Mobilitás az Erasmus+ program keretében: Több millióan vesznek részt a mobilitási programokban és számos területen jön létre európai hozzáadott érték, a teljesítmény mérése azonban fejlesztésre szorul

Összefoglalás

Az Erasmus+ program

I

Az Erasmus+ (a továbbiakban: a program) az oktatás, képzés, ifjúság és sport területén végrehajtott intézkedéseket támogató uniós program, amely a 2014–2020-as időszakra 16,45 milliárd euró összegű költségvetéssel rendelkezik. A program célja, hogy tanulmányok, képzések, szakmai tapasztalat vagy önkéntesség révén lehetőséget nyújtson a tanulók és oktatók számára új képességek megszerzésére, valamint a személyes, szociálpedagógiai és szakmai fejlődésre. Célja továbbá a minőség javítása és az innováció, a kiválóság és a nemzetközi szintre emelés ösztönzése az e három területen tevékenykedő szervezetekben.

II

Az Erasmus+ magasabb szintű célkitűzése az uniós tagállamok támogatása oktatási és képzési rendszerük korszerűsítésében és továbbfejlesztésében, és e rendszerek a növekedés, foglalkoztatás, versenyképesség, innováció és társadalmi kohézió fő mozgatórugójaként játszott szerepének megerősítésében.

III

Az Erasmus+ program a felsőoktatás (FO), a szakképzés (VET), az iskolai oktatás (IO), a felnőttképzés, az ifjúság, valamint a sport területére vonatkozik. Az Erasmus+ program keretében támogatható tevékenységek és projektek különböző fő intézkedések (FI) között oszlanak meg. A program végrehajtására elsősorban (80%-ban) közvetett irányítás keretében, a nemzeti ügynökségek (NÜ) révén kerül sor.

Az ellenőrzés tárgya

IV

Értékeltük a program teljesítményét és európai hozzáadott értékét (EAV), és az oktatás és képzés tekintetében elsősorban az 1. fő intézkedésre (1. FI), azaz az „egyéni tanulási célú mobilitásra” („Erasmus+ Mobilitás” vagy „Mobilitás”) helyeztük a hangsúlyt: ez a fő intézkedés teszi ki a program 2014–2020-as költségvetési előirányzatainak több mint felét. 2018 januárjáig több mint 2,3 millió tanuló és gyakorlati szakember részesült ilyen mobilitási lehetőségben.

Megállapításaink

V

Általánosságban megállapítottuk, hogy az Erasmus+ program egy jól ismert és sikeres uniós márkanév. A program számos formában, a jogszabályban előírtakon túlmenően is teremt európai hozzáadott értéket. Az Erasmus+ alapvető szerepet játszik a külföldi tanulási mobilitás terjesztésében és kedvezően alakítja a résztvevőknek az Európai Unióval kapcsolatos véleményét is. Külön-külön eljárva ilyen hatást az országok nem tudnának elérni.

VI

Konkrétan a következőket állapítottuk meg:

1. Az „Erasmus+ Mobilitás” a jogszabályokban meghatározott kötelezettségeken túl több más módon is európai hozzáadott értéket teremt: stratégiai megközelítést kínál a mobilitás kérdéséhez, erősíti az európai identitás érzését és elősegíti a többnyelvűséget;
2. a jogalapban a mutatókhoz rendelt célok döntő részben megvalósultak. Ugyanakkor a mutatók nincsenek teljesen összhangban a rendeletben meghatározott általános és konkrét célkitűzésekkel, ami megnehezíti a teljesítmény mérését. A minőségi mutatók főként a résztvevők interjúk és felmérések keretében összegyűjtött benyomásain alapulnak;
3. az Erasmus+ program számos, az adminisztrációt egyszerűsítő, innovatív elemet vezet be a Mobilitás esetében, a pályázati és adatközlési eljárások azonban továbbra is összetettek;
4. az innovatív diákhitelgarancia-eszköz nem érte el a várt eredményeket, ezért a Bizottság a kapcsolódó forrásokat átcsoportosította.

Ajánlásaink

VII

A Számvevőszék elsősorban a következő ajánlásokat teszi a Bizottságnak:

1. A jövőbeni Erasmus program megtervezésekor és végrehajtásakor javasoljon további európai hozzáadott értéket teremtő elemeket. Az európai hozzáadott értéket létrehozó új elemeket a projektek értékelési szakaszában prioritási sorrendbe kell rendezni, illetve nyomon kell követni és ezekről be kell számolni;
2. dolgozzon ki olyan mutatókat, amelyek elősegítik egyrészt annak mérését, hogy a program általános és konkrét célkitűzéseit milyen mértékben sikerült elérni, másrészt a források elosztásakor a teljesítmény kiemelt kezelését;
3. az adminisztratív terhek csökkentése érdekében egyszerűsítse tovább a támogatási rendszert, könnyítse meg a kedvezményezettek és az egyes résztvevők számára a kérelmek benyújtását és az adatszolgáltatást, valamint alkalmazza továbbra is az egyösszegű kifizetéseket, az átalánykulcsos finanszírozást és az egységköltségeket, szükség esetén kiigazítva a támogatási összegeket. Ezenkívül fejlessze tovább az informatikai eszközöket és folytassa az eljárások számítógépesítését;
4. ösztönözze a diákmobilitás belefoglalását az 1. fő intézkedésbe és fontolja meg a rendszer rugalmasabbá tételét a PhD-hallgatók számára;
5. mérje fel annak lehetőségét, hogy újra bevezethető-e a hagyományos osztálytermi nyelvoktatás finanszírozása;
6. javasoljon megfelelő változtatásokat a diákhitelgarancia-eszközre nézve úgy, hogy az a doktori és posztgraduális képzésben részt vevő diákok mobilitására is vonatkozzon.

Bevezetés

01

Az Erasmus+ program az oktatás, képzés, ifjúság és sport területén támogat intézkedéseket, és a 2014–2020-as időszakra 16,45 milliárd euró összegű költségvetéssel rendelkezik. Célja, hogy tanulmányok, képzések, szakmai tapasztalat vagy önkéntesség révén lehetőséget nyújtson a tanulók és oktatók számára új képességek megszerzésére, valamint a személyes, szociálpedagógiai és szakmai fejlődésre. A program célja továbbá a minőség javítása és az innováció, a kiválóság és a nemzetközi szintre emelés ösztönzése az e három területen tevékenykedő szervezetekben. Az Erasmus+ program emellett törekszik az uniós tagállamok támogatására oktatási és képzési rendszerük korszerűsítésében és továbbfejlesztésében, és e rendszerek a növekedés, foglalkoztatás, versenyképesség, innováció és társadalmi kohézió fő mozgatórugójaként játszott szerepének megerősítésében.

02

Az őt létrehozó rendelet¹ (a továbbiakban: a rendelet) értelmében a program hozzájárul többek között az Európa 2020 stratégia² célkitűzéseinek – ezen belül is a kiemelt oktatási célnak – a megvalósításához. Hozzájárul továbbá az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretében megfogalmazott célkitűzések megvalósításához, ideértve a megfelelő referenciaértékeket is („Oktatás és képzés 2020”)³;

03

Az Erasmus+ a 2007–2013-as időszak több különböző programját egyesíti egyetlen programban. A program keretében finanszírozott tevékenységek és projektek különböző fő intézkedések (FI) között oszlanak meg, lásd: 1. ábra.

04

Az Erasmus+ program végrehajtásáért a végső felelősséget az Európai Bizottság Oktatásügyi, Ifjúságpolitikai, Sportügyi és Kulturális Főigazgatósága viseli. A költségvetés irányítása, valamint a prioritások, a célok és a kritériumok meghatározása szintén a főigazgatóság feladata, amely az Unió szintjén irányítja és nyomon követi a program végrehajtását, valamint az intézkedések hasznosulását és értékelését. Az Európai Bizottság felelős továbbá a program tagállami szintű végrehajtásával megbízott szervezetek felügyeletéért és koordinálásáért is.

05

Az Erasmus+ program végrehajtása döntő részben (80%-ban) közvetett irányítás keretében történik (lásd: 2. ábra). Az Európai Bizottság a végrehajtással a programban részt vevő országokban létrehozott nemzeti ügynökségeket (NÜ) bízza meg. Az NÜ feladata a projektek életciklusán belül valamennyi szakasznak az irányítása. Az NÜ-t – valamint egy független ellenőrző szervet – a költségvetési rendelet értelmében a tagállami hatóságok jelölik ki.

