A nemzeti költségvetési keretekkel kapcsolatos uniós előírásokat tovább kell erősíteni és javítani kell alkalmazásuk nyomon követését

Összefoglalás

A pénzügyi válság kiváltó okainak megszüntetésére törekedve a Bizottság szükségesnek látta, hogy a szabályokon alapuló költségvetési keretet kötelező erejű nemzeti rendelkezések egészítsék ki. Ezért három jogalkotási aktust javasolt a nemzeti költségvetési keretek megerősítésére (vagyis a költségvetési politikák végrehajtásának módjára). E három jogi aktus közül kettőt (2011-ben, a „hatos csomag” részeként, illetve 2013-ban, a „kettes csomag” részeként) már elfogadtak, míg a harmadik, a 2017. évi irányelvjavaslat jogalkotási eljárása még folyamatban van. Ezenkívül 2012-ben 25 tagállam a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló kormányközi szerződést írt alá.

A jogalkotási aktusok többek között azt írták elő a tagállamoknak, hogy hozzanak létre független költségvetési intézményeket, rendelkezzenek nemzeti költségvetési szabályokkal és vezessenek be szabályokon alapuló többéves költségvetési kereteket. A jól megtervezett, független költségvetési intézményekhez a költségvetési szabályoknak való jobb megfelelést, valamint pontos és kevésbé elfogult makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseket szokás társítani, míg a középtávú költségvetési kereteket illetően széles körben elismerik, hogy azok jobb költségvetési teljesítményre sarkallnak, mivel azok révén jobban látható, hogy a jelenlegi szakpolitikai döntések és a jövőbeli programok megfelelnek-e a fenntartható középtávú költségvetési előirányzatoknak, és ha igen, hogyan.

Az ellenőrzés célja annak értékelése volt, hogy a Bizottság által az uniós tagállamok költségvetési kereteinek megerősítésére hozott intézkedések elérték-e a kívánt eredményeket. E célból a következőket vizsgáltuk meg:

1. eredményesek voltak-e a nemzeti költségvetési keretekkel kapcsolatos uniós jogi előírások;
2. a Bizottság, a független költségvetési intézmények és az Európai Költségvetési Tanács közötti megfelelő és egyértelmű együttműködés erősítette-e a nemzeti költségvetési kereteket;
3. megfelelően értékelte-e a Bizottság, hogyan hajtották végre és alkalmazták az uniós jogi előírásokat a tagállamokban.

Az uniós jogalkotási fellépés lendületet adott a nemzeti költségvetési keretek megerősítésének. Lehetőség lenne azonban a jogi keretek további fejlesztésére. A nemzetközi standardokkal és a bevált gyakorlattal összevetve az előírások több szempontból is lazábbak, különösen a középtávú költségvetési keretekre és a független költségvetési intézményekre nézve. A Bizottság által 2017-ben javasolt irányelv érinti az általunk észlelt hiányosságok egy részét, de korántsem mindegyiküket.

A független költségvetési intézmények értékelik a nemzeti költségvetési szabályoknak való megfelelést. Ezenkívül – a Bizottság mellett – egyes nemzeti független költségvetési intézmények is értékelik, hogy az tagállamok megfelelnek-e az uniós szabályoknak: vagy azért, mert a rájuk vonatkozó jogalap kötelezi őket erre, vagy azért, mert saját megfontolásból döntöttek így. Mind a saját mérlegelési jogkör bizottsági alkalmazása, mind egyéb tényezők is hordozzák azt a kockázatot, hogy a Bizottság és a független költségvetési intézmények nem egységesen értékelik az uniós költségvetési szabályoknak való megfelelést. Ha ez a kockázat valóra válik, az csökkentheti az uniós költségvetési keret eredményességét.

A 2015-ben közzétett „öt elnök jelentése” javaslatot tett az Európai Költségvetési Tanács létrehozására, amely európai szinten adna nyilvános és független teljesítményértékelést a tagállami költségvetésekről és azoknak az uniós költségvetési célkitűzésekhez viszonyított végrehajtásáról. A Bizottság még ugyanebben az évben határozat útján létre is hozta azt. Kialakítása és megbízatása tekintetében azonban az Európai Költségvetési Tanács elmaradt az e jelentésben előirányzott feladatoktól. Emellett a jelenlegi intézményi felépítés a függetlenséget illetően is hagy maga után kívánnivalót. Végül a Bizottság megfelelő magyarázat nélkül is figyelmen kívül hagyhatja az Európai Költségvetési Tanács javaslatait és ajánlásait.

A Bizottság eddig csak korlátozott bizonyosságot szerzett arra nézve, hogy a nemzeti költségvetési keretekre vonatkozó uniós előírásokat megfelelően végrehajtják és alkalmazzák. Még nem zárult le annak értékelése, hogy a nemzeti jogszabályok megfelelnek-e a 2011/85/EU irányelv előírásainak. Az uniós jogi keret alkalmazásának értékelését vagy még nem végezték el, vagy a végrehajtás túl korai szakaszában került sor rá ahhoz, hogy az hasznos lehessen.

A következőket javasoljuk a Bizottságnak:

1. a független költségvetési intézményekkel folytatott együttműködés elmélyítése révén csökkentse a minimálisra annak kockázatát, hogy az uniós költségvetési szabályoknak való megfelelést eltérően értékeli a Bizottság és a független költségvetési intézmények;
2. a nemzetközi standardokat és a bevált gyakorlatokat is figyelembe véve vizsgálja felül a nemzeti költségvetési keretekkel kapcsolatos előírásokat;
3. erősítse az Európai Költségvetési Tanácsot;
4. kezelje a megoldásra váró megfelelési problémákat és növelje a nemzeti költségvetési keretek működésére vonatkozó bizonyosságot.

Bevezetés

Háttér-információk

Mivel az államadósság-válság 2009. évi kitörése az euróövezet stabilitását fenyegette, az uniós jogalkotók több aktust is elfogadtak az unió költségvetési irányításának javítása érdekében. Ezek célja a Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) végrehajtásának javítása és a nemzeti költségvetési keretek (ezek összetevőiről lásd: 1. háttérmagyarázat) erősítése volt¹.

1. háttérmagyarázat

Nemzeti költségvetési keretek

Nemzeti költségvetési keretek alatt azon intézkedéseket, eljárásokat, szabályokat és intézményeket értjük, amelyek a költségvetési politikák alapját alkotják.

Forrás: Európai Számvevőszék.

A gazdasági szakirodalomban széles körű az egyetértés a tekintetben, hogy a többéves, szabályokon alapuló költségvetési keretekhez jobb költségvetési teljesítmény társítható², mivel e keretek révén jobban látható, hogy a jelenlegi szakpolitikai döntések és a jövőbeli programok megfelelnek-e a fenntartható középtávú költségvetési előirányzatoknak. A hiteles középtávú költségvetési keretek abban is segítségére lehetnek a kormányoknak, hogy össze tudják egyeztetni a költségvetési fenntarthatósággal kapcsolatos előírásokat a gazdasági és pénzügyi sokkhatások tompítására alkalmazható költségvetési politikákkal³.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) értelmében a tagállamok fenntartják szuverenitásukat a költségvetési politikák tekintetében. A negatív továbbgyűrűző hatások és az euróövezet monetáris stabilitását fenyegető veszélyek elkerülése érdekében azonban szükség van a szakpolitikák összehangolására. A Bizottság véleménye szerint ez a koordináció csak akkor lehet sikeres, ha az uniós költségvetési célokat beépítik a nemzeti költségvetési politikákba⁴. 2005-ben a Tanács úgy ítélte meg, hogy „nemzeti szintű szabályozási intézkedéseknek kell kiegészíteni az EU-keretrendszerét”⁵. Ekkor azonban nem készült átfogó elemzés i. az akkori uniós keret hiányosságairól, illetve ii. a két irányítási rendszer jövőbeli koordinációjáról. 2009 októberében az Európai Unió Tanácsa (a „Tanács”) ismét arra a következtetésre jutott, hogy a hosszú távú költségvetési fenntarthatóság támogatása érdekében meg kell erősíteni a nemzeti költségvetési kereteket⁶.

2006 óta a Bizottság az illetékes nemzeti hatóságok felmérései révén kvalitatív információkat és adatokat gyűjt a nemzeti költségvetési keretek főbb elemeiről (számszerű költségvetési szabályok, független költségvetési intézmények és középtávú költségvetési keretek). Ezek az információk bekerülnek a Bizottság költségvetési irányítási adatbázisába, és felhasználják őket az említett elemek szilárdságára és minőségére vonatkozó mutatók kiszámításához.

Jogi keret

A politikai viták nyomán adódó első lépés a „hatos csomag” néven ismert hat jogalkotási intézkedés egyikének, a 2011/85/EU irányelvnek⁷ az elfogadása volt. A 2011/85/EU irányelv az alábbi minimumkövetelményeket állapítja meg a nemzeti költségvetési keretekre nézve (a vonatkozó jogi aktusoknak és jóváhagyásuk történetének áttekintését lásd: I. melléklet):

1. a tagállamok költségvetési tervezése alapuljon egy erre kijelölt intézmény által rendelkezésre bocsátott, reális makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseken;
2. a tagállamok rendelkezzenek egyedi költségvetési szabályokkal, amelyek betartását független szervek ellenőrizzék;
3. a tagállamok rendelkezzenek hiteles és eredményes középtávú költségvetési kerettel, legalább hároméves költségvetési tervezési horizont alkalmazása mellett;
4. a tagállamoknak legyenek átfogó, egységes és átlátható rendszereik a költségvetési számvitel és a statisztikai adatszolgáltatás céljaira.

A második lépés a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló, 2012 márciusában aláírt kormányközi szerződés (SKKSZ), különösen pedig a költségvetési paktum (III. cím) volt, amelyet 2012 júniusában egy hét közös elvet meghatározó bizottsági közlemény⁸ egészített ki („a Bizottság közös elvei”). A költségvetési paktum szerződő felei (mind a 19 euróövezeti tagállam, valamint Bulgária, Dánia és Románia) kötelesek a költségvetési egyensúlyi szabályt a nemzeti jogrendjükbe beemelni, és egy automatikus korrekciós mechanizmust, valamint egy független költségvetési intézményt létrehozni (lásd: 2. háttérmagyarázat).

A jól megtervezett független költségvetési intézményekhez általában jobb költségvetési teljesítményt⁹, a költségvetési szabályoknak való jobb megfelelést¹⁰, valamint pontosabb és kevésbé elfogult makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseket szokás társítani¹¹.

A harmadik lépés a kettes csomag részét képező 473/2013/EU rendelet¹² elfogadása volt, amely többek között arra irányult, hogy az euróövezeti tagállamokat illetően beépítse az uniós jogba az SKKSZ rendelkezéseit.

Végül a Bizottság 2017. decemberében egy irányelvjavaslatot nyújtott be a Tanácsnak azzal a céllal, hogy az SKKSZ lényegét beépítse az uniós jogba¹³ ( a „2017. évi irányelvtervezet”). Jelentésünk elkészítésének idején a Tanácson belül az elfogadási folyamat még nem ért véget, az a hatos és a kettes csomag 2019 végéig esedékes bizottsági értékelésétől függ¹⁴. Az Európai Parlament sem nyilvánított még véleményt a javaslatról.

A Bizottság 2015-ben határozattal hozta létre az Európai Költségvetési Tanácsot (EKT) (a továbbiakban: „EKT-határozat”)¹⁵. A határozat az „öt elnök jelentésében”¹⁶ tett azon ajánláson alapult, hogy hozzanak létre egy tanácsadó Európai Költségvetési Tanácsot, amely az uniós irányítási keretet többek között a következők révén erősíti meg: a nemzeti független költségvetési intézmények koordinálása és kiegészítése, valamint nyilvános és független teljesítményértékelések a költségvetésekről és azoknak az uniós költségvetési célkitűzésekhez képest történő végrehajtásáról.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

2016 és 2018 között megvizsgáltuk mind a Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós¹⁷ és prevenciós ágát¹⁸, mind a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárást¹⁹. Az Unió gazdasági irányításáról alkotott képünk kiteljesítése érdekében úgy döntöttünk, hogy a költségvetési stabilitással kapcsolatos intézkedésekről is végzünk ellenőrzést.

