Kockázati tőkére irányuló központi irányítású uniós beavatkozás: több iránymutatásra van szükség

Összefoglaló

A kockázatitőke-befektetés olyan kisebb, működésük korai szakaszában lévő és innovatív cégeket céloz, amelyekről feltételezhető, hogy magas növekedési potenciál rejlik bennük. A kockázati tőkét gyakran tekintik a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés katalizátorának. Az Európai Unió most már több mint húsz éve nyújt kockázatitőke-befektetési lehetőséget a kis- és középvállalkozások számára, hogy ezáltal megadja ezen vállalkozások számára az üzleti kezdőlökést. Az Unió ösztönzi egy fenntartható európai kockázatitőke-befektetési ökoszisztéma kialakítását.

A kockázatitőke-piacok vizsgálata mellett az Európai Unió e korábban nem vizsgált szakpolitikai terület iránti növekvő érdekeltsége miatt döntöttünk. Górcső alá vettük, hogy a Bizottság hogyan hajtja végre a központi irányítású kockázatitőke-befektetési célú beavatkozásait. Vizsgálatunk során értékeltük, hogy a beavatkozások kialakítását megfelelően alátámasztották-e hatásvizsgálatokkal és értékelésekkel, és azokat megfelelően hajtották-e végre. Megvizsgáltuk továbbá, hogy volt-e átfogó befektetési stratégia.

Az ellenőrzés a 1998 óta létrehozott hat központi irányítású intervencióra terjedt ki és figyelembe vette a következő többéves pénzügyi kereten (2021–2027) belül megvalósuló új eszközre vonatkozó javaslatokat is. Áttekintettük a vonatkozó dokumentációt és interjút készítettünk a Bizottság és az Európai Beruházási Alap (EBA) munkatársaival, a köz- és magánszektor érdekelt feleivel és a tudományos élet képviselőivel. Ezenkívül felméréseket végeztünk a kockázatitőkealap-kezelők körében.

Megállapítottuk, hogy a Bizottság anélkül növelte a kockázatitőke-piacot segítő támogatását, hogy az összes eszköz tekintetében teljes körűen értékelte volna a piaci igényeket és az abszorpciós képességet. Kevés bizonyítékot találtunk továbbá arra nézve, hogy a támogatása valóban hatásos volt.

A Bizottság beruházási stratégiája nem volt átfogó, és a kevésbé fejlett kockázatitőke-piacok és tevékenységi ágazatok alig részesültek a központi irányítású uniós beavatkozásokból.

A Bizottság és az egyéb (állami és magán-) befektetők egyenrangú félként vesznek részt a kockázatitőke-alapokban, a nyereségekből és a veszteségekből is egyformán részesülnek (a pari passu elv vagy azonos feltételek elve szerint). A magánbefektetések alacsony megtérülési rátája csak az egyik oka annak, hogy a magánbefektetők nem tanúsítanak túlzott érdeklődést az uniós kockázati tőke iránt. Noha a szociális beruházások esetében már megengedi a nem azonos feltételekkel megvalósított beruházásokat, a Bizottság ennek ellenére még nem vizsgálta meg azt a lehetőséget, hogy az uniós beruházások megtérülését átengedje a magánbefektetőknek.

Az EBA elsősorban a Bizottság, az Európai Beruházási Bank és a tagállami szervek forrásait kezeli, és fontos szereplője lett az uniós kockázatitőke-piacnak. Eljárásai azonban észszerűsítésre szorulnak, hiszen több mint 12 hónapot vesz igénybe a finanszírozási kérelmek elbírálása. Az EBA támogatandó ügyletek kijelölésére irányuló politikáját is frissíteni és javítani kell. Feltártuk továbbá, hogy az EBA nehézségekbe ütközött a lejárt megbízatások lezárása terén.

Végezetül a Bizottság nem gyűjt adatokat azokról a tényleges költségekről, amelyek az EBA számára az uniós támogatású eszközök végrehajtása során merülnek fel. Megállapítottuk, hogy a Bizottság által az EBA-nak az új eszközök kifejlesztéséért fizetett indulási díjak folyamatosan növekednek, és az elmúlt két évtized során az EBA által megszerzett ismeretek és megvalósított szinergiák nem eredményeztek megtakarítást. Megállapítottuk továbbá, hogy kialakításuknál fogva a díjak nem minden tekintetben ösztönözték az alapok átfogó célkitűzéseinek megvalósítását.

Több ajánlást is megfogalmazunk a Bizottság számára arra vonatkozóan, hogyan növelje a kockázatitőke-piacon megvalósított uniós beavatkozások többletértékét. A következőket javasoljuk a Bizottságnak:

1. végezze el az uniós beavatkozások értékelésének javításához szükséges elemzéseket;
2. dolgozzon ki átfogó beruházási stratégiát;
3. az EBA-val együttműködve észszerűsítse az uniós beavatkozások irányítását.

Bevezetés

A kockázati tőke felgyorsíthatja az innovációt, a munkahelyteremtést és a gazdasági növekedést. Az ennek nyomán kialakuló élénk kockázatitőke-piac közvetlen gazdasági előnyökkel járhat. Az uniós szakértők és az érdekelt felek, köztük a Bizottság is, felismerték az innováció, a vállalkozói készség, a kockázati tőke és a gazdasági növekedés közötti kapcsolatot.

Kockázati tőke, a magántőke egyik típusa

A kockázatitőke-befektetés a magántőke-befektetés egy fajtája, amely olyan kisebb, működésük korai szakaszában lévő, innovatív feltörekvő cégeket vagy induló vállalkozásokat céloz, amelyekről feltételezhető, hogy magas növekedési potenciál rejlik bennük. Ezek a vállalkozások gyakran mindössze új ötletekre és ellenőrizetlen üzleti modellekre épülnek, ami komoly kockázatot hordoz magában. Ha azonban az ötlet és az üzleti modell sikeresnek bizonyul, ezek a vállalkozások végül igen jövedelmezőek lehetnek, olyannyira, hogy a kockázatitőke- és magántőke-befektetések jövedelmezősége hosszú távon meghaladhatja a hagyományos befektetésekét.

A feltörekvő innovatív cégeknek és induló vállalkozásoknak finanszírozásra van szükségük ahhoz, hogy új technológiájukat vagy innovációjukat kidolgozzák. Mindezt úgy, hogy kezdetben kevés bevételre tesznek szert. Ezért ezek a vállalkozások nehezen jutnak elegendő banki finanszírozáshoz, mert nem feltétlenül tudják előteremteni az ehhez szükséges biztosítékot. A kockázatitőke-befektetők azáltal segítenek megszüntetni a finanszírozási hiányt, hogy a megtérülési ráta miatt vagy stratégiai célok érdekében hajlandóak a bankokhoz képest nagyobb kockázatot vállalni.

Az új vállalkozások különböző fejlődési szakaszokon mennek keresztül, amelyeket az 1. ábra mutat be.

• A magvető szakasz: a magvető tőke olyan előkészítő tevékenységek támogatására szolgál, mint a piac- és termékkutatás vagy az üzleti terv kidolgozása. Ez a tőke jellemzően az üzlettulajdonosoktól, az informális befektetőktől vagy a családtagoktól és barátoktól származik.
• A kockázatitőke-befektetés korai és későbbi szakasza: több tőkére van szükség az üzleti modell kidolgozásához és végrehajtásához. A kockázatitőke-befektetők szerepe ebben a szakaszban válik kifejezetten fontossá. E szakasz vége felé közeledve a sikeres vállalkozások lassan kezdenek jövedelmezővé válni.
• A növekedési és expanziós szakasz: a sikeres vállalkozások növelik bevételüket és nyereségüket. Amennyiben az ebben a szakaszban lévő vállalkozást kockázatitőke-befektető segítette, akkor megkezdi a vállalkozás értékesítését (kilépés), hogy befektetése megtérüljön.

Forrás: Európai Számvevőszék.

A kockázatitőke-befektetéseket jellemzően egy alap révén valósítják meg. Ezt a befektetési alapot egy alapkezelő (beltag) irányítja, a tőkéjét több befektető (kültagok) együttesen biztosítja. A kockázatitőke-alapok a diverzifikáció elvén alapulnak: diverzifikált (jellemzően 10–20 befektetési ügyletből álló) befektetési portfóliókba helyezik ki a forrásokat, ami így lehetővé teszi a kockázatok jobb kezelését (az európai kockázatitőke-befektetések főbb jellemzőiről lásd: 1. háttérmagyarázat). Az I. melléklet a kockázatitőke-alapok legjellemzőbb szerkezetét mutatja be.

A kockázatitőke-alapok szaktanácsadást is biztosítanak, amelyet a vállalkozók gyakran igénybe vesznek, ha növelni kívánják vállalataikat. Ez az értékes szolgáltatás sok mindenre kiterjed a vállalkozási stratégia finomhangolásától és az innováció kereskedelmi hasznosításától az új termékek és szolgáltatások kifejlesztéséig, illetve a vállalkozás globális piacra való eljuttatásáig. A csúcstechnológiával foglalkozó vállalkozások és egyéb induló innovatív vállalkozások sikeréhez elengedhetetlen a részletesen kidolgozott stratégia és a globális piacon való korai megjelenés.

A kockázatitőke-alap akkor jut hozzá a befektetésből származó jövedelméhez, ha eladja a vállalkozást (vagyis kivonul). A kivonulás történhet az első nyilvános részvénypiaci kibocsátással (IPO), illetve a vállalkozás iparági befektető (kereskedelmi értékesítés) vagy egy másik kockázatitőke-alap vagy magántőke-befektetési vállalkozás részére történő eladása révén. Amennyiben egy portfólióvállalkozásnak nincs maradványértéke, a könyv szerinti értékét az alkalmazandó könyvviteli szabályok szerint kell leírni.

A Bizottság szerepvállalása a kockázatitőke-piacon

Az Európa 2020 stratégia a növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzését célzó aktuális uniós menetrend. A stratégiában hangsúlyt kap az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés, mert ennek révén orvosolhatók az európai gazdaság strukturális hiányosságai, növelhető a versenyképessége és a termelékenysége, illetve lefektethetők a fenntartható szociális piacgazdaság alapjai¹. Mivel a kockázati tőke az innováció, a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés katalizátora, az Unió forrásokat biztosít, hogy a korai és a növekedési fázisban lévő európai vállalkozások könnyebben jussanak finanszírozási lehetőségekhez. Az Unió ösztönzi a fenntartható kockázatitőke-befektetési ökoszisztéma kialakítását Európában².

Az uniós beavatkozások további magán- és állami forrásokat mozgósítanak pénzügyi támogatás formájában az uniós költségvetés eredményességének maximalizálása érdekében. Ezek a kockázatitőke-alapokba történő közvetlen befektetések az uniós költségvetés különféle területeiről érkeznek.

• A központi irányítású beavatkozások finanszírozása különféle költségvetési területekről – például vállalkozáspolitika, ipar és kutatás – történik. A Bizottság közvetlenül részt vesz ezen eszközöknek és beruházási stratégiájuknak a megtervezésében és kidolgozásában, illetve az uniós hozzájárulások nagyságrendjének meghatározásában.
• A megosztott irányítás³ keretében megvalósuló beavatkozásokat – amelyeket a kohéziós politikában alkalmaznak – az európai strukturális és beruházási alapokból (esb-alapok) finanszírozzák. Az egyes beavatkozásokat a tagállami irányító hatóság által kezelt valamely operatív program keretében kell végrehajtani. Az irányító hatóság felelős a pénzügyi eszköz kialakításáért és az eszköz pénzügyi méretének meghatározásáért.

Számos strukturális tényező – amelyek Európa-szerte segíthetik vagy korlátozhatják a kockázati tőkét – nagyrészt továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik. A nemzeti adójogszabályok például lassíthatják a kockázatitőke-piac fejlődését⁴, a vállalati és munkajogi jogszabályok akadályozhatják a munkaerőfelvételt, a szabályozási környezet pedig csökkentheti a befektetők kockázatvállalási hajlandóságát és gátolhatja a tőke bevonását⁵.

A kockázati tőke piaca Európában

2012 óta folyamatosan nő az európai kockázatitőke-alapok által bevont pénzforrás mennyisége. 2018-ban a teljes tőkebevonás összege tíz éve nem látott 11,4 milliárd eurós csúcsot ért el, és jelenleg meghaladja a válság előtti 2007-es szintet. A Bizottság 2014 és 2022 között várhatóan több mint 3,3 milliárd eurót különít el kockázatitőke-befektetések céljára.

