (Írország, Lettország, Litvánia, Portugália és Szlovákia), valamint a KA esetében 16 tagállam közül négyben (Lettország, Litvánia, Magyarország és Szlovénia) (az 5. ábrán és a 6. ábrán zöld színnel jelölve). E tagállamok együttesen az ERFA költségvetésének 3%-át, az ESZA költségvetésének 10%-át és a KA költségvetésének 10%-át tették ki. E tagállamok elegendő további kiadást tudtak elszámolni ahhoz, hogy ezzel kompenzálják a megerősített pénzügyi korrekciók hatását, így a megerősített pénzügyi korrekciók nem hatottak ki a költségvetési keretük felhasználására.

49

Az ERDA esetében 17 tagállamnál, az ESZA esetében 16 tagállamnál, míg a KA esetében 10 tagállamnál a megerősített pénzügyi korrekciók hatással voltak az elkülönített költségvetési keret felhasználására (a 4., 5. és 6. ábrán piros színnel jelölve). E tagállamok együttesen az ERFA költségvetésének 96%-át, az ESZA költségvetésének 88%-át és a KA költségvetésének 89%-át tették ki.

50

E tagállamok nem tudtak élni a teljes körű helyettesítés lehetőségével, és a megerősített pénzügyi korrekciók így legalább részben nettó pénzügyi korrekcióvá váltak. Számításaink szerint ez a nettó pénzügyi korrekció 1386 millió eurót tesz ki. Ez a 25 tagállam teljes ERFA-, Kohéziós Alap és ESZA- költségvetése körülbelül 0,6%-ának felel meg.

51

Az ERFA esetében három tagállam (Ciprus, Málta és Szlovénia), az ESZA esetében négy tagállam (Cseh Köztársaság, Ciprus, Málta és Finnország), a Kohéziós Alap esetében pedig két olyan tagállam (Ciprus és Málta) volt, amelyek tekintetében a 2000–2006-os programidőszakban egyáltalán nem került sor megerősített pénzügyi korrekció alkalmazására.

Az Európai Bíróság lényegében megerősítette a hiányosságok és pénzügyi korrekciók Bizottság általi értékelését

52

Amennyiben a Bizottság bizottsági határozat révén hajt végre felfüggesztést vagy pénzügyi korrekciót, a tagállamnak jogában áll, hogy e határozatot az Európai Bíróság előtt megtámadja. Ezért megvizsgáltuk, hogy a korábbi programidőszakokra vonatkozó bizottsági határozatokat az Európai Bíróság érdemben fenntartotta-e.

2. táblázat

A pénzügyi korrekciókra vonatkozó bizottsági határozatok (1994–1999-es és 2000–2006-os programidőszak)

Programidőszak	Tagállam	Pénzügyi korrekcióra vonatkozó határozatok			Az Európai Bíróság előtt megtámadott ügyek száma	Státusz		Ítélet (a lezárt ügyek esetében)
		DG REGIO	DG EMPL	Összesen		Lezárva	Folyamatban	A Bizottság határozatát
								megerősítették	érvénytelenítették
1994–1999	Belgium	1	3	4
	Németország	16	1	17	11	11		10	1
	Írország	5	1	6
	Görögország	7		7	2	2		2
	Spanyolország	14	2	16	5	5		1	4
	Franciaország	4	4	8
	Olaszország	7		7	4	4		4
	Luxemburg		5	5
	Hollandia	3		3	1	1		1
	Ausztria	3		3
	Portugália	5		5	2	2		1	1
	Finnország	1	1	2
	Egyesült Királyság	7	2	9
	Interregionális1	4		4	1	1		1
Részösszeg 1994–1999-re:		77	19	96	26	26	0	20	6
2000-2006	Belgium	1		1
	Németország	1		1
	Írország	1		1
	Görögország	2		2
	Spanyolország	21		21	11	8	3	6	2
	Franciaország	1	2	3	1	1		1
	Olaszország	3	1	4	2	1	1	1
	Litvánia	1		1
	Portugália	4		4	1	1			1
	Szlovákia	1		1
	Egyesült Királyság	1		1
	Interregionális1	1		1
Részösszeg 2000–2006-ra:		38	3	41	15	11	4	8	3
ÖSSZESEN		115	22	137	41	37	4	28	9
		137				41		37

1 Az interregionális programokat egynél több tagállam hajtja végre.

Forrás: A Bizottság által szolgáltatott információk.

53

2015 végéig az összesen 137 pénzügyi korrekciós határozatból 41-et vittek az Európai Bíróság elé a 2000–2006-os és az 1994–1999-es időszakkal kapcsolatban (lásd: 2. táblázat). A 41 ügyből 2016 végéig 37 zárult le.

54

Az elemzésünk által felölelt európai bírósági ügyek mintegy fele a közbeszerzési szabályok megszegésével kapcsolatos problémákat érint. A többi probléma között szerepel a támogathatósági időszakon kívül esően felmerült költségek benyújtása, a források operatív programok közötti váltogatása, valamint az irányítási és kontrolleljárások terén feltárt hiányosságok.

55

Az Európai Bíróság 37 lezárt ügyből kilenc esetében érvénytelenítette a Bizottság pénzügyi korrekciós határozatát. Az érvénytelenítésre mind a kilenc esetben eljárási okból került sor, az ügy érdemi részére vonatkozó következtetések nélkül. A négy – azonos problémát érintő – folyamatban lévő ügyből háromban fellebbezésre került sor. Az Európai Bíróság az összes többi ügyben formai és tartalmi szempontból is megerősítette a bizottsági határozatot.

56

Ez arra enged következtetni, hogy a Bizottság általában megalapozottan értelmezte a pénzügyi korrekciók alkalmazását szabályozó cikkeket, és arányos pénzügyi korrekciókat alkalmazott az 1994–1999-es és a 2000–2006-os időszakban.

57

A 2007–2013-as programidőszakot illetően egyelőre nem születtek pénzügyi korrekcióra vonatkozó bizottsági határozatok. Csak egy olyan eset fordult elő, hogy valamely tagállam megtámadott egy kifizetés felfüggesztésével kapcsolatos bizottsági határozatot a 2007–2013-as időszak kapcsán, de ez az ügy még folyamatban van, és így nem szerepel elemzésünkben.

A Bizottság a 2007–2013-as időszakban egyre gyakrabban él a megelőző intézkedések és a pénzügyi korrekciók lehetőségével

58

A 2007–2013-as időszakot illetően egyelőre nem lehet végleges értékelést végezni, mivel az ERFA/KA és az ESZA operatív programjai tekintetében csak 2017-ben indítják majd el a lezárási eljárást. Ezért azt vizsgáltuk, hogy a Bizottság hogyan élt az ezen időszak alatt az Unió költségvetésének a szabálytalan kiadásokkal szembeni védelméhez rendelkezésre álló, szabályozási rendelkezések kínálta lehetőségekkel. Adott esetben összehasonlítást végeztünk a 2000–2006-os időszakkal is.

A Bizottság a 2007–2013-as időszak folyamán a korábbinál kiterjedtebben alkalmazta az uniós költségvetés védelmében rendelkezésére álló intézkedéseket.

59

Mihelyt az irányítási és kontrollrendszerben olyan jelentős hiányosságokat tárnak fel, amelyek következtében a tagállamok szabálytalan kiadásokat számolhatnak el, a Bizottságnak alkalmaznia kell az Unió költségvetésének védelmére szolgáló, rendeletekben meghatározott intézkedéseket. Ez szükséges ahhoz, hogy a tagállamok javíthassák rendszereiket, és elkerülhető legyen, hogy további szabálytalan kiadások megtérítését igényeljék az Unió költségvetéséből. Ezért összevetettük azt, hogy a Bizottság hogyan alkalmazta a megelőző intézkedéseket és a pénzügyi korrekciókat a 2007–2013-as, illetve a korábbi időszakban.

60

A 2007–2013-as időszakra nézve 2015 végéig mintegy 3326 millió euró pénzügyi korrekciót szabtak ki (lásd: 1. táblázat). Ez a teljes költségvetési keret 1,0%-ának felel meg. Ezenkívül mintegy 28 446 millió euró összegű kifizetést (a teljes előirányzott keret 8%-a) megszakítottak.

A 2007–2013-as programidőszakban a korábbi időszakhoz képest korábban és kiterjedtebben alkalmaztak megelőző intézkedéseket

61

Elemzésünk azt mutatja, hogy a Bizottság 2010-ben, azaz a 2007–2013-as programidőszak negyedik évében kezdett el megelőző intézkedéseket alkalmazni. Ez két évvel korábban történt, mint a 2000–2006-os programidőszakban, és öt évvel a támogathatósági időszak befejeződése előtt (lásd: 7. ábra és 1. táblázat).

62

Ezenfelül a megelőző intézkedések korábban fedték le a az operatív programok nagyobb hányadát, és a Bizottság is korábban alkalmazott komolyabb intézkedéseket. Például a 2000–2006-os időszakban a kifizetések felfüggesztését 2007-ben (a 2000–2006-os időszak nyolcadik évében) alkalmazták az első operatív programokra. A 2007–2013-os időszakot illetően erre már 2010-ben (a 2007–2013-as időszak negyedik évében) sor került. Ezen túlmenően, míg az előző programidőszakban a kifizetés felfüggesztése az összes kifizetésfelfüggesztéssel érintett operatív program mintegy 20%-ánál történt a 2007-es évben (vagyis az időszak 8. évében), addig a 2007–2013-as időszakban ez az összes ilyen operatív program 68%-ára volt érvényes.

63

A megelőző intézkedéseknek ezen korábbi, átfogóbb és szigorúbb bizottsági alkalmazása révén több irányítási és kontrollrendszernél lehetséges korábbi tökéletesítéseket végezni, s ugyanez a tagállamokat is jobban ösztönzi a szükséges javítások elvégzésére.

A pénzügyi korrekciók viszonylagos növekedése a 2007–2013-as időszakban a feltárt szabálytalan kiadások szintjéhez képest

64

Elemzésünkből az is kiderül, hogy a 2007–2013-as időszakban a pénzügyi korrekciók mértéke és a kiszabott pénzügyi korrekciók végrehajtási aránya hasonló volt a korábbi, 2000–2006-os időszakban megfigyelthez (lásd: 8. ábra). A pénzügyi korrekciók szintjeinek értékelésénél azonban más tényezőket is figyelembe kell venni, és azokat a szabálytalan kiadások alapul szolgáló szintjéhez kell viszonyítani. 2009 óta végzett ellenőrzéseink tanúsága szerint a 2007–2013-as időszak hibaszintje jelentősen alacsonyabb a 2000–2006-os programidőszakénál²⁹. Ez azt jelenti, hogy a 2000–2006-os időszak alatt jelentősen több szabálytalan kiadás fordult elő, mint a 2007–2013-as időszakban. Ez viszont arra utal, hogy a pénzügyi korrekciók relatív szintje nőtt.