06

Az uniós költségvetés szempontjából a program legjelentősebb részét az 1. fő intézkedés teszi ki. Az 1. fő intézkedés mobilitási projektjei egyrészt a felsőoktatásban, a szakképzésben és a felnőttképzésben tanuló és oktató személyeket, másrészt az iskolai oktatásban dolgozókat és a fiatalokat célozzák. Az 1. fő intézkedéshez tartoznak továbbá az Erasmus Mundus közös mesterfokozatok és az Erasmus+ mesterképzési hitelek is.

07

Az 1. fő intézkedés keretében biztosított tanulási mobilitás (a lakhely szerinti országtól eltérő országba való fizikai átköltözés, amelynek célja tanulmányok, szakképzés, illetve informális vagy nem formális tanulás, lásd az I. melléklet példáit) célja a kulcskompetenciák és készségek szintjének javítása, különös tekintettel azok munkaerő-piaci relevanciájára és az összetartó társadalom érdekében tett hozzájárulására. A mobilitás emellett a hátrányos helyzetű személyek társadalmi befogadását elősegítő fontos eszköz.

08

A 3. ábra a program különböző részeinek költségvetésen belüli megoszlását mutatja.

09

Amint a 4. ábrán is látható, az Erasmus+ programban részt vevő országok két csoportba sorolhatók:

1. A programban részt vevő országok: az Unió tagállamai, valamint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Izland, Liechtenstein, Norvégia és Törökország;
2. 145 partnerország (szomszédos országok és a világ egyéb országai).

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

10

Megvizsgáltuk az Erasmus+ program teljesítményét és európai hozzáadott értékét (EAV). Ellenőrzésünk során az oktatás és képzés tekintetében elsősorban az 1. fő intézkedésre (Mobilitás) helyeztük a hangsúlyt, amely a programra elkülönített költségvetés több mint felét teszi ki. A 2. és a 3. fő intézkedés projektjeinek végrehajtási időszaka több évig tart, ezek a projektek 2017-ben még nagyrészt a végrehajtási vagy a szerződéskötési szakaszban voltak.

11

Elsősorban a következőket vizsgáltuk:

1. az „Erasmus+ Mobilitás” intézkedései révén megvalósul-e a várt európai hozzáadott érték;
2. az „Erasmus+ Mobilitás” eredményeit megfelelően mérik-e;
3. az „Erasmus+ Mobilitás” keretében bevezetett innovációk javulást jelentenek-e a program szempontjából.

12

A következő öt kedvezményezett országot választottuk ki helyszíni ellenőrzésre: Észtország, Norvégia, Lengyelország, Románia és Spanyolország. Az országok kiválasztásához az alábbi kritériumokat alkalmaztuk: i. a fogadott és a küldött résztvevők száma; ii. a viszonylag kevés számú résztvevőt fogadó és küldő országok; iii. földrajzi megoszlás az uniós tagállamok között; iv. egy nem uniós tagállam.

13

Bizonyítékokat a következőképpen gyűjtöttünk:

1. interjúk készítése az Erasmus+ program résztvevőivel, többek között:
   1. a Bizottságon és az Európai Beruházási Alapon (EBA) belül a program irányításáért felelős munkatársak;
   2. az öt kiválasztott kedvezményezett ország nemzeti ügynökségei, tagállami hatóságai, kedvezményezettjei és részvevői;
2. az Erasmus+ programmal kapcsolatos dokumentáció és eljárások áttekintése;
3. adatok, többek között az Erasmus+ program (2014–2020) félidős értékelésének⁴ elemzése. A félidős értékelés közzétételére ellenőrzési időszakunk vége után, 2018. január 31-én került sor. Ennek az alapvető fontosságú dokumentumnak az áttekintése után megállapítottuk, hogy annak tartalma nagyrészt alátámasztja megállapításainkat. Adott esetben jelentésünkben hivatkozunk a félidős értékelésre és annak megállapításaira is.

Észrevételek

Az „Erasmus+ Mobilitás” a rendeleten túlmutatóan, annak előírásainál több formában hoz létre európai hozzáadott értéket

Az „Erasmus+ Mobilitás” létrehozza a rendelet által előírt európai hozzáadott értéket

14

A program csak azokat a cselekvéseket és tevékenységeket támogatja, amelyek potenciális európai hozzáadott értéket képviselnek, és különösen azokat, amelyek a következő jellemzőkkel rendelkeznek: országokon átívelő jelleg, különösen a fenntartható rendszerszintű hatás elérését célzó mobilitás és együttműködés tekintetében; más nemzeti, uniós és nemzetközi szintű programokkal és szakpolitikákkal való kiegészítő jelleg és szinergia, és hozzájárulásuk az átláthatóságot és az elismerést támogató uniós eszközök eredményes használatához⁵.

Országokon átívelő jelleg és rendszerszintű hatás

15

Az országokon átívelő jelleg magától értetődően jelen van. Az 1. fő intézkedés mobilitási intézkedéseinek (egyének mobilitása tanulás, szakmai gyakorlat, képzés, szakmai látogatás vagy tanítás céljából) elengedhetetlen feltétele, hogy a tanulmányok, illetve képzések folytatása vagy szakmai gyakorlat végzése külföldön történjen. 2018 januárjáig több mint 2,3 millió tanuló és gyakorlati szakember részesült az Erasmus+ program mobilitási lehetőségeiben az oktatási és képzési, illetve az ifjúsági szakpolitikák keretében⁶. Az 5. ábra az Erasmus+ mobilitási projektjeiben részt vevő személyek számát mutatja országonként, a 2014–2016-os időszakban.

16

Kialakítását tekintve a Mobilitás fenntartható rendszerszintű hatás elérését „célozza” a programban részt vevő országok és partnerországok oktatási és képzési rendszerére nézve⁷. A jelenlegi szakaszban a felkeresett intézmények és iskolák még sem saját intézményük szintjén, sem nemzeti szinten nem tudták kimutatni, hogy projektjeik rendszerszintű hatást értek volna el.

17

A Bizottság kimondja: az oktatási és képzési rendszerre gyakorolt rendszerszintű hatás „kevésbé látható”, „nem mindig egyértelműen bizonyítható, hogy a projekteredményeket a politikai döntéshozók felhasználják, illetve hogy ténylegesen elhivatottak, amennyiben nem részeseik magának a projektnek”⁸, valamint: „arra csak nem hivatalos bizonyítékok vannak, hogy a program a pedagógiai módszereket és a célközönséget illetően változást eredményez az intézmények megközelítéseiben”⁹.

18

A jogalap értelmében az egyedi projekteknek valóban nem kell rendszerszintű hatást kifejteniük. Az ilyen projektek együttes eredménye az, amelynek hozzá kell járulnia rendszerszintű hatás eléréséhez, ilyen hatás azonban csak a program végén válik érezhetővé. A programútmutató szerint „a várakozás szerint a fő intézkedés keretében támogatott több ezer projekt együttes hatása vált ki végül hosszú távon hatást az oktatási, képzési és ifjúsági rendszerre, és ösztönöz szakpolitikai reformokat a részt vevő országokban”¹⁰.

Más programokkal és szakpolitikákkal való kiegészítő jelleg és szinergia

19

A más programokkal és szakpolitikákkal való kiegészítő jelleget és szinergiát elsősorban az Erasmus+ programnak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek – ezen belül is a kiemelt oktatási célnak – a megvalósításához való hozzájárulása révén kell biztosítani. A programnak hozzá kell járulnia továbbá az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretében megfogalmazott célkitűzések megvalósításához is (az „Oktatás és képzés 2020” mobilitási referenciaértékei)¹¹;

20

Noha az Erasmus+ program valóban hozzájárul a mobilitási referenciaértékek megvalósulásához, az 1. fő intézkedés és a kiemelt oktatási céllal kapcsolatos, a rendelet I. mellékletében szereplő mutató között látszólag nincs összefüggés (a magyarázatot lásd alább az 57. és az 58. bekezdésben).

21

A Bizottság a következőképpen határozta meg az Erasmus+, illetve az Európa 2020 és az „Oktatás és képzés 2020” közötti kapcsolatot: „A program, amelynek célja a készségek fejlesztése, a foglalkoztathatóság előmozdítása és az oktatási, képzési és ifjúsági rendszerek korszerűsítése, az „Oktatás és képzés 2020” szakpolitikai prioritásaihoz kapcsolódó intézkedések, együttműködési projektek és eszközök számára nyújt támogatást. Ily módon a program az Európa 2020 stratégia, és különösen az oktatás és képzés terén megfogalmazott országspecifikus ajánlások végrehajtásához is hozzájárul. Az Erasmus+ programból származó befektetés az egyének, intézmények és a társadalom egésze javára szolgál, és ennek révén hozzájárul a foglalkoztatás, a növekedés és a versenyképesség előmozdításához, valamint a jólét és a társadalmi befogadás megszilárdításához”¹².

