A Marokkónak nyújtott uniós támogatás: eleddig csekély eredmények

Összefoglaló

Marokkó egyenletes növekedéssel és stabil politikai környezettel jellemezhető észak-afrikai ország. Az 1996-ban aláírt társulási megállapodás szorosabbá tette a Marokkó és az Európai Unió (EU) közötti együttműködést. Miután 2004-ben útjára indították az európai szomszédságpolitikát (ENP), Marokkó fokozatosan az Unió kiemelt partnerévé vált a politikai és a gazdasági együttműködés szempontjából, illetve a kereskedelmi, műszaki és fejlesztési együttműködés tekintetében.

megvizsgáltuk a Marokkó számára 2014 és 2018 között nyújtott uniós költségvetés-támogatás eredményességét,. Ebben az időszakban a Marokkó számára nyújtott uniós költségvetés-támogatás összege az ország teljes költségvetési kiadásainak mintegy 0,37%-át tette ki. és értékeltük a támogatás Bizottság általi kezelését, valamint azt, hogy milyen mértékben sikerült az uniós költségvetés-támogatási célkitűzéseket megvalósítani. Ellenőrzésünk az egészségügy, a szociális védelem és az igazságszolgáltatás ágazatára, valamint a magánszektor fejlesztésére terjedt ki. A vizsgált időszakban a költségvetés-támogatás által érintett összes ágazatban a szerződések összértéke 562 millió euró volt, és 206 millió euró kifizetésére került sor.

Megfelelő kockázatelemzést és igényfelmérést követően a Bizottság a költségvetés-támogatást ítélte a segélyezés megfelelő eszközének. Mi azonban arra a következtetésre jutottunk, hogy a költségvetés-támogatás hozzáadott értéke és reformtámogató képessége – a célirányosság optimálistól elmaradó mértéke, a kialakítás hiányosságai és az elégtelen nyomon követés miatt – elenyésző volt. Emellett az adományozók koordinációja terén jelentős eltérések mutatkoztak a különböző ágazatok között.

Marokkó az Európai Unió Törvényszékének a Nyugat-Szaharáról szóló, 2015. decemberi ítéletét követően a 2015 decembere és 2019 januárja közötti időszakban felfüggesztette a politikai párbeszédet. A Bizottság a felfüggesztés idejét nem használta ki arra, hogy egyértelmű stratégiát dolgozzon ki a Marokkóval fennálló kapcsolatait illetően. Habár sor került szakpolitikai párbeszédre, ez nem volt elégséges valamennyi ágazat szempontjából. A Bizottság hivatalos stratégiákat sem alakított ki a szakpolitikai párbeszédre.

A költségvetés-támogatás nem ösztönözte kellő mértékben a reformokat, és a legfontosabb kihívások területén csekély maradt az előrelépés. A támogatások Bizottság által történő kezelését a költségvetés-támogatási programok és mutatóik megtervezésének hiányosságai nehezítették. Megállapítottuk továbbá, hogy a nyomon követési eljárások és az eredmények bizottsági értékelése is problémás.

Az uniós támogatás horizontális problémákra, például a nemek kérdésére és az emberi jogokra irányult. E célzott támogatás ellenére a vizsgált időszakban csak csekély javulást lehetett megfigyelni.

Számos ajánlást tettünk a Bizottság számára, amelyek szerint meg kell erősíteni az uniós megközelítést, el kell mélyíteni a politikai és szakpolitikai párbeszédet, javítani kell a mutatók és a nyomon követési eljárások megtervezését, ki kell bővíteni a folyósításokra vonatkozó ellenőrzési eljárásokat, és növelni kell az uniós támogatás láthatóságát.

Bevezetés

Egy fontos partner

A Marokkói Királyság földrajzi szempontból Európa legközelebbi észak-afrikai szomszédja (lásd: 1. ábra). Marokkó az ENSZ humán fejlettségi mutatójának 2018. évi listáján 189 ország közül a 123. helyen szerepelt, vagyis humán fejlettsége közepesnek ítélhető. Marokkó 101 milliárd euró körüli éves bruttó hazai termékével (2018) és mintegy 35 millió lakosával az ötödik legnagyobb afrikai gazdaság, emellett pedig az Unió jelentős politikai és gazdasági partnere. A másik oldalról nézve az Unió Marokkó legfontosabb kereskedelmi partnere. Ide irányul az ország kivitelének kb. 65%-a, és innen származik behozatala kb. 57%-a¹.

Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Regions_of_Morocco

Forrás: Eurostat.

Marokkó számára mind az óvatos makrogazdasági irányítás, mind az elmúlt években elindított strukturális reformok előnyös helyzetet teremtenek. A növekedés továbbra is viszonylag egyenletes ütemben zajlik, és alacsony az infláció. A folyó fizetési mérleg hiánya és a költségvetési hiány az utóbbi években tovább csökkent.

A 2011. évi arab tavaszt követően a régiót jellemző nyugtalanság ellenére Marokkó politikai környezete stabil. Marokkó a 2011 júliusában elfogadott új alkotmánnyal fontos lépéseket tett a politikai modernizáció és a nyitott gazdaság felé.

Ez az alkotmányos reform az alapvető jogok és a nemek közötti egyenlőség fontosságát hangsúlyozta. A nemzeti jogszabályokat ugyanakkor egyelőre nem igazították ki teljes körűen az ENSZ emberi jogi egyezményei alapján. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága például ajánlásokat tett a halálbüntetés eltörlésére, a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre, a nemek közötti egyenlőség és a gyermekjogok védelmének javítására, a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásáról szóló Római Statútum ratifikálására és a homoszexualitás bűncselekményként való kezelésének felszámolására. Marokkó a nők jogaihoz kapcsolódó legtöbb ajánlást elutasította².

Az Unió és Marokkó kapcsolata a közöttük létrejött első kereskedelmi megállapodás 1969-es aláírása óta stabilnak mondható. A partnerség az évek folyamán tovább fejlődött és mélyült (lásd: I. melléklet), és ennek eredményeként 1996-ban általános társulási megállapodás aláírására is sor került³. Ez a 2000-ben hatályba lépő társulási megállapodás az Unió és Marokkó közötti kapcsolatok jogalapja. Miután 2004-ben útjára indították az európai szomszédságpolitikát, Marokkó fokozatosan az Unió kiemelt partnerévé vált a politikai és a gazdasági együttműködés területén, illetve a kereskedelmi, műszaki és fejlesztési együttműködés tekintetében.

Az európai–mediterrán partnerség kapcsán a társulási megállapodás akkor ért fordulóponthoz, amikor Marokkó 2008-ban kiemelt státuszt kapott⁴, és ez megerősítette az Unióval való kapcsolatának különleges jellegét. Mindez keretet biztosított a magas szintű politikai együttműködéshez, amelynek segítségével a marokkói jogszabályok közeledhetnek az uniós jogszabályokhoz, a marokkói gazdaság pedig fokozatosan integrálódhat az uniós belső piacba.

Az ENI-támogatások egyik fő kedvezményezettje

Marokkó több uniós fejlesztési támogatást kap, mint Tunézia kivételével bármely más észak-afrikai ország, emellett a nemzetközi fejlesztési segélyezés egyik legjelentősebb kedvezményezettje. Legjelentősebb adományozója az Unió, ahonnan a hivatalos fejlesztési segély 25,2%-a származik (lásd: 2. ábra).

Forrás: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet.

Marokkóban a hivatalos fejlesztési támogatás mellett egyéb fejlesztési szereplők is aktívak. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet hivatalos statisztikája szerint például a Világbank és az Afrikai Fejlesztési Bank fontos adományozói szerepet tölt be az infrastrukturális projektek, valamint a jó kormányzás, az egészségügy és a szociális védelem területén.

A Bizottság Marokkóval való együttműködésének támogatásában az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI) a legfontosabb pénzügyi eszköz. A Bizottság a kétoldalú uniós támogatást hétéves időszakra programozza. A teljes kötelezettségvállalásba vett összeg a 2007 és 2013 közötti időszakra előirányzott 1431 millió euróról a 2014 és 2020 közötti időszakra 1399 millió euróra csökkent (lásd: 3. ábra). A 2014 és 2017 közötti időszakra vonatkozó egységes támogatási keretben meghatározott legfontosabb kiemelt ágazatok az alapvető szociális szolgáltatásokhoz való méltányos hozzáférés, a demokratikus kormányzás támogatása, a jogállamiság és a mobilitás, valamint a munkahelyek és a fenntartható és inkluzív növekedés voltak.

Forrás: Európai Bizottság.

Észak-Afrikában Marokkó a kétoldalú ENI-programok egyik legfontosabb kedvezményezettje. 2014 és 2018 között a költségvetés-támogatás elosztásának (lásd: 1. háttérmagyarázat) eredményeként 562 millió euró összértékű szerződést kötöttek meg, és összesen közel 206 millió euró kifizetésére került sor (lásd: II. melléklet). A költségvetés-támogatás átlagosan a Marokkóra szánt éves uniós kiadások 75%-át teszi ki. Marokkó emellett kiegészítő finanszírozásban is részesül különféle tematikus programok és eszközök keretében (lásd: III. melléklet), továbbá pénzügyi intézmények és vagyonkezelői alapok útján is juttatnak uniós támogatást az országnak.

A programokat a rabati uniós külképviselet és az Európai Szomszédságpolitika és a Csatlakozási Tárgyalások Főigazgatósága irányítja és hajtja végre. A politikai párbeszédért az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és az uniós külképviselet vezetője felelős.

