Az uniós erdők biodiverzitása és az őket érintő éghajlatváltozás terén nyújtott uniós támogatás: pozitív, de korlátozott eredmények

Összefoglaló

I

Azzal, hogy környezeti, gazdasági és társadalmi célokat szolgálnak, az uniós erdők egyszerre több funkciót is betöltenek. A fenntartható gazdálkodási gyakorlatok kulcsszerepet játszanak abban, hogy megőrizzük az erdők biológiai sokféleségét és kezeljük az erdőket érintő éghajlatváltozást.

II

Az erdők hasonló területet foglalnak el, mint a mezőgazdaság, és az elmúlt 30 évben az erdővel borított terület növekedett. Az uniós költségvetésből az erdős területekre szánt finanszírozás sokkal alacsonyabb, mint a mezőgazdaságra szánt finanszírozás (a KAP költségvetésének kevesebb mint 1%-át teszi ki); ez a finanszírozás elsősorban a természetvédelmi intézkedések támogatására, valamint az erdőtelepítés és az erdőterületek helyreállításának támogatására irányul. Az uniós erdészeti finanszírozás 90%-a az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapon (EMVA) keresztül folyik. Az Uniónak nemzetközi kötelezettségei vannak ezen a területen, beleértve az illegális fakitermelés elleni küzdelmet és a biológiai sokféleség védelmét. Ezzel a jelentéssel az a célunk, hogy megkönnyítsük az uniós erdőket érintő szakpolitikai vitákat.

III

Ellenőrzésünk elsősorban arra irányult, hogy az Unió milyen erőfeszítéseket tett az uniós erdők biológiai sokféleségének védelme és az uniós erdőket érintő éghajlatváltozás kezelése érdekében. Összességében arra a következtetésre jutottunk, hogy azokon a területeken, ahol az Unió teljes hatáskörrel rendelkezik, ott az Unió pozitív, de korlátozott hatást gyakorolt az uniós erdők biológiai sokféleségének védelmére és az uniós erdőket érintő éghajlatváltozás kezelésére.

IV

Fő megállapításaink a következők:

1. Az Unió jóváhagyta az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvet, és a Bizottság több stratégiát fogadott el az uniós erdők gyenge biológiai sokféleségének és védettségi helyzetének kezelésére. Megállapítottuk, hogy az irányelvek hatálya alá tartozó erdei élőhelyekre vonatkozó természetvédelmi intézkedések minősége továbbra is problémás.
2. A fa- és fatermékpiaci rendelet célja, hogy megállítsa az illegális fakitermelést az Unióban. Megállapítottuk, hogy a Bizottság nem értékelte a tagállami ellenőrzések minőségét. Bár a távérzékelés nagy lehetőségeket kínál nagy területek költséghatékony nyomon követésére, a Bizottság ezt nem használja következetes módon.
3. Az Unió az éghajlat-változási politikájában egyre inkább foglalkozik az erdőkkel. A megújuló energiaforrásokról szóló irányelv és a LULUCF-rendelet egyaránt foglalkozik az erdőket érintő éghajlat-változási kérdésekkel. Kevésbé kidolgozottak azonban az olyan kérdések, mint az erdők éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának biztosítása és az erdők energetikai célú felhasználásával kapcsolatban az ökológiai határok kijelölése. Az erdőterületek éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási stratégiáinak javítására irányuló erőfeszítéseket az ismeretek és az információk hiánya hátráltatja.
4. Az Unió elsősorban az EMVA-n keresztül nyújt pénzügyi támogatást az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos erdészeti intézkedésekhez. Megállapítottuk, hogy az EMVA szabályai és eljárásai összességében nem garantálják a nagyobb biológiai sokféleséget és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciát. A 2020 utáni KAP-ra vonatkozó jogalkotási javaslatok nagyobb rugalmasságot biztosítanak a tagállamoknak az erdészeti támogatási rendszerek kialakításában, és nem kezelik ezeket a hiányosságokat. A közös uniós monitoringrendszer nem méri az erdészeti intézkedéseknek a biológiai sokféleséggel és az éghajlatváltozással kapcsolatos hatását.

V

E megállapítások alapján a következő ajánlásokat tesszük:

• javítani kell az Unió által az uniós erdők biodiverzitása és az őket érintő éghajlatváltozás terén nyújtott hozzájárulást;
• erősíteni kell az illegális fakitermelés elleni küzdelmet;
• a vidékfejlesztési erdészeti intézkedéseknek jobban kell összpontosítaniuk a biológiai sokféleségre és az éghajlatváltozásra.

Bevezetés

Miért olyan fontosak az Unió erdői?

01

Az Unióban közel 180 millió hektár erdő és egyéb fás terület található, ami a teljes szárazföldi terület 45%-át teszi ki. Az Eurostat szerint 1990 és 2020 között az uniós erdők területe 10,2 millió hektárral gyarapodott¹. Azzal, hogy környezeti, gazdasági és társadalmi célokat szolgálnak, az uniós erdők egyszerre több funkciót is betöltenek (lásd: 1. ábra). Az uniós erdők 60%-a magántulajdonban van, és 2017-ben az erdőgazdálkodás bruttó termelési értéke, beleértve a fakitermelési tevékenységeket is, több mint 55 milliárd euróra rúgott.

02

Számos állat- és növényfaj él az erdőkben, amelyek a világ szárazföldi biodiverzitása közel 90%-ának adnak otthont. A biológiai sokféleség nagyobb az idősebb erdőkben, amelyekben több száradék található és amelyek nagyobb szerkezeti komplexitással bírnak. Általában nagyobb a biodiverzitás azokban az erdőkben, ahol ritka volt az emberi beavatkozás. Kevés európai erdő maradt meg elsődleges állapotban, és az emberi tevékenység az uniós erdők több mint 95%-át érinti. Az erdőket az emberi beavatkozás mértéke szerint osztályozzák: természetes állapotú erdők (2,4%), féltermészetes erdők (93,2%) és ültetvények (4,4%)².

03

Az egészséges erdők hozzájárulnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, mivel megkötik a szén-dioxidot a légkörből. Európa egyre nagyobb mértékben szembesül az olyan erdőgazdálkodási zavarok kockázatával, amelyeket az éghajlatváltozás hatásai, például az erdőtüzek, aszályok, viharok, a tengerszint emelkedése, illetve (új) kártevők és betegségek megjelenése és terjedése váltanak ki. Ez nyomás alá helyezi az erdők szénelnyelő képességét. Reziliensek azok az erdők, amelyek várhatóan ellenállnak ezeknek a hatásoknak, és így fenntartják szénmegkötési teljesítményüket. Az erdők rezilienssé tételének egyre fontosabb eszközeivé válnak az erdőgazdálkodási gyakorlatok és az erdőtervezés.

Az erdők: fő trendek

04

Az európai erdők állapotáról szóló 2020. évi jelentés³ megállapította, hogy „az európai erdők állapota átlagosan romlik”. A tagállamok egyéb jelentései és adatai is megerősítik, hogy az erdők védettségi helyzete hanyatlik. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2013 és 2018 közötti időszakra vonatkozó State of nature in the EU című jelentése⁴ tárgyalja a madárvédelmi irányelv és az élőhelyvédelmi irányelv keretében védett erdei élőhelyek és fajok védettségi helyzetét. Az összes erdőt nézve a leggyakoribb helyzet a „nem megfelelő” (54%) vagy a „rossz” (31%), míg a legkevésbé gyakori a „jó” (14%) (a 2. ábra ezt az egyes erdei régiókra bontva mutatja be).

05

Az erdők biodiverzitási szintjének egyes elemei tekintetében kedvezőbb a helyzet: az erdei madárpopulációkra vonatkozó közös mutató 1990 és 2011 között 3%-kal csökkent az Unióban, de azóta helyreállt (lásd: 3. ábra).

06

Ami a madarakon kívüli erdei fajok tendenciáit illeti, ezeknek csak 6%-a javul, míg 27%-uk romlik (lásd: 4. ábra).

Globális és uniós fellépés az erdőkért

07

Az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásai ezen a területen az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend, valamint annak 15. fenntartható fejlődési célja (lásd: 1. háttérmagyarázat).

08

Az erdők szempontjából releváns egyéb nemzetközi egyezmények a biológiai sokféleségre, az éghajlatváltozásra és az elsivatagosodásra összpontosítanak. Ilyen megállapodások többek között az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) és az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezménye. Európában az erdők védelmével foglalkozó miniszteri konferencia, amely Forest Europe néven is ismert, egy önkéntességen alapuló, magas szintű politikai folyamat, amelynek célja a kormányközi párbeszéd és az erdészeti politikákkal kapcsolatos együttműködés fokozása az egész kontinensen. Közös stratégiákat dolgoz ki a 47 aláíró fél (46 ország és az Unió) számára az erdők védelme és a fenntartható erdőgazdálkodás érdekében.

09

Az EU-Szerződés 3. cikke kimondja, hogy az Uniónak törekednie kell Európa fenntartható fejlődésére, amely többek között a környezetvédelem magas szintjén és a környezetminőség javításán alapul. Több uniós politikának van hatása az erdőkre. A közös agrárpolitika keretében fő vidékfejlesztési célkitűzésnek minősül az erdőgazdálkodás, valamint az erdők megőrzése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásuk és fenntartható használatuk, és ezek egyben a környezetvédelmi, éghajlat-, kereskedelem- és belső piaci, kutatási, ipari és energiapolitika célkitűzései is (lásd: 5. ábra).

