Európai szemeszter: az országspecifikus ajánlások fontos kérdésekkel foglalkoznak, de végrehajtásuk még nem megfelelő

Összefoglalás

I

Az európai szemeszter az Uniónak az Európai Bizottság és a Tanács által irányított éves gazdaság- és költségvetéspolitikai koordinációs ciklusa, amelynek célja az Unió gazdasági és társadalmi fenntarthatóságának javítása. 2010-es létrehozása óta az európai szemeszter változásokon ment keresztül.

II

Az európai szemeszter lehetőséget nyújt a Bizottságnak, a tagállamoknak és a szociális partnereknek arra, hogy egymással állandó párbeszédet folytassanak. Az országjelentések figyelembe veszik a kormányzatokkal, a tagállami hatóságokkal és az érdekeltekkel folytatott részletes, szakmai és politikai szintű eszmecserék megállapításait is. Az európai szemeszter emellett a tagállamok költségvetési és gazdaságpolitikai döntéseit is befolyásolja. Ebben az összefüggésben a Bizottság mérlegelési jogkörével élve megállapítja, hogy az egyes tagállamokban melyek a legfontosabb kihívások.

III

Míg a Bizottság koordinációs szerepet tölt be, addig végső soron a Tanács feladata, hogy iránymutatást nyújtson a tagállamoknak. A folyamat végeredményeként a Tanács – a Bizottság javaslatai alapján – minden tagállamnak országspecifikus ajánlásokat (CSR) fogalmaz meg. Ezek végrehajtását a Bizottság követi nyomon.

IV

Jelentésünk elkészülte egybeesik az Európa 2020 stratégia 10 éves időszakának végével és egy új stratégiai horizont kezdetével. Az európai szemeszterről szóló számvevőszéki jelentések sorában ez a harmadik jelentésünk. 2018-ban egy-egy jelentést tettünk közzé az európai szemeszter két dimenziójáról: a Stabilitási és Növekedési Paktumról (SNP), illetve a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárásról (MIP). Ezek együttesen átfogó áttekintést nyújtanak az uniós szintű szakpolitikai koordináció eredményességéről.

V

Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság eredményesen hajtja-e végre az európai szemeszter eljárásait és hogy azok révén – az 1466/97/EU rendeletben (a továbbiakban: a rendelet) meghatározottak szerint – erősödik-e a tagállami szakpolitikák felügyelete. Ellenőrzésünk összegzi az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása terén elért eredményekből, az országspecifikus ajánlások végrehajtásából, azok kidolgozásából és nyomon követéséből levonható tanulságokat.

VI

Az Európa 2020 stratégia 2020-ra kitűzött nyolc célja közül hat tekintetében – olyan meghatározó területeken, mint a foglalkoztatás, az iskolázottság és az energia – kedvező eredmények születtek, és ezek valószínűleg teljes mértékben megvalósulnak. A szegénységgel, valamint a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos célok tekintetében azonban lassú az előrehaladás.

VII

Az országspecifikus ajánlások fontos strukturális reformokat szorgalmaznak. A Bizottság többéves értékelései azt mutatják, hogy a tagállamok a 2011 és 2018 közötti időszakban az országspecifikus ajánlások 26%-át jelentős mértékben vagy teljes mértékben végrehajtották, mintegy 44%-uk esetében pedig legalább „némi előrelépés” történt. Az ajánlások fennmaradó 30%-ának végrehajtása terén „korlátozott előrelépés” történt, illetve „nem történt előrelépés”.

VIII

Az európai szemeszter keretében készült dokumentumok vizsgálata során megállapítottuk, hogy az országspecifikus ajánlások általában véve az országjelentésekben meghatározott kérdésekkel, illetve az éves növekedési jelentésben és az integrált iránymutatásokban meghatározott prioritásokkal foglalkoznak. Az országspecifikus ajánlások meghatározzák a kezelendő szakpolitikai területeket is, de gyakran nem indokolják meg kellően, hogy egyes reformok miért sürgősebbek másoknál. A Bizottság országjelentései általában meghatározzák a jelentős kockázatokat, és jó kiindulási alapként szolgálnak az országspecifikus ajánlások megfogalmazásához.

IX

A nemzeti reformprogramok a tagállamok saját kockázatértékeléseit és szakpolitikai válaszlépéseit tartalmazzák. Több olyan esetet is találtunk azonban, amikor a nemzeti reformprogramok nem tisztázták kellően azt, hogy javasolt intézkedéseik mely prioritásokra és célokra irányulnak. A Bizottság nem adott írásbeli visszajelzést, ha az egyes NRP-k esetében hiányosak voltak az információk.

X

Megállapításaink alapján azt javasoljuk, hogy a Bizottság:

1. az európai szemeszter folyamatában összpontosítson jobban a szociális és a kutatási dimenzióra;
2. szigorúbban kövesse nyomon az országspecifikus ajánlások végrehajtását;
3. erősítse meg az uniós alapok és az országspecifikus ajánlások közötti kapcsolatot;
4. javítsa az országspecifikus ajánlások megfogalmazását;
5. szigorítsa a nemzeti reformprogramok értékelését.

Bevezetés

Az európai szemeszter folyamata

01

Az európai szemeszter az Uniónak az Európai Bizottság és a Tanács által irányított éves gazdaság- és költségvetéspolitikai koordinációs ciklusa, amelynek célja az Unió gazdasági és társadalmi fenntarthatóságának javítása és az Unió előtt álló strukturális kihívások – a költségvetési politika, a makrogazdasági egyensúlyhiányok, valamint a hosszú távú növekedési, foglalkoztatási és más szociális kérdésekhez kapcsolódó strukturális reformok – kezelése.

02

Az európai szemesztert 2010-ben, az európai gazdasági és pénzügyi válságra adott uniós válasz részeként hívták életre¹. Célja a létrehozott eljárások ütemezésének egyeztetése annak érdekében, hogy a pénzügyi válságot követően jobban összehangolják a nemzeti költségvetési, növekedési és foglalkoztatási politikák céljait (lásd: I. melléklet). Az európai szemeszter több, összetett szakpolitikai területeket lefedő és különböző koordinációs rendszerek szerint működő eljárást fog össze: a Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) prevenciós ágát, a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárást (MIP), valamint az Európa 2020 növekedési és munkahelyteremtési stratégiát (lásd: 1. táblázat).

03

Az európai szemeszter lehetőséget nyújt a Bizottságnak, a tagállamoknak és a szociális partnereknek arra, hogy egymással állandó párbeszédet folytassanak. A tagállami felelősségvállalás elmélyítése érdekében mélyreható eszmecserére kerül sor a Bizottság és a nemzeti kormányok, a tagállami hatóságok és az érdekelt felek között. Az európai szemeszter befolyásolja a tagállamok költségvetési és gazdaságpolitikai döntéseit. Ebben az összefüggésben a Bizottság mérlegelési jogkörével élve megállapítja, hogy az egyes tagállamokban melyek a legfontosabb kihívások.

04

A Lisszaboni Stratégia helyébe lépő Európa 2020 munkahelyteremtési és növekedési stratégiát² (az „Európa 2020 stratégia”) a pénzügyi és gazdasági válság idején, 2010. június 17-én indították el. Az Európa 2020 stratégia 10 évre szól, és célja, hogy támogassa az Uniót a válság leküzdésében és abban, hogy intelligens, fenntartható és inkluzív gazdasággá váljon. Az 1. háttérmagyarázat az Európa 2020 stratégia céljait mutatja be. Az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása terén elért eredményeket az európai szemeszter keretében értékelik. A tagállamoknak nemzeti reformprogramjaikban (NRP) be kell számolniuk arról, hogy milyen lépéseket tettek céljaik felé³.

05

A Bizottság és a tagállamok folyamatosan alakították az európai szemesztert, és jelenleg is megbeszélések folynak annak érdekében, hogy a fő költségvetési és társadalmi-gazdasági szempontok mellett nagyobb hangsúlyt kapjon a környezeti fenntarthatóság és a jogállamiság. Az Unió 2020. évi éves növekedési jelentése az Unió stratégiájának a fenntartható növekedés felé történő irányváltását mutatja. Az ENSZ fenntartható fejlesztési céljait alapvető célkitűzéseként, az európai zöld megállapodást új növekedési stratégiájaként határozza meg, a 2020-as országjelentések pedig a fenntartható fejlesztési célok elemzését és nyomon követését is tartalmazzák⁴. A Bizottság egy külön közleményben vizsgálja, hogy a makrogazdasági felügyelet miként járulhat hozzá bizonyos jogállamisággal kapcsolatos nehézségek feltárásához és kezeléséhez⁵.

06

Az európai szemeszter folyamata a következő dokumentumokat veszi alapul (lásd: II. melléklet):

• Az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások és foglalkoztatási iránymutatások, összefoglaló nevükön „integrált iránymutatások”. A Bizottság által javasolt iránymutatásokat a Tanács fogadja el; céljuk, hogy ezeken a területeken irányt mutassanak a tagállami szakpolitikák számára. Míg az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások nem korlátozódnak egy adott időszakra (a legutóbbi ilyen iránymutatásokat 2015-ben hagyták jóvá), a foglalkoztatási iránymutatásokat minden évben frissítik és megerősítik. Az iránymutatások ugyan nem kötelezőek a tagállamokra nézve és nem is kikényszeríthetőek, de jogalapot teremtenek a Bizottság számára az országspecifikus ajánlások kibocsátására. A rendelet értelmében továbbá a Bizottságnak fel kell mérnie és meg kell vizsgálnia ezek végrehajtását.
• Az éves növekedési jelentés a Bizottság által kidolgozott közlemény, amelyet az „őszi csomag” részeként terjesztenek elő novemberben. Ez a dokumentum felvázolja az Unió és az euróövezet előtt álló legfőbb kihívásokat, meghatározza az Unió általános gazdasági és társadalmi prioritásait, továbbá uniós szintű szakpolitikai iránymutatást nyújt a tagállamoknak az elkövetkező évre. Az éves növekedési jelentés az őszi csomagban szereplő más jelentések, illetve egyéb releváns dokumentumok alapján határozza meg a prioritásokat, a 2018. évi éves növekedési jelentés például „Juncker elnöknek az Unió helyzetéről szóló 2017. évi beszédén, a szociális jogok európai pillérén, az Európa jövőjéről szóló fehér könyvön és az azt követő öt vitaanyagon alapul. Figyelembe veszi továbbá az Európai Parlamenttel, a Tanáccsal, a többi uniós intézménnyel, a nemzeti parlamentekkel és a szociális partnerekkel folytatott egyeztetéseket is”.
• Az őszi csomag az éves növekedési jelentésen kívül a – makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás (MIP) keretében alkalmazott – riasztási mechanizmus keretében készült jelentést (AMR), valamint a közös foglalkoztatási jelentéstervezetet (DJER) tartalmazza. Az őszi csomagba 2015 óta egy közlemény is tartozik, amely összefoglalja az euróövezeti tagállamok által benyújtott, a következő évre vonatkozó költségvetésiterv-javaslatok Bizottság általi értékelését, valamint az euróövezetre vonatkozó ajánlásokat.
• Az országjelentések a Bizottság által 2015 óta minden év februárjában benyújtott bizottsági szolgálati munkadokumentumok (2015 előtt a Bizottság a nemzeti reformprogram értékelését tartalmazó munkadokumentumot májusban tette közzé, a részletes vizsgálatok (IDR) pedig egy külön dokumentumban, áprilisban jelentek meg). Az országjelentések értékelik az egyes tagállamok gazdasági helyzetét és azt, hogy az Európa 2020 céljai és az országspecifikus ajánlások végrehajtása szempontjából milyen előrelépések történtek.
• A stabilitási és konvergenciaprogramokat (SKP) és a nemzeti reformprogramokat (NRP) a tagállamok minden év áprilisában nyújtják be. A rendelet értelmében a stabilitási és konvergenciaprogramoknak tartalmazniuk kell olyan költségvetési terveket, amelyek figyelembe veszik a költségvetési és makrogazdasági egyensúlyhiány különböző kérdéseit. A rendelet előírja továbbá a tagállamok számára, hogy olyan nemzeti reformprogramokat nyújtsanak be, amelyek körvonalazzák terveiket, ugyanakkor figyelembe veszik az uniós szinten nyújtott különböző többéves és éves iránymutatásokat, például a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljáráshoz kapcsolódó kérdéseket, az Unió növekedési és foglalkoztatási stratégiáját (Európa 2020 stratégia), az integrált iránymutatásokat (átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások és foglalkoztatási iránymutatások), valamint az éves növekedési jelentést. A Bizottság a nemzeti reformprogramok formátumára és tartalmára vonatkozóan is készít iránymutatásokat, ezeket minden évben levélben küldi meg a tagállamoknak.
• A prevenciós ágra vonatkozó szolgálati munkadokumentumokat (SWD) a Bizottság részlegei minden év májusában dolgozzák ki. Ezek tartalmazzák a stabilitási és konvergenciaprogramok e részlegek által készített elemzését. Kitérnek valamennyi feltárt költségvetési kockázatra, és beszámolnak a költségvetés alakulásáról, valamint a stabilitási és növekedési paktum prevenciós ágához tartozó költségvetési szabályozási keretnek való megfelelésről.
• Az országspecifikus ajánlásokat (CSR) a Bizottság javasolja a Tanácsnak minden év májusában, majd a Tanács júliusban hagyja jóvá azokat. Ezt követően a Bizottság követi nyomon azok végrehajtását, értékeli az elért eredményeket, majd ezekről a következő évi országjelentésben számol be. Ha sem előrehaladásról, sem romlásról nem lehet beszélni, akkor a Tanács a Bizottság javaslata alapján dönt arról, hogy szükség van-e további kényszerítő lépésekre (például szankciókra vagy olyan más intézkedésekre, mint az uniós finanszírozás korlátozására irányuló határozatok).
• Hasznosulási jelentések: Azon országok esetében, amelyekre nézve makrogazdasági egyensúlyhiányt állapítottak meg, külön nyomon követik a szakpolitikai menetrendhez és a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljáráshoz kapcsolódó országspecifikus ajánlások nyomán elért eredményeket is. Erre a monitoringra a november-decemberi időszakban kerül sor. A bizottsági monitoringjelentések tanácsi bizottságokban megvitatásra kerülnek, majd azokat közzéteszik. A teljes monitoringra nézve a Tanács a következő év januárjában teszi közzé következtetéseit.

07

A 2011 és 2018 közötti időszakban az európai szemeszter ütemtervében bekövetkezett főbb változásokat a III. melléklet mutatja be.

08

2011 óta összesen négy tagállamot (Írország, Portugália, Ciprus és Görögország) zártak ki az európai szemeszterből azokra az időszakokra, amikor makrogazdasági kiigazítási program hatálya alá kerültek. Ily módon elkerülhető az e programokban meghatározott intézkedésekre vonatkozó ajánlások megkettőzése.

Az európai szemeszterrel kapcsolatos felelősséget a Bizottság és a tagállamok megosztva viselik

09

Végső felelősként a Tanács nyújt iránymutatást – a Bizottság ajánlásai alapján – a tagállamoknak. Arról, hogy konkrétan mely intézkedésekre van szükség, saját mérlegelési jogkörben a nemzeti hatóságok hoznak döntést. Erre a mérlegelési jogkörre azért van szükség, hogy tagállami (nemzeti, regionális, helyi) szinten megmaradjon a politikai elkötelezettség.

