Az árvízvédelmi irányelv: előrehaladás a kockázatok értékelése terén, a tervezés és a végrehajtás azonban javításra szorul

Összefoglalás

I

Az árvizek sérüléseket és haláleseteket okozhatnak, jelentős gazdasági költségekhez vezethetnek, és kárt tehetnek a környezetben és a kulturális örökségben. Európában gyakoribbá váltak a komoly árvizek. Az utóbbi években több mint kétszer annyi közepes vagy nagy nagyságrendű villámárvizet regisztráltak, mint a nyolcvanas évek végén. Az éghajlatváltozás súlyosbító tényező, amely változásokat idéz elő a csapadékeloszlás, az időjárási viszonyok és a tengerszint emelkedése terén, és ebből adódóan gyakoribb és súlyosabb árvizekhez vezet. A part menti területeken különböző jelenségek, például a part menti erózió, a tengeri viharok és a dagályok, valamint a vízhullámokat a szárazföldre terelő szelek növelik az árvizek kockázatát.

II

Az árvizek növekvő gyakoriságára reagálva az Unió 2007-ben elfogadta az árvízvédelmi irányelvet. Ellenőrzésünk azt igyekezett meghatározni, hogy az árvízvédelmi irányelv keretében megvalósuló árvízmegelőzés, árvíz elleni védekezés és felkészültség megbízható elemzésen alapul-e, és hogy az alkalmazott megközelítés várhatóan eredményes-e.

III

Megállapítottuk, hogy az árvízvédelmi irányelv összességében kedvező hatást fejt ki, de az árvizekkel összefüggő fellépést a finanszírozás kiutalása terén tapasztalható hiányosságok gyengítik. A tagállamok megkezdték az árvízkockázat-kezelési tervek végrehajtását, de van még javítanivaló. Megfigyelésünk szerint ahhoz, hogy az éghajlatváltozás, az árvízbiztosítás és a területrendezés sokkal teljesebb körűen integrálódjon az árvízkockázat-kezelésbe, a jövőben még jelentős gondokat kell megoldani.

IV

Megállapítottuk, hogy az árvízvédelmi irányelv nyomán javult a Bizottság és a tagállamok közötti koordináció, különösen a Bizottság felügyeleti és nyomon követési szerepének köszönhetően, illetve a tudás és a bevált gyakorlatok megosztására szolgáló koordinációs fórumként létrehozott külön munkacsoport révén. Az általunk felkeresett tagállamok elismerik, hogy az árvízvédelmi irányelv pozitív szerepet játszott az árvízkockázat-értékelés és -kezelés egységesítésében. Az irányelv épített az eddig elért eredményekre is, különösen a tagállamok közötti régi keletű együttműködésre, és előírta a tagállamoknak, hogy tájékoztassák a polgárokat az árvízkockázatokról.

V

Az árvízkockázat-kezelési tervekben csak részben azonosították és biztosították a finanszírozási forrásokat, a határokon átnyúló beruházások finanszírozása pedig korlátozott volt. Ezen túlmenően az e korlátozott források elosztására szolgáló rangsorolási eljárásokban általában hiányosságok mutatkoztak, és az összegeket nem a megállapított prioritásokkal összhangban osztották el.

VI

Ami az árvizekkel összefüggő projektek végrehajtását illeti, a legtöbb tagállam költség-haszon elemzést alkalmazott a legjobb ár-érték arány elérése érdekében, de e téren megállapítottunk néhány hiányosságot. A tagállamok figyelmet fordítottak arra, hogy biztosítsák a projektek víz-keretirányelvnek való megfelelését, ám egyes tagállamoknak e tekintetben további erőfeszítéseket kell tenniük. A zöld infrastruktúrán alapuló projektek az árvízkockázat csökkentésének költséghatékony eszközei, a felkeresett tagállamok kétharmadának a tervei mégis figyelmen kívül hagyták a zöld infrastruktúrát.

VII

A jövő kihívásait illetően azt állapítottuk meg, hogy a felkeresett tagállamoknak nem sikerült figyelembe venniük, hogy az éghajlatváltozás milyen hatást gyakorol az árvizek nagyságrendjére, gyakoriságára és helyére. A tagállamok általában múltbeli adatokat használtak, ami azzal a kockázattal jár, hogy figyelmen kívül hagyják a jövőbeli időjárási viszonyokat vagy az árvizek gyakoriságában és súlyosságában a jövőben beálló potenciális változásokat. Az árvizekkel összefüggő nem strukturális intézkedésekkel kapcsolatban megállapítottuk, hogy ahol a tagállamok a magán árvízbiztosítást választották, a fedezet továbbra is alacsony. Bevezettek és alkalmaznak bizonyos földhasználati és területrendezési szabályokat az árvízkockázatok mérséklése érdekében, de a tagállamoknak itt még bőven van javítanivalójuk.

VIII

E megállapítások alapján a következőket ajánljuk a Bizottságnak:

• ellenőrizze, hogy a tagállamok az árvizekkel kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó számszerű és határidőhöz kötött célok révén javítják-e az elszámoltathatóságot az árvízkockázat-kezelési tervekben;
• értékelje és számoljon be arról, hogy a tagállamok azonosítják-e azokat a finanszírozási forrásokat, amelyek fedezik az árvízkockázat-kezelési tervekből származó szükségleteket, és meghatározzák-e a vonatkozó menetrendet, valamint kérje a tagállamokat, hogy a nemzetközi vízgyűjtő kerületek árvízvédelmi intézkedéseit illetően közösen mérlegeljék a határokon átnyúló lehetséges beruházásokat;
• csak olyan árvízvédelmi intézkedéseket társfinanszírozzon, amelyek esetében a projekteket objektív és releváns kritériumok – így például jó minőségű költség-haszon elemzés és adott esetben a projektek határokon átnyúló hatását figyelembe vevő kritérium – alapján prioritási sorrendbe állítják;
• hasson oda, hogy a tagállamok által az árvízkockázat-kezelési tervekben javasolt új árvízvédelmi infrastruktúrák megfeleljenek a víz-keretirányelvnek; amennyiben uniós társfinanszírozást kérnek, ellenőrizze, hogy a tagállamok elemezték-e a jelentős kiegészítő zöld intézkedések megvalósíthatóságát;
• ellenőrizze, hogy az árvízkockázat-kezelési tervek tartalmaznak-e olyan intézkedéseket, amelyek javítják az éghajlatváltozás árvizekre gyakorolt hatására vonatkozó ismereteket és e hatás modellezését. A második ciklushoz szükséges dokumentumok felülvizsgálata során ellenőrizze, hogy a tagállamok jobban integrálják-e az éghajlatváltozás hatásait az árvízvédelembe, -megelőzésbe és -felkészültségbe; ellenőrizze, hogy a tagállamok tervbe vettek-e olyan intézkedéseket, amelyek felhívják a nyilvánosság figyelmét az árvízkockázatok elleni biztosítási fedezet előnyeire, illetve amelyek növelik a fedezetet, pl. a köz- és a magán árvízbiztosítási szektor közötti együttműködés útján;
• ellenőrizze, hogy a tagállamok felhasználták-e árvízkockázat-kezelési terveiket annak értékelésére, hogy a tagállami földhasználat-tervezési szabályokat milyen mértékben hangolták össze az árvízvédelmi irányelvvel, és biztosítson helyes gyakorlatokat és útmutatást a tagállamok számára.

Bevezetés

Miért kell foglalkoznunk az árvizekkel?

01

Az árvizek sérülésekhez, halálesetekhez, jelentős gazdasági költségekhez vezethetnek, kárt okozhatnak a környezetben és a kulturális örökségben, és áttelepülésre kényszeríthetik az embereket. Például 2016 májusában és júniusában, kevesebb mint két hét leforgása alatt az árvizek miatt kilenc tagállamban¹ legalább 18 ember vesztette életét, és több mint 3,7 milliárd euró veszteség keletkezett. 2013 májusában és júniusában hasonló események miatt hét tagállamban² legalább 26-an meghaltak, és több mint 13 milliárd euró veszteség keletkezett.

02

A hidrológiai események 1980 és 2017 között Unió-szerte mintegy 166 milliárd euró gazdasági költséggel jártak, és ez teszi ki az éghajlatváltozással összefüggő eseményekből származó veszteségek körülbelül egyharmadát³. A „szokásos ügymenet” forgatókönyve⁴ szerint az éghajlatváltozás és a gazdasági változások együttes hatására fellépő árvizek által Unió-szerte okozott károk az 1981–2010-es kontrollidőszakban regisztrált évi 7 milliárd euróról a 2020-as évekre évi 20 milliárd euróra, a 2050-es évekre évi 46 milliárd euróra, a 2080-as évekre pedig évi 98 milliárd euróra nőnek⁵.

03

Európában 1985 óta gyakoribbá váltak az árvizek. Az utóbbi években az a tendencia rajzolódik ki, hogy a nyolcvanas évek végéhez képest több mint kétszer annyi közepes vagy nagy nagyságrendű⁶ villámárvizet regisztráltak⁷.

Az éghajlatváltozás jelentősége

04

Az éghajlat változásával párhuzamosan az Unióban hevesebb esőzések, tombolóbb viharok és a tengerszint emelkedése tapasztalható. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)⁸ szerint az árvizek intenzitásának és gyakoriságának helyi és regionális növekedése miatt Európában mindenütt súlyosbodni fognak a folyami, a pluviális és a tengerparti árvizek.

05

A megfigyelt éghajlati trendek és a jövőbeli éghajlati előrejelzések Európa-szerte jelentős regionális eltéréseket mutatnak az esőzéseket illetően. Az előrejelzések szerint Észak-Európában nőni fog az éves csapadékmennyiség. A téli csapadékmennyiség Európa egyes részein évszázadunk utolsó 20 évére több mint 25%-kal nőhet (lásd: 1. ábra).

06

Ha a folyami rendszer vízelvezető kapacitása nem elég ahhoz, hogy megbirkózzon az eső révén keletkező vízmennyiséggel, folyami árvíz alakul ki. Az olyan nagy folyókon, mint a Duna, a Rajna vagy az Elba, az árvíz jóval az esőzés után is bekövetkezhet és akár hónapokig is eltarthat⁹.

