A vállalkozásokat célzó e-kormányzati intézkedések A bizottsági intézkedések végrehajtása után az elektronikus szolgáltatások elérhetősége továbbra sem egységes az Unióban

Összefoglaló

I Az elektronikus kormányzat az 1990-es évek óta élvez támogatást uniós szinten. Az e-kormányzat (vagy elektronikus közigazgatás) lényege, hogy az információs és kommunikációs technológiák révén a polgárok és a vállalkozások számára hatékonyabban és eredményesebben nyújtanak kormányzati szolgáltatásokat. Célja a polgárokra és a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése azáltal, hogy gyorsabbá, kényelmesebbé és költséghatékonyabbá teszi a hatóságokkal való kapcsolattartásukat, ezáltal ösztönözve a versenyképességet és a gazdasági növekedést.

II A Bizottság 2016-ban elfogadta a 2016–2020-as időszakra szóló uniós e-kormányzati cselekvési tervet. A cselekvési terv célja az volt, hogy az e-kormányzat területén katalizátorként szolgáljon a közszféra korszerűsítésére irányuló törekvések és az erőforrások koordinálásához, és összesen 25, a Bizottság által végrehajtandó intézkedést tartalmazott. A cselekvési tervhez nem tartozott külön költségvetés, hanem azt a tagállamok rendelkezésére álló különböző programok és kísérő intézkedések révén támogatták.

III Tekintettel a digitális szolgáltatások növekvő fontosságára – amire a Covid19-világjárvány is rámutatott –, és általában véve a digitalizációhoz szükséges jelentős mértékű finanszírozásra, azzal a céllal döntöttünk az ellenőrzés elvégzése mellett, hogy tájékoztassuk a politikai döntéshozókat az e-kormányzatot előmozdító uniós intézkedések kialakítását és végrehajtását érintő kérdésekről.

IV Értékelést végeztünk arról, hogy a Bizottság e-kormányzati intézkedései eredményesek voltak-e. Ennek során megvizsgáltuk az intézkedések általános kialakítását, valamint a nyomonkövetési és végrehajtási szabályokat. A végrehajtással kapcsolatos értékelésünket a vállalkozásokat célzó intézkedésekre összpontosítottuk, mivel az e-kormányzat fontos szerepet játszik a szabályozás széttagoltságának és akadályainak kezelésében, és ezáltal lehetővé teszi a vállalkozások számára a határokon átnyúló terjeszkedést és működést.

V Megállapítottuk, hogy a Bizottság intézkedései csak részben segítették elő az e-kormányzati megoldások tagállamok általi bevezetését és elterjedését. Az ellenőrzésünk tárgyát képező 2016–2020-as e-kormányzati cselekvési terv intézkedéseit a Bizottság már befejezte. A tagállamok szintjén azonban a végrehajtás késedelme miatt nem minden újonnan kifejlesztett digitális közszolgáltatás érhető el az Unió egész területén.

VI A 2016–2020-as időszakra szóló e-kormányzati cselekvési terv megfelelt ugyan a konzultációk és értékelések során feltárt igényeknek, de csak a Bizottság által végrehajtandó intézkedéseket tartalmazott. Ez megnehezítette a cselekvési terv azon céljának megvalósítását, hogy 2020-tól nyitott, hatékony és inkluzív közigazgatási hivatalok és közintézmények legyenek az Unióban.

VII A Bizottság nem követte átfogóan nyomon a cselekvési terv egészének végrehajtását. A meglévő e-kormányzati mutatók (az e-kormányzati teljesítménymutató és a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató) nem kapcsolódtak közvetlenül a cselekvési terv keretében végrehajtott intézkedésekhez, így nem voltak alkalmasak az átfogó hatás mérésére. Megjegyezzük, hogy „A digitális évtizedhez vezető út” elnevezésű szakpolitikai programra vonatkozó 2021. évi bizottsági javaslat olyan együttműködési keretet vezetett be, amely lehetővé teszi az uniós szinten meghatározott digitális célok megvalósítása terén a tagállamok által elért eredmények nyomon követését.

VIII A Bizottság uniós finanszírozású projektek és technikai támogatás révén segítette az e-kormányzati megoldások tagállamok általi bevezetését. Emellett a Bizottság számos módon aktívan támogatta az együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét is, többek között szakértői csoportokon és platformokon keresztül. Ezt a támogatást az általunk felkeresett tagállamok nagyra értékelték.

IX Nem volt átfogó stratégia az uniós szinten elérhető e-kormányzati megoldásoknak a fő felhasználók körében történő népszerűsítésére. A Bizottság csak csekély mértékben mozdította elő az e-kormányzati megoldásokat, és nem rendelkezett áttekintéssel a tagállamok által e téren hozott intézkedésekről, holott az összehangolt erőfeszítések jobb eredményekhez vezethettek volna.

X A Bizottság nem mérte fel, hogy a vállalkozások mennyire ismerik a rendelkezésre álló e-kormányzati szolgáltatásokat, és nem elemezte az e-kormányzati szolgáltatások iránti általános igényeket, noha ez különösen fontos lépés az e-kormányzati szolgáltatások elterjedése szempontjából. Ez alól az egyetlen kivétel az elektronikus azonosítás és a bizalmi szolgáltatások piaca terén a kis- és középvállalkozások körében elvégzett tanulmány, valamint egy ismereti és tanulási program volt.

XI A következőket javasoljuk a Bizottságnak:

• a végrehajtási keret megerősítésével ösztönözze a tagállamokat az e-kormányzati szolgáltatások teljes bevezetésére;
• dolgozzon ki átfogó stratégiát az e-kormányzati szolgáltatások eredményes előmozdítására.

Bevezetés

Az e-kormányzat jelentősége az Unióban

01 Az e-kormányzat (vagy elektronikus közigazgatás) lényege, hogy az információs és kommunikációs technológiák (IKT) révén a polgárok és a vállalkozások számára hatékonyabban és eredményesebben nyújtanak kormányzati szolgáltatásokat. A várakozások szerint a következők csökkentése révén növeli az eredményességet és a hatékonyságot: i. a költségek és a tranzakciós idő¹; ii. egymással összeegyeztethetetlen közigazgatási platformok; valamint iii. a polgárokra és a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek; a szolgáltatás ugyanis gyorsabbá, kényelmesebbé és kevésbé költségessé teszi a hatóságokkal való kapcsolattartást, és ezáltal ösztönzi a versenyképességet és a gazdasági növekedést².

02 Európai szinten az első e-kormányzati kezdeményezésekre az 1990-es években került sor. Azóta:

• a Bizottság rendszeres időközönként közleményeket és cselekvési terveket³ ad ki, és egyedi finanszírozási programokat hoz létre, különösen azzal a céllal, hogy a határokon átnyúló szolgáltatások (más szóval a különböző szolgáltatások közötti interoperabilitás) biztosítása érdekében előmozdítsa az IKT-k használatát;
• tagállami szinten több miniszteri nyilatkozat is kiemelte az e-kormányzat fontosságát⁴. Ezek a nyilatkozatok számos olyan intézkedést is tartalmaztak, amelyekre a tagállamok vállaltak kötelezettséget, ugyanakkor a Bizottságot is felszólították arra, hogy cselekvési terveken keresztül különböző fellépéseket tegyen, továbbá azt javasolták, hogy a Bizottság szervezze meg az e-kormányzati cselekvési tervek közös irányítását (az Unióban 2006 óta bekövetkezett fejlemények teljes áttekintéséről lásd: I. melléklet).

03 2016-ban az európai digitális egységes piaci stratégia részeként a Bizottság elfogadta a 2016–2020-as időszakra szóló uniós e-kormányzati cselekvési tervet. A terv 25 intézkedést határozott meg, amelyek közül ötöt a digitális egységes piaci stratégia 2017. májusi félidős értékelését követően illesztettek be. A cselekvési terv egymástól igen eltérő jellegű intézkedéseket tartalmazott. Voltak köztük, amelyek kifejezetten a vállalkozásokat célozták meg (pl. „kezdeményezés előterjesztése a digitális megoldásoknak a vállalkozások egész életciklusa során történő alkalmazása megkönnyítésére” vagy „az egyszeri adatszolgáltatás elvével kapcsolatos kísérleti projekt indítása a vállalkozások számára”). Más intézkedések minden polgár számára érdekesek voltak (pl. „Az egyszeri adatszolgáltatás elvének polgárokra való alkalmazása lehetőségének értékelése határokon átnyúló összefüggésben” vagy „Az uniós agrár-élelmiszeripari jogszabályok érvényesítése az online értékesítés során és a fogyasztók tájékoztatásakor”). Az intézkedések teljes listáját lásd a II. mellékletben.

