Adóügyi információk cseréje az Unióban: biztos alapok, bizonytalan végrehajtás

Összefoglaló

I

Az Európai Unió egyik célkitűzése, hogy az egységes piacon biztosítsa a méltányos és eredményes adózást, amelynek során az összes befizetendő adót az arra jogosult tagállamokban szedik be. Az összehangolt uniós adópolitika növeli a jogbiztonságot az adófizetők számára, valamint fokozza a beruházásokat és a versenyt.

II

2011 óta a Tanács egy sor olyan jogalkotási kezdeményezésről állapodott meg, amelyek révén a tagállamok különböző módokon oszthatnak meg egymással adóügyi információkat. Az információcserére és a közigazgatási együttműködés egyéb formáira vonatkozó szabályok lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy hozzáférjenek az adók beszedésének biztosításához szükséges információkhoz.

III

Az Európai Bizottság feladata, hogy az adóügyi információcsere rendszerére vonatkozó jogalkotási javaslatokat terjesszen elő, és iránymutatást nyújtson a tagállamoknak. Ha egy tagállamban nem hajtják végre megfelelően az uniós jogszabályokat, a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat a tagállammal szemben. Hatásköre arra is kiterjed, hogy nyomon kövesse az információcsere-rendszer megvalósítását és eredményességét. A tagállamok feladata, hogy megosszák egymással a releváns adóügyi információkat, és felhasználják azokat a szabályszerűség biztosításához.

IV

Ellenőrzésünk során azokat a főbb tényezőket értékeltük, amelyek meghatározzák az Unión belüli adóügyi információcsere eredményességét. Ellenőrzésünkre azért került sor, mert az adóinformációcsere-rendszert 2011. évi indulása óta nem vetették alá vizsgálatnak. Az ellenőrzés a 2014 és 2019 közötti időszakra terjedt ki. Értékeltük a Bizottság által javasolt és bevezetett jogi keretet, és megvizsgáltuk, hogy az megfelelően követi-e nyomon az információcsere-rendszer végrehajtását és teljesítményét. Öt tagállamot kerestünk fel, ahol azt értékeltük, hogyan használják fel a kapott információkat, és hogyan mérik a rendszer eredményességét.

V

Általános következtetésünk szerint az adóügyi információk cseréjére szolgáló rendszer jól kiépült, de többet kell tenni a nyomon követés, az adatminőség biztosítása és a kapott információk felhasználása terén.

VI

A Bizottság munkájáról megállapítottuk, hogy az adóügyi információk cseréjére létrehozott keret megfelelő, de a Bizottság nem dolgoz ki saját kezdeményezésre iránymutatásokat, és nem méri megfelelően a megosztott információk felhasználásának eredményeit és hatását. A tagállamokban tett látogatásaink alapján fő következtetésünk az, hogy a megosztott információk gyenge minőségűek és azokat nemigen használják fel, valamint hogy a tagállamok keveset tesznek a rendszer eredményességének nyomon követéséért.

VII

A Bizottság ugyan egyértelmű és átlátható jogi keretet biztosított, de bizonyos jövedelemformák az érintett tagállamokban még mindig elkerülhetik az adóztatást. A rendszer tagállami végrehajtására irányuló bizottsági nyomon követés nem elég mélyreható és nem terjed ki a szankciórendszerek eredményességére és nem foglal magában a tagállamokban tett helyszíni látogatásokat. A Bizottság az információcsere kezdeti időszakaszában hasznos iránymutatásokat adott a tagállamoknak, de az utóbbi időben nem adott ki olyan további iránymutatásokat, amelyek segítséget nyújtanának a tagállamoknak a kapott információk elemzéséhez és a vonatkozó adók beszedéséhez.

VIII

A tagállamok által gyűjtött információk nem megfelelő minőségűek, hiányosak és pontatlanok. A felkeresett tagállamok többsége nem ellenőrzi az adatokat szolgáltató szerveket az adatok minőségének és teljességének biztosítása érdekében, mielőtt továbbítaná azokat más tagállamoknak. Emellett csak néhány tagállam számol be az összes előírt információkategóriáról, ami ahhoz vezet, hogy egyes jövedelmek elkerülik az adózást. A tagállamok azonosítják az érintett adófizetőket, az automatikusan megosztott információkat azonban nem használják fel megfelelő mértékben.

IX

Nem létezik közös uniós keret a rendszer teljesítményének és eredményeinek nyomon követésére, és az egyes tagállamok által elvégzett egyedi értékelések nem eléggé egyértelműek és átláthatóak.

X

Az információcsere-rendszer hatékonyságának javítása céljából több ajánlást fogalmazunk meg. Az alább felsorolt ajánlások címzettjei a felkeresett öt tagállam (Ciprus, Olaszország, Hollandia, Lengyelország és Spanyolország), de mások is hasznosíthatják azokat.

1. Javasoljuk, hogy a Bizottság:
   • tegyen közvetlen és eredményes lépéseket a tagállamok által küldött adatok minőségbeli hiányosságainak kezelésére;
   • tegyen jogalkotási javaslatokat annak biztosítása érdekében, hogy a jövedelmekkel kapcsolatos valamennyi releváns információt megosszák;
   • szélesítse ki nyomonkövetési tevékenységeit, és egészítse ki a tagállamoknak szóló iránymutatásait.
2. A tagállamok:
   • biztosítsák, hogy az általuk megosztott információk hiánytalanok és megfelelő minőségűek legyenek;
   • vezessenek be szisztematikus eljárásokat a beérkező információk kockázatelemzésére, és azokat alkalmazzák a lehető legszélesebb körben.
3. A Bizottság a tagállamokkal együttműködve hozzon létre egy olyan megbízható közös keretrendszert, amely az adóügyi információk cseréjére szolgáló rendszer előnyeit méri.

Bevezetés

01

Manapság, amikor egy kattintással a világ bármely pontjára küldhetünk pénzt, egyes adófizetők engednek a kísértésnek és befektetéseiket offshore számlákon próbálják meg elrejteni. Egészen a közelmúltig számos ország és egyéb más terület működött nyíltan adóparadicsomként, hunyt szemet titkos bankszámlák és fedőcégek felett, és tagadta meg az információk megosztását más kormányokkal¹.

02

Az egységes piacon a nyereséget termelő vállalkozásoknak a bevétel megszerzése szerinti országban kell adót fizetniük. A vállalatok azonban agresszív adótervezés alkalmazásával kihasználják a különböző tagállamok adójogszabályai közötti különbségeket, és a lehető legalacsonyabb adót fizetik a nyereségük után.

03

A becslések szerint csak a társaságiadó-kikerülés miatt kieső uniós adóbevételek nagyságrendje évi 50–70 milliárd euró között mozog². Ez az összeg csaknem 190 milliárd euróra (a felmérés idején az uniós GDP mintegy 1,7%-a) emelkedik, ha figyelembe veszünk olyan más tényezőket is, mint például az egyedi adózási szabályok vagy az adóbeszedés hatékonyságának hiánya.

04

A társadalmi igazságosság és a gazdasági növekedés iránti igények kielégítése érdekében a Bizottság a tagállamokkal együttműködve arra törekszik, hogy az adórendszerek minden szinten átláthatóbbá, elszámoltathatóbbá és eredményesebbé váljanak. Mindez szorosan kapcsolódik a méltányos adózás elképzeléséhez: a több tagállamban is tevékenységet végző adófizetők (multinacionális vállalatok és magánszemélyek egyaránt) ne juthassanak adóelőnyökhöz az adóhatóságok közötti kommunikáció elégtelensége miatt. Ugyanakkor a kezdetektől helyesen és a megfelelő országban befizetett adóval szükségtelenné válnak a későbbi kiigazítások, és az egész Unióban javul az adórendszer kiszámíthatósága.

Uniós fellépés

05

A Gazdasági és Pénzügyi Tanács 1998-ban elfogadta a társasági adózásra vonatkozó uniós magatartási kódexet³. A „tisztességes verseny pozitív hatásainak” elismerése mellett a Tanács felszólította a tagállamokat, hogy folytassanak teljes körű együttműködést az adókikerülés⁴ és az adókijátszás⁵ megelőzése céljából, elsősorban az adóügyi információk cseréje⁶ révén.

06

Noha az adók beszedése tagállami hatáskörbe tartozik, az adócsalással és az adókikerüléssel szemben uniós szinten is fellépnek. A tagállamok egyetértettek abban, hogy elengedhetetlen az adóhatóságaik közötti mélyreható közigazgatási együttműködés javítása és fejlesztése, az Unió által javasolt határokon átnyúló keret és eszközök felhasználásával.

07

A belső piac működésének biztosítása és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében a Bizottság az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatósága (DG TAXUD) segítségével ösztönzi és segíti elő a tagállami együttműködést. Az uniós szintű adópolitikának a polgárok, a vállalkozások és a tagállamok javát szolgáló fejlesztésére és végrehajtásának nyomon követésére, valamint a tagállamoknak az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelemben való támogatására vonatkozó küldetési nyilatkozatával⁷ összhangban az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság:

• jogalkotási javaslatokat dolgoz ki a tagállamok közötti adóügyi információcsere kialakításáról és javításáról, és nyomon követi a jogszabályok tagállami végrehajtását;
• mechanizmusokat, rendszereket és elektronikus interfészeket biztosít az adóügyi információcsere koordinálásához;
• felügyeli a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokkal és előzetes árképzési megállapodásokkal kapcsolatos információcserét szolgáló központi nyilvántartást;
• irányítja a Fiscalis 2020 programot, amely a bevált gyakorlatoknak és az ismereteknek a tagállamok és a Bizottság közötti cseréjére irányul (lásd: VI. melléklet).

08

Az uniós tagállamok kormányai nagy szabadsággal rendelkeznek adóügyi jogszabályaik és rendszereik kialakításában, és e politikailag érzékeny területre vonatkozó uniós szintű döntéshozatalhoz minden tagállam beleegyezése szükséges. Ugyanakkor minden tagállami jogszabálynak tiszteletben kell tartania bizonyos alapelveket, például a megkülönböztetés tilalmát és a belső piacon belüli szabad mozgáshoz való jogot. Egyetlen tagállam nemzeti adószabályai sem tehetik lehetővé, hogy az adózók kibújjanak egy másik országbeli adókötelezettségük alól.

09

A tagállamok pedig:

• működtetik az adórendszereket;
• összegyűjtik és bejelentik a szükséges, adózással kapcsolatos információkat;
• megosztják a bevált gyakorlatokat;
• biztosítják a tisztességes adóversenyt a belső piacon.

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv

10

Az Európai Közösségek először 1977-ben fogadtak el irányelvet az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről⁸. Ezt váltotta fel a közigazgatási együttműködésről szóló jelenleg hatályos uniós irányelv (DAC irányelv)⁹ (lásd: III. melléklet), amely 2013. január 1-jén lépett hatályba (lásd: 1. háttérmagyarázat).

11

Az irányelvnek három konkrét célkitűzése van:

• a tagállamok határokon átnyúló adócsalás, adókijátszás és adókikerülés megelőzésére irányuló képességének javítása;
• a káros adóversenyhez vezető ösztönzők és kedvezmények alkalmazási körének (lásd: 2. háttérmagyarázat) szűkítése – beleértve az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelmet – az adómegállapításokkal és előzetes árképzési megállapodásokkal kapcsolatos átláthatósági intézkedések, valamint a multinacionális vállalatok országonkénti jelentései révén;
• az önkéntes adózási fegyelem előmozdítása a határokon átnyúló jövedelem és vagyon felderítésének megkönnyítése révén.

12

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv az adófizetők és a tőke fokozódó mobilitására és a pénzügyi eszközök egyre nemzetközibbé válására adott válaszul született. Ezek a fejlemények a határokon átnyúló tranzakciók számának robbanásszerű növekedéséhez vezettek, ami megnehezítette a tagállamok számára a megfizetendő adók helyes megállapítását, és elősegítette az adócsalást. Mindezek alapján sürgősen szükség volt az adóügyi együttműködés fokozására.

13

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv az Unión belüli információcsere három fő formáját határozza meg. Ezek időbeli alakulását az 1. ábra mutatja be:

• automatikus információcsere (AEOI), amely előre meghatározott adó- és pénzügyi számlákra vonatkozó adatok előre meghatározott formátumban és meghatározott időpontokban történő kötelező cseréjére vonatkozik;
• megkeresésre történő információcsere (EOIR) egy vagy több adózóra vonatkozó információkérés formájában;
• spontán információcsere (SEOI), azaz bármely olyan információ felkérés nélküli továbbítása, amelyet az egyik ország a másik ország érdeklődésére számot tartónak ítél.

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv egyéb közigazgatási együttműködési formákról is rendelkezik. Jelentésünkben ezek közül elsősorban bizonyos adózók két vagy több tagállamban végzett olyan egyidejű ellenőrzésére összpontosítunk, amelyek az így szerzett információk cseréjére irányulnak.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

14

Ellenőrzésünk az adóügyi információk Unión belüli cseréjére vonatkozó intézkedések értékelésére irányult, mivel ezek határozzák meg az eredményességet, valamint a közigazgatási együttműködés egyéb eszközeire. A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv különböző, 2014 és 2019 közötti változatainak (az irányelv első öt változata) végrehajtására összpontosítottunk (a hatodik változat csak 2020 júniusától alkalmazandó).

15

Ellenőrzésünkre azért került sor, mert az adóinformációcsere-rendszert 2011. évi indulása óta nem vetették alá vizsgálatnak. Ellenőrzésünk során megvizsgáljuk a rendszert érintő kérdéseket, és javaslatokat teszünk a rendszer kialakításának, végrehajtásának és nyomon követésének, valamint az információk tagállami felhasználásának tökéletesítésére, különös tekintettel az alábbiakra:

• az információcsere milyen mértékben járul hozzá az Európai Bizottság méltányosabb adózásra irányuló stratégiájához;
• a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv végrehajtásához a Bizottság által a tagállamoknak nyújtott gyakorlati eljárások és iránymutatások eredményessége;
• a rendszer Bizottság általi nyomon követése;
• a rendszer megfelelő végrehajtásához nyújtott erőforrások és iránymutatás elégséges volta;
• a kapott információk eredményes felhasználása;
• a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és nem uniós országok közötti együttműködési megállapodások eredményessége;
• a szabályozási és kontrollintézkedések eredményessége, valamint a források elosztása.