A kétoldalú kapcsolatok kihívásai

Az Unió és Marokkó régóta jó kapcsolatokat ápol. A két fél közötti partnerség azonban 2015 óta feszültté vált, ekkor hozta meg ugyanis az Európai Unió Törvényszéke olyan értelmű ítéleteinek első sorozatát, hogy Nyugat-Szahara nem része Marokkónak. Ez azt jelentette, hogy Nyugat-Szahara nem volt része az Európai Unió és Marokkó között létrejött halászati és mezőgazdasági megállapodásnak, és nem vonatkoztak rá a Marokkóra érvényes tarifális preferenciák. A nyugat-szaharai probléma (lásd: 2. háttérmagyarázat) feszültté tette az Unió és Marokkó közötti partnerséget, Marokkó pedig felfüggesztette a politikai párbeszédet.

Marokkóban a politikai párbeszéd az EKSZ, az uniós külképviselet vezetője és a Külügyminisztérium között folyik. A szakpolitikai párbeszédet az uniós külképviselet személyzete ágazati szinten folytatja a marokkói hatóságokkal. A politikai és a szakpolitikai párbeszéd közötti különbséget a 4. ábra ismerteti.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

Ellenőrzésünk során a Marokkó számára 2014 és 2018 között nyújtott uniós költségvetés-támogatás eredményességét értékeltük. A következő kérdésekre kerestük a választ:

• A Bizottság és az EKSZ megfelelően választotta ki a kiemelt ágazatokat, és jól tervezte meg a programokat?
• A Bizottság megfelelően hajtotta végre az uniós támogatást Marokkóban?
• Megvalósultak a Marokkónak juttatott uniós támogatás célkitűzései?

Az ellenőrzés az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz létrehozásáról szóló hivatalos döntés (2014. január 1.) és 2018 vége közötti időszakra terjedt ki; azért összpontosított erre az időszakra, mert a 2005 és 2012 közötti időszak vonatkozásában már készült külső értékelés a Marokkónak juttatott költségvetés-támogatásról (ennek közzétételére 2014-ben került sor). Ez az időszak emellett az ENI programozási időszakával is összhangban van. Erre az időszakra vonatkozóan jelentős összegekről kötöttek szerződéseket, illetve jelentős összegeket fizettek ki. Ráadásul a Bizottság mindeddig nem végzett országértékelést a marokkói támogatást illetően.

Az ellenőrzést 2018 szeptembere és 2019 februárja között végeztük, az egészségügyre, a szociális védelemre, az igazságszolgáltatásra, valamint a magánszektor fejlesztésére kiterjedően (PACC: „programme d’appui à la croissance verte et la compétitivité au Maroc”, a környezetbarát növekedést és a versenyképességet célzó támogatási program Marokkóban). Az ENI-kiadások legnagyobb részét 2014 és 2018 között ezekben az ágazatokban költötték el (lásd: II. melléklet)⁹. A szóban forgó négy ágazat költségvetés-támogatási programjai mellett megvizsgáltuk a kapcsolódó finanszírozási határozatokhoz kötődő 10 projektet (lásd: IV. melléklet). Megvizsgáltuk, hogy a nemek kérdésével és az emberi jogokkal horizontális kérdésként foglalkoztak-e a szóban forgó költségvetés-támogatási programokban. Az V. melléklet összefoglalja az ellenőrzött költségvetés-támogatási programok célkitűzéseit, a VII. melléklet pedig ágazatonkénti értékelést nyújt.

Ellenőrzési munkánk a dokumentumok felülvizsgálatából, a Bizottság központi részlegeinek és az EKSZ-nek a személyzetével folytatott interjúkból, valamint egy helyszíni ellenőrzésből állt. A látogatás lehetővé tette számunkra, hogy további információkat gyűjtsünk, és interjúkat készítsünk a nemzeti hatóságok képviselőivel, valamint az uniós külképviselet és az uniós tagállamok külképviseleteinek (spanyol és francia külképviseletek) marokkói személyzetével. Interjút készítettünk továbbá nemzetközi szervezetekkel és más adományozókal, úgymint a Világbankkal, az Afrikai Fejlesztési Bankkal, az Uniceffel és a Deutsche Gesellschaft für Internationale Zusammenarbeit nevű intézménnyel is. Emellett felkerestünk néhány kedvezményezettet, többek között egy lányoknak szánt büntetés-végrehajtási intézetet, egy szociális védelmi központot és olyan magánvállalatokat, amelyek állami beruházási támogatásban részesültek.

Marokkó az uniós külső támogatások egyik legjelentősebb kedvezményezettjeként stratégiai partnernek tekinthető a legfontosabb szakpolitikai területeken. A Bizottság a következő programozási időszakban (2021-től) hasznosíthatja e jelentés következtetéseit és ajánlásait. Ezért e jelentés relevanciája és lehetséges hatása számottevő.

Észrevételek

A támogatás célirányosítása és megtervezése nem érte el az optimális mértéket

A költségvetés-támogatás túl széles körre terjedt ki ahhoz, hogy a lehető legjobb eredményeket biztosítsa

Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság és az EKSZ következetes módon Marokkó legfőbb szükségletei alapján részesített-e előnyben bizonyos ágazatokat a költségvetés-támogatás céljából. Ellenőriztük, hogy végeztek-e megfelelő igényfelmérést. Azt is megvizsgáltuk, hogy a Bizottság megfelelően koordinálta-e az általa alkalmazott módszert a Marokkóban tevékenykedő többi adományozóval.

A költségvetés-támogatás megfelelő kockázatértékelésen, illetve igényfelmérésen alapult

A Bizottság úgy vélte, hogy a nemzeti és az ágazati reformok végrehajtásának támogatásához és fenntartásához a költségvetés-támogatás a legmegfelelőbb eszköz. A Bizottság a következő kategóriák esetében végez éves kockázatelemzést: politikai kormányzás, makrogazdasági stabilitás, fejlesztés, államháztartási gazdálkodás és korrupció/csalás. A támogathatósági kritériumok a tervezési szakaszban egyértelműen teljesültek, és az alapvető értékeket nem ítélték magas kockázatúnak. Marokkó kockázati szintjét mérsékeltnek értékelték.

Ugyanakkor a Bizottság kockázatelemzése szerint az egyik fő fennmaradó kockázat a korrupcióval kapcsolatos. Mivel nincs korrupcióellenes szerv, a Bizottság ezen az úton nem foglalkozhatott a korrupció kérdésével, ezt a kérdést ezért egyes költségvetés-támogatási programokon keresztül közelítette meg. A PACC-programban például az eljárások digitalizálása hozzájárul a korrupció mérsékléséhez, csakúgy, mint az egészségügy és a szociális védelem területén végrehajtott költségvetés-támogatási programok intézkedései és mutatói. Az igazságszolgáltatási programban pedig a sarkalatos törvény tartalmaz a korrupció visszaszorítását célzó intézkedéseket. Ezek közül azonban néhányat még nem fogadtak el, köztük a bírák etikai kódexét sem.

A Nemzetközi Valutaalap országjelentései és a közkiadások és a pénzügyi elszámoltathatóság 2016. évi értékelése nem tártak fel komolyabb hiányosságokat, és összhangban voltak a Bizottság kockázatértékelésével.

A Bizottság a nemzeti hatóságokkal együttműködve részletes igényfelmérést végzett a konkrét költségvetés-támogatási programok kapcsán, és a programok kidolgozása során nagyszámú érdekelttel konzultált. Az uniós külképviselet civil társadalmi szervezetekkel is szervezett találkozókat. Ugyanakkor a marokkói számvevőszékkel (amely fontos érdekelt fél) az igényfelmérés során nem sikerült az ellenőrzött ágazatok témájában egyeztetni.

A költségvetés-támogatási programok kiegészítették az egyéb uniós támogatásokat, és a kétoldalú és tematikus programok formájában megvalósuló koordináció megfelelő volt. Valamennyi költségvetés-támogatási programnak részét képezte a technikai segítségnyújtás. A Marokkóban a költségvetés-támogatást kiegészítő együttműködési támogatási eszközök (technikai segítségnyújtás, ikerintézményi együttműködés stb.) teljes százalékos aránya egyre jelentősebb lett: 5%-ról (2007–2010) 13%-ra (2011–2013), majd 16%-ra (2014–2016), azután pedig 18%-ra (2017–2018).

Foglalkoztak a fontos szükségletekkel, ám a finanszírozás számos területet ölelt fel

A Bizottság a Marokkónak szánt kétoldalú támogatás programozásakor több kiemelt területtel is foglalkozott. Ezek a területek az ágazati stratégiák által lefedett igényekre reagáltak, és mind a nemzeti kormányzati tervben, mind az uniós cselekvési tervben tükröződtek. A Bizottság a programozási dokumentumokban egyértelműen megindokolta, hogy az ágazatoknak miért van szüksége finanszírozásra. A kiemelt ágazatok a 2007 és 2013, illetve a 2014 és 2020 közötti időszakban megegyeztek (lásd: 5. ábra).

A Bizottság túl tágan határozta meg a három kiemelt ágazatot, mivel ezek 13 olyan alágazatból álltak¹⁰, amelyek közül több önmagában is ágazatnak tekinthető. A támogatások elaprózódását tehát csökkenteni kellett volna. Ráadásul ha a támogatás egy időben túl sok ágazatra irányul, akkor csökken az uniós támogatás potenciális hatása. A Változtatási program¹¹ szerint a támogatás közvetlen és áttételes hatásának növelése érdekében az Unió partnerországonként legfeljebb három ágazatot támogat.

Az egyes programokhoz rendelt összeg több paramétertől¹² függött. Az összegeket dokumentálatlan tárgyalások alapján osztották el. A Bizottság ezért nem tudta alátámasztani, hogy az összegeket átlátható módszer alkalmazásával osztották-e el.