10

E szakpolitikai területek mindegyike más-más eszközkészlettel rendelkezik: jogszabályok, nem kötelező erejű szakpolitikai dokumentumok (pl. stratégiák és iránymutatások) és az uniós költségvetésből nyújtott támogatások. Az uniós finanszírozást ezen a területen általában a Bizottság és a tagállamok közösen igazgatják (pl. vidékfejlesztés). A 6. ábra összefoglalja az Unió erdőkkel kapcsolatos stratégiáinak és rendszereinek főbb jellemzőit, beleértve a fő szereplők szerepét és feladatait.

11

A Bizottság 2013-ban közzétette a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló, az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő uniós erdőgazdálkodási stratégiát⁵, amely keretbe foglalja az erdőkkel kapcsolatos összes uniós szakpolitikai döntéshozatalt, a vidékfejlesztést, a környezetvédelmet és az éghajlat-politikát illetően. A 2. háttérmagyarázat bemutatja a stratégia 2020-ra kitűzött célkitűzéseit. A Bizottság 2021-ben tervez közzétenni egy új stratégiát.

12

Az Unió nem határozott meg konkrét célkitűzéseket vagy célértékeket az erdők biológiai sokféleségére vagy egészségi állapotára vonatkozóan. Mindazonáltal a következő általános célkitűzések az erdőket is érintik:

• Az élőhelyvédelmi⁶ és a madárvédelmi⁷ irányelv célja a közösségi jelentőségű természetes élőhelyek és vadon élő állat- és növényfajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása vagy helyreállítása⁸, valamint az Unióban a természetben előforduló valamennyi vadon élő madárfaj védelme. A Natura 2000 területek mintegy 50%-a erdő.
• A biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia⁹ a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény szerinti uniós kötelezettségekkel összhangban (lásd: 07. bekezdés) arra törekszik, hogy 2020-ig megállítsa a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását az Unióban, és lehetőség szerint helyreállítsa azokat, miközben fokozza az Unió hozzájárulását a biológiai sokféleség világméretű csökkenésének megelőzéséhez.
• A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós biodiverzitási stratégia¹⁰ szerint „a Bizottság felkéri a tagállamokat a meglévő jogszabályok végrehajtásának fokozására záros határidőn belül, és támogatja erőfeszítéseiket. Különösen arra fogja kérni a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy 2030-ra a védett élőhelyek és fajok tendenciáiban és védettségi helyzetében ne legyen romlás. A tagállamoknak ezenfelül el kell érniük, hogy a jelenleg kedvezőtől eltérő védettségi helyzetű fajok és élőhelyek legalább 30%-a kedvező védettségi helyzetben legyen vagy erőteljesen javuló tendenciát mutasson.” A stratégia célja az is, hogy meghatározza, feltérképezze, nyomon kövesse és szigorúan védje az Unió összes megmaradt természetes és őshonos erdőjét.

13

A biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia egyik fő célkitűzése az volt, hogy 2020-ig az Unióban a leromlott ökoszisztéma-szolgáltatások legalább 15%-át helyre kell állítani. 2015-ben a Bizottság úgy értékelte¹¹, hogy az előrelépés nem volt elégséges, és hogy az ökoszisztémák és szolgáltatásaik romlásának tendenciáját még nem sikerült megállítani. A Bizottság 2020-ban jelentést¹² tett közzé az ökoszisztéma-szolgáltatások állapotáról, külön információkkal az erdei ökoszisztémákról. A jelentés szerint a strukturális állapotmutatók (biomassza, száradék) 2010 óta javultak, de néhány kulcsfontosságú degradációs mutató, például a fák koronájának lombvesztése, továbbra is romlik. A jelentés megállapítja, hogy az uniós erdők állapota összességében rossz.

A vidékfejlesztési politika az erdőkre irányuló uniós finanszírozás legnagyobb forrása

14

A 2020-ig tartó időszakra szóló uniós erdőgazdálkodási stratégia az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot (EMVA) a „finanszírozás gerincének” nevezi, mivel annak forrásai a teljes uniós erdészeti finanszírozás 90%-át teszik ki. Az egyéb uniós finanszírozási források közé tartozik a LIFE-program, a Horizont 2020 keretprogram keretében történő kutatásfinanszírozás, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a Kohéziós Alap és az EBB Természetitőke-finanszírozási Eszköze.

15

A vidékfejlesztési kiadásokból két erdészeti intézkedés támogatható, amelyek az erdőterületek létrehozására és a meglévő erdőterületek támogatására összpontosítanak (lásd: 7. ábra).

16

Több más vidékfejlesztési intézkedés is hatással lehet az erdőkre. Az erdőterületek például részesülhetnek Natura 2000 kifizetésekből. Az egyéb intézkedések keretében megvalósuló fellépésekre példa lehet még: az erdészeti tanácsadási szolgáltatások, az erdőgazdálkodás fejlesztését és kiigazítását célzó infrastrukturális beruházások, valamint az erdőgazdálkodási tervek kidolgozásának támogatása.

17

A tagállamok dönthetnek arról, hogy az erdészeti intézkedéseket beépítik-e vidékfejlesztési programjaikba, és hogyan használják fel azokat az erdők támogatására. Vidékfejlesztési programjaikban konkrét erdészeti követelményeket határoznak meg. 24 tagállam összesen 4890 millió euró uniós pénzt különített el a két erdészeti intézkedésre a 2014–2020-as időszakban¹³ (lásd: 8. ábra), és 2020 végéig e források 49%-át költötték el. Finnország, Írország, Luxemburg és Hollandia nem különített el pénzt erdészeti intézkedésekre vidékfejlesztési programjaiban. A Bizottság nem követi nyomon a más intézkedések keretében kifizetett erdészeti kiadásokat.

18

Az erdészeti intézkedések 2017-es bizottsági értékelése¹⁴ arra a következtetésre jutott, hogy az erdőkre irányuló vidékfejlesztési támogatás hatása általában pozitív volt, és jelentős gazdasági, környezeti és társadalmi haszonnal járhatott. Az értékelés megállapítása szerint az erdők károsodásának megelőzésére és az erdők helyreállítására irányuló támogatásnak volt a legjelentősebb hatása, amely 2007 és 2013 között mintegy 10 millió hektár (az uniós erdők 5%-a) támogatását tette lehetővé. Az erdőtelepítési támogatásból a 2007–2013-as időszakban 287 490 hektár új erdőt telepítettek (az uniós erdők mintegy 0,2%-a).

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

19

Megvizsgáltuk, hogy az uniós fellépés támogatja-e az uniós erdők biológiai sokféleségének védelmét és az erdőket érintő éghajlatváltozás kezelését. Górcső alá vettük a) a Bizottság intézkedéseinek hatását több fő környezetvédelmi és éghajlat-politikai területen, valamint b) az uniós vidékfejlesztés keretében finanszírozott erdészeti intézkedések sajátos hatását.

20

Vizsgálatunk hatóköre az uniós erdőkre terjedt ki, és ellenőrzésünk elsősorban a 6. ábrán említett fő uniós szakpolitikai területekre irányult. Az uniós fa- és fatermékpiaci rendeletet illetően kizárólag a belföldi faanyag nyomon követését vizsgáltuk.

21

A bizonyítékok összegyűjtése és értékelése érdekében:

• megvizsgáltuk a vonatkozó uniós jogszabályokat, a Bizottság stratégiáit, javaslatait és iránymutatásait, valamint az uniós erdők biológiai sokféleségével és az erdőket érintő éghajlatváltozásra nézve releváns jelentéseket, az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvet (Natura 2000), valamint az uniós fa- és fatermékpiaci rendeletet;
• konzultáltunk a Bizottság szakértőivel, és áttekintettük a következő három tagállam dokumentációját, amelyeket a vidékfejlesztési erdészeti intézkedésekre fordított kiadások jelentősége és az erdőtípusok sokfélesége alapján választottunk ki: Németország (Mecklenburg-Előpomeránia és Szász-Anhalt), Spanyolország (Castilla–la Mancha és Principado de Asturias) és Lengyelország. A Covid19-világjárvány miatti utazási korlátozások csak egy helyszíni látogatást tettek lehetővé, Németországban (ahol uniós finanszírozású projekteket kerestünk fel);
• elemeztük az uniós erdőkben a biológiai sokféleséggel és az éghajlatváltozással kapcsolatos, EMVA társfinanszírozású kiadások adatait;
• bizonyos területeken történő ismeretbővítés és az előzetes ellenőrzési megállapításaink értékelése céljára szakértői testületet szerveztünk;
• 35 vidékfejlesztési programmal kapcsolatban kérdőívet küldtünk valamennyi tagállamnak, hogy információkat és bizonyítékokat gyűjtsünk az EMVA erdészeti alintézkedéseinek végrehajtásáról, különösen arról, hogy ezek az alintézkedések milyen mértékben járultak hozzá a biológiai sokféleség védelméhez, valamint az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz.

22

Az ellenőrzés a 2014 és 2020 közötti időszakra, vagyis a legutóbbi többéves pénzügyi keret programozási időszakára terjedt ki. Figyelembe vettük továbbá a Bizottság által az új programozási időszak (2021–2027) közös agrárpolitikájára (KAP) vonatkozóan benyújtott jogalkotási javaslatokat.