22

A programban részt vevő felkeresett országok esetében megállapítottuk, hogy a mobilitási intézkedések valóban fejlesztik a készségeket és előmozdítják a foglalkoztathatóságot, és ez különösen a szakképzés területére igaz. Programszinten a félidős értékelés bizonyítékkal szolgál arra nézve, hogy a felsőoktatásban és a szakképzésben azok a diákok, akik részt vettek mobilitási projektekben, jobb foglalkoztatási és fizetési feltételekre számíthatnak, mint az ilyen programokban részt nem vevő társaik, igaz, eddig a bizonyítékok nagy része a korábbi programokra vonatkozik.

23

A résztvevők visszajelzéseikben nagyon elégedetten nyilatkoztak az Erasmus+ mobilitási projektjeiről, illetve ezek foglalkoztathatóságra gyakorolt hatásairól. 2018 januárjában például a válaszadók 93,8%-a kulcskompetenciái fejlesztéséről számolt be. az oktatók 93%-a nyilatkozott arról, hogy új helyes gyakorlatokat ismert meg, 75%-uk pedig arról, hogy jelenlegi munkájukhoz kapcsolódó gyakorlati készségekkel tértek haza a projekt után. 79,1% kijelentette, hogy foglalkoztathatóságuk növekedett¹³. A visszajelzések tájékoztató és ösztönző hatásúak ugyan, de szubjektívek is lehetnek (lásd: 80–82. bekezdés).

24

Az Erasmus+ programról szóló 2015. évi éves jelentés meghatározza, hogy az Erasmus+ program hogyan kapcsolódik az egyéb uniós szakpolitikai fejleményekhez, többek között az Európai Stratégiai Beruházási Alaphoz (oktatás és képzés a foglalkoztatás és a növekedés helyreállítása céljából). A jelentés szerint „2015 folyamán az Erasmus+ program végrehajtotta az inkluzív tanulási mobilitás ösztönzésével, valamint az oktatás, a képzés és az ifjúság területén tevékenykedő szereplők közötti együttműködéssel kapcsolatos jelenlegi uniós szakpolitikai menetrendet”¹⁴.

25

Egyes tagállamok más uniós források bevonásával is finanszíroznak mobilitási projekteket az Erasmus+ mechanizmusai révén. Lengyelország például 2016-ban úgy alakította át az Európai Szociális Alap Operatív programját, hogy annak keretében az iskolai oktatás terén 2500, a szakképzés terén pedig 17 200 személy részvételét az Erasmus+ programban. Emellett hátrányos helyzetű diákok is kapnak kiegészítő támogatást ESZA-forrásokból.

Hozzájárulás az átláthatóságot és az elismerést támogató uniós eszközök hatékony használatához

Átláthatóság

26

A programútmutató szerint „az eredmények hatékony terjesztését és kiaknázását célzó tevékenységek az Erasmus+ projekt keretében eddig végrehajtott munkát mutatják be. Az eredmények, a tanulságok, a hosszú távú eredmények és a megállapítások a részt vevő szervezeteken túl, szélesebb körben történő ismertetése révén nagyobb közösség élvezheti az uniós támogatásban részesülő munka gyümölcsét”¹⁵.

27

Az Erasmus+ projektekkel kapcsolatban több mint 80 sikertörténet kapott nyilvánosságot a DG EAC terjesztési platformjain. A 2015-ben és 2016-ban kiválasztott sikertörténetekről összesen 120 tájékoztató és 10 videó készült, ami nagyobb láthatóságot biztosított a projekteknek. Ezek terjesztése a közösségi médián, weboldalakon és a DG EAC hírlevele révén, valamint különböző események keretében történt. 2017 óta a Bizottság havi rendszerességű Erasmus+ online hírlevelet tesz közzé, amiben szintén szerepelnek sikertörténetek. Az Erasmus+ program rendelkezik a Bizottság legnagyobb főigazgatósági Facebook oldalával (követőinek száma közel 300 000).

28

Az Erasmus+ számára új platformot hoztak létre VALOR (projekteredményeket terjesztő platform) néven, amely átfogó áttekintést nyújt a program keretében finanszírozott projektekről, külön figyelmet fordítva a követendő gyakorlatokra és a sikertörténetekre. A platformon azok a termékek, eredmények, illetve szellemi termékek szerepelnek, amelyek a finanszírozott projektek keretében jöttek létre, És az nyílt internetes hozzáférést biztosít valamennyi az Erasmus+ program keretében finanszírozott és néhány a korábbi programok keretében támogatott projekt leírásához, eredményeihez és kapcsolattartási adataihoz.

29

Bizonyítékot találtunk arra nézve, hogy az öt felkeresett ország, csakúgy mint a Bizottság, aktívan tevékenykedik a projektek eredményeinek terjesztésén.

Elismerés

30

Az Erasmus+ program ösztönzi a mobilitási projektek során megszerzett kreditek elismerését. A kreditek elismerését az ellenőrzésünk során felkeresett kedvezményezettek és résztvevők nem tartották problémának. 2016-ban a felsőoktatás területén 100%-os elismerési arányról számoltak be (2013: 73%), ez az arány a szakképzés területén 77% volt¹⁶. A kreditszerzéssel kapcsolatos kötelezettség révén biztosítható, hogy a hallgatók a mobilitás idején is tanulással foglalkoznak.

31

A szakképzés esetében a képzés nemzetközi részéről az Europass rendszer nyújt igazolást, amely nagyobb bizonyosságot is nyújt a potenciális munkaadóknak, így növelve a szakképzésben részt vevő hallgatók foglalkoztathatóságát.

Az Erasmus+ program további módokon is nyújt európai hozzáadott értéket

32

Az európai hozzáadott érték olyan a program által kiváltott pozitív hatásként határozható meg, amely a program nélkül nem valósult volna meg. E meghatározás alapján további olyan folyamatokat tártunk fel, amelyek révén a mobilitás – a rendeletben célul kitűzött eredményeken kívül – további európai hozzáadott értéket teremt.

A mobilitási tanúsítványok rendszere (Charta-rendszer)

33

A programban részt vevő országok minden (küldő vagy befogadó) felsőoktatási intézménye számára kötelező az Erasmus Felsőoktatási Charta (ECHE) megszerzése. A Charta, amelynek kidolgozására az előző program keretében került sor, a biztosíték arra, hogy a kurzusok Európa egész területén színvonalasak lesznek. Egyedül egyetlen ország sem lenne képes létrehozni egy ilyen rendszert. Találkoztunk olyan esetekkel is, amikor az egyetemek csak azért akarták megszerezni a Chartát, hogy azt a minőség védjegyeként használhassák. Az Erasmus+ program kifejlesztette a mobilitás során szerzett kreditek elismerésének rendszerét is, amelyet a Charta nagymértékben elősegített.

34

Az Erasmus+ program a szakképzési intézményeket is arra ösztönzi, hogy kérelmezzék a szakképzési mobilitási tanúsítványt. Ez a közelmúltban létrehozott Charta a többihez hasonlóan a minőség biztosítékaként működik, amely növeli a szakképzési intézet hírnevét és vonzerejét. Ez esetben is találkoztunk olyan intézményekkel, amelyek csak azért akarták megszerezni a tanúsítványt, hogy azt a minőség védjegyeként használhassák.

Együttműködési hálózat és a felsőoktatási tantervek összehangolása

35

A mobilitás nemzetközi irodák létrehozása, valamint a hallgatók és az oktatók mobilitását támogató szabványosított dokumentumok és eszközök rendszerének bevezetése révén elősegítette az egyetemek közötti együttműködés elmélyítését. A felsőoktatási tanterveket úgy módosították, hogy azok megkönnyítsék a hallgatók mobilitását: az országok között összehangolták a szemesztereket, a tanulmányi időszakokat és a látogatható kurzusokat. Ez az együttműködés a kreditátvitelt és a mobilitás során lezárt modulok és a megszerzett diplomák kölcsönös elismerését is megkönnyíti.

36

A felsőoktatás és a szakképzés területén a tanulók és a fogadó intézmények tanulmányi megállapodást (TM) kötnek, amely intézményi garanciát jelent arra nézve, hogy a mobilitás keretében szerzett krediteket a későbbiekben elismerik. A tanulmányi megállapodás megkötése tehát arra utal, hogy a mobilitást később várhatóan el fogják ismerni¹⁷.

37

A felkeresett projektek esetében a felsőoktatási és iskolai oktatók, valamint a szakképzési tanulók mobilitása később az Erasmus+ program keretén kívüli együttműködést és cseréket eredményezett.