A pénzügyi korrekciók 2007–2013-as időszaki végleges hatását csak záráskor lehet meghatározni

65

A megerősített pénzügyi korrekcióknak a 2007–2013-as operatív programokra gyakorolt végleges hatását (azaz hogy a pénzügyi korrekciók támogatáskiesést okoznak-e) azonban csak akkor lehet értékelni, miután a tagállam benyújtotta, a Bizottság pedig értékelte a végleges kifizetési kérelmet. A 2007–2013-as programidőszakot illetően a végleges kifizetési kérelmeket 2017. március 31-ig kell benyújtani³⁰, ezért e jelentés készítésének időpontjában még túl korai volna értékelni a 2007–2013-as programidőszakhoz tartozó pénzügyi korrekciók tagállamokra gyakorolt hatását.

66

A IV. melléklet részletesebb, tagállamok szerint bontott információkat nyújt a 2007–2013-as időszakhoz kapcsolódó bizottsági intézkedések 2015 végéig történt végrehajtásáról.

A Bizottság a 2007–2013-as időszakban arányos módon alkalmazta megelőző intézkedéseit és pénzügyi korrekcióit

A Bizottság intézkedései a 2007–2013-as időszakban a legkockázatosabb programokkal bíró tagállamokra összpontosultak

67

A Bizottság a 2007–2013-as programidőszak óta kiszámítja minden program „kockázatosnak minősülő összegét”. Ezeket az összegeket ezután tagállami szinten összesítik, és az éves tevékenységi jelentésben közzéteszik. E mutatók a programok adott évi kockázatát jelentik, és az egyes programok vagy tagállamok tekintetében társfinanszírozott nem támogatható kiadások potenciális összegét mutatják, a Bizottság rendelkezésére álló információk alapján.

68

Mivel a Bizottság intézkedéseinek a legkockázatosabb programokat kell a leginkább érinteniük, valószínűleg korreláció áll fenn a kockázatosnak minősülő összegek megoszlása és a Bizottság által kiszabott pénzügyi korrekciók megoszlása között. Ezért elemeztük, hogy fennáll-e ilyen korreláció.

A programhoz kapcsolódó, tagállami szintű kockázati mutató korrelált a megerősített/határozaton alapuló pénzügyi korrekciókkal

69

A kumulált fennmaradó kockázat a „kockázatosnak minősülő összeg” és a bizottsági és tagállami pénzügyi korrekciók közötti különbség (lásd: 32–33. bekezdés). Az operatív programok értékelésekor a Bizottság előírja, hogy a tagállamok és a Bizottság által kiszabott pénzügyi korrekciók elég magasak legyenek annak biztosításához, hogy ez a mutató a 2%-os lényegességi küszöb alatt maradjon³¹.

70

A 9. ábra a programhoz kapcsolódó kockázat mértékét mutatja be tagállamok szerinti bontásban, a Bizottság által kiszámított kockázatosnak minősülő összeg és a 2007–2013-as időszakhoz kapcsolódó bizottsági pénzügyi korrekciók tagállamonkénti szintje alapján. A korrelációelemzés a trendvonalat (a tagállamok esetében a programkockázat és a Bizottság által kiszabott pénzügyi korrekciók közötti általános kapcsolat) és a 45 fokos egyenest (ahol a pénzügyi korrekciók megegyeznek a program kockázati szintjével) is feltünteti.

71

Korrelációelemzésünkből kitűnik, hogy a trendvonal a 45 fokos egyenes alatt húzódik (lásd: 9. ábra). Ez azt jelzi, hogy a Bizottság által kiszabott pénzügyi korrekciók általában alacsonyabb szintűek, mint a kockázatosnak minősülő összeg. Ez két tényezővel magyarázható:

• a nem támogatható kiadások társfinanszírozásának a kockázatát (kockázatosnak minősülő összeg) részben már kezelik a tagállami kontrollintézkedések eredményeképpen kiszabott pénzügyi korrekciók, így a probléma nem jut el a Bizottsághoz;
• a Bizottság előírja, hogy a pénzügyi korrekciók a kockázatosnak minősülő összeget a 2%-os lényegességi küszöb alá (de nem nullára) szorítsák.

72

A legtöbb tagállam közel esik a trendvonalhoz. Ez azt jelzi, hogy a Bizottság által kiszabott pénzügyi korrekciók mértéke összességében korrelál a kockázatosnak minősülő összeg Bizottság általi értékelésével³².

73

A trendvonalat jelentősen felülmúló tagállamok esetében a pénzügyi korrekciók mértéke nagyobb, mint a tagállam programjai tekintetében meghatározott potenciálisan kockázatosnak minősülő összeg. Ez a helyzet például Szlovákia, Románia és Írország esetében.

74

A trendvonaltól jelentősen elmaradó tagállamok esetében a Bizottság által kiszabott pénzügyi korrekciók mértéke alacsonyabb, mint a tagállam programjai tekintetében meghatározott potenciálisan kockázatosnak minősülő összeg. Ez a helyzet például Franciaország és Spanyolország esetében, ahol mindkét tagállam saját kezdeményezésre alkalmazott pénzügyi korrekciókat. Ezáltal elkerülték, hogy a Bizottság szabjon ki további pénzügyi korrekciókat.

75

A pénzügyi korrekciók és a kockázatosnak minősülő összegek szintje közötti kapcsolatot a folyamatban levő esetek is befolyásolják. Az eljárás végső szakaszába még el nem jutott esetek szerepelnek a kockázatosnak minősülő összegben, míg az ezen esetekből következő lehetséges jövőbeli pénzügyi korrekciókat a számadatok még nem tükrözik. Különösen igaz ez Spanyolország esetében, ahol 20 operatív program áll felfüggesztés alatt, és – a 2015 végi állapot szerint – további hét program esetében megszakították a kifizetési kérelmeket (ez az összes folyamatban lévő megelőző intézkedés 70%-a).

A Bizottság 2007–2013-as időszaki belső eljárásainak célja, hogy az eseteket valamennyi programra és tagállamra nézve egységesen kezeljék

76

A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az eseteket valamennyi programra és tagállamra nézve egységesen kezeljék, valamint hogy a kifizetések folytatása előtt megelőző intézkedéseket és pénzügyi korrekciókat hajtsanak végre. Ezért elemeztük a Bizottság megelőző intézkedések és pénzügyi korrekciók kiszabására, valamint a megelőző intézkedések és pénzügyi korrekciók végrehajtottként való elfogadására szolgáló belső eljárásait, és ellenőriztük, hogy ezek az eljárások hogyan működnek a gyakorlatban.

A kifizetések megszakítására és felfüggesztésére, valamint a pénzügyi korrekciókra vonatkozó határozatokat felső vezetői bizottságok vitatják meg és fogadják el.

77

A 2007–2013-as programidőszakot illetően mind a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság, mind a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága létrehozta a megszakítások, felfüggesztések és pénzügyi korrekciók kezelésére szolgáló saját bizottságát (ISFCC). E bizottságok az egyes főigazgatóságokon belül fórumként szolgálnak a figyelmeztetésekkel, megszakításokkal, felfüggesztésekkel és pénzügyi korrekciókkal kapcsolatos ügyek megvitatására és az ilyen ügyekben történő határozathozatalra (lásd még: I. melléklet). Mindkét bizottság rendszeresen összeül. Tagjaik a főigazgató, a főigazgató-helyettes(ek), az illetékes igazgatók és a jogi egységek képviselői.

78

Az ISFCC bizottság ülései biztosították, hogy az egyes főigazgatóságokon belül jobban át lehessen tekinteni és meg lehessen vitatni valamennyi esetet és eljárást a megelőző intézkedésekkel és pénzügyi korrekciókkal kapcsolatban, segítve ezzel az esetek kezelésének egységesítését és a felső vezetés tájékoztatását folyamatban lévő problémákról.

A megelőző intézkedések és a pénzügyi korrekciók irányítása és nyomon követése sok időt és személyzeti erőforrást igényelt

79

Ahhoz, hogy meg lehessen szüntetni a megelőző intézkedéseket és folytatni lehessen a kifizetéseket, a tagállami hatóságoknak általában – a hibák jövőbeli előfordulását megelőzendő –javaslatot kell tenniük a rendszerek javítását célzó intézkedésekre. Ezeket kiigazító cselekvési terveknek nevezik (lásd: I. melléklet). A 20 programot magában foglaló mintánkon belül a Bizottság a megvizsgált 72 esetből 44 esetben kérte kiigazító cselekvési terv készítését (lásd: 38. bekezdés).

80

A tagállamoknak ezután tájékoztatniuk kell a Bizottságot, hogy a kiigazító cselekvési tervet végrehajtották. A Bizottság többféleképpen értékelheti, hogy teljesülnek-e intézkedései megszüntetésének feltételei:

1. először: módszeresen felülvizsgálja a tagállami hatóságok (rendszerint az érintett operatív programok irányító hatóságai) által küldött információkat;
2. másodszor: kérést is intézhet az ellenőrző hatósághoz, hogy az erősítse meg az irányító hatóság által adott információkat. Az említett 44 esetből 31 esetben kérték az ellenőrző hatóság általi validálást; ez a 20 programból 18-at érintett. A Bizottság ezekben az esetekben kiegészítő bizonyosságot szerzett a tagállami hatóságok által javasolt intézkedések megfelelő voltára nézve;
3. Harmadszor: adott esetekre nézve maga is végezhet utóellenőrzést a tagállamokban. Utóellenőrzésre a kockázat alapján választják ki az eseteket: olyankor, ha a Bizottság nem támaszkodhat az ellenőrző hatóság munkájára, vagy ha további információkra van szükség. A Bizottság a cselekvési tervekre nézve, a 2007–2013-as programidőszak 70 operatív programjához kapcsolódóan összesen 62 utóellenőrzést végzett el.

81

A megelőző intézkedések és a pénzügyi korrekciók irányítása és nyomon követése sok időt és személyzeti erőforrást igényelt a főigazgatóságok részéről. Politikailag is érzékeny kérdés, ha visszatartanak az Unió költségvetéséből a tagállamoknak teljesítendő nagy összegű kifizetéseket: a Bizottság a tagállamokkal szoros kapcsolatban állva győződik meg arról, hogy fennállnak-e az intézkedések megszüntetésének feltételei. Egyes eseteket akár miniszterek vagy államfők, illetve főigazgatók és biztosok között is megvitatnak.

A Bizottság korrekciós intézkedései nyomást gyakoroltak a tagállamokra, hogy kezeljék az irányítási és kontrollrendszereikben fennálló hiányosságokat

A megelőző intézkedések és pénzügyi korrekciók rendszerint összetett problémakörökre irányulnak, amelyek megoldása huzamosabb időt igényel

82

A megelőző intézkedésekkel és pénzügyi korrekciókkal kapcsolatos bizottsági eljárásoknak a problémakörök összetettségének figyelembevétele mellett is a lehető leggyorsabbnak kell lenniük. Ezért elemeztük a mintánkban szereplő 72 esetet, hogy megállapítsuk az eljárások különböző szakaszainak teljes időtartamát és hosszát.

83

A bizottsági eljárások időtartama nem egyezik meg a kifizetés blokkolásának hosszával (lásd: 93. bekezdés). A Bizottság eljárása a kiváltó eseménnyel kezdődik, és vagy a megelőző intézkedés megszüntetéséig, vagy a pénzügyi korrekció végrehajtásáig tart. Az eljárás tehát hosszabb, mint a kifizetés blokkolása, amely az első megelőző intézkedéssel kezdődik meg, és a megelőző intézkedés megszüntetéséig tart (lásd: I. melléklet).