16

Ellenőrzésünk során a Bizottság és öt tagállam (Ciprus, Olaszország, Hollandia, Lengyelország és Spanyolország) tevékenységét vizsgáltuk meg, amelyeket az információcseréhez kapcsolódó mennyiségi és minőségi kockázati kritériumok alapján választottunk ki (lásd: II. melléklet).

Bizottság

17

Ami a Bizottságot illeti, áttekintettük a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv első öt változata szerint az adóügyi információcserére vonatkozó szabályokat, és megvizsgáltuk, hogy az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság hogyan követte nyomon azok végrehajtását. Különösen a következőket vettük górcső alá:

• a vonatkozó jogszabályok kapcsán a Bizottság ellenőrizte-e, hogy a tagállamok hogyan érvényesítik az uniós szabályozást nemzeti jogban, és meghozta-e a szükséges intézkedéseket a végrehajtás esetleges késedelmeinek kezelésére;
• a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv végrehajtásával kapcsolatos iránymutatások és információk megléte és minősége, valamint az, hogy a Bizottság milyen módon osztotta meg ezeket az információkat a tagállamokkal;
• az uniós költségvetésből finanszírozott olyan programok és intézkedések teljesítménye, amelyek segítik a tagállamokat a bevált gyakorlatok és a rendszer javítására vonatkozó elképzelések cseréjében;
• létrehozott-e a Bizottság a rendszer teljesítményének nyomon követésére szolgáló közös uniós keretet annak érdekében, hogy a rendszer elérje a kívánt eredményeket.

18

A bizottsági szintű ellenőrzéshez általunk használt ellenőrzési koncepciót és módszertant az I. melléklet mutatja be.

Tagállamok

19

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv előírja a tagállamok számára, hogy működjenek együtt az összes releváns adóügyi információ cseréje terén. Értékeltük, hogy a tagállamok:

• hogyan biztosították az általuk megosztott adatok pontosságát, teljességét és határidőn belüli elküldését;
• miként használták fel a kapott információkat, és hogyan lehetne ezt javítani;
• hogyan vették igénybe a közigazgatási együttműködés irányelvben előírt egyéb formáit;
• hogyan mérték a rendszer eredményességét, és használták fel a mérések eredményeit a kockázatok kezelésére és az erőforrások elosztására.

20

A felkeresett tagállamokban ellenőrzésünkhöz kockázatalapú mintavételt alkalmaztunk az automatikus és nem automatikus információcserék (AEOI, EOIR és SEOI) és az egyidejű ellenőrzések kiválasztásához. A tagállamok ellenőrzése során alkalmazott ellenőrzési módszerünket a II. melléklet mutatja be.

21

Mind a tagállamok között megosztott információk, mind az alapul szolgáló rendszerek rendkívül bizalmasak, ezért ez a jelentés csak akkor tartalmaz konkrét adatokat a tagállamokról, ha azok már nyilvánosan hozzáférhetők.

Észrevételek

Bár néha a nemzetközi fejlemények előtt jár, az uniós jogszabályi keret hiányosságokat mutat

22

Az adóügyi információcsere terén született jogszabályoknak biztosítaniuk kell, hogy a rendelkezéseik hatálya alá tartozó valamennyi jövedelmet a megfelelő tagállamban teljes mértékben megadóztassák. A Bizottságnak nyomon kell követnie a jogszabályok átültetését és végrehajtását, és iránymutatást kell nyújtania a jogszabályok egységes uniós alkalmazásához. Értékeltük a Bizottság által a közigazgatási együttműködésről szóló eredeti irányelvjavaslat és annak későbbi módosításai kapcsán kialakult jogalkotási folyamatot. Megvizsgáltuk még, hogy a Bizottság hogyan követi nyomon a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv tagállami végrehajtását, beleértve az erre vonatkozó iránymutatások rendelkezésre bocsátását is.

A jogi keret szilárd, de nem átfogó

Az Unió időnként a nemzetközi fejlemények előtt jár

23

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2013-ban cselekvési tervet fogadott el a nyereségátcsoportosítással megvalósított adókikerülési stratégia¹⁰ kezelésére. 2015-ben beszámolt a cselekvési terv különböző aspektusairól, többek között a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítások és előzetes ármegállapítások spontán megosztásáról¹¹, valamint az országonkénti jelentéstételről¹².

24

Számos ország beleegyezett abba, hogy adózási célokból feloldja a banktitkokat, megossza az adóügyi információkat más kormányokkal, és megszüntesse a jogi entitások tulajdonosait, banki megállapodásait és pénzügyi tranzakcióit övező titoktartást. A kiindulópont az OECD által kidolgozott globális EOIR-standard volt, amely először azt írta elő, hogy az információcserét adóhatóság kérésére, két ország között, nemzetközi szinten kell lefolytatni, ezt egészítették ki azzal az új követelménnyel, hogy az információkat akkor is be kell szerezni és meg kell osztani, ha azok egy bank birtokában vannak.

25

A technológiai fejlődésnek köszönhetően széles körben elterjedt az EOIR-t kiegészítő automatikus információcsere is. A megtakarítások adóztatásáról szóló uniós irányelv kapcsán gyűjtött első tapasztalatait követően a G20-ak nemzetközi gazdasági együttműködési fóruma 2014-ben elfogadta az automatikus információcsere globális standardjára vonatkozó javaslatot, amelyet az OECD az új közös jelentéstételi standarddal (CRS) azonos évben tett közzé¹³. Ez utóbbi meghatározza, hogy milyen információkat kell megosztani, és meghatározza a működési szabályokat. 2019 végéig több mint 100 ország kötelezte el magát amellett, hogy a pénzügyi számlákra vonatkozó automatikus információcserét a CRS szerint végezze¹⁴.

26

Az Unió nemzetközi vezető szerepet tölt be ezen a területen, néha még az OECD-t is megelőzve (lásd: 1. táblázat). A közös gyakorlatokat késedelem nélkül bevezette, és olyan harmonizált keretet hozott létre, amely a nemzetközi referenciaértékeket¹⁵ is figyelembe veszi. A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv összhangban van az OECD rendelkezéseivel¹⁶.

A jogi keret átlátható és logikus, de nem teljes

27

Megvizsgáltuk az adóügyi információk cseréjére szolgáló rendszer jogi keretét, és hiányosságokat tártunk fel.

28

Az átfogó jogalkotási keret egyértelműen elhatárolt feladatokon és felelősségi körökön alapul, és jól meghatározott célkitűzésekkel rendelkezik (lásd: 2. ábra és V. melléklet). Az uniós szabályok a Bizottságon és az Európai Unió Bíróságán keresztül érvényesíthetők.

29

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelvre vonatkozó 2019. évi értékelésében¹⁹ a Bizottság nem állapított meg jelentős jogszabályi problémát. Az értékelés azonban nem foglalkozott néhány joghézaggal, amelyeket a következő bekezdésekben ismertetünk.

30

A kriptovaluták nem tartoznak az információcsere hatálya alá²⁰. Ha egy adózó elektronikus kriptovalutában tartja vagyonát, akkor az ilyen ügyfeleknek portfóliószolgáltatásokat nyújtó platform vagy egyéb elektronikus szolgáltató nem köteles bejelenteni az adóhatóságnak a kriptovalutában lévő összegeket vagy az ebben szerzett bevételeket. Az ilyen elektronikus eszközökben tartott pénz tehát nagyrészt adózatlan marad.

31

A nem letéti jellegű osztalékbevétel (pl. az egyik tagállamban illetőséggel rendelkező társaság által egy másik tagállamban illetőséggel rendelkező részvényesének egy nem letéti jellegű bankfolyószámlára fizetett osztalék) a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv első változata szerint nem minősül az automatikus információcsere hatályába tartozó külön jövedelemkategóriának. Így, ha a társaság adóügyi illetősége szerinti tagállam nem osztja meg az ilyen információkat az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállammal, akkor ezek az összegek adózatlanok maradhatnak.

32

A tagállamok számára nem kötelező a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv első változata szerinti valamennyi jövedelemkategória jelentése, csak az azonnal hozzáférhető adatokról kell beszámolni. Ennek következtében nagy különbségek állnak fenn a tekintetben, hogy az egyes tagállamok által megosztott információk hány kategóriába sorolhatók be (lásd: 48. bekezdés), aminek eredményeképpen egyes jövedelmeket nem adóztatnak meg az adózó illetősége szerinti tagállamban. 2020. júliusi jogalkotási javaslatában²¹ a Bizottság az összehangoltság fokozását célzó módosítást indítványozott, amelynek értelmében a tagállamok kötelesek lennének megosztani egymással minden rendelkezésükre álló információt, de a 2024-ig tartó adóidőszakok tekintetében legalább két, a 2024-től kezdődő adóidőszakok tekintetében pedig legalább négy jövedelemkategóriára vonatkozóan.

33

A határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítások nem tartoznak az információcsere körébe, ha azokat természetes személyek számára adták ki (lásd: 73. bekezdés). Az a vagyonos magánszemély (HNWI), akire kedvező adókulcsokkal rendelkező tagállamtól ilyen megállapítás vonatkozik, elkerüli a méltányos összegű adó befizetését az illetősége szerinti tagállamban.

A Bizottság nyomon követi a jogi keretet

A Bizottság megfelelően nyomon követi a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv nemzeti jogba való átültetését

34

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv tagállami átültetésének nyomon követése során a Bizottság figyelembe veszi az irányelv valamennyi módosítását, valamint a végrehajtási rendeleteket és az egyéb későbbi jogalkotási aktusokat is. A tagállamoknak át kell ültetniük nemzeti jogukba az uniós irányelveket. A vonatkozó uniós jogszabályok nemzeti jogba való késedelmes átültetése azt eredményezi, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít az adott tagállam ellen. Ez eddig 62 esetben fordult elő, és 2020 júliusában két kötelezettségszegési eljárás még mindig folyamatban volt.

35

2016-ban hatályba lépett a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv ötödik változata²², amelynek célja annak biztosítása volt, hogy az adóhatóságok hozzáférhessenek a negyedik pénzmosási irányelv²³ értelmében más tagállamok által tárolt, pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos információkhoz, elősegítve ezáltal, hogy jobban teljesíthessék az adókijátszással és az adócsalással kapcsolatban a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv szerint rájuk háruló kötelezettségeiket. E tekintetben kiemelt jelentőséggel bír a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv második változata szerinti, pénzügyi számlákra vonatkozó információkhoz való hozzáférés, különösen akkor, ha az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó számla tulajdonosa köztes szervezet.

36

Noha mind az öt felkeresett tagállam átültette nemzeti jogába a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 5. változatát, közülük kettő még nem hajtotta végre az adóhatóságok számára a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos információkhoz való jogszerű hozzáférést lehetővé tevő eljárásokat, noha ennek a határideje 2018. január 1. volt. A Bizottság három kötelezettségszegési eljárást indított, amelyek ellenőrzésünk idején már lezárultak.

A jogszabályok végrehajtásának nyomonkövetési hatóköre nem elég széles

37

A Bizottság magas szinten nyomon követi a jogszabályok végrehajtását. Emellett a tagállamoknak éves rendszerességgel kérdőív formájában kell beszámolniuk a Bizottságnak arról, hogy értékelésük szerint mennyire jól működik a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv (többek között az információcserére és egyéb működési aspektusokra vonatkozó statisztikákat is be kell nyújtaniuk). A Bizottság az éves kérdőív és a tagállamok közötti éves kétoldalú visszajelzések alapján követi nyomon a tagállamok közötti információcserét. A nyomon követés azonban nem foglalja magában a következőket:

• közvetlen és eredményes intézkedések meghozatala a tagállamok között továbbított adatoknak a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2018. évi értékelésében²⁴ megállapított minőségbeli hiányosságainak kezelésére;
• tájékozódó látogatások a tagállamokban, az előrehaladás értékelése és a bevált gyakorlatok azonosítása céljából. Az ilyen látogatások során lehetőséget biztosítanak azon problémák feltárására, amelyek orvosolhatóak a jogszabályok tökéletesítésével, vagy azáltal, hogy figyelmet fordítanak rájuk a Fiscalis 2020 programban (lásd: VI. melléklet) vagy a közigazgatási együttműködéssel foglalkozó szakértői csoportokban;
• a kapott információk elemzésére a tagállamok által kidolgozott kockázatelemzési eszközök értékelése.

38

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv rendelkezéseinek²⁵ megfelelően a tagállamoknak eredményes, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell alkalmazniuk az adatszolgáltatásra kötelezett szervezetekre. A Bizottság jelenleg nem értékeli az egyes tagállamok által jogszabályban megállapított szankciók mértékét vagy visszatartó erejét, emellett e tekintetben nem bocsátott rendelkezésre sem összehasonlítást szolgáló referenciaértékeket, sem iránymutatást.

Nem aknázzák ki teljes mértékben a bevált gyakorlatok cseréjének lehetőségeit, és nem áll rendelkezésre iránymutatás

39

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 15. cikke előírja a Bizottság és a tagállamok számára, hogy értékeljék és osszák meg a közigazgatási együttműködés terén szerzett tapasztalataikat, és kifejezetten lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy tapasztalataikkal és bevált gyakorlataikkal hozzájáruljanak az iránymutatásokhoz. Az Unión belüli méltányos adóztatásra vonatkozó céljának²⁶ megvalósítása érdekében a Bizottság több olyan fórumot biztosít a tagállamok részére, ahol a tagállamok adóhatóságai kicserélhetik egymás között az azonosított bevált gyakorlatokat.

40

A Bizottság különböző eszközöket bocsátott a tagállamok rendelkezésére az információk és a szakértelem tökéletesítése és cseréje céljából. Az erre irányuló legjelentősebb program a Fiscalis 2020²⁷, amelynek elsődleges szerepe az információcserét lehetővé tevő informatikai támogatás biztosítása, emellett munkaértekezletek, munkalátogatások és projektcsoportok révén finanszírozza a bevált gyakorlatok és tapasztalatok cseréjét. A szerepére és felépítésére vonatkozó további részleteket a VI. melléklet .

