Légszennyezés: egészségünk védelme még mindig nem elégséges

Összefoglalás

Az Európai Unióban a légszennyezés az egészséget érintő legnagyobb környezeti kockázat

I

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az Európai Unióban (EU) a légszennyezés az egészséget érintő legnagyobb környezeti kockázat. Az Unióban évente 400 000 korai elhalálozáshoz vezet, és több száz milliárd euró egészséggel kapcsolatos külső költség merül fel miatta. E kockázatnak különösen a városi területeken élők vannak kitéve. E korai elhalálozások többségéért az olyan légszennyező anyagok felelősek, mint a lebegő részecskék, a nitrogén-dioxid és a talajközeli ózon.

II

Az Unió tiszta levegőre vonatkozó szakpolitikájának sarokköve a környezeti levegő minőségéről szóló 2008-as irányelv, amely levegőminőségi előírásokat határoz meg az általunk belélegzett levegőben lévő szennyező anyagok koncentrációjára. Az elmúlt évtizedekben az uniós szakpolitikák hozzájárultak a kibocsátások csökkentéséhez, de a levegőminőség nem javult ugyanilyen ütemben, és továbbra is jelentősen befolyásolja a közegészség állapotát.

Az ellenőrzés tárgya

III

Ellenőrzésünk során azt értékeltük, hogy eredményesek-e az emberi egészség légszennyezéssel szembeni védelmére irányuló uniós intézkedések. Ennek érdekében megvizsgáltuk, hogy i. a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvet jól alakították-e ki ahhoz, hogy kezelni tudja a légszennyezés egészségügyi hatását; ii. a tagállamok eredményesen hajtották-e végre az irányelvet; iii. a Bizottság végrehajtatta-e az irányelvet és nyomon követte-e a végrehajtást; iv. az egyéb uniós szakpolitikákban megfelelően tükröződik-e a levegőminőség kérdése, és azt az uniós alapok megfelelően támogatják-e; v. a nyilvánosságot jól tájékoztatják-e a levegőminőséggel kapcsolatos témákról.

IV

Megállapítottuk, hogy az emberi egészség légszennyezéssel szembeni védelmére irányuló uniós intézkedések nem hozták meg a várt hatást. A jelentős emberi és gazdasági költségek nyomán egyelőre nem születtek Unió-szerte megfelelő intézkedések.

1. Az Unió csaknem húsz évvel ezelőtt megállapított levegőminőségi előírásai részben kevésbé szigorúak, mint a WHO vonatkozó irányelvei, és nagyobb szigorúságra intenének az emberi egészségre gyakorolt hatásokra vonatkozó legújabb tudományos bizonyítékok is.
2. A levegőminőség ugyan javult, ám a tagállamok továbbra sem tartják be az uniós levegőminőségi előírásokat, és nem hoztak elegendő eredményes intézkedést a levegőminőség elégséges mértékű javítására. A légszennyezést alul lehet becsülni, mivel megeshet, hogy azt nem a megfelelő helyeken kísérik figyelemmel. A levegőminőségi tervek – amelyek elkészítése a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv fő követelménye – gyakran nem hozták meg a várt eredményeket.
3. A Bizottság a tagállamok teljesítményének nyomon követése terén korlátokkal szembesül. Az ezt követő végrehajtatás során a Bizottság nem tudta biztosítani, hogy a tagállamok betartsák a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvben megszabott levegőminőségi határértékeket. A Bizottság sok tagállam ellen jogi lépéseket tett, ám – noha számára kedvező ítéletek születtek – mégis továbbra is gyakori, hogy a tagállamok nem tartják be a levegőminőségi határértékeket.
4. A levegőminőségre számos uniós szakpolitika gyakorol hatást, ám a légszennyezés jelentős emberi és gazdasági költségeire tekintettel úgy véljük, hogy a levegőminőség javításának jelentőségét egyes uniós szakpolitikák még nem tükrözik kellőképpen. Az éghajlat- és energiapolitika, a közlekedés-, az ipar- és az agrárpolitika olyan uniós szakpolitikák, amelyek közvetlenül kihatnak a levegő minőségére, és a végrehajtásukkal kapcsolatos döntések hátrányosan befolyásolhatják a levegő tisztaságát. Megállapítottuk, hogy a levegőminőség javítására szánt közvetlen uniós finanszírozás hasznos támogatást nyújthat, de a támogatott projektek nem mindig voltak kellőképpen célzottak. Néhány jó minőségű projekttel is találkoztunk: elsősorban a LIFE program által támogatott néhány projekt volt ilyen.
5. A nyilvánosság felvilágosítása és a tájékoztatás kritikus szerepet játszik a légszennyezés, e sürgető közegészségügyi probléma kezelésében. Az utóbbi időkben a polgárokat egyre jobban foglalkoztatja a levegőminőség kérdése: több ízben fordultak nemzeti bíróságokhoz, s ezek több tagállamban a polgárok tiszta levegőhöz való joga mellett ítéltek. Mégis azt állapítottuk meg, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv nem védi olyan kifejezetten a polgárok igazságszolgáltatáshoz való jogát, mint egyes más környezeti irányelvek. A levegőminőség tekintetében a polgárok rendelkezésére bocsátott információk olykor nem voltak egyértelműek.

Ajánlásaink

V

Jelentésünk a levegőminőség javítását célzó ajánlásokat fogalmaz meg a Bizottság számára, többek között ezeket: a Bizottság hozzon eredményesebb intézkedéseket; frissítsék a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvet; kezeljék kiemelten és más uniós szakpolitikákban is érvényesítsék a levegőminőség szakpolitikai szempontjait; világosítsák fel jobban a nyilvánosságot és javítsák a tájékoztatást.

Bevezetés

Miért fontos a légszennyezés?

01

Légszennyezés akkor következik be, amikor gázok, porrészecskék és füst kerül ki a légkörbe, amely emiatt károssá válik az emberekre, az infrastruktúrára és a környezetre. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) besorolása szerint a légszennyezés az egészséget érintő legnagyobb környezeti kockázat Európában¹. Az Unióban a légszennyezés naponta átlagosan több mint 1 000 korai elhalálozáshoz vezet, ami több mint tízszerese a közúti balesetek okozta halálesetek számának². Az 1. ábra tanúsága szerint egyes uniós tagállamokban az elvesztett egészséges életévek száma olyan, a rossz levegőminőségükről ismert országok adatait idézi, mint Kína és India. Az Európai Bizottság 2013-ban a légszennyezés egészséggel összefüggő összes külső költségét évi 330 és 940 milliárd euró közé tette³.

A probléma a városban élőket sújtja a leginkább

02

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) adatai szerint 2015-ben a városi területeken élő európaiak körülbelül egynegyede volt az Unióban megengedett mértéket meghaladó légszennyezőanyag-szintnek kitéve, akár 96%-uk esetében pedig a WHO által az egészségre károsnak minősített szintről volt szó⁴. A légszennyezés rendszerint a vidéki térségek lakosainál jobban sújtja a városlakókat, mert a népsűrűségből adódóan a városokban magasabb a (például a közúti közlekedésből származó) légszennyező anyagok kibocsátása, és nehézkesebben oszlanak el, mint vidéken.

Mi minden rövidíti le az emberek életét, és hogyan?

03

Az emberi egészségre nézve a legkárosabb légszennyező anyagokként a WHO a lebegő részecskéket (PM), a nitrogén-dioxidot (NO₂), a kén-dioxidot (SO₂) és a talajközeli ózont (O₃) nevezi meg (lásd: 1. háttérmagyarázat)⁵. Az EEA jelentése szerint a finomrészecskék (PM_2,5) körülbelül 400 000 uniós polgár korai elhalálozását okozták; az NO₂ 75 000, az O₃ pedig 13 600 korai elhalálozásért okolható⁶. Az EEA figyelmeztetése szerint a légszennyezés hatásai mindennaposak: igaz, hogy leginkább a szennyezési csúcsidőszakok hatása tűnik szembe, az emberi egészségre mégis nagyobb veszélyt jelent a kisebb dózisoknak való hosszú távú kitettség⁷.

04

A WHO szerint a szívbetegségek és az agyvérzés okozza a légszennyezés miatti korai elhalálozások 80%-át. Ezt a tüdőbetegségek – köztük a tüdőrák – és más betegségek követik¹⁰. A fent említett négy légszennyező anyag fő egészségügyi hatásait a 2. ábra foglalja össze.

05

A 2. háttérmagyarázat kifejti, milyen tényezők befolyásolják a légszennyezést, a 3. ábra pedig azt mutatja be, hogy az Unióban milyen az egyes forrásokból származó légszennyező kibocsátások százalékaránya.

Mit tesz az Unió?

06

Az Unió a légszennyezés csökkentése érdekében a) koncentrációs határértékeket szab meg az emberek által belélegzett szennyező anyagok tekintetében, és b) előírásokat határoz meg a szennyező anyagok kibocsátási forrásaira vonatkozóan.

07

1980-ban a 80/779/EGK irányelv első alkalommal állapított meg uniós határértékeket az SO₂ koncentrációja tekintetében. Ezt további irányelvek követték, amelyek több szennyező anyagra terjedtek ki, és aktualizálták ezek határértékeit¹². A környezeti levegő minőségéről szóló 2008-as irányelv)¹³ levegőminőségi előírásokat (többek között határértékeket) határoz meg a legnagyobb egészségügyi hatást kifejtő légszennyező anyagok tekintetében (lásd: 18. bekezdés). Középpontjában az áll, hogy a belélegzett levegő minőségének jobbításával javítsa a polgárok egészségét.

