Befektetési alapok: Az uniós intézkedések nyomán még nem jött létre a befektetők javát szolgáló valódi egységes piac

Összefoglalás

I A befektetési alapok a tőkét egyesítik, és eszközportfólión keresztül fektetik be. Fontos szerepet töltenek be a tőkepiaci unióban, mert gyorsítják a növekedést, munkahelyeket teremtenek és növelik az Unió autonómiáját. Az Unió polgárai az összes uniós befektetési alap mintegy egynegyedét birtokolják közvetlenül, de jelentős mértékű a befektetési alapoknak való közvetett kitettségük is, az életbiztosítási és nyugdíjbiztosítási szerződések révén. Az Unió célja, hogy versenyképes egységes piacot hozzon létre, amely szélesebb választékát kínálja az uniós polgárok számára kevésbé költséges, de megbízható befektetési termékeknek, és amely az Unió egészében biztosítja a pénzügyi stabilitást.

II Az Unióban székhellyel rendelkező befektetési alapok 2020-ban 18,8 billió euró értékű vagyonnal rendelkeztek. Ennek közel kétharmadát a háztartások birtokolják, ami világossá teszi, miért van szükség eredményes fogyasztóvédelemre. Az Unió szabályozási keretet hozott létre a befektetési alapok számára, hogy az egységes piacon hasonló szabályok legyenek érvényben. Az egységes piac fejlesztésére irányuló törekvések ellenére a befektetési alapok ágazata továbbra is néhány tagállamban koncentrálódik. A jogi keretet főként irányelvek alkotják, amelyek a tagállamok számára nemzeti szabályok végrehajtását írják elő, ez pedig jelentős szabályozási különbségeket eredményez. Az egyik uniós ügynökség, az ESMA feladata, hogy az Unió egészében eredményes és konzisztens felügyeletet biztosítson, és az Európai Rendszerkockázati Testülettel (ERKT) együtt figyelemmel kísérje a pénzügyi stabilitási kockázatokat.

III Ellenőrzésünk a 2016 és 2021 júliusa közötti időszakra terjedt ki, és azt vizsgálta, hogy az Unió hogyan hozta létre a befektetési alapok egységes piacát. A következőket értékeltük: eredményes-e a szabályozási keret, az Unió fellépése előmozdította-e a tagállamok közötti felügyeleti konvergenciát, illetve az Unió eredményesen csökkentette-e a befektetőkre, a piacokra és a pénzügyi stabilitásra vonatkozó kockázatokat. Ellenőrzésünk hiányosságokat tárt fel a Bizottság jogalkotási megközelítésében és az ESMA befektetési alapokkal kapcsolatos intézkedéseiben, és ezek kapcsán javító célú ajánlásokat fogalmazunk meg. Jelentésünk ezáltal elősegíti a pénzügyi felügyelet és a befektetővédelem eredményességének és hatékonyságának növelését.

IV Következtetésünk szerint az uniós intézkedések lehetővé tették a befektetési alapok egységes piacának létrehozását, különösen a passzportálási rendszer révén, de a „valódi” határokon átnyúló tevékenységek és a befektetők számára biztosított előnyök továbbra sem számottevőek. Emellett az alapok felügyelete és a befektetővédelem konzisztencia és eredményesség szempontjából hiányosságokat mutat fel. A jogi keret kisebb felülvizsgálatai nem lesznek elegendőek a valódi egységes piac megvalósításához.

V Az ESMA előmozdította a felügyeleti konvergenciát, ami némileg javította a felügyelet minőségét és csökkentette a különbségeket. Az ESMA azonban nem tudja mérni ezt az előrehaladást, és kevés információval rendelkezik arról, hogy az egyes tagállamokban végzett felügyelet azonos szintű-e. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy az ESMA hiányosságokat és néhány eltérő gyakorlatot tárt fel a nemzeti felügyeletben. A konzisztens felügyelet eléréséhez azonban csak a nemzeti felügyeleti szervek jóindulatú hozzáállására és saját felügyeleti tanácsának hajlandóságára tud támaszkodni. Megállapítottuk, hogy mind az előbbiek, mind az utóbbi inkább „puha” konvergenciaeszközöket alkalmaztak, amelyek eredményessége azonban mindeddig nem volt kimutatható és amelyek révén gyakran nem is jött létre eredményes és konzisztens felügyeleti tevékenység.

VI Az uniós intézkedések nyomán javult a befektetők védelme. Ezek ugyanis növelik például az átláthatóságot a befektetők számára, különösen a befektetési kockázatok, a teljesítmény és a költségek tekintetében. A befektetők azonban még mindig nem részesülnek kellő védelemben az indokolatlan költségek vagy a pénzügyi közvetítőktől kapott elfogult tanácsadás tekintetében. Emiatt megtörténhet, hogy magasabb költségekkel szembesülnek, vagy a kívánatosnál kevésbé megfelelő terméket vásárolnak meg.

VII Az ESMA és az ERKT figyelemmel kíséri a rendszerkockázatokat és beszámol azokról. A tagállamokban a rendszerkockázatok nyomon követésére jelenleg alkalmazott gyakorlatokról mindeddig nem készült összefoglaló jegyzék. Az ESMA nem végezte el az előírt felügyeleti stresszteszteket, de a piaci adatok alapján végzett stressz-szimulációt. A rendszerszintű kockázatok és a befektetőket érintő kockázatok eredményes nyomon követése attól függ, hogy megfelelő adatok állnak-e rendelkezésre. Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozóan azonban nem létezik harmonizált beszámolási rendszer, az alternatív befektetési alapokra (ABA) vonatkozó beszámolás pedig nem kellően részletes. Az ESMA és az ERKT eddig nem vizsgálta meg teljes mértékben, hogy mennyiben használhatna fel a központi bankok által gyűjtött, meglévő adatokat, ehelyett kereskedelmi szolgáltatóktól származó, kevésbé megbízható adatokra támaszkodott.

VIII A következőket javasoljuk a Bizottságnak:

• értékelje, hogy a meglévő keretek alkalmasak-e a kívánt célkitűzések elérésére;
• fontolja meg, hogy javasolja-e az ESMA irányítási struktúrájának módosítását;
• egyszerűsítse az adatgyűjtést és frissítse a beszámolási rendszerek működését.

IX A következőket javasoljuk az ESMA-nak:

• lépjen fel eredményesebben a konvergencia terén;
• az ERKT-vel együttműködve javítsa a rendszerkockázatok feltárását.

X A Bizottság és az ESMA:

• javítsa a befektetők védelmét az indokolatlan költségekkel és a félrevezető információkkal szemben.

Bevezetés

A befektetési alapok piaca Európában

01 A befektetési alapok a befektetők tőkéjét egyesítve, azt – meghatározott befektetési politika és a kockázatmegosztás elve szerint – olyan eszközportfólión keresztül fektetik be, mint a részvények, kötvények és ingatlanok. A befektetési alapok fontos szerepet töltenek be a tőkepiaci unióban. A tőkepiaci unió az Unió kezdeményezése, amelynek célja a befektetési tőke egész Unióban való áramlása, ami felgyorsítja a növekedést, munkahelyeket teremt és növeli az Unió autonómiáját. A cél az egységes versenypiac megteremtése és a befektetők számára a kevésbé költséges, de megbízható termékek szélesebb választékának biztosítása.

02 2020 végén az Unióban székhellyel rendelkező 64 000 befektetési alap nettó eszközértéke 18,8 billió euró volt, ami a kezelt eszközök tekintetében az USA mögött a befektetési alapok második legnagyobb piacát jelenti a világon. Ennek az összegnek több mint 60%-át (11,6 billió euró) átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokba (ÁÉKBV) fektették be, amelyek főként lakossági befektetőket céloznak meg. Az alternatív befektetési alapok (ABA), amelyek nettó eszközértéke 7,1 billió euró, magukban foglalnak minden, az ÁÉKBV-ktől eltérő alapot (azaz ingatlanbefektetési alapokat, magántőke-befektetési alapokat, egyes pénzpiaci alapokat, fedezeti és egyéb alapokat). Az ilyen típusú alapok elsősorban szakmai befektetőket céloznak meg.

03 Az európai befektetési alapok az elmúlt években folyamatosan növekedtek. 2011 és 2020 között ezek nettó eszközértéke 119%-kal (azaz több mint 10 billió euróval) nőtt, és minden évben nettó beáramlást regisztráltak, mivel az új vásárlások értéke folyamatosan meghaladta a visszaváltásokét. E növekedés mintegy fele a befektetési alapok nettó értékesítésével, a másik fele pedig a piaci érték növekedésével magyarázható (lásd: 1. ábra). Az alternatívbefektetésialap-kezelői irányelv (ABAK-irányelv)^[1] 2011. évi elfogadása óta az uniós ABA-k nettó eszközértéke gyorsabb ütemben nőtt, mint az ÁÉKBV-ké, és az ABA-k piaci részesedése az uniós alapok 2010 végi 27%-áról tíz évvel későbbre 38%-ra nőtt.

04 Bár az Unióban székhellyel rendelkező alapok méretüket tekintve nőttek, továbbra is sokkal kisebbek, mint az USA-beli megfelelőik. Emellett a világ legnagyobb eszközkezelőinek többsége továbbra is az Egyesült Államokban működik, a 20 legnagyobb ilyen közül csak kettő székhelye található az Unióban.

05 Az európai befektetési alapok zömének székhelye kis számú ország valamelyikében található. 2020-ban a kezelt nettó eszközök közel 80%-át Luxemburgban (4,70 billió euró), Írországban (3,08 billió euró), Németországban (2,39 billió euró), Franciaországban (1,97 billió euró) és az Egyesült Királyságban (1,75 billió euró) lévő alapok kezelték (lásd: 2. ábra). Az ÁÉKBV-k esetében az összes nettó eszköz több mint fele székhely szerint Luxemburgban vagy Írországban található. Az Unióban kezelt összes eszközállomány mintegy 70%-át kizárólag egy tagállamban történő forgalmazásra engedélyezett vagy bejegyzett befektetési alapok birtokolták. Az ÁÉKBV-k 37%-át és az ABA-k 3%-át jegyezték be több mint három tagállamban történő forgalmazásra.

06 A befektetési alapok nettó eszközértékének csaknem kétharmadát intézményi befektetők birtokolják. A háztartások az alapok mintegy egynegyedét birtokolják közvetlenül (lásd: 3. ábra), de jelentős mértékű a befektetési alapoknak való közvetett kitettségük is, az életbiztosítási és nyugdíjbiztosítási szerződések révén.

07 A nullához közeli kamatlábak ellenére az európai háztartások pénzügyi eszközeik nagy részét (2020 végén 37%-át) továbbra is betétekben tartják, ami több mint kétszer akkora arány, mint az Egyesült Államokban (16%). A befektetési alapok részesedése 2011 és 2017 között 8,3%-ról 12,1%-ra nőtt.