A mobilitás stratégiai megközelítése

38

Az Erasmus+ keretében a jóváhagyandó mobilitási projektekre inkább felsőoktatási, illetve szakképzési intézmények és iskolák, nem pedig tanulók vagy egyéni tanárok pályáznak. Ez alapvető változást jelent a korábbi programokhoz képest, és véleményünk szerint elősegíti az intézményi fejlődést. A haszon a felsőoktatási intézményeknél jelentkezik, amelyeknek nemzetköziesítési stratégiát kell javasolniuk és végrehajtaniuk. A szakképzést nyújtó szolgáltatóknak és iskoláknak európai fejlesztési tervet kell kidolgozniuk, és ebben be kell mutatniuk, hogy a javasolt mobilitási projekt hogyan illeszkedik az intézmény szükségleteihez és annak átfogó fejlesztéséhez.

39

Ez a stratégiai megközelítés elősegíti, hogy a vezetőség támogassa a projekt célkitűzéseit és hosszabb távra biztosítja a kapcsolatok és a „know-how” megtartását, így fenntarthatóbb többletértéket teremt.

Az oktatók mobilitása által teremtett európai hozzáadott érték

40

A mobilitási projektben részt vett oktatóknak az így szerzett tudást visszatértükkor a gyakorlatban is alkalmazniuk kell. Észtországi egyetemi oktatók és lengyelországi szakképzési oktatók például kijelentették, hogy a mobilitás során szerzett tapasztalataikat saját intézményükben a gyakorlatban is alkalmazzák.

Többnyelvűség

41

A program egyik konkrét célkitűzése a nyelvoktatás és -tanulás tökéletesítése és az Unió nyelvi sokszínűségének népszerűsítése. A nyelvi készségek elősegítik az európai polgárok mobilitását, foglalkoztathatóságát és személyes fejlődését.

42

A rendelet I. mellékletében meghatározott egyik mutató azon résztvevők arányára vonatkozik, akik nyilatkozatuk szerint javították nyelvi készségeiket. A mutató értéke meghaladja a 96%-ot¹⁸ (lásd azonban: 81. bekezdés). A külföldi mobilitás kiemelt szerepet játszik az ilyen magas érték elérésében.

43

A nyelvi készségek hiánya azonban továbbra is akadályozhatja a hallgatók mobilitásban való részvételét, különösen ami a felsőoktatáson kívüli területeket illeti. A résztvevőkkel készített interjúk során kiderült, hogy – különösen a szakképzés területén – a nyelvi készségek hiánya hátráltatja a hallgatók részvételét, és akadályozza, hogy a mobilitás keretében végzett szakmai gyakorlatok közvetlenül foglalkoztatáshoz vezessenek. A nyelvtudás hiánya miatt az általunk felkeresett spanyol szakképzésben részesülő tanulók például nem kaptak állást a mobilitási időszak végén Berlinben. A félidős értékeléshez kapcsolódó nyilvános konzultáció során a válaszadók a nyelvi akadályt jelölték meg a programcélok elérésének leggyakoribb akadályaként¹⁹.

Határokon átnyúló és nemzetközi mobilitás

44

A mobilitás a legtöbb országban az oktatási stratégia fontos részét képezi. Norvégia például célként tűzte ki, hogy a diákok 20%-a vegyen részt határokon átnyúló mobilitási projektekben, Észtország pedig portált hozott létre – StudyinEstonia néven – a külföldi diákok figyelmének felkeltésére. Spanyolország intenzívebb együttműködésre törekszik Dél-Amerikával, és ennek érdekében nemzetközi irodák létrehozásához és kapacitásépítéshez nyújt segítséget. Az Erasmus+ program fontos eszközt és modellt jelent ezeknek a céloknak az eléréséhez (lásd: 5. ábra).

Az Erasmus+ program mint az uniós szomszédság- és fejlesztéspolitika része

45

Az uniós költségvetés az Erasmus+ program keretében, számos külső eszköz²⁰ révén, forrásokat bocsát rendelkezésre a felsőoktatás nemzetközi dimenziójának ösztönzése érdekében. Ez a finanszírozás a programban részt vevő országok és a partnerországok közötti tanulási mobilitással kapcsolatos intézkedések céljára használható fel. A partnerországok közötti, a DCI előirányzataiból finanszírozott hallgatói és oktatói mobilitási intézkedéseknek elsősorban azokra a területekre kell irányulniuk, amelyek a fejlődő országok inkluzív és fenntartható fejlődése szempontjából lényegesek²¹.

46

Ily módon az Erasmus+ program egyfajta, politikai jellegű európai hozzáadott értéket teremtő uniós puha hatalmi és diplomáciai eszközzé válik. A fejlesztés- és a szomszédságpolitika végrehajtása a program – elsősorban a partnerországokkal megvalósított felsőoktatási mobilitás – révén történik (lásd: 5. ábra).

47

A megelőző program esetében az ilyen projektek értékelése az Unió szintjén történt. Az Erasmus+ program esetében azonban a projekteket az egyes, programban részt vevő országok értékelik. Ez a minőség romlásához is vezethet, mivel minden országban sor kerül egy minimális számú projekt kiválasztására.

A szakképzés elismertségének és presztízsének növekedése

48

Az Erasmus+ programra rendelkezésre álló teljes költségvetés 17%-a használható fel a szakképzés céljára. Ez kompenzálja a nemzeti forrásokból a tanulók, tanárok és oktatók csereprogramjainak céljára csekély mértékben rendelkezésre álló forrásokat. A szakképzésben részt vevő tanulók csereprogramjai azonban elősegítik a szakképzési intézményeknek – illetve magának a szakképzésnek – a vonzóbbá és elismertebbé válását. A szakképzési mobilitási projektekben egyre több tanuló és oktató vesz részt (lásd: 7. ábra).

A szakképzés az Erasmus+ programot európai polgárok szélesebb körével ismerteti meg

49

A szakképzés bevonásával az Erasmus+ program többféle – kevésbé elméleti területek széles körével (pl. vendéglátás vagy gépjármű-karosszéria) foglalkozó – európai polgár számára válik ismertté. Emellett e területek bevonása az Erasmus+ programba hátrányos helyzetű tanulók számára is alkalmat ad a mobilitásban való részvételre. Az általunk felkeresett, szakképzésben részt vevő tanulók a mobilitási projektet megelőzően még soha nem jártak országukon, sőt régiójukon kívül. A II. melléklet példákat tartalmaz a felkeresett iskolák, illetve országokban a szakképzés területén megvalósuló mobilitástípusokra.

Az európai identitástudat erősödése

50

Az általunk felkeresett mobilitási résztvevők arról számoltak be, hogy a részvétel növelte európai identitástudatukat. A félidős értékelés arra is rámutatott, hogy az Erasmus+ program mobilitási projektjeiben való részvétel során nőtt az európaiság érzése (19%-kal több személy számolt be erről, mint a programban részt nem vettek körében). A nagyközönség a programot – és azon belül különösen a mobilitást, mivel ez a program leginkább látható része – az európai identitás egyik pillérének, és az Unió által a polgároknak nyújtott egyik konkrét előnynek tartja. Az Erasmus+ program az Unió legismertebb márkaneveinek egyike:

51

számos formában teremt – a jogszabályban előírtakon túlmenően is – európai hozzáadott értéket. Az Erasmus+ alapvető szerepet játszik a külföldi tanulási mobilitás terjesztésében és igen kedvezően alakítja a résztvevőknek az Európai Unióval kapcsolatos véleményét is. Külön-külön eljárva ilyen hatást az országok nem tudnának elérni.

Az Erasmus+ Mobilitás teljesítményének mérését hiányosságok jellemzik egyes fő területeken

52

A hatékony teljesítményirányításhoz – ideértve az értékelést és az monitoringot is – a beavatkozás logikáját tükröző, specifikus, időszakonként mérhető és teljesíthető teljesítménymutatók kialakítására van szükség²². A beavatkozási logikát a 8. ábra mutatja be.

53

Az oktatás és képzés területén az Erasmus+ program általános célja, hogy hozzájáruljon a következők megvalósulásához: az Európa 2020 stratégiában – ezen belül is a kiemelt oktatási célban – megfogalmazott célkitűzések megvalósítása; az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretének („Oktatás és képzés 2020”) célkitűzései, ideértve a megfelelő referenciaértékeket is; a partnerországok felsőoktatásának fenntartható fejlesztése; és az európai értékek előmozdítása az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkével összhangban²³. Az 1. fő intézkedés (Mobilitás) szempontjából releváns, oktatással és képzéssel kapcsolatos konkrét célkitűzéseket az 5. cikk tartalmazza.

