A munkavállalók szabad mozgása: az alapvető szabadság biztosítva van, de az uniós források célzottabb felhasználása elősegítené a munkavállalók mobilitását

Összefoglaló

A munkavállalói mobilitásról

I

A munkavállalók szabad mozgása az Európai Unió négy alapvető szabadságának egyike. Az Unió 2018-ban emlékezik meg a munkavállalók szabad mozgásáról szóló alapító rendelet 50. évfordulójáról. Magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamokban a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében. 2015-ben a 28 uniós tagállam 11,3 millió munkaképes korú mobilis munkavállalója élt az állampolgársága szerinti országtól eltérő uniós tagállamban. Ez az Unió teljes munkaképes korú népessége 3,7%-ának felel meg.

Hogyan végeztük az ellenőrzést?

II

Értékeltük, hogy miként biztosítja a Bizottság a munkavállalók szabad mozgását és a munkavállalói mobilitást elősegítő uniós fellépések eredményességét. Ellenőrzésünket 2016. október és 2017. július között végeztük a Bizottságnál és abban az öt tagállamban, ahol a külföldi munkavállalók legnagyobb mértékű beáramlása, illetve a hazai munkavállalók legnagyobb mértékű kiáramlása figyelhető meg (Németország, Luxemburg, Lengyelország, Románia és az Egyesült Királyság).

Megállapításaink

III

Megállapítottuk, hogy a Bizottság számos csatornán keresztül látja el az uniós munkavállalókat a jogaikkal kapcsolatos információkkal, de lehet még javítani tájékozottságukat.

IV

Régi keletűek azok az akadályok, amelyek gátolják a más országba történő költözést és az ottani munkavállalást (például a szakmai oklevelek elismerése). Jóllehet a Bizottság és a tagállamok számos intézkedést tettek az említett akadályok megszüntetésére, azok még mindig fennállnak.

V

Ami a regionális és nemzeti szintű szakképzettségi hiányra és munkaerőpiaci egyensúlyhiányra vonatkozó adatokat illeti, a tagállamok eltérő szinten állnak. A Bizottság továbbra is együttműködik a tagállamokkal ezen adatok fejlesztése érdekében.

VI

Az Unió az ESZA-n keresztül támogatja a munkavállalói mobilitást azon tagállamok esetében, amelyek úgy ítélik, hogy szükségük van erre. Ugyanakkor a munkavállalói mobilitást nem határozták meg külön beruházási prioritásként, és a jelenlegi ESZA programozási időszak jóváhagyási eljárása során nem került sor az ilyen tevékenység nyomon követésére. Így nem ismeretes az ESZA ilyen célú felhasználásának mértéke.

VII

A munkavállalói mobilitás támogatására szolgáló ismert finanszírozás fő forrását a foglalkoztatás és a szociális innováció Bizottság által irányított programja (EaSI) jelenti, amely a 2014 és 2020 közötti időszakra 165 millió eurós összeget biztosít. Megállapításunk szerint az EaSI-EURES és az ESZA szakpolitikai célkitűzései között átfedések vannak a munkavállalói mobilitás tekintetében, ami azt jelenti, hogy a két uniós alap előírt kiegészítő jellege nehezen jut érvényre.

VIII

23, a határokon átívelő partnerségi programok keretében folytatott és az EaSI által támogatott EURES-projektet tekintettünk át. Megállapítottuk, hogy kevés projekt határozta meg az eredmények mibenlétét (pl. állást találó álláskeresők), és hogy a projektek monitoringjával kapcsolatos hiányosságok miatt a projektek nem voltak képesek az outputok és eredmények programszintű összesítésére.

IX

Az EURES „Foglalkoztatási Mobilitás Portálja” a munkavállalói mobilitás elősegítésének legfontosabb uniós szintű eszköze, amely azonban jelentős nehézségekkel néz szembe, elsősorban azért, mert a nemzeti foglalkoztatási portálokon közzétett betöltendő álláshelyek jelentős hányada nem jelenik meg az EURES portálon. Ezenkívül a portálon elhelyezett állásajánlatok elemzése alapján azt állapítottuk meg, hogy azok gyakran alkalmatlanok a hasznos álláskeresésre: pl. az általunk áttekintett 50 állásajánlat közül 39-ben nem szerepelt jelentkezési határidő.

X

Az EaSI-EURES segítségével kiközvetített munkahelyek száma a program eredményességének alapvető fokmérője. A Bizottság szerint az álláskeresők 2016-ban 28 934 esetben találtak munkahelyet az EURES-tanácsadók támogatásának köszönhetően. Ez csupán 3,7%-át teszi ki azon alkalmaknak, amikor az álláskeresők felvették a kapcsolatot EURES-tanácsadókkal. Ezenfelül az általunk vizsgált állami foglalkoztatási szolgálatok többsége úgy nyilatkozott, hogy nem tudják mérni a ténylegesen kiközvetített munkahelyek számát, vagy hogy abbahagyták ennek mutatóként történő mérését.

Ajánlásaink

XI

A Számvevőszék a következő ajánlásokat teszi a Bizottságnak:

1. mérje, hogy mennyire ismerik az uniós polgárok a munkavállalók szabad mozgásáról és a megkülönböztetés bejelentéséről tájékoztató meglévő eszközöket;
2. a megkülönböztetés típusainak megállapítása érdekében aknázza ki jobban a rendelkezésre álló információkat;
3. működjön együtt a tagállamokkal a munkaerő-mobilitási mintákra és áramlásokra, valamint a munkaerőpiaci egyensúlyhiányra vonatkozó adatok összegyűjtésének és felhasználásának fejlesztése érdekében;
4. javítsa a munkavállalói mobilitás elősegítésére szolgáló uniós finanszírozás kialakítását.

XII

A Számvevőszék a következő ajánlásokat teszi a tagállamoknak:

Bevezetés

A munkavállalók szabad mozgása: az alapvető szabadságok egyike

01

A munkavállalók szabad mozgása az Unió négy alapvető szabadságának egyike¹. Az Unió 2018-ban emlékezik meg a munkavállalók szabad mozgásáról szóló alapító rendelet 50. évfordulójáról. Minden munkavállaló számára fontos alanyi jog és az egységes piac létfontosságú alkotóeleme. E szabadság alapján a más tagállambeli munkavállalók az adott tagállam állampolgáraival egyenlő bánásmódban részesülnek a munkavállalás, a munkafeltételek és minden egyéb szociális és adókedvezmény tekintetében. Ez azt jelenti, hogy minden nemzeti hatóságnak és minden munkáltatónak, legyen akár állami, akár magánvállalkozás, alkalmaznia kell és tiszteletben kell tartania az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikkéből származó jogokat (lásd: 1. háttérmagyarázat). Ezt a szabadságot az EFTA-tagországokban (Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc) is szavatolják. Fontos megjegyezni, hogy a munkavállalók mozgásának szabadsága elkülönül a valamennyi uniós polgárnak a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogától.

02

A rendelkezésre álló legfrissebb adatok azt mutatják, hogy az Unió 306 milliós teljes munkaképes korú népességéből a 28 uniós tagállam körülbelül 11 millió munkaképes korú (20‒64 éves) mobilis munkavállalója élt hosszú távon az állampolgársága szerinti országtól eltérő másik uniós tagállamban, ami a 28 uniós tagállam teljes munkaképes korú népessége 3,7%-ának felel meg. Ami a munkaképes korú mobilis munkavállalók éves áramlását illeti, számuk 2014-ben 1,1 milliót tett ki (ebben benne van az Unióba költöző kb. 100 000 EFTA-állampolgár; a számadat a teljes munkaképes korú népesség 0,4%-nak felel meg). További 1,3 millió ember lépi át a határt naponta, hogy a lakóhelyétől eltérő tagállamban dolgozzon (lásd: 1. táblázat).

1. táblázat

Másik tagállamba költöző mobilis munkavállalókra vonatkozó adatok (2015)

Számadatok	A mobilitás típusa
11,3 millió	Az EU-28 munkaképes korú (20‒64 éves) „hosszú távú” mobilis munkavállalói, akik a 28 uniós tagállam valamelyikében élnek
3,7%	…és ezek aránya az EU-28 teljes munkaképes korú népességén belül
8,5 millió	Az EU-28 aktív mobilis munkavállalói (foglalkoztatottak, illetve álláskeresők)
1,3 millió	Az EU-28 határ menti ingázó munkavállalói (20‒64 évesek) 2015-ben
1,1 millió	Az EU-28 és az EFTA munkaképes korú mobilis munkavállalóinak éves áramlása 2014-ben
0,4%	…és ennek aránya a 28 uniós tagállamban és az EFTA-tagországokban élő teljes munkaképes korú népességen belül
0,6 millió	Az állampolgárságuk szerinti országba 2014-ben visszatért mobilis munkavállalók

Megjegyzés: A mobilis munkavállalók éves áramlása nem tartalmazza a visszafelé irányuló mobilitást.