07

Az Unió földközi-tengeri partvidékén azonban az évszázad utolsó 20 évére több mint 50%-kal¹⁰ csökkenhet az évi összes csapadékmennyiség. A hosszabb és gyakoribb esőmentes időszakok kárt tehetnek a talaj takarásában, ezzel eróziót válthatnak ki és viharok idején fokozhatják a talaj lehordását¹¹.

08

Az esőzések Európa-szerte várhatóan intenzívebbé válnak¹². Az egy adott területet érintő, különösen heves esőzés villámárvízhez vezethet. A villámárvizek haláleseteket és óriási pusztítást okozhatnak¹², különösen a megfelelő vízelvezetéssel nem rendelkező városokban. Ez a jelenség egyre megszokottabbá válik, különösen a földközi-tengeri térségben és a hegyekben¹³. A villámárvizeket nehezebb előrejelezni, mivel a helyi körülményeknek – például a topográfiának, a széljárásnak és a tengertől való távolságnak – betudható, különleges meteorológiai dinamikára vezethetők vissza. Az ilyen események előrejelzésének javításához külön kutatásra van szükség (lásd: 1. háttérmagyarázat).

09

Az Unió tengerparti térségeiben különböző jelenségek, például a partok eróziója, a tengeri viharok, a dagály és a hullámokat a szárazföldre kihajtó szelek is növelik az árvízkockázatot. E kockázatot tovább súlyosbítja a tengerszint éghajlatváltozás okozta emelkedése (lásd: 2. háttérmagyarázat).

10

A tengerszintek nem egységesen emelkednek majd az egész Unióban, de az IPCC 1,8°C-os globális hőmérséklet-emelkedésen alapuló forgatókönyve¹⁷ szerint a partszakaszok nagy többségén az évszázad végére a tengerszint várhatóan több mint 30 centimétert emelkedik az 1986–2005-ös szinthez képest (lásd: 2. ábra). A nagy kibocsátáson alapuló forgatókönyv szerint (3,7°C-os hőmérséklet-emelkedés az évszázad végén az 1986–2005-ös időszakhoz képest¹⁸) az emelkedés 45 és 82 cm között lehet.

11

Az előrejelzett tengerszint-emelkedés és a vihar okozta áradások gyakoriságában és intenzitásában beálló változások várhatóan Európa-szerte jelentős károkat okoznak majd a tengerparti területeken²⁰. E sűrűn lakott területeken található az eszközök jelentős része. Az éghajlattal kapcsolatos kockázatoknak és e területek széles körű hasznosításának együttese növeli a lehetséges veszteségek nagyságrendjét és további vetülettel bonyolítja a kockázat és az ár bizonytalanságának modellezését²¹.

12

A fenti problémákat különböző gyakoribb, intenzívebb és tartósabban fennálló éghajlati események is súlyosbítják majd²². A gleccserek olvadása várhatóan gyengíteni fogja az Amerika és Európa közötti főbb tengeráramlatokat, köztük a Golf-áramlatot, valamint a széláramlatokat, például a futóáramlatot (jetstream)²³. E változások átalakíthatják Európa időjárási viszonyait, például meghosszabbíthatják a viharos, esős vagy aszályos időszakokat.

13

Az 1. táblázat az 5–12. bekezdésben leírt jelenségeket és a különféle típusú árvizekre gyakorolt hatásukat foglalja össze.

1. táblázat

Az éghajlatváltozással összefüggő jelenségek és az árvizekre gyakorolt hatásaik áttekintése

	Az adott típusú árvíz súlyosságára gyakorolt hatás
Az éghajlatváltozással összefüggő jelenség	Folyami árvizek	Pluviális árvizek	Tengerparti árvizek
Nagyobb éves csapadékmennyiség Európa egyes részein, intenzívebb esőzések	⇧	⇧
Kisebb éves csapadékmennyiség más helyeken, ám nagyobb mértékű lefolyás és hevesebb jelenségek	⇩	⇧
A tengerszint emelkedése	⇧ (torkolatok)		⇧
Mindenfajta gyakoribb, intenzívebb és hosszabban tartó szélsőséges esemény	⇧	⇧	⇧

Mit tesz az Unió?

Milyen árvízmegelőzési, -védelmi és -felkészültségi megoldások léteznek?

14

A Közép-Európában és Dél-Franciaországban 2002-ben bekövetkezett súlyos árvizekre reagálva az Unió elfogadta a 2007-es árvízvédelmi irányelvet²⁴, hogy a tagállamokon belül és között a vízgyűjtők szintjén összehangolja az árvízmegelőzést, -védelmet és -felkészültséget. Az árvizek legjobban a vízgyűjtők szintjén kezelhetők, különféle intézkedésekkel, amelyek korlátozzák a lefolyást, lassítják a folyó áramlását, lehetővé teszik, hogy a víz a természeti és mezőgazdasági területeket öntsön el, védik a veszélyeztetett eszközöket (lásd: a 3. ábrán szereplő, vízgyűjtő szintjén megvalósított intézkedések), és nem súlyosbítják az áradást az alsóbb szakaszokon (lásd: az alsóbb szakaszokon bekövetkező áradás elkerülésére irányuló, a 4. ábrán bemutatott megközelítés).

15

Az árvízproblémák a vízgyűjtők szintjén az alábbiakban ismertetett zöld és szürke infrastruktúrák kombinálásával oldhatók meg, amint azt a 3. és 4. ábra is szemlélteti.

• A hagyományos árvízvédelmi megoldások közé általában a gátak, a töltések, a csatornák, a vihar okozta áradások elleni védművek és korlátok tartoznak²⁵. E műszaki megoldásokat, amelyek gyakran betonból készülnek, szürke infrastruktúrának nevezik.
• Az árvíz hatása árterületekkel, vizes élőhelyekkel és a folyók kanyargósságának visszaállításával csökkenthető. Ezeket a megoldásokat zöld infrastruktúrának nevezik. Az árvízvédelmi irányelv 7. cikke értelmében az árvízkockázat-kezelési terveknek figyelembe kell venniük az árvíz-visszatartási képességgel rendelkező területeket, például a természetes árterületeket.

16

A strukturális szürke és zöld infrastruktúrákon túlmenően (lásd: I. melléklet) más megoldások is csökkenthetik az emberek és az eszközök árvizeknek való kitettségét. Ide tartoznak a földhasználat-tervezés²⁶, a tudatosságnövelő tevékenységek²⁷ és a biztosítás. E megoldásokra a nem strukturális intézkedések elnevezéssel utalunk.

Az Európai Bizottság és a tagállamok szerepe

17

Az árvízvédelmi irányelv átültetésével és végrehajtásával kapcsolatban a Bizottságon belül a Környezetvédelmi Főigazgatóság tölt be koordinációs és felügyeleti szerepet. A főigazgatóságnak arra is felhatalmazása van, hogy kötelezettségszegési eljárást indítson, amennyiben a tagállamok nem felelnek meg az irányelvnek. Az árvizekkel összefüggő fellépések végrehajtásában a Bizottság más főigazgatóságai is szerepet vállalnak, főként a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság és a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság, azáltal, hogy részt vesznek z európai strukturális és beruházási alapokat (esb-alapok²⁸) megosztott kezelésében (lásd: 21. bekezdés).

18

A Bizottság 2019-ben tervezi befejezni a vízzel kapcsolatos jogszabályok értékelését az uniós vízügyi politika, többek között az árvízkockázat-kezelés jövőbeli fejlesztésének irányítása érdekében.

19

Az árvízvédelmi irányelv tényleges végrehajtásáért és az árvízkockázatok kezeléséért a tagállamok a felelősek. A tagállamok e célból vízgyűjtő kerületi hatóságokat neveztek ki. Az irányelv előírja a tagállamok számára, hogy valamennyi rendes körülmények között vízzel nem borított földterület tekintetében értékeljék az árvízkockázatot, térképezzék fel a múltbeli és a várható jövőbeli árvizek nagyságrendjét, térképezzék fel, hogy hol vannak veszélynek kitéve eszközök és emberek, és hozzanak az árvízkockázatot csökkentő intézkedéseket (lásd: 3. háttérmagyarázat).

20

Az irányelv azt is előírja a tagállamoknak, hogy a több tagállamot érintő vízgyűjtőkben hangolják össze árvízkockázat-kezelési intézkedéseiket, és kerüljék el az olyan intézkedéseket, amelyek a szomszédos országokban növelnék az árvízkockázatot. Az árvízkockázat-kezelési tervek első irányelv-végrehajtási ciklusa a 2016–2021-es, a második ciklus pedig a 2022–2027-es időszakot öleli fel.

21

A megosztott irányítás alatt álló esb-alapok programjait illetően a tagállamok készítik el a programozási dokumentumokat, amelyeket ezután a Bizottság értékel és hagy jóvá. A programok intézkedéseit a tagállamok alakítják ki, hajtják végre és követik nyomon. Ezek a programok társfinanszírozhatják az árvízkockázat-kezelési tervekben foglalt árvízzel összefüggő fellépéseket.

Az Unióban rendelkezésre álló pénzeszközök

22

Az árvízkockázat-kezelési kiadások finanszírozása a tagállami költségvetésekből és az uniós költségvetésből történik. Az árvizekkel összefüggő kiadásokra vonatkozó adatokat sem a tagállamokban, sem az Európai Bizottságnál nem gyűjtik és nem jelentik rendszerszerűen.

23

Egy árvizekkel összefüggő kiadásokra vonatkozó, tagállamok körében lebonyolított felmérést³⁰ követően a Bizottság úgy becsülte, hogy a 17 tagállam, amelyben rendelkezésre álltak ezek az információk, a 2015-ig tartó négyéves időszakban nemzeti és uniós forrásokból összesen átlagosan évi 2,5 milliárd eurót³¹ költött.