04 A cselekvési tervet nem követte a 2020 utáni időszakra vonatkozó új cselekvési terv, ellenben több más kezdeményezés is napvilágot látott, amelyek közül a legfontosabbak a következők:

• a Digitális Európa program⁵, amelyhez a jogalkotók (folyó áron) 7,5 milliárd euró tervezett teljes költségvetést hagytak jóvá. A program, amelynek célja elsősorban a digitális technológiának a vállalkozások, a polgárok és a közigazgatási szervek rendelkezésére bocsátása, öt területen (szuper-számítástechnika, mesterséges intelligencia, kiberbiztonság, fejlett digitális készségek, valamint a digitális technológiák széles körű használatának biztosítása a gazdaságban és a társadalomban) biztosít majd finanszírozást projektek számára;
• a Bizottság „Digitális iránytű 2030-ig: a digitális évtized megvalósításának európai módja” című közleménye. Ehhez kapcsolódóan a Bizottság javaslatot tett „A digitális évtizedhez vezető út” 2030-ig tartó időszakra vonatkozó szakpolitikai program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra. Mindkét dokumentum azokat a konkrét digitális célokat határozza meg, amelyeket a várakozások szerint az Unió egésze az évtized végére fog elérni. A közszolgáltatások digitalizálására vonatkozó célok a következők: a kulcsfontosságú közszolgáltatásokhoz való online hozzáférés, az egészségügyi dokumentációhoz való hozzáférés és a digitális azonosítási (ID) megoldás használata.

05 A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet adatai⁶ szerint az e-kormányzati szolgáltatások nagyobb jelentőséggel bírnak a vállalkozások, mint a magánszemélyek számára. Az egységes szabályozás hiánya és a növekedést, valamint az uniós egységes piacon való tagállamközi működést nehezítő akadályok visszatartják a vállalkozásokat a fejlődésben⁷.

06 A Covid19-világjárványnak a világgazdaságra és a polgárok életére gyakorolt hatása rávilágított arra, hogy a digitális szolgáltatások mennyire fontosak az uniós gazdaság és társadalom valamennyi területén. Az új technológiáknak köszönhetően fenntartható volt a vállalkozások és a közszolgáltatások működése, és biztosítható volt, hogy a kereskedelem továbbra is szabadon folytatódjon az Unióban. E technológiák abban is segítettek, hogy a polgárok kapcsolatban maradjanak egymással és távolról dolgozzanak, valamint támogatták a fiatalok oktatásának folytatását.

Feladatok és felelősségi körök

07 Amint azt az érintett miniszterek a 2017. évi nyilatkozatukban kiemelték, a közigazgatás digitális átalakítása közös törekvés mind európai, mind nemzeti, regionális és helyi szinten, az egyes hatáskörök megoszlásának figyelembe vétele mellett⁸. A szubszidiaritás elve szerint a kormányzati szolgáltatások nemzeti és regionális szintű digitalizálásáért alapvetően a tagállamok felelősek. A Bizottság feladata ugyanakkor a határokon átnyúló és transznacionális feladatok megoldása, különösen az olyan elektronikus akadályok kialakulásának elkerülése, amelyek megakadályozhatják a közigazgatási szerveket abban, hogy összekapcsolódjanak egymással, a polgárokat és a vállalkozásokat pedig abban, hogy a sajátjuktól eltérő országokban is megtalálják és használják a rendelkezésre álló digitális közszolgáltatásokat⁹.

08 Az e-kormányzat terén az Unióban elért előrehaladás ezért nemcsak a Bizottságtól függ, hanem a tagállamok politikai akaratától és törekvéseitől is. Amint arra a Bizottság 2020-ban State-of-play report on digital public administration and interoperability című jelentésében rámutatott, hacsak a kormányok nem tekintik folyamatosan az e-kormányzatot a politikai menetrend egyik központi prioritásának, minden erőfeszítés hiábavaló és fenntarthatatlan lesz.

09 Az e-kormányzat szakpolitikai terület koordinálásáért uniós szinten a Bizottságon belül a Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatósága (DG CONNECT) felel. Tekintettel a 2016–2020-as cselekvési terv által érintett 25 intézkedés sokféleségére, azokban összesen 11 főigazgatóság vett részt, és mindegyikük egy vagy több intézkedésért volt felelős (lásd: II. melléklet).

10 Tagállami szinten szintén több különböző közigazgatási szerv felel az egyes e-kormányzati megoldások végrehajtásáért. E szervek között nem csak központi minisztériumok vagy ügynökségek vannak, hanem regionális és helyi hatóságok, például települések vagy a regionális önkormányzatok is.

11 A cselekvési terv koordinálására létrehozták az e-kormányzásról szóló cselekvési terv irányítóbizottságát, amelynek elnöke a Bizottság volt, és a tagállamok nemzeti e-kormányzati stratégiáért felelős képviselőiből állt.

Az e-kormányzat megvalósításának finanszírozása

12 A 2016–2020-as cselekvési tervhez nem tartozott külön költségvetés. Az e-kormányzati intézkedéseket általában több különböző uniós finanszírozási forrásokból támogatják. Az 1. táblázat részletesen bemutatja az uniós finanszírozás fő forrásait (a 2014–2020-as időszakra nézve), valamint az e-kormányzati projektekhez és intézkedésekhez rendelt költségvetési előirányzatokra vonatkozó becsléseinket.

13 A 2021–2027-es időszakban különböző uniós finanszírozási források állnak majd rendelkezésre általában a digitalizáció és konkrétan az e-kormányzati intézkedések támogatására. Néhányuk esetében még meg kell határozni a költségvetési előirányzatokat:

• az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) és a kohéziós politikát végrehajtó alapok továbbra is elérhetőek lesznek;
• az új Digitális Európa program egyik ága (lásd: 04. bekezdés) keretében a támogatás célja (1,1 milliárd eurós költségvetéssel) többek között az interoperabilitás, valamint annak lehetővé tétele, hogy a közigazgatási szervek a legkorszerűbb digitális technológiákat vezethessék be, illetve érhessék el;
• a 2021-ben elfogadott Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz előírja a tagállamok számára, hogy helyreállítási és rezilienciaépítési terveik teljes költségvetésének legalább 20%-át olyan intézkedésekre fordítsák, amelyek hozzájárulnak a digitális célkitűzésekhez. 2022 júliusáig 25 ilyen tervet fogadtak el, és a digitális célkitűzésekhez kapcsolódó teljes kiadás 127 milliárd eurót tesz ki, ami a teljes összeg 26%-ának felel meg. Több mint egyharmadot (36%, 46 milliárd euró) a közszolgáltatások, és azon belül a közlekedés digitalizálására különítettek el.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

14 Figyelembe véve, hogy az e-kormányzat milyen nagy jelentőséggel bír az állami szervek, a vállalkozások és a polgárok számára, igyekeztünk tájékoztatást nyújtani a politikai döntéshozók számára: bemutatni az e-kormányzást támogató uniós intézkedések kialakítását, és felhívni a figyelmet az intézkedések sikeres végrehajtásának akadályaira.

15 Figyelembe véve a digitális szolgáltatások növekvő jelentőségét (amint arra egyébként a Covid19-világjárvány is rámutatott), valamint általában véve a digitalizációra elkülönített források jelentős mértékét (lásd: 12–13. bekezdés), úgy döntöttünk, hogy elvégezzük a 2016–2020-as cselekvési terv ezen ellenőrzését. Ezenkívül a Bizottság 2001 óta végrehajtott korábbi digitális kezdeményezései közül mindeddig egyiket sem ellenőriztük (lásd: 02. bekezdés és I. melléklet), kivéve a határokon átnyúló egészségügyi ellátás konkrét területén hozott uniós intézkedéseket¹⁰.

16 Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a Bizottság e-kormányzati intézkedései eredményesek voltak-e. E kérdés megválaszolásához azt vizsgáltuk, hogy:

1. a Bizottság megfelelően alakította-e ki e-kormányzati intézkedéseit;
2. a Bizottság megfelelően nyomon követte-e a 2016–2020-as e-kormányzati cselekvési terv végrehajtását;
3. a vállalkozásokat célzó e-kormányzati intézkedések elérték-e céljukat;
4. a Bizottság megfelelően előmozdította-e a bevált gyakorlatok cseréjét és az újonnan létrehozott digitális közszolgáltatásokat.

17 Ellenőrzésünk azt az időszakot fedi le, amely során a 2016–2020-as időszakra szóló cselekvési tervet kidolgozták és végrehajtották. Megvizsgáltuk továbbá – adott esetben – a 2020 utáni intézkedések kialakítását is (lásd: 04. bekezdés) annak ellenőrzése céljából, hogy orvosolták-e a hiányosságokat, és figyelembe vették-e a 2016–2020-as cselekvési terv tanulságait.

18 A 05. bekezdésben említett okokból ellenőrzésünk során a c) és d) alkérdést (lásd: 16. bekezdés) a 2016–2020-as cselekvési terv 25 intézkedéséből hat olyanra összpontosítottuk, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a vállalkozásokhoz (lásd: 2. táblázat).

19 Bizonyítékainkat több forrásból gyűjtöttük:

• a vonatkozó bizottsági dokumentumok áttekintése, valamint a Bizottság munkatársai által kitöltött kérdőívek és a velük folytatott interjúk;
• egy négy tagállamból (Dánia, Németország, Lengyelország és Románia) álló mintára vonatkozó releváns dokumentumok, valamint az ezen országok érintett közszolgálati hivatalainak munkatársai által kitöltött kérdőívek és a velük készített interjúk elemzése. A tagállamok kiválasztásakor az adott tagállam e-kormányzati szolgáltatások bevezetése terén elért haladását vettük alapul, törekedve arra, hogy a minta az Unióhoz 2004 előtt és után csatlakozott tagállamokat is tartalmazzon;
• egy 24 központilag irányított uniós finanszírozású projektből – 13 CEF-projekt, nyolc ISA² intézkedés és három Horizont 2020 projekt – álló minta elemzése. A kiválasztott projektek teljes listája a III. mellékletben található. A projekteket végrehajtásuk állapota, lényegességük és földrajzi megoszlásuk alapján választottuk ki (amennyire lehetséges úgy, hogy mind a négy kiválasztott tagállamhoz kapcsolódjanak);
• interjúk az érdekelt felekkel, azaz az európai kis- és középvállalkozásokat (kkv) képviselő szervezetekkel¹¹;
• a tudományos szakirodalom, szakértői tanulmányok és nemzetközi referenciák, illetve bevált gyakorlatok áttekintése.