A pénzügyi korrekcióhoz vezető eljárások a 2007–2013-as időszakban akár 21 hónapig is eltartottak

84

A 10. ábra ismerteti az azt vizsgáló elemzésünket, hogy a mintánkban szereplő esetekben mennyi időbe telt végrehajtani a megelőző intézkedéseket és a pénzügyi korrekciós eljárásokat. A kiváltó eseménytől a megelőző intézkedés megszüntetéséig vagy a pénzügyi korrekció végrehajtásáig az eljárások átlagos hossza 10 és 21 hónap között mozgott. Az eljárások akkor tartottak a legtovább, amikor mind megelőző intézkedésekre, mind pénzügyi korrekciókra sor került, a legrövidebb ideig pedig akkor, ha csak megelőző intézkedésekről volt szó.

A megelőző intézkedésekhez vezető eljárások többnyire a tagállamok saját ellenőrzéseiből következtek, és fele annyi ideig tartanak

85

A Bizottság szerint a megelőző intézkedések kétharmad részben a tagállami ellenőrzésekből következtek³³. Ez a mintánkban szereplő 16 eset közül 12-nél is így van. Ezek az eljárások lényegesen rövidebb ideig tartanak: a problémák megállapításán megtakarított időt is megoldások keresésére lehet fordítani.

86

A fennmaradó pénzügyi korrekciók többsége bizottsági ellenőrzésekből következik. Mintánkban a csak pénzügyi korrekciót maga után vonó 28 esetből 17-et, a 28 vegyes esetből pedig 13-at indított el bizottsági ellenőrzés. Ezekben az esetekben sokkal tovább tart a megoldás, különösen ha a Bizottság pénzügyi korrekciót szab ki. A pénzügyi korrekciókkal kapcsolatos eljárások hosszadalmas voltának egyik oka az, hogy ezek rendszerint összetett problémákkal fonódnak össze, és a tagállamok kezdetben szinte mindig vitatják a Bizottság megállapításait. A hiba megállapításához a feltárt problémáknak a tagállam és a Bizottság közötti időigényes egyeztetési eljáráson kell végigmenniük.

87

A rendelet határidőket szab meg arra nézve, hogy a tagállamoknak meddig kell választ adniuk a Bizottság tájékoztatás iránti kérelmére. A mintában szereplő esetek 34%-ában azonban a Bizottság nem fogadta el a tagállam első, a hiányosságok kezelésére hozott tagállami intézkedéseket részletesen leíró válaszát, mivel ezeknél a tagállam sem mennyiségileg, sem minőségileg nem adott elégséges tájékoztatást a Bizottságnak. Más szóval ezekben az esetekben a tagállam által adott válasz minősége miatt az eljárásokat meg kell ismételni.

88

Megvizsgáltuk ezenkívül, hogy az eljárás hosszadalmasságának egy másik oka lehet-e az, hogy a Bizottság nem fogalmazza meg elég konkrétan a követelményeit. Elemzésünkből azonban az derült ki, hogy a Bizottság kérései tízből kilenc esetben kellően konkrétak voltak ahhoz, hogy a tagállam elvégezhesse a kért intézkedést.

89

Ezen felül a pénzügyi korrekciók meghatározásakor időre van szükség a korrekció megfelelő mértékének megállapításához, miután a tagállam elfogadta a hibát. A Bizottság sok esetben egyetért az érintett tagállammal abban, hogy további ellenőrzések elvégzésére van szükség a hibák súlyosságának és a megfelelő korrekciónak a megállapításához.

A kifizetések megszakítása és felfüggesztése jelentős pénzügyi kockázatot jelent a tagállamok számára

90

A Bizottság fellépéseinek eredményesebbé kell tenniük az operatív program irányítási és kontrollrendszerét a hibák megelőzése, feltárása és javítása terén. E javításokat gyakran meggyorsítja, ha a gyors intézkedés elmulasztása költséggel jár. Ezért értékeltük a megelőző intézkedések tagállami és bizottsági szinten jelentkező hatásait.

A kifizetéseket a programok jelentős része esetében három és kilenc hónap közötti időre megszakították vagy felfüggesztették

91

A Bizottság 2015 végéig az ERFA/KA és az ESZA terhére teljesített összes kifizetés 10%-ának megfelelő összeg tekintetében megszakította a kifizetési határidőt³⁴. Az összes program 15%-a tekintetében került sor felfüggesztési határozat kiadására. Ezenfelül a 2007–2013-as időszak programjai vagy a programok egy része számára teljesített kifizetéseket a megszakítások, illetve felfüggesztések miatt átlagosan több mint nyolc hónapra leállították. Csak öt tagállam esetében nem szakítottak meg vagy függesztettek fel egyetlen operatív programot sem (Horvátország, Ciprus, Dánia, Finnország és Írország).

92

A tagállamok nagy többségénél az az átlagos időtartam, amelyre a Bizottság a legalább az egyik programjuk számára teljesített kifizetéseket megszakítások, illetve felfüggesztések miatt visszatartotta, három és kilenc hónap között volt. A kifizetések blokkolását illetően összességében 146 napos mediánt számítottunk ki. Olaszország és Spanyolországban azonban az átlagos hossz csaknem egy év volt (lásd: 3. táblázat).

3. táblázat

A 2007–2013-as programidőszakban az operatív programoknak teljesített kifizetések blokkolásának átlagos hosszát bemutató korosodási táblázat

	<3 hónap	3–6 hónap	6–9 hónap	>9 hónap
Tagállamok	Észtország Görögország Litvánia Lengyelország Svédország	Franciaország Lettország Luxemburg Málta Hollandia Portugália Románia Szlovénia Egyesült Királyság határon átnyúló együttműködés	Belgium Bulgária Cseh Köztársaság Németország Magyarország Ausztria Szlovákia	Spanyolország Olaszország
ÖSSZESEN	5	10	7	2

Megjegyzés: A táblázat operatív programonkénti bontásban mutatja be a kifizetések blokkolását, minden tagállam esetében átlagolva. Ez nem jelenti azt, hogy egy adott tagállam valamennyi operatív programját blokkolták, vagy hogy valamennyi blokkolásra egyidejűleg került sor.

Forrás: Európai Számvevőszék, a Bizottság által szolgáltatott információk alapján.

A megelőző intézkedések a tagállamokat is ösztönzik rendszereik tökéletesítésére

93

Egyenletes kifizetési ütemet feltételezve és mind a 28 tagállam összes kiadását egybevéve a Bizottság a 2007–2013-as programidőszakban átlagosan napi 110 millió eurót fizetett ki az ERFA-ból/KA-ból és az ESZA-ból³⁵. Ez jól érzékelteti, hogy milyen nagy az Unió költségvetéséből a tagállamoknak teljesített kifizetések késleltetésének monetáris hatása, különösen a kohéziós kiadások zömét kapó tagállamok esetében.

94

Ha valamely kifizetési kérelem kifizetési határidejét megszakítják vagy az időközi kifizetéseket vagy azok egy részét felfüggesztik, a Bizottság nem nyújt térítést a tagállamoknak, akkor sem, ha az kifizetési kérelmet nyújtanak be. Ezen időszak alatt a tagállamoknak saját költségvetésükből, maguknak kell finanszírozniuk a projekteket, vagy leállítják a projekteknek teljesített kifizetéseket.

95

Ez nem jelenti szükségszerűen, hogy a tagállam számára elvesznek az uniós támogatások, mivel a Bizottság a megelőző intézkedés megszüntetése után kifizeti a blokkolt időszak alatt felhalmozódott kifizetéseket. Másrészt ha a tagállamnak a nemzeti költségvetésből kell projekteket finanszíroznia, a bejövő források csökkenése miatt valószínűleg pénzáramlási problémái keletkeznek. A helyzetet súlyosbíthatja, ha a finanszírozandó projektek mennyisége jelentős, illetve ha a megszakítás vagy felfüggesztés okai összetett volta miatt hosszadalmas orvosló intézkedések szükségesek. Ezenfelül a programidőszak vége felé megnövekszik annak a kockázata, hogy a blokkolt kiadások ténylegesen elveszhetnek.

96

A kifizetési kérelmekkel kapcsolatos bizonytalanságok a Bizottság költségvetési gazdálkodásában is nehézséget okozhatnak. Egyrészt előfordulhat, hogy a Bizottság nem tudja felhasználni a kiutalt kifizetési előirányzatokat. Másrészt több kifizetési megszakítás vagy felfüggesztés egyidejű megszüntetése esetén gondot okozhat számára, hogy valamennyi kifizetési kötelezettségének eleget tegyen, azaz pénzáramlási problémával kerülhet szembe. Ezen túlmenően a Bizottság nehézségekkel szembesülhet a kifizetések tervezése és a költségvetés elkészítése során. Megvizsgáltuk, hogy fennállhat-e annak a kockázata, hogy e bizonytalanságok elkerülése érdekében valamely kifizetés blokkolását azért szüntették meg az év vége előtt, hogy valamely tagállam ne veszítsen el támogatást. Azonban egyetlen megvizsgált esetben sem volt erről szó.

Az intézkedéseket a Bizottság fokozatosan megszünteti, hogy a kiadásokat mielőbb megtéríthessék

97

A kifizetések blokkolása rendszerint kihat vagy a teljes programra, vagy annak valamely részére (pl. valamely prioritásra vagy több intézkedésre). Ez olyan projektekhez kapcsolódó kiadások kifizetésének visszatartásához is vezethet, amelyeket a megelőző intézkedést kiváltó problémák adott esetben nem érintenek, de amelyek jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozóan a tagállam válaszának hiányában nem áll rendelkezésre bizonyosság.

98

A dokumentumok vizsgálata során több olyan esetet találtunk, amikor a Bizottság a tagállamok által nyújtott tájékoztatás alapján a problémák elhatárolása érdekében arányos megközelítést alkalmazott, és fokozatosan szüntette meg a megelőző intézkedéseit, hogy a kiadásoknak az Unió költségvetéséből való megtérítését mielőbb folytatni lehessen a program azon részére vonatkozóan, amelyet nem érintenek az eredetileg a megszakításhoz vagy felfüggesztéshez vezető hiányosságok (3. háttérmagyarázat). A Bizottságnak a 2014–2020-as programidőszakban ezt az arányos megközelítést kell alkalmaznia³⁶.

A Bizottság nehézségekkel szembesült a pénzügyi korrekciók tagállamok általi végrehajtásának monitoringja és a bizottsági korrekciós intézkedések hosszú távú hatásainak értékelése során

A pénzügyi korrekcióknak a 2007–2013-as időszak alatti végrehajtásáról adott tagállami információkra nem lehetett szilárd monitoringot alapozni

A Bizottság gondoskodjon arról, hogy a kiszabott pénzügyi korrekciókat a tagállamok minden esetben maradéktalanul végrehajtsák

99

A 2007–2013-as időszakot illetően a Bizottság az igazoló hatóságok által küldött igazolásokra vagy levelekre támaszkodva bizonyosodik meg arról, hogy a tagállam levonta kifizetési kérelméből az elfogadott összegű pénzügyi korrekciót, és így engedélyezhető a következő időközi kifizetés. E dokumentumok formátumát és tartalmát semmilyen szabály vagy iránymutatás nem szabályozza, az adott igazoló hatóság által lényegesnek ítélt információkat tartalmaznak. A vizsgált esetek némelyikében a Bizottsághoz beérkezett információ nem volt elegendő ahhoz, hogy ellenőrizhesse a pénzügyi korrekciók végrehajtását.