24

Az ERFA, a Kohéziós Alap és az EMVA keretében az árvizekre fordított összegek nem számszerűsíthetők. Az ERFA-ból és a Kohéziós Alapból a 2014–2020-as időszakban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlattal összefüggő kockázatok megelőzésére és kezelésére – ezen belül az árvizekre, valamint az erózióra, a tüzekre, a viharokra és az aszályokra – fordított kiadások körülbelül 6,3 milliárd eurót³², azaz évente átlagosan 0,9 milliárd eurót tettek ki. Ennek az összegnek csak ismeretlen hányada függ össze az árvizekkel. Az EMVA keretében az árvizekhez kapcsolódóan kiadott összegekre vonatkozó megbízható becslések nem állnak rendelkezésre.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

25

Azt igyekeztünk megállapítani, hogy az árvízvédelmi irányelv keretében történő árvízmegelőzés, -védelem és -felkészültség megbízható kereten alapul-e, és hogy az alkalmazott megközelítés várhatóan eredményes-e.

26

Konkrétabban azt vizsgáltuk meg, hogy az árvízvédelmi irányelv kedvező általános hatást gyakorolt-e az árvizekkel összefüggő fellépés keretének létrehozása során; hogy a tagállamok megfelelően kezelték-e a felhasznált pénzügyi forrásokat, és jól hajtották-e végre árvízkockázat-kezelési terveiket; valamint hogy megfelelően figyelembe vesznek-e egyes jelentős jövőbeli kihívásokat.

27

Az ellenőrzési kritériumokat uniós szakpolitikai dokumentumok, jogszabályok, bizottsági iránymutatások, tanulmányok és egyéb kiadványok, a tagállami hatóságokkal folytatott megbeszélések³³, valamint egy előzetes ellenőrző látogatás alapján állapítottuk meg, amelyet 2017 szeptemberében, Hollandiában bonyolítottunk le. Emellett áttekintettük a meglévő szakirodalmat, valamint az éghajlatváltozás és az árvízbiztosítás területével foglalkozó szakértőkkel konzultáltunk.

28

2017 októbere és decembere között helyszíni vizsgálatot végeztünk kiválasztott vízgyűjtőkben, a következő nyolc tagállamban: Szlovénia, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Románia, Bulgária, Ausztria és a Cseh Köztársaság³⁴. E vízgyűjtőkben³⁵ 31 árvizekkel összefüggő, társfinanszírozott projekt helyszíni ellenőrzését is elvégeztük³⁶, hogy értékeljük e projektek árvízvédelmi irányelvnek és az árvízkockázat-kezelési terveknek való megfelelését.

29

Azt is értékeltük, hogy a Bizottság³⁷ biztosította-e az árvízvédelmi irányelv és a más szakpolitikai területeken hozott árvizekkel összefüggő intézkedések megfelelő végrehajtását.

30

Mivel a 2016–2021-es időszakban az árvízkockázat-kezelési tervek keretében eszközölt kiadások még kezdeti szakaszban jártak, jelentésünk az e tervekben és az esb-alapok programjaiban foglalt tervezett kiadásokra összpontosít. Jelentésünk ezért nem értékeli az árvízvédelmi irányelv első ciklusára tervezett intézkedések általános eredményességét.

31

Munkánk hatóköréből kizártuk a sürgősségi és helyreállítási munkákat, mert ezt a területet már ellenőriztük³⁸, és egyébként sem tartozik az árvízvédelmi irányelv hatálya alá.

Észrevételek

Az árvízvédelmi irányelv összességében kedvező hatásokkal járt…

32

E rész azt értékeli, hogy az árvízvédelmi irányelvnek sikerült-e a tagállamok már meglévő eredményeire építve és valamennyi érintett érdekelt fél bevonásával olyan keretet létrehoznia, amely előmozdítja az árvízkockázatok értékelését és kezelését.

Az irányelv nyomán javult a Bizottság és a tagállamok közötti koordináció

33

A Bizottság áttekintette a tagállamok által küldött előzetes árvízkockázati értékeléseket és árvízveszély- és árvízkockázati térképeket³⁹. Az árvízkockázat-kezelési tervek felülvizsgálata még folyamatban van. E munka eredményeinek szerepelniük kell majd az árvízvédelmi irányelv végrehajtásáról szóló, az Európai Parlamentnek és Tanácsnak címzett, 2018 decemberében esedékes bizottsági jelentésben, amely figyelembe veszi az éghajlatváltozást is.

34

A Bizottság ellenőrizte⁴⁰, hogy a tagállamok hogyan ültették át az árvízvédelmi irányelvet. A Bizottság 2018 júliusára az átültetéssel kapcsolatos összes kötelezettségszegési eljárást lezárta; két ügy azonban továbbra is nyitott az árvízkockázat-kezelési tervek Görögország és Spanyolország általi késedelmes benyújtása miatt.

35

Az árvízvédelmi irányelv végrehajtását össze kell hangolni a víz-keretirányelv végrehajtásával. A Bizottság ezt a koordinációt főként a két irányelvet támogató, közös végrehajtási stratégián keresztül, valamint különösen az árvizekkel foglalkozó munkacsoport, az ún. F. munkacsoport révén biztosítja, amelyben a tagállamok megosztják egymással tapasztalataikat.

36

Megállapítottuk, hogy az F. munkacsoport sikeres fórum, amelyen keresztül a Bizottság és a tagállamok együttműködnek egymással⁴¹.

37

Az árvízvédelmi irányelv előírása szerint a kockázatértékelési és tervezési felelősségek tekintetében a tagállamokat mérlegelési jogkör illeti meg. Összességében megállapítottuk, hogy a felelős tagállami hatóságok biztosították a szerepek és felelősségek világos elosztását a nemzeti, regionális és helyi szinten részt vevő különféle szervek között.

Az árvízvédelmi irányelv eredményeképpen előrelépés történt az árvízkockázatok értékelése terén

38

Az árvízvédelmi irányelv egyik fő eredménye az árvízkockázat meghatározásának szabványosítása. Az árvízkockázat az árvízesemény bekövetkezésének a valószínűsége, annak az emberekre, a környezetre, a kulturális örökségre és a gazdaságra gyakorolt hatásával együtt. Az árvízkockázat meghatározására valamennyi felkeresett tagállam ezt a megközelítést alkalmazta.

39

A kockázatértékelési és -kezelési folyamatok kapcsán a felkeresett összes tagállam betartotta az árvízvédelmi irányelvben előírt öt lépésből álló megközelítést (lásd: 5. ábra).

40

A veszélytérképek az árvizek nagyságrendjét mutatják be a különböző valószínűségű forgatókönyvek esetében. A felkeresett összes tagállam az árvízvédelmi irányelv által előírt három valószínűségi forgatókönyvet használta: az alacsony valószínűségű, a közepes valószínűségű és a nagy valószínűségű forgatókönyvet. Az árvízvédelmi irányelv azt is előírja, hogy a veszélytérképeken minden valószínűségi forgatókönyv tekintetében fel kell tüntetni az elöntés mértékén túlmenően a vízmélységet (erre egy példa található a II. mellékletben), valamint adott esetben az áramlási sebességet is. E paraméterek kritikus jelentőségűek az eszközöket és az emberi életet érintő potenciális árvízkárok értékelésekor, különösen villámárvizek esetén. A tagállamok a terepen végzett mérésekkel kalibrált, összetett modellek segítségével készítették el a térképeket (lásd még: 63–67. bekezdés).

Az árvízvédelmi irányelv korábbi munkára, ezen belül a tagállamok közötti régóta fennálló együttműködésre épült

41

A párhuzamos munka elkerülése érdekében az árvízvédelmi irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára a meglévő kockázatértékelések és tervezési dokumentumok felhasználását. Olaszország és Portugália például nem végzett új előzetes árvízkockázati értékelést, hanem meglévő dokumentumokat használt, biztosítva ezzel a korábbi gyakorlat továbbvitelét.

42

Az árvízvédelmi irányelv kötelezi a felelős hatóságokat, hogy a kockázatértékelési és tervezési folyamat minden szakaszában vegyék figyelembe a határokon átnyúló szempontokat (lásd: 4. háttérmagyarázat).

43

Az árvizekkel kapcsolatos, határokon átnyúló fellépés a tagállamok között régóta fennálló együttműködésen alapul, és főként a kétoldalú találkozókon keresztüli információcserét, a hidrológiai előrejelzések közlését és a műszaki szabványok harmonizálását foglalta magában. A felkeresett tagállamok még nem készítettek az árvízvédelmi irányelv ajánlása szerint a nemzetközi vízgyűjtő kerületek szintjére vonatkozó nemzetközi árvízkockázat-kezelési terveket⁴².

A tagállamok tevékenységeket folytattak, hogy felhívják a polgárok figyelmét az árvizekre

44

A nyilvánosság tájékoztatása és az egyeztetés révén a polgárok jobban megismerik az árvízkockázatokat. Az árvízvédelmi irányelv előírja a tagállamoknak, hogy közzétegyék az előzetes árvízkockázat-értékelést, az árvízveszélytérképeket, az árvízkockázati térképeket és az árvízkockázat-kezelési terveket. Megállapítottuk, hogy ennek a követelménynek minden tagállam a dokumentumok interneten való elérhetővé tételével tett eleget.

45

Hollandia és Portugália ténylegesen elemezte az árvízkockázatok ismertségének mértékét, ami helyes gyakorlat. Megállapították azonban, hogy ezen ismeretek szintje továbbra is alacsony.

…a források elosztása terén azonban hiányosságok álltak fenn

46

E részben azt tekintjük át, hogy a tagállamok milyen eljárásokat alkalmaztak a források árvízkockázat-kezelésre való kiutalása érdekében.

Az árvízkockázat-kezelési tervekben foglalt célkitűzések általában nem számszerűek és nem határidőhöz kötöttek

47

A gondos pénzgazdálkodás elvei megkövetelik, hogy olyan szakpolitikai célkitűzéseket fogalmazzanak meg, amelyek konkrétak, mérhetők, teljesíthetők, relevánsak és határidőhöz kötöttek. Az árvízvédelmi irányelv 7. cikke kötelezi a tagállamokat, hogy állapítsanak meg megfelelő árvízkockázat-kezelési célokat, árvízkockázat-kezelési terveikbe pedig vegyenek fel az e célkitűzések elérését szolgáló intézkedéseket.

