Vegyi anyagok jelentette veszélyek az élelmiszerekben: az uniós élelmiszer-biztonsági politika védi ugyan a fogyasztókat, de kihívásokkal szembesül

Összefoglalás

I

Az élelmiszer-biztonság kiemelt prioritás az Unió számára, amely az összes polgárt érinti, és szorosan összefügg a kereskedelempolitikával. Az uniós élelmiszer-biztonsági politika, amelynek célja az emberi élet és egészség magas szintű védelmének garantálása, az élelmiszerekben előforduló háromféle veszélytől igyekszik megóvni a polgárokat: a fizikai, a biológiai és a vegyi anyagok jelentette veszélyektől.

II

Jelen ellenőrzésünk középpontjában a vegyi anyagok jelentette veszélyek álltak, célja pedig a következő kérdés megválaszolása volt: „Kellően megalapozott-e az uniós élelmiszer-biztonsági modell, és azt megfelelően végrehajtják-e ahhoz, hogy az Unióban elfogyasztott termékeket biztonságban tudhassuk a vegyi anyagok jelentette veszélyektől?” Megállapítottuk, hogy a modell valóban megalapozott, sőt, azt világszerte referenciapontnak tartják. Azt is megállapítottuk azonban, hogy jelenleg a modell túl ambiciózus, mivel a Bizottság és a tagállamok nem rendelkeznek a teljes körű végrehajtásához szükséges kapacitásokkal.

III

Az Unió vegyi anyagokkal kapcsolatos élelmiszer-biztonsági modelljét világszerte referenciapontnak tartják, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint világszinten az európai polgárok is azok közé tartoznak, akik a legnagyobb mértékű bizonyosságot tudhatják a magukénak élelmiszereik biztonságosságával kapcsolatban. Az uniós élelmiszer-biztonsági modell ereje a következőkön alapul:

1. irányítási struktúrája, amelyben a feladatok megoszlanak az uniós decentralizált ügynökségek és a Bizottság között, ily módon különválasztva a kockázatértékelést a kockázatkezeléstől;
2. azon célja, hogy a vegyi anyagok biztonságosságát az élelmiszerláncban való felhasználásuk előtt értékelje; és
3. a feladatok egyértelmű elosztása a magánszektor és az ellenőrző hatóságok között.

Ezen túlmenően az Unió – annak garantálása érdekében, hogy a területére behozott élelmiszerek biztonsági színvonala kellően magas legyen – a harmadik országoknak is előírja az uniós szabványoknak való megfelelést.

IV

Feltártuk azonban, hogy a modell végrehajtását illetően jelenleg problémák merülnek fel. Konkrétan a következőket állapítottuk meg:

1. Az élelmiszerekben, takarmányokban, növényekben és élő állatokban jelen lévő vegyi anyagok biztonságára irányadó uniós jogi keret továbbra is befejezetlen, és még nem érte el azt a végrehajtási szintet, amelyet az uniós élelmiszerjog előirányzott. Ezen túlmenően az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA), amely tudományos tanácsadást nyújt az európai jog és a szabályok kialakításához, illetve a szakpolitikai döntéshozatalhoz, lemaradásokkal küzd, többek között a vegyi anyagokkal kapcsolatos munkája terén is. Ez hátrányosan érinti a rendszer egyes részeinek megfelelő működését és a modell egészének a fenntarthatóságát.
   Továbbá a hatóságok által végzett ellenőrzések az összes elvégzett ellenőrzésnek csak kis részarányát adhatják. Megállapítottuk, hogy egyes tagállamok ellenőrzései gyakrabban irányulnak a vegyi anyagok bizonyos csoportjaira, mint más csoportokra, valamint hogy a jogi keret annyira terjedelmes, hogy a hatóságok nehezen tudják egyedül ellátni a rájuk háruló összes feladatot. Az uniós modell akkor maradhat leginkább hiteles, ha a hatósági ellenőrzési rendszereket magánszektorbeli ellenőrzési rendszerekkel egészítik ki. A hatósági és a magán ellenőrzési rendszerek közötti szinergiák feltárása azonban éppen csak megkezdődött.
2. Az Unió célja annak garantálása, hogy a behozott élelmiszerek is megfeleljenek a magas európai biztonsági szabványoknak. Az Unió a növényvédő szerek használatát jelenleg veszélyességi kritériumok alapján korlátozza. A növényvédőszer-maradványok ugyanakkor elfogadhatóak az Unióba importált termékekben, amennyiben kockázatértékelés kimutatta, hogy nem jelentenek veszélyt a fogyasztókra nézve.
3. Az ellenőrzési rendszer működését korlátozza, hogy a tagállamok nehezen tudják meghatározni, milyen jellegű végrehajtási intézkedéseket foganatosítsanak szabálytalanság esetén. A Bizottság feltárta azokat a lehetőségeket, amelyek révén szigoríthat eljárásain az élelmiszerekre vonatkozó jogszabályok nyomon követése és végrehajtása terén.

V

A fenti megállapítások alapján, ösztönözve a Bizottságot, hogy folytassa a jogi keret olyan módon történő fejlesztését, hogy az fenntartsa a polgárok vegyi anyagok jelentette veszélyekkel szembeni védelmét, három ajánlást fogalmazunk meg. A Bizottság:

1. az élelmiszereket, takarmányokat, élő állatokat és növényeket szabályozó jogi keretre irányuló, a Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT) keretében jelenleg folyó projekt részeként értékelje a vegyi anyagok jelentette veszélyekre vonatkozó jogszabályok lehetséges módosításait annak fényében, hogy milyen kapacitások állnak rendelkezésre ezek egységes alkalmazásához. A már megkezdett munkára építve ösztönözze e komplementaritást a továbbhaladás lehetséges irányainak azonosítása során, hogy az ellenőrzések jobb koordinálása és hatékonyabbá tétele, valamint az uniós élelmiszer-biztonsági modell fenntarthatóságának javítása érdekében a tagállamok hatóságai – amennyiben indokolt – szélesebb körben támaszkodhassanak a magánszektor által elvégzett ellenőrzésekre;
2. az élelmiszerekben lévő növényvédőszer-maradványok tekintetében fejtse ki, milyen intézkedést fog hozni annak biztosítása érdekében, hogy az Unióban előállított és az importált élelmiszerek tekintetében megőrizze a bizonyosság azonos szintjét, ugyanakkor pedig továbbra is megfeleljen a WTO-szabályoknak;
3. nyújtson a tagállamoknak további iránymutatást a végrehajtási intézkedések alkalmazásáról. Emellett valósítsa meg az általa korábban azonosított lehetőségeket, amelyek révén szigoríthatók az élelmiszerekre vonatkozó uniós szabályok betartására irányuló monitoringeljárások.

Bevezetés

1

Az élelmiszer-biztonság fontos prioritás az Unió és valamennyi polgára számára. A magánvállalkozók elsődleges jogi felelősségén alapuló¹ uniós élelmiszer-biztonsági politika célja, hogy megvédje az embereket az általuk elfogyasztott élelmiszerek okozta megbetegedésektől. Az élelmiszer-biztonság valamennyi polgár egészségét érintheti, és szorosan összefügg mind az élelmiszerek és az állati takarmányok Unión belüli szabad mozgásának biztosításával, mind a biztonságos takarmányok és a biztonságos és egészséges élelmiszerek globális kereskedelmének megkönnyítésével². Az európai élelmiszerjog célja „az emberi élet és egészség magas szintű védelmének” garantálása³. A Bizottság hangsúlyozta a szakpolitika fontosságát, és kijelentette, hogy annak garantálása, hogy az Unióban értékesített élelmiszerek továbbra is biztonságosak legyenek, központi eleme a „védelmet nyújtó Európának”⁴.

2

A WHO élelmiszer eredetű megbetegedések okozta globális teherre vonatkozó becslése⁵ szerint az élelmiszerek fogyasztása szempontjából Európa az egyik legbiztonságosabb hely a világon.

Milyen vegyi anyagok jelentette veszélyek érinthetik az élelmiszereket?

3

Az élelmiszer-biztonsági modell célja a veszélyek három típusa⁶ – a fizikai⁷, a biológiai⁸ és a vegyi anyagok jelentette veszélyek – elleni küzdelem. Ellenőrzésünk a vegyi anyagok jelentette veszélyekre összpontosult.

4

Minden élelmiszer vegyi anyagokból áll. A vegyi anyagok jelentette veszélyek vagy természetesen képződő, vagy az élelmiszer előállítása vagy kezelése során hozzáadott, potenciálisan egészségkárosító hatásokat kiváltó anyagokhoz kapcsolódnak (lásd: 1. táblázat). Példaként említhetők egyes adalékanyagok, növényvédő szerek és bizonyos fémek. Bizonyos anyagok szermaradványai megmaradhatnak, és hatást gyakorolhatnak az élelmiszer-ellátási lánc későbbi szakaszaiban vagy a termékek különféle kategóriái esetében. Például a takarmánynövények termesztése során felhasznált növényvédő szerek szermaradványai később kimutathatók lehetnek az állati eredetű élelmiszerek vizsgálatai során. Az uniós élelmiszer-biztonsági modell éppen ezért integrált megközelítést követ, amely a teljes élelmiszerláncot felöleli, így az állati takarmányokat, az állategészségügyet, a növényvédelmet és az élelmiszer-termelést és -feldolgozást, a tárolást, a szállítást, a behozatalt és kivitelt, továbbá a kiskereskedelmi értékesítést is. Vegyi anyagok jelentette veszélyek mindenfajta élelmiszerben jelen lehetnek, a bioélelmiszerekben⁹ is.

5

A vegyi anyagokat az élelmiszer-biztonság kapcsán szabályozó európai uniós joganyag terjedelmes és fragmentált. Az Unió minden egyes terület (élelmiszer-adalékanyagok, aromák, takarmány-adalékanyagok, növényvédő szerek stb.) tekintetében számos jogszabályt¹⁰, többek között irányelvet, rendeletet, határozatot és megállapodást fogadott el. Ez a joganyag összességében körülbelül 8000 vegyi anyagot szabályoz (lásd: I. melléklet).

Az élelmiszerekben lévő vegyi anyagok jelentette veszélyekhez kapcsolódó egészségügyi kockázatok

6

A toxikus mennyiségben vegyi anyagokat tartalmazó élelmiszerek hatása nehezen számszerűsíthető. Az élelmiszer eredetű betegségekről szóló tanulmányokban gyakran kevesebb adat szerepel a vegyi anyagok jelentette veszélyek okozta betegségekről vagy halálesetekről, mint az élelmiszer eredetű fertőzésekről¹¹. Ennek az lehet a magyarázata, hogy sok, vegyi anyagok jelentette veszély okozta ártalom csak hosszabb távon válik láthatóvá, és ezek egyes esetekben a vegyi anyagok jelentette veszélyek kölcsönhatásából és ezeknek a testünkre gyakorolt halmozott hatásából adódnak.

7

Forgalomban lévő, a toxicitási határértékeket meghaladó termékekre vonatkozó spontán panaszok ezért viszonylag ritkán fordulnak elő. A hatóságok által működtetett ellenőrzési rendszernek (lásd: 13–17. bekezdés) kulcsszerepet kell játszania a fogyasztók potenciális kockázatoktól való megóvásában.

8

Az élelmiszerekben lévő vegyi anyagok – köztük a természetesen előforduló anyagok is – endokrin károsító anyagként működhetnek, az állatok esetében használt antibiotikumok pedig fokozhatják az antimikrobiális rezisztenciát. A II. melléklet példákkal szolgál az élelmiszerekben lévő vegyi anyagokhoz társuló, nem elhanyagolható egészségügyi kockázatokra.

9

Néhány az élelmiszerekkel kapcsolatos kérdésre válaszolva a polgárok a növényvédő szerek, az antibiotikumok és az adalékanyagok élelmiszer-termelésben való felhasználását említették a számukra legaggasztóbb problémaként. Az EFSA megbízásából nemrégiben készített tanulmány szerint a válaszadók 86%-a nagyon aggasztónak vagy meglehetősen aggasztónak tartja az ilyen anyagok élelmiszer-termelésben való felhasználását (lásd: 1. ábra).

Miért kapcsolódnak vegyi anyagok jelentette veszélyek az élelmiszerekhez?