Amint azt a 2. ábra mutatja, 2015 és 2017 között a kormányszervek⁶ jelentősen növelték az európai kockázatitőke-alapok számára nyújtott támogatásukat. A támogatás szintje 2018-ban visszaesett. Relatív értékben 2010-ben és 2011-ben volt a legmagasabb a kormányszervek által nyújtott finanszírozási ráta. 2018-ban a kormányszervek az összes bevont tőke 14%-át biztosították, ami a két előző évhez képest jelentős visszaesés, de még mindig magasabb, mint a válság előtti 2007. évi szint.

Forrás: Európai Számvevőszék, az Invest Europe által szolgáltatott adatok alapján.

A 3. ábra hasonló tendenciáját mutat be a vállalkozásokba történő beruházások terén. A legutóbbi évtized során emelkedett az európai kockázatitőke-alapok által megvalósított befektetések értéke és 2018-ban 8,2 milliárd euróval érte el csúcspontját. Ezenkívül a beruházások jelenleg meghaladják a válság előtti 2007-es szintet.

A pénzügyi válság óta az európai kockázatitőke-alapok által végrehajtott kivonulások száma és értéke viszonylag stabil. 2018-ban a kockázatitőke-alapok 1193 induló vállalkozásból vonultak ki 2,0 milliárd euró értékben, de még így sem érték el a válság előtti 2007. évi értéket, amikor 1629 induló vállalkozásból vontak ki tőkét 3,1 milliárd euró értékben. Lásd: 3. ábra.

Forrás: Európai Számvevőszék, az Invest Europe által szolgáltatott adatok alapján.

Azon 20 év alatt, amelynek során a Bizottság a központi irányítású uniós beavatkozások révén támogatta a kockázatitőke-alapokat, 1,7 milliárd euró összegben vállalt kötelezettséget 140 alapban, amelyből 2018 közepéig 0,9 milliárd eurót fizetett ki. Ezek a kockázatitőke-alapok átlagosan 3 millió eurós befektetéseket hajtottak végre és vállalkozásonként 48 munkahelyet hoztak létre. A szóban forgó vállalkozások a befektetés idején hozzávetőleg 74 000 főt foglalkoztattak

Hogyan működik a központi irányítású uniós beavatkozás?

A Bizottság megbízza az Európai Beruházási Alapot (EBA) vagy az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy megállapodás szerinti díjazás ellenében hajtson végre kockázatitőke-beavatkozásokat. A Bizottság teljes körű felelősséget vállal, kivéve egyetlen esetet, amikor a felelősséget megosztja az EBB-csoporttal és egyéb szervekkel. Az uniós beavatkozások számos induló vállalkozásnak nyújtottak már támogatást, amelyek közül néhányan ágazatuk prominens szereplőivé váltak. A 2. háttérmagyarázat az EBA által a Bizottság megbízásai alapján végrehajtott beruházások kockázataira és nyereségeire vonatkozó példákat mutat be.

A kockázati tőkére irányuló központi irányítású uniós beavatkozások által befektetett összeg az elmúlt évtizedben jelentősen megnőtt, évi 33 millió euróról (1998–2000-es átlag) évi 458 millió euróra (2014–2020-as átlag) emelkedett.

Ezeket az uniós eszközöket keresletvezérelt alapon alakították ki, ami azt jelenti, hogy akkor nyújtanak finanszírozást, amikor a kockázatitőke-alapok kérik, amennyiben azok teljesítik a támogathatósági kritériumokat, illetve átjutnak az átvilágítási és jóváhagyási szakaszon. A 1. táblázat azt a hat, főként kockázatitőke-befektetéssel foglalkozó uniós beavatkozást mutatja be, amelyek irányítása ebben a formában központilag zajlik⁷.

1. táblázat

Főként kockázati tőkével foglalkozó központi irányítású uniós beavatkozási eszközök

Forrás: Európai Számvevőszék, a jogalap alapján.

Az uniós jogalkotók 2015-ben rendeletet fogadtak el az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) létrehozásáról (lásd: II. melléklet). A Bizottság az EBB-t bízta meg az ESBA kezelésével, majd az EBB e feladat egy részét átruházta az EBA-ra¹⁵. A kockázatviselési képesség biztosítása érdekében indított ESBA – amelyet 16 milliárd euró összegű uniós költségvetési garancia és az EBB 5 milliárd euró összegű saját forrása támogat – célja annak lehetővé tétele, hogy az EBB-csoport (az EBB és az EBA) kiegészítő finanszírozást tudjon nyújtani. Az ESBA 2320 millió eurós kockázatitőke-finanszírozást nyújt, és ezáltal a hat program közül a legnagyobb¹⁶.

2018 áprilisában a Bizottság elindította a páneurópai alapok alapja programot. Az EBA-val együttműködve hat európai alapok alapját választottak ki, közülük kettővel már megállapodást is kötöttek. Az alapok alapja a több partner által a kockázatitőke-alapokba történő befektetésre rendelkezésre bocsátott befektetési alap, amely induló vállalkozásokba fektet be. Ez a struktúra lehetővé teszi a kockázatok szélesebb körű diverzifikálását, de egy további igazgatási szintet hoz létre. 343 millió euró a központi irányítású beavatkozásokból, további 67 millió euró az EBA saját forrásaiból áll rendelkezésre. A hat alapok alapja várhatóan további 1,7 milliárd eurót mozgósít más (állami vagy magán-) befektetőktől azzal a céllal, hogy 6,5 milliárd euró értékű befektetést generáljanak induló vállalkozásokban.

2018 júniusában a Bizottság a következő többéves pénzügyi keretre (2021–2027) vonatkozó javaslatcsomag részeként közzétette az „InvestEU” elnevezésű utódprogramra vonatkozó javaslatát¹⁷.

Az Európai Beruházási Alap szerepe

Az EBA a kkv-k számára Európa-szerte finanszírozást nyújtó pénzügyi közvetítőknek biztosít támogatást. Fő részvényesei az EBB (a tőke 58,6%-a), a Bizottság által képviselt Európai Unió (29,7%) és egyéb érdekelt felek többek között az állami és magánbankok és pénzügyi intézmények köréből¹⁸. Az alap elsősorban mások, például az EU, az EBB (kockázatitőke-forrásokra vonatkozó megbízatás alapján), a nemzeti vagy regionális hatóságok és magánbefektetők megbízásából hajt végre kockázatitőke-beavatkozásokat. A 4. ábra áttekintést ad az uniós támogatású kockázatitőke-eszközök működéséről és az EBA szerepéről.

Forrás: Európai Számvevőszék, az EBA adatai alapján.

Az EBA az európai kockázatitőke-piac egyik legnagyobb szereplőjévé vált. 2018-ban csak az EBA egyedül 1,4 milliárd euró összegű befektetésre kötelezettséget vállaló megállapodásokat kötött kockázatitőke-alapokkal.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

A kockázatitőke-piacok vizsgálata mellett az Európai Unió e korábban nem vizsgált szakpolitikai területben való növekvő érdekeltsége miatt döntöttünk. Értékeltük, hogy a Bizottság megfelelően használta-e kockázatitőke-eszközeit. Ennek során a következőket vizsgáltuk:

1. A Bizottság végzett-e jó minőségű előzetes, időközi és utólagos értékeléseket?
2. Az Unió által a támogatás nyújtása során alkalmazott befektetési stratégia teljes körű volt-e?
3. Az EBA megfelelően hajtotta-e végre az uniós eszközöket?

Úgy véljük, jelentésünk segíteni fogja a Bizottságot szakpolitikája hatékonyabb és eredményesebb végrehajtásában. A beavatkozások kialakításának megfelelőségét a 2014 és 2020 közötti időszakra összpontosítva értékeltük. Az egyéb szempontok vizsgálata során az 1998 óta végrehajtott összes központi irányítású uniós beavatkozást figyelembe vettük. Adott esetben a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó InvestEU programtervezetet is bevontuk a vizsgálatba.

Az ellenőrzési bizonyítékok összegyűjtése érdekében áttekintettük a vonatkozó dokumentációt (beleértve az EBA által a kockázatitőke-alapok kiválasztása során alkalmazott eljárás dokumentációjából vett mintát). Megkérdeztük a Bizottság, az EBA, a francia Banque Publique d'Investissement és az Invest Europe¹⁹ munkatársait, valamint kikértük tudományos szakemberek és alapkezelők véleményét is. Ezenkívül felkerestünk kockázatitőke- és indulóvállalkozás-egyesületeket, fejlesztési bankokat, minisztériumokat és kockázatitőke-alapokat Dániában és Olaszországban. Végezetül pedig két felmérést végeztünk a kockázatitőkealap-kezelők körében.

Észrevételek

Az előzetes és utólagos értékelések hiányosságai

Egy új beavatkozás megkezdése előtt a Bizottságnak előzetes értékelést és/vagy hatásvizsgálatot kell végeznie, amely magában foglalja a piaci igények elemzését. Az értékelésnek és a vizsgálatnak elemeznie kell az eszköz által megcélzott vállalkozások szerkezetét és finanszírozási igényeit, valamint a rendelkezésre álló finanszírozási forrásokat. Az így megszerzett információk alapján a Bizottság meg tudja becsülni a finanszírozási hiányt, és meg tudja határozni a kockázatitőke-piacra irányuló támogatás megfelelő mértékét.

1998 óta valamennyi uniós beavatkozás fő célkitűzése, hogy a vállalkozói készség és az innováció támogatásával javítsa a vállalkozások – főként a kkv-k – finanszírozáshoz való hozzáférését. A Bizottságnak minden egyes beavatkozás vonatkozásában időközi és/vagy utólagos értékeléseket kell végeznie a beavatkozás eredményességének felmérése céljából.

A beavatkozások nem alapultak a piaci igények megfelelő felmérésén

Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság meghatározta és számszerűsítette-e a finanszírozási hiányt (és ha igen, hogyan) az aktuális programozási időszak (2014–2020) beavatkozásai vonatkozásában. Azt is megvizsgáltuk, hogy ugyanez megtörtént-e összesített uniós szinten és az egyes tagállamok szintjén. Végezetül felmértük, hogy a vállalkozások életciklusának különböző fázisaiban megállapították-e az azokat érintő finanszírozási hiányt (lásd: 1. ábra).

Arra a következtetésre jutottunk, hogy noha a Bizottság elvégezte az előzetes értékeléseket és hatásvizsgálatokat, illetve a kereslet és kínálat áttekintésével elemezte a piaci igényeket, a finanszírozási hiány számszerűsítését nem végezte el átfogó módon. Ennek főként az adathiány volt az oka. A Bizottság ugyanakkor megjegyezte, hogy „nincs konszenzus a szakirodalomban arról, hogy a legtöbb tagállamban a kockázatitőke-befektetések GDP-hez viszonyított alacsony szintje elsősorban a kínálati vagy a keresleti oldalból fakadó probléma-e, más szóval hogy az igények tükrében kevés a rendelkezésre álló kockázati tőke, vagy inkább kevés olyan vállalkozás van, amelybe be lehet fektetni”²⁰.

2011-ben például a Bizottság elvégezte a központi irányítású Növekedésösztönző Tőkefinanszírozási Eszköz (EFG) előzetes értékelését és hatásvizsgálatát. Megállapítottuk, hogy a Bizottság megbízásából készült háttértanulmány a finanszírozási hiányra vonatkozó becslés alapjául szolgáló gondolatmenethez nem fűzött magyarázatot²¹.

Egy másik központi irányítású eszköz, az InnovFin tőkefinanszírozási eszköz (IFE) esetében megállapítottuk, hogy a 2013. évi értékelést csak a jogalkotási javaslat elkészítése után végezték el, miután az indikatív költségvetést már megvitatták a Bizottság, a Parlament és a Tanács részvételével.

Megállapítottuk továbbá, hogy az ESBA 2015. évi indításakor a Bizottság nem végzett átfogó előzetes értékelést vagy hatásvizsgálatot a finanszírozási hiány és a piaci igények tekintetében. Ugyancsak nem végezte el ezt az értékelést 2017-ben, amikor az uniós garancia 10 milliárd euróval (26 milliárd euróra) nőtt, a befektetési időszak végét pedig 2019. július 31-ről 2020. december 31-re halasztották²².

Szintén 2015-ben a Bizottság megbízásából külön értékelést végeztek annak feltárása érdekében, hogy lehetséges-e az alapok alapja típusú támogatási szerkezet használata²³. A 105 kockázatitőkealap-kezelővel készített interjú alapján úgy tűnik, hogy a vélemények megoszlanak a kockázatitőke-piac helyzetéről és szükségleteiről. Az értékelés nem számszerűsítette a finanszírozási hiányt, és a létrehozandó alapok alapjának pénzügyi méretére vonatkozó ajánlás megfogalmazásakor sem vette figyelembe az abszorpció kérdését.