48

Ausztriában a célkitűzések határidőhöz kötöttek voltak, és a hatóságok hét kategóriát használtak az intézkedések előrehaladásának nyomon követésére. Hollandiában azt tapasztaltuk, hogy a „Helyet a folyónak” program tekintetében számszerű célkitűzéseket határoztak meg (lásd: 67. bekezdés).

49

A többi hét felkeresett tagállamban azonban az árvízkockázat-kezelési tervek általában túlságosan tág célkitűzéseket tartalmaztak. Például Olaszországban a Keleti-Alpokra vonatkozó terv nem szabta az árvízvédelmi irányelv célkitűzéseit az adott vízgyűjtőhöz, hanem megtartotta azokat a következő általános formában: az árvizek által i. az emberi egészségre, ii. a környezetre, iii. a kulturális örökségre és iv. a gazdasági tevékenységre gyakorolt negatív hatás csökkentése. E terv nem szabott meg számszerű célkitűzéseket határidőhöz kötött célokkal. A Bizottság 2015-ben hasonló megállapítást tett az árvízkockázat-kezelési tervek tervezeteinek az értékelésében.

Az árvízzel összefüggő tervezett fellépéshez nem határoztak meg és nem biztosítottak elegendő forrást, és a határokon átnyúló beruházások finanszírozása korlátozott

50

Az árvízkockázat-kezelési terveknek meg kell határozniuk az árvízzel összefüggő fellépések finanszírozási forrásait, és a tagállami hatóságoknak biztosítaniuk kell a szükséges finanszírozást. Értékeltük, hogy az árvízkockázat-kezelési tervek milyen mértékben azonosították az árvizekkel összefüggő fellépésre – többek között határokon átnyúló beruházásokra – ténylegesen rendelkezésre álló nemzeti és uniós forrásokat.

A finanszírozási forrásokat csak részben azonosították és biztosították

51

Hat felkeresett tagállam árvízkockázat-kezelési terve nem azonosította világosan a terv finanszírozásához szükséges pénzeszközök forrását és összegét (lásd: 5. háttérmagyarázat). A Bizottság 49. bekezdésben említett értékelésében az áll, hogy a felülvizsgált tervezeteknek csak kisebb része nyújt világos tájékoztatást a rendelkezésre álló költségvetésről.

52

Az árvízkockázat-kezelési tervek nem finanszírozási programok. A tervekben rögzített összegek nem szükségszerűen állnak rendelkezésre. A terveket kezelő vízgyűjtő hatóságok általában nem rendelkeznek finanszírozási hatáskörökkel. A terveket több hatóság finanszírozza, amelyek saját eljárásaiknak megfelelően hoznak döntéseket. E helyzet növeli az árvizekkel összefüggő fellépés finanszírozásának bizonytalanságát. Például az olaszországi Keleti-Alpok vízgyűjtő kerületében becslésünk szerint a tervezett kiadások és a rendelkezésre álló finanszírozás közötti eltérés több mint 1,1 milliárd euró, azaz 80%.

53

Bizonyítékokat találtunk azonban arra, hogy erőfeszítések történtek az árvizekkel összefüggő fellépés finanszírozásának biztosítása érdekében. A holland Delta Fund mintegy 7 milliárd eurót különített el árvízzel összefüggő beruházásokra 2030-ig, és 2050-ig azonosította pénzügyi szükségleteit. Szlovénia a 2017–2021-es időszakban szükséges 540 millió euró körülbelül 75%-a tekintetében világosan azonosította a finanszírozási forrásokat.

Az uniós eszközök segítettek egyes árvízkockázat-kezelési tervek finanszírozásában

54

Az általunk felkeresett tagállamok közül négyben a finanszírozás jelentős részét uniós források alkották (lásd: 6. háttérmagyarázat).

55

Spanyolországban az általunk felkeresett két vízgyűjtő hatóság nem rendelkezett egyenlő hozzáféréssel uniós finanszírozáshoz: az egyik vízgyűjtő terület árvízvédelmi intézkedései nem voltak jogosultak ERFA-társfinanszírozásra, de ugyanakkor nem biztosítottak nemzeti finanszírozást sem⁴⁴. Ez az általunk felkeresett projektek közül kettő esetében költségvetési hiányhoz vezetett. Ezzel szemben a másik vízgyűjtőben az ERFA operatív programja finanszírozta az árvízkockázat-kezelési terv 15%-át.

56

Románia „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a kockázatmegelőzés és -kezelés előmozdítása” prioritási tengelyen (lásd: 6. háttérmagyarázat) belül a nagy infrastruktúrákkal foglalkozó operatív program egyedi célkitűzésének 44%-át irányozta elő egy partvédelmi projektre, amelynek célja a Fekete-tenger 13 km-es partszakaszának helyreállítása volt. E projekt előnyös lesz a helyi ingatlanpiac és idegenforgalmi piac számára. Ez azt jelenti, hogy az ezen operatív program keretében megmaradó 239 millió euró uniós forrás az azonosított kiemelt prioritást képező árvízmegelőzési és -védelmi projektek mintegy kétharmadának a költségeit fedezheti.

A határokon átnyúló beruházásokra fordított, árvizekkel összefüggő kiadások korlátozottak voltak

57

A határokon átnyúló projektek főként információcseréből álltak (lásd: 20., 42. és 43. bekezdés). Az árvizekkel kapcsolatos, potenciálisan nemzetközi hatású infrastruktúra esetében korlátozott volt a finanszírozás. Találtunk azonban pozitív példákat is, lásd például: 7. háttérmagyarázat.

A projektek rangsorolására irányuló eljárásoknak szorosabban kellene kapcsolódniuk az árvízkockázat-kezelési tervek prioritásaihoz

58

Az árvízvédelmi irányelv előírja, hogy az árvízkockázat-kezelési tervek a célkitűzésekkel összhangban rangsorolják az intézkedéseket. Megvizsgáltuk, hogy a tagállamok használtak-e ilyen eljárásokat a projektek rangsorolására és kiválasztására.

59

Találtunk olyan eseteket, amikor objektív kritériumok alapján prioritási sorrend felállítására került sor (lásd: 8. háttérmagyarázat).

60

Az általunk megvizsgált árvízkockázat-kezelési tervek tartalmaztak rangsorolási eljárásokat. A felkeresett kilenc tagállamból azonban hétben ezeket az eljárásokat hiányosságok jellemezték. Például a Cseh Köztársaságban, Portugáliában, Romániában és Szlovéniában a rangsorolás fő szempontja az volt, hogy a projekt mennyire kész a megvalósításra, nem pedig hogy azzal milyen eredmény érhető el. Romániában egy projektet, amely a jóváhagyott módszertannal összhangban nem szerepelt a kiemelt projektek között, mégis finanszírozásra javasoltak az operatív programban, mert kész volt a megvalósíthatósági tanulmány.

Noha a tagállamok megkezdték árvízkockázat-kezelési terveik végrehajtását, van még javítanivaló

61

Az árvízvédelmi irányelv kiköti, hogy az árvízkockázat-kezelési tervek vegyék figyelembe a projektek költségeit és hasznait. E rész értékeli, hogy a tagállamok árvízkockázat-kezelési terveik végrehajtása során milyen mértékben vették figyelembe e szempontokat, technológiák és jó minőségű adatok, költség-haszon elemzések és modellek révén.

62

Értékeli azt is, hogy a tagállamok milyen mértékben hangolták össze az árvízvédelmi irányelv végrehajtását a víz-keretirányelvvel, és ennek megfelelően milyen mértékben vették figyelembe a zöld infrastruktúrát az árvízkockázat kezelésében⁴⁶.

Adatok: az árvízkockázat kezelésének kulcsfontosságú alapanyagai

63

Az árvízkockázatok kezeléséhez az időjárásra és a csapadékra, a domborzati viszonyokra és a felszínborításra, a folyó- és hidrológiai rendszerekre és az emberi tevékenységekre vonatkozó jó minőségű adatok szükségesek. Megállapítottuk, hogy a veszélyre és a kockázatra vonatkozó adatokat különféle forrásokból gyűjtik, így például a CORINE Land Cover programból⁴⁷, népszámlálásokból, domborzati adatokból és a cégnyilvántartásokból származó információkból, meteorológiai és hidrológiai adatokból. Az árvíz-előrejelzések és korai riasztó rendszerek (lásd még: 43. bekezdés) általában kritikus jelentőségűnek bizonyultak a felkészültség növeléséhez.

64

Romániában hiányosságokat állapítottunk meg a topográfiai és földhasználati adatok terén, amelyek kritikus jelentőségűek a lefolyások és az abból következő vízhozamok modellezéséhez. Azt is megállapítottuk, hogy Románia nemrégiben kezdeményezéseket indított el, hogy javítsa az adatok minőségét.

65

Megállapítottuk, hogy az összes felkeresett tagállam meg volt győződve az árvízkockázatok kezelését segítő modellek futtatásához szükséges technológiába és az adatokba való befektetés előnyeiről. Spanyolország, Portugália, Románia és Szlovénia például beruházott a pluviális és folyami mérőállomások telepítésébe és korszerűsítésébe (lásd: 9. háttérmagyarázat). Ezek az állomások jobb információkkal szolgálnak a meteorológiai és hidrológiai előrejelzésekhez, különösen az olyan rövid távú eseményeket illetően, mint a villámárvizek (lásd: 8. bekezdés és 1. háttérmagyarázat).

66

A megfigyelőállomásoktól begyűjtött adatok más forrásból származó adatokkal is kiegészíthetők. Például az Olaszországban felkeresett vízgyűjtő kerületben az innovatív „WeSenseIT” kísérleti projekt lehetővé teszi a polgárok számára, hogy a közösségi médián vagy okostelefonos alkalmazásokon keresztül információkat osszanak meg. Ezekkel az adatokkal kiegészítik a megfigyelőállomások útján gyűjtött adatokat. E polgárok és a hatóságok közötti kétirányú kommunikáció célja a válaszadó-képesség javítása. Az árvízkockázat-kezelési terv tartalmaz egy intézkedést, amely a teljes vízgyűjtőre kiterjeszti e projektet.