10

Az élelmiszerek különféle módokon – többek között a mezőgazdasági gyakorlatok, az ipari folyamatok, a nem megfelelő tárolás, a környezetszennyezés és a természetes toxinok révén – kerülhetnek kapcsolatba toxikus mennyiségű vegyi anyagokkal. Vegyi anyagok jelentette veszélyek az élelmiszer-ellátási lánc bármely pontján előfordulhatnak. Az alábbi 1. kávéscsésze azt mutatja be, hogy egy gyakori termék milyen vegyi anyagok jelentette veszélyeket rejthet. A jelentésben még két kávéscsészét szerepeltetünk, amely példaként szolgál arra, hogy hogyan érinti ugyanezt a terméket az uniós élelmiszer-biztonsági modell.

11

Az élelmiszeripari vállalkozók amellett, hogy az jogilag kötelező számukra, a hírnevükre tekintettel és gazdaságilag is erősen érdekeltek annak biztosításában, hogy az általuk eladott élelmiszerek biztonságosak legyenek. Ebben vegyi anyagok – például fertőtlenítőszerek és tartósítószerek – szolgálhatnak segítségükre. Az élelmiszeripari vállalkozókat emellett gazdasági érdekeik arra is indíthatják, hogy például költségeik csökkentése, illetve új termékek, összetételek vagy ízek bevezetése érdekében használjanak fel vegyi anyagokat.

12

A forgalomban lévő összes vegyi anyagnak csak egy része tartozik az uniós jog hatálya alá. A pontos részarány nem ismert. Az uniós élelmiszerjogi – többek között élelmiszer-biztonsági – előírások betartásának biztosítása érdekében az élelmiszergyártásban használt vegyi anyagok többsége forgalomba hozatali engedélyezési eljárás hatálya alá tartozik. Az új anyagok engedélyezése iránti kérelmek száma évről évre nő¹². Az Unió az agrár-élelmiszeriparban használt vegyi anyagok tekintetében hagyományosan a világpiac vezető szereplője. Az élelmiszerláncot érintő kérdések tekintetében az EFSA a kockázatértékelésekért felelős uniós szerv.

Hogyan működik az uniós élelmiszer-biztonsági ellenőrzési rendszer?

13

A legtöbb élelmiszer-biztonsági rendelkezésről uniós szinten döntenek. Az Unióban elfogyasztott élelmiszerek biztonságának garantálása érdekében követendő szabályokra a Bizottság tesz javaslatot, figyelembe véve a szakosodott uniós ügynökségek tanácsait. A Bizottság e szakpolitikáért felelős szervezeti egysége az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság (DG SANTE).

14

Az agrár-élelmiszeripari láncra vonatkozó jogszabályok betartatásáért a tagállamok területén belül a tagállami hatóságok a felelősek. Az illetékes hatóságok saját területükön hivatalos ellenőrzési rendszereket hoznak létre, hogy meggyőződjenek arról, hogy a vállalkozók tevékenységei és az Unióban forgalomba hozott áruk megfelelnek-e a vonatkozó szabványoknak és követelményeknek. Az Unión kívüli országokra vonatkozó intézkedések elfogadása (pl. adott létesítmények törlése a jegyzékből), illetve – amennyiben egy tagállam nem tesz eleget kötelezettségeinek – a jogi eljárás megindítása a Bizottság feladata.

15

Az elvégzett ellenőrzések alapja az élelmiszer- és takarmányjogi hatósági ellenőrzésekről szóló 882/2004/EK rendelet. A rendelet az agrár-élelmiszeripari láncban végzett hatósági ellenőrzések integrált és egységes megközelítését tűzi ki célként. Keretet biztosít az illetékes hatóságok számára az élelmiszer- és takarmányjognak való megfelelés ellenőrzéséhez, valamint az embereket és az állatokat érintő kockázatok megelőzéséhez, megszüntetéséhez és elfogadható szintre csökkentéséhez. A rendelet az importtermékekre irányuló hatósági ellenőrzésekre vonatkozó egyedi szabályokat is megállapít. A vegyi anyagok jelentette veszélyek területét ezen túlmenően számos ágazati jogi eszköz is szabályozza.

16

Az Unió a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek legnagyobb importőre és exportőre a világon. A behozatalra irányuló ellenőrzések célja annak biztosítása, hogy a behozott termékek éppúgy megfeleljenek az uniós jogszabályoknak, mint az Unióban előállított élelmiszerek. Az e mögött meghúzódó elv úgy szól, hogy származástól függetlenül az uniós piacokra kerülő összes élelmiszerterméknek biztonságosnak kell lennie¹³.

17

Az élelmiszer-biztonságért elsődlegesen az élelmiszerláncban részt vevő vállalkozások felelnek, amelyek gyakran a fogyasztóknak való leszállítás helyéig kiterjedő minőségbiztosítási rendszerekkel rendelkeznek.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

18

Ellenőrzésünk során azt vizsgáltuk, hogy a vegyi anyagok jelentette veszélyek tekintetében milyen alapokon és hogyan működik az uniós élelmiszer-biztonsági modell. Az ellenőrzés hatókörének meghatározásakor a következő tényezőket vettük figyelembe: a veszélyes vegyi anyagokhoz kapcsolódó kockázatok relevanciája, az Unió vegyi anyagokkal kapcsolatos felelősségének relevanciája, az erre a témára irányuló ellenőrzés kiemelt relevanciája és lehetséges hatásai, valamint a Számvevőszék által a közelmúltban vagy éppen jelenleg végzett ellenőrzések hatóköre. Az általános ellenőrzési kérdés a következő volt:

19

Elsősorban a következőket vizsgáltuk:

• a bevált nemzetközi gyakorlattal összhangban lévőnek tekinthető-e a vegyi anyagokat érintő uniós élelmiszer-biztonsági modell;
• stabil jogalappal rendelkezik-e az Unió annak garantálásához, hogy a behozatal esetében tiszteletben tartsák az élelmiszerekben, állati takarmányokban, élő állatokban és növényekben lévő vegyi anyagokra vonatkozó legfontosabb uniós követelményeket;
• a modell végrehajtása, különösen a jogi keret teljessége, az ellenőrzési rendszer működése, valamint hogy a modell középtávon életképes-e.

Az ellenőrzés nem törekedett az élelmiszer-biztonsági kérdésekre vonatkozó tudományos értékelések átértékelésére.

20

A tagállami ellenőrzési rendszerek működésének az értékelésekor a legutóbbi olyan évet vettük figyelembe, amelynek tekintetében teljes körű tervezési, végrehajtási és monitoringdokumentumok álltak rendelkezésre (2016).

21

Ellenőrzésünkre 2017 decembere és 2018 májusa között került sor. Ellenőrzési bizonyítékokat a következők révén gyűjtöttünk:

• dokumentumok áttekintése, valamint a Bizottsággal (Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság) és az EFSA-val folytatott interjúk (az EFSA az az uniós hatóság, amely az Európai Gyógyszerügynökséggel (EMA) együtt tudományos tanácsadást nyújt az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatban¹⁴); egyszersmind áttekintettük és elemeztük a Bizottság eljárásait, iránymutatásait, a tagállamokkal folytatott levelezéseit és az ülésekről készült jegyzőkönyveit, valamint egyes külső értékeléseket és ellenőrzési jelentéseket.
• helyszíni ellenőrzések három tagállamban: Olaszországban, Hollandiában és Szlovéniában¹⁵. E tagállamok mindegyikében felkerestük az érintett minisztériumokat, élelmiszeripari vállalkozókat és a tagállami ellenőrzési rendszerek főbb pontjait (például az állategészségügyi határállomásokat). A tagállamokban tett látogatások során ellenőriztük a tagállami ellenőrzési rendszerek működését, valamint az ellenőrzések eredményeire és a tudományos adatokra vonatkozó információk Bizottság és EFSA felé való továbbítását.
• olyan szakértőkkel való konzultációk, akik a tagállamokon belül vagy az EFSA-ban végzett munkájuk részeként rendszeresen vesznek részt nemzetközi fórumokon és a vegyi anyagok jelentette veszélyek, illetve általában véve az élelmiszerbiztonság területén a legfrissebb információkkal rendelkeznek.

Észrevételek

Az Unió vegyi anyagokkal kapcsolatos élelmiszer-biztonsági modellje világszerte referenciaként szolgál

22

Jelentésünk e része azokat az elemeket ismerteti, amelyek az uniós modellt világszerte referenciává teszik. Ez a rész bemutatja továbbá azokat az uniós jogszabályokat is, amelyek alapján előírják a nem uniós országoknak, hogy termékeik Unióba történő kivitelekor meg kell felelniük az uniós szabványoknak, és ezáltal garantálható legyen, hogy az Unión belülről származó és a behozott termékek ugyanazon szigorú biztonsági szabványoknak feleljenek meg.

Az uniós modell erőssége több különálló elemre épül

23

A Bizottság Célravezető és hatásos szabályozás programjával (REFIT)¹⁶ összefüggésben az általános élelmiszerjogi rendelet¹⁷, azaz az élelmiszer-ágazatot szabályozó legfontosabb uniós jogszabály célravezetőségi vizsgálatának legfrissebb eredményei is alátámasztják az uniós élelmiszer-biztonsági modell számos pozitív jellemzőjét. Az általunk átvizsgált tanulmányok és a megkérdezett szakértők (lásd: 21. bekezdés) mind referenciaként tekintettek az uniós élelmiszer-biztonsági modellre^{18 19 20}. Annak ellenére, hogy az uniós modell egyike a legfejlettebbeknek, az uniós gazdálkodók megfeleléshez kapcsolódó költségei általában nem térnek el a világ más tájain tapasztalható költségektől²¹. Több elemére úgy tekintenek, hogy azok alkotják, illetve jellemzik az uniós modell erejét. E rész ezek közül taglal három elemet.

Az uniós modell egyértelműen elismeri és megkülönbözteti a kockázatelemzés három összetevőjét

24

Az uniós jog, és különösen az általános élelmiszerjogi rendelet (a 178/2002/EK rendelet)²² az uniós szintű kockázatelemzés három alkotóelemét különbözteti meg: a kockázatértékelést, a kockázatkezelést és a kockázati kommunikációt (lásd: 2. ábra).

25

E három elem elkülönítésének biztosítása érdekében az általános élelmiszerjogi rendelet 2002-ben független európai ügynökségként létrehozta az EFSA-t az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos tudományos kockázatértékelések készítésére²³. E szerv létrehozása nemcsak azt tette lehetővé az uniós élelmiszer-biztonsággal foglalkozó szakpolitikusok számára, hogy reagáljanak a közegészségügyi válságokra, hanem azt is, hogy teljes körű élelmiszer-biztonsági rendszert alakítsanak ki, amely kiterjed a szabványokra, valamint az e szabványoknak való megfelelést biztosító mechanizmusokra is. Az általános élelmiszerjogi rendelet azt irányozta elő, hogy e szerv elegendő jogosítvánnyal rendelkezzen ahhoz, hogy lefektesse egy tudományosan megalapozott élelmiszer-biztonsági modell alapjait.

Az élelmiszer-biztonság uniós megközelítése szükség esetén az elővigyázatosság elvét alkalmazza

26

Az „elővigyázatosság elve” az Unió általános élelmiszerjogi rendeletében²⁴ is elismert kockázatkezelési eszköz (lásd: 1. háttérmagyarázat). Aggodalomra okot adó alapos ok fennállása és a tudományos megítélés körüli bizonytalanság esetén a kockázatkezelési folyamat során erre az elvre lehet hivatkozni és elővigyázatossággal eljárni.

27

Az elővigyázatosság elvéről szóló 2000. évi közleményében a Bizottság jelezte, hogy az elvet több korlátozással kell alkalmazni²⁵. Az elv akkor alkalmazható, ha végeztek kockázatértékelést, és megállapították, hogy jóllehet fennáll valamilyen konkrét kockázat, e kockázat mértékének meghatározásához további tudományos információk szükségesek (lásd: 3.  ábra). „Az elővigyázatosság elve […] szolgál a fellépés alapjaként, ha a tudomány nem képes egyértelmű választ adni²⁶.” Lehetővé teszi tehát a kockázatkezelő számára, hogy ideiglenes intézkedéseket hozzon, amíg az átfogó kockázatértékelés elvégzéséhez szükséges további tudományos információkra vár.

28

Az elővigyázatosság elvének támogatói és ellenzői egyaránt vannak. Támogatói szerint az elv megfelelő eszköz ahhoz, hogy megvédje a nagyközönséget a lehetséges káros hatásoktól (ebben az esetben a veszélyes vegyi anyagoktól). Az ellenzők attól tartanak, hogy az elv hátráltatja az innovációt, és betartása szükségtelenül költséges. A Bizottság 2000-es közleményben megpróbált egyensúlyt teremteni „az egyének, az ipar és a szervezetek szabadsága és jogai, valamint annak szükségessége között, hogy csökkenjen a környezetet és az emberi, állati vagy növényi egészséget érintő káros hatások kockázata”.