41

Megvizsgáltuk azokat a Fiscalis 2020 által finanszírozott intézkedéseket, amelyek az uniós adóügyi információcsere javítására irányulnak. Ezek közé tartozott 2015 és 2019 között kilenc, a tagállamok részvételével folyó munkaértekezlet és öt, a közigazgatási együttműködésről szóló irányelvhez kapcsolódó munkalátogatás. 2014 és 2018 között a program 660, a közvetlen és közvetett adózás területén indított egyidejű ellenőrzést is finanszírozott (lásd: 92. bekezdés).

42

A tagállamok általában pozitív visszajelzést adtak a projektcsoportok munkájáról, valamint az uniós személyzet technikai támogatásáról, rendelkezésre állásáról és válaszkészségéről. Ugyancsak kedvezően értékelték a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. és 2. változatának végrehajtására irányuló bizottsági iránymutatásokat.

43

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv összetettsége és folyamatos módosítása miatt azonban egyre nehezebbé vált a tagállamok számára, hogy valamennyi vitaponttal foglalkozzanak a találkozók során, amelyek időtartama arányában nem követte a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv növekvő terjedelmét. A Bizottság ugyanakkor nem dolgozott ki az információk felhasználására vonatkozó további iránymutatásokat (pl. a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 3. és 4. változata szerinti információcsere, illetve az irányelv által biztosított egyéb eszközök kapcsán). 2019-ben a tagállamok új Fiscalis-projektcsoportot hoztak létre, amely az adatminőség közös keretrendszeren belüli mérésére szolgáló fejlett elemzési módszerek használatát vizsgálja, de e kezdeményezés eredményei még váratnak magukra.

44

Az általunk felkeresett tagállamok adóhatóságai igényüket fejezték ki a bevált gyakorlatok (projektcsoportok, munkaértekezletek és munkalátogatások révén) kiterjedtebb cseréje és a nagyobb számú iránymutatás iránt, különösen az adatelemzés és -felhasználás területén.

A tagállamok csak korlátozott mértékben használják fel az automatikusan megosztott információkat

45

Az információcsere-rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében a tagállamok által megosztott adatoknak pontosaknak és teljesnek kell lenniük, és azokat a hasznosság szempontjából a legjobb időben kell elküldeni. Az általunk felkeresett öt tagállamban ezért azt értékeltük, hogyan szerveződik az automatikus adatküldés, illetve, hogy az adóhatóságok hogyan használták fel a kapott információkat.

Hiányosságok tapasztalhatók az automatikus információcsere időszerűségével, pontosságával és teljességével kapcsolatban

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata értelmében megosztott adatok nem mindig teljesek, és az információkat néha nem osztják meg kellő időben

46

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata esetében²⁸ az információkat az adóhatóságok gyűjtik az egyes felkeresett tagállamok nemzeti adatbázisaiból (lásd: 3. ábra), de nem gyűjtik össze az információkat az összes jövedelemkategóriából. Az információk helyi adatbázisokból származnak (amelyek tartalmazzák a neveket, a címeket, a születési dátumokat, az adóazonosító számokat, a jövedelmi adatokat és a levont adók részleteit). Továbbítás előtt az adatokat automatikusan validálják a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata szerinti jelentéstételi folyamatra vonatkozó technikai iránymutatásoknak megfelelően. Az automatikus validáláson kívül a felkeresett öt tagállamból mindössze egy végzett adatminőségi ellenőrzést (teljesség, pontosság és időszerűség tekintetében), de ezek is csak kisebb adatminta manuális ellenőrzésére terjedtek ki, végrehajtásuk nem volt szisztematikus folyamat része.

47

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata kapcsán az egyik adatteljességi probléma az, hogy a tagállamok ritkán kapcsolják össze az általuk küldött információkat az adózó illetősége szerinti ország által kiadott adóazonosító számmal. A 2015 és 2017 közötti hároméves időszakban az automatikus információcsere által érintett adózók csupán 2%-át kapcsolták össze a fogadó ország által kibocsátott adóazonosító számmal²⁹. A tagállamok más adatokat (név, cím, születési idő stb.) is felhasználnak ahhoz, hogy az adatokat összekapcsolják a saját belföldi illetőségű adózóikkal (lásd: 59. bekezdés). Az adóazonosító szám azonban minden egyes adózó egyedi azonosítója, és annak megadása növeli a tagállamok azon képességét, hogy azonosítsák az érintett adófizetőket, és helyesen állapítsák meg a hozzájuk kapcsolódó adókat. A Bizottság a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv módosítására irányuló javaslatában³⁰ foglalkozott azzal, hogy az adóazonosító számot kötelező jelleggel felveszi az irányelv 1. változata szerint szolgáltatott adatok körébe.

48

Az adatok teljességét befolyásolja az, hogy az automatikus információcserére vonatkozó jelenlegi szabályok értelmében a tagállamok nem kötelesek információt gyűjteni a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata szerinti valamennyi jövedelemkategóriáról, hanem csak a „rendelkezésre álló” információkat kell megosztaniuk³¹. Az adóhatóságok általában ellenezték azt, hogy valamennyi információkategóriáról be kelljen számolniuk. Még azon kevesek is, akik elméletben egyetértettek a javaslattal, rámutattak arra, hogy annak gyakorlati megvalósítása sok többletmunkát róna rájuk. Következésképp csak néhány tagállam gyűjti a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata szerinti információk mind az öt kategóriáját és számol be azokról (lásd: 4. ábra).

49

Az adatkategóriák kihagyása néha azzal magyarázható, hogy nehéz hozzáférni az információkhoz, pl. az ingatlanból származó bevételt általában külön helyi nyilvántartásokban rögzítik, amelyekben az adóhatóságok nehézkesen tudják azt nyomon követni. Egy-egy adatkategória kihagyása az adott adórendszer sajátosságaira is visszavezethető (pl. azok a tagállamok, amelyek nem adóztatják meg az életbiztosítási termékeket, ezekre vonatkozóan nem rendelkeznek az adónyilvántartásukban könnyen hozzáférhető megfelelő információkkal). Előfordulhat az is, hogy egy tagállam nem vezet külön vagy önálló nyilvántartást, ahogy az a munkaviszonyból származó jövedelem és az vezető tisztségviselők tiszteletdíja esetében előfordulhat.

50

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata szerinti információkat a tagállamoknak azon adóév végétől számított hat hónapon belül kell megosztaniuk, amelyben az információk hozzáférhetővé váltak. A tagállamok általában betartják a jogszabályban előírt határidőket, azonban a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változatának hatálybalépése óta az információcserére átlagosan tizenkét hónappal a vonatkozó adóév végét követően került sor³³.

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2. változata szerinti információcsere általában időben lezajlik, de az adatok minőségén és teljességén van még mit javítani

51

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2. változata esetében az adatgyűjtés folyamata kissé eltér az 1. változatban meghatározott folyamattól (lásd: 5. ábra). Az adatszolgáltatásra kötelezett intézmények erre a célra szolgáló internetes portálokat használnak a standard jelentések³⁴ benyújtásához.

52

Csak az egyik általunk felkeresett tagállamban végeztek az adóhatóságok minőségellenőrzést a pénzügyi intézmények által benyújtott adatokon. Ugyanakkor valamennyi felkeresett tagállamban feltártunk olyan problémákat, amelyek érinthetik a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2. változata szerinti adatok teljességét. Közülük háromnak nem volt külön eljárása a pénzügyi intézmények ellenőrzésére a továbbított adatok minőségét és teljességét illetően. Négy tagállam nem vezetett nyilvántartást azokról a pénzügyi intézményekről, amelyekre vonatkozik a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2. változata szerinti jelentéstételi kötelezettség, pedig az segíthetné őket annak ellenőrzésében, hogy minden jelentést benyújtottak-e.

53

Mind az öt tagállam állított fel szankciórendszert a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2. változata szerinti jelentéstételi kötelezettségek tekintetében, de szankciót eddig egyikük sem szabott ki. A szankciók érvényesítéséhez elengedhetetlen az egyértelmű adatellenőrzési eljárások megléte és az adatszolgáltatásra kötelezett intézmények rendszeres ellenőrzése. Fennáll ezenkívül annak a kockázata, hogy a szankciók nem elég jelentősek ahhoz, hogy visszatartó erővel bírjanak.

54

Több problémát találtunk a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2. változata által előírt adatminőség tekintetében is, kiváltképp a külföldi adóazonosító számok bejelentésének elmulasztásával kapcsolatban. A pénzügyi intézmények jogilag kötelesek nyilvántartani és bejelenteni a számlatulajdonosok adószámát, még akkor is, ha azt másik tagállam adta ki. Ennek ellenére a tagállamok által megosztott adatok közül a természetes személy tulajdonában lévő számlák mindössze 70%-ához kapcsolódott adóazonosító szám, illetve a jogi személy tulajdonában lévő számlák mindössze 73%-ához kapcsolódott cégjegyzékszám³⁵.

55

További adatminőségi problémát okoz, ha több tényleges tulajdonos esetén ugyanazon számlát többször is nyilvántartásba veszik. Az adatszolgáltatás jelenlegi formátuma nem teszi lehetővé a közös tulajdonú számlák azonosítását. Ennek eredményeként az adóhatóságok külön-külön minden egyes tulajdonoshoz hozzárendelik a teljes összeget, ami a számlanyilvántartások megtöbbszörözését eredményezi.

56

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 14. cikkének (2) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy kétoldalú megállapodásokkal összhangban évente egyszer visszajelzést küldjenek az automatikus információcsere során általuk kapott információkról. A gyakorlatban azonban az egyetlen éves visszajelzés a külföldi és belföldi adatok közötti egyezési arányokra vonatkozik (lásd: 59. bekezdés). Az adatok minőségével, teljességével és időszerűségével kapcsolatban nagyon kevés, más mennyiségi vagy minőségi szempontokkal kapcsolatban pedig egyáltalán nem érkezik visszajelzés.

A tagállamok hatalmas mennyiségű információt kapnak, amelyek általában felhasználatlanul maradnak

Az egyeztetés eredményessége tagállamonként jelentősen eltér, és a kimaradó információkat nem használják fel

57

A tagállamok évente több millió adattételt osztanak meg egymással. Ahhoz, hogy az adatokat adóztatási céljaikra felhasználhassák, a tagállamoknak össze kell vetniük azokat az adózókról náluk fellelhető adatokkal, és azonosítaniuk kell, melyek relevánsak közülük. Az egyeztetési rendszerek fő célkitűzése a lehető legtöbb adófizető azonosítása az adózási fegyelem legmagasabb szintjének biztosítása érdekében.

58

Megvizsgáltuk, hogy az öt tagállam hogyan használja fel informatikai rendszereit és egyeztetési eljárásait az érintett adózók beazonosítására és a szükséges adók beszedésére.

59

Automata vagy félautomata számítógépes programok széles körét használták arra, hogy a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. és 2. változata szerinti, beérkező információkat összekapcsolják az adóügyi illetőséggel rendelkezőkkel. Ha a beérkező adatok nem társíthatók másik adathoz, akkor nem használhatók fel a vonatkozó adók megállapítására. E rendszerek eredményessége függ sajátos rugalmasságuktól, a helyi adóügyi adatbázisokkal való összekapcsolhatóságuktól, és nem utolsó sorban a kapott információk minőségétől. Két tagállam manuálisan elvégezte az adatok egyeztetését.

60

Az automatikus egyeztetés általában olyan keresőkulcsokat használ, amelyek több mező kombinációján alapuló algoritmusokat futtatnak (a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata esetében a leggyakoribb a név, a cím és a születési idő, míg a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2. változata az adóazonosító számok egyeztetésére összpontosít). Az általunk felkeresett tagállamok közül háromban a rendszerek közelítőleges egyezést is megengednek (ahol a közelítések a kapott adatokon alapulnak, és hasonló neveket vagy címeket adnak eredményül). A félautomata egyeztetés a manuális egyeztetést kombinálja egyszerűbb keresőkulcsokkal (pl. csak címekkel) vagy más külső adatbázisokkal való összehasonlítással.

61

Az egyeztetési arányok országonként és információkategóriánként is jelentősen eltérnek egymástól. Azt, hogy az összevetés nem eredményez egyezést, okozhatja az elégtelen egyeztetési eljárás, a helytelen vagy hiányos beérkező adat vagy az adatfogadó tagállam hiányos adózói nyilvántartása. Visszajelzés küldésekor (lásd: 56. bekezdés) a felkeresett tagállamok jelenleg nem foglalkoznak az alacsony egyezési arányok okaival és nem térnek ki konkrét problémákra.

62

Az általunk felkeresett öt tagállamban az átfogó egyezési arány 68% és 99% között mozgott a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata szerinti adatok esetében, illetve 70% és 95% között az irányelv 2. változata szerinti adatok esetében (egy tagállam még nem végzett elemzést az irányelv 2. változata szerinti 2016. évi adatait illetően). A legmagasabb arányszámokat ott érték el, ahol jelentősebb volt a manuális egyeztetés részaránya, de két tagállam nagyon jó eredményeket ért el kizárólag automatikus vagy félautomatikus egyeztetés alkalmazásával.

63

Ezek az egyezési arányok azt mutatják, hogy nagy mennyiségű információt nem használnak fel, mivel azok nem köthetőek egy adott adózóhoz, és a felkeresett tagállamok közül jelenleg egyik sem végez további ellenőrzéseket a nem egyeztetett adatokon. A nem egyeztetett adatok felhasználatlanul hagyása adóbevétel-kiesést eredményez.

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. és 2. változata szerinti információkat nem aknázzák ki maradéktalanul

64

Megvizsgáltuk, hogy az általunk felkeresett öt tagállam hogyan hasznosította a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. és 2. változata szerinti, beérkező információkat. Az egyik tagállam kiemelte az adóbevallások bizonyos adatmezőit, de az összegeket nem töltötte ki előre. Egy másik tagállam értesítette az adózókat arról, hogy információ áll rendelkezésre, és ki kell tölteniük a megfelelő mezőket. Mindkét tagállam arról számolt be, hogy stratégiájuk elrettentette az adózókat attól, hogy elmulasszák bejelenteni bevételeiket és fokozta az adófizetők szabálykövetését. A fennmaradó három ország nem készített előre kitöltött adóbevallást.