Ellenőrzésünk célja annak értékelése volt, hogy megvalósították-e a kívánt eredményeket a Bizottság által az uniós tagállamok költségvetési kereteinek erősítésére hozott intézkedések, különösen azok három fő összetevője: i. a költségvetési szabályok és a korrekciós mechanizmus, ii. a középtávú költségvetési keretek, iii. a független költségvetési intézmények (lásd: 1. háttérmagyarázat). E célból a következőket vizsgáltuk meg:

1. eredményesek voltak-e a nemzeti költségvetési keretekkel kapcsolatos uniós jogi előírások;
2. a Bizottság, a független költségvetési intézmények és az Európai Költségvetési Tanács közötti megfelelő és egyértelmű együttműködés erősítette-e a nemzeti költségvetési kereteket;
3. megfelelően értékelte-e a Bizottság, hogyan hajtották végre és alkalmazták az uniós jogi előírásokat a tagállamokban.

Vizsgálatunk alapvetően az ellenőrzési mintánkban szereplő nyolc tagállam (Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Luxemburg, Portugália és Hollandia) esetére irányult²⁰, szükség esetén azonban más tagállamok esetét is vizsgáltuk. Elemeztük továbbá az EKT szerepét és pozícióját az Unió költségvetési keretében.

Ellenőrzési kritériumainkat különböző forrásokból merítettük: I. jogi dokumentumok; ii. a Bizottság dokumentumai és referenciaértékei; iii. különböző uniós intézmények, egyéb nemzetközi szervezetek vagy kutatók által kibocsátott dokumentumok és kidolgozott standardok. További részleteket jelentésünk megfelelő szakaszaiban ismertetünk.

Beszerzett ellenőrzési bizonyítékaink az alábbiakon alapultak:

1. a vonatkozó bizottsági és EKT-dokumentumok áttekintése;
2. nemzetközi szervezetek (IMF, OECD, Világbank), valamint illetékes független intézmények által kiadott publikációk, iránymutatások és standardok; a szakirodalom áttekintése;
3. online felmérés a tagállami független költségvetési intézményekről, amelyre 26 tagállam 31 független költségvetési intézménye²¹ reagált;
4. a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság (DG ECFIN) munkatársaival folytatott interjúk;
5. a mintánkban szereplő nyolc tagállam illetékes minisztériumainak, független költségvetési intézményeinek, központi bankjainak és agytrösztjeinek munkatársaival az uniós előírásokról és azok alkalmazásáról adott visszajelzést célzó interjúk.

Különjelentésünk célja, hogy hozzájáruljon a Bizottság által javasolt, a tagállamok költségvetési felelősségének és középtávú költségvetési orientációjának megerősítéséről szóló 2017. évi irányelvtervezetről az Európai Parlamentben és a Tanácsban folytatott vitákhoz.

Észrevételek

Az uniós jogi előírások lendületet adtak ugyan a nemzeti költségvetési keretek tökéletesítésének, de azok még így is kívánnivalót hagynak maguk után

A várakozásoknak megfelelően az uniós jogalkotási intézkedések (lásd: 05–10. bekezdés) lendületet adtak az uniós tagállamok nemzeti költségvetési keretei megerősítésének. Az 1. ábra tanúsága szerint a 2011/85/EU irányelv elfogadását követően jelentősen megnőtt a nemzeti költségvetési szabályok és a független költségvetési intézmények száma.

Megjegyzés: 2011-ben (piros vonal) fogadták el a 2011/85/EU irányelvet.

Forrás: Európai Számvevőszék, a Bizottság adatai alapján.

A nemzeti költségvetési keretek különböző elemeit azonban jelenleg egy szétaprózott jogi keret szabályozza (lásd: 2. ábra). Ezek az elemek a következők: i. a számszerű költségvetési szabályok, ii. a korrekciós mechanizmus, iii. a középtávú költségvetési keretek, iv. a független költségvetési intézmények, v. a költségvetési eljárások.

Forrás: Európai Számvevőszék. * Egyes rendelkezések az Egyesült Királyságra nem alkalmazandóak.

Egyszerre érvényes számos jogi szempontból eltérő jellegű jogi aktus (uniós jogszabály és kormányközi szerződés):

• eltérő mértékű a végrehajtathatóságuk (az Európai Unió Bírósága csak a stabilitásról, a koordinációról és a kormányzásról szóló szerződés (SKKSZ) átültetéséről hozhat döntést; az SKKSZ alkalmazásával kapcsolatban az uniós intézményeknek nincs hatáskörük annak biztosítására, hogy az azt átültető nemzeti jogszabályokat végrehajtsák);
• míg egyes rendelkezéseket a közvetlenül alkalmazandó rendeletek határoznak meg, addig másokat irányelvek rögzítenek, amelyek átültetésére a tagállamok időt kapnak és amelyek alkalmazási módjáról szabadon dönthetnek: mindez nagyobb eltéréseket eredményez a nemzeti keretek között;
• az egyes tagállamokra való alkalmazhatóság foka változó, különösen attól függően, hogy az euróövezeten belül vannak-e.

A Bizottság a 2011/85/EU irányelvet nagyon rövid időn belül (három hónap alatt) dolgozta ki. Hangsúlyozta, hogy az irányelv a „minimumkövetelmények”, nem pedig a bevált gyakorlatok összességének, vagy akár egy középtávú költségvetési keret kívánatos jellemzőinek tekintendő. Kijelentette, hogy a bevált gyakorlatok beágyazása az uniós jogi keretbe nem lett volna összeegyeztethető azzal, hogy a tagállamok közigazgatási és intézményi struktúrái között jelentősek az eltérések²².

Amint a 09. bekezdésben is említettük, a 2017. évi irányelvtervezet célja az volt, hogy az SKKSZ lényegét beépítse az uniós jogba. A Bizottság szó szerinti átültetés helyett az általa „célelvűnek” nevezett megközelítést választotta, vagyis a költségvetési paktum alapcélkitűzésére, az államadósság prudens szintjéhez való közelítésre összpontosított. A gyakorlatban a 2017. évi irányelvtervezet a strukturális egyenleg tekintetében többek között olyan középtávú költségvetési célkitűzést ír elő, amely biztosítja a GDP-arányos államadósságra vonatkozó, az EUMSZ-ben rögzített felső határ betartását, de számszerű felső határt nem szab meg.

Az Európai Központi Bank (EKB) véleménye szerint ezen irányelv rendelkezései jelentősen eltérnek a költségvetési paktum rendelkezéseitől, ami a paktum szabályainak gyengülését okozhatja²³. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a 2017. évi irányelvtervezetre tett javaslat a 2011/85/EU irányelv alkalmasságának felülvizsgálatát (az „alkalmassági felülvizsgálat”), illetve a kettes csomag működésére vonatkozó értékelést megelőzően született.

Értékeltük, hogy a jelenlegi jogi keret követelményei megfelelőek-e, és hogy a 2017. évi irányelvtervezet figyelembe vette-e a feltárt hiányosságokat. Ezt a következő három szempontra nézve vizsgáltuk:

1. korrekciós mechanizmus;
2. középtávú költségvetési keretek;
3. független költségvetési intézmények.

A korrekciós mechanizmusra vonatkozó rendelkezések hiányosságai

A 2011/85/EU irányelv első alkalommal vezette be a korrekciós mechanizmus fogalmát, amelyre „a szabályok be nem tartásának következményeiként” utal. Ezen túlmenően azonban annak kialakítása és alkalmazása tekintetében nem határozott meg külön követelményeket.

Az SKKSZ a korrekciós mechanizmus automatikus aktiválását írja elő arra az esetre, ha a középtávú költségvetési célkitűzéstől való jelentős eltérés figyelhető meg. A mechanizmus kialakítására és alkalmazására vonatkozó konkrét követelményeket az SKKSZ közvetlenül nem határoz meg, hanem a Bizottságot bízta meg a tagállamok által a nemzeti korrekciós mechanizmusok kidolgozása során alkalmazandó közös alapelvek megállapításával. A Bizottság 2012 júniusában bocsátotta ki ezeket az alapelveket.

Noha politikai támogatást tudhatnak maguk mögött²⁴, az alapelvek nem kötelező érvényűek, mivel azokat csak egy bizottsági közleményben tették közzé, így semmi más joghatással nem bírnak, mint hogy alapul szolgálnak a szerződő felek által létrehozandó mechanizmusokhoz. A korrekciós mechanizmus aktiválását (3. alapelv) illetően a Bizottság javaslata szerint a korrekciós mechanizmust aktiváló momentum függhetne akár uniós szintű, akár országspecifikus kritériumoktól, akár mindkettőtől. A tagállamok kétharmada azonban úgy döntött, hogy inkább uniós szintű kritériumokat tükröznek, mintsem egyedi nemzeti kritériumokat dolgoznának ki. Ebből adódóan e tagállamok esetében a nemzeti korrekciós mechanizmusok valószínűleg nem aktiválódnak korábban, mint a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozó uniós korrekciós mechanizmus.

A 473/2013/EU rendelet meghatároz bizonyos követelményeket, többek között azt, hogy a független szervek adott esetben készítsenek értékelést a korrekciós mechanizmusok aktiválásáról és végrehajtásáról. A rendelet ugyanakkor nem egyezik meg teljes mértékben a Bizottság közös elveivel, mivel azokat fél évvel az 473/2013/EU rendeletre irányuló bizottsági javaslat után bocsátották ki. Nem utal a rendelet például a következőkre:

• nagyság és ütemezés tekintetében a korrekciónak összhangban kell lennie azon ajánlásokkal, amelyeket a Bizottság a SNP által érintett tagállamnak tett (2. alapelv);
• az aktiválást kiváltó tényezők függhetnek akár uniós, akár országspecifikus kritériumoktól (3. alapelv);
• a középtávú célkitűzéstől vagy a hozzá vezető korrekciós pályától való jelentős eltérésnek jelentős korrekciót kell eredményeznie (4. alapelv).

A 2017. évi irányelvtervezet sem tükrözi teljes mértékben a Bizottság közös alapelveit. Nem tesz említést például arról, hogy a korrekciós mechanizmus aktiválása függhet uniós szintű kritériumoktól, országspecifikus kritériumoktól vagy mindkettőtől.

Végül, amint arra az EKB is rámutatott, a 2017. évi irányelvtervezet nem határozza meg a „jelentős megfigyelhető eltérés” fogalmát, vagyis azt, hogy milyen körülmények között kell aktiválni a mechanizmust, és nem tartalmaz további útmutatást annak hatálya tekintetében. Az az előírás, hogy figyelembe kell venni az eltérés jellegét és nagyságát, homályosan van megfogalmazva, és túl bő merítésű, tartalmatlan korrekciós intézkedésekhez vezethet²⁵.

A középtávú költségvetési keretekről szóló rendelkezések hiányosságai

Összevetettük a 2011/85/EU irányelv előírásait az IMF, az OECD és a Világbank által a 2011/85/EU irányelv kidolgozásának idején javasolt standardokkal és bevált gyakorlatokkal. E standardok és bevált gyakorlatok közül három nem került be a 2011/85/EU irányelvbe (lásd: az 1. táblázat vastagon szedett sorai). Az IMF és az OECD aktuális standardjaival és bevált gyakorlataival összevetve a 2011/85/EU irányelv két további kérdést nem kezel. Így az összesen 13 standard és bevált gyakorlat közül a 2011/85/EU irányelv ötöt nem tükröz, annak dacára, hogy a 2011/85/EU irányelv kidolgozásakor a Bizottság véleménye ezekben a kérdésekben (lásd: II. melléklet) összhangban volt a nemzetközi szervezetek álláspontjával.

Az IMF egy dokumentuma szerint a középtávú kiadási tervezés és a költségvetés-tervezési folyamat közötti integráció hiánya akadályozza az eredményes középtávú tervezést a költségvetési politika korlátozását illetően²⁷. Ugyanakkor, míg a 2011/85/EU irányelv 10. cikke azt előírja, hogy az éves költségvetésre vonatkozó jogszabályok legyenek összhangban a középtávú költségvetési keret rendelkezéseivel, és az attól való bármely eltérést megfelelően indokoljanak meg, az viszont nincs előírva, hogy integrálni kellene a középtávú kiadási tervezést és a költségvetési folyamatot²⁸. Ezenkívül az irányelv azt sem írja elő, hogy az éves költségvetéshez hasonlóan a költségvetési dokumentáció középtávú bevételi, kiadási és finanszírozási előrejelzéseket és eredményeket is tartalmazzon²⁹.