100

Ezenfelül a 2007–2013-as időszakra vonatkozó rendeletek nem írják elő az ellenőrző hatóságok számára ezen igazolások tartalmának ellenőrzését, és annak értékelését, hogy a kiszabott pénzügyi korrekciókat maradéktalanul levonták-e. Egyelőre a Bizottság sem kérte a hatóságokat ennek rendszeres elvégzésére. Ezért a Bizottság nem rendelkezett független megerősítéssel arról, hogy a pénzügyi korrekciókat miként hajtották ténylegesen végre. Ez különösen a programidőszak első éveire volt jellemző.

A visszavonásokra és visszafizettetésekre vonatkozó tagállami beszámolás Bizottság által feltárt hiányosságai a 2007–2013-as időszakban

101

A 2007–2013-as programidőszakban a tagállamoknak minden évben kimutatást kellett küldeniük a Bizottságnak a visszavont, visszafizettetett, visszafizettetendő és visszafizettethetetlen összegekről³⁷. Ez a jelentés kiterjed mind a Bizottság által, mind a maguk a tagállamok által kiszabott pénzügyi korrekciókra. Az Európai Parlament és a Tanács 2010-ben felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást a 2007–2013-as programidőszak tekintetében arról, hogy a tagállamok mennyire képesek korrekciók végrehajtására³⁸.

102

A Bizottság 2011 és 2015 között 19 tagállamban 113 kockázatértékelés alapján kiválasztott operatív programot illetően 47 ellenőrzést folytatott le a visszafizettetésekre nézve. A Bizottság e 113 operatív programból 72 esetében jelentős hiányosságokat tárt fel.

103

Az ellenőrzésekre vonatkozó összes jelentést elemezve azt állapítottuk meg, hogy a hiányosságok elsősorban a következőkhöz kapcsolódnak:

1. a szabálytalanságok tagállami hatóságok általi kezelése (60%). több tagállamban túlságosan hosszúnak mondható az az idő, amely a szabálytalanság feltárása és annak a vezetői információs rendszerben való nyilvántartásba vétele, illetve a szabálytalanság nyilvántartásba vétele és a kapcsolódó összegek visszavonására vonatkozó határozat meghozatala között eltelik;
2. a tagállamok által benyújtott, 20. cikk szerinti jelentések teljeskörűsége és helytállósága (40%). A tagállamok ezekben az esetekben vagy nem tüntették fel a visszavonások, visszafizettetések, függőben lévő visszafizettetések valamennyi érintett összegét és a behajthatatlan összegeket, vagy olyan összegeket tüntettek fel, amelyeket soha nem igazoltak és jelentettek be a Bizottságnak, vagy amelyek nem szabálytalanságokkal, hanem igazgatási/adminisztratív hibákkal vagy olyan projektekkel függtek össze, amelyek már (vagy soha) nem képezték az operatív program részét;
3. nem megfelelő visszafizettetési eljárások (15%). Egyes esetekben a szabálytalan összegeket nem fizettették vissza a kedvezményezettekkel, vagy az igazoló hatóság nem biztosította az irányító hatóság által hozott visszafizettetési intézkedések megfelelő nyomon követését.

104

Megjegyezzük, hogy a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság, illetve a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és Társadalmi Befogadás Főigazgatósága hasonló módszereket alkalmaznak a tagállamok által bejelentett, a pénzügyi korrekciókkal kapcsolatos adatok megbízhatatlanságának kezelésére. 2015-re vonatkozóan a Bizottság becslései szerint körülbelül az ERFA/KA-ra vonatkozóan bejelentett összegek 9%-a, illetve az ESZA-ra vonatkozóan bejelentett összegek 4%-a nem minősül megbízhatónak.

105

A Bizottság ellenőrzései összességében azt jelezték, hogy a tagállamoknak jelentős mértékben tökéletesíteniük kell beszámolásukat a 2007–2013-as időszak alatt visszavont, visszafizettetett, visszafizettetendő és behajthatatlan összegekre vonatkozóan. Saját ellenőrzési tapasztaltunk is arra utal, hogy a pénzügyi korrekciókra vonatkozó tagállami beszámolás nem kellően megbízható³⁹. Ez a kockázat azonban a 2014–2020-as programidőszakban mérséklődni fog (lásd: 124–126. bekezdés).

A megelőző intézkedések és pénzügyi korrekciók által a 2007–2013-as időszak alatti programok hibaszintjére gyakorolt hosszú távú hatása vegyesnek mutatkozik

106

A tagállami ellenőrző hatóság által az egyes operatív programok (vagy operatív programok egyes csoportjai) tekintetében jelentett és a Bizottság által évente validált hibaarányok a tagállami irányítási és kontrollrendszerek hibák megelőzése és feltárása terén elért eredményességének mutatóiként értelmezhetők. Ha e rendszerek eredményesen működnek, a szabálytalan kiadások szintje nem érheti el a lényegességi küszöböt. E validált hibaarányok, melyekről beszámolnak a főigazgatóságok éves tevékenységi jelentései, az irányítási és kontrollrendszerek bizottsági értékelésének kulcselemeit alkotják.

107

Ha a Bizottság megelőző intézkedései és pénzügyi korrekciói eredményesek, az operatív programok (vagy az operatív programok egy csoportja) validált hibaarányainak a Bizottság fellépését követően hosszú távon általánosságban csökkenniük kell.

108

Ezért a 20 kiválasztott operatív program tekintetében megvizsgáltuk a validált hibaarányok alakulása és a Bizottság megelőző intézkedései és megerősített pénzügyi korrekciói közötti kapcsolatot (lásd: 4. táblázat).

109

Elemzésünk tanúsága szerint a megelőző intézkedések és pénzügyi korrekciók hosszú távon vegyes hatást gyakorolnak az operatív programok (vagy operatívprogram-csoportok) hibaarányaira. Elemzésünk alapján a megvizsgált operatív programokat három kategóriába osztottuk:

1. az operatív programok (vagy operatív programok csoportjainak) körülbelül egyharmada esetében a validált hibaarány nem éri el a Bizottság 2%-os lényegességi küszöbét (20-ból hét program);
2. a programok egyötöde esetében a hibaszint jelentősen alacsonyabb volt, mint a Bizottság fellépése előtt (20-ból négy program);
3. a programok közel felének esetében nincsen bizonyíték arra, hogy a Bizottság intézkedései a validált hibaarányok csökkenéséhez vezettek volna (20-ból kilenc).

4. táblázat

A Bizottság fellépésének hatása a programok hibaarányaira a rákövetkező években

Kategória	Operatív programok száma
1. Azon operatív programok száma, amelyek nem jelentenek különösebb kockázatot, mivel a legfrissebb hibaarány < 2%	7
2. A hibaarány a megelőző intézkedések, illetve pénzügyi korrekciók elindítása után egyértelműen csökkenő tendenciát mutat	4
3. A hibaarány a megelőző intézkedések, illetve pénzügyi korrekciók elindítása ellenére nőtt/fluktuált	9
Összesen	20

Forrás: Európai Számvevőszék, a Bizottság által szolgáltatott információk alapján.

110

Nézőpontunk szerint azonban a validált hibaarányok nem tökéletes mutatói a bizottsági megelőző intézkedések és pénzügyi korrekciók hosszú távú eredményességének, különösen mivel a teljes operatív programra (vagy operatívprogram-csoportra) vonatkoznak. Mivel a végrehajtási szabályok (pl. támogathatósági szabályok, közbeszerzési szabályok, állami támogatásra vonatkozó szabályok) meglehetősen bonyolultak, az operatív programokon belül sok különböző típusú hiba fordulhat elő. Ezenfelül a Bizottság intézkedései egy operatív programon belül rendszerint meghatározott prioritásokra, közreműködő szervezetekre, projektcsoportokra vagy bizonyos pályázati felhívásokra irányulnak. Végezetül az intézkedések meghatározott típusú hibákra irányultak (pl. egyes korlátozó kiválasztási kritériumok vagy a társfinanszírozandó projektek kiválasztási módszerével kapcsolatos problémák). A Bizottság intézkedései tehát sok esetben az operatív program valamely részével kapcsolatos hibákat korrigálnak/előznek meg és bizonyos konkrét hibatípusokhoz kapcsolódnak.

111

A Bizottság igyekezett oly módon növelni megelőző intézkedéseinek és pénzügyi korrekcióinak eredményességét, hogy más olyan programokra is kiterjesztette azokat, amelyeknél hasonló hiányosságokat észleltek. Ez a hatás növekedéséhez vezetett (lásd: 4. háttérmagyarázat).

A Bizottság megelőző intézkedésekre és pénzügyi korrekcióra vonatkozó beszámolása alapján nehezen lehetett átfogó és elemző áttekintést nyerni

A megelőző intézkedésekre és pénzügyi korrekciókra vonatkozó információk több jelentésben és dokumentumban találhatók meg

112

A Bizottságnak átfogóan és koherens módon kell beszámolnia a megelőző intézkedésekről és pénzügyi korrekciókról, hogy a vonatkozó információk hozzáférhetőek és könnyen érthetők legyenek az érdekelt felek számára. Ennek kapcsán ezért áttekintettük az Unió költségvetésének védelmét célzó intézkedésekről információkat tartalmazó összes kiadványt a 2007–2013-as programidőszakból.

113

A Bizottság több kiadványban is beszámolt az Unió költségvetésének védelmét célzó intézkedéseiről. A főbb ilyen kiadványok az operatív főigazgatóságok éves tevékenységi jelentései, az Unió konszolidált éves beszámolója és a „Közlemény az Európai Unió költségvetésének védelméről”. Ezeket kiegészítették a pénzügyi korrekciókról szóló negyedéves jelentések és az „Éves gazdálkodási és teljesítményjelentés” (2014-ig „A Bizottság irányítási eredményeiről szóló éves összefoglaló jelentés”) (lásd: 5. táblázat).