23

Jelentésünk célja, hogy elősegítsük az uniós erdőkel kapcsolatos szakpolitikai vitákat, hozzájáruljunk a 2021 és 2027 közötti KAP és az új uniós erdészeti stratégia kialakításához, a javasolt európai klímarendelet és az új uniós alkalmazkodási stratégia kidolgozásához és végrehajtásához, valamint az uniós fa- és fatermékpiaci rendelet vizsgálatához.

Megállapítások

A fő uniós politikák pozitív, de korlátozott hatást fejtenek ki az erdőkre

24

A legtöbb uniós környezetvédelmi és éghajlatpolitikai intézkedésnek van hatása az erdőkre. Megvizsgáltuk, hogy a fő uniós környezetvédelmi és éghajlat-politikák előmozdítják-e a biológiai sokféleséget, és kezelik-e az éghajlatváltozás erdőket érintő hatásait, összhangban az erdők védelmére irányuló nemzetközi és uniós célokkal.

Az Unió részben védi erdeinek biológiai sokféleségét

25

Az Unió aláírt több vonatkozó nemzetközi megállapodást (lásd: 07. bekezdés), ezért számos, az erdők biológiai sokféleségéhez közvetlenül kapcsolódó célt kell tiszteletben tartania. Emellett az EU-Szerződés felszólítja az Uniót, hogy törekedjen Európa fenntartható fejlődésére, amely többek között a környezetvédelem magas szintjén és a környezetminőség javításán alapul.

26

A biológiai sokféleségre vonatkozó legfontosabb uniós környezetvédelmi rendelkezéseket az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvek tartalmazzák. Az irányelvek megkövetelik a tagállamoktól az élőhelyek védelmét, mégpedig úgy, hogy Natura 2000 területekként ismert területeket jelölnek ki, és természetvédelmi intézkedéseket határoznak meg állapotuk megőrzése vagy helyreállítása érdekében. A Natura 2000 az Unió erdeinek mintegy 23%-át¹⁵ fedi le. Az alábbi, Natura 2000 területeken található erdők állnak védelem alatt (lásd: 9. ábra):

• az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében említett élőhelytípusoknak megfelelő élőhelytípusokkal rendelkező erdők;
• minden olyan erdő, amely Natura 2000 területen található, és amely az élőhelyvédelmi irányelv II. mellékletében, illetve a madárvédelmi irányelv I. mellékletében említett fajoknak ad otthont.

27

Ezen túlmenően vannak olyan fajvédelmi rendelkezések¹⁶, amelyek a tagállamok egész területén alkalmazandók. Ilyen rendelkezések vonatkoznak például a pihenő-, költő- és fészkelőhelyek védelmére. A gyakorlatban azonban nehéz megállapítani, hogy mely erdőterületet érintenek ezek a rendelkezések. A környezeti felelősségről szóló irányelv értelmében, amely az I. mellékletbe tartozó erdei élőhelytípusokra és a Natura 2000-n kívüli védett fajok erdei élőhelyeire vonatkozik, az illegális fakitermelők kötelesek helyreállítani az általuk okozott élőhely-károsodásokat.

28

A biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia¹⁷ értelmében, amely a Natura 2000 területeken belül és kívül egyaránt alkalmazandó, a Bizottság iránymutatásokban és ajánlásokban nem kötelező erejű célokat határoz meg (lásd: 12. bekezdés).

29

2017-ben¹⁸ felhívtuk a figyelmet a Natura 2000 területek kezelésének több hiányosságára. Konkrétan azt állapítottuk meg, hogy a tagállamok túl gyakran késlekedtek a védelmi intézkedéseikkel, vagy nem megfelelően határozták meg azokat. Az élőhelyeknek és azok növény- és állatvilágának fenntartásához vagy helyreállításához időben kell meghozni a védelmi intézkedéseket, és azok csak akkor hajthatóak végre eredményesen, ha eléggé konkrétak. A jelenlegi ellenőrzés során 15 olyan Natura 2000 gazdálkodási tervet ellenőriztünk, amelyek erdőterületekre is vonatkoztak, és megállapítottuk, hogy ezek közül 14-ben nem voltak konkrét védelmi intézkedések (lásd: 3. háttérmagyarázat). A Bizottság által megbízott külső értékelők megállapították, hogy a védelmi intézkedések minősége gyakran gyenge.

30

Az irányelv által védett élőhelyekre vonatkozó értékelések többsége az uniós erdők rossz vagy nem megfelelő védettségi helyzetére mutat rá (85%, lásd: 04. bekezdés). Megállapítottuk, hogy a legtöbb védelmi intézkedés célja nem az állapot helyreállítása, hanem annak fenntartása. A 10. ábra az erdei élőhelyek és fajok állapotának fenntartása vagy helyreállítása érdekében hozott intézkedéseket mutatja be.

31

A Bizottság az erdők állapotáról a tagállamok által szolgáltatott információk alapján szerez tudomást (lásd: 04. bekezdés). Ezen túlmenően a Bizottság a nem kormányzati szervezetektől érkező panaszokon keresztül, illetve esetenként más forrásokból – például más területeken elkövetett jogsértések kivizsgálása során – értesül arról, ha valamely tagállam nem megfelelően alkalmazza a védelmi intézkedéseket. A 2014–2020-as időszakban több mint 900 panasz érkezett a Bizottsághoz az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv alkalmazásával kapcsolatban.

32

Ha a Bizottság tudomására jut, hogy egy tagállam nem teljesíti a két irányelvből eredő kötelezettségeit, kötelezettségszegési eljárást indíthat (lásd például: 4. háttérmagyarázat). 2021 januárjában 13 arra irányuló kötelezettségszegési eljárás volt folyamatban, hogy különleges természetmegőrzési területeken hiányoztak vagy elégtelen minőségűek voltak az élőhelyvédelmi irányelv szerinti védelmi intézkedések.

Az Uniónak vannak jogszabályai az illegális fakitermelés kezelésére, de az továbbra is előfordul

33

Az uniós fa- és fatermékpiaci rendelet¹⁹ tiltja az illegálisan kitermelt fa és fatermékek forgalomba hozatalát az uniós piacon. Illegális fakitermelés alatt általában véve a fa és fatermékek kitermelésével vagy kereskedelmével kapcsolatos bármely illegális gyakorlatot szokás érteni. Azt, hogy a fát illegálisan termelték-e ki, a kitermelés helye szerinti tagállamban hatályos szabályok határozzák meg.

34

Annak érdekében, hogy minimalizálja az illegálisan kitermelt fa piacra kerülésének kockázatát, a fa- és fatermékpiaci rendelet megköveteli a gazdasági szereplőktől, hogy kellő gondossággal járjanak el. Ennek érdekében információkat kell gyűjteniük a fatípusról, a kitermelés országáról, az ellátási láncról és a szabályoknak való megfelelésről, értékelniük kell a kockázatokat, és szükség esetén korrekciós intézkedéseket kell hozniuk. A Bizottság, a tagállamok és a fa- és fatermékpiaci szereplők mind szerepet játszanak a fa- és fatermékpiaci rendelet gyakorlati megvalósításában. A 11. ábra ismerteti a felelősségi köreiket.

35

A Bizottság 2016-ban felülvizsgálta a fa- és fatermékpiaci rendelet eredményességét, a rendelet tagállamok általi alkalmazásának első két évére (2013 márciusa és 2015 márciusa között) nézve²⁰. Akkor a Bizottság kijelentette, hogy túl korai lenne következtetést levonni arról, hogy a rendelet megakadályozta-e az illegális fa piacra jutását. 2020-ban a Bizottság jelentést tett közzé a tagállamok által a rendelet alapján végzett ellenőrzésekről²¹. A jelentés szerint minden tagállam megfelelt a rendelet formai követelményeinek. A Bizottság következtetése szerint az elért haladás ellenére még folyamatos erőfeszítések szükségesek, hogy a rendeletet valamennyi tagállamban következetesen és eredményesen alkalmazzák. Megállapította a Bizottság azt is, hogy az ellenőrzések száma a piaci szereplők számához képest alacsony maradt, és kétségesnek találta, hogy ilyen ritka ellenőrzéseknek visszatartó ereje lehet. A jelentés 3 042 884-re becsülte a belföldi gazdasági szereplők számát 21 tagállamban, és a kétéves jelentéstételi időszak alatt 13 078 (0,43%) szereplőnél végeztek ellenőrzést. A fa- és fatermékpiaci rendelet eredményességének következő felülvizsgálata és az ahhoz kapcsolódó célravezetőségi vizsgálat 2021-ben esedékes.

36

A Bizottság felelős a fa- és fatermékpiaci rendelet működésének és eredményességének felülvizsgálatáért. A felülvizsgálatok fő információforrása a tagállami beszámolás. A fa- és fatermékpiaci rendelet annyit ír elő a tagállamoknak, hogy bocsássanak rendelkezésre információkat a rendelet alkalmazásáról, és a Bizottságra bízza, hogy végrehajtási jogi aktus útján megállapítsa a beszámolási formátumot és eljárást. A Bizottság nem bocsátott ki végrehajtási jogi aktust, de létrehozott egy online beszámolási rendszert a tagállami ellenőrzésekre vonatkozó információk szabványosított módon történő összegyűjtésére. A beszámolás elsősorban a gazdasági szereplők kiválasztásával kapcsolatos kockázati kritériumokra, az ellenőrzések számára, az ellenőrzésekre fordított időre, a rögzített információk típusára és a szankciókra vonatkozik. A fa- és fatermékpiaci rendelet keretében történő beszámolás nem szolgáltat olyan információkat, amelyek révén minőségileg értékelni lehetne a tagállamok nyomonkövetési tevékenységét, az illegális fakitermelést meghatározó nemzeti szabályokat vagy az ellenőrzések során alkalmazott eljárásokat. Azt sem követeli meg a tagállamoktól, hogy válaszaikat dokumentumokkal támasszák alá, amelyek lehetővé tennék az információk pontosságának vagy teljeskörűségének ellenőrzését.