Az IMF egy dokumentuma szerint továbbá az előretekintő kontrollmechanizmusok következő négy típusa fontos: i. a felhalmozások, állományok vagy az átvitt összegek lehívásának kontrollja, ii. a középtávú kiadásokra vonatkozó frissített előrejelzések és a jóváhagyott középtávú tervek közötti összhang rendszeres nyomon követése, iii. a kiadási kötelezettségvállalások és a kiadási tervek közötti elegendő különbözet ahhoz, hogy a szakpolitikai prioritások átrendezése nélkül is szembe lehessen nézni váratlan eseményekkel, iv. a minisztériumok és ügynökségek többéves kiadási kötelezettségvállalások tételére való képességének szigorú kontrollja. A 2011/85/EU irányelv azonban nem rendelkezik a kiadásokra vonatkozó olyan előretekintő kontroll kidolgozásáról, amely kontroll akkor is biztosítaná a középtávú terveknek való megfelelést, ha a külső feltételek megváltoznak.

Végül a 2011/85/EU irányelv nem tartalmaz arra irányuló rendelkezést, hogy a nemzeti hatóságok a többéves tervekhez hasonlóan számoljanak be a költségvetési eredményekről, illetve átfogóan és átláthatóan adjanak számot a többéves tervek és a kiadási eredmények közötti bármely eltérésről. Ezenfelül olyan külön rendelkezés sincsen, amely előírná, hogy a kormányok vagy a költségvetés végrehajtásában részt vevők elszámoltathatóak legyenek a többéves tervektől való bármely indokolatlan eltérés kapcsán.

A 2017. évi irányelvtervezet bevezeti azt az előírást, hogy a jogalkotási ciklus elején határozzanak meg egy kötelezően betartandó középtávú kiadási szabályt. Egy ilyen szabály nagyobb stabilitást biztosítana a költségvetési tervezés számára, és megerősítené a költségvetés és a középtávú költségvetési keret közötti kapcsolatot. Ugyanakkor a költségvetési stabilitást veszélyeztetheti, ha a kiadások növekedése eltér a potenciális kibocsátás³⁰ növekedésétől. A 2017. évi irányelvtervezet nem tért ki az 1. táblázatban felsorolt egyéb hiányosságok³¹ egyikére sem.

A független költségvetési intézményekre vonatkozó rendelkezések hiányosságai

Az euróövezeti tagállamokra nézve kötelező 473/2013/EU rendelet meghatározza a független költségvetési intézmények feladatait, jellemzőit és alapelveit. Ez utóbbiak összhangban állnak a Bizottság közös alapelveivel. Ezek a jogalkotási folyamat során kerültek be, mivel az alapelveket a bizottsági rendeletjavaslat benyújtása után fogadták el.

Összevetettük a független költségvetési intézményekre vonatkozó rendelkezéseket az IMF³² és az OECD³³ nemzetközi standardjaival és bevált gyakorlatával. Megállapítottuk, hogy az uniós jogban hiányoznak a következőkre vonatkozó követelmények: i. a független költségvetési intézmények igazgatótanácsi tagjainak száma és megbízatásuk időtartama, ii. a független költségvetési intézmények humánerőforrás-politikája, iii. a független költségvetési intézmények költségvetésének megállapítása, iv. a külső felülvizsgálat szükségessége. Ennek következében a létrehozott független költségvetési intézmények eléggé különböznek egymástól, amint azt a III. melléklet mutatja és egy bizottsági vitadokumentum is kiemeli³⁴.

A Bizottság³⁵ már 2004-ben is kiemelte annak fontosságát, hogy a makrogazdasági és a költségvetési előrejelzéseket független intézmény dolgozza ki vagy értékelje, az optimizmusra való hajlam mérséklése és lehetőség szerinti kiküszöbölése érdekében³⁶. Ennek fontosságát később az IMF³⁷ és az OECD³⁸ dokumentumai is megerősítették. Noha a Bizottság azt javasolta, hogy mindkét tényező szerepeljen a 473/2013/EU rendeletben, annak elfogadott szövege végül csak a makrogazdasági előrejelzésekre nézve írja elő, hogy azokat független költségvetési intézmények készítsék vagy hagyják jóvá, a költségvetési előrejelzésekről (azaz a tervezett költségvetésbe bevitt bevételekről és kiadásokról) nem történik említés.

A 2017. évi bizottsági vitadokumentum (lásd: 36. bekezdés) többek között azt a nézetet tükrözte, hogy a független költségvetési intézmények – tekintve a makrogazdasági előrejelzésekben játszott szerepüket – nagyobb szerepet kaphatnának a költségvetési előrejelzések elkészítésében és jóváhagyásában. A független költségvetési intézmények és más általunk felkeresett érdekelt felek is kiemelték a költségvetési előrejelzések tekintetében fennálló ezen korlátozást.

2016-ban a tagállami független költségvetési intézmények hálózata – az eszme- és tapasztalatcserére, valamint az erőforrások összevonására szolgáló platform – a független költségvetési intézmények számára egy az OECD alapelveihez hasonló minimumstandard-listát, valamint „ezek betartatásának eredményes rendszerét” javasolta³⁹. A 2017. évi irányelvtervezet azonban nem érinti ezeket a kérdéseket; a standardok tekintetében egyetlen új követelményként azt állítja a tagállamok elé: biztosítsák, hogy a független költségvetési intézmények megfelelnek a rájuk nézve a 473/2013/EU rendeletben meghatározott elveknek.

A tagállami független költségvetési intézmények hálózata pozitívan értékelte az új előírást, de kérte, hogy „a [2017. irányelvtervezetben foglalt] feltételeket egészítsék ki a minimumszabályok egyértelműbb meghatározásával és egy olyan rendszerrel, amely eredményesen betartatja ezeket”⁴⁰. A hálózat ugyanitt még azt is felvetette, hogy a „javaslat ezenkívül arra is kötelezhetné a tagállamokat, hogy ezen elv ambiciózus végrehajtását úgy biztosítsák a nemzeti jogszabályokban, hogy megszabják az eljárást és a minimumkövetelmények határozzanak meg”. 2019 januárjában a hálózat megismételte felhívását „a független költségvetési intézmények kialakítására és operatív kapacitására vonatkozó megfelelő standardok kidolgozására és az uniós jogszabályokba történő esetleges beépítésére” vonatkozóan.

Végül elismerjük, hogy a 2017. évi irányelvtervezet nagyobb szerepet szán a független költségvetési intézményeknek, mivel a következőkkel bízza meg őket: i. a középtávú költségvetési cél és a középtávú nettó kiadási pálya megfelelésének előzetes és utólagos kritikus értékelése, ii. a korrekciós mechanizmus aktiválására való felhívás, iii. a korrekciós mechanizmus alkalmazásának és végeredményeinek nyomon követése. Emellett az irányelvtervezet célul tűzte ki a „tartsd be vagy indokold meg” elv uniós jogba történő bevezetését is.

A nem egységes értékelés és a kialakítás hiányosságai kockázatot jelentenek a független költségvetési intézményekre és az Európai Költségvetési Tanácsra nézve

Az uniós jogszabályok előírják a tagállamok számára, hogy nemzeti költségvetési szabályokkal rendelkezzenek, és külön nyomonkövetési szerepet ruház a Bizottságra és a független költségvetési intézményekre. Míg a Bizottság azt vizsgálja, hogy a költségvetésiterv-javaslatok megfelelnek-e az uniós költségvetési szabályoknak, a független költségvetési intézmények a nemzeti költségvetési szabályoknak való megfelelést értékelik. Az uniós jog azonban nem olyan két szintű irányítási struktúrát irányoz elő, amelyben a Bizottság a nyomonkövetési szerepét a független nemzeti költségvetési intézmények által végzett munkára támaszkodva töltené be.

Az EKT létrehozásának célja a jelenlegi gazdaságirányítási keret megerősítése volt (lásd: 10. bekezdés). Feladatai közé tartozik az uniós költségvetési keret végrehajtásának, valamint az aktuális költségvetési irányvonal euróövezeti és nemzeti szinten való megfelelésének értékelése.

Ezért megvizsgáltuk a következőket:

1. egységes módon értékeli-e a Bizottság, illetve a független költségvetési intézmények az uniós költségvetési szabályoknak való megfelelést;
2. az EKT-nak módjában állt-e független véleményt adni.

Annak kockázata, hogy az uniós költségvetési szabályoknak való megfelelés kapcsán eltérő értékelést ad a Bizottság, illetve a független költségvetési intézmények

Az uniós jog nem fogalmaz meg előírást a nemzeti költségvetési szabályok tekintetében (pl. azok számát, típusát és a kialakításukhoz szükséges fő jellemzőket illetően), de azt kiköti, hogy azok támogassák eredményesen a hiányra és az adósságra vonatkozó, az EUMSZ-ben meghatározott kötelezettségek szerinti referenciaértékeknek való megfelelést. A gyakorlatban a költségvetési paktum részes felei (lásd: 06. bekezdés) a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához szorosan kötődő nemzeti költségvetési szabályokat fogadtak el.

Az SKKSZ mint a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ága „egyensúlyban lévő vagy többletet mutató” költségvetési egyenleget ír elő, vagyis a középtávú költségvetési célt elérő vagy azt meghaladó, vagy az ahhoz vezető korrekciós pályával összhangban lévő strukturális egyenleget. Emellett a középtávú költségvetési cél irányába tett előrelépést és annak teljesítését a Stabilitási és Növekedési Paktum kiadási referenciaértékének való megfelelés elemzése alapján kell értékelni, vagyis a kiadások nem növekedhetnek a potenciális kibocsátásnál gyorsabban (a IV. melléklet a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának szabályait veti össze az SKKSZ szabályaival).

Egyes tagállamokban (pl. Olaszországban és Portugáliában) a független költségvetési intézményeknek az uniós költségvetési szabályoknak való megfelelés értékelése is a feladata. Egyes, ilyen feladatkörrel nem bíró független költségvetési intézmények (pl. Franciaországban) önkéntes alapon végzik el ugyanezt. A független költségvetési intézmények körében végzett felmérésünk szerint felük nyomon követte az uniós számszerű költségvetési szabályoknak való megfelelést.

A megkérdezett független költségvetési intézmények véleménye szerint az uniós költségvetési szabályoknak való megfelelés értékelése nem vezetett átfedéshez a Bizottság szerepköréhez képest, hanem inkább kiegészítő jellegű volt, hiszen az ilyen értékelés serkentheti az uniós költségvetési szabályokkal kapcsolatos nemzeti felelősségvállalást. A független költségvetési intézményekkel készített interjúink megerősítették ezt a választ. Azok a független költségvetési intézmények azonban, amelyek csak a nemzeti költségvetési szabályoknak való megfelelést követik nyomon, nem támogatják, hogy ezen kívül az uniós költségvetési szabályoknak való megfelelést is nyomon kövessék. Ennek egyik okaként az értékelések eltérésének esetén felmerülő reputációs kockázatot jelölték meg.

A Bizottság és a független költségvetési intézmények az uniós költségvetési szabályoknak való megfelelés értékelésekor valóban juthatnak különböző következtetésekre. Ennek egyik oka az, hogy a Bizottság – amint azt 18/2018 sz. különjelentésünkben is megjegyeztük – széles körben élt mérlegelési jogkörével⁴¹ az uniós költségvetési szabályoknak való megfelelés (azaz a középtávú költségvetési cél eléréséhez szükséges kiigazítási pályának való megfelelés) értékelése során.

A Stabilitási és Növekedési Paktumot létrehozó rendelet viszonylag nagy eltérést tesz lehetővé egy tagállam éves referenciaértékéhez képest⁴², mivel a költségvetési szabályoknak való megfelelés értékelése során lehetővé teszi több tényező figyelembevételét. Ilyen tényezők például a következők:

1. a főbb strukturális reformok végrehajtása:
2. szokatlan események;
3. az állami beruházások szükségessége;
4. meg nem nevezett „egyéb tényezők”.

Így a Bizottság végül még akkor is arra a következtetésre juthat, hogy nem tesz lépéseket és úgy tekinti, hogy a tagállam megfelel az uniós költségvetési szabályoknak, ha a tagállam jelentősen eltér az előírt költségvetési kiigazításoktól (vagyis a költségvetési hiány csökkentésétől).

Ezeket a problémákat a független költségvetési intézmények is a munkájukat potenciálisan befolyásoló hiányosságként említették a Számvevőszék felmérésére adott válaszukban. A válaszadó független költségvetési intézmények mintegy 40 %-a szerint ezek a problémák potenciálisan eltérést okozhatnak a középtávú költségvetési célnak vagy az ahhoz vezető kiigazítási pályának való megfelelésről adott intézményi, illetve bizottsági értékelés között (lásd: 3. ábra).

Forrás: az Európai Számvevőszék felmérése.

Az eltérések egyéb okai (lásd: 49. bekezdés): a független költségvetési intézmények i. saját módszertan szerint számítják ki a potenciális kibocsátást, illetve ii. eltérő feltételezésekkel és adatkészletekkel dolgoznak. A Bizottság azonban javította együttműködését a független költségvetési intézményekkel, amennyiben az ilyen eltérések megelőzése érdekében kifejtette saját módszertanát.