Észrevételek

Az e-kormányzati intézkedések kialakítása egyre javult az idők során

20 A cselekvési tervek célja, hogy hozzájáruljanak az uniós jogszabályok, eszközök és kezdeményezések kidolgozásához, illetve felülvizsgálatához. A cselekvési tervek jogilag nem kötelező érvényűek. A Bizottság az e-kormányzati cselekvési terveket politikai eszközként használva törekedett előmozdítani a közigazgatás korszerűsítését az Európai Unió egész területén.

21 A Bizottságnak olyan intézkedéseket kell kidolgoznia, amelyek alkalmasak az e-kormányzati hiányosságok leküzdésére, és figyelembe kell vennie az értékelések eredményeit, az érdekelt felek konzultációk révén adott véleményét és a hatásvizsgálatok eredményeit (ez utóbbiakat kötelező elvégezni minden olyan új pénzügyi beavatkozás esetében, amely jelentős, azaz 5 millió eurót meghaladó kiadással jár, és amely olyan bizottsági kezdeményezésekhez szükséges, amelyek valószínűleg jelentős gazdasági, környezeti vagy társadalmi hatásokkal járnak)¹².

22 Ezért megvizsgáltuk, hogy a Bizottság megfelelően alakította-e ki a következőket:

• a 2016–2020-as időszakra szóló cselekvési terv;
• az e-kormányzattal kapcsolatos 2020 utáni intézkedések.

A 2016–2020-as időszakra szóló e-kormányzati cselekvési tervben foglalt intézkedések nem feleltek meg a cselekvési terv jövőképének

23 A cselekvési terv egy jövőképre és három szakpolitikai prioritásra épült (lásd: 1. háttérmagyarázat).

24 A prioritások kezelése és végső soron a nyitott, hatékony és felhasználóbarát uniós közigazgatással kapcsolatos jövőkép megvalósítása érdekében a cselekvési terv 25 intézkedést határozott meg, amelyek mindegyike egy-egy prioritáshoz kapcsolódott. Az intézkedések eltérő jellegűek voltak, és többek között jogi aktusok benyújtására, műszaki megoldások kidolgozására vagy a tagállamoknak nyújtott támogatásra vonatkoztak (az összes intézkedésről lásd: II. melléklet). Megállapítottuk, hogy ezek valóban figyelembe vették a kapcsolódó értékelésekben meghatározott igényeket, valamint a tagállami közigazgatási szervek, a vállalkozások, a polgárok és az érdekelt felek képviselői által adott visszajelzéseket. Néhány igényre és a kapcsolódó intézkedésekre a 2. háttérmagyarázat mutat be példákat.

25 Annak ellenére, hogy a 2011–2015-ös e-kormányzati cselekvési terv értékelő jelentése¹³ a még le nem zárt vagy hiányos intézkedések fő okaként a tagállami tevékenységek önkéntes jellegét jelölte meg, a 2016–2020-as cselekvési terv valamennyi intézkedése kizárólag a Bizottságot célozta meg, a tagállamok számára pedig nem írt elő fellépést.

26 A legtöbb intézkedés esetében azonban ilyen kötelező fellépések vagy a cselekvési terv előtt már létező vonatkozó jogi aktusokban is szerepeltek (pl. 9. és 10. intézkedés; lásd: 2. táblázat), vagy a cselekvési terv eredményeként bevezetésre kerültek (pl. 7. intézkedés). Egy intézkedés (2. intézkedés) esetében a meglévő jogalap nem rótt kötelezettséget a tagállamokra az elektronikus azonosítási rendszer bevezetésére vonatkozóan, noha a biztonságos elektronikus azonosítási eszközök alapvető fontosságúak a digitális egységes piac biztosításához.

27 Mivel a cselekvési tervben szereplő intézkedések csak a Bizottságra irányultak, a végrehajtásukra vonatkozó határidők nem vették figyelembe azt az időt, amelyre a tagállamoknak szükségük van a vonatkozó jogi aktusokból eredő kötelezettségeik teljesítéséhez. Néhány esetben a jogi aktusokban meghatározott végrehajtási határidők túlnyúltak a cselekvési terv időtartamán és a terv 2020-as céldátumán (lásd: a 3. háttérmagyarázat példái). Továbbá, mivel az Unióban a nyitott, hatékony és felhasználóbarát közigazgatás jövőképe valamennyi kormányzati szinten (az uniós szinttől a nemzeti szinten át a helyi szintig) valamennyi közszolgáltatást magában foglalta, ez csak a vonatkozó uniós és tagállami szintű intézkedések időben történő végrehajtásával lett volna megvalósítható.

A 2020 utáni időszakra vonatkozó, Bizottság által javasolt szakpolitika kezeli a hiányosságokat, de még nem került elfogadásra

28 A 2020 utáni időszakra vonatkozó e-kormányzati szakpolitikai dokumentumok kidolgozásakor (lásd: 04. bekezdés) a Bizottság a minőségi jogalkotásról szóló iránymutatásban előírt dokumentumokra támaszkodott, és kellően figyelembe vette az azonosított igényeket. Mivel azonban „A digitális évtizedhez vezető út” szakpolitikai programra irányuló javaslat kapcsán még tart a jogalkotási folyamat (2022 szeptemberében), és így az még módosításra kerülhet, később kell megvizsgálni, hogy a végül elfogadott határozat céljainak hatálya és fontossági sorrendje megfelel-e a tényleges igényeknek.

29 Bár „A digitális évtizedhez vezető út” programra vonatkozó javaslat nem tartalmaz a tagállamokra vonatkozó konkrét intézkedéseket, minden tagállamnak be kell nyújtania a Bizottság felé a digitális évtizedre vonatkozó nemzeti stratégiai ütemtervet, amelynek összhangban kell lennie az uniós célkitűzésekkel és a kitűzött digitális célértékekkel, és hozzá kell járulnia azok eléréséhez (lásd: 4. háttérmagyarázat).

30 „A digitális évtizedhez vezető út” című programjavaslatban meghatározott három céllal kapcsolatban a következőket állapítjuk meg:

• Az 1. cél a „kulcsfontosságú közszolgáltatásokra” utal, de erre a fogalomra sem a „Digitális iránytű 2030-ig” című közlemény, sem „A digitális évtizedhez vezető út” című programjavaslat nem ad meghatározást. Az uniós szintű közös fogalommeghatározás hiánya miatt azt a tagállamok eltérően értelmezhetik, és így különböző nemzeti közszolgáltatásokat tehetnek online hozzáférhetővé.
• A 3. cél a polgárok általi használatra vonatkozik, de mivel a polgárokat nem lehet elektronikus azonosítási megoldások használatára kényszeríteni, e cél elérése kívül esik a közigazgatás befolyásán.

31 Megjegyezzük továbbá, hogy a Bizottság javaslata bevezette a tagállamokkal való együttműködés keretét. A kerettel összhangban a tagállamoknak a nemzeti ütemterveket hozzá kell igazítaniuk az uniós célkitűzésekhez és a digitális célokhoz, és kellő időben be kell számolniuk a Bizottságnak a 2030-as digitális célok terén elért előrehaladásukról. A keret tehát alapot biztosít a Bizottság számára a szakpolitika végrehajtásának irányításához és az elért eredmények értékeléséhez.

A 2016–2020-as cselekvési terv nyomon követésére vonatkozó szabályok hiányosak voltak

32 A nyomon követés elengedhetetlen ahhoz, hogy a szakpolitikai döntéshozók és az érdekeltek ellenőrizhessék, hogy a szakpolitika végrehajtása megfelelően halad-e, és a kitűzött célok megvalósulnak-e¹⁴. A Bizottságnak ehhez¹⁵ többek között egyértelmű kapcsolatot kell kialakítania a szakpolitikai célkitűzések és a megfelelő fő mutatók között, amelyek figyelembe veszik azt, hogy milyen intézkedések szükségesek a kellő mennyiségű bizonyíték időben történő gyűjtéséhez.

33 Ezért értékeltük, hogy a Bizottság:

• megfelelően nyomon követte-e a cselekvési terv végrehajtását;
• létrehozott-e egy megfelelő rendszert annak nyomon követésére, hogy teljesültek-e a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó digitális iránytűben meghatározott digitális célok.

Nem került sor a cselekvési terv átfogó értékelésére

34 A 2016–2020-as e-kormányzati cselekvési terv jövőképét és szakpolitikai prioritásait (lásd: 1. háttérmagyarázat) nem elég konkrétan határozták meg ahhoz, hogy lehetővé tegyék az eredmények mérését. Ezért a Bizottság nem hozott létre olyan egyedi nyomonkövetési keretet, amely teljesítménymutatókat tartalmazna az intézkedések és a szakpolitikai prioritások előrehaladásának, valamint a megvalósításuk mértékének elemzésére. A Bizottság emellett félidős és záróértékelést sem készített a cselekvési terv végrehajtásáról.