Noha a legtöbb felkeresett tagállam költség-haszon elemzést és modelleket használt a projektek megtervezéséhez, van még javítanivaló

67

A hatóságok valamennyi felkeresett tagállamban modellezést és bizonyítékokon alapuló megközelítést használtak az árvízkockázatok feltérképezéséhez (lásd: 40. bekezdés). A modellezés az árvizekkel kapcsolatos projektek tervezését is segítette. Például hidraulikus modellek segítettek a hatóságoknak annak feltárásában, hogy milyen intézkedésre van szükség (lásd például: 10. háttérmagyarázat).

68

Olaszország és Portugália kivételével valamennyi felkeresett tagállam költség-haszon elemzést alkalmazott a projektek megtervezése és kiválasztása során. Ezeket az elemzéseket azonban különféle hiányosságok jellemezték. Például Spanyolországban még folyt a költség-haszon elemzés módszertanának továbbfejlesztése, és nem került sor rendszerszerű és megfelelő elemzésre.

Az árvízvédelmi irányelv és a víz-keretirányelv végrehajtásának összehangolása általában szinergiákat eredményezett

69

Az olaszországi, szlovéniai és az egyik spanyol árvízkockázat-kezelési terv a víz-keretirányelvnek való megfelelést is fókuszba állította. Az olasz és a szlovén árvízkockázat-kezelési terv azonosította, hogy a két irányelv célkitűzéseit illetően mely intézkedések idéznek elő szinergiát, és melyek ütközhetnek egymással. Olaszországban az intézkedések hozzávetőlegesen 25%-át szinergiát előidéző intézkedésként jelölték meg, és csak az intézkedések 1%-a volt potenciálisan összeférhetetlen a víz-keretirányelvvel.

70

Bulgáriában és Romániában azonban olyan projekteket vizsgáltunk meg, amelyek esetében az árvizekkel kapcsolatos fellépés nem felelt meg a víz-keretirányelvnek. A bolgár hatóságok a felkeresett projektek közül nem mindegyik esetében vették figyelembe a zöld infrastruktúrát (lásd: 71–76. bekezdés) a víz felsőbb szakaszokon tartásának alternatív eszközeként⁴⁸ (lásd: 11. háttérmagyarázat). Romániában a hatóságok beton és kő felhasználásával terveztek megerősíteni egy 6 km-es folyópartot, anélkül, hogy mérlegelték a zöld infrastruktúrán alapuló megoldásokat.

A zöld infrastruktúrán alapuló projektek számos előnnyel járhatnak, de a gyakorlatban nehezen megvalósíthatók lehetnek

71

Egy közelmúltbeli EEA-jelentés⁴⁹ érvelése szerint a zöld infrastruktúra az árvízkockázat csökkentésének költséghatékony eszköze. A Bizottság intézkedést hozott, különösen az F. munkacsoport útján, hogy – főként útmutató dokumentumok kiadásával – előmozdítsa a zöld megoldásokat⁵⁰. Áttekintettük, hogy az árvízkockázat-kezelési tervek milyen mértékben összpontosítanak a zöld infrastruktúrára mint árvízkezelési eszközre, és elemeztük, hogyan valósították meg a zöld infrastruktúrát.

Kevés terv összpontosít a zöld infrastruktúrákra…

72

A portugál és a spanyol árvízkockázat-kezelési tervek a zöld infrastruktúrára összpontosítottak. Az egyik spanyol árvízkockázat-kezelési tervben például az összes védintézkedés zöld infrastruktúrán alapult. Az általunk felkeresett másik spanyol vízgyűjtő egyik projektje esetében ötvözték a szürke és a zöld technikákat (lásd: 12. háttérmagyarázat).

73

A hat másik tagállamban azonban a zöld infrastruktúra nem alkotta az általunk felülvizsgált árvízkockázat-kezelési tervek jelentős részét. A Cseh Köztársaságban csak a védintézkedések 15%-át adta a zöld infrastruktúra. Olaszországban a 469 alkalmazandó intézkedésnek csak kevesebb mint 2%-a érintett zöld infrastruktúrát.

…megvalósításának az útjában pedig akadályok állnak

74

Egyes érdekelt felek legalább három tagállamban nem támogatták a zöld infrastruktúrát. Szlovénia terve elő kívánta mozdítani a zöld infrastruktúrát, annak ellenére, hogy a polgárok és a helyi döntéshozók kinyilvánították, hogy a szürke infrastruktúrát részesítik előnyben, amelyet eredményesebbnek tartanak az árvizek elleni védelemben. E szkepticizmussal találkoztunk Bulgáriában is, ahol még egyáltalán nem hoztak létre zöld infrastruktúrát, annak ellenére, hogy azt felvették az intézkedések nemzeti katalógusába.

75

Gyakorlati akadályokat is azonosítottunk, amelyek a zöld infrastruktúra megvalósításának az útjában állnak. Például a romániai hatóságok szerint fontos akadálya a zöld infrastruktúra megvalósításának az ingatlan-nyilvántartás hiánya, amely kulcsfontosságú lenne a földterületek tulajdonosainak azonosításához. Bulgáriában a hatóságok nem rendelkeznek olyan módszertannal, amellyel azonosítanák azokat a potenciálisan alkalmas földparcellákat, amelyeken zöld infrastruktúrát lehetne megvalósítani. Az olasz és a spanyol hatóságok kifejtették, hogy a zöld infrastruktúra ritka alkalmazásának oka az összetett igazgatási és jogi eljárásokban vagy a rendelkezésre álló földterületek hiányában keresendő.

76

Az EMVA-ból is finanszírozható lenne az árvíz elleni zöld fellépés⁵¹. Ám megállapítottuk, hogy az EMVA által jelenleg betöltött csekély szerep a zöld infrastruktúrát hátráltató másik tényező (lásd: 24. bekezdés). Például az általunk Bulgáriában, Olaszországban, Portugáliában, Szlovéniában és Romániában felülvizsgált árvízkockázat-kezelési tervek nem tartalmaztak EMVA-társfinanszírozást az árvizekkel kapcsolatos intézkedésekhez. Az Európai Bizottság 2016-ban a következőket állapította meg⁵²: „A legtöbb vidékfejlesztési program nem ragadja meg az alkalmat a természetes vízvisszatartási intézkedések előmozdítására […], pedig ezek eredményes javító intézkedésekként szolgálhatnának.”

Több jelentős gondot a jövőben kell majd megoldani

77

Az árvízvédelmi irányelv bevezetésének egyik fő indoka az volt, hogy figyelembe kell venni az éghajlatváltozás következtében megnövekvő árvízkockázatot. Valóban, az árvízvédelmi irányelv kimondja, hogy az éghajlatváltozás miatt gyakoribbá válnak a súlyos árvizek.

78

Az első ciklus előzetes árvízkockázat-értékeléseinek a rendelkezésre álló vagy könnyen levezethető információk alapján kellett figyelembe venniük az éghajlatváltozás hatását⁵³. A 2022-ben kezdődő második ciklusban az ezen értékelésekre és az árvízkockázat-kezelési tervekre irányuló, tagállamok által elvégzett „felülvizsgálatok során figyelembe kell venni az éghajlatváltozás által az árvizek előfordulására gyakorolt valószínűsíthető hatást”⁵⁴.

79

Az árvízvédelmi irányelv adott esetben nem strukturális intézkedések (lásd: 16. bekezdés) alkalmazását is ajánlja. Azt is értékeltük, hogy a hatóságok milyen mértékben használtak fel az árvízkezelésben olyan intézkedéseket, mint az árvízbiztosítás és a földhasználat-tervezés.

Az éghajlatváltozásnak az árvizek bekövetkezésére gyakorolt várható hatására vonatkozó naprakész ismeretek hiánya

80

A felkeresett tagállamoknak nem sikerült figyelembe venniük, hogy az éghajlatváltozás milyen hatást gyakorol az árvizek nagyságrendjére, gyakoriságára és helyére. Egyes tendenciákat, például a villámárvizek gyakoribbá válását felismerték, de ezeket az árvízmodellekben egyelőre nem veszik figyelembe.

Az éghajlatváltozás által a pluviális árvizekre és a csapadékrendszerre gyakorolt hatásra vonatkozó ismeretek hiánya

81

Bulgária, Románia és Szlovénia nem rendelkezik az éghajlatváltozás által a csapadékszerkezetre gyakorolt hatásra és a kapcsolódó árvizekre vonatkozó elégséges információkkal, és e tekintetben az árvízvédelmi irányelv második ciklusában terveznek vizsgálatokat végezni, 2022-től kezdődően. A cseh hatóságok előrejelzése szerint tavasszal és ősszel több csapadék, nyáron és télen viszont kevesebb csapadék lesz. A cseh nemzeti meteorológiai intézetnek nem állt szándékában, hogy modelljeiben növelje az árvizek éghajlatváltozás miatti valószínűségét.

82

Az EEA beszámolója szerint Dél-Európában, az Ibériai-félszigeten 1960 és 2015 között csökkent az éves csapadékmennyiség⁵⁵. Az EEA ugyanebben a jelentésben figyelmeztet a rövidebb és még inkább egy helyre koncentrálódó villámárvizekből eredő károk növekedésére. Az olasz, portugál és spanyol hatóságok azonban nem számszerűsítették az éghajlatváltozás által a pluviális és folyami árvizek valószínűségére gyakorolt hatást.

A tengerszint változását nem veszik teljes mértékben figyelembe

83

A tengerszint éghajlatváltozás által kiváltott emelkedése növeli a tengerparti árvizek kockázatát (lásd: 9., 10. és 13. bekezdés). A felkeresett tengerparttal rendelkező tagállamok (Bulgária, Spanyolország, Olaszország, Hollandia, Románia és Szlovénia) az árvízvédelmi irányelv első végrehajtási ciklusa alatt általában meghatároztak potenciálisan jelentős árvízkockázatnak kitett konkrét területeket a tengerparti térségekben, Portugália kivételével.