A Bizottság már elvégezte a következő, 2021–2027-es időszakban a jövőbeli InvestEU program keretében megvalósuló új kockázatitőke-beavatkozások előzetes értékelését és hatásvizsgálatát. A finanszírozási hiányt azonban ez alkalommal sem számszerűsítették.

Véleményünk szerint a kockázatitőke-alapok költségvetési forrásainak növelése (lásd: 1. táblázat) a finanszírozási hiány megfelelő számszerűsítése nélkül azzal a kockázattal járhat, hogy az ilyen alapokat nem lehet felhasználni (lásd: 3. háttérmagyarázat).

Nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték az uniós beavatkozások hatásáról

Megvizsgáltuk, hogy a korábbi időközi és utólagos értékelések igazolták-e a kockázati tőkéhez nyújtott uniós támogatás eredményességét. A megfelelő időközi és utólagos értékelések értékes információkkal szolgálnak az új eszközök kialakításához.

A Bizottság a kockázati tőke támogatásának megkezdése óta hat félidős és két záróértékelést nyújtott be. Az értékelések jellemzően olyan outputokról és eredményekről számoltak be, mint a támogatott kockázatitőke-alapok száma vagy azoknak a vállalatoknak a száma, amelyekbe az Unió által támogatott kockázatitőke-alapok befektettek. Az értékelések azonban nem elemezték az uniós beavatkozások kockázatitőke-ágazatra kifejtett hatását vagy gazdasági hatását (pl. növekedés, innováció, megtartott és létrehozott munkahelyek száma).

Mindkét utólagos értékelést túl korán végezték el. A gyorsan növekvő és innovatív kkv-k támogatására létrehozott eszköz (GIF-eszköz) záróértékelését például 2011-ben adták ki, holott az EBA egészen 2013-ig jóváhagyhatott kockázatitőke-alapokkal kötött betéti társasági megállapodásokat, körülbelül öt évet biztosítva számukra, hogy társaságokba fektessenek be.

A GIF-eszköz időközi értékelését, illetve az ESU 1998 és az ESU 2001 utólagos értékelését gyengítette az adatok korlátozott rendelkezésre állása.

• A korai eszközök – az 1998-as és 2001-es európai technológiai vállalkozásalapítási hitelkeret – nem rendelkeztek teljesítménymutatókkal. Ezen eszközök utólagos értékelése jól megtervezett teljesítménymutatók alkalmazását javasolta.
• Bár a GIF-eszköz jogalapja meghatározott bizonyos mutatókat és célokat, ezek főként az outputokra vonatkoztak. A GIF-eszköz időközi értékelése ezért újfent az eredményesség végső értékelését lehetővé tevő eredmény- és hatásmutatók kidolgozását ajánlotta. A Bizottság elvégezte néhány mutató hozzáadását, azok azonban a záróértékelés során nem bizonyultak hasznosnak, mivel azt a félidős értékelést követő egy éven belül hajtották végre.

Az értékelések többnyire kvalitatív módszereken alapultak (pl. interjúk és felmérések). Noha az összegyűjtött információ hasznos volt, azokat nem támasztották alá kvantitatív módszerek.

A Bizottság által elvégzett időközi és záróértékelések nem elemezték a kontrafaktuális forgatókönyvet, azaz nem értékelték, hogy hány munkahelyet teremtettek vagy tartottak fenn a kockázatitőke-finanszírozásban részesült társaságok ahhoz képest, amennyit a finanszírozás hiányában elméletileg megteremtettek vagy fenntartottak volna.

2011-ben egy uniós finanszírozású kutatási projekt²⁵ elvégzett egy ilyen kontrafaktuális elemzést, amely a kockázati tőke minden – tehát nem csak az uniós – forrására, valamint hét tagállam és egy nem uniós ország cégeire terjedt ki. Az elemzés az alábbi következtetésre jutott: „A megállapítások általában alátámasztják azt az álláspontot, hogy a kockázatitőke-befektetőknek jelentős pozitív hatása van a vállalkozások növekedésére, a termelékenységre, valamint a befektetési és innovációs teljesítményre. A kockázatitőke-befektetők a 2008–2009-es pénzügyi válság idején is segítették a portfóliójukban lévő vállalkozásaikat, hogy jobban teljesítsenek, mint a kockázati tőke által nem támogatott vállalkozások. A portfólióban lévő vállalkozások számára olyan forrásokat és kompetenciákat biztosítottak, amelyek révén azok gyorsan ki tudták igazítani a termék- és piaci kínálatukat a világválság alatt.”

Ami a pozitívumokat illeti, az EBA számos munkadokumentumot tett közzé az általa támogatott befektetések gazdasági hozzájárulásáról és a támogatott induló vállalkozások teljesítményéről²⁶, köztük egy kontrafaktuális elemzést is. Egyedül az kifogásolható, hogy a munkadokumentumok az EBA valamennyi kockázatitőke-befektetését górcső alá vették, nemcsak az uniós támogatásúakat.

A 2014–2020-as programozási időszak eszközeit illetően a Bizottság az EFG-re, az IFE-re és az ESBA-ra határozott meg eredmény- és hatásmutatókat. Az EFG és az IFE esetében a célokat minden mutató esetében meghatározták, kivéve a kedvezményezett vállalkozások árbevételét és alkalmazottainak számát (lásd: 2. táblázat). Ezenkívül az IFE céljai nemcsak a kockázati tőkével kapcsolatosak, hanem kombinálják a kockázatitőke-befektetéseket és a hitelfinanszírozás támogatását is, ami megnehezíti az egyes eszközök teljesítményének értékelését.

Forrás: Európai Számvevőszék, jogszabályok és a Bizottság dokumentumai alapján.

Az ESBA időközi értékelésének ajánlása szerint kontrafaktuális forgatókönyvek alkalmazásával tisztázni kell a kezdeményezésnek a pénzügyi piacra és különösen a piaci hiányosságokra és a magántőke kiszorítására gyakorolt hatását. Az időközi értékelés elismerte az EBB-csoport jelenlegi erőfeszítéseit, hogy az ESBA-termékekre vonatkozóan tesztelje az ilyen megközelítéseket, különösen a szükséges adat-infrastruktúra létrehozása terén²⁷.

A Bizottság nem rendelkezett átfogó befektetési stratégiával

Amennyiben a vállalkozások finanszírozáshoz való hozzáférését páneurópai kockázatitőke-piac segítségével kívánjuk javítani, olyan koherens és átfogó szakpolitikai és beruházási stratégiára van szükség, amely többek között a kevésbé fejlett piacok támogatására, a közszférától való függés csökkentésére és a beavatkozások egyszerűsítésére irányul.

A keresletvezérelt megközelítés nem kedvez a kevésbé fejlett kockázatitőke-piacok vagy ágazatok fejlődésének

A Bizottság befektetési stratégiájának értékelése során elemeztük az aktuális helyzetet azon országok tekintetében, ahol az Unió által támogatott kockázatitőke-alapok és a kedvezményezett vállalatok székhellyel rendelkeznek, továbbá elemeztük a fejlődési szakaszokat és a tevékenységi ágazatokat.

A kevésbé fejlett kockázatitőke-piacok alig részesültek a központi irányítású uniós beavatkozásokból

A Bizottság kockázatitőke-befektetési tevékenységének 1998-as kezdete óta a finanszírozás elosztását az adott projekt érdemei határozták meg, a kockázatitőke-alapok földrajzi elhelyezkedése vagy a befektetési ágazat nem játszott benne szerepet.

A kevésbé fejlett piacoknak megfelelő befektetési csatornákat biztosító stratégia hiányában ezek a piacok kevesebb támogatást kaphatnak. Ennek kockázatát megerősítik a Bizottság által a 2014–2020-as időszakban végrehajtott intervenciók (IFE és EFG) tekintetében végzett előzetes értékelések és hatásvizsgálatok, amelyek kimutatták, hogy a kockázatitőke-befektetések nagyrészt néhány tagállamban koncentrálódnak.

Megállapítottuk, hogy 2018. június végén a legnagyobb arányban Franciaországban (az összes alap 20%-a) és Olaszországban (az összes alap 14%-a) jegyeztek be uniós támogatású kockázatitőke-alapokat. Őket Luxemburg, az Egyesült Királyság, Hollandia, Németország és Finnország követte a sorban. 12 tagállamban fordult elő az, hogy egyetlen uniós finanszírozású kockázatitőke-alap sem fektetett be az ott bejegyezett alapokba (lásd: 5. ábra).

Az alkalmazandó szabályozási rendszer azon tényezők egyike, amelyek alapján az alapkezelők döntenek arról, hogy hol jegyeztessék be a kockázatitőke-alapot. Az EBA által végzett felmérés²⁸ szerint „az alapkezelők a páneurópai alapok támogatására, a határokon átnyúló befektetések fokozására, valamint a jogi keretek és az adórendszerek harmonizálására szólítottak fel”.

Forrás: Európai Számvevőszék, az EBA adatai alapján.

A kockázatitőke-alapok befektetéseiket vagy csak a bejegyzésük szerinti országban hajtják végre, vagy egyszerre több országban is. 2018. június 30-án az uniós támogatású kockázatitőke-alapok 42%-a rendelkezett több országban is érdekeltséggel.

Az uniós támogatású kockázatitőke-alapok által a vállalkozásokba befektetett összegeket illetően a 6. ábra bemutatja, hogy azok a tagállamok kovácsolták a legtöbb előnyt az uniós beavatkozásokból, amelyek vonzóak voltak a kockázati tőke számára²⁹. Közülük is kiemelkedik Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság, hiszen ők felelősek az említett befektetések 50%-áért. Mivel ezek a tagállamok az Unió legnagyobb gazdaságai, ezért a rájuk fókuszáló befektetések nem segítik elő az európai kockázatitőke-piac kialakítását.

2018 közepén egyetlen központi irányítású uniós támogatású kockázatitőke-alap sem fektetett be Cipruson, Máltán, Szlovéniában vagy Szlovákiában, és csak korlátozott befektetések történtek (összesen 29 millió euró értékben) Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában.

Forrás: Európai Számvevőszék, az EBA adatai alapján.

Az adatokat elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy a támogatás kereslet alapján történő kiosztása a legfejlettebb kockázatitőke-piacokat részesíti előnyben. Ez nem segíti kifejezetten a páneurópai kockázatitőke-piac előmozdítására irányuló, deklarált uniós cél megvalósítását, illetve a hatáskör-átruházási megállapodásokban említett bizonyos prioritások előtérbe helyezését. A három legújabb tőkeinstrumentum (EFG, IFE és ESBA) esetében például a jogalap mindig hivatkozik az uniós kockázati tőke fejlesztésének támogatására. Emellett a GIF-eszköz megbízási megállapodásának 2. cikke kimondja, hogy az eszköz egyik célja a részvényekkel és a kockázati tőkével kapcsolatos piaci rés csökkentése az uniós kockázatitőke-piac javítása céljából. Számos, az uniós beavatkozásokról a Bizottság által vagy annak nevében készített értékelés bírálta a keresletvezérelt megközelítést, és azt ajánlotta, hogy engedjen teret egy proaktívabb megközelítésnek.

Az InvestEU utódprogram (2021–2027 közötti időszak) 2018. évi hatásvizsgálata például azt ajánlja, hogy a keresletvezérelt megközelítést az egyedi műveletek szintjén a szakpolitikai céloknak való megfelelés szigorúbb ellenőrzésével egyensúlyozzák ki. A Bizottság nem részletezte, hogy ezt az egyensúlyt hogyan valósítják meg a gyakorlatban, illetve hogyan befolyásolja mindez a keresletvezérelt megközelítést.

A finanszírozási igényeket nem számszerűsítették a fejlődési szakasz vagy a tevékenységi ágazat szerint

Azon 20 év alatt, amelynek során a Bizottság központi irányítású intervenciók révén támogatta a kockázatitőke-alapokat, különféle fejlődési szinteken lévő kkv-kba eszközölt befektetéseket. A 7. ábra szemlélteti, hogy az uniós támogatású kockázatitőke-alapok által ezen időszak alatt befektetett 4,6 milliárd euróból mennyit használtak fel a vállalatok egyes fejlődési szakaszaiban.

Forrás: Európai Számvevőszék, az EBA adatai alapján.

A korai szakaszokban (azaz a magvető és az induló szakasz) használják fel az összes befektetés 56%-át. A kockázatitőke-alapok jellemzően nagyobb számban fektetnek be a korai szakaszban lévő vállalkozásokba, mint a későbbi szakaszokban lévőkbe. Mindazonáltal az átlagosan egy kkv-ra fordított összegek a korai szakaszokban alacsonyabbak. Az uniós támogatású kockázatitőke-alapok a magvető és az induló fázisban átlagosan 1,36, illetve 2,56 millió eurót fektettek be kkv-nként, míg a növekedési és kivásárlási³⁰ fázisban végrehajtott befektetések átlagos összege kkv-nként 4,82, illetve 7,16 millió euró volt.