10

A Bizottság szerepe a koordináció, és csak a Stabilitási és Növekedési Paktummal és a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárással kapcsolatban rendelkezik szankcionálási hatáskörrel, továbbá elvárható tőle, hogy tiszteletben tartsa a szubszidiaritás és az arányosság elvét. Emellett az éves növekedési jelentésért, az országjelentésekért és az országspecifikus ajánlások tervezetéért, az Európa 2020 stratégiáért, az SNP prevenciós ágához kapcsolódó szolgálati munkadokumentumokért, a közös foglalkoztatási jelentéstervezetért, az IDR-jelentésért és az AMR-jelentésért, valamint minden monitoring- és hasznosulási jelentésért is a Bizottság felelős. A Bizottság felelőssége továbbá ötévente a folyamat felülvizsgálata, és szükség esetén a kiigazításokra vonatkozó javaslattétel⁶.

11

A Bizottság Főtitkársága felelős az európai szemeszter felügyeletéért és koordinálásáért, és ez irányítja a főigazgatóságok központi csoportját, amely a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságból (DG ECFIN), a Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóságból (DG GROW) és a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatóságából ll (DG EMPL) áll. Az, hogy a központi csoportban mely főigazgatóságok vesznek részt, az európai szemeszter folyamatának prioritásaitól függően változhat. Az egyes ország-munkacsoportokat a Főtitkárságtól részt vevő tisztviselők vezetik, a csoportok tagjai pedig a különböző főigazgatóságok tisztviselői, valamint a tagállami uniós képviseletek európai szemeszterrel foglalkozó tisztviselői.

12

A Tanács feladata az, hogy iránymutatást adjon a tagállamoknak. Elvárás, hogy kövesse a Bizottság ajánlásait és javaslatait, egyet nem értése esetén pedig nyilvánosan ki kell fejtenie álláspontját⁷.

13

A tagállami felelősségvállalás koncepciója alapvető fontosságú az európai szemeszter folyamatában. Az EUMSZ 120., 121. és 148. cikke, valamint a rendelet rendelkezései alapján azt fejezi ki, hogy milyen mértékű elkötelezettségre és haladásra van szükség a tagállamok részéről a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolásának és gazdasági teljesítményük tartós konvergenciájának a biztosításához. A koncepciót idővel a Tanács és a Bizottság különböző közleményeiben, valamint a rendeletben részletesebben is kidolgozták (lásd: 2. háttérmagyarázat).

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

14

Fő ellenőrzési kérdésünk arra irányult, hogy a Bizottság az európai szemeszterről szóló 1466/97/EK rendelet (jelentésünkben: „a rendelet”) keretében eredményesen koordinálta-e a gazdasági és strukturális politikákat. Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság hogyan hajtotta végre a rendeletet. Áttekintettük az európai szemeszter keretét, az Európa 2020 stratégiát, valamint az ahhoz kapcsolódó, a társadalmi és gazdasági fenntarthatóság javításához szükséges strukturális reformokat.

15

Jelentésünk az európai szemeszterről szóló három számvevőszéki jelentésből álló sorozat utolsó eleme. Az európai szemeszter első két dimenziójával, a Stabilitási és Növekedési Paktummal és a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárással két 2018-ban közzétett különjelentés foglalkozott¹³. Jelentésünkben a következő ellenőrzési kérdésekre kerestük a választ:

1. Elegendő volt-e az Európa 2020 stratégia céljainak elérése felé tett előrelépés, és eredményesen sikerült-e a stratégiát az európai szemeszter keretében összehangolni?
2. Az országspecifikus ajánlások foglalkoztak-e az éves növekedési jelentésben és az integrált iránymutatásokban meghatározott prioritásokkal, és a tagállamok teljesen vagy kellő mértékben végrehajtották-e az országspecifikus ajánlásokat?
3. A Bizottság gondosan figyelemmel kísérte-e az országspecifikus ajánlások végrehajtását, és megfelelő információkat szolgáltatott-e?
4. A Bizottság az országjelentésekben foglalt értékelései és a tagállamok nemzeti reformprogramjaira vonatkozó értékelései alapján fogalmazott-e meg országspecifikus ajánlásokat és készített-e el ajánlásokat a Tanácsnak?

16

Egy hat tagállamból (Ausztria, Belgium, Finnország, Magyarország, Olaszország és Hollandia) álló mintán a 2011 és 2018 közötti időszakra nézve részletesen is megvizsgáltuk az európai szemeszter folyamatát (arról, hogy a mintába miért ezeket a tagállamokat válogattuk be, lásd: IV. melléklet). Adott esetben más tagállamokat is vizsgáltunk.

17

Ellenőrzési kritériumaink a következőkön alapultak:

1. a jogi keret követelményei, különös tekintettel az európai szemeszterhez kapcsolódó 1466/97/EU rendeletre;
2. az Európa 2020 stratégia, valamint a folyamatról és elődjéről, a Lisszaboni Stratégiáról a Bizottság által végzett áttekintések;
3. a Bizottság által az országreferensek, illetve a tagállamok számára készített belső iránymutatások a különböző értékelések és jelentések készítéséről;
4. uniós intézmények és más nemzetközi szervezetek által kiadott vagy a bevált gyakorlatokat feltérképező kutatás eredményeként létrejött dokumentumok.

18

A dokumentumok teljes láncolatára (éves növekedési jelentések, országjelentések, nemzeti reformprogramok, országspecifikus ajánlások, hasznosulási jelentések) vonatkozóan végeztünk vizsgálatokat, két ciklusra (2014 és 2016) és a mintában található valamennyi tagállamra nézve. Ennek révén vizsgáltuk a folyamat működését, illetve azt, hogy a különböző dokumentumok eredményes és észszerű módon épülnek-e egymásra és ha igen, hogyan.

19

Fő partnerünk a Bizottságnál a folyamat koordinálásáért elsősorban felelős Főtitkárság volt, valamint a legfontosabb főigazgatóságok (vagyis a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság, a Foglalkoztatási, Szociális és Kulturális Főigazgatóság és a Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóság).

20

Ellenőrzési munkánkat a COVID-19 járvány kitörése előtt véglegesítettük, jelentésünk ezért nem veszi figyelembe a világjárvány nyomán bekövetkezett új szakpolitikai fejleményeket és egyéb változásokat.

Észrevételek

Jelentős haladás az Európa 2020 stratégiai céljai felé

Az Európa 2020 stratégia nyolc célja közül hat minden valószínűség szerint meg fog valósulni, a szegénység enyhítése és a kutatás területén azonban a célokat nem fogják elérni

21

Az Európa 2020 stratégia nyolc célt tűz ki a tagállamok számára. Az Európa 2020 stratégia céljai esetében az elért eredmények az Unió egészére nézve általában pozitívak, az egyes tagállamokban pedig vegyesek (lásd: V. melléklet). Uniós szinten a foglalkoztatással, az energiával és az oktatással kapcsolatos célok valószínűleg teljesülnek 2020-ban. A szegénység csökkentésére irányuló célok irányába tett előrelépést azonban befolyásolta a 2008-as pénzügyi válság, és a tagállamokban a kutatásra és fejlesztésre (K+F) vonatkozó kiadási célok felé csak szerény előrelépés történt (lásd: 1. ábra és V. melléklet).

22

A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma a válságot közvetlenül követő években nőtt (2008 és 2012 között 116 millióról 122 millióra), majd 2012 után, az általános gazdasági fellendüléssel párhuzamosan csökkenni kezdett (2012 és 2018 között 122 millióról 109,2 millióra)¹⁴. Az Európa 2020 stratégia célja azonban az volt, hogy 2020-ig 20 millió embert emeljenek ki a szegénységből, illetve a társadalmi kirekesztettség helyzetéből, vagyis, hogy e személyek száma a 2008. évi alapértékről 96,1 millióra csökkenjen.

23

Ami a K+F területét illeti, a lisszaboni stratégia keretében 2000-ben kitűzött cél az volt, hogy az e területre fordított kiadásokat az egyes tagállamokban a GDP 3%-ára növeljék, és az Uniót 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává tegyék. Ezt a célt azonban soha nem sikerült elérni. Az Európa 2020 stratégia ugyanezt a 3%-os célt tűzte ki, de ez esetben csak az Unió egészére nézve, míg a tagállamok saját maguk határozhatták meg nemzeti célkitűzéseiket. Amint azt a 2. ábra mutatja, a nemzeti célkitűzések jelentősen eltérnek egymástól.

24

A 2000 és 2010 közötti 10 évben ez a szint a GDP 1,93%-ára emelkedett, ami mindössze 0,16 százalékpontos növekedést jelent. A következő nyolc évben (2018-ig), az Európa 2020 stratégia keretében a kiadások a GDP 2,12%-ára nőttek, ami mindössze 0,19 százalékpontos további növekedést jelent (lásd: 3. ábra).

A Bizottság egyes tagállamokra nézve nem tett elegendő ajánlást a szegénység és a kutatás kezelésére

25

2011 és 2016 között a Bizottság 14 tagállam esetében adott ki olyan országspecifikus ajánlásokat, amelyek közvetlenül a szegénységgel foglalkoznak. Elemzésünk azonban olyan esetekre is fényt derített, amikor a helyzet romlásakor ezt nem tette meg. A 2. táblázat tanúsága szerint például 2016-ban az 18 tagállamból 11 esetében nem adtak ki szegénységre vonatkozó országspecifikus ajánlásokat, noha a válság előtti szinthez képest (eltérő mértékben ugyan, de) nőtt a szegénységben, illetve társadalmi kirekesztettségben élők száma.

26

A Bizottság egy sor országspecifikus ajánlást adott ki a szegénység enyhítése érdekében, többek között a következő területeken: foglalkoztatás, a készségek elsajátítása, az egész életen át tartó tanulás, gyermekgondozás, a marginalizálódott polgárok munkaerőpiacra történő integrálása. Véleményünk szerint azonban az Európa 2020 stratégiában kitűzött cél és a pénzügyi válságnak a haladás ütemére gyakorolt hatása indokolttá tette volna, hogy több olyan országspecifikus ajánlás szülessen, amely közvetlenül a szegénység csökkentését célzó intézkedésekre irányul.

27

A nagymértékű munkanélküliségre reagálva a Bizottság több fontos, az uniós költségvetésből finanszírozott intézkedést vezetett be, amelyek többek között azokra a régiókra irányultak, ahol magas a fiatalok munkanélküliségi rátája. Ezen intézkedések ellenére 2008 és 2018 között a szegénység előfordulása, amelyet a „szegénység kockázata” mutató mért, jelentősen eltért az egyes korcsoportok között. A szegénység kockázatának kitettek száma a 18–24 évesek korcsoportjában nőtt jelentős mértékben, míg a 65 év felettiek körében nagymértékben csökkent. Ebből adódóan e két korcsoport között a szegénységi rés 2018-ban elérte a 7,0 százalékpontot (2008-ban ez az adat csupán 1,0 százalékpont volt¹⁵) (lásd: 4. ábra). Az Eurostat meghatározása szerint a mutató azon személyek arányát határozza meg, akiknek a rendelkezésre álló ekvivalens jövedelme a szegénységi küszöb alatt van, amely küszöb a rendelkezésre álló ekvivalens nemzeti mediánjövedelem 60%-a (a szociális transzfereket követően)¹⁶.

28

Ellenőrzésünk idején számos olyan új fejlemény történt, amelyek továbbra is a foglalkoztatással és a szegénységgel kapcsolatos kérdésekre terelik a figyelmet:

• 2017-ben elfogadták a szociális jogok európai pillérét, amely 20 az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által jóváhagyott alapelvet tartalmaz¹⁷,
• az ENSZ 2030-ra szóló fenntartható fejlesztési céljai kapcsán az uniós vezetők elkötelezték magukat amellett, hogy az egyéb fenntarthatósági célok (éghajlatváltozás) mellett legalább a felére csökkentik a szegénységben (annak valamennyi formáját tekintve) élők arányát¹⁸;
• a Bizottság elnöke európai menetrendjében kijelentette: „a szociális jogok európai pillérének teljes körű végrehajtására irányuló cselekvési terv” előterjesztésével össze kívánja hangolni a „szociális” és a „piaci” szempontokat, továbbá hogy az európai szemesztert ezentúl elsősorban „az ENSZ fenntartható fejlesztési céljait integráló eszköznek” kell tekinteni¹⁹.

29

Az európai szemeszterben megvan a potenciál arra, hogy olyan fontos szakpolitikai koordinációs folyamat legyen, amely több dimenzióban kezeli a szegénység enyhítését: megfelelő költségvetési tartalékok biztosításával annak érdekében, hogy válság idején és közvetlenül azt követően támogatást lehessen nyújtani; ajánlások megfogalmazásával minden olyan ország számára, ahol a szegénység szintje magas vagy romlik; valamint a reformok előmozdítása érdekében az országspecifikus ajánlások és a költségvetésből nyújtott támogatás közötti kapcsolat további erősítésével.

30

A kutatás és fejlesztés terén azt állapítottuk meg, hogy a Bizottság nem minden olyan tagállam esetében bocsátott ki országspecifikus ajánlásokat, amelyek e terület kiadásait tekintve nem közeledtek nemzeti céljaikhoz. 2017-ben például 17 ilyen tagállam esetében nem készült a területhez kapcsolódó országspecifikus ajánlás (lásd: a VI. melléklet 3. táblázata).

31

Globális szinten az Unió elmarad más olyan fejlett gazdaságoktól, mint az Egyesült Államok, Japán vagy Dél-Korea. A kutatás és a fejlesztés terén Kína rohamos tempóban zárkózik fel (lásd: 5. ábra). A jelenlegi körülmények között, amikor a többi globális szereplő fokozott versenyt folytat, az európai szemeszter keretében és azon túl is többet kell tenni ezen a területen. Míg a tagállamok fenntartották a K+F-re fordított közkiadásaik szintjét, az üzleti szektor lemaradt e kiadások terén, és ez az ágazat rendelkezik a legnagyobb fejlődési potenciállal a jövőre nézve²⁰.

Az európai szemeszter hangsúlya áthelyezőben van a fenntartható fejlesztési célokra

32

A Bizottság egy új („E”) melléklet bevezetésével kezdte nyomon követni, hogy a nemzeti szakpolitikák milyen eredményeket értek el a fenntartható fejlesztési célok szempontjából. Ez a melléklet az Eurostat fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó uniós mutatói alapján statisztikai értékelést ad a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatban a tagállamokban az elmúlt 5 évben megfigyelt trendekről. A Bizottság immár a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó országspecifikus ajánlásokat is kibocsát. Ezekre a közelmúltban kiadott országspecifikus ajánlásokra ellenőrzési munkánk nem terjedt ki.

33

Emellett kis számban olyan eseteket is találtunk, amikor az országjelentések a jogállamisággal kapcsolatos kérdésekre mutattak rá, például az igazságszolgáltatás függetlenségére, a korrupcióra, az összeférhetetlenségre és a média szabadságára. Ezek a példák jól szemléltetik, hogy az európai szemeszter hogyan járulhat hozzá a jogállamisághoz.