35 Megállapításunk szerint a Bizottság egyszerűen az egyedi intézkedések végrehajtása felé tett előrehaladás nyomon követésére összpontosított. Hatásukat azonban a Bizottság nem követte nyomon. Az e-kormányzati cselekvési terv eredménytáblája csak azt követte nyomon, hogy az intézkedések lezárultak vagy folyamatban vannak-e.

36 Emellett a Bizottság az irányítóbizottság és érintett alcsoportjainak ülésein (lásd: 11. bekezdés) megvitatta az elért eredményeket a tagállamokkal. Az egyéni fellépések esetében ilyen eszmecserékre az érintett szakértői csoportok – például az eIDAS szakértői csoport, az egységes digitális kapuval foglalkozó koordinációs csoport és a CEF szakértői csoportja – rendes ülésein is sor került.

37 A Bizottság azonban nem kért rendszeres visszajelzést a tagállamoktól az egyedi intézkedések nemzeti szintű végrehajtásának nyomon követéséhez.

38 Mindazonáltal a cselekvési tervben szereplő egyes intézkedések (1. intézkedés – e-közbeszerzés, 2. intézkedés – eIDAS, 4. intézkedés – európai interoperabilitási keret és 7. intézkedés – egységes digitális kapu) tekintetében a Bizottság illetékes szervezeti egységei külön-külön nyomonkövetési intézkedéseket hoztak. Erre az 5. háttérmagyarázat mutat be egy példát.

39 Egyedi nyomonkövetési keret helyett a Bizottság a meglévő mutatókat, különösen az e-kormányzati teljesítménymutatót és a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutatót (DESI) használta a nyomon követéshez (lásd: 6. háttérmagyarázat).

40 Az e-kormányzati teljesítménymutató figyelembe vette a 2011–2015-ös cselekvési terv és a 2016–2020-as cselekvési terv magas szintű szakpolitikai prioritásait (lásd: 1. háttérmagyarázat). Fő célja azonban az európai közigazgatások által nyújtott digitális szolgáltatások általános helyzetének elemzése, nem pedig a cselekvési tervek végrehajtásának és megvalósításának nyomon követése. Az e-kormányzati teljesítménymutató kapcsán alkalmazott mutatók nem kapcsolódnak közvetlenül a cselekvési tervek keretében végrehajtott intézkedésekhez, ezért az e-kormányzati teljesítményértékelő jelentések nem alkalmasak a tervek eredményeinek mérésére.

41 Ugyanez vonatkozik a DESI-re is, ahol a digitális közszolgáltatások dimenzióját alkotó öt mutató közül csak három ténylegesen e-kormányzati teljesítménymutató. A Bizottság tehát egyik mutató eredményeit sem tudja a cselekvési terv tagállami eredményeihez és hatásához kapcsolni.

42 Országonként összevetettük a cselekvési terv végrehajtásának kezdetére és végére jellemző átfogó e-kormányzati teljesítménymutatót. Megállapítottuk, hogy a 27 tagállamra nézve (EU-27) az átlagos pontszám a kezdeti 58,5%-ról a cselekvési terv végrehajtásának végére 71,9%-ra emelkedett. Valamennyi tagállam tett előrelépést az e-kormányzati szolgáltatások nyújtása terén. Egyes országok (pl. Magyarország és Luxemburg) azonban jóval nagyobb haladást értek el, mint mások (pl. Svédország és Németország) (lásd: 1. ábra). A Bizottság intézkedéseihez kapcsolódó megfelelő mutatók hiánya miatt a pontszám változása nem köthető ezen intézkedésekhez. E tekintetben a legfontosabb intézkedések és ösztönzők maguktól a tagállamoktól függnek (lásd: 08. bekezdés).

43 Megjegyezzük továbbá, hogy mivel a Bizottság 2021-ben megváltoztatta a mutatók egy részének összeállításához használt módszertant, a teljesítménymutató nem alkalmas a tagállamok e-kormányzati teljesítményének 2020 előtti és utáni előrehaladásának összehasonlítására. Ezt a Bizottság a teljesítményértékelő jelentésben is elismerte. Emellett a 2021. évi e-kormányzati teljesítményértékelő jelentésben szereplő országonkénti e-kormányzati pontszámok nem következetesek, mivel azokat eltérő módszerekkel becsült két mutató átlagaként összesítették, a megfelelő kiigazítások elvégzése nélkül.

44 Az e-kormányzati teljesítménymutatón belül a Bizottság az országok életeseményekkel kapcsolatos teljesítményét is méri. Az életesemények a vállalkozások és a polgárok számára létrehozott legelterjedtebb digitális közszolgáltatások összességét jelentik. Az üzleti élet eseményei közé tartozik az üzleti tevékenység megkezdése és a kezdeti kereskedési műveletek (pl. a vállalat vagy az alkalmazottak nyilvántartásba vétele), valamint a szokásos üzleti tevékenységek (pl. az online adóbevallás és -befizetés)¹⁶.

45 Az e-kormányzati teljesítménymutatóban szereplő, az üzleti élet eseményeire vonatkozó eredmények elemzése azt mutatja, hogy az EU-27 átlagos pontszáma a kezdeti 71,1%-ról a cselekvési terv végrehajtásának végére 79,9%-ra emelkedett (lásd: 2. ábra). Az eredmények a következőket mutatják:

• a vállalkozásoknak nyújtott e-kormányzati szolgáltatások kiforrottabbak, mint a polgároknak kínált szolgáltatások;
• az európai közigazgatási szervek többségének sikerült javítania a vállalkozásoknak nyújtott digitális szolgáltatásokat, és ezt a folyamatot a Covid19-világjárvány is felgyorsította;
• a tagállamokban egyenetlen volt a fejlődés. Egyes országok, többnyire az átlagos pontszám alatti országok (például Magyarország, Szlovákia és Luxemburg) jelentős előrelépést értek el a tárgyidőszakban. Más országokban ugyanakkor (például Svédországban és Dániában) ugyanebben az időszakban enyhe csökkenés volt tapasztalható.

Az Európai Bizottság 2020 utáni időszakra vonatkozó politikája már rendelkezik nyomonkövetési rendszerről

46 Amint azt a 30–31. bekezdésben megállapítottuk, a 2016–2020-as cselekvési tervvel ellentétben az új, „A digitális évtizedhez vezető út” című szakpolitikaiprogram-javaslat számszerűsített célokat tartalmaz, és olyan keretet irányoz elő, amely előírja a tagállamok számára, hogy a releváns adatok és statisztikák bemutatása révén kellő időben tegyenek jelentést az elért eredményekről. Ezenkívül:

• a határozat hatálybalépését követően a Bizottságnak minden egyes digitális célkitűzésre vonatkozóan végrehajtási jogi aktusokban kell meghatároznia a fő teljesítménymutatókat. A Bizottság szükség esetén, a technológiai fejlődés figyelembevétele érdekében aktualizálhatja a mutatókat;
• a Bizottságnak a tagállamokkal szoros együttműködésben meg kell határoznia az egyes digitális célok elérésére vonatkozó végrehajtási pályákat, amelyek alapul szolgálnának a nyomon követéshez és a digitális évtizedre vonatkozó nemzeti stratégiai ütemtervekhez;
• az előirányzott, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtandó éves eredményjelentés meghatározhatja a tagállamok által meghozandó intézkedéseket és fellépéseket azokon a területeken, ahol a digitális célok felé tett előrelépés elégtelennek tekinthető.

47 A javaslat szerint a nyomon követés a DESI továbbfejlesztett, azaz a kitűzött célokat tükröző változatán alapulna. Megállapítottuk, hogy a DESI 2021. évi kiadását már kiigazították i. „A digitális évtizedhez vezető út” című programjavaslatban előrevetített célok bizonyos mértékű figyelembevétele, ii. a módszertan javítása és iii. a legújabb technológiai és szakpolitikai fejlemények tekintetbevétele érdekében. A DESI jelenleg a 2030-as digitális iránytű négy dimenziója köré szerveződik, felváltva az előző ötdimenziós struktúrát (lásd: 6. háttérmagyarázat).

48 Mivel „A digitális évtizedhez vezető útról” szóló határozatra irányuló javaslat kapcsán még tart a jogalkotási folyamat (2022 szeptemberében), a Bizottság a DESI fokozatos módosítása mellett döntött, így az jelenleg még nem terjed ki az összes célra. A három digitális cél közül különösen kettő (2. és 3. cél, lásd: 4. háttérmagyarázat) nem került még be közvetlenül a DESI-mutatóba: az 1. cél bekerült a mutatóba, de egyelőre nem világos, hogy mit fog mérni, mivel mindeddig nem határozták meg a „kulcsfontosságú” közszolgáltatások fogalmát (lásd: 30. bekezdés).

A Bizottság végrehajtotta a cselekvési tervet, de a tagállamok szintjén az intézkedések késedelmet szenvedtek

49 A cselekvési terv különböző típusú intézkedéseket tartalmazott, többek között arra kötelezte a Bizottságot, hogy tegyen jogalkotási javaslatokat, biztosítson digitális megoldásokat és indítson kísérleti projekteket.