Az általunk elvégzett felmérésben a válaszadó kockázatitőkealap-kezelők 68%-a vélte úgy, hogy a közfinanszírozás részvételére a kockázati tőkében leginkább a magvető és az indulási szakaszban van szükség.

Ami az ágazati eloszlást illeti, az uniós támogatású kockázatitőke-alapok által eszközölt összes befektetés több mint 50%-a a számítástechnika és fogyasztói elektronika, valamint az élettudományok területén működő vállalatokat érinti (lásd: 8. ábra).

Forrás: Európai Számvevőszék, az EBA adatai alapján.

Bár az Unió különböző fejlődési szakaszokban és tevékenységi ágazatokban hajtott végre befektetéseket, a források elosztása nem az európai kockázatitőke-piac kínálatának és keresletének alapos elemzésén alapult. A Bizottság előzetes értékelései nem tartalmaztak a különböző fejlődési szakaszok vagy tevékenységi ágazatok finanszírozási hiányára vonatkozó adatokat (lásd: 36. bekezdés).

Megjegyezzük, hogy az InvestEU-hoz (2021–2027-es időszak) készített hatásvizsgálatában a Bizottság azt javasolta, hogy a tőkeinstrumentumok céljait „ágazati alapon […] és a vállalati életciklus alapján (finanszírozási hiányelemzés alapján)”³¹ kell kiválasztani. Az értékelés nem tesz említést a tagállamonkénti célértékekről vagy elemzésről.

Az uniós kockázatitőke-piac nem elég vonzó a magánbefektetők számára

Az uniós támogatású beavatkozásoknak meg kell szüntetniük a piaci hiányosságokat, illetve pontosabban – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása és hozzáadott érték elérése érdekében – azokat a piaci hiányosságokat, amelyeket a tagállamok nem tudnak saját maguk kezelni³². A közszférabeli beavatkozás végső célja a magánbefektetők bevonása a fenntartható kockázatitőke-piac kialakítása érdekében. Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság képes volt-e az Unió mellett egyéb köz- és magánbefektetőket arra ösztönözni, hogy pénzforrásokat biztosítsanak. Az IFE 2013. évi előzetes értékelése rámutatott arra, hogy a magánberuházók kockázati tőke iránti visszafogott érdeklődésének egyik fő oka az alacsony hozam. „Az 1997–2000 közötti dotcom-buborék-időszaktól eltekintve az európai kockázatitőke-alapok éves átlagos hozama nem érte el a 10%-ot, az elmúlt tíz évben pedig negatív volt, és a legjobban kezelt alapok teljesítménye sem elég magas ahhoz, hogy elérje az intézményi befektetők által elvárt hozamokat”³³.

Annak érdekében, hogy az uniós beavatkozás összeegyeztethető legyen az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal, a Bizottság minimális célértékeket határozott meg a magánbefektetők uniós támogatású kockázatitőke-alapokban való részesedésére vonatkozóan. A korai eszközök esetében – mint például az ESU 1998 és az ESU 2001 – ezeket a célértékeket 50%-ban határozták meg, később azonban a 2014–2020-as beavatkozásoknál 30%-ra csökkentették. Tovább növeli ennek fontosságát az, hogy a Bizottság az EBA, az EBB és a fejlesztési bankok saját kockázatú befektetéseit függetlennek és magánjellegűnek tekinti. Ettől eltekintve a Bizottság semmilyen egyéb célértéket sem határozott meg a magánszektor részvételére nézve.

A Bizottság nem tűzte ki beavatkozásai céljaként a magas hozam elérését, és arra sem kérte az EBA-t, hogy érjen el nyereséget az uniós forrásokkal. A jogszabályok és a hatáskör-átruházási megállapodások azonban előírják az EBA számára, hogy alkalmazza az azonos feltételek elvét, amely szerint a köz- és a magánbefektetők egyenlő feltételek mellett – ugyanolyan nyereséget vagy veszteséget megvalósítva – vesznek részt a kockázatitőke-alapokban. A magánbefektetők bevonása – ami a fenntartható kockázatitőke-piac szempontjából alapvető fontosságú – csak akkor lehetséges, ha a befektetések magas megtérülést eredményeznek.

A 2017. évi pénzügyi kimutatások szerint az ESU 1998 összesen 101 millió eurót fektetett be, és a létrehozása óta összesen 12 millió euró összegű nettó veszteséget produkált. Hasonló a helyzet az ESU 2001 és a GIF-eszköz keretében összeállított (már leírt vagy értékesített) portfóliók esetében. Az ESU 2001 eszköz a befektetett 207 millió euróból 82 millió euró nettó veszteséget valósított meg, míg a GIF-eszköz 470 millió euró összegű beruházásból 88 millió euró veszteséget könyvelt el³⁴. A két utóbbi eszköz befektetéseinek jelentős része továbbra is a portfólió részét képezi (ESU 2001: 31%; GIF: 64%). A legújabb uniós beavatkozásokról egyelőre nem állnak rendelkezésre sokat mondó adatok (lásd: 3. táblázat).

A központi irányítású programok Bizottság általi időközi és záróértékelései közül néhány arról számolt be, hogy az azonos feltételek elve kudarcot vallott, illetve akadályozta a magánberuházások ösztönzését. Egy további értékelés (az EFG 2011. évi utólagos értékelése) azonban nem vont le következtetést arra vonatkozóan, hogy eltérjenek-e az azonos feltételek elvétől, és a döntést elhalasztotta egy olyan időpontra, amikor már rendelkezésre áll egy részletes piaci értékelés. Ellenőrzésünk idején a Bizottság még nem végezte el ezt az értékelést. A Bizottság kizárólag az ESBA kkv-keretéhez tartozó szociális beruházások esetében engedi meg a nem azonos feltételekkel megvalósított beruházásokat.

A Bizottság többek között azzal érvel az azonos feltételek elvének alkalmazása mellett, hogy ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy a befektetést állami támogatásnak kell tekinteni. A tagállamok által nyújtott összeegyeztethetetlen állami támogatás torzítja a versenyt, és a Bizottság visszatéríttetheti azt. A Bizottság iránymutatásai³⁵ és az uniós jog³⁶ azonban egyértelműen meghatározzák azokat a körülményeket, amelyek esetében az aszimmetrikus nyereségrészesedés nem ellentétes az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal.

Például egy állami befektető növelheti a magánbefektetők hozamát azáltal, hogy (egy aszimmetrikus hozamstruktúra keretében) átengedi saját hozamának egy részét. Ez azt jelentené, hogy – szemben az egyenlőséget előíró azonos feltételek elvével – a közszférabeli befektető a többi befektetőtől eltérő feltételek mellett fektetne be.

Az alapok alapjának 2015. évi értékelése a következőket fogalmazta meg: „A legtöbb megkérdezett magántőkealap- és kockázatitőkealap-kezelő azzal érvelt, hogy ha az Unió komolyan vissza szeretné csábítani a magánszektort az európai kockázati tőkéhez, akkor a magasabb kockázatú befektetési szakaszokba való befektetésükért cserébe lehetővé kell tennie a magánszektor számára a nyereség jobb kihasználását. Az aszimmetrikus megtérülésre úgy tekintettek, mint amely adott esetben segíthet áthidalni a magánbefektetők bevonása tekintetében az alapok alapja szintjén jelentkező akadályokat.”

Az európai alapok alapja program létrehozását megelőzően a Bizottság munkacsoportot állított fel a program elemzésére. A csoport javasolta, hogy a pályázati felhívásban rendelkezzenek az aszimmetrikus megtérülés lehetőségéről, ugyanakkor továbbra is részesítsék előnyben az azonos feltételek elve alapján működő kockázatitőke-alapokat. Javaslata szerint meg kell találni a helyes egyensúlyt a kevésbé fejlett kockázatitőke-környezettel rendelkező országokban eszközölt befektetésekkel. Az ajánlással ellentétben a pályázati felhívás nem tette lehetővé az aszimmetrikus megtérülést.

A közszférabeli befektetők úgy is ösztönözhetik az önfenntartó kockázatitőke-piac kialakulását, hogy lehetővé teszik a fokozatos – azaz korai – kivonulást a kockázatitőke-alapokból. Azonban sem az EBA és a kockázatitőke-alapok között létrejött betéti társasági megállapodások, sem pedig az EBA által eddig aláírt két alapok alapja megállapodás nem tartalmazott rendelkezéseket a korai kivonulásra vonatkozóan. Megjegyezzük, hogy az alapok alapjának 2015. évi értékelése korai kivonulási mechanizmusok beépítését javasolta.

A kockázatitőke-piacra irányuló uniós támogatást különböző beavatkozások útján biztosítják, ami összetettséget eredményez

Míg a korábbi időszakokban a Bizottság támogatását egyetlen eszköz révén juttatta el a kockázatitőke-piacnak, addig a 2014–2020 időszakban három beavatkozás (az EFG, az IFE és az ESBA SMEW sajáttőke-termék) szolgálja ugyanezt a célt. Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság biztosította-e az összhangot e három beavatkozás között.

Az EFG célja a kkv-k tőkéhez jutásának javítása a növekedési és az expanziós szakaszban, az IFE pedig a korai szakaszban lévő befektetéseket célozza. Az eszközökre vonatkozó szabályozás lehetővé teszi, hogy több szakaszban is eszközöljenek befektetéseket. A két eszközt úgy alakították ki, hogy együttesen egységes uniós tőkefinanszírozási eszközt alkossanak.

Az ESBA SMEW sajáttőke-termék 2016 közepén történő bevezetésekor (lásd: II. melléklet) a költségvetési garancia és a pénzügyi eszköz kombinálása, valamint a Bizottság, az EBB és az EBA bevonása miatt nőtt a konstrukció összetettsége.

Elkerülendő azt, hogy ez az új termék átfedésbe kerüljön a már meglévő EFG-vel, a Bizottság 2016-ban úgy döntött, hogy az EFG hangsúlyát áthelyezi úgy, hogy főként a részt vevő harmadik országok³⁷ kockázatitőke-ügyleteire összpontosítson, amelyekre az ESBA SMEW sajáttőke-termék nem terjed ki.

Három hasonló célkitűzéssel rendelkező, a Bizottságon belül három különböző szolgálat által kezelt eszköz az irányítási, beszámolási és nyomonkövetési erőfeszítések megsokszorozását vonja maga után. A különböző jogi rendelkezések értelmében az EBA-nak minden egyes eszközre vonatkozóan legalább félévente külön operatív jelentést kell készítenie.

Jelenleg az EBA által az ESBA SMEW sajáttőke-termékről készített operatív jelentés nem eléggé egyértelmű a különböző alkeretek tekintetében, továbbá nehéz átfogó képet kialakítani a kombinált beavatkozások szerkezetéről.

Megjegyezzük, hogy a Bizottság elismerte a hiányosságokat és az átfedéseket, és a jövőbeli (2021–2027) InvestEU programra nézve jelentősen egyszerűsített struktúrát javasolt. A javaslat értelmében a három eszköz (EFG, IFE és ESBA) helyett egyetlen eszköz lenne, amely egységes költségvetési garanciát nyújtana.

Az EBA főbefektetői szerepet tölt be, de egyszerűbben is irányíthatná az uniós beavatkozásokat

Mióta az EBA az 1990-es évek végén létrejött, a Bizottság ezen az alapon keresztül hajtja végre központi irányítású kockázatitőke-beavatkozásait. A Bizottságnak ezért biztosítania kell, hogy az EBA megfelelően hajtsa végre az uniós beavatkozásokat.

Az EBA fontos szereplő

Az uniós kockázatitőke-ágazat által az állami befektetőktől bevont források 2015 és 2016 között megkétszereződtek, és 2018-ban még mindig meghaladták a válság előtti 2007-es szintet (lásd: 2. ábra). Az EBA, amely egyre több megbízatást kezel (lásd: 22. bekezdés), az európai kockázatitőke-piac egyik legnagyobb szereplőjévé vált. 2018-ban csak az EBA egyedül 1,4 milliárd euró összegű befektetésre kötelezettséget vállaló megállapodásokat kötött kockázatitőke-alapokkal, ebből 214 millió euró származik uniós támogatású eszközökből. Ellenőrzésünk azt vizsgálta, hogy az EBA megfelelően irányította-e ezeket az eszközöket.