Forrás: Az EU-n belüli munkavállalói mobilitásról szóló éves jelentés – Zárójelentés, Európai Bizottság, 2016. december.

03

Ami a 11,3 millió mobilis munkavállalót illeti, a fő célország Németország volt, amely a legtöbb munkaképes korú mobilis munkavállalót fogadta (2,7 milliót, ami az összes mobilis munkavállaló 22%-a), az Egyesült Királyság volt szorosan a nyomában 2,1 millió mobilis munkavállaló fogadásával. A saját munkaképes korú népességéhez viszonyítva Luxemburgban (43%), Svájcban (19%), Cipruson (15%) és Írországban (10%) volt a legmagasabb a mobilis munkavállalók aránya.

04

A meghatározás szerint az utóbbi időben lakóhelyet változtató aktív munkavállalók azok a személyek, akik legfeljebb 10 éve élnek valamely, az állampolgárságuktól eltérő uniós országban. E mobilis munkavállalók számát az 1. ábra mutatja.

A munkavállalói mobilitással kapcsolatos felelősségi körök

05

A munkavállalók szabad mozgásának biztosításával kapcsolatos felelősség különböző szintjeinek megértéséhez figyelembe kell venni, hogy a szabadság közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban, így a megkülönböztetés minden esetével nemzeti bírósághoz lehet fordulni. A Bizottság közvetlenül is intézkedhet, ami az adott tagállammal szembeni, az Európai Unió Bíróságának bevonásával folytatandó kötelezettségszegési eljáráshoz vezethet. A foglalkoztatási és szociálpolitika azonban elsősorban a tagállamok felelősségi körébe tartozik. Ezeket a megosztott felelősségi köröket a 2. ábra ismerteti.

Az Európai Bizottság és a munkavállalói mobilitás

06

Munkavállalási célból más országba költözni alapvetően személyes döntés. A munkavállalói mobilitást azonban elő is lehet segíteni, és az uniós finanszírozás hasznos támogatást nyújthat a munkavállalói mobilitással kapcsolatos intézkedésekhez. 2010-ben az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájával²” a Bizottság az uniós strukturális alapok, elsősorban az ESZA által támogatva a munkaerőpiaci kereslet és kínálat jobb összehangolásának összefüggésébe helyezte a munkavállalói mobilitást. A stratégia előretekintő és átfogó munkaerőpiaci migrációs politikát ösztönöz, „amely rugalmasan reagál a munkaerőpiac prioritásaira és szükségleteire”. Az utóbbi években a Bizottság számos szakpolitikai dokumentumot, jogalkotási javaslatot és iránymutatást adott ki a munkavállalói mobilitásról, amelyek kiemelik a munkavállalói mobilitás mint uniós szakpolitika fontosságát (lásd: 3. ábra).

A munkavállalói mobilitást elősegítő uniós finanszírozású intézkedések

07

Az ESZA-t a Bizottság a tagállamokkal közösen irányítja. Az alap egyik célkitűzése a munkavállalók Unión belüli földrajzi és foglalkozási mobilitásának növelése³. A 2014‒2020-as programozási időszakra vonatkozó teljes finanszírozás 86,4 milliárd eurót tesz ki. Ebből körülbelül 27,5 milliárd eurót különítettek el „A fenntartható és minőségi foglalkoztatás, valamint a munkavállalói mobilitás támogatása”⁴ tematikus célkitűzésre, amelynek keretében a tagállamok munkavállalói mobilitással kapcsolatos intézkedéseket finanszírozhatnak. Nem ismert, hogy a tagállamok milyen összegeket használtak fel erre a célra.

08

A foglalkoztatás és a szociális innováció programja (EaSI), amelyet a Bizottság irányít, három területet foglal magában, amelyek közül az „EURES” (a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózata) célja a munkavállalói mobilitás elősegítése. Az EaSI számára a 2014‒2020-as programozási időszakra biztosított finanszírozás 919 millió eurót tesz ki. A külön az EaSI-EURES keretében végzendő tevékenységek számára biztosított finanszírozás 165 millió euró, ami a teljes finanszírozás 18%-ának felel meg. Az EaSI-EURES támogatja a munkavállalók önkéntes földrajzi mobilitásának előmozdítására irányuló tevékenységeket. E tevékenységekről a 4. ábra ad áttekintést.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

09

Értékeltük, hogy miként biztosítja a Bizottság a munkavállalók szabad mozgását és a munkavállalói mobilitást elősegítő uniós fellépések eredményességét.

10

Elsősorban a következőket vizsgáltuk:

• a Bizottság által azon munkavállalók támogatása érdekében létrehozott információs eszközök, akik érdeklődnek egy másik tagállamba való költözés iránt vagy már elköltöztek, továbbá a a munkavállalói mobilitást gátló meglévő akadályok megszüntetésére tett bizottsági intézkedések, ideértve a Bizottság által a munkaerő-mobilitási áramlásokról és mintákról gyűjtött adatokat (I. rész);
• a munkavállalói mobilitás támogatásához az ESZA-n és az EaSI-programon keresztül a 2014‒2020-as programozási időszakban biztosított uniós finanszírozás eredményessége (II. rész).

11

Ellenőrzésünket 2016. október és 2017. július között végeztük el, és a következő vizsgálatokat hajtottuk végre:

• áttekintettük a Bizottság által a munkavállalói mobilitással kapcsolatban tett intézkedéseket;
• felkerestük az illetékes nemzeti hatóságokat Németországban, Luxemburgban, Lengyelországban, Romániában és az Egyesült Királyságban, és interjúkat készítettünk velük;
• áttekintettük az EaSI-EURES 23 befejezett, határokon átívelő partnerségi programját (CBP), amelyek 2015-ben és 2016-ban részesültek finanszírozásban, valamint interjút készítettünk projektvezetőkkel Németországban, Luxemburgban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban.
• felmérést végeztünk az EURES hálózat 28 nemzeti koordinációs irodájánál és Svájc nemzeti koordinációs irodájánál, hogy áttekintsük az EURES működését, és elemeztük az EURES Foglalkoztatási Mobilitás Portálján elhelyezett 50 állásajánlat színvonalát.
• Az ellenőrzési csoport munkáját a munkavállalói mobilitással foglalkozó három szakemberből álló szakértői bizottság is segítette⁵.

12

Az ellenőrzés nem értékelte a „Brexit” által a szabad mozgásra gyakorolt hatást, amely az Unió és az Egyesült Királyság között folyamatban lévő tárgyalások kulcsfontosságú részét képezi. Az ellenőrzés nem vizsgálta a bevándorlásról szóló 2014. évi svájci népszavazás hatását sem, amelynek eredménye ‒ mihelyt azt átültetik a svájci jogba ‒ kihatással lesz az uniós munkavállalók azon szabadságára, hogy Svájcba költözzenek.

Észrevételek

I. rész. A Bizottság létrehozott eszközöket a munkavállalók szabad mozgásának biztosítására, de hiányos információkkal rendelkezik arról, hogyan működik a munkavállalói mobilitás a gyakorlatban

13

Az I. rész áttekinti a Bizottság által azon munkavállalók támogatására létrehozott eszközöket, akik érdeklődnek egy másik tagállamba való költözés iránt vagy már elköltöztek. Megvizsgálja továbbá a munkavállalói mobilitást gátló meglévő akadályokat és a Bizottság által a megszüntetésük érdekében tett intézkedéseket. Végezetül a Bizottság által a munkaerő-mobilitási áramlások és minták, valamint a munkaerőpiaci egyensúlyhiány nyomon követéséhez gyűjtött adatokat is értékeli.

A Bizottság létrehozott a polgárokat a jogaikról tájékoztató eszközöket, de nem tudja, hogy ezek mennyire ismertek

14

Fontos, hogy a feltételekre és a jogokra vonatkozó információk elérhetők legyenek azok számára, akik már egy másik országban dolgoznak vagy munkát keresnek ott. Ezen túlmenően azoknak, akik számára ezek az információk hasznosak lennének, értesülniük kell az információk meglétéről és elérhetőségéről.

15

A Bizottság két, külön erre a célra szolgáló honlapon nyújt tájékoztatást a polgároknak a munkavállalói mobilitással kapcsolatos jogokról és lehetőségekről: az egyik az Európa Önökért, a másik pedig az EURES (lásd: 2. háttérmagyarázat).

16

Ezen túlmenően az egyes tagállamok létrehozták saját információforrásaikat a nálunk dolgozó uniós polgárok vagy azon saját állampolgáraik számára, akik egy másik tagállamban szándékoznak munkát vállalni. Ezeket a rendszereket adott esetben hatóságok, szakszervezetek vagy más szervek is támogatják (lásd: 3. háttérmagyarázat).