37

Németországban, Spanyolországban és Lengyelországban áttekintettük a belföldi fakitermelés ellenőrzésére szolgáló nemzeti eljárásokat, hogy értékeljük az ellenőrzések tartalmát és mértékét, és meggyőződjünk a Bizottság ellenőrzési szerepének jelentőségéről. Megállapítottuk, hogy az eljárási hiányosságok és egyes ellenőrzések elmaradása a gyakorlatban csökkentik a fa- és fatermékpiaci rendelet eredményességét (Lengyelországról lásd: 4. háttérmagyarázat; Németországról és Spanyolországról lásd: 5. háttérmagyarázat).

38

A Bizottság rendszeresen találkozik a tagállami hatóságok szakértőinek csoportjával, hogy információt cseréljenek az ellenőrzések során feltárt hiányosságokról, valamint a szankciókról, a bevált gyakorlatokról és a levont tanulságokról. A Bizottság panaszok útján is kap információkat az esetleges jogsértésekről. 2017 óta a Bizottság nyolc panaszt kapott a rendelet végrehajtásának elmulasztásáról; ezeket a panaszokat kivizsgálták. Ha úgy ítéli meg, hogy egy tagállam nem hajtja végre megfelelően a fa- és fatermékpiaci rendeletet, akkor a Bizottság további tájékoztatást kérhet, vagy kötelezettségszegési eljárást indíthat. A kötelezettségszegési eljárások eddig a tagállami szabályok és ellenőrzések hiányára, illetve egy esetben az ellenőrzések eredménytelenségére irányultak (lásd: 6. háttérmagyarázat).

39

A Bizottság egy nemrégiben készült tanulmánya²² leszögezte, hogy az illegális fakitermelés felderíthető távérzékelés révén. A távérzékelés – jellemzően a légi felvételek és a műholdas adatok felhasználása – a megfigyelés erőteljes eszköze, mivel költséghatékony, és nagy területek lefedését teszi lehetővé. A legális és illegális fakitermelés megkülönböztetése végett a távérzékelési adatokat össze kell kapcsolni a fakitermelési nyilvántartásokkal, valamint a védett területekre és a koncessziók határaira vonatkozó információkkal. A Bizottság nem használta általánosan a távérzékelést az Unión belüli illegális fakitermelés nyomon követésére. Az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvvel összefüggésben indított három kötelezettségszegési eljárásban információgyűjtésre használta ezt a megközelítést; az egyik ilyen kötelezettségszegési eljárás az illegális fakitermelésre is kiterjedt (lásd: 6. háttérmagyarázat).

Az Unió lépéseket tesz annak érdekében, hogy bevonja az erdőket az éghajlat-változási politikájába

40

Az erdők jelentős mértékben hozzájárulhatnak az üvegházhatást okozó gázok légkörből való elnyeléséhez. 2020 szeptemberében a Bizottság azt javasolta, hogy az 1990-es szinthez viszonyított legalább 40%-ról legalább 55%-ra emeljék az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó, 2030-as célkitűzést. A Tanács 2020 decemberében jóváhagyta ezt a javaslatot. Az új célérték magában foglalja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását és azoknak a földhasználat valamennyi formájához, többek között az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó elnyelését. A földhasználatról, földhasználat-változásról és erdőgazdálkodásról (LULUCF) szóló rendelet²⁴ megköveteli a tagállamoktól a „negatív egyenleg tilalmának” betartását: ennek értelmében a földhasználatból, földhasználat-változásból és erdőgazdálkodásból származó, elszámolt ÜHG-kibocsátásokat a 2021-től 2030-ig tartó időszakban a légkörből származó, legalább egyenértékű elszámolt CO₂ elnyelésével kell kompenzálni.

41

Az elmúlt évek adatai azt mutatják, hogy az Unióban csökkentek a szénelnyelési értékek (lásd: 12. ábra). A 2020. évi uniós éghajlat-politikai eredményjelentés²⁵ szerint a légköri CO₂ bejelentett nettó elnyelése 2013 és 2018 között 28%-kal csökkent. A bejelentett kibocsátások az UNFCCC jegyzékében rögzített kibocsátások, amelyek tartalmazzák forrásonkénti bontásban az összes kibocsátást, valamint a gazdálkodás alá vont területek általi elnyelést. Ugyanezen 2020. évi uniós éghajlat-politikai eredményjelentés szerint az elnyelési értékek csökkenésének fő oka a fakitermelés arányának növekedése volt. A Bizottság szerint az elnyelési értékek csökkenésének más okai is voltak, többek között az, hogy több erdő vált vágáséretté, és hogy gyakoribbá vált a például rovarfertőzések, viharok, aszályok és erdőtüzek okozta természetes bolygatás.

42

A LULUCF-határozat²⁶ szerint a kibocsátások korlátozására vagy csökkentésére irányuló intézkedéseknek tükröződniük kell a tagállamok erdőkre vonatkozó stratégiai dokumentumaiban. Öt tagállam/régió erdészeti stratégiáit tekintettük át. Megállapítottuk, hogy az Asztúria (Spanyolország) által benyújtott stratégia nem vett fontolóra az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedéseket, míg a többi három németországi és spanyolországi régió nem épített be számszerűsített célokat vagy mutatókat a stratégiáiba, csak a lengyel stratégia határozta meg az erdők által az éghajlatváltozás mérsékléséhez nyújtott hozzájárulást (lásd: 7. háttérmagyarázat).

43

A megújulóenergia-irányelv²⁷ az Unió éghajlat-politikájának egyik legfontosabb eleme, mivel a megújuló energiaforrásokból származó energia fogyasztásának ösztönzésével kívánja csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Az Unió megújuló energiára vonatkozó célkitűzése (2020-ra az összes energiaforrásból származó energia 20%-a) a szilárd biomassza energetikai célú felhasználásának növekedését eredményezte. A Közös Kutatóközpont jelentése²⁸ szerint 2018-ban az Unióban felhasznált fás biomassza 48%-át használták fel energiaként, szemben a 2010. évi 43%-kal.

44

A 2021 és 2030 közötti időszakra szóló megújulóenergia-irányelv (RED II) 32%-ra növelte a megújuló energiaforrásokból származó energia részarányát. Az uniós energiapolitika, illetve az uniós éghajlat- és környezetvédelmi politika közötti feszültség enyhítésére az irányelv fenntarthatósági kritériumokat vezetett be a szilárd biomasszára vonatkozóan is. Az irányelv felkéri a Bizottságot, hogy 2021. január 31-ig adjon gyakorlati iránymutatást az e kritériumok teljesülésének igazolásához szükséges bizonyítékokról. A Bizottság szerint ezt az iránymutatást várhatóan 2021 őszén fogadják el. A tagállamoknak az irányelvet eredetileg 2021. június 30-ig kellett átültetniük a nemzeti jogukba.

45

Az erdők több funkciót töltenek be, és ebben a minőségükben különböző célokat szolgálnak. Az Unió biogazdaságra vonatkozó 2012-es stratégiája²⁹, amelyet 2018-ban aktualizáltak³⁰, választ adott arra az átfogó törekvésre, hogy értékelje több szakpolitika – többek között az energia-, az éghajlat-, a a biológiai sokféleséggel kapcsolatos és az iparpolitika – hatásait, és megállapítsa az ezek közötti lehetséges kompromisszumokat és kiegészítő jelleget. Az aktualizált stratégia intézkedéseket tartalmaz a biogazdaság határainak – vagyis az Unió termelési és fogyasztási szokásai ökológiai korlátainak – jobb megértésére. E határok jobb megértése révén jobban elő lehet mozdítani a bevált gyakorlatokat, például az erdők energetikai célú felhasználásával kapcsolatban. Ezen a területen folyamatban van a munka.

46

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás területén az Unió még nem fogadott el olyan jogszabályokat, amelyek célokat írnának elő, vagy konkrét intézkedéseket követelnének meg a tagállamoktól. Nincs olyan uniós jogi keret, amely kötelezné a tagállamokat a nem kielégítő erdészeti alkalmazkodási stratégiák javítására. A Bizottság már 2013-ban kidolgozott egy uniós éghajlatváltozási alkalmazkodási stratégiát³¹. Ez a stratégia nem kifejezetten az erdőket célozta meg, a Bizottság pedig még nem határozta meg, hogy melyek a közös igények és célok az uniós erdők éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását előmozdító intézkedéseket illetően.

47

Az erdők éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának eszközeiről – például arról, hogyan módosulhat az erdei növényzet az éghajlatváltozás következtében – kevés kutatási eredmény áll rendelkezésre. Az új uniós alkalmazkodási stratégia³² elismeri az ismeretek korlátozott voltát. Az erre az ellenőrzésre kiválasztott öt tagállam/régió éghajlatváltozási stratégiáinak áttekintése során azt tapasztaltuk, hogy a konkrét alkalmazkodási intézkedésekről részben emiatt kis számban állnak rendelkezésre számszerűsített célok és mutatók (lásd: 8. háttérmagyarázat).