29

Az állat- és növényegészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló megállapodás (az „SPS-megállapodás”)²⁷ értelmében a WTO tagjai vállalják, hogy egészségügyi szabványaikat kockázatalapú kritériumok figyelembevételével alakítják ki²⁸. Ez jelentős előnyökkel jár az Unió mint fontos élelmiszer-exportőr számára. A jelenlegi uniós jogi keret a kritériumok két típusát – (a legtöbb esetben) a kockázatalapú, illetve a veszélyalapú kizárási kritériumokat – ötvözi a növényvédő szerek forgalmazására és használatára irányadó jogszabályokban (lásd: 2. háttérmagyarázat). A kockázatalapú kritériumok azt jelentik, hogy valamely meghatározott anyagnak a teljes kockázatértékelési folyamaton át kell esnie²⁹, hogy megállapítsák biztonsági határértékeit, míg a veszélyalapú kritériumok pusztán azon az alapon tiltanak bizonyos anyagokat³⁰, hogy azokat potenciálisan veszélyesnek (pl. rákkeltőnek) tartják, anélkül, hogy teljes körű kockázatértékelésre lenne szükség.

30

A WTO szabályai alapján az importáló országok nem alapozhatják a lehetséges import kizárását kizárólag veszélyalapú kritériumokra³¹. A Bizottság a közelmúltban tárgyalt a tagállamokkal – ugyanis ezek értékelik az importtoleranciára vonatkozó kérelmeket (lásd: 38. bekezdés) – arról, hogy a növényvédő szerek engedélyezése és a növényvédőszer-maradványok kapcsán alkalmazandó két uniós rendeletben³² szereplő jogi követelmények hogyan hajthatók végre úgy, hogy közben az SPS-megállapodásban³³ vállalt kötelezettségeknek is eleget tegyenek.

Az uniós jog elsődlegesen az élelmiszeripari vállalkozókat teszi felelőssé az élelmiszer-biztonságért

31

Az élelmiszer- és takarmányipari vállalkozók közé többek között a mezőgazdasági termelők, a halászok, a feldolgozók, a forgalmazók, az importőrök és a kiskereskedők tartoznak. E szereplők mindegyikére általános és egyedi jogi előírások vonatkoznak³⁴. Az uniós élelmiszerjog szerint az e jogszabálynak való megfelelés – és különösen az élelmiszer-biztonság – biztosításának a felelőssége elsődlegesen az élelmiszeripari (vagy takarmányipari) vállalkozókat terheli³⁵. Ezen elv kiegészítése és támogatása céljából a tagállami hatóságok kötelesek megfelelő és eredményes kontollintézkedéseket biztosítani, a Bizottság pedig köteles a keret egészét figyelemmel kísérni, így biztosítva annak megfelelő működését (lásd: 4. ábra).

32

Tekintettel az élelmiszererek (kémiai) biztonságára vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá tartozó élelmiszerek, takarmányok, élő állatok és növények nagy mennyiségére, az erőforrások hatékony felhasználása érdekében fontos a magán-³⁶ és a hatósági ellenőrzések megfelelő összehangolása. Hogy egy példával szolgáljunk az érintett ellenőrzések számát illetően³⁷, 2016-ban az illetékes tagállami hatóságok növényvédőszer-maradványok után kutatva 84 657 mintát elemeztek (beleértve az Izland és Norvégia által ellenőrzött mintákat is), a 96/23/EK irányelv³⁸ hatálya alá tartozó anyagok és szermaradványok tekintetében pedig 706 764 mintát vizsgáltak meg.

33

A Bizottság 2016-ban megvizsgálta, hogy a tagállamok a takarmányokra irányuló hatósági ellenőrzéseiket tervezhetnék-e a magánszektor által elvégzett ellenőrzések alapján³⁹, 2017-ben pedig megvizsgálta a hatósági ellenőrzések, az élelmiszeripari vállalkozók belső ellenőrzései és a magán tanúsítási rendszerek közötti lehetséges szinergiákat⁴⁰. A takarmányokra irányuló 2016. évi ellenőrzés eredményeként a Bizottság meghatározta a hatósági takarmány-ellenőrzések rendszere és a magán biztosítási rendszerek közötti szorosabb kölcsönhatással járó potenciális előnyöket és az ebből adódó kihívásokat.

34

Jóllehet a tagállami hatóságok egyetértettek azzal, hogy fontos megfelelően felügyelni a magánrendszerek és az élelmiszeripari vállalkozók belső kontrollintézkedéseinek minőségét, legalább két tagállam aggodalmaknak adott hangot e fejleményekkel kapcsolatban⁴¹. Aggályosnak tartják egyrészt, hogy az élelmiszeripari vállalkozók és a tanúsító szervek között pénzügyi kapcsolat van, és a rendszerek ellenőrzéseit többnyire bejelentik, mivel az előzetes bejelentés kedvezőtlenül hathat az információk megbízhatóságára. Egy másik aggály szerint a magánszektor élelmiszer-biztonsági szabványainak a rendszere bizonyos jogi előírásokat nem képez le pontosan, többek között a szermaradványokra vonatkozó határértékek tekintetében.

A nem uniós országokból származó importált élelmiszereknek be kell tartaniuk az uniós szabványokat

35

Az Unióban elfogyasztott termékek körülbelül 13%-a importáru⁴². Az Unión kívül alkalmazott élelmiszer-biztonsági szabványok eltérhetnek az Unióban alkalmazott szabványoktól. Az Unió 188 országgal együtt munkálkodik a szabványok, iránymutatások és gyakorlati kódexek gyűjteménye, a Codex Alimentarius fejlesztésén. A Kódex alapvető keretet biztosít, és számos élelmiszerekre vonatkozó szabvánnyal kapcsolatos kérdést összehangol. Noha a Kódexben elfogadott szabványokat több ország alkalmazza, az csak korlátozott körű szabványosítást képes biztosítani⁴³. A Bizottság szerint például az elmúlt években a növényvédő szerekre vonatkozóan meghatározott szermaradék-határértékek mintegy fele megegyező volt a Kódexben és az uniós jogszabályokban.

36

A Bizottság weboldalán és nyilvános közleményeiben kijelenti, hogy az élelmiszer- és takarmányhigiéniai, fogyasztóvédelmi és állategészségügyi státuszra vonatkozó szigorú behozatali szabályok célja annak biztosítása, hogy minden behozott termék ugyanazoknak a magas minőségi szabványoknak feleljen meg, mint a magában az Unióban előállított termékek⁴⁴. Az EFSA növényvédőszer-maradványokról szóló legutóbbi éves jelentése szerint az importtermékeket a belföldi termeléshez képest kétszer nagyobb valószínűséggel vetik vizsgálat alá. Ez az élelmiszer-biztonsági kockázati modell alkalmazását tükrözi⁴⁵.

37

Az Unió kétféleképpen tart fenn kereskedelmi kapcsolatokat nem uniós országokkal: 1) kétoldalú megállapodások révén, valamint 2) külön kétoldalú megállapodások nélkül. A nem uniós országok mindkét esetben kötelesek betartani az uniós szabványokat, amikor az Unióba exportálnak.

38

Indokolt esetekben a nem uniós országok kérelmezhetik az Uniótól egyes határértékek (pl. valamely meghatározott növényvédő szerre vagy meghatározott élelmiszertermékre vonatkozó szermaradék-határérték) módosítását. Ezt a mechanizmust nevezik importtoleranciának. Először valamely kijelölt tagállam értékeli a kérelmet és a nem uniós ország által küldött dokumentációt. Ezután az EFSA e tagállami kockázatértékelés alapján véleményt ad ki. Amennyiben a vélemény kedvező és azt állapítja meg, hogy nem csorbul a fogyasztók biztonsága, a Bizottság dönthet úgy, hogy eleget tesz az adott nem uniós ország importtoleranciára irányuló kérelmének, és ezen ország igényeihez alkalmazkodva (pl. speciális szermaradék-határérték meghatározásával) módosíthatja az uniós jogi keretet. A nem uniós országok olyan élelmiszerek esetében is kérelmezhetnek importtoleranciát, amelyek az Unióban nem engedélyezett hatóanyagokat tartalmaznak⁴⁶. Az importtoleranciák esetében az Unió ezért kidolgozott egy olyan jogi keretrendszert, amely révén kötelezheti az Unióba exportáló nem uniós országokat, hogy ugyanazon élelmiszer-biztonsági követelményeknek feleljenek meg, amelyek az uniós termékekre is vonatkoznak (lásd: 30. bekezdés).

A modell kihívásokkal szembesül

39

Jelentésünk e részében a jelenleg az uniós élelmiszer-biztonsági modell előtt álló kihívásokat tárjuk fel. A következő részek témája a jogi keret teljességének mértéke; több olyan, létező elem, amely középtávon veszélyezteti az élelmiszer-biztonsági modell fenntarthatóságát; valamint az ellenőrzési rendszer korlátai.

Az uniós jogi rendelkezések egyes elemei még végrehajtásra vagy fellépésre várnak

40

Az általános élelmiszerjogi rendelet 2002. évi elfogadása óta különböző, az élelmiszerekben, takarmányokban, élő állatokban és növényekben található veszélyes vegyi anyagokat szabályozó rendeletek léptek hatályba. Az uniós jogi rendelkezések egyes elemei továbbra is végrehajtásra vagy bizottsági fellépésre várnak (lásd: 53. bekezdés és III. melléklet). Ezek közül néhányat ugyanakkor már szabályoznak tagállami intézkedések. Megállapításunk szerint ez kihat a jogi keret végrehajthatóságára és a piac megfelelő működésére, továbbá gyengítheti a veszélyes vegyi anyagokkal szembeni védelemnek az uniós jogalkotók által 2002-ben előirányzott szintjét is. A 2. táblázatban példákat mutatunk be az uniós jogi rendelkezések olyan elemeire, amelyek továbbra is végrehajtást vagy fellépést igényelnek a Bizottság részéről.

41

Megállapítottuk, hogy az uniós jogszabályok jelenleg egyes anyagcsoportokról (pl. növényvédőszer-maradványok, állatgyógyászati készítmények) nagyobb részletességgel rendelkeznek, mint másokról (pl. enzimek, az élelmiszerekkel érintkező anyagok). A Bizottság nem végzett, illetve végeztetett olyan horizontális kockázatértékelést, amely indokolná ezt a megkülönböztetést.

Folyik az uniós élelmiszer-biztonsági modell fenntarthatóságának vizsgálata

42

Miközben még mindig nem fejeződött be az élelmiszerekben, takarmányokban, növényekben és élő állatokban jelen lévő vegyi anyagokra vonatkozó jogi keret néhány elemének kidolgozása (lásd: 40. bekezdés és III. melléklet), a vegyipar jelentősége egyre nő, és az új anyagok engedélyezésével kapcsolatban jelentős mértékű nyomás figyelhető meg. Mint azt az Ernst & Young az EFSA 2012. évi külső értékelésében megállapította, 2006 óta fokozatosan nő mind az engedélyezett termékek, mind a benyújtott és jóváhagyott kérelmek száma. Az értékelői jelentés szerint a kérelmek ölelik fel az EFSA termékeinek több mint 60%-át, és e kérelmek több mint egyharmada új termékekre vonatkozik. Ez majdnem teljes mértékben kimeríti az EFSA kapacitásait, és azzal járhat, hogy az erőforrásokat ipar által kért értékeléseknek szentelik. Az EFSA több osztálya is megerősítette, hogy különösen a szabályozott élelmiszer-összetevők területén jelentősek az elmaradások. Ezekre az elmaradásokra azonban a közelmúltban megfigyelt előrelépések ellenére sem sikerült még megfelelő megoldást találni.

43

Annak ellenére, hogy ezt jogszabály írja elő számukra, illetve erre az EFSA kéri fel őket, a tagállamok nem mindig bocsátják rendelkezésre a tudományos értékelések elvégzéséhez szükséges adatokat⁴⁷. A tudományos értékelések, köztük az EFSA által készített értékelések késedelmei miatt a jogalkotók kevésbé képesek új jogszabályokat elfogadni vagy a meglévő jogszabályokat módosítani. E késedelmek többek között arra vezethetők vissza, hogy kevés az erőforrás és a tudományos szervek számára – többek között a szakértők elégtelen létszáma miatt – problémát jelent a tudományos szakismeretek magas színvonalának a fenntartása.