17

A Bizottság az Európa Önökért és az EURES portál esetében is méri a felhasználói elégedettséget. 2016-ban az Európa Önökért portál látogatóinak 64%-a jó vagy kiváló eszköznek értékelte a weboldalt, 25% kielégítőnek, 5% pedig gyengének vagy nagyon gyengének. Az EURES portál felhasználóinak 40%-a egyetért azzal, hogy az EURES könnyen megtalálható, és hogy ismét igénybe fogja venni a szolgáltatást.

18

A Bizottság tehát méri a felhasználók elégedettségét, ám annak mérésével egyik rendszer esetében sem foglalkozott, hogy azok mennyire ismertek az uniós polgárok körében. Azt, hogy növelni kell a két portál ismertségét, leszögezi a Bizottság egy 2017. évi jelentése⁸ is, amely megállapítja, hogy az EURES portált már használók többsége internetes keresés útján vagy véletlenül talált rá a weboldalra.

A Bizottság létrehozott a szabad mozgással szembeni megkülönböztetés bejelentésére szolgáló rendszereket, de továbbra sem ismert, hogy uniós szinten milyen méreteket ölt az ilyen megkülönböztetés

19

A munkavállalóknak ismerniük kell a jogaikat, és lehetőséggel kell bírniuk a munkavállalók szabad mozgásával szembeni megkülönböztetés bejelentésére. Ezt a problémát csak akkor lehet eredményesen kezelni, ha tisztában vagyunk a fennálló megkülönböztetés mértékével és fajtáival.

20

A SOLVIT a Bizottság azon rendszere, amelynek révén a polgárok panaszt tehetnek a tagállami hatóságok által hozott diszkriminatív szabályok vagy határozatok ellen. 2016-ban a SOLVIT 2414 esettel foglalkozott, amelyek az egységes piac valamennyi aspektusát érintették. A munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos panaszok alkotják a panaszok egyik csoportját, és közvetett módon más kategóriák is kapcsolódhatnak a szabad mozgáshoz. Ezek közé tartozik a szakmai oklevelek elismerése, a szociális biztonság vagy a családtagok oktatáshoz való hozzáférése. 2016-ban 34 eset függött össze a munkavállalók szabad mozgásával.

21

2010 óta a Bizottság 33 jogi eljárást indított tagállamokkal szemben a szabad mozgás jogát illetően, 21 eljárást pedig az erre a jogra közvetett módon kiható szociális biztonsági kérdésekkel kapcsolatban.

22

A SOLVIT-esetek és a kötelezettségszegési eljárások száma nagyon alacsony ahhoz képest, hogy az Unión belül 11,3 millió munkaképes korú mobilis munkavállaló van.

23

A SOLVIT mellett bizonyos tagállamok létrehozták saját külön rendszereiket is a megkülönböztetéssel kapcsolatos esetek polgárok általi bejelentésére és azok kezelésére. Luxemburgban például a külföldi munkavállalók felvehetik a kapcsolatot a nemzeti munkaügyi felügyelőséggel, amely kivizsgálhatja a panaszt. A munkavállalók más tagállamokban, például Németországban a szakszervezetek által fenntartott tájékoztatási irodákhoz fordulhatnak: ezek szakképzett mediátorokat alkalmaznak, akik a panaszt átvéve a nemzeti hatóságokhoz továbbíthatják azt, vagy békéltetési céllal közvetlenül felvehetik a kapcsolatot a munkáltatóval.

24

Saját SOLVIT rendszerétől és az Európa Önökért Tanácsadó Szolgálat portál jogi szakértői hálózatától eltekintve a Bizottság keveset tud a nemzeti szinten felmerült esetekről, mert ezekről nem számolnak be rendszeresen a Bizottságnak. Így a Bizottság számára nem ismeretes a szabad mozgással szembeni megkülönböztetés teljes mértéke. Egy 2014-es irányelv⁹ szerint a tagállamoknak 2016-ig ki kellett jelölniük az uniós munkavállalókkal és családtagjaikkal szembeni egyenlő bánásmód előmozdításával, elemzésével, figyelemmel kísérésével és támogatásával megbízott szerveket. E kijelölt szervek hatáskörébe tartozik felmérések és elemzések készítése a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának indokolatlan korlátozása és akadályozása, vagy az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tárgyában.

A Bizottság intézkedett a munkavállalói mobilitás egyéb korlátozásainak kezelése érdekében, de bizonyos akadályok továbbra is fennállnak

25

A munkavállalókat a szabad mozgás tekintetében olyan tényezők is gátolhatják, amelyek a jogaikat ugyan nem sértik, de kihatnak munkavállalói mobilitásukra (ilyen például a képesítések elismerése).

26

„Ezek a nehézségek (a más országba költözni szándékozó vagy ténylegesen oda költöző uniós polgárok nehézségei) részben arra is magyarázatot is adnak, miért maradt viszonylag kis mértékű az EU tagállamai közötti földrajzi mobilitás. Az európai uniós munkaerőre vonatkozó felmérés szerint 2011-ben a munkaképes korú (…) európai állampolgároknak csak 3,1%-a élt egy másik uniós tagállamban”¹⁰.

27

A 2. táblázat ismerteti a Bizottság dokumentumaiban rendszerint a munkavállalói mobilitást gátló tényezőként meghatározott akadályokat, feltüntetve a Bizottság által tett intézkedést és az adott intézkedés eredményességére vonatkozó értékelésünket. A táblázatból látható, hogy a Bizottság tett intézkedéseket a munkavállalói mobilitást gátló akadályok megszüntetésére. Ezek az intézkedések azonban nem mindig eredményesek azon európai munkavállalók szemszögéből, akik egy másik tagállamban szándékoznak dolgozni. Ezen akadályok felszámolása továbbra is állandó kihívást jelent az Európai Unió számára. A fennálló akadályokat az uniós munkavállalói mobilitásban rejlő kiaknázatlan lehetőségekkel összefüggésben kell vizsgálni: a rendelkezésre álló felmérési adatok szerint 2014-ben körülbelül 2,9 millió uniós polgár szeretett volna más országba költözni a következő 12 hónap során, de csak alig több mint 1 millió munkavállaló tette ezt meg.

2. táblázat

A munkavállalói mobilitást gátló akadályok, a Bizottság által tett intézkedés és az eredményesség értékelése

Akadályok	Felelősségi körök	Tett intézkedést a Bizottság?	Példa a megtett intézkedésekre	Sikerült-e ténylegesen felszámolni a munkavállalói mobilitást gátló akadályt?
A munkavállalók szabad mozgásához való törvényes jogokkal kapcsolatos információk hiánya	Európai Bizottság	Igen	A Bizottság létrehozta a következőket: Európa Önökért EURES SOLVIT	Igen
Nincs elegendő információ a munkalehetőségekkel kapcsolatban	Európai Bizottság és a tagállamok	Igen	A Bizottság a nemzeti állami foglalkoztatási szolgálatokkal együtt működteti az „EURES Foglalkoztatási Mobilitás Portált”, amely általános információkat tartalmaz a nemzeti munkaerőpiacokról és közvetlen hozzáférést biztosít az állásajánlatokhoz.	Nem teljes mértékben Az EURES Foglalkoztatási Mobilitás Portál nem tartalmazza az összes nemzeti állásajánlatot, az állásajánlatok gyakran hiányosak (lásd: 51‒57. bekezdés)
Eltérések a szociális biztonság terén	Európai Bizottság és a tagállamok	Igen	2016 decemberében a Bizottság a munkaerő mobilitásának elősegítését szolgáló intézkedéscsomag részeként javasolta a hatályos 883/2004/EK rendeletnek és végrehajtási rendeletének arra irányuló felülvizsgálatát, hogy a juttatások kifizetése szigorúbban ahhoz a tagállamhoz tartozzon, amelyik a társadalombiztosítási járulékokat beszedte, és ezáltal tisztességesebb és igazságosabb rendszer jöjjön létre.	Nem teljes mértékben A tagállamok jelenleg nagyobb hangsúlyt helyeznek a nyugdíjjövedelem kiegészítő formáira, kiegészítve ezáltal az alapvető nemzeti nyugdíjrendszereket. A munkavállalók és önálló vállalkozók kiegészítő nyugdíjra való jogosultságának védelméről szóló 98/49/EK irányelv nem tárgyalja a kiegészítő nyugdíjak „hordozhatóságának” kérdését, azaz azt a lehetőséget, hogy másik tagállamba való költözéskor át lehessen vinni a nyugdíjjogosultságokat (amire azonban már lehetőség van a nemzeti nyugdíjrendszerekben). A hordozhatóságnak ez a hiánya erősen gátolhatja a munkavállalói mobilitást.
A szakmai és felsőfokú oklevelek elismerése	Európai Bizottság és a tagállamok	Igen	Az egyetemi oklevelek automatikus elismerése A szabályozott szakmák európai keretének létrehozása Az európai szakmai kártya (EPC) az elismerést elősegítő új eszköz, amely csak 2016. január 18-tól áll rendelkezésre.	Nem teljes mértékben A munkavállalói mobilitásról szóló 2016. évi jelentés megállapítja, hogy a szakmai oklevelek elismerésének kérdése továbbra is a mobilitás jelentős akadályának tekinthető.