Szabályozási keret

08 A fő vonatkozó jogszabályok az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokról szóló irányelv (az ÁÉKBV-irányelv)^[2] és az alternatívbefektetésialap-kezelői irányelv (ABAK-irányelv). Alkalmazási körüket és tartalmukat tekintve ezek az irányelvek eltérnek egymástól. Az ÁÉKBV-irányelv termékekkel kapcsolatos szabályozás, míg az ABAK-irányelv elsősorban az alapkezelőkre vonatkozó követelményeket határozza meg. Mindkét jogszabály minimális harmonizációt célzó irányelv, vagyis lehetővé teszik, hogy a nemzeti jogalkotók az uniós jog által előírt minimumkövetelményeknél több és szigorúbb szabályt állapítsanak meg. A pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID II irányelv) üzleti magatartási és szervezeti követelményeket határoz meg a befektetési vállalkozások, azaz a lakossági ügyfeleknek pénzeszközöket értékesítő intézmények számára.

09 Az eredeti ÁÉKBV-irányelvet több alkalommal felülvizsgálták, és a Bizottság 2021. november 25-én, az ABAK-irányelv felülvizsgálata keretében újabb módosítást javasolt. 2019-ben módosításokat vezettek be az ÁÉKBV-k és az ABAK-ok keretrendszerében azzal a céllal, hogy felszámolják a befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazása előtt álló szabályozási akadályokat (határokon átnyúló csomag). Az uniós jog emellett az alapok meghatározott típusaira, például a pénzpiaci alapokra (PPA) is kiterjed.

10 Az ÁÉKBV-irányelv és az ABAK-irányelv egyik fő célkitűzése az alapkezelők és befektetési alapok határokon átnyúló tevékenységeinek elősegítése. Ebből a célból alapkezelői, illetve forgalmazási útleveleket vezettek be az Unióban székhellyel rendelkező alapok és alapkezelők számára:

• Az alapkezelői útlevél lehetővé teszi a valamely tagállamban engedéllyel rendelkező ÁÉKBV-alapkezelő vagy ABA-kezelő (ABAK) számára, hogy üzleti tevékenységét más uniós tagállamokban is folytassa, akár a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján, akár fióktelep létrehozása révén. Az ilyen határokon átnyúló tevékenység ugyan az érintett tagállamok illetékes nemzeti hatóságai (INH) közötti értesítési eljárás hatálya alá tartozik, további engedélyezési eljáráson viszont az alapkezelőnek már nem kell átesnie.
• A forgalmazási útlevél révén a valamely uniós tagállamban az illetékes nemzeti hatóság által engedélyezett ÁÉKBV-k vagy ABA-k határokon átnyúló módon, más uniós tagállamokban is forgalmazhatók úgy, hogy a fogadó tagállam illetékes nemzeti hatóságainak engedélye nem szükséges. Míg az ÁÉKBV forgalmazási útlevele lehetővé teszi az ÁÉKBV lakossági és intézményi befektetők számára történő forgalmazását is, az ABA forgalmazási útlevele csak a szakmai befektetők számára történő forgalmazásra korlátozódik. Mint az alapkezelői útlevél esetében, az engedélyezési kötelezettséget a forgalmazási útlevélnél is kiváltja a különböző uniós tagállamok illetékes nemzeti hatóságai közötti értesítési eljárás.

Az Európai Unió és a tagállamok felelősségi körei

11 Az alapok európai felügyeleti rendszere több európai és nemzeti szereplőből áll. Míg a jogalkotási és koordinációs háttérmunkáért az uniós szervek felelősek, az uniós jog átültetése és – saját területükön – a befektetési alapok felügyelete az egyes tagállamok felelőssége:

• Az Európai Bizottság, és azon belül a Pénzügyi Stabilitás, a Pénzügyi Szolgáltatások és a Tőkepiaci Unió Főigazgatósága (DG FISMA) felelős a pénzügyi szektort érintő szakpolitikai kezdeményezésekért, köztük az irányelvekre és rendeletekre irányuló javaslatokért is.
• Az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) a befektetők védelméért, valamint a pénzügyi piacok stabil és rendezett voltának előmozdításáért felelős független uniós ügynökség. Az ESMA feladatai közé tartozik a felügyeleti konvergencia biztosítása, valamint a pénzügyi stabilitást és a befektetőket érintő kockázatok azonosítása, hasonlóan azokhoz az európai felügyeleti hatóságokhoz, amelyekkel vállalati struktúrája és kapcsolódó kihívásai is hasonlóak.
• Az Unió pénzügyi rendszerének makroprudenciális felügyeletét az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) látja el, amely szorosan együttműködik az ESMA-val és a többi felügyeleti hatósággal.
• Az alapok és alapkezelők felügyelete az illetékes nemzeti hatóságok feladata az uniós jog által meghatározott minimumszabályok, illetve a közvetlenül alkalmazandó uniós jognak megfelelő nemzeti jogszabályok alapján. Az illetékes nemzeti hatóságok szavazati joggal rendelkező tagok az ESMA felügyeleti tanácsában, emellett részt vesznek az ERKT munkájában is.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

12 Ellenőrzésünkkel reagálni kívántunk a befektetési alapok iránti nagy közérdeklődésre, amely alapok különösen fontosak az Unió számára a tőkepiaci unió alakulása szempontjából. A befektetési alapok kapcsán meg kell említeni, hogy ki vannak téve a befektetőket és a pénzügyi stabilitást érintő kockázatoknak. Ellenőrzésünk a 2016-tól 2021 júliusáig tartó időszakot öleli fel.

13 Az ellenőrzés során azt vizsgáltuk, hogy az Unió létrehozta-e a befektetési alapok valódi egységes piacát, amely biztosítja a befektetők védelmét és a pénzügyi stabilitást. Emellett a következő alkérdéseket is vizsgáltuk:

• Létrehozták-e az uniós intézkedések a megfelelő szabályozási keretet a befektetési alapok valódi egységes piacának megteremtéséhez?
• Elősegítették-e az uniós intézkedések a felügyeleti konvergenciát?
• Eredményesen védik-e az uniós intézkedések a befektetőket?
• Az uniós intézkedések eredményesen mérik-e fel és enyhítik a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatokat?
• Megbízható adatokkal rendelkeznek-e az uniós hatóságok a pénzügyi stabilitást és a befektetőket fenyegető kockázatok feltárásához?

14 Ellenőrzési kritériumainkhoz az IOSCO által meghatározott nemzetközi standardokat és az uniós jogot (elsősorban az ÁÉKBV- és ABAK-irányelvet, a PPA-rendeletet és az ESMA-rendeletet) vettük alapul. Alkalmanként összehasonlítjuk az uniós piacot a legfejlettebb tőkepiaccal, az Egyesült Államok piacával.

15 Ellenőrzésünk során elsősorban a három ellenőrzött szervezet – a Bizottság, az ESMA és az ERKT – intézkedéseit vizsgáltuk meg. Interjúkat készítettünk az említett intézmények munkatársaival, és megvizsgáltuk a vonatkozó dokumentumokat. A még alaposabb áttekintés érdekében öt illetékes nemzeti hatóság, több nemzeti vagyonkezelői szövetség és három fogyasztói szervezet képviselőivel is készítettünk interjút. Találkoztunk az EBH és az EIOPA munkatársaival is. Ezen információk kiegészítéséhez elektronikus felmérést végeztünk mind a 27 tagállam illetékes nemzeti hatóságai, pénzügyminisztériumai és befektetésialap-szövetségei körében, hogy megismerjük e fő érdekelt felek véleményét. Az illetékes nemzeti hatóságokat nem ellenőriztük közvetlenül, de vizsgáltuk az ESMA tagjaként betöltött szerepüket.

Észrevételek

Az uniós jogalkotók célkitűzései csak kevéssé valósultak meg

Az uniós jogalkotók ambiciózus célokat tűztek ki a befektetési alapok egységes piacára vonatkozóan

16 A Bizottság és az uniós társjogalkotók ambiciózus célokat tűztek ki a befektetési alapok egységes piacára vonatkozóan. Az első ÁÉKBV-irányelvet 1985-ben fogadták el. Ez az irányelv megteremtette azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik az egyik tagállamban székhellyel rendelkező alapok és alapkezelők számára, hogy pénzeszközeiket az Unió egészében, más tagállamokban végzett felügyelet nélkül forgalmazzák. A társjogalkotók céljai a következők voltak:

• az alapok más tagállamokban történő forgalmazásának megkönnyítése;
• a befektetők eredményesebb és egységesebb védelmének biztosítása;
• a versenyfeltételek közelítése.

17 A szándék az volt, hogy a befektetési alapok integráltabb piaca kínáljon több választási lehetőséget az uniós befektetőknek, és teremtsen új üzleti lehetőségeket az alapok ágazata számára. Az ABAK-irányelv 2013. évi elfogadásakor^[3] megerősítette ezen általános elvek relevanciáját és az egyenlő versenyfeltételek biztosításának fontosságát.

A passzportálási rendszer nem hozta létre a valódi egységes piacot

18 Az alapok székhelyei részben a passzportálási rendszer miatt koncentrálódnak néhány helyen. Az uniós intézkedések forgalmazási és alapkezelői útleveleket hoztak létre az alapokhoz (lásd: 10. bekezdés). Az alapok európai piaca ennek ellenére továbbra is széttagolt, és az európai befektetési alapok zömének székhelye kis számú ország valamelyikében található (lásd: 4. ábra).

19 A legtöbb tagállamban az alapokat főként a hazai piacon forgalmazzák. Ezzel szemben a több országban is székhellyel rendelkező alapokat túlnyomórészt külföldön értékesítik (lásd: 5. ábra). Az Európai Alap- és Vagyonkezelők Szövetsége (EFAMA) szerint a helyi tulajdonlású alapok az alapok 67%-át teszik ki Európában, míg tíz évvel ezelőtt ez az arány 73% volt.

20 Több uniós tagállamban a határokon átnyúló alapok többségét belföldi, nem pedig külföldi eszközkezelők értékesítik. A befektetési alapok tulajdonviszonyainak bontását, beleértve a nemzeti szolgáltatók által támogatott, határokon átnyúló alapokat is, a 6. ábra mutatja be.

21 Az Európai Bizottság ezt a jelenséget „round-trip” (oda-vissza) alapoknak nevezi, és ezt a kategóriát nem tekinti „valódi” határokon átnyúló alapoknak. Az ESMA szerint gyakori, hogy bejelentik az alapok határokon átnyúló forgalmazását akkor is, ha azokat azután nem forgalmazzák. Így a határokon átnyúló forgalmazás ténylegesen kisebb mértékű, mint ahogy azt a számadatok sugallják. 2018-ban, a határokon átnyúló javaslatcsomagokat kísérő hatásvizsgálatában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a „round-trip” alapok valójában nem járulnak hozzá az egységes piac elmélyítéséhez, és a befektetők választási lehetőségeit sem bővítik. A Bizottság a határokon átnyúló tevékenység jobb mutatójának tekintette, hány esetben fordul elő, hogy egy alapot az alapkezelő és a lakóhely szerinti ország piacán kívül legalább egy másik tagállamban is forgalmaznak^[4].