Alacsony az aránya azoknak az országspecifikus ajánlásoknak, amelyeket a tagállamok teljes vagy jelentős mértékben végrehajtottak, és a Bizottság által végzett nyomon követés nem mindig teljes körű

Az országspecifikus ajánlások több mint kétharmada esetében legalább „némi előrelépés” volt tapasztalható a végrehajtás terén, de azoknak az országspecifikus ajánlásoknak az aránya alacsony, amelyeket a tagállamok teljes vagy jelentős mértékben végrehajtottak

34

A Bizottság CESAR néven belső adatbázist hozott létre, amely a különböző főigazgatóságoknak az országspecifikus ajánlások végrehajtási szintjére vonatkozó értékeléseit tartalmazza. A CESAR szerint a 2011 és 2017 közötti időszakban az országspecifikus ajánlások 1,6%-át sorolták azon ajánlások kategóriájába, amelyeket a kibocsátásukat követően egy éven belül „maradéktalanul végrehajtottak”, „jelentős haladás” pedig 4,6%-uk esetében volt megfigyelhető (lásd: 6. ábra és 3. háttérmagyarázat). Az országspecifikus ajánlások döntő része a „némi haladás” (50,9%) vagy a „korlátozott haladás” (35,5%), kategóriájába sorolható. Az intézkedések, illetve a reformok nemzeti parlamentek általi vagy miniszteri határozat útján történő elfogadása után az országspecifikus ajánlások gyakran a „némi haladás” kategóriába kerülnek.

35

Tény, hogy ez fontos lépést jelent az országspecifikus ajánlások teljesítése felé, a Bizottság értékelése mégis helyesen véli úgy, hogy a tagállamok részéről még mindig nagy mennyiségű munkára van szükség. Ez arra enged következtetni, hogy bár az európai szemeszter jó koordinációs platformot biztosít az előrehaladás nyomon követéséhez, a tagállamok nem hajtották végre kellő mértékben az országspecifikus ajánlásokat a feltárt strukturális problémák kezeléséhez.

36

2017 májusában a Bizottság bevezette a többéves értékelést, amely egy hosszabb időszakon keresztül tekinti át, hogy folyamatban van-e az országspecifikus ajánlások végrehajtása. A többéves értékelés azokat az országspecifikus ajánlásokat veszi számba, amelyekkel foglalkoznak, de végrehajtásuk már több mint egy éve tart. A 2011 és 2018 közötti időszakra vonatkozó többéves értékelés alapján az derült ki, hogy az országspecifikus ajánlások 9%-a volt „maradéktalanul végrehajtva”, „jelentős haladás” pedig az ajánlások 17%-ára volt jellemző (lásd: 7. ábra).

37

Amennyiben a tagállam a megadott határidőn belül nem reagál megfelelően a Tanács ajánlására, vagy ha kidolgozott szakpolitikái ellentétesek az ajánlással, a Bizottság politikai figyelmeztetésben részesítheti²¹. A Bizottságnak lehetősége van arra, hogy ajánlásait erősítendő konkrét intézkedéseket helyezzen kilátásba arra az esetre, ha a tagállamok nem hajtják végre az országspecifikus ajánlásokat²². Az ellenőrzött országspecifikus ajánlások mintája esetében a Bizottság nem javasolt semmilyen konkrét intézkedést annak ellenére, hogy a tagállami szintű végrehajtás lassúsága vagy részlegessége miatt számos országspecifikus ajánlás már évek óta ismétlődött.

A Bizottság nem dokumentálta teljes körűen az országspecifikus ajánlások végrehajtásának nyomon követését

38

Annak érdekében, hogy felmérjük a bizottsági jelentések alapjául szolgáló monitoringfolyamat minőségét és megbízhatóságát, megvizsgáltuk a CESAR-ban nyilvántartott információkat. Megállapítottuk, hogy az érintett főigazgatóságok a mintánkban szereplő néhány esetben (202 többéves értékelésből 19 esetében) nem dokumentálták értékeléseiket a CESAR-ban, vagy nem nyújtottak információkat az országspecifikus ajánlások egyes részterületeire vonatkozóan (az ilyen részterületek egy adott ajánlás különböző elemei). A CESAR hasznos eszköz az országspecifikus ajánlások végrehajtásának nyomon követéséhez, de ahhoz, hogy a lehető legnagyobb mértékben kiaknázható legyen, fontos az információk teljessége.

39

Arra irányuló áttekintésünkből, hogy a későbbi országjelentések és más bizottsági jelentések nyomon követik-e az országspecifikus ajánlások végrehajtását, az derül ki, hogy az országspecifikus ajánlások egyes részterületeit gyakran átcsoportosítják. Ez megnehezíti az évek során elért haladási vagy a végrehajtási arányok összehasonlítását.

40

A CESAR közzétételre nem alkalmas, belső adatbázis, a Bizottság pedig egy többéves áttekintést tesz közzé, ám olyan konszolidált, nyilvánosan hozzáférhető adatbázis nem létezik, amelyből könnyen le lehetne hívni az összes évre vonatkozó országspecifikus ajánlásokat és a különböző évekre vonatkozó végrehajtási állapotukat.

Az uniós költségvetési kiadások és az országspecifikus ajánlások végrehajtása között nincs megfelelő kapcsolat

41

Az európai strukturális és beruházási alapokra (esb-alapok) vonatkozó közös rendelkezések²³ értelmében ezen alapok felhasználását össze kell kapcsolni az európai szemeszter célkitűzéseivel és különösen az országspecifikus ajánlásokkal. Egy a Bizottság számára 2018-ban készített tanulmányból²⁴ kiderül, hogy az európai strukturális és beruházási alapok milyen mértékben járultak hozzá az országspecifikus ajánlások végrehajtásához (lásd: 4. háttérmagyarázat).

42

Olyan törekvések, hogy a strukturális reformok végrehajtását az uniós költségvetésből származó pénzügyi ösztönzők révén támogassák, már az 1997-es átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokat is jellemezték (a munkaerő-piaci reformokkal kapcsolatban). A 2014–2020-as esb-alapok programozása során – előzetes feltételrendszer, illetve célzott beruházás révén – minden vonatkozó országspecifikus ajánlást figyelembe vettek. 2016 óta az országjelentések tájékoztatást nyújtanak arról is, hogy az uniós költségvetés mennyiben járul hozzá a strukturális problémák kezeléséhez. Mivel a végrehajtás jelenleg még folyamatban van, e beruházások eredményeinek értékelése még időbe fog telni.

43

A kohéziós politikai alapokra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló véleményünkben²⁵ ajánlásokat tettünk arra vonatkozóan, hogy a jövőben hogyan lehetne eredményesebbé tenni a országspecifikus ajánlások végrehajtásához nyújtott uniós költségvetés-támogatást. Elsősorban azt javasoltuk, hogy az országspecifikus ajánlások a közös rendelkezésekről szóló rendelettervezet 15. cikkében javasolt rendelkezések megfelelő alkalmazása érdekében legyenek világosak, egyértelműek és operatív jellegűek. A közös rendelkezésekről szóló rendelettervezet 11. cikkének (2) bekezdésével és 11. cikkének (4) bekezdésével kapcsolatban javasoltuk még, hogy a Bizottság fogalmazzon meg a kapcsolódó országspecifikus ajánlásokkal összhangban lévő kritériumok teljesítésének értékelésére vonatkozó rendelkezéseket.

44

2015 júliusában hozták létre a Strukturálisreform-támogató Szolgálatot (SRSS), amely technikai segítséget nyújt a tagállamoknak strukturális reformjaik megtervezéséhez és végrehajtásához. A Bizottság 2017-ben pénzügyi ösztönzők bevezetését javasolta a strukturális reformok előmozdítása érdekében²⁶, 2018-ban pedig a 2021–2027-es többéves pénzügyi keretben 25 milliárd eurót javasolt az új reformtámogató program részeként. A Bizottság javaslata ellenőrzésünk idején jogalkotási eljárás tárgyát képezte, és a javasolt reformtámogató program integrálása előrelendíthette az országspecifikus ajánlások végrehajtásának ütemét.

Az országspecifikus ajánlások úgy irányulnak egyes releváns kockázatokra, hogy nem adnak kellő magyarázatot arra, miért kell bizonyos reformokat előnyben részesíteni másokkal szemben

Az országspecifikus ajánlások és részterületeik száma 2015 óta csökken

45

Az országspecifikus ajánlások optimalizálásáról szóló 2015. évi bizottsági határozat eredményeként a tagállamoknak adott országspecifikus ajánlások részterületeinek átlagos száma a 2014. évi 20-ról 2019-re 12,5-re csökkent. Annak ellenére, hogy az országspecifikus ajánlások számának csökkentése révén célirányosabbá kívánták tenni azokat, az elmúlt években megfigyeltük, hogy az egyes ajánlások számos, egymáshoz nem kapcsolódó szakpolitikai dimenzióra vonatkoznak, vagy a szakpolitikák széles körét fedik le (lásd: 8. ábra, 5. háttérmagyarázat).

Az integrált iránymutatások a prioritások meghatározására szolgálnak, végrehajtásukról azonban a Bizottság nem tesz jelentést

46

Megállapítottuk, hogy az éves növekedési jelentésben és az országspecifikus ajánlásokban a tagállamoknak adott éves iránymutatásban meghatározott prioritások általában foglalkoztak az átfogó gazdasági és politikai iránymutatásokkal és a foglalkoztatási iránymutatásokkal (a továbbiakban együttesen: integrált iránymutatások). Bár az országspecifikus ajánlások preambulumbekezdései általánosságban megemlítik, az egyes országspecifikus ajánlások nem utalnak előzetesen arra, hogy az éves növekedési jelentés és az integrált iránymutatások mely prioritásaira irányulnak (lásd: 9. ábra).

47

Noha azt a rendelet²⁷ előírja, nem készült utólagos értékelés arról, hogy a tagállamok az országspecifikus ajánlások és az összes vonatkozó nemzeti szakpolitika végrehajtása során milyen mértékben foglalkoztak az integrált iránymutatásokban meghatározott prioritásokkal. Egy ilyen utólagos értékelés értékes visszajelzést adna az integrált iránymutatásokban meghatározott prioritások végrehajtásáról.

Az országspecifikus ajánlások tükrözik az országjelentésekben azonosított kockázatokat, de nem fejtik ki világosan, hogyan határozzák meg a prioritásokat

48

Az országjelentések az egyes ország-munkacsoportok által feltárt főbb makrogazdasági és strukturális kockázatokat és hiányosságokat mutatják be, valamint beszámolnak a tagállamok által mérlegelt szakpolitikai intézkedésekről is. Ezek általában szilárd alapot jelentenek az országspecifikus ajánlások megfogalmazásához.

49

Minden országspecifikus ajánlás elején szerepel egy preambulumbekezdés, amely megindokolja, miért van szükség az ajánlásra. Az országspecifikus ajánlásokból vett mintánk preambulumbekezdéseinek vizsgálata során a következőket állapítottuk meg:

1. nem adnak magyarázatot sem az egyes kérdések közötti fontossági sorrend logikájára, sem arra, hogy miért nem vesznek figyelembe bizonyos, az országjelentésekben korábban szereplő kérdéseket, sem pedig arra, hogy miért szüntetnek meg egyes, a korábbi években nem teljes mértékben végrehajtott országspecifikus ajánlásokat;
2. nem tesznek említést arról, hogy a tagállamok nemzeti reformprogramjukban alátámasztanák az egyes reformok vagy ajánlások végrehajtásának szándékát vagy elköteleznék magukat ez iránt;
3. nem fejtik ki, hogy az országspecifikus ajánlások hogyan (egymással ellentétesen vagy egymástól függően) hatnak egymásra.

50

Az országspecifikus ajánlásokra irányuló javaslatokat egy a Főtitkárság által koordinált belső eljárás során, a tagállamokkal a különböző kérdésekről folytatott eszmecseréket követően alakítják ki. Bár a Bizottság kiterjedt elemzést végez és részletes megbeszéléseket folytat a tagállamokkal, nem tudtuk megállapítani, hogy milyen kritériumok alapján kezeltek egyes kérdéseket prioritásként és vonták őket az országspecifikus ajánlások hatálya alá, míg másokat nem. A javasolt országspecifikus ajánlások kiválasztásának kritériumait és indokait nem dokumentálták egyértelműen.

51

Az országspecifikus ajánlások megvalósíthatósága attól is függ, hogy reális-e a végrehajtásukhoz rendelt határidő. A bizottsági iránymutatások szerint az elvárás az, hogy az országspecifikus ajánlásokat 12–18 hónapon belül hajtsák végre, az egyes országspecifikus ajánlások azonban nem határozzák meg pontosan, hogy a tagállamoknak milyen határidőn belül kell eljárniuk. Megjegyeztük, hogy egyes országspecifikus ajánlások végrehajtása hosszabb időt vesz igénybe, mint a szokásos 12–18 hónap, ami azt eredményezi, hogy egyes országspecifikus ajánlások több éven keresztül ismétlődnek.

52

Az ajánlások megvalósíthatósága részben függhet attól is, hogy azok nemzeti szintű végrehajtásához rendeltek-e kellő mértékű pénzügyi eszközt. Több esetben is azt tapasztaltuk, hogy az ajánlások mellett nem határozták meg a végrehajtásukhoz szükséges pénzügyi forrásokat (lásd: 6. háttérmagyarázat).

A nemzeti reformprogramok nem mindig adnak visszajelzést az uniós kiemelt célokról, illetve arról, hogy miként vonták be a nemzeti érdekelteket

53

A rendelet értelmében minden tagállamnak nemzeti reformprogramot, valamint stabilitási és konvergenciaprogramot kell benyújtania, a Bizottságnak pedig mindkettőt értékelnie kell²⁸. Amint az az országspecifikus ajánlások preambulumbekezdéseiben is szerepel, a Bizottság ezen ajánlások véglegesítése előtt áttekinti a benyújtott dokumentumokat. Megállapítottuk azonban, hogy a Bizottság nem értékelte az országspecifikus ajánlások tagállamok által jelentett végrehajtási arányát, illetve azt, hogy a tagállamok hogyan szándékoznak kezelni a fontos gazdasági és foglalkoztatási nehézségeket és az Európa 2020 céljaitól való elmaradást.

54

Továbbá a helyi és a regionális hatóságoknak az európai szemeszterbe – és ezen belül a nemzeti reformprogramok kialakításába és végrehajtásába – való bevonása nem volt kötelező, és a tagállamok nem is foglalkoztak formálisan ennek megszervezésével. A helyi és a regionális hatóságok nem minősülnek partnereknek a folyamat során, noha az országspecifikus ajánlások jelentős része nem hajtható teljes körűen végre e szereplők aktív szerepvállalása nélkül. E hatóságok felelősek például a közszféra beruházásainak több mint a feléért az Unióban²⁹. A Bizottság azonban általában nem tett észrevételt a helyi és a regionális hatóságokkal és egyéb érdekelt felekkel való konzultáció hiánya miatt.

55

Emellett a 2014-ben és 2016-ban benyújtott nemzeti reformprogramok áttekintése során olyan eseteket is találtunk, amikor azokban nem szerepelt a Bizottság iránymutatása szerinti információ (lásd: 7. háttérmagyarázat).