Megjegyzés: A megtett intézkedésekre és a velük kapcsolatos értékelésünkről részletesebben tájékoztat e jelentés I. melléklete.

Forrás: Európai Számvevőszék.

28

A 4. háttérmagyarázatban szereplő következő példa ismerteti, hogy a Bizottság milyen intézkedést tett, és az miért nem teljesen eredményes.

A Bizottság figyelemmel kíséri a munkaerő-mobilitási áramlásokat és mintákat, ám a munkaerőpiaci egyensúlyhiány megértéséhez jobban is fel lehetne használni a tagállamokban rendelkezésre álló adatokat

29

A munkaerő-mobilitási áramlásokra és mintákra vonatkozó megfelelő minőségű adatok összegyűjtése elengedhetetlen a munkavállalói mobilitással összefüggő, nemzeti és uniós szintű döntéshozatal támogatásához.

30

Az Eurostat munkaerő-felmérése a háztartások körében végzett legnagyobb európai felmérés a 15 éves és annál idősebb emberek munkaerőpiaci részvételéről. Ez a munkaerő-felmérés a legfontosabb adatforrás, amelyet a Bizottság a munkaerő-mobilitási minták figyelemmel kíséréséhez használ¹¹. A munkavállalói mobilitásról szóló éves jelentés főleg e felmérés adataira támaszkodik és összesített adatokkal szolgál a munkaerő létszámáról és annak éves áramlásáról. A jelentésnek minden évben vannak bizonyos központi témái. 2016-ban ezek közé tartozott a határ menti ingázók és a visszafelé irányuló mobilitás témája.

31

Ami a munkavállalói mobilitás nyomon követését illeti, a munkaerő-felmérésnek vannak bizonyos korlátai, amelyeket a Bizottság is felismert¹²:

• a tagállamok közül csak 12 esetében kötelező részt venni a felmérésben, és a külföldiek körében ismerten nagyon magas a nem válaszolási arány, elsősorban a nyelvi problémák miatt;
• a felmérés számos tagállamban nem feltétlenül terjed ki az újonnan érkezett külföldiekre és a rövid távú munkaviszonyban álló munkavállalókra, mivel a munkaerő-felmérés – a nemzetközi népszámlálási ajánlásokkal összhangban – csak a legalább egy éve ott tartózkodó személyeket veszi számításba;
• a minta kis mérete miatt számos országban kevéssé lehetséges állampolgárság szerint elemezni az adatokat.

32

2005-ben a Bizottság megállapította, hogy a munkaerő-felmérésen túl is jobb tájékoztatás szükséges az uniós tagállamok közötti munkaerő-mobilitási áramlásokról. A Bizottság elkészíti a tagállamokban rendelkezésre álló releváns adatforrások éves összefoglalását. 2016-ban szinte valamennyi ország arról számolt be, hogy centralizált módon gyűjt adatokat azon uniós külföldi állampolgárokról, akik vagy foglalkoztatottak, vagy regisztrált álláskeresők. Egyes állami foglalkoztatási szolgálatok az uniós munkavállalók egyéni „profilját” leíró adatokat gyűjtenek, például a német rendszer, amely információkat tartalmaz a következőkről: a munkavállaló szakmája/foglalkozása, az általa végzett munka típusa, a munkavállaló iskolai végzettsége. Az ilyen adatok felhasználása azonban nehéznek bizonyult, mivel az egyes tagállamok adatait nem lehet összevetni egymással.

33

A Bizottság 2010-ben elindította „Az európai munkaerőpiaci fejlemények nyomon követése” elnevezésű projektet. Ennek az állásajánlatokra vonatkozó naprakész információk összegyűjtése volt a célja, amelyek korai előrejelző eszközül is szolgálnának az uniós munkaerőpiacok szűk keresztmetszetei és a strukturális munkaerőhiány tekintetében. Ennek elérését megnehezítette az adatok korlátozott volta, például az, hogy az állásajánlatokkal kapcsolatban kevés összevethető adat állt rendelkezésre. Ez a cél megjelent a 2016. évi EURES-rendeletben¹³ is, amely előírja, hogy a tagállamok nemzeti munkaprogramjainak kidolgozásakor vegyék figyelembe a mobilitási áramlásokat és mintákat, valamint a meglévő és előrejelzett munkaerőhiánnyal és -túlkínálattal kapcsolatos adatok elemzéseit. A Bizottság 2016. évi¹⁴ jelentése részletesen ismerteti a munkaerőhiánnyal és -túlkínálattal kapcsolatos kutatásokat, és feltárja a hiány és a túlkínálat országok közötti összehangolásának lehetőségeit.

34

Megállapítottuk, hogy a szakképzettségi hiányokra, illetve a munkaerőpiaci egyensúlyhiányokra és ezek nagyságrendjére vonatkozó információk minőségét és alaposságát illetően a tagállamok eltérő szinten állnak. A felkeresett országok közül Németország és az Egyesült Királyság állít elő a Bizottság által nyújtott adatokon túlmenő adatokat, és ezeket bilaterális alapon megoszthatják más tagállamok állami foglalkoztatási szolgálataival (lásd: 5. háttérmagyarázat). A Bizottság 2016. évi jelentése is rámutat, hogy valamennyi tagállamban fejleszteni kell az ilyen adatok összegyűjtését. Ehhez a tanulmányhoz az adatokat szolgáltató 26 állami foglalkoztatási szolgálat közül csak 13 tudott információt nyújtani a nemzeti munkaerőpiacon tapasztalható hiány és túlkínálat nagyságrendjéről. Ellenőrzésünk befejezésekor a tagállamokban tapasztalható szakképzettségi és munkaerőhiány, illetve -túlkínálat átfogó értékelése továbbra is folyamatban volt.

II. rész. A munkavállalói mobilitást elősegítő uniós finanszírozású intézkedések megtervezésével és nyomon követésével kapcsolatos hiányosságok

35

A jelentés e része a munkavállalói mobilitást elősegítő uniós finanszírozás eredményességét vizsgálja. Ilyen célra felhasználható program az ESZA és az EaSI. Elemeztük a két alap pénzügyi keretösszegeit, valamint azt, hogy kiegészítő jellegűek-e az ESZA és az EaSI célkitűzései. Megvizsgáltuk továbbá, hogy eredményesen támogatják-e ezek a programok a munkavállalói mobilitást, és hogy miként történik az ilyen tevékenységek nyomon követése.

36

Az EaSI-EURES tevékenységeivel kapcsolatban az alkotóelemek közül kettőt vizsgáltunk: a határokon átívelő partnerségek által irányított EURES-projekteket a kialakításuk és teljesítményük nyomon követése tekintetében, valamint az EURES Foglalkoztatási Mobilitás Portálját és különösen annak eredményességét az álláskeresők és az állásajánlatok egymással való megfeleltetése terén.

Nem ismert a munkavállalói mobilitás elősegítésére szolgáló uniós finanszírozás teljes összege, és nem biztosított az alapok kiegészítő jellege

37

Ha az Unió egy jelentős prioritás, például a munkavállalói mobilitás támogatására irányuló tevékenységeket finanszíroz, a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a finanszírozás azonosítható és nyomon követhető legyen. Ha több uniós alap áll rendelkezésre, biztosítani kell közöttük a kiegészítő jelleget.

38

Az 5. ábra pénzügyi szempontból veti össze a munkavállalói mobilitáshoz kapcsolódó uniós programokat. A foglalkoztatás ‒ és ennek részeként a munkavállalói mobilitás ‒ támogatásának potenciális fő eszköze az ESZA. A tagállamok az ESZA egyik tematikus célkitűzése, „A fenntartható és minőségi foglalkoztatás, valamint a munkavállalói mobilitás támogatása” célkitűzés (az ún. TO 8) és a kapcsolódó, „a munkaerőpiaci intézmények modernizálása, beleértve a munkavállalói mobilitást” beruházási prioritás (az ún. IP 7) keretében tervezhetnek a munkavállalók mobilitásával összefüggő tevékenységeket. Láthatjuk, hogy a TO 8 keretében a munkavállalói mobilitás elősegítésére a tagállamok rendelkezésére álló 27,5 milliárd eurós ESZA-támogatás lényegesen magasabb az EaSI-program keretében rendelkezésre álló 919 millió eurónál, különösen az EURES terület számára juttatott 165 millió eurónál, amely összeg szintén a munkavállalói mobilitással kapcsolatos kérdések kezelésére szolgál.