65

Az eredményes adatfelhasználás egyik kulcsfontosságú előfeltétele, hogy elvégezzék a kapott adatok kockázatelemzését. A 2015–2016-os időszakban a Fiscalis projektcsoport iránymutatást dolgozott ki a tagállamok számára az adategyeztetésről és -elemzésről. Az iránymutatás fő célja a tagállamok támogatása volt abban, hogy kockázatkezelési stratégiákat alakítsanak ki vagy meglévő stratégiáikat összhangba hozzák a kötelező automatikus információcsere új követelményeivel. Az iránymutatás meghatározza a közös kockázatokat, valamint fő kockázati mutatókat és konkrét módszertant javasol a magas kockázatot jelentő adófizetők kiválasztásához.

66

Az öt tagállam közül csak kettő végezte el a beérkező adatok strukturált kockázatelemzését, egy harmadik pedig kizárólag nem szabványos eljárásokat alkalmazott regionális, illetve helyi szinten. A fennmaradó két tagállam ellenőrzésünkkor még nem végezte el a 2015 és 2018 közötti időszakra vonatkozóan kapott, a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. és 2. változata szerinti adatok kockázatelemzését.

67

Az egyik felkeresett tagállamban kiterjedt kampányt hajtottak végre, amelynek keretében központi kockázatelemzés révén választották ki a magas kockázatot jelentő adófizetőket, és ennek eredményeképp jelentős összegű további adót tudtak megállapítani. Egy másik tagállamban a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1.és 2. változata szerinti, 2015. és 2017. évi külföldi jövedelmekre vonatkozó, a késedelmes fizetés miatt kiszabandó büntetéstől eltekintő önkéntes vagyonnyilatkozati kampányok számos önkéntes vagyonnyilatkozatot és jelentős további adóbevételt eredményeztek. Ugyanebben a tagállamban az alacsony válaszadási arány miatt volt kevésbé sikeres egy másik kampány, amely a 2015-re és 2017-re vonatkozóan beérkezett, a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2. változata szerinti információkat tartalmazó, kiválasztott adózóknak címzett leveleket foglalt magában. Egy harmadik tagállam az egymást követő kampányok során szórványosan használt fel a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv szerinti információkat, változó sikerrel.

Az információk általában nemigen használják fel

68

A felkeresett tagállamokban 150 tételes mintát vettünk a 2016-ban beérkezett információkból – 75 tétel a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata szerinti és 75 tétel az irányelv 2. változata szerinti információkból származott – annak meghatározása céljából, hogy az adóhatóságok hogyan használták fel az információkat. Megállapításunk szerint 105 ellenőrzött mintában szereplő adatot ugyan egyeztettek és feltöltöttek az adóhatóság adatbázisába, de 60-at figyelmen kívül hagytak (pl. nem volt kockázatelemzés/indokolás) és csak 45 eredményezett további adóügyi intézkedést.

69

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változatát illetően (lásd: 6. ábra):

• 51 tételt feleltettek meg a tagállami adatbázisokban szereplő adózóknak; 24 tételt nem egyeztettek és további elemzésnek sem vetették alá őket;
• az 51 egyeztetett tételből 40-et központi adatbázisokba töltöttek fel, de nem állt rendelkezésre információ további felhasználásukról; 11 tételt nyomon követés céljából regionális/helyi adóhivataloknak továbbítottak;
• bizonyítékot találtunk arra, hogy 13 tételt felhasználtak adóbevallások felülvizsgálatához és a kiegészítő adók kiszámításához, illetve adóellenőrzések elvégzéséhez; a helyi adóhivatalok csupán hét esetben adtak visszajelzést.

70

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2. változatát illetően (lásd: 7. ábra):

• 55 tételt feleltettek meg a tagállami adatbázisokban szereplő adózóknak; 20 tételt nem feleltettek meg és további elemzésnek sem vetették alá őket;
• az 55 egyeztetett tételből 39-et központi adatbázisokba töltöttek fel, de nem állt rendelkezésre információ további felhasználásukról; 11 tételt nyomon követés céljából regionális/helyi adóhivataloknak továbbítottak; öt tételt semmilyen módon nem használtak fel;
• bizonyítékot találtunk arra, hogy 32 tételt felhasználtak adóbevallások előzetes kitöltéséhez, adókötelezettségek megállapításához és kiegészítő adók kiszámításához, illetve adóellenőrzések elvégzéséhez; a helyi adóhivatalok csupán hat esetben adtak visszajelzést.

71

Valamennyi felkeresett tagállamban problémát jelentett, hogy a központi/helyi hivatalok csak szórványosan adtak visszajelzést a beérkező információk felhasználásáról. A helyi hivatalok visszajelzései elengedhetetlenek az információfelhasználás teljesítménye és az azzal járó előnyök méréséhez.

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 3. változata szerinti uniós nyilvántartásban szereplő információk többnyire teljesek, de a tagállamok ritkán használják fel őket

Az információcsere intenzívebbé vált, de néhány információt továbbra sem jelentenek

72

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 3. változata³⁶ kiterjesztette a kötelező automatikus információcsere hatókörét a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokra és az előzetes ármegállapításokra. Ezen információk megosztása egy központi uniós nyilvántartáson keresztül történik, amelyet a Bizottság hozott létre és tart fenn. A tagállamoknak a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 3. változata szerinti valamennyi információt fel kell tölteniük a nyilvántartásba, ahol valamennyi tagállam hozzáférhet, de a Bizottság a hatályos jogszabályoknak megfelelően csak korlátozott hozzáféréssel rendelkezik.

73

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv kifejezetten kizárja az automatikus információcsere köréből a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokat³⁷, ha azok kizárólag természetes személyek adóügyeit érintik és foglalják magukban. E rendelkezés hatására a vagyonos magánszemélyekre vonatkozó feltételes adómegállapításokat kiveszi a kötelező és automatikus információcsere köréből.

74

Az Európai Parlament 2019. évi állásfoglalásában³⁸ aggodalmát fejezte ki ezzel az adózási joghézaggal kapcsolatban. Ebben felvetette azt a lehetőséget, hogy a vagyonos és ultravagyonos magánszemélyek nyereségüket több adójogrendszeren keresztül mozgatják és így adatszolgáltatás hatókörén kívül eső, határokon átnyúló feltételes adómegállapítási határozatokat szereznek be, és elkerülik a méltányos adófizetést.

75

2016 előtt a tagállamok között gyakorlatilag semmiféle információcsere nem folyt a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítási határozatokról és árképzési megállapodásokról. Az információcserék száma 2017-ben, nem sokkal a kötelezővé válásuk után érte el csúcspontját, amikor is a 2017 előtt kiadott feltételes adómegállapítási határozatokat és megállapodásokat közzétették az első adatszolgáltatási adathalmazban (lásd: 8. ábra).

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 3. változata szerinti adatok általában nagyon átfogóak

76

Megvizsgáltuk, hogy a tagállamok miként töltötték fel az előírt információkat a nyilvántartásba, és nem találtunk komolyabb problémákat az adatbázis teljességével kapcsolatban. Az adatok minősége azonban néha hagyott kívánnivalót maga után:

• A tagállamok gyakran nem nevezték meg az egyes adófizetőket, ami megnehezíti a célországbeli adategyeztetést;
• A felkeresett tagállamok és a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv bizottsági értékelése³⁹ szerint a feltöltött határozatok összefoglalója néha nem volt elég részletes ahhoz, hogy biztosítsa a mögöttes információk megfelelő érthetőségét; a tagállamok nehezen tudták eldönteni, hogy mikor kérjenek további információt, illetve ha a döntés megszületett, nem tudták alátámasztani, hogy az információkra adómegállapítás céljából van szükségük.

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 3. változata szerinti információk felhasználása minimális

77

A felkeresett tagállamok egyike sem végzett módszeres kockázatelemzést a központi uniós nyilvántartásban szereplő információkon. Egy tagállam azonban elemezte a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 3. változata szerinti, 2017-ben feltöltött információkat, és kiválasztott néhányat további vizsgálatra. A tagállam az információkat általában ugyan hozzá tudta rendelni adófizetőkhöz, de nem rendelkezett olyan eljárással, amely révén elemezhette volna és az adóügyi nyomon követés során felhasználhatta volna azokat.

78

Az általunk felkeresett tagállamokban a 2013–2018-as időszakra vonatkozó, 10 adattételből álló mintavétel révén ellenőriztük, hogy a tagállamok hogyan használták fel a nyilvántartásból származó információkat (lásd: 9. ábra). A mintában szereplő 50 tételnek csak a 4%-át használták fel:

• 36 tételt feleltettek meg adózóknak, 14 tételt pedig nem feleltettek meg és egyáltalán nem használtak fel;
• a 36 egyeztetett tételből 26-ot központi nemzeti adatbázisokba töltöttek fel, 10-et pedig helyi adóhivataloknak továbbítottak;
• mindössze két tételt használtak fel adóügyi nyomon követéshez, és csupán egy esetben küldött visszajelzést helyi adóhivatal.

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 4. változata szerinti jelentésekből származó információk felhasználása minimális

79

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 4. változata⁴⁰ bevezette az országonkénti jelentéstételt (10. ábra), amely a nagy multinacionális vállalatcsoportok számára előírja, hogy a 2016-os adóévtől kezdődően tegyék közzé a legfontosabb információkat, többek között a következőket:

• a bevételekkel és az eszközökkel kapcsolatos legfontosabb adatok;
• hol tesznek szert nyereségre;
• hol fizetnek adót (az Unión belül vagy kívül);
• alkalmazottak száma stb.

A tagállamok nem biztosítják a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 4. változata szerinti információk teljességét

80

A tagállamoknak évente információt kell gyűjteniük a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 4. változatában meghatározott vállalatoktól. A felkeresett tagállamok rendelkeztek az ehhez szükséges informatikai rendszerekkel, és az érintett vállalkozásokat ellátták átfogó adatszolgáltatási iránymutatásokkal.

81

Mind az öt tagállam a vállalatok tisztességes eljárására hagyta az adatszolgáltatási kötelezettségeik teljesítését. Az adóhatóságok nem ellenőrizték megfelelően, hogy az egy adott évben adatszolgáltatásra kötelezett valamennyi szervezet ténylegesen teljesítette-e ezt a kötelezettségét. Ezenkívül az ötből négy tagállam az OECD és a Bizottság által meghatározott technikai kritériumok alapján végzett vizsgálatokra korlátozta ellenőrzéseit. Csak egy végzett saját kiegészítő kockázatelemzést a többi tagállammal megosztott adatokon.

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 4. változat szerinti információkat nemigen használják fel

82

A felkeresett tagállamok nagyon korlátozott mértékben használták fel a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 4. változata értelmében beérkező információkat. Közülük csak egy hozott létre alapos kockázatelemzési rendszert, amely fokozottan követendő gyakorlatot képvisel ezen a területen. A kockázatelemzést követően az információkat regionális adózási csoportoknak továbbították, amelyek felhasználták azokat adóügyi eljárásaik során. A többi tagállam közül kettő elvégezte az adatok egyeztetését és tervezte kockázatelemzési mechanizmus felállítását, míg a másik kettő nem hasznosította a beérkező adatokat.

83

A felkeresett tagállamokban a 2016–2017-es adóévekre vonatkozó, 10 országonkénti jelentésből álló minta alapján vizsgáltuk meg az információ felhasználását (lásd: 11. ábra). A mintában szereplő 50 jelentésből csak 4%-ot használtak fel:

• 20-at megfeleltettek adófizetőknek, 30-at pedig egyáltalán nem használtak fel;
• a 20 egyeztetett jelentést feltöltötték központi adatbázisokba; 10 jelentésen végeztek kockázatelemzést, amely nem tárt fel jelentős kockázatokat;
• mindössze két jelentést használtak fel adóügyi nyomon követéshez, de ezek felhasználásáról sem érkezett eddig visszajelzés.

A megkeresésre történő információcsere, a spontán információcsere és az egyidejű ellenőrzések megfelelően működnek

Az EOIR és a SEOI a késedelmes válaszok és a visszajelzések hiányosságai ellenére viszonylag jól működnek

84

Az általunk felkeresett valamennyi tagállam jól működő mechanizmusokat vezetett be az EOIR⁴¹ és a SEOI⁴² tekintetében. Az EOIR és a SEOI folyamatai az Unió egész területén már több éve működnek, és azokat következetesen alkalmazzák, az EOIR esetében a volumen évről évre, egyenletes ütemben, a SEOI esetében pedig exponenciálisan nő (lásd: 12. ábra és 13. ábra ).

85

A felkeresett tagállamokban a legtöbb információkérést a helyi vagy regionális adóhivatalok kezdeményezik, és azokat felülvizsgálat céljából megküldik a nemzeti adóhatóságoknak. A válaszokat először központilag ellenőrzik, majd a küldő tagállamtól további információkat is kérhetnek. A külföldről érkező információkérésre közvetlenül a központi adóhatóság válaszol, ha az információ központilag rendelkezésre áll. A konkrétabb vagy összetettebb kérések teljesítéséhez a regionális, illetve helyi adóhivatalokat is be kell vonni. Spontán információcserét rendszerint akkor indítanak, amikor egy regionális adóhivatalhoz olyan információk jutnak el, amelyek egy másik tagállam adózási helyzete szempontjából is relevánsak.

86

A Bizottság 2014 és 2018 közötti időszakra vonatkozó statisztikái szerint az információkérésekre adott válaszok átlagosan 59%-át küldték el a hathónapos határidőn belül⁴³ (lásd 14. ábra). Az öt tagállamban végzett ellenőrzésünk arra mutatott rá, hogy késedelmek általában akkor következtek be, amikor a kérések összetettek vagy nem elég egyértelműek voltak.

A tagállamok rendszeresen feldolgozzák az EOIR és a SEOI keretében kapott információkat

87

Az általunk felkeresett öt tagállam általában az összes megkeresést és választ az erre a célra szolgáló informatikai rendszer segítségével nyújtotta be és követte nyomon. Az általunk vizsgált rendszerek, kisebb eltérésekkel, rögzítették a határidőket, a visszajelzéseket, az adóhivatali adatokat. A határidőket is figyelemmel kísérték, és az adóhivatalok lehetőség szerint törekedtek arra, hogy a határidőn belül válaszoljanak.