08

A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv előírja a tagállamoknak, hogy területükön belül levegőminőségi zónákat jelöljenek ki. A tagállamok minden egyes zónában előzetes levegőminőségi vizsgálatot végeznek, és a szennyezett területeken helyhez kötött mérőállomásokból álló hálózatot alakítanak ki. Az irányelv mind a mintavételi pontok elhelyezkedése, mind pedig minimális száma tekintetében szab meg kritériumokat (lásd: 32. bekezdés)¹⁴.

09

A tagállamok gyűjtik az adatokat hálózataikból, és ezeket minden évben továbbítják a Bizottságnak és az EEA-nak (lásd: 3. háttérmagyarázat). A Bizottság ezeket az adatokat a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv uniós értékeivel¹⁵ összevetve értékeli. Amennyiben a koncentrációk túllépik a megengedett mértéket, a tagállamoknak levegőminőségi tervet kell készíteniük a probléma mielőbbi kezelésére. A Bizottság értékeli e terveket, és amennyiben úgy ítéli meg, hogy a tagállamok nem felelnek meg az irányelvnek, jogi lépéseket tesz. Az irányelv a nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó kötelezettségeket, többek között riasztási és tájékoztatási küszöbértékeket szab meg a tagállamoknak.

10

Azon kívül hogy koncentrációs határértékeket határoz meg, az Unió több ágazatban szabályozással igyekszik csökkenteni a légköri szennyező anyagok kibocsátását¹⁶.

11

Az EEA rámutat arra, hogy az elmúlt évtizedekben az európai irányelvek (lásd: I. melléklet) és rendeletek (így például a tüzelőanyag-váltásról és a nem hatékony berendezések kibocsátásainak csökkentéséről szóló rendeletek) hozzájárultak a légszennyező anyagok kibocsátásainak csökkentéséhez. Az SO_X-kibocsátások 89%-kal, az NO_X-kibocsátások pedig 56%-kal csökkentek az Unióban 1990 és 2015 között. A PM_2,5-kibocsátások 2000 óta 26%-kal csökkentek¹⁷, amint a 4. ábrán látható.

12

A WHO és az EEA szerint a légszennyező anyagok összes kibocsátásának e csökkenése nem jár együtt automatikusan a légszennyező anyagok koncentrációinak hasonló csökkenésével¹⁸. A forrásjogszabályok nem fektetnek hangsúlyt arra, hogy ott csökkentsék a kibocsátásokat, ahol az emberek a leginkább megsínylik a légszennyezést, illetve ahol a legmagasabb a koncentráció (lásd: 5. ábra). Például a szigorúbb uniós kibocsátási előírások miatt a gépjárműmotoroknak lehet ugyan kisebb a kibocsátása, ám a légszennyezés mégis nő, ha a gépjárműhasználat fokozódik. Ezért a lakott területeken külön intézkedéseket kell hozni a légszennyező anyagok koncentrációjának csökkentése céljából, mivel az emberek kitettsége különösen a lebegő részecskék és az NO₂ tekintetében továbbra is magas.

13

Korábbi stratégiákat követően 2013 decemberében az Európai Bizottság közzétette a Tiszta levegőt Európának programot. E program célja az uniós levegőminőségi előírásoknak való széles körű meg nem felelés kezelése, valamint annak biztosítása, hogy 2020-re teljes körű legyen a hatályos jogszabályoknak való megfelelés. Emellett meghatározza azt a pályát, amelyet követve az Unió 2030-re elérheti azt a hosszú távú célt, hogy a 2005-ös évhez képest 52%-kal csökkenjen a PM és az O₃ miatti korai elhalálozások száma. A Bizottság felismerte, hogy egyes szennyező anyagok esetében továbbra is jelentős hiányosságok állnak fenn a megfelelés terén, és 2017-ben célravezetőségi vizsgálatot indított el a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv eredményességének megvizsgálására.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

14

E jelentés azt értékeli, hogy eredményesek-e az emberi egészség légszennyezéssel szembeni védelmére irányuló uniós intézkedések. Megvizsgáltuk, hogy i. a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvet jól alakították-e ki ahhoz, hogy kezelni tudja a légszennyezés egészségügyi hatását; ii. a tagállamok eredményesen hajtották-e végre az irányelvet; iii. a Bizottság végrehajtatta-e az irányelvet és nyomon követte-e a végrehajtást; iv. az egyéb uniós szakpolitikákban megfelelően tükröződik-e a levegőminőség kérdése, és azt az uniós alapok megfelelően támogatják-e; valamint v. a nyilvánosságot jól tájékoztatják-e a levegőminőséggel kapcsolatos témákról.

15

Elsősorban a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv emberi egészséggel kapcsolatos rendelkezéseit, valamint az egészségre a legnagyobb hatást gyakorló légszennyező anyagokat tartottuk szem előtt. Ez utóbbiak: a lebegő részecskék, az NO₂, az SO₂ és az O₃ (lásd: 3. bekezdés)¹⁹.

16

A városi területekre összpontosítottunk, mert a légszennyezés ott okozza a legtöbb egészségügyi kárt (lásd: 2. bekezdés). Megvizsgáltuk, hogy az Unióban hat városközpont hogyan kezelte a problémát, és hogyan használták fel az Unió kohéziós politikájából és a LIFE programból származó finanszírozást (lásd: 4. háttérmagyarázat)²⁰.

17

Az ellenőrzés a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv 2008-as elfogadásától a 2018. márciusig tartó időszakot ölelte fel. A szakpolitika kialakítását és a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv végrehajtásának Bizottság általi nyomon követését dokumentumok áttekintésével, munkatársak megkérdezésével, valamint a Bizottság és az EEA adatbázisának ellenőrzésével vizsgáltuk meg. Az irányelv és az uniós finanszírozású levegőminőségi projektek tagállamok általi végrehajtásának vizsgálata céljából helyszíni ellenőrzéseket hajtottunk végre, projektdokumentumokat vizsgáltunk meg, és megkérdeztük a helyi érdekelt feleket (nemzeti és helyi hatóságok, a projektek kedvezményezettjei és más érdekelt felek a civil társadalom köréből) a hat kiválasztott városban és az érintett tagállamok fővárosaiban. A lengyelországi ellenőrzési munka kapcsán együttműködtünk a legfőbb ellenőrzési hivatallal (NIK)²¹. A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv kialakítására, végrehajtására és nyomon követésére vonatkozóan szakértői tanácsokat is figyelembe vettünk. Közreműködtünk egy, a EUROSAI által a levegőminőség tekintetében elvégzett, nemzetközi együttműködésen alapuló ellenőrzésben is.

Észrevételek

Az irányelv előírásai kevésbé szigorúak, mint ahogyan az a légszennyezés egészségügyi hatásaira vonatkozó bizonyítékokból következne

18

A környezeti levegő minőségéről szóló irányelvben meghatározott uniós egészségvédelmi előírások egyaránt foglalkoznak a rövid és a hosszú távú egészségügyi hatásokkal²². Korlátozzák, hogy a koncentrációk hányszor haladhatják meg a rövid távú (napi és óránkénti) értékeket; azt is előírják, hogy az éves átlagok a meghatározott értékek alatt maradjanak. A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv kimondja, hogy „az Egészségügyi Világszervezet vonatkozó előírásainak, iránymutatásainak és programjainak figyelembevételével megfelelő célokat kell megállapítani a környezeti levegő minőségére vonatkozóan”²³.

19

A környezeti levegő minőségére vonatkozó uniós határértékek azonban sokkal enyhébbek, mint a PM_2,5-re és az SO₂-re vonatkozó WHO-iránymutatások, valamint enyhébbek, mint a WHO PM₁₀-re (éves átlag) és ózonra vonatkozó iránymutatásai. A PM₁₀ (napi érték) és az NO₂ esetében az uniós előírások a WHO-iránymutatásokhoz igazodnak, és megengedik a határértékek néhány alkalommal történő túllépését. Az 1. táblázat összehasonlítja a WHO levegőminőségi iránymutatásait és az uniós előírásokat, az 5. háttérmagyarázat pedig kifejti az iránymutatások és az előírások közötti különbséget.

1. táblázat

Az uniós levegőminőségi előírások és a WHO iránymutatásai

Szennyező anyag	Időszak	WHO-iránymutatások, μg/m3	A környezeti levegő minőségéről szóló uniós irányelv határértékei, μg/m3	Évente hányszor lehet túllépni az uniós előírások szerinti határértékeket
NO2	1 év	40	40	–
	1 óra	200	200	18
O3	8 óra	100	120	25
PM10	1 év	20	40	–
	24 óra	50(a)	50	35
PM2,5	1 év	10	25	–
	24 óra	25	–	–
SO2	24 óra	20	125	3
	1 óra	–	350	24
	10 perc	500	–	–

(a) A WHO ennek az iránymutatásnak a követését ajánlja 99. percentilisként (3 túllépés).

20

A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv volt az első irányelv, amely a PM_2,5-re vonatkozó határértékeket szabott meg, a PM₁₀, az NO₂, az SO2 és az O₃ koncentrációját viszont már korábban is szabályozták. Mivel az irányelv semmilyen változtatást nem vezetett be az általa frissített irányelvekben megszabott értékeket illetően²⁶, a PM₁₀, az NO₂ és az SO₂ határértékei immár közel 20 évesek²⁷, az O₃ célértéke pedig több mint 15 éves²⁸.

21

Az uniós jogalkotók magasabb határértékek megszabásával vagy ezek túllépésének nagyobb számban való megengedésével gyengítették az 1997-es bizottsági javaslatot²⁹. A környezeti levegő minőségéről szóló irányelvben az O₃ tekintetében szereplő célérték kevésbé szigorú, mint régebben volt³⁰.

