A terrorizmushoz vezető radikalizáció kezelése: a Bizottság megfelelően reagált a tagállamok szükségleteire, de hiányosságok mutatkoztak a koordináció és az értékelés terén

Összefoglaló

I

Az Európai Unió (EU) tagállamai maguk felelősek nemzetbiztonságukért, így a terrorizmus elleni küzdelemért is. A tagállamok feladata, hogy nemzeti szinten olyan intézkedéseket alakítsanak ki és hajtsanak végre, amelyek révén kezelhetik a radikalizációt, vagyis azt a folyamatot, amelynek során az emberek olyan szélsőséges ideológiákat és viselkedésmódokat tesznek magukévá, amelyek terrorcselekmények elkövetésére ösztönözhetik őket. Mivel a radikalizáció hátterében több tényező áll, rendszerint a megelőző intézkedések egész eszköztára szükséges a probléma kezeléséhez. A Bizottság feladata, hogy támogassa törekvéseikben a tagállamokat és segítse őket a bevált gyakorlatok megosztásában. Erre a célra a Bizottság egyre több uniós alapot használ fel.

II

Ellenőrzésünk azt vizsgálta, hogy a Bizottság megfelelően irányítja-e ezt a horizontális támogatást. Elsősorban a következőket vizsgáltuk:

1. A Bizottság megfelelő támogatást nyújt-e a tagállamoknak?
2. Összehangolják-e a lehetséges szinergiák legjobb kiaknázása érdekében a különböző uniós alapok által finanszírozott fellépéseket?
3. A Bizottság létrehozott-e keretrendszert az általa nyújtott támogatás eredményességének és értékarányosságának értékelésére?

III

Összességében azt állapítottuk meg, hogy a Bizottság megfelelően reagált a tagállamok szükségleteire, a koordináció és az értékelés terén azonban feltártunk néhány hiányosságot.

IV

A Bizottság olyan releváns kezdeményezések útján mozdította elő a tagállamok közötti együttműködést, mint az uniós radikalizálódástudatossági hálózat (RAN), az uniós internetfórum és az Európai Stratégiai Kommunikációs Hálózat.

V

A Bizottság többek között a munkaprogramok jóváhagyása során folytatott főigazgatóságközi konzultáció révén koordinálta átfogó támogatását, ami szinergiák megvalósítását tette lehetővé különböző fellépései között. A közelmúltbeli fejlődés ellenére azonban maradt még javítanivaló a bizottsági fellépések koordinálása terén. Az ezen a területen uniós finanszírozással végrehajtott fellépésekről készített bizottsági áttekintés például nem terjed ki a tagállamok által irányított fellépésekre, pedig ez hasznos lenne a potenciális szinergiák lehető legjobb kihasználásához. Megállapítottuk azt is, hogy a RAN – az egyik legfőbb bizottsági kezdeményezés – lehetőségeit nem aknázták ki maradéktalanul a sikeres uniós finanszírozású projektek eredményeinek terjesztésére.

VI

A Bizottság nem fejlesztette ki kellőképpen az annak értékelésére szolgáló keretét, hogy az általa nyújtott támogatás eredményes és értékarányos-e. Például nem bontotta le átfogó szakpolitikai célkitűzéseit konkrétabb és mérhetőbb célkitűzésekre, és a Bizottság által felhasznált forrásokhoz nem társulnak a radikalizáció elleni küzdelem sikerességét mérő mutatók és célértékek.

VII

Ezenfelül az egyes fellépések sikerességét gyakran inkább a kifejtett tevékenység mennyiségén, mintsem a fellépés eredményességén mérik le. Következésképpen fennáll a kockázat, hogy a levont tanulságokat nem terjesztik kellően széles körben, illetve a Bizottság nem veszi figyelembe azokat fellépéseinek kidolgozásakor vagy szakpolitikának továbbfejlesztése során.

VIII

Megállapításai alapján a Számvevőszék a következőket javasolja a Bizottságnak:

1. a radikalizációra irányuló fellépések átfogó koordinációs keretének javítása;
2. a gyakorlati szakembereknek és a tagállami szakpolitikusoknak nyújtott gyakorlati támogatás fokozása;
3. az eredményértékelési keret továbbfejlesztése.

Bevezetés

Az Unió támogatja a tagállamokat a terrorizmus elleni küzdelemben

01

Saját nemzetbiztonságukért a tagállamok felelősek¹. Az egyes tagállamok a kockázatértékelésük függvényében a terrorizmus elleni küzdelem más-más megközelítését fejlesztették ki. Az Unió szerepe az, hogy az információcsere, az operatív együttműködés, valamint az ismeretek és a tapasztalatok megosztásának elősegítésével törekedjen a biztonság magas szintjének kialakítására². A Tanács 2005-ben uniós szintű stratégiát fogadott el a terrorizmus ellen, amely a következő négy pillérre épült³:

1. Megelőzés: a radikalizálódás és a terroristává válás okainak kezelése.
2. Védelem: a határok, a közlekedés és a kritikus infrastruktúra biztonságának megerősítése a polgárok és infrastruktúra védelme érdekében.
3. Üldözés: a terroristák üldözése és az utánuk való nyomozás, és ennek részeként tervezésük, utazásaik és kommunikációjuk zavarása, támogató hálózataik leépítése, finanszírozási csatornáik elzárása és a támadóeszközökhöz való hozzáférésük meggátlása, és végső soron igazságszolgáltatás elé állításuk.
4. Reagálás: a terrortámadások következményeinek kezelése és lehető legkisebbre csökkentése.

02

A 2015-ös európai biztonsági stratégia⁴ ismertette, hogyan támogathatja az Unió a tagállamokat a terrorizmus elleni küzdelemben. A stratégia a radikalizáció és a külföldi terrorista harcosok (konfliktusövezetekben terrorista csoportokhoz csatlakozó, majd Európába visszatérő személyek) jelentette veszély megelőzésére helyezte a hangsúlyt. Kiemelte továbbá, hogy meg kell erősíteni a polgárok és a kritikus infrastruktúra védelmét, és az Unión kívül is támogatni kell a terrorizmus elleni küzdelmet. A dokumentum hangsúlyozta, hogy szankcionálni kell a terroristákat és támogatóikat, és meg kell gátolni a pénzhez, fegyverekhez és robbanóanyagokhoz való hozzáférésüket. Rámutatott továbbá arra is, hogy a terrorcselekményekben érintett személyek nyomon követése érdekében javítani kell az információcserét.