84

Az F. munkacsoport éghajlatváltozással foglalkozó, 2017. márciusi műhelytalálkozójának egyik kulcsfontosságú következtetése úgy hangzott, hogy a legtöbb tagállam csak a tengerparton fekvő potenciálisan jelentős árvízkockázatnak kitett területek meghatározásakor vette figyelembe az éghajlatváltozást, a szárazföldi területek esetében nem. Ezenfelül megállapítottuk, hogy többnyire nem világos, hogy az alkalmazott módszertanokban hogyan vették tényezőként figyelembe a tengerszint-emelkedés jövőbeli trendjeit. Bulgária volt az egyetlen kivétel, ahol megadták az éghajlatváltozás okozta tengerszint-emelkedés értéktartományait, és két forgatókönyvben három valószínűségi szintet vettek figyelembe.

85

Egyre fontosabbá válik, hogy a tengerparti régiókban kulcsfontosságú városokkal, lakossággal és infrastruktúrával rendelkező tagállamok tisztában legyenek a várható globális és helyi tengerszint-emelkedésekkel. A várható tengerszint-emelkedési kockázatot 2050-ig számszerűsítették; a 2050-től 2100-ig tartó időszakban bekövetkező változás lehetséges ütemét illetően (lásd: 6. ábra), amikor is az emelkedés tovább gyorsulhat, nagyobb a bizonytalanság.

A tagállamok általában múltbeli adatokat használtak, ami azzal a kockázattal jár, hogy ezekben nem tükröződnek az éghajlattal kapcsolatos megnövekedett kockázatok

86

Az árvízvédelmi irányelv nem írja elő az éghajlatváltozás árvizekre gyakorolt hatásának a figyelembevételét a térképek készítése során. Az árvízkockázatok feltérképezésekor a felkeresett összes tagállam az árvízvédelmi irányelv által előírt három valószínűségi eseményen alapuló árvíz-forgatókönyveket használt (lásd: 40. bekezdés). Ezeket az árvíz-valószínűségeket a „valószínű visszatérési idővel” vagy az azt tükröző százalékaránnyal adják meg, hogy az árvíz az adott évben milyen valószínűséggel következik be. E közös osztályozások múltbeli statisztikai idősorokon alapultak, amelyek csak a múltbeli hidrológiai és meteorológiai mintázatokat veszik figyelembe. Nem tükrözik azonban a jövőbeli időjárási viszonyokat és az árvizek gyakoriságában és súlyosságában az éghajlatváltozás miatt beálló potenciális változásokat. E jövőbeli feltételek figyelembevételéhez megfelelő előrejelzési kapacitások szükségesek (lásd: 80–82. bekezdés).

87

Hasonlóképpen azt is megállapítottuk, hogy a beruházási döntéseket gyakran olyan kockázatértékelések vezérelték, amelyek esetében az alapul vett védettség mértékét például úgy fejezték ki, hogy „100 évente egyszer”. Ez a gyorsan változó éghajlat következtében változó kockázati profilok ismeretének hiánya miatt torzíthatja a beruházási döntéseket (lásd: 4–13. bekezdés).

88

Az intenzívebb esőzések által okozott villámárvizek következményei (lásd: 4., 8. és 82. bekezdés) és a tengerszint-emelkedés hatása (lásd: 13. háttérmagyarázat) alulbecsülhetők, ami azzal a kockázattal jár, hogy a beruházások a vártnál korábban alámerülhetnek vagy nem megfelelővé válhatnak, és így meg nem térülő eszközzé válnak.

Amennyiben a tagállamok a magán árvízbiztosítás mellett döntöttek, a fedezet alacsony maradt

89

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia által ajánlott egyik kulcsfontosságú intézkedés a következő: „Biztosítások és más pénzügyi termékek használatának ösztönzése az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességgel összefüggő beruházások és vállalati döntések során”⁵⁶. Az árvízkockázattal korrigált biztosítási díjak segíthetnek abban, hogy az árvízkockázatok jobban tudatosuljanak a magánemberekben, és visszatarthatnak az árvízveszélyes területeken való letelepedéstől. Az árvízigények ellenében teljesített biztosítási kifizetések a katasztrófák után segíthetik a gazdaság élénkülését is. A biztosítási ágazat adatai szerint⁵⁷ Európában, az 1980 és 2007 közötti időszakban az árvizekből adódó veszteségek mintegy 25%-át fedezte biztosítás.

90

A Bizottság e stratégia tagállamokban való végrehajtásának nyomon követése során megállapította, hogy a biztosítási eszközök egyelőre nem épültek be jól az alkalmazkodással kapcsolatos nemzeti döntéshozatali folyamatokba és az éghajlattal kapcsolatos kockázatok kezelését célzó tágabb stratégiákba. A Bizottság célja az uniós stratégia kialakítása során a természeti katasztrófákra vonatkozó biztosítások igénybevételének a növelése volt. Ha a biztosítási fedezet alacsony marad, az árvízkockázati biztosítási díjak továbbra is magasak lesznek, ami viszont tovább csökkenti a biztosítás iránti keresletet⁵⁸.

91

Megállapítottuk, hogy az árvizekkel szembeni biztosítási fedezet alacsony. Noha különféle biztosítási modellek léteznek (lásd: 7. ábra), a felkeresett tagállamokban a legszélesebb körben használt modell a nem kötelező magán árvízbiztosítások megkötése. E modellt használják Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Olaszországban, Portugáliában és Szlovéniában. Románia rendszere szintén magán jellegű, és az árvízbiztosítás a lakások esetében állítólag kötelező. Bulgáriában, Olaszországban és Romániában kevesen kötöttek árvízbiztosítást (lásd: 14. háttérmagyarázat).

92

Az OECD ugyancsak arra a következtetésre jutott, hogy a biztosítási fedezet alacsony szintje miatt nagy nyomás alá kerülhetnek a kormányok, hogy kompenzálják az árvizek miatti veszteségeket, ami viszont visszaveti a biztosítási fedezet növekedését⁵⁸. E helyzetre jó szemléltető példát találtunk Ausztriában, ahol egy friss tanulmány⁵⁹ megállapította, hogy a „Katastrophenfonds” állami kártérítési rendszer eltántoríthatja a biztosítási ágazatot attól, hogy nagyobb szerepet vállaljon a szélsőséges időjárási eseményekből eredő károk megtérítésében.

93

Hollandiában a potenciális súlyos tengerparti árvizek vagy gátszakadások nagyon nagy mértékű kockázata⁶⁰ indokolttá teszi az állami beavatkozást. Az állami védelmi és megelőzési rendszer ténylegesen a tengerparti árvizek és gátszakadások elleni kollektív vagy állami biztosítási rendszerként működik.

94

Spanyolországban a rendkívüli kockázatok, köztük az árvizek fedezésére szolgáló rendszert egy állami szerv kezeli, a magánszektorral együttműködésben. Megállapítottuk, hogy e rendszer finanszírozási módja és eszközfedezetének mértéke rendelkezik bizonyos erősségekkel (lásd: 15. háttérmagyarázat).

Bevezettek és alkalmaznak bizonyos földhasználati és területrendezési szabályokat az árvízkockázat mérséklése érdekében, de a tagállamokra további tennivalók várnak

95

Az árvízvédelmi irányelv a földhasználatot és a területrendezést is olyan szempontként nevezi meg, amelyeket az árvízkockázat-kezelési tervekben figyelembe kell venni. E tevékenységek fontosak az árvizek kockázatának kitett emberek és eszközök kitettségének korlátozásához (lásd: 16. bekezdés) és a felvízi területekről származó lefolyás csökkentéséhez.

96

Megállapítottuk, hogy az összes felkeresett tagállam bevezetett valamilyen földhasználat-tervezési szabályokat, amelyek korlátoztak vagy tiltottak bizonyos tevékenységeket az árvízveszélyes területeken. Ausztria, Szlovénia és Spanyolország egyértelműen integrálta területrendezési politikáját az árvízkockázat-kezelésbe (lásd: 16. háttérmagyarázat).

97

Öt felkeresett tagállamban azonban az árvízveszélyes területek meghatározása gyakran nem volt egyértelmű, vagy nem mindig állt fenn közvetlen kapcsolat az árvízvédelmi irányelv alkalmazásából származó árvízveszélytérképekkel. Például jóllehet Románia korlátozásokat vezetett be az „elárasztható területeken”, e fogalmat nem határozták meg egyértelműen, és a jogszabály azt nem kapcsolja össze az árvíztérképekkel. A szabályozások sem az árvizek típusát, sem a gyakoriságát, sem a figyelembe vett vízmélységet nem tüntetik fel.

98

Bulgária, a Cseh Köztársaság, Portugália és Románia árvízkockázat-kezelési tervei tartalmaztak a tervezési szabályzatok frissítésére vagy a földhasználat-tervezés árvízkockázat-kezelésbe való jobb integrálására irányuló – egyelőre végre nem hajtott – intézkedéseket, elismerve ezzel a jelenlegi szabályozás hiányosságait. Portugáliában egy nemzeti megelőzési intézkedés célja az árterületek árvízforgatókönyveknek megfelelő meghatározása. Az intézkedés feltételhez kívánja kötni a közepes árvíz-valószínűségű területeken történő építkezést, és tiltani kívánja azt azokon a területeken, ahol az árvíz bekövetkezésének a valószínűsége nagy.

99

Az összes felkeresett tagállam rendelkezik az ahhoz szükséges jogi eszközökkel, hogy az eszközöket – például kisajátítás útján – átköltöztesse (lásd: 8. ábra). A felkeresett tagállamok hatóságai azonban kifejtették, hogy e hatásköröket ritkán érvényesítik, és ezekkel csak utolsó lehetőségként élnek. Mindenütt ez volt a helyzet, főként mivel az eszközök és az emberek elköltöztetésének feltételei jogilag nehezen teljesíthetők és költségesek.