50 A Bizottság intézkedésein kívül a tagállamok bizonyos esetekben olyan jogi aktusok alapján is kötelesek voltak intézkedéseket hozni, amelyek vagy már a cselekvési terv előtt is léteztek (lásd: 2. táblázat), vagy a cselekvési terv eredményeként kerültek bevezetésre.

51 Ezért megvizsgáltuk a következőket:

• a Bizottság időben befejezte-e intézkedéseit;
• a tagállamok eleget tettek-e jogi kötelezettségeiknek.

A Bizottság végrehajtotta a cselekvési tervben felsorolt intézkedéseket

52 A vonatkozó dokumentumok áttekintése alapján megállapítottuk, hogy a Bizottság lezárta a 2016–2020-as e-kormányzati cselekvési terv azon hat intézkedését, amelyek az ellenőrzésünk hatókörébe tartoztak. A részletekről lásd: 3. táblázat és IV. melléklet.

53 Megállapítottuk, hogy a 9. és 10. intézkedést végrehajtották ugyan, de a kifejlesztett rendszerekben nem volt meg a fizetés feldolgozására szolgáló eszköz, mivel annak fejlesztése késedelmes volt (részletesen lásd: 7. háttérmagyarázat). A fizetés feldolgozására szolgáló eszköz kifejlesztése nem volt jogi követelmény. Ugyanakkor, bár a rendszerek biztosítják a szabályozási aktusok által előírt információkat, a fizetés feldolgozására szolgáló eszköz hiánya miatt a felhasználók kénytelenek visszatérni a nemzeti platformokhoz, ha díjköteles információkra vagy dokumentumokra van szükségük.

54 Azt is megvizsgáltuk, hogy a 2. fellépés (eIDAS) kapcsán a Bizottság ellenőrizte-e 2014. évi eIDAS-rendelet értékelésekor megfogalmazott ajánlásainak végrehajtását. A rendelet célja az elektronikus azonosításra (eID) és a bizalmi szolgáltatásokra vonatkozó egységes keret létrehozása, és ezáltal a szolgáltatások nyújtásának egyszerűbbé tétele volt az Unió egész területén, függetlenül attól, hogy melyik országban kerül sor a szolgáltatásnyújtásra. A rendelet a nemzeti elektronikus azonosítókat nem harmonizálta, hanem lehetővé tette, hogy bejelentési és a szakértői értékelési folyamat révén kölcsönösen elismerjék azokat.

55 Az eIDAS-rendelet értékelését 2021-ben adták ki. Az értékelés az alábbi problémákat tárta fel:

• A rendelet nem írta elő a tagállamok számára, hogy állampolgáraiknak és a vállalkozásoknak elektronikus azonosítót biztosítsanak az online közszolgáltatásokhoz való biztonságos hozzáférés érdekében. Amennyiben ezt meg is tették, nem volt kötelező számukra az ilyen rendszerek bejelentése. Az értékelés során arra is fény derült, hogy csak kisszámú közszolgáltatás nyújt eIDAS-hitelesítést, illetve kapcsolódik az infrastruktúrához, és a felhasználók tényleges hitelesítését technikai hibák akadályozzák.
• Az eID-keret nem tudta kezelni az új piaci igényeket, többek között a következők miatt: i. a közszektorra korlátozódott és arra, hogy határokon átnyúló hozzáférést biztosítson a közszolgáltatásokhoz (vagyis az eIDAS-rendelet által érintett szolgáltatások az Unió népességének csak egy kis százalékát érintették), ii. az online magánszolgáltatók számára bonyolult volt a rendszerhez való csatlakozás és iii. a tagállamok egyikében sem volt megfelelő az elérhetőség.
• A keretrendszer alapját különböző szabványokat követő nemzeti elektronikus azonosítási rendszerek alkotják, ami hátráltatja az eIDAS-szolgáltatások használatát; ezt a hiányosságot egy CEF-projekt is feltárta (lásd: 8. háttérmagyarázat).

56 Megállapítottuk, hogy ezekre a hiányosságokra reagálva az eIDAS-rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslat előírja, hogy minden tagállamnak uniós digitális személyiadat-tárcát kell kibocsátania valamennyi uniós természetes és jogi személy számára, hogy biztonságos, megbízható és zökkenőmentes hozzáféréssel rendelkezhessenek a határokon átnyúló közszolgáltatásokhoz és magánszolgáltatásokhoz. Minden tagállamnak be kell jelentenie legalább egy elektronikus azonosítási rendszer és ezen belül legalább egy azonosító eszköz bevezetését is. A személyiadat-tárca használatával így a nemzeti eIDAS-csomópontok műszaki szabványait már nem lenne szükséges harmonizálni, mivel a szolgáltatóknak nem kellene majd csatlakozniuk a rendszerhez.

57 Mivel az egységes digitális kapuról szóló rendeletet a 7. intézkedés (egységes digitális kapu) eredményeként fogadták el, azt is értékeltük, hogy a Bizottság eleget tett-e az új rendeletben foglalt követelménynek, és kifejlesztett, illetve fenntartott-e egy közös felhasználói felületet (és azon belül egy keresőmotort és felhasználói visszajelzési eszközöket). Az egységes digitális kapu megkönnyíti az olyan információkhoz, adminisztratív eljárásokhoz és segítségnyújtási szolgáltatásokhoz való online hozzáférést, amelyekre az uniós polgároknak és vállalkozásoknak egy másik uniós országban szükségük lehet.

58 Megállapítottuk, hogy a Bizottság kifejlesztette az interfészt, azaz az egyablakos rendszert (Your Europe portál) (lásd: 3. ábra). A portálon keresztül a felhasználók azokhoz a megfelelő tagállami weboldalakhoz kapcsolódnak, ahol az általuk keresett szolgáltatás megtalálható. A tagállamoknak legkésőbb 2023 decemberéig 21 eljárást kell digitalizálniuk és azokat a portálon keresztül hozzáférhetővé tenniük. A vállalkozások számára releváns eljárások például: üzleti tevékenység engedélyezésének kérelmezése vagy munkáltatói nyilvántartásba vétel nyugdíj- és társadalombiztosítási célból. Az első szolgáltatások 2020. december 12. óta érhetők el a portálon.

59 A 7. (egységes digitális kapu) és a 13. (az egyszeri adatszolgáltatás elvével kapcsolatos kísérleti projekt indítása a vállalkozások számára) intézkedést illetően megállapítottuk, hogy a Horizont 2020 uniós kutatási program által finanszírozott kísérleti projekt („TOOP” projekt, 8 millió eurós finanszírozás) előrelépést ért el az egyszeri adatszolgáltatás elvének bevezetése terén. Az elv lényege, hogy a polgárok és a vállalkozások csak egyszer legyenek kötelesek tájékoztatást adni az uniós közigazgatásnak. A projekt egy 40 információs rendszert összekapcsoló megoldás-architektúrát hozott létre. Emellett a projekt keretében kidolgozott architektúraterv az egységes digitális kapuról szóló rendelet részévé vált. Ennek eredményeként az egységes digitális kapuról szóló rendelet elfogadásakor kiigazították a 2017-ben indult projektet, amelynek középpontjában az interoperabilitás állt, hogy lehetővé tegye a rendeletben leírt technikai rendszer végrehajtását.

Egyes digitális közszolgáltatások késedelmesen kerültek bevezetésre a tagállamokban

60 Noha a cselekvési terv csak a Bizottság számára tartalmazott intézkedéseket, a digitális megoldások rendelkezésre állása nagymértékben függ a kiegészítő intézkedések tagállami szintű végrehajtásától is. Az ellenőrzésünk hatókörébe tartozó intézkedések esetében megállapítottuk, hogy a Bizottság fellépései ellenére a tagállamok elégtelen vagy késedelmes reagálása miatt a hat intézkedésből hármat csak részben hajtottak végre (lásd: 4. táblázat). A Bizottság 2016 és 2020 közötti intézkedései ezért még nem eredményeztek jelentős változásokat a vállalkozások és a polgárok számára az Unióban.

61 A 2. intézkedés (eIDAS) tekintetében a tagállamok reagálása önkéntes alapon történt. 2021 végén, azaz öt évvel a rendelet hatálybalépése után ezért kilenc, a népesség 41%-át képviselő tagállam még nem tartozott a keretbe. A részt nem vevő tagállamok jelentős száma nagymértékben korlátozza a polgárok és a vállalkozások biztonságosabb, gyorsabb és hatékonyabb elektronikus kapcsolattartásának lehetőségeit.

62 A 9. intézkedés (az üzleti nyilvántartások összekapcsolása) és a 10. intézkedés (a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolása) esetében a Bizottságnak létre kellett hoznia és frissítenie kellett az alapvető szolgáltatási platformot és interfészt, míg a tagállamoknak digitalizálniuk kellett nemzeti cég- és fizetésképtelenségi nyilvántartásaikat, és össze kellett kapcsolniuk azokat a rendszerrel (lásd: 4. ábra). A Bizottság az e-igazságügyi portált használta interfészként, és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből források álltak a tagállamok rendelkezésére (a CEF kapcsán ezeket „általános szolgáltatásoknak” nevezték).