03

A terrorizmus elleni küzdelmet célzó uniós fellépésekben több uniós intézmény és szerv is részt vesz. A Bizottság közleményei révén támogatja a Tanács által – tanácsi következtetések formájában – elfogadott uniós stratégiát. Ezenfelül a terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó jogi aktusokat terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé megtárgyalásra és elfogadásra⁵. A Bizottság felelős az uniós forrásokkal való gondos pénzgazdálkodásért, továbbá a tagállamokat támogató főigazgatóságok munkájának koordinálásáért és az ügynökségek e területen kifejtett tevékenységének felügyeletéért. A biztonsági unióért felelős biztos az első alelnök vezetésével végzi munkáját, és segíti a migrációs ügyekért, uniós belügyekért és uniós polgárságért felelős biztost a Bizottság terrorizmussal szembeni reagálásának irányításában. A terrorizmus elleni küzdelem tanácsi koordinátorának feladata, hogy figyelemmel kísérje az Unió terrorizmus elleni stratégiájának átfogó végrehajtását, és biztosítsa, hogy az Unió aktív szerepet játsszon a terrorizmus elleni küzdelemben.

A Bizottság fellépések egész sorával segíti a tagállamokat a radikalizáció kezelésében

04

A terrorizmus elleni küzdelem központi eleme a radikalizálódás kezelése. A közelmúltbeli európai terrortámadások gyanúsítottainak többsége radikalizálódott európai polgár volt⁶. A tagállamoknak a terrorizmushoz vezető radikalizálódás kezelésében való támogatásáról szóló közleményeiben⁷ a Bizottság azon nézetének adott hangot, hogy a radikalizálódás rendszerint több tényező együttállásának eredménye. A legutóbbi bizottsági közlemény a társadalmi késztető tényezők (pl. marginalizálódás és kirekesztés) és az ideológiai vonzó tényezők (pl. az, hogy a toborzók vallási narratívákkal visszaélve igazolnak erőszakos cselekményeket) egész hálóját írja le.

05

A Bizottság nézete szerint a tagállamok radikalizációellenes küzdelmének támogatása sokrétű és összetett feladat, amelynek csak több szakpolitikai területen átívelő fellépések kombinációja révén, a helyi, regionális, nemzeti és európai szintű érdekeltek együttes bevonásával lehet eleget tenni⁸. Ezeket a fellépéseket különféle alapok támogatják, többek között a Belső Biztonsági Alap, a Horizont 2000 program, a Jogérvényesülés program, az Erasmus+ és az Európai Szociális Alap (ESZA). Ezen alapok között azonban egyetlen sincsen, amely konkrét célkitűzéseként kezelné a radikalizáció kérdését. A Bizottság szerteágazó fellépéseit nyolc bizottsági főigazgatóság, valamint az Europol, az Eurojust és a tagállamok irányítják (lásd: melléklet). Azt, hogy miként támogatja a Bizottság a tagállamok radikalizációellenes törekvéseit, az 1. ábra mutatja be.

06

A Horizont 2020 program kutatási ösztöndíjakat biztosít a radikalizációval kapcsolatos ismeretek elmélyítéséhez. A kutatási témák között van az aktuális radikalizációs trendek vizsgálata és az erőszakos radikalizáció átfogó megközelítésének kidolgozása is. Különféle kezdeményezések – például az uniós radikalizálódástudatossági hálózat – segítik a követendő gyakorlatok megosztását (lásd: 1. háttérmagyarázat).

07

Az online terrorizmuspropaganda ellen lép fel többek között az Europol által működtetett, a szélsőséges internetes tartalmakkal foglalkozó uniós egység (EU IRU), az uniós internetfórum és az Európai Stratégiai Kommunikációs Hálózat (ESCN).

08

A társadalmak befogadókészségének és rezilienciájának fejlesztéséhez hozzájárulnak a Belső Biztonsági Alap rendőrségi együttműködést támogató eszköze által finanszírozott projektek (például a 3. háttérmagyarázatban bemutatott STRESAVIORA projekt). Ezenfelül az Erasmus+ program és az Európai Szociális Alap is támogat olyan projekteket, amelyek célja az reziliencia erősítése és a hátrányos helyzetű közösségek megszólítása. E projektek ugyan nem kifejezetten a radikalizáció kezelésére születtek, és célkitűzéseik jóval szélesebb körűek, közvetett módon mégis kiveszik részüket annak megelőzéséből.

09

A Bizottság a tagállami bűnüldöző hatóságok közötti információcsere elősegítése (például a Schengeni Információs Rendszer) révén is támogatja a tagállamokat a radikalizálódott személyek kiszűrésében és kezelésében. Ezenfelül – a Jogérvényesülés programból finanszírozott rehabilitációs és deradikalizációs projektek révén – kilépési stratégiák kidolgozásának támogatásával segíti az érintetteket a radikalizálódott környezetből való kitörésben és a társadalomba való visszailleszkedésben.

10

Az Európán kívüli országok radikalizációs problémáira részben célzott deradikalizációs intézkedések irányulnak, részben egyéb intézkedésekbe integrálják azok kezelését. Itt többek között az Európai Fejlesztési Alap, az Erasmus+, az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz és a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz által finanszírozott programokról van szó.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

Az ellenőrzés hatóköre

11

Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság megfelelően irányította-e a terrorizmushoz vezető radikalizáció kezelésére a tagállamoknak biztosított támogatást. Az ellenőrzés során a következő kérdésekre kerestük a választ:

1. A Bizottság megfelelő támogatást nyújt-e a tagállamoknak?
   E kérdés megválaszolásához értékeltük, hogy a Bizottság szakpolitikai célkitűzései és fellépései a tagállamok szükségleteinek megfelelően lettek-e kialakítva.
2. Összehangolják-e a lehetséges szinergiák legjobb kiaknázása érdekében a különböző uniós alapok által finanszírozott fellépéseket?
   E kérdés megválaszolásához értékeltük, hogy a Bizottság rendelkezik-e az általa nyújtott támogatás koordinálásához szükséges eljárásokkal.
3. A Bizottság létrehozott-e keretrendszert az általa nyújtott támogatás eredményességének és értékarányosságának értékelésére?
   E kérdés megválaszolásához megvizsgáltuk, hogy a Bizottság kialakította-e az annak értékeléséhez szükséges mutatók és beszámolók keretét, hogy szakpolitikája eredményes-e és kellő értékarányosságot biztosít-e. Vizsgáltuk továbbá, hogy az egyes fellépésekről készített értékelések a tevékenységen kívül az eredményességet is mérik-e.

12

Elsősorban a 2014 utáni időszakra, azaz a bizottsági alapok és programok 2014–2020-as finanszírozási időszakának eddig eltelt részére koncentráltunk.

13

Az ellenőrzés középpontjában az elsődlegesen a radikalizáció ellen való fellépést és annak megelőzését célzó, Unión belüli fellépések irányítása állt, de figyelembe vettünk szélesebb körű célkitűzésekre (például a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi integrációjára) irányuló fellépéseket is. Nem vizsgáltuk azonban a tagállamok között a radikalizálódott egyénekről való információcserét támogató információs rendszereket (például a Schengeni Információs Rendszert).