Végül megjegyzendő, hogy az uniós költségvetési szabályoknak való tagállami megfelelésről szóló bizottsági következtetések figyelembe vehetik a Bizottság és az adott ország kormánya közötti megbeszéléseket is, amelyekben azonban a független költségvetési intézmények nem vesznek részt.

A független költségvetési intézmények és a Bizottság következtetései közötti eltérés kockázatát már az EKT is említette⁴³, és azt a felmérésünk is megerősítette. A független költségvetési intézmények 20 %-a jelezte, hogy már tapasztalt ilyen eltéréseket. 3. háttérmagyarázat példákat mutat be az eltérő következtetésekre.

Az Európai Költségvetési Tanács létrehozása megfelelő lépés volt, lenne azonban még lehetőség szerepének erősítésére és függetlenségének növelésére

Az „öt elnök jelentése” az alábbi feladatokat irányozta elő az EKT részére:

• koordinálja a nemzeti költségvetési tanácsok hálózatát és feleljen meg a függetlenség ugyanazon szintjének;
• adjon szakpolitikai tanácsot, de maga ne legyen politikai végrehajtó. A szabályok betartatása továbbra is maradjon a Bizottság feladata, amely eltérhet az EKT véleményétől, ha erre indokolható oka van és azt ki is fejti;
• szolgáljon inkább gazdasági, mint jogi megítéléssel – mind nemzeti, mind euróövezeti szinten – a megfelelő költségvetési irányvonalról, az uniós költségvetési szabályok fényében. Mindezt a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott szabályok alapján tegye;
• amikor szükségesnek ítéli, bocsásson ki véleményeket, különösen a stabilitási programok értékelésével és az éves költségvetésiterv-javaslatok bemutatásával, valamint a nemzeti költségvetések végrehajtásával kapcsolatban;
• készítsen utólagos értékelést az irányítási keret végrehajtásáról.

Az EKT-határozatból azonban a Bizottság kihagyta e feladatok nemzeti dimenziójának többségét. Külön említendő, hogy nem szabta az EKT feladatául a nemzeti stabilitási vagy konvergenciaprogramokról, a költségvetésiterv-javaslatokról vagy a nemzeti költségvetések végrehajtásáról szóló vélemények kibocsátását. Ráadásul a független költségvetési intézmények koordinálása helyett elég, ha az EKT csupán együttműködik velük. Megjegyezzük, hogy maguk a független költségvetési intézmények az EKT általi koordinálás ellen érveltek, mivel úgy vélték, hogy ez ártana a nemzeti jelleg erősítésének mint célnak, és csorbítaná a függetlenségüket.

Egy 2015. novemberi beszédében az eurócsoport elnöke úgy vélekedett, hogy „hasznos lehet, ha a nemzeti költségvetési tanácsok számíthatnak egy Bizottságon kívüli európai nővérre, aki képes a Bizottságtól független értékelést adni a nemzeti költségvetési tervezetekről, és a Bizottság azután ennek alapján ad (politikai) véleményt”.

Az „öt elnök jelentése” ezenkívül azt szorgalmazta, hogy az EKT „feleljen meg a függetlenség ugyanazon szintjének”, mint a nemzeti független költségvetési intézmények, a 473/2013/EU rendeletben meghatározottak szerint.

Az EKT-határozat 4. cikke értelmében a Tanács tagjai függetlenül járnak el. Az EKT függetlenségét azonban a gyenge jogi szabályozás és a szűkös források korlátozzák⁴⁵:

1. az igazgatóság elnökét és négy tagját a Bizottság nevezi ki. Megbízatásuk részidős, rövid (három évre szól), egy alkalommal megújítható, és a tisztségükből való eltávolítás sincs szabályozva (például hogy ez csak alkalmatlanság vagy súlyos kötelességszegés esetén legyen lehetséges);
2. mivel az EKT-re vonatkozó szabályokat a Bizottság határozatban állapította meg, a Bizottság módosíthatja is azokat;
3. az EKT pénzügyileg nem független, mivel nincsen saját költségvetése és nem rendelkezik szabadon humán erőforrásaival. Költségvetése a Bizottság alelnöki kabinetjének „Euró és szociális párbeszéd” költségvetése alá tartozik, és fedezi (szaktanácsadói jogállású) tagjainak illetményét, valamint hivatalos útjaik költségeit. Az EKT titkársága a Bizottság Főtitkárságának egyik egysége. Ennek megfelelően a költségeit (hivatalos utak, szakértők meghívása, munkaértekezletek szervezése) a Főtitkárság működési költségvetése fedezi;
4. Az EKT a Bizottság Főtitkársága alá tartozik, annak épületében vannak a helyiségei, és honlapjának is a Bizottság ad otthont.

A fentebb említett tényezők – amint arra az EKB is rámutatott – gyenge intézményi hátteret eredményeznek: „az, hogy az Európai Költségvetési Tanácsot egy bizottsági határozat alapján a Bizottság szervezeti keretein belül hozták létre, nincs összhangban a hasonló nemzeti szintű intézményekre megállapított standardokkal”⁴⁶. Ugyanezt a kérdést az IMF is felvetette⁴⁷.

Továbbá míg az „öt elnök jelentése” kimondja, hogy az EKT „amikor szükségesnek ítéli, bocsásson ki véleményeket”, addig az EKT határozata csak az éves jelentés közzétételét említi. Azt a lehetőséget nem említi kifejezetten, hogy az EKT valós idejű értékeléseket vagy nyilvános véleményt tegyen közzé, amit amúgy is gátolnak korlátozott erőforrásai.

A gyakorlatban az EKT két típusú jelentést tesz közzé: 1) az euróövezet számára megfelelő költségvetési irányvonalról júniusban közzétett értékelés; 2) az év végén közzétett éves jelentés. Emellett az EKT a közelmúltban értékelést tett közzé az uniós költségvetési szabályokról⁴⁸.

A 2017-ben és 2018-ban kiadott négy jelentés értékelésünk szerint jó minőségű analízissel szolgál. Ezt a mintánkban szereplő tagállamokban felkeresett érdekelt felek, illetve a független költségvetési intézmények körében végzett felmérésünk is megerősítette. Ezen intézmények 87 %-a az EKT-jelentések elemzéseinek minőségét „jónak” értékelte, az csak a válaszadók 10 %-a szerint volt „átlagos”, 3 %-uk szerint pedig „gyenge”.

Az éves jelentésben az EKT értékeli az uniós költségvetési keret végrehajtását, és külön szakaszban javaslatokat is tesz a keret jövőbeli alakulására nézve. Az éves jelentések ugyan értékeléssel is szolgáltak a független költségvetési intézményekre vonatkozó egyes kiválasztott hatékonysági szempontokra nézve (például a „tartsd be vagy indokold meg” elv alkalmazásáról, vagy arról, hogy biztosítva van-e az információhoz való hozzáférésre vonatkozó joguk), de a javaslatokról szóló szakasz nem szólt arról, hogyan javítható független költségvetési intézmények helyzete.

Emellett az EKT-re vonatkozó határozat nem pontosítja, hogy az EKT javaslatai hogyan épüljenek be a Bizottság belső döntéshozatali eljárásába. A Bizottság indoklás nélkül is figyelmen kívül hagyhatja az EKT javaslatait, mivel – ellentétben az „öt elnök jelentésében” javasoltakkal – nem köti a „tartsd be vagy indokold meg” elv. Erre a kérdésre az EKB⁴⁹ és az európai ombudsman egyaránt felhívta a figyelmet⁵⁰.

Az európai ombudsmannak adott válaszában az Európai Bizottság alelnöke kifejtette, hogy az EKT és a nemzeti független költségvetési intézmények között nem lehet szigorú párhuzamot vonni. Az utóbbiak ellenőrző szervek, feladatuk annak nyomon követése, hogy az adott nemzeti szakpolitika megfelel-e a költségvetési szabályoknak. Az EKT nem követi nyomon az uniós költségvetést és annak végrehajtását, hanem a Bizottság független tanácsadó testületeként működik. Az Európai Bizottság alelnöke ezért érvelt úgy, hogy a „tartsd be vagy indokold meg” elv ebben az összefüggésben nem alkalmazható.

Az elemzés minősége és az EKT által kifejtett bírálat azt jelzi, hogy az EKT képes független véleményt alkotni annak ellenére, hogy a Bizottság részét képezi. Ezt a függetlenségét azonban kizárólag jelenlegi tagjai, nem pedig az intézményi felépítés szavatolja. Felmérésünk rámutatott, hogy a független költségvetési intézmények vegyesen ítélték meg az EKT függetlenségét: 53 %-uk vélte úgy, hogy az EKT „függetlensége korlátozott”, míg 47 %-uk szerint a testület „teljesen független”.

A Bizottságnak eddig csak korlátozott bizonyossága van arról, hogy a nemzeti költségvetési kereteket megfelelően hajtják végre és alkalmazzák

A tagállamok költségvetési kereteire vonatkozó eredeti előírásokat nem rendelet, hanem irányelv formájában határozták meg. Ebből adódóan az előírások végrehajtása hosszabb időt vesz igénybe, és a tagállamok mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a végrehajtás mikéntjére nézve.

A Bizottság azonban a „Public Finances in EMU 2011” (Államháztartások a gazdasági és monetáris unióban, 2011) című, 2012-ben közzétett⁵¹ jelentésében leszögezte, hogy azért esett a választás az irányelvre, mert „így könnyebb egyensúlyt teremteni az eltérő tagállami előírások között”.

Értékeltük, hogy:

1. a Bizottság időben tudott-e következtetéseket levonni arról, hogy a nemzeti jogszabályok megfelelnek-e az uniós előírásoknak;
2. a Bizottság értékelése érdemi felismerésekkel szolgált-e a nemzeti költségvetési keretek végrehajtását és alkalmazását illetően.

Későn születtek meg a következtetések a nemzeti jogszabályok uniós előírásoknak való megfeleléséről, ám ennek egyes okai kívül esnek a Bizottság hatáskörén

A 2011/85/EU irányelv átültetésének a határideje 2013. december 31. volt. A tagállamoknak értesíteniük kellett a Bizottságot nemzeti végrehajtási intézkedéseikről. A tagállamok 323 nemzeti végrehajtási intézkedést hoztak, de közülük csak 67 (20 %) került időben bejelentésre (lásd: 4. ábra). A tagállamoknak egyébként nem csupán a 2011/85/EU irányelv előírásait, hanem egyazon időben az 473/2013/EU rendeletből és a költségvetési paktumból eredő előírásokat is be kellett építeniük a nemzeti jogba.

Forrás: Európai Számvevőszék.

Mivel nem minden tagállam ültette át határidőre a 2011/85/EU irányelvet, röviddel ezután a Bizottság 17 kötelezettségszegési eljárást indított a nemzeti végrehajtási intézkedések be nem jelentése miatt. A 2. táblázat tanúsága szerint ezen ügyek többségét (14) 1 éven belül lezárták, ezt tekinti a Bizottság referenciaértéknek⁵². Mivel Szlovéniában és Csehországban sokáig tart az átültetési eljárás, ezek az országok 2018-ra, illetve 2019-re még csak a 2011/85/EU irányelv átültetésével készültek el. Ez a jogsértési eljárások által érintett mind a 17 tagállam esetében elkerülhetetlenül késleltette a megfelelésértékelési eljárás megkezdését.

A Bizottság nem teljesítette saját referenciaidőszakán belül⁵³ az átültetés ellenőrzését és a megfelelés ellenőrzését magukban foglaló megfelelésértékeléseket, és csak részben teljesítette a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság 2014 és 2017 közötti időszakra vonatkozó éves irányítási terveiben meghatározott teljesítménycélokat.

Átültetési és megfelelési ellenőrzéseinek eredményeképpen 2016 augusztusában a Bizottság 11 tagállam esetében, 2017 áprilisában további hét tagállam, majd 2019 júliusában újabb hét tagállam esetében kezdte meg EU Pilot eljárások alkalmazását. Ez egy első lépés volt az átültetési problémák megoldására és így arra, hogy lehetőség szerint elkerüljék a hivatalos kötelezettségszegési eljárás megindítását. A fennmaradó három tagállam esetében 2019 szeptemberéig a Bizottság még nem döntött arról, hogy indítson-e EU Pilot eljárásokat.