22 A határokon átnyúló csomagot kísérő bizottsági hatásvizsgálat^[5] alapján a társjogalkotók azt állapították meg, hogy az uniós alapok piacai széttagoltságának oka a szabályozási és felügyeleti megközelítések eltérő volta. Azt is megjegyezték, hogy a határokon átnyúló forgalmazás akadályai miatt az alapokat nem lehetett más tagállamokban forgalmazni^[6]. Ennek megfelelően a jogalkotási csomag az uniós útlevelek használatával kapcsolatos eltérő tagállami előírások és szabályozási gyakorlatok kezelésére összpontosított, beleértve a forgalmazási kötelezettségeket, a szabályozói díjakat, valamint az adminisztratív és értesítési követelményeket.

23 A megközelítések ugyan továbbra is eltérőek, ám megállapításunk szerint a Bizottság nem mutatta ki, hogy csakugyan főként a piacra lépés ebből eredő akadályai okozzák a piac széttagoltságát és azt, hogy kevés a „valódi” határokon átnyúló alap. Megjegyezzük, hogy az ABAK-irányelv működéséről szóló 2018. évi jelentésben a megkérdezett résztvevők közel fele azt állította, hogy az ABAK-irányelvet nem alkalmazzák következetesen az Unióban. A problémát tehát nem a jogszabály, hanem annak a tagállami alkalmazása jelenti. Az egységesség ezen hiánya azonban a jelentés készítésekor megkérdezett résztvevők többsége számára nem okozott komoly gondot (lásd: 7. ábra).

24 A társjogalkotók által használt jogalkotási eszközként az irányelvek minimumszabályokat állapítanak meg. A vonatkozó uniós irányelvek egyértelműen kikötik, hogy a székhely szerinti tagállam általános szabályként az ezen irányelvben meghatározottaknál szigorúbb szabályokat is megállapíthat^[8]. A de Larosière-jelentés kiemelte, hogy az irányelvek nem vezetnek el a szükséges szintű harmonizációhoz, és a jövőben kerülni javasolta az olyan jogszabályokat, amelyek megengedik a következetlen átültetést és alkalmazást^[9]. A felmérésünkre válaszoló illetékes nemzeti hatóságok fele azt válaszolta, hogy a tagállami jogrendszer csakugyan szigorúbb szabályokat ír elő. Megjegyezzük, hogy a rendeletek formájában bevezetett egységes szabályok alkalmasabbak lehetnek arra, hogy Unió-szerte egyenlő versenyfeltételek jöjjenek létre.

25 Megjegyezzük továbbá, hogy az irányelvek nyomán negatív verseny alakult ki. A túlszabályozás gyakorlata (azaz a magasabb szintű normák meghatározása) és az érdekelt felekkel folytatott megbeszéléseink arra engednek következtetni, hogy azok az országok, amelyek csupán az irányelvekben előírt minimumkövetelményeket ültetik át, székhely szerinti országként versenyelőnyre tesznek szert a szigorúbb normákat alkalmazó országokhoz képest. Ez kedvező adórendszerrel és a nyereségátcsoportosítás lehetőségével párosulva erősen ösztönzi a befektetési alapok ágazatát az ún. „forum shoppingra” (a jogszabályok és más feltételek szempontjából legkedvezőbb helyszín kiválasztása), ami a verseny torzulásához vezet.

A jogalkotási kezdeményezések hatása nem számottevő

26 Megállapítottuk, hogy a Bizottság saját elemzésében is elismeri jogalkotási javaslatainak csekély hatását. A Bizottság rámutatott, hogy olyan jelentős, de az uniós jog révén meg nem fogható tényezők, mint például az adózás, a helyi kereslet és az értékesítési hálózat, befolyásolják, hogy az eszközkezelők hol kívánják forgalmazni befektetési alapjaikat.

27 Megjegyezzük továbbá, hogy a Bizottság által feltárt egyik fő probléma nem önmagában a jogi keret, hanem az, hogy a fogadó országok akadályozzák a piacra lépést. A Bizottságnak vannak eszközei azon esetek kezelésére, amikor a tagállamok akadályokat gördítenek a piacra lépés elé, vagy amikor az illetékes nemzeti hatóságok potenciálisan megsértik az uniós jogot: a Szerződések őreként hatáskörrel rendelkezik kötelezettségszegési eljárás indítására, az ESMA-t pedig felkérheti az uniós jog megsértésével kapcsolatos eljárás indítására. A Bizottság mégis arra a következtetésre jutott, hogy a fennmaradó akadályokat uniós szinten (jogszabályokkal) lehet a leghatékonyabban kezelni^[10].

28 A hatásvizsgálatoknak – például a határokon átnyúló javaslatcsomaghoz tartozóaknak – gyakran része a kezdeményezés által érintett rendelkezések utólagos értékelése is. Az ÁÉKBV-irányelv eredetileg 2017 szeptemberére tervezett felülvizsgálata azonban késedelmet szenvedett.

29 A Bizottság soha nem végzett átfogó célravezetőségi vizsgálatot a befektetési alapokra vonatkozó teljes jogi keretről, és ilyen vizsgálatot a közeljövőben sem tervez. Az egyetlen, részben a befektetési alapokra is kiterjedő célravezetőségi vizsgálat az uniós felügyeleti követelmények ilyen vizsgálata volt, amelyet a Bizottság 2017–2019-ben végzett el^[11].

30 A Bizottság többéves stratégiai terveket és éves irányítási terveket dolgoz ki, és beszámol célkitűzéseinek megvalósításáról. Hibákat tártunk fel a bizottsági teljesítménymérésben. A 2016–2020-as stratégiai tervben például az ÁÉKBV-k fő eredménymutatója a határokon átnyúló ÁÉKBV-alapok aránya volt az Unióban értékesített teljes számhoz képest. Megjegyezzük, hogy a Bizottság később már határokon átnyúló alapként határozta meg az olyan alapot is, amelyet nem legalább öt, hanem csupán legalább három tagállamban értékesítettek.

31 A 2020–2024-es stratégiai terv főként konkrét horizontális célkitűzéseket és azokhoz kapcsolódó eredménymutatókat tartalmaz. Megállapítottuk, hogy a 2020–2024-es stratégiai tervben az eredménymutatók tekintetében meghatározott közbenső mérföldkövek és célértékek többsége nem konkrét. A mutatóknak relevánsnak, elfogadottnak, hitelesnek, könnyen nyomon követhetőnek és megbízhatónak kell lenniük, és a Bizottság belsőkontroll-keretrendszerén kell alapulniuk. Olyan kifejezések jelennek meg, mint „növekedés”, „pozitív trend” vagy „csökkenés”, de nem határozzák meg, hogy mekkora növekedés vagy csökkenés tekinthető kielégítőnek. Emellett egyes eredménymutatók célértékei híján vannak az ambíciónak. Például a lakossági befektetők költségeinek csökkenése már a vonatkozó célérték meghatározása előtt megvalósult.

Az átültetés nem történt mindig időben

32 A Bizottság ellenőrzi, hogy az irányelveket a tagállamok időben, teljes mértékben és megfelelően ültették-e át. A késedelmes, illetve helytelen átültetés gátolhatja az egyenlő versenyfeltételek megteremtését és akadályozhatja az egységes piac megfelelő működését, ezért ha a tagállamok későn fogadják el a szükséges intézkedéseket, a Bizottságnak elvileg kötelezettségszegési eljárás indításával kell cselekvésre ösztönöznie őket.

33 Ami az ÁÉKBV-irányelvet és az ABAK-irányelvet illeti, csak 12 tagállam jelentette be azok határidőn belüli átültetését. Még ezután is további nyolc évbe telt, amíg a Bizottság megítélése szerint az ABAK-irányelv átültetése befejeződött.

Az ESMA jobban igyekszik megvalósítani a felügyeleti konvergenciát és az eredményes felügyeletet, mégis vajmi kevés előrelépés történt

34 Amint fentebb leírtuk (lásd: 08. bekezdés), az illetékes nemzeti hatóságok harmonizált nemzeti jogszabályok – de nem egységes standardok – alapján felügyelik a befektetési alapokat és azok kezelőit, valamint a befektetési vállalkozásokat és más pénzügyi közvetítőket. A jogi követelmények és a szabályozási gyakorlatok tehát tagállamonként eltérőek lehetnek.

35 Ennek fényében az uniós jogalkotók a következőkkel bízták meg az ESMA-t:

• segítse elő az alkalmazandó uniós jogszabályok konzisztens, hatékony és eredményes alkalmazását;
• mozdítsa elő a felügyeleti gyakorlatok konvergenciáját a felügyeleti végeredmények illetékes nemzeti hatóságok közötti konzisztenciájának további növelése és egy közös felügyeleti kultúra kialakítása céljából^[12].

36 A felügyeleti konvergencia nem „egyenmegoldást” jelent, hanem egyazon szabályok konzisztens és eredményes érvényesítését és alkalmazását, valamint hasonló kockázatok esetében kellően hasonló megközelítéseket. Az általános cél az, hogy a hosszú távú szabályozási és felügyeleti eredmények összehasonlíthatóak legyenek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alkalmazott felügyeleti megközelítésektől függetlenül elegendő összehasonlítható végeredményeket elérni.

37 A de Larosière-jelentés kiemelte a konvergencia fontosságát az uniós pénzügyi piacok szempontjából^[13]. 2014-ben az IMF, a Bizottság és a Parlament is jelentést tett közzé a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének működéséről. E jelentések értékelték az ESMA-nak az egységes szabálykönyv létrehozásában játszott szerepét, ugyanakkor azt javasolták, hogy kapjon nagyobb hangsúlyt a felügyeleti konvergencia^[14].

38 A Bizottság azt is hangsúlyozta, hogy az eredményesebb és konzisztensebb felügyelet elengedhetetlen a szabályozási arbitrázs lehetőségének felszámolásához, és hogy az ESMA kulcsszerepet játszik a tőkepiaci integráció előmozdításában^[15].A Bizottság ezt megismételte az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletek 2019. évi felülvizsgálatával összefüggésben is. A jogalkotók kiemelték: „a felügyeleti konvergencia terén történő további előrelépés tehát különösen fontos a tőkepiaci unió megvalósításához”^[16].

Az ESMA rendelkezik a felügyeleti konvergencia előmozdításához szükséges eszközökkel

39 Az ESMA számos eszközzel rendelkezik a konvergencia előmozdításához. Ezek három kategóriába sorolhatók: előkészítő, végrehajtási és értékelési/helyreállítási eszközök. A 8. ábra erre vonatkozóan mutat be áttekintést. Az ESMA további eszközöket is létrehozott, például az esetmegbeszéléseket és a közös felügyeleti intézkedéseket (CSA).