22

A WHO a PM_2,5-t tartja a legkárosabb légszennyező anyagnak³¹. A WHO iránymutatásai tartalmaznak a PM_2,5-re vonatkozó rövid távú határértéket, a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv viszont nem. Más szóval az uniós előírás csupán egy éves átlagadatot használ, pedig ezen belül a téli időszak – a háztartások fűtése révén keletkező nagymértékű és káros – PM_2,5-kibocsátásait ellensúlyozzák az alacsonyabb nyári szintek (lásd: 1. háttérmagyarázat). A környezeti levegő minőségéről szóló irányelvben megszabott éves határérték (25 μg/m³) több mint kétszerese a WHO iránymutatásában megadott értéknek (10 μg/m³). A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv bevezette a határérték 20 μg/m³-re való aktualizálásának lehetőségét, amellyel azonban a Bizottság a kérdés 2013-as megvizsgálásakor nem élt.

23

Az SO₂-re vonatkozó uniós napi határérték több mint hatszorosa a WHO-iránymutatásban meghatározott értéknek. Noha csaknem az összes tagállam betartja az uniós napi határértéket (lásd: 6. ábra), az EEA rámutat arra, hogy 2015-ben az Unió városi lakosságának 20%-a még mindig a WHO-iránymutatás szerinti érték feletti koncentrációknak volt kitéve³². Abból következően, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv a SO₂-határértékekre nézve nem támaszt nehezebb elvárást, és így ennek a legtöbb tagállam megfelelt, a Bizottság csak egy tagállammal szemben foganatosít végrehajtási intézkedést (Bulgária, lásd: III. melléklet).

24

Az, hogy az előírások nem támasztanak nehezebb elvárásokat, súlyos következményekkel jár a beszámolási és végrehajtási intézkedésekre nézve, kiváltképp az SO₂ és a PM_2,5 esetében (lásd: 22–23. bekezdés). Előfordul például, hogy egyes olyan helyek, ahol a SO₂ koncentrációja jelentősen meghaladja a WHO-iránymutatás értékeit, a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvnek még mindig megfelelnek, következésképpen kevesebb mérőállomás felállítása kötelező, kevesebb helyről kell adatokat jelenteni, és a levegőminőségi terveikben gyakran egyáltalán nem kezelik az SO₂-koncentrációk problémáját.

25

A Bizottság a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvre irányuló javaslatának való megfelelés 2020-as közvetlen költségeit 5 milliárd és 8 milliárd euró közé becsülte, a pénzben kifejezett egészségügyi hasznokat pedig évi 37 milliárd és 119 milliárd euró közé tette. A Bizottság megállapította, hogy a levegőminőségi politika haszna messze meghaladja a végrehajtás költségeit³³.

26

A WHO 2013-ban „Review of evidence on health aspects of air pollution” (A légszennyezés egészségügyi vonatkozásaira vonatkozó bizonyítékok áttekintése) címmel vizsgálatot végzett. Ebben azt ajánlotta a Bizottságnak, hogy gondoskodjon a légszennyező anyagok egészségügyi hatásaira és a légszennyezés következményeire vonatkozó bizonyítékok rendszeres felülvizsgálatáról. A WHO-felülvizsgálat megállapította, hogy a tudományos bizonyítékok a PM₁₀ és a PM_2,5 tekintetében szigorúbb uniós határértékeket támasztanak alá, és a PM_2,5 rövid távú (pl. 24 órás) átlagértékeinek szabályozását is indokolják. E felülvizsgálat célja az volt, hogy támogassa az uniós levegőminőségi politikák 2013-as bizottsági felülvizsgálatát, ám a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv eredeti határértékeit illetően mégsem vezetett semmilyen változáshoz.

27

Azóta a közelmúltban több orvosi szakmai szervezet kérte, hogy az Unió vegye figyelembe a legújabb tudományos bizonyítékokat, amelyek szigorúbb előírásokat és a PM_2,5 tekintetében új rövid távú előírást indokolnának³⁴.

A legtöbb tagállam nem hajtotta végre eredményesen a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvet

28

2016-ban 13 tagállam túllépte a PM-határértékeket³⁵, 19 tagállam túllépte az NO₂-határértékeket³⁶, egy pedig túllépte az SO₂-határértékeket³⁷. A 28 tagállamból Észtország, Írország, Ciprus, Lettország, Litvánia és Málta kivételével mindegyik túllépett egyet vagy többet a fenti határértékek közül (lásd: 7. ábra).

29

A 8. ábra egybeveti az általunk felkeresett egyes városok PM- és NO₂-koncentrációit az uniós határértékekkel³⁸. A légszennyező anyagok mért koncentrációi összességében csökkentek, legjelentősebb mértékben a PM₁₀ esetében, de még mindig az összes városban meghaladják a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv legalább egy határértékét. Krakkóban (PM) és Szófiában (PM_2,5) 2009 óta szinte semmi előrelépés nem történt. Brüsszelben és Milánóban 2012 és 2016 között alig változtak az NO₂-koncentrációk (lásd: II. melléklet). A mért értékek javulása részben azonban nem feltétlenül a levegőminőség javulásának tulajdonítható, amint azt a 32. és 33. bekezdés kifejti.

és a levegőminőség mérésére vonatkozó rendelkezések bizonyos rugalmasságot tesznek lehetővé, ami megnehezíti az ellenőrzést

30

A légszennyezés mértékére vonatkozó helyes mért értékek fontosak, mert ezek alapján indítják el a tagállamok a szennyezés csökkentésére irányuló intézkedéseiket. A szennyezésre vonatkozó pontos és összevethető adatok azért is fontosak, hogy a Bizottság mérlegelhesse végrehajtási intézkedések megtételét (lásd: 49. bekezdés).

31

A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv alkalmazásában a tagállamok egy megfigyelőállomás-hálózat segítségével mérik a levegőminőséget, amely több légszennyező anyag⁴⁰ szintjét elemző és mérő készülékeket (mintavételi pontok) foglal magában. A nyilvánosság tájékoztatása érdekében sok tagállam közzétesz az interneten levegőminőségi szinteket. A tagállamoknak évente egyszer hitelesített adatokat kell küldeniük a Bizottságnak. A Bizottság ezután értékeli az irányelvnek való megfelelést. A tagállamok levegőminőségi terveket kötelesek készíteni, ha a hitelesített adatokból az derül ki, hogy a szennyezés túllépte a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv határértékeit.

32

A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv kritériumokat határoz meg a mintavételi pontok számát és elhelyezését illetően. Az elhelyezésükre vonatkozó rendelkezések azonban számos kritériumot tartalmaznak, és olyan rugalmasságot tesznek lehetővé, ami megnehezíti az ellenőrzést, mivel azt írják elő a tagállamok számára, hogy egyrészt ott helyezzék el a mintavételi pontokat, ahol „a legnagyobb koncentrációk tapasztalhatóak” (közlekedési és ipari jellegű mérőállomások), másrészt pedig olyan területeken, amelyek a „lakosság expozíciójának vonatkozásában általában véve reprezentatívak”⁴¹ (háttér jellegű mérőállomások). A tagállamok ezért nem feltétlenül a jelentős ipari létesítmények vagy a fő városi közlekedési útvonalak közelében mérik a levegőminőséget. Az irányelv betartása alkalmasint könnyebb, ha a közlekedési vagy ipari állomások száma alacsony. A 6. háttérmagyarázatból kitetszik, hogy az általunk felkeresett hat város eltérő gyakorlatot követ⁴².

33

A mintavételi pontok minimális száma az egyes levegőminőségi zónákban élő népességtől függ. Az általunk felkeresett összes városban több megfigyelőállomás volt, mint amennyit az irányelv előír. A tagállamok által jelentett hivatalos adatoknak nem kell tartalmazniuk ezeket az extra méréseket, akkor sem, ha ezek nagymértékű szennyezettségre derítenek fényt (lásd: 7. háttérmagyarázat). A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv előírja, hogy a tagállamoknak fenn kell tartaniuk azokat a mintavételi pontokat, amelyek esetében túllépték a PM₁₀-re vonatkozó határértéket, ez a kötelezettség azonban más szennyező anyagokra (különösen az NO₂-re és a PM_2,5-re) nem vonatkozik⁴³.

34

A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv nem ír elő semmilyen megfigyelést a problémás határ menti területeken. A határokon átnyúló szennyezés eredményes kezeléséhez összehangolt fellépésre lenne szükség. Ha például betartatják az ostravai tüzelőanyag-minőségi jogszabályokat, ezek csak akkor javíthatják eredményesen a levegőminőséget, ha Lengyelország szomszédos régiói is fellépnek. Ellenkező esetben az emberek továbbra is fel tudják majd használni a határ túloldalán vásárolt, alacsony minőségű tüzelőanyagot. Az irányelv 25. cikke értelmében a tagállamoknak fel kell kérniük a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a határokon átnyúló levegőszennyezéssel kapcsolatos bármilyen együttműködésben. A határokon átnyúló környezetszennyezés által leginkább érintett, általunk felkeresett tagállamok úgy vélték, hogy az irányelv vonatkozó rendelkezései nem segítenek, és levegőminőségi terveikben nem vállalkoztak semmilyen összehangolt intézkedésre. A tagállamok nem kérték fel a Bizottságot beavatkozásra.