Az ellenőrzés módszere

14

A helyszíni ellenőrzéseket 2016. november és 2017. március között végeztük. Az észrevételeinket megalapozó bizonyítékokat a következő forrásokból szereztük:

1. a radikalizáció kezelésére a tagállamoknak nyújtott támogatással összefüggő szakpolitikák, eljárások és fellépések áttekintése;
2. a radikalizáció kezelését célzó uniós alapok és eszközök irányítását végző bizottsági főigazgatóságokkal, valamint a RAN kiválósági központjával, az Europol EU IRU egységével és a terrorizmus elleni küzdelem nemzetközi központjával (a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos ismeretek és gondolatok megosztását támogató szervezet) készített interjúk;
3. az Európai Unió mellett működő állandó tagállami képviseletek terrorellenes fókuszpontjainak kiküldött felmérés. A felmérést 28 terrorellenes fókuszpont közül 15 töltötte ki, azaz a válaszadási arány 54% volt. A felmérés a tagállamoknak juttatott támogatás relevanciájáról, hozzáadott értékéről és problémáiról tartalmazott kérdéseket;
4. a kapott támogatások relevanciájának és hozzáadott értékének felmérése céljából a belgiumi és franciaországi tagállami hatóságoknál tett látogatások.

Észrevételek

A támogatás releváns és jól van kialakítva

15

Megvizsgáltuk a Bizottság szakpolitikai keretét, és értékeltük, hogy az megfelelően foglalkozik-e a tagállamok szükségleteivel, illetve vannak-e benne hiányosságok. Vizsgáltuk azt is, hogy az intézkedések kialakításának köszönhetően számíthattak-e a tagállamok az uniós szintű fellépésből származó külön előnyökre.

A Bizottság – néhány kivétellel – megfelelően reagált a tagállamok szükségleteire

16

A tagállami szakpolitikusok tájékoztathatják a Bizottságot arról, hogy mely területeken szorulnak támogatásra a radikalizáció kezelése érdekében. Erre részben különféle találkozók, hálózatok és dokumentumok (például a terrorizmussal foglalkozó tanácsi munkacsoport, a megelőzéssel foglalkozó szakpolitikai döntéshozók 2017 februárjában létrehozott hálózata és a tanácsi következtetések) útján, részben pedig az uniós forrásokhoz kapcsolódó munkaprogramok jóváhagyásának részeként kerül sor. Megállapításunk szerint a radikalizáció kezelésére irányuló szakpolitikai keretének kidolgozása során a Bizottság figyelembe vette a tagállami szakpolitikusok által megfogalmazott igényeket (lásd: 4. háttérmagyarázat).

17

A tagállami szükségletekkel párhuzamosan a Bizottság által nyújtott támogatás is folyamatosan alkalmazkodott a terrorizmussal összefüggő veszélyhelyzet változásaihoz. Támogatásainak módosítása során a Bizottság figyelembe veszi az olyan uniós szervek által végzett munkát, mint az Europol, amely tájékoztatással látja el a Bizottságot a tagállamok fenyegetettségéről (lásd: 5. háttérmagyarázat).

18

Mivel a Bizottság figyelembe veszi a tagállamok által megfogalmazott igényeket, a szakpolitikai keret a releváns területekre irányítja a tagállamoknak juttatandó támogatásokat. Felmérésünk megerősítette, hogy a válaszadók többsége szerint a Bizottság releváns módon nyújtott támogatást a tagállamoknak a különböző területeken (lásd: 2. ábra). Ez az arány a területtől függően 64% és 80% között alakult. A melléklet bemutatja, hogy a Bizottság nemcsak szakpolitikai keretét összpontosította a legfontosabb területekre, hanem a különféle uniós alapokat is olyan fellépések végrehajtására használta fel, amelyek a gyakorlatban irányulnak ezekre a területekre.

19

Egyes kivételes esetekben azonban nem fordítottak kellő figyelmet és forrást a szükségletekre:

1. A belga hatóságok tájékoztatása szerint a szakpolitikai keret nem foglalkozott kellőképpen a hagyományos média (televízió, rádió és sajtó) kérdéskörével. Véleményük szerint fontos és gondolatébresztő lett volna a szakpolitikai kereten belül kezelni ezt a kérdést: milyen szerepet játszik a média, amely nemcsak Európa elhagyására és a szíriai harcokban való részvételre ösztönöz egyeseket, hanem a társadalom polarizációjához, a radikalizációhoz vezető feszültségek keletkezéséhez is hozzájárul.
2. A gyakorlatban nem foglalkoztak kellőképpen kilépési stratégiák kidolgozásával (lásd: 5. háttérmagyarázat). A Bizottság 2014-ben pályázati felhívást tett közzé a Belső Biztonsági Alap rendőrségi együttműködést támogató eszközéből finanszírozandó projektekre. A felhívás két prioritásra, a radikalizáció megelőzésére és a kilépési stratégiák kidolgozására irányult. Ennek ellenére csak az első célkitűzést – a radikalizáció megelőzését – célzó projektek részesültek támogatásban, mivel azok kiemelt besorolást kaptak az elbírálás során. A Belső Biztonsági Alap rendőrségi együttműködést támogató eszközének 2015-ös és 2016-os éves munkaprogramja nem tartalmazott további pályázati felhívást kilépési stratégiákkal kapcsolatos programok kidolgozására.

A támogatásokat úgy alakították ki, hogy a tagállamok számára előnyös legyen az uniós szintű fellépés

20

A Bizottság nemcsak a releváns területekre összpontosítja munkáját, hanem uniós források és eszközök alkalmazásával nyújt konkrét támogatást a tagállamoknak: ezt úgy alakítják ki, hogy az uniós szintű fellépésből előnyök származzanak. Ilyen típusú támogatást biztosít többek között a RAN (lásd: 1. háttérmagyarázat), az uniós internetfórum, az Európai Stratégiai Kommunikációs Hálózat és az Europol által működtetett EU IRU (lásd: 2. háttérmagyarázat). Ezeknek a kifejezetten a radikalizációra irányuló, a tagállamok közötti együttműködést segítő kezdeményezéseknek a végrehajtására uniós szintű koordináció nélkül egyáltalán nem kerülhetett volna sor (vagy az nem lett volna ennyire hatékony).

21

A Belső Biztonsági Alap rendőrségi együttműködést támogató eszközéből finanszírozott, a tagállamok által irányított nemzeti programokat is úgy alakították ki, hogy azokból az uniós szintű fellépés – a tagállami standardok harmonizációja révén a különbségek csökkentése, valamint a tagállamok közötti szinergiák kiaknázásának elősegítése – révén előnyök származzanak. 18 tagállam foglalt nemzeti programjába kifejezetten a radikalizáció kezelésére irányuló fellépéseket. Belgium például olyan projekteket finanszírozott, amelyek célja a radikalizációval kapcsolatos tudatosság fejlesztése volt a börtönökben, illetve amelyek a kiszolgáltatott családokat segítő hálózatot támogattak, vagy a helyi hatóságok szükségleteit elemző és helyi stratégiákkal kapcsolatos tanácsadást nyújtó multidiszciplináris mobil csoportok finanszírozását biztosították.