Az ESMA fokozta a konvergencia terén végzett tevékenységét

40 Az ESMA fokozta erőfeszítéseit a felügyeleti konvergencia terén. A 2016–2020-as időszakra vonatkozó stratégiai iránymutatásában az ESMA ígéretet tett arra, hogy több forrást különít el a felügyeleti konvergencia előmozdítására, pontosította célkitűzéseit, és a konvergencia terén végzett tevékenységéhez számos konkrét területet célzott meg. Az ESMA azóta 2020-ban 5-ről (5,7 teljes munkaidős egyenérték) 8-ra (8,7 teljes munkaidős egyenérték) növelte a konvergencia területén dolgozó alkalmazottainak létszámát.

41 2020-ban az ESMA a felügyeleti konvergenciával kapcsolatos tevékenységei kapcsán kialakított egy még inkább kockázatalapú megközelítéshez alkalmas keretet. Egy ún. „hőtérkép” megmutatja a releváns kockázatokat, de a szabályok egyenlőtlen alkalmazásáról és az eltérő gyakorlatokról kevés információt tartalmaz. A hőtérkép mindenképpen előrelépés, mivel eredményesnek bizonyult a kockázatalapú felügyelet területeinek azonosításában uniós szinten, ugyanakkor kevésbé volt alkalmas a konvergencia terén végzett további munka témáinak meghatározására. Megállapítottuk továbbá, hogy az ESMA sikeres volt a konvergencia terén végzett tevékenység szisztematikusabb és tényeken alapuló megközelítésének végrehajtásában.

Kevés bizonyíték van a hatásokra, és nem működik az eredményesség mérésére szolgáló mechanizmus

Az iránymutatások eredményessége nem bizonyított

42 Korábban az olyan előkészítő eszközök, mint például az iránymutatások voltak az ESMA legfontosabb konvergenciaeszközei. Az iránymutatásokra is érvényes a „tartsd be vagy indokold meg” mechanizmus, vagyis az illetékes nemzeti hatóságoknak értesíteniük kell az ESMA-t arról, hogy végre kívánják-e hajtani azokat. Az ESMA minden iránymutatásra vonatkozóan megfelelési táblázatokat tesz közzé és rendszeresen frissíti ezeket^[17].

43 Megállapításunk szerint nem mindig bizonyos, hogy az illetékes nemzeti hatóságok megfelelnek az iránymutatásoknak. Az ESMA belső iránymutatása^[18] értelmében az ESMA köteles ellenőrizni és értékelni az iránymutatások alkalmazását. Az ESMA éves rendszerességgel kér az iránymutatások betartására vonatkozó adatokat az illetékes nemzeti hatóságoktól, de azt, hogy azok ténylegesen megfelelnek-e az iránymutatásoknak, csak egyszer, egy partneri felülvizsgálat keretében ellenőrizte. A felülvizsgálat során kiderült, hogy az iránymutatások nem tudták eredményesen előmozdítani a felügyeleti konvergenciát és hogy az illetékes nemzeti hatóságok nem teljes mértékben feleltek meg az iránymutatásoknak, noha azt jelentették be (lásd: 1. háttérmagyarázat).

A közös felügyeleti intézkedések elősegítették a felügyeleti hatóságok közötti rendszeres információcserét, és lehetővé tették, hogy az ESMA koordinálja az illetékes nemzeti hatóságok felügyeleti tevékenységeit

44 A közös felügyeleti intézkedések (CSA) az ESMA által kidolgozott konvergenciaeszközök közé tartoznak, csakúgy, mint a felügyeleti koordinációs hálózatok és az illetékes nemzeti hatóságokkal panaszok alapján folytatott információcsere. Az ESMA ezeket az eszközöket pozitívan értékeli, egyrészt előretekintő jellegük miatt, másrészt azért, mert segítik a konvergenciával kapcsolatos problémák feltárását. Az ESMA már több, az ÁÉKBV-vel és a MiFID II-vel kapcsolatos közös felügyeleti intézkedést is elindított.

45 A közös felügyeleti intézkedések és a koordinációs hálózatok mint eszközök lehetővé teszik a felügyeleti hatóságok számára a tapasztalatok megosztását és az egymástól való tanulást, amiből következnie kell, hogy idővel kialakuljon közöttük egy közös felügyeleti kultúra. A közös felügyeleti intézkedések segítik továbbá az ESMA-t abban, hogy feltárja a felügyeleti gyakorlatok eltéréseit és az illetékes nemzeti hatóságok által végzett felügyelet esetleges hiányosságait, valamint iránymutatást nyújtson az uniós jog gyakorlati alkalmazásához, például ha az egyes illetékes nemzeti hatóságok még nem rendelkeznek megbízható módszertannal.

46 A közös felügyeleti intézkedések lehetővé teszik, hogy figyelmét az ESMA a felügyelettel kapcsolatban egyes konkrét kockázatokra összpontosítsa, valamint hogy előmozdítsa és koordinálja a felügyeleti tevékenységeket. Ez jelentős munkaterhet eredményezhet, amit több illetékes nemzeti hatóság is felvetett a felmérésünkben.

Az értékelési és helyreállítási eszközöket nagyon ritkán alkalmazták, annak ellenére, hogy potenciálisan nagyobb hatásuk van

47 A partneri felülvizsgálatok potenciálisan hatékony eszközök, de a befektetési alapok területén ritkán alkalmazzák őket. Az ESMA a közeljövőben jobban ki kívánja használni ezeket, ugyanakkor rámutatott erőforrásai korlátozott voltára, valamint arra, hogy fenn kell tartani az egyensúlyt a hatáskörébe tartozó valamennyi ágazat között. A partneri felülvizsgálatot a konvergencia egyéb eszközeitől az különbözteti meg, hogy ennek keretében az ESMA-nak nem csupán a felügyeleti gyakorlatok és a szabályok érvényesítése terén elért konvergenciaszintről, hanem a felügyeleti kapacitásról is hivatalos értékelést kell készítenie és közzétennie. A partneri felülvizsgálat lehetővé teszi, hogy az ESMA iránymutatásokat és ajánlásokat bocsásson ki a feltárt hiányosságok kezelésére. 2011. évi létrehozása óta az ESMA mindössze két partneri felülvizsgálatot végzett a befektetési alapok tekintetében: az egyik a pénzpiaci alap (PPA) 2013. évi iránymutatásaira, a másik pedig a tőzsdén kereskedett alapokról és más ÁÉKBV-kérdésekről szóló 2018. évi iránymutatásokra vonatkozott^[19].

48 Az ESMA két helyreállítási eszközzel is rendelkezik: az egyik a közvetítés, a másik az uniós jog megsértésével kapcsolatos eljárások, amelyek feljogosítják az uniós jog feltételezett megsértésének kivizsgálására és orvoslására, illetve az illetékes nemzeti hatóságok közötti nézeteltérések rendezésére. Mindössze egy olyan eset volt, amikor az ESMA sikeresen támogatott két illetékes nemzeti hatóságot nézeteltérésük rendezésében. Néhány esetben az uniós jog megsértésével kapcsolatban informálisan indultak vizsgálatok. Hivatalosan „az uniós jog megsértésével” kapcsolatosan egy eljárás indult, amelynek nyomán az illetékes nemzeti hatóságok változtattak gyakorlatukon.

Az ESMA-nak nehéz eredményesen használnia az eszközeit

49 E hatáskörök hatékony és eredményes alkalmazása során az ESMA-nak számos kihívással kell szembenéznie. Az ESMA sikere attól függ, hogy az illetékes nemzeti hatóságok készek-e együttműködni, valamint technikai szakértelem és munkatársak révén részt venni az ESMA konvergencia terén végzett tevékenységében. Amint azt az EBH-nál és az EIOPA-nál végzett ellenőrzéseink is kimutatták, ugyanez vonatkozik e két másik ügynökségre is^[20]. Az ESMA lépéseket tett avégett, hogy a tevékenységükben részt vevő illetékes nemzeti hatóságok rendelkezzenek a szükséges szakértelemmel. E hatóságok együttműködése az ESMA konvergenciatevékenységeiben azonban – eltekintve a partneri felülvizsgálatoktól, a közvetítéstől és az „uniós jog megsértésével” kapcsolatos eljárásoktól – nagyrészt önkéntes alapon történik, ami néha hátráltatja az ESMA munkáját.

50 Megállapítottuk, hogy a legtöbb illetékes nemzeti hatóság részt vesz az ESMA munkájában és hozzájárul ahhoz, egyes hatóságok azonban kevésbé készek erre. A közös felügyeleti intézkedések esetében például a kisebb illetékes nemzeti hatóságok általában aktívabbak az ügyek bemutatása terén, míg egyes nagyobb hatóságok passzívabb megközelítést követnek. Egyes illetékes nemzeti hatóságok nem reagáltak az ESMA munkatársainak az aktív részvételre és az ügyek bemutatására irányuló felhívására; például azok, amelyek soha nem gyakorolták szankcionálási hatáskörüket, nem vettek részt a kapcsolódó ESMA munkaértekezleten 2020-ban.

51 Az ESMA döntéshozó szerve az illetékes nemzeti hatóságok képviselőiből áll. E képviselőknek ugyan kizárólag az Unió egészének érdekében kell eljárniuk, ám ez nem mindig biztosítható. A Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy ezzel a vállalatirányítási kérdéssel az európai felügyeleti hatóságok (EFH) felülvizsgálata kapcsán foglalkozzanak, elutasították. A legnyilvánvalóbb összeférhetetlenségi problémát orvosolták: az illetékes nemzeti hatóságok már nem vehetnek részt az uniós jog megsértésére vonatkozó olyan ajánlásokkal kapcsolatos megbeszéléseken és szavazásokon, amelyekben maguk is érintettek. Az ESMA közvetítési szabályai hasonlóan rendezik az összeférhetetlenségi kérdéseket. A konvergencia terén végzett mindenfajta tevékenység érinti azonban az illetékes nemzeti hatóságokat, hiszen ezek felügyeleti gyakorlataira és eredményeire irányul. Ugyanez vonatkozik az ESMA-nak a felügyeleti hatékonyságot és eredményességet előmozdító törekvéseire is.

52 Az ESMA eredményessége az illetékes nemzeti hatóságok együttműködési készségétől függ. Példa erre a székhely szerinti és a fogadó hatóságok felelőssége határokon átnyúló összefüggésben – ez az ESMA konvergenciaprogramjának kiemelt és visszatérő eleme (lásd: 2. háttérmagyarázat). Az ESMA csak részben volt eredményes a forgalmazási és az alapkezelői uniós útlevelek zökkenőmentes működésének előmozdításában, így nem tudta megszüntetni a piacra lépést akadályozó felügyeleti gyakorlatokat.

53 Megjegyezzük továbbá, hogy a konvergencia terén végzett munka kiterjedt az ESMA által a Bizottságnak címzett, az ABAK-irányelv felülvizsgálatáról szóló levelében^[21] kiemelt valamennyi, a konvergenciát érintő kérdésre. Ez arra utal, hogy az ESMA erőfeszítései nem voltak teljes mértékben eredményesek.