39

Az ESZA jelenlegi, 2014‒2020-as programozási időszakában a tagállamok az ESZA felhasználásával tervezhették meg az EURES-hez kapcsolódó nemzeti tevékenységeiket (például az ezekhez kapcsolódóan a részt vevő állami foglalkoztatási szolgálatoknál felmerülő személyzeti és informatikai költségeket), valamint a helyi, regionális, nemzeti és határokon átnyúló egyedi mobilitási programok és stratégiák kidolgozását. A Bizottság 2013-ban ismertette ezt az új megközelítést a tagállamokkal, kiemelve azt a célt, hogy a munkaerőpiacok jobb működését a munkavállalók határokon átnyúló földrajzi mobilitásának ösztönzése révén kell elősegíteni¹⁶.

40

Az ESZA operatív programjainak 2013‒2014-es jóváhagyása során a Bizottság nem ellenőrizte, hogy a tagállamok ténylegesen milyen mértékben terveztek a munkavállalói mobilitásra irányuló intézkedéseket. 2015 szeptemberében az ESZA mögöttes operatív programjainak jóváhagyását követően a Bizottság az információk összegyűjtése érdekében kérdőívet küldött a tagállamoknak, hogy adatokat szerezzen az ESZA keretében az Unión belüli munkavállalói mobilitás és az EURES-intézkedések céljára tervezett költségvetés volumenéről. Erre azonban csak 15 tagállam válaszolt. A válaszadó tagállamok közül 12 közölte, hogy az ESZA révén fogják támogatni az EURES szolgáltatásait. Ami az ehhez elkülönített pénzügyi eszközöket illeti, a felmérés kiértékelője azt a következtetést vonta le, hogy „Mivel a válaszokat rendkívüli sokféleség jellemzi, és az éves vagy összes kiadás feltüntetése nagy különbségeket mutat, nem lehet összevetni a 15 országból származó adatkészletet”. A 6. háttérmagyarázat ismerteti, hogy a tagállamok hogyan használják fel az ESZA-t az említett célokra.

41

Az ESZA kialakításán belül az uniós munkavállalói mobilitást nem kezelték külön beruházási prioritásként¹⁷, és semmilyen más módon nem különítették el. Következésképpen nem lehet megállapítani, hogy mekkora volt a tagállamokban az EURES-intézkedésekre és a munkavállalói mobilitásra elkülönített tényleges ESZA-költségvetés, és így nem lehet megtudni, hogy mely finanszírozást mely célokra használtak fel.

42

A felkeresett tagállamoknak az ESZA keretébe tartozó operatív programjait áttekintve nem tudtuk meghatározni a munkavállalói mobilitás támogatására elkülönített összegeket. Ezen áttekintés és tagállami helyszíni vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a munkavállalói mobilitással kapcsolatos intézkedések ESZA keretében történő programozását a tagállamok nem tekintették prioritásnak. Romániában a visszafelé irányuló mobilitás ösztönzésére helyezték a hangsúlyt, mert a munkavállalóknak az országból történő folyamatos kiáramlása miatt a gazdaság kulcsfontosságú területein munkaerőhiány alakult ki (lásd: 7. háttérmagyarázat).

43

Az összes európai strukturális és beruházási alapra (esb-alapok, amelyek az ESZA-t is magukban foglalják) vonatkozó horizontális szabályokat meghatározó, alapul szolgáló rendelet¹⁸ előírja, hogy biztosítani kell a különböző esb-alapok és egyéb uniós alapok közötti koordinációt és kiegészítő jelleget. Az alapul szolgáló EaSI-rendelet is előírja, hogy az EaSI-program tevékenységei legyenek összhangban más uniós intézkedésekkel, például az európai strukturális és beruházási alapokkal és egészítsék ki azokat¹⁹. Ugyanakkor – amint az a 6. ábrából kiderül – az EaSI-program és az ESZA nagyon hasonló, a munkavállalói mobilitással összefüggő, összevethető célkitűzések megvalósítására irányuló intézkedéseket tartalmaz. Mindkét alap transznacionális szinten kezeli vagy kezelheti a munkavállalói mobilitást és egyedi intézkedéseket ír elő a mobilitás elősegítésére, többek között a releváns intézmények közötti együttműködés támogatását.

A határokon átívelő partnerségek elősegítik a munkavállalói mobilitást, de hiányosságok tapasztalhatóak projektjeik kialakításában és az azok eredményességéről történő beszámolásban

44

Az EaSI-EURES határokon átívelő partnerségi programjai elősegítik a munkavállalói mobilitást. A programnak legalább két részt vevő tagállamból (vagy társult országból) vannak partnerei, ezek általában az egyes állami foglalkoztatási szolgálatok, de lehetnek más szereplők is, például munkáltatói szervezetek, szakszervezetek vagy más regionális szervezetek. Az EaSI-EURES keretében a határokon átívelő partnerségi programok tevékenységeikhez éves projekttámogatásért folyamodhatnak. A 8. háttérmagyarázat bemutat egy példát az EaSI-EURES által finanszírozott határokon átívelő partnerségi programra.

A pályázati szakaszban kevés projekt határozza meg a várt számszerű eredményeket

45

23 partnerségi projektet tekintettünk át (11-et 2015-ből és 12-t 2016-ból²⁰), a projektek értékelése a II. mellékletben található. Megállapítottuk, hogy a támogatott és a Bizottság által egy éves folyamat részeként jóváhagyott tevékenységek gyakran előző évi tevékenységek megismétlésének bizonyultak. A leggyakoribb tevékenységek közé a konferenciák, állásbörzék, szakmai műhelyek, önéletrajzírást tanító képzések és nyelvtanfolyamok szervezése tartozott. Innovatívabb megoldásnak számított a közösségi média (Facebook, Linkedin, Twitter) használata, illetve egyetemekkel való kapcsolatok létrehozása. Ilyen innovatív megoldások ritkán szerepelnek a programban.

46

Megállapítottuk, hogy 21 projekt pályázata adott kvalitatív leírást a helyzetről, például a mobilitási áramlásokról és a régión belüli, határokon átnyúló mobilitás indokairól. Ugyanakkor csak kilenc projekt határozott meg kvantitatív kiindulási alapot, megadva a számokat, amelyekhez viszonyítva mérhető az előrehaladás (7. ábra). Mindegyik évben további négy projekt szolgáltatott statisztikai adatokat, amelyeket fel lehetett volna használni az előrehaladás mérésére szolgáló kvantitatív kiindulási alapként, de ezeket nem használták fel ilyen célra.

47

A projektekre vonatkozó támogatási megállapodás előírja „az intézkedések outputjaira és eredményeire vonatkozó” információk gyűjtését és benyújtását. Ennek ellenére vizsgálatunk azt állapította meg, hogy a kiválasztott 23 projektből csak 16 határozott meg output-célokat (pl. az adott partnerségi projekt keretében szervezett állásbörzéken résztvevők száma), és csak kilenc projekt határozott meg eredményeket (legtöbbször a kiközvetített munkahelyek tervezett számát). Bizonyos projektek esetében nem volt egyértelmű kapcsolat az outputok és az eredmények között, mivel az output-célokat kitűzték, de a várt eredményeket nem határozták meg. 2015 után 2016-re mégis fejlődést tapasztaltunk: míg 2015-ben csak a projektek 18%-ának voltak eredményekre vonatkozó célértékei, 2016-ra ez az arány 58%-ra nőtt.

48

A 9. háttérmagyarázat az általunk értékelt projekteken belüli eltérő gyakorlatokat mutatja be a kialakításuk és a teljesítmény nyomon követése tekintetében.

Az EaSI monitoringrendszere nem teszi lehetővé a partnerségi projektek tényleges eredményeinek programszintű összesítését

49

A Bizottság egy egységes beszámolási sablon használatával követi nyomon a partnerségi projektek tevékenységeit, amelyet minden projektkoordinátornak ki kell töltenie. A jelentés egy kvalitatív és egy kvantitatív részből áll. A kvantitatív rész nem tartalmaz a munkavállalói mobilitás szempontjából releváns outputokat vagy eredményeket. A jelentés kvalitatív részét számos projektkoordinátor az outputok és esetenként az eredmények magyarázatára használja, de mivel ez nem követelmény, a koherencia és az összhang hiánya megnehezíti az outputok és eredmények összesítését.

50

2016-ban a Bizottság egy újabb beszámolási sablont vezetett be a partnerségi projektekhez. Az új sablon olyan adatok megadását kéri, amelyek ‒ amint azt a felkeresett projektek esetében megállapítottuk ‒ az újonnan kért statisztikai osztályozások miatt nem voltak visszakereshetőek. Ezen túlmenően az új sablonon kért további adatok némelyike nem magából az adott partnerségi projektből származik, hanem a Bizottság által az összes uniós EURES-tanácsadónak havonta megküldött kérdőívekből. Ez csökkenti az egyes projektekre vonatkozó jelentések megbízhatóságát, mivel az adatok nem a projekt tevékenységeiből származnak. Összességében azt mondhatjuk, hogy az utólagos monitoring javítása érdekében tett lépések további finomításra szorulnak.