63 Ami a 9. intézkedést (az üzleti nyilvántartások összekapcsolása) illeti, az üzleti nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer, amely 2017. június 8-én kezdte meg működését, lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy információkat keressenek valamely uniós országban (valamint Liechtensteinben és Norvégiában) bejegyzett vállalatokról. A keresési funkciót és az alapvető információkat az érintett nemzeti nyelvekről az Unió valamennyi hivatalos nyelvére lefordítják. Hat tagállamban¹⁷ késedelmes volt a csatlakozás, az utolsó tagállam 2022 márciusában, csaknem öt évvel a vonatkozó irányelvben meghatározott határidő után csatlakozott, azután, hogy a Bizottság 2021 júliusában az ügyet az Európai Bíróság elé utalta. Ami a felhasználást illeti, 2021-ben a keresések száma havi 17 300 és 39 100 között mozgott.

64 Ami a 10. intézkedéshez (a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolása) szükséges rendszert illeti, a vonatkozó végrehajtási rendelet értelmében a tagállamoknak 2021. június 30-ra kellett biztosítaniuk a kapcsolatot. 2022 júliusáig a 26 tagállamból mindössze 17 hozta létre a kapcsolatot (Dániát a rendelet nem kötelezte¹⁸). Öt¹⁹ tagállam jelenleg a fejlesztés és a tesztelés szakaszában van. A fennmaradó négy tagállam²⁰ esetében a Bizottság még mindig vár a visszajelzésre. Amíg a fennmaradó kilenc tagállam nem kapcsolódik a rendszerhez, a felhasználók nem kereshetnek egységes többnyelvű keresőmotoron keresztül az e tagállamokban nyilvántartásba vett fizetésképtelen szervezetekre. A fizetésképtelenségi eljárás alatt álló adósok adatait tartalmazó nyilvános központi elektronikus hozzáférési pont különösen hasznos lehet a meglévő vagy potenciális hitelezők, illetve az ilyen eljárások által közvetve érintett harmadik felek számára. 2021-ben havonta 2500–6500 keresésre került sor.

65 A 11. intézkedés (a digitális megoldásoknak a vállalkozások egész életciklusán át történő alkalmazása) nyomán a tagállamoknak 2021 augusztusáig kellett átültetniük nemzeti jogukba a digitális eszközök és folyamatok társasági jog terén történő használatáról szóló (EU) 2019/1151 irányelvet, kivéve, ha a lehetséges egyéves meghosszabbítás alkalmazásáról értesítették a Bizottságot. Ellenőrzésünk idejéig 17 tagállam nyújtott be ilyen értesítést. Ennek alapján elmondható, hogy a tagállamok többségében a vállalatok jelenleg még nem használnak digitális eszközöket és eljárásokat vállalatok létrehozására, fióktelepek bejegyzésére, valamint dokumentumok és információk online benyújtására.

66 Megjegyezzük, hogy azon tagállamok többségében, amelyeknek több időre van szükségük a 2. intézkedés (eIDAS), a 10. intézkedés (a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolása) és a 11. intézkedés (digitális megoldások használata a vállalat teljes életciklusa során) végrehajtásához, az e-kormányzati teljesítménymutató szerinti pontszám 2017-ben és 2020-ban is az uniós átlag alatt volt (lásd: 1. ábra).

67 Amint már említettük (lásd: 1. táblázat és 62. bekezdés), a tagállamok támogatásban részesülhettek ahhoz, hogy rendszereiket a Bizottság által kifejlesztett platformokhoz csatlakoztassák. A tagállamok az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből származó finanszírozást különösen a következőkre használták fel:

• 2. intézkedés (eIDAS), 25,35 millió euró, 26 tagállam;
• 9. intézkedés (az üzleti nyilvántartások összekapcsolása), 2,44 millió euró, 10 tagállam;
• 10. intézkedés (a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolása), 1,16 millió euró, hét tagállam.

Egy uniós finanszírozású projektekből álló minta ellenőrzése alapján (lásd: 19. bekezdés) megállapítottuk, hogy az uniós finanszírozás rendelkezésre állását egyes tagállamok kedvező lehetőségnek tekintették, és ösztönözték az e-kormányzati szolgáltatások bevezetését. Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz projektjei a meglévő megoldások bizonyos hátrányainak feltárásában is segítettek (lásd: 8. háttérmagyarázat).

68 A 24 ellenőrzött projektből és intézkedésből (azaz az ellenőrzésünk időpontjáig befejezett projektekből és intézkedésekből) 23 teljesítette a kitűzött célokat. Ez azt jelenti, hogy biztosították a kifejlesztett megoldások és a CEF meglévő, újrafelhasznált építőelemeinek, illetve a digitális szolgáltatási infrastruktúráknak az interoperabilitását (előbbiek az alapvető digitális szolgáltatási infrastruktúrák, a kulcsfontosságú alaptényezők, amelyeket az összetettebb digitális szolgáltatásokban is újra fel kell használni, utóbbiak pedig az uniós szintű projektek végrehajtását támogató megoldások, amelyek közös érdekű transzeurópai interoperábilis szolgáltatásokat nyújtanak).

69 Az általunk megkérdezett tagállamok nagyra értékelték a Bizottság által nyújtott folyamatos technikai támogatást, amelyre a CEF által finanszírozott digitális szolgáltatási infrastruktúrák használatakor, vagy más, a digitális szolgáltatási infrastruktúrákat már korábban bevezető tagállamok rendszereinek integrálásához volt szükség, különösen az eIDAS-szolgáltatások esetében. Véleményük szerint az Európai Bizottság intézkedései lehetővé tették a különböző tagállami rendszerek közötti fenntartható összeköttetések kialakítását.

A Bizottság valóban előmozdította a bevált gyakorlatok cseréjét, de nem támogatta megfelelően az új digitális közszolgáltatásokat

70 A legutóbbi miniszteri nyilatkozatok (lásd: 02. bekezdés) elismerték mind a bevált gyakorlatok cseréje előmozdításának, mind az illetékes hatóságok, illetve a rendelkezésre álló digitális közszolgáltatások közötti kapcsolatok kialakításának fontosságát. Az Európai Parlament szintén hangsúlyozta²¹ a bevált gyakorlatok előmozdításának fontosságát.

71 Ezért megvizsgáltuk, hogy a Bizottság:

• előmozdította-e az együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét;
• népszerűsítette-e az újonnan rendelkezésre álló digitális közszolgáltatásokat.

A Bizottság számos lehetőséget teremtett az együttműködésre és a bevált gyakorlatok cseréjére

72 Megvizsgáltuk azokat az eszközöket, amelyeket a Bizottság a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása érdekében használt. Megállapítottuk, hogy nem csak csoportokat hozott létre, ahol az érdekelt felek találkozhattak, hanem külön projekteket is finanszírozott e tekintetben.

73 A csoportok a következők voltak:

• a cselekvési terv irányítóbizottsága (lásd: 11. bekezdés), amely évente kétszer vagy háromszor ülésezett, és amely keretében a tagállamok bemutatták az e-kormányzati megoldások kidolgozása terén elért eredményeiket, a bevált gyakorlatokkal kapcsolatos példákat, illetve a konkrét megoldások kidolgozásával kapcsolatos kihívásokat. Mivel a cselekvési terv véget ért, 2021-ben a testület is beszüntette tevékenységét;
• konkrét témákkal vagy megoldásokkal foglalkozó szakértői csoportok, például az eIDAS szakértői csoport (2. intézkedés), az „egységes digitális kapu” koordinációs csoport (7. intézkedés), a társasági joggal foglalkozó szakértői csoport (9. és 11. intézkedés) és az európai közszolgáltatások interoperabilitásával foglalkozó szakértői csoport. Ezek a szakértői csoportok továbbra is működnek.

74 Az érintett projekteket főként a következőkből finanszírozták:

• az ISA² program, amelyben az együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréje valójában a Bizottság interoperabilitási politikájának és támogató intézkedéseinek központi eleme volt (lásd: az (EU) 2015/2240 határozat 3. és 8. cikke). Egy igen átfogó kezdeményezésre példa a 9. háttérmagyarázatban bemutatott Joinup platform (amelyet az ellenőrzött mintában szereplő két ISA² intézkedés keretében finanszíroztak 6 millió euró összegben). Az ISA² program lezárását követően a Bizottság a Digitális Európa program keretében legalább 2021-re és 2022-re további finanszírozást biztosított a Joinup platform számára;
• a Horizont 2020 keretprogram, amely főként konkrét kérdésekkel kapcsolatos ad hoc kezdeményezésekhez járult hozzá. Példa erre a SCOOP4C projekt: ez azon érdekeltek számára hozott létre közösséget, akik meg kívánták osztani az egyszeri adatszolgáltatás elvének végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatokat és bevált gyakorlatokat (a Horizont 2020 program ezt 1 millió euróval finanszírozta). Noha a kérdés továbbra is releváns, nincs bizonyíték arra, hogy a közösség tevékenységei a projekt finanszírozásának befejezését követően is folytatódtak.

75 A négy ISA² intézkedés (lásd: III. melléklet), az irányítóbizottság és a szakértői csoportok üléseinek jegyzőkönyvei, valamint a tagállami munkatársakkal folytatott interjúk alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a Bizottság kellő támogatást nyújtott az együttműködéshez és a bevált gyakorlatok cseréjéhez, és hogy az érdekelt felek között sor került eszmecserékre az őket érdeklő kérdésekben.