A politikai párbeszéd felfüggesztése idején a Bizottság nem dolgozott ki egyértelmű stratégiát a Marokkóval való jövőbeli kapcsolatokhoz

A Bíróság ítélete és a parlamenti választások utáni intézményi blokkolás csekély, de mégis jól érzékelhető hatással járt az együttműködésre (lásd: 2. háttérmagyarázat).

A Bíróság 2015 decemberében hozta meg első ítéletét. A mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodással, a migrációs és mobilitási partnerséggel, valamint a biztonsági és terrorizmus elleni együttműködéssel kapcsolatos tárgyalások azóta nem haladtak előre.

A Társulási Tanács¹³ elvileg évente ülésezik, hogy felülvizsgálja a kétoldalú kapcsolatokat, és értékelje a társulási megállapodás végrehajtásának alakulását, 2015 decembere és 2019 júniusa között azonban nem került sor ülésre. Az EKSZ által készített utolsó rendelkezésre álló eredményjelentés tehát a 2014. évi tevékenységekre vonatkozik. Az uniós külképviselet azonban továbbra is rendszeresen készített politikai jelentéseket.

Marokkó kiemelt státuszát 2018 végéig meghosszabbították, és vizsgálják a 2020 végéig történő további meghosszabbítás lehetőségét is. Marokkó emellett az Unióval való kétoldalú kapcsolatok teljes körű felülvizsgálatát kérte, a kiemelt státuszon túllépő új, egyedi keret létrehozása céljából.

A Bizottság a hivatalos politikai párbeszéd hiánya miatt 2015 óta nem foglalkozott az egységes támogatási keret lejárta kapcsán esedékes új prioritásokkal, illetve kihívásokkal. Az uniós külképviselet az elmúlt években az érvényben lévő egységes támogatási keret alapján reagált a marokkói kormány kéréseire ahelyett, hogy a politikai kapcsolatok felfüggesztését a Marokkóra vonatkozó operatív prioritásainak újraértékelésére használta volna fel, és kidolgozott volna egy egyértelmű, előretekintő stratégiát. A Bizottság és a tagállamok a támogatási keret prioritásait továbbra is relevánsnak tekintették, ezért a 2014–2017-es támogatási keretet 2018-ig meghosszabbították. A 2019–2020-as közötti időszakra nézve nem irányoztak elő új partnerségi prioritást, csak egy a jelenlegi egységes támogatási kerethez hasonló, rövid távú keretet, amely a 2019–2020-as időszakban a programozás jogalapjaként szolgálhat.

A Bizottság a költségvetés-támogatást nem függesztette fel, mivel az uniós költségvetési rendelet, a költségvetés-támogatási iránymutatások és a finanszírozási megállapodások rendelkezései nem irányozzák elő a költségvetés-támogatás politikai párbeszéd hiányában történő felfüggesztését. A költségvetés-támogatás keretében folyósított összegek továbbra is a program szerint alakultak, sőt 2016 és 2017 folyamán meghaladták az előző két évi összegeket (lásd: 6. ábra).

Forrás: A DEVCO adatraktára.

Az adományozók koordinációja nem volt egységes

Az Unió az azonosítási szakaszban azt értékeli, hogy az ágazatban milyen egyéb projektek vannak folyamatban, és üléseket tart a technikai és a pénzügyi partnerekkel, hogy megbizonyosodjon az ágazatra irányuló, folyamatban lévő, illetve tervezett finanszírozási projektekről. A „Groupe Principal des Partenaires” 2016-tól kezdve kéthavonta találkozott, hogy stratégiai szinten megvitassa az ágazati kérdéseket. Ugyanakkor nem minden marokkói adományozó találkozott rendszeresen (pl. Kína és India sem).

Marokkóban a legtöbb ágazatban számtalan adományozó van jelen. A tagállamok célkitűzései, illetve prioritásai nem voltak mindig összhangban az Unióéival. Noha a közös programozást már 2014-ben bevezették, a tagállamok azt 2017-ig nem alkalmazták, ugyanis három ágazat (migráció, nemek közötti egyenlőség és szakképzés) esetében csak ekkor jött létre megállapodás arról, hogy azt hogyan kell végrehajtani. Ennek oka az volt, hogy a tagállamok igyekeztek saját láthatóságukat megőrizni. Az ágazatok és az adományozók nagy száma nem szolgált a támogatások eredményességének javára.

Egyes ágazatok – konkrétan az egészségügyi ágazat, ahol közösek voltak a célkitűzések és a teljesítményértékelési keretek – sikeresen hoztak létre adományozói mechanizmusokat. Az egészségügyi és szociális védelmi pénzügyi és technikai partnercsoport elnökségét a Bizottság látta el. A PACC tekintetében nem volt hivatalos üléseket folytató adományozói csoport, hanem egy koordinációs platform, a G20-ak Afrika-paktuma működött.

Az igazságszolgáltatási ágazatban 2015 és 2017 között nem került sor formális találkozókra az adományozók között. 2017 óta, amióta az ágazat koordinálását az Igazságügyminisztérium biztosította, a technikai és pénzügyi partnerekkel szerveztek ugyan találkozókat, de csak évente egyszer, noha a partnerek az átfedések elkerülése végett legalább évente kétszer kívántak találkozni. Ezekről a találkozókról kevés dokumentáció készült. Annak ellenére, hogy a finanszírozási megállapodás a minisztériumok és a programokban közreműködő partnerek közötti koordináció biztosítása érdekében irányítóbizottság létrehozását írta elő, ilyen bizottságot nem alakítottak.

Azokban a vizsgált ágazatokban, ahol az Unió mellett egyéb adományozók is nyújtottak támogatást, igen kevés közös mutatót dolgoztak ki. Míg az egészségügyi ágazatban a 18 mutatóból 11 volt hasonló a Világbank mutatóihoz, a PACC-programban hét, a szociális védelmi programban pedig mindössze egy hasonló mutató volt. Az éves vizsgálatokat és értékeléseket nem osztották meg szisztematikusan az ellenőrzött ágazatok tekintetében.

A költségvetés-támogatási programokat nem a maximális hatást célozva tervezték meg

Ellenőriztük, hogy a költségvetés-támogatás célértékei és mutatói a reformok támogatására irányultak-e.

Egyes költségvetés-támogatási célértékek nem voltak eléggé ambiciózusak a reformok támogatásához

Habár a költségvetés-támogatási programokat az ország ágazati stratégiáihoz igazították, nem minden stratégia rendelt számszerűsített célértékeket az egyedi célkitűzésekhez vagy cselekvési tervekhez. Ebből következően a költségvetés-támogatási programok célértékeit nem mindig lehetett a nemzeti ágazati célokkal összevetni. A költségvetési törvény azonban 2019 óta előírja, hogy a minisztériumok rendeljenek teljesítménycélokat a költségvetési előirányzatokhoz legfontosabb stratégiai szakpolitikai célkitűzéseik alapján.

Az intézmények létrehozására, a jogszabálytervezetek megfogalmazására és a nemzeti tervekre vonatkozó mutatók nem összpontosítottak a végeredményekre.

Megállapítottuk, hogy a 86 költségvetés-támogatási célértékből 25 nem volt elég ambiciózus ahhoz, hogy ösztönözze a reformokat. Az egészségügyi ágazat tekintetében például a legfontosabb problémák az orvosi személyzet elégtelen létszáma, valamint a városi és a vidéki térségek közötti egyenlőtlenségek voltak. A költségvetés-támogatási program azonban elsősorban a vidéki és a városi térségek közötti különbségek mérséklésére összpontosított, és az emberi erőforrások hiányával mindössze egy, a változó részletre vonatkozó célérték révén foglalkozott. Ráadásul a célérték nem volt kellően ambiciózus: két év alatt csak 13 orvos családorvossá való képzését tűzte ki.

A különféle érdekelt felek (Egészségügyi Minisztérium, Világbank stb.) által az egészségügyi ágazatban meghatározott következő kihívásokat nem vették közvetlenül figyelembe a költségvetés-támogatási program megtervezése során: a személyzet jelentős mértékű munkahelyi hiányzása, a távoli térségek csekély vonzereje az orvosi személyzet számára, valamint a kórházi infrastruktúra alacsony strukturális kihasználtsága.

A szociális védelmi ágazatban nem volt eléggé ambiciózus az a célérték, miszerint a szociális védelmi központok 25%-át ki kellene igazítani az új törvény szerint, mivel ez már korábban megvalósult: ennél magasabb százalékuk eleve megfelelt az előző törvény szigorúbb előírásainak.

Az igazságszolgáltatási ágazatban a célkitűzések, noha tágan voltak megfogalmazva, összhangban voltak a reformcélokkal, például az ágazati függetlenség megvalósításával és a jogok és szabadságok bírósági védelmével kapcsolatos célkitűzéssel.

A PACC három stratégiára épült, amelyekből kettőben nem voltak időhöz kötött célkitűzések, márpedig ez megnehezítette a legfontosabb/legsürgetőbb igények megállapítását. A program túl sok ágazatra terjedt ki, ugyanis a kis- és középvállalkozások (kkv-k), az induló innovatív vállalkozások, a birtokjogi viszonyok, a kereskedelem, a fenntartható fejlődés és az energetika számára egyaránt nyújtott támogatást.

A mutatók megtervezése nem tette lehetővé az objektív teljesítménymérést

A Bizottság a költségvetés-támogatási programok megtervezésekor értékelte Marokkó nyomon követési és értékelési rendszereit. Mivel az ágazati előrehaladás méréséhez nem került sor keretértékelésre, a meglévő iránymutatásokat alkalmazta. Az ágazati stratégiákat – az egészségügyi ágazat kivételével – nem mindig kísérte teljes körű, bázisértékeket, eredménymutatókat és előre meghatározott célértékeket is tartalmazó cselekvési terv.