A kitűzött célértékek teljesülnek, de egyes mutatók nincsenek teljesen összhangban a rendeletben meghatározott általános és a konkrét célkitűzésekkel

A rendeletben meghatározott mutatók közül néhányat tovább kell fejleszteni, hogy jobban szolgálják a teljesítménymérési keretet

54

A program értékeléséhez mutatókészlet áll rendelkezésre²⁴. A mutatók a leírás szerint „mérhetőek és relevánsak”²⁵ és céljuk annak mérése, hogy a program általános és konkrét célkitűzéseit milyen mértékben sikerült elérni²⁶; Az 1. fő intézkedésre (Mobilitás) vonatkozó mutatókat a 9. ábra tartalmazza.

55

Megvizsgáltuk, hogy a mutatók megfelelőek-e. A Bizottság állítása szerint a program megfelelően halad a célok nagy többségének elérése, sőt meghaladása felé.

Nem világos, hogy a Mobilitás keretében finanszírozott projektek hogyan segítik elő az Európa 2020 kiemelt oktatási céljainak megvalósulását

56

Az Európa 2020 stratégia mutatóit a Tanács határozta meg. A Bizottság arról számolt be, hogy az Európa 2020 kiemelt oktatási céljaihoz kapcsolódó mutatók – azaz a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya és a korai iskolaelhagyók aránya – folyamatos javulást mutattak (…) 2016-ban a korai iskolaelhagyók aránya az Unióban 10,8% volt²⁷, ami két bázisponttal alacsonyabb, mint 2015-ben (…) A felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 év közöttiek aránya tekintetében ugyanakkor az uniós átlag három bázisponttal 39%-ra nőtt²⁸ 2016-ban²⁹”.

57

Nem világos azonban, hogy a mobilitás keretében finanszírozott projektek hogyan járulnak hozzá a kiemelt oktatási célok megvalósulásához. Továbbá, még ha hozzá is járulnak azok megvalósulásához, a hozzájárulás nem különböztethető meg az egyéb nemzeti vagy uniós fellépésektől és nem mérhető külön.

58

Nincs tehát egyértelmű kapcsolat a Mobilitás – vagy akár a teljes Erasmus+ program – és a kiemelt oktatási célokhoz tartozó mutatók között. Az Európa 2020 stratégia mutatói nincsenek összhangban a rendeletben meghatározott általános és konkrét célkitűzésekkel, noha azt az 5. cikk (2) bekezdése előírja.

Mivel a mobilitási referenciaérték csak részleges eredményeket tartalmaz, mérése nem megfelelő

59

2011-ben a tagállamok megállapodtak egy uniós felsőoktatási mobilitási referenciaértékben³⁰, amely szerint 2020-ig a felsőoktatási diplomával rendelkezők legalább 20%-ának a felsőoktatáshoz kapcsolódó külföldi tanulmányi vagy képzési tapasztalatot kell szereznie (utóbbiba beleértendő a szakmai gyakorlat is).

60

A tagállamok a szakképzés terén is meghatároztak egy tanulási mobilitási referenciaértéket: 2020-ig a szakképzésben frissen végzettek legalább 6%-ának rendelkeznie kell a szakképzéshez kapcsolódó külföldi – tanulmányi vagy képzési – tapasztalattal (beleértve a szakmai gyakorlatot is).

61

Az Erasmus+ programhoz kapcsolódó felsőoktatási mobilitási referenciaérték kulcsfontosságú tényező az ágazati mobilitás referenciaértékének elérése szempontjából. A mobilitási referenciaérték egyértelműen az 1. fő intézkedéshez kapcsolódik. Az Erasmus+ azonban nem az egyetlen, mobilitást elősegítő program, így az Erasmus+ mobilitáshoz való hozzájárulása nem határozható meg teljes mértékben.

62

Ezenkívül az egész életen át tartó tanulás kutatóközpontja (CRELL) egyik elemzése szerint a referenciaértékhez alapul szolgáló adatoknak³¹ csak egy kis része áll rendelkezésre, és ezek európai szinten nem összehasonlíthatók³². A mutatóhoz kapcsolódó eredmények tehát nem tekinthetők pontosnak.

63

A szakképzési mobilitási szint átfogó értékelése az adatok korlátozott rendelkezésre állása miatt nem lehetséges. A szakképzés területére jellemző tanulási mobilitás értékelése céljából az Eurostat kísérleti felmérést végzett, amelynek lezárására 2015 végén került sor. Ennek eredményei szerint a programban részt vevő azon 17 országban, amelyek a felmérésben is részt vettek, a szakképzési tanulók mintegy 3,1%-a szerzett tanulási mobilitási tapasztalatot.

64

Mivel a mutató csak részleges eredményeket tartalmaz, mérése nem tekinthető megfelelőnek.

A mennyiségi (általános) mutatók hasznos információkkal szolgálnak ugyan, de egyes definíciókat harmonizálni és pontosítani kell

65

Ezeket a mutatókat, amelyek kifejezetten a mobilitásra vonatkoznak, a Bizottság nyomon követi és beszámol róluk. A mutatókhoz kapcsolódó, a DG EAC éves munkaprogramjában meghatározott célértékekhez képest elért eredményeket (2016 végi adatok) a 10. ábra foglalja össze.

66

Az „Erasmus+ Mobilitás” ösztönzi a kevesebb lehetőséggel bíró tanulók befogadását. Nem egyértelmű, hogy a jogalap szerinti mutató miért ezeket a sajátos igényekkel bíró résztvevőket gyűjti egy csoportba. Ezenkívül az Erasmus+ programról szóló 2016. évi éves jelentés szerint a program továbbra is hozzájárul a mobilitás útjában álló akadályok leküzdéséhez, és egyre nagyobb számban fogadja be a hátrányos helyzetű és a sajátos igényű résztvevőket³³. A terminológia használata tehát nem egységes.

67

A 2014–2017-es időszakban közel 205 000 hátrányos helyzetű, illetve kevesebb lehetőséggel bíró tanuló vehetett részt az Erasmus+ program országokon átívelő mobilitási tevékenységeiben³⁴. Az „Erasmus+ Mobilitás” számos olyan embernek nyújtott lehetőséget új külföldi tapasztalatszerzésre, akik másként nem tudták volna ezt megfizetni.

68

A programban részt vevő egyes országokban eltér a „hátrányos helyzetű”, illetve a „kevesebb lehetőséggel bíró” fogalmak meghatározása. Spanyolországban például ebbe a kategóriába tartozik minden állami tanulmányi ösztöndíjban részesülő kedvezményezett is. A Bizottság adatai szerint – a fogalommeghatározással összhangban – a hátrányos helyzetű mobilitási részvevők több mint 35%-a Spanyolországból származik.

69

A mutatóhoz kapcsolódó eredmények ebből következően nem biztosítják e téren a mobilitás pontos összevetését az uniós tagállamok között. A Bizottság elismeri, hogy a részvételi minták elemzését érintő egyik legnagyobb probléma, hogy az egyes ágazatok között nincs egységes meghatározása a „kevesebb lehetőséggel bíró” és a „hátrányos helyzetű” kifejezéseknek, valamint hogy a hátrányos helyzetű csoportok részvételére vonatkozó adatok az eltérő definíciók és gyakorlatok miatt nem pontosak³⁵.

70

E három mutató egyrészt a program outputját méri, másrészt elősegíti a végrehajtásban elért haladás igazolását, a program hosszú távú eredményeiről és hatásáról tehát csak kevés információt ad (lásd: 8. ábra).

Az oktatási és képzési mutatók célértékei teljesülnek, de a mutatók nem mérik, hogy az Erasmus+ program általános és a konkrét céljait milyen mértékben sikerült elérni

71

A rendelet I. mellékletében szereplő oktatási és képzési mutatók kifejezetten a programhoz kapcsolódnak. Az e mutatók tekintetében 2016-ban elért eredmények alapján (lásd: 11. és a 12. ábra alább) megállapítható, hogy a célértékek a legtöbb esetben teljesülnek.

72

A 11. ábrán látható a)–d) oktatási és képzési mutatók az outputmutatók közé tartoznak. Ezek a mennyiségi mutatók hasznos információval szolgálnak ugyan, de nem mérik teljes mértékben „a program általános és konkrét célkitűzései megvalósítási szintjét”, különösen a konkrét célkitűzéseket, noha a rendelet I. mellékletében ez előírásként szerepel.