Következtetések és ajánlások

100

Megállapítottuk, hogy az árvízvédelmi irányelv összességében kedvező hatást ért el (lásd: 32–45. bekezdés), különösen a Bizottság és a tagállamok közötti koordináció (lásd: 33–37. bekezdés) és az árvízkockázatok értékelése (lásd: 38–40. bekezdés) szempontjából. A finanszírozás elosztása (lásd: 50–57. bekezdés), az árvizekkel összefüggő intézkedések rangsorolása (lásd: 58–60. bekezdés) és az árvízkockázat-kezelési tervek végrehajtása (lásd: 61–76. bekezdés) terén fennálltak hiányosságok, de bizonyos helyes gyakorlatok is megfigyelhetők voltak. A jövőben továbbra is jelentős kihívást jelent majd az éghajlatváltozásnak, az árvízbiztosítási rendszereknek és a területrendezésnek az árvízkockázat-kezelésbe történő jóval mélyrehatóbb beépítése (lásd: 77–79. bekezdés).

101

Az árvízvédelmi irányelv nyomán javult a Bizottság és a tagállamok közötti koordináció, és előrelépés történt az árvízkockázatok értékelése terén. Az irányelv épített az eddig elért eredményekre is, különösen a tagállamok közötti régi keletű együttműködésre. A határokon átnyúló együttműködés azonban főként információcserét jelent, és nem terjed ki a közös vízgyűjtőkre vonatkozó közös nemzetközi tervezésre (lásd: 32–45. bekezdés).

102

Az árvízkockázat-kezelési tervekben foglalt célkitűzéseket általában nem számszerűsítették, és határidőhöz sem kötötték. Hét felkeresett tagállamban megállapítottuk, hogy az árvízkockázat-kezelési tervek túlságosan tág szakpolitikai célkitűzéseket határoztak meg. Ez gátolta az eredmények értékelését és az érintett szervek elszámoltathatósági keretének létrehozását (lásd: 47–49. bekezdés).

1. ajánlás – Az elszámoltathatóság javítása

A Bizottság az árvízvédelmi irányelv szerinti felügyeleti minőségében a második és későbbi ciklusok árvízkockázat-kezelési terveinek felülvizsgálatakor ellenőrizze, hogy a tagállamok számszerű és határidőhöz kötött célkitűzéseket határoztak-e meg az árvizekkel összefüggő fellépés tekintetében, ily módon lehetővé téve az e célkitűzések megvalósítása felé tett előrelépés árvízvédelmi irányelvvel összhangban történő értékelését. A célkitűzések meghatározása terén tapasztalt helyes gyakorlatokat ossza meg az összes tagállammal.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2022. március.

103

Megállapítottuk, hogy mind a nemzeti, mind az uniós finanszírozási forrásokat csak részben határozták meg és kötötték le, és hogy a határokon átnyúló beruházások finanszírozása korlátozott. Az árvízkockázat-kezelési tervek nem finanszírozási programok, így a rögzített összegek nem szükségszerűen állnak rendelkezésre. E helyzet növeli az árvizekkel összefüggő fellépés finanszírozásának bizonytalanságát (lásd: 50–56. bekezdés). A határokon átnyúló beruházások finanszírozása korlátozott volt (lásd: 57. bekezdés).

2. ajánlás – A pénzügyi források árvízkockázat-kezelési tervekben való azonosításának javítása, többek között a határokon átnyúló fellépés tekintetében is

Az árvízvédelmi irányelv második ciklusát illetően a Bizottság az árvízvédelmi irányelv szerinti felügyeleti minőségében értékelje és számoljon be arról, hogy a tagállamok:

1. azonosítottak-e finanszírozási forrásokat, amelyek fedezik az árvízkockázat-kezelési tervekből adódó beruházási szükségleteket, és a rendelkezésre álló finanszírozással összhangban megállapítottak-e végrehajtási menetrendet;
2. a nemzetközi vízgyűjtő kerületek árvízvédelmi intézkedéseit illetően mérlegeltek-e határokon átnyúló beruházásokat.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2022. március.

104

A források árvizekkel összefüggő intézkedésekre való előirányzását célzó rangsorolási eljárásokat jobban össze kell kapcsolni az árvízkockázat-kezelési tervekben szereplő prioritásokkal. A felkeresett tagállamok közül hétben hiányosságok mutatkoztak ezekben az eljárásokban. Például négy tagállamban a prioritási sorrend meghatározása során fő szempontként nem azt vették figyelembe, hogy a projekt milyen eredményt hozhat, hanem hogy kész-e a végrehajtásra (lásd: 58–60. bekezdés).

105

Az árvízkockázatok kezeléséhez az időjárásra, a domborzatra, a hidrológiára és az emberi tevékenységekre vonatkozó jó minőségű adatokra van szükség. Megállapítottuk, hogy a felkeresett tagállamok tisztában vannak azzal, hogy milyen hasznokkal jár az árvízkockázatok kezelését segítő modellek futtatásához szükséges technológiákba és adatokba való befektetés. Azt is valamennyi felkeresett tagállamban megállapítottuk, hogy modellezés segíti az árvizekkel kapcsolatos projektek végrehajtását (lásd: 63–67. bekezdés).

106

A legtöbb felkeresett tagállam a projektek megtervezésekor vagy kiválasztásakor költség-haszon elemzést alkalmaz. Találkoztunk olyan esetekkel, amikor hiányosságokra derült fény (lásd: 68. bekezdés).

3. ajánlás – A prioritási sorrend felállítását célzó eljárások javítása és a megfelelő ár-érték arány elérése

Amennyiben uniós forrásokat igényelnek, a Bizottság az árvízvédelmi irányelv szerinti felügyeleti minőségében és a megosztott irányítás keretében csak olyan árvizekkel kapcsolatos intézkedéseket társfinanszírozzon, amelyeket a jövőbeli árvízkockázat-kezelési tervekkel összhangban rangsoroltak. A prioritási sorrend tagállamok általi felállítása alapuljon objektív és releváns kritériumokon, többek között:

• jó minőségű költség-haszon elemzésen, hogy a beruházások tekintetében a legjobb ár-érték arányt érjék el, valamint
• adott esetben a projektek határokon átnyúló hatását figyelembe vevő kritériumon.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2022. március.

107

Az árvízvédelmi irányelv és a víz-keretirányelv összehangolása általában szinergiákat eredményezett. Egyes árvízkockázat-kezelési tervekben arra utaló jelek vannak, hogy azokat igyekeztek összhangban tartani a víz-keretirányelvvel. Bulgáriában és Romániában azonban olyan projekteket kerestünk fel, amelyek nem feleltek meg a víz-keretirányelvnek (lásd: 69–70. bekezdés).

4. ajánlás – Annak elérése, hogy a tagállamok megfeleljenek a víz-keretirányelvnek

A Bizottság az árvízvédelmi irányelv és a víz-keretirányelv szerinti felügyeleti minőségében hasson oda, hogy a tagállamok által az árvízkockázat-kezelési tervekben javasolt új árvízvédelmi infrastruktúrák megfeleljenek a víz-keretirányelvnek.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2019. január.

108

A zöld infrastruktúrára irányuló projektek többféle haszonnal járnak. Költséghatékony eszközt kínálnak az árvízkockázat csökkentésére, és a Bizottság intézkedéseket tett, hogy előmozdítsa a zöld megoldásokat (lásd: 71. bekezdés). A szürke infrastruktúrával együtt is eredményesen alkalmazhatók (lásd: 72. bekezdés és 12. háttérmagyarázat), mint kiegészítő intézkedés.

109

Olykor azonban a zöld megoldások gyakorlati megvalósítása nehézségbe ütközhet. Az árvízkockázat-kezelési tervek hat felkeresett tagállamban nem helyezték az előtérbe a zöld infrastruktúrát. Az érdekelt felek általi támogatottság hiánya mellett egyes esetekben a zöld infrastruktúra létrehozása előtt álló olyan gyakorlati akadályokkal találkoztunk, mint például a megfelelő módszertan, az ingatlan-nyilvántartás vagy a földterületek rendelkezésre állásának a hiánya (lásd: 72–76. bekezdés).

5. ajánlás – Annak ellenőrzése, hogy a tagállamok tanulmányozták-e annak megvalósíthatóságát, hogy a szürke infrastruktúrával együtt zöld intézkedéseket is végrehajtsanak

A Bizottság az árvízvédelmi irányelv és a víz-keretirányelv szerinti felügyeleti minőségében ellenőrizze, hogy a tagállamok – amikor csak uniós társfinanszírozást igényelnek – elemezték-e a jelentős zöld intézkedések végrehajtásának megvalósíthatóságát, önmagukban vagy szürke megoldásokkal együtt.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2019. január.

110

A felkeresett tagállamoknak nem sikerült figyelembe venniük, hogy az éghajlatváltozás milyen hatást gyakorol az árvizek nagyságrendjére, gyakoriságára és helyére. Egyes tendenciákat, így a villámárvizeket felismerték, de ezeket az árvízmodellekben egyelőre nem vették figyelembe (lásd: 81. és 82. bekezdés).

111

Az éghajlatváltozás miatt emelkedő tengerszint növeli a tengerparti áradás kockázatát. A legtöbb tagállam csak a tengerparti térségekben található, potenciálisan jelentős árvízkockázatnak kitett területek meghatározásakor vette figyelembe az éghajlatváltozást. Többnyire azonban nem volt számunkra világos, hogy az emelkedő tengerszintek jövőbeli tendenciáit hogyan vették tényezőként figyelembe az alkalmazott módszertanokban. A legtöbb tagállam, különösen a tengerparti régiókban fontos városokkal, lakosokkal és infrastruktúrával rendelkező tagállamok számára egyre fontosabb lesz, hogy tisztában legyenek a valószínű tengerszint-emelkedéssel, és hogy azzal kapcsolatban tervet készítsenek (lásd: 83–85. bekezdés).

112

A tagállamok általában múltbeli adatokat használtak, ami azzal a kockázattal jár, hogy az adatokban nem tükröződnek az éghajlatváltozásból származó növekvő és változó kockázatok. A térképek elkészítésekor az árvizek valószínűségét a „várható visszatérési idővel” vagy az árvíz adott évben való bekövetkezésének a valószínűségét megadó százalékaránnyal fejezik ki. Ezek a számadatok, amelyek múltbeli adatokon alapulnak, nem tükrözik a jövőbeli időjárási feltételeket, sem az árvizek gyakoriságában vagy súlyosságában beálló lehetséges változásokat. Ugyanez a torzító hatás gyakran érintette a beruházási döntéseket is. A villámárvizek következményei és a tengerszint-emelkedés hatása alulbecsülhető, és emiatt fennáll annak a kockázata, hogy a beruházások gyorsabban bizonyulnak nem megfelelőnek vagy válnak „meg nem térülő eszközökké” (lásd: 86–88. bekezdés).