44

A jogi keret immár olyan terjedelmes, hogy a hatóságok nem képesek valamennyi szabályozott anyag tekintetében széles körű vizsgálatokat végezni (lásd: 50. bekezdés és I. melléklet).

45

E tényezők hosszabb távon veszélyeztetik a modell életképességét, mivel többet várnak tőle, mint amennyit jelen formájában nyújtani képes. Az EFSA már felismerte, hogy a fenntarthatóság olyan terület, amelyre az elkövetkező években figyelmet kell fordítani. A Bizottság a REFIT-projekt és az ágazati értékelések révén szintén megkezdte ennek átgondolását.

Az ellenőrzési rendszer korlátai

Az Unióban előállított vagy termesztett termékek ellenőrzési rendszere

46

A termelőtől a fogyasztóig tartó teljes agrár-élelmiszeripari láncra alkalmazandó jogszabályok betartatásáért a tagállamok a felelősek (lásd: 5. ábra). Az érintett tagállami hatóságok az uniós jog alapján ellenőrzéseket hajtanak végre, hogy meggyőződjenek arról, hogy a vállalkozók tevékenységei és az Unióban forgalomba hozott áruk megfelelnek-e a vonatkozó szabványoknak és követelményeknek. Ezeket az ellenőrzéseket rendszeresen, a kockázatok alapján és a megfelelő gyakorisággal kell elvégezniük⁴⁸.

47

Megállapítottuk, hogy a tagállami hatóságok ellenőrzik az élelmiszeripari vállalkozók által a vegyi anyagok jelentette kockázatok kezelése érdekében bevezetett és alkalmazott kontrollrendszereket és a kapott eredményeket⁴⁹. Az ellenőrzések feltárják azokat a szabályozott élelmiszer-összetevők vagy növényvédő szerek és állatgyógyászati készítmények használata terén felmerülő hiányosságokat, amelyek következtében túlzott mennyiségben lehetnek jelen ezek szermaradványai, vagy az élelmiszerekben nem engedélyezett anyagok szermaradványai fordulhatnak elő. Ezen túlmenően a tagállami hatóságok az ellenőrzési tervek alapján mintát vehetnek laboratóriumi vizsgálatokhoz.

Az Unióban forgalomban lévő élelmiszerekre irányuló tagállami vizsgálatok a vegyi anyagok egyes csoportjait gyakrabban veszik célba más csoportoknál

48

A tagállamok nem kötelesek terveikben az Unió által szabályozott összes anyagot szerepeltetni, ellenőrzéseiket azonban a kockázat alapján kell megtervezniük. Az általunk felkeresett három tagállam minden egyes terv, azaz a különböző anyagcsoportok tekintetében rendszerint külön kockázatelemzést végez. E tagállamok egyike sem végzett azonban horizontális kockázatértékelést, hogy kockázatuk mértéke alapján rangsorolja a vegyi anyagok különböző csoportjait.

49

Az általunk felkeresett három tagállamban áttekintettük a vegyi anyagok különböző csoportjaira vonatkozó laboratóriumi vizsgálatokról szóló jelentéseket⁵⁰. Megállapítottuk, hogy ezek a tagállamok az anyagok egyes csoportjaival mélyrehatóbban foglalkoznak, mint más csoportokkal. Ellenőrzéseiket e tagállamok a növényvédőszer-maradványokra, állatgyógyászati készítményekre és a szennyező anyagokra összpontosítják⁵¹, a vizsgálatok azonban nem mindig terjednek ki az olyan szabályozott élelmiszer-összetevőkre, mint például az élelmiszer-aromák vagy az élelmiszerenzimek. A 6. ábra az általunk felkeresett három tagállamban a vegyi anyagok különböző csoportjaira vonatkozóan 2016-ban vizsgált mintákat⁵² mutatja be.

50

Részben az uniós szintű jogi rendelkezések nem teljes körű harmonizálása (lásd: 40. és 41. bekezdés) adhat magyarázatot egyes anyagok (pl. ez enzimek és az élelmiszerekkel érintkező anyagok, lásd: 7. ábra) vizsgálatának csekély mértékére, sőt, esetenként teljes hiányára. Míg a jelenlegi uniós jogi keretek lehetővé teszik a tagállamok számára bizonyos, élelmiszer-adalékanyagokra és aromaanyagokra irányuló vizsgálatok elvégzését, a tagállamok ezen anyagok kapcsán csak kevés vizsgálatot végeznek. Ennek oka, hogy a tagállamok erőforrásai korlátozottak, és valamennyi anyag vizsgálatát nem tudják elvégezni⁵³. A 3. táblázat azokat a lehetséges kockázatokat foglalja össze, amelyeket a tagállamok nem fednek le, ha az ellenőrzéseikből kizárnak bizonyos szabályozott élelmiszer-összetevőket.

További útmutatás a jogsértések kezeléséhez

51

Ha a tagállami hatóságok a hatósági ellenőrzések során jogsértést tárnak fel, intézkedniük kell annak érdekében, hogy a nem biztonságos élelmiszerek ne kerülhessenek forgalomba, és hogy a vállalkozó orvosolja a helyzetet. A lehetséges tagállami szintű végrehajtási intézkedések közé tartozhat az adott termék megsemmisítése vagy a forgalomból való kivonása, a tevékenység felfüggesztése és bezárása. A tagállamoknak továbbá meg kell állapítaniuk a szankciókra vonatkozó saját szabályaikat, amelyeknek eredményesnek és arányosnak kell lenniük, és visszatartó erővel kell bírniuk⁵⁴.

52

Megvizsgáltuk az általunk felkeresett tagállamok által alkalmazott nemzeti szintű szabályokat és végrehajtási intézkedéseket. Megállapítottuk, hogy e tagállamok meghatároztak a veszélyes vegyi anyagokkal kapcsolatos jogsértéskor alkalmazandó szankciókra irányadó szabályokat. Ha a laboratóriumi vizsgálatokból az derül ki, hogy valamely minta túllép valamely uniós jogban megszabott határértéket, a tagállamok nyomon követik a jogsértést, és biztonsági értékelést végeznek. Ha a tagállamok a kérdéses terméket biztonságosnak értékelik, első fokon rendszerint figyelmeztetést adnak ki vagy fokozzák az ellenőrzéseket. Ha a biztonsági értékelés az egészséget érintő kockázatot tár fel, bírságot alkalmaznak.

53

Megállapítottuk azonban, hogy amennyiben egy tagállam meg nem felelést tapasztalt, nehézséget jelentett számára az adott jogsértés esetében alkalmazható végrehajtási intézkedés meghatározása. A tagállamok meg nem felelés esetén nem tudnak egy olyan megadott értékre hivatkozni, amely alapján meghatározható lenne az alkalmazandó végrehajtási intézkedés jellege.

A Bizottság felülvizsgálja a tagállami hatóságok intézkedéseit

54

A Bizottság felkeresi a tagállamokat, és ellenőrzi, hogy a tagállami hatóságok milyen intézkedések révén hajtották végre az uniós jogszabályokat. Ajánlásokat tehet a tagállami hatóságok számára és nyomon követheti az ajánlások megvalósulását. Más mechanizmusok révén is megállapíthatja, hogy mely problémák érintik az uniós szabályok végrehajtását: például panasztétel, tagállami monitoring vagy beszámolás, a tagállami jogszabály-tervezetekről szóló értesítések és az átültetés ellenőrzése révén.

55

Amennyiben a Bizottság meg nem felelést állapít meg, a megfelelő szintű párbeszéd kezdeményezésétől a hivatalos kötelezettségszegési eljárásokig több lehetőség áll rendelkezésére. Magas szintű leveleket is kiküldhet, jogi eljárásokat indíthat, valamint bizonyos élelmiszerek értékesítését felfüggesztheti vagy különleges feltételekhez kötheti. A Bizottságnak akkor kell ilyen intézkedéseket hoznia, ha ezek az élelmiszerek valószínűleg súlyos kockázatot jelentenek az emberi egészségre, és ha bizonyítékok támasztják alá a tagállami ellenőrzési rendszerek súlyos hiányosságát. Erre eddig legalább egy esetben került sor, amikor a Bizottság megtiltotta egy antibiotikum-szermaradványokat tartalmazó tej felhasználásával készített sajt értékesítését.

56

Áttekintettük a Bizottság által 2016-ban elvégzett ellenőrzések alapján megfogalmazott ajánlásokat. Ezekben növényvédő szerekre, szennyező anyagokra és állatgyógyászati készítményekre vonatkozóan találtunk ellenőri ajánlásokat. A Bizottság a szabályozott élelmiszer-összetevők tekintetében nem fogalmazott meg ajánlást, illetve nem alkalmazott végrehajtási intézkedést a tagállamokkal szemben.

Az Unióban elfogyasztott, de másutt előállított vagy termesztett termékek ellenőrzésének rendszere

57

A határellenőrzések azért fontosak, mert a nem uniós országokból származó termékek elsőként az Unióba való érkezés pillanatában állnak rendelkezésre a tagállami hatósági ellenőrzésekhez. A behozott termékek, miután az Unió területén vannak, ugyanazon ellenőrzési rendszer hatálya alá tartoznak, mint a belföldi termékek. Az importált élelmiszerek többsége nem állati eredetű; idetartoznak a gabonafélék, a gyümölcsök és zöldségek, a kávé, a tea és a fűszerek (lásd: 7. ábra).

58

A behozott termékek uniós ellenőrzési rendszere az emberi, állati és növényi egészséget érintő kockázaton alapul. A magasabb kockázatú behozatal esetében az Unióba való belépéshez szigorúbb feltételekre, így pedig nagyobb mértékű ellenőrzésekre van szükség, mint az alacsonyabb kockázatú behozatal esetében. Az Unió megközelítése szerint az állati eredetű élelmiszerek nagyobb mértékű kockázatot hordoznak⁵⁵, mint a nem állati eredetűek. Ennek eredményeképpen a nem állati eredetű élelmiszerek behozatala rendszerint kevesebb ellenőrzésen esik át, mint az állati eredetű élelmiszereké, kivéve ha külön szabályozott kockázat áll fenn (lásd: 60. bekezdés).

59

Az állati eredetű élelmiszerek azután léphetnek be az Unióba, hogy a Bizottság jóváhagyja a származási országukat⁵⁶, és az érintett országok által javasolt jegyzékek alapján jóváhagyja a nem uniós országokban lévő létesítményeket^{57 58}.

60

Az uniós jogi rendelkezések a nem állati eredetű élelmiszerekre irányuló importellenőrzések gyakoriságának és jellegének meghatározását általában a tagállamokra bízzák. A 3. háttérmagyarázat tájékoztatást nyújt az ezen általános szabály alóli kivételekről, és összefoglalja a nem állati eredetű élelmiszerek szállítmányai tekintetében az Unió külső határain ezekben az esetekben alkalmazandó speciális ellenőrzési eljárásokat és behozatali feltételeket.

61

Az EU külső határainál végzett ellenőrzésekért a tagállamok a felelősek. A tagállamok okmányellenőrzéseket, azonossági és fizikai ellenőrzéseket végeznek, hogy meggyőződjenek arról, hogy az állati és nem állati eredetű termékek megfelelnek a leírásuknak és az uniós behozatali feltételeknek (lásd: 9. ábra).

A vegyi anyagok jelentette veszélyek feltárását célzó ellenőrzésekről elsősorban a tagállamok döntenek

62

Az uniós jog megszabja az állati eredetű importtermékek (lásd: 10. ábra) és bizonyos nem állati eredetű termékek (lásd: 11. ábra) fizikai ellenőrzéseinek a gyakoriságát. A fizikai ellenőrzések részeként mintát vesznek laboratóriumi vizsgálat céljából, de a minimális gyakoriságokat – néhány importált termék kivételével – általában nem állapítják meg uniós szinten⁶². A vegyi anyagok jelentette veszélyek feltárását célzó laboratóriumi vizsgálatokról tehát elsősorban a tagállamok döntenek.

63

Az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszer (RASFF) az Unió által azzal a céllal létrehozott eszköz, hogy a nemzeti hatóságok gyorsan információt cserélhessenek az élelmiszerekkel és takarmányokkal kapcsolatos egészségügyi kockázatokról. Megállapítottuk, hogy a felkeresett három tagállamban széles körben használják az RASFF-rendszert mint információforrást a laboratóriumi vizsgálatok tervezéséhez, mivel a kockázatokra vonatkozóan fontos információkat szolgáltat.