Forrás: A DG EAC 2016. Évi éves tevékenységi jelentése

73

Az e)–g) mutatók végeredmény-mutatók, amelyek a programban való részvétellel járó haszonról nyújtanak tájékoztatást. Az f) mutató szubjektív jellegű, azaz az egyén mobilitási időszak végén jelzett érzékelésén alapul.

Forrás: A DG EAC 2016. évi éves tevékenységi jelentése.

74

A Bizottság elismeri a mutatók korlátait tekintettel arra, hogy azok elsősorban azon alapulnak, hogy az 1. fő intézkedés hozzájárulásáról maguk a kedvezményezettek hogyan vélekednek a beszámolóban³⁶, kijelenti továbbá, hogy a félidős értékelést alátámasztó nemzeti jelentések javulásról számolnak be a tanulók kulcskompetenciáinak és készségeinek szintje tekintetében; igaz, ezek is elsősorban azon alapulnak, hogy maguk a résztvevők saját bevallásuk szerint hogyan ítélik meg ezek fejlődését³⁷.

A Dashboard valós idejű információt nyújt az outputokról és a hosszú távú eredményekről

75

A Bizottság 2016-ban hozta létre az Erasmus+ Dashboard nevű egységes adattárat, amely a nemzeti ügynökségek és a kedvezményezettek által nyilvántartott információkat gyűjti. A naponta frissített adatok valós idejű, minőségi és mennyiségi információkat szolgáltatnak a program végrehajtásáról, és a programhoz kapcsolódó projektekről, támogatásokról, valamint a résztvevőkről és a szervezetekről. Nyilvántartja továbbá a résztvevőknek és a kedvezményezetteknek a felmérések keretében, illetve a mobilitási időszakot követően adott nyilatkozatait.

76

A Dashboard szerint a résztvevők elégedettségével kapcsolatos értékek magasak: 95,8%-uk elégedett volt a tanulási mobilitás keretében szerzett tapasztalattal (2018. januári adat) és 80%-uk érezte úgy, hogy jobban felkészült az álláskeresésre. A felmérések keretében, illetve a mobilitási időszakot követően adott nyilatkozatok alapján az Erasmus+ program valóban sikeresnek mondható.

A félidős értékeléshez kapcsolódó teljesítményméréshez nagyrészt felméréseket és résztvevői visszajelzéseket használnak forrásként

77

Az Erasmus+ programról készült félidős értékelési jelentés, amelynek benyújtására 2018. január 31-én került sor³⁸, a következők alapján készült: a programban részt vevő országok nemzeti jelentései, független külső fél által készített értékelési jelentés, egyéb áttekintett tanulmányok, a program irányításával kapcsolatos tapasztalatok és az érdekeltektől kapott több mint egymillió válasz. A jelentés az Erasmus+ program 2014 és 2016 közötti időszakára vonatkozik.

78

A jelentés nagymértékben a felmérések eredményeire és a résztvevők által adott visszajelzésekre épül: „Az értékelés több adatgyűjtési és -elemzési módszert használatán alapult. Az eredmények nagy része bizonyítékok különböző típusainak figyelembevételével született a kedvezményezettek körében végzett felmérések, a kedvezményezettek visszajelzései, valamint kvalitatív interjúk és esettanulmányok alapján”³⁹. Emellett nyilvános konzultáció keretében sor került a nagyközönség és az érdekelt csoportok véleményének gyűjtésére is.

79

A felkeresett öt országban találkoztunk a nemzeti jelentéseket összeállító személyekkel is, akik nehézségekről számoltak be amiatt, hogy a megbízható adatok hiánya hátráltatta a program hatásainak értékelését.

A résztvevők által a mobilitási időszak végén kitöltött kérdőív szubjektív és bonyolult

80

A mobilitási időszak lezárultakor a résztvevőknek kérdőívet kell kitölteniük, amelyben értékelik mind az általános elégedettségüket, mind a programban való részvételük konkrét szempontjait, többek között a mobilitás saját intézményük általi elismerését, az európai identitás érzésének intenzívebbé válását és nyelvtudásuk javulását.

81

A résztvevők visszajelzései hasznosak ugyan, de mivel szubjektívek, azokat nem célszerű fő mérőeszközként alkalmazni a mobilitási projektek minőségének és eredményeinek az értékeléséhez. A szubjektív jelleget tovább erősíti, hogy a tanulók a támogatás végső kifizetését csak a kitöltött kérdőív függvényében kaphatják meg, igaz, a kifizetésnek nem feltétele a pozitív önértékelés.

82

Az általunk felkeresett tanulók állítása szerint a kérdőívek túl bonyolultak voltak (főként a szakképzés esetében), és túlzott mértékben alkalmazták az uniós szakzsargont. Néhány diák számára nehézséget okozott a kérdőív kitöltése. A norvég nemzeti ügynökség állítása szerint például a kérdések nem voltak megfelelőek a szakképzésben részt vevő diákok számára.

Az Erasmus+ éves munkaprogramjaiban meghatározott prioritásokra nem jellemző a folytonosság

83

A Bizottság 2014-ben határozta meg az Erasmus+ program szakpolitikai prioritásait. Ezek közül néhány továbbra is szerepelt a későbbi éves munkaprogramokban, mások azonban nem, hanem új prioritások léptek a helyükbe.

84

Egy 2014-ben bevezetett prioritás („Rendszerszintű változások bevezetése az oktatási és képzési rendszerben a munkaerőpiaci igényekkel való jobb összehangolás céljából, több munkaalapú tanulási lehetőség nyújtása révén”) a következő évi munkaprogramban már nem szerepel.

85

A 2017-es éves munkaprogramban a 2014-es szakképzési prioritások közül már egyik sem szerepel. Minden évben vezettek be azonban új prioritásokat. A felsőoktatás területén a „ végzettségi szintek növelése” nevű prioritást törölték a 2017-es munkaprogramból, és helyette új prioritásokat vezettek be.

86

Ezek a prioritások relevánsak ugyan, de nem kapcsolódnak hozzájuk számszerűsített célok, illetve mutatók. Nem világos, hogy az e prioritásokhoz kapcsolódó célok milyen mértékben valósultak meg, és az sem derül ki, hogy mi az oka a nagyszámú prioritás törlésének. A DG EAC által az Erasmus+ éves munkaprogramjaiban meghatározott prioritásokra csak kis mértékben jellemző a folytonosság.

A források elosztása nem a teljesítményen alapul

87

A források hatékony és eredményes felhasználásának ösztönzése érdekében a forráselosztásnak a teljesítményen kell alapulnia. A rendelet értelmében a teljesítményméréshez alkalmazott kritériumnak „az évente elért eredményekre” (outputokra) és „az évente végrehajtott kifizetések mértékére”⁴⁰ kell összpontosulnia.

88

Véleményünk szerint ezek a kritériumok nem elégségesek a program teljesítményének méréséhez, mivel csak azt mérik, hogy mekkora összeg folyósítható (inputok és outputok). A teljesítmény azonban – a rendelet értelmében – a hosszú távú eredményeket és a hatást is magában foglalja⁴¹.

89

Véleményünk szerint tehát az Erasmus+ program teljesítményének mérése egyes fő területeken fejlesztésre szorul. A célértékek teljesülnek ugyan, de a mutatók nincsenek teljes mértékben összhangban a rendeletben meghatározott általános és konkrét célkitűzésekkel, ami megnehezíti a teljesítmény mérését.

Az Erasmus+ program számos innovációt vezetett be, ezek némelyike azonban még nem érte el a megfelelő fejlettségi szintet

Az Erasmus+ program keretében történt összevonás sikeres volt

90

Az Erasmus+ a 2007–2013-as időszak több különböző programját egyesíti egyetlen programban (lásd: 1. ábra). A mobilitás terén a korábbi Erasmus (felsőoktatás), Leonardo (szakképzés) és Comenius (iskolai oktatás) programokat foglalja magában. Az általunk személyesen felkeresett nemzeti ügynökségek pozitívan nyilatkoztak az összevonásról, és írásban szintén ez volt a véleménye az ügynökségi igazgatók mindegyikének⁴². Az egységes elnevezés mind politikai szinten, mind a nagyközönség felé növeli a láthatóságot, emellett hozzájárul az európai identitásérzés növekedéséhez is (lásd: 50. bekezdés).

A közvetett irányítási mód kedvező fogadtatásban részesült

91

A közvetett irányítási mód⁴³ növeli a projektek eredményességét. Azzal, hogy közelebb állnak a kedvezményezettekhez, a nemzeti ügynökségek nagyobb mértékben járulhatnak hozzá a projektjavaslatok minőségének javításához és a projektek végrehajtásához, mivel azokat az adott ország oktatási és képzési rendszerének sajátos jellemzőihez igazíthatják. Az általunk megkérdezett kedvezményezettek megerősítették, hogy a nemzeti ügynökségek kellő támogatást és visszajelzést nyújtottak a pályázati és a végrehajtási szakaszokban, továbbá eseményeket, képzéseket szerveztek, amivel megkönnyítették a programban való részvételt.