A Bizottság törekszik a szinergiák kihasználására, de a koordináción lenne még javítanivaló

22

A Bizottság egyre aktívabban támogatja a tagállamokat a radikalizáció elleni küzdelemben. Felmérésünk (lásd: 14. bekezdés) keretében a 15 válaszadóból 14 úgy érezte, hogy a Bizottság most többet tesz e téren, mint öt évvel ezelőtt. A Bizottság különféle fellépései nyolc főigazgatóság által kezelt különböző alapokhoz kapcsolódnak és számos szakpolitikai területet érintenek (lásd: 5. bekezdés). Mindez eredményes koordinációt tesz szükségessé. Ezért megvizsgáltuk, hogy a Bizottság a fellépéseinek koordinálása során ügyel-e a szinergiák lehető legjobb kihasználására. Áttekintettük azt a folyamatot, amelynek során az uniós finanszírozás odaítélését megelőzően konzultálnak a különböző főigazgatóságokkal. A szinergiák feltárása érdekében áttekintettük a különféle uniós alapokból finanszírozott főbb fellépéseket, és megvizsgáltuk, hogy a Bizottságnak átfogó áttekintése van-e a radikalizációellenes fellépésekről, hiszen ez elengedhetetlen a lehetséges szinergiák legjobb kiaknázásához. Különös figyelmet fordítottunk arra, hogy a Bizottság teljes mértékben kihasználta-e a RAN hálózatot, például az uniós finanszírozású fellépések eredményeinek terjesztéséhez.

A Bizottság törekszik a szinergiák kihasználására

23

Amint a melléklet mutatja, a Bizottság többféle intézkedés révén is kezelhet egyazon problémát. Mivel a Bizottság egyre aktívabb ezen a területen, fennáll a szinergiák kihasználásának lehetősége, különösen a különböző fellépések metszéspontjaiban. Példák:

1. a Belső Biztonsági Alap rendőrségi együttműködést támogató eszközéből a tagállamoknak biztosított tanárképzési támogatásból az Erasmus+ projektek tanárképzési fellépéseit is fedezni lehet;
2. a Jogérvényesülés programból finanszírozott, a börtönszemélyzet képzésére és ismereteinek bővítésére irányuló projektek révén az Erasmus+ projektek és a Belső Biztonsági Alap rendőrségi együttműködést támogató eszközéhez kapcsolódó projektek hasonló fellépéseit is fedezni lehet.

24

A Bizottság több eljárással is bír a koordináció megkönnyítésére, a szinergiák lehető legjobb kihasználása és a támogatások átfedésének elkerülése céljával (6. háttérmagyarázat).

25

Különböző alapokból finanszírozott, különböző területeken végrehajtott fellépéseket vizsgáltunk. Megállapításunk szerint a bizottsági koordináció szinergiák megvalósítását tette lehetővé a Bizottság fellépései között. A RAN hálózat például segíti az egyéb uniós finanszírozású projektek eredményeinek terjesztését (lásd: 7. háttérmagyarázat). A 3. ábra további példákat is bemutat. A három különböző uniós alapból támogatott fellépések vizsgálatából kiderül, hogy mind az egyes alapok között, mind az alapokon belül léteznek szinergiák. A Bizottság például a hetedik keretprogramból (a Horizont 2020 programot megelőző kutatási keretprogramból) finanszírozta az IMPACT¹⁰ kutatási projektet, amely a radikalizáció elleni fellépések értékelésére fejlesztett ki eszközöket, amelyeket azután a Belső Biztonsági Alap rendőrségi együttműködést támogató eszközéből finanszírozott STRESAVIORA projekt is felhasznált. Ezt a projektet később egy, az Erasmus+ programból támogatott projekt segítségével nagyobb léptékben is megvalósították és széles körben kommunikálták annak eredményeit.

A koordináció terén tapasztalható némi hiányosság

26

Bár a Bizottság számos esetben képes felismerni és kihasználni a fellépések közötti kapcsolódásokat, az átfogó koordináció terén hiányosságok tapasztalhatóak:

1. Más-más főigazgatóság felelős a különböző uniós alapokkal kapcsolatos tervezésért és beszámolásért (lásd: melléklet). Az Erasmus+ programból finanszírozott projektek koordinálását például az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság, míg a Jogérvényesülés programból finanszírozottakét a Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság végzi. A Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság viseli az elsődleges felelősséget a Bizottság szakpolitikai keretének kidolgozásáért és végrehajtásának nyomon követéséért¹¹. 2017-ig azonban nem létezett keret az összes radikalizációval foglalkozó uniós fellépés koordinálására, amely lehetővé tette volna az alapok közötti lehetséges szinergiák feltárását.
2. A Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság csak 2017-ben végezte el a radikalizációval foglalkozó uniós finanszírozású projektek feltérképezését. Ezelőtt tehát a Bizottság nem rendelkezett egyeztetett jegyzékkel a különböző uniós alapokból finanszírozott radikalizációellenes fellépésekről. A feltérképezés még ekkor is csak a Bizottság által központilag irányított fellépésekre terjedt ki, a tagállamok által saját nemzeti programjaikon belül irányított fellépésekre nem.

27

Az Europolnál az EU IRU-val, illetve az Európai Stratégiai Kommunikációs Hálózattal készített interjúk során lehetőségeket tártunk fel az uniós finanszírozású fellépések koordinációjának javítására:

1. az Europol javaslata szerint fokozhatná a szinergiát, ha az ellenpropaganda-kampányok időzítését és tartalmát összehangolnák a terrorista tartalmak internetről való eltávolításával;
2. az Európai Stratégiai Kommunikációs Hálózat javaslata szerint hasznos lenne hozzáférést kapnia a terrorista propagandatrendek Europol általi elemzéséhez (amennyiben ezt a Bizottság és az Europol közötti igazgatási megállapodás lehetővé teszi), és ha jobban bevonnák az uniós támogatású VOX-Pol¹² kutatási projektbe. Ilyen információ birtokában megalapozottabb tanácsokat adhatna a kormányzatoknak a kommunikációs stratégiáik és ellenpropaganda-kampányaik kidolgozásához.