35

Az általunk felkeresett tagállamok 2017-ben többnyire időben jelentették az adatokat. A kellő időben jelentett levegőminőségi adatok fontosak mind a tagállamok számára, hogy megfelelő intézkedéseket hozhassanak a légszennyezés csökkentésére, mind pedig a Bizottság számára, hogy adott esetben korábban eljárva végrehajtási eljárást indíthasson a tagállamok ellen. A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv előírja, hogy a tagállamok a következő év szeptember 30-ig megadják az adott évre vonatkozó hitelesített éves adatokat⁴⁴. A korábbi irányelvek azonban azt írták elő a tagállamoknak, hogy a mérési időszakot követően hat hónapon belül tegyenek jelentést a Bizottságnak⁴⁵. Az elmúlt évek technológiai fejlődése (például az elektronikus jelentéstétel) lehetővé teszi a korábbi beszámolást.

míg a levegőminőségi terveket nem eredményes nyomonkövetési eszközökként alakítják ki

36

Az irányelv megsértése azzal jár, hogy a tagállamoknak levegőminőségi tervet kell készíteniük a probléma kezelésére (lásd: 9. bekezdés). A levegőminőség tényleges javulása attól függ, hogy a tagállamok jó levegőminőségi tervek segítségével gyors és eredményes intézkedéseket hajtanak-e végre a kibocsátások csökkentése érdekében.

A levegőminőségi tervek intézkedései gyakran nem kellően célzottak

37

A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv előírja, hogy a levegőminőségi tervek megfelelő intézkedéseket állapítsanak meg annak érdekében, hogy a határértékeket túllépő légszennyezés a lehető legrövidebb ideig tartson. Áttekintettük a felkeresett városok levegőminőségi terveit.

38

A levegőminőségi tervek általunk elvégzett elemzése alapján három fő okot azonosítottunk, amelyek rontják azok eredményességét. E három ok a következő: a levegőminőségi tervekben szereplő intézkedések

• nem voltak célzottak, és azokat nem lehetett gyorsan végrehajtani azon területek tekintetében, amelyeken a legnagyobb koncentrációkat mérték;
• nem tudtak jelentős eredményeket hozni rövid távon, vagy azért, mert túlléptek a végrehajtásukért felelős helyi hatóságok hatáskörén, vagy azért, mert hosszú távra tervezték őket;
• e terveket nem támasztották alá költségbecslésekkel vagy nem finanszírozták.

39

A 8. háttérmagyarázat példákat mutat be a levegőminőségi tervek azon hiányosságaira, amelyek kétségessé teszik a légszennyezés koncentrációinak csökkentésére irányuló cél elérését.

40

A levegőminőségi tervek ugyan azonosították a fő szennyezési forrásokat, ám nem mindig tartalmaztak konkrét intézkedéseket a kibocsátások kezelésére. Krakkó legújabb levegőminőségi terve például csak korlátozottan tartalmaz az NO₂-szennyezés jelentős forrásának, az ipari kibocsátásoknak a csökkentésére irányuló intézkedéseket, Szófia levegőminőségi tervéből pedig hiányoznak az olyan intézkedések, amelyek csökkentenék a háztartásokból származó kibocsátásokat, holott azok a PM-szennyezés jelentős forrásának bizonyultak (lásd: 4. háttérmagyarázat).

41

A levegőminőségi tervek gyakran olyan intézkedéseket javasoltak, amelyek nem gyakorolnak közvetlen hatást a légszennyező anyagok koncentrációinak csökkentésére, így például adminisztratív egyszerűsítési intézkedéseket, értékeléseket vagy felméréseket. Azt is megállapítottuk, hogy a levegőminőségi tervek nem értékelték az intézkedések költséghatékonyságát.

42

A levegőminőségi célértékek elérése időnként nehéz politikai döntéseket igényel. Például a személygépjárművek használata a városi légszennyezés jelentős forrása Brüsszelben, Stuttgartban és Milánóban, és a legeredményesebb intézkedést az jelentené, ha korlátoznák ezek használatát.

A levegőminőségi tervek az információk minőségével szemben az információk mennyiségét részesítik előnyben

43

Az általunk felkeresett mind a hat város régóta készít levegőminőségi terveket. A tervek jellemzően négy-ötéves időszakokat fednek le. A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv nem írja elő a tagállamoknak, hogy beszámoljanak a Bizottságnak a levegőminőségi terveik végrehajtásáról, vagy hogy frissítsék azokat, ha új intézkedéseket fogadnak el, vagy ha az előrehaladás láthatóan nem kielégítő. A tagállamoknak csak a tervidőszak végén kell frissíteniük levegőminőségi terveiket, ha a levegőminőség még mindig nem felel meg az előírásoknak.

44

A szennyezés széles körben tapasztalt magas szintje miatt a tagállamok nagy számú levegőminőségi tervet készítenek. Az általunk megvizsgált levegőminőségi tervek terjedelmesek voltak⁴⁶, és gyakran nem tartalmazták a tervezett vagy meghozott összes releváns levegőminőségi intézkedést⁴⁷. A tagállamok más, további intézkedéseket tartalmazó dokumentumokat is benyújtanak, ha ezt a Bizottság kéri.

45

A levegőminőségi tervek elkészítése hosszadalmas folyamat. Amikor a tagállamok elküldik a terveket a Bizottságnak, ezek rendszerint valamely légszennyezésre vonatkozó határérték olyan megsértésével foglalkoznak, amely több mint két évvel korábban következett be⁴⁸, a későbbi előrehaladásról viszont a tervek nem tájékoztatnak.

46

A fenti tényezők együttese miatt a tagállami intézkedések bizottsági nyomon követése nehéz feladat. Mindez lelassította az irányelv végrehajtásának nyomon követését.

47

A szennyezettség ugyan mérséklődő, mégis folyamatosan magas szintje (lásd: 4. ábra) arról tanúskodik, hogy levegőminőségi tervet készíteni önmagában nem elegendő a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvnek való megfelelés biztosításához és a szennyezés mielőbbi csökkentéséhez. Az Európai Unió Bírósága is ezt erősítette meg legújabb ítéleteiben (lásd: 52. bekezdés).

A Bizottság a szabályszerűség ellenőrzése terén korlátokkal szembesül, és lassú a végrehajtási folyamat

48

A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv előírja, hogy a Bizottság kövesse nyomon és kényszerítse ki az irányelv tagállami végrehajtását. A tagállamoknak azonban nem kell beszámolniuk levegőminőségi terveik végrehajtásáról, és nem kell ezeket frissíteniük, ha új intézkedéseket fogadnak el, vagy ha nem elégséges az előrehaladás (lásd: 43. bekezdés). Az irányelv egyes rendelkezései természetükből fakadóan nehezen ellenőrizhetőek (például annak biztosítása, hogy a tagállamok eleget tegyenek a nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó kötelezettségeiknek, vagy a több mint négyezer megfigyelőállomás elhelyezésének ellenőrzése).

49

Gyakori, hogy túllépik a légszennyezési határértékeket, de a Bizottság feltárja az irányelv be nem tartásának legsúlyosabb eseteit, majd párbeszédet folytat az érintett tagállamokkal addig, amíg úgy nem dönt, hogy lezárja a folyamatot, vagy amíg meg nem állapítja, hogy a tagállam nem terjesztett elő kellően ambiciózus és meggyőző intézkedéseket. E szakaszban a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat a tagállam ellen.

50

2018 januárjában a Bizottságnál 16 kötelezettségszegési eljárás volt folyamatban PM-szennyezés miatt, 13 eljárás NO₂,-szennyezés miatt, egy SO₂-szennyezés miatt, továbbá két másik kötelezettségszegési eljárás, amely a légszennyezés figyelemmel kísérését érintette (lásd: III. melléklet).

51

Elemeztük az általunk felkeresett hat várost érintő folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásokat⁴⁹. Mind a hat tagállam kérelmezte a betartandó határidők 22. cikk szerinti elhalasztását⁵⁰. Ebből következően a kötelezettségszegési eljárás csak azután vehette kezdetét, hogy a Bizottság határozatot hozott ezekről a halasztási kérelmekről.

52

A Bizottságnak négy alkalommal⁵¹ sikerült kedvező ítéletet elérnie a tagállamokkal szemben a légszennyezési határértékek túllépése miatt, de ezek nem írták elő a tagállamoknak, hogy korrekciós intézkedéseket hozzanak. A Bizottság emiatt felülvizsgálta megközelítését, és nemrégiben bírósági eljárást nyert Bulgária (2017. április 5.), illetve Lengyelország (2018. február 22.) ellen⁵². Ítéleteiben a Bíróság megerősítette, hogy az irányelvnek való megfeleléshez nem elegendő pusztán elfogadni egy levegőminőségi tervet; ítélete szerint Bulgária és Lengyelország nem teljesítette azon kötelezettségét, hogy a határérték-túllépés időtartamát a lehető legrövidebbre szorítsa. A 9. ábra tanúsága szerint hat és nyolc év közötti időbe telt, míg a Bizottság ezeket a PM₁₀ határértékének megsértésével kapcsolatos ügyeket a Bíróság elé terjesztette⁵³. Ahhoz, hogy pénzügyi szankciókat alkalmazhasson, a Bizottságnak ismét a Bírósághoz kell fordulnia, és új ítéletet kell kérnie⁵⁴. Az NO₂-vel kapcsolatos kötelezettségszegések sokkal később kezdődtek, és még egyetlen ügy sem került a Bíróság elé. Ózonnal kapcsolatos kötelezettségszegési eljárás⁵⁵ nincsen folyamatban.