88

Ebben az öt tagállamban EOIR-megkeresésekre más tagállamoktól beérkezett 50 választ vizsgáltunk meg. A legtöbb esetben a beérkező információk elég relevánsak és időszerűek voltak ahhoz, hogy hasznosak legyenek a megkeresést küldő adóhivatalok számára, amelyek különbözőképpen – az adófizetőkre vonatkozó hiányzó információk alátámasztására, adóellenőrzésekre vagy adómegállapításokra, illetve bírósági eljárásokban bizonyítékként – használták fel azokat (lásd: 15. ábra).

89

Megvizsgáltunk továbbá a SEOI révén továbbított 50 információt is (lásd: 16. ábra). Ezek közül mindegyik esetben azt állapítottuk meg, hogy az információ hasznosságát megvizsgálták, és azt a fogadó tagállam fel is használta.

Az EOIR és a SEOI volumenét tekintve az információ minőségére vonatkozó visszajelzés nem elegendő

90

Visszajelzésre különösen a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv eredményességének értékeléséhez van szükség, de a visszajelzés arra is szolgál, hogy ösztönözze és elismerje azokat az adótisztviselőket, akik nagy munka árán gyűjtik az információkat. Az általunk felkeresett tagállamokban nem létezett olyan rendszer, amely az információk leghasznosabb felhasználási módjáról és helyéről adtak volna visszajelzést. Ha a küldő tagállam kért visszajelzést, azt rendszerint csak a regionális adóhivatalok adtak, de előfordult, hogy kérésre sem adtak visszajelzést.

91

Az EOIR és SEOI keretében megosztott információk teljes mennyiségéhez képest a tagállamok ritkán kérnek visszajelzést. A 17. ábra és a 18. ábra a visszajelzési kérelmek és az ezekre adott válaszok száma közötti egyre növekvő eltérést mutatja. A teljes időszak tekintetében az információt küldő tagállamok az összes AEOI-n kívüli adatcsere mindössze 2,2%-ában kértek visszajelzést.

Az egyidejű ellenőrzések eredményes eszköznek bizonyultak

92

Az adófizetők két vagy több „közös vagy egymást kiegészítő érdekkel” rendelkező tagállam által koordinált egyidejű ellenőrzése⁴⁴ eredményesebb lehet, mint az egyetlen tagállam által végzett ellenőrzés.

93

2014 és 2018 között a tagállamok 660 egyidejű ellenőrzést kezdeményeztek a közvetlen és közvetett adózás, illetve a héával kombinált közvetlen adózás területén.

94

Megvizsgáltunk öt olyan egyidejű ellenőrzést, amelyek mindegyikét egy-egy általunk felkeresett tagállam kezdeményezte, valamint öt olyan ellenőrzést, amelyekben ezek a tagállamok másként vettek részt (mindkét esetben attól eltekintve, ha kevesebb ellenőrzés állt rendelkezésre). Az ellenőrzések általában igen eredményesek voltak a következők tekintetében:

• kiegészítő adómegállapítások;
• a vállalati struktúrák értékelésével kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztása;
• a csaláselkövetési módszerek korai felismerése, mielőtt azokat több tagállamra is kiterjesztenék.

95

Az egyidejű ellenőrzések összességében eredményes eszköznek bizonyultak. Még a nagyon kevés ellenőrzésben részt vevő tagállamok is úgy értékelték, hogy ez az eszköz az információk, a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok megosztása szempontjából eredményesen működik.

Az információcsere teljesítményének méréséhez szükséges adatok nemigen állnak rendelkezésre

96

Az adóhatóságoknak pontos becslésekkel kell rendelkezniük az adókikerülés és adókijátszás miatti bevételkiesésről, és meg kell tenniük a megfelelő korrekciós intézkedéseket. Megvizsgáltuk, hogy az Unió és a tagállamok hogyan gyűjtenek információkat a be nem fizetett adók mértékéről és a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv hatásáról.

Egyes projektek alkalmilag megbecsülték az adókikerülés és adókijátszás miatti veszteségeket, de hiányzik egy közös uniós teljesítmény-ellenőrzési keret

97

2018-ban a Bizottság és 15 tagállam tanulmányt készített a társaságiadó-bevételek kieséséről⁴⁵. 2019-ben a Bizottság a magánszemélyek által elkövetett adócsalásról is készített egy tanulmányt⁴⁶, amely az offshore vagyonra (az uniós adófizetők a becslések szerint 1,5 billió euró be nem jelentett vagyonnal rendelkeznek) és a kapcsolódó adóbevétel-kiesésre (ennek összege az Unióban évente átlagosan 46 milliárd eurót tesz ki) összpontosított. Mindkét jelentés utal arra, hogy a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv jelentős szerepet játszik az adókikerülés és adókijátszás elleni küzdelemben. Jelenleg azonban nincsenek tervek arra, hogyan lehet megbecsülni az adórést az irányelv szerinti információcserékből rendelkezésre álló adatok (többek között a multinacionális vállalatcsoportok nyereségátcsoportosítására vonatkozó adatok) felhasználásával.

98

A közös teljesítmény-ellenőrzési keret központi szerepet játszana a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv három célkitűzésének elérésében (11. bekezdés), mivel pontosabb képet adna az adóhatóságoknak az adócsalás és adókikerülés által leginkább érintett területekről, és lehetővé tenné számukra a szükséges források elkülönítését. Ennek ellenére uniós szinten nem alkalmaznak egységes teljesítménymutatókat az adózás területén folytatott információcsere eredményességének mérésére.

99

Mindeddig sem a Fiscalis projektcsoportok, sem egyéb intézkedések keretében nem foglalkoztak a teljesítmény-ellenőrzés kérdésével. A Bizottság és a tagállamok 2019-ben döntöttek úgy, hogy elindítanak egy ilyen projektet. 2020 folyamán több ülést is tartottak e témában, de a COVID-19 válság miatt ellenőrzésünk idejéig nem születtek meg az eredmények.

100

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2019. évi értékelésében⁴⁷ a Bizottság elismerte, hogy az adóügyi információcsere költségeire és hasznára vonatkozó általános benyomása téves volt, mivel kizárólag felméréseken, önértékeléseken és feltételezéseken alapult, és a tagállamok nem egységes módszert alkalmaztak. Belgium és Finnország például különböző referenciaévekre vonatkozóan értékelte a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata szerinti kiegészítő adók adóalapját, és a 2014 és 2017 közötti időszakban az AEOI-n kívüli adatcserékből származó adóbevétel-növekedésre vonatkozó becslést mindössze hat tagállam végezte el.

A tagállamokban az eredményes teljesítménykeretek is hiányoznak

101

Az általunk felkeresett tagállamok egyike sem hozott létre átfogó teljesítménymérési keretet. Megállapításunk szerint egy tagállam nem alkalmazott teljesítménymutatókat, a fennmaradó négy tagállam pedig az alábbi különböző módszereket alkalmazta az információcsere hatásának mérésére:

• igen csekély mennyiségű statisztikai adat és az adóbevétel-növekedésre vonatkozó egyedi értékelések felhasználása;
• a potenciális adóbevétel-növekedés becslése a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. és 2. változata szerinti beérkező információkról az adófizetőknek küldött levelek révén;
• statisztikai adatok felhasználása a társasági és egyéni jövedelemadó-résről szóló tanulmányban, a kockázatok ágazatonkénti és régiónkénti értékelésével;
• az adóbevétel-növekedés becslése az adóinformációk felhasználására vonatkozó visszajelzések alapján. A becslések alapjául szolgáló adatok teljességét nem tudtuk ellenőrizni.

102

Az általunk felkeresett öt tagállam közül csupán az egyikben volt bizonyíték arra, hogy a helyi adóhivatalok szisztematikusan gyűjtöttek és szolgáltattak adatokat a beérkező információk felhasználásáról annak céljából, hogy a nemzeti hatóságok hozzávetőleges becsléseket tudjanak készíteni. A többi tagállam nem vezetett be automatikus visszajelzést a helyi, illetve regionális hivatalok és a központi hatóságok között.

103

Az öt tagállam közül kettő rendelkezett hatékonysági mutatókkal (pl. a megosztott, egyeztetett és az adónyomtatványokban előre kitöltött adatokra vonatkozóan); egy tagállam semmilyen mutatót nem használt. Egy tagállam összesített statisztikákat készített az adómegállapítások összegéről, a késedelmi kamatokról és az utókövetési intézkedésekről.

104

Három tagállam nem számította ki a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv végrehajtásának költségét; egy tagállam közvetlenül ellenőrzésünk előtt, egy másik pedig ellenőrzésünk idején készítette el a költségbecslést. A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. és 2. változata szerinti információcserék eredményeként beszedett adóbevétel-növekedésről egy tagállam gyűjtött adatokat, de ez a tagállam sem összesítette szisztematikusan az információkat az előnyökről.

Következtetések és ajánlások

105

Általános következtetésünk szerint az adóügyi információk cseréjére szolgáló rendszer jól kiépült, de többet kell tenni a nyomon követés, az adatminőség biztosítása és a kapott információk felhasználása terén.

106

A Bizottság munkájával kapcsolatos fő megállapításunk, hogy az adóügyi információk cseréjére létrehozott keret megfelelő, de a Bizottság saját kezdeményezésre nem követi nyomon a jogszabályok végrehajtását, nem dolgoz ki iránymutatásokat és nem méri a rendszer eredményeit és hatását.

107

Az általunk felkeresett öt tagállamban elvégzett ellenőrzésünk alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az így megosztott információk nem voltak megfelelő minőségűek és azokat nem használták fel kellő mértékben. Minimális intézkedésekre került sor a rendszer eredményességének nyomon követése érdekében is. Az alább felsorolt ajánlások címzettjei a felkeresett öt tagállam (Ciprus, Olaszország, Hollandia, Lengyelország és Spanyolország), de mások is hasznosíthatják azokat.

108

A Bizottság egyértelmű és átlátható jogi keretet biztosított az adóügyi információcsere rendszeréhez (lásd: 23–28. bekezdés). A külföldi illetőségű adóalanyok bizonyos jövedelemformái azonban továbbra is elkerülhetik az adózást az adóilletőségük szerinti tagállamban. Ez azokra a jövedelemkategóriákra vonatkozik, amelyek nem tartoznak a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv szerinti kötelező jelentéstétel körébe (lásd: 29–33. bekezdés).

1. ajánlás. Az uniós jogi keret hatályának kiterjesztése

Az összes jövedelemkategória megfelelő adóztatásának biztosítása érdekében a Bizottságnak jogalkotási javaslatokat kell tennie az alábbiak tekintetében:

1. kötelezővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata szerinti valamennyi jövedelemkategóriáról jelentést tegyenek.
2. a kötelező információcsere hatályát ki kell terjeszteni a kriptovalutákra, a nem letéti jellegű osztalékbevételekre és a természetes személyek számára kibocsátott, határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokra.

Határidő: 2022 vége.

109

A Bizottság nyomon követi a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv szerinti jogszabályok átültetését a tagállamokban, és minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy azok megfeleljenek a végrehajtási határidőknek. Ennek keretében azonban nem hoz a tagállamok között továbbított adatok minőségbeli hiányosságainak orvoslására irányuló közvetlen és tényleges intézkedéseket, nem tesz látogatásokat a tagállamokban, és nem követi nyomon a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv jelentéstételi rendelkezéseinek megsértése esetén a tagállamok által kiszabott szankciók eredményességét sem (lásd: 34–38. bekezdés).

110

A Fiscalis 2020 program jól működik, és fórumot biztosít a tagállamok számára a bevált gyakorlatok cseréjéhez. A program nagy számban finanszíroz egyidejű ellenőrzéseket, amelyek segítik a tagállamokat az adómegállapítások összehangolásában (lásd: 39–41. bekezdés ). A Bizottság iránymutatásokat bocsátott a tagállamok rendelkezésére a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. és 2. változatának végrehajtására vonatkozóan. A későbbi irányelvekről azonban mindeddig még nem, és a kockázatelemzésről és a beérkező információk felhasználásáról is csak kevés iránymutatást adott ki (lásd: 42–44. pont).

2. ajánlás. A nyomon követés és az iránymutatások kidolgozása

Javasoljuk, hogy a Bizottság:

1. hozzon közvetlen és eredményes intézkedéseket a tagállamok által küldött adatok – a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2019. évi bizottsági értékelésében is megállapított – minőségbeli hiányosságainak kezelésére;
2. terjessze ki nyomonkövetési tevékenységeit a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv szerinti jogszabályok átültetésén túlmutató kérdésekre is, például a tagállamokban tett helyszíni látogatásokra és a szankciókra;
3. fejlessze tovább a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv szerinti jogszabályok végrehajtására, a kockázatelemzés elvégzésére és a kapott adóinformációk felhasználására vonatkozó, tagállamoknak szóló iránymutatásait.

Határidő: 2023 vége.

111

A tagállamok ritkán végzik el a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata szerinti adatok minőség-ellenőrzését, mielőtt azokat elküldenék más tagállamoknak. Külön problémát jelent, hogy ezeket az adatokat ritkán kapcsolják össze az adófizető lakóhelye szerinti ország által kiadott adóazonosító számmal. Emellett nagy különbségek vannak az egyes tagállamok jelentéseiben szereplő kategóriák számában (lásd: 45–50. bekezdés).

112

A nemzeti adóhatóságok kevés ellenőrzést végeznek a pénzügyi intézmények által bejelentett, a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2. változata szerinti adatok minőségére vonatkozóan. A bejelentett adatok emiatt hiányosak és pontatlanok lehetnek. Fennáll annak a kockázata is, hogy a helytelen vagy hiányos jelentéstételért a tagállamok által alkalmazott szankciók nem eléggé visszatartó erejűek ahhoz, hogy biztosítsák a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2. változata szerinti jelentéstételi követelménynek való teljes megfelelést (lásd: 51–55. bekezdés).

113

A tagállamok által a kapott adatokról adott éves visszajelzések a nemzeti adatbázisaikkal elért egyezési arányokra korlátozódnak, adatminőségi szempontokkal azonban ritkán foglalkoznak (lásd: 56. bekezdés).