64

Ellenőrzésünk feltárta, hogy a bizottsági és a tagállami ellenőrzési eljárások az állati eredetű termékek esetében a 96/23/EK irányelv alapján az állatgyógyászati készítmények, egyes szennyező anyagok és növényvédő szerek szermaradványainak a felderítésére koncentrálnak. Az Unió külső határain végzett, a behozott nem állati eredetű élelmiszerekre irányuló fizikai ellenőrzések főként a növényvédőszer-maradványokat és a szennyező anyagokat fedik le.

65

Megállapítottuk azt is, hogy a felkeresett tagállamokban sem az állati, sem a nem állati eredetű termékek esetében nem végeznek az élelmiszer-aromákra, az élelmiszerenzimekre és az étrend-kiegészítőkre irányuló vizsgálatokat. Ezen túlmenően az állati eredetű élelmiszereket ritkán ellenőrzik az adalékanyagokkal, illetve olyan növényvédő szerekkel és szennyező anyagokkal összefüggésben, amelyeket nem a 96/23/EK irányelv, hanem valamely másik uniós jogi eszköz szabályoz. A 4. háttérmagyarázat példát mutat be egy olyan tagállami tervre, amely a vegyi anyagok jelentette veszélyek egyik csoportjára vonatkozóan sem tartalmaz vizsgálatokat.

A végrehajtási intézkedéseket nem használják ki a lehető legnagyobb mértékben

66

Megvizsgáltuk a tagállamok által az uniós követelményeknek meg nem felelő importált élelmiszerek feltárásakor hozott intézkedéseket. A tagállami hatóságok ugyanúgy értékelik az importált élelmiszertermékek biztonságát, ahogyan ezt az uniós eredetű termékek esetében teszik (52. és 53. bekezdés). A tagállamok vagy elutasítják a szállítmányt, vagy visszavonják a termékeket a piacról, és utasítják az importőröket a laboratóriumi költségek megfizetésére. A felkeresett három tagállam egyike sem sújtja további szankciókkal az importőröket.

67

A Bizottság a hiányosságokat ellenőrzési ajánlásokkal, utóellenőrzésekkel, magas szintű levelekkel és az érintett nem uniós országok képviselőivel tartott találkozókkal kezelheti. A Bizottság a tagállamoktól eltérően felfüggesztheti a behozatalt, vagy különleges feltételeket szabhat meg az import tekintetében⁶³, és ténylegesen él is ezekkel az eszközökkel⁶⁴. Ezenfelül különleges feltételeket is megállapít, amelyekben előírja a nem uniós országok hatóságai számára, hogy bizonyos ellenőrzéseket – például laboratóriumi vizsgálatokat – végezzenek el, mielőtt élelmiszertermékeket exportálnának⁶⁵.

68

Az uniós jogszabályok arra is felhatalmazzák a Bizottságot, hogy töröljön a jegyzékből egyes nem uniós országokban található, állati eredetű élelmiszert előállító létesítményeket⁶⁶. A Bizottság a nem uniós országokra hagyatkozik a létesítmények jegyzékbe vétele, illetve jegyzékből való törlése tekintetében. Abban az esetben azonban, ha a nem uniós országok illetékes hatóságai a létesítmények tekintetében nem nyújtanak kellő mértékű garanciát, a Bizottság is törölheti ezeket a jegyzékből. A Bizottság csak a közelmúltban kezdte alkalmazni ezzel kapcsolatos előjogait⁶⁷. A Bizottság szervezeti egységei utaltak arra, hogy át kellene gondolni a létesítmények jegyzékből való törlésére szolgáló jelenlegi jogi eljárást.

69

A Bizottság szervezeti egységei meghatározták, hogy a Bizottság hogyan javíthatna a nem uniós országok uniós importkövetelmények betartásával kapcsolatos nehézségeinek kezelésén. E lehetőségek többek között: a jelenlegi ellenőrzési és utóellenőrzési tevékenységek erőteljesebb alkalmazása a megfelelés elősegítése és a feltárt problémák megoldása érdekében.

Következtetések és ajánlások

70

Ellenőrzésünk a vegyi anyagok jelentette veszélyekre irányult, amelyek káros hatása gyakran nem azonnal, hanem csak hosszú távon, halmozódás esetében jelenik meg. Ellenőrzésünk célja elsősorban a következő kérdés megválaszolása volt: „Kellően megalapozott-e az uniós élelmiszer-biztonsági modell, és azt megfelelően hajtják-e végre ahhoz, hogy az Unióban elfogyasztott termékek mentesek legyenek a vegyi anyagok jelentette veszélyektől?” Megállapítottuk, hogy a modell valóban megalapozott, azt világszerte referenciának tekintik, és magas színvonalú élelmiszer-biztonságot nyújt az uniós polgárok számára. Azt is megállapítottuk azonban, hogy jelenleg a modell túl ambiciózus, mivel a Bizottság és a tagállamok nem rendelkeznek a teljes körű végrehajtásához szükséges kapacitásokkal.

71

Több következetlenséget és az uniós élelmiszer-biztonsági modellt jelenleg érintő kihívást is feltártunk.

72

Az élelmiszerekben, takarmányokban, növényekben és élő állatokban jelen lévő vegyi anyagok biztonságára irányadó jogi keret továbbra is befejezetlen, és még nem érte el az uniós élelmiszerjog által előirányzott végrehajtási szintet (lásd: 40. bekezdés). Ezen túlmenően az EFSA azon részlegei, amelyek értékelik a vegyi anyagok élelmiszerekben való felhasználására vonatkozó kérelmeket, és tudományos tanácsadást nyújtanak az európai jog, a szabályok és a szakpolitika alakításának megalapozásához, jelentős elmaradásokkal küzdenek (lásd: 42. oldal). Ez hátrányosan érinti a rendszer egyes részeinek megfelelő működését és a modell egészének fenntarthatóságát (lásd: 46–69. bekezdés).

73

A hatóságok által végzett ellenőrzések az összes elvégzett ellenőrzésnek csak kis részarányát adhatják. Megállapítottuk, hogy egyes tagállamok ellenőrzései gyakrabban irányulnak a vegyi anyagok bizonyos csoportjaira, mint más csoportokra (lásd: 48–50 bekezdés és 62–65. bekezdés), valamint hogy a jogi keret annyira terjedelmes, hogy a hatóságok nehezen tudják egyedül ellátni a rájuk háruló összes feladatot (lásd: 43–45 bekezdés). Az uniós modell akkor maradhat leginkább hiteles, ha a hatósági ellenőrzési rendszereket magánszektorbeli ellenőrzési rendszerekkel egészítik ki. A hatósági és a magán ellenőrzési rendszerek közötti szinergiák feltárása azonban éppen csak megkezdődött (lásd: 32–34. bekezdés). Ebből következően:

1. ajánlás. A jogszabályok felülvizsgálata és a magán és a hatósági ellenőrzési rendszerek közötti komplementaritás javítása

1. A Bizottság az élelmiszereket, takarmányokat, élő állatokat és növényeket szabályozó jogi keretre irányuló, a Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT) keretében jelenleg folyó projekt részeként vizsgálja felül a vegyi anyagok jelentette veszélyekre vonatkozó szabályok módosítási lehetőségeit annak fényében, hogy az Unió milyen kapacitásokkal rendelkezik ezek egységes alkalmazásához.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2020.

2. A Bizottság a már megkezdett munkára építve ösztönözze e komplementaritást a továbbhaladás lehetséges irányainak azonosítása során, hogy a tagállami hatóságok az ellenőrzések hatékonyabbá tétele, valamint az uniós élelmiszer-biztonsági modell fenntarthatóságának javítása érdekében – amennyiben indokolt – szélesebb körben támaszkodhassanak a magánszektor által elvégzett ellenőrzésekre.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2020.

74

Az uniós modell egyik erőssége abban rejlik, hogy annak garantálását tűzi ki célul, hogy az Unión belülről származó termékek és az importált termékek ugyanazon magas biztonsági szabványoknak feleljenek meg, ily módon védve a fogyasztókat. Megállapítottuk, hogy az Unió elégséges jogalappal rendelkezik, és olyan ellenőrzési rendszert vezetett be és alkalmaz, amely biztosítja, hogy a termékek a származási országuktól függetlenül megfeleljenek az uniós szabványoknak.

75

Megállapítottuk továbbá azt is, hogy kockázatértékelések révén biztosítják, hogy az élelmiszerbehozatal esetében teljesüljenek az uniós biztonsági szabványok, valamint hogy – amennyiben az biztonságos a fogyasztók számára – egyes növényvédőszer-maradványok esetében importtoleranciát alkalmaznak. Ennek során figyelembe veszik a nem uniós országokban fennálló sajátos feltételeket (lásd: 29., 30. és 38. bekezdés). Ebből következően:

2. ajánlás. Továbbra is azonos szintű bizonyosság nyújtása az Unióban előállított és az importált élelmiszerek tekintetében

Az élelmiszerekben lévő növényvédőszer-maradványok tekintetében a Bizottság fejtse ki, milyen intézkedésekkel kívánja biztosítani, hogy az Unióban előállított és az importált élelmiszerek tekintetében megőrizze a bizonyosság azonos szintjét, ugyanakkor pedig továbbra is megfeleljen a WTO-szabályoknak.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2019.

76

Bár tény, hogy az élelmiszer- és takarmányipari vállalkozók érdekeltek az élelmiszer-biztonság magas szintjének fenntartásában, a tagállami hatóságok számára mindazonáltal nehézséget jelent annak meghatározása, milyen jellegű végrehajtási intézkedéseket foganatosítsanak szabálytalanság esetén (lásd: 51–53. és 66. bekezdés). A Bizottság feltárta azokat a lehetőségeket, amelyek révén szigoríthat eljárásain az élelmiszerekre vonatkozó jogszabályok nyomon követése és végrehajtása terén (lásd: 54–56. és 67–69. bekezdés). Ebből következően:

3. ajánlás. Az uniós élelmiszerjog egységes alkalmazásának megkönnyítése

1. A Bizottság nyújtson a tagállamoknak további iránymutatást a végrehajtási intézkedések alkalmazásáról.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2020.

2. A Bizottság valósítsa meg az általa korábban azonosított lehetőségeket, amelyek révén szigoríthatók az élelmiszerekre vonatkozó uniós szabályok betartására irányuló monitoringeljárások.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2020.

A jelentést 2018. november 14-i luxembourgi ülésén fogadta el a Nikolaos MILIONIS számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara.

Szakkifejezések és rövidítések

ADI: Megengedhető napi bevitel.

ARfD: Akut referenciadózis.

DG SANTE: Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság

DPE: Kijelölt beléptetési pont.

DPI: Kijelölt behozatali hely.

EFSA: Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság.

Élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszer (RASFF): Az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszer révén az élelmiszereket és takarmányokat ellenőrző tagállami hatóságok (az EU-28 tagállami élelmiszer-biztonsági hatóságai, a Bizottság, az EFSA, az ESA, Norvégia, Liechtenstein, Izland és Svájc) információkat oszthatnak meg az élelmiszerekkel vagy takarmányokkal kapcsolatban feltárt súlyos kockázatokra reagálva hozott intézkedésekre vonatkozóan. A rendszer a nap 24 órájában folyamatos szolgáltatást nyújt, és így biztosítja, hogy a sürgős értesítéseket egyszerre mindenki hatékonyan el tudja küldeni, meg tudja kapni, és azokra reagálni tudjon.

EMA: Európai Gyógyszerügynökség.

Endokrin károsító anyagok: Olyan vegyi anyagok, amelyek bizonyos dózisokban zavarhatják a hormonháztartást (például a mirigyeket és az e mirigyek által termelt hormonokat). E zavarok rákos daganatokat, veleszületett rendellenességeket és egyéb fejlődési rendellenességeket okozhatnak.

FAO: Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete.

FBO: Takarmány- vagy élelmiszeripari vállalkozó.

FDA: U.S. Food and Drug Administration (az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága).

GATT: Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény.

HACCP: Veszélyelemzés és kritikus szabályozási pontok.