56

Ellenőrzésünk során nem találtunk olyan nyilvántartást, amely dokumentálná a nemzeti reformprogramok Bizottság általi értékelését. A Bizottság emellett nem ad hivatalos írásbeli visszajelzést a tagállamoknak a nemzeti reformprogramjaikban észlelt hiányos információkról.

Következtetések és ajánlások

57

Az európai szemeszter egy olyan fontos szakpolitikai koordinációs folyamat, amely minden tagállamról alapos éves gazdasági elemzést nyújt, valamint az egyes országokra vonatkozó uniós gazdaság- és szociálpolitikai iránymutatásokat, éves prioritásokat és országspecifikus ajánlásokat fogalmaz meg. A költségvetési, gazdasági, szociális és fenntarthatósági politika dimenzióinak és a kapcsolódó eljárásoknak széles körét öleli fel.

58

A Bizottság átfogó vizsgálódás után saját megítélése alapján – véleményünk szerint megfelelően – meghatározza, hogy általában véve melyek a legfontosabb kihívások az egyes tagállamokban. Megállapításunk szerint noha az Unió és a tagállamok széleskörű munkát végeznek a koordinációs folyamat keretében, a tagállamokban mégis alacsony a teljes vagy jelentős mértékben végrehajtott országspecifikus ajánlások aránya. Azt is megállapítottuk, hogy a Bizottság nem használta fel a rendelet értelmében alkalmazható valamennyi rendelkezést az országspecifikus ajánlások szigorítására olyankor, ha egyes ajánlások tekintetében több éven keresztül nem történt jelentős előrelépés.

59

Az Európa 2020 stratégia céljaihoz mérten az elért eredmények az Unió egészére nézve általában pozitívak, az egyes tagállamokban pedig vegyesek. Az Unió szintjén a nyolc célkitűzésből hat – a foglalkoztatás területén egy, az energiaügy területén három, az oktatás területén pedig kettő – minden valószínűség szerint megvalósul 2020-ra, a szegénység enyhítése és a K+F területén kitűzött célok azonban nem. Megállapításunk szerint ugyanakkor a Bizottság az országspecifikus ajánlásokban nem sürgette kellőképpen a fellépést azon tagállamok esetében, amelyek e területeken nem közeledtek céljaikhoz (lásd: 21–31. bekezdés). Fontos fejlemény a jövőre nézve, hogy az európai szemeszter keretében immár a környezeti fenntarthatósággal és a jogállamisággal kapcsolatos kérdéseket is figyelembe veszik (lásd: 32–33. bekezdés).

1. ajánlás. Az európai szemeszter folyamatában kerüljön nagy hangsúly a szociális és a kutatási dimenzióra

A Számvevőszék javasolja a Bizottságnak, hogy összpontosítson az alábbiakra:

1. a szegénység enyhítése az európai szemeszter keretében: a közvetlenül a szegénység csökkentését célzó, illetve a foglalkoztatással kapcsolatos országspecifikus ajánlások kiegyensúlyozott kombinációja révén;
2. kutatás és fejlesztés: országspecifikus ajánlások kiadása minden olyan tagállam számára, amely e tekintetben nem ért el előrelépést;

Határidő: A 2021. évi országjelentésektől kezdve

60

Néhány tagállam nem hajtotta végre teljes mértékben az országspecifikus ajánlásokat. A többéves értékelés azt mutatja, hogy a tagállamok a 2011 és 2018 közötti időszakban az országspecifikus ajánlások 26%-át jelentős mértékben vagy teljes mértékben végrehajtották. A tagállamok nem törekedtek eléggé a teljes körű végrehajtásra az országspecifikus ajánlások azon mintegy 44%-ának az esetében, ahol már történt némi előrelépés. Az országspecifikus ajánlások végrehajtásának többéves értékelése jobb képet ad, mint az éves értékelések, mivel a végrehajtást az országspecifikus ajánlás kiadását követő összes évre nézve méri fel. Mindazonáltal a Bizottság nem használta ki kellőképpen hatáskörét arra, hogy konkrét intézkedéseket javasoljon azon tagállamoknak, amelyek nem tesznek eleget az országspecifikus ajánlásoknak (lásd: 34–37. bekezdés).

61

Megvizsgáltuk az országspecifikus ajánlások végrehajtásának nyomon követésére használt CESAR adatbázist is. Néhány, a mintánkban szereplő esetben (202-ből 19) egyes főigazgatóságok nem dokumentálták értékeléseiket az adatbázisban. Az adatbázis jobban használható lenne, ha a benne lévő információk teljesek lennének. Az országspecifikus ajánlások gyakori átcsoportosítása miatt egy adott ajánlás, illetve annak egyes részterületei az évek során egyre kevésbé követhetők nyomon (lásd: 38–40. bekezdés).

2. ajánlás. Az országspecifikus ajánlások végrehajtása és nyomon követése legyen szigorúbb

Javasoljuk, hogy a Bizottság:

1. gondoskodjon arról, hogy valamennyi érintett főigazgatóság dokumentálja értékelését a CESAR-ban;
2. hozzon létre egy, az összes országspecifikus ajánlást és azok végrehajtásának állapotát tartalmazó, nyilvánosan hozzáférhető többéves adatbázist;
3. mérlegelje konkrét intézkedések ajánlását azokban az esetekben, amikor a tagállamok nem tesznek eleget a korábbi években kapott iránymutatásoknak (az 1466/97/EK rendelet 2a. cikke (3) bekezdésének a) pontja);

Határidő: Az a) és a c) rész esetében 2021-től, a b) rész esetében 2022-től kezdődően

62

Az országjelentések pontosan leírják a tagállamokban feltárt kockázatokat és hiányosságokat, és átfogóan beszámolnak a tagállamok által mérlegelt szakpolitikai intézkedésekről. Ezek a dokumentumok képezik általában az országspecifikus ajánlások kiválasztásának és megfogalmazásának az alapját, de a reformokat támogató uniós források felhasználása és az országspecifikus ajánlások nem kapcsolódnak össze kellően szorosan (lásd: 29. és 41–44. bekezdés).

3. ajánlás. Legyen szorosabb az uniós alapok és az országspecifikus ajánlások közötti kapcsolat

A Bizottság tegye szorosabbá a tagállami reformfolyamatokat támogató uniós alapok és az országspecifikus ajánlások közötti kapcsolatot. Az országspecifikus ajánlásokat figyelembe kell venni a költségvetési folyamatok különböző szakaszaiban.

Határidő: A 2021. évi országjelentésektől kezdve

63

Megállapításunk szerint az európai szemeszter keretében a Bizottság megfelelő koordinációt végez ahhoz, hogy az országjelentésekben és az országspecifikus ajánlásokban azonosíthatóak legyenek a releváns kockázatok. Az országspecifikus ajánlások általában foglalkoznak az éves növekedési jelentésben és az integrált iránymutatásokban meghatározott prioritásokkal; bizonyos esetekben azonban egymással össze nem függő kérdések halmazából álltak, és rendszerint nem tartalmaztak egyértelmű határidőket és költségeket. Az országspecifikus ajánlások az országjelentésekben azonosított kockázatokat tükrözik, de nem fejtik ki eléggé, hogyan határozzák meg a prioritásokat. Az európai szemeszter eredményessége attól is függ, hogy a tagállamok milyen mértékben vállalnak felelősséget és mennyire elkötelezettek az országspecifikus ajánlások észszerű időn belüli végrehajtása iránt (lásd: 45–52. bekezdés).

4. ajánlás. Javítsák az országspecifikus ajánlások megfogalmazását

A Bizottság biztosítsa, hogy az egyes országspecifikus ajánlások egyszerre egy közös politikai problémával foglalkozzanak, mérhető célokat és reális (éves vagy többéves) időkeretet tartalmazzanak, és teljes körűen dokumentált indokolást nyújtsanak arról, hogy az adott kérdés miért élvez prioritást az országspecifikus ajánlásokba fel nem vett egyéb kérdésekkel szemben.

Határidő: A 2021. évi országjelentésektől kezdve

64

Megállapítottuk, hogy a nemzeti reformprogramok gyakran nem fűznek magyarázatot a hatóságok által tervezett intézkedések pontos tartalmához, várt ütemezéséhez, a végrehajtás mérföldköveihez és költség-, illetve hatásbecsléséhez. Ezek gyakran csak igen általános formában kerülnek bemutatásra. Noha a rendelet előírja a Bizottság számára a nemzeti reformprogramok értékelését, megállapítottuk, hogy a Bizottság nem dokumentálta a nemzeti reformprogramok minőségére és teljességére irányuló értékelését (lásd: 53–56. bekezdés).

5. ajánlás. A nemzeti reformprogramok értékelése legyen egyértelmű

Javasoljuk, hogy a Bizottság:

1. a nemzeti reformprogramokról kiadott iránymutatásában írja elő az uniós szinten meghatározott prioritásokra és célokra adott tagállami szakpolitikai válaszok feltérképezését, valamint annak egyértelmű leírását, hogy a tagállamok hogyan kívánják végrehajtani az egyes országspecifikus ajánlásokat, tájékoztatást adva a határidőkről és a költségekről is;
2. dokumentálja a nemzeti reformprogramokban szereplő információk minőségére és teljességére irányuló értékelését, és ha az információk hiányosak, kérjen további tájékoztatást.

Határidő: A 2021. évi nemzeti reformprogramoktól kezdve

A jelentést 2020. június 30-i luxembourgi ülésén fogadta el az Alex BRENNINKMEIJER számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara.

Mellékletek

I. melléklet. A gazdaságpolitikai koordináció alakulása 1993 óta

II. melléklet. Az európai szemeszter folyamatának főbb elemei 2015 óta

III. melléklet. Az európai szemeszter menetrendje – főbb változások a 2011 és 2018 közötti időszakban

IV. melléklet. Tagállamok kiválasztása az ellenőrzési mintához

01

Az európai szemeszterrel kapcsolatos eljárások ellenőrzése során hat (öt euróövezeti és egy azon kívüli) tagállamra összpontosítottunk. Az SNP prevenciós ágára irányuló ellenőrzésünk során ugyanezt a mintát használtuk.

02

Az ellenőrzés hatóköréből kizártuk azokat a tagállamokat, amelyek az ellenőrzött időszak során mindvégig túlzotthiány-eljárás alatt álltak vagy kiigazítási programban vettek részt, valamint azokat, amelyekkel már foglalkoztunk a túlzotthiány-eljárásról, Görögországról vagy a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárásról (MIP) szóló ellenőrzéseink keretében (kivéve: Olaszország³⁰). A fennmaradó tagállamok közül azokat válogattuk ki, amelyek hosszabb időt töltöttek a korrekciós ágban, amelyek strukturális egyenlege a közelmúltban romlásnak indult, illetve amelyek a leginkább el voltak maradva középtávú költségvetési céljuktól (lásd: 1. táblázat).

V. melléklet. Az Európa 2020 elsődleges mutatói az EU 28 országaira nézve

Téma	Kiemelt mutató	2008	2009	2010	2011	2012	2013	2014	2015	2016	2017	2018	Cél
Foglalkoztatás	Foglalkoztatási arány, 20–64 éves korcsoport, összesen (a népesség %-a)	70,30	69,00	68,50	68,60	68,40	68,40	69,20	70,10	71,10	72,20	73,20	75,00
	• Foglalkoztatási arány, 20–64 éves korcsoport, nők (a népesség %-a)	62,80	62,30	62,00	62,20	62,40	62,60	63,50	64,30	65,30	66,50	67,40	:
	• Foglalkoztatási arány, 20–64 éves korcsoport, férfiak (a népesség %-a)	77,90	75,70	75,00	75,00	74,60	74,30	75,00	75,90	76,90	78,00	79,00	:
K+F	Kutatás-fejlesztésre fordított bruttó hazai kiadások  (¹) (a GDP %-ában)	1,84	1,94	1,93	1,97	2,01	2,02	2,03	2,04	2,04	2,06	2,12	3,00
	• Üzleti vállalkozás	1,16	1,19	1,19	1,24	1,27	1,28	1,30	1,31	1,32	1,36	1,41	:
	• Kormányzat	0,24	0,26	0,25	0,25	0,25	0,25	0,24	0,24	0,23	0,23	0,23	:
	• Felsőoktatás	0,42	0,46	0,47	0,46	0,47	0,47	0,47	0,47	0,47	0,46	0,46	:
	• Magán nonprofit	0,02	0,02	0,02	0,02	0,02	0,02	0,02	0,02	0,02	0,02	0,02	:
Éghajlatváltozás és energia	Üvegházhatásúgáz-kibocsátások (²) (Index 1990 = 100)	90,60	83,80	85,70	83,00	82,10	80,40	77,50	78,10	77,80	78,30	:	80,00
	A megújuló energiaforrások részaránya a bruttó végső energiafogyasztásban (%)	11,10	11,90	12,50	13,10	14,40	15,20	16,20	16,70	17,00	17,50	:	20,00
	Elsődleges energiafogyasztás (millió tonna olajegyenérték)	1 693,00	1 595,00	1 654,00	1 593,00	1 585,00	1 571,00	1 511,00	1 537,00	1 547,00	1 562,00	:	1 483,00
	Végső energiafogyasztás (millió tonna olajegyenérték)	1 180,00	1 108,00	1 160,00	1 105,00	1 106,00	1 108,00	1 066,00	1 088,00	1 110,00	1 123,00	:	1 086,00
Oktatás	Az oktatást és a képzést korán elhagyók, összesen (³) (a 18–24 éves népesség %-a)	14,70	14,20	13,90	13,40	12,70	11,90	11,20	11,00	10,70	10,60	10,60	<10,00
	• Az oktatást és a képzést korán elhagyók, nők (³) (a 18–24 éves népesség %-a)	12,70	12,30	11,90	11,50	10,90	10,20	9,60	9,50	9,20	8,90	8,90	:
	• Az oktatást és a képzést korán elhagyók, férfiak (³) (a 18–24 éves népesség %-a)	16,70	16,10	15,80	15,30	14,50	13,60	12,70	12,40	12,20	12,10	12,20	:
	Felsőfokú végzettséggel rendelkezők, összesen (³) (a 30–34 éves népesség %-a)	31,20	32,30	33,60	34,80	36,00	37,10	38,00	38,70	39,20	39,90	40,70	>=40,00
	• Felsőfokú végzettséggel rendelkezők, nők (³) (a 30–34 éves népesség %-a)	34,30	35,70	37,20	38,60	40,20	41,40	42,30	43,40	43,90	44,90	45,80	:
	• Felsőfokú végzettséggel rendelkezők, férfiak (³) (a 30–34 éves népesség %-a)	28,00	28,90	30,00	31,00	31,80	32,80	33,60	34,00	34,40	34,90	35,70	:
Szegénység és társadalmi kirekesztés	A szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázatának kitett személyek, EU-27 (⁴)(⁷) (millió)	116,10	114,50	117,00	119,60	122,20	121,60	120,80	117,80	116,90	111,84	109,23	96,10
	A szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázatának kitett személyek, EU-28 (⁴)(⁷) (millió)	:	:	:	121,00	123,60	122,80	122,00	119,00	118,10	113,00	:	:
	A szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázatának kitett személyek, EU-28 (⁴)(⁶)(⁷) (a népesség %-a)	23,70	23,30	23,70	24,30	24,70	24,60	24,40	23,80	23,50	22,40	:	:
	• Nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élő személyek, EU-28 (⁶)(⁷) (a 0–59 éves népesség %-a)	9,20	9,10	10,10	10,40	10,50	11,00	11,30	10,70	10,50	9,50	:	:
	• A szociális transzfereket követően a szegénység kockázatának kitettek száma, EU-28 (⁶)(⁷) (a népesség %-a)	16,60	16,40	16,50	16,80	16,80	16,70	17,20	17,30	17,30	16,90	:	:
	• Súlyos anyagi nélkülözésben élők, EU-28 (⁶)(⁷) (a népesség %-a)	8,50	8,20	8,40	8,90	9,90	9,60	8,90	8,10	7,50	6,60	6,00	:

Megjegyzések:
1) Teljes kibocsátás, beleértve a nemzetközi légiközlekedést és a közvetett CO2-kibocsátást is, de nem beszámítva a földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (LULUCF) kibocsátásait.
2) Törés az idősorban: 2014 (áttérés az ISCED 97-ről az ISCED 2011-re).
3) A „Szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek” mutató a következő csoportok összességét jelenti: szociális transzfereket követően a szegénység kockázatának kitettek, súlyos anyagi nélkülözésben élők vagy nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők. Minden személyt csak egyszer vesz számításba, még ha több almutatóban is jelen vannak.
4) Az átfogó uniós cél szerint 2020-ig legalább 20 millióval kell csökkentenünk azok számát, akik ki vannak téve a szegénység, illetve a kirekesztődés kockázatának. Mivel egyes adatok nem állnak rendelkezésre, a célt csak az EU-27 tagállamaira nézve értékeltük.
5) 2008-ra vonatkozó EU-27 adatok.
6) A 2018-ra vonatkozó adatok becslések.