Nem aknázzák ki maradéktalanul a RAN potenciálját

28

Noha a RAN hálózat uniós szintű fellépéséből származnak előnyök, megállapításunk szerint a gyakorlatban nem használják ki teljesen az ebben rejlő potenciált¹³:

1. Példának okáért a RAN több gyakorlati eredményt mutathatna fel, ha (például a korábbinál több helyszíni vizsgálat révén) elemezné a tagállamokban folytatott gyakorlatokat, és részletes összehasonlító jegyzéket dolgozna ki az egyes tagállamokban alkalmazott módszerekről. A terrorista radikalizálódás megelőzéséről szóló 2014-es közlemény a bevált gyakorlatok katalógusaként említi az – első alkalommal 2014-ben megjelent – úgynevezett RAN-gyűjteményt. A RAN-gyűjtemény bevezetője szerint azonban az a gyakorlatokat csak tájékoztató jelleggel, inspirációként közli. További megállapításunk szerint a RAN-gyűjtemény egyes címszavai nem tartalmaznak elég információt a projekt finanszírozási módjáról ahhoz, hogy az érdeklődőknek adott esetben ez segítsen potenciális uniós finanszírozási forrásra találni tervezett projektjeikhez.
2. A Bizottság nem elemezte, miért használják a RAN hálózatot egyes országok kevésbé, mint mások (lásd: 4. ábra). A RAN használatában mutatkozó különbségek okai között lehet az egyes országok eltérő megítélése a terrorveszéllyel kapcsolatban, a RAN-nak a terrorizmus egyes formáira irányuló kiemelt figyelme, a hálózat alulról építkező jellege (azaz hogy a szakpolitikusokat tájékoztatja a gyakorlati szakemberek nézőpontjáról), illetve az, hogy az ülések során az angol az elsődleges munkanyelv. Nem kerülnek rögzítésre adatok arról, hogy az idők során hogyan változott a különböző tagállamok részvételi aránya.
3. A Bizottság az uniós finanszírozású projektekkel kapcsolatos figyelemfelhívás érdekében arra bátorítja a projektek résztvevőit, hogy az RNA munkacsoporton keresztül osszák meg másokkal eredményeiket. A 2011 (a RAN létrehozásának éve) óta lezárult és a Bizottságtól jó, nagyon jó vagy kitűnő értékelést kapott 20 ISEC-finanszírozású projekt¹⁴ közül például 16 esetében javasolta az eredmények közzétételét a RAN hálózaton keresztül. Megállapítottuk azonban, hogy a projektek több mint fele esetében ez nem történt meg a gyakorlatban: ellenőrzésünk időpontjáig csak 7 ilyen projektet (44%) terjesztettek ténylegesen valamely RAN munkacsoport, műhely vagy konferencia elé.
4. A belga hatóságok tájékoztatása szerint a kisebb, kormányzatokhoz nem kapcsolódó helyi szervezeteknél (ilyenek például a külföldi harcosok anyáit összefogó helyi csoportok hálózatai) dolgozó gyakorlati szakemberek részvétele a RAN-ban nem elégséges ahhoz, hogy biztosítható legyen a valóban felfelé építkező megközelítés.
5. A RAN a szakemberektől a szakpolitikusok felé irányuló kommunikáció javítására törekszik. A hálózatban részt vevő gyakorlati szakemberek körében végzett 2016-os RAN-felmérés válaszadóinak azonban csak kevesebb mint fele érezte úgy, hogy a RAN segített nekik befolyásolni a szakpolitikai döntéshozókat. Ezenfelül a felmérésünk négy válaszadója javasolta, hogy érdemes lenne megerősíteni a RAN és a szakpolitikusok közötti kapcsolatot, például a módszer- és eszmecserék hivatalossá tételével. Gyakran túl sokáig tart, hogy a szakemberek által feltárt szükségletek bekerüljenek a Bizottság szakpolitikai keretébe. A szakemberek (börtönökben és a pártfogói felügyeletben dolgozók, tanárok és szociális munkások) szintjén például a RAN büntetés-végrehajtással és pártfogó felügyelettel foglalkozó munkacsoportja már 2011 óta folytat eszmecserét a börtönökben tapasztalható radikalizációról. A Bizottság mégis csak 2015-ben határozott meg a Jogérvényesülés programból finanszírozandó konkrét intézkedéseket a probléma kezelésére.

Nem elég fejlett a Bizottság eredményértékelési kerete

29

Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság rendelkezik-e teljesítménymutatókkal az általa nyújtott támogatás eredményességének átfogó értékelésére és annak elemzésére, hogy a kitűzött célok realisztikusak-e. Megvizsgáltuk, hogy a terrorizmushoz vezető radikalizáció tagállami kezelésének segítése kapcsán a mutatók nem csak magukat a tevékenységeket, hanem az átfogó célkitűzés felé történt tényleges előrehaladást is mérik-e. Az egyedi fellépések szintjén megvizsgáltuk, hogy a Bizottság értékeli-e az általa nyújtott támogatás eredményességét, hogy felmérje, mi működik milyen helyzetben, illetve mi az, ami nem működik, és mi ennek az oka. A Bizottságnak erre az információra a következőkhöz van szüksége:

1. hogy választ tudjon adni az Európai Parlamentnek, amikor az felkéri a radikalizáció és a terrorista csoportokba való toborzás elleni küzdelemre irányuló uniós stratégia értékelésére¹⁵;
2. hogy továbbfejleszthesse, illetve a fenyegetettség és a felhasználói igények alakulása szerint folyamatosan kiigazíthassa szakpolitikáját és támogatását;
3. hogy a szinergiák lehető legjobb kihasználása érdekében terjeszthesse a sikeres projektek eredményeit és nagyobb léptékben is megvalósíthassa azokat (illetve elkerülhesse a kevéssé eredményes vagy kontraproduktív projekteredmények terjesztését);
4. hogy meg tudja győzni a polgárokat arról, hogy a kezdeményezések várhatóan eredményesek lesznek.

A Bizottság nem vizsgálja átfogó kontextusban a szakpolitikai célok sikeres elérését

30

Megállapításuk szerint a Bizottság nem fejlesztette ki kellőképpen annak értékelésére szolgáló keretét, hogy a tagállamok radikalizációellenes törekvéseit támogató politikája eredményes és értékarányos-e. A Bizottság például