Az EU Pilot eljárások (lásd: 3. táblázat) sorrendiségét nem egy végrehajtási terv, hanem operatív megfontolások vezérelték, vagyis az első hullámban az, hogy a tagállamok készen álltak-e a Bizottsággal angolul EU Pilot párbeszédeket folytatni, a második és a harmadik hullámban pedig a Bizottság belső felkészültségének szintje. Ennek következtében egyes, magas államháztartási hiánnyal bíró euróövezeti tagállamok – vagyis azok, amelyek esetében fontosabb a stabil költségvetési helyzet elérése – értékelése nem minősült elsődleges fontosságúnak (lásd: 5. ábra).

2014-ben (amikorra a tagállamoknak a nemzeti jogba történő átültetést le kellett volna zárniuk) azon hét euróövezeti tagállam GDP-je, amelyek esetében a Bizottság 2019-ben megkezdte az EU Pilot eljárást (lásd: 5. ábra, harmadik oszlop), az euróövezet GDP-je 77 %-ának felelt meg (ami az összes uniós tagállam mínusz az Egyesült Királyság GDP-jének 66 %-ával, illetve az összes uniós tagállam GDP-jének 56 %-ával egyenlő), míg ugyanezen tagállamok államadóssága az euróövezet államadósságának 77 %-át tette ki (ami az összes uniós tagállam mínusz az Egyesült Királyság összesített államadósságának 72 %-ával, illetve az összes uniós tagállam összesített államadósságának 60 %-ával egyenlő).

Forrás: Európai Számvevőszék.

Az első, illetve második hullám keretében eddig megkezdett 18 EU Pilot eljárást meglehetős késéssel zárták le; átlagos időtartamuk hosszabb volt 65 hétnél, ami jóval meghaladja a Bizottság 20 hetes referenciaértékét. A 18 esetből 3-nál különösen nagy (közel egy éves vagy annál is hosszabb) megszakításokat észleltünk a kommunikáció terén, amíg a Bizottság arra várt, hogy a tagállamok végrehajtsák az előírt intézkedéseket. Ezt a három eljárást végül megkezdésük után két éven belül zárták le. Közülük egy esetben a Bizottság elutasította a tagállam (Belgium) válaszait. A Bizottság összesen tizenegy tagállami EU Pilot eljárást zárt le pozitív megfelelésértékeléssel. Hét másik esetben a Bizottság elutasította a tagállami válaszokat. 2019 szeptemberéig e hét esetből négyet zártak le. A többi tagállammal a Bizottság folytatja az informális egyeztetéseket (lásd: 3. táblázat), kötelezettségszegési eljárást azonban egyelőre nem indított⁵⁴.

* 2019. szeptember 30-ig számított időtartam.

Forrás: Európai Számvevőszék.

A Bizottságnak 17 kötelezettségszegési eljárást kellett indítania „bejelentés elmulasztása” miatt (lásd: 73. bekezdés), a tagállamoknak pedig a Bizottság által a 2015 és 2019 közötti időszakban végzett megfelelési ellenőrzések eredményeként további 102 nemzeti végrehajtási intézkedést kellett bevezetniük (lásd: 4. ábra). Ez – visszatekintve – arra enged következtetni, hogy a Bizottság alulbecsülte a 2011/85/EU irányelv átültetése során a tagállamok előtt álló kihívásokat, és nem tett proaktív lépéseket annak érdekében, hogy időben segítse őket ebben. Annak érdekében, hogy a tagállamok megfelelően tudják alkalmazni az uniós jogot, a Bizottság a szakpolitikai ciklus különböző szakaszaiban gyakran alkalmaz egy sor „megfelelést támogató eszközt”⁵⁵. Ezt azonban a 2011/85/EU irányelv esetében csak kismértékben tette meg.

A nemzeti költségvetési keretekre nézve a Bizottság adott iránymutatást a tagállamoknak: az uniós EU Pilot eljárások során folytatott eszmecseréken kívül sor került többnyire informális eszmecserékre is (pl. e-mailek, telefonhívások vagy kétoldalú találkozók formájában), például a 2011/85/EU irányelvet átültető tagállami jogszabálytervezetek felülvizsgálatát illetően. Ezt mind az általunk felkeresett érdekelt felek, mind a független költségvetési intézmények körében végzett felmérésünk megerősítette (lásd: 6. ábra). Megjegyzendő, hogy a Bizottság kevesebb támogatást és iránymutatást nyújtott a nemzeti költségvetési keretek eredményes alkalmazásának biztosítása, mint a tagállamok uniós követelményeknek való megfelelése érdekében.

Forrás: az Európai Számvevőszék felmérése.

Az eddigi bizottsági értékelések informatív értéke alacsony, vagy az időszerűség, vagy meghatalmazással kapcsolatos mérlegelések miatt

Megvizsgáltuk a Bizottság 2011/85/EU irányelv, SKKSZ és 473/2013/EU rendelet értelmében végzett értékeléseit.

A 2011/85/EU irányelv alkalmazásának értékelése

Az átültetésre irányuló tagállami intézkedések megfelelésének értékelése után a Bizottságnak nyomon kell követnie és értékelnie kell a 2011/85/EU irányelv alkalmazását is.

A Bizottság még nem kezdte meg a 2011/85/EU irányelv alkalmazásának strukturált és szisztematikus értékelését. Tervei szerint⁵⁶ ezt akkor végzi majd el, mihelyt lezárta annak értékelését, hogy a tagállamok hogyan ültették át nemzeti jogrendszerükbe a 2011/85/EU irányelv előírásait (lásd: 3. táblázat).

2019 októberéig a Bizottság még nem léptetett életbe olyan stratégiát, amely meghatározná a tagállamok számára a módszertant, kritériumokat, mérföldköveket és eredményeket a 2011/85/EU irányelv alkalmazásának megfelelő és kellő időben történő nyomon követése érdekében.

Előfordul, hogy egyes tagállamok ugyan végrehajtják a 2011/85/EU irányelvet, mégsem mutatnak az SNP előírásainak megfelelő javulást költségvetési teljesítményükben (ilyen például Olaszország és Spanyolország esete). A Bizottság azonban még nem végzett – nyomonkövetési hatáskörét⁵⁷ gyakorolva – olyan értékelést, amely a nemzeti költségvetési keretek fő elemeinek operatív teljesítményére összpontosított volna. Ilyen megközelítést alkalmaz például az IMF a fiskális átláthatósági értékelésében.

Alternatív megoldásként alkalmazhatja a Bizottság a közkiadási és pénzügyi elszámoltathatósági (PEFA) módszertant is. A PEFA módszertant a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatóságán (DG DEVCO) keresztül maga a Bizottság dolgozta ki, az IMF-fel és a Világbankkal közösen. Ezért házon belül rendelkezésre állnak a PEFA-értékelések elvégzéséhez szükséges ismeretek.

A megfelelés és az alkalmazás értékelése mellett a 2011/85/EU irányelv azt is előírta a Bizottság számára, hogy 2018. december közepéig végezzen el egy alkalmassági felülvizsgálatot.

Az alkalmassági felülvizsgálat elvégzésének előírása a Bizottság eredeti javaslatában kifejezetten nem szerepelt, a jogalkotási folyamat során utólag került be. Továbbá annak ellenére, hogy a középtávú költségvetési keretek a nemzeti költségvetési keretek és a 2011/85/EU irányelv központi elemét képezik, nem egyértelmű, hogy az alkalmassági felülvizsgálat kiterjed rájuk. Nyugtázzuk ugyanakkor a Bizottság azon szándékát, hogy a felülvizsgálat a középtávú költségvetési keretekre is kiterjedjen.

A 2018. decemberi határidő ellenére a Bizottság 2019 októberéig még nem tette közzé a 2011/85/EU irányelv alkalmassági felülvizsgálatát.

Egy közgazdasági tanulmány alapján azonban a Bizottság 2019 januárjában arra a következtetésre jutott, hogy „az elmúlt években az uniós szinten előterjesztett jogalkotási kezdeményezéseket követően a szigorúbb nemzeti költségvetési keretek létrehozásának köszönhetően erősödött az uniós költségvetési szabályokra vonatkozó nemzeti felelősségvállalás”⁵⁸. A vizsgálat olyan ökonometriai bizonyítékokat vizsgált, amelyek arra utaltak, hogy kapcsolat áll fenn egyfelől a középtávú költségvetési keret minősége (ezt a MTBF-index méri, lásd: 04. bekezdés), másfelől a ciklikusan kiigazított elsődleges egyenleg között. Ezt az erős kapcsolatot a vizsgálat úgy értelmezi, mint a nemzeti felelősségvállalásnak a költségvetési fegyelemre gyakorolt pozitív hatását.

Az MTBF-index 11 kritérium alapján értékeli a nemzeti költségvetési keretek minőségét (lásd: 4. táblázat). A 2011/85/EU irányelv egyik előírására nem vonatkozik egy kritérium sem, míg az alkalmazott kritériumok közül hat nem felel meg az irányelv egyik előírásának sem, viszont megfelel más, a Bizottság által kívánatosnak tartott jellemzőknek.

Megjegyzés: ✘: nem szerepel.

Forrás: Európai Számvevőszék.

Ez az – egyébként értékes – elemzés azonban nem tekinthető a 2011/85/EU irányelv alkalmassági felülvizsgálatának a középtávú költségvetési keretekre vonatkozó előírásokra nézve, a következő okokból:

• az elemzésben használt MTBF-index a költségvetési irányítási adatbázison (lásd: 04. bekezdés) alapul, amelynek információi elsősorban a nemzeti hatóságoktól származnak, nem pedig a Bizottságnak a nemzeti költségvetési keretek működéséről készített önálló értékeléséből;
• az index és a 2011/85/EU irányelv előírásainak pontozásához használt kritériumok csak részben fedik egymást (lásd 91. bekezdés);
• ha az MTBF-indexben javulás látható, az adódhat egyszerűen egy költségvetési reform elfogadásából, még akkor is, ha az még nem lépett életbe, mivel lehetséges, hogy az index csak a reform kialakításának megfelelését, nem a reform tényleges életbe lépését tükrözi (lásd: 4. háttérmagyarázat);
• az MTBF-index a 2006 és 2015 közötti időszakot öleli fel. 2015 azonban megelőzi az EU Pilot eljárások kezdetét, vagyis az index ekkor még nem tükrözhette sem a 2011/85/EU irányelv átültetésére, sem az annak alkalmazására vonatkozó bizottsági értékelést;
• az MTBF-index az euróövezeti tagállamok tekintetében 2011-re vagy a korábbi évekre nézve jelez javulást (növekvő pontszám), kivéve Franciaországot, Németországot és Finnországot (ezeknél rendre 2012-ben, 2013-ban, illetve 2015-ben volt tapasztalható enyhe növekedés), valamint Luxemburgot (itt 2014-ben jelentkezett javulás). A 2011-ben és az azt megelőző években bekövetkezett javulások azonban nem tükrözhetik a 2011/85/EU irányelv hatását, hiszen az csak 2011. december 13-jén lépett hatályba. Szintén javulás mutatkozott a pénzügyi támogatási programban részt vevő tagállamokban (Ciprus, Görögország, Írország, Lettország, Spanyolország és Portugália), valamint egy az euróövezethez való csatlakozás folyamatában lévő tagállamban (Litvánia). A Bizottság elemzése azonban – noha elismeri a pénzügyi támogatási programok szerepét – nem különíti el, hogy a hatások mennyiben tulajdoníthatóak a 2011/85/EU irányelvnek, a pénzügyi támogatási program szerinti kötelezettségeknek, illetve az euróövezeti csatlakozásra való tagállami törekvésnek.

A költségvetési paktum értékelése

Az SKKSZ értelmében a Bizottságnak „kellő időben” jelentést kell benyújtania, amelyben értékeli a tagállamok által elfogadott nemzeti rendelkezések költségvetési paktumnak való megfelelését (lásd: 06. bekezdés). A tagállamok által szolgáltatott információk alapján a Bizottság 2017. február 22-én tette közzé jelentését⁵⁹. A Bizottság – megbízatásával összhangban – a nemzeti rendelkezések jogi megfelelésére összpontosít értékelésében. A költségvetési paktumot átültető új nemzeti szabályok eredményes alkalmazásának értékelésére a Bizottság nem kapott megbízatást.