76 Megállapítottuk továbbá, hogy a 2021–2027-es programok előkészítése során a Bizottság kellően figyelembe vette az együttműködés és a bevált gyakorlatok további előmozdításának szükségességét:

• a Digitális Európa program 2021. és 2022. évi végrehajtására vonatkozó munkaprogram koordinációs és támogatási intézkedéseket is tartalmaz, amelyek elsődleges célja az együttműködés előmozdítása, illetve az uniós szakpolitikák támogatása;
• „A digitális évtizedhez vezető útról” szóló javaslat a tagállamok és a Bizottság között éves együttműködési mechanizmust irányoz elő (lásd: 31. bekezdés).

A Bizottság nem mozdította elő átfogó és összehangolt módon a digitális közszolgáltatásokat

77 Értékeltük a Bizottság digitális közszolgáltatásokkal kapcsolatos promóciós tevékenységeit, és megállapítottuk, hogy azokra nem vonatkozik átfogó stratégia. A gyakorlatban a promóció vagy általános volt, vagy – amennyiben azt a jogalap megkövetelte – konkrét intézkedésekhez vagy finanszírozási programokhoz kapcsolódott.

78 Az e-kormányzati politika, illetve az e-kormányzati megoldások általános előmozdítása tekintetében a Bizottság a következők révén járt el:

• a havonta egyszer az előfizetőknek kiadott e-kormányzati hírlevél, amely a legfrissebb hírekkel szolgált a határokon átnyúló digitális uniós közszolgáltatásokról, a közszolgáltatási felhőről és a közszféra innovációjáról;
• az eGovernment4EU csoport a Futurium platformon, amely a nyilvánosság számára is hozzáférhető volt, és tájékoztatást nyújtott a 2016–2020-as e-kormányzati cselekvési tervről és a jövőbeli digitális kormányzati politikáról. A platformon részt vevő csoportot már nem frissítik, mivel a cselekvési terv véget ért;
• közösségi média (Facebook, LinkedIn és Twitter).

79 Ami a vonatkozó jogalap által előírt kommunikációs stratégiát illeti, a 7. intézkedés esetében a Bizottság 2020 decemberében, az egységes digitális kapu működésbe lépésével indította el promóciós kampányát (lásd: 58. bekezdés). Véleményünk szerint a kampány átfogó volt, és jó gyakorlatnak tartjuk, hogy a Bizottság videokonferencia keretében havonta megvitatta a kampányt és a kapcsolódó tagállami eseményeket a nemzeti koordinátorokkal (ún. „kommunikációs kávézások”). Az 5. ábra a Your Europe portálon tett látogatásokra vonatkozó adatokat mutatja be.

80 Az ISA² program létrehozásáról szóló határozat is előírta az európai interoperabilitási stratégia, keret és referenciastruktúra, valamint a vonatkozó előírások és szabványok végrehajtásának előmozdítását. A promóciós kampányt proaktívnak és átfogónak találtuk. A Joinup platform létrehozása és működtetése mellett (lásd: 74. bekezdés és 9. háttérmagyarázat) az ISA² program egy olyan (3,62 millió euró összegű) fellépést is finanszírozott, amely előmozdította az együttműködést és megkönnyítette a program érdekelt felei közötti kapcsolattartást.

81 Végezetül az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz is előírta kommunikációs stratégia végrehajtását. A következőket állapítottuk meg:

• Ezt a stratégiát azért dolgozták ki, hogy népszerűsítsék a CEF-megoldásokat, amelyek elsősorban a megoldások fejlesztői számára voltak érdekesek. A tagállamokban megkérdezett munkatársak pozitívan nyilatkoztak ezekről a megoldásokról, és megerősítették, hogy azokat újra felhasználták, különösen a határokon átnyúló szolgáltatások esetében. A digitális szolgáltatási infrastruktúrák újrafelhasználásának célja a meglévő technológiákat alkalmazó digitális szolgáltatások gyorsabb, könnyebb és költséghatékonyabb fejlesztésének biztosítása ahelyett, hogy minden egyes szervezet külön-külön dolgozná ki ezeket. A CEF újrafelhasználási eredménytáblája szerint 2021 végéig 353 projektben használtak fel meglévő építőelemeket, főként uniós tagállamokban.
• A Bizottság mindeddig nem szervezett konkrét figyelemfelkeltő vagy promóciós kampányokat annak érdekében, hogy felhívja a potenciális felhasználók figyelmét a 2017 óta működő, üzleti nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer vagy a 2021 óta működő, fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer létezésére, amelyek mindegyikét az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében fejlesztették ki. A Bizottság arról tájékoztatott bennünket, hogy ilyen kampányt i. az üzleti nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer tekintetében akkor tervez, amikor a fizetés feldolgozására szolgáló eszköz rendelkezésre áll (lásd: 7. háttérmagyarázat), ii. a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer esetében pedig, miután valamennyi tagállam csatlakozik hozzá (mostanáig 17 tagállam csatlakozott) (lásd: 64. bekezdés). 2021 végén a Bizottság online kommunikációs kampányt indított az e-igazságügyi portállal kapcsolatban, de ennek során nem tett sok említést az üzleti nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszerről.

82 Bár a felhasználók tájékoztatása kulcsfontosságú az e-kormányzati szolgáltatások igénybevételének biztosításához, megállapítottuk, hogy a Bizottság nem mérte fel, hogy a vállalkozások mennyire voltak tisztában e szolgáltatásokkal, és nem is elemezte az igényeket ezen a területen. Az általunk megkérdezett európai vállalkozói szövetségek képviselői kijelentették, hogy a vállalkozások jól ismerik azokat az e-kormányzati szolgáltatásokat, amelyek igénybevételére a törvény kötelezi őket, más ilyen típusú szolgáltatásokról azonban sokkal kevesebbet tudnak.

83 Megállapítottuk ugyanakkor, hogy az eIDAS mint egyetlen kivétel kapcsán a Bizottság tanulmányt készíttetett az elektronikus azonosítás, hitelesítés és bizalmi szolgáltatások piacának elemzése, valamint egy kísérleti program kidolgozása és működtetése céljából, hogy felhívja a kkv-k figyelmét ezekre a megoldásokra:

• a 2019-ben közzétett tanulmány megállapította, hogy a kkv-k általában kevéssé ismerik az eIDAS-megoldásokat. Ez döntő akadálynak bizonyult;
• a kísérleti program 2018 végén indult, és egy ismereti és tanulási programból, egy,a kkv-k számára készült eIDAS eszköztárból, valamint egy, a kkv-k eszköztárának népszerűsítését célzó stratégiából állt. Az ismereti és tanulási program, valamint a kkv-k számára készült eIDAS eszköztár továbbra is elérhető az interneten. Ezek mellett az érdekelt felek virtuális közösségét létrehozó eIDAS Megfigyelőközpont (a Bizottság által létrehozott online együttműködési platform) célja, hogy elősegítse az eIDAS-rendelet végrehajtásával és elterjedésével kapcsolatos kérdések közös értelmezését.

84 Bár a tanulmány azt ajánlotta, hogy a speciálisabb felhasználói igények figyelembevétele érdekében az eszköztárat tovább kell fejleszteni, és a tagállamoknak és a regionális képviselőknek, valamint a kkv-k szövetségeinek és szolgáltatóiknak a bevonásával ki kell alakítani az érdekelt felek hosszú távú irányítási struktúráját, a Bizottság nem tett lépéseket e tekintetben. Azt, hogy miért nem hajtották végre a tanulmányban szereplő ajánlást, a Bizottság nem indokolta meg.

85 Azt is megvizsgáltuk, hogy a Bizottság rendelkezik-e bármilyen áttekintéssel a tagállamok által végzett promóciós tevékenységekről, és törekedett-e i. adott esetben az ilyen tevékenységek koordinálására, vagy ii. az e tekintetben bevált gyakorlatok terjesztésére. Megállapítottuk, hogy a Bizottság nem rendelkezik áttekintéssel az európai vagy nemzeti e-kormányzati megoldások előmozdítására irányuló tagállami intézkedésekről. Ebből következően a bevált gyakorlatokat sem azonosította, és nem volt abban a helyzetben, hogy összehangolja a meglévő tevékenységeket.

Következtetések és ajánlások

86 Általános következtetésünk az, hogy a Bizottság intézkedései csak részben segítették elő az e-kormányzati megoldások tagállamok általi végrehajtását és elterjedését. Bár a Bizottság befejezte az ellenőrzésünk tárgyát képező, a 2016–2020-as e-kormányzati cselekvési tervben meghatározott intézkedéseket, a tagállami intézkedések késedelme miatt nem minden újonnan kifejlesztett digitális közszolgáltatás érhető el az Unió egészében. A Bizottság továbbá nem népszerűsítette átfogóan ezeket a szolgáltatásokat a vállalkozások és általában a felhasználók körében.