Importtolerancia: Az importált termékekre a nemzetközi kereskedelem igényeinek kielégítése céljából megállapított legmagasabb megengedett szermaradványszint, amennyiben:

• egy adott terméken előforduló növényvédő szerben található hatóanyag használata a Közösségen belül a közegészségügytől eltérő okokból nem engedélyezett az adott termék és használat tekintetében; vagy
• más szint megállapítása indokolt, mivel a létező, közösségi szinten meghatározott legmagasabb megengedett szermaradványszintet a közegészségügytől eltérő okokból állapították meg az adott termék és használat tekintetében.

Kockázatértékelés: Tudományos alapokon nyugvó eljárás, amely a következő négy lépésből áll: a veszély azonosítása, a veszély jellemzése, a veszélynek való kitettség értékelése és a kockázat jellemzése.

Kockázati kommunikáció: A kockázatelemzés folyamatában az információk és vélemények interaktív cseréje a veszélyekről és kockázatokról, a kockázatokkal összefüggő tényezőkről és a kockázat megítéléséről a kockázatértékelők, a kockázatkezelők, a fogyasztók, az élelmiszer- és a takarmányipari vállalkozások, a tudományos közösség és egyéb érdekelt felek között, többek között a kockázatértékelés eredményeinek értelmezéséről és a kockázatkezelési döntések okáról.

Kockázatkezelés: A kockázatértékeléstől eltérő eljárás, amelynek során az érdekelt felekkel konzultálva mérlegelik a szakpolitikai alternatívákat, figyelembe véve a kockázatértékelést és az egyéb indokolt tényezőket, majd szükség esetén kiválasztják a megfelelő megelőzési és ellenőrzési eljárásokat.

Kódex: A Codex Alimentarius, azaz az Élelmiszerkódex a Codex Alimentarius Főbizottság (CAC) által elfogadott szabványok, iránymutatások és gyakorlati kódexek gyűjteménye. A CAC a FAO/WHO közös élelmiszerszabvány-program központi részét képezi, amelyet a FAO és a WHO hozott létre a fogyasztók egészségének a védelme és az élelmiszer-kereskedelem terén a méltányos gyakorlatok előmozdítása érdekében.

MRL: Legmagasabb megengedett szermaradványszint.

Növényi kivonatok: A növényekből, algákból, gombákból vagy zuzmókból készített kivonatok széles körben elérhetővé váltak az uniós piacon étrend-kiegészítők formájában. Példa erre a gingkó, a fokhagyma és a ginzeng. E termékeket rendszerint természetes élelmiszerként címkézik, és vény nélkül megvásárolhatók a gyógyszertárakban, a szupermarketekben, a szaküzletekben és az interneten.

SPS-megállapodás: Egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések.

Szabályozott élelmiszer-összetevő: A szabályozott élelmiszer-összetevők olyan élelmiszer-összetevők, amelyekhez jelenleg forgalombahozatali engedély szükséges. Olyan vegyi anyagok tartoznak ide, amelyeket élelmiszer-adalékanyagként, élelmiszerenzimként, aromaként, füstaromaként használnak, valamint amelyeket vitaminként és ásványi anyagként élelmiszerekhez adnak hozzá.

WHO: Egészségügyi Világszervezet.

WTO: Kereskedelmi Világszervezet.

Végjegyzetek

¹ A vállalkozók elsődlegesen a következőkért felelősek: a) az irányításuk alatt álló vállalkozásokban valamennyi, a tevékenységük szempontjából releváns uniós és tagállami élelmiszerjogi előírás betartásának biztosítása (beleértve az élelmiszer-biztonsági előírásokat is, de nem csupán ezekre korlátozódva), b) ebből a célból saját ellenőrzések végrehajtása. Ez utóbbi alapvető fontosságú tényező – különösen az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos – élelmiszerválságok megelőzésében, mivel több ellenőrzési pontot vezet be az élelmiszerlánc mentén.

² A világkereskedelmet a WTO szabályai irányítják. Az EU és az egyes uniós tagállamok egyaránt a WTO tagjai.

³ Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 31., 2002.2.1., 1. o) (általános élelmiszerjogi rendelet) 5. cikke.

⁴ Európai Bizottság, „Food safety EU budget for the future” (Az Unió következő élelmiszer-biztonsági költségvetése), 2018. június 7. (https://ec.europa.eu/food/sites/food/files/future_budget_factsheet_en.pdf)

⁵ Egészségügyi Világszervezet, „WHO estimates of the global burden of foodborne diseases, Foodborne Diseases Burden Epidemiology Reference Group 2007–2015” (A WHO élelmiszer eredetű megbetegedések okozta globális teherre vonatkozó becslése; az élelmiszer eredetű megbetegedések okozta teher vizsgálatához alkalmazott epidemiológiai referenciacsoport, 2007–2015), 12. ábra, 80. o.

⁶ A 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 14. pontja szerint a „veszély” az „élelmiszerben vagy takarmányban található biológiai, kémiai vagy fizikai hatóanyag, amely az (emberi) egészségre károsan hathat”.

⁷ A fizikai veszélyek az élelmiszerekben található tárgyak, amelyek lenyelve sérülést okozhatnak. Rendszerint nem biztonságos élelmiszer-kezelési gyakorlatok vagy véletlenszerű szennyeződés következtében fordulnak elő.

⁸ A biológiai veszélyek olyan kórokozók, amelyek betegséget okozhatnak az emberi szervezetben. Ide tartoznak a paraziták, a vírusok és a baktériumok. A biológiai veszélyek megelőzésére használt fő eszköz a HACCP-rendszer (veszélyelemzés, kritikus szabályozási pontok rendszere) megfelelő végrehajtása.

⁹ A bioélelmiszerek olyan élelmiszerek, amelyek tanúsítvánnyal rendelkeznek arról, hogy előállításuk módszerei megfelelnek a biogazdálkodás szabványainak. Az e szabványoknak való megfelelés nem jelenti azt, hogy mindenfajta vegyi anyagok jelentette veszély, így például szennyezőanyag jelenléte kizárt lenne.

¹⁰ A három legfontosabb jogszabály, amely nem kifejezetten a vegyi anyagok jelentette veszélyekkel, hanem inkább általánosságban az élelmiszer-biztonsággal foglalkozik, a következő:

• Az uniós élelmiszer-biztonsági politika alapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés, mivel a Szerződés felhatalmazza az Uniót, hogy fellépjen a közegészség és a fogyasztók védelmében.
• Az élelmiszer és takarmányjog általános elveit és követelményeit a 178/2002/EK rendelet (az általános élelmiszerjogi rendelet) állapítja meg. Ez határozza meg uniós és tagállami szinten az élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó jogszabályok kidolgozásának a keretét, és az élelmiszer- és takarmánygyártás és -forgalmazás valamennyi szakaszát felöleli.
• Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 882/2004/EK rendelete a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről (HL L 165., 2004.4.30., 1. o.).

¹¹ Egészségügyi Világszervezet, „WHO estimates of the global burden of food-borne diseases: Food-borne disease burden epidemiology reference group 2007–2015” (A WHO élelmiszer eredetű megbetegedések okozta globális teherre vonatkozó becslése; az élelmiszer eredetű megbetegedések okozta teher vizsgálatához alkalmazott epidemiológiai referenciacsoport, 2007–2015), 2015.12.3. Ez az első és egyelőre a legteljesebb körű WHO-tanulmány az élelmiszer eredetű megbetegedésekre vonatkozó becslésekről. E tanulmány négy vegyi anyagról tartalmaz adatokat (aflatoxin, a maniókában lévő cianid, a dioxin és a mogyoróban lévő allergének).

¹² Az Ernst and Young észrevétele az EFSA 2012. évi külső felülvizsgálata során.

¹³ „Az Európai Bizottság annak biztosításán munkálkodik, hogy Európa élelmiszer-ellátása a világon a legbiztonságosabb legyen, és származásától függetlenül minden termékre ugyanazok az élelmiszer-biztonsági szabványok vonatkozzanak.” Idézet az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság honlapjáról: https://ec.europa.eu/food/safety/international_affairs/trade_en. Ezt az elvet tükrözi az általános élelmiszerjogi rendelet 11. cikkének (importált élelmiszer és takarmány) és 14. cikkének (élelmiszer-biztonsági követelmények) együttes értelmezése is.

¹⁴ Az EFSA az élelmiszer-biztonsági kockázatértékelésekért, az EMA pedig az uniós gyógyszerek (és ezen belül az állatgyógyászati termékek) értékeléséért felelős.

¹⁵ A három tagállam kiválasztása a következő kritériumokon alapult: 1) a nagy és a jóval kisebb volumenű behozatallal rendelkező tagállamok közötti egyensúly, 2) az élelmiszerekben jelen lévő veszélyes vegyi anyagok tekintetében különböző anyagokat aggályosnak tartó tagállamok, illetve 3) az élelmiszerekben jelen lévő vegyi anyagokról tudományos tanácsadást nyújtó uniós ügynökség (a Pármában található EFSA) helyszíne. Az országok kiválasztása során a földrajzi egyensúlyra is törekedtünk. Olaszországban a legtöbb ellenőrzésünk a regionális szerveződés miatt mindössze egy régióban összpontosult (Liguria).

¹⁶ A Célravezető és hatásos szabályozás program a Bizottság minőségi jogalkotási programjának része. A célja az uniós jog egyszerűsítése, a szükségtelen terhek megszüntetése, valamint a jogszabályok olyan módon történő kiigazítása, hogy közben ne kerüljenek veszélybe a politikai célkitűzések.

¹⁷ SWD(2018) 38 final, „Fitness Check on the General Food Law (Regulation (EC) No 178/2002)” (Az általános élelmiszerjogi rendelet (178/2002/EK rendelet) célravezetőségi vizsgálata).

¹⁸ Spiric, D. et al., „Convergence on EU and USA Food safety Regulation approach, regarding foodborne outbreaks” (Az uniós és az amerikai élelmiszer-biztonsági szabályozás közeledése az élelmiszerből származó betegségek tekintetében), a „Meat Safety and Quality: Where it goes?” (Merre tart a húsipari termékek biztonsága és minősége?) című 58. nemzetközi húsipari konferencia, Procedia Food Science 5 (2015), 266–269. o. A jelentés tanúsága szerint az uniós élelmiszerjog referenciaként szolgál az Egyesült Államok számára.

¹⁹ Humphrey, J., „Food Safety, Private Standards Schemes and Trade: The Implications of the FDA Food Safety Modernization Act” (Élelmiszer-biztonság, a magánszektor szabványrendszerei és a kereskedelem: az FDA élelmiszer-biztonság korszerűsítésére irányuló törvényének velejárói), IDS Working Paper, 2012-es kötet, 403. szám, 2012. szeptember.

²⁰ EIOP: 2008–006. szöveg: European governance still technocratic? New modes of governance for food safety regulation in the European Union (Még mindig technokrata az európai irányítás? Az élelmiszer-biztonsági szabályozás új irányítási módjai az Európai Unióban), Robert Fischer, 2018. „Az Unió mintáját követve több ország, pl. Franciaország és Németország is független értékelő ügynökséget hozott létre, és átvette a kockázatértékelés és a kockázatkezelés szervezeti elkülönítésének elvét.”

²¹ Assessing farmers’ cost of compliance with EU legislation in the fields of environment, animal welfare and food safety (A mezőgazdasági termelőknél a környezet, az állatjólét és az élelmiszer-biztonság területéhez tartozó uniós jogszabályoknak való megfeleléssel kapcsolatban felmerülő költségek értékelése), készítette a CPRA az Európai Bizottság számára, AGRI 2011-EVAL-08.

²² A 178/2002/EK rendelet (17) preambulumbekezdése a következőket mondja erről: „Abban az esetben, ha az élelmiszerjog az egészséget veszélyeztető kockázatok csökkentését, kiküszöbölését vagy elkerülését szolgálja, a kockázatelemzés három, egymással összefüggő eleme – a kockázatértékelés, a kockázatkezelés és a kockázati kommunikáció – rendszerezett módszerekkel szolgál az egészségvédelmet szolgáló hatékony, arányos és célzott intézkedések és akciók meghatározásához.” Ugyanezen rendelet (19) preambulumbekezdése a következőképpen fogalmaz: „Felismerték, hogy a tudományos kockázatértékelés bizonyos esetekben önmagában nem képes minden szükséges információt biztosítani egy kockázatkezelési döntéshez, és hogy figyelembe kell venni a mérlegelés tárgyát képező ügyhöz tartozó egyéb tényezőket, többek között a társadalmi, gazdasági, etikai és környezetvédelmi tényezőket, a hagyományokat, illetve az ellenőrizhetőséget.” E három elem fogalommeghatározását a 3. cikk tartalmazza.