A mutatók kiválasztása és felhasználása során az alábbi hiányosságokat állapítottuk meg:

1. A változó részletekre vonatkozó mutatók nem voltak megfelelőek az egyedi célkitűzésekhez képest elért eredmények nyomon követéséhez.
2. Majdnem az összes mutató outputokra vagy folyamatokra (pl. jogszabálytervezet megfogalmazására irányuló javaslat), nem pedig végeredményekre vonatkozott.
3. Két mutató nem volt eléggé releváns, mivel nem a költségvetés-támogatási program célkitűzéseit mérték. Az egészségügyi ágazatban két mutató kapcsolódott „a városi és a vidéki környezet közötti egyenlőtlenségek csökkentése” nevű tervezett eredményhez. Mindkét mutató abszolút értéket tükrözött, vagyis „a vidéki térségekben kezelt diabéteszes betegek számának növekedését” és „a vidéki térségekben kezelt magas vérnyomású betegek számának növekedését”. A növekedés ugyan utalhat arra, hogy több rászoruló beteget kezeltek (pozitív növekedés), azt is jelentheti, hogy a két betegség Marokkóban gyakoribbá vált (negatív növekedés). Mindenesetre a mutatókat nem az egyenlőtlenség csökkenésének mérése felé orientálták.
4. A mutatók bázisértékei gyakran pontatlanok voltak, vagy nem is léteztek ilyenek¹⁴. Az előrehaladás méréséhez, valamint annak értékeléséhez, hogy a célok reálisak és kellőképpen ambiciózusak-e, pontos kiindulási értékre van szükség.
5. A mutatók idejétmúlt bázisértékekkel és célértékekkel rendelkeztek¹⁵. A programozási időszak kb. egy évet vett igénybe, így a bázisértékek a továbbiakban már nem tükrözték a valóságot, a célokat pedig egyes esetekben eleve elérték, vagy pedig a finanszírozási megállapodás aláírásakor közel voltak a megvalósuláshoz¹⁶. Mivel a finanszírozási megállapodás aláírásakor elmulasztották a bázisértékek és a célok frissítését, a kifizetéseket akkor is folyósították, ha a fejlesztési helyzet nem javult, hanem romlott.

A támogatás végrehajtásának nehézségei

A végrehajtást késedelmek jellemezték

Megvizsgáltuk, hogy a tevékenységeket a tervek szerint hajtották-e végre, illetve hogy az outputok a szándéknak megfelelően valósultak-e meg.

Az outputok és a kiegészítő támogatások nem mindig valósulnak meg időben

A vizsgált ágazatokban a reformok végrehajtása összességében nem mindig a tervek szerint történt. A késedelmek okai elsősorban a következők voltak: a jogalkotási javaslatokat nem fogadták el időben (szociális védelem), a Parlament még nem fogadta el büntető törvényt és a büntetőeljárási törvénykönyvet (igazságszolgáltatás), nem készült konkrét cselekvési terv (egészségügy), illetve korlátozott volt a magánszektorral folytatott szakpolitikai párbeszéd (PACC).

Mivel a reformok végrehajtása késedelmet szenvedett az igazságszolgáltatási és a PACC által érintett ágazatokban, a folyósításokra több esetben szintén az eredeti terveknél később került sor. A szociális védelmi tevékenységek terén a végrehajtás első évében mutatkozó késedelem ellenére a Bizottság nem tartotta szükségesnek korrekciós intézkedések meghozatalát, mivel a korábbi költségvetés-támogatási programok alapján történt technikai segítségnyújtás. A PACC-programot a Bizottság egy évvel, az igazságszolgáltatási programot pedig két évvel meghosszabbította. Eredetileg a programok időtartama négy év volt (az igazságszolgáltatás esetében pedig öt év).

A költségvetés-támogatási programokat az ellenőrzött ágazatokban technikai segítségnyújtás és ikerintézményi együttműködés egészítette ki (a költségvetés-támogatás összegének 2 és 13%-a közötti mértékben). Noha a vizsgált ágazatokban a kiegészítő támogatások összhangban voltak a költségvetés-támogatási programok célkitűzéseivel, azok gyakran csak a támogatási megállapodások megkötése után két vagy három évvel kezdődtek meg. Ebből következően nem támasztották alá kellő mértékben a költségvetés-támogatást.

Kevés a bizonyíték ágazati szakpolitikai párbeszédre

Ellenőriztük, hogy a Bizottság strukturált megközelítést alkalmazott-e a szakpolitikai párbeszéd területén, amely megközelítés magában foglalja az egyértelmű célkitűzések meghatározását, a marokkói hatóságokkal való gyakori egyeztetést és az eredmények naplózását.

A költségvetés-támogatás keretében elengedhetetlen tevékenység a szakpolitikai párbeszéd, amely a források átutalása és a kapacitásépítés mellett a költségvetés-támogatási szerződések egyik legfőbb alkotóeleme. A szakpolitikai párbeszéd elméletileg hozzájárul a költségvetés-támogatási programok célkitűzéseinek megvalósításához.

A politikai párbeszéd felfüggesztése ellenére az ágazati (szakpolitikai) párbeszéd folytatódott az uniós külképviselet és egyes minisztériumok (pl. az Egészségügyi és Szociális Fejlesztési Minisztérium) között. Az uniós külképviselet azonban nem rendelkezett egyértelmű célkitűzéseket tartalmazó formális szakpolitikai párbeszédre vonatkozó stratégiával. Nem volt bizonyíték arra, hogy a párbeszéd keretében figyelembe vették volna a nemzeti ágazati stratégiákat, és az ülésekről nem készült megfelelő dokumentáció. Az ülésekre eseti alapon, a két oldal igényei szerint került sor. Az igazságszolgáltatás és a PACC területén a párbeszéd minimális volt.

A minisztériumok azt az utasítást kapták a Külügyminisztériumtól, hogy ne kommunikáljanak nyíltan az uniós támogatásról. A minisztériumok és az uniós külképviseletek közötti kapcsolattartás nem mindig a megfelelő szinten folyt.

Az eredmények bizottsági értékelése nem volt megfelelő

Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság megfelelően nyomon követte-e a programok végrehajtását és teljesítményét, továbbá hogy a folyósításokra vonatkozó feltételek teljesültek-e.

Gyakran fizettek ki változó részleteket olyan esetben, amikor nem teljesültek a feltételek, és ezt nem is ellenőrizték

A változó részletek folyósításának¹⁷ alapjai egyrészt azok a finanszírozási megállapodásban kikötött ellenőrzési források voltak, amelyekről a Bizottság és a minisztériumok a tervezési szakaszban állapodtak meg, másrészt a kormány által biztosított más hivatalos források. Ennek ellenére egyes, a finanszírozási megállapodásban foglalt ellenőrzési források¹⁸ vagy nem léteztek, vagy ezeket a minisztériumok nem bocsátották rendelkezésre.

A mintánkban szereplő 54 célértékből a Bizottság 33-at tekintett megvalósultnak. Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság miként mérte fel a kifizetések folyósítása előtt, hogy a mutatók megvalósultak-e. A következőket tapasztaltuk¹⁹:

1. A Bizottság 10 célérték esetében az ellenőrzéshez felhasznált adatok megbízhatóságának ellenőrzése nélkül folyósított kifizetést a célértékek teljesítése alapján. A PACC-program két kifizetését például az önfoglalkoztatók száma alapján folyósította, noha az uniós külképviselet nem ellenőrizte az ehhez használt adatbázis pontosságát. A fő kritérium a magukat önfoglalkoztatóként bejelentő személyek száma volt, de ez nem lehetett elég, mivel a bejelentés önkéntes alapon történik. A pénzügyminisztériumi adatok azt mutatták, hogy a magukat önfoglalkoztatóként bejelentő személyek száma megközelítőleg a kétszerese volt a jövedelmükről adóbevallást beküldő önfoglalkoztatók számának.
2. A Bizottság hét célérték esetében folyósított kifizetéseket úgy, hogy a célérték megvalósulását nem aktualizált bázisértékek alapján állapították meg. Egy 2017. évi, gyermekszületéssel kapcsolatos mutatót alapul vevő kifizetésnél például 2012. évi adatokat vettek figyelembe egy 2015-ben aláírt költségvetés-támogatási program bázisértékeiként. Ha azonban 2014. évi adatokat használtak volna bázisértékként, akkor a nagyobb születésszám miatt egyértelműen kiderült volna, hogy romlott a helyzet, így a költségvetés-támogatás összege is kevesebb lett volna.
3. A Bizottság öt célérték esetében anélkül folyósított kifizetést, hogy meghatározta volna a bázisértéket, amelyhez képest mérhető lett volna a haladás. További hat esetben pedig helytelen számítások alapján hatották végre a kifizetést. A kezelésben részesülő cukorbetegek számát például úgy kalkulálták, hogy azt nem igazították az uniós támogatás előtti helyzethez.
4. 15 esetben a Bizottság olyan célértékek kapcsán folyósított kifizetést, amelyeknél nem volt előrehaladás, illetve amelyeknél a célérték nem valósult meg. Az egyik célkitűzés például a vidéki alapellátási központokban az általános orvosok számának növelése volt. Ez a szám ugyan csökkent, a Bizottság mégis kifizette a támogatást. A számvevőszéki ellenőrzést követően ugyanakkor a Bizottság két célérték esetében kezdeményezte a szükséges lépések megtételét a kifizetett összeg visszafizettetésére.