A jelentésből levonható legfontosabb következtetések a következők:

• valamennyi tagállam bevezetett kötelező költségvetési egyensúlyi szabályt, bár alkotmányos szinten ezt csak néhányuk tette;
• a tagállamok eltérő módon határozzák meg azt, hogy milyen kivételes körülmények teszik lehetővé a középtávú költségvetési célkitűzésüktől való átmeneti eltérést;
• a tagállamok eltérnek egymástól mind arra nézve, hogy milyen mértékben automatikus a korrekciós mechanizmus, mind az előírt korrekciós intézkedés hatályát tekintve;
• valamennyi tagállamban elfogadtak független költségvetési intézmények létrehozására vonatkozó jogi rendelkezéseket, noha néhányuk esetében a Bizottság aggályosnak ítélte függetlenségük biztosítékait;
• számos tagállam még nem vette fel jogi keretrendszerébe a „tartsd be vagy indokold meg” elvet (vagyis hogy a kormányoknak meg kell indokolniuk, ha nem felelnek meg az független költségvetési intézmény értékeléseinek), de kötelezettséget vállaltak annak megfelelő alkalmazására.

A Bizottság összességében pozitív értékelést adott, bár a költségvetési paktum átültetése lassú és hiányos volt. A 16 tagállam megfeleléséről adott pozitív bizottsági értékelés valójában a vállalt kötelezettségek tényleges végrehajtásától függött. Amint azonban arra az EKB rámutatott⁶⁰, a kötelezettségvállalások „nem helyettesítik a jogi rendelkezéseket, mivel az előbbiek jogilag nem érvényesíthetőek”. A Bizottság értékelése ilyen értelemben tehát nem volt teljes körű, és azzal, hogy kötelezettségvállalásokat is elfogadott, gyengítette az előírásokat.

A 473/2013/EU rendelet végrehajtásának értékelése

A Bizottság 2014 novemberében végezte el a 473/2013/EU rendelet alkalmazásának első értékelését, amikor a „hatos csomag” és a „kettes csomag” jogalkotási aktusok kapcsán felülvizsgálatot végzett a gazdasági irányításra nézve. Az értékelés alapján azonban nem lehetett következtetéseket levonni, mivel túl hamar követte a 473/2013/EU rendelet hatálybalépését. A következő értékelés 2019 végére várható.

A Bizottság az európai szemeszter⁶¹ keretében is figyelemmel kíséri a nemzeti költségvetési keretekre vonatkozó nemzeti jogszabályoknak és azok alkalmazásának alakulását, habár csak korlátozott mértékben: azt értékeli, hogy a tagállamok költségvetési helyzete közelít-e a középtávú költségvetési céljukhoz (lásd: 46. bekezdés), de a mögöttes nemzeti költségvetési keretek működéséről nem ad részletes értékelést. A 7. ábra további részletekkel szolgál a különböző lépésekről.

Forrás: Európai Számvevőszék.

Következtetések és ajánlások

Megvizsgáltuk, hogy a Bizottságnak az uniós tagállamok költségvetési keretének erősítésére hozott intézkedései elérték-e a kívánt eredményeket. Megállapítjuk, hogy a Bizottság – azáltal, hogy javaslatot tett a már elfogadott 2011/85/EU irányelvre és 437/2013/EU rendeletre, valamint a 2017. évi irányelvtervezetre, amelynek esetében a jogalkotási eljárás még folyamatban van – hozzájárult a nemzeti költségvetési keretek javításának előmozdításához (17. bekezdés).

A Bizottság azt azonban nem pontosította, hogy abban az esetben, ha mind a Bizottság, mind a nemzeti független költségvetési intézmények értékelik az uniós szabályoknak való megfelelést, hogyan fogja a minimálisra csökkenteni annak lehetőségét, hogy e megfelelést a Bizottság, illetve a független költségvetési intézmények eltérően értékelik.

Voltak rá példák, hogy a Bizottság és egy független költségvetési intézmény eltérő következtetésekre jutott. Ennek egyik oka, hogy a megfelelés értékelésekor a Bizottság teljesen kihasználja az uniós jog által biztosított mérlegelési jogkörét, illetve e jogkör értelmezésére kapott felhatalmazását. Különösen igaz ez azokra a „kivételes körülményekre”, amelyeket indokolásként fogadtak el arra, hogy a középtávú költségvetési célkitűzésüket még el nem ért tagállamok lazíthassák kiigazítási előírásaikat (45–55. bekezdés).

Annak érdekében, hogy a független költségvetési intézmények eredményesen betölthessék szerepüket, illetve hogy a minimálisra csökkenjen annak lehetősége, hogy az uniós szabályoknak való megfelelést a Bizottság, illetve ezen intézmények eltérően értékelik, a Bizottság mélyítse el a független költségvetési intézményekkel folytatott együttműködését.

Határidő: 2020-tól kezdődően.

A középtávú költségvetési keretekre és a független költségvetési intézményekre vonatkozó uniós jogi keret több előírása elmarad az IMF és az OECD által meghatározott nemzetközi standardoktól és bevált gyakorlattól, gyakran azokkal a nézetekkel ellentétben is, amelyeket maga a Bizottság fejtett ki közgazdasági cikkekben. A 2017. évi irányelvtervezet – jóváhagyása esetén – csak részben orvosolná ezeket a hiányosságokat (18–41. bekezdés).

A költségvetési keretek további erősítése érdekében a Bizottság vizsgálja felül a középtávú költségvetési keretekre és a független költségvetési intézményekre vonatkozó előírásokat, figyelembe véve a nemzetközi standardokat és a bevált gyakorlatokat is, továbbá tegyen javaslatokat a szükséges intézkedésekre azok hatókörének kibővítése és eredményességének javítása érdekében. A Bizottság alapozza ezt a jelentésünkben tett észrevételekre, az alkalmassági felülvizsgálat eredményeire, valamint a 2011/85/EU irányelv és a 473/2013/EU rendelet megfelelésére és alkalmazására vonatkozó értékelésére.

Határidő: a 2011/85/EU irányelvet és a 473/2013/EU rendeletet magában foglaló „hatos csomag” és „kettes csomag” bizottsági értékelésének közzétételétől számított egy éven belül.

Az Európai Költségvetési Tanács eredményességét korlátozza annak jelenlegi intézményi felépítése. Ezenkívül a „tartsd be vagy indokold meg” elv a Bizottságra nem vonatkozik (56–68. bekezdés).

Annak érdekében, hogy erősítse az uniós költségvetési szabályok végrehajtatását, illetve a Bizottságnak a nemzeti dimenzióra tekintettel végzett munkájára irányuló független értékelést, a Bizottság:

1. vizsgálja felül az Európai Költségvetési Tanács megbízatását és intézményi felépítését, és tegye közzé a bizottsági következtetéseket. Ezek tartalmazzanak indokolást abban az esetben, ha nem javasolnak módosításokat;
2. alkalmazza a „tartsd be vagy indokold meg” elvet, amelynek értelmében a Bizottságnak nyilvánosan meg kell indokolnia, amikor eltér az Európai Költségvetési Tanács értékelésétől.

Határidő: a 2011/85/EU irányelvet és a 473/2013/EU rendeletet magában foglaló „hatos csomag” és „kettes csomag” bizottsági értékelésének közzétételétől számított egy éven belül.

A Bizottság még nem fejezte be annak értékelését, hogy a nemzeti jogszabályok megfelelnek-e a 2011/85/EU irányelv előírásainak, amelyek között szerepelnek az átültetési és megfelelési ellenőrzések is (72–80. bekezdés).

Az uniós jogi keret (a 2011/85/EU irányelv és az 473/2013/EU rendelet) alkalmazására vonatkozó bizottsági értékelést vagy még nem végezték el, vagy azokra a végrehajtás túl korai szakaszában került sor ahhoz, hogy érdemi értékelés születhessen (84–92. és 96. bekezdés).

A Bizottság a nemzeti költségvetési keretekkel kapcsolatos fejleményeket jelenleg többek között a költségvetési irányítási adatbázis alapján követi nyomon. Ebbe elsősorban a tagállamok juttatnak információkat, sokkal inkább az intézményi felépítésre, mint a tényleges működésre nézve (92. bekezdés).

Annak értékelése érdekében, hogy a jogi aktusokban (2011/85/EU irányelv és 473/2013 rendelet) meghatározott célkitűzések megvalósultak-e, és tekintettel arra, hogy ezek elfogadása óta nyolc, illetve hat év telt el, a Bizottság:

1. további késlekedés nélkül véglegesítse a megfelelésértékelést;
2. a lehető leghamarabb végezze el és tegye közzé a 2011/85/EU irányelv átfogó alkalmassági felülvizsgálatát;
3. vizsgálja felül a költségvetési irányítási adatbázis kérdőíveit vagy határozzon meg egy másik megfelelő eszközt ahhoz, hogy rendszeresen átfogó tájékoztatást kapjon a nemzeti költségvetési keretek tényleges működéséről;
4. kísérje rendszeresen figyelemmel a nemzeti költségvetési keretek működését, olyan strukturált módszertan révén, amely a nemzeti költségvetési keretek fő elemeinek operatív teljesítményére összpontosít. A Bizottság kövessen nyomon minden feltárt jelentős hiányosságot.

Határidő: a): 2020 közepe, b): 2019 vége, c): 2020 vége, (d): 2021-tól kezdődően.

A jelentést 2019. október 15-i luxembourgi ülésén fogadta el az Alex Brenninkmeijer számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara.

a Számvevőszék nevében

Klaus-Heiner Lehne
elnök

Mellékletek

I. melléklet A vonatkozó jogalap és a releváns kiadványok kronológiája

Forrás: Európai Számvevőszék.

II. melléklet A Bizottság véleménye a középtávú költségvetési keretről

i. Közös eljárás a középtávú költségvetési keret és az éves költségvetés elkészítésére, teljes mértékben integrált dokumentáció

A Bizottság már 2011-ben elismerte azt a problémát, hogy bár a stabilitási és konvergenciaprogramok bemutatása már többéves távlatból történik, ezek a szakpolitikai dokumentumok továbbra is kevéssé befolyásolják a költségvetési stratégiák megvitatását övező országos szintű vitákat, annak ellenére is, hogy a tagállamoknak a költségvetésüket elvileg a stabilitási és konvergenciaprogramokban tett kötelezettségvállalásaiknak megfelelően kell elkészíteniük⁶². A 2011/85/EU irányelv végrehajtásáról szóló, 2012. évi időközi eredményjelentésében a Bizottság úgy említette a középtávú költségvetési keretnek az éves költségvetési ciklusba történő integrációját, illetve a dokumentáció teljes mértékű integrációját, mint „gondosan szem előtt tartandó”, fontos tényezőket⁶³

ii. A kiadások előretekintő kontrolljai, amelyek biztosítják a középtávú terveknek való megfelelést

Az átvitelre vonatkozó szabályokat illetően a Bizottság rámutatott arra, hogy korlátokat kell szabni a következő költségvetési év(ek)re átvihető el nem költött előirányzatoknak, mert ellenkező esetben „a szabályok valamelyest csökkenthetik a keretrendszer szigorúságát és prediktív erejét”⁶⁴. A Bizottság továbbá a többéves keret szükséges jellemzőjének tekinti a megfelelő rendkívüli tartalékok és a kapcsolódó hozzáférési szabályok meghatározását⁶⁵.

iii. Elszámoltathatósági mechanizmus⁶⁶.

Észrevételeztük azt is, hogy a többéves költségvetés végrehajtásának nyomon követésére vonatkozó rendelkezések hiánya nincs összhangban a középtávú költségvetési keretekre vonatkozó fő előírásokról megfogalmazott bizottsági állásponttal. 2006 óta a Bizottság által az MTBF-index kiszámítására használt módszertan szerint a „többéves költségvetési célértékek nyomon követése és betartatása” a tagállami középtávú költségvetési keretek minőségének értékelésénél figyelembe vett öt dimenzió egyike⁶⁷. Ezenkívül a Bizottság már 2007-ben elismerte, hogy a nyomon követés hiánya számos tagállamot jellemző hiányosság⁶⁸. Ezen túlmenően a Bizottság 2010-ben megismételte, hogy a tervezett költségvetési pályától való eltérések elemzése, valamint a nyomonkövetési és korrekciós mechanizmusok kulcsfontosságú elemei a középtávú költségvetési keretek kidolgozásának⁶⁹.

III. melléklet A független költségvetési intézmények (IFI) heterogenitása

* TME: Teljes munkaidős egyenérték.

Forrás: Európai Számvevőszék, a Bizottság adatai alapján.