Forrás: Eurostat, Smarter, greener, more inclusive?, 2015–2019. évi kiadványok.

VI. melléklet. Az Európa 2020 stratégiai céljai felé tett eddigi előrelépések értékelése

01

A kilenc jóváhagyott kiemelt mutató elemzése azt mutatja, hogy az Unió milyen előrelépéseket tett a 2020-ra elérendő átfogó célok felé a következő öt területen: foglalkoztatás, kutatás, energiaügy, oktatás és a szegénység enyhítése (lásd: 1. táblázat és 4. ábra). A mutató ugyanakkor nem jelzi az egyes tagállamok teljesítménye közötti eltéréseket és a tagállamoknak az uniós átlaghoz viszonyított helyzetét.

A szegénység enyhítése terén elért eredmények – a legfontosabb tények és akadályok

02

Az Európa 2020 stratégia szegénység enyhítésére irányuló célja a „szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma” kiemelt mutatón (AROPE-mutató³¹) alapul. Ez az összevont mutató három szempontból közelíti meg a szegénységet: 1) jövedelmi szegénység a szociális transzfereket követően³²; 2) súlyos anyagi nélkülözés³³; és 3) a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők³⁴.

03

Noha az Európa 2020 stratégia egyik célja, hogy a válság előtti, 2008. évi szinthez képest 20 millió embert kiemeljen a szegénységből, illetve a társadalmi kirekesztettség helyzetéből³⁵, az AROPE-mutató szerint 2018-ben 109 millió főt, vagyis az EU-27 országok tekintetében a népesség majdnem egynegyedét (22%) még mindig érintette ez a veszély, és az addigi eredmény (6,9 millió fő) csekélynek volt mondható³⁶. A pénzügyi válság a kiemelt szegénységi mutató (AROPE) jelentős romlását eredményezte a 2009 és 2012 közötti időszakban, amit 2018-ig fokozatos javulás követett (lásd: 1. ábra).

04

Az összevont mutató általános javulása ellenére a haladás mértéke jelentősen eltér az egyes tagállamok között és különösen a szegénység kockázatának kitett legnagyobb népességgel rendelkező országok tekintetében. A 2. ábra a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett tagállami népesség összesített különbségét mutatja 2018-ban, a 2008. évi állapothoz képest (ezer fő). Összességében ugyanebben az időszakban a 27 tagállamból 12-ben nőtt az érintettek száma.

05

Az országok közötti különbségeket néhány almutató jobban láttatja, mint a szegénység kockázatának kitettek arányának egyszerű összevetése. 2018-ban például néhány tagállamban a súlyos anyagi nélkülözés gyakorlatilag nem létezett, míg más tagállamokban a népesség mintegy ötödét érintette (lásd: 2. táblázat). Az országok közötti különbségeket néhány almutató jobban láttatja, mint a szegénység kockázatának kitettek arányának egyszerű összevetése.

06

A munkaerőpiaci fejlemények fontos szerepet játszottak a szegénység és a társadalmi kirekesztettség alakulása szempontjából. A gazdasági recesszióból (2009–2013) adódó nagymértékű csökkenést követően 2018-ban az Unió 20 és 64 év közötti népességének 73,2%-a volt állásban (2008: 70,3%; lásd: 3. ábra). Ez volt 2002 óta a legmagasabb arány, és ekkorra a nők és férfiak közötti különbség is jelentős mértékben lecsökkent (2018-ban 11,6%, míg 2008-ban 15,1%). A foglalkoztatási ráta növekedésére kedvezően hatott ugyanakkor a részmunkaidő arányának fokozatos növekedése is (2018: 18,5%, 2008: 16,8%)³⁷.

07

Az Unióban a szociális dimenzió további erősítése céljából 2017-ben került sor a szociális jogok európai pillérének aláírására. A szociális jogok európai pillére 20 területen tartalmazza azoknak az alapelveknek a jegyzékét, amelyek célja a közösségi vívmányok (acquis communautaire) garantálása és további javítása. Sikere a tagállami szintű végrehajtástól és az elköteleződés szintjétől függ majd. A jelen szakaszban, ellenőrzésünk keretében azonban még korai lenne megállapítani, hogy hoz-e javulást az európai szemeszter az e téren eddig elért gyenge teljesítménye tekintetében.

A K+F kiadások terén elért eredmények – a legfontosabb tények és akadályok

08

A GDP-hez viszonyított K+F kiadások terén az Unió marginálisan 2% fölött stagnált az elmúlt években, és nem valószínű, hogy eléri a 3%-os célt (lásd: 4. ábra).

09

A kutatás-fejlesztés tekintetében megállapítottuk, hogy a K+F kiadásukban alacsony, sőt negatív növekedést mutató tagállamok országspecifikus ajánlásaiban ez a kérdés nem kapott különösebb figyelmet (lásd: 3. táblázat).

10

Emellett továbbra is fennmaradtak az uniós tagállamok közötti jelentős különbségek a K+F kiadások tekintetében (2017: Romániában a GDP 0,50%-a, Svédországban 3,33%-a). A K+F beruházások (különösen az üzleti szféra által finanszírozott beruházások) terén nagyobbak a különbségek az északi és a nyugati uniós tagállamokban, ami általában az ipari struktúrák, a tudásintenzitás és a kutatási kapacitás különbségeit tükrözi.

Mozaikszavak és rövidítések

AGS: Éves növekedési jelentés

AMR: A riasztási mechanizmus keretében készült jelentés (AMR)

BEPG: Átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások

CESAR: A Bizottság országspecifikus ajánlások végrehajtását figyelő adatbázisa

CPR: A közös rendelkezésekről szóló rendelet

CR: Országjelentés

DG: Főigazgatóság

(D)JER: Közös foglalkoztatási jelentés(tervezet)

EDP: Túlzott hiány esetén követendő eljárás (túlzotthiány-eljárás)

EG: Foglalkoztatási iránymutatások

Esb-alapok: Európai strukturális és beruházási alapok

Európa 2020: A növekedést és foglalkoztatást célzó uniós stratégia

IDR: Részletes vizsgálat

IG: Integrált iránymutatások (részei az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások és a foglalkoztatási iránymutatások)

K+F: Kutatás-fejlesztés

LRA: Helyi és regionális önkormányzatok

MIP: A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás

NRP: Nemzeti reformprogram

SKP: Stabilitási és konvergenciaprogram

SNP: Stabilitási és Növekedési Paktum

SWD: Szolgálati munkadokumentumok

Glosszárium

A gazdaságpolitikára vonatkozó átfogó iránymutatások: Az uniós tagállamok gazdaságpolitikái tekintetében a Bizottság által javasolt, majd a Tanács által jóváhagyott közös prioritások és célok, amelyeket az Európai Unió működéséről szóló szerződés irányoz elő. Az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak mind az Unió egészére, mind az egyes tagállamokra nézve érinteniük kell a makrogazdasági és strukturális politikákat.

A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás (MIP): Felügyeleti mechanizmus, amelynek célja azon potenciálisan káros makrogazdasági egyensúlyhiányok feltárása, megelőzése és kezelése, amelyek hátrányosan érinthetik egy adott tagállam, az euróövezet vagy az Unió egészének gazdasági stabilitását. A mechanizmus 2012 óta az európai szemeszter része.

Európa 2020 stratégia: Az Európai Unió 2010-ben indított, 2020-ig tartó tízéves munkahelyteremtési és növekedési stratégiája. Hármas prioritása az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés; minden prioritáshoz egy vagy több célértéket rendel (összesen nyolcat), öt tematikus területen (foglalkoztatás, kutatás és fejlesztés, éghajlatváltozás és energiaügy, oktatás, valamint szegénység és társadalmi kirekesztettség). A stratégiához hét tematikus kiemelt kezdeményezés is tartozik.

Fenntartható fejlesztési célok (SDG): A nemzetközi közösség által 2015 szeptemberében elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend célja, hogy reagáljon a globális trendekre és kihívásokra. A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend középpontjában 17 fenntartható fejlesztési cél és a hozzájuk kapcsolódó, ugyancsak 2030-ig elérendő célkitűzések állnak. A nemzetközi közösség új, ambiciózus keretrendszerében minden ország együtt tud működni a közös kihívásokkal kapcsolatban. Most először a fenntartható fejlesztési célok minden országra egyetemesen alkalmazandók, az Unió pedig elkötelezett a kitűzött célok eléréséhez szükséges intézkedések végrehajtásában.

Foglalkoztatási iránymutatások: Az uniós tagállamok foglalkoztatáspolitikái tekintetében a Bizottság javaslatára a Tanács által megfogalmazott közös prioritások és célok, amelyeket az Európai Unió működéséről szóló szerződés is előirányoz. A foglalkoztatási iránymutatások és az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások együttesen alkotják az integrált iránymutatásokat.

Országspecifikus ajánlások: A Bizottság által a tagállamoknak évente nyújtott szakpolitikai iránymutatás arról, hogyan tarthatják fenn államháztartásuk rendezett állapotát. A Bizottság az ajánlásokat júliusban, az európai szemeszter keretében jóváhagyásra benyújtja a Tanácsnak.

Részletes vizsgálat (IDR-vizsgálat): A Bizottság által összeállított elemző dokumentum, amelynek célja a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében a makroökonómiai egyensúlyhiányok azonosítása és súlyosságának értékelése. 2015 óta az IDR-vizsgálatok az európai szemeszterhez kapcsolódó éves bizottsági országjelentések részét képezik.

Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP): Minden uniós tagállam számára 1997 óta kötelező (2005-ben és 2011-ben megreformált) megállapodás, amely a Maastrichti Szerződésben foglalt, a tagállamok költségvetési politikájának fenntarthatóságáról szóló rendelkezések végrehajtására vonatkozik, és ezt elsősorban a költségvetési hiány és államadósság elfogadható szinten tartásával kívánja elérni.

Stabilitási program (konvergenciaprogram): Az euróövezeti, illetve az euróövezeten kívüli tagállamok által évente elkészített dokumentum, amely bemutatja, hogy a tagállamok milyen szakpolitikák és intézkedések révén törekedtek költségvetési politikájuk fenntarthatóságának biztosítására, költségvetési pozíciójuknak a középtávú költségvetési célnak (MTO) megfelelő vagy azt meghaladó értéken való fenntartására, illetve az e cél felé való konvergencia biztosítására, és ezzel egyidejűleg milyen célszerű adósságcsökkentési intézkedéseket tettek az adósságszabály és a Szerződésben meghatározott 60%-os referenciaszint betartása érdekében.

Továbbgyűrűző hatások: Egy adott országban bekövetkező esemény(ek) esetleges hatása más országok gazdaságára. Noha előfordulnak kedvező továbbgyűrűző hatások is, a kifejezés leginkább a világ más részeire kedvezőtlen hatást gyakorló belföldi eseményekre vonatkozik.

Többéves pénzügyi keret (TPK): Az Unió költségvetésének hétéves szabályozási kerete, amelyet az Európai Parlament egyetértését követően egy egyhangúlag elfogadott tanácsi rendelet határoz meg. A pénzügyi keret meghatározza, hogy éves szinten legfeljebb mekkora összeg fordítható az egyes átfogó szakpolitikai területekre („fejezetek”), és rögzíti a kötelezettségvállalási előirányzatokra és a kifizetésekre vonatkozó átfogó felső határértékeket is.

Túlzott hiány esetén követendő eljárás (túlzotthiány-eljárás): A Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) korrekciós ága, amely meghatározza, hogy az országoknak hogyan kell fellépniük, amennyiben államadósságuk vagy költségvetési hiányuk az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének rendelkezései értelmében túlzottnak minősül. A Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) korrekciós ága, amely meghatározza, hogy az országoknak hogyan kell fellépniük, amennyiben államadósságuk vagy költségvetési hiányuk az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének rendelkezései értelmében túlzottnak minősül.

A Bizottság válaszai

Összefoglalás

Az európai szemeszter (a továbbiakban: szemeszter) az Európát tíz évvel ezelőtt sújtó gazdasági és pénzügyi válságra adott uniós válasz részeként jött létre. Azóta az Európai Bizottság és a tagállamok a Tanács közreműködésével folyamatosan fejlesztették annak érdekében, hogy összehangoltan kezeljék a társadalmi-gazdasági kérdéseket, többek között a termelékenységet, a versenyképességet és az üzleti környezetet, valamint az éghajlattal, az energiaüggyel és a fenntarthatósággal kapcsolatos átfogóbb kihívások gazdasági és társadalmi aspektusait.

A szemeszter célja, hogy továbbra is reagáljon ezekre, hatóköre és hangsúlya pedig folyamatosan változik.

A Covid19-világjárvány (a továbbiakban: válság) váratlan megjelenése és a kialakuló rendkívüli zavarok olyan sokkot jelentettek, amely megrendítette a tagállamokat. A válság jelentős rövid távú kárt okozott, és hatása hosszú távon is érzékelhető lesz. E válság leküzdéséhez elengedhetetlen az összehangolt fellépés. A Bizottság válaszlépéseket tett, és megközelítését a szóban forgó egészségügyi, társadalmi és gazdasági válsághoz igazította, ugyanakkor erőteljes hangsúlyt fektetett a válság utáni helyreállításra. A szemeszter felbecsülhetetlen értékűnek bizonyul annak biztosításában, hogy a gazdaságot és a foglalkoztatást ért kár kezelése az uniós válaszlépések és a tagállamok egyedi válaszlépéseinek összehangolásával történjen. A Bizottság és a Tanács megállapodott arról, hogy alkalmazza a szabályok keretében rendelkezésre álló rugalmasságot annak érdekében, hogy a kormányok támogatni tudják a gazdasági tevékenységet, valamint szociális védőhálót tudjanak biztosítani az uniós polgárok számára. A 2020-as országspecifikus ajánlások a közvetlen válság egészségügyi és társadalmi hatásával, valamint a helyreállítási szakaszban kezelendő strukturális kihívásokkal foglalkoznak. A Covid19-világjárvány utáni időszakban a Bizottság és a tagállamok még szorosabb együttműködést folytatnak majd a reformok összehangolásának és megfelelőbb végrehajtásának biztosítása érdekében.