5. táblázat

A megelőző intézkedésekkel és pénzügyi korrekciókkal kapcsolatos bizottsági kiadványok

Cím	Címzett	Előterjesztés dátuma	Lefedett terület	Tartalom	Mióta teszik közzé
Éves tevékenységi jelentések	Az Európai Parlament és a Tanács	március 31.1	meghatározott szakpolitikai terület	Az éves tevékenységi jelentés részletesen beszámol az év során elért eredményekről és az elindított, a gazdálkodási tervben előirányzott kezdeményezésekről, valamint a felhasznált erőforrásokról. Emellett tagállami szinten részletes információkat tartalmaz a Bizottság kontrolltevékenységeire és a kapcsolódó megelőző intézkedésekre és pénzügyi korrekciókra vonatkozóan is.	2007
Éves beszámoló	Az Európai Parlament, a Tanács és a Számvevőszék	július 31.	a teljes költségvetés	Az Unió éves beszámolója a pénzügyi kimutatásokból (és a hozzájuk tartozó mellékletből), valamint a költségvetés végrehajtásáról szóló konszolidált jelentésekből áll. A pénzügyi korrekciókra vonatkozóan a beszámoló alaponkénti bontásban összesített adatokat tartalmaz. A megelőző intézkedéseket illetően 2012-ig (2012-ben is) tagállami bontásban adták meg az információkat, 2013-tól kezdődően azonban csak alapok szerint bontott összesített adatokat tesznek közzé. 2015-től kezdődően csak a közleményben számolnak be a megelőző intézkedésekre vonatkozó információkról, az éves beszámolókban már nem.	2007
Közlemény	Az Európai Parlament, a Tanács és a Számvevőszék	október 31.2	a teljes költségvetés	A közlemény leírja az uniós költségvetésnek a jogszerűtlen és szabálytalan kiadásokkal szembeni védelme érdekében alkalmazott megelőző és korrekciós mechanizmusok működését, és a lehető legjobb becslést nyújtja az ezek alkalmazásából adódó számadatokról. A közlemény a megelőző intézkedéseket illetően összesített információkat, a pénzügyi korrekciókat illetően pedig mind összesített, mind tagállami szintű információkat is tartalmaz.	2012
Negyedéves jelentés	Európai Parlament	minden negyedév végén	meghatározott szakpolitikai terület	A negyedéves jelentések rendszeres tájékoztatást nyújtanak a kohéziós politika keretében elvégzett pénzügyi korrekciókról, alapok szerinti bontásban.	2008
Összefoglaló jelentés3	Az Európai Parlament és a Tanács	június 15.	a teljes költségvetés	Az összefoglaló jelentések a különböző főigazgatók által előterjesztett éves tevékenységi jelentések alapján részletesen ismertetik az előző évi gazdálkodás eredményeit.	2007

1 A 2015-ös pénzügyi évtől kezdődően az éves tevékenységi jelentéseket április 30-ig terjesztik elő.

2 A 2015-ös pénzügyi évtől kezdődően a közleményt az úgynevezett „integrált pénzügyi beszámolási csomag” részeként, a konszolidált éves beszámolókkal együtt július 31-ig terjesztik elő.

3 A 2015-ös pénzügyi évvel kezdődően az összefoglaló jelentés az éves gazdálkodási és teljesítményjelentés része.

Forrás: Európai Számvevőszék.

114

Az éves tevékenységi jelentések kivételével valamennyi jelentést a Bizottság Költségvetési Főigazgatósága állította össze, a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság, valamint a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága által szolgáltatott információk alapján, valamint a Költségvetési Főigazgatóság által kiadott (a főigazgatóságok éves tevékenységi jelentéseire vonatkozó) útmutatásoknak vagy iránymutatásoknak megfelelően.

Eddig a bizottsági jelentések közül egy sem nyújt elemző áttekintést a megelőző intézkedésekről és a pénzügyi korrekciókról a 2007–2013-as időszakra vonatkozóan

115

A kohéziós kiadások többéves programozáson alapulnak. Ezért úgy véljük, hogy a Bizottságnak el kellene látnia az Európai Parlamentet és a Tanácsot egy olyan összevont jelentéssel, amely tartalmazná a megelőző intézkedésekre és a pénzügyi korrekcióra vonatkozó, a programidőszak addig eltelt idejéhez kapcsolódó főbb információkat⁴⁰.

116

Az 5. táblázatban felsorolt idevágó jelentések elemzéséből azonban az világlik ki, hogy azok együttesen több év vonatkozó megelőző intézkedéseit és pénzügyi korrekcióit mutatják be. A programidőszak egészét tekintve azonban nem vették tervbe olyan konkrét jelentés kidolgozását, amely elemző áttekintést adna.

117

A 2000–2006-os időszakot illetően megjegyezzük, hogy a Bizottság 2013-ban közzétett egy ad hoc jelentést az ERFA- és ESZA-programok, illetve a KA-projektek lezárásának állapotáról és az alkalmazott pénzügyi korrekciókról. Egyelőre a 2007–2013-as programidőszakra sem terveznek ilyen jelentést.

A Bizottság jelentései nem tértek ki kellő mértékben a az egyes tagállamok összehasonlítására, és nem szolgálnak elég követendő példával arra vonatkozóan, hogy miként lehetne megelőzni, észlelni vagy korrigálni a visszatérő problémákat.

118

A Bizottság jelentéseinek olyan lényeges információkkal kell szolgálniuk, amelyek segítenek megismerni a megelőző intézkedések és a pénzügyi korrekciók körüli helyzetet, hogy megfelelő intézkedéseket lehessen tenni az irányítási és kontrollrendszerek tökéletesítése érdekében. Ezért megkérdeztük az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának és Regionális Fejlesztési Bizottságának a tagjait, valamint az Európai Unió Tanácsa strukturális intézkedésekkel foglalkozó munkacsoportjának tagállami képviselőit, hogy mennyire érzik hasznosnak a rendelkezésre álló jelentéseket.

119

A legtöbb megkérdezett a mennyiséget tekintve elegendőnek találta, sőt sokallta a Bizottság által nyújtott tájékoztatást. A tagállamokból érkező megkérdezettek az éves tevékenységi jelentéseket tartották a leghasznosabb információforrásnak, mivel azok információit felhasználhatják arra, hogy saját programjaik teljesítményét a többi tagállam programjaiéval összevetve értékeljék. Végezetül, a megkérdezettek közül igen kevesen tudtak a negyedéves jelentésekről.

120

Jóllehet a megkérdezettek többsége úgy vélekedett, hogy a Bizottság világosan kommunikál az Unió költségvetésének védelmét célzó intézkedések rendszeréről és összetételéről, a megkérdezettek fele mégis több információt szeretne az intézkedések tényleges alkalmazásáról és gyakorlati vonatkozásaikról. Interjúink során a következő kérdések merültek fel: a szabálytalan kiadások elszámolásával kapcsolatos visszatérő problémák, a tipikus vagy ismétlődő hibák okai és a megelőzésükkel, feltárásukkal vagy orvoslásukkal kapcsolatos követendő gyakorlatok. Az ilyen információk segítenék a tagállamokat saját irányítási és kontrollrendszereik tökéletesítésében.

A Bizottság információs rendszerei nem adnak összevont áttekintést a megelőző intézkedésekről és a pénzügyi korrekciókról

121

A Bizottság főigazgatóságai számviteli rendszereikben és különböző elektronikus táblázatokban rögzítik a megelőző intézkedések és pénzügyi korrekciók monitoringjához és az azokra vonatkozó jelentések elkészítéséhez szükséges információkat. Megállapítottuk, hogy a táblázatok különféle hiányosságai miatt nehéz gyors áttekintést nyerni és mélyreható elemzéseket végezni:

1. a különböző rendszereket nem integrálták, és az adatokat kézzel kell bevinni;
2. nincs áttekintés a Bizottság által az Unió költségvetésének védelme érdekében tett összes intézkedéshez kapcsolódó egyedi esetekről. Ehelyett külön tárolják a megelőző intézkedésekre, illetve a pénzügyi korrekciókra vonatkozó információkat. E kettő közötti kapcsolat hiányában nehéz megvizsgálni az eseteknek a kiváltó eseménytől a megelőző intézkedés megszüntetéséig vagy a pénzügyi korrekciók végrehajtásáig tartó alakulását;
3. az adatbázisok nem mindig tartalmazzák az esetek közötti összehasonlító elemzéshez szükséges információkat. Ez segítené a megszakításokkal, felfüggesztésekkel és pénzügyi korrekciókkal foglalkozó bizottság (ISFCC) munkáját arra nézve, hogy a hasonló eseteket hasonlóan kezeljék.

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó szabályozási rendelkezések jelentősen megerősítették a Bizottság helyzetét az Unió költségvetésének a szabálytalan kiadásokkal szembeni védelme terén

122

Az új programidőszakra érvényes megelőző intézkedések és pénzügyi korrekciók rendszerének létrehozásakor és megtervezésekor a Bizottságnak építenie kell a levont tanulságokra és mérsékelnie kell a korábbi időszakokban a programok végrehajtása során feltárt hiányosságokat. Ezért áttekintettük a vonatkozó uniós jogszabályokat, és összehasonlítottuk azokat a feltárt hiányosságokkal, azt értékelendő, hogy mindezt milyen mértékben végezték el a 2014–2020-as programidőszak tekintetében.

A pénzügyi korrekciókra vonatkozó beszámolást integrálták az éves bizonyossági csomagba, és azt az ellenőrző hatóság megvizsgálja

123

A 2007–2013-as programidőszakra nézve a Bizottság maga is hiányosságokat tárt fel a 20. cikk szerinti jelentésekben adott információk helytállóságát és teljeskörűségét illetően, és saját ellenőrzéseink is kockázatokat azonosítottak a Bizottság által a kumulált fennmaradó kockázat kiszámításához használt, a tagállamok által jelentett pénzügyi korrekciókkal kapcsolatban (lásd: 103–106. bekezdés).

124

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó rendeletek bevezették az elszámolások Bizottság általi éves vizsgálatát és elfogadását. A tagállamoknak az egyes operatív programok (vagy operatívprogram-csoportok) éves elszámolási eljárásának részeként évente be kell nyújtaniuk egy bizonyossági csomagot. Ennek a csomagnak részei: az éves beszámoló, ezen belül a visszavont és visszafizettetett összegekre vonatkozó információk⁴¹; a vezetői nyilatkozat és az elvégzett kontrollintézkedések éves összefoglalója. Az ellenőrző hatóságok ellenőri véleményt adnak ki és éves kontrolljelentést adnak. Az első bizonyossági csomagok elkészítésére 2016 első felében került sor.

125

Az előző időszakoktól eltérően a visszavont és visszafizettetett összegekre vonatkozó információkról már az éves beszámolóban kell beszámolni, és azokat figyelembe veszi az operatív program (vagy operatívprogram-csoport) kumulált fennmaradó kockázatának tagállami kiszámítása. Ezen információk teljeskörűségét és megbízhatóságát jelenleg már a tagállami ellenőrző hatóságok is megvizsgálják⁴².

126

A Bizottságnak e dokumentumok alapján el kell végeznie az operatív program éves vizsgálatát, amelynek során meghatározza az adott év tekintetében a kiadások támogatható összegét. A tagállamok kötelesek lesznek az éves elszámolási eljárás előtt minden szabálytalanságot korrigálni (azaz vissza kell vonniuk vagy vissza kell fizettetniük a szabálytalan kiadásokat, amelyeket új kiadásokkal helyettesíthetnek). Ha ez nem történik meg, a Bizottság pénzügyi korrekciós eljárást indíthat.