3. ajánlás. A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. és 2. változata szerinti adatok minőségének és teljességének javítása

Annak biztosítása érdekében, hogy az összegyűjtött és cserélt adóügyi információk a lehető legtöbb előnyt nyújtsák, a tagállamok:

1. számoljanak be a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata szerinti valamennyi jövedelemkategóriáról;
2. dolgozzanak ki és alkalmazzanak eljárásokat a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2. változata szerinti adatokat szolgáltató intézmények ellenőrzésére;
3. hozzanak létre egy rendszert a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. és 2. változata szerinti adatok minőségének és teljességének ellenőrzésére;
4. a beérkező információkra vonatkozó éves kétoldalú visszajelzéseikbe építsenek be minőségi szempontokat is.

Határidő: 2023 vége.

114

A tagállamok az információk egyeztetésére többféle rendszert használnak, és emiatt eltérő eredmények születnek (néhányuk sikeresebb, mint mások). A beérkező adatok egyeztetését a legtöbb esetben olyan problémák akadályozzák, mint a gyenge minőség és a hiányosság. Jelenleg a nem egyeztetett adatokat nem használják fel további elemzésre (lásd: 57–63. bekezdés).

115

Bár a beérkező adatok strukturált kockázatelemzése alapvető szerepet játszik az érintett bevételek eredményes adóztatásában, a tagállamok általában nem alkalmaztak szabványos kockázatelemzési eljárásokat. Ezen túlmenően a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. és 2. változata szerinti, összegyűjtött és megosztott adóinformációk túlnyomó többségét nemigen használják fel további adók kivetésére (lásd: 64–71. bekezdés).

116

A tagállamok a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 3. változata szerinti kötelező adatokat feltöltik az Unió központi nyilvántartásába, de a szabályok e követelmény alól kifejezetten kizárják a természetes személyek számára kiadott, határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítási határozatokat. Az információk néha rossz minőségűek (hiányzik az adófizető neve, a feltételes adómegállapításokról szóló összefoglalók túlságosan felületesek) (lásd: 72–76. bekezdés). Az általunk felkeresett tagállamok egyike sem rendelkezik szisztematikus eljárásokkal sem a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 3. változata szerinti adatok kockázatelemzésére, sem az e változat szerinti nyilvántartásban szereplő információk felhasználására (lásd:  77. és 78. bekezdés).

117

A tagállamok általában nem gondoskodnak arról, hogy valamennyi adatot szolgáltató vállalat megfeleljen a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 4. változata szerinti adatszolgáltatásnak, ehelyett inkább bíznak abban, hogy a vállalatok tisztességesen fognak eljárni (lásd: 79–81. bekezdés). Emellett a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 4. változata szerinti információk közül csak igen kevés kerül felhasználásra az adóügyi nyomon követéshez (lásd: 82. és 83. bekezdés).

4. ajánlás. A beérkezett információk jobb felhasználása

A tagállamoknak minden beérkező információt a lehető legszélesebb körben kell felhasználniuk. E célból elsősorban:

1. vezessenek be eljárásokat a más tagállamoktól kapott információk szisztematikus kockázatelemzésére;
2. végezzék el a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. és 2. változata szerinti, nem egyeztetett adatok további elemzését, azokat rendelje hozzá az érintett adófizetőkhöz, és az így kapott információkat használja fel a kapcsolódó adók megállapításához;
3. szerepeltessenek egyértelmű adatokat és átfogó összefoglalókat az uniós központi nyilvántartásba feltöltött, határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítási határozatokról és előzetes árképzési megállapodásokról;
4. vezessenek be eljárásokat annak biztosítására, hogy a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 4. változata szerint szolgáltatott adatok hiánytalanok és megfelelő minőségűek legyenek.

Határidő: 2022 vége.

118

A megkeresésre történő információcsere és a spontán információcsere tekintetében az általunk felkeresett tagállamok eredményes eljárásokat vezettek be. Annak ellenére, hogy az ellenőrzött időszakban exponenciálisan nőtt a benyújtott megkeresések száma, a tagállamok be tudják tartani a határidőket, és a késedelmek leginkább a kérések összetettségével magyarázhatóak. A tagállamok azonban nagyon ritkán adnak visszajelzést egymásnak (lásd:  84–91. bekezdés).

119

Az egyidejű ellenőrzések hatékony és értékes eszköznek bizonyultak, amelyeket a tagállamok széles körben alkalmaznak a határokon átnyúló ügyletekre vonatkozó adók megállapításához. Az ilyen ellenőrzések egyre gyakoribbak, és azokat a Fiscalis 2020 program finanszírozza (lásd: 92–95. bekezdés).

120

Bár mind a Bizottság, mind a tagállamok – változó intenzitással – dolgoznak a magánszemélyek által elkövetett adókijátszásból és adókikerülésből eredő adórésen, nincsenek olyan projektek, amelyek becslést adnának a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv szerinti információktól való eltérésről (lásd: 96. és 97. bekezdés). Az információcserére szolgáló rendszer hatásának nyomon követésére nem hoztak létre közös keretet, bár egyes tagállamok végeztek értékelést a rendszer előnyeiről (ezekből azonban nem vonható le következtetés). Ezenkívül nemigen voltak eljárások a regionális szintről a központi szint felé irányuló egységes visszajelzésre, amelyek lehetővé tennék a külföldről származó információk fogadásából származó előnyök megfelelő elemzését (lásd: 98–104. bekezdés).

5. ajánlás. Az információcserék hatásának nyomon követése

A Bizottság a tagállamokkal együttműködve hozzon létre egy olyan megbízható közös keretrendszert, amely az adóügyi információk cseréjére szolgáló rendszer előnyeit méri.

Határidő: 2022 vége.

A jelentést 2020. december 8-i luxembourgi ülésén fogadta el az Alex Brenninkmeijer számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara.

Mellékletek

I. melléklet. Az Európai Számvevőszék ellenőrzési módszere a Bizottságnál

Az ellenőrzést a Bizottságnál két lépcsőben végeztük, az előkészítő szakaszt helyszíni vizsgálat követte.

Az előkészítő szakaszban előzetes látogatást tettünk az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóságnál a tagállamokban végzendő helyszíni ellenőrzésekhez szükséges információk és adatok gyűjtése érdekében, valamint azért, hogy összehasonlítsuk az uniós jogszabályokat a bevált nemzetközi gyakorlatokkal. Információgyűjtés céljával felkerestük a román adóhatóságokat (ANAF) és a luxemburgi adóhatóságot, és megvizsgáltuk a legfőbb ellenőrző intézmények által készített valamennyi rendelkezésre álló jelentést.

Az ellenőrzési módszertant (ellenőrzési kérdések, kritériumok és standardok) megvitattuk a Bizottsággal. Az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság hozzáférést biztosított számunkra a Bizottság rendszereiben a közvetlen adózás területén történő közigazgatási együttműködéssel foglalkozó csoportokhoz. Végezetül megvizsgáltuk a vonatkozó teljesítményinformációkat, többek között az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság irányítási terveit és éves tevékenységi jelentéseit.

A helyszíni ellenőrzés részeként elemeztük a Bizottságnak küldött általános kérdőívre adott válaszokat és az azokban foglalt információkat. A kérdőív – amelyet az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság töltött ki és látott el alátámasztó bizonyítékokkal – arra kereste a választ, hogy az adóügyi információk Unión belüli cseréjéhez a Bizottság által kialakított keret mennyire szilárd, és a következő négy fő területre terjedt ki: i. a jogalkotási folyamat és a végrehajtás nyomon követése; ii. a tagállamok számára biztosított iránymutatások; iii. az adóügyi információk cseréjére szolgáló rendszer teljesítményének mérése; iv. a bevált gyakorlatok cseréjéhez biztosított fórumok és iránymutatások.

Emellett a függőben lévő kérdések tisztázása érdekében egy kiegészítő kérdőívet is küldtünk az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóságnak és videokonferenciát szerveztünk a Főigazgatóság munkatársaival az előzetes megállapítások, valamint a következtetések és ajánlások megvitatása céljából.

II. melléklet. Az Európai Számvevőszék ellenőrzési módszere a tagállamokban

Az ellenőrzést két lépcsőben végeztük, az előkészítő szakaszt helyszíni vizsgálat követte.

1. Az előkészítő szakasz a következő lépésekből állt:
   
   
   • előkészítő munka a Bizottságnál (Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság) és dokumentumok áttekintése a tagállami helyszíni ellenőrzések során hasznosítható információk és adatok összegyűjtése, valamint az uniós jogszabályoknak a nemzetközi bevált gyakorlatokkal való összevetése érdekében;
   • a vonatkozó jogszabályok, jelentések és egyéb dokumentumok elemzése, valamint a Bizottság és a tagállamok által szolgáltatott adatok és statisztikák vizsgálata;
   • megbeszélések a belga legfőbb ellenőrzési intézménnyel egy a belga adóigazgatási hatóság számára végzett automatikus adóügyi információcsere ellenőrzéséről;
   • tájékozódó látogatás a román adóhatóságoknál, amelynek során megvitattuk a rendszer gyakorlati kérdéseit és nehézségeit.
2. Öt tagállamot választottunk ki: Ciprus, Olaszország, Hollandia, Lengyelország és Spanyolország. A tagállamok kiválasztása a következő kockázati kritériumokon alapult:
   
   
   • a más tagállamoknak küldött megkeresés nyomán megvalósuló információcsere keretében kapott válaszok százalékos aránya;
   • a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata értelmében az egyes tagállamok által megosztott információk kategóriáinak száma;
   • a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2. változata értelmében az egyes tagállamok által kapott információs üzenetek száma;
   • a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 3. változata értelmében a központi adatbázisba feltöltött határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítások és előzetes árképzési megállapodások száma.
3. A második szakasz során: helyszíni ellenőrzés a kiválasztott tagállamokban, ahol górcső alá vettük az adóügyi információk cseréjére szolgáló rendszer kialakítását és megvalósítását, egészen pontosan azt, hogy a tagállamok hogyan folytatják le az információcserét, és hogyan használják fel a kapott információkat.

Ezenkívül valamennyi tagállamnak kiküldtünk egy kérdőívet, amely azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a tagállamok hogyan valósították meg az információcserét, illetve hogy a méltányos adózás érdekében a lehető legjobban használják-e fel a kapott információkat. A helyszínen megvitattuk a kérdőívre adott válaszokat az adóhatóságok adóügyi információk cseréjéért, a közigazgatási együttműködésért, az ellenőrzésekért és kontrollokért felelős tisztviselőivel.

Látogatásaink előtt mintákat vettünk a felkeresett tagállamok által kapott és küldött információkból, amelyeket a helyszínen ellenőriztünk:

1. 15 kapott üzenet a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata értelmében;
2. 15 kapott üzenet a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2. változata értelmében;
3. információcsere iránti megkeresésre más tagállamoktól kapott 10 válasz és a felkeresett tagállam által küldött 10 válasz;
4. 10 más tagállamoktól kapott spontán információcsere;
5. 10 kapott, határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítási határozat;
6. 10 kapott országonkénti jelentés;
7. öt, a közvetlen adókra vonatkozóan a felkeresett tagállam által kezdeményezett egyidejű ellenőrzés (ötnél kevesebb ellenőrzés esetén valamennyi) és öt, a felkeresett tagállam részvételével lefolytatott egyidejű ellenőrzés.

III. melléklet. A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv története, jogszabályi módosításai és jelenleg hatályos végrehajtási rendeletei

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv jogalkotási kronológiája

• A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 1. változata (DAC1) A Gazdasági és Pénzügyi Tanács (ECOFIN) 2011. február 15-én elfogadta az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2011/16/EU tanácsi irányelvet. Az irányelv 2011. március 11-én, a Hivatalos Lapban való kihirdetésének napján lépett hatályba, de csak 2013. január 1-jén vált kötelező erejűvé a tagállamokra nézve (az automatikus információcserére vonatkozó szabályok kivételével, amelyek 2015. január 1-jén váltak kötelező erejűvé).
• A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2. változata (DAC2) Az ECOFIN 2014. december 9-én elfogadta a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló 2014/107/EU tanácsi irányelvet. Az irányelvet 2014. december 16-án hirdették ki a Hivatalos Lapban, és 20 nappal később lépett hatályba, az első kötelező információcserére pedig 2017. szeptember 30-ig kellett sort keríteni.
• A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 3. változata (DAC3) Az ECOFIN 2015. december 8-án elfogadta a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2015/2376 tanácsi irányelvet. Az irányelv a Hivatalos Lapban való kihirdetésének napján, 2015. december 18-án lépett hatályba, az első kötelező információcserére pedig 2017. szeptember 30-ig kellett sort keríteni.
• A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 4. változata (DAC4) Az ECOFIN 2016. május 25-én elfogadta a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2016/881 tanácsi irányelvet. Az irányelv a Hivatalos Lapban való kihirdetésének napján, 2016. június 30-án lépett hatályba, az első kötelező információcserére pedig 2018. június 30-ig kellett sort keríteni.
• A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 5. változata (DAC5) Az ECOFIN 2016. december 6-án elfogadta a 2011/16/EU irányelvnek a pénzmosás elleni küzdelmet szolgáló információkhoz való adóhatósági hozzáférés tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2016/2258 tanácsi irányelvet. Az irányelv az elfogadásának napján lépett hatályba.
• A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 6. változata (DAC6) Az ECOFIN 2018. május 25-én elfogadta a 2011/16/EU irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2018/822 tanácsi irányelvet. Az irányelvet 2018. június 5-én hirdették ki a Hivatalos Lapban, és 20 nappal később lépett hatályba, az első kötelező információcserére pedig 2020. október 31-ig kellett sort keríteni.