54 Egy másik példa a felhatalmazás. Mind az ÁÉKBV-irányelv, mind az ABAK-irányelvek lehetővé teszik, hogy az alapkezelő társaságok bizonyos feladatokat harmadik felekre ruházzanak át. A felügyeleti módszerek és végeredmények azonban továbbra is eltérőek az átruházás megengedett mértéke, valamint az ESMA szerint átruházható funkciók tekintetében (lásd: 3. háttérmagyarázat).

55 Azt is megfigyeltük, hogy az illetékes nemzeti hatóságok némi ellenállást tanúsítanak az ESMA átláthatóság fokozására irányuló törekvéseivel szemben. Az olyan kötelező kiadványok, mint a szankciókról szóló éves jelentés vagy az uniós lakossági befektetési termékek teljesítményéről és költségeiről szóló éves statisztikai jelentés, értékes információkkal szolgálnak, többek között betekintést nyújtva abba, hogy milyen különbségek állnak fenn a tagállamok között a piaci körülmények és a felügyelet mint beavatkozásszerű tevékenység tekintetében. Az illetékes nemzeti hatóságok részéről azonban jelentős ellenállásba ütközik a közös felügyeleti intézkedések eredményeinek közzététele. Az ilyen közös felügyeleti intézkedésekről szóló végleges jelentéseket soha nem tették közzé.

Az illetékes nemzeti hatóságok inkább kevésbé beavatkozó jellegű előkészítő eszközöket alkalmaznak, ezek azonban nem annyira eredményesek

56 Az ESMA régebben elsősorban iránymutatásokat, véleményeket, valamint „kérdések és válaszok” dokumentumokat alkalmazott. Bizonyítékokat találtunk arra, hogy ezek az előkészítő eszközök nem igazán eredményesen mozdítják elő a felügyeleti konvergenciát. Az ESMA újabban inkább az olyan végrehajtási eszközökre helyezte a hangsúlyt, mint a koordinációs hálózatok és a közös felügyeleti intézkedések.

57 Az illetékes nemzeti hatóságok közel fele nem tartotta hasznosnak a beavatkozó jellegű eszközöket, például az uniós jog megsértésével kapcsolatos eljárásokat vagy a közvetítést, és egyértelműen az előkészítő eszközöket részesítették előnyben. Az előbbieket az ESMA szinte soha nem alkalmazta. Ezek a hatáskörök azonban lehetővé tennék az ESMA számára, hogy egyes esetekben közvetlen hatást gyakoroljon a felügyeleti intézkedésekre és végeredményekre, illetve kezelje az uniós jog alkalmazásának elmulasztását vagy helytelen alkalmazását.

Az ESMA nem rendelkezik az eredményesség mérésére szolgáló mechanizmussal

58 Az ESMA éves munkaprogramjai célkitűzéseket is tartalmaznak, de elsősorban a tervezett tevékenységeket írják le, és nem határoznak meg konkrét outputokat vagy ellenőrizhető célkitűzéseket. Ami az eszközöket illeti, egyértelműen előnyben részesítik a felügyeleti szakemberek közötti, a felügyeleti gyakorlatokkal kapcsolatos információcserét, azaz a konkrét valós esetek vagy újonnan bevezetett közös felügyeleti intézkedések megvitatását. A megközelítés haszna abban rejlik, hogy így jobban megérthető, melyek azok a felügyeleti gyakorlatok, amelyek idővel hozzájárulhatnak a közös felügyeleti kultúra kialakulásához.

59 De már önmagában az is fontos eredmény, hogy a különböző illetékes nemzeti hatóságok felügyeleti szakemberei felveszik egymással a kapcsolatot, megosztják tapasztalataikat és alkalmasint tanulnak is egymástól. Megállapítottuk, hogy amikor az ESMA konkrét felügyeleti tevékenységeket kezdeményezett, koordinált és támogatott az egyedi kockázatok Unió-szerte történő kezelése érdekében (például a közös felügyeleti intézkedéseken keresztül), akkor sikert ért el a közös megközelítések előmozdítása és a felügyelet minőségének javítása terén. Arra azonban kevés bizonyítéka van az ESMA-nak, hogy tevékenységei jelentősen csökkentették volna a meglévő eltéréseket.

60 Elismerjük, hogy az ESMA konvergencia terén végzett tevékenységének hatását megmérni összetett feladat. Az ESMA jelenlegi outputközpontú teljesítménymérése (és ezen belül a 2019-ben bevezetett új, végeredmény-központú fő teljesítménymutatók) azonban nem teszi lehetővé annak mérését, hogy az ESMA milyen mértékben járult hozzá a felügyeleti gyakorlatok és végeredmények terén meglévő eltérések csökkentéséhez. Az ESMA nincs abban a helyzetben, hogy értékelhetné az eltérések szintjét, kivéve azon a néhány területen, ahol partneri felülvizsgálatokat vagy esetmegbeszéléseket végzett, illetve közös felügyeleti intézkedéseket vezetett be. Ezenkívül arról sem kap az ESMA teljes képet, hogy az illetékes nemzeti hatóságok hogyan alkalmazzák a gyakorlatban az uniós jogot. Ez ugyanis nagyrészt attól függ, hogy ezek a hatóságok mit készek megosztani. Az ESMA nem rendelkezik közvetlen betekintéssel az illetékes nemzeti hatóságok felügyeleti tevékenységeibe, és nem fér hozzá a tényleges bizonyítékokhoz (például a felügyeleti aktákhoz).

Az ESMA munkája felügyeleti hiányosságokat és a verseny esetleges torzulását tárta fel

61 Az értékpapírok szabályozására vonatkozó globális standardok, az IOSCO-alapelvek^[22] szerint az értékpapírokra vonatkozó jogszabályok szigorú és alapos érvényesítése alapvető fontosságú a befektetői bizalom erősítéséhez. Az ÁÉKBV-irányelv és az ABAK-irányelv átfogó szabályozási hatásköröket határoz meg a szabályozási követelmények alapok és alapkezelők általi megsértésének kezelésére. E hatáskörök a közigazgatási szankcióktól a jogsértő tevékenység abbahagyását előíró határozatokig, sőt az engedélyek visszavonásáig terjednek, és lehetővé teszik a jogszabályok eredményes érvényesítését.

62 Az ESMA tevékenysége kimutatja, hogy a felügyelet minősége tagállamonként eltérő. Az ESMA elérte, hogy az illetékes nemzeti hatóságok nagyobb hangsúlyt helyezzenek a nyomon követésre, és biztosítani tudta, hogy az információgyűjtést illetően (beleértve a szabályozási követelmények ágazat általi be nem tartásának megállapítását) közös megközelítések legyenek érvényben. Jó példa erre az ESMA burkolt indexálással, valamint a költségekkel és díjakkal kapcsolatos munkája, valamint a likviditási kockázatok kezeléséről szóló közös felügyeleti intézkedés.

63 Megállapítottuk továbbá, hogy az ESMA sokkal kisebb hatással volt a felügyeleti gyakorlatokra és a végeredményekre az illetékes nemzeti hatóságok utókövetését illetően olyan esetekben, amikor tevékenységei során az ESMA a szabályozási követelményeknek való meg nem felelést tárt fel. Az ESMA – konvergencia terén végzett tevékenységéből levont – meglátása szerint az Unióban az illetékes nemzeti hatóságok általában – eltérő mértékben ugyan, de – kevéssé végeznek jogérvényesítési tevékenységet.

64 Megállapítottuk, hogy az illetékes nemzeti hatóságok általában kevéssé hajlanak hivatalos felügyeleti hatásköreik alkalmazására, noha az ESMA igyekezett erre ösztönözni őket. Az ESMA belső dokumentumainak elemzéséből az derült ki számunkra, hogy a szabályozási követelményeket megsértő alapkezelők legfeljebb a megfelelésre való felszólítást kaphatnak az illetékes nemzeti hatóságtól, esetleg felszólíthatják őket a jogellenesen beszedett díjak visszafizetésére vagy a legrosszabb esetben kis összegű bírság megfizetésére.

65 Az ESMA ÁÉKBV-kkel szembeni szankciók alkalmazásáról szóló éves jelentései például azt mutatják, hogy a szankcionálási hatásköröket nem egyformán alkalmazzák az illetékes nemzeti hatóságok, és hogy – egyes hatóságok kivételével – a nemzeti szinten kiszabott szankciók száma és összege viszonylag alacsony^[23]. 2020-ban 13 illetékes nemzeti hatóság egyáltalán nem szabott ki szankciót. Az ESMA fent említett tevékenységei hasonló hiányosságokat tárnak fel a jogszabályok érvényesítése terén.

66 Az ESMA belső jelentéseire irányuló vizsgálatunk rámutatott, hogy az illetékes nemzeti hatóságok egyes esetekben nem kellő mértékben érvényesítették a jogszabályokat, így nem tettek eleget kötelezettségeiknek. Megállapítottuk, hogy törekvései ellenére az ESMA-nak nem sikerült eredményesen előmozdítania az uniós jog érvényesítését. Néhány esetben az illetékes nemzeti hatóságok kifejtették, hogy országukban a jogi követelmények nem elég egyértelműek, ami azt jelzi, hogy az érintett tagállamokban problémás az irányelvek átültetése vagy alkalmazása. Véleményünk szerint az ügyeket potenciálisan lehetett volna kezelni az „uniós jog megsértésével” kapcsolatos eljárások révén, az ESMA felügyelői szerepének megfelelően.

67 A felügyeleti konvergencia előmozdításának egyik célja a felügyeleti gyakorlatok eltéréséből eredő versenytorzulások és szabályozási arbitrázs megelőzése, valamint annak biztosítása, hogy a pénzügyi tevékenység ne helyeződjön át a lazább felügyeletet alkalmazó országokba. Az ESMA eltérő gyakorlatokat tárt fel olyan területeken, mint például a felhatalmazás, és ezek az eltérések is eredményezhetnek ilyen torzulásokat.

68 Ez a probléma állt az ESMA brexittel kapcsolatos munkájának hátterében is. E tekintetben megállapítottuk, hogy az ESMA meg tudott határozni közös felügyeleti standardokat azon alapok és alapkezelők engedélyezésére vonatkozóan (beleértve a felhatalmazás területét is), amelyeknek nem volt többé hozzáférésük az egységes piachoz. Az ESMA által létrehozott felügyeleti koordinációs hálózat a különböző ágazati területeken, köztük a befektetéskezelés területén, 250 egyedi esetet tárgyalt meg. Megállapítottuk, hogy a felügyeleti határozatok meghozatala előtti jelentős szerepvállalásával az ESMA hozzájárult a versenytorzulások bekövetkeztének megelőzéséhez.

A Bizottság és az ESMA tett lépéseket a befektetők jobb védelme érdekében, de a költségek továbbra is magasak

69 A befektetési termékek összetettek, és – különösen a nem szakmai (lakossági) befektetők számára – nehézséget jelent az összehasonlításuk, illetve a bennük rejlő kockázatok teljes körű megértése. A lakossági befektetőket ezért megfelelően tájékoztatni kell a lehetséges kockázatokról. Az Unió jogi keretrendszerének célja a megtévesztő értékesítés kockázatának csökkentése, vagyis hogy olyan pénzügyi termékeket értékesítsenek a lakossági befektetők számára, amelyek nem felelnek meg igényeiknek vagy várakozásaiknak^[24].