A 2014–2020-as időszakra bevezetett jogi rendelkezések nagyobb jogkörrel ruházzák fel a Bizottságot, hogy védje az Unió költségvetését

Az összes időközi kifizetés 10%-ának visszatartása a 2014–2020-as időszak alatt

127

A 2014–2020-as jogszabályi keret bevezette azt az eszközt, hogy vissza lehet tartani az időközi kifizetések 10%-át⁴³. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság a számviteli év során csak az elszámolt időközi kiadások 90%-át fizeti ki. A fennmaradó 10%-ot a bizonyossági csomag benyújtása és elfogadása után számolják el. Ez a Bizottság által visszatartott 10%-os összeg egy általános feltételes elővigyázatossági intézkedéshez hasonlítható; az összeg akkor fizethető ki a tagállamnak, ha az éves elszámoláskor minden rendben lévőnek mutatkozik.

128

Tekintve a 2007–2013-as időszak alatt megfigyelt hibaszinteket, úgy véljük, hogy ez alkalmas lehet az Unió költségvetés jobb védelmének biztosítására, mivel megfelelő puffert képez a Bizottság számára, hogy korrekciós lépéseket tegyen még akkor is, ha a tagállam egyáltalán nem hajt végre semmilyen pénzügyi korrekciót.

Minden évben lehetőség van nettó pénzügyi korrekcióra, ha a tagállam által nem azonosított súlyos hiányosságokat tárnak fel

129

A 2007–2013-as programidőszakot illetően a nettó pénzügyi korrekció alkalmazásának a lehetősége attól függött, hogy a tagállam elfogadta-e az észrevételt (azaz a hibát) és megerősítette-e a kapcsolódó hatást (azaz érvényesítette-e a pénzügyi korrekció összegét) vagy sem⁴⁴. Ha nem így történt, akkor a Bizottságnak pénzügyi korrekciós határozatot kellett elfogadnia. Csak a bizottsági határozat járt közvetlen nettó hatással (lásd: 19. bekezdés).

130

Ezt a mechanizmust egy önkorrekciós rendszer váltotta fel, amelynek keretében a tagállamoknak kell előre alkalmazniuk a korrekciót. A 2014–2020-as programidőszak során, ha bizottsági vagy európai számvevőszéki ellenőrzések olyan súlyos hiányosságokat állapítanak meg, amelyeket a tagállam az elszámolások éves elfogadása előtt végzett felülvizsgálatai vagy ellenőrzései révén nem tárt fel, a Bizottság nettó pénzügyi korrekciót alkalmaz, amely a tagállam számára támogatáskieséshez vezet⁴⁵.

131

E rendszer célja, hogy fokozottan ösztönözze a tagállamokat és különösen azok ellenőrző hatóságait annak biztosítására, hogy az uniós forrásokat jogszerűen és szabályszerűen költsék el, és hogy tagállami szinten az összes szükséges pénzügyi korrekciót elvégezzék, az Unió költségvetésnek a szabálytalan kiadásokkal szembeni védelmében. E felelősség elsősorban az irányító hatóságokra hárul. Az ellenőrző hatóságok azonban utolsó védvonalként működnek, elkerülendő azt, hogy a tagállami keretösszeg egy része már a program végrehajtása alatt elvesszen. Ezen felül a pénzügyi korrekciókat éves jelleggel alkalmazzák, és azok egyértelműen össze fognak kapcsolódni a következő időközi kifizetés engedélyezésével. A 2007–2013-as és a 2014–2020-as időszakra vonatkozó eljárásokat az V. melléklet mutatja be.

132

Azt is észrevételeztük, hogy a 2007–2013-as időszak során a pénzügyi korrekcióhoz vezető eljárások megoldása hosszú időt vett igénybe (lásd: 87. bekezdés). A Számvevőszék egyik korábbi különjelentése⁴⁶ hasonló problémákat tárt fel a 2000–2006-os időszak tekintetében.

133

Úgy ítéljük meg, hogy ezen eljárások időtartamát jelentősen le fogja rövidíteni az az előírás, hogy a megszabott határidőig (a következő év február 15.) le kell zárni az elszámolásokat, és be kell nyújtani a bizonyossági csomagot. Ez a problémák gyorsabb orvoslására fogja ösztönözni a tagállamokat, hogy az érintett kiadásokat feltüntethessék az elszámolásokban, és ez valószínűleg hozzá fog járulni az eljárás jelentős felgyorsulásához a 2007–2013-as időszakhoz képest.

Az eredményességre vonatkozó célértékek el nem érése miatt is sor kerülhet a kifizetések felfüggesztésére és záráskori pénzügyi korrekciókra

134

A 2014–2020-as időszak alatt akkor is lehetőség lesz felfüggesztési eljárást elindítani és pénzügyi korrekciókat megszabni, ha a megszabott teljesítménymutatókat nem érték el. Egyértelműnek kell lennie azonban, hogy ez az alulteljesítés a Bizottság által korábban azonosított gyengeségeknek tudható be, és a Bizottság köteles e hiányosságokat közölni a tagállamokkal⁴⁷. Ha a tagállam nem tesz korrekciós lépéseket e hiányosságok kezelésére, a Bizottság felfüggesztheti a tagállamnak teljesített kifizetéseket. Ha a tagállam a programidőszak végén még mindig nem tett korrekciós lépéseket a hiányosságok kezelésére, a Bizottság pénzügyi korrekciókat alkalmazhat.

135

Véleményünk szerint ez a kezdeti lépés első választ jelent arra a régóta ismételt bírálatunkra, hogy a 2007–2013-as programidőszakban nem voltak érvényben olyan megfelelő jogi rendelkezések, amelyek értelmében pénzügyi korrekciót lehetett volna kiszabni alulteljesítés miatt (lásd: 25. bekezdés). A 2014–2020-as jogi keretben azonban továbbra sincsenek igazi pénzügyi ösztönzők vagy szankciók az uniós támogatással elért eredményekkel kapcsolatban⁴⁸.

Bevezettek a gondos gazdasági irányítással kapcsolatos intézkedéseket, de azok a gyakorlatban nehezen alkalmazhatóak

136

Ezenfelül a 2014–2020-as programidőszakban a Bizottság a gondos gazdasági irányítás szélesebb témaköre kapcsán is alkalmazhat felfüggesztést⁴⁹. Konkrétan a Bizottság javasolhatja, hogy a Tanács függessze fel a kifizetéseket vagy a kötelezettségvállalásokat, ha a tagállam nem tett megfelelő lépést partnerségi megállapodásának módosítása érdekében⁵⁰, illetve eredményes lépéseket túlzott hiányának korrekciója érdekében.

137

Ha azonban a gazdasági irányítással kapcsolatos helyzetről van szó, akkor a fizetések felfüggesztésére vonatkozó döntés nincsen teljesen a Bizottság kezében. Ilyen helyzetben a Bizottságnak folyamatosan tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet (EP), és kérés esetén strukturált párbeszédet kell kezdenie azzal. Ezt követően a Bizottságnak javaslatot kell tennie a Tanács felé a kifizetés felfüggesztésére, majd a Tanács végrehajtási jogi aktussal meghozza határozatát. A gazdasági irányítással összefüggő felfüggesztések esetében a rendelet a felfüggesztés kifizetések vagy kötelezettségvállalások százalékarányában kifejezett maximális mértékét is meghatározza.

138

A Bizottság első alkalommal Spanyolország és Portugália esetében, 2016-ban vette tervbe, hogy javasolja a kifizetések gazdasági irányítással (és különösen a túlzott hiánnyal) összefüggő felfüggesztését⁵¹. A Bizottság 2016 novemberében úgy döntött, hogy – tekintettel a nehéz gazdasági és költségvetési helyzetre – mégsem javasol felfüggesztést a fenti esetekben. A Bizottság ehelyett azt ajánlotta, hogy Portugália 2016-ig, Spanyolország pedig 2018-ig szüntesse meg túlzott hiányát. Erre való tekintettel lehetséges, hogy e rendelkezés a 2014–2020-as programidőszakban a gyakorlatban nehezen alkalmazható.

Fokozott jogbiztonság a szabályok rendeletben, nem pedig iránymutatásban történő megszabása miatt

139

A 2014–2020-as időszakban a pénzügyi korrekciókra alkalmazandó szabályok eltérő jogi formát öltenek (és ennek megfelelően szigorúbb jogi értékkel bírnak). Például:

1. a pénzügyi korrekciók meghatározásának módszerét és a közbeszerzési hibák miatt alkalmazandó korrekciók indikatív mértékét a 2000–2006-os programidőszak óta bizottsági iránymutatásokban határozták meg⁵². Ezek az iránymutatások leírják az érintett esetekben alkalmazott bizottsági módszert, és eddig ennek használatát ajánlották a tagállamoknak. E Bizottság által alkalmazandó szabályok 2013-as frissítését bizottsági határozatként adták ki⁵³;
2. A Bizottság átalányjellegű korrekciók alkalmazására vonatkozó, 2007–2013-as programidőszakra szóló módszertanát egy 2011-es bizottsági határozat⁵⁴ rögzítette. A 2014–2020-as programidőszakra szóló hasonló szabályokat egy felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet⁵⁵ tartalmazza.

140

Ez megerősíti a Bizottság helyzetét, amely a 2014–2020-as időszakban így jobban végre tudja hajtani e rendelkezéseket és egységesebb megközelítést tud biztosítani a tagállamok körében. Azáltal, hogy az alkalmazandó szabályokat rendeletben és bizottsági határozatban, nem pedig útmutatásban határozták meg, a Bizottságnak kisebb mérlegelési jogköre maradt a korrekció mértékének eldöntésekor, ami növeli a jogbiztonságot a tagállamok számára.

Következtetések és ajánlások

141

Összességében 2015 végéig (azaz a 2007–2013-as programidőszak lezárása előtt) a Bizottság eredményesen alkalmazta a 2007–2013-as programidőszak során az Unió költségvetésének a szabálytalan kiadásokkal szembeni védelmére rendelkezésére álló intézkedéseket.

142

Ellenőrzésünk eredménye szerint a 2000–2006-os időszak pénzügyi korrekciói 8 616 millió eurót tettek ki, azaz az ERFA, a KA és az ESZA teljes költségvetése 3,8%-ának feleltek meg. Záráskor az ERFA esetében 17 tagállamban, az ESZA esetében 16 tagállamban, a Kohéziós Alap esetében pedig tizenegy tagállamban valósult meg több program esetében nettó pénzügyi korrekció. E nettó korrekciók teljes összege 2423 millió eurót tett ki (azaz a teljes költségvetés 1,1%-ának felelt meg). Megállapítottuk azt is, hogy az Európai Bíróság lényegében megerősítette a hiányosságok Bizottság általi értékelését és a vonatkozó pénzügyi korrekciókat. Hasonló helyzetre számítunk a 2007–2013-as időszakot illetően is, de a pénzügyi korrekciók végleges hatását csak záráskor lehet majd megállapítani. A 2000–2006-os zárási kifizetésekre nézve végzett vizsgálatunk alapján úgy véljük továbbá, hogy a Bizottságnak továbbra is éberen kell ügyelnie a tagállamok által benyújtott záró nyilatkozat vizsgálatakor.

143

A Bizottság a 2007–2013-as időszakot illetően a korábbinál kiterjedtebben élt a kifizetések felfüggesztésének lehetőségével, és hasznos eszközként szolgált a kifizetések újonnan bevezetett megszakítása is. A megelőző intézkedések alkalmazására is korábban került sor, mint az előző időszakban. Várakozásunk szerint a 2007–2013-as időszak tekintetében az előző időszakhoz képest viszonylagosan több pénzügyi korrekció végrehajtására kerül majd sor.