53

A tagállamoknak több mint két évük van arra, hogy benyújtsák levegőminőségi terveiket, miután feltárták a levegőminőségi határértékek megsértését. Mivel a kötelezettségszegési eljárásokkal összefüggésben a tagállamok és a Bizottság között zajló párbeszédek ezt követően egyes esetekben több mint 5 évig eltarthattak, nagyon valószínű, hogy a tagállamok ezen időszak alatt aktualizálták levegőminőségi terveiket. Így a Bizottságnak meg kellett vizsgálnia az aktualizált levegőminőségi tervet is. Következésképpen a rendelkezés eredeti megsértésének pillanatától legalább 7 év telt el, mire a Bizottság az ügyet a Bíróság elé vitte.

54

Összességében megállapítottuk, hogy a hosszadalmas végrehajtási eljárás egyelőre nem biztosítja az irányelvnek való megfelelést.

Egyes uniós szakpolitikákban nem tükröződik kellőképpen a légszennyezés fontossága

55

Sok uniós szakpolitika hatást gyakorol a légszennyező anyagokra és így a levegőminőségre, különösen az éghajlatváltozással, az energiával, a közlekedéssel és mobilitással, az iparral és a mezőgazdasággal kapcsolatos szakpolitikák.

56

Az Unió 2030-as éghajlat- és energiapolitikai keretében foglalt azon célok, hogy 40%-kal csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása, az energia legalább 27%-a megújuló forrásokból származzon, és legalább 27%-kal javuljon az energiahatékonyság, mind támogathatják a kibocsátások csökkentését. Egy 2017-es állapotfelmérésben⁵⁶ beszámoltunk arról, hogy az energiaügyekkel és éghajlatváltozással kapcsolatos uniós fellépés előtt álló egyik fő kihívás az Unió alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokra való átállása, ami a levegőminőség szempontjából is előnyös lehet.

57

Abban, hogy a gépjárműgyártók meg tudjanak felelni a szén-dioxid-kibocsátások csökkentésére vonatkozó kötelezettségeiknek, kulcsszerepet játszottak a dízeljárművek⁵⁷, mivel ezek a benzinüzemű járműveknél kisebb CO₂-kibocsátást idéznek elő. A technológiai fejlesztések és az EURO szabványok⁵⁸ jelentősen csökkentették e járművek CO₂- és PM-kibocsátásait – az NO_X-kibocsátásokat tekintve viszont kevésbé voltak sikeresek. Évek óta ismert⁵⁹, hogy a tényleges NO_X-kibocsátások magasabbak, mint a tesztkörülmények közötti kibocsátások. A „dízelgate” botrány, amely akkor tört ki, amikor az USA-ban az ellenőrök a járművek műszaki vizsgálata során gyanús leolvasásokra bukkantak, rávilágított ezen eltérések nagyságrendjére és okaira⁶⁰. Az Európai Bizottság már a dízelgate előtt elkezdett dolgozni egy realisztikusabb uniós vizsgálati eljáráson. A megfelelési tényezők miatt azonban a gyakorlatban az EURO 6 szabvány 80 mg/km-es NO_X-kibocsátási célértékét (amelyről az uniós jogalkotók 2007-ben határoztak, azzal, hogy azt 2014-ben hajtják végre) a valódi vezetési körülmények között végzett kibocsátási vizsgálatok tekintetében csak 2023-tól kell majd teljesíteni⁶¹.

58

Az üzemanyagok adóztatása Magyarország és az Egyesült Királyság kivételével minden tagállamban támogatja a dízelüzemű járművek értékesítését⁶². Jóllehet a dízelgate után visszaesett az új dízelautók értékesítése, az Unióban a közutakon lévő összes autó körülbelül 40%-a dízelmeghajtású⁶³. Mivel az NO₂-kibocsátások fő forrása a közúti közlekedés, különösen a dízelautók (lásd: 3. ábra), az NO₂-kibocsátások csökkentésére irányuló erőfeszítések akadályokba ütköznek.

59

Az Unió éghajlatváltozással kapcsolatos szakpolitikái támogatják a biomassza⁶⁴ mint megújuló energiaforrás használatát. A megújulóenergia-irányelv⁶⁵ 2009-ben előírta, hogy az Unió 2020-ra összes energiaigényének legalább 20%-át megújuló energiából fedezze. A biomasszaprojektek uniós finanszírozása azóta több mint kétszeresére nőtt⁶⁶. „A megújuló energia a fenntartható vidékfejlesztés szolgálatában” című, 5/2018. sz. különjelentésünkben beszámoltunk arról, hogy a faalapú biomassza elégetése szintén bizonyos káros légszennyező anyagok nagyobb kibocsátásához vezethet. Az EEA hasonló problémákat tárt fel⁶⁷.

60

A nem hatékony, szilárd tüzelőanyaggal működő fűtőberendezések használata súlyosbítja a helyi fűtésből származó légszennyezés problémáját. Az Unió szabványokat határozott meg e készülékek hatékonyságának javítása érdekében (a környezettudatos tervezésről szóló irányelv⁶⁸ és végrehajtási rendeletei), de ezek a szabványok az új készülékek tekintetében csak 2022-ben lépnek majd hatályba.

61

Az ipari létesítményekből származó légszennyező anyagok kibocsátását szabályozó fő uniós eszköz az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (lásd: I. melléklet). Az irányelv megengedi a tagállamoknak, hogy kevésbé szigorú kibocsátási határértékeket szabjanak meg, ha az elérhető legjobb technikák (BAT) alkalmazása a környezeti előnyökhöz képest „aránytalanul magas költségekkel” járna. Az irányelv a nagy tüzelőberendezések tekintetében megszabott határértékek alóli mentesség révén bizonyos „rugalmassági eszközöket” is megenged. Például 15 tagállam⁶⁹ „átmeneti nemzeti tervet” fogadott el, amely 2020-ig magasabb kibocsátási határértékeket enged meg; egyes távhőszolgáltató létesítmények 2023-ig külön eltérést kaptak; más üzemeknek pedig nem kell alkalmazniuk az elérhető legjobb technikákat, ha korlátozzák tevékenységüket és 2024-ig bezárnak.

62

Az Unióban az ammóniakibocsátások (NH₃) 94%-a a mezőgazdaságból származik⁷⁰. Az ammónia a PM egyik prekurzora. Az EEA jelzi, hogy a mezőgazdaságból származó NH₃-kibocsátások hozzájárulnak az Európa bizonyos régióiban tapasztalható, a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv PM₁₀-határértékeit sértő magas PM-koncentrációval jellemezhető epizódokhoz⁷¹.

63

Jóllehet az uniós szakpolitikák szabályozzák a mezőgazdasági gyakorlatokat⁷², a mezőgazdaságból származó légszennyező anyagok csökkentése terén mégis nagyon lassú a haladás⁷³, és a NH₃-kibocsátások 2012 óta még nőttek is⁷⁴. Az EEA megállapítása szerint annak ellenére, hogy léteznek technikai és gazdasági szempontból életképes intézkedések, így például agronómiai, állattenyésztési vagy energetikai intézkedések, ezeknek a jelentős kibocsátáscsökkentés eléréséhez szükséges léptékben és intenzitással való bevezetése még várat magára⁷⁵.

és az uniós finanszírozás hasznos, de nem mindig célzott

64

Megvizsgáltuk, hogy a LIFE program, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a Kohéziós Alap (KA) hogyan támogatta a levegőminőség javítását célzó intézkedéseket az általunk felkeresett hat tagállamban.

LIFE program

65

Az Unió a LIFE program⁷⁶ révén támogatja a levegőminőséget. Hat, a levegőminőséghez kapcsolódó LIFE-projektet vizsgáltunk meg Németországban, Olaszországban és Lengyelországban⁷⁷. Ide tartozott a „LIFE jogi fellépések – jogi fellépések a tiszta levegővel kapcsolatban” projekt, amely civil társadalmi érdekelt feleket támogatott, akik a levegőminőség javulásának elérése érdekében például a Bíróság elé vihettek ügyeket⁷⁸ (lásd: 73. bekezdés). A LIFE költségvetésének a tagállami szintű civil fellépés támogatására való felhasználása újszerű, költséghatékony és gyors lehetőség arra, hogy a tagállamokat és városokat a levegőminőségi politika támogatására ösztönözzék.

66

2014 óta a LIFE program integrált projektjei más rendelkezésre álló uniós alapok felhasználásával is támogatják a levegőminőségi szakpolitika tervezését. Lengyelországban például egy integrált projekt támogatta a małopolskai levegőminőségi terv végrehajtását. Ennek része volt a régió polgáraihoz szóló tájékoztató kampány, amelynek keretében felhívták a figyelmet a szilárd tüzelésű kazánokból származó füst veszélyére (lásd: a 10. ábrán bemutatott plakát, a következő felirattal: „a kazánjából származó füst halált okoz”).

Finanszírozás a kohéziós politika keretében

67

A levegőminőséggel kapcsolatos uniós finanszírozás többségét az ERFA és a Kohéziós Alap biztosítja. Míg egyes intézkedések célja kifejezetten a légszennyezés csökkentése, sok olyan intézkedés is előnyös lehet a levegőminőség szempontjából, amely más célkitűzések (pl. a tiszta városi közlekedés vagy az energiahatékonyság) megvalósítására tör.

68

A rendelkezésre álló célzott finanszírozás⁷⁹ a 2007–2013-as programozási időszakban 880 millió eurót tett ki, majd a 2014–2020-as programozási időszakban 1,8 milliárd euróra nőtt, ez azonban a kohéziós politika keretében biztosított teljes finanszírozás kevesebb mint 1%-a. Az általunk felkeresett tagállamok közül három vette igénybe ezeket a forrásokat, de az érintett összegek csak Lengyelországban emelkedtek jelentősen a jelenlegi programidőszakra a korábbihoz képest. A Cseh Köztársaságban a finanszírozás változatlan maradt, Bulgáriában pedig jelentősen visszaesett (lásd: 2. táblázat).