Az uniós jogszabályok számos befektetővédelmi intézkedést tartalmaznak

70 A befektetők védelmét szolgáló uniós jogszabályok között számos rendelet, irányelv, felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktus és ESMA-iránymutatás található. Ezen intézkedések közül néhány az ÁÉKBV-, és az ABAK-irányelvben, míg mások az MiFID-irányelvben, a MiFIR-rendeletben és a PRIIPs-rendeletben szerepelnek.

71 A lakossági befektetők számára az uniós keret viszonylag magas szintű védelmet nyújt, ugyanakkor eredendően csökkenti annak lehetőségét is, hogy a befektetők a – gyakran alacsonyabb költségekkel járó – nem uniós alapokba fektessenek be.

72 A felmérésünkben szereplő illetékes nemzeti hatóságok és vagyonkezelői szövetségek mindegyike „egyetértett”, illetve „határozottan egyetértett” azzal, hogy az uniós szabályozási keret eredményesen mozdította elő a befektetők magas szintű védelmét. Ugyanakkor az illetékes nemzeti hatóságok jelentős kisebbsége – köztük az ÁÉKBV fő székhelyei közül néhány is – azon a véleményen volt, hogy az ÁÉKBV-alapok lakossági befektetői továbbra sem részesülnek kellő védelemben az alábbi kockázatokkal szemben:

• az adózás egyes vonatkozásainak hiányos vagy helytelen közlése (39%);
• túlzott költségek és díjak (34%);
• az eszközök helytelen értékelése (26%);
• az eszközallokáció hiányos vagy helytelen közzététele (18%).

A különböző uniós fellépések ellenére továbbra is problémát jelent az átláthatóság

A befektetők immár több információhoz férnek hozzá az ÁÉKBV-kről

73 Az ÁÉKBV-irányelv három dokumentum – tájékoztató, éves jelentés és féléves jelentés – közzétételét írja elő az ÁÉKBV-k számára^[25]. A felügyeleti adatszolgáltatás 2019. évi célravezetőségi vizsgálata^[26] során a Bizottság megállapította, hogy bár az ÁÉKBV-irányelv előírja e dokumentumok minimális tartalmát, sok minden továbbra is az illetékes nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörébe tartozik. A beszámolás tehát tagállamonként eltérő lehet.

74 A 2011-ben bevezetett kiemelt befektetői információkat tartalmazó dokumentum (KIID) célja, hogy a lakossági befektetők számára jobb és érthetőbb tájékoztatást nyújtson, és megkönnyítse a különböző termékek összehasonlítását. A kiemelt befektetői információkról szóló rendelet^[27] előírja, hogy a KIID tartalmazza az ÁÉKBV azon alapvető jellemzőit, amelyekről a befektetőt tájékoztatni kell, és nyújtson a (lehetséges) befektetők számára a szerződéskötést megelőzően pontos, tisztességes, egyértelmű és nem félrevezető tájékoztatást.

75 A KIID-ben közzétett információk pontossága és megbízhatósága vitatott. Az Ír Központi Bank^[28] olyan eseteket talált, ahol a KIID múltbeli teljesítményre vonatkozó szakasza nem tartalmazta a releváns referenciamutatók közzétételét. 2019-ben az ESMA kérdéseket és válaszokat (Q&A) adott ki a referenciamutatók közzétételére vonatkozóan, és ezekben tisztázta ezeket a kérdéseket.

76 Amint arra az Európai Számvevőszék felmérésében megkérdezettek közül néhányan rámutattak, az ÁÉKBV-re vonatkozó jelenlegi KIID-ben a költségekre vonatkozó információk nem teljes körűek, így félrevezethetik a befektetőket, akik úgy vélhetik, hogy a költségek a ténylegesnél alacsonyabbak. A tranzakciós költségek például nem szerepelnek a teljes költséghányadban.

77 A 2018-ban hatályba lépett PRIIPs-rendelet^[29] egységes kiemelt befektetői információkat tartalmazó dokumentumot (KID) vezetett be, amely a lakossági befektetési termékek széles körére alkalmazandó. Az ÁÉKBV-k és az ABA-k azonban ideiglenesen mentesültek e követelmény alól. Az érdekelt felekkel folytatott hosszas konzultációt követően az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága 2021 januárjában kompromisszumra jutott a múltbeli teljesítménynek a kiemelt befektetői információkat tartalmazó dokumentumban való szerepeltetéséről, a Bizottság pedig 2021 szeptemberében felhatalmazáson alapuló rendeletet fogadott el.

Az ESMA átláthatóbbá tette a költségeket és a díjakat, de az adatokkal kapcsolatos kérdések továbbra is fennállnak

78 2019 óta az ESMA éves jelentést tesz közzé az uniós lakossági befektetési termékek teljesítményéről és költségeiről. Ennek célja, hogy figyelmeztesse a befektetőket a költségeknek a befektetéseik végső megtérülésére gyakorolt jelentős hatására. Az ESMA jelentése megfelelő áttekintést nyújt a különböző típusú alapok teljesítményéről és költségeiről, de számos hiányosság is jellemzi, ezek a következők:

• A költségeket bemutatja eszközkategóriánként (saját tőke/kötvény/vegyes/alternatív), kezelési típusonként (aktív vagy passzív) és az alap székhelye szerint, a forgalmazás országa szerint azonban nem, ami megnehezíti annak értékelését, hogy az egységes piac csökkentette-e a tagállami piacok közötti költségkülönbségeket.
• A költségeket nem megfelelően (pl. kezelési díjak) vagy egyáltalán nem (pl. forgalmazás, ösztönzés) bontják le típusonként. Ennek oka, hogy nem állnak rendelkezésre granuláris adatok, és hogy a jelentések az illetékes nemzeti hatóságok körében végzett felméréseken alapulnak, így nem adnak teljes magyarázatot arra, hogy egyes alapok székhelyén miért magasabbak a költségek, mint másokén.
• A jelentés egy évnél régebbi adatokon alapul, ugyanez érvényes az ESMA ABA-król szóló éves jelentésére is.

79 Módszertani mellékleteiben az ESMA rámutat: „az ESMA hatáskörébe tartozó befektetési termékek teljesítményének és költségének értékelését strukturálisan hátráltatja a releváns szabályozási adatok hiánya:

• az ÁÉKBV-alapok adatai uniós szinten nem hozzáférhetők, a kereskedelmi forgalomban rendelkezésre álló adatok részletessége és pontossága pedig nem elégséges;
• az ABAK-irányelv szabályozási adatai nem foglalják magukban az alapok költségeire vonatkozó részletes bizonyítékokat.”

Az ESMA és a Bizottság még nem hozott létre összehasonlító eszközöket a lakossági befektetők számára

80 Bár a legfontosabb szempont az volt, hogy a befektetőket elegendő információval lássák el az egyes alapokról, továbbra is nehéz áttekintést kapni az összes kínált alapról és összehasonlítani a termékeket. Az Európai Parlament^[30] „kifejezetten a lakossági befektetőket célzó kezdeményezésekre szólít fel, beleértve a független, webalapú uniós összehasonlító eszközök kidolgozásának elősegítését, hogy segítsék a lakossági befektetőket a kockázat, a befektetés megtérülése és a sajátos igényeiknek és preferenciáiknak megfelelő érték szempontjából legmegfelelőbb termékek meghatározásában”.

A zöldrefestés egyre növekvő kockázatot jelent

81 Egyre több ÁÉKBV-t forgalmaznak környezeti, társadalmi és irányítási szempontokat figyelembe vevő (ESG-) alapként, ami a „zöldrefestés” kockázatát hordozza magában. A fenntartható finanszírozással kapcsolatos közzétételekről szóló rendelet a befektetési alapokra is alkalmazandó; célja az átláthatóság növelése és a zöldrefestés elleni küzdelem. Mivel a legtöbb kapcsolódó közzétételi kötelezettség csak 2021. március 10-től alkalmazandó, még túl korai lenne értékelni azok hatását. A fenntartható finanszírozásra vonatkozó megújított stratégiáról folytatott bizottsági konzultációra adott válasza alapján az ESMA a közelmúltban jogalkotási fellépést sürgetett a környezeti, társadalmi és irányítási szempontokon alapuló (ESG-) minősítésekkel és az értékelési eszközökkel kapcsolatban^[31].

82 Az ESG-minősítések és más értékelési eszközök piaca jelenleg szabályozatlan és felügyelet nélküli. Ha hozzávesszük a környezeti, társadalmi és irányítási információk figyelembevételére vonatkozó növekvő szabályozási követelményeket is, a zöldrefestésnek, a tőke rossz elosztásának és a termékek nem megfelelő értékesítésének fokozott kockázata áll fenn.

Az ESMA, a Bizottság és az illetékes nemzeti hatóságok elősegítették az ÁÉKBV-k költségeinek csökkenő tendenciáját

A költségek továbbra is magasak

83 Miután sok évig magas szinten maradtak, az ÁÉKBV-k költségei 2017 óta némileg csökkentek, de még így is jóval magasabbak, mint az Egyesült Államokban működő átlagos alapok költségei. Ez általában az uniós alapok kisebb méretének (lásd: 04. bekezdés), valamint a passzív alapok és a tőzsdén kereskedett alapok kisebb piaci részesedésének (8,3%) tudható be. Többek között a Luxemburgban és Írországban székhellyel rendelkező alapok számítanak fel átlagot meghaladó költségeket^[32].

84 Az aktívan kezelt tőkealapok bruttó értékben némiképp felülmúlták a passzívan kezelt alapokat, de magasabb költségeik miatt nettó alapon mégis rosszabbul teljesítettek. Az ESMA megállapítása szerint az alapok kezelése terén elért méretgazdaságosságnak köszönhetően a nagyobb alapok költségei alacsonyabbak. Ami a tőkealapokat illeti, a költségek átlagosan 1,4%-ra rúgtak a legnagyobb és 1,8%-ra a legkisebb alapok esetében.

A burkolt indexálás gyakorlata csökkent, de továbbra is fennáll

85 Egy 2019-ben indított ESMA-felmérés tanúsága szerint az Unióban továbbra is eltérések mutatkoznak az „indokolatlan költségek” fogalmának értelmezésében és a költségekkel kapcsolatos rendelkezések felügyeleti megközelítésében. Az ESMA szerint^[33] a konvergencia ilyen hiánya nemcsak a szabályozási arbitrázsnak és az uniós piacon folyó versenyt akadályozó kockázatoknak hagy teret, hanem ahhoz is vezethet, hogy az alap székhelyétől függően a különböző befektetők eltérő szintű védelemben részesülnek.