1. nem bontotta le radikalizációellenes politikájának átfogó célkitűzéseit konkrétabb és mérhetőbb célkitűzésekre;
2. nem állapított meg megfelelő mutatókat és célokat a felhasznált uniós források tekintetében, hogy mérni tudja a radikalizáció elleni küzdelem teljesítményét;
3. nem nyújtott átfogó áttekintést az uniós finanszírozással végrehajtott radikalizációellenes fellépésekről (lásd: 26. bekezdés);
4. nem mutatta be teljes körűen a radikalizáció elleni küzdelem költségeit. A terrorista radikalizálódás megelőzéséről szóló 2014-es közlemény nem tartalmazott információt a finanszírozás összegéről. A Bizottság kifejtette, hogy a fellépések végrehajtását meglévő forrásokból fogják fedezni, de nem pontosította, hogy mely forrásokról van szó. Az erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizálódás megelőzésének támogatásáról szóló 2016-os közlemény, illetve az uniós biztonságpolitika 2017. júliusban közzétett átfogó értékelése¹⁶ már közölt némi információt a finanszírozásról és a költségekről. Mindazonáltal:
   1. kimaradt néhány fellépés, például a Belső Biztonsági Alap rendőrségi együttműködést támogató eszközéből finanszírozott projektek;
   2. néhány fellépés – nevezetesen az EU IRU, az uniós internetfórum, a civil társadalom szerepvállalását támogató program és az Európai Stratégiai Kommunikációs Hálózat – mellett nem szerepel költség;
   3. a különféle fellépésekhez megadott finanszírozási információk eltérő időszakokra vonatkoznak;
   4. a Bizottság nem tesz különbséget a kifejezetten a radikalizáció kezelését célzó fellépések költségei (például a RAN kiválósági központ – 25 millió euró) és a nem célzott, de a radikalizáció kezeléséhez mégis hozzájáruló fellépések költségei (például az Európai Szociális Alapból a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi integrációjának elősegítésére juttatott 25,6 milliárd euró) között.

31

Ennélfogva nem létezik olyan átfogó beszámoló, amely teljességgel felölelné az uniós finanszírozású radikalizációellenes fellépések költségeit és eredményeit. A témát ehelyett több különböző jelentés tárgyalja, amelyek a szakpolitikai célok sikeres elérésének mérése helyett inkább csak beszámolnak a végrehajtott fellépésekről (lásd: 8. háttérmagyarázat).

A Bizottság nem tudja bizonyítani, hogy ténylegesen mennyire eredményesek egyedi fellépései

32

A több tevékenység nem jelent feltétlenül nagyobb eredményességet. Megállapításunk szerint a tagállamok radikalizációellenes erőfeszítéseit támogató bizottsági fellépések értékelése gyakran nem annyira azok eredményességét (pl. a RAN résztvevői által elsajátított ismeretek, azok alkalmazása és a munkavégzésre való hatása), mint inkább a tevékenység mennyiségét (pl. a megrendezett ülések vagy kiadott dokumentumok száma) méri. Az uniós biztonságpolitikáról a közelmúltban közzétett átfogó értékelés szintén rámutatott arra, hogy értékelni kell a terrorizmus megelőzését célzó fellépések eredményeit és eredményességét. Következésképpen – amint a következő bekezdések szemléltetik – a Bizottság nem tudja igazolni, hogy a valóságban mennyire voltak eredményesek az uniós finanszírozással végrehajtott radikalizációellenes fellépések.

33

A Belső Biztonsági Alap rendőrségi együttműködést támogató eszközéből finanszírozott projektek esetében tervezik értékelések elvégzését, azonban a projektekhez gyakran nem állnak rendelkezésre eredményességi mutatók. A radikalizáció kapcsán 2014-ben közzétett pályázati felhíváson (lásd: 19. bekezdés, b) pont) kiválasztott öt sikeres projektjavaslat közül például a Bizottság szerint három¹⁸ csak esetleges, vázlatos vagy fejletlen értékelési és monitoringstratégiákat mutatott fel, és nem tartalmazott a projektek tényleges eredményességét mérő mutatókat.

34

Az ISEC (a Belső Biztonsági Alap rendőrségi együttműködést támogató eszközének elődje) esetében a Bizottság minden egyes projekt zárójelentését¹⁹ áttanulmányozta, és konkrét outputokban is kifejezte az elért eredményeket. Értékelte az eredmények minőségét is, vagyis hogy azok hasznosak és továbbadhatóak-e, és meghatározta, érdemes-e terjeszteni azokat, és ha igen, milyen módon. Ezek az áttekintések azonban nem tartalmazták a projekthatások tényalapú értékelését: a projekt szerves részét képező eredményességi mutatók hiányában pusztán azt rögzítették, hogy az áttekintést végző személy megítélése szerint mennyire mutatkozhat eredményesnek a projekt.

35

Az Europolnál működő EU IRU a terrorista online tartalmakat megjelölve jelzi az érintett szolgáltatóknak, hogy eltávolíthatják azokat. A teljesítmény mértékegysége a megjelölt és a szolgáltatók által törölt tartalmak mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya (lásd: 5. ábra). E statisztikák hasznosságát a következő tényezők korlátozzák:

1. A statisztikákból nem derül ki, mennyi tartalmat töröltek kizárólag az EU IRU munkája nyomán. Az EU IRU ugyanis olyan terrorista propaganda eltávolítását is kérheti az internetszolgáltatóktól, amelyeket a tagállamok jelöltek meg²⁰. Ennek a kockázata alacsonyabb olyankor, amikor az EU IRU nem uniós (például arab, orosz vagy török) nyelvű propagandát vizsgál, hiszen ilyenre a szélsőséges internetes tartalmakkal foglalkozó tagállami egységek kevesebb figyelmet fordítanak. Az EU IRU-nak nincs információja arról, hogy az internetszolgáltatók mennyi terrorista tartalmat töröltek kizárólag az ő kérésére, vagyis úgy, hogy azokat nem jelölték meg tagállami egységek, a civil társadalom vagy maguk az internetszolgáltatók is. Az internetszolgáltatók nem adnak visszajelzést a tartalmak törlésének okáról.
2. A statisztikák nem mutatják ki az eredményességet abban a tekintetben sem, hogy az interneten mennyi terrorista propaganda marad fent. A véleményének a felmérésben hangot adó tíz válaszadó úgy érezte, hogy az EU IRU előtt álló egyik legnagyobb kihívás az, hogy az eltávolított propagandát egyszerűen újra feltöltik vagy más platformokra helyezik át. A 2016. decemberi uniós internetfórum (lásd: 2. háttérmagyarázat) alkalmával a legnagyobb internetszolgáltatók bemutattak egy kezdeményezést, amelynek célja a propaganda ismételt feltöltésének megelőzése. Az általunk felkeresett francia hatóságok hangsúlyozták, hogy bizonyítani kell e mechanizmus eredményességét. Kiemelték továbbá, mekkora kihívást jelent megtalálni a megfelelő egyensúlyt a terrorista propaganda internetes láthatóságának visszaszorítása és a terroristák összetettebb és titkosabb üzenőrendszerek irányába való kényszerítése között, hiszen ez utóbbi esetben még nehezebbé válhatna a nyomozás.
3. A statisztikák nem mérik a reakcióidőt, azaz hogy a feltöltéstől számítva mennyi időbe telik, míg az EU IRU azonosítja a gyanús tartalmat, illetve az értesítéstől számítva mennyi időn belül távolítják el azt az internetszolgáltatók.