2. táblázat

A levegőminőség célzott finanszírozása Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban és Lengyelország egyes részein

(millió euró)	2007–2013	2014–2020	Eltérés
Bulgária	120	50	-58%
Cseh Köztársaság	446	454	+2%
Lengyelország(1)	140	368	+163%

(1) Az „Infrastruktúra és környezet” operatív programból és a Małopolska regionális operatív programból származó összegek.

Forrás: az Európai Bizottság és a tagállamok.

69

Találtunk olyan eseteket, amikor a tagállamok e finanszírozás elosztásakor nem részesítették előnyben azokat a projekteket, amelyek az általunk felkeresett levegőminőségi zónákban azonosított fő forrásokat és szennyező anyagokat célozzák meg (lásd: 4. háttérmagyarázat). Például Szófiában egyetlen projekt sem irányul a háztartások fűtéséből származó kibocsátások (a PM-kibocsátások egyik jelentős forrása) csökkentésére⁸⁰.

70

Azt is megállapítottuk, hogy az uniós finanszírozású projekteket nem támogatták kellőképpen a levegőminőség javítására irányuló tagállami tervek. Krakkóban például úgy folyik egy kazáncsereprogram végrehajtása, hogy közben a nemzeti hatóságok nem korlátozzák a nem hatékony kazánok és az alacsony minőségű szén hozzáférhetőségét.

71

Találtunk olyan követendő példának tekinthető uniós finanszírozású projekteket is, amelyek kellően célzottak voltak, és közvetlenül hozzájárultak a tagállami levegőminőségi tervekben azonosított helyi kibocsátások csökkentéséhez. Ide tartozott például a régi dízelüzemű buszok sűrített földgázzal (CNG) működő buszokra való lecserélése, valamint az ostravai kazáncsereprogramok. Megvalósultak a nem hatékony háztartási fűtési rendszerek (Krakkó), illetve a tömegközlekedés korszerűsítésére irányuló projektek is (Krakkó és Szófia). 2013-ig az ipari kibocsátások (a PM- és az NO_X-kibocsátások fő forrásai) csökkentésére irányuló projektek folytak Krakkóban és Ostravában⁸¹.

Egyre nagyobb szerepet játszik a polgári fellépés

72

Az EEA a légszennyezés kezelése és káros hatásainak csökkentése terén alapvető elemnek tartja a nyilvánosság tájékoztatását⁸², a WHO pedig hangsúlyozza, hogy „az átláthatóság javítása és a minőségi információk széles körben való megosztása a városokban még inkább képessé teszi majd az embereket arra, hogy építő jelleggel részt vegyenek a döntéshozatali folyamatokban”⁸³. A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv az SO₂, az NO₂ és az O₃ tekintetében meghatároz riasztási küszöbértéket, ám a PM⁸⁴ tekintetében nem, és előírja a tagállamoknak, hogy részletesen tájékoztassák a nyilvánosságot⁸⁵. A polgárok így főszerepet játszhatnak a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv tagállamok általi végrehajtásának nyomon követésében, különösen ha az eredmények nehéz politikai döntéseket tesznek szükségessé. A helyi fellépés fontos, de ehhez a tudatos nyilvánosságra van szükség: a polgárok csak akkor vonhatók be a szakpolitikába, és adott esetben csak akkor léphetnek fel, ideértve például saját magatartásuk megváltoztatását, ha jól tájékozottak.

73

A polgári fellépés növekvő jelentőségéről tanúskodnak a polgárok és civil társadalmi szervezetek által saját nemzeti hatóságaik ellen indított bírósági ügyek. A Cseh Köztársaságban, Németországban, Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban a nemzeti bíróságok a polgárok tiszta levegőhöz való jogának javára ítélkeztek, és előírták az érintett tagállamoknak, hogy tegyenek további intézkedéseket a légszennyezés kezelése érdekében.

az irányelv azonban nem védi kifejezetten a nyilvánosság igazságszolgáltatáshoz való jogát

74

Az igazságszolgáltatáshoz, a környezetre vonatkozó tájékoztatáshoz és a környezetre vonatkozó döntéshozatalban való részvételhez való jogot az Aarhusi Egyezmény állapítja meg, amelynek az Unió és 28 tagállama is részes felei⁸⁶. Megállapítottuk, hogy más környezetvédelmi irányelvek kifejezett rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek garantálják a nyilvánosság tagjainak az igazságszolgáltatáshoz való jogát, a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvben azonban nincsenek ilyen rendelkezések⁸⁷.

75

A nemzeti jogszabályok jelentősen eltérnek egymástól, és a civil társadalmi szervezetek feltárták, hogy a polgárok egyes tagállamokban akadályokkal szembesülnek, amikor élni kívánnak az igazságszolgáltatáshoz való jogukkal.

és a levegőminőségre vonatkozó információk időnként nem világosak

76

Ellenőriztük a hatóságok által az általunk felkeresett hat város polgárai számára az interneten elérhetővé tett információkat. Ehhez levegőminőségi mutatók, a levegőminőség egészségügyi hatásaira vonatkozó információk, a levegőminőségre vonatkozó valós idejű adatok rendelkezésre állását és más eszközök vizsgálatát végeztük el.

77

A levegőminőségi mutatók olyan eszközök, amelyek érthető információkkal szolgálhatnak a polgárok számára. Az általunk felkeresett hat városból öt alkalmaz ilyen mutatókat. Megállapítottuk, hogy a tagállamok, régiók és városok eltérően határozzák meg a levegőminőség fogalmát, és ennek következtében ugyanazt a levegőminőséget másképp értékelik (lásd például: 3. táblázat). Mivel az emberi egészséget egyazon légszennyezés esetében a helytől függetlenül egyforma kár éri, az azonos levegőminőség eltérő osztályozása rontja a nyújtott tájékoztatás hitelességét.

3. táblázat

A PM₁₀-re vonatkozó levegőminőségi mutatók (2018. márciusi állapot)

A PM óránkénti/napi értékén alapuló index	0	10	20		30		40	50	60	70		80	90	100	140				180	200+
EEA	jó		viszonylag jó			mérsékelten jó		gyenge						nagyon gyenge
Brüsszel	kiváló	nagyon jó	jó		viszonylag jó		mérsékelten jó	gyenge	nagyon gyenge	rossz		nagyon rossz		tűrhetetlen
Milánó	jó			viszonylag jó				közepes			rossz			tűrhetetlen
Krakkó	nagyon jó		jó						mérsékelten jó					elégséges	rossz					nagyon rossz
Ostrava	nagyon jó		jó				viszonylag jó			megfelelő			gyenge						nagyon gyenge
Stuttgart	nagyon jó	jó	kielégítő			elégséges		rossz						nagyon rossz
Szófia	jó							viszonylag jó						elégséges				rossz		nagyon rossz

Forrás: Az EEA és a városok webhelyei.

78

Mivel a tagállamok nem állapodtak meg közös mutatóban, az EEA az Európai Bizottsággal együttműködve nemrégiben az Unió teljes területére vonatkozó mutatót vezetett be (lásd: az alábbi 11. ábra). A polgárok az EEA-mutató tanulmányozása révén valós időben összehasonlíthatják a levegőminőséget Európa-szerte. Ez nem azonos az uniós előírásoknak való megfelelés értékelésével (amelyhez hosszabb adatsorokra van szükség).

79

A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv előírja, hogy a tagállamok tájékoztassák a nyilvánosságot a légszennyezés lehetséges egészségügyi hatásairól. A légszennyezés egészségügyi hatásai és a kockázatok mérséklése érdekében a polgárok által tehető lépések tekintetében a közigazgatási szervek által az interneten nyújtott tájékoztatás időnként gyér és nehezen fellelhető volt. Ez annál is fontosabb, ha figyelembe vesszük, hogy az uniós előírások alulbecsülik a rossz levegőminőség jelentette kockázatokat (lásd: 19–27. bekezdés).

80

A tagállamok kötelesek valós idejű levegőminőségi adatokat jelenteni a Bizottságnak⁸⁸. Az ellenőrzés időpontjában huszonöt tagállam tett eleget e kötelezettségének⁸⁹. Az általunk felkeresett hat városból négy jelentetett meg honlapján valós idejű adatokat⁹⁰. E városok többféle eszközt használtak arra, hogy folyamatosan tájékoztassák a nyilvánosságot. A 4. táblázat a polgárok tájékoztatásának néhány követendő példáját mutatja be.

4. táblázat

A polgárok tájékoztatásának követendő gyakorlatai

Modellezés segítségével készült térbeli térképek	Brüsszel, Milánó, Ostrava
Értesítés a szennyezési csúcsidőszakok alatt (SMS vagy e-mail stb.)	Brüsszel, Krakkó, Ostrava
Okostelefonra készült alkalmazások	Ostrava, Krakkó
Közterületeken (utca, metró) elhelyezett kijelző táblák	Krakkó, Szófia
Elemzés céljából letölthető adatsorok	Brüsszel, Stuttgart, Milánó, Krakkó
Időjárás-előrejelzésen alapuló korai PM riasztási rendszer	Stuttgart

81

Jóllehet az általunk felkeresett legtöbb város előállított levegőminőségi mutatókat és valós idejű levegőminőségi adatokat, és egyes városok más bevált gyakorlatokat is bevezettek, megállapítottuk, hogy a nyilvános tájékoztatás a minőségéből adódóan mégsem volt olyan világos vagy hasznos, mint egyes más európai városok által elérhetővé tett információk⁹¹.