86 Burkolt indexálásnak azt a gyakorlatot nevezzük, amikor az eszközkezelők azt állítják, hogy aktív módon kezelik pénzeszközeiket, azzal a céllal, hogy túlteljesítsék a referenciaindexet. A valóságban azonban nagyon közel maradnak egy olyan referenciamutatóhoz, amelyet a befektetéskezelő kisebb erőfeszítéssel is tartani tud. Ilyenkor általában magasabb kezelési díjakat számítanak fel, mint a passzívan kezelt alapok esetében^[34]. Az ESMA által öt évvel ezelőtt végzett elemzés azt mutatta, hogy az állítólagosan aktív kezelés alatt álló uniós tőkealapok 5–15%-a valójában indexkövető lehet (lásd még: 4. háttérmagyarázat). A legfrissebb, 2020. évi adatok szerint ez az arány 2% és 6% közé csökkent.

87 2021-ben az ESMA közös felügyeleti intézkedést indított a költségek kapcsán annak megvizsgálása céljával, hogy az alapkezelők: 1) miközben üzleti tevékenységüket megfelelő szakértelemmel, körültekintéssel és gondossággal, valamint az általuk kezelt alap érdekeit szem előtt tartva végzik, eleget tesznek-e a költségekkel kapcsolatos közzétételi rendelkezéseknek; 2) becsületesen és tisztességesen járnak-e el; és 3) nem számítanak-e fel indokolatlan költségeket a befektetőknek^[36]. A közös felügyeleti intézkedés kiterjed a lakossági befektetők számára forgalmazott ÁÉKBV-kre és ABA-kra is, és annak keretében ellenőrizni kell, hogy az alapkezelők rendelkeznek-e olyan árképzési politikával, amely lehetővé teszi az alapra terhelt összes költség egyértelmű azonosítását és számszerűsítését, valamint azt, hogy a politikákat helyesen alkalmazzák-e a gyakorlatban. Az eredmények 2022 elejére várhatók.

Az Unió nem tett elegendő intézkedést az ösztönzőkkel szemben

88 Az, hogy az alapok potenciális befektetői megfelelő védelemben részesülnek-e, és képesek-e az igényeiknek leginkább megfelelő befektetést választani, nemcsak az alapokra és alapkezelőkre vonatkozó követelményektől függ, hanem attól is, hogy milyen tanácsot kapnak a pénzügyi közvetítőktől.

89 A költségek akár felét is olyan ösztönzők teszik ki, amelyek a legtöbb tagállamban még mindig megengedettek. A jogszabály^[37] csupán azt írja elő, hogy az ösztönzők nem eredményezhetnek összeférhetetlenséget, és azokat nyilvánosságra kell hozni. Ezeket úgy kell kialakítani, hogy javítsák az érintett ügyfélnek nyújtott szolgáltatás minőségét, és ne gátolják a befektetési vállalkozást abban, hogy megfeleljen annak a kötelezettségének, amely szerint becsületesen, tisztességesen, szakszerűen és ügyfelei legjobb érdekének megfelelően kell eljárnia. Néhány tagállam, például Hollandia, betiltotta az ösztönzők alkalmazását; ezek számos ÁÉKBV rendszeres költségeinek mintegy felét teszik ki.

90 A Bizottság rámutatott arra, hogy a kontinentális Európa forgalmazási modellje továbbra is nagyrészt a jutalékalapú díjazási modellen alapul, amelyben elsősorban a bankok és a biztosítók a forgalmazók a végső ügyfelek felé^[38]. A tanulmány azt is kimutatja, hogy azokban az országokban, ahol betiltották az ösztönzőket, a kötvény-, a tőke- és a vegyes alapok folyó költségei sokkal alacsonyabbak. Mivel a fő hajtóerő a jutalék, a passzív alapokat (beleértve a tőzsdén kereskedett alapokat is), amelyek ritkán fizetnek jutalékot, az alacsony díjú termékeket nem szívesen forgalmazó bankok hagyományosan elhanyagolják^[39].

91 A Bizottságnak címzett 2020. márciusi szakvéleményében^[40] az ESMA nem foglalt egyértelműen állást abban, hogy az ösztönzőket valamennyi MiFID befektetési szolgáltatásra nézve, teljes mértékben be kell-e tiltani. Az általunk megkérdezett fogyasztói szervezetek támogatnak egy ilyen tilalmat. A Bizottság jelenleg a lakossági befektetőkre vonatkozó uniós stratégia kapcsán vizsgálja ezt a kérdést.

92 2017-ben egy magánvállalkozó próbavásárlást hajtott végre a Bizottság nevében, és a következőt állapította meg: a bankok és biztosítótársaságok nem független tanácsadói minden tagállamban szinte kizárólag (egy vagy néhány) házon belüli terméket javasoltak^[41]. A legtöbb robo-tanácsadó azonban általában ETF-eket javasol. A francia illetékes nemzeti hatóság próbavásárlásai rámutattak, hogy az olyan termékeket, mint az ETF-ek (vagy más alacsony költségű befektetési alapok) nem kínálják lakossági befektetőknek, noha azok a jelek szerint megfelelnek az ő befektetési igényeiknek^[42].

A rendszerszintű kockázatok feltárásához további előrelépésre van szükség

93 A rendszerszintű kockázat a pénzügyi rendszer olyan zavarának kockázata, amely súlyos negatív következményekkel járhat a belső piacra és tágabban az egész gazdaságra nézve. Az ESMA-nak az ERKT-vel^[43] együttműködve közös megközelítést és kritériumokat kell kidolgoznia a pénzügyi piaci kulcsszereplők jelentette rendszerkockázat feltárására és mérésére, valamint megfelelő stressztesztelési rendszert kell kidolgoznia, amely lehetővé teszi a rendszerkockázatok felmérését. A rendszerkockázatot jelentő pénzügyi piaci szereplőket megerősített felügyelet alá kell vonni.

A rendszerszintű kockázatok felmérése és utóellenőrzése még korai szakaszban van

94 Sem az ESMA, sem az ERKT nem készített leltárt a rendszerszintű kockázatok nyomon követésére vonatkozó meglévő tagállami gyakorlatokról, pedig az illetékes nemzeti hatóságok képviseltetik magukat mind az ESMA és az ERKT irányító testületében, mind pedig a technikai munkacsoportokban.

95 A Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB)^[44] a következő rendszerszintű kockázati kategóriákat határozta meg:

• likviditási rés a befektetési alapok eszközei és a visszaváltási feltételek között;
• tőkeáttétel a befektetési alapokon belül;
• működési kockázat;
• értékpapír-kölcsönzési tevékenységekből származó kockázat^[45].

96 Megállapítottuk, hogy az első kategóriára az ESMA iránymutatásai vonatkoznak, és a stressz-szimuláció (lásd: 104–106. bekezdés) keretében megkezdődött a monitoring. A második kategóriát az ABA-kra vonatkozó iránymutatások érintik, míg az ÁÉKBV-k tőkeáttételi kockázatát a jogszabályi keret korlátozza. Az ESMA emellett az illetékes nemzeti hatóságok számára kidolgozta az ABA-kra vonatkozó kockázatelemző kézikönyv tervezetét. Továbbá, az ERKT két ajánlást adott ki az első két kockázati kategória egyes részeivel kapcsolatban^[46], és megállapította, hogy összességében az ESMA teljes mértékben megfelel ezeknek. A jogszabályi változásokról (pl. likviditáskezelési eszközök, likviditási rések, ÁÉKBV-jelentések) szóló 2017. évi ERKT-ajánlásokkal (végrehajtási határidő: 2020. december 31) a Bizottság még nem foglalkozott. A Bizottság arról tájékoztatott bennünket, hogy a jogalkotási változtatásokat az ABAK-irányelv folyamatban lévő felülvizsgálata keretében fogja javasolni.

97 A jogszabályi keret^[47] tartalmaz általános rendelkezéseket a kockázatkezelésre és az üzletmenet-folytonosságra vonatkozóan. A működési kockázatra (többek között az üzletmenet-folytonosságra, az ügyfelek eszközeinek stresszhelyzetben történő átruházására és a hírnévkockázatra) azonban nem vonatkoznak naprakész ESMA-iránymutatások.

98 2017-ben az FSB azt javasolta, hogy a felügyeleti hatóságok kövessék nyomon a kölcsönnyújtó ügynökök által nyújtott kártalanításokat az olyan kockázatok vagy szabályozási arbitrázs feltárása érdekében, amelyek hátrányosan befolyásolhatják a pénzügyi stabilitást^[48]. Ilyen szolgáltatások nem szerepelnek az ABAK-, illetve az ÁÉKBV-irányelv által meghatározott keretben.

99 Az ESMA befektetési alapokkal kapcsolatos kockázatértékelési tevékenysége elsősorban e négy fő jelentésben kerül bemutatásra:

• A Risk Dashboard (kockázati jelzőrendszer, amelyet évente kétszer tesznek közzé);
• trendek, kockázatok és gyenge pontok (TRV-jelentés);
• éves statisztikai jelentés az uniós lakossági befektetési termékek teljesítményéről és költségeiről;
• éves statisztikai jelentés az uniós alternatív befektetési alapokról.

100 Bár az ESMA kockázati jelzőrendszere átfogó mutatókat használ, és rövid és tömör elemzéseket nyújt, megállapításunk szerint nem részletezi szisztematikusan az országspecifikus kockázatokat, amelyek azután makroprudenciális célokra lennének használhatók.

101 Megállapítottuk, hogy a banknak nem minősülő pénzintézetek pénzügyi közvetítésének ERKT általi kockázatfigyelése megfelelő elemzést nyújt a befektetési alapok ágazatáról, mivel szervezet-, tevékenység- és termékalapú megközelítéseket alkalmaz az alapok típus szerinti, precíz bontásához. Az alapok típusai és eszközei le vannak bontva országonként, a kockázatok azonban nem.

102 Megállapítottuk, hogy az alábbiak miatt nem kapható átfogóbb kép és megbízhatóbb elemzés:

• egyes ABA-adatok nem állnak rendelkezésre / nem használhatók (lásd: 121. és 123. bekezdés);
• a PPA-k használata késedelmes / nehézségek adódnak egyes ABAK-irányelv szerinti adatok felhasználása kapcsán (lásd: 111. és 121–122. bekezdés).

Nem végeznek felügyeleti stresszteszteket, és bár megkezdődött a munka, a szimulációk utókövetése nem elégséges

103 A felügyeleti stresszteszteknek meg kell állapítaniuk, hogy mely alapok jelentenek rendszerszintű kockázatot, és e kockázatok mérsékléséhez fel kell ismerniük az ilyen kockázatok mintázatait^[49]. Az ESMA-nak az ERKT-vel együttműködve joga van az egész Unióra kiterjedő stresszteszteket kezdeményezni és koordinálni, amely tesztek célja, hogy értékeljék a pénzügyi piaci szereplők káros piaci fejleményekkel szemben mutatott rugalmasságát.