Nem sikerült élni az alkalommal, hogy a megvizsgált erdészeti intézkedések jelentős mértékben javítsák a biológiai sokféleséget és kezeljék az éghajlatváltozást

48

A vidékfejlesztés az erdészetnek nyújtott uniós finanszírozás fő forrása. Megvizsgáltuk, hogyan kapcsolódnak a vidékfejlesztési kiadások, illetve a fenntartható erdőgazdálkodás követelménye. Felmértük, hogy a vidékfejlesztési intézkedések milyen mértékben járultak hozzá a biológiai sokféleség védelméhez, valamint az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz. Azt is megvizsgáltuk, hogy a Bizottság és a tagállamok megfelelően nyomon követték-e az erdészeti intézkedések hatásait.

A vidékfejlesztési programok erdészeti kiadásaihoz kidolgozandó erdőgazdálkodási tervek változó minőségűek

49

A vidékfejlesztési rendelet értelmében az erdészeti intézkedésekre nyújtott finanszírozás egyik feltétele, hogy az egyes tagállamok által meghatározott méret felett a gazdaságoknak be kell nyújtaniuk a fenntartható erdőgazdálkodással összhangban lévő erdőgazdálkodási üzemtervben vagy azzal egyenértékű eszközben foglalt releváns információkat³³. Az uniós szabályok a fenntartható erdőgazdálkodást az európai erdők védelmével foglalkozó 1993. évi miniszteri konferencia általános iránymutatásai alapján határozzák meg³⁴. Véleményünk szerint annak megállapítása céljából, hogy egy erdőgazdálkodási terv összhangban van-e a fenntarthatóság elveivel, a tervet egyértelmű gazdasági, társadalmi és környezeti kritériumok alapján kell értékelni.

50

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó uniós erdészeti stratégia támogatja az erdőgazdálkodási tervek alkalmazását, és kijelenti, hogy ezek a vidékfejlesztési finanszírozás, illetve a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégia központi elemei. Az erdőgazdálkodási terveknek célokat kell meghatározniuk az erdőgazdálkodási és erdészeti tevékenységekre vonatkozóan, és meg kell szabniuk, hogyan kell elérni ezeket a célokat egy meghatározott erdőterületen. A biológiai sokféleséggel és az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolásoknak az erdőgazdálkodási tervezés és döntéshozatal szerves részét kell képezniük. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégia célja az volt, hogy az erdőgazdálkodási tervek az Unió 2010-es kiindulási szintjéhez képest mérhető javulást érjenek el az erdőgazdálkodástól függő vagy az erdőgazdálkodás által érintett fajok és élőhelyek védettségi helyzetében.

51

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó erdészeti stratégia felkérte a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az érdekelt felekkel szorosan együttműködve határozzon meg „objektív, ambiciózus és bizonyítható fenntartható erdőgazdálkodási kritériumokat, amelyek a biomassza végfelhasználásától függetlenül különböző szakpolitikai összefüggésekben alkalmazhatók, például az éghajlatváltozás, a bioenergia vagy a biogazdaság területén”. A Bizottság 2014 júniusában munkacsoportot hozott létre az idevágó kritériumok és mutatók meghatározására. A munkacsoport azt javasolta, hogy a Forest Europe kritériumait és mutatóit használják, és a fenntartható erdőgazdálkodást tagállami szinten mutassák ki.

52

A Forest Europe 1998-ban határozta meg először a fenntartható erdőgazdálkodás nyomon követésére vonatkozó kritériumokat és mutatókat, amelyeket később 2015-ben frissített³⁵ (lásd: 9. háttérmagyarázat). Ezeket a mutatókat fel lehetne használni az erdőgazdálkodási tervek ellenőrzésére, ha meghatároznának küszöbértékeket a fenntartható és a nem fenntartható erdőgazdálkodás megkülönböztetésére. A mutatók a tendenciák nyomon követésére szolgálnak. A Bizottság úgy véli, hogy a környezeti szempontból fenntartható erdőgazdálkodás nyomon követése és bizonyítása különösen nagy kihívást jelent.

53

Áttekintettük, hogy az általunk vizsgálatra kiválasztott tagállamok hogyan értékelik, hogy egy erdőgazdálkodási terv összhangban van-e a fenntarthatóság elveivel. Megállapítottuk, hogy Németországban az erdőgazdálkodási tervek kidolgozására vonatkozó szabályok küszöbértékeket határoznak meg a korszerkezetre és a növedék fenntartható használatára vonatkozóan. A német erdészeti törvény más környezetvédelmi szempontokra is kiterjed, de küszöbértékeket nem határoz meg. A lengyel erdészeti törvény szerint az erdőgazdálkodási terveknek a fenntartható erdőgazdálkodás általános elveit kell átültetniük a gyakorlatba. A 10. háttérmagyarázat a Castilla–La Mancha-i és asztúriai helyzetet ismerteti.

54

A tagállamok nem határoztak meg küszöbértékeket annak megítélésére, hogy egy erdőgazdálkodási terv környezeti szempontból fenntartható-e vagy sem. Az erdőgazdálkodási terv megléte így kevés biztosítékot nyújt arra, hogy a vidékfejlesztési finanszírozás a környezeti szempontból fenntartható tevékenységekre irányul (lásd: 49. bekezdés).

Az erdészeti intézkedések korlátozott hatást gyakorolnak a biológiai sokféleségre és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciára

55

Az uniós vidékfejlesztési politika számos célkitűzés megvalósítására törekszik. Olyan intézkedéseket finanszíroz, amelyek célja a versenyképesség fokozása, a vidéki gazdaság fejlesztése, illetve a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás biztosítása, valamint éghajlatváltozás elleni fellépés. A természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás biztosítása érdekében a vidékfejlesztési programok erdészeti intézkedéseit úgy kell megtervezni, hogy azok hozzájáruljanak a biológiai sokféleség védelméhez, valamint az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz. Megvizsgáltuk, hogy a vidékfejlesztési programok erdészeti intézkedései milyen mértékben teszik ezt meg.

56

A vidékfejlesztési szabályok környezetvédelmi minimumkövetelményeket határoznak meg az erdőtelepítésre vonatkozóan (EMVA 8.1. alintézkedés), amelyek célja a fafajták sokféleségének és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciának a növelése. Ezek a környezetvédelmi minimumkövetelmények előírják az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens vagy más fajokkal kevert fafajták használatát (területenként legalább 10% legyen a lomblevelű fák aránya, illetve három fafajta mindegyike borítsa a terület legalább 10%-át)³⁶. Bár ebből adódóan egy erdősített területet többféle fajtával kell beültetni, a gyakorlatban az erdő nagy, egymás mellett fekvő monokultúrás területekből is állhat. Ezeken az előírásokon kívül nincsenek az erdők éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciájának növelésére vonatkozó uniós szabályok.

57

Megvizsgáltuk, hogy a kiválasztott tagállamok hogyan ültették át a gyakorlatba a környezetvédelmi minimumkövetelményeket. Kilencből nyolc erdőtelepítési projekt esetében a szabályok olyan értelmezését tapasztaltuk, hogy azok lehetővé teszik a monokultúrás blokkokat, és ez kevéssé javítja a biológiai sokféleséget és a rezilienciát (lásd: 11. háttérmagyarázat).

58

A Bizottság 2018-ban mutatta be a 2020 utáni időszak közös agrárpolitikájára irányuló jogalkotási javaslatait. A KAP stratégiai tervekre irányuló javaslat³⁷ nagyobb rugalmasságot biztosít a tagállamoknak az erdészeti támogatási rendszerek kialakításában. A javaslatban nincsenek erdőtelepítésre vonatkozó környezetvédelmi minimumkövetelmények, viszont csak olyan erdőtelepítési beruházások finanszírozását tenné lehetővé a tagállamok számára, amelyek összeegyeztethetőek a Forest Europe iránymutatásainak megfelelő éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzésekkel³⁸.

59

Az EMVA 8.5. alintézkedése szerinti újraerdősítés és egyéb intézkedések célja az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia és az erdei ökoszisztémák környezeti értékének javítása. Az uniós szabályok a nemzeti hatóságokra bízzák az újraerdősítéssel kapcsolatos egyedi megközelítésük meghatározását. Megállapítottuk, hogy az általunk vizsgált öt vidékfejlesztési program közül négy nem határozott meg szabályokat az erdei ökoszisztémák rezilienciájának és környezeti értékének javítására. Lengyelországban a 8.5. alintézkedés keretében benyújtott 631 támogatási kérelem közül 551 (87%) a 11–20 éves fák ritkítására vonatkozott. Ez a technika a megmaradt fák növekedését serkenti, és elsősorban az erdő gazdasági, nem pedig a környezeti értékének javítását célozza.

60

A 8.5. alintézkedés keretében 15 projektet vizsgáltunk meg, és megállapítottuk, hogy közülük nyolc kevéssé járult hozzá az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciához és a környezeti értékekhez. Csak egy olyan projektet találtunk, amely potenciálisan magas hozzájárulást jelenthet. A 12. háttérmagyarázat két, egymással ellentétes újraerdősítési projektet mutat be Németországban: az egyik előnyökkel jár a biológiai sokféleség és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia szempontjából, míg a másik nem.