Következtetések és ajánlások

82

Az Egészségügyi Világszervezet szerint a légszennyezés az Unióban az egészséget érintő legnagyobb környezeti kockázat, és az EEA becslése szerint évente körülbelül 400 000 korai elhalálozás oka, amelynek különösen a városokban élők vannak kitéve. E légszennyező anyagok közül a legkárosabbak a lebegő részecskék, a nitrogén-dioxid, a kén-dioxid és a talajközeli ózon. Az Unió tiszta levegőre vonatkozó szakpolitikájának sarokköve a környezeti levegő minőségéről szóló 2008-as irányelv, mivel ez koncentrációs határértékeket szab meg az általunk belélegzett levegőben lévő szennyező anyagok tekintetében.

83

Megállapítottuk, hogy az emberi egészség légszennyezéssel szembeni védelmére irányuló uniós intézkedések nem hozták meg a várt hatást. A jelentős emberi és gazdasági költségek nyomán egyelőre nem születtek Unió-szerte megfelelő intézkedések.

84

Jóllehet a levegőminőség szempontjából hasznosak voltak a kibocsátáscsökkentések, a légszennyezés még mindig súlyosan érinti a polgárok egészségét. Az Unió több levegőminőségi előírása kevésbé szigorú, mint ami a légszennyezés egészségügyi hatásaira vonatkozó bizonyítékokból következne. A tagállamok gyakran nem tesznek eleget ezeknek az előírásoknak, és nem hoztak elegendő eredményes intézkedést a levegőminőség javítására. A Bizottság általi nyomon követés, majd az azt követő végrehajtás nem vezetett tényleges változáshoz. Megállapítottuk, hogy az Unió egyes szakpolitikái még nem tükrözik kellőképpen a levegőminőség javításának jelentőségét, ugyanakkor azt is megjegyezzük, hogy az uniós finanszírozás hasznos támogatást nyújt. A polgárok kulcsfontosságú szerepet játszanak a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv tagállami végrehajtásának nyomon követésében, mint azt több tagállamban a sikeres bírósági fellépés is tanúsítja, és nőtt a nyilvánosság felvilágosultsága és tájékozottsága. A következő bekezdések fő következtetéseinket és kapcsolódó ajánlásainkat részletezik.

85

A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv olyan levegőminőségi előírásokon alapul, amelyek már 15–20 évesek. Ezen előírások egy része sokkal kevésbé szigorú, mint az Egészségügyi Világszervezet iránymutatásai. Az előírások továbbá megengedik a határértékek gyakori túllépését, és nem foglalnak magukban a PM_2,5-re, e nagyon káros légszennyező anyagra vonatkozóan semmilyen rövid távú előírást (lásd: 1. táblázat és 18–26. bekezdés). Az egészségügyi szakemberek a szigorúbb uniós előírások mellett állnak ki (lásd: 27. bekezdés). Az erélytelen előírások nem biztosítanak megfelelő keretet az emberi egészség védelméhez, hiszen ezek miatt vannak olyan rossz levegőminőségű helyek, amelyek megfelelnek az uniós jognak.

86

Jóllehet a helyzet javul, a tagállamok továbbra sem tartják be az uniós levegőminőségi előírásokat (lásd: 28–29. bekezdés).

87

Ami a levegőminőség mérését illeti, megállapítottuk: nincsenek kellő garanciák arra, hogy a tagállamok a megfelelő helyeken mérik a levegőminőséget. Az irányelv pontatlan kritériumai miatt a tagállamok nem szükségszerűen a fő városi utak mentén vagy a nagy ipartelepek közelében mérik a koncentrációkat (lásd: 32–34. bekezdés), holott azok még mindig a szennyezés jelentős forrásai. Megjegyezzük, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv a korábbi irányelveknél kevésbé szigorú határidőket ír elő a tagállamok számára a Bizottságnak történő adatszolgáltatás tekintetében (35. bekezdés).

88

Megállapítottuk, hogy a tagállamok nem hoztak elegendő eredményes intézkedést a levegőminőség mielőbbi javítása érdekében. A tagállamok levegőminőségi terveinek minősége összességében nem elégséges, és a bennük foglalt intézkedések nem kellően célzottak. Hatásukat gyakran csorbították irányítási gyengeségek (például a nemzeti és helyi hatóságok közötti koordináció hiánya), továbbá több esetben nem határozták meg a költségeiket vagy hiányzott a finanszírozásuk, és nem nyújtottak tájékoztatást a hozott intézkedések levegőminőségre gyakorolt tényleges hatásáról. A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy tájékoztassák a Bizottságot terveik végrehajtásáról. A levegőminőség javulása terén elért nem kielégítő előrehaladás azt jelzi, hogy eredményesebb fellépésre van szükség (lásd: 36–47. bekezdés).

89

A Bizottság a tagállamok teljesítményének nyomon követése terén korlátokkal szembesül. A tagállamoknak nem írják elő, hogy beszámoljanak levegőminőségi terveik végrehajtásáról. Az irányelv egyes rendelkezéseit nehéz ellenőrizni, és a Bizottsághoz több száz levegőminőségi terv és óriási adatmennyiség érkezik be, amelyet felül kell vizsgálnia. Megállapítottuk, hogy a Bizottság az Európai Unió Bíróságán eljárt a tagállamokkal szemben, amikor úgy ítélte meg, hogy azok súlyosan sértik az irányelvet (lásd: 48–50. bekezdés). Ezek a végrehajtási intézkedések azonban hosszadalmasak, és a több kedvező ítélet ellenére (51–54. bekezdés) egyelőre továbbra is gyakori a levegőminőségi határértékek megsértése.

1. ajánlás. Eredményesebb intézkedések a Bizottság részéről

Ahhoz, hogy a levegőminőség javítása érdekében eredményesebb intézkedéseket hozzon, a Bizottság:

1. ossza meg azon tagállamok bevált gyakorlatait, amelyek sikeresen ültették át a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv előírásait a levegőminőségi tervükbe, többek között a nyomon követés céljából releváns információk, a levegőminőség javítására irányuló célzott, költségvetésbe állított és rövid távú intézkedések, valamint a túllépések mértékének meghatározott helyeken tervezett csökkentése kapcsán;
2. kezelje aktívan a kötelezettségszegési eljárás minden szakaszát, lerövidítve ezzel azt az időt, amely alatt az ügyeket lezárják vagy az Európai Unió Bírósága elé terjesztik;
3. segítse az Unión belüli, határokon átnyúló levegőszennyezés által leginkább érintett tagállamok együttműködését és közös tevékenységeit, többek között azt, hogy a vonatkozó intézkedéseket beépítsék a levegőminőségi tervükbe.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2020.

90

A levegőminőségi előírásokra, a tagállamok által a levegőminőség javítása érdekében tett intézkedésekre és az ezt követő nyomon követésre és végrehajtásra, valamint a nyilvánosság felvilágosultságára és tájékoztatására vonatkozó következtetéseink (lásd alább) alapján azt ajánljuk a Bizottságnak, hogy mérlegelje a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv nagyratörő frissítését, mivel ez utóbbi továbbra is jelentős eszközként szolgálja, hogy mindnyájunk levegője tisztábbá váljon.

2. ajánlás. A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv nagyratörő frissítése

A jogalkotók elé terjesztendő javaslatának előkészítése során a Bizottság foglalkozzon a következő kérdésekkel:

1. az uniós határ- és célértékek frissítésének mérlegelése (a PM, az SO₂ és az O₃ tekintetében), összhangban a WHO legújabb iránymutatásával; azon alkalmak számának csökkentése, amikor a koncentrációk túlléphetik az előírásokat (a PM, az NO₂, az SO₂ és az O₃ esetében); rövid távú határérték megszabása a PM_2,5 tekintetében, valamint a PM-re vonatkozó riasztási küszöbértékek meghatározása;
2. a levegőminőségi tervek javítása, mégpedig oly módon, hogy eredményorientálttá teszik azokat, valamint előírják a végrehajtásukról való éves beszámolást és szükség esetén a frissítésüket. Korlátozni kell az egyazon levegőminőségi zónára vonatkozó levegőminőségi tervek számát;
3. az ipari és közlekedési jellegű mérőállomások elhelyezésére vonatkozó követelmények pontosítása, hogy azok jobban mérjék a lakosság légszennyezésnek való legnagyobb kitettségét, valamint a mérőállomások típusonkénti (közlekedési, ipari vagy háttér jellegű) minimális számának meghatározása;
4. annak a lehetősége, hogy a Bizottság további megfigyelő pontokat írjon elő, ha ezt a légszennyezés jobb méréséhez szükségesnek tartja;
5. a hitelesített adatok jelentésére vonatkozó határidő előrehozása legalább az n+1. év június 30-ára (jelenlegi határidő: az n+1. év szeptember 30-a), és annak kifejezett előírása a tagállamok számára, hogy naprakész (valós idejű) adatokat szolgáltassanak;
6. kifejezett rendelkezések, amelyek biztosítják a polgárok igazságszolgáltatáshoz való jogát.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2022.

91

A levegőminőségre számos uniós szakpolitika gyakorol hatást. Tekintettel a légszennyezés jelentős emberi és gazdasági költségeire, úgy véljük, hogy e probléma jelentősége még nem tükröződik kellőképpen egyes uniós szakpolitikákban. Az éghajlat- és energiapolitikai, közlekedési, ipari és mezőgazdasági szakpolitikák például olyan elemeket tartalmaznak, amelyek károsak a tiszta levegőre nézve (lásd: 55–63. bekezdés).