²³ Noha az EMA-t a 726/2004/EK rendelet hozta létre, az Ügynökség korábbi irányelvek alapján már 1995 óta létezett. Feladata uniós szintű kockázatértékelések végzése a gyógyszerek területén.

²⁴ A 178/2002/EK rendelet (21) preambulumbekezdése és 7. cikke.

²⁵ Az elővigyázatosság elvéről szóló bizottsági közlemény (COM(2000) 1 végleges, 2000.2.2.) szerint az elővigyázatosság elvének alkalmazása során hozott intézkedéseknek arányosnak kell lenniük a védelem kívánt szintjével, ezeket az intézkedéseket megkülönböztetésmentesen kell alkalmazni, azoknak összhangban kell lenniük a már meghozott hasonló intézkedésekkel, az intézkedés, illetve az intézkedés elmaradása lehetséges előnyeinek és költségvonzatának vizsgálatán kell alapulniuk (ideértve adott esetben, amennyiben megvalósítható, a gazdasági költségek/hasznok elemzését), az intézkedéseket az új tudományos adatok fényében felül kell vizsgálni, és azoknak lehetővé kell tenniük az átfogóbb kockázatértékeléshez szükséges tudományos adatok előállításáért felelős szervezetek kijelölését.

²⁶ Az Európai Bizottság sajtóközleménye: A Bizottság elfogadja az elővigyázatossági elvről szóló közleményt.

²⁷ Az állat- és növényegészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló WTO-megállapodás (az „SPS-megállapodás”) a Kereskedelmi Világszervezet 1995. január 1-jei létrejöttével lépett hatályba, és az élelmiszer-biztonsági, valamint az állat- és növényegészségügyi szabályok alkalmazására vonatkozik.

²⁸ Az SPS-megállapodás 5. cikke.

²⁹ A teljes körű kockázatértékelés a következő négy lépésből áll: a veszély azonosítása, a veszély jellemzése, a veszélynek való kitettség értékelése és a kockázat jellemzése.

³⁰ Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 1107/2009/EK rendelete a növényvédő szerek forgalomba hozataláról (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).

³¹ WTO ANALYTICAL INDEX, SPS-megállapodás, preambulum (ítélkezési gyakorlat). 1.5.2. pont: Az elővigyázatosság elvének a kapcsolata az SPS-megállapodással; 2018. január.

³² Az 1107/2009/EK rendelet, illetve a 396/2005/EK rendelet.

³³ A Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága 2017. február 16–17-i brüsszeli ülésének összefoglaló jelentése: „A tagállamok hangsúlyozták, hogy nemzetközi szinten (Codex Alimentarius) ez milyen nehézségekkel járhat, és hogy saját szintjükön az ilyen szakpolitikai döntésekre nézve milyen felelősségi köröket érintő problémákat okozhat, tekintettel az importtoleranciára vonatkozó kérelmek kezelésével kapcsolatos eljárások során játszott első értékelői szerepükre”, valamint a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága 2018. június 13–14-i brüsszeli ülésének összefoglaló jelentése, A.14. napirendi pont.

³⁴ Az élelmiszer- és takarmányipari vállalkozóknak vállalkozásaik termelő, feldolgozó és forgalmazó tevékenységének minden szakaszában gondoskodniuk kell arról, hogy az élelmiszerek vagy takarmányok megfeleljenek a tevékenységükre vonatkozó élelmiszerjogi követelményeknek, és ellenőrizniük kell e követelmények teljesülését.

³⁵ Az általános élelmiszerjogi rendelet célravezetőségi vizsgálatának eredményei hatékonysági nyereségként elismerik „a felelősségek élelmiszeripari vállalkozók és hatóságok közötti egyértelmű megosztását az élelmiszerlánc mentén”.

³⁶ A 178/2002/EK rendelet 17. cikkének (1) bekezdése.

³⁷ Az EFSA jelentésein alapuló adatok.

³⁸ A Tanács 1996. április 29-i 96/23/EK irányelve egyes élő állatokban és állati termékekben lévő anyagok és azok maradványainak ellenőrzésére szolgáló intézkedésekről (HL L 125., 1996.5.23., 10. o.).

³⁹ Az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság „Interaction Between the System of Official Feed Controls and Private Assurance Schemes” (A hatósági takarmány-ellenőrzések rendszere és a magán biztosítási rendszerek közötti kölcsönhatás) című áttekintő jelentése (2016–8975) elismeri, hogy több előnnyel jár, ha az illetékes hatóságok kapcsolatot hoznak létre a magán biztosítási rendszerekkel. http://ec.europa.eu/food/audits-analysis/overview_reports/

⁴⁰ Egészségügyi és élelmiszer-biztonsági ellenőrzési és elemzési program, 2017. Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság.

⁴¹ Például: DG SANTE 2017–6072. A Németországban, 2017. november 28-tól december 6-ig végrehajtott tényfeltáró misszió zárójelentése, amelynek célja a hatósági ellenőrzések és az élelmiszeripari vállalkozók saját ellenőrzései és a harmadik felek tanúsítási rendszerei közötti szinergiákkal kapcsolatos információk gyűjtése volt. http://ec.europa.eu/food/audits-analysis/audit_reports/ . Hollandia szintén aggályát fejezte ki ellenőrzésünk kapcsán végzett helyszíni vizsgálatunk során.

⁴² Becsült fogyasztás = uniós termelés + behozatal - kivitel. Az uniós termelésre vonatkozó adatok: 734 millió tonna (forrás: „EU agricultural production volumes for 2013 in million tonnes” (Az uniós mezőgazdasági termelés volumene 2013-ban (millió tonna), Faostat). A behozatalra vonatkozó adatok: 2016-ban közel 93 millió tonna; a kivitelre vonatkozó adatok: 91 millió tonna (forrás: http://ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/-/EDN-20171016–1?inheritRedirect=true).

⁴³ Előfordulhat például, hogy a vegyi anyagok Kódexben szereplő felsorolásai hiányosak, vagy hogy valamely anyagot illetően a tagországok még mindig eltérő jogszabályi határértékkel rendelkeznek (pl. eltérő MRL).

⁴⁴ https://ec.europa.eu/food/safety/official_controls/legislation/imports_en

⁴⁵ Jóllehet az Unióban elfogyasztott termékek 13%-a származik importból (lásd: 42. lábjegyzet), az összes mintán (84 657) belül 26,4% (22 345) nem uniós országokból behozott termékeket érintett, az összes minta 67%-a (56 749) pedig a jelentést tevő országokból származott (Európai Unió, Izland és Norvégia). Az élelmiszerekben lévő növényvédőszer-maradványokról szóló 2016. évi európai uniós jelentés, Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság.

⁴⁶ Ha például azokat az egészségügyi okoktól eltérő okból nem engedélyezik.

⁴⁷ Például: előfordulási adatok vagy élelmiszer-fogyasztási adatok.

⁴⁸ A tagállamok elvileg szabadon dönthetnek az ellenőrzések megfelelő számáról, de az uniós jogszabályok meghatározott termékek esetében megszabhatják a gyakoriságot; pl. a 96/23/EK tanácsi irányelv IV. melléklete „mintavételi szinteket és gyakoriságot” állapít meg az élő állatok és az állati termékek tekintetében.

⁴⁹ A 882/2004/EK rendelet 10. cikke.

⁵⁰ Az ismertetett információk csak az ellenőrzésünk során felkeresett három tagállamra vonatkoznak. A 96/23/EK irányelvben nem szereplő szabályozott élelmiszer-összetevők és szennyező anyagok esetében nincsenek uniós szintű jelentések. A növényvédő szerek és az állatgyógyászati készítmények szermaradványait illetően az EFSA éves jelentést készít a tagállami vizsgálatok eredményeiről.

⁵¹ Ezek a vizsgálatok azonban nem foglalkoznak a vegyi anyagok jelentette kockázatok valamennyi szempontjával, így például a növényvédő szerek felhalmozódásával sem (lásd: a III. melléklet 7. bekezdése).

⁵² Egy minta több, különböző anyagokra irányuló vizsgálatot foglalhat magában.

⁵³ Az élelmiszer-adalékanyagokról szóló, 2008. december 16-i 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben 314 oldalt tesznek ki a felhasználási feltételek (2–4. melléklet).

⁵⁴ A 882/2004/EK rendelet 54. és 55. cikke.

⁵⁵ „Az állati eredetű importtermékek és az importált élő állatok nagymértékű kockázatot hordoznak, mivel súlyos emberi és állatbetegségeket terjeszthetnek”. A DG SANTE weboldala: https://ec.europa.eu/food/safety/official_controls/legislation/imports/animal_en

⁵⁶ Az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 139., 2004.4.30., 206. o.) 11. cikkének (4) bekezdése szerint a Bizottság úgy vizsgálja felül az érintett nem uniós ország köz- és állategészségügyi helyzetét, hogy dokumentumokat kér be és vizsgál meg, valamint általános szabályként felkeresi az országot. A vegyi anyagok jelentette veszélyek tekintetében a felülvizsgálat a nem uniós országoknak az állati eredetű termékekre, az állatgyógyászati termékek használatára, a takarmányok elkészítésére és használatára, valamint a szermaradvány-vizsgálati program jóváhagyására vonatkozó jogszabályainak vizsgálatára terjed ki.

⁵⁷ A Bizottság a nem uniós országokban végzett ellenőrzések során a helyszínen ellenőrzi e létesítmények egy mintáját. A Bizottság arról is tájékoztatott bennünket, hogy egy olyan jelentés elkészítésén dolgozik, amelyben egy nem uniós ország Unióba való export céljából jóváhagyott létesítményeire irányuló értékelésének az eredményeit ismerteti majd.

⁵⁸ A 853/2004/EK rendelet, valamint a 854/2004/EK rendelet 11. és 12. cikke szerint a nem uniós országok hatóságai a felelősek annak ellenőrzéséért és garantálásáért, hogy a létesítmények az élelmiszertermékek minden kategóriája tekintetében megfeleljenek az uniós követelményeknek.

⁵⁹ A Bizottság 2009. július 24-i 669/2009/EK rendelete a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek bizonyos nem állati eredetű takarmányok és élelmiszerek behozatalára vonatkozó fokozott hatósági ellenőrzések tekintetében történő végrehajtásáról, valamint a 2006/504/EK határozat módosításáról (HL L 194., 2009.7.25., 11. o.).

⁶⁰ A 669/2009/EK rendelet jelenleg 35 különböző terméket és 24 nem uniós országot fed le. A leggyakoribb termékek többek között a diófélék, a zöldségek, a fűszernövények és a fűszerek. A rendelet meghatározza az azonossági és fizikai ellenőrzések és ezeken belül a laboratóriumi vizsgálatok gyakoriságát (5, 10, 20 vagy 50%). A vizsgálatok eredményei alapján a termékek jegyzékét és az ellenőrzések gyakoriságát félévente felülvizsgálják.

⁶¹ Az Unió 12 nem uniós ország bizonyos termékei tekintetében szabott meg ilyen különleges feltételeket az egyes harmadik országokból behozott bizonyos takarmányokra és élelmiszerekre az aflatoxinokkal való fertőződés kockázata miatt vonatkozó egyedi feltételek megállapításáról és az 1152/2009/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. augusztus 13-i 884/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL L 242., 2014.8.14., 4. o.), az Indiából származó vagy ott feladott guargumi behozatalára pentaklórfenol vagy dioxin általi szennyeződés kockázata miatt vonatkozó különleges feltételek megállapításáról szóló, 2015. február 5-i 2015/175/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL L 30., 2015.2.6., 10. o.) és az Indiából származó okra és currylevelek behozatalára vonatkozó egyedi feltételek meghatározásáról, valamint a 91/2013/EU végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. augusztus 13-i 885/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL L 242., 2014.8.14., 20. o.) és a bizonyos harmadik országokból származó szállítmányoknak az Unióba történő behozatalára mikrobiológiai szennyezettség miatt alkalmazandó egyedi feltételek meghatározásáról szóló, 2017. február 2-i (EU) 2017/186 bizottsági végrehajtási rendelet (HL L 29., 2017.2.3., 24. o.) szerint, főként a mogyorófélékben és az aszalt gyümölcsökben található szennyező anyagok kockázata miatt.