5. ábra

Az EU IRU statisztikái

	2015. július 1. – 2016. július 1.	2016. július 1. – 2017. június 1.
Megjelölési javaslat	9787	20 174
A szolgáltatók által törölt tartalom	8949	16 143
Sikerességi arány	91,4%	80,0%

Forrás: Europol – EU IRU Year One Report (az EU IRU első évi jelentése) és az Europol adatai.

36

A Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság éves tevékenységi tervében részletes számszerűsített célértékeket határoz meg a RAN számára, valamint negyedéves és éves előrehaladási jelentéseiben rendszeresen ellenőrzi az ezek elérése irányában történt előrelépést. Ezek a tervek és jelentések azonban csak felsorolják a tevékenységek adatait (pl. találkozók, résztvevők, előzetes dokumentumok, tanulmányi látogatások, szemináriumok, konferenciák, hírlevelek, tanfolyamok, műhelyfoglalkozások, szakpolitikai dokumentumok és vitaanyagok száma). A Bizottság nem kért be olyan információkat (pl. a résztvevők elégedettsége, a megszerzett ismeretek és kiépített kapcsolatok, ezek felhasználása és terjesztése a tagállamon belül, hatásuk a munkakörre vagy a szervezet eredményeire – azaz például hogy a képzés ténylegesen segített-e a rendőrségnek felismerni a radikalizált személyeket és csökkenteni az általuk jelentett kockázatot) a RAN kiválósági központjától, amelyek segítségével nyomon tudná követni annak eredményességét. A RAN kiválósági központja azonban saját kezdeményezésre végzett olyan felméréseket, amelyek engednek némi betekintést munkájának hasznosságába. Egy 2016. augusztusi felmérés például kimutatta, hogy a RAN rendezvényein részt vevők közel 90%-a úgy érezte, hogy részvétele kedvezően befolyásolja majd napi munkáját.

Következtetések és ajánlások

37

Saját nemzetbiztonságukért – így a terrorizmus elleni küzdelemért is – a tagállamok felelősek. Mindazonáltal az Unió is segíti őket e feladatuk teljesítésében, mégpedig azáltal, hogy az információcsere, az operatív együttműködés, valamint az ismeretek és a tapasztalatok megosztásának elősegítése révén hozzájárul a biztonság magas szintjének kialakításához. Az Unió 2005-ben négy pillérre épülő stratégiát fogadott el a terrorizmus ellen. Az első pillér a radikalizáció és a toborzás okainak kezelése révén igyekszik megelőzni, hogy az emberek a terrorizmus felé forduljanak. Mivel a radikalizáció hátterében több tényező áll, intézkedések egész eszköztára szükséges a probléma kezeléséhez. A Bizottság ezért a meglévő uniós alapok egyre szélesebb körét használja fel a tagállamok támogatására.

38

Ellenőrzésünk során megvizsgáltuk, hogy a Bizottság megfelelően irányította-e a terrorizmushoz vezető radikalizáció kezelésére a tagállamoknak biztosított támogatást. Összességében azt állapítottuk meg, hogy a Bizottság megfelelően reagált a tagállamok szükségleteire, a koordináció és az értékelés terén azonban feltártunk néhány hiányosságot.

39

A Bizottság olyan releváns kezdeményezések útján mozdította elő a tagállamok közötti együttműködést, mint az uniós radikalizálódástudatossági hálózat (RAN), az uniós internetfórum és az Európai Stratégiai Kommunikációs Hálózat (lásd: 15–21. bekezdés).

40

A Bizottság többek között a munkaprogramok jóváhagyása során folytatott főigazgatóságközi konzultáció révén koordinálta átfogó támogatását, ami szinergiák megvalósítását tette lehetővé különböző fellépései között. A közelmúltbeli fejlődés ellenére azonban maradt még javítanivaló a bizottsági fellépések koordinálása terén. Az ezen a területen uniós finanszírozással végrehajtott fellépésekről készített bizottsági áttekintés például nem terjed ki a tagállamok által irányított fellépésekre, pedig ez hasznos lenne a potenciális szinergiák lehető legjobb kihasználásához. Megállapítottuk azt is, hogy a RAN – az egyik legfőbb bizottsági kezdeményezés – lehetőségeit nem aknázták ki maradéktalanul a sikeres uniós finanszírozású projektek eredményeinek terjesztésére (lásd: 22–28. bekezdés).

1. ajánlás

A radikalizációval foglalkozó fellépések átfogó koordinációs keretének továbbfejlesztése

A radikalizáció problémájának kezelésében a Bizottság azzal támogassa a tagállamokat, hogy javítja az uniós finanszírozású fellépések átfogó koordinációját. Ennek érdekében a Bizottság

1. a tagállamok által irányított jelentősebb uniós finanszírozású fellépéseket is vegye fel az uniós finanszírozással végrehajtott radikalizációellenes fellépések jegyzékébe. A Bizottság rendszeresen frissítse ezt a jegyzéket a szinergiák lehető legjobb kihasználása érdekében, különösen ott, ahol egyszerre használnak fel különböző alapokat és eszközöket. A jegyzék legyen hozzáférhető a projektpályázók számára;
2. a bizottsági fellépések közötti potenciális szinergiák lehető legjobb kihasználása érdekében kötelezően írja elő a sikeres uniós finanszírozású projektek eredményeinek a RAN hálózaton keresztüli megosztását.

Határidő: 2019. június.

2. ajánlás

A gyakorlati szakembereknek és a tagállami szakpolitikusoknak nyújtott gyakorlati támogatás fokozása

A Bizottság

1. rendszeres és strukturált módszer- és eszmecserével javítsa a gyakorlati szakemberektől a szakpolitikusok felé irányuló kommunikációt;
2. elemezze a különböző tagállamokbeli szakemberek RAN-ban való részvételét, és fordítson kiemelt figyelmet arra, hogy jobban be kell-e vonni abba a kevésbé aktív országokat;
3. elemezze a szakemberek RAN-ban való részvételét, és az alulról építkező megközelítés megvalósítása érdekében biztosítsa, hogy a különböző típusú érdekeltek – így a kormányzathoz nem kapcsolódó, helyi szervezetek hálózatai is – megfelelően képviseltessék abban magukat;
4. támogassa a radikalizációellenes projektek irányítóit a gyakorlatok eredményességének és átültethetőségének értékelésében, és fokozza azzal a RAN-gyűjtemény relevanciáját, hogy tájékoztat az egyes gyakorlatok eredményességéről és arról, hogy milyen körülmények között lehetséges az átültetésük;
5. a RAN-gyűjteményben adjon egyértelmű ismertetést a fellépések uniós alapokból való finanszírozásának módjáról.

Határidő: 2019. június.

41

A Bizottság nem fejlesztette ki kellőképpen annak értékelésére szolgáló keretét, hogy az általa nyújtott támogatás eredményes és értékarányos-e. Például nem bontotta le átfogó szakpolitikai célkitűzéseit konkrétabb és mérhetőbb célkitűzésekre, és a Bizottság által a radikalizáció kezelésére fordított forrásokhoz nem társulnak a cél elérésének sikerességét mérő mutatók és célértékek (lásd: 29–31. bekezdés).