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv végrehajtási rendeletei

• 2012. december 6-án az Európai Bizottság elfogadta az 1156/2012/EU végrehajtási rendeletet. Ez a rendelet a megkeresésre történő információcseréhez, a spontán információcseréhez, az értesítés iránti kérelemhez és a visszajelzéshez használandó formanyomtatványokkal foglalkozik, 2012. december 10-én lépett hatályba, és 2013. január 1-jétől alkalmazandó.
• A Bizottság 2014. december 15-én elfogadta az 1156/2012/EU végrehajtási rendelet módosításáról szóló 1353/2014/EU végrehajtási rendeletet. A rendelet – amely 2014. december 22-én lépett hatályba és 2015. január 1-jétől alkalmazandó – a kötelező automatikus információcseréhez használandó számítógépes formátummal foglalkozik.
• A Bizottság 2015. december 15-én elfogadta az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló 2011/16/EU tanácsi irányelv bizonyos rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2015/2378/EU végrehajtási rendeletet. Ez a végrehajtási rendelet az 1156/2012/EU végrehajtási rendelet helyébe lépett és a pénzügyi számlákra vonatkozó kötelező automatikus információcseréhez használandó számítógépes formátumra vonatkozó új rendelkezéseket tartalmazott. 2015. december 21-én lépett hatályba, és 2016. január 1-jétől alkalmazandó.
• A Bizottság 2016. november 9-én elfogadta az (EU) 2015/2378 végrehajtási rendeletnek az (EU) 2015/2376 tanácsi irányelv és az (EU) 2016/881 tanácsi irányelv összefüggésében használandó formanyomtatványok és nyelvhasználati szabályok tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2016/1963 végrehajtási rendeletet. A végrehajtási rendelet 2016. december 1-jén lépett hatályba, és 2017. január 1-jétől, egyes rendelkezései pedig 2017. június 5-től alkalmazandók.
• A Bizottság 2018. január 22-én elfogadta az (EU) 2015/2378 végrehajtási rendeletnek a tagállamok által a 2011/16/EU tanácsi irányelv alapján az automatikus információcsere hatékonyságáról készítendő évenkénti értékelés közlésének formája és kritériumai, valamint a tagállamok által szolgáltatandó statisztikai adatok jegyzéke tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2018/99 végrehajtási rendeletet. A rendelet 2018. február 12-én lépett hatályba.
• A Bizottság 2019. március 28-án elfogadta az (EU) 2015/2378 végrehajtási rendeletnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatos kötelező automatikus információcserére vonatkozó egységes formanyomtatványok és nyelvhasználati szabályok tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2019/532 végrehajtási rendeletet. A rendelet 2019. április 18-án lépett hatályba, és 2020. július 1-jétől alkalmazandó.

IV. melléklet. A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2. változata és az OECD keretrendszer – összehasonlítás

Elem	Globális standard	DAC2
Adatvédelem	Magas szintű általános rendelkezések	Az uniós adatvédelmi keret végrehajtására vonatkozó részletes szabályok
Struktúra	Csak az illetékes hatóságok megállapodását (CAA) írták alá, a közös adatszolgáltatási standardot (CRS) nemzeti szinten hajtják végre.	Csak az illetékes hatóságok megállapodásának egyes elemeit foglalja magában; a többi elem már szerepel a DAC1-irányelvben. A közös jelentéstételi standard az I. mellékletben, a „Megjegyzések” fontos elemei a II. mellékletben találhatók („Körülmények megváltozása”, „A számlatulajdonos nyilatkozata Szervezet tulajdonában lévő új számlák esetében”, „A Pénzügyi intézmény illetősége”, „Számlavezetés”,„Passzív nem pénzügyi szervezetnek minősülő vagyonkezelői alapok”,„A Szervezet székhelyének címe”). A szöveg úgy módosult, hogy tükrözze a két melléklet több felet érintő jellegét (pl. „tagállamok” a „joghatóság” helyett).
CRS I. szakasz D. pont	Olyan forgatókönyvet foglal magában a ii. pontban, amelynek értelmében az érintett Adatszolgáltatásra kötelezett joghatóság nemzeti joga nem írja elő az ilyen Adatszolgáltatásra kötelezett joghatóság által kibocsátott adóazonosító szám beszerzését.	Jogrendszerüket figyelembe véve egyik tagállam sem ítélte úgy, hogy ez egy rájuk is alkalmazandó helyzet lenne.
CRS I. szakasz E. pont	A születési helyről való adatszolgáltatásra vonatkozó egyik követelmény, hogy nem kötelező adatot szolgáltatni a születési helyről, kivéve, ha az Adatszolgáltatásra kötelezett pénzügyi intézmény a nemzeti jog értelmében egyébként is köteles beszerezni ezt az információt, és adatot szolgáltatni róla, és az információ rendelkezésre áll az Adatszolgáltatásra kötelezett pénzügyi intézmény elektronikusan lekérdezhető adatbázisában.	A születési helyről való adatszolgáltatás követelményét kiterjesztették azokra az esetekre is, amikor az Adatszolgáltatásra kötelezett pénzügyi intézmény valamely jelenleg hatályos vagy az ezen irányelv hatálybalépését megelőző napon hatályos uniós jogi eszköz értelmében egyébként is köteles vagy köteles volt beszerezni ezt az információt, és adatot szolgáltatni róla. Ezáltal a megtakarítások adóztatásáról szóló irányelv hatályon kívül helyezését követően is biztosítva lesz a születési helyről való adatszolgáltatásra vonatkozó standard.
CRS I. szakasz F. pont	A bruttó bevételekre vonatkozó fokozatos bevezetés (az adójogszabályoknak a külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról szóló törvény [FATCA] alapján).	Nincs a bruttó bevételekre vonatkozó fokozatos bevezetés (a korai elfogadók menetrendje szerint).
CRS III. szakasz A. pont	A biztosítások mentessége abban az esetben, ha az Adatszolgáltatásra kötelezett pénzügyi intézmény jogszerűen nem értékesíthet (a Megjegyzésekben további könnyítések) ilyen szerződést egy Adatszolgáltatásra kötelezett joghatósággal rendelkező területen illetőséggel rendelkező személynek.	A mentesség nem alkalmazandó az Unióban, mivel a szabályozási keret nem felel meg a közös jelentéstételi standardokban és a Megjegyzésekben foglalt feltételeknek.
CRS VII. szakasz B. pont, VIII. szakasz C. 9. pont, VIII. szakasz E. 4. pont, VIII. szakasz E. 6. pont	Az említett bekezdésekhez fűzött megjegyzések alternatív rendelkezéseket tartalmaznak a következőkre vonatkozóan: Visszavásárlási értékkel rendelkező csoportos biztosítási szerződések és Csoportos járadékbiztosítási szerződések a már meglévő ügyfelek új számlái Kapcsolt szervezet egységes ágazati osztályozási rendszer	A megfelelő működés érdekében a Megjegyzések pénzügyi intézményekre vonatkozó „alternatív szabályokról” rendelkező négy része beillesztésre került az I. mellékletbe.
CRS VIII. szakasz B. 1. (c) pont VIII. szakasz	Az Adatszolgáltatásra nem kötelezett pénzügyi intézmények és az Adatszolgáltatási kötelezettség alá nem tartozó számlák jegyzékét a tagállami jog határozza meg.	Az Adatszolgáltatásra nem kötelezett pénzügyi intézmények és az Adatszolgáltatási kötelezettség alá nem tartozó számlák jegyzékét a tagállami jog határozza meg. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a listákról (és azok változásairól), a Bizottság pedig közzéteszi azokat a Hivatalos Lapban.
CRS VIII. szakasz D. 5. pont	A „Részt vevő joghatóság” olyan joghatósággal rendelkező terület, i. amellyel az Uniónak olyan hatályos megállapodása van, amelynek értelmében az említett joghatósággal rendelkező terület közli az I. szakaszban meghatározott adatokat, és ii. amely szerepel egy közzétett jegyzékben.	A „Részt vevő joghatóság” kifejezetten magában foglal minden tagállamot és bármely más joghatósággal rendelkező területet, i. amellyel az Uniónak olyan hatályos megállapodása van, amelynek értelmében az említett joghatósággal rendelkező terület közli az I. szakaszban meghatározott adatokat.

Forrás: Európai Számvevőszék, a DG TAXUD adatai alapján.

V. melléklet. Jogalkotási folyamat: időtartam és változások (DAC1–DAC4)

Lépés/kérdés	DAC1	DAC2	DAC3	DAC4
Bizottság általi elfogadás	2009. 02. 02.	2013. 06. 12.	2015. 03. 18.	2016. 01. 28.
A Parlament jelentése	2010. 02. 10.	2013. 12. 11.	2015. 10. 27.	2016. 05. 12.
Tanácson belüli politikai megállapodás	2010. 12. 07.	2014. 10. 14.	2015. 10. 06.	2016. 03. 08.
Tanács általi elfogadás	2011. 02. 15.	2014. 12. 09.	2015. 12. 08.	2016. 05. 25.
Kompromisszumok száma a folyamat során	5	2 (legalább)48	6	n.a.
Közzététel HL-ban	2011. 02. 15.	2014. 12. 16.	12015. 12. 08.	2016. 06. 03.
A jogalkotási folyamat főbb változásai	Jövedelemkategóriák: az eredeti eljárás nem tartalmazott konkrét kategóriákat. Ezeket később határozták meg, de csak egy kategóriát tettek kötelezővé, míg az eredeti javaslat valamennyit kötelezővé tette volna.	A DAC2 tárgyalások eseti eljárás keretében folytak: a javaslat az OECD-ben a CRS-ről folytatott megbeszélé-sekkel párhuzamosan alakult ki. Egy tagállam hosszabb átmeneti időszakot kapott az automatikus információ-csere tekintetében.	10 év helyett 5 éves visszamenőleges hatályú elem a feltételes adómegállapítások esetében – a Bizottság korlátozottan fér hozzá a központi nyilvántartáshoz – kizárólag az irányelv működésének nyomon követése céljából. Az irányelv 2016. január 1. helyett 2017. január 1-jétől legyen alkalmazandó (a Bizottság javaslata szerint)	— A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az első évre (azaz a 2016. január 1-jén vagy azt követően kezdődő első pénzügyi évre) haladékot biztosítanak a nem uniós multinacionális vállalatcsoportok Unióban illetőséggel rendelkező leányvállalatai számára, hogy teljesítsék az országonkénti jelentés benyújtására vonatkozó kötelezettségüket

Forrás: Európai Számvevőszék, az Európai Bizottság dokumentumai és ismertetői alapján.

VI. melléklet. Fiscalis 2020

A Fiscalis 2020 cselekvési programot az 1286/2013/EU rendelet hozta létre.

2015 és 2019 között a Bizottság és a tagállamok 11 Fiscalis projektcsoportot indítottak kifejezetten a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv végrehajtásával, a kapcsolódó informatikai rendszerekkel és a megosztott információk felhasználásának módjával kapcsolatos kérdések megvitatására. Az adatelemzéssel foglalkozó projektcsoport által 2015 és 2016 között végzett munka eredményeként bizottsági iránymutatás készült a DAC1 és a DAC2 értelmében kapott információk kockázatelemzésének bevált gyakorlatairól.

A program céljai

A program általános célja az adórendszerek belső piacon való szabályszerű működésének a javítása azáltal, hogy fokozza a részt vevő országok, azok adóhatóságai és tisztviselői közötti együttműködést (az 1286/2013/EU rendelet 5. cikkének (1) bekezdése).

Konkrétabban ez az adócsalás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelem támogatását, valamint az uniós adóügyi jogszabályok végrehajtásának elősegítését jelenti. E célok a következők által érhetők el:

• az információcsere biztosítása;
• a közigazgatási együttműködés támogatása;
• szükséges és indokolt esetben a részt vevő országok közigazgatási kapacitásának a növelése révén.

A program célkitűzéseinek elérését különösen a következők alapján mérik:

• az európai adóügyi információs rendszerek rendelkezésre állása és az azokhoz való teljes körű hozzáférés az Unió közös kommunikációs hálózatán keresztül;
• a részt vevő országok által a program tevékenységeinek eredményeiről adott visszajelzések.

A Fiscalis program a gyakorlatban a következő operatív célkitűzésekkel és prioritásokkal rendelkezik:

• az európai adóügyi információs rendszerek bevezetése, tökéletesítése, működtetése és támogatása;
• a közigazgatási együttműködési tevékenységek támogatása;
• az adótisztviselők készségeinek és kompetenciáinak megerősítése;
• az adózással kapcsolatos uniós jogszabályok megértésének és végrehajtásának a javítása;
• a közigazgatási eljárások fejlesztésének, valamint a bevált közigazgatási gyakorlatok cseréjének a támogatása.

A program keretében végrehajtott valamennyi fellépés célkitűzésének összhangban kell lennie a fenti célkitűzésekkel és prioritásokkal, amelyek a Fiscalis 2020 rendeleten alapulnak és amelyeket éves munkaprogramok révén dolgoznak ki. Az éves munkaprogramokat a Bizottság dolgozza ki és fogadja el a részt vevő országok visszajelzéseinek felhasználásával.

A Fiscalis 2020 program keretében finanszírozott fellépések

Az együttes fellépéseket a részt vevő országok adótisztviselői szervezik, illetve nekik szervezik. Ezek a következőkre terjednek ki:

• szemináriumok és szakmai műhelyek;
• korlátozott időre létrehozott projektcsoportok, amelyek célja egy pontosan meghatározott végeredmény elérésére irányuló, előre definiált célkitűzés megvalósítása;
• két- vagy többoldalú ellenőrzések és a közigazgatási együttműködésről szóló uniós jogszabályokban meghatározott egyéb tevékenységek;
• munkalátogatás, amelyet annak érdekében szerveznek, hogy a tisztviselők az adóügyekkel kapcsolatban szakértelemre és szaktudásra tegyenek szert, illetve szakértelmüket vagy szaktudásukat bővítsék;
• szakértői csoportok létrehozása a részt vevő országok közötti hosszabb távú strukturált operatív együttműködésnek a szakértelem összevonásával való elősegítése érdekében;
• a közigazgatási kapacitás építése és támogató intézkedések;
• tanulmányok készítése;
• kommunikációs projektek;
• a Fiscalis 2020 célkitűzéseit támogató bármely más tevékenység.

Az új és meglévő európai információs rendszerek uniós elemeinek fejlesztése, karbantartása, üzemeltetése és minőség-ellenőrzése.

Közös képzési tevékenységek kidolgozása az adóügyekkel kapcsolatban szükséges szakmai készségek és ismeretek támogatása érdekében.