92

A kohéziós politika keretében nyújtott uniós finanszírozás kevesebb mint 1%-át fordítják közvetlenül levegőminőségi intézkedésekre. Ugyanakkor a kohéziós politika más fellépései közvetetten előnyösek lehetnek a levegőminőség szempontjából. Megállapítottuk, hogy az uniós finanszírozású projektek nem voltak kellően célzottak, és nem támogatták kellőképpen a levegőminőség javítására irányuló tagállami terveket, de több követendő példával is találkoztunk. Tapasztalatunk szerint a LIFE-projektek segítettek a polgároknak fellépni annak érdekében, hogy tagállamukban javuljon a levegőminőség, és az uniós finanszírozású fellépések célzottabbá váljanak (64–71. bekezdés).

3. ajánlás. A levegőminőség kiemelt kezelése és az uniós szakpolitikákban történő érvényesítése

A levegőminőség uniós szakpolitikákban való még jobb általános érvényesítése érdekében a Bizottság készítsen értékelést a következőkről:

1. más uniós szakpolitikák, amelyek egyes elemei károsak lehetnek a tiszta levegőre nézve, és lépjen fel annak érdekében, hogy e szakpolitikákat jobban összhangba hozza a levegőminőségi célkitűzéssel;
2. az uniós levegőminőségi célkitűzések támogatására rendelkezésre álló finanszírozás tényleges felhasználása a légszennyező kibocsátások, kiváltképp a PM-, NO_X- és SO₂-kibocsátások csökkentésének terén.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2022.

93

A nyilvánosság tudatossága és tájékoztatása kritikus szerepet játszik a légszennyezés kezelésében. Az utóbbi időkben a polgárok egyre többet foglalkoznak a levegőminőségi kérdésekkel, és a nemzeti bíróságok több tagállamban a polgárok tiszta levegőhöz való joga mellett szóló ítéleteket hoztak (72. és 73. bekezdés). Megállapítottuk mindazonáltal, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv – szemben más környezeti irányelvekkel – semmilyen konkrét rendelkezést nem tartalmaz, amely garantálná a polgárok igazságszolgáltatáshoz való jogát (lásd: 74. bekezdés). Azt is tapasztaltuk, hogy a levegőminőség tekintetében a polgárok rendelkezésére bocsátott információk olykor nem világosak (lásd: 76–81. bekezdés).

4. ajánlás. A nyilvánosság tudatosságának és tájékoztatásának javítása

A polgároknak nyújtott tájékoztatás minőségének javítása céljából a Bizottság:

1. egészségügyi szakemberek segítségével azonosítsa és állítsa össze azokat a legkritikusabb információkat, amelyeket a Bizottságnak és a tagállami hatóságoknak a polgárok számára elérhetővé kell tenniük (ideértve az egészségügyi hatásokat és a magatartásra vonatkozó ajánlásokat);
2. támogassa a tagállamokat a bevált gyakorlatok bevezetésében a levegőminőség ügyében a polgárokkal folytatott kommunikáció és a polgárok bevonása terén;
3. tegye közzé a levegőminőségi zónák rangsorolását az egyes években elért legjobb és legrosszabb előrehaladással együtt, és ossza meg a legsikeresebb helyeken alkalmazott bevált gyakorlatokat;
4. dolgozzon ki olyan online eszközt, amelynek segítségével a polgárok beszámolhatnak a levegőminőség megsértéséről, és visszajelzést adhatnak a Bizottságnak a levegőminőséggel kapcsolatos tagállami fellépésekkel kapcsolatos kérdésekről;
5. támogassa a tagállamokat abban, hogy felhasználóbarát eszközöket fejlesszenek ki a széles nyilvánosság levegőminőségi információkhoz való hozzáférése és nyomon követése céljából (például okostelefonra írt alkalmazások és/vagy külön e célra szolgáló oldalak a közösségi médiában);
6. a tagállamokkal közösen törekedjen arra, hogy megállapodásra jussanak a levegőminőségi mutató harmonizálásáról.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2022.

A jelentést 2018. július 11-i luxembourgi ülésén fogadta el a Nikolaos A. Milionis számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara.

Glosszárium és rövidítések

Alacsony kibocsátási zóna: Olyan meghatározott terület, ahol a levegőminőség javítása céljából korlátozzák egyes szennyező járművek bejutását, vagy visszatartó intézkedésekkel igyekeznek azt megakadályozni.

Ammónia (NH₃): Színtelen, csípős gáz

BAT: Elérhető legjobb technikák: a tevékenységek és ezek kivitelezési módja fejlesztésének legeredményesebb és legfejlettebb szakaszát képviselő, a károsanyag-kibocsátás és a környezet egészére gyakorolt hatás megelőzését, illetve – ahol ez nem kivitelezhető – csökkentését célzó technikák, amelyek révén a gyakorlatban be lehet tartani a kibocsátási határértékeket és eleget lehet tenni az engedélyek egyéb feltételeinek.

Benzo[a]pirén (BaP): A fosszilis tüzelőanyagok és a bioüzemanyagok tökéletlen égésének eredményeképpen kibocsátott szilárd anyag. Fő forrásai a háztartások fűtése (különösen a fa és szén égetése), az erőművekben folyó villamosenergia-termelés, a hulladékégetés, a koksz előállítása és az acélgyártás.

Célravezetőségi vizsgálat: A szakpolitika átfogó értékelése, amelynek célja annak felmérése, hogy valamely konkrét szakpolitikai ágazat szabályozási kerete célravezető-e.

DALY: Egészségkárosodás miatt elvesztett életévek

Diszperziós körülmények: A légkör a diszperziós körülményeknek köszönhetően képes felhígítani a levegőben lévő szennyező anyagokat.

EEA: Európai Környezetvédelmi Ügynökség

EUB: Az Európai Unió Bírósága

Illékony szerves vegyületek (VOC): Könnyen elpárolgó szerves vegyi anyagok.

Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv: Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.) (átdolgozás).

Kén-dioxid (SO₂): Mérgező, színtelen gáz. A kén-oxidok (SO_x) közé tartozik.

A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv: Az Európai Parlament és a Tanács 2008/50/EK irányelve (2008. május 21.) a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról (HL L 152., 2008.6.11., 1. o.).

Korai elhalálozások: Olyan halálesetek, amelyek az adott ország és nem tekintetében meghatározott szokásos várható élettartam elérése előtt következnek be.

Korom: A PM_2,5 alkotórésze, amely a tüzelőanyagok tökéletlen égése során keletkezik. Fő forrása a közlekedés, illetve a háztartások fűtése.

Lebegő részecskék (PM): A levegőben lebegő szilárd és folyékony részecskék. A lebegő részecskéket méretüktől függően két csoportba sorolják be: PM₁₀ (durva szemcsék) és (PM_2,5) (finom szálló por).

LMT: Levegőminőségi terv

Nem metán illékony szerves vegyületek (NMVOC): Ez a megjelölés sok különböző kémiai vegyületet takar, köztük a benzolt, az etanolt, a formaldehidet, a ciklohexánt vagy az acetont.

A nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv: Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2284 irányelve (2016. december 14.) egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről, a 2003/35/EK irányelv módosításáról, valamint a 2001/81/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 344., 2016.12.17., 1. o.).

Nitrogén-dioxid (NO₂): Mérgező, vörösesbarna gáz. A nitrogénoxidok (NO_x) közé tartozik.

Ózon (talajközeli ózon, O₃): Színtelen, éles szagú gáz: nem közvetlenül kerül ki a légkörbe, hanem a szennyező anyagok napfény jelenlétében lejátszódó kémiai reakciói során keletkezik.

Sűrített földgáz (CNG): Nagy nyomáson tárolt földgáz, amelyet benzin, propán vagy dízel üzemanyagok helyett lehet használni.

Szén-dioxid (CO₂): Színtelen gáz, a legjelentősebb üvegházhatású gáz a Föld légkörében. Javarészt a fosszilis tüzelőanyagok elégése során kerül a légkörbe.

WHO: Egészségügyi Világszervezet

µg/m³: Mikrogramm per köbméter (a levegőben lévő szennyező anyag koncentrációjának mértékegysége).

Az ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a fenntartható természetierőforrás-gazdálkodásra szakosodott, Nikolaos Milionis számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara végezte. Az ellenőrzést Janusz Wojciechowski számvevőszéki tag vezette, a jelentés elkészítésében támogatást nyújtott Kinga Wiśniewska-Danek kabinetfőnök és Katarzyna Radecka-Moroz kabinetattasé, Colm Friel ügyvezető, João Coelho feladatfelelős, Frédéric Soblet, a feladatfelelős helyettese, továbbá Vivi Niemenmaa, Blanka Happach, Jan Kubát, Joachim Otto, Lorenzo Pirelli, Radostina Simeonova és Anna Zalega számvevők, valamint Rachel O'Doherty asszisztens. Nyelvi segítséget nyújtott Hannah Critoph, Marek Říha, Mila Todorova és Mark Smith.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2018

PDF	ISBN 978-92-847-0604-4	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/67553	QJ-AB-18-019-HU-N
HTML	ISBN 978-92-847-0597-9	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/485052	QJ-AB-18-019-HU-Q

© Európai Unió, 2018

Az olyan fényképek és más anyagok felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek szerzői jogainak nem az Európai Unió a tulajdonosa, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: +32 22999696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact/write-to-us_hu

INFORMÁCIÓKAT KERES AZ EU-RÓL?

Online
Az Europa portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
Az EU Bookshopból uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1952-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu/home?) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.