144

Megállapítottuk azt is, hogy a Bizottság arányos módon alkalmazta megelőző intézkedéseit és pénzügyi korrekcióit. A Bizottság 2007–2013-as időszaki belső eljárásainak célja az volt, hogy az eseteket valamennyi programra és tagállamra nézve egységesen kezeljék. Elemzésünk megerősítette azt is, hogy a Bizottság 2007–2013-as időszak tekintetében tett intézkedései a legkockázatosabb programokkal bíró tagállamokra összpontosultak.

145

A Bizottság korrekciós intézkedései nyomást gyakoroltak a tagállamokra, hogy kezeljék az irányítási és kontrollrendszereikben fennálló hiányosságokat. A megelőző intézkedések és pénzügyi korrekciók azonban rendszerint összetett problémakörökre irányulnak, amelyek megoldása huzamosabb időt igényel. Az ebből adódó kifizetés-megszakítások és felfüggesztések jelentős pénzügyi kockázatot jelentenek a tagállamokra nézve. A Bizottság a 2007–2013-as időszak folyamán ezért igyekezett fokozatosan megszüntetni az intézkedéseket, hogy mielőbb folytatódhasson a kiadások megtérítése a program azon részére vonatkozóan, amelyet nem érintenek az eredetileg a megszakításhoz vagy felfüggesztéshez vezető hiányosságok.

146

Azt is megállapítottuk azonban, hogy a Bizottság nehézségekkel szembesül a pénzügyi korrekciók végrehajtásának monitoringja során. A tagállamok által a 2007–2013-as időszakot érintő pénzügyi korrekciók végrehajtásáról adott információk még nem teszik lehetővé a megalapozott monitoringot. Emellett vegyes képet találtunk a megelőző intézkedések és pénzügyi korrekciók által a programok 2007–2013-as időszaki hibaszintjére gyakorolt hosszú távú hatást illetően.

1. ajánlás

A Bizottság a 2007–2013-as időszak lezárásakor a pénzügyi korrekciók terén mutatott szigorú hozzáállással biztosítsa, hogy az Unió költségvetéséből történt visszafizetések teljes összege mentes legyen a lényegességi küszöböt meghaladó szabálytalan kiadásoktól.

Megvalósítás céldátuma: 2017 márciusától kezdve (a lezárás megkezdésétől).

147

A Bizottság megelőző intézkedésekre és pénzügyi korrekcióra vonatkozó beszámolása alapján nehezen lehet átfogó és elemző áttekintést nyerni. Ez főként annak tudható be, hogy a megelőző intézkedésekre és pénzügyi korrekcióra vonatkozó információk több jelentésben és dokumentumban találhatók meg, amelyek egyikét az érdekelt felek nem is ismerték. Ugyanakkor a bizottsági jelentések közül egy sem nyújt elemző áttekintést a megelőző intézkedésekről és a pénzügyi korrekciókról a 2007–2013-as időszakra egészére vonatkozóan. Az Európai Parlament és a Tanács képviselői is úgy találták, hogy a Bizottság jelentései nem térnek ki kellő mértékben az egyes tagállamok összehasonlítására, és nem szolgálnak elég követendő példával arra vonatkozóan, hogy miként lehetne megelőzni, észlelni vagy korrigálni a visszatérő problémákat.

2. ajánlás

A Bizottság tegyen közzé egy ad hoc jelentést az ERFA/KA- és ESZA-programok lezárásának állapotáról és az alkalmazott pénzügyi korrekciókról, a 2013-ban a 2000–2006-os időszakra vonatkozóan készített jelentéshez hasonlóan. Ez a jelentés mutassa be és hasonlítsa össze alaponként és tagállamonként a megelőző és korrekciós intézkedésekkel kapcsolatos valamennyi információt, valamint térjen ki a pénzügyi korrekciók hatásaira és a fennmaradó kockázati arányra.

Ajánlott megvalósítási határidő: legkésőbb 2019 közepe.

148

Hiányosságokat tártunk fel a Bizottság által a 2007–2013-as időszak programjaival kapcsolatos megelőző intézkedések és pénzügyi korrekciók monitoringjára használt információs rendszerekben. Az információs rendszerek nincsenek integrálva és nem nyújtanak áttekintést valamennyi megelőző intézkedés és pénzügyi korrekció egyedi eseteivel kapcsolatban.

3. ajánlás

A Bizottság hozzon létre integrált monitoringrendszert a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan, mind a megelőző intézkedésekre, mind a pénzügyi korrekciókra kiterjedően.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2019.

149

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó szabályozási rendelkezések jelentős mértékben erősítik a Bizottság helyzetét az uniós költségvetésnek a szabálytalan kiadásokkal szembeni védelme terén. Ennek főként az az oka, hogy a tagállamok pénzügyi korrekciókra vonatkozó beszámolása immár beépül az éves bizonyossági csomagba, és azt az ellenőrző hatóság megvizsgálja. Ezenfelül a 2014–2020-as időszakra bevezetett jogi rendelkezések nagyobb jogkörrel ruházzák fel a Bizottságot avégett, hogy szabálytalan kiadásokat többé ne fizessenek vissza az Unió költségvetéséből. Végezetül ki kell emelni, hogy nőtt a tagállamok jogbiztonsága, miután a szabályok már nem útmutatások, hanem rendeletek formáját öltik.

150

Összességében úgy ítéljük meg, hogy a 2014–2020-as időszak e mechanizmusai jelentős előrelépést jelentenek a rendszer kialakítása terén.

4. ajánlás

A Bizottság éljen a 2014–2020-as időszak jelentős mértékben megerősített rendelkezéseivel, és saját ellenőrzései, illetve az általunk elvégzett ellenőrzések alapján, ahol csak szükséges, szabjon ki nettó pénzügyi korrekciót.

Megvalósítás céldátuma: haladéktalanul.

A jelentést 2017. március 8-i luxembourgi ülésén fogadta el az Iliana IVANOVA számvevőszéki tag elnökölte II. Kamara.

Glosszárium és rövidítések

A 20. cikk szerinti jelentés: Az 1828/2006/EK rendelet 20. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján a 2007–2013-as programok tekintetében végrehajtott visszavonásokról, visszafizettetésekről, függőben lévő visszafizettetésekről és nem visszafizettethető összegekről szóló éves kimutatás. Az egyes programok irányítási és kontrollrendszerének általános korrekciós képességét tükrözi, prioritási tengelyek szintjén összesített formában, függetlenül a korrekció forrásától.

A kötelezettségvállalás visszavonása: Olyan aktus, amelynek révén (részben vagy teljes egészében) megszüntetnek valamely korábbi kötelezettségvállalást.

Az Unió költségvetés védelmét szolgáló intézkedések: Az Unió költségvetés védelmét szolgáló intézkedések megelőző intézkedéseket (megszakítás, felfüggesztés) és (pénzügyi hatással járó) pénzügyi korrekciókat foglalnak magukban. Ezen intézkedéseket a Bizottság és a tagállam közötti megállapodáson alapuló cselekvési tervek egészítik ki.

Cselekvési terv: A cselekvési tervek a tagállamok által azt követően készített dokumentumok, hogy a tagállam rendszereiben rendszerszintű szabálytalanságokat vagy súlyos hiányosságokat azonosítottak. Olyan kiigazító intézkedéseket írnak le, amelyekkel e szabálytalanságokat, illetve rendszerből adódó hiányosságokat kezelni fogják.

Ellenőrző hatóság: Az ellenőrző hatóságok bizonyosságot nyújtanak a Bizottság számára az adott operatív program irányítási rendszereinek és belső kontrolljának eredményes működéséről (és ebből következően az igazolt kiadás jogszerűségéről és szabályszerűségéről). Működésüket tekintve függetlennek kell lenniük az alapokat kezelő szervektől. Az ellenőrző hatóság a rendszer- és művelet-ellenőrzésekre vonatkozó megállapításairól jelentést tesz az érintett operatív program irányító és igazoló hatóságának. Évente egyszer, éves kontrolljelentésében beszámol éves munkájáról a Bizottságnak. Ha az ellenőrző hatóság úgy véli, hogy az irányító hatóság nem tette meg a megfelelő korrekciós intézkedéseket, erre fel kell hívnia a Bizottság figyelmét.

Előirányzott keret: Az előirányzott keret a valamely programidőszakban egy bizonyos tagállamnak vagy operatív programnak kiutalható teljes összeg, az elméletileg kifizethető maximum.

Előre látható hibaarány: Az ellenőrzési hatóság becslése arról, hogy az egyes operatív programok (vagy programcsoportok) éves kiadásainak hány százaléka nem jogszerű, illetve szabályszerű. Az arányt statisztikai mintavételi módszerrel kell megállapítani. Az operatív programhoz (vagy programcsoporthoz) kapcsolódó kiadások tekintetében reprezentatív hibaarányokat „előre látható hibaaránynak” nevezik. A fogalom kiterjedhet a nem statisztikai mintavételi eljárás útján megállapított hibaarányra is, ha az a sokaság egészére nézve reprezentatív.

Eset: Az események teljes láncolata, amely összekapcsolja az ugyanazon kiváltó eseménnyel elindított megelőző intézkedéseket és pénzügyi korrekciókat.

Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA): Az Európai Regionális Fejlesztési Alap célja az Európai Unión belüli gazdasági és társadalmi kohéziónak a regionális egyenlőtlenségek kiigazításával történő megerősítése az infrastruktúrateremtés és a produktív munkahelyteremtő beruházások – elsősorban a vállalkozásoknak nyújtott – pénzügyi támogatásával.

Európai Szociális Alap (ESZA): Az Európai Szociális Alap célja az Európai Unión belüli gazdasági és társadalmi kohézió megerősítése a foglalkoztatási és elhelyezkedési lehetőségek – főként képzési intézkedések keretében történő – javításával, elősegítve a magas foglalkoztatottsági szint elérését, valamint több és jobb minőségű munkahely létrehozását.

Éves tevékenységi jelentés: Többek között a műveleteknek a kitűzött célokhoz viszonyított eredményét, az e műveletekhez kapcsolódó kockázatokat és a belső kontrollrendszert ismertető dokumentum. A megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőnek – a Bizottság esetében a 2001-es költségvetés óta, 2003 óta pedig az összes európai uniós (EU) intézmény esetében – a pénzügyi és gazdálkodási információkkal együtt éves tevékenységi jelentés formájában be kell számolnia feladatai teljesítéséről az intézménye felé.

Felfüggesztés: A Bizottság teljes egészében vagy részben felfüggeszthet valamely időközi kifizetést (lásd: az 1083/2006/EK rendelet 92. cikke), ha a tagállami irányítási és kontrollrendszerek működésében súlyos hiányosságok vannak, vagy valamely költségnyilatkozatban nem korrigált, szabálytalan kiadásokat igazoltak, vagy a tagállam súlyosan megsértette irányítási és kontrollkötelezettségeit.