Az Erasmus+ program számos, az adminisztrációt egyszerűsítő, innovatív elemet vezet be, a pályázati és adatközlési eljárások azonban továbbra is összetettek

92

A kedvezményezettekre és a tagállamokra vonatkozó formai és adminisztratív követelmények csökkentésével egyszerűsíteni kell a program végrehajtását⁴⁴. A program sikeréhez nélkülözhetetlenek a szervezeti felépítés és irányítás korszerűsítését és egyszerűsítését, valamint az igazgatási kiadások csökkentését középpontba állító folyamatos törekvések⁴⁵.

93

A nemzeti ügynökségeknek csak egy kis része (36%) véli úgy, hogy az Erasmus+ program a korábbi programokhoz képest kevesebb teherrel jár⁴⁶. A kedvezményezettek és a résztvevők továbbra is összetettnek tartják a programot (a pályázati eljárást, a végrehajtást és az adatközlést). A megkérdezett résztvevők szerint a szakképzés terén a projektpályázat és az adatszolgáltatás során több ízben is ugyanazokat az információkat kell közölni. A kisebb szervezetek úgy vélték, hogy mobilitási projektjeik „európai hatásának” ismertetésekor túl nagy részletességet követelnek meg.

94

A részvevők majdnem minden országban arról panaszkodtak, hogy a pályázatok benyújtása és az adatszolgáltatás bonyolult adminisztratív eljárásokkal jár⁴⁷. Megállapításunk szerint egyes tanulók úgy vélik, hogy a tanulmányi megállapodás kitöltése túlzottan bonyolult. Az is előfordul, hogy megérkezésük idejére a képzés tartalmát megváltoztatták, A képzési katalógusokat esetenként nem aktualizálják. Ez a megérkezéskor negatív érzéseket kelthet, mivel egyes diákok azzal szembesülnek, hogy az őket érdeklő kurzust nem is indítják.

95

A felkeresett résztvevők némelyike szerint az iskolai oktatáshoz kapcsolódó jelentkezési lapok túl összetettek. Külön nehézséget jelent például annak megállapítása, hogy a projektek révén hogyan teljesülnek az európai fejlesztési terv célkitűzései. A 2018-as pályázati felhívásra egyszerűsítették a jelentkezési lapokat.

96

A Bizottság átfogó programútmutatót állított össze, amely célja, hogy segítséget nyújtson a kedvezményezett szervezetek és az egyéni résztvevők számára. A programútmutatót évente aktualizálják. Egyik évről a másikra azonban nehéz megállapítani, mely változások léptek életbe, mert az útmutatóban ezeket külön nem tüntetik fel. Az általunk felkeresett nemzeti ügynökségek kijelentették, hogy örömmel vennének egy olyan online kézikönyvet (jelenleg pdf formátumban), amely az összes forrásdokumentumot – a frissítések jelölésével – egyetlen dokumentumban tartalmazná. A 2017-es programútmutató azóta online is elérhető.

97

Azon intézmények közül, amelyeket személyesen megkérdeztünk, néhányan túl összetettnek találták a partnerországokkal alkalmazandó felsőoktatási mobilitási szabályokat⁴⁸. Az első évben igen nehéznek bizonyult az ilyen jellegű mobilitási projektek végrehajtása, mivel az egyetemek és a nemzeti ügynökségek közötti pénzügyi megállapodást tíz esetben módosították. Ezen a területen mindeddig még nem történt egyszerűsítés.

Az egyösszegű kifizetések, az átalánykulcsos finanszírozás és az egységköltségek megfelelő egyszerűsítési módokat jelentenek, de a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy elkerülhetőek legyenek a nem kívánt mellékhatások

98

Az Erasmus+ program végrehajtását az egyösszegű kifizetések, az átalánykulcsos finanszírozás és az egységköltségek bevezetése egyszerűbbé tette. A támogatások egyszerűsítéséről szóló félidős értékelés⁴⁹ megállapította, hogy a finanszírozás ilyen módjai a programvégrehajtásban számos pénzügyi és nem pénzügyi hasznot eredményeztek. Egyszerűsödött a költségvetés-tervezés, a nemzeti ügynökség felé történő adatszolgáltatás és a számvitel. Az értékelés szerint az adminisztratív terhek csökkenésének köszönhetően a kedvezményezettek a tervezési szakaszban kellő módon összpontosíthatnak a projekt tartalmára, a végrehajtási szakaszban pedig a projektcélok megvalósítására.

99

Megállapítottuk, hogy az érdekeltek kedvezően vélekednek az egyösszegű kifizetések, az átalánykulcsos finanszírozás és az egységköltségek bevezetéséről, amely a program pénzügyi irányítását is egyszerűbbé tette.

100

Az Erasmus+ programhoz való hozzáférés javítása érdekében azonban az egyének mobilitásához nyújtott támogatásokat a fogadó ország megélhetési költségeitől függően ki kell igazítani⁵⁰.

101

Az egyösszegű kifizetések, az átalánykulcsos finanszírozás és az egységköltségek a programútmutatóban is szerepelnek, és mindegyik három csoportra bontható (hasonló, kisebb vagy nagyobb költségű országok csoportja). Néhány felkeresett tanuló és intézmény arról számolt be, hogy az Erasmus+ támogatásai nem fedezik a költségeket, és további forrásokra van szükség (vagy a tanuló saját megtakarításaira vagy szülői segítségre). A hátrányos helyzetű diákokat ez elbátortalaníthatja a jelentkezéstől.

102

Megállapítottuk, hogy nem kerül sor a támogatási összegek olyan kiigazítására, amely tükrözné a résztvevők számára ténylegesen felmerülő költségeket azokban az esetekben, ha a fogadó ország bizonyos külön támogatásokat nyújt. A diákok bérleti díját például gyakran az állam fedezi Franciaországban, ahol a résztvevők így a többiekhez képest kedvezőbb helyzetben vannak.

103

A távolsági sávokon alapuló egységköltségek nem veszik figyelembe a csatlakozások meglétét, illetve gyakoriságát, sem a turisták által kedvelt célpontok és a földrajzilag távol eső helyek közötti különbségeket. A távolságszámláló alkalmazása a repülőterekkel is rendelkező nagyvárosokban található személyeknek kedvez.

104

A Bizottság a nemzeti ügynökségek észrevételeit követően a 2017. évi pályázati felhívás egyes elemeit kiigazította, például kiegészítő támogatást vezetett be a túl magas országon belüli utazási költségekre. Emellett a támogatások egyszerűsítéséről szóló félidős értékelésben nyújtott bizonyítékokra támaszkodva 2018-tól kiigazított finanszírozási szabályok lesznek alkalmazandók⁵¹.

Problémák merültek fel az informatikai rendszerek bevezetése kapcsán, mostanra azonban ezek jórészt megoldódtak

105

A program kezdetén a nagyszámú informatikai eszköz bevezetése zavart okozott a nemzeti ügynökségek és a pályázók körében. A Bizottság által rendelkezésre bocsátott informatikai eszközök minősége eleinte változó volt és bevezetésükre késésekkel került sor. A „Mobility Tool” nem volt megbízhatónak és felhasználóbarátnak tekinthető, és számos problémát csak fokozatosan vettek figyelembe (pl. eForms, EPlusLink és OEET). A felkeresett országok mindegyike problémákról számolt be az új eszközök bevezetése kapcsán, amelyek bevezetését nem előzte meg kísérleti szakasz.

106

A Bizottság végül a 2016-os informatikai cselekvési terv bevezetésével a legtöbb problémát megoldotta. A javulást látogatásunkkor a nemzeti ügynökségek is megerősítették.

107

Megállapítottuk, hogy a nemzeti ügynökségek, a kedvezményezettek és a részvevők kedvezően fogadnák, ha szélesebb körben használhatnának elektronikus dokumentációt, azaz azErasmus+ program papírmentessé tételét. Az Erasmus+ programhoz kapcsolódó dokumentumok nagy számban papíralapúak voltak.

Az online nyelvi támogatás hasznos eszköz, de a korábbi program keretében finanszírozott nem online kurzusok is alapvető fontosságúak

108

Az Erasmus+ program egyik konkrét célkitűzése a nyelvoktatás és -tanulás tökéletesítése.