87 A 2016–2020-as időszakra szóló uniós e-kormányzati cselekvési terv megfelelt ugyan a konzultációk és értékelések során feltárt igényeknek, de csak a Bizottság által végrehajtandó intézkedéseket tartalmazott, ami megnehezítette a cselekvési tervben vázolt elképzelések megvalósítását. Annak ellenére, hogy az előző cselekvési terv értékelő jelentése a tagállami tevékenységek önkéntes jellegét jelölte meg fő hiányosságként, ez a cselekvési terv nem tartalmazott kötelezettségeket a tagállamok számára. Ezt azonban enyhítette az a tény, hogy a legtöbb intézkedés esetében a cselekvési terv előtt már létező vagy annak eredményeként elfogadott vonatkozó jogi aktusok tartalmaztak ilyen kötelezettségeket. Egyes esetekben azonban az intézkedések végrehajtása 2020 után, azaz a cselekvési terv záródátumát követően is folytatódott (lásd: 23–27. bekezdés).

88 Megjegyeztük, hogy „A digitális évtizedhez vezető út” elnevezésű szakpolitikai programot vázoló 2021. évi bizottsági javaslat olyan együttműködési keretet vezetett be, amely lehetővé teszi a Bizottság számára az uniós szinten meghatározott digitális célok megvalósítása terén a tagállamok által elért eredmények éves rendszerességű nyomon követését. A három cél egyike azonban túl általánosan van meghatározva, ami azzal a kockázattal jár, hogy azt a tagállamok eltérően értelmezik, ez viszont veszélyeztetheti a cél elérését. „A digitális évtizedhez vezető út” nevű program létrehozásáról szóló 2021. évi javaslat szerint a Bizottságnak végrehajtási jogi aktusokban kell meghatároznia az egyes digitális célkitűzésekre vonatkozó fő teljesítménymutatókat (lásd: 28–31. és 46–48. bekezdés).

89 A cselekvési terv végrehajtásának nyomon követése széttagozódott volt, mivel a cselekvési terv egészére a Bizottság nem hozott létre nyomonkövetési keretet (mutatókkal). Több egyedi fellépés esetében (az ellenőrzésünk által érintett hat fellépésből négy esetében) azonban létezett ilyen keret. A meglévő e-kormányzati mutatók (az e-kormányzati teljesítménymutató és a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató), amelyeket a Bizottság évente tesz közzé, nem kapcsolódtak közvetlenül a cselekvési terv keretében végrehajtott intézkedésekhez, így nem voltak alkalmasak a terv hatásának mérésére (lásd: 32–45. bekezdés).

90 A vállalkozásokra irányuló hat fellépést a Bizottság lezárta, így azok ellenőrzésünk tárgyát képezhették. A Bizottság az e-kormányzati megoldások tagállamok általi végrehajtását uniós finanszírozású projektek és technikai segítségnyújtás révén is támogatta, és ezeket az általunk megkérdezett tagállamok munkatársai is nagyra értékelték (lásd: 49–69. bekezdés).

91 Mindezen fellépések ellenére a hat intézkedésből hármat Unió-szerte csak részben hajtottak végre. Két esetben (a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolása, illetve digitális megoldások használata a vállalat teljes életciklusa során) ez a több tagállamban tapasztalható késedelmeknek tudható be (amelyek közül néhány esetében a Bizottságnak nincs információja az előrehaladásról). Egy esetben (elektronikus azonosítás, hitelesítés és bizalmi szolgáltatások, eIDAS) a vonatkozó rendelet a tagállamok számára opcionálissá tette az intézkedést. A Bizottság 2016 és 2020 közötti intézkedései ezért még nem eredményeztek jelentős változásokat a vállalkozások és a polgárok számára az Unióban. Egy másik intézkedés (az üzleti nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer) végrehajtása néhány tagállamban késedelmes volt, de az alkalmazás 2022 márciusa óta valamennyi tagállamban rendelkezésre áll (lásd: 60–65. bekezdés).

92 Megjegyezzük, hogy „A digitális évtizedhez vezető út” nevű program létrehozásáról szóló 2021. évi javaslatban a Bizottság bevezette i. a digitális évtizedre vonatkozó, a tagállamok által elkészítendő ütemtervek koncepcióját, és ii. az egyes tagállamok számára a digitális célok elérése érdekében meghatározandó pályák fogalmát. Mivel azonban a javaslat kapcsán még tart a jogalkotási eljárás (2022 szeptemberében), sor kerülhet módosításokra (lásd: 46. bekezdés).

93 Ami az eIDAS-t illeti, a Bizottság 2021-ben javaslatot terjesztett elő a hatályos rendelet módosítására, annak értékelését követően. A javaslat a legtöbb hiányosságot orvosolja, és – ami a legfontosabb – minden tagállam számára előírja elektronikus azonosítási rendszer bevezetését (lásd: 54–56. bekezdés).

1. ajánlás. A végrehajtási keret megerősítésével a tagállamok ösztönzése az e-kormányzati szolgáltatások teljes bevezetésére

Tekintettel „A digitális évtizedhez vezető út” elnevezésű, 2030-ig tartó időszakra vonatkozó szakpolitikai program létrehozásáról szóló határozatra irányuló bizottsági javaslatra, a Bizottság ösztönözze az e-kormányzati szolgáltatások továbbfejlesztését és nyomon követését a következők révén:

1. a digitális célokban használt kifejezések egyértelmű meghatározása annak érdekében, hogy azok Unió-szerte egységesen legyenek alkalmazhatók;
2. a digitális évtizedre vonatkozó nemzeti ütemtervek elemzése és a szükséges lépések megtétele, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az azokban meghatározott szakpolitikák, intézkedések és fellépések nem elégségesek, és ez veszélyezteti a határozatban szereplő célok időben történő elérését;
3. intézkedések meghozatala abban az esetben, ha a tagállamok a tervezett pályájukhoz képest elmaradnak a digitális célok elérésében.

Megvalósítás céldátuma: „A digitális évtizedhez vezető út” elnevezésű szakpolitikai program létrehozásáról szóló határozatra irányuló javaslat elfogadását követően, a határozatban szereplő határidőkkel összhangban

94 A Bizottság több módon is (pl. szakértői csoportok és platformok révén) aktívan támogatta az együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét, és ezt a tagállamokban a munkatársak kedvezően értékelték. A 2020 utáni időszakra vonatkozó, „A digitális évtizedhez vezető út” című szakpolitikai dokumentumában a Bizottság kellően figyelembe vette e támogatás folytatásának szükségességét (lásd: 70–76. bekezdés).

95 A Bizottság nem rendelkezett átfogó stratégiával arra, hogy a fő felhasználók körében hogyan népszerűsítse az uniós szinten elérhető e-kormányzati megoldásokat. Promóciós tevékenységei ezért nem voltak átfogóak, illetve összehangoltak. Az egyes alkalmazásokat csak akkor népszerűsítette, ha azt a vonatkozó jogi aktusok előírták, így a promóció nem terjedt ki mindegyik alkalmazásra (lásd: 77–78. bekezdés).

96 A Bizottság kommunikációs kampányai – amennyiben sor került ilyenekre – megfelelőek voltak. A Bizottság a fejlesztők körében népszerűsítette ugyan az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz által kidolgozott műszaki megoldásokat, a felhasználók körében mindeddig nem terjesztette az olyan új szolgáltatásokat, mint például az üzleti nyilvántartások összekapcsolására vagy a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszerek. A Bizottság emellett nem rendelkezik áttekintéssel a tagállamok által a nemzeti vagy európai e-kormányzati megoldások előmozdítása érdekében tett intézkedésekről, noha az összehangolt erőfeszítések jobb eredményeket hozhatnának (lásd: 79–81. és 85. bekezdés).

97 A Bizottság nem mérte fel, hogy a vállalkozások mennyire ismerik a rendelkezésre álló e-kormányzati szolgáltatásokat, és nem elemezte az e-kormányzati szolgáltatások iránti igényeket, noha ez különösen fontos lépés az e-kormányzati szolgáltatások elterjedése szempontjából. Ez alól az egyetlen kivétel az eIDAS piaca volt: a Bizottság erről tanulmányt készített, és kísérleti ismereti és tanulási programot hajtott végre a kis- és középvállalkozások körében. A program többek között egy eszköztár kidolgozását eredményezte e vállalkozások számára. Bár a tanulmány az eszköztár továbbfejlesztését javasolta, e tekintetben a Bizottság nem tett lépéseket (lásd: 82–84. bekezdés).

2. ajánlás. Az e-kormányzati szolgáltatások eredményes előmozdítására irányuló átfogó stratégia kidolgozása

Az uniós szintű e-kormányzati szolgáltatások további elterjedésének hatásosabb támogatása érdekében a Bizottság dolgozzon ki átfogó stratégiát az e-kormányzati szolgáltatások eredményes előmozdítására, annak értékelése alapján, hogy az e-kormányzati szolgáltatások mennyire ismertek a felhasználók körében. A stratégia kidolgozásakor figyelembe kell venni a tagállamok által e tekintetben végzett tevékenységeket is, egyrészt, hogy ezzel is megkönnyítsék erőfeszítéseiket, másrészt, hogy el lehessen kerülni az átfedéseket.

Megvalósítás céldátuma: 2024 vége

A jelentést 2022. október 11-i luxembourgi ülésén fogadta el a Mihails Kozlovs számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara.

Mellékletek

I. melléklet. Az e-kormányzat fejlődése az Unióban 2006 óta

II. melléklet. E-kormányzati cselekvési terv – az intézkedések listája

III. melléklet. A vizsgált uniós finanszírozású projektek listája

IV. melléklet. Az ellenőrzés hatókörébe tartozó intézkedések végrehajtása