A vizsgált ágazatokban összesen kb. 88 millió eurót fizettek ki a változó részletek vonatkozásában. Az azonban, hogy az eredmények értékelésekor nem alkalmaztak szigorú ellenőrzéseket, 6,79 millió euró pénzügyi hatással járt. Ezenfelül a rendszeres kifizetések összege 19,9 millió euró volt, holott az érintett mutatók nem mutattak közeledést a költségvetés-támogatási program célkitűzéseihez. Emellett 15,28 millió euró összeget folyósítottak úgy, hogy nem végeztek elegendő ellenőrzést vagy nem megfelelő ellenőrzési forrásokat vettek figyelembe. A VI. melléklet részletes ágazatonkénti áttekintést tartalmaz.

További 14,64 millió eurót a következő évre vittek át annak ellenére, hogy nem teljesültek a finanszírozási megállapodásban az átvitelhez előírt feltételek. A Szociális Fejlesztési, illetve az Igazságügyi Minisztérium kérte, hogy vigyék át a következő évre öt (10 millió euró összértékű), illetve három (4,64 millió euró összértékű) mutató értékelését. Ám a minisztériumok ezt egyáltalán nem indokolták írásban, és a késedelem külső tényezőkkel sem függött össze.

A Bizottság nem mindig követte alaposan nyomon az előrehaladást

A Marokkónak odaítélt kiemelt státusz komoly politikai jelentőséggel bír, és az Unió és Marokkó közötti kapcsolatok átfogó keretét jelenti. Célja a kapcsolat megerősítése. Az elért eredményekről, illetve a támogatott területekről azonban nem készült hivatalos értékelés. A Marokkónak nyújtott uniós támogatás témájában a Bizottság 2019-re tervezi országértékelés elvégzését.

A Bizottság által fizetett külső szakértők az egyes költségvetés-támogatási programok tekintetében évente kétszer, valamint az egyes költségvetés-támogatási programok végén végeznek helyszíni ellenőrzéseket. Jelentéseik azonban nem számolnak be szisztematikusan az ajánlások hasznosulásának vizsgálatáról.

Az uniós külképviselet a programokat főként akkor monitorozta, amikor a mutatók teljesüléséhez kapcsolódó kifizetéseket folyósított. Ekkor – ha késedelem lépett fel – már nem lehetett elvégezni a szükséges korrekciókat. Az uniós külképviselet az igazságszolgáltatási ágazat tekintetében azonban nem végzett megfelelő nyomon követést operatív szinten, ami kihatott a változó részlet kifizetésére (lásd: 3. háttérmagyarázat).

A költségvetés-támogatási programok hatása nem volt jelentős

A költségvetés-támogatási célkitűzések csak részben valósultak meg

Ellenőrzésünk idején a költségvetés-támogatási programok és a kapcsolódó technikai segítségnyújtási szerződések még folyamatban voltak. Megvizsgáltuk, hogy milyen mértékben valósultak meg a költségvetés-támogatási programok tekintetében meghatározott célértékek. Az ellenőrzés során megvizsgált négy ágazatban értékeltük a költségvetés-támogatás célkitűzéseinek megvalósulása felé tett előrelépést, és azt, hogy az előrelépés és az uniós támogatás között volt-e kapcsolat.

A költségvetés-támogatás céljainak kevesebb mint fele teljesült

A költségvetés-támogatási programok célértékeinek többsége még nem valósult meg, ám tény, hogy a költségvetés-támogatási programok és a kapcsolódó technikai segítségnyújtási szerződések még folyamatban voltak. A célértékek megvalósulását illetően értékelésünk eltér az uniós külképviselet értékelésétől. Az uniós külképviselet szerint 2018. december végére az 54 cél 62%-a valósult meg, szerintünk viszont a megvalósulási arány 40% (lásd: 7. ábra). A Bizottság több el nem ért célt úgy értékelt a tervezési szakaszban, hogy azok alacsony kockázatot hordoznak.

Annak ellenére, hogy történt némi javulás az egészségügyi ágazatban (lásd: 76. bekezdés), a költségvetés-támogatási program következő fontos mutatói még nem valósultak meg: a vidéki lakosság számára jobb hozzáférés biztosítása az egészségügyi központokhoz, az e központokban gyermeket szülő nők számának növekedése, az egészségügyi központokban a gyógyszerek jobb rendelkezésre állása és egészségügyi ellenőrök minden régióban.

A szociális védelmi ágazatban a kilenc mutatóból öt folyamatmutató volt, ezeket tehát érintették a jogalkotási késedelmek (lásd: 50. bekezdés). Az eredménymutatók tekintetében a következő alapvető fontosságú célok még nem valósultak meg: hároméves költségvetési terv a szociális szolgáltatási ágazatban, a munkabérben részesülő munkavállalók számára globális orvosi ellátás biztosítása és a munkabérrel nem rendelkező munkavállalók számára orvosi ellátás biztosítása.

Az igazságszolgáltatási ágazat esetében a büntető törvénykönyv jóváhagyásának késedelme két folyamatmutatót érintett. Az eredménymutatók tekintetében a nyolc üzembe helyezendő igazságszolgáltatási központ közül csak egy működött. Nem lehet értékelni, hogy az igazságszolgáltatási segítségnyújtással kapcsolatos cél megvalósult-e vagy sem, mivel a kedvezményezettek (a RAMED kártya birtokosai) azonosításának ellenőrzéséhez használt forrás nem volt megfelelő.

Az uniós külképviselet szerint a PACC-program céljainak nagy részét elérte, ám a dokumentumok hiánya, illetve az uniós külképviselet által végzett ellenőrzések elmaradása miatt öt mutató esetében nem volt bizonyíték arra, hogy ezek a célok már a kifizetés idejére megvalósultak (lásd: VI. melléklet).

Annak ellenére, hogy az uniós külképviselet a mutatók értékelése tekintetében újabb határidőt adott meg, (lásd: 51. bekezdés) továbbra is igen kevés cél valósult meg. Ráadásul a Bizottság 2018-ban az igazságszolgáltatási ágazatban öt mutató tekintetében kevésbé ambiciózus célokat állapított meg, elhagyott egy PACC-mutatót, és csökkentette két másik mutató céljait. Ezzel tehát a Bizottság enyhítette a megvalósítás feltételeit.

A költségvetés-támogatás nem volt elégséges a reformokhoz

Marokkóban a költségvetés-támogatási források nem kapcsolódnak konkrét költségvetési tételhez. A Bizottság szerint²² ez egyes minisztériumokban egyre nagyobb elégedetlenséget szült, ugyanis úgy érezték, hogy erőfeszítéseiket nem (vagy nem mindig) jutalmazták további költségvetési előirányzatokkal. Habár a nemzeti hatóságok segélyezési módszerként a költségvetés-támogatást részesítik előnyben, az ágazati minisztériumok nem észlelték ennek a hozzáadott értékét, és a technikai segítségnyújtást tartották előnyösebbnek, mivel ennek eredményei megfoghatóbbak. Ezenkívül 2018-ig nem készültek többéves költségvetési előrejelzések. 2019-től hároméves költségvetési terv van érvényben, amely a többéves költségvetés-támogatási programokhoz hangolható.

Noha a költségvetési végrehajtási arányok kielégítőek voltak, az ellenőrzött minisztériumok költségvetésében jelentős elköltendő összegek maradtak a 2014 és 2016 közötti időszak tekintetében, az Ipari Minisztérium esetében pedig 2017-re vonatkozóan is (lásd: 8. ábra). A minisztériumok éves költségvetése nem nőtt lényegesen, sőt az Energiaügyi Minisztérium esetében még csökkent is (lásd: 9. ábra). Ez megkérdőjelezi a költségvetés-támogatás hozzáadott értékét.

Forrás: Uniós külképviselet.

Forrás: Európai Számvevőszék.

Ráadásul az uniós költségvetés-támogatás az ország bruttó hazai termékének csak töredéke, ami korlátozza általános ösztönző hatását (lásd: 10. ábra).

A PACC-program esetében Marokkóra nézve csak kevés statisztikai adat érhető el nyilvánosan. A nemzeti hatóságok jelentései alapján nem követhető nyomon az ágazati előrelépés. Például az uniós külképviselet az ipari gyorsítási terv nyomon követéséhez több kulcsfontosságú számadat esetében nem rendelkezik éves statisztikai adatokkal. A program hozzáadott értékét ezért nem könnyű meghatározni.

Egészségügy

Az egészségügyi program célkitűzései felé csak csekély mértékben sikerült előrelépni. Az egészségügyi alapellátáshoz való hozzáférés továbbra sem egyenlő, mivel a költségvetés-támogatási program mutatói révén nem kezelték kellően az állami és a magánszektor, illetve a városi és a vidéki környezet közötti eltérő feltételeket.

Nem került kellő hangsúly az egészségügyi dolgozók készségeinek fejlesztésére, illetve arra, hogy több hallgató számára kell vonzóvá tenni az egészségügyi területet. Ráadásul az integrált, hozzáférhető elektronikus egészségügyi információs rendszer létrehozásával kapcsolatos egyedi célkitűzést sem sikerült még elérni. A költségvetés-támogatás hosszú távon tudja jobban kezelni a fő alapvető okokat (vagyis az egy lakosra jutó orvosi személyzet arányát, valamint a városi és a vidéki környezet közötti eltéréseket), rövid távú hatása korlátozott marad.

Szociális védelem

Az uniós támogatás a szociális védelmi ágazatban eredményezett reformokat, mivel azonban a költségvetés-támogatási program korai szakaszban van, az általános hatás egyelőre nem érzékelhető. A költségvetés-támogatás eredményeként egységes ágazati szakpolitikát dolgoztak ki a szociális védelem területén. Ám a szakpolitika végrehajtását jogalkotási késedelmek hátráltatták.