104 A befektetési alapok tekintetében az ESMA felügyeleti stressztesztet még nem végzett, de 2019-ben sort kerített egy stressz-szimulációra, hogy értékelje az uniós alapok ágazatának ellenálló képességét és feltárja a potenciális sebezhetőségeket. A szimulációt 6600 fix kamatozású ÁÉKBV-alapra alkalmazták, amelyek nettó eszközértéke összesen 2490 milliárd euró volt^[50]. Az alapokat visszaváltási sokkhatásnak tették ki, és szimulálták a piaci hatást. Kereskedelmi adatokat használtak fel, mivel az ESMA úgy ítélte meg, hogy az illetékes nemzeti hatóságok adatai túlzottan heterogének.

105 A stressz-szimulációs keretrendszer megfelelő kiindulópontot jelent. A jelenlegi eszközök, a műszaki infrastruktúra és az adatok minősége terén azonban hiányosságok tapasztalhatók. A stressz-szimuláció eredményeinek szisztematikus utókövetésére nem került sor; ezeket önkéntes alapon 11 illetékes nemzeti hatósággal osztották meg, de csak öten döntöttek az ESMA-val folytatott utókövető megbeszélés mellett. Az egyik, jelentős alapkezelői ágazattal rendelkező illetékes nemzeti hatóság nem kívánt ilyen megbeszélést folytatni az ESMA-val. Az éves statisztikai jelentések kapcsán az ESMA megküldte az illetékes nemzeti hatóságoknak azon alapok listáját is, amelyeknél kockázatok mutatkoztak, de a rendelkezésre bocsátott információkkal kapcsolatban nem került sor célzott utókövetésre vagy a tanulságok levonására.

106 2020 májusában az ERKT azt javasolta, hogy az ESMA foglalkozzon a befektetési alapok likviditási kockázatával^[51]. Az ESMA ezt 2020. novemberi jelentésében meg is tette, és ehhez a stressz-szimulációs keretrendszert alkalmazta. 2020 decemberében valamennyi eredményt az illetékes nemzeti hatóságok tudomására hozta, és ennek kapcsán megnevezte a potenciálisan kockázatosnak ítélt alapokat is. Hat hónappal később az ESMA munkatársai megállapodtak az IMSC tagjaival, hogy készüljön jelentés az illetékes nemzeti hatóságok által hozott utókövető intézkedésekről, többek között a potenciálisan kockázatos alapok listájáról. Az illetékes nemzeti hatóságoknak 2021 októberében kellett megküldeniük az átfogó választ tartalmazó jelentésüket az ESMA számára. E szünet dacára ez komoly előrelépést jelent. A potenciálisan kockázatosnak ítélt alapok nevét egyenként nem osztották meg az ERKT-val.

107 A felülről lefelé irányuló stresszteszttel kapcsolatos elméleti munka^[52], valamint egy olyan átfogó modell alapján, amely a banki, az alap- és a biztosítási ágazat közötti összekapcsoltság megragadása révén nyújtana átfogó képet a rendszerszintű kockázatokról, mindeddig nem jött létre szisztematikus projektterv az ESMA-nál. Ez az elméleti munka kiterjedhetne a fedezeti alapokra és az Unióban felügyelet alatt nem álló^[53], de a pénzügyi rendszerre nézve fenyegetést jelentő alapokra is.

A belső stressztesztelési iránymutatások megfelelőek, de a stressztesztek eredményeit nem használják fel eredményesen

108 A befektetési alapok likviditási stressztesztje egyéni vagy ágazati szinten méri fel a visszaváltási sokkokkal szembeni ellenálló képességüket. A stressztesztet végezhetik vagy maguk az alapok (belső stresszteszt), vagy a felügyeleti hatóságok (felügyeleti stresszteszt). A belső stressztesztek tekintetében a jogi keret eltérő az ABA-k, az ÁÉKBV-k és a PPA-k esetében. A 9. ábra az alapok típusai, a jogszabályok és a kapcsolódó iránymutatások közötti összefüggéseket mutatja be.

109 Megállapítottuk, hogy az ESMA mind az ÁÉKBV-k, mind az ABA-k belső stressztesztjeire vonatkozóan megfelelő iránymutatásokat dolgozott ki. A belső stressztesztek eredményeinek részletességi szintjéről – ha vannak ilyen eredmények – azonban teljes mértékben az illetékes nemzeti hatóságok döntenek, és az ESMA e tekintetben nem rendelkezik információval. Ezen túlmenően az ÁÉKBV-k is végeznek belső stressztesztet, és csak lényeges kockázatok esetén kötelesek jelentést tenni az illetékes nemzeti hatóságnak, azoknak pedig ezt követően tájékoztatniuk kell az ESMA-t. Erre azonban még soha nem került sor. Bár az ESMA hozzáfér az ABA stressztesztjének eredményeihez, az ahhoz alkalmazott módszertanról az alapkezelő dönt, így az ESMA nem vetette össze és nem is használta fel az eredményeket.

110 A PPA-k esetében a PPA-rendelet előírja, hogy az ESMA-nak olyan iránymutatásokat kell közzétennie, amelyek közös referencia-paramétereket tartalmaznak a stressztesztekhez. Ezzel kapcsolatban az ESMA erőteljes visszaváltási sokkot (30–40%-os visszaváltási arány) határozott meg, de a paraméterek ERKT általi kalibrálását követte (pl. a kamatlábak és a devizaárfolyamok tekintetében), vagyis nem maga határozta meg e paraméterek nagyságát. Az ESMA nem kért előzetes érzékenységi elemzést a paraméterekre vonatkozóan a kockázati tényezők jobb megértése érdekében, az eredmények beérkezése után azonban végez utólagos elemzéseket a paraméterek hatására vonatkozóan.

111 A jogi keret értelmében a PPA-k kivételével az ÁÉKBV-k stressztesztelési adatait nem összesítik, elemzik, illetve jelentik szisztematikusan. Ezek az adatok felhasználhatók lennének felügyeleti stressztesztek kidolgozásához vagy a stressz-szimulációk utóteszteléséhez. A PPA-k esetében az adatokat nagyon későn jelentették be, és az ESMA csak az év vége felé kezdte meg a 2021 közepén beérkezett, 2020 első negyedévére vonatkozó adatok elemzését.

Az adatgyűjtés hiányosságai és átfedései akadályozzák a pénzügyi stabilitással és a befektetőkkel kapcsolatos kockázatok feltárását

112 A rendszerszintű kockázatok és a befektetőket érintő kockázatok eredményes nyomon követése attól függ, hogy megfelelő adatok állnak-e rendelkezésre. Ahhoz, hogy érdemi kockázatelemzéseket lehessen végezni, az adatoknak kellően részletesnek, jó minőségűnek és az országok között összevethetőnek kell lenniük. A hatékonyság érdekében az adatgyűjtésnek nem szabad szükségtelen terheket rónia az ágazatra, ugyanakkor ki kell elégítenie minden olyan hatóság adatigényét, amelynek megbízatása teljesítéséhez szüksége van az információkhoz való hozzáférésre.

113 Az ÁÉKBV-irányelv, az ABAK-irányelv és a PPA-rendelet egyaránt előírja az alapok vagy alapkezelők számára, hogy adatokat szolgáltassanak az illetékes nemzeti hatóságoknak. Az adatok típusa, valamint a megadandó adatok formátuma és részletessége azonban a befektetési alapok típusa szerint változik, és az illetékes nemzeti hatóságoknak nem minden esetben kell megosztaniuk az adatokat az ESMA-val vagy az ERKT-val. A követelmények az adott alapból eredő kockázat szintjétől, valamint az adott jogszabály keletkezési idejétől is függnek. A PPA-k beszámolási rendszere szélesebb hatókörű, mint az ABAK-irányelv és az ÁÉKBV-irányelv által létrehozott rendszer, és nemzetközi azonosítókat használó granuláris adatokon alapul.

Az ÁÉKBV-kre vonatkozó harmonizált beszámolási rendszer hiánya akadályozza az ESMA-t abban, hogy értékelje az alapok válságra való felkészültségét és hogy stresszteszteket végezzen

114 Az ABAK-irányelv meghatározza azokat a beszámolási kötelezettségeket, amelyeket az ABAK-oknak a székhelyük szerinti illetékes nemzeti hatósággal szemben teljesíteniük kell. Ez magában foglalja azt a követelményt is, hogy részletes adatokat kell szolgáltatni az adott ABAK által kezelt alapokról, ideértve a befektetési stratégiákat, valamint a legfontosabb piacokat, a nettó eszközértéket és a portfólió likviditási profilját^[54]. Az illetékes nemzeti hatóságoknak rendszeresen meg kell osztaniuk ezeket az adatokat az ESMA-val (lásd: Melléklet)^[55].

115 Az ÁÉKBV-kre vonatkozóan azonban jelenleg nincs uniós szintű harmonizált beszámolási keret. Míg az ÁÉKBV-irányelv meghatározza az egyes ÁÉKBV-k által kibocsátandó egyes fő dokumentumok minimális tartalmát, a beszámolás egyéb részleteiről továbbra is az illetékes nemzeti hatóságok döntenek. Ebből adódóan a beszámolási gyakorlatok jelentősen eltérnek az illetékes nemzeti hatóságok között a beszámolás gyakorisága, az érintett ÁÉKBV-k és a szolgáltatott adatok tekintetében^[56]. A generált adatok nem összevethetők.

116 Az ÁÉKBV-kre vonatkozó részletes beszámolási követelmények hiánya miatt az ESMA nehezen tudta elvégezni a Covid19-válsággal összefüggésben azt értékelő elemzéseket, hogy mennyire vannak felkészülve a válságra a vállalati adósságoknak és az ingatlanpiacnak jelentős mértékben kitett befektetési alapok^[57]. Ez abban is akadályozta az ESMA-t, hogy stressz-szimulációkat és felügyeleti stresszteszteket végezzen.

117 Ezenkívül az ÁÉKBV-irányelv nem írja elő kifejezetten az illetékes nemzeti hatóságok számára, hogy megosszák az ESMA-val a felügyeleti célból gyűjtött adatokat, de feladatai teljesítése érdekében az ESMA kérhet információkat^[58]. Ha az illetékes nemzeti hatóság nem tudja megfelelően teljesíteni a kérést, az ESMA más nemzeti hatóságokhoz, többek között a nemzeti központi bankokhoz és a statisztikai hivatalokhoz fordulhat, illetve közvetlenül a piaci szereplőkkel is kapcsolatba léphet. Az ESMA szerint az ilyen adatkérések továbbra is csak a felügyeleti tanács jóváhagyásával történhetnek, ezért azokra csak kivételes esetben kerül sor.

118 Az ESMA által 2021-ben, 10 illetékes nemzeti hatóság körében végzett felmérés tanúsága szerint bár a legtöbb hatóság gyűjt adatokat az ÁÉKBV-kről és az ÁÉKBV-alapkezelőkről, az egyes beszámolási rendszerek jelentősen eltérnek egymástól. A közvetlen hozzáférés és az egységes beszámolás hiánya miatt az