42

Ezenfelül az egyes fellépések sikerességét gyakran inkább a kifejtett tevékenység mennyiségén, mintsem a fellépés eredményességén mérik le. Következésképpen fennáll a kockázat, hogy a levont tanulságokat nem terjesztik kellően széles körben, illetve a Bizottság nem veszi figyelembe azokat fellépéseinek kidolgozásakor vagy szakpolitikának továbbfejlesztése során. (lásd: 32–36. bekezdés).

3. ajánlás

Az eredményértékelési keret továbbfejlesztése

A Bizottság értékelje szakpolitikai céljai elérésének sikerességét, és biztosítsa, hogy bizonyítani lehessen az uniós finanszírozással végrehajtott fellépések tényleges eredményességét. Ennek érdekében a Bizottság

1. végezze el az azon célkitűzések kitűzéséhez és mutatók meghatározásához szükséges konzultációkat és kutatásokat, amely célkitűzések és mutatók révén értékelni tudja a radikalizáció kezelésére irányuló tagállami törekvések támogatásának terén kitűzött szakpolitikai céljainak sikeres elérését és ennek értékarányosságát. Ezután rendszeresen számoljon be a radikalizációellenes politikája célkitűzéseinek elérése irányában tett átfogó előrehaladásáról és az érintett uniós forrásokról;
2. írja elő a RAN kiválósági központjának, hogy az részletesebb jelentésekben számoljon be eredményességéről, például a résztvevők elégedettségéről, megszerzett ismereteikről és kiépített kapcsolataikról, ezek felhasználásáról, illetve a munkában vagy a szervezet eredményeit illetően tapasztalható hatásukról;
3. az uniós internetes fórum keretében felügyelje a következőket:
   • az EU IRU és a tagállami IRU-k közötti együttműködést a komplementaritás biztosítása és annak elkerülése érdekében, hogy egyazon terrorista tartalmat többen is jelentsenek az informatikai vállalatoknak;
   • azt, hogy a terrorista propaganda törlése mennyiben gyakorol hatást a terrorista tartalmak megjelenésére az interneten;
   • az EU IRU által jelentett tartalmak eltávolításának gyorsaságát;
4. biztosítsa, hogy a projektpályázók bemutassák, hogyan fogják mérni projektjeik eredményességét.

Határidő: 2019. június.

A jelentést 2018. március 20-i luxembourgi ülésén fogadta el a Lazaros S. LAZAROU számvevőszéki tag elnökölte V. Kamara.

Glosszárium

A Belső Biztonsági Alap rendőrségi együttműködést támogató eszköze: A Belső Biztonsági Alap (2014–2020) rendőrségi ága hozzájárul a biztonság magas szintjének garantálásához az Európai Unióban. Egyaránt finanszíroz közvetlenül a Bizottság által, illetve nemzeti programjaikon keresztül a tagállamok által irányított fellépéseket.

Eurojust: A határokon átnyúló súlyos bűncselekmények és terrorizmus kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása terén végzett tagállamközi koordináció és együttműködés támogatásával és erősítésével megbízott uniós ügynökség.

Európai Stratégiai Kommunikációs Hálózat: Az uniós tagállamok szakértőinek hálózata a stratégiai kommunikáció terén bevált gyakorlataik megosztására.

Europol: A tagállamokat a súlyos nemzetközi bűnözés és a terrorizmus minden formájának megelőzésében és az azok elleni küzdelemben támogató uniós bűnüldözési együttműködési ügynökség.

IMPACT: A radikalizáció elleni kezdeményezéseket értékelő eszköztár kifejlesztésére irányuló projekt.

Radikalizáció: Olyan folyamat, amelynek során az emberek olyan szélsőséges ideológiákat és viselkedésmódokat tesznek magukévá, amelyek terrorcselekményekhez vezethetnek.

Reintegráció: Korábbi terroristáknak a társadalomba való visszailleszkedését segítő folyamat.

STRESAVIORA: A társadalom befogadókészségének és rezilienciájának javítását célzó projekt.

Szélsőséges internetes tartalmakkal foglalkozó uniós egység (IRU): Az Europolnál működő EU IRU az online radikalizáció és toborzás megakadályozásán dolgozik: kiszűri az interneten megjelenő terrorista tartalmakat, és értesíti az adott oldalt működtető szolgáltatót.

Terrorista propaganda: Olyan szélsőséges világnézetek terjesztése, amelyek jegyében egyének hajlamossá válnak az erőszakot eszköznek tekinteni és annak alkalmazását igazolni.

A terrorizmus elleni küzdelem koordinátora: Koordinálja az Európai Unió Tanácsának terrorizmusellenes tevékenységét, és biztosítja, hogy az Unió aktív szerepet játsszon a terrorizmus elleni küzdelemben.

Uniós internetfórum: Az internetszolgáltatóknak a terrorista propaganda elleni küzdelembe történő bevonását célzó bizottsági kezdeményezés.

Uniós radikalizálódástudatossági hálózat (RAN): Gyakorlati szakemberek egész Unióra kiterjedő hálózata az erőszakos szélsőségességhez és terrorizmushoz vezető radikalizáció elleni fellépéssel és annak megelőzésével kapcsolatos eszme-, ismeret- és tapasztalatcsere céljából

VOX-Pol: A szélsőséges online tartalmakkal kapcsolatos kutatási tevékenységek hálózatba kapcsolására irányuló projekt, amelynek célja megalapozottabbá tenni a szakpolitikai tervezést tagállami, uniós és nemzetközi szinten egyaránt.

Az ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést az uniós finanszírozásra és igazgatásra szakosodott, Lazaros S. Lazarou számvevőszéki tag elnökölte V. Kamara végezte. Az ellenőrzést Jan Gregor számvevőszéki tag vezette Werner Vlasselaer kabinetfőnök és Bernard Moya kabinetattasé, Alejandro Ballester Gallardo ügyvezető, Mark Marshall feladatfelelős, valamint Alexandre-Kim Hugé és Pascale Pucheux-Lallemand számvevők támogatásával.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: https://www.eca.europa.eu/hu/Pages/ecadefault.aspx
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2018

PDF	ISBN 978-92-872-9921-5	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/628130	QJ-AB-18-010-HU-N
HTML	ISBN 978-92-872-9937-6	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/553410	QJ-AB-18-010-HU-Q

© Európai Unió, 2018

Az olyan fényképek és más anyagok felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek szerzői jogainak nem az Európai Unió a tulajdonosa, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: +32 22999696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

INFORMÁCIÓKAT KERES AZ EU-RÓL?

Online
Az Europa portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
Az EU Bookshopból uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: (https://op.europa.eu/hu/publications). Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1952-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.