E költségvetés-támogatási program kedvező hatása az, hogy az egyéni társadalombiztosítási azonosító jelek bevezetését összekapcsolják a Tayssir²³, a Régime d’assistance Médicale és a DAAM²⁴ programokkal kapcsolatos hatásvizsgálattal. A szóban forgó egyéni társadalombiztosítási azonosító jelnek köszönhetően a programokban csak a támogatható kedvezményezettek vehetnek részt, ami komoly hatással lesz a program költségeire. Ráadásul a társadalombiztosítási azonosító jel valamennyi szociális szolgáltatás kiindulópontja lesz majd. A közeljövőben az egyéni társadalombiztosítási azonosító jelhez csalásellenes alkotóelemet is csatolnak (az uniós technikai segítségnyújtás révén).

Igazságszolgáltatás

A marokkói kormány már 2011-ben kezdeményezett reformokat, azonban azok összetettsége miatt a végrehajtás lassan haladt előre, különösen a büntető törvénykönyv esetében, amelynek ellenőrzésén a parlament már több mint két éve dolgozik. A reformok ugyanakkor különösen fontosak az emberi jogok védelme tekintetében (fogva tartási feltételek stb.). A Freedom House²⁵ jelentései²⁶ szerint az igazságszolgáltatási ágazat egyelőre nem tekinthető függetlennek.

A Jogászok Nemzetközi Bizottsága egyik jelentésében²⁷ arra mutatott rá, hogy a vizsgálóbírók és az ügyészek rutinszerűen figyelmen kívül hagyják a büntető eljárásról szóló törvénykönyv azon rendelkezéseit, amelyek szerint a tárgyalást megelőző fogva tartás csak kivételes esetekben alkalmazható. 2017-ben a fogva tartottak 42%-a előzetes letartóztatásban volt. Ez a Freedom House jelentéseit is megerősíti, amelyek szerint a rendőrségi őrizetbe vétellel kapcsolatos eljárások nem tesznek eleget Marokkó nemzetközi jog szerinti kötelezettségeinek.

Összességében nem sok előrelépés történt a költségvetés-támogatási program célkitűzéseinek – független igazságszolgáltatási ágazat, a jogokhoz és az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés, a jogok és szabadságok fokozott bírósági védelme, valamint az igazságszolgáltatási ágazat eredményességének és hatékonyságának növelése – megvalósítása felé.

PACC

Marokkó versenyképessége általánosságban javult, növekedett az export, a GDP, a közvetlen külföldi tőkebefektetés, továbbá csökkent a folyó fizetési mérleg hiánya. Marokkó emellett 2014 és 2019 között 27 hellyel feljebb került a Világbank „ease of doing business” indexe szerinti rangsorban (lásd: VII. melléklet). A 4. háttérmagyarázat kedvező eredményeket mutat a PACC-programhoz kapcsolódóan.

Emellett az ipari gyorsítási terv végrehajtását határozott politikai akarat mozgatta²⁸. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szerint – a reformok nagy száma, valamint az induló innovatív vállalkozások és az innováció támogatása ellenére – a létrehozott nemzetközi vállalatok száma meghaladja a kkv-k számát Marokkóban.

Marokkóban kiterjedt az informális szektor (kb. 2,38 millió vállalkozás²⁹). Ebből adódóan ha a PACC formálissá is tenne 45 000 vállalkozást, ez még nem lenne jelentékeny arány. Arra sincs garancia, hogy az egyéni vállalkozók hivatalosan regisztrálják tevékenységeiket a megfelelő kártya beszerzését követően (lásd: 59. bekezdés, a) pont). A PACC támogatása 250 kkv-ra korlátozódik, míg Marokkóban kb. 735 000 kkv működik.

Emellett mindössze 100 olyan exportvállalat kapott támogatást, amely 5 millió dirham (kb. 460 000 euró) alatti forgalommal rendelkezik. A jelenlegi plafon (5 millió dirham) összesen 4260 potenciálisan támogatható vállalkozást jelentett (vagyis az exportvállalatok 69%-át). Minthogy a cél a kisebb vállalkozások támogatása volt, a finanszírozásból pedig csak 100 vállalkozást lehetett támogatni, észszerűbb lett volna alacsonyabb plafont meghatározni.

Az uniós támogatás elismerése nem élvez kellő láthatóságot

Az uniós pénzügyi együttműködés – különösen az elért eredmények tekintetében – nem volt eléggé látható. Nem adtak ki például közös sajtóközleményeket, és semmilyen jel nem utalt az uniós támogatás elismerésére. A politikai párbeszéd felfüggesztése idején a Külügyminisztérium felkérte a többi minisztériumot, hogy ne kommunikáljanak nyíltan a kapott uniós támogatásról.

A szociális védelmi költségvetés-támogatási programhoz kapcsolódó finanszírozási megállapodás tartalmazott egy a kommunikációval és a láthatósággal kapcsolatos feltételt. Az egészségügyi program esetében külön költségvetési sor vonatkozott a láthatóságra, rendezvényeket azonban csak 2019-től kezdve szerveztek az egészségügyi ágazatban. Az igazságszolgáltatási programot függelék útján újabb mutatóval – „Az igazságszolgáltatási ágazat reformjára vonatkozó kommunikációnak és az uniós támogatás láthatóságának a megerősítése” – egészítették ki 2018. december 20-án, amely megvalósítási határideje 2018. december 31. volt. Ám az igazságszolgáltatási ágazat reformjáról szóló konferenciákat már a függelék aláírását megelőzően megszervezték, és a fokozott láthatóság elsősorban az Igazságügyi Minisztérium számára volt előnyös.

A PACC-program finanszírozási megállapodása kommunikációs és láthatósági feltételről is rendelkezett. A minisztériumnak kommunikációs tervet kellett összeállítania és benyújtania az első változó részlet folyósításának feltételeként. A minisztériumnak emellett jelentést kellett készítenie a kommunikációs terv végrehajtásáról a következő változó részlet folyósítása iránti kérelem benyújtását megelőzően vagy annak benyújtásakor. A minisztérium készített egy tervet, amelyet a Bizottság jóváhagyott, ám 2018 decemberéig a javasolt intézkedések egyikét sem hajtották végre. Ez azonban semmilyen pénzügyi következménnyel nem járt a minisztériumokra nézve.

A vizsgált programok esetében az uniós logó nem jelent meg a kedvezményezettek weboldalain. Vagyis a Marokkónak juttatott uniós támogatás láthatósága nem tükrözte azt, hogy az Unió az egyik legjelentősebb adományozó.

Csekély előrelépés a legfontosabb kihívások területén

Megvizsgáltuk, hogy a költségvetés-támogatási programok kedvezően hatottak-e a horizontális kérdésekre és a regionális egyenlőtlenségekre.

Bizonyítható, hogy a szegénység csökkent, a szociális egyenlőtlenségek azonban nem

Marokkóban a szegénység mértéke³⁰ jelentősen csökkent 2001 óta (lásd: 11. ábra), habár 2014-nél későbbi adatok nem álltak rendelkezésre. E csökkenés ellenére nem volt bizonyíték arra, hogy javultak volna a szociális egyenlőtlenségek, sem nemzeti, sem városi, sem vidéki szinten.

Forrás: Világbank.

A Marokkóra és a többi (elérhető adatokkal rendelkező) közepes jövedelmű országra vonatkozó Gini-együttható³¹ (2010 és 2017 közötti átlag) összevetése, valamint más, a közelmúltban megjelent – többek között a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet és az Afrikai Unió által készített³² – tanulmányok kimutatták, hogy Marokkóban továbbra is jelentősek a szociális egyenlőtlenségek. Marokkó teljesítménye ugyanakkor a többi közepes jövedelmű országhoz képest átlagos volt (lásd: 12. ábra).

Forrás: Világbank.

Kevés javulás történt a nemek közötti egyenlőség és az emberi jogok kérdésében

Marokkó ugyan tett előrelépéseket a nők jogait illetően az elmúlt két évtizedben, ám a Világgazdasági Fórum nemek közötti különbségekről szóló, 2018. évi globális jelentése szerint még mindig csak a 137. helyen áll a 149 országból álló rangsorban. Marokkó 2011. évi alkotmányreformjai között több javaslat is szerepelt a nők politikai és gazdasági részvételének növelésére. E javaslatok ellenére a nők továbbra is alulreprezentáltak a vezetői beosztásokat illetően, korábban fejezik be iskolai tanulmányaikat, mint a férfiak, és továbbra is kihasználatlan gazdasági erőforrást jelentenek Marokkóban.

Az uniós támogatás horizontális problémákra, például a nemek kérdésére és az emberi jogokra irányult, az alábbiak szerint:

1. Az uniós cselekvési terv (kiemelt státusz) határozottan a nemek közötti egyenlőségre összpontosított, az egységes támogatási kerethez hasonlóan. A Bizottság a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervről szóló éves jelentések révén követte nyomon a várt eredmények megvalósulását.
2. Marokkó az egyetlen olyan ország, amely javára kifejezetten a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó költségvetés-támogatási program van folyamatban. A 2012 és 2016 közötti időszakra vonatkozó költségvetés-támogatási program vegyes eredményei és mindössze 48%-os folyósítási aránya ellenére a 2018 és 2020 közötti időszakra új programot indítottak el. Az eredménymutatók hiánya miatt a nemekkel kapcsolatos első költségvetés-támogatási program értékelése azt mutatta, hogy a nemekre vonatkozó program más ágazatokra csak csekély hatást fejtett ki. Ráadásul a nemek közötti egyenlőséget eredményesebb módon is érvényesíteni lehetett volna, a nemi alapú gazdasági egyenlőtlenségek pedig nem csökkentek.
3. A nemek kérdését a szociális védelmet (15 mutatóból kettő), az igazságszolgáltatást (10 mutatóból kettő) és az egészségügyet (18 mutatóból három) célzó költségvetés-támogatás során vették figyelembe. A PACC-programban az uniós külképviselet nem tudta érvényesíteni ezt a szempontot, mivel a minisztérium ellenezte annak szerepeltetését.
4. Az emberi jogokkal az igazságszolgáltatási ágazatban (tíz mutatóból három) foglalkoztak kifejezetten, ám e célok közül eddig egyet sem valósítottak meg.