6. ajánlás – Az éghajlatváltozás hatásainak az árvízkockázat-kezelésbe való jobb integrálása

A. A Bizottság az árvízvédelmi irányelv szerinti felügyeleti minőségében ellenőrizze, hogy az árvízkockázat-kezelési tervek tartalmaznak-e olyan intézkedéseket, amelyek javítják az éghajlatváltozás árvizekre gyakorolt hatására vonatkozó ismereteket és e hatások modellezését.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2019. július.

B. Az árvízvédelmi irányelv második ciklusához szükséges dokumentumok felülvizsgálata során a Bizottság az árvízvédelmi irányelv szerinti felügyeleti minőségében ellenőrizze, hogy a tagállamok:

1. tanulmányok és kutatás révén becslést adnak-e az éghajlatváltozás árvizekre gyakorolt hatására, és azt modellezik-e;
2. megfelelő eszközöket dolgoznak-e ki a következők jobb elemzése és előrejelzése érdekében:
   • pluviális árvizek, ezen belül villámárvizek;
   • az emelkedő tengerszint miatt bekövetkező tengerparti áradások;
3. amennyiben az éghajlatváltozás hatása nem számszerűsíthető, rugalmas intézkedéseket terveznek-e, hogy szükség esetén kiigazítsák a védelem szintjét.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2019. március (előzetes árvízkockázat-értékelések) és 2022. március (árvízkockázat-kezelési tervek).

113

Az éghajlattal kapcsolatos növekvő kockázattal összefüggésben (lásd: 4–13. bekezdés) az árvízkockázatok kezelésének egyik eszköze a biztosítás (lásd: 16. bekezdés). Noha többféle biztosítási modell létezik, a felkeresett tagállamokban a legelterjedtebb modell a nem kötelező magán árvízbiztosítások szolgáltatása. Ahol a tagállamok a magán árvízbiztosítás mellett döntöttek, a fedezet alacsony maradt, ami azt jelenti, hogy a piac továbbra sem működik megfelelően. Megállapítottuk, hogy az árvízbiztosítással kapcsolatban a köz- és a magánszektor között folytatott együttműködés növelte az eszközök fedezetét (lásd: 89–94. bekezdés).

7. ajánlás – A nyilvánosság figyelmének felhívása az árvízbiztosítás előnyeire és törekvés a fedezet növelésére

A Bizottság, a második ciklus árvízkockázat-kezelési terveinek felülvizsgálata során ellenőrizze, hogy a tagállamok tervbe vettek-e intézkedéseket a következők érdekében:

1. a nyilvánosság figyelmének felhívása az árvízkockázat elleni biztosítás előnyeire; és
2. a fedezet növelése, pl. az árvízbiztosítással kapcsolatos, köz- és a magánszektor közötti együttműködés útján.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2022. március.

114

Bevezettek és alkalmaztak bizonyos földhasználati és területrendelkezési szabályokat, de a tagállamoknak többet kell tenniük. Az összes felkeresett tagállam bevezetett valamilyen földhasználat-tervezési szabályokat, amelyek az árvízveszélyes területeken korlátoznak vagy tiltanak bizonyos tevékenységeket. Találkoztunk olyan esetekkel, amikor a tagállamok területrendezési politikájukat egyértelműen beépítették az árvízkockázat-kezelésbe (lásd: 95–96. bekezdés).

115

Egyes nemzeti földhasználat-tervezési és területrendezési szabályok azonban nem kellően konkrétak és teljes körűek ahhoz, hogy helyesen figyelembe vegyék az árvízkockázatot. Egyes árvízkockázat-kezelési tervek tartalmaztak a tervezési szabályzatok aktualizálására vagy a földhasználat-tervezés árvízkockázat-kezelésbe való jobb jövőbeli integrálására irányuló intézkedéseket, elismerve ezzel a jelenlegi szabályzatok hiányosságait, ám ezeket az intézkedéseket még nem hajtották végre. Még ha rendelkezésre is állnak az eszközök költöztetésére szolgáló jogi eszközök, például a kisajátítás lehetősége, e hatásköröket ritkán érvényesítették, és csak utolsó lehetőségként gyakorolták (lásd: 97–99. bekezdés).

8. ajánlás – Az árvízkockázat-kezelési tervek földhasználat-tervezési szabályokkal való összhangjának értékelése

A Bizottság az árvízvédelmi irányelv szerinti felügyeleti minőségében:

1. ellenőrizze, hogy a tagállamok felhasználták-e árvízkockázat-kezelési terveiket annak értékelésére, hogy a tagállamokban mennyire megfelelő a földhasználat-tervezési szabályok kialakítása, és azokat mennyire eredményesen tartatják be az árvíz kockázatának kitett területeken; és
2. terjesszen el bevált gyakorlatot és útmutatást a tagállamok körében.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2020. március.

A jelentést 2018. szeptember 19-i luxembourgi ülésén fogadta el a Nikolaos MILIONIS számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara.

Glosszárium

Árvíz: Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) meghatározása szerint az árvíz „egy vízfolyás vagy egyéb víztest szokásos határainak a túllépése, vagy a víz felhalmozódása szokásos esetben vízzel nem borított területeken”.

Árvízkockázat-kezelési terv: A megfelelő célkitűzéseket és az árvízmegelőzési, -védelmi és -felkészültségi intézkedéseket meghatározó dokumentum. A tagállamok a vízgyűjtők szintjén készítik el az árvízkockázat-kezelési terveket és koordinálják a tervezett fellépést.

Árvízkockázatok kezelése: Az árvízkockázatok előzetes azonosításának, elemzésének és mérséklésének részét képező gyakorlatok, amelyek középpontjában a következők állnak:

• Megelőzés: az árvizek által okozott károk megelőzése, pl. az építkezés megtiltása az árvízveszélyes területeken.
• Védelem: intézkedések meghozatala az árvizek valószínűségének vagy az áradás adott helyen gyakorolt hatásának a csökkentése érdekében, például árterületek és vizes élőhelyek helyreállítása.
• Felkészültség: a lakosság tájékoztatása arról, hogy mit kell tenni árvíz esetén.

Árvízveszély: Potenciálisan kárt okozó árvízesemény adott időszakban való bekövetkezésének a valószínűsége.

Folyami árvíz: Akkor bekövetkező áradás, amikor egy természetes vagy mesterséges vízelvezető rendszer, így például egy folyó, patak vagy vízelvezető csatorna túllépi a kapacitását.

Pluviális árvíz: Nagy mennyiségű csapadék okozta árvíz, amely túlterheli a telített természetes vagy városi vízelvezető rendszereket. A többlet vízmennyiség nem vehető fel, és az utcákat elárasztva ömlik, vagy a domboldalakon folyik.

Potenciálisan jelentős árvízkockázatnak kitett terület: Olyan területként azonosított terület, amelynek esetében potenciálisan jelentős a folyók, eső, talajvíz, tenger és természetes vagy mesterséges tavak általi elárasztás kockázata.

Tengerparti árvíz: Alacsonyan fekvő part menti terület tengerből, torkolatból vagy part menti tavakból származó vízzel való elárasztása, amely olyan jelenségek eredménye, mint a szélsőséges dagály, vihar, vagy hullámtevékenység.

Villámárvíz: A villámárvizek a pluviális árvizek kisebb csoportját alkotják. A villámárvíz olyan árvíz, amely meglehetősen gyorsan emelkedik és esik, és amelynek az érkezésére nem sok vagy semmilyen jel nem figyelmeztet; rendszerint viszonylag kis területen lehulló intenzív csapadék okozza.

Vízgyűjtő kerület: A vízgyűjtők kezelésének fő egysége. Az árvízvédelmi irányelv legtöbb vízgyűjtője megegyezik a víz-keretirányelv vízgyűjtőivel.

Vízgyűjtő: Az a földterület, amelyről a vízfolyások és tavak hálózatán át minden felszíni lefolyás egyetlen folyótorkolaton – tölcsértorkolaton vagy deltán – keresztül folyik a tengerbe.

Víz-keretirányelv: Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelve a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

Zöld infrastruktúra: Természetes vagy félig természetes terek megtervezett hálózata, városi vagy vidéki környezetben, amelyet azzal a céllal alakítanak ki, hogy kezelje az éghajlati kihívásokat, ugyanakkor természeti és ökológiai folyamatokat támogasson vagy állítson helyre. E jelentéssel összefüggésben a zöld infrastruktúrára példa lehet egy árterület helyreállítása a veszélyeztetett területek elárasztásának megelőzése érdekében.

Az ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a fenntartható természetierőforrás-gazdálkodásra szakosodott, Nikolaos Milionis számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara végezte. Az ellenőrzést Phil Wynn Owen számvevőszéki tag vezette Gareth Roberts kabinetfőnök és Olivier Prigent kabinetattasé, Robert Markus ügyvezető, Bertrand Tanguy feladatfelelős, valamint Marco Bridgford, Katharina Bryan, Ingrid Ciabatti, Laure Gatter, Victoria Gilson, Jan Kubat, Liia Laanes és Radostina Simeonova számvevők támogatásával. Hannah Critoph nyelvi támogatást nyújtott, a titkári feladatokat Annette Zimmerman látta el.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2018

PDF	ISBN 978-92-847-0996-0	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/894079	QJ-AB-18-024-HU-N
HTML	ISBN 978-92-847-0980-9	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/842893	QJ-AB-18-024-HU-Q

© Európai Unió, 2018

Az olyan fényképek és más anyagok felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek szerzői jogainak nem az Európai Unió a tulajdonosa, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: +32 22999696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

INFORMÁCIÓKAT KERES AZ EU-RÓL?

Online
Az Europa portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Uniós kiadványok
Az EU Bookshopból uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: (https://op.europa.eu/hu/publications). Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.