61

Az erre az ellenőrzésre kiválasztott tagállamok és régiók kiválasztási kritériumokat határoztak meg a környezetvédelmi szempontból legelőnyösebb projektek rangsorolására. Castilla–La Mancha például olyan kiválasztási kritériumokat állapított meg az erdőtelepítésre és az újraerdősítésre, amelyek a Natura 2000 területeket és a magas eróziós kockázatú területeket részesítik előnyben. Mivel azonban az erdészeti intézkedések iránt mérsékelt érdeklődés mutatkozott, a tagállamok minden támogatható projektet finanszírozni tudtak. Emiatt a gyakorlatban nem használtak kiválasztási kritériumokat arra, hogy a biológiai sokféleség és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia szempontjából potenciálisan előnyös projekteket célozzák meg.

62

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó vidékfejlesztési programjaikban a tagállamok 2021 februárjáig 4166 millió eurót különítettek el a két erdészeti intézkedésre (a vidékfejlesztésre szánt összeg 4,2%-át). Ugyaneddig a tagállamok ezen összeg 49%-át használták fel (lásd: 13. ábra). Ez az Unió vidékfejlesztési kiadásainak 3%-át teszi ki, ami korlátozza a potenciális hatást. Ráadásul az erdészeti intézkedésekre előirányzott és elköltött pénzösszegek néhány tagállamban összpontosulnak. 2014 és 2020 között öt ország (Spanyolország, Portugália, az Egyesült Királyság, Olaszország és Lengyelország) használta fel a 8. intézkedésre rendelkezésre álló teljes összeg 73%-át.

63

A tagállamok úgy jelentik be a Bizottságnak intézkedésenként a kiadásokat, hogy nem részletezik azokat a különböző alintézkedések szerint. Kérdőívünkben a két erdészeti intézkedésre és a Natura 2000 kifizetésekre (12.2. intézkedés) vonatkozóan kértük ezt az információt. A válaszokból kiderül, hogy a leggyakrabban alkalmazott alintézkedések az erdőtüzek és egyéb katasztrófák megelőzésének támogatása, valamint az erdőtelepítés voltak. A tagállamok kevésbé vették igénybe az erdők biológiai sokféleségét támogató alintézkedéseket (Natura 2000 kifizetések, az erdei ökoszisztémák rezilienciája és környezeti értéke, erdő-környezetvédelmi és éghajlati szolgáltatások és erdővédelem) (lásd: 14. ábra).

64

A tagállamok hatóságai több indokát is adták annak, hogy az erdőtulajdonosok miért nem igényeltek támogatást. A leggyakoribb ok a rendszerek bürokratikus volta és összetettsége volt. Emellett a közvetlen kifizetések rendelkezésre állása is befolyásolta az erdőtelepítésre vonatkozó döntéseket, mivel inkább a gazdálkodás folytatását és ezáltal a közvetlen kifizetéseket részesítették előnyben. Az erdősített területek a legfeljebb 12 évig tartó kötelezettségvállalási időszak során részesülhetnek közvetlen kifizetésekben. Végül a tagállamok kifejtették, hogy az uniós szabályok csak a tényleges kiadásokra és a támogatási rendszer miatt elmaradt bevételekre nyújtanak támogatást, a környezetvédelmi hasznosságot nem jutalmazzák. Néhányuk szerint ha a környezetvédelmi hasznosságot beszámítanák a kifizetések mértékébe, az vonzóbbá tehetné az erdőgazdálkodást, és elősegíthetné a biológiai sokféleségre és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciára vonatkozó uniós célkitűzések elérését.

A jelenlegi monitoringrendszer nem méri az erdészeti intézkedések biológiai sokféleségre és az éghajlatváltozásra gyakorolt hatását

65

A rendeletek egy közös monitoring- és értékelési rendszert írnak elő „a vidékfejlesztési politika terén elért haladás és az eredmények bemutatása, valamint a vidékfejlesztési politikai beavatkozások hatásának, eredményességének, hatékonyságának, és relevanciájának értékelése” érdekében³⁹. A közös rendszer alkalmazásával a tagállamoknak értékelniük kell, hogy a vidékfejlesztési program intézkedései milyen mértékben támogatták az alábbiakat, és erről jelentést kell tenniük a Bizottságnak (2017-ben, 2019-ben és az utólagos értékelés során):

1. a biológiai sokféleség helyreállítása, megőrzése és javítása, beleértve a Natura 2000 területeken és a hátrányos természeti adottságokkal vagy egyéb sajátos hátrányokkal rendelkező területeken, jelentős természeti értéket képviselő gazdálkodás, valamint az európai tájak állapotának helyreállítása, megőrzése és javítása; és
2. a széntárolás és -megkötés előmozdítása a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban.

A tagállamoknak mutatókat és más értékelési eszközöket, például tanulmányokat kell használniuk e kérdések megválaszolására.

66

A monitoringrendszer három különböző típusú mutatót használ az outputok, a közvetlen eredmények és a hosszabb távú hatások mérésére⁴⁰. Az 1. táblázat foglalja össze azokat a releváns mutatókat, amelyek nyomon követik az erdészeti intézkedések által a biológiai sokféleséghez, valamint az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz nyújtott hozzájárulást.

Célkitűzések	Mutató típusa	Az erdészeti intézkedések szempontjából releváns mutatók
Erdészeti intézkedések	Kimenet	Közkiadások összesen Beruházások összesen A támogatott intézkedések/műveletek száma A támogatott gazdaságok/kedvezményezettek száma Összterület A támogatott szerződések száma
Vidékfejlesztési célkitűzések: A mezőgazdasághoz és erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó ökoszisztémák állapotának helyreállítása, megőrzése és javítása Az erőforrás-hatékonyság előmozdítása, valamint a karbonszegény és az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodni képes gazdaság irányába történő elmozdulás támogatása a mezőgazdasági, az élelmiszer-ipari és az erdészeti ágazatban	Eredmény	A biodiverzitást támogató gazdálkodási szerződés keretében kezelt erdők százalékos aránya A vízgazdálkodást javító gazdálkodási szerződés keretében kezelt erdők százalékos aránya A hatékonyabb talajgazdálkodást és/vagy erózióvédelmet támogató gazdálkodási szerződés keretében kezelt erdők százalékos aránya A szénmegkötést vagy -tárolást javító gazdálkodási szerződés keretében kezelt erdőterületek százalékos aránya
A KAP célkitűzései: A természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó fellépés biztosítása	Hatás	Egyik mutató sem méri a fenntartható erdőgazdálkodást vagy az erdőkre irányuló éghajlat-politikai fellépést

Forrás: Európai Számvevőszék.

67

Az erdészeti intézkedésekről beszámoló outputmutatók jelzik, hogy mennyi pénzt költöttek el, hány gazdaságot támogattak, és az erdők milyen arányban járulnak hozzá a környezetvédelmi és éghajlat-politikai célkitűzésekhez. Az eredménymutatók nem mérik a projektek hasznát, illetve a biológiai sokféleséghez, valamint az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz nyújtott hozzájárulásukat. Nincsenek erdőkre vonatkozó hatásmutatók. A 2020 utáni KAP-ra vonatkozó bizottsági javaslatok nem hoznának jelentős változásokat az erdészeti intézkedések kapcsán alkalmazott mutatókban, illetve az intézkedések hasznosságában a biológiai sokféleségre és az éghajlatváltozásra nézve. A Bizottság javaslatainak elemzése a 2018-ban kiadott véleményünkben olvasható⁴¹.

68

A tagállamok szabadon kidolgozhatnak további mutatókat a vidékfejlesztési programjaik által a biológiai sokféleségre és az éghajlatváltozásra gyakorolt hatások mérésére. Az erre az ellenőrzésre kiválasztott tagállamok és régiók közül Lengyelország és Spanyolország (Castilla–La Mancha) vezetett be ilyen módon további mutatókat (lásd: 13. háttérmagyarázat).

Következtetések és ajánlások

69

Azzal, hogy környezeti, gazdasági és társadalmi célokat szolgálnak, az uniós erdők egyszerre több funkciót is betöltenek. A fenntartható gazdálkodási gyakorlatok kulcsszerepet játszanak abban, hogy megőrizzük az erdők biológiai sokféleségét és kezeljük az erdőket érintő éghajlatváltozást.

70

Ellenőrzésünk elsősorban arra irányult, hogy az Unió milyen erőfeszítéseket tett az uniós erdők biológiai sokféleségének védelme és az uniós erdőket érintő éghajlatváltozás kezelése érdekében. Megállapítottuk, hogy azokon a területeken, ahol az Unió teljes hatáskörrel rendelkezik, a Bizottság határozottabban is felléphetett volna az uniós erdők védelmének érdekében.

71

Az Unió jóváhagyta az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvet, és a Bizottság több stratégiát fogadott el az uniós erdők gyenge biológiai sokféleségének és védettségi helyzetének kezelésére. E stratégiák értelmében a Bizottság szerepe az erdők biológiai sokféleségével kapcsolatban csupán nem kötelező erejű célok kitűzése, valamint iránymutatások és ajánlások kiadása (lásd: 25–28. bekezdés). Az általunk vizsgált Natura 2000 területek közül soknál hiányoztak az erdőterületekre vonatkozó konkrét állományvédelmi intézkedések (lásd: 29–32. bekezdés).