IV. melléklet A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának és a költségvetési paktumnak a költségvetési szabályai

Betűszavak és rövidítések

CSR: Országspecifikus ajánlás

DG ECFIN: Az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága

ECOFIN Tanács: Gazdasági és Pénzügyi Tanács

EKB: Európai Központi Bank

EKT: Európai Költségvetési Tanács

EUMSZ: Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

GDP: Bruttó hazai termék

IFI: Független költségvetési intézmény

IMF: Nemzetközi Valutaalap

MTBF: Középtávú költségvetési keret

MTO: Középtávú költségvetési cél

OECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet

PEFA: Közkiadások és pénzügyi elszámoltathatóság

SKKSZ: A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés

SNP: Stabilitási és Növekedési Paktum

Tanács: Az EU Tanácsa

Glosszárium

A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés: 2012-ben elfogadott kormányközi szerződés, amely a költségvetési fegyelem javítását és a szerződő felek körében történő gazdaságpolitikai koordináció előmozdítását, valamint az euróövezet irányításának javítását célzó szabályokat határoz meg.

A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás (MIP): Ezen eljárás célja azon potenciálisan káros makrogazdasági egyensúlyhiányok azonosítása, megelőzése és kezelése, amelyek hátrányosan érinthetik a tagállamok, az euróövezet vagy az Unió egészének gazdasági stabilitását.

A Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ága: A Bizottság ajánlása alapján a Tanács által egy olyan uniós tagállammal szemben indított túlzotthiány-eljárás, amelynek költségvetési hiánya túllépi az uniós Stabilitási és Növekedési Paktumban előírt felső értéket. A több lépésből álló, adott esetben szankciókhoz vezető eljárás célja az adott tagállam ösztönzése arra, hogy tartsa korlátok között költségvetési hiányát, ennélfogva alapvető szerepet játszik a gazdasági és monetáris unió zökkenőmentes működésében.

A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ága: A prevenciós ág fő célkitűzése az 1466/97/EK tanácsi rendelet szerint annak biztosítása, hogy a tagállamok gyors ütemben konvergáljanak egy egyensúlyhoz közeli vagy pozitív költségvetési mérleg irányába, hogy ennek köszönhetően a maximum 3 %-os engedélyezett államháztartási hiány mellett meg tudjanak küzdeni a normál ciklikus fluktuációkkal.

A tagállami független költségvetési intézmények hálózata: 2015-ben létrehozott platform, amelynek célja a vélemények és a szakértelem cseréje, valamint az erőforrások összevonása. A platform nyitva áll az Unióban működő minden független költségvetési felügyeleti szerv előtt; az elnöki tisztet valamelyik IFI tölti be.

Alkalmazás: Uniós és nemzeti jogszabályok hatálybaléptetése.

Átültetés: Valamely uniós irányelvnek megfelelő nemzeti rendelkezések elfogadása, közzététele és hatálybaléptetése egy kitűzött határidőn belül.

Átültetési ellenőrzés: Annak értékelése, hogy a nemzeti végrehajtási intézkedések pontosak, illetve az irányelv rendelkezéseivel összeegyeztethetőek-e.

Automatikus korrekciós mechanizmus: A középtávú költségvetési célkitűzéstől vagy az ahhoz vezető korrekciós pályától való jelentős észlelt eltérések esetén automatikusan kiváltott korrekciós intézkedések végrehajtására vonatkozó kötelezettség.

Elsődleges egyenleg: A költségvetési egyenleg az államadósság kamatfizetései nélkül.

EU Pilot eljárás: Informális párbeszéd a Bizottság és valamely tagállam között az uniós jognak való esetleges meg nem felelésről a hivatalos kötelezettségszegési eljárás megkezdése előtt.

Európai Költségvetési Tanács (EKT): A Bizottság tanácsadó testülete, amely az uniós költségvetési szabályok végrehajtásának értékeléséért, a költségvetési keret módosítására tett javaslatokért és gazdasági értékelések elvégzéséért felelős.

Európai szemeszter: Az uniós tagállamok gazdaságpolitikái összehangolásának és az előrehaladás – különösen a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott költségvetési politikák – nyomon követésének keretet biztosító éves ciklus.

Független költségvetési intézmény (IFI): A rendezett költségvetési politikát és a fenntartható államháztartást előmozdító, változatos feladatokat ellátó állami szerv, amely többek között makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseket és költségvetési megfelelésértékeléseket készít.

Független költségvetési intézmények európai hálózata: Tagállami független költségvetési intézmények és az Európai Költségvetési Tanács által 2013-ban létrehozott, a Bizottság által elnökölt, bizottsági támogatást élvező csoport.

Gazdaságpolitikai Bizottság (EPC): Az Ecofin Tanács és a Bizottság tanácsadó szerve, amely igyekszik elősegíteni a gazdaságpolitikai konszenzust (beleértve a foglalkoztatást és a növekedést) és az államháztartás fenntarthatóságát.

Hatos csomag: A 2011 novemberében elfogadott hat jogalkotási intézkedésből álló uniós gazdasági irányítási csomag (öt rendelet és a 2011/85/EU irányelv).

Kettes csomag: 2013 májusában elfogadott, az euróövezet gazdasági kormányzásának megerősítését célzó uniós csomag, amely két jogalkotási intézkedésből áll (472. és 473. rendelet).

Kiadási szabály: Hosszú távú korlátozás az abszolút értéken vett kiadásokra vagy a kiadások növekedési ütemére nézve.

Költségvetési egyensúlyi szabály: A központi költségvetés egyenlege legyen egyensúlyban vagy mutasson többletet. Mind a Stabilitási és Növekedési Paktum, mind a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés akkor tekinti teljesültnek ezt a szabályt, ha az államháztartás éves strukturális egyenlege elérte a középtávú költségvetési célt.

Költségvetési irányítási adatbázis: Bizottsági eszköz, amely információkat tartalmaz a tagállamok költségvetési irányítási keretének olyan főbb elemeiről, mint a nemzeti költségvetési szabályok, a független költségvetési intézmények és a középtávú költségvetési keretek.

Költségvetési paktum: A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló kormányközi szerződést aláíró 25 szerződő fél közül 22 fél által megkötött megállapodás, melynek célja a költségvetési fegyelem megerősítése.

Költségvetési szabály: A költségvetési politikára vonatkozó állandó megszorítás, amelyet gyakran a költségvetési teljesítménymutatóra vonatkozó számszerű plafonként vagy célértékként fejeznek ki, a bruttó hazai termék arányában.

Költségvetési teljesítmény: A költségvetési fegyelem fenntartása a makrogazdasági stabilitás és a fenntartható növekedés előmozdítása érdekében.

Költségvetésiterv-javaslat: Az euróövezet kormányai által a Bizottságnak évente kötelezően benyújtott dokumentum, amely a költségvetési politikák összehangolásának alapjául szolgál.

Középtávú költségvetési cél (MTO): A Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott országspecifikus költségvetési célérték, amely a legtöbb tagállam esetében a bruttó hazai termék -1 %-a, míg az euróövezeti tagállamok esetében ennél kissé szigorúbb, a bruttó hazai termék -0,5 %-a, kivéve, ha alacsony az adóssághányaduk.

Középtávú költségvetési keret (MTBF): Olyan költségvetési szabályrendszer, amely az éves költségvetési naptáron túlra hosszabbítja meg a költségvetési politika időhorizontját.

Megfelelésértékelés: Valamely uniós irányelv nemzeti szintű átültetésének és megfelelő végrehajtásának értékelése.

Megfelelési ellenőrzés: Annak első ellenőrzése, hogy valamely irányelv összes szükséges rendelkezésére kiterjedtek-e a nemzeti végrehajtási intézkedések.

Nemzeti költségvetési keret: Azon intézkedések, eljárások, szabályok és intézmények, amelyek a költségvetési politikák alapját alkotják.

Potenciális kibocsátás: Elméleti fogalom: a kibocsátás (GDP) szintje egy adott pillanatban, stabil infláció mellett. Időbeli növekedése nem feltétlenül állandó. Sem a szintjét, sem növekedésének ütemét nem lehet közvetlenül mérni, csak megbecsülni.

Stabilitási és konvergenciaprogramok: A Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében a tagállamok kötelesek évente dokumentációt benyújtani a következő három évre vonatkozó költségvetési terveikről. A Bizottság és a pénzügyminiszterek arra használják fel a dokumentációt, hogy értékeljék, jó úton haladnak-e az országok a középtávú költségvetési céljuk elérése felé. Az euróövezet országai „stabilitási programot” nyújtanak be, míg azok a tagállamok, amelyek nem vezették be az eurót, „konvergenciaprogramokat” dolgoznak ki.

Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP): 1997-ben elfogadott szabályrendszer, amelynek célja a gazdasági és monetáris unió stabilitásának megőrzése annak biztosítása révén, hogy a tagállamok rendezett államháztartással rendelkezzenek, és összehangolják költségvetési politikájukat.

Strukturális egyenleg: A ciklikus hatásoktól, valamint az egyszeri és egyéb ideiglenes intézkedések hatásaitól megtisztított tényleges költségvetési egyenleg. A strukturális egyenleg a költségvetési egyenlegben jelentkező mögöttes tendenciákat tükrözi.

Az ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve megfelelési kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a piacszabályozás és versenyalapú gazdaság ellenőrzésére szakosodott, Alex Brenninkmeijer számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara végezte. Az ellenőrzést megbízása végéig (2019. július) Neven Mates számvevőszéki tag, ezt követően pedig Mihails Kozlovs számvevőszéki tag vezette Edite Dzalbe kabinetfőnök és Laura Graudina kabinetattasé, Marko Mrkalj kabinetattasé, Marion Colonerus ügyvezető, Stefano Sturaro feladatfelelős, valamint Giuseppe Diana, Efstathios Efstathiou és Maëlle Bourque számvevők támogatásával. Nyelvi támogatás: Michael Pyper.

Balról jobbra: Stefano Sturaro, Marion Colonerus, Mihails Kozlovs, Maëlle Bourque, Giuseppe Diana, Efstathios Efstathiou.

Végjegyzetek

¹ Európai Tanács (2010), Report by the Task Force to the European Council on strengthening economic governance in the EU (A munkacsoport jelentése az Európai Tanácsnak az Unió gazdasági irányításának megerősítéséről).

² Például: Debrun, X. and al. (2008), Tied to the mast? National fiscal rules in the European Union (Az árbochoz kötözve? Nemzeti költségvetési szabályok az Európai Unióban), Economic Policy 23/54, 299–362. o.

³ IMF (2013), Reassessing the role and modalities of fiscal policy in advanced economies (A költségvetési politika szerepének és módozatainak átértékelése a fejlett gazdaságokban), szakpolitikai dokumentum.

⁴ Lásd például: Európai Bizottság (2004), Report on public finances in EMU 2004 (2004. évi jelentés a GMU államháztartásairól).

⁵ Az EU Tanácsa (2005), Az ECOFIN Tanács 2005. március 22–23-i jelentése az Európai Tanácsnak a Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának javításáról.

⁶ Az EU Tanácsa (2009), A 2967. Gazdasági és Pénzügyi Tanács következtetései a költségvetési kilépési stratégiáról.

⁷ A Tanács 2011. november 8-i 2011/85/EU irányelve a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről (HL L 306., 2011.11.23., 41. o.) (a következőkben: „2011/85/EU irányelv”).

⁸ Európai Bizottság (2012), COM(2012) 342 final, A Bizottság közleménye a nemzeti költségvetési korrekciós mechanizmusok közös elveiről.

⁹ Debrun, X. és Kinda, T. (2014), Strengthening post-crisis fiscal credibility: Fiscal Councils on the rise — A new dataset (A költségvetési hitelesség erősítése a válság után: Nő a költségvetési tanácsok szerepe – Új adatkészlet), az IMF 14/58. sz. munkadokumentuma.

¹⁰ Beetsma, R. and al. (2018), The rise of independent fiscal institutions: recent trends and performance (A független költségvetési intézmények előretörése: legújabb tendenciák és teljesítmény), az IMF 18/68. sz. munkadokumentuma.

¹¹ Jonung, L. és Larch, M. (2006), Improving fiscal policy in the EU: the case for independent forecasts (Az Unió költségvetési politikájának javítása: miért kellenek független előrejelzések), Economic Policy 21/47, 492–534. o.
IMF (2013), Case studies of fiscal councils — functions and impact (Esettanulmányok költségvetési tanácsokról – funkcióik és hatásuk).

¹² Az Európai Parlament és a Tanács 2013. május 21-i 473/2013/EU rendelete a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről (HL L 140., 2013.5.17.) (a következőkben: „473/2013/EU rendelet”).

¹³ Európai Bizottság (2017), COM(2017) 824 final, Javaslat a tagállamok költségvetési felelősségének és középtávú költségvetési orientációjának erősítésére irányuló rendelkezések megállapításáról szóló tanácsi irányelvre, 3. o.

¹⁴ Gazdasági és Pénzügyi Bizottság (2019), A Gazdasági és Pénzügyi Bizottság további megállapításainak tervezete a költségvetési paktum átültetéséről, ecfin.cef.cpe (2019) 1812588.