Az EBA 2018-ban felmérést végzett³⁸, amely azt mutatta, hogy feladatvállalása fontos volt, mivel a főbefektető szerepét töltötte be, és az alap hitelességének fokozásával segítette a magánbefektetők bevonását. Az érintett alapkezelők általában pozitívan értékelték az EBA szerepvállalását a befektetésekben.

A felmérésünkre válaszoló kockázatitőkealap-kezelők többsége nagyra értékelte az EBA átvilágítási eljárását, amelynek minőségi szintjét jól mutatja, hogy más befektetők gyakran igazodnak befektetési döntéseihez. A válaszadók azt is kifejtették azonban, hogy az EBA formalizált, mindenek elé helyezi a szabályoknak való megfelelést, és a finanszírozás iránti kérelmek elbírálási folyamata túl hosszú időt vesz igénybe. A felmérés szerint az alapkezelők 45%-a nyilatkozott úgy, hogy több mint egy évig tartott, míg az EBA jóváhagyott egy kérelmet, és 41%-uk számolt be arról, hogy az eljárás fél és egy év közötti időtartamot vett igénybe. A válaszadók többsége (66%) azt állította, hogy a kérelmezési folyamat során az EBA három–öt közvetítőjével kerültek kapcsolatba, akik közül némelyik nem is ismerte a nemzeti sajátosságokat.

Az alapok alapjának 2015. évi értékelése kiemelte „az EBA anticiklikus szerepét annak biztosításában, hogy az innovatív induló vállalkozások és a kkv-k gazdasági visszaesés időszakában is rendelkezzenek tőkehozzáféréssel”. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy „számos érdekelt fél, különösen a kockázatitőke-alapok, a kockázatitőke-egyesületek és néhány tagállami szintű alapok alapja kezelő azon a véleményen volt, hogy az EBA által az európai kockázatitőke-piac egyik főbefektetőjeként és az alapok alapjának alapkezelőjeként betöltött meghatározó szerep hosszú távú fenntarthatósági kérdéseket vet fel”.

Az uniós támogatású eszközök átfedésben vannak az EBA által kezelt egyéb eszközökkel ahelyett, hogy kiegészítenék őket

Az EBA irányelveket dolgozott ki a különböző megbízatások keretében nyújtott források tekintetében (ügyletallokációs politika). Ellenőrzésünk során azt vizsgáltuk, hogy az EBA megfelelően, a különböző megbízatások jellegét figyelembe véve hajtotta-e végre ezeket az irányelveket.

Az EBA határoz arról, hogy melyik kockázatitőke-alapba és melyik megbízatás keretében fektet be. Az uniós finanszírozású, központi irányítású eszközök vonatkozó jogalapjai és hatáskör-átruházási megállapodásai szabják meg, hogy megengedett-e az egyéb megbízatásokból származó forrásokat együttesen felhasználó társbefektetés.

Az ESU 1998 keretében kifejezetten tilos volt az EBA-val vagy az EBA által kezelt eszközökkel közösen megvalósított társbefektetés³⁹. Ennek az az oka, hogy az ESU 1998 eszközt úgy alakították ki, hogy kiegészítse az EBA által kezelt megbízatásokat azáltal, hogy „azokat a kkv-kat célozza, amelyeket sem az EBB, sem az EBA nem tudna támogatni a jogszabályban előírt szigorúbb kockázatcsökkentési kritériumok miatt”⁴⁰.

A szigorúbb kockázatcsökkentési kritériumok fogalma az ESU 2001 és a GIF-eszköz vonatkozásában is megmaradt, annak ellenére, hogy a társbefektetés megengedett volt. 2017 végén az ezen eszközök által támogatott kockázatitőke-alapok 30%-a rendelkezett az EBA egyéb megbízatásaiból (főként az EBB kockázatitőke-forrásokra vonatkozó megbízatásából⁴¹) származó társbefektetésekkel. Ez azt mutatja, hogy a kiválasztott alapok nem céloztak az EBA egyéb megbízatásaitól eltérő kockázati szegmenst.

Az EFG, az IFE és az ESBA jogalapja már nem említi a szigorúbb kockázatcsökkentési kritériumok fogalmát. Mindhárom jogalap megszabja, hogy az eszközök csak kiegészíthetik a nemzeti vagy regionális programok által finanszírozott pénzügyi eszközöket. Míg az ESBA jogalapja kifejezetten ösztönzi az EBB meglévő műveleteivel és tevékenységeivel való komplementaritást, a másik kettő jogalapja hallgat erről a kérdésről.

Az ESBA-rendelet felszólít arra, hogy a komplementaritás biztosítása céljából iránymutatást kell biztosítani az uniós eszközök, illetve az uniós garancia keretében megvalósuló EBB-finanszírozás együttes igénybevételére vonatkozóan. A Bizottság iránymutatást adott ki az ESBA és az esb-alapok közötti komplementaritásra vonatkozóan. Az EBA által kezelt egyéb megbízatásokkal, például az EBB kockázatitőke-forrásokra vonatkozó megbízatásával kapcsolatos társbefektetések tekintetében azonban nem készült iránymutatás.

A Bizottság számára a GIF-eszközről készített időközi értékelés az EBA által kezelt megbízatások megtöbbszörözése miatt azt ajánlotta, hogy az EBA dolgozzon ki ügyletallokációs politikát⁴². Az EBA 2009 óta rendelkezik ilyen politikával. Néhány kiigazítást követően a politika 2011 végétől egészen 2018-ig változatlan maradt, amikor alapvető átdolgozásra került sor.

A 2011. évi ügyletallokációs politika nem állapított meg említésre méltó átfedést a különböző megbízatások között. A GIF-beavatkozás esetében mégis történtek társbefektetések, azaz az EBA több megbízatásból származó forrást fektetett be ugyanabba a kockázatitőke-alapba⁴³. A 2018. évi allokációs politika nem tett észrevételt esetleges átfedésekről. Ugyanakkor a megbízatások preferenciái (például meghatározott ágazatok vagy egy bizonyos teljesítmény tekintetében) és földrajzi fókuszuk vonatkozásában átfedés van a központi irányítású uniós beavatkozások és az egyéb megbízatások között.

Míg a (2018-ig érvényes) kezdeti politika az ügyletallokációs döntéseket teljes egészében az EBA szakmai megítélésére bízta, addig az új szakpolitika mennyiségi⁴⁴ és minőségi értékelési kritériumokat tartalmaz annak eldöntésére, hogy melyik megbízatás melyik kockázatitőke-alaphoz illik a legjobban. Az EBA nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a munkatársai számára milyen iránymutatást ad ezeknek a kritériumoknak az alkalmazására vonatkozóan.

Az EBA a 2017-ben és 2018-ban kötött ügyleteire alkalmazva tesztelte új szakpolitikáját. Ennek a retroaktív tesztelésnek az eredményei rámutattak arra, hogy ha kizárólag a mennyiségi értékelésből indult volna ki, akkor az EBA a központi irányítású uniós beavatkozások felhasználásával eszközölt befektetések esetében más közszférabeli megbízatást is igénybe vehetett volna, mivel ez utóbbi ugyanannyi vagy magasabb pontszámot kapott, mint az uniós támogatású. Az EBA nem szolgáltatott részletes bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy hogyan számították ki az egyes pontszámokat.

Az EBA nehézségekbe ütközött az uniós támogatású befektetésekből való kivonulás során

A kockázatitőke-alap akkor jut hozzá a befektetésből származó jövedelméhez, ha eladja a vállalkozást (vagyis kivonul). A kivonulás vagy az első nyilvános részvénypiaci kibocsátással, vagy a vállalkozás iparági befektető (kereskedelmi értékesítés), illetve egy másik kockázatitőke-alap vagy magántőke-befektetési vállalkozás részére történő eladása révén valósul meg. Amennyiben egy portfólióvállalkozásnak nincs maradványértéke, a könyv szerinti értékét az alkalmazandó könyvviteli szabályok szerint kell leírni. Megvizsgáltuk az alapoknak a lehető legnagyobb megtérülésre irányuló kivonulási stratégiáját. Emellett elemeztük a felülvizsgálat tárgyát képező megbízatások lezárására irányuló stratégiát is.

2018-ban az európai kockázatitőke-piac három fő kivonulási útvonala az alábbiak szerint alakult: i. kereskedelmi értékesítés (35%), ii. első nyilvános részvénypiaci kibocsátás (22%), és iii. leírás (12%)⁴⁵. Az európai kockázatitőkealap-kezelők a befektetésekből való kilépést és az első nyilvános részvénypiaci kibocsátás piacát tekintik az előttük álló legnagyobb kihívásnak⁴⁶.

A Start-up Europe Partnership 2017. évi tanulmánya azt a következtetést vonta le, hogy „a felfutóban lévő európai innovatív vállalkozások mindössze 2%-a lép ki a tőzsdére, és az Európában mobilizált teljes összeg mintegy 15%-a első nyilvános részvénypiaci kibocsátásból származik […]. Ez problémát jelent, mivel az első nyilvános részvénypiaci kibocsátások a növekedési tőke puszta biztosításán túl kivonulási lehetőséget is kínálnak a kockázatitőke-alapoknak. Kivonulás nélkül fennáll a veszélye annak, hogy „a kockázati tőke motorja lefullad”⁴⁷.

A 3. táblázat bemutatja az összes központi uniós támogatású beavatkozás tekintetében a kilépések és a fennmaradó befektetések számát (2018. június 30-i állapot).

Az alapok időtartamát a befektetési társasági megállapodás állapítja meg. Az EBA nehézségekkel szembesült a Bizottság két megbízatásának (ESU 1998 és ESU 2001) lezárása kapcsán, mivel a kockázatitőke-alapoknak élettartamuk alatt nem sikerült eladniuk a portfóliójukban lévő valamennyi társaságot. Amikor azt értékelte, hogy melyik alapba fektessen be az ESU 1998 és az ESU 2001 keretében, az EBA kevés figyelmet fordított arra, hogy az alapok milyen mértékben képesek kezelni az elidegenítési szakaszt. A kivonulás problémájával későn kezdtek el foglalkozni, és a már lejárt két korai eszközt (ESU 1998 és ESU 2001) meg kellett hosszabbítani annak érdekében, hogy az EBA-nak maradjon elég ideje megoldást találni az elidegenítés kérdésére.

Forrás: Európai Számvevőszék, az EBA adatai alapján.

Ennek eredményeképp az ESU 1998 eszköz, amelynek megbízatása 2014 júliusában lezárult, 2018 közepén még mindig részt vett alapokban: 12 vállalkozásban (a befektetések által érintett összes vállalkozás 4%-ában) rendelkezett még befektetéssel. Hasonlóképpen 2018 közepén az ESU 2001 eszköz továbbra is részesedéssel rendelkezett alapokban, mégpedig 98 vállalatban, amelyek a befektetések 31%-át teszik ki.

Az EBA díjszabása nem teljesen átlátható, illetve nincs összhangban a szakpolitikai célkitűzésekkel

A Bizottság kezelési díjat fizet az EBA-nak, hogy az a nevében uniós kockázatitőke-beavatkozásokat hajtson végre⁴⁸. A Bizottság továbbá megtéríti az EBA egyes költségeit, amelyeket az uniós alapok végrehajtásához kapcsolódónak ítél (egyéb kezelési költségek). Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság által fizetett kezelési díjak indokoltak voltak-e és megfeleltek-e a szakpolitikai célkitűzéseknek.

A hatáskör-átruházási megállapodások megszabják, hogy a díjak az uniós beavatkozás legfeljebb 5,7–8,5%-át tehetik ki. (A díjak beavatkozások szerint lebontott küszöbértékeihez lásd: 4. táblázat).

Forrás: Európai Számvevőszék, a hatáskör-átruházási megállapodások alapján.

A Bizottság által az EBA-nak fizetett kezelési díjak mellett az uniós támogatású kockázatitőke-alapok kezelői által felszámított kezelési díjak is felmerülnek. Ezek általában a lekötött összeg 2%-ának felelnek meg évente. Emellett a páneurópai alapok alapja program elindítása mindezt újabb igazgatási réteggel egészítette ki (lásd: 20. bekezdés). Az alapok alapja kezelői ugyancsak számolnak fel díjakat, ami az alap teljes élettartamára (gyakran körülbelül 12 évre) lekötött uniós hozzájárulás 8 és 12%-a között változhat.

Az indulási díjak indokoltságával kapcsolatos átláthatóság hiánya

A Bizottság és az EBA közötti hatáskör-átruházási megállapodások – az igazgatási díjak részeként – a végrehajtási időszak elején esedékes induló díjak fizetését írják elő (lásd: III. melléklet). Ezek a díjak a következők fedezésére szolgálnak: i. a pályázati felhívás elkészítése (amely tartalmazza a részletes feltételeket és a beszámolási követelményeket), ii. az EBA belső folyamatainak és informatikai rendszereinek kialakítása, beleértve a honlapot is, iii. szabványosított jogi dokumentáció létrehozása.