Igazoló hatóság: Az igazoló hatóságok elsőfokú ellenőrzéseket végeznek az irányító hatóságok által bejelentett kiadásokra vonatkozóan, és igazolják, hogy ezek a kiadások jogszerűek és szabályszerűek.

Irányítási és kontrollrendszer: Az irányítási és kontrollrendszer az operatív programot végrehajtó és annak kontrolltevékenységeit elvégző struktúra. A kohéziós politikában az irányító hatóságból (és a közreműködő szervezetekből), az igazoló hatóságból és a tagállami és bizottsági szintű ellenőrző hatóságból áll.

Irányító hatóság: Az irányító hatóság a tagállam által egy adott operatív program irányítására kijelölt országos, regionális vagy helyi közigazgatási szerv (illetve egyéb közjogi vagy magánjogi szerv). Feladatai közé tartozik a támogatandó projektek kiválasztása, a projektek végrehajtásának monitoringja, valamint beszámolás a Bizottságnak a pénzügyi szempontokról és az elért eredményekről. Az irányító hatóság egyben az a szerv, amely a Bizottság, az Európai Számvevőszék vagy a tagállam valamely hatósága által elvégzett ellenőrzést követően pénzügyi korrekciókat szab ki a kedvezményezettekre.

Kiváltó esemény: A tagállami hatóságok, a Bizottság vagy a Számvevőszék által ellenőrzéseik elvégzése során azonosított és megelőző intézkedést vagy pénzügyi korrekciót elindító szabálytalanságok vagy súlyos hiányosságok.

Kohéziós Alap (KA): A Kohéziós Alap célja az Európai Unión belüli gazdasági és társadalmi kohézió erősítése környezetvédelmi és közlekedési projektek finanszírozása révén azokban a tagállamokban, ahol az egy főre jutó GNP nem éri el az uniós átlag 90%-át.

Kötelezettségvállalás: Jogi vállalás, amely szerint bizonyos feltételektől függően finanszírozást fognak biztosítani. Az Unió vállalja, hogy megtéríti valamely uniós támogatásban részesülő projekt költségeinek a rá eső részét, amikor a projektet befejezték. A jelenlegi kötelezettségvállalások lesznek a jövő kifizetései. A jelenlegi kifizetések a múltban kötelezettségvállalások voltak.

Közreműködő szervezet: A közreműködő szervezet olyan közjogi vagy magánjogi intézmény, amely egy irányító hatóság illetékessége alatt jár el, vagy ilyen hatóság nevében hajt végre feladatokat a műveleteket végrehajtó kedvezményezettek vonatkozásában.

Kumulált fennmaradó kockázati arány: Arra vonatkozó becslés, hogy az egyes programok teljes programidőszak során elszámolt kiadásainak hány százaléka nem jogszerű és szabályszerű. A kumulált fennmaradó kockázati arány a zárásig bejelentett összes kiadáson alapul, és figyelembe veszi az időszak kezdete óta végrehajtott összes pénzügyi korrekciót.

Megelőző intézkedés: Ha a Bizottság potenciális hiányosságokról szerez tudomást, az Unió költségvetésének védelme céljából, megelőző intézkedésként az Unió költségvetéséből az operatív programnak teljesített kifizetések megszakítását és felfüggesztését alkalmazhatja.

Megszakítás: A Bizottság egy adott költségnyilatkozat kifizetési határidejét legfeljebb hat hónapra megszakíthatja (az 1083/2006/EK rendelet 91. cikke), ha bizonyítékok utalnak arra, hogy súlyos hiányosság áll fenn a tagállam irányítási és kontrollrendszereinek működésében, vagy valamely költségnyilatkozatban nem korrigált, szabálytalan kiadásokat igazoltak.

Ha a Bizottság saját munkája vagy az ellenőrző hatóságok jelentése alapján megállapítja, hogy valamely tagállam nem orvosolta irányítási és kontrollrendszerének súlyos hiányosságait, illetve nem korrigálta az elszámolt és igazolt szabálytalan kiadásokat, megszakíthatja vagy felfüggesztheti a kifizetéseket. Ha a tagállam nem orvosolja a feltárt rendszerhiányosságokat, illetve nem vonja vissza a szabálytalan kiadást (amely más, támogatható kiadással helyettesíthető), maga a Bizottság alkalmazhat pénzügyi korrekciót, ami az operatív program uniós finanszírozásának nettó csökkenéséhez vezethet.

Megszakításokkal, felfüggesztésekkel és pénzügyi korrekciókkal foglalkozó bizottság (ISFCC): Egy külön belső bizottság az egyes főigazgatóságokon belül, amely fórumként szolgál a figyelmeztetésekkel, megszakításokkal, felfüggesztésekkel és pénzügyi korrekciókkal kapcsolatos ügyek megvitatására és az ilyen ügyekben történő határozathozatalra.

Operatív program (OP): Egy tagállam prioritásait és konkrét célkitűzéseit, valamint azt meghatározó program, hogy a forrásokat (uniós és tagállami köz- és magán-társfinanszírozás) miként használják fel az adott (jelenleg hétéves) időszakban projektek finanszírozására. Az operatív programon belüli projekteknek hozzá kell járulniuk néhány meghatározott célkitűzés teljesüléséhez. Az operatív programok az ERFA-ból, a KA-ból, illetve az ESZA-ból részesülhetnek finanszírozásban. Az operatív programot a tagállam készíti el, és azt az uniós költségvetésből történő kifizetések folyósítása előtt a Bizottságnak jóvá kell hagynia. Az operatív programokat a programidőszakban csak mindkét fél egyetértésével lehet módosítani.

Pénzügyi korrekció: Az uniós költségvetés hibás vagy szabálytalan kiadások finanszírozásától való védelmét szolgáló pénzügyi kiigazítás. A megosztott irányítás alá tartozó kiadások esetében a helytelenül teljesített kifizetések visszafizettetése elsődlegesen a tagállamok feladata.

A pénzügyi korrekció végrehajtható a tagállam részéről a szabálytalan kiadásoknak a tagállami kifizetési kérelemből való levonásával, a Bizottság által kiadott visszafizetési felszólítás kifizetésével vagy a kötelezettségvállalás visszavonása révén. A levonás kétféleképpen valósulhat meg: visszavonás vagy a kedvezményezettel történő visszafizettetés formájában.

Pénzügyi korrekció: előzetes vagy utólagos: Az előzetes pénzügyi korrekciókat a szabálytalan kiadás Bizottságnak való bejelentése előtt hajtják végre.

Az utólagos pénzügyi korrekciókat a szabálytalan kiadás Bizottságnak való bejelentése után hajtják végre.

Pénzügyi korrekció: megerősített/határozaton alapuló vagy végrehajtott: A „megerősített” pénzügyi korrekció olyan korrekció, amelyet az érintett tagállam elfogadott.

A „határozaton alapuló” pénzügyi korrekciót a Bizottság határozatával fogadják el, és az mindig nettó korrekció, amelynek esetében a tagállamnak vissza kell fizetnie az uniós költségvetésbe a szabálytalanul kifizetett összegeket, ami végleges jelleggel csökkenti az érintett tagállamnak előirányzott keret összegét.

A „végrehajtott” pénzügyi korrekció – miután megerősítették vagy határozatban elfogadták – korrigálja az észlelt szabálytalanságot (azaz sor került a visszavonásra vagy visszafizettetésre).

Prioritási tengely: Valamely operatív program stratégiájának egyik prioritása, amely egymáshoz kapcsolódó, műveletcsoportot alkotó és konkrét, mérhető célokkal rendelkező műveleteket foglal magában.

Programidőszak: Az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap kiadásainak tervezésére és végrehajtására szolgáló többéves keret.

Szabálytalanság:: A szabálytalanság olyan aktus, amely nem felel meg az uniós szabályoknak, és potenciálisan negatív hatása van az Unió pénzügyi érdekeire, de amely vagy a támogatást igénylő kedvezményezettek, vagy a kifizetések teljesítéséért felelős hatóságok által elkövetett tényleges hibák következménye lehet. Ha a szabálytalanságot szándékosan követik el, csalásnak minősül.

Visszafizettetés: A tagállam mindaddig bent hagyja az érintett kiadást a program elszámolásában, amíg a kedvezményezett vissza nem fizeti a jogosulatlanul kifizetett összeget, majd azt a visszafizettetés megtörténte után a következő kifizetési kérelemből vonja le. A pénzügyi korrekció végrehajtásának egyik módja (lásd még: visszavonás).

Visszavonás: A tagállam a szabálytalanság feltárása után azonnal visszavonja a szabálytalan kiadást a programból, oly módon, hogy levonja azt a következő költségnyilatkozatból, és ezáltal uniós forrásokat szabadít fel más műveletek számára. A pénzügyi korrekció végrehajtásának egyik módja (lásd még: visszafizettetés).

Az ellenőrző csoport

A számvevőszéki különjelentések egy adott költségvetési vagy irányítási területre vonatkozó teljesítmény- és szabályszerűségi ellenőrzések eredményeit mutatják be. Annak érdekében, hogy ellenőrzései maximális hatást érjenek el, ezek megválasztásakor és megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a kohéziós, növekedési és társadalmi befogadási beruházások kiadási területeire szakosodott, Iliana Ivanova számvevőszéki tag elnökölte II. Kamara végezte. Az ellenőrzést a jelentésért felelős számvevőszéki tag, Henri Grethen vezette, Preiss Ildikó feladatfelelős és a kabinet attaséja; Niels Brokopp, ügyvezető; Marcel Bode, Nicholas Edwards, Johan Adriaan Lok és Marczinkó Ágota számvevők támogatásával.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Az Unió költségvetésének védelme a szabálytalan kiadásokkal szemben: a Bizottság a 2007–2013-as időszakban fokozottan élt a kohéziós politika területén a megelőző intézkedések és a pénzügyi korrekciók lehetőségével
(az EUMSZ 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alapján)

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2017

PDF	978-92-872-7245-4	1977-5733	10.2865/08358	QJAB17005HUN
HTML	978-92-872-7716-9	1977-5733	10.2865/807511	QJAB17005HUQ

© Európai Unió, 2017

A sokszorosítás a forrás megjelölésével megengedett.

HOGYAN JUTHAT HOZZÁ AZ EURÓPAI UNIÓ KIADVÁNYAIHOZ?

Ingyenes kiadványok:

• egy példány:
  • az EU Bookshopból (http://bookshop.europa.eu),
• több példány, valamint plakátok, térképek rendelése:
  • az Európai Unió képviseletein keresztül (http://ec.europa.eu/represent_hu.htm),
  • nem uniós országokban a küldöttségektől (http://eeas.europa.eu/delegations/index_hu.htm),
  • a Europe Direct szolgáltatáson keresztül (http://europa.eu/europedirect/index_hu.htm)
  • vagy a 00 800 6 7 8 9 10 11 telefonszám tárcsázásával (ingyenesen hívható az EU egész területéről) (*).

(*) A legtöbb hívás és a megadott információk ingyenesek (noha egyes mobiltelefon-szolgáltatókon keresztül, telefonfülkékből és hotelekből a számot csak díjfizetés ellenében lehet hívni).

Megvásárolható kiadványok:

• az EU Bookshopból (http://bookshop.europa.eu).