Az Európai Számvevőszék megjegyezte, hogy az országspecifikus ajánlások 30%-ának végrehajtása terén „korlátozott előrelépés” történt, illetve „nem történt előrelépés” 2011 és 2018 között. A 2011–2019 közötti időszakra vonatkozó országspecifikus ajánlások végrehajtásának mértékére vonatkozó aktualizált adatok szerint a tagállamok jelentős mértékben vagy teljes mértékben végrehajtották az országspecifikus ajánlások 22%-át, azok 46%-a esetében legalább „némi előrelépés” történt, az ajánlások fennmaradó 32%-ának végrehajtása esetében pedig „korlátozott előrelépés” történt, illetve „nem történt előrelépés”. Az európai szemeszter sikerét jelzi, hogy az ajánlások csaknem 70%-a esetében történt legalább „némi” előrelépés. Ez azt bizonyítja, hogy a Bizottság szigorúan nyomon követi a reformokat, ugyanakkor azt is igazolja, hogy a Bizottság folyamatosan törekszik a végrehajtás továbbfejlesztésére. A Bizottság ezenkívül i. több elemzést végez a fenntarthatóságról a szemeszterhez kapcsolódó dokumentumokon belül, ii. továbbra is erősíti az uniós alapok felhasználása és a szemeszter keretében tett ajánlások közötti összefüggést, iii. integrálja a reformtámogató programot, valamint iv. kidolgozza az országspecifikus ajánlások nyomon követésének minőségi szempontú bizottsági értékelését.

A válságot követő időszakban, amikor nagyon hasonló problémák merülnek fel a tagállamokban, a Bizottság a tagállamokkal együttműködésben még hangsúlyosabban fogja támogatni a reformmenetrendet.

Az Európai Számvevőszék azt az észrevételt teszi, hogy bár az Európa 2020 stratégia kitűzött nyolc célja közül hat valószínűleg teljes mértékben megvalósul, a szegénységgel, valamint a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos célok tekintetében lassú az előrehaladás.

A Bizottság rendkívül komolyan veszi a szegénység elleni küzdelmet. A szociális kérdésekre helyezett hangsúlyt oly módon erősítette meg, hogy a szociális jogok európai pillérét és a szociális eredménytáblát beépítette az európai szemeszterbe. A Bizottság az európai foglalkoztatási és szociális fejleményekről szóló éves jelentésében nyomon követi a szegénységet befolyásoló fejleményeket és tényezőket is. Az évek során megfogalmazott országspecifikus ajánlások jelentős része kitér a foglalkoztatásra, a készségek elsajátítására, a felnőttképzésre, a gyermekgondozásra, valamint a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek integrálására. Mindezek hasznosak a szegénység kezelésében.

A kutatás és fejlesztés (K+F) esetében egyes tagállamok jóval gyorsabbak voltak más tagállamoknál. Németország és Dánia 2020 előtt elérte kitűzött céljait. Uniós szinten a K+F intenzitás a 2000. évi 1,81%-ról 2018-ban 2,19%-ra nőtt. Noha az EU összességében nem teljesíti a K+F beruházási célját, a 3%-os cél egyértelműen mozgósító hatású. A K+F-re fordított közkiadások emelkedése, valamint az üzleti szféra K+F-ben való jelenlétéhez nyújtott köztámogatás emelkedése nem következett volna be a 2008-as válságot követő erőteljes költségvetési konszolidáció éveiben, ha a szakpolitika nem kezeli hangsúlyosan a K+F gazdasági növekedés szempontjából betöltött szerepét.

A jelenlegi válság nyomán a Bizottság hangsúlyozza, hogy a tagállamok mindkét területen fellépnek, azaz a szegénység visszaszorítását, valamint a kutatást és innovációt is a helyreállítási stratégia prioritásának tekintik.

Az Európai Számvevőszék azt az észrevételt teszi, hogy a Bizottság nem ad írásbeli visszajelzést a tagállamoknak a nemzeti reformprogramokról. A Bizottság álláspontja szerint az érintett nemzeti hatóságokkal folytatott célirányos párbeszéd eredményesebb, mint a nemzeti reformprogramokról adott általános jellegű írásbeli visszajelzés. A Bizottság hiányosságok feltárása esetén felveszi a kapcsolatot a hatóságokkal a hiányzó információk bekérése érdekében. A Bizottság más forrásokat (például tényfeltáró missziókat, valamint a tagállamokkal és az európai szemeszterrel foglalkozó tisztviselőkkel folytatott kétoldalú tárgyalásokat) is igénybe vesz azért, hogy teljes és kiegyensúlyozott képet szerezzen.

Az európai szemeszter a Bizottság, a Tanács és a tagállamok szoros partnersége. Az Európai Parlament szintén fontos résztvevő a gazdasági párbeszédekben való részvételével. Összegyűjti a tagállamok és az Európai Unió prioritásait ahhoz, hogy strukturális reformokat valósítsanak meg a zöld és fenntartható jövőbe való befektetés mellett. A Bizottság hangsúlyozza továbbá, hogy az ajánlásokat az Európai Tanács jóváhagyta, és a Tanács – különböző tanácsi bizottságok általi részletes vizsgálatot követően – elfogadta.

A Bizottság figyelembe vette az Európai Számvevőszék különböző észrevételeit és a kapcsolódó ajánlásokat. Noha a Bizottság nyitott a szemeszter folyamatának esetleges tökéletesítése iránt, nem ért egyet azzal a felvetéssel, hogy nem fordított elég figyelmet a szociális és kutatási dimenzióra a szemeszter keretében.

Bevezetés

01–08. bekezdés – Az európai szemeszter folyamata

A Bizottság az országjelentésben közölt, tényeken alapuló elemzés keretében határozza meg az egyes tagállamok legfontosabb kihívásait. E jelentéseket közzéteszi és nyilvánosan hozzáférhetővé teszi. A szemeszter az idő múlásával változik, és a költségvetési, foglalkoztatási és szociális szempontokra helyezett kezdeti hangsúlyán túlmenően jelenleg hangsúlyt fektet az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira is, amennyiben azokra kiterjednek a szemeszter jogalapjai. Erre vonatkozó elemzést már a 2020-as országjelentések is tartalmaztak. A válság feltárt néhány sürgősen kezelendő egészségügyi, szociális és gazdasági tényezőt. Ennek ellenére a válság utáni helyreállítás időszakában a fenntarthatóság a szemeszter központi témájává vált, és minden beruházást a fenntarthatóság fog irányítani. Európának egyedülálló lehetősége nyílik arra, hogy a környezeti fenntarthatóságon és a klímasemlegességen alapuló gazdasági modell előmozdítása érdekében fejlessze készségeit, az általa folytatott kutatást és innovációt, valamint infrastruktúráját.

A Bizottság hajlandó részt venni a lehetséges szakpolitikai megoldások megvitatásában, és – kérés esetén – hajlandó technikai támogatást nyújtani. A Bizottság a tagállamokra bízza a megállapított prioritások kezeléséhez legmegfelelőbb szakpolitikai intézkedések meghatározását. A rövid éves ciklusra, valamint a reformszükségletek egymást követő években való ismétlődésének lehetőségére tekintettel a tagállami hatáskörbe tartozó szakpolitikai területekbe való beavatkozás eddig nem minősült szükségesnek. A reformokhoz nyújtott segítséget a Bizottság esb-alapokhoz kapcsolódó programjai, valamint a Strukturálisreform-támogató Főigazgatóság (DG REFORM) közreműködésével biztosított technikai segítségnyújtás tette lehetővé.

A jogállamisági mechanizmus a szemesztertől független eszköz. A jogállamiság hangsúlyosabbá tétele érdekében megbeszélések folynak az új jogállamisági mechanizmus bevezetése keretében.

09–19. bekezdés – Az európai szemeszterrel kapcsolatos felelősséget a Bizottság és a tagállamok megosztva viselik

A Bizottság valójában számos intézkedést tett annak biztosítása érdekében, hogy rendszeres párbeszéd és információcsere folyjon a tagállamokkal a szemeszteri ciklus során.

Észrevételek

21–31. bekezdés és 59. bekezdés – Az Európa 2020 stratégia nyolc célja közül kettő minden valószínűség szerint nem fog megvalósulni. A Bizottság egyes tagállamokra nézve nem tett elegendő ajánlást a szegénység és a kutatás kezelésére. További problémák, például a jogállamiság.

A Bizottság megjegyzi, hogy a foglalkoztatással és az oktatással kapcsolatos célok megvalósítása az alacsonyabb mértékű szegénység és a nagyobb mértékű kutatás és fejlesztés elérésének előfeltétele. A pénzügyi válság utáni szerkezetátalakítás és reformok a pénzügyi ágazatra, valamint az ifjúsági munkanélküliség és a korai iskolaelhagyás égető problémáira összpontosítottak. Ez eredményesnek bizonyult, mivel rekordmagas foglalkoztatáshoz és a korai iskolaelhagyás mérséklődéséhez vezetett, és hatással volt a szegénységcsökkentésre is.

A Bizottság rendkívül komolyan veszi a szegénység elleni küzdelmet. A Bizottság az európai helyreállítási terv részeként elindított, REACT-EU elnevezésű eszköz keretében azt javasolta, hogy az Európai Szociális Alaphoz rendelendő további források prioritásként kezeljék többek között a gyermekszegénység kezelését célzó intézkedéseket. A 2021–2027-es időszakra vonatkozó, javasolt többéves pénzügyi keretet az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) tekintetében módosító javaslatban szerepel az a követelmény, hogy az egyes tagállamoknak az ESZA+ céljára elkülönített forrásaik 5%-át a gyermekszegénység kezelését célzó intézkedésekre kell fordítaniuk. Ezek a források közvetlenül hozzá fognak járulni a gyermekgarancia elnevezésű jövőbeli szakpolitikai eszköz végrehajtásához is, amelyre a Bizottság 2021-ben fog javaslatot tenni.

A Bizottság a szociális kérdésekre fektetett hangsúlyt oly módon erősítette meg, hogy a szociális jogok európai pillérét és a szociális eredménytáblát beépítette az európai szemeszterbe. A Bizottság hangsúlyozza, hogy nem „automatikusan” ad ki ajánlásokat olyan tagállamok számára, amelyeknek valamelyik mutatója romlott. A Bizottság figyelembe veszi a szociális területen bekövetkezett fejleményeket, a tagállamok folyamatban lévő szakpolitikáit, valamint a kapcsolódó reformok terén tett előrelépést. Ezenfelül az évek során megfogalmazott országspecifikus ajánlások jelentős része kitér a foglalkoztatásra, a készségek elsajátítására, a felnőttképzésre, a gyermekgondozásra, valamint a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek integrálására. Mindezek hasznosak a szegénység kezelésében. Ezért a gazdasági és pénzügyi válság 2012-es tetőzése óta jelentős előrelépés történt a szegénység csökkentése terén, a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett személyek aránya jóval a válság előtti szint alá csökkent. 2018-ban 110 millióan voltak kitéve a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatának az EU-28 területén, 13,9 millióval kevesebben, mint a 2012-es tetőzéskor, és 7,5 millióval kevesebben, mint a válság előtti szinten (2008). Ezen túlmenően 8 tagállam (Ausztria, Bulgária, Dánia, Lettország, Magyarország, Lengyelország, Románia és Finnország) 2019-re vonatkozóan rendelkezésre álló számadatai a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség további csökkenését mutatják.

A kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások nagyon eltérő szinten voltak a tagállamokban, és ez az egyes országok kiindulási pontjától függően továbbra is jellemző volt. Németország és Dánia 2020 előtt elérte kitűzött céljait és megerősítette az innováció terén elért előnyét. Más tagállamok lassabban haladnak a kutatás és az innováció tudományos és üzleti környezetben történő általános alkalmazására irányuló törekvéseik során.

Az Európai Számvevőszék azon értékelése, miszerint a Bizottság egyes tagállamokra nézve nem tett elegendő ajánlást a szegénység és a kutatás kezelésére, ellentmondásba kerül annak elismerésével, hogy a Bizottság egy sor országspecifikus ajánlást adott ki a szegénység enyhítése érdekében, többek között a következő területeken: foglalkoztatás, a készségek elsajátítása, az egész életen át tartó tanulás, gyermekgondozás, a marginalizálódott személyek munkaerőpiacra történő integrálása. Az Európai Számvevőszék a szociális jogok európai pillérével és az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival kapcsolatos munkát is elismeri. Ez bizonyítja, hogy a Bizottság hangsúlyt fektet a szegénység alapvető okainak kezelésére: a munkaerőpiacra jutásra, a készségekhez és a gyermekgondozáshoz való hozzáférésre. A jelenlegi válság nyomán a Bizottság kiemelt figyelmet fordít a jövedelemtámogatási és a közvetlen szegénységcsökkentési intézkedésekre. Ez már a 2020-as országspecifikus ajánlásokban is nyilvánvaló. A Tanácshoz intézett 2020-as ajánlásaival a Bizottság további törekvése, hogy a gazdaság „zöldítése” és a klímasemlegességre vonatkozó európai kötelezettségvállalás kínálta lehetőség megragadásához kutatási és fejlesztési beruházásokra kerüljön sor.

A tagállamok üzleti környezetének elemzése során a Bizottság más szempontokat vesz figyelembe, amennyiben létezik makrogazdasági kapcsolat. Ami az Európai Unió egyik legfontosabb értékének, a jogállamiságnak a védelmezését illeti, a Bizottság minden évben közzé fog tenni a jogállamiságról szóló jelentést, amelyen belül az egyes tagállamokra vonatkozó fejezetek lesznek.

34–40. bekezdés, valamint az 58. és a 61. bekezdés – Az országspecifikus ajánlások tagállamok általi végrehajtására vonatkozóan a Bizottság által készített többéves értékelés

Az Európai Számvevőszék azt az észrevételt teszi, hogy alacsony az aránya azoknak az országspecifikus ajánlásoknak, amelyeket a tagállamok teljes vagy jelentős mértékben végrehajtottak, és a Bizottság által végzett nyomon követés nem mindig teljes körű.

A Bizottság a tagállamokkal együtt dolgozik azon, hogy javuljanak a teljes vagy jelentős mértékű végrehajtásra vonatkozóan rögzített adataik. Az a tény, hogy az európai szemeszter 2011-es elindítása óta az országspecifikus ajánlások több mint kétharmadának végrehajtása legalább „némi előrelépést” eredményezett, megerősíti, hogy fontos reformok zajlanak, bár előfordulhat, hogy hosszabb időt vesznek igénybe. Egyes reformok erőteljes politikai és társadalmi ellenállásba ütköznek még akkor is, ha a kormány bizonyítja elkötelezettségét.