A Bizottságnak az a célja, hogy az EURES Foglalkoztatási Mobilitás Portálja valódi európai munkaközvetítési és munkaerő-toborzó eszközzé váljon, de ezt nem lesz könnyű elérni

51

Az EURES Foglalkoztatási Mobilitás Portálon keresztül az álláskeresők információkat találhatnak a többi tagállam munkaerőpiacairól és hozzáférhetnek az összes uniós tagállam és EFTA-tagország álláslehetőségeihez. A portál a munkáltatók számára pedig lehetővé teszi, hogy más országok álláskeresői számára is meghirdessék állásajánlataikat. A portált a Bizottság tartja fenn²¹.

Az EURES Foglalkoztatási Mobilitás Portálja az elérhető álláslehetőségekből keveset tesz közzé

52

2016-ban az EURES-re vonatkozó reformjavaslatában ((EU) 2016/589 rendelet) a Bizottság kimondta, hogy „[a] munkavállalók szabad mozgásának előmozdítása érdekében az ÁFSZ-eken és más EURES-tagokon (…) keresztül közzétett minden állásajánlatot közzé kell tenni az EURES-portálon is”. 2014-ben a Bizottság azt állapította meg, hogy az EURES vonatkozásában az egyik fő korlátot „az uniós szinten (…) hozzáférhető állásajánlatok (…) hiányossága” jelentette.

53

A nemzeti koordinációs irodák által rendelkezésünkre bocsátott felmérési adatok azt mutatják, hogy 2016-ban 11 tagállamban az állami foglalkoztatási szolgálatok által közzétett állásajánlatok több mint 90%-át az EURES Foglalkoztatási Mobilitás Portálján is elhelyezték. Ezzel szemben – amint a 8. ábra mutatja – négy tagállam az állásajánlatok kevesebb mint 20%-át tette közzé a portálon. Általában véve az állami foglalkoztatási portálokon közzétett betöltendő álláshelyek jelentős hányada nem jelenik meg az EURES Foglalkoztatási Mobilitás Portálján.

54

A nemzeti koordinációs irodák által szolgáltatott felmérési adatokat elemezve összevetettük, hogy az egyes országok állami foglalkoztatási szolgálatai milyen arányban tették közzé állásajánlataikat az EURES-nél 2015-ben, illetve 2016-ban. 13 tagállam esetében az arány változatlan maradt vagy növekedett, kilenc tagállam esetében viszont csökkent. A 9. ábrán látható adatokból megbecsülhető, hogy 2015-ről 2016-ra összességében 15%-kal csökkent az állami foglalkoztatási szolgálatok által az EURES Foglalkoztatási Mobilitás Portálján közzétett állásajánlatok aránya.

55

Az (EU) 2016/589 rendelet azt is lehetővé tette a tagállamok számára, hogy biztosítsák a munkáltatók részére annak a lehetőségét, hogy „miután a munkáltató a szóban forgó álláshoz kapcsolódó követelményeket – nevezetesen az állással járó feladatok megfelelő elvégzéséhez szükséges készségeket és kompetenciákat – objektív szempontok alapján értékelte, kizárólag ezen értékelésre alapozva indoklását úgy döntsön, hogy az állásajánlatot ne tegyék közzé az EURES Foglalkoztatási Mobilitás Portálján”. A felkeresett tagállamokban túlnyomórészt ez magyarázza, hogy miért van az EURES portálon lényegesen kevesebb állásajánlat, mint a nemzeti állami foglalkoztatási szolgálatok portáljain. A munkáltatók egyszerűen minden további indoklás nélkül úgy dönthetnek, hogy nem teszik közzé állásajánlataikat az EURES portálon.

56

Ugyanakkor az is igaz, hogy ha az állami foglalkoztatási szolgálatok a nemzeti adatbázisokban szereplő összes betöltendő álláshelyet megjelentetnék az EURES Foglalkoztatási Mobilitás Portálján, ez akkor is csak csekély hányadát adná ki az összes munkaerőpiaci állásajánlatnak. Luxemburgban például a nemzeti állami foglalkoztatási szolgálatok adatbázisában szereplő betöltendő álláshelyek az éves összes munkaerőpiaci felvételnek csupán a 18%-át teszik ki, a luxemburgi munkáltatók által az EURES portálon közzétett állásajánlatok pedig az említett éves munkaerő-felvétel mindössze 4%-ának felelnek meg.

57

Egy közelmúltbeli, azok körében végzett felmérésben²², akik használnak legalább egyet a polgároknak szóló, készség- és foglalkoztatási témájú 11 különböző uniós weboldal közül, a felhasználóknak csak 36%-a nyilatkozott úgy, hogy nagy valószínűséggel igénybe venné az EURES portált, ha másik országban keresne munkát. E végfelhasználói visszajelzés mellett megemlítendő az is, hogy a felmérésünkben részt vevő 27 válaszadó nemzeti koordinációs iroda közül 10 szerint az EURES kevésbé eredményes álláskeresőknek szóló munkaközvetítési portálként, illetve munkáltatóknak szóló foglalkoztatási portálként, mint a saját állami foglalkoztatási szolgálatuk rendszere.

Az álláskeresőknek a meghirdetett állásokkal kapcsolatban szolgáltatott információk hiányosak

58

Mivel meg akartuk tudni, hogy milyen nehézségekkel szembesülnek a gyakorlatban az álláskeresők az EURES portál használatakor, bizonyos – bármely álláskeresésnél hasznosnak tekinthető – referenciamutatók alkalmazásával elemeztük az álláshirdetéseket. Két foglalkozást választottunk ki: „Villamosmérnök” és „Ápoló”. Vizsgálatunk céljára véletlenszerűen összesen 50, az EURES portálon kilenc országból közzétett betöltendő állást választottunk ki mindkét foglalkozáshoz. A vizsgálat tanúsága szerint még bőven lehet javítani az álláskeresők rendelkezésére bocsátott információkon. Az állásajánlatok közül 39 például nem említi a jelentkezési határidőt, 28 nem közöl információt a szükséges iskolai végzettségről, 26 nem határozza meg az álláshoz szükséges képzettséget, 44 még a közzétett álláshellyel kapcsolatos munkába állás napját sem említi, 33 nem tájékoztat a heti munkaidőről, 35 pedig nem közöl részleteket a fizetésről.

Az EURES hálózaton keresztül megvalósult munkaközvetítések nyomon követése nem megbízható, bár ez az EaSI szempontjából fő teljesítménymutató

59

Az EaSI-EURES hálózat révén kiközvetített munkahelyek száma a program eredményességének fokmérője. A Bizottság szerint 2016-ban az EURES-tanácsadók által nyújtott támogatás 28 934 sikeres munkaközvetítést eredményezett. E számadat szerint az álláskeresők EURES-tanácsadókkal történt kapcsolatfelvétele 3,7%-ban eredményezett sikeres munkaközvetítést.

60

Az EURES-tanácsadókra vonatkozó ilyen jellegű adatokat a Bizottság közvetlenül egy havi felmérésből gyűjtötte ki. Az adatok pontossága problémás: a tanácsadók 60%-ától érkezik visszajelzés, amely a saját, más megerősítéssel nem bíró becsléseiken alapul. Amikor helyszíni vizsgálatunk során interjút készítettünk a nemzeti koordinációs irodákkal, gyakran előfordult, hogy azok nem tudták megerősíteni a Bizottság által a nyilvánosan hozzáférhető monitoringdokumentumokban használt számadatokat. Annak érdekében, hogy az EaSI-EURES tevékenységek teljesítményének méréséhez megbízhatóbb adatokat lehessen gyűjteni, az EURES 2016. évi reformja azt is előírta a Bizottság számára, hogy javasoljon az EURES hálózat működésének nyomon követéséhez és értékeléséhez szükséges adatgyűjtésre és -elemzésre vonatkozó egységes, részletes előírásokat²³.

61

A nemzeti koordinációs irodák körében végzett felmérésünk során a válaszadó 27 irodából csak 3 nyilatkozott úgy, hogy képes mérni a kiközvetített munkahelyek számát. Ennek mérését két fő tényező akadályozza:

• a munkáltatók visszavonhatják az állásajánlatot úgy, hogy nem küldenek értesítést arról, hogy az álláshelyet „EURES” álláskereső tölti-e be (21 tagállam állította ezt);
• az EURES portálon közzétett állásajánlatok tekintetében nincs szisztematikus nyomon követés (pl. az állásajánlatokat egy meghatározott szabványos időszak után lezárják) (16 tagállam).

Az egyesült királyságbeli és a német nemzeti koordinációs irodák saját állásadatbázisaik esetében már nem foglalkoznak ilyen mutató mérésével, hanem inkább olyan outputmutatókhoz viszonyítva mérik az eredményességet, mint például a munkanélküliségi ráta. A Bizottság jelenleg vizsgálja felül az EURES-re irányuló teljesítménymérési rendszerét, többek között a teljesítménymutatókat, de a sikeres munkaközvetítésre vonatkozó mutatót meg kívánja tartani. Ahhoz azonban, hogy a rendszer megbízható legyen, meg kell szüntetni a fent említett akadályokat.