72

A fa- és fatermékpiaci rendelet célja, hogy megállítsa az illegális fakitermelést az Unióban. Megállapítottuk, hogy a Bizottság nem elemezte a belföldi gazdasági szereplőkre vonatkozó tagállami ellenőrzések minőségét, és nem vizsgálta felül az illegális fakitermelés fogalommeghatározását sem. Az eljárási hiányosságok és az ellenőrzések hiánya csökkenti a fa- és fatermékpiaci rendelet gyakorlati eredményességét (lásd: 33–38. bekezdés). Bár a távérzékelés nagy lehetőségeket kínál a nagy területek költséghatékony nyomon követésére, a Bizottság ezt nem használja következetesen (lásd: 39. bekezdés).

73

Az Unió az éghajlat-változási politikájában egyre inkább foglalkozik az erdőkkel. A megújuló energiaforrásokról szóló irányelv és a földhasználatról, földhasználat-változásról és erdőgazdálkodásról szóló rendelet egyaránt foglalkozik az erdőket érintő éghajlatváltozási kérdésekkel (lásd: 40–44. bekezdés). Kevésbé kidolgozottak azonban az olyan kérdések, mint az erdők éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának biztosítása és az erdők energetikai célú felhasználásával kapcsolatban az ökológiai határok kijelölése. A biogazdaság megvalósítására és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás célirányosabb stratégiájára irányuló erőfeszítéseket a korlátozott ismeretek és információk hátráltatták (lásd: 45–47). bekezdés).

74

Az Unió főként az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapon (EMVA) keresztül nyújt pénzügyi támogatást az erdészet számára. Az erdészeti intézkedésekre fordított kiadások a gyakorlatban az összes vidékfejlesztési kiadás 3%-át teszik ki. Az EMVA-támogatás igénybevételének egyik feltétele, hogy az egyes tagállamok által meghatározott méret felett a gazdaságoknak rendelkezniük kell a fenntartható erdőgazdálkodással összhangban álló erdőgazdálkodási tervvel vagy azzal egyenértékű intézkedéssel. Megállapításunk szerint az erdőgazdálkodási terv megléte kevés biztosítékot nyújt arra, hogy a vidékfejlesztési finanszírozás a környezeti szempontból fenntartható tevékenységekre irányul (lásd: 49–54. bekezdés). A vidékfejlesztési intézkedések részben azért gyakorolnak korlátozott hatást az erdők biológiai sokféleségére és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciára, mert az erdőkre kevés forrást fordítanak és az intézkedések kialakítása hiányos. A 2020 utáni közös agrárpolitikára vonatkozó jogalkotási javaslatok nagyobb rugalmasságot biztosítanak a tagállamoknak az erdészeti támogatási rendszerek kialakításában (lásd: 55–64. bekezdés). Azt a következtetést vontuk le, hogy a közös uniós monitoringrendszer nem méri az erdészeti intézkedéseknek a biológiai sokféleségre és az éghajlatváltozásra gyakorolt hatását (lásd: 65–68. bekezdés).

1. ajánlás. Javítani kell az Unió által az uniós erdők biodiverzitása és az őket érintő éghajlatváltozás terén nyújtott hozzájárulást

A Bizottságnak cselekvési tervet kell kidolgoznia és alkalmaznia. hogy:

1. felülvizsgálja az erdővédelmi intézkedések elfogadását és alkalmazását az Unióban;
2. az új uniós alkalmazkodási stratégiával összhangban összegyűjtse és terjessze a tagállamok között az azzal kapcsolatos ismereteket, hogy az erdők hogyan alkalmazkodjanak az éghajlatváltozáshoz.

Határidő: 2023

2. ajánlás. Erősíteni kell az illegális fakitermelés elleni küzdelmet

Javasoljuk, hogy a Bizottság:

1. mérje fel annak lehetőségét, hogy jogalkotási javaslatokat tegyen a fa- és fatermékpiaci rendelet tagállami ellenőrzése felülvizsgálatának erősítésére;
2. alkalmazza szélesebb körben a térinformatikai hírszerzést, beleértve a távérzékelési technikákat, és támogassa ezek használatát a tagállamok körében is, hogy jobban be lehessen tartatni az erdőgazdálkodással és az illegális fakitermeléssel kapcsolatos uniós előírásokat.

Határidő: 2023

3. ajánlás. A vidékfejlesztési erdészeti intézkedések összpontosítsanak jobban a biológiai sokféleségre és az éghajlatváltozásra

A Bizottság gondoskodjon arról, hogy:

1. a finanszírozott erdészeti tevékenységek a fenntartható erdőgazdálkodással összhangban folyjanak;
2. rendelkezzen olyan releváns információkkal, amelyek révén értékelhető az uniós finanszírozású intézkedések által a biológiai sokféleséghez, valamint az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz nyújtott hozzájárulás.

Határidő: 2023

A jelentést 2021. július 14-i luxembourgi ülésén fogadta el a Samo Jereb számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara.

Rövidítések

EMVA: Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap

KAP: Közös agrárpolitika

LULUCF: Földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás

RDP: Vidékfejlesztési program.

UNFCCC: Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye

Glosszárium

AZ EBB Természetitőke-finanszírozási Eszköze: Az Európai Bizottság és az EBB által létrehozott pénzügyi eszköz, amely kölcsönöket és technikai támogatást nyújt a biológiai sokféleségre, illetve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra várhatóan pozitív hatást gyakorló projektekhez.

Az Egyesült Nemzetek biológiai sokféleségről szóló egyezménye: Többoldalú szerződés a biológiai sokféleség megőrzéséről, alkotóelemeinek fenntartható felhasználásáról, valamint a genetikai erőforrások használatából származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról.

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye: Nemzetközi szerződés az éghajlati rendszerbe való „veszélyes” emberi beavatkozás megakadályozása érdekében.

Biogazdaság: A szárazföldi és tengeri biológiai erőforrások felhasználásán alapuló, egy sor termék – pl. élelmiszer és takarmány, anyagok és energia – előállítására szolgáló gazdaság. A fogalomnak átfogóbb meghatározását adja az Unió biogazdasági stratégiája.

Célravezetőségi vizsgálat: Egy adott szakpolitikai terület szabályozási keretének átfedéseit, hiányosságait, következetlenségeit vagy elavult intézkedéseit feltáró értékelés.

Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: A vidékfejlesztési programokhoz nyújtott uniós hozzájárulást finanszírozó uniós alap.

Európai Regionális Fejlesztési Alap: Uniós alap, amely a régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló beruházások finanszírozásával erősíti a gazdasági és társadalmi kohéziót.

Forest Europe: Az európai erdők védelmével foglalkozó miniszteri konferencia rövid elnevezése: 46 európai ország és az Unió erdészeti politikákkal kapcsolatos kormányközi párbeszédének és együttműködésének struktúrája.

Földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás: az üvegházhatású gázok jegyzékében szereplő egyik ágazat, amely a közvetlen emberi beavatkozás révén megvalósuló földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból és erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat és -elnyeléseket fedi.

Földmegfigyelés: A Föld bolygó fizikai, kémiai és biológiai rendszereire vonatkozó információk gyűjtése távérzékelési technológiák segítségével, általában képalkotó eszközöket hordozó műholdak segítségével.

Horizont 2020: Az Unió kutatási és innovációs programja a 2014–2020-as időszakra. 2021 januárjában a 2021–2027-es időszakra vonatkozó Horizont Európa követte.

Kellő gondosság: Kockázatkezelési gyakorlat az illegálisan kitermelt fa uniós piacra kerülése kockázatának minimalizálása érdekében. A kellő gondosság az összes releváns információhoz való hozzáférést biztosító intézkedésekből és eljárásokból, kockázatértékelési eljárásokból, valamint megfelelő és arányos intézkedésekből és eljárásokból áll, amelyek a kockázatot elhanyagolható mértékűre csökkentik.

Kohéziós Alap: Az Unión belüli gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló uniós alap, amely olyan tagállamokban végrehajtott beruházásokat támogat, ahol az egy lakosra jutó bruttó nemzeti jövedelem nem éri el az uniós átlag 90%-át.

Kötelezettségszegési eljárás: A Bizottság által olyan uniós tagállammal szemben kezdeményezett eljárás, amely az uniós jog tekintetében elmulasztotta kötelességeit.

Közös agrárpolitika: Az Unió egységes agrárpolitikája, amely támogatások és egy sor más intézkedés révén igyekszik garantálni az élelmiszerbiztonságot, megfelelő életszínvonalat biztosítani az Unió mezőgazdasági termelőinek, valamint elősegíteni a vidékfejlesztést és a környezet védelmét.

LIFE program: az Unió környezetvédelmi és éghajlat-politikájának végrehajtását tagállami projektek társfinanszírozásával támogató pénzügyi eszköz.

Natura 2000: Ritka és veszélyeztetett fajok, valamint a madárvédelmi irányelv és az élőhelyvédelmi irányelv által védett ritka természetes élőhelytípusok természetvédelmi területeinek hálózata.

Ökoszisztéma-szolgáltatások: Az emberek számára az ökoszisztémákból származó közvetlen és közvetett haszon, amely lehet gazdasági, környezeti és társadalmi.

Programozási időszak: Az az időszak, amelyen belül valamely uniós kiadási programot megterveznek és végrehajtanak.