⁶² A 3. háttérmagyarázatban szereplő rendeleteken kívül: a Bizottság 2002. október 15-i 2002/805/EK határozata egyes Ukrajnából behozott, takarmányozásra szánt, állati eredetű termékekkel kapcsolatos bizonyos védintézkedésekről (HL L 278., 2002.10.16., 24. o.); a Bizottság 2010. július 8-i 2010/381/EU határozata az Indiából importált, emberi fogyasztásra szánt akvakultúra-termékek szállítmányaira alkalmazandó szükségintézkedésekről (HL L 174., 2010.7.9., 51. o.); a Bizottság 2010. április 16-i 2010/220/EU határozata az Indonéziából importált, emberi fogyasztásra szánt akvakultúra-termékek szállítmányaira alkalmazandó szükségintézkedésekről (HL L 97., 2010.4.17., 17. o.) és a Bizottság 2002. március 27-i 2002/251/EK határozata a Thaiföldről behozott és emberi fogyasztásra szánt baromfihúsra, valamint egyes halászati és akvakultúra-termékekre vonatkozó bizonyos védőintézkedésekről (HL L 84., 2002.3.28., 77. o.).

⁶³ A 178/2002/EK rendelet 53. cikke (1) bekezdésének b) pontja.

⁶⁴ Például: A Bizottság 2015. június 18-i (EU) 2015/943 végrehajtási rendelete a szárazbab Nigériából történő behozatalának felfüggesztését célzó sürgősségi intézkedésekről, valamint a 669/2009/EK rendelet I. mellékletének módosításáról (HL L 154., 2015.6.19., 8. o.).

⁶⁵ Például: az (EU) 2015/175 bizottsági végrehajtási rendelet és a 885/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet.

⁶⁶ A 854/2004/EK rendelet 12. cikke (4) bekezdésének c) pontja.

⁶⁷ A Bizottság saját kezdeményezésére első alkalommal egy brazíliai létesítményt törölt a jegyzékből. Erre szalmonellafertőzés és az Unióba exportált húsra és hústermékekre vonatkozó laboratóriumi tanúsítványokkal kapcsolatos csalás miatt került sor.

⁶⁸ https://www.efsa.europa.eu/en/topics/topic/food-additive-re-evaluations

⁶⁹ A Bizottság 2011. november 11-i 1129/2011/EU rendelete az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének az élelmiszer-adalékok uniós jegyzékének létrehozásával történő módosításáról (HL L 295., 2011.11.12., 1. o.).

⁷⁰ Az 1333/2008/EK rendelet II. melléklete tartalmazza az élelmiszerekben használható élelmiszer-adalékanyagok uniós jegyzékét és azok felhasználási feltételeit.

⁷¹ Az 1332/2008/EK rendelet 1. cikke.

⁷² Az 1332/2008/EK rendelet (14) preambulumbekezdése és 17. cikke.

⁷³ Forrás: A Bizottság élelmiszeraroma-adatbázisa.

⁷⁴ Az uniós jegyzék A részében négy különböző lábjegyzet szerepel: 1. „az értékelés a hatóság általi befejezésre vár”; 2. „további tudományos adatokat kell benyújtani 2012. december 31-ig”; 3. „további tudományos adatokat kell benyújtani 2013. június 30-ig; és 4. „további tudományos adatokat kell benyújtani 2013. december 31-ig”.

⁷⁵ Az 1334/2008/EK rendelet 20. cikkének (2) bekezdése.

⁷⁶ EFSA Journal 2012;10(5):2663. https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/epdf/10.2903/j.efsa.2012.2663

⁷⁷ https://effl.lexxion.eu/article/EFFL/2013/3/241

⁷⁸ Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 31., 2002.2.1., 1. o).

⁷⁹ A Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT) keretében a Bizottság a közelmúltban fejezte be az általános élelmiszerjogi rendelet átfogó tényeken alapuló értékelését (célravezetőségi vizsgálat) a teljes élelmiszeripari ágazat tekintetében. Bizottsági szolgálati munkadokumentum, The REFIT Evaluation of the General Food Law (Regulation (EC) No 178/2002), („Fitness Check”), (Az általános élelmiszerjog (178/2002/EK rendelet) REFIT értékelése), („célravezetőségi vizsgálat”) SWD(2018)38, 2018.1.15.

⁸⁰ Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az élelmiszerláncban alkalmazott uniós kockázatértékelés átláthatóságáról és fenntarthatóságáról, illetve [az általános élelmiszerjogról szóló] 178/2002/EK rendelet, [a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló] 2001/18/EK irányelv, [a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló] 1829/2003/EK rendelet, [a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló] 1831/2003/EK rendelet, [a füstaromákról szóló] 2065/2003/EK rendelet, [az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról szóló] 1935/2004/EK rendelet, [az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszerenzimek és az élelmiszer-aromák egységes engedélyezési eljárásáról szóló] 1331/2008/EK rendelet, [a növényvédő szerekről szóló] 1107/2009/EK rendelet, valamint [az új élelmiszerekről szóló] (EU) 2015/2283 rendelet módosításáról, COM/2018/0179 final, 2018.4.11.

⁸¹ Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az élelmiszerláncban alkalmazott uniós kockázatértékelés átláthatóságáról és fenntarthatóságáról, illetve [az általános élelmiszerjogról szóló] 178/2002/EK rendelet, [a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló] 2001/18/EK irányelv, [a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló] 1829/2003/EK rendelet, [a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló] 1831/2003/EK rendelet, [a füstaromákról szóló] 2065/2003/EK rendelet, [az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról szóló] 1935/2004/EK rendelet, [az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszerenzimek és az élelmiszer-aromák egységes engedélyezési eljárásáról szóló] 1331/2008/EK rendelet, [a növényvédő szerekről szóló] 1107/2009/EK rendelet, valamint [az új élelmiszerekről szóló] (EU) 2015/2283 rendelet módosításáról, COM/2018/0179 final, 2018.4.11.

⁸² Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 31., 2002.2.1., 1. o) (általános élelmiszerjogi rendelet).

⁸³ Az általános élelmiszerjogi rendelet 14. cikke és 17. cikkének (1) bekezdése.

⁸⁴ A kockázatkezelő elsősorban a Bizottság, a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságában (PAFF) résztvevő tagállami képviselők támogatásával, valamint a vonatkozó eljárástól függően a Tanács és az Európai Parlament. A Bizottság élelmiszerekkel kapcsolatos kockázatkezeléséért felelős szervezeti egysége az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság (DG SANTE).

⁸⁵ Az általános élelmiszerjogi rendelet (19) preambulumbekezdése nem kimerítő módon felsorolja az indokolt tényezőket, pl. társadalmi, gazdasági, hagyományos, etikai és környezetvédelmi tényezők, valamint ellenőrizhetőség. Az indokolt tényezők számításba vétele az EU döntéshozatali eljárásaiban nem változatlan; a tényezők pontos köre és ezek súlyozása a tárgytól és az adott intézkedéstől függően esetenként változik.

⁸⁶ Bizottsági szolgálati munkadokumentum, Az általános élelmiszerjog (178/2002/EK rendelet) REFIT-értékelése, SWD(2018)38 final, 2018.1.15., („célravezetőségi vizsgálat”), 89. oldal.

⁸⁷ Például az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő, nem műanyag anyagok kapcsán; a hozzáadott vitamin- és ásványianyag-tartalmú étrend-kiegészítőknél és élelmiszereknél az anyagok legmagasabb szintjének meghatározása kapcsán; valamint a növényi kivonatok vonatkozásában a tápanyag-összetételre és az egészségre vonatkozó állítások tekintetében uniós szinten nem teljeskörű végrehajtás kapcsán.

⁸⁸ Bizottsági szolgálati munkadokumentum, Az általános élelmiszerjog (178/2002/EK rendelet) REFIT-értékelése, SWD(2018)38 final, 2018.1.15., („célravezetőségi vizsgálat”), 89. oldal.

⁸⁹ Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az élelmiszerláncban alkalmazott uniós kockázatértékelés átláthatóságáról és fenntarthatóságáról, illetve [az általános élelmiszerjogról szóló] 178/2002/EK rendelet, [a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló] 2001/18/EK irányelv, [a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló] 1829/2003/EK rendelet, [a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló] 1831/2003/EK rendelet, [a füstaromákról szóló] 2065/2003/EK rendelet, [az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról szóló] 1935/2004/EK rendelet, [az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszerenzimek és az élelmiszer-aromák egységes engedélyezési eljárásáról szóló] 1331/2008/EK rendelet, [a növényvédő szerekről szóló] 1107/2009/EK rendelet, valamint [az új élelmiszerekről szóló] (EU) 2015/2283 rendelet módosításáról, COM/2018/0179 final, 2018.4.11.

⁹⁰ Bizottsági szolgálati munkadokumentum, The REFIT Evaluation of the General Food Law (Regulation (EC) No 178/2002), (Az általános élelmiszerjog (178/2002/EK rendelet) REFIT értékelése), SWD(2018)38 final, 2018.1.15., („célravezetőségi vizsgálat”), 39. oldal.

⁹¹ Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az élelmiszerláncban alkalmazott uniós kockázatértékelés átláthatóságáról és fenntarthatóságáról, illetve [az általános élelmiszerjogról szóló] 178/2002/EK rendelet, [a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló] 2001/18/EK irányelv, [a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló] 1829/2003/EK rendelet, [a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló] 1831/2003/EK rendelet, [a füstaromákról szóló] 2065/2003/EK rendelet, [az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról szóló] 1935/2004/EK rendelet, [az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszerenzimek és az élelmiszer-aromák egységes engedélyezési eljárásáról szóló] 1331/2008/EK rendelet, [a növényvédő szerekről szóló] 1107/2009/EK rendelet, valamint [az új élelmiszerekről szóló] (EU) 2015/2283 rendelet módosításáról, COM/2018/0179 final, 2018.4.11.

⁹² Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az élelmiszerláncban alkalmazott uniós kockázatértékelés átláthatóságáról és fenntarthatóságáról, illetve [az általános élelmiszerjogról szóló] 178/2002/EK rendelet, [a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló] 2001/18/EK irányelv, [a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló] 1829/2003/EK rendelet, [a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló] 1831/2003/EK rendelet, [a füstaromákról szóló] 2065/2003/EK rendelet, [az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról szóló] 1935/2004/EK rendelet, [az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszerenzimek és az élelmiszer-aromák egységes engedélyezési eljárásáról szóló] 1331/2008/EK rendelet, [a növényvédő szerekről szóló] 1107/2009/EK rendelet, valamint [az új élelmiszerekről szóló] (EU) 2015/2283 rendelet módosításáról, COM/2018/0179 final, 2018.4.11.

Esemény	Dátum
Az ellenőrzési feladatterv elfogadása / az ellenőrzés megkezdése	2017.11.29
A jelentéstervezet hivatalos megküldése a Bizottságnak (vagy más ellenőrzött félnek)	2018.9.27
A végleges jelentés elfogadása az egyeztető eljárás után	2018.11.14
A Bizottság (vagy más ellenőrzött fél) válaszainak beérkezése az összes uniós nyelven	2018.12.6

Az ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a jelentést a fenntartható természetierőforrás-gazdálkodásra szakosodott, Nikolaos Milionis számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara fogadta el. Az ellenőrzést Janusz Wojciechowski számvevőszéki tag vezette Kinga Wisniewska-Danek kabinetfőnök és Katarzyna Radecka-Moroz, a kabinet attaséja, valamint Michael Bain ügyvezető, Maria Eulàlia Reverté i Casas feladatfelelős, Päivi Piki feladatfelelős-helyettes, Ioannis Papadakis, Manuel Dias Ferreira Martins és Ermira Vojka számvevők és Terje Teppan-Niesen asszisztens támogatásával. Nyelvi támogatás: Philippe Colmant, Vesna Marn és Michael Pyper.

Balról jobbra: Eulàlia Reverté i Casas, Katarzyna Radecka-Moroz, Janusz Wojciechowski, Michael Bain, Päivi Piki, Manuel Dias Ferreira Martins.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2018

PDF	ISBN 978-92-847-1576-3	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/814319	QJ-AB-18-032-HU-N
HTML	ISBN 978-92-847-1573-2	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/83179	QJ-AB-18-032-HU-Q

© Európai Unió, 2018

Az olyan fényképek és más anyagok felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek szerzői jogainak nem az Európai Unió a tulajdonosa, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: +32 22999696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

INFORMÁCIÓKAT KERES AZ EU-RÓL?

Online
Az Europa portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Uniós kiadványok
Az EU Bookshopból uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: (https://publications.europa.eu/hu/publications). Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.