A program végrehajtása

A program végrehajtásáért az Európai Bizottság felelős. Munkáját az egyes uniós tagállamok küldötteiből álló bizottság segíti.

Betűszavak és rövidítések

ACDT: Közigazgatási együttműködés a közvetlen adózás területén

AEOI: Automatikus információcsere

CRS: Közös jelentéstételi standard

DAC: Az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló irányelv

DAC1: A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv módosítása, amely kötelező automatikus információcserét vezet be a jövedelmek és a tőke öt kategóriájára nézve

DAC2: A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv módosítása, amely kiterjeszti a kötelező automatikus információcsere hatályát a pénzügyi számlákra

DAC3: A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv módosítása, amely bevezeti a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokkal és előzetes árképzési megállapodásokkal kapcsolatos kötelező automatikus információcserét

DAC4: A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv módosítása, amely a multinacionális csoportok számára bevezeti a kötelező országonkénti jelentéstételt

DAC5: A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv módosítása annak biztosítása érdekében, hogy az adóhatóságok hozzáférjenek a pénzmosással kapcsolatos információkhoz

DAC6: A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv módosítása, amely kötelező automatikus információcserét vezet be az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókra vonatkozóan

DG TAXUD: Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság

ECOFIN: Gazdasági és Pénzügyi Tanács

EOIR: Megkeresésre történő információcsere

G20: 19 ország pénzügyminisztereiből, jegybankelnökeiből és uniós vezetőkből álló csoport

GDP: Bruttó hazai termék

HNWI: Vagyonos magánszemélyek

MNE: Multinacionális vállalat

OECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet

PAOE: Valamely tagállam tisztviselőinek jelenléte egy másik tagállam adóhatóságainak hivatalaiban vagy az ott végzett közigazgatási vizsgálatok során

SEOI: Spontán információcsere

SMC: Egyidejű ellenőrzés

TIN: Adóazonosító szám

Glosszárium

Adóazonosító szám: Az adóhatóságok által az adózóhoz rendelt egyedi hivatkozási szám.

Adókijátszás: Az adófizetés elkerülésére irányuló jogellenes módszerek alkalmazása, amely jellemzően az adóhatóságok bevételekkel kapcsolatos félrevezetését foglalja magában. Gyakran nem határolható el egyértelműen az adócsalás fogalmától.

Adókikerülés: Adófizetési kötelezettség megkerülésére irányuló jogi konstrukció alkalmazása, általában olyan mesterséges pénzügyi konstrukciók révén, amelyek elsődleges vagy kizárólagos célja az adóteher csökkentése.

Adóügyi információcsere: A tagállamok között adózási célból megvalósuló információcsere.

Automatikus információcsere: Előre meghatározott információk előre meghatározott időközönként történő rendszeres közlése az egyes joghatóságok között.

Egyidejű ellenőrzés: Az adóalanyok adózási helyzetének két vagy több – közös vagy egymást kiegészítő érdekkel rendelkező – tagállam általi koordinált ellenőrzése.

Előzetes ármegállapítás: Kormányzati hatóság által egy meghatározott személy vagy személyek csoportja számára kibocsátott megállapodás, közlemény vagy más, hasonló hatású eszköz vagy intézkedés, amely a kapcsolt vállalkozások közötti határokon átnyúló ügyleteket megelőzően meghatározza az áruk, immateriális javak vagy szolgáltatások e vállalkozások közötti transzferének árazási kritériumait.

Fiscalis 2020: Az Európa 2020 stratégia részét képező uniós cselekvési program, amely az uniós adórendszerek működésének javítását célzó, adóhatóságok által indított kezdeményezéseket finanszírozza.

Határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítás: Olyan megállapodás, közlemény vagy más, hasonló hatású eszköz vagy intézkedés, amelyet kormányzati hatóság bocsátott ki egy adott személy vagy személyek csoportja számára, és amely e személyek által a közeljövőben végrehajtott határokon átnyúló ügyletek vagy tevékenységek egy másik joghatóságban való jogi vagy közigazgatási értelmezésére vagy adóügyi megítélésére vonatkozik.

Közigazgatási együttműködés: Tagállamok közötti együttműködés információcsere és -feldolgozás, együttes fellépés vagy kölcsönös segítségnyújtás formájában, az uniós jog végrehajtása céljából.

Közös kommunikációs hálózat: Az Unió által kifejlesztett közös platform, amely lehetővé teszi az információk elektronikus úton történő továbbítását a különböző tagállami vám- és adóhatóságok között.

Megkeresésre történő információcsere: Információcsere az egyik joghatóság által a másikhoz intézett konkrét megkeresés alapján.

Nem letéti jellegű osztalékok: Olyan osztalékok, amelyeket nem letéti számlára utaltak át, illetve fizettek be.

Spontán információcsere: Egy joghatóság nem rendszeres információközlése egy másik joghatóság felé, bármely időpontban, előzetes megkeresés nélkül.

Ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a piacszabályozás és versenyalapú gazdaság ellenőrzésére szakosodott, Alex Brenninkmeijer számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara végezte. Az ellenőrzést Pelczné Gáll Ildikó számvevőszéki tag vezette Bara Claudia Kinga kabinetfőnök, Varga Zsolt attasé, John Sweeney ügyvezető, Dan Danielescu feladatfelelős, valamint Maria Echanove, Mirko Gottmann és Stefan Razvan Hagianu számvevők támogatásával. Nyelvi támogatás: Thomas Everett.

Végjegyzetek

¹ A nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzéke

² Dover et al: Bringing transparency, coordination and convergence to corporate tax policies in the European Union, az Európai Parlament Kutatószolgálata számára készített tanulmány, I. rész, 2015. szeptember (PE 558.773).

³ Az ECOFIN Tanács által az 1997. december 1-jei ülésén az adópolitikával kapcsolatban hozott következtetések (HL C 2., 1998.1.6., 1. o.).

⁴ Az adófizetési kötelezettség kikerülésére irányuló jogi konstrukció, általában olyan mesterséges pénzügyi konstrukciók révén, amelyek elsődleges vagy kizárólagos célja az adóteher csökkentése.

⁵ Az adófizetés elkerülésére irányuló jogellenes módszerek alkalmazása, amely jellemzően az adóhatóságok bevételekkel kapcsolatos félrevezetését foglalja magában. Gyakran nem határolható el egyértelműen az adócsalás fogalmától.

⁶ Az „adóügyi információcsere” a tagállamok között adózási célból megvalósuló információcserét jelenti.

⁷ Az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság küldetésnyilatkozata és stratégiai céljai.

⁸ A Tanács 77/799/EGK irányelve (1977. december 19.) a tagállamok illetékes hatóságainak kölcsönös segítségnyújtásáról a közvetlen adóztatás területén.

⁹ A Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15.) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

¹⁰ Tax base erosion and profit shifting (BEPS) actions.

¹¹ OECD/G20: Countering Harmful Tax Practices More Effectively, Taking into Account Transparency and Substance, 5. fellépés, 2015. évi végleges jelentés.

¹² OECD/G20: Transfer Pricing Documentation and Country-by Country Reporting”, 13. fellépés, 2015. évi végleges jelentés,

¹³ OECD, Standard for Automatic Exchange of Financial Account Information in Tax Matters, 2. kiadás, 2017.

¹⁴ Az OECD közös jelentéstételi standardja.

¹⁵ Többek között az OECD-modellegyezmény 26. cikkének (1) és (3) bekezdése (a relevancia és a határidők tekintetében), az adóügyekben történő kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló, az OECD és az Európa Tanács által kötött egyezmény, valamint az OECD adóügyi információcseréről szóló modellegyezménye.

¹⁶ A 2011/16/EU tanácsi irányelv értékelése.

¹⁷ A legutóbb 2001-ben módosított és a megtakarítások adóztatásáról szóló irányelvvel (2003/48/EK) kiegészített kölcsönös segítségnyújtási irányelv (77/799/EGK).

¹⁸ Az adóügyekben történő kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló, az OECD és az Európa Tanács által kötött egyezmény és módosító jegyzőkönyve

¹⁹ A 2011/16/EU tanácsi irányelv értékelése.

²⁰ Az Európai Parlament egyik tanulmánya szerint a 100 legnagyobb kriptovaluta teljes piaci tőkeértéke 2018 elejére világszinten meghaladta a 330 milliárd eurót.

²¹ A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv módosítására irányuló bizottsági javaslat, COM(2020) 314 final.

²² A Tanács (EU) 2016/2258 irányelve a 2011/16/EU irányelvnek a pénzmosás elleni küzdelmet szolgáló információkhoz való adóhatósági hozzáférés tekintetében történő módosításáról

²³ Az Európai Parlament és a Tanács 2015. május 20-i (EU) 2015/849 irányelve a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről A hozzáférésre vonatkozó szabályokat az 13., 30., 31. és 40. cikk tartalmazza.

²⁴ A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv értékelése, COM(2018) 844 final.

²⁵ A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 25a. cikke.

²⁶ „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése”, Európai Bizottság, Kommunikációs Főigazgatóság, 2015.

²⁷ Az Európai Parlament és a Tanács 1286/2013/EU rendelete

²⁸ Munkaviszonyból származó jövedelem, vezető tisztségviselők tiszteletdíja, életbiztosítási termékek, nyugdíjak, ingatlantulajdon vagy ingatlanból származó jövedelem (lásd: a 2011/16/EU tanácsi irányelv 8. cikkének (1) bekezdése).

²⁹ A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, COM(2018) 844 final.

³⁰ A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv módosításáról szóló irányelvre irányuló javaslat, COM(2020) 314 final, 2020. július.

³¹ A 2011/16/EU tanácsi irányelv 8. cikkének (2) bekezdése.

³² Térképvázlat ©OpenStreetMap, a Creative Commons Attribution-ShareAlike 2.0 licenc (CC BY-SA) alá tartozó adatközlők.

³³ A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, COM(2018) 844 final.

³⁴ Ezekben a 2014/107/EU tanácsi irányelvvel módosított 2011/16/EU tanácsi irányelv 8. cikkének (3a) bekezdésében említett információk szerepelnek.

³⁵ A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, COM(2018) 844 final.

³⁶ A Tanács (EU) 2015/2376 irányelve a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról.

³⁷ Az (EU) 2015/2376 tanácsi irányelvvel módosított 2011/16/EU tanácsi irányelv 8a. cikkének (4) bekezdése.

³⁸ Az Európai Parlament 2019. március 26-i állásfoglalása a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről (2018/2121(INI)).

³⁹ A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv értékelése, SWD(2019) 327 final.

⁴⁰ A Tanács (EU) 2016/881 irányelve a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról.

⁴¹ A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 5. cikke.

⁴² A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 9. cikke.

⁴³ A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 7. cikke.

⁴⁴ A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 12. cikke.

⁴⁵ The Concept of Tax Gaps Report II: Corporate Income Tax Gap Estimation Methodologies, Fiscalis Tax Gap Project Group (FPG/041).

⁴⁶ DG TAXUD: „Estimating International Tax Evasion by Individuals”, Taxation Paper, 76–2019. sz.

⁴⁷ A 2011/16/EU tanácsi irányelv értékelése.

⁴⁸ A bizottsági akták hiányosak voltak, de a kompromisszumok száma mindig elérte a legalább 2-t.

Kronológia

Esemény	Időpont
Az ellenőrzési feladatterv elfogadása / az ellenőrzés megkezdése	2019. 07. 03.
A jelentéstervezet hivatalos megküldése a Bizottságnak (illetve más ellenőrzött szervezeteknek)	2020. 10. 29.
A végleges jelentés elfogadása a kontradiktórius eljárás után	2020. 12. 08.
A Bizottság (illetve más ellenőrzött szervezetek) hivatalos válaszainak beérkezése az összes uniós nyelven	2020. 12. 15.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2021

PDF	ISBN 978-92-847-5633-9	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/616724	QJ-AB-21-003-HU-N
HTML	ISBN 978-92-847-5605-6	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/26984	QJ-AB-21-003-HU-Q

SZERZŐI JOGOK

© Európai Unió, 2021.

Az Európai Számvevőszék dokumentumainak felhasználását a nyíltadat-politikáról és a dokumentumok további felhasználásáról szóló 6–2019. sz. számvevőszéki határozat szabályozza.

Ellenkező rendelkezés (pl. az egyedi szerzői jogi nyilatkozatokban foglaltak) hiányában az Európai Unió tulajdonában lévő számvevőszéki tartalmak a Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0) licenc alá tartoznak. Ennek értelmében a további felhasználás a forrás és a változtatások megfelelő feltüntetésével megengedett. A dokumentumok további felhasználásakor azok eredeti értelme és üzenete nem torzulhat. A Számvevőszék nem vonható felelősségre a továbbfelhasználás esetleges következményeiért.

Ha az adott tartalomban azonosítható magánszemélyek is érintettek (például ha egy kép a Számvevőszék munkatársait ábrázolja vagy harmadik fél is szerepel a források között), adott esetben további szerzői jogokat is figyelembe kell venni. Amennyiben engedély kiadására kerül sor, az érvényteleníti a fenti általános érvényű engedélyt, és annak egyértelműen tartalmaznia kell a felhasználással kapcsolatos esetleges korlátozásokat.

Az olyan tartalmak felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek nem az Európai Unió tulajdonát képezik, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

A 3. és 5. ábrán szereplő ikonok: Pixel perfect, https://flaticon.com.

Az iparjogvédelem alatt álló szoftverek és dokumentumok – pl. szabadalmak, márkajelzések, bejegyzett formatervezési minták, logók és nevek – nem tartoznak a Számvevőszék továbbfelhasználási politikájának hatókörébe, így azok licencét a felhasználó nem kapja meg.

Az Európai Uniónak az europa.eu címtartomány alatt található intézményi weboldalai külső oldalakra mutató hivatkozásokat is tartalmaznak. Ezek nem tartoznak a Számvevőszék hatáskörébe, ezért ajánlott elolvasni az ott közzétett adatvédelmi és szerzői jogi rendelkezéseket.

Az Európai Számvevőszék logójának használata

Az Európai Számvevőszék logója kizárólag a Számvevőszék előzetes hozzájárulásával használható fel.

Kapcsolatba szeretne lépni az EU-val?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Információkat keres az EU-ról?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1952-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.