Következtetések és ajánlások

62

Összességében azt állapítottuk meg, hogy az Európai Bizottság számos eszközt létrehozott a munkavállalók szabad mozgásának biztosítása érdekében, ezeket azonban még tovább lehet fejleszteni. Ezen túlmenően nem lehet azonosítani az ESZA keretében uniós finanszírozásban részesülő, a munkavállalói mobilitást elősegítő intézkedéseket, illetve nem lehet megfelelően nyomon követni az EaSI-programmal kapcsolatos eredményességüket.

63

A Bizottság egy sor eszközt biztosít, hogy a munkavállalók tájékozódhassanak jogaikról. Azt azonban továbbra sem tudjuk, hogy a polgárok mennyire ismerik ezeket az eszközöket. A munkavállalók számos csatornán keresztül bejelenthetik a szabad mozgással szembeni megkülönböztetéssel kapcsolatos eseteket, de ezekről nem bírunk teljes képpel. A Bizottság intézkedései ellenére továbbra is fennállnak más olyan tényezők is, amelyek korlátozzák a szabad mozgást (lásd: 14–28. bekezdés).

64

A Bizottság számára a munkavállalói mobilitásra vonatkozó adatok gyűjtésének elsődleges eszköze a munkaerő-felmérés, amely azonban nem ad teljes képet a munkaerő-mobilitási áramlásokról és mintákról. A tagállamok megfelelőbb adatokkal rendelkeznek, de a munkavállalói mobilitás elősegítésére szolgáló, uniós szinten összevethető adatok gyűjtésére irányuló munka továbbra is folyamatban van (lásd: 29–34. bekezdés).

65

Az uniós finanszírozás az ESZA-n és az EaSI-programon keresztül támogathatja a munkavállalói mobilitást. Az ESZA, illetve az EaSI célkitűzései közötti hasonlóság azt jelenti, hogy kiegészítő jellegük nehezen jut érvényre. A Bizottság számára nem ismert, hogy a tagállamok hogyan használják fel az ESZA-t a munkavállalói mobilitás támogatására. Az EaSI monitoringkeretét egy sor hiányosság jellemzi. Az EaSI-program keretében felhasznált finanszírozásnak csekély hatása volt, ami a mobilis munkavállalók számához viszonyított regisztrált munkaközvetítéseket illeti (lásd: 35–50. bekezdés).

66

Az EURES portál csak akkor válik valódi európai munkaközvetítési eszközzé, ha hiányosságait ‒ például a közzétett állásajánlatok alacsony arányát ‒ orvosolják (lásd: 51–60. bekezdés).

67

Ezért a következő ajánlásokat tesszük:

1. ajánlás. A munkavállalók szabad mozgásáról és a megkülönböztetés bejelentéséről tájékoztató, már meglévő eszközök ismertségének mérése az uniós polgárok körében

1. A Bizottság mérje az EURES, az Európa Önökért és a SOLVIT ismertségét a polgárok körében.
2. A tájékozottság mértékének ismeretében a Bizottság és a tagállamok használják fel ezeket az adatokat az említett eszközök célzottabbá tételére és népszerűsítésére.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2018. július

2. ajánlás. A rendelkezésre álló információk jobb kiaknázása a szabad mozgással szembeni megkülönböztetés típusainak azonosítása érdekében

A Bizottság használja fel jobban a tagállamokban könnyen hozzáférhető adatokat arra, hogy jobban rá tudjon mutatni a megkülönböztetés területeire és arra, hogyan térnek el ezek tagállamonként. Az ilyen információk lehetővé fogják tenni a megkülönböztetés kezelésére szolgáló intézkedések célzottabbá tételét.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2018. december.

3. ajánlás. A munkaerő-mobilitási mintákra és áramlásokra, valamint a munkaerőpiaci egyensúlyhiányra vonatkozó adatok összegyűjtésének és felhasználásának fejlesztése

A Bizottság a tagállamokkal együtt fejlessze a munkavállalói mobilitásra vonatkozó adatok gyűjtését és azok összevethetőségét, mégpedig arra nézve, hogy milyen a mobilis munkavállalók csoportjának összetétele, és hogy milyen potenciállal bír a munkavállalói mobilitás a munkaerőpiaci egyensúlyhiány kezelése tekintetében.

Ezen elemzések nyomán azután célzott beavatkozásokat kell végrehajtani a szakképzettségi és munkaerőpiaci egyensúlyhiányok kezelése érdekében. Ezt a következő programozási időszakra időben ki kell dolgozni, hogy a tagállamok felhasználhassák az európai programokra, például az ESZA-ra vonatkozó támogatáselosztási döntéseik meghozatala során.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2020. március.

4. ajánlás. A munkavállalói mobilitás elősegítésére szolgáló uniós finanszírozás kialakításának javítása

Jelenleg a munkavállalói mobilitást kifejezetten az ESZA és az EaSI-program révén segítik elő. A Bizottság mérje fel, hogyan javítható az uniós finanszírozás kialakítása a kiegészítő jellegnek és az uniós támogatás hatékonyabb teljesítménymonitoringjának biztosítása érdekében.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2020. március (az új többéves pénzügyi keret kapcsán).

5. ajánlás. Az EaSI-EURES eredményessége monitoringjának fejlesztése, különösen a munkaközvetítések tekintetében

1. A Bizottság finomítsa az EaSI-EURES határokon átívelő partnerségi projektjeire vonatkozó monitoring-keretrendszerét, hogy egyértelmű kapcsolat legyen a célértékek, az outputok és az eredmények között a pályázati szakaszban, aminek következtében javulni fog a monitoringról való beszámolás a projekt befejezésekor, továbbá a CBP-eredmények programszintű összesítése.
2. A Bizottság fejlessze az EaSI-EURES teljesítménymérési rendszerét azáltal, hogy adatgyűjtésre és -elemzésre vonatkozó részletes előírásokat határoz meg a tagállamok számára, amelyek alapján a tagállamoknak biztosítaniuk kell az EURES tevékenységeivel, különösen a munkaközvetítésekkel kapcsolatos megbízható adatok gyűjtését.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2018. július

6. ajánlás. Az EURES Foglalkoztatási Mobilitás Portálja korlátozásainak kezelése

A tagállamok küszöböljék ki az EURES Foglalkoztatási Mobilitás Portáljának jelenlegi korlátait, hogy a portál 2018-ra „valódi európai munkaközvetítési és munkaerő-toborzó eszközzé” váljon. Ez a következők révén valósulhat meg:

1. annak biztosítása, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatok állásajánlatai nagyobb arányban kerüljenek fel az EURES portálra, ami maga után vonja annak tagállami meghatározását, hogy a munkáltatók milyen feltételek mellett dönthetnek úgy, hogy állásajánlataikat nem teszik közzé az EURES portálon;
2. az álláshirdetések minőségének javítása, aminek kapcsán a tagállamok állami foglalkoztatási szolgálatainak biztosítaniuk kell, hogy csak megfelelő információkat tartalmazó álláshirdetések kerüljenek fel az EURES portálra, így például legyen megadva a jelentkezési határidő, az ajánlott állás típusa, a bérre vonatkozó adatok és a munkavégzés helye. Az ilyen információk megadása jobb eredményekhez fog vezetni mind az álláskeresők, mind a munkáltatók szempontjából.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2019. július

A jelentést 2018. január 24-i luxembourgi ülésén fogadta el az Iliana IVANOVA számvevőszéki tag elnökölte II. Kamara.

Glosszárium és rövidítések

A foglalkoztatás és a szociális innováció európai uniós programja (EaSI): Uniós program, amelynek „EURES” területe a munkavállalók önkéntes földrajzi mobilitásának méltányos módon történő előmozdítását, valamint a magas szintű minőségi és fenntartható foglalkoztatás előmozdítását célzó tevékenységek támogatására irányul.

A hosszú távú munkavállalói mobilitás: azt jelenti, hogy valaki legalább egy évre egy másik tagállamba költözik munkavállalás céljából.

A szociális szolgáltatások európai hálózata (EURES): A munkaerőpiaci szervezetek európai hálózata a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásának elősegítésére törekszik. A hálózatot a következők alkotják: az Európai Koordinációs Iroda (ECO), a nemzeti koordinációs irodák (NCO), az EURES-partnerek és társult EURES-partnerek. Az 1993-ban elindított EURES állásajánlatok és álláspályázatok megosztására szolgál, és tájékoztatást nyújt az élet- és munkakörülményekről. Az információkat a Foglalkoztatási Mobilitás Portálján keresztül osztja meg. A 28 uniós tagállamon kívül Norvégia, Izland, Liechtenstein és Svájc is részt vesz a hálózatban. Összesen több mint 850 EURES-tanácsadó működik közre aktívan a hálózatban, támogatást és tanácsadást nyújtva.