Tekintettel arra, hogy az EBA 20 éve kezeli az uniós támogatású eszközöket, azt várhatnánk, hogy az olyan szinergiákat és know-how-t alakított ki, amelyek megtakarításokat eredményeznek, különösen az új eszközök indulási szakaszában. Ez azonban nem így történt, és a Bizottság által az EBA-nak fizetett indulási díjak idővel növekedtek. A GIF-eszköz esetében a Bizottság 0,3 millió eurót fizetett ki indulási díjként (az összes maximális díj 0,8%-a). Az újabb eszközöknél az indulási díj az EFG-eszköz esetében 2,5 millió euróra (a teljes maximális díj 13%-a), az IFE-eszköz esetében 4 millió euróra (a teljes maximális díj 14%-a), az ESBA SMEW sajáttőke-termék esetében pedig 5 millió euróra (a teljes maximális díj 7%-a) emelkedett.

A Bizottság nem gyűjt adatokat az EBA számára felmerülő tényleges induló költségekről. A hitelgarancia-eszközökről szóló 20/2017. sz. különjelentésünkben⁴⁹ észrevételeket fűztünk a Bizottság és az EBA közötti díjtárgyalások folyamatához. Megállapítottuk, hogy a jelentés következtetései a kockázatitőke-eszközökre is alkalmazhatóak, különösen abban a tekintetben, hogy a Bizottságnak nem állt rendelkezésére részletes információ a korábbi programok tényleges költségeiről.

A szakpolitikához kapcsolódó jutalékok nem felelnek meg teljes mértékben a célnak

Az aktuális jutalékok nem ösztönzik az európai kockázatitőke-piac továbbfejlődését. Az EBA például minden egyes, alapkezelővel kötött szerződésért jutalékot kap, amelynek összege attól függően változik, hogy hány szerződést írnak alá. A jutalékok azonban úgy épülnek fel, hogy nincs kapcsolat a jutalék és az EBA által befektetéssel megcélozandó alapok számára vonatkozóan rögzített célérték között. Megállapítjuk továbbá, hogy ez a díj nem növekszik fokozatosan a megkötött szerződések számának arányában. A GIF- és az EFG-eszközben az EBA átalánydíjat kap, és az IFE-eszköz esetében a legnagyobb díjat a négy első szerződés megkötése után fizetik.

A jutalékok kialakítása nem segíti elő a beavatkozások tekintetében meghatározott célok elérését. Az EFG esetében például a Bizottság minimális célként legalább 360 támogatásra jogosult vállalat támogatását tűzte ki célul. Az EBA azonban még akkor is részesül a jutalék egy részében, ha ezt a célkitűzést nem teljesíti (lásd: 2. táblázat).

A szakpolitikához kapcsolódó jutalékok nem ösztönözik maradéktalanul a kevésbé fejlett uniós kockázatitőke-piacokra vagy tevékenységi ágazatokra irányuló befektetéseket. Az ESU 1998 és 2001 eszközök nem ösztönzik az EBA-t, hogy új piacokon fektessen be. A többi eszközben van legalább egy ösztönző – bár ezek összegei alacsonyak más típusú ösztönzőkhöz képest –, de ezek sem részesítik előnyben a kevésbé fejlett kockázatitőke-piacokat.

Következtetések és ajánlások

Az Európai Unió több mint két évtizede van jelen a kockázatitőke-piacon. A Bizottság ezen időszak során nagymértékben növelte a kockázatitőke-piacra irányuló támogatását. Jelentős uniós finanszírozást bocsátottak rendelkezésre az uniós kockázati tőke fellendítésére, de vannak még megoldandó problémák.

Az uniós beavatkozások értékelése

Úgy véljük, hogy az uniós beavatkozások mértékét meghatározó döntések nem eléggé megalapozottak, mert vagy nem került sor előzetes értékelésre vagy hatásvizsgálatra, vagy csak a költségvetési határozat meghozatala után készítették el azokat. A finanszírozási hiány elemzéséből hiányoztak bizonyos szempontok, például nem végeztek tagállami szintű, illetve tevékenységi ágazat vagy kockázatitőke-fázis szerinti elemzést (lásd: 29–36. bekezdés).

A jövőbeli beavatkozások kialakítása során a Bizottságnak időbeni és érdemi időközi és utólagos értékeléseket kell végeznie, illetve hasznosítania kell a levont tanulságokat. A végrehajtott utólagos értékelések általában túl korán készültek, gyakran még a programok befejeződése előtt. Sőt mi több, ezek az értékelések nem foglaltak magukban mennyiségi adatok alapján végzett elemzést és nem vették figyelembe a kontrafaktuális forgatókönyveket. Noha az uniós kockázatitőke-támogatások története már húsz évre tekint vissza, a Bizottság mindeddig nem mutatott fel elegendő bizonyítékot az elért hatásra vonatkozóan (lásd: 37–46. bekezdés).

A Bizottságnak szilárdabb információkészletre kell alapoznia határozatait. Konkrétan a Bizottság:

1. végezze el a piaci hiányosságok és az optimálistól elmaradó befektetések alapos elemzését uniós, tagállami és ágazati szinten, illetve a különböző fejlődési szakaszokban, hogy a megfelelő pénzügyi forrásokat különítse el a kockázatitőke-beavatkozásokra.

Határidő: a végrehajtó partnerekkel kötendő hatáskör-átruházási megállapodások aláírása (2022 vége).

Értékeléseinek javítása érdekében a Bizottság:

2. gondoskodjon az ahhoz szükséges adatok összegyűjtéséről, hogy az értékelők – adott esetben kontrafaktuális elemzés elvégzése révén – képet alkothassanak a támogatások eredményességéről;
3. az ESU 1998, az ESU 2001 és a GIF beruházási időszakát követően meghatározott idő elteltével végezzen visszamenőleges értékelést, hogy érdemi következtetést lehessen levonni a beavatkozások hatásáról.

Határidő: a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2021 végéig.

Átfogó befektetési stratégia kidolgozása

A Bizottság alkalmaz egy páneurópai kockázatitőke-piac kialakítását célzó átfogó befektetési stratégiát. Az uniós beavatkozások nem részesítik előnyben a kevésbé fejlett kockázatitőke-piacokat vagy tevékenységi ágazatokat. Az uniós piac még mindig erősen függ a közszféra szerepvállalásától, és a különböző eszközök használata miatt szükségtelenül összetett.

A Bizottság által az uniós kockázatitőke-piacon végrehajtott beavatkozások keresletvezéreltek voltak, azaz a támogatást a projektek érdemei alapján, földrajzi elhelyezkedéstől vagy ágazattól függetlenül nyújtották. Ugyanakkor megállapítottuk, hogy ez a megközelítés egyértelműen a legfejlettebb kockázatitőke-piacokat részesíti előnyben és a befektetések koncentrálódásához vezet, ami nem kifejezetten előnyös a páneurópai kockázatitőke-piac kialakulása szempontjából (lásd: 49–63. bekezdés).

A Bizottság nem tűzte ki beavatkozásai céljaként a magas hozam megvalósítását. Általánosságban kijelenthető, hogy a magánbefektetők bevonása – ami a fenntartható kockázatitőke-piac szempontjából alapvető fontosságú – csak akkor lehetséges, ha a befektetések magas megtérülést eredményeznek. Az ESU 1998 összesen 101 millió eurót fektetett be, ami a létrehozása óta összesen 12 millió euró összegű nettó veszteséget hozott. Hasonló a helyzet az ESU 2001 és a GIF-eszköz keretében összeállított portfóliók esetében. A Bizottság eddig csak az azonos feltételek elve alapján nyújtott támogatást, anélkül, hogy átengedte volna saját hozamának egy részét a magánbefektetőknek vagy több veszteséget vállalt volna át (lásd: 64–73. bekezdés).

A páneurópai kockázatitőke-piac kialakítása érdekében a Bizottság:

1. hozzon további konkrét intézkedéseket a kevésbé fejlett kockázatitőke-piacokba és tevékenységi ágazatokba történő befektetések támogatására.

Határidő: még időben az új programozási időszak előkészítéséhez (2020 vége).

Annak érdekében, hogy csökkenjen az uniós kockázatitőke-piac függése a közszféra szerepvállalásától, a Bizottság:

2. állapítson meg megfelelő, eszközszintű célokat a magánbefektetők nagyobb arányú bevonása érdekében, eközben tartsa szem előtt a vonatkozó szakpolitikai célkitűzéseket és a különböző helyi kockázatitőke-piacok és tevékenységi ágazatok fejlesztését;
3. vizsgálja meg fokozatos kivonulási záradékok bevezetésének lehetőségét;
4. akut piaci hiányosságok esetén vizsgálja meg az aszimmetrikus nyereségrészesedés és aszimmetrikus kockázatmegosztás alkalmazásának lehetőségét, amely során hozamának egy részét átengedné más befektetők javára, vagy negatív hozamok esetén átvállalná az első veszteségeket.

Határidő: az új hatáskör-átruházási megállapodásokról szóló tárgyalások megkezdése előtt (2022 vége).

Az uniós beavatkozások végrehajtása

Az EBA az európai kockázatitőke-piac egyik legnagyobb szereplőjévé vált, és egyre több megbízatást kezel. Átvilágítási eljárása alapos, és minőségi szintjét jól mutatja, hogy más befektetők gyakran igazodnak befektetési döntéseihez. Ezen túlmenően azonban az alapkezelők a folyamatot gyakran túl hosszúnak és formalizáltnak ítélték, 45%-uk arról számolt be, hogy több mint egy évig tartott, míg az EBA jóváhagyott egy kérelmet. Sőt ez idő alatt az alapkezelőknek számos közvetítővel kellett kapcsolatot tartani, akik eltérő mértékben ismerték az adott ügyet.

A központi irányítású uniós beavatkozások átfedésben vannak az ugyancsak az EBA által kezelt egyéb közszférabeli beavatkozásokkal. A Bizottság kevés tájékoztatást kapott arról, hogy az EBA hogyan választja ki, melyik kockázatitőke-alapba fektet be, és a befektetést melyik megbízatás keretében eszközöli (lásd: 86–95. bekezdés).

Az EBA nehézségekkel szembesült a Bizottság megszüntetés előtt álló két megbízatásának (ESU 1998 és ESU 2001) lezárása kapcsán, mivel a kockázatitőke-alapok élettartamuk alatt nem adták el a portfóliójukban lévő valamennyi társaságot. Mivel erre a kérdésre csak későn fordítottak figyelmet, a már lejárt két eszközt meg kellett hosszabbítani annak érdekében, hogy az EBA-nak maradjon elég ideje megoldást találni a kivonulás kérdésére (lásd: 96–101. bekezdés).

Megállapítottuk, hogy a Bizottság minden egyes új eszköz elindításakor jelentős indulási díjakat fizetett. Nem találtunk példát arra, hogy az EBA által az uniós finanszírozású eszközök irányításával töltött húsz év során kialakított szinergiák és know-how megtakarításokat eredményeztek volna. Emellett a Bizottság nem tájékozódott az EBA számára felmerült tényleges költségekről (lásd: 105–107. bekezdés).

A szakpolitikához kapcsolódó jutalékok kialakítása nem segíti elő a beavatkozások tekintetében meghatározott célok elérését, és nem ösztönzi kellőképpen a kevésbé fejlett kockázatitőke-piaccal rendelkező országokra vagy fejletlenebb tevékenységi ágazatokra irányuló befektetéseket (lásd: 108–110. bekezdés).

A hatékonyság növelése érdekében a Bizottság működjön együtt az EBA-val a célból, hogy:

1. a jelenlegi ütemterv lerövidítése révén észszerűsítse a projektjóváhagyási folyamatot;
2. gondoskodjon róla, hogy utóbbi olyan ügyletallokációs politikát alkalmazzon, amely biztosítja az uniós beavatkozások és az EBA által kezelt egyéb megbízatások közötti komplementaritást;
3. gondoskodjon róla, hogy utóbbi elegendő és megfelelő kivonulási lehetőséget határozzon meg az egyes alapokba történő befektetés jóváhagyásakor.

Határidő: még időben az új hatáskör-átruházási megállapodásokról szóló tárgyalások megkezdéséhez (2022 vége).