109

A Bizottság létrehozta az online nyelvi támogatást (OLS), amely lehetőséget ad a tanulóknak, hogy felmérjék a későbbiekben a fogadóországban a tanuláshoz, illetve munkához használandó nyelvtudásuk szintjét, valamint hogy online nyelvtanfolyamon való részvétellel tökéletesítsék azt.

110

A mobilitási projektek résztvevőinek a mobilitási időszak elején és végén online nyelvi felmérő kitöltésével kell értékelniük a nyelvtudásukat. Az ezzel kapcsolatos eredmények számszerűsíthető adatokat biztosítanak a nyelvtudás javulásáról. Az OLS-teszt kitöltése kötelező, és a támogatás végső összegének folyósítására ennek meglétekor kerül sor.

111

Számos esetben a kérdőívek kitöltésekor elért pontszám alapján megállapítható volt, hogy a nyelvtudás ugyanazon szinten maradt, sőt, néha csökkent. A Bizottság véleménye szerint a kezdeti és a záróértékeléskor a nyelvtudás szintjének látszólagos csökkenése a résztvevők részéről a motiváció hiányát tükrözi, ugyanis a mobilitásnak ebben a szakaszában nem kerül sor ösztönzők alkalmazására. A záróteszteket ezért – bár jelentőségük nem kérdőjelezhető meg – óvatosan kell kezelni a nyelvi képességek javulásának felmérésekor.

112

Egyes felsőoktatási intézmények szerint az OLS-tesztek alapján a tanulók nem kapnak olyan nyelvikompetencia-igazolást, amely megfelelne a számos európai egyetem által előírt elismerési kritériumoknak. A több egyetemből álló Coimbra-csoport szerint valóban túlzott jelentőséget tulajdonítanak az online nyelvi teszteknek, míg a helyszíni nyelvtanfolyamokat pedig túl kevesen támogatják⁵².

113

Több, a szakképzés területéről érkezett résztvevő sajnálatát fejezte ki, hogy az Erasmus+ program keretében nem kerül sor nem online nyelvtanfolyamokra, amelyekre a korábbi program idején volt rendelkezésre álló támogatás. Észtországban például a tantermi nyelvórák hiányára panaszkodtak a hallgatók, mivel szerintük ez ösztönzőbben hatott rájuk.

Forrás: Európai Számvevőszék.

A diákhitelgarancia-eszköz nem felelt meg a várakozásoknak

114

A diákhitelgarancia-eszköz részleges garanciát biztosít a pénzügyi közvetítők számára ahhoz, hogy egy a programban részt vevő országban második ciklusra, például mesterfokozat megszerzésére vállalkozó diákok számára „a lehető legkedvezőbb feltételekkel” hitelt nyújtsanak⁵³.

115

A garanciaeszközt a Bizottság nevében az Európai Beruházási Alap (EBA) irányítja és hajtja végre. Az Erasmus+ programra rendelkezésre álló költségvetésnek eredetileg legfeljebb 3,5%-a volt felhasználható a garanciaeszköz céljára.

116

A célkitűzés az volt, hogy 2020-ig 3 milliárd euró összegű hitelt biztosítsanak 200 000 mesterképzésben részt vevő hallgató számára, és így – az Unió 20%-os mobilitási referenciaértékével összhangban – ösztönözzék a tanulók mobilitását Európában.

117

Az EBA és a Bizottság közötti hatáskör-átruházási megállapodás célzott ösztönzőkről rendelkezik arra nézve, hogy az EBA a programban részt vevő országok mindegyikéből válasszon ki pénzügyi közvetítőket, és ezzel biztosítsa, hogy minden ország diákjai hozzáférnek a garanciaeszközhöz⁵⁴. Az EBA piackutatása alapján kiderült, hogy a közvetítők részéről nagy az érdeklődés a garanciaeszköz iránt, és az EBA aktívan hirdette is ezt a lehetőséget több mint 120 pénzügyi intézet körében, ennek ellenére a részvételi szándék kifejezésére való felhívásra később nem érkezett sok pályázat. 2017 végén a rendszer mindössze egy közvetítő révén működött Franciaországban, illetve Törökországban (csak kiutazó hallgatók), valamint Spanyolországban (ki- és beutazó hallgatók).

118

Addig összesen csupán 358 mesterképzésben részt vevő hallgató részesült ilyen típusú hitelben. Noha a részt vevő hallgatók visszajelzései pozitívak voltak, és 77%-uk megerősítette, hogy a hitelgarancia nélkül nem tudtak volna külföldön tanulni mesterfokozatuk megszerzéséhez, a 200 000 hallgatóval kapcsolatos cél⁵⁵, úgy tűnik, nem fog megvalósulni. 2017 végén a Bizottság a kapcsolódó forrásokat átcsoportosította.

119

A pénzügyi közvetítők érdeklődésének hiányára magyarázatot adhat az, hogy a rendelet nem elég rugalmasan határozza meg a hitelfelvevők védelmét, és nem veszi kellő mértékben figyelembe a hagyományos piaci gyakorlatokat. Erről a védelemről elsősorban a rendelet II. mellékletének 2. bekezdése rendelkezik.

120

A garanciaeszköz emellett csak egy szűk célsokaságra vonatkozik (a mesterképzésben részt vevő hallhatókra), a tanulók más, nagy méretű csoportjait azonban kizárja, ami tovább csökkenti a pénzügyi közvetítők érdeklődését.

121

2017-ben az EBA megállapodást kötött a Luxemburgi, valamint a Ciprusi Egyetemmel arról, hogy a hozzájuk érkező, mesterképzésben részesülő hallgatók a tandíjakat és a szállásköltségeket két éves csúszással, halasztott fizetéssel rendezhetik, a diákhitelgarancia-eszköz keretében jóváhagyott garancia fedezete mellett. Az innovatív megközelítés fogadtatása kedvező volt, mivel az egyetemek egyre nagyobb szerepet játszanak a felsőoktatás finanszírozásában.

Az Erasmus+ program más új elemeire is figyelmet kell fordítani

A középiskolai diákok az 1. fő intézkedés keretében már nem vehetnek részt mobilitási projektekben

122

Az 1. fő intézkedés keretében középiskolai diákok már nem vehetnek részt mobilitási projektekben. A felkeresett országokban mind a nemzeti ügynökségek, mind az iskolák sajnálatukat fejezték ki e lehetőség hiányával kapcsolatban. Továbbá anomáliára utal, hogy ugyanazon korosztályhoz tartozó diákok a szakképzési mobilitásban részt vehetnek, az 1. fő intézkedésben, mint középiskolai diákok azonban nem

Számos szakképzési intézmény számára nehézséget jelent a partnerkeresés és ehhez gyakran közvetítőket kell alkalmazniuk

123

A felkeresett szakképzési intézmények arról számoltak be, hogy nehézséget jelentett számukra, hogy partnert találjanak színvonalas mobilitási projektekhez. Ilyen nehézségekre a 14. ábra hoz példákat. Néhányan közvetítők alkalmazására kényszerültek, ez azonban költségesnek bizonyulhat és ennyivel is csökken a mobilitásra felhasználható források összege. A meglátogatott szakképzési intézmények elmondták, hogy örömmel vennék, ha a Bizottság és a nemzeti ügynökség több támogatást nyújtana a partnerkereséshez.

124

Továbbá, míg a Leonardo program olyan költségeket is fedezett, mint például az új fogadó partnerintézmények vizsgálatát célzó tanári előkészítő látogatások, az Erasmus+ esetében ez már nincs így. A szakképzési intézmények kifejezték a további támogatások iránti igényüket, arra nézve, hogy az adminisztratív munkatársak és a tanárok elkísérhessék a diákokat a mobilitási időszak elején és végén, valamint előkészítő látogatásokat tehessenek. A kísérő látogatások azért fontosak, mert a diákok gyakran még serdülőkorban vannak, és sokuk számára ez az első alkalom, hogy külföldre utaznak.

125

A Bizottság a közelmúltban online térképet készített a szakképzési mobilitási tanúsítvánnyal rendelkező intézményekről, amelynek segítségével az iskolák partnerségi kapcsolatokat kereshetnek megbízhatónak tekintett külföldi intézményekkel.

Forrás: Európai Számvevőszék.

A PhD-hallgatók esetében rugalmasságra van szükség

126

A korábbi programok keretében lehetőség volt rövid, intenzív programokban való részvételre, amelyeket elsősorban a PhD-hallgatók használtak ki. Jelenleg a részvételi időszak hossza nem lehet kevesebb három hónapnál. Az általunk felkeresett felsőoktatási intézmények azzal érveltek, hogy az ilyen diákoknak nagyobb rugalmasságra van szükségük, és például egy egy hónapos időszak nagyobb összhangban lenne időbeosztásukkal.