A tagállamok az évek során a legtöbb előrelépést a pénzügyi szolgáltatásokra, a finanszírozáshoz jutásra, a fizetésképtelenségi keretrendszerekre, a munkahelyek védelmére vonatkozó jogszabályok és az aktív munkaerőpiaci politikák terén érték el, ami azt tükrözi, hogy a gazdasági és pénzügyi válságra adott válasz keretében a pénzügyi ágazat stabilizálása prioritást élvezett, amihez határozott politikai fellépésre volt szükség. Hasonlóképpen, a határozatlan időre szóló szerződésekkel ösztönzött munkahelyteremtés előmozdítása, valamint a munkaerőpiac szegmentálódásának kezelése érdekében tett intézkedések a vonatkozó ajánlások hatékony végrehajtását tükrözik. A fiskális politikával és a költségvetési irányítással kapcsolatos ajánlások végrehajtása szintén jelentős mértékű volt, annak érdekében, hogy a pénzügyi válság nyomán rendezetté váljon az államháztartás.

Az egyensúlyhiány elmúlt években megfigyelhető fokozatos javulása vagy korrekciója önmagában szintén a reformok sikeres végrehajtását tanúsítja.

A Bizottság az országspecifikus ajánlásokhoz kapcsolódó éves és többéves értékelést minden szemeszteri ciklusban kétszer végzi el. Az értékelési módszertan és a végrehajtási kategóriák Bizottság általi besorolása az idők során javult és nagyon szigorú, mégpedig azért, hogy továbbra is nyomást gyakoroljon a tagállamokra a reformok folytatásával és véghezvitelével kapcsolatban. Az elemzés megkönnyítése, valamint az évek során elért előrehaladás mértékének könnyebb összehasonlíthatósága érdekében a Bizottság szintetikus mutatót alkalmaz az országspecifikus ajánlások terén elért előrelépés értékelésére.

Tartósan nem megfelelő végrehajtás esetén a Bizottság aktívan kapcsolatot tart a tagállamokkal a szakpolitikai kihívások és prioritások meghatározásának és megfelelő kezelésének biztosítása érdekében. A Bizottság véleménye szerint további tanácsi ajánlások és egyedi intézkedések nem vezetnek konstruktív párbeszédhez a megoldáskeresés során. A Bizottság megítélése szerint ez inkább úgy érhető el a leghatékonyabban, ha a rendelkezésre álló uniós forrásokat az országspecifikus ajánlások teljesítésére fordítják. A Bizottság a kohéziós politikai alapokat a szemeszterhez igazította, míg a Strukturálisreform-támogató Főigazgatóság (DG REFORM) technikai segítségnyújtást biztosít a tagállamoknak. Az újonnan javasolt Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (561 milliárd EUR) teljes egészében a szemeszterhez kapcsolódó szakpolitikai reformokra irányul.

A teljes vagy jelentős mértékű végrehajtás fokozása érdekében a Bizottság szorosabb konzultációt folytat a tagállamokkal, külön szervezeti egység közreműködésével nyújt támogatást a reformokhoz, valamint biztosítja az európai alapok és a reformok jobb összekapcsolását.

Ami az országspecifikus ajánlásokhoz létrehozott CESAR-adatbázist illeti, funkciói folyamatosan javulnak. Az adatbázis belső munkaeszköz, amelyet a Bizottság 2019 decembere óta megoszt a tagállamokkal.

41–44. bekezdés – Az uniós költségvetés és az országspecifikus ajánlások végrehajtása közötti kapcsolat

Az Európai Számvevőszék azt állítja, hogy „az uniós költségvetési kiadások és az országspecifikus ajánlások végrehajtása között nincs megfelelő kapcsolat”. A Bizottság azonban meg tudja erősíteni, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozása során minden releváns országspecifikus ajánlást figyelembe vett. Szem előtt kell tartani, hogy az európai strukturális és beruházási alapok a jelenlegi programozási időszakban tíz éves intervallumban hajthatók végre (az N+3 szabály miatt). A beruházási teljesítmények és eredmények természetesen még hosszabb időintervallumban konkretizálódnak, ezért az országspecifikus ajánlások végrehajtásának előmozdítását célzó vetület hatékonyságát hosszú távon kell megítélni. Az Európai Számvevőszék által említett „tanulmány” megerősíti az esb-alapok programozási dokumentumai (a partnerségi megállapodások és az operatív programok) és az európai szemeszter országspecifikus ajánlásai közötti összefüggéseket. Az összefüggések „többféleképpen értelmezhető és általános” jellege a partnerségi megállapodások általános jellegéből fakad, amelyek programozási „keretdokumentumok”, és ennélfogva nem konkrét végrehajtási követelményekhez készülnek.

A közös rendelkezésekről szóló rendelet szerint a programozási dokumentumok egyebek mellett figyelembe veszik a releváns országspecifikus ajánlásokat a beavatkozásokkal kapcsolatos döntések meghozatalakor. A partnerségi megállapodások és az operatív programok az esb-alapok hét év alatti végrehajtását célzó stratégiai dokumentumok, és nem kizárólag az országspecifikus ajánlások végrehajtására hivatottak. Mindazonáltal az országjelentések 2016 óta rendszeresen beszámolnak arról, hogy az uniós költségvetés hozzájárul a strukturális kihívások kezeléséhez. Ezenfelül a szemeszter és az uniós források felhasználása közötti szinergiák számottevően erősödtek az évek során, és várhatóan továbbra is fennmaradnak a következő többéves pénzügyi keret idején. A 2021–2027 közötti időszakra a Bizottság azt javasolta, hogy a tagállamok határozzák meg, hogy a releváns országspecifikus ajánlásokat hogyan veszik figyelembe a programozási dokumentumok kidolgozása során. A 2021–2027 közötti programozási időszak alatt a tagállamoknak rendszeresen be kell mutatniuk a monitoringbizottság és a Bizottság számára az országspecifikus ajánlások teljesítéséhez hozzájáruló programok végrehajtása terén elért eredményeket. A félidős felülvizsgálat során a tagállamoknak többek között mérlegelniük kell, hogy a programozási időszak kezdetét követően elfogadott vagy módosított, releváns országspecifikus ajánlások érvényesítése érdekében szükség van-e a programok módosítására.

2020. május 27-én a Bizottság a NextGenerationEU Eszközről szóló javaslatot terjesztett elő. A helyreállítási terv első pillére és központi eleme az új Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz lesz. Ez az eszköz a reformösztönző eszközön alapul, és a konvergenciát és versenyképességet szolgáló költségvetési eszközt váltja fel, amelyről a közelmúltban megbeszélések folytak a társjogalkotókkal.

A Bizottság egy önálló rendeletben javaslatot tett a technikai támogatási eszközre is, amely a meglévő strukturálisreform-támogató program folytatása.

45–52. bekezdés – Az országspecifikus ajánlások észszerűsítése és a reformprioritások meghatározása

Az Európai Számvevőszék által említett, összetett országspecifikus ajánlások mindegyikének közös a témája: konkrétan a fiskális politika, a foglalkoztatási és a szociális politika, az üzleti környezet és a beruházás. Az ajánlások egyes részei azokra a különböző szakpolitikai területekre vonatkoznak, amelyeken a tagállamoknak – hasonló határidőn belül – válaszlépéseket kell tenniük különböző minisztériumaik és közigazgatási szerveik közreműködésével. Ez azt a tényt tükrözi, hogy egy-egy konkrét társadalmi-gazdasági kihívás kezelése különböző területeken végrehajtandó szakpolitikai fellépést tesz szükségessé. Ami a reformprioritások meghatározását illeti, a Bizottság által javasolt ajánlások a megteendő kiemelt intézkedésekkel kapcsolatos bizottsági álláspontot tükrözik.

A Tanácson belüli folyamat biztosítja, hogy a tagállamok megvitathassák az ajánlásokat azok véglegesítése előtt. Végül a Tanács fogadja el az ajánlásokat. Ezenfelül arra helyeződik a hangsúly, hogy a prioritások és konkrét reformok meghatározása érdekében folyamatos párbeszéd legyen a tagállamokkal és az érdekeltekkel. A Bizottság álláspontja szerint ezek a mechanizmusok biztosítják, hogy a végül elfogadott ajánlások megvalósíthatók legyenek. A Bizottság természetesen tisztában van azzal, hogy egyes reformok időigényesebbek másoknál, ezért dolgozta ki a végrehajtás terén elért előrehaladás többéves értékelését.

Az ajánlásoknak az integrált iránymutatásokra való hivatkozása kapcsán megjegyzendő, hogy már jelentős mennyiségű hivatkozás található az ajánlásokkal kapcsolatos dokumentumokban, és sem a tagállamok, sem a Bizottság részéről nem merült fel olyan igény, hogy legyen még több hivatkozás. Ami az ajánlások megfogalmazását és indokolását illeti, fontos megjegyezni, hogy minden egyes ajánlásban találhatók alátámasztó preambulumbekezdések, továbbá az országjelentés alátámasztó elemzést tartalmaz. A tagállamok és a Bizottság közötti sokrétű kapcsolattartásra tekintettel nem merül fel az üzenetek kétértelműsége.

53–56. bekezdés – A nemzeti érdekeltek bevonása és a nemzeti reformprogramok értékelése

A Bizottság előírja a tagállamok számára, hogy vonják be az érdekelteket, és maga is így tesz a tényfeltáró missziók során. Ezen túlmenően az alapok programozásakor rendszeres eszmecsere folyik a Bizottsággal és a helyi hatóságokkal. A helyi és a regionális hatóságok megfelelően be vannak vonva a kohéziós politikai alapok programozási és végrehajtási ciklusába. A Bizottság azt javasolta, hogy ez maradjon meg a 2021–2027 közötti programozási időszakban.

A nemzeti reformprogramok kapcsán a Bizottság megerősíti a tartalmuk következetességét, azonban tartózkodik attól, hogy beavatkozzon a dokumentálásra és a formátumokra vonatkozó tagállami hagyományokba. A nemzeti reformprogram nagyon fontos eszközzé vált a tagállamok számára a reformfolyamat alatti minisztériumközi és régióközi koordináció elősegítéséhez. A nemzeti reformprogramokról szóló tanácsi ajánlásokra irányuló bizottsági javaslatok, valamint a tagállamok stabilitási és konvergenciaprogramjaira vonatkozó bizottsági vélemények a programokról készült bizottsági értékelés dokumentációi. Az értékelést az országspecifikus ajánlásokról szóló jogszabály standard preambulumbekezdései konkrétan dokumentálják. Ezenfelül a programokban található információkat a Bizottság figyelembe veszi a szemeszterre vonatkozóan közzétett csomag részét képező, májusi bevezető közleményben ismertetett, országspecifikus ajánlásokról készült értékelés naprakésszé tételéhez. Az országspecifikus ajánlásokra vonatkozó javaslatok tartalma figyelembe veszi azokat az intézkedéseket is, amelyekről a tagállamok számoltak be a programjaikban. A Bizottság értékeli a sablonnak való megfelelést, és a legfontosabb reformvállalásokra, valamint az általa egyéb források felhasználásával végzett információgyűjtés megerősítésére összpontosít.

Ami a CESAR-adatbázist illeti, a Bizottság belső eljárásai valamennyi érintett főigazgatóság esetében úgy vannak kialakítva, hogy hozzájáruljanak az országspecifikus ajánlások átfogó bizottsági értékeléséhez a CESAR-adatbázisban. Az értékelési és a nyomonkövetési folyamat további tökéletesítése érdekében folyamatosan fejlesztett, élesben működő eszközként a CESAR-adatbázisban új funkciók kifejlesztése van folyamatban annak megfelelőbb biztosítása érdekében, hogy valamennyi érintett főigazgatóság továbbítsa az értékelését az adatbázisba.

A Bizottság nem ért egyet azzal az állítással, hogy az országspecifikus ajánlásokon belüli gyakori átcsoportosítások megnehezítik az évek során végzett monitoring összehasonlítását. Az országspecifikus ajánlások végrehajtásának értékelése először az egyes részterületekre vonatkozóan történik, azt követően pedig az országspecifikus ajánlások egészére vonatkoztatott összesítéssel. Az elemzés megkönnyítése, valamint az évek során elért előrehaladás mértékének könnyebb összehasonlíthatósága érdekében a Bizottság szintetikus mutatót alkalmaz az országspecifikus ajánlások végrehajtása terén elért előrelépés értékelésére. A CESAR-adatbázis fejlesztésekkel egészült ki, hogy egy-egy adott időszakon belül jobban nyomon követhetők legyenek az egyes szakpolitikai területek szerinti ajánlások.

Következtetések és ajánlások

59

A Bizottság nem ért egyet az Európai Számvevőszék azon következtetésével, hogy nem fektet megfelelő hangsúlyt a szegénység enyhítésére, és azzal sem, hogy az országspecifikus ajánlások kombinációja nem kiegyensúlyozott.

A jogállamisággal kapcsolatos kérdésekre fordított különleges figyelem érdekében új jogállamisági mechanizmus jött létre. A szemeszter keretében ezeknek a kérdéseknek a kezelése az egyértelmű makrogazdasági hatást kiváltó esetekre összpontosul.

1. ajánlás – Az európai szemeszter folyamatában kerüljön nagyobb hangsúly a szociális és kutatási dimenzióra

A Bizottság elfogadja ezt az ajánlást, mivel teljes mértékben kezelni fogja a Covid19-válság társadalmi-gazdasági következményeit. A Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy a szegénység kockázatait kiváltó okok kezelésével kiemelje az embereket a szegénységből.

A Bizottság részben elfogadja ezt az ajánlást, amennyiben nem tud kötelezettséget vállalni arra, hogy országspecifikus ajánlást adjon ki az előrelépést nem tanúsító tagállamok mindegyike számára. Az új európai zöld megállapodásra, valamint a digitális átállásra tekintettel a kutatás és innováció várhatóan jelentős szerephez jut az európai szemeszterben, valamint az uniós gazdaság versenyképessé és klímasemlegessé tételében.

2. ajánlás – Az országspecifikus ajánlások végrehajtása és nyomon követése legyen szigorúbb

Első franciabekezdés – A Bizottság elfogadja ezt az ajánlást, és immár biztosítja, hogy az országokkal foglalkozó munkacsoportok minden tagja tegye naprakésszé a végrehajtásról készített értékelését a CESAR-adatbázisban. Az értékelési és a nyomonkövetési folyamat további tökéletesítése érdekében folyamatosan fejlesztett, élesben működő eszközként a CESAR-adatbázisban új funkciók kifejlesztése van folyamatban annak megfelelőbb biztosítása érdekében, hogy valamennyi érintett főigazgatóság továbbítsa az értékelését az adatbázisba.

Második franciabekezdés – A Bizottság részben elfogadja ezt az ajánlást. A Bizottság gondoskodni fog arról, hogy az országspecifikus ajánlásokra és azok végrehajtásának állapotára vonatkozóan az országjelentésekben már nyilvánosan hozzáférhetővé tett információkat az interneten is rendelkezésre bocsássa. Ez a tagállamokkal való megállapodás függvénye lenne.

Harmadik franciabekezdés – A Bizottság nem fogadja el ezt az ajánlást. A Bizottság jelenleg együttműködésen alapuló kapcsolatot épít ki a tagállamokkal a kihívások közös meghatározása és kezelése érdekében.