A Bizottság által az EBA-nak fizetett kezelési díjak:

4. feleljenek meg az új beavatkozások elindításakor ténylegesen felmerülő induló költségeknek;
5. úgy legyenek kialakítva, hogy ösztönözzék a beavatkozások átfogó célkitűzéseinek elérését, nevezetesen az európai kockázatitőke-piac fejlődését, és a meghatározott minimális teljesítménycélok teljesítésekor fokozatosan növekedjenek.

Határidő: még időben az új hatáskör-átruházási megállapodásokról szóló tárgyalások megkezdéséhez (2022 vége).

A jelentést 2019. szeptember 17-i luxembourgi ülésén fogadta el az Alex Brenninkmeijer számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara.

a Számvevőszék nevében

Klaus-Heiner Lehne
elnök

Mellékletek

I. melléklet. A kockázatitőke-alapok jellemző szerkezete

Forrás: A „2018 Professional Standards Handbook – Invest Europe” alapján.

II. melléklet. Az ESBA SMEW sajáttőke-termék

2015 júniusában a Parlament 16 milliárd euró összegű uniós garanciával jóváhagyta az ESBA-rendeletet. Az EBB-csoport 5 milliárd eurós hozzájárulásával együtt ez összesen 21 milliárd eurót tesz ki. 2017 decemberében a Parlament jóváhagyta az uniós garancia 10 milliárd euróval, 26 milliárd euróra történő kibővítését. Az EBB-csoport 2,5 milliárd euróval, 7,5 milliárd euróra ugyancsak növelte hozzájárulását. Így összesen 33,5 milliárd eurót állítottak költségvetésbe. Ezt a folyamatot a 9. ábra szemlélteti.

Forrás: az EBB/EBA 2017. évi jelentése.

A 33,5 milliárd eurónyi teljes összeget két keret – i. az infrastrukturális és innovációs keret; ii. a kkv-keret – révén osztják szét. Az uniós ESBA-garancia kiterjesztését követően a kkv-keret 5,5 milliárd euróval, 10,5 milliárd euróra nőtt, amelyből az uniós költségvetés 6,5 milliárd eurót fog fedezni.

Az ESBA SMEW sajáttőke-termék a kkv-keret (SMEW) része. Ez két alkeretből áll. Az 1. alkeretben az EBA tőkebefektetéseket kínál i. expanziós és növekedési fázisú vállalkozásokra fókuszáló kockázatitőke-alapokban, ii. különböző fázisokkal foglalkozó kockázatitőke-alapokban és iii. szociális célú alapokban. A maximális uniós garancia 1 milliárd eurót tesz ki, a likviditást pedig az EBB biztosítja. Emellett az EBA-nak 50 millió eurót kell finanszíroznia saját kockázatára.

A 2. alkeret az IFE előbbre sorolt ügyletrészsorozata. Az EBB előbbre sorolt ügyletrészsorozatával együtt kiegészítésként hozzáadták a már meglévő IFE-eszközhöz (Horizont 2020). A 10. ábra áttekintést ad az ESBA SMEW sajáttőke-eszközről az uniós ESBA-garancia kiterjesztése előtt.

Forrás: Az ESBA irányítóbizottsága, SB/16/16.

A 1. alkeret esetében minden 100 euró összegű befektetésből 95,2 eurót az EBB finanszíroz, a garanciát az Unió nyújtja és 4,8 eurót az EBA saját hozzájárulásából finanszíroz. A kockázat az azonos feltételek elvének megfelelően 4,8/95,2 arányban oszlik meg.

A 2. alkeretet tekintve az egyes befektetések finanszírozása az ügyletrészsorozatok százalékos arányának megfelelően történik. Egy 100 euró összegű befektetés esetében 45 eurót az IFE első veszteségviselő ügyletrészsorozatából, 26,5 eurót az EBB előbbre sorolt ügyletrészsorozatából finanszíroznak, amelyhez a garanciát az uniós költségvetés nyújtja az ESBA SMEW sajáttőke-terméken keresztül, illetve 28,5 eurót az EBA előbbre sorolt ügyletrészsorozatából finanszíroznak. 45 euróig az IFE fedezi a veszteséget; e küszöbérték felett a veszteséget az azonos feltételek elve szerint az uniós költségvetés és az EBA előbbre sorolt ügyletrészsorozata 26,5/28,5 arányban fedezi.

Az uniós ESBA-garancia kibővítésének következményeként az ESBA irányítóbizottsága úgy döntött, hogy 2018 októberében 1050 millió euróval, 2320 millió euróra növeli az ESBA SMEW sajáttőke-termék számára nyújtott uniós garanciát. Ebből a kiegészítésből 950 millió eurót szánnak az 1. alkeret és 100 millió eurót a 2. alkeret számára.

A 10. ábrán bemutatott kockázatmegosztási konstrukció folytán az EBA-nak további 47 millió eurót (4,8%) kell majd társfinanszíroznia az 1. alkereten belül. Az ESBA 2. alkeretére nyújtott uniós garancia további 100 millió euróval történő emelése azt is jelenti, hogy az Unió által az IFE keretében nyújtott hozzájárulás 170 millió euróval, az EBA előbbre sorolt ügyletrészsorozata pedig 108 millió euróval nő.

Amint azt a 10. ábra szemlélteti, a teljes 2068 millió eurós befektetési kapacitás 1375 millió euróval, 3443 millió euróra nő. Ez az összeg a központi irányítású programokból származó 2948 millió euróból és az EBA saját kockázatú ügyletrészsorozataiból származó 495 millió euróból áll össze.

A szándékolt emelés az ESBA hatáskör-átruházási megállapodásának további módosítását teszi szükségessé, amelyet 2018. december közepéig nem írtak alá.

III. melléklet. A Bizottság által az EBA-nak fizetett kezelési díjak összetétele eszközönként

Forrás: Európai Számvevőszék, a hatáskör-átruházási megállapodások alapján.

Betűszavak és rövidítések

CIP: Versenyképességi és innovációs keretprogram

COSME: a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program

EBA: Európai Beruházási Alap

EBB: Európai Beruházási Bank

EFG: Növekedésösztönző Tőkefinanszírozási Eszköz

ESBA kkv-keret (SMEW) sajáttőke-terméke: az Európai Stratégiai Beruházási Alap kkv-keretének sajáttőke-terméke (II. melléklet)

ESBA: Európai Stratégiai Beruházási Alap

ESU 1998: Európai technológiai hitelkeret vállalkozásalapításhoz az 1998-ban kezdődő többéves tervezési időszakra

ESU 2001: Európai technológiai hitelkeret vállalkozásalapításhoz a 2001-ben kezdődő többéves tervezési időszakra

G&E: Növekedési és foglalkoztatási kezdeményezés

GDP: bruttó hazai termék

GIF: a gyorsan növekvő és innovatív kkv-k támogatására létrehozott eszköz

IFE: InnovFin korai szakaszban lévő vállalkozások tőkefinanszírozási eszköze (IFE)

InvestEU: a 2021–2027-es többéves tervezési időszakra vonatkozó program (tervezet)

IPO: első nyilvános részvénykibocsátás

Kkv: kis- és középvállalkozás

KT: Kockázati tőke

MAP: Vállalkozásokra vonatkozó többéves program

Fogalomtár

Alapok alapja: Befektetési tőkealap, amely közvetlen értékpapír-befektetés helyett más alapokba fektet be.

Állami támogatás: Vállalkozásnak vagy szervezetnek nyújtott olyan közvetlen vagy közvetett kormányzati támogatás, amely annak számára előnyt jelent versenytársaival szemben. Az Unió kidolgozott az egységes piacon belüli torzulás megakadályozására irányuló szabályozást. E szabályok betartását a Bizottság felügyeli.

Előzetes értékelés: Egy beavatkozás végrehajtása előtt végzett felmérés, amely vizsgálja többek között a szükségleteket, a beavatkozás mértékét a finanszírozási hiány függvényében, az uniós többletértéket és az egyéb pénzügyi eszközökkel való szinergiák lehetőségét.

Első nyilvános részvénykibocsátás: Egy vállalkozás részvényeinek első ízben történő nyilvános értékesítése vagy tőzsdei kibocsátása.

Főbefektető: Egy megbízható befektető, aki a kockázatitőke-alapban jelentős részesedést vásárol. Fontos szerepet játszanak, mivel garantálják, hogy a részvények egy részét értékesítik és a befektetés hitelességét növelve serkentik a keresletet.

Hatásvizsgálat: A döntéshozatal segítését célzó információgyűjtés és -elemzés, amely egy tervezett intézkedés várható előnyeinek és hátrányainak meghatározására irányul.

Kockázati tőke: Nagy kockázattal járó és növekedésükhöz szakértői segítséget igénylő induló vállalkozásokba vagy feltörekvő innovatív cégekbe tulajdonosi részesedésért cserébe befektetett tőke.

Kockázatitőke-alap: Befektetési alap, amely erős növekedési potenciállal rendelkező kis- és középvállalkozásokba befektetni kívánó professzionális befektetők pénzeszközeit kezeli.

Költségvetési garancia: Pénzügyi partnerek által eszközölt befektetések támogatására vállalt jogi kötelezettségvállalás, amelynek értelmében bizonyos körülmények között pénzeszközöket biztosítanak az uniós költségvetésből egy támogatott uniós program keretében fennálló fizetési kötelezettség teljesítésére.

Központi irányítású beavatkozás: Az uniós költségvetésből finanszírozott vagy garanciával támogatott, a Bizottság által kezelt befektetés.

Magántőke: Tőzsdén nem jegyzett magánvállalkozásban közép- vagy hosszú távú, később értékesítendő részesedésért cserébe megvalósított befektetés. A tőkeinjekció induló vagy fejlesztési finanszírozásként funkcionál.

Pari-passu (azonos feltételek elve): Befektetési alapelv, amelynek értelmében valamennyi befektető azonos feltételek mellett fektethet be és a befektetésre nézve ugyanazokat a jogokat élvezi.

Pénzügyi eszköz: Az uniós költségvetésből tulajdonviszonyt, illetve részben tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések, hitelek vagy garanciák, illetve más kockázatmegosztási eszközök formájában nyújtott pénzügyi támogatás.

Az ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a piacszabályozás és versenyalapú gazdaság ellenőrzésére szakosodott, Alex Brenninkmeijer számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara végezte. Az ellenőrzést Baudilio Tomé Muguruza számvevőszéki tag vezette Daniel Costa de Magalhães kabinetfőnök, Ignacio García de Parada kabinetattasé, Simon Dennett elemző, valamint Ioanna Metaxopoulou, a IV. Kamara igazgatója, Marion Colonerus ügyvezető és Helmut Kern feladatfelelős támogatásával. Az ellenőrző csoport tagjai Christian Detry, Ezio Guglielmi és Natalie Hagmayer voltak. A nyelvi támogatást Hannah Critoph biztosította.

Balról jobbra: Daniel Costa de Magalhães, Christian Detry, Baudilio Tomé Muguruza, Ignacio García de Parada, Ioanna Metaxopoulou, Helmut Kern, Ezio Guglielmi.

Végjegyzetek

¹ A Bizottság közleménye, EURÓPA 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, 2010. március 3. (COM(2010)2020 végleges).

² http://www.eif.org/what_we_do/equity/venture/index.htm.

³ A Bizottság a tagállamokkal együttműködve jár el.

⁴ Kettős adóztatással kapcsolatos kérdések, az adózást érintő adminisztratív akadályok, az adóügyi megítélés bizonytalansága.

⁵ https://www.investeurope.eu/policy/key‐topics/investor‐regulation/insurance/.
https://www.investeurope.eu/policy/key‐topics/investor‐regulation/capital‐requirements‐forbanks/.

⁶ Az EBA és az EBB is beleértendő.

⁷ A jelentésben központi irányítású uniós beavatkozás alatt a pénzügyi eszközöket (ESU 1998, ESU 2001, GIF, IFE és EFG) és az ESBA kkv-keret (SMEW) sajáttőke-terméke számára nyújtott költségvetési garanciát értjük az 1. táblázatban foglaltak szerint.

⁸ A Tanács 98/347/EK határozata (1998. május 19.) az innovatív és munkahelyteremtő kis- és középvállalkozások (kkv-k) pénzügyi támogatásához szükséges intézkedésekről – a növekedési és foglalkoztatási kezdeményezésről (HL L 155., 1998.5.29., 43. o.).

⁹ A Tanács 2000/819/EK határozata (2000. december 20.) a vállalkozásokra és különösen a kis- és középvállalkozásokra (kkv-kre) vonatkozó többéves programról (2001–2005) (HL L 333., 2000.12.29., 84. o.).

¹⁰ Az Európai Parlament és a Tanács 1639/2006/EK határozata (2006. október 24.) a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról (HL L 310., 2006.11.9., 15. o.).