¹⁵ A Bizottság 2015. október 21-i (EU) 2015/1937 határozata a független tanácsadó Európai Költségvetési Tanács létrehozásáról; A Bizottság 2016. február 12-i (EU) 2016/221 határozata a független tanácsadó Európai Költségvetési Tanács létrehozásáról szóló (EU) 2015/1937 határozat módosításáról.

¹⁶ Juncker, J.-C., Tusk, D., Dijsselbloem, J., Draghi, M. and Schulz, M. (2015), The Five Presidents’ report: Completing Europe's Economic and Monetary Union (Az öt elnök jelentése: az Európai Gazdasági és Monetáris Unió kiteljesítése).

¹⁷ Az Európai Számvevőszék 10/2016. sz., „Tovább kell javítani a túlzott hiány esetén követendő eljáráson, annak eredményes végrehajtása érdekében” című különjelentése (https://www.eca.europa.eu/hu/Pages/DocItem.aspx?did=36011).

¹⁸ Az Európai Számvevőszék 18/2018. sz., „Teljesül-e a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának fő célkitűzése?” című különjelentése. (https://www.eca.europa.eu/hu/Pages/DocItem.aspx?did=46430).

¹⁹ Az Európai Számvevőszék 03/2018. sz., „A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás ellenőrzése” című különjelentése (https://www.eca.europa.eu/hu/Pages/DocItem.aspx?did=44765).

²⁰ Ezeket az euróövezeti tagállamokat vagy azért választottuk ki, mert jelentős volt az adósságállományuk, vagy mert a költségvetési keretük jelentős javulást mutatott, vagy mert régóta működött bennük független költségvetési intézmény.

²¹ A 28 tagállam közül ötben két intézmény osztozik a független költségvetési intézmény feladatkörén.

²² Európai Bizottság (2012), Report on public finances in EMU 2011 (2011. évi jelentés a GMU államháztartásairól), 101. o.

²³ EKB (2018), CON/2018/25.

²⁴ Európai Bizottság (2017), C (2017) 1201 final, A Bizottság jelentése a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 8. cikke alapján, 3. o.

²⁵ EKB (2018), CON/2018/25.

²⁶ A jelenlegi költségvetési évet követő bármely év.

²⁷ IMF (2013), Cangiano, G. et al., Public Financial Management and its emerging architecture (Az államháztartási gazdálkodás és annak kialakuló architektúrája), 161. o.

²⁸ OECD (2004), The Legal Framework for Budget Systems (A költségvetési rendszerek jogi kerete), III.4. szövegdoboz; IMF (2010), Lienert, I. és Fainboim, I., Reforming Budget Systems Laws (A költségvetési rendszerekre vonatkozó jog reformja), 4. szövegdoboz és 12–13. o; IMF (2013), Cangiano, G. et al., Public Financial Management and its emerging architecture (Az államháztartási gazdálkodás és annak kialakuló architektúrája), 156. o.; IMF (2014), Fiscal transparency code (Fiskális átláthatósági kódex), 2.1.3., 2.3.1. és 2.3.2. alapelv; Világbank (2013), Beyond the annual budget. The global experience with medium term expenditure frameworks (Az éves költségvetésen túl: A középtávú kiadási keretekkel kapcsolatos globális tapasztalatok), 58–59. o.

²⁹ IMF (2014), Fiscal transparency code (Fiskális átláthatósági kódex), 2.1.3. alapelv.

³⁰ A potenciális kibocsátás elméleti fogalom: a kibocsátás (GDP) szintje egy adott pillanatban, stabil infláció mellett. Időbeli növekedése nem feltétlenül állandó. Sem a szintjét, sem növekedésének ütemét nem lehet közvetlenül mérni, csak megbecsülni.

³¹ Az IMF és az OECD a gazdasági és pénzügyi válság tanulságait levonva 2014-ben, illetve 2015-ben aktualizálta a jó költségvetési gazdálkodásra vonatkozó standardjait és bevált gyakorlatait. A Bizottság azonban a 2017. évi irányelvtervezetben nem vette figyelembe ezt az aktualizálást.

³² IMF (2013), The functions and impact of fiscal councils (A költségvetési tanácsok szerepe és hatása): „Ez a dokumentum adja az eddigi legátfogóbb áttekintést a költségvetési tanácsokra vonatkozóan”, és más dokumentumokból is merít, pl. az OECD 2012. évi alapelvtervezetéből és Kopits, G. (2011), Independent fiscal institutions: Developing good practices (Független költségvetési intézmények: A bevált gyakorlatok kidolgozása), c. tanulmányából, 35–52. o.

³³ Az OECD alapelveit már 2012-re kidolgozták, és 2014-ben fogadták el őket. Lásd: OECD (2014), Recommendation on Principles for IFIs (Ajánlás a független költségvetési intézmények alapelveire nézve).

³⁴ Európai Bizottság (2017), Jankovics, L. és Sherwood, M., Independent fiscal institutions in the EU Member States: The early years (Független költségvetési intézmények az uniós tagállamokban: Az első évek), 067. sz. vitadokumentum.

³⁵ Európai Bizottság (2004), Jonung, L. és Larch, M., Improving fiscal policy in the EU: the case for independent forecasts (Az uniós költségvetési politika javítása: miért van szükség független előrejelzésekre?).

³⁶ Túlzott optimizmusról, akkor beszélünk, ha a kibocsátás és a bevétel növekedését túlbecsülik, miközben alábecsülik a nem diszkrecionális kiadásokat.

³⁷ IMF (2007), Code of good practices on fiscal transparency (Fiskális átláthatóság: a bevált gyakorlatok kódexe), 4.3.4. alapelv.

³⁸ OECD (2014), Recommendation on Principles for IFIs (Ajánlás a független költségvetési intézmények alapelveire nézve), 3.3. alapelv.

³⁹ A tagállami független költségvetési intézmények hálózata (2016), Defining and enforcing minimum standards for IFIs (A független költségvetési intézményekre vonatkozó minimumstandardok meghatározása és betartatása).

⁴⁰ A tagállami független költségvetési intézmények hálózatának nyilatkozata (2018): válasz a tagállamok költségvetési felelősségének és középtávú költségvetési orientációjának erősítésére irányuló rendelkezések megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatra.

⁴¹ 2015-ben a Bizottság értelmező közleményt tett közzé arról, hogy milyen lehetőségei vannak a jogszabályok értelmezésére: „A stabilitási és növekedési paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása”, COM (2015) 12 final. Ezt később a 2015 novemberében elfogadott közös álláspont is tükrözte, amelyet a Tanács 2016 februárjában hagyott jóvá.

⁴² A középtávú költségvetési célhoz való gyors közelítés érdekében a Stabilitási és Növekedési Paktum referenciaértéke szerint a tagállamoknak évente a GDP 0,5 %-ának megfelelő ütemben kell módosítaniuk strukturális költségvetési pozícióikat.

⁴³ EKT (2018), 2018. évi éves jelentés, 42. o.

⁴⁴ Irish Fiscal Advisory Council (2016), Fiscal assessment report (Költségvetési értékelő jelentés), 67. o.

⁴⁵ Az EKT igazgatóságból és titkárságból áll (ez utóbbinak alkalmazottai a titkárságvezető és külön támogató személyzet, azaz jelenleg csak öt közgazdász és egy asszisztens).

⁴⁶ EKB (2015), Economic Bulletin, 7. szám, 5. szövegdoboz: The creation of a European Fiscal Board (Az Európai Költségvetési Tanács létrehozása).

⁴⁷ IMF (2016), 2016 Article IV consultation – euro-area policies (Az IMF alapokmányának IV. cikke alapján folytatott konzultáció 2016-ban – euróövezeti politikák), az IMF 16/219 sz. országjelentése, 20. o.

⁴⁸ Az EKT 2018 márciusában egy a dán költségvetési tanácsot támogató nyilatkozatot is közzétett.

⁴⁹ EKB (2015), Economic Bulletin, 7. szám, 5. szövegdoboz: The creation of a European Fiscal Board (Az Európai Költségvetési Tanács létrehozása).

⁵⁰ Európai ombudsman (2016): Az európai ombudsman levele az Európai Bizottság elnökének az Európai Költségvetési Tanács átláthatóságával kapcsolatban.

⁵¹ Európai Bizottság (2012), Report on public finances in EMU 2011 (2011. évi jelentés a GMU államháztartásairól), 101. o.

⁵² ECA (2018), Állapotfelmérés: Az uniós jog gyakorlati megvalósítása: az Európai Bizottság az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése szerinti felügyeleti feladatköre, 4. háttérmagyarázat.

⁵³ Az átültetési ellenőrzéseket az átültetés határidejétől vagy a nemzeti végrehajtó intézkedésekről történő értesítés időpontjától számított 6 hónapon belül, míg a megfelelési ellenőrzéseket a nemzeti átültető intézkedésekről történő értesítés időpontjától számított 16–24 hónapon belül kell lezárni.

⁵⁴ Ha egy EU Pilot eljárást már alkalmaztak egy adott ügyben, de már nem valószínű, hogy az időben meghozná a várt eredményeket, akkor a Bizottságnak hivatalos kötelezettségszegési eljárást kell indítania.

⁵⁵ „Megfelelést támogató eszközök” lehetnek: végrehajtási tervek, iránymutatások, magyarázó dokumentumok, hálózatok, szakértői csoportok, műhelyfoglalkozások, több kérdést napirendre tűző ülések, eredménytáblák.

⁵⁶ Az átültetés értékelése már magában foglalta az alkalmazás értékelésének néhány szempontját.

⁵⁷ Európai Bizottság (2012), Report on public finances in EMU 2011 (2011. évi jelentés a GMU államháztartásairól), 101. o.

⁵⁸ Európai Bizottság (2019), Report on public finances in EMU 2018 (2018. évi jelentés a GMU államháztartásairól), 138. o.

⁵⁹ Európai Bizottság (2017), C(2017) 1201 final, A Bizottság jelentése a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 8. cikke alapján.

⁶⁰ EKB (2017), Economic Bulletin, 4. szám, 8. szövegdoboz: The fiscal compact: the Commission’s review and the way forward (A költségvetési paktum: a bizottsági felülvizsgálat és a további teendők).

⁶¹ A gazdaságpolitikai koordináció éves uniós ciklusa, amely kiterjed a SNP által meghatározott költségvetési politikákra is.

⁶² Európai Bizottság (2012), Report on public finances in EMU 2011 (2011. évi jelentés a GMU államháztartásairól), 105. o.

⁶³ Európai Bizottság (2012), COM(2012) 761 final, A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, Időközi eredményjelentés a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló 2011/85/EU tanácsi irányelv végrehajtásáról, 6. o.

⁶⁴ Európai Bizottság (2015), Sherwood, M., Medium-Term Budgetary Frameworks in the Member States (Középtávú költségvetési keretek a tagállamokban), 021. vitaanyag, 6. o.

⁶⁵ Európai Bizottság (2012), Fiscal frameworks in the European Union: May 2012 update on priority countries (Addendum to occasional paper 91) (Költségvetési keretrendszer az Európai Unióban: 2012 májusi aktualizált jelentés a kiemelt országokról [Kiegészítés a 91. alkalmi kiadványhoz]), 113. alkalmi kiadvány, 15. o.

⁶⁶ IMF (2010), Lienert, I. and Fainboim, I., Reforming Budget Systems Laws (A költségvetési rendszerekre vonatkozó jog reformja), 3 és 4. szövegdoboz.

⁶⁷ Európai Bizottság (2007), Report on public finances in EMU 2007 (2007. évi jelentés a GMU államháztartásairól), III.4.1. szövegdoboz; Európai Bizottság (2015), Sherwood, M., Medium-Term Budgetary Frameworks in the Member States (Középtávú költségvetési keretek a tagállamokban), 021. vitaanyag, A1.1. szövegdoboz.

⁶⁸ Európai Bizottság (2007), Report on public finances in EMU 2007 (2007. évi jelentés a GMU államháztartásairól), 158. o.

⁶⁹ Európai Bizottság (2010), Report on public finances in EMU 2010 (2010. évi jelentés a GMU államháztartásairól), II.3.3. szövegdoboz.

Kronológia

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2019

© Európai Unió, 2019

A többszörözés a forrás feltüntetésével engedélyezett.
Az európai uniós szerzői jogi védelem alatt nem álló fényképeket és más anyagokat közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától származó előzetes hozzájárulás birtokában lehet csak felhasználni vagy többszörözni.

Kapcsolatba szeretne lépni az EU-val?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Információkat keres az EU-ról?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1952-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.