E célzott támogatás ellenére a vizsgált időszakban nem lehetett javulást megfigyelni. Ráadásul az alapvető jogok uniós értékelése arra mutatott rá, hogy a helyzet 2014 óta nem javult.

A nemek közötti egyenlőség területén a csekély előrelépést megerősítik az ENSZ Fejlesztési Programjának adatai is, egyrészt a nemek közötti egyenlőtlenségek mutatószáma³³, másrészt a férfiakra, illetve a nőkre vonatkozó humán fejlettségi mutató³⁴ (HDI) tekintetében (lásd: 13. ábra).

Forrás: Az ENSZ Fejlesztési Programja

A Freedom House szintén megerősíti, hogy Marokkóban kedvezőtlen az emberi jogok tekintetében fennálló helyzet (lásd: 14. ábra). Az általuk említett legfontosabb problémák a korlátozó sajtótörvények, valamint az internet szabadságának, a szabad gyülekezés engedélyezésének és az igazságszolgáltatási ágazat függetlenségének hiánya. 2018-ban romlott Marokkó polgári szabadságjogokkal kapcsolatos pontszáma, az év folyamán a nagyobb tüntetésekre adott durva állami reakciók miatt. Marokkót „részben szabadnak” tekintik (lásd: 15. ábra).

Forrás: Freedom House.

Összesített pontszám: 0 = legkevésbé szabad / 100 = legszabadabb

Forrás: Freedom House.

Következtetések és ajánlások

Ellenőrzésünk a Marokkó számára a kiemelt ágazatokban nyújtott uniós költségvetés-támogatás eredményességét értékelte. Megfelelő kockázatelemzést és igényfelmérést követően a Bizottság a költségvetés-támogatást ítélte a segélyezés legmegfelelőbb eszközének. Mi azonban arra a következtetésre jutottunk, hogy a költségvetés-támogatás hozzáadott értéke és reformtámogató képessége – a célirányosítás optimálistól elmaradó mértéke, a hiányos végrehajtás és az elégtelen nyomon követés miatt – elenyésző volt. A legfontosabb hiányosságok a mutatók megtervezéséhez és az eredmények értékeléséhez kapcsolódtak. Nem minden elvárt output valósult meg, a folyósítások pedig nem minden esetben függtek a célok elérésétől. Az adományozók koordinációja nem volt egységes. Emellett nem volt bizonyíték arra, hogy a költségvetés-támogatás elősegítette-e a reformok eredményes végrehajtását.

A Bizottság a nemzeti és uniós stratégiákban meghatározott szükségletek kielégítésére törekedett. Megállapításunk szerint azonban a három kiemelt ágazatot túl tágan határozta meg, így a költségvetés-támogatás túl sok területre irányult, ez pedig gyengíthette annak hatását (lásd: 25. és 26. bekezdés). A Bizottság nem alkalmazott átlátható módszert arra, hogy az összegeket az ágazati költségvetés-támogatási programokhoz rendelje (lásd: 27. bekezdés). A Bizottság nem használta fel a politikai kapcsolatok felfüggesztését a Marokkóra vonatkozó operatív prioritásainak újraértékelésére és egyértelmű stratégia kidolgozására (lásd: 32. és 33. bekezdés). Az adományozók koordinációját illetően a tagállamok saját láthatóságukat kívánták megőrizni ahelyett, hogy célkitűzéseiket összehangolták volna az uniós célkitűzésekkel (lásd: 35. bekezdés). Ráadásul az Unió és más adományozók a vizsgált ágazatokban igen kevés közös mutatót alkalmaztak, kevés közös missziót hajtottak végre és kevés közös értékelést végeztek (lásd: 38. bekezdés).

A Bizottság és az EKSZ a következő egységes támogatási keret tekintetében:

1. csökkentse az ágazatok számát, és állítsa fel ezek fontossági sorrendjét, hogy maximalizálható legyen az uniós segély potenciális hatása;
2. alkalmazzon átláthatóbb és jobban dokumentált módszert az összegek ágazati költségvetés-támogatási programokhoz való rendelésére;
3. tegye hangsúlyosabbá a tagállamokkal való közös programozást, hogy javítható legyen a segélykoordináció és a segélyek eredményessége.

Határidő: 2021. június

A Bizottság nem dolgozott ki teljes körű, bázisértékeket, eredménymutatókat és előre meghatározott célértékeket is tartalmazó cselekvési terveket. Hiányosságokat találtunk a mutatók kiválasztása és használata terén, és úgy láttuk, hogy végeredmény-, illetve hatásmutatók helyett outputmutatókat használtak, a bázisértékek pedig vagy elavultak voltak, vagy nem is léteztek (lásd: 47. és 48. bekezdés).

A Bizottság és az EKSZ alkalmazza erőteljesebben a feltételrendszert az alábbiak útján:

1. ambiciózus célértékeket tartalmazó, konkrét és releváns teljesítménymutatók meghatározása a reformok támogatása és az előrehaladás, illetve eredmények kimutatása céljából;
2. végeredményorientált mutatók gyakoribb használata;
3. valamennyi mutató tekintetében egyértelműbb, relevánsabb és naprakészebb bázisértékek meghatározása.

Határidő: 2020. december

Az uniós külképviselet nem határozott meg egyértelmű célkitűzésekkel rendelkező, formális stratégiákat a szakpolitikai párbeszéd tekintetében, és a minisztériumokkal való megbeszélésekről sem készült szisztematikusan dokumentáció. A minisztériumok és az uniós külképviseletek közötti kapcsolattartás nem mindig a megfelelő szinten folyt (lásd: 54–56. bekezdés).

A Bizottság és az EKSZ erősítse meg a szakpolitikai párbeszédre vonatkozó keretét úgy, hogy minden olyan területen szakpolitikai párbeszéddel kapcsolatos stratégiát fogad el, ahol az Unió támogatást nyújt. Ehhez a következőkre van szükség:

1. a párbeszéd célkitűzéseinek és várható eredményeinek egyértelmű és megfelelő meghatározása;
2. jegyzőkönyvek készítése;
3. a szakpolitikai párbeszéddel kapcsolatos stratégia megvalósításának értékelése.

Határidő: 2020. december

A mutatókkal kapcsolatos célértékek elérésének bizottsági értékelését többek között a következő hiányosságok akadályozták: a kifizetéseket az adatok megbízhatóságának ellenőrzése nélkül is folyósították, nem voltak megfelelőek a számítások, a kifizetéskor a célokat még nem valósították meg, illetve az előrehaladás hiánya ellenére sor került a folyósításra. Emellett 14,64 millió eurót vittek át a következő pénzügyi évre, noha ennek a finanszírozási megállapodásban előírt feltételei nem teljesültek (lásd: 58–61. bekezdés).

A Bizottság az alábbiak útján javítsa kifizetés-ellenőrzési eljárásait:

1. megfelelő számítási módszerek alkalmazása (adott esetben);
2. az összegeknek csak abban az esetben történő folyósítása, ha alapos bizonyíték van a célok tényleges elérésére;
3. a célértékek és a kapcsolódó kifizetések másik időszakra történő átvitele csak abban az esetben, ha a kedvezményezettek indokolták, hogy a késedelem külső tényezőknek tudható be.

Határidő: 2020. december

Hiányosságokat tártunk fel a költségvetés-támogatási műveletekre irányuló bizottsági monitoringban. A Bizottság például a programokat főként akkor monitorozta, amikor a mutatók teljesüléséhez kapcsolódó kifizetéseket folyósított, ekkor azonban – ha késedelem lépett fel – már nem lehetett elvégezni a szükséges korrekciókat (lásd: 47. és 62–64. bekezdés).

A Bizottság az alábbiak útján javítsa a költségvetés-támogatási műveleteinek nyomon követését:

1. több helyszíni ellenőrzés szervezése a programok nyomon követéséhez;
2. az ágazati stratégiák értékelésének megerősítése és azok mutatóit alkalmazva az ágazati stratégiák végrehajtásának nyomon követése;
3. a külső szakértők ajánlásainak formális hasznosulásvizsgálata és közülük a relevánsnak tekintettek végrehajtása.

Határidő: 2020. december

A költségvetés-támogatás célértékeinek kevesebb mint a fele valósult meg (lásd: 66–71. bekezdés). A vizsgált ágazatokban történt ugyan előrelépés a program célkitűzései felé, de ez csekély mértékű volt (lásd: 72–86. bekezdés). A minisztériumi költségvetések végrehajtása javult, de jelentős összegek maradtak felhasználatlanul. Ez megkérdőjelezi a költségvetés-támogatás hozzáadott értékét (lásd: 73–74. bekezdés).