¹¹ Az Európai Parlament és a Tanács 1287/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a vállalkozások és a kis- és középvállalkozások versenyképességét segítő program (COSME) (2014–2020) létrehozásáról és az 1639/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (COSME-rendelet) (HL L 347., 2013.12.20.).

¹² Ez az összeg a költségvetési előirányzatok 2018. december 31-i állapotát mutatja. A költségvetési előirányzat a későbbiekben változhatott, mivel az EFG a COSME-rendelet szerinti átfogó költségvetési sor része.

¹³ Az Európai Parlament és a Tanács 1291/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (Horizont 2020 rendelet) (HL L 347., 2013.12.20., 104. o.).

¹⁴ Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1017 rendelete (2015. június 25.) az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA-rendelet) (HL L 169., 2015.7.1., 1. o.). Mivel 2015-ben fogadták el, a rendelet nem fedi le a teljes 2014–2020-as időszakot.

¹⁵ Az ESBA módosította az EBA szerepét azáltal, hogy szerződésben kötelezi arra, hogy finanszírozást biztosítson az ESBA SMEW sajáttőke-termékének két alkeretéhez (lásd: II. melléklet).

¹⁶ E program kapcsán a Számvevőszék kiadott két dokumentumot: a „Túl korai még az ESBA kibővítésére és időtartamának meghosszabbítására irányuló javaslat” című, 02/2016. sz. véleményt és az „Európai Stratégiai Beruházási Alap: még tenni kell az ESBA teljes sikeréért” című, 03/2019. sz. különjelentést.

¹⁷ Az InvestEU program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2018) 439 final, 2018.6.6.).

¹⁸ http://www.eif.org/who_we_are/index.htm

¹⁹ Az Invest Europe egy, az európai magántőke-, kockázatitőke- és infrastruktúraágazatot, valamint az e területeken tevékenykedő befektetőket képviselő egyesület.

²⁰ JRC Science for Policy Report: „Improving access to finance: which schemes best support the emergence of high-growth innovative enterprises?” (A finanszírozáshoz való hozzáférés javítása: mely rendszerek segítik legjobban a gyorsan növekvő vállalkozások megjelenését?), 12. o.

²¹ Az Economisti Associati srl által, az EIM Business & Policy Research, a The Evaluation Partnership, a Centre for Strategy and Evaluation Services, és az Európai Tanulmányok Központja szervezetekkel együttműködésben készített 2011. évi jelentés A. mellékletének A.13. oldala.

²² A „Túl korai még az ESBA kibővítésére és időtartamának meghosszabbítására irányuló javaslat” című, 2/2016. sz. számvevőszéki vélemény 26. bekezdése és az „Európai Stratégiai Beruházási Alap: még tenni kell az ESBA teljes sikeréért” című, 3/2019. sz. számvevőszéki különjelentés 17. bekezdése.

²³ Oxford Research Centre for Strategy & Evaluation Services: „Assessing the Potential for EU Investment in Venture Capital and Other Risk Capital Fund of Funds” (Kockázati tőkére és egyéb kockázatitőke-alapok alapjára irányuló uniós befektetések lehetőségének értékelése), 2015. október.

²⁴ Az Economisti Associati srl által, az EIM Business & Policy Research, a The Evaluation Partnership, a Centre for Strategy and Evaluation Services, és az Európai Tanulmányok Központja szervezetekkel együttműködésben készített 2011. évi jelentés.

²⁵ VICO projekt: „Final Report Summary – Financing Entrepreneurial Ventures in Europe: Impact on innovation, employment growth, and competitiveness” (Végső összefoglaló jelentés – Vállalkozások finanszírozása Európában: az innovációra, a foglalkoztatás növekedésére és a versenyképességre kifejtett hatás), 2011. szeptember (https://cordis.europa.eu/project/rcn/88431/reporting/en).

²⁶ Az EBA 2016/34. sz. munkadokumentuma (Helmut Kraemer-Eis, Simone Signore, Dario Prencipe): „The impact of EIF on the Venture Capital ecosystem” (Az EBA hatása a kockázati tőke ökoszisztémájára), The European venture capital landscape: an EIF perspective, I. kötet, 2016.

²⁷ Európai Bizottság: „Independent Evaluation of the EFSI Regulation. Final Report” (Az ESBA-rendelet független értékelése – Zárójelentés), 2018. június, 140. o.

²⁸ Az EBA 2018/48. sz. munkadokumentuma: „EIF VC Survey 2018 – Fund managers' market sentiment and views on public intervention” (EBA 2018. évi kockázatitőke-felmérés – Az alapkezelők piaci hangulata és az állami beavatkozással kapcsolatos nézetei), 2018. április.

²⁹ Venture Capital & Private Equity Country Attractiveness Index (Az egyes országok kockázatitőke- és magántőkevonzási indexe) (https://blog.iese.edu/vcpeindex/).

³⁰ Az EBA által olyan befektetésekre alkalmazott szakaszosztályozás, amelynek során jellemzően előrehaladott fejlődési szakaszokban, például a növekedési és az expanziós szakaszban megvásárolják egy vállalkozás többségi vagy ellenőrző részesedéseit.

³¹ Bizottsági szolgálati munkadokumentum – hatásvizsgálat – SWD(2018) 314 final, 2018.6.6.

³² Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 193., 2018.7.30., 1. o.) 209. cikke.

³³ A Bizottság előzetes értékelése: „Financial instrument facilities supporting access to risk finance for research and innovation in Horizon 2020” (A kutatást és innovációt célzó kockázatfinanszírozáshoz való hozzáférést támogató pénzügyi eszközök a Horizont 2020 keretprogramban), 2013.

³⁴ Az eszközök 2017. évi pénzügyi kimutatásai szerint a továbbra is az ESU 2001 és a GIF-eszköz által támogatott alapok portfólióiban lévő társaságok értéke (nem realizált nyereség alapján) 97 millió eurót, illetve 79 millió eurót tett ki.

³⁵ A kockázatfinanszírozási célú befektetések előmozdítása érdekében nyújtott állami támogatási intézkedésekre vonatkozó bizottsági iránymutatás (2014/C 19/04) 108–109. bekezdése.

³⁶ A Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendelet (HL L 187., 2014.6.26., 1. o.) 21. cikkének (13) bekezdése.

³⁷ A COSME program nyitva áll a részt vevő harmadik országok előtt, amelyeknek megállapodást kell kötniük a Bizottsággal.

³⁸ Az EBA 2018/51. sz. munkadokumentuma: „EIF venture capital Survey 2018 – Fund managers' perception of EIF's Value Added” (EBA kockázati tőke, 2018. évi felmérés – Az alapkezelők véleménye az EBA hozzáadott értékéről), 2018. szeptember.

³⁹ Annak ellenére, hogy nem volt megengedett, találtunk egy, az EBA saját forrásait használó társbefektetést.

⁴⁰ A Bizottság javaslata: A Tanács határozata az innovatív és munkahelyteremtő kis- és középvállalkozások (kkv-k) pénzügyi támogatásához szükséges intézkedésekről (COM(1998) 26 végleges, 1998.01.21.).

⁴¹ Az EBB megbízta az EBA-t, hogy fektessen be 9,5 milliárd eurót kockázatviselő képességbe a technológiai és ipari innovációk támogatása érdekében. A kockázatitőke-forrásokra vonatkozó megbízatással az EBB a korai fázisban lévő és a középpiac alsó szegmensében érdekelt, kifejezetten Európára fókuszáló alapokat célozza.

⁴² Európai Bizottság, Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság (GHK és Technopolis): „Interim evaluation of the Entrepreneurship and Innovation Programme” (A vállalkozási és innovációs program időközi értékelése), 2009, IV. o.

⁴³ Az EBA a GIF-ből támogatott kockázatitőke-alapok 41%-a esetében vett igénybe más mandátumokból származó pénzeszközöket.

⁴⁴ A rangsorolást többek között a kockázatitőke-alap stratégiája, az alap által megcélzott ágazatok vagy vállalkozási fázisok, illetve az alap földrajzi fókusza alapján állítják össze. Ezek között vannak kizáró kritériumok is: ilyen például a „pályakezdő alapkezelők” kritériuma, mivel egyes harmadik országbeli megbízatások nem teszik lehetővé a pályakezdő alapkezelők igénybevételét.

⁴⁵ Invest Europe: „2018 European Private Equity Activity Report” (2018. évi európai magántőke-tevékenységi jelentés). Az egyéb kilépési módok közé tartozik az elsőbbségi részvények visszafizetése, értékesítés egy másik tőkebefektetési vállalkozás számára, pénzügyi intézménynek történő értékesítés, kezelői/tulajdonosi visszavásárlás és egyéb módok.

⁴⁶ Az EBA 2018/48. sz. munkadokumentuma (Helmut Kraemer-Eis, Antonia Botsari, Salom Gvetadze, Frank Lang): „EIF venture capital Survey 2018: Fund managers' market sentiment and views on public intervention” (EBA 2018. évi kockázatitőke-felmérés – Az alapkezelők piaci hangulata és a közszférabeli beavatkozással kapcsolatos nézetei), 2018.

⁴⁷ Start-up Europe Partnership, SEP Monitor: Scale-up report (Expanziós jelentés), 2017. június.

⁴⁸ A Bizottság az ESBA-hoz kapcsolódó kockázatitőke-garanciáért is fizet díjakat az EBB-nek.

⁴⁹ A Számvevőszék 20/2017. sz. különjelentése: „Uniós finanszírozású hitelgarancia-eszközök: születtek pozitív eredmények, de a kedvezményezettek célzottabb kiválasztására és a tagállami programokkal való jobb koordinációra van szükség”.

⁵⁰ InvestEurope, 2018 European Private Equity Activity (a 2018. évi európai magántőke-tevékenység). https://www.investeurope.eu/media/811517/invest-europe-2018-european-private-equity-activity.pdf

⁵¹ Marco Buti és Philipp Mohl: „Lacklustre investment in the Eurozone: The policy response” (Lacklustre befektetés az eurózónában: A szakpolitikai válasz), Vox, 2014. június. https://voxeu.org/article/raising-investment-eurozone

⁵² Marco Buti: „Lacklustre investment in the Eurozone (Lacklustre befektetés az eurózónában): The policy response (A szakpolitikai válasz)” Vox, 2014. december. https://voxeu.org/article/lacklustre-investment-eurozone-policy-response

⁵³ Bergljot B. Barkbu, Pelin Berkmen, Pavel Lukyantsau, Sergejs Saksonovs és Hanni Schoelermann: „Investment in the Euro Area: Why Has It Been Weak” (Befektetés az eurózónában: Miért szerepelt gyengén?), IMF munkaanyag 15/32, 2015. február 19. https://www.imf.org/en/Publications/WP/Issues/2016/12/31/Investment-in-the-Euro-Area-Why-Has-It-Been-Weak-42717

⁵⁴ EBB: Investment and Investment Finance in Europe 2013 (Beruházás és beruházásfinanszírozás Európában, 2013-ban), 2013. november 14. https://www.eib.org/en/infocentre/publications/all/investment-and-investment-finance-in-europe.htm

⁵⁵ ESRI: "Access to External Financing and Firm Growth. Background Study for the European Competitiveness Report 2014 (Külső forráshoz jutás és cégnövekedés. Háttértanulmány a 2014. évi európai versenyképességi jelentéshez)," https://www.google.be/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=2&ved=2ahUKEwjY_475pujeAhVQKuwKHTn6AI4QFjABegQIAxAC&url=https%3A%2F%2Fec.europa.eu%2Fdocsroom%2Fdocuments%2F8786%2Fattachments%2F1%2Ftranslations%2Fen%2Frenditions%2Fpdf&usg=AOvVaw2SPzw1L4aRoQVrA_MZ19Y8

⁵⁶ Florencio Lopez de Silanes Molina, Joseph McCahery, Dirk Schoenmaker és Dragana Stanisic: "The European Capital Markets Study. Estimating the Financing Gaps of SMEs (Tanulmány az európai tőkepiacokról. A kkv-k körében tapasztalható finanszírozási rések becslése)." https://web.archive.org/web/20161213054417/http:/www.dsf.nl/wp-content/uploads/2015/09/European-Capital-Markets-Study_2015_FINAL-15-7.pdf

Kronológia

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2019

© Európai Unió, 2019

A többszörözés a forrás feltüntetésével engedélyezett.
Az európai uniós szerzői jogi védelem alatt nem álló fényképeket és más anyagokat közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától származó előzetes hozzájárulás birtokában lehet csak felhasználni vagy többszörözni.

Kapcsolatba szeretne lépni az EU-val?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Információkat keres az EU-ról?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1952-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.