Szénelnyelő: Erdő, óceán vagy más természeti környezet, abból a szempontból, hogy mennyire képes elnyelni a légkörből származó szén-dioxidot.

Többéves pénzügyi keret (TPK): Az Unió kiadási terve, amely (szakpolitikai célkitűzéseken alapuló) prioritásokat és felső határokat határoz meg, és általában hét évre szól. Ez biztosítja azt a struktúrát, amelyen belül meghatározzák az éves uniós költségvetéseket, az egyes kiadási kategóriák kiadásainak korlátozásával. A jelenlegi TPK a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozik.

Vidékfejlesztési program: Az uniós vidékfejlesztési politika végrehajtását célzó, a Bizottság által jóváhagyott többéves nemzeti vagy regionális célkitűzések és intézkedések.

Időrendi áttekintés

https://www.eca.europa.eu/hu/Pages/DocItem.aspx?did=59368

Ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a Samo Jereb számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara végezte. Az ellenőrzést João Figueiredo számvevőszéki tag vezette Paula Betencourt kabinetfőnök és Quirino Mealha kabinetattasé, Robert Markus ügyvezető, Maria Eulàlia Reverté i Casas feladatfelelős, Päivi Piki feladatfelelős-helyettes, valamint Grzegorz Grajdura, Alexandru Ilie és Joachim Otto számvevők támogatásával. Nyelvi támogatás: Thomas Everett, grafikai támogatás: Marika Meisenzahl.

In memoriam João Figueiredo (1955–2021)

Végjegyzetek

¹ Eurostat: Agriculture, forestry and fishery statistics, 2020-as kiadás.

² State of Europe’s Forests 2020. Forest Europe.

³ State of Europe’s Forests 2020. Forest Europe.

⁴ Az EEA 10/2020. sz. jelentése.

⁵ A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia”, COM(2013) 659 final.

⁶ A Tanács 92/43/EGK irányelve (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).

⁷ A 2009/147/EK irányelv (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.).

⁸ A 92/43/EGK irányelv 2. és 3. cikke és a 2009/147/EK irányelv 1. cikke.

⁹ A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” (COM(2011) 244 végleges).

¹⁰ A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!”, COM(2020) 380 final.

¹¹ Mid-term review of the EU biodiversity strategy to 2020.

¹² “Mapping and Assessment of Ecosystems and their Services: An EU ecosystem assessment”.

¹³ A Bizottság első jóváhagyott vidékfejlesztési programokból származó adatai alapján

¹⁴ Európai Bizottság: Evaluation study of the forestry measures under Rural Development. Zárójelentés. Alliance Environment EEIG. 2017. szeptember.

¹⁵ Mapping and Assessment of Ecosystems and their Services: An EU ecosystem assessment. Annex-eu-ecosystem-assessment_final.pdf.

¹⁶ A 2009/147/EK irányelv 5. cikke, valamint a 92/43/EGK irányelv 12. és 13. cikke.

¹⁷ A két stratégiára vonatkozóan lásd: 9. és 10. lábjegyzet.

¹⁸ 1/2017. sz. különjelentés: „Tovább kell törekedni a Natura 2000 hálózat teljes potenciáljának kihasználására”.

¹⁹ Az Európai Parlament és a Tanács 2010. október 20-i 995/2010/EU rendelete a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról.

²⁰ A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az uniós fa- és fatermékpiaci rendeletről. COM(2016) 74 final.

²¹ A Bizottság 2017 márciusa és 2019 februárja közötti időszakra vonatkozó kétéves jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az uniós fa- és fatermékpiaci rendeletről. COM(2020) 629 final.

²² Tanulmány: Monitoring of Forests through Remote Sensing. Zárójelentés. C. Atzberger et al, a Bizottság részére, 2020. október.

²³ Európai Bizottság: Kötelezettségszegési határozatok. 2020. július.

²⁴ Az Európai Parlament és a Tanács 2018. május 30-i (EU) 2018/841 rendelete a földhasználathoz, a földhasználat-változtatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről, valamint az 525/2013/EU rendelet és az 529/2013/EU határozat módosításáról.

²⁵ 2020. évi uniós éghajlat-politikai eredményjelentés. Európai Bizottság. 2020. november.

²⁶ Az Európai Parlament és a Tanács 2013. május 21-i 529/2013/EU határozata az üvegházhatású gázoknak a földhasználatból, a földhasználat-változtatásból és az erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő kibocsátására és elnyelésére vonatkozó elszámolási szabályokról és az e tevékenységekhez kapcsolódó intézkedésekre vonatkozó információkról (HL L 165., 2013.6.18., 80. o.).

²⁷ Az Európai Parlament és a Tanács 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 irányelve a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).

²⁸ A Közös Kutatóközpont tudományos szakpolitikai jelentése: „Biomass production, supply, uses and flows in the European Union”, 2018.

²⁹ A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság ”, COM(2012) 60 final.

³⁰ A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „Fenntartható biogazdaság Európa számára: a gazdaság, a társadalom és a környezet közötti kapcsolat megerősítése”, COM(2018) 673 final.

³¹ A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia”, COM(2013) 216 final.

³² A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Európa létrehozása – Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia” (COM(2021) 82 final).

³³ Az 1305/2013/EU rendelet 21. és 34. cikke (HL L 347., 2013.12.20., 487. o.).

³⁴ Az európai erdők védelmével foglalkozó második miniszteri konferencia, 1993. június 16–17., Helsinki, Finnország. H1. állásfoglalás:General Guidelines for the Sustainable Management of Forests in Europe.

³⁵ Updated Pan-European indicators for sustainable forest management.

³⁶ Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet kiegészítéséről, valamint átmeneti rendelkezések bevezetéséről szóló, 2014. március 11-i 807/2014/EU bizottsági felhatalmazáson alapuló rendelet 6. cikke (HL L 227., 2014.7.31., 1. o.).

³⁷ A közös agrárpolitika keretében a tagállamok által elkészítendő stratégiai tervhez (KAP-stratégiai terv) nyújtott, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott támogatásra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat, COM)2018 392 final.

³⁸ A KAP stratégiai tervekre vonatkozó javaslat 68. cikke (3) bekezdésének h) pontja.

³⁹ Az 1305/2013/EU rendelet 67–69. cikke.

⁴⁰ Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló 808/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet V. melléklete (HL L 227., 2014.7.31., 18. o.).

⁴¹ Az Európai Számvevőszék 2020 utáni időszakra vonatkozó közös agrárpolitikára irányuló bizottsági rendeletjavaslatokról szóló 7/2018. sz. véleményének I. melléklete.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2021

PDF	ISBN 978-92-847-6820-2	1977-5733	doi:10.2865/708899	QJ-AB-21-023-HU-N
HTML	ISBN 978-92-847-6795-3	1977-5733	doi:10.2865/104408	QJ-AB-21-023-HU-Q

SZERZŐI JOGOK

© Európai Unió, 2021.

Az Európai Számvevőszék dokumentumainak felhasználását a nyíltadat-politikáról és a dokumentumok további felhasználásáról szóló 6–2019. sz. számvevőszéki határozat szabályozza.

Ellenkező rendelkezés (pl. az egyedi szerzői jogi nyilatkozatokban foglaltak) hiányában az Európai Unió tulajdonában lévő számvevőszéki tartalmak a Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0) licenc alá tartoznak. Ennek értelmében a további felhasználás a forrás és a változtatások megfelelő feltüntetésével megengedett. A dokumentumok további felhasználásakor azok eredeti értelme és mondanivalója nem torzulhat. A Számvevőszék nem vonható felelősségre a továbbfelhasználás esetleges következményeiért.

Ha az adott tartalomban azonosítható magánszemélyek is érintettek (például ha egy kép a Számvevőszék munkatársait ábrázolja) vagy harmadik fél is szerepel a források között, adott esetben további szerzői jogokat is figyelembe kell venni. Amennyiben engedély kiadására kerül sor, az érvényteleníti a fenti általános érvényű engedélyt, és annak egyértelműen tartalmaznia kell a felhasználással kapcsolatos esetleges korlátozásokat.

Az olyan tartalmak felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek nem az Európai Unió tulajdonát képezik, adott esetben közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni:

1. háttérmagyarázat. Az, hogy valamely szervezet használja a fenntartható fejlődési célokhoz (SDG) kapcsolódó logót és az annak részét képező színes kereket, illetve az SDG-ikonokat, nem jelenti azt, hogy az ENSZ elismeri ezt a szervezetet, annak termékeit, szolgáltatásait vagy tervezett tevékenységeit.

Az iparjogvédelem alatt álló szoftverek és dokumentumok – pl. szabadalmak, márkajelzések, bejegyzett formatervezési minták, logók és nevek – nem tartoznak a Számvevőszék továbbfelhasználási politikájának hatókörébe, így azok licencét a felhasználó nem kapja meg.

Az Európai Uniónak az europa.eu címtartomány alá tartozó intézményi weboldalai külső oldalakra mutató hivatkozásokat is tartalmaznak. Ezek nem tartoznak a Számvevőszék hatáskörébe, ezért ajánlott elolvasni az ott közzétett adatvédelmi és szerzői jogi rendelkezéseket.

Az Európai Számvevőszék logójának használata

Az Európai Számvevőszék logója kizárólag a Számvevőszék előzetes hozzájárulásával használható fel.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

INFORMÁCIÓKAT KERES AZ EU-RÓL?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.