Az uniós támogatás láthatósága nem volt megfelelő Marokkóban. A szociális védelmi költségvetés-támogatási program általános láthatósági feltételt szabott meg. A PACC-program finanszírozási megállapodása által előírt cselekvési terv elkészült ugyan, de azt nem hajtották végre. Az igazságszolgáltatási ágazatban egy későbbi szakaszban vezettek be egy láthatósági mutatót, ám az ehhez kapcsolódó célokat már a függelék aláírása előtt elérték. Az egészségügyi program esetében külön költségvetést irányoztak elő a láthatóság javítására, ám kapcsolódó rendezvényekre csak 2019-től kezdve került sor (lásd: 87–90. bekezdés).

A Bizottság és az EKSZ a költségvetés-támogatási programjaiban rendelkezzen láthatósági feltételekről, illetve mutatókról, hogy felhívják a nyilvánosság figyelmét a Marokkónak juttatott uniós támogatásra. Ezt a finanszírozási megállapodásban a folyósítás kötelező feltételeként kell meghatározni.

Határidő: 2020. június

Az uniós támogatás horizontális problémákra, például a nemek kérdésére és az emberi jogokra irányult. E célzott támogatás ellenére a vizsgált időszakban csak csekély javulást lehetett megfigyelni (Lásd: 94–98. bekezdés).

A jelentést 2019. november 14-i luxembourgi ülésén fogadta el a Számvevőszék.

a Számvevőszék nevében

Klaus-Heiner Lehne
elnök

Mellékletek

I. melléklet. Az Unió és Marokkó közötti együttműködés fontos szakaszai

Forrás: Európai Számvevőszék.

II. melléklet. A költségvetés-támogatási programokra vonatkozó határozatok, szerződések és kifizetések (2014–2018)
[Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz – 22 04 költségvetési sor]

III. melléklet. Más uniós eszközökből származó finanszírozás (2014–2018)

IV. melléklet. Az ellenőrzött szerződések/projektek áttekintése

V. melléklet. A költségvetés-támogatási program célkitűzései

VI. melléklet. A változó részlet folyósításával kapcsolatos kérdések

VII. melléklet. A legfontosabb mutatók alakulása

Forrás: Európai Számvevőszék.

VIII. melléklet. A költségvetés-támogatási szerződések besorolása ágazatonként

Betűszók és rövidítések

ADB: Afrikai Fejlesztési Bank

Bíróság: Az Európai Unió Bírósága

EKSZ: Európai Külügyi Szolgálat

ENI: Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz

ENP: Európai szomszédságpolitika

EU: Európai Unió

Kkv: Kis- és középvállalkozás

PACC: Programme d’appui à la croissance verte et la compétitivité au Maroc (a környezetbarát növekedést és a versenyképességet célzó támogatási program Marokkóban)

SSF: Egységes támogatási keret

Az ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a külső fellépések, biztonságpolitika és jogérvényesülés kiadási területeiért felelős, Bettina Jakobsen számvevőszéki tag elnökölte III. Kamara végezte. Az ellenőrzést Hannu Takkula számvevőszéki tag vezette Turo Hentila kabinetfőnök, Helka Nykaenen kabinetattasé, Kim Hublé feladatfelelős, valamint Aurelia Petliza és Dirk Neumeister számvevők támogatásával.

Végjegyzetek

¹ Forrás: A Bizottság (Kereskedelmi Főigazgatóság) 2017-re vonatkozó számadatai.

² Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa – Marokkó egyetemes időszakos felülvizsgálata, 2017. május.

³ „Euro-mediterrán megállapodás egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról”, HL L 70., 2000.3.18., 2. o.

⁴ Közös EU-Marokkó dokumentum a kétoldalú kapcsolatok elmélyítéséről/kiemelt státusz (13653/08).

⁵ Az Európai Unió Törvényszékének 2015. december 10-i ítélete (T-512/12. sz. ügy).

⁶ A Tanács 2012/497/EU határozata (HL L 241., 2012.9.7., 2. o.).

⁷ Az Európai Bíróság 2016. december 21-i ítélete (C-104/16. P. sz. ügy).

⁸ Az Európai Bíróság 2018. február 27-i ítélete (C-266/16. sz. ügy).

⁹ Az előirányzott juttatott kiadások 65%-a és a kifizetések 72%-a.

¹⁰ Egységes támogatási keret, 2014–2017. Az alágazatok között volt például az egészségügy, az oktatás, az igazságügy és a vidékfejlesztés.

¹¹ Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele, COM(2011) 637 végleges.

¹² Az egységes támogatási keretben megállapított indikatív elosztások, olyan mértékű finanszírozás, amellyel az Unió elegendő szakpolitikai hatást tud biztosítani, a stratégia végrehajtásához szükséges további finanszírozás, az abszorpciós kapacitás, valamint az érdekelt felek más beavatkozásai.

¹³ A külügyminiszter által vezetett marokkói hatóságok, az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője, az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős uniós biztos, valamint a tagállamok képviselői részvételével megrendezett ülés.

¹⁴ A támogatás folyósításakor figyelembe vett 54 célértékből 24-nek megfelelő bázisértékkel kellett volna rendelkeznie, azt azonban csak hét célérték esetében határozták meg. Nyolc esetben pontatlan volt a bázisérték vagy nem is volt ilyen, kilenc esetben pedig idejétmúlt bázisértéket rendeltek a célhoz.

¹⁵ A 24 célértékből, amelyhez bázisértéket kellett volna rendelni, kilenc idejétmúlt bázisértékkel rendelkezett. A folyósításkor figyelembe vett 54 célértékből nyolc már a finanszírozási megállapodás megkötése előtt megvalósult.

¹⁶ A tervezési szakasz időigényes (kb. egy évig tart), és különféle szintű jóváhagyásoktól függ. A Bizottság nem rendelkezik kellő rugalmassággal ahhoz, hogy a tárgyalási eljárás végén módosíthassa a célokat, illetve a mutatókat.

¹⁷ Lásd: 1. háttérmagyarázat.

¹⁸ Azon 42 célértékből, amelyek esetében alkalmazandók voltak, 12 esetében (29%).

¹⁹ Egy adott célérték az alábbiak közül egy vagy több alfejezethez is kapcsolódhat.

²⁰ Ennek része a guelmimi fellebbviteli bíróság, valamint 13 elsőfokú bíróság létrehozása (a tahenaout-i elsőfokú bíróság létrehozása és 12 (köztük a Sidi Ifni-i) igazságszolgáltatási központ elsőfokú bírósággá történő átalakítása).

²¹ A szakértői misszió 2017. novemberi, Európai Bizottság által jóváhagyott jelentése szerint ez a 60%-os végrehajtási arány az igazságszolgáltatási központok számának 120-ról 72-re való csökkentéséből származik (ebből nyolc még üzembe helyezésre várt); ezt a lépést egy miniszteri határozat értelmében hajtották végre.

²² Európai Bizottság, Issues Paper: a review of the budget support instrument in Morocco (Vitaanyag: a marokkói költségvetés-támogatási eszköz felülvizsgálata), 2015. március és 2018. október.

²³ Tanulástámogatási nemzeti program.

²⁴ Nemzeti program a gyermekes özvegyek közvetlen támogatására.

²⁵ A Freedom House egy nem kormányzati szervezet, amely kutatást végez és tanácsadást nyújt a demokrácia, a politikai szabadság és az emberi jogok területén.

²⁶ Pl. https://freedomhouse.org/report/freedom-world/2018/morocco.

²⁷ Jogászok Nemzetközi Bizottsága, „Reform the criminal justice system in Morocco: strengthen pre-trial rights, guarantees and procedures” (A büntető igazságszolgáltatási rendszer reformja Marokkóban: a tárgyalást megelőző időszakhoz kapcsolódó jogok, garanciák és eljárások megerősítése), 2017. április.

²⁸ Ez a marokkói kormány egyik legfontosabb stratégiája, amelynek célja i. az ipari ágazatban a munkahelyek számának növelése, ii. a marokkói gazdaság struktúrájának módosítása az ipar GDP-n belüli arányának növelésével, iii. az ipari termékek kivitelének növelése, iv. az iparban a közvetlen külföldi beruházás fokozása, v. az ágazat termelékenységének javítása.

²⁹ A Marokkói Vállalatok Általános Szövetségének 2014-ben végzett felmérése alapján.

³⁰ Minden olyan személyt szegénynek tekintenek, akinek a fogyasztási kiadása alatta marad a nemzeti szegénységi küszöbnek (napi 2,15 USA-dollár) (a Világbank országelemzése, 2018. június).

³¹ A Gini-együtthatót egy népességen belül a jövedelem százalékos megoszlásának mérésére használják. Minél magasabb a Gini-együttható, annál nagyobb az egyenlőtlenség az országban, és a magas jövedelmű személyek jóval nagyobb százalékban részesülnek a népesség teljes jövedelméből, mint amekkora ennek az egy főre jutó átlagos százalékos aránya.

³² African Development Dynamics 2018 (Afrika fejlesztési dinamikája 2018) (2018. július 11.).

³³ Összetett mutató, amely a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenséget az eredmények három vetületében tükrözi: reproduktív egészség, önrendelkezés és munkaerőpiac; 100% = egyenlőtlenség és 0% = egyenlőség.

³⁴ Összetett mutató, amely a humán fejlettség három alapvető vetületében méri az átlagos eredményeket: hosszú és egészséges élet, tudás és tisztességes életszínvonal.

Kronológia

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2019

© Európai Unió, 2019

A többszörözés a forrás feltüntetésével engedélyezett.
Az európai uniós szerzői jogi védelem alatt nem álló fényképeket és más anyagokat közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától származó előzetes hozzájárulás birtokában lehet csak felhasználni vagy többszörözni.

Kapcsolatba szeretne lépni az EU-val?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Információkat keres az EU-ról?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1952-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.