A Bizottság tulajdonképpen már alkalmazza az Európai Számvevőszék által javasolt elvet azzal, hogy a végrehajtás elmaradása esetén a szemeszter egymást követő fordulóiban megismétli az ajánlásokat, és azokat indokolt esetben pontosítja. Ezért a Bizottság nem tartja helyénvalónak, hogy a rendelet szerinti további intézkedéseket mérlegeljen.

3. ajánlás – Legyen szorosabb az uniós alapok és az országspecifikus ajánlások közötti kapcsolat

A Bizottság részben elfogadja ezt az ajánlást a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerethez. Már van kölcsönösen elfogadott reformfeltétel az esb-alapok programozásában. Ezenfelül a Bizottság 2020. május 27-én javaslatot tett egy új Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre, amely jelentős pénzügyi támogatást fog nyújtani a tagállamok által végrehajtott reformokhoz és beruházásokhoz, ezáltal segíteni fog a tagállamoknak az európai szemeszterben meghatározott kihívások kezelésében. Ez azonban a Parlamenttel és a Tanáccsal folytatott tárgyalások függvénye lesz.

4. ajánlás – Javítsák az országspecifikus ajánlások megfogalmazását

A Bizottság részben elfogadja ezt az ajánlást, amennyiben az országspecifikus ajánlások egy közös szakpolitikai kihívással foglalkoznak. Az, hogy az országspecifikus ajánlás különféle kérdésekre tér ki, azt a tényt tükrözi, hogy egy-egy konkrét társadalmi-gazdasági kihívás kezelése különböző területeken végrehajtandó szakpolitikai fellépést tesz szükségessé. Az Európa 2020 stratégia keretében már meghatározásra kerültek mérhető célok. Még több cél felvételét a Bizottság nem tartja hasznosnak. A Bizottság időkeret előírását sem tartja hasznosnak, mivel tisztában van azzal, hogy a reformokat idővel esetleg más-más szakaszokban kell végrehajtani. Ami előirányozható, az a tagállami végrehajtási törekvések részletes, minőségi szempontú értékelése. Ezt a Bizottság már figyelembe veszi, amikor értékeli a végrehajtást és különböző értékelési kategóriákat (például korlátozott előrelépés, némi előrelépés) alkalmaz. A Bizottság az országjelentésekben és az országspecifikus ajánlások preambulumbekezdéseiben jelenleg is megfelelő indokolást ad az ajánlásokhoz.

5. ajánlás – A nemzeti reformprogramok értékelése legyen egyértelmű

Első franciabekezdés – A Bizottság részben elfogadja ezt az ajánlást, a többéves pénzügyi keretről és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről a társjogalkotókkal folytatott tárgyalások kimenetelére is figyelemmel.

A nemzeti reformprogramok kiegészítik és megerősítik az egyéb forrásokból szerzett információkat. A jelenlegi gyakorlat szerinti nemzeti reformprogramok igen hasznosnak tekintendők az országspecifikus ajánlások megfogalmazásához, és a célnak megfelelőek. Már tartalmaznak számos, az Európai Számvevőszék által javasolt elemet. A Bizottság a tagállamokkal folytatott együttműködése keretében meg fogja vizsgálni, hogy milyen kölcsönösen előnyös javítások végezhetők a nemzeti reformprogramokban.

Ezenfelül a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre irányuló bizottsági javaslatokra tekintettel a nemzeti reformprogramok felépítése – adott esetben – kiigazítható a nemzeti reformprogramoknak a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközhöz javasolt szerepével összhangban. Konkrétan, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében a tagállamok a nemzeti reformprogramjukhoz mellékelve terjeszthetik majd elő helyreállítási és rezilienciaépítési tervüket.

Második franciabekezdés – A Bizottság nem fogadja el ezt az ajánlást.

A nemzeti reformprogramok nagyon fontos szerepet töltenek be azáltal, hogy biztosítják a reformok végrehajtása iránti kötelezettségvállalást a tagállamokon belül, a saját minisztériumaik körében és az érdekeltek felé. A Bizottság megítélése szerint a nemzeti reformprogramok fontos eszközök, amelyek összesítik és megerősítik azokat az információkat, amelyeket a Bizottság különféle egyéb csatornákon keresztül gyűjtött a folyamatos gazdasági felügyeletre irányuló tevékenységei keretében.

A javasolt országspecifikus ajánlások és a kísérő preambulumbekezdések tükrözik a Bizottság nemzeti reformprogramokról készített értékelését. A nemzeti reformprogramoknak az európai szemeszter keretében betöltött jelenlegi szerepére tekintettel a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a nemzeti reformprogramok konkrét és célzott értékelésének a tagállamok részére történő átadása nem teremt hozzáadott értéket.

Végjegyzetek

¹ Az európai szemeszter 2010-ben, egy megállapodást követően, új elemként került bevezetésre (lásd: A gazdaságpolitikai koordináció megerősítése című bizottsági közlemény, COM(2010) 250 végleges és A gazdaságpolitikai koordináció erősítése a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében –az európai uniós gazdasági irányítás megszilárdításának eszközei című bizottsági közlemény, COM(2010) 367/2, valamint a 2011-ben történt módosításokat követően: a 2011. november 16-i 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet által módosított, a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet (HL L 306.,2011.11. 23., 12. o.).

² Lásd: a Bizottság közleménye, „EURÓPA 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája”, COM(2010) 2020, 2010.3.3., 1. melléklet, 30. o.

³ A Bizottság közleménye, „Az Európa 2020 stratégia kiaknázása az intelligens, fenntartható és befogadó növekedés érdekében”, COM(2014) 130 final, 2014.3.19., 18. o.

⁴ A Bizottság közleménye, „2020. évi éves fenntartható növekedési stratégia”; COM(2019) 650 final, 2019.12.17.

⁵ Lásd: A Bizottság közleménye, „Az Unión belüli jogállamiság további erősítése”; COM(2019) 163 final, 9–12. o.

⁶ Az 1466/97/EK rendelet 12a. cikke.

⁷ Az 1466/97/EK rendelet 2a. cikkének (3) bekezdése és 2-ab. cikkének (2) bekezdése.

⁸ Az 1997. december 12–13-i luxembourgi Európai Tanács elnökségi következtetései és 1. melléklet: Az Európai Tanács állásfoglalása a gazdaságpolitikának a GMU harmadik szakaszában való koordinációjáról és a Szerződés 109. és 109b. cikkéről, 3. bekezdés.

⁹ A Tanács jelentése az Európai Tanácsnak – A Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának javításáról, Brüsszel, 2005. március 21., 7423/05, UEM 97, ECOFIN 104, a melléklet 4. oldala.

¹⁰ 1173/2011/EU rendelet a költségvetési felügyelet euroövezetbeli eredményes érvényesítéséről, (3) preambulumbekezdés, 2011. november 16.

¹¹ Az 1466/97/EK rendelet 2a. cikke (3) bekezdésének második albekezdése.

¹² Az 1466/97/EK rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdése.

¹³ Lásd: A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás (MIP) számvevőszéki ellenőrzése – 3/2018. sz. különjelentés, és az SNP prevenciós ágának számvevőszéki ellenőrzése – 18/2018. sz. különjelentés.

¹⁴ 2008 volt a kezdeti referencia-időszak, amelyhez képest meghatározták a célkitűzéseket.

¹⁵ Lásd még: az IMF Inequality and poverty across generations in the EU című belső vitaanyaga, 2018. január.

¹⁶ https://ec.europa.eu/eurostat/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tessi012&language=en.

¹⁷ A Bizottság 2017. április 26-i ajánlása a szociális jogok európai pilléréről, C(2017) 2600 final.

¹⁸ Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott határozat – Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programja, A/RES/70/1.

¹⁹ Ursula von der Leyen elnök pályázata során megfogalmazott politikai iránymutatásai a következő, 2019 és 2024 közötti Európai Bizottság számára: „Ambiciózusabb Unió. Programom Európa számára”, 9. o.

²⁰ Lásd: ESPC Strategic Notes, Európai Bizottság, 6/2015. szám, a 4. oldalon található 2. ábra.

²¹ Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 121. cikkének (4) bekezdése értelmében.

²² Az 1466/97/EK rendelet 2a. cikke (3) bekezdésének a) albekezdése értelmében.

²³ Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 15. és 96. cikke.

²⁴ Support of European Structural and Investment (ESI) Funds to the implementation of the Country Specific Recommendations and to structural reforms in Member States, az Ismeri Europa által a Bizottság számára készített jelentés, 2018.

²⁵ Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi és Migrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a Határigazgatási és Vízumeszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapítására irányuló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatra irányuló, 6/2018. sz. számvevőszéki vélemény 31–34. bekezdése és 4. ajánlása, valamint 36–39. bekezdése és 9. ajánlása.

²⁶ „A gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről”, a Bizottság vitaanyaga, COM(2017)291, 2017.05.31., 24. o.

²⁷ Az 1466/97/EK rendelet 2a. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja előírja az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások végrehajtásának felügyeletét, valamint a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások végrehajtásának felügyeletét.

²⁸ Az 1466/97/EU rendelet 2a. cikke (2) bekezdésének d) pontja.

²⁹ A Régiók Európai Bizottságának véleménye az európai szemeszter irányításának javításáról: a helyi és regionális önkormányzatok bevonására vonatkozó magatartási kódex, 123. plenáris ülés, 2017. május 11–12.

³⁰ Olaszország esetében 2013 júniusában zárult le a túlzotthiány-eljárás, az ez előtti időszak egy része a túlzotthiány-eljárásról szóló számvevőszéki jelentés tárgyát képezte. Az országot részben az Unióban végbemenő makrogazdasági fejlemények szempontjából való fontossága miatt, részben pedig amiatt vettük be a mintába, mert a prevenciós ágban nagymértékben alkalmazza a rugalmassági rendelkezéseket.

³¹ A szegénységre vonatkozó adatokat körültekintően kell értelmezni. Az összevont AROPE-mutató alakulását például elsősorban „a szociális transzfereket követően a jövedelmi szegénység kockázatának kitettek száma” mutató befolyásolja. Az utóbbi relatív szegénységi mérce, és küszöbértéke tagállamonként nagymértékben eltér. A mutató az idő múlásával is változik, mivel követi az egy főre jutó nemzeti mediánjövedelem alakulását: néhány tagállamban a küszöbérték vagy csökkent a 2008 és 2017 közötti időszakban (Görögország és Ciprus), vagy nagyjából változatlan maradt (Spanyolország és Olaszország).

³² Egy háztartásban élő azon személyek száma, akiknél a rendelkezésre álló ekvivalens jövedelem a szociális transzferek után nem éri el a nemzeti mediánjövedelem 60%-át. Ez a megállapodáson alapuló küszöbérték azt a jövedelemszintet jelenti, amely ahhoz szükséges, hogy valaki tisztességes körülmények között élhessen.

³³ Súlyos anyagi nélkülözésben élnek azok az emberek, akik az alábbi kilenc dolog közül legalább hármat nem engedhetnek meg maguknak: lakbér, jelzáloghitel vagy közműszámlák kifizetése; az otthon megfelelő kifűtése; váratlan kiadások fedezése; rendszeres hús-, illetve fehérjefogyasztás; üdülés; televíziókészülék; mosógép; autó; telefon. Ezt a listát az Unió 2017-ben aktualizálta, és azt további hét elemmel bővítette: használt ruhák és bútorok lecserélése; két pár cipő; kis pénzösszeg saját célra való elköltése; rendszeres szabadidős tevékenységek, havonta egyszer étteremben történő ital-/ételfogyasztás, internetcsatlakozás. A felülvizsgált listáról törölték a mosógépet, a TV-t és a telefont mint a nélkülözés nem megfelelő mércéit.

³⁴ Olyan háztartásban élő, 0 és 59 év közötti életkorú személyek, ahol a munkaképes korú felnőttek (a 25 évnél fiatalabb diákok kivételével) az előző évben a teljes munkapotenciáljuk kevesebb, mint 20%-át töltötték munkával.

³⁵ A 2020-ra elérendő célhoz kapcsolódóan és az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje keretében az Unió tagállamai elkötelezték magukat amellett, hogy 2030-ig a szegénységet annak valamennyi formájában a felére csökkentik.

³⁶ Mivel 2008-ra nem állt rendelkezésre összehasonlító adat, Horvátországot nem vettük figyelembe a számításokhoz (a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma 2017-ben: 1,1 millió fő).

³⁷ https://ec.europa.eu/eurostat/tgm/table.do?tab=table&init=1&language=en&pcode=tesem100&plugin=1.

Kronológia

Esemény	Időpont
Az ellenőrzési feladatterv elfogadása / az ellenőrzés megkezdése	2017.9.19.
A jelentéstervezet hivatalos megküldése a Bizottságnak (illetve más ellenőrzött szervezeteknek)	2019.1.31.
A végleges jelentés elfogadása az egyeztetési eljárás után	2020.6.30.
A Bizottság (illetve más ellenőrzött szervezetek) hivatalos válaszainak beérkezése az összes uniós nyelven	2020.7.20.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2020

PDF	ISBN 978-92-847-2104-7	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/631066	QJ-AB-19-027-HU-N
HTML	ISBN 978-92-847-2069-9	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/198163	QJ-AB-19-027-HU-Q

SZERZŐI JOGI NYILATKOZAT

© Európai Unió, 2020.

Az Európai Számvevőszék dokumentumainak felhasználását a nyíltadat-politikáról és a dokumentumok további felhasználásáról szóló 6–2019. sz. számvevőszéki határozat szabályozza.

Ellenkező rendelkezés (pl. az egyedi szerzői jogi nyilatkozatokban foglaltak) hiányában az Európai Unió tulajdonában lévő számvevőszéki tartalmak a Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0) licensz alá tartoznak. Ennek értelmében a további felhasználás a forrás és a változtatások megfelelő feltüntetésével megengedett. A dokumentumok további felhasználásakor azok eredeti értelme és üzenete nem torzulhat. A Számvevőszék nem vonható felelősségre a továbbfelhasználás esetleges következményeiért.

Ha az adott tartalomban azonosítható magánszemélyek is érintettek (például ha egy kép a Számvevőszék munkatársait ábrázolja vagy harmadik fél is szerepel a források között), adott esetben további szerzői jogokat is figyelembe kell venni. Amennyiben engedély kiadására kerül sor, az érvényteleníti a fenti általános érvényű engedélyt, és annak egyértelműen tartalmaznia kell a felhasználással kapcsolatos esetleges korlátozásokat.

Az olyan tartalmak felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek nem az Európai Unió tulajdonát képezik, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

Az iparjogvédelem alatt álló szoftverek és dokumentumok – pl. szabadalmak, márkajelzések, bejegyzett formatervezési minták, logók és nevek – nem tartoznak a Számvevőszék továbbfelhasználási politikájának hatókörébe, így azok licenszét a felhasználó nem kapja meg.

Az Európai Uniónak az europa.eu címtartomány alatt található intézményi weboldalai külső oldalakra mutató hivatkozásokat is tartalmaznak. Ezek nem tartoznak a Számvevőszék hatáskörébe, ezért ajánlott elolvasni az ott közzétett adatvédelmi és szerzői jogi rendelkezéseket.

Az Európai Számvevőszék logójának használata

Az Európai Számvevőszék logója kizárólag a Számvevőszék előzetes hozzájárulásával használható fel.

Kapcsolatba szeretne lépni az EU-val?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Információkat keres az EU-ról?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1952-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.