Aktív munkavállaló: Minden olyan személy, aki vagy munkavállaló, vagy munkanélküli (az Unió munkaerő-felmérése szerinti meghatározás).

Állami foglalkoztatási szolgálatok (ÁFSZ): Azon tagállami szervezetek, amelyek feladata az aktív munkaerőpiaci szakpolitikák végrehajtása és minőségi foglalkoztatási szolgáltatások közérdekből történő nyújtása. Részét képezhetik illetékes minisztériumoknak, állami szerveknek vagy a közjog hatálya alá tartozó szervezeteknek.

Az európai szakmai kártya (EPC): olyan elektronikus igazolás, amelyet a képesítések elismerésére vonatkozó első uniós szintű, teljesen online eljárás keretében bocsátanak ki.

Az utóbbi időben lakóhelyet változtató munkavállalók: Azok a munkavállalók, akik legfeljebb 10 éve élnek valamely, az állampolgárságuktól eltérő uniós országban.

Eredmény: A program kedvezményezettekre gyakorolt közvetlen hatásai (pl. gyakornokok munkát találnak, csökken a szennyező anyagok mennyisége a kezelt szennyvízben, rövidül az utazási idő stb.).

EU-28: Az Unió mind a 28 tagállama.

Európa Önökért: Az Európai Bizottság által fenntartott weboldal, amely tájékoztat, segítséget nyújt és tanácsot ad az uniós jogokkal kapcsolatban uniós polgároknak és vállalkozásoknak (utazással, munkavállalással, vásárlással, finanszírozási lehetőségekkel, üzleti vállalkozásokkal és eljárásokkal kapcsolatban.)

Európa 2020 stratégia: Az Európai Unió 2010-ben indított tízéves munkahelyteremtési és növekedési stratégiája, amelynek célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés feltételeinek megteremtése.

Európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok): Az uniós finanszírozás több mint felének folyósítása az öt európai strukturális és beruházási alapon keresztül történik. Ezeket az alapokat az Európai Bizottság az uniós tagállamokkal közösen kezeli. Az alapok célja a munkahelyteremtésbe, valamint a fenntartható és egészséges európai gazdaságba és környezetbe történő beruházások előmozdítása.

Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA): Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc kormányközi szervezete, amelyet a tagországai közötti, európai és globális szintű szabadkereskedelem és gazdasági együttműködés előmozdítása érdekében hoztak létre.

Európai Szociális Alap (ESZA): Az Európai Szociális Alap (ESZA) célja az Európai Unión belüli gazdasági és társadalmi kohézió erősítése a foglalkoztatási és elhelyezkedési lehetőségek – főként képzési intézkedések keretében történő – javításával, elősegítve a magas foglalkoztatottsági szint elérését, valamint több és jobb minőségű munkahely létrehozását.

Határ menti ingázó: Uniós tagállam vagy EFTA-tagország állampolgára, aki a lakóhelyétől eltérő uniós tagállamban vagy EFTA-tagországban dolgozik.

Határokon átívelő partnerségi programok (CBP): EURES-tagok és társult EURES-partnerek csoportosulásai, amelyek az EaSI pénzügyi támogatásában részesülnek. A csoportosulások hosszú távú együttműködést folytatnak a tagállamok között a határ menti ingázók mobilitásának támogatása érdekében. Legalább két szomszédos tagállam regionális, illetve helyi foglalkoztatási szolgálatait, szociális partnereit és egyéb szervezeteit (kereskedelmi kamarák, szakszervezetek, egyetemek, helyi önkormányzatok stb.) foglalják magukban.

Kiindulási alap: A kiindulási alap olyan referenciaérték, amelyhez képest ezt követően célértékeket lehet meghatározni és értékelni.

Közvetlen irányítás: Az az irányítási módozat, amikor az uniós költségvetést közvetlenül a Bizottság hajtja végre.

Megosztott irányítás: Az uniós költségvetés végrehajtásának az a módozata, amikor az Európai Bizottság a végrehajtási feladatokat a tagállamokra bízza, de a végső költségvetési felelősséget továbbra is viseli.

Mobilis munkavállalók: A 28 uniós tagállam azon állampolgárai, akik álláskeresés vagy hosszú távú vagy tartós munkaerőpiaci integráció céljából az állampolgárságuk szerinti országtól eltérő másik tagállamba vagy EFTA-tagországba költöznek.

Munkaerő-felmérés (LFS): Az Unió háztartásokra vonatkozó mintavételes európai felmérése, amely negyedéves és éves adatokkal szolgál a 15 éves és annál idősebb emberek munkaerőpiaci részvételéről.

Munkaképes kor: 15-től 64 éves korig (az EUROSTAT által használt kategorizálás); felhívjuk a figyelmet arra, hogy egyes közleményekben, például a munkavállalói mobilitásról szóló jelentésben a Bizottság 20‒64 éves korra módosítja ezt a kategóriát, és ez a jelentés is ezt a meghatározást alkalmazza.

Munkavállaló: A kifejezés magában foglalja mind a foglalkoztatottakat, mind az álláskeresőként vagy munkanélküliként regisztráltakat.

Munkavállalói mobilitás: Valamennyi uniós polgár joga a munkavállalók szabad mozgásához, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikke határoz meg. Magában foglalja a munkavállalók mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát, a családtagok beutazáshoz és tartózkodáshoz való jogát, továbbá a más tagállamban való munkavállaláshoz és az adott tagállam állampolgáraival szemben alkalmazottal azonos bánásmódhoz való jogot. Egyes országok korlátozásokat alkalmaznak az új tagállamok állampolgáraival szemben.

Operatív program (OP): Egy tagállam prioritásait és konkrét célkitűzéseit, valamint azt meghatározó program, hogy a forrásokat (uniós és tagállami köz- és magán-társfinanszírozás) miként használják fel az adott (általában hétéves) időszakban projektek finanszírozására. Ezeknek a projekteknek hozzá kell járulniuk az uniós szinten meghatározott bizonyos számú célkitűzéshez. Az operatív programok az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA), a Kohéziós Alapból és az Európai Szociális Alapból (ESZA) részesülhetnek finanszírozásban. Az operatív programot a tagállam készíti el, és azt az uniós költségvetésből történő kifizetések folyósítása előtt a Bizottságnak jóvá kell hagynia.

Output: Mindaz, amit a beavatkozásra fordított forrásoknak köszönhetően előállítottak vagy megvalósítottak (pl. munkanélküli fiataloknak nyújtott képzés, megépült szennyvíztisztítók száma vagy utak km-ben megadott hossza stb.).

Programozási időszak: A strukturális alapok és a Kohéziós Alap kiadásai tervezésének és végrehajtásának többéves kerete.

SOLVIT: az Európai Bizottság azon rendszere, amelynek révén a polgárok panaszt tehetnek a tagállami hatóságok által hozott diszkriminatív szabályok vagy határozatok ellen.

Szabad mozgás: Az uniós polgárok számára a szabad mozgás és tartózkodás jogát az 1992-es Maastrichti Szerződés vezette be. A belső határoknak a Schengeni Megállapodások alapján történő fokozatos megszüntetését az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv elfogadása követte. A szabad mozgáshoz való jog elkülönül a munkavállalók szabad mozgásának jogától.

Tematikus célkitűzés: Az európai strukturális és befektetési alapok által támogatandó célkitűzés. A tematikus célkitűzések kapcsolatot teremtenek az uniós szintű stratégiai célkitűzésekkel.

Visszafelé irányuló mobilitás (visszaáramlás): A 28 uniós tagállam polgárainak egy másik tagállamból az állampolgárságuk szerinti országba történő migrációs mozgása.

A számvevőszéki különjelentések egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákra és programokra, illetve irányítási területekre vonatkozó ellenőrzések eredményeit mutatják be. Annak érdekében, hogy ellenőrzései maximális hatást érjenek el, ezek megválasztásakor és megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a kohéziós, növekedési és társadalmi befogadási beruházások kiadási területeire szakosodott, Iliana Ivanova számvevőszéki tag elnökölte II. Kamara végezte. Az ellenőrzést George Pufan számvevőszéki tag vezette.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2018

PDF	ISBN 978-92-872-9285-8	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/295311	QJ-AB-18-003-HU-N
HTML	ISBN 978-92-872-9273-5	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/16020	QJ-AB-18-003-HU-Q

© Európai Unió, 2018

Az olyan fényképek és más anyagok felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek szerzői jogainak nem az Európai Unió a tulajdonosa, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: +32 22999696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

INFORMÁCIÓKAT KERES AZ EU-RÓL?

Online
Az Europa portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: http://europa.eu

Uniós kiadványok
Az EU Bookshopból uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: (https://op.europa.eu/hu/web/general-publications/publications). Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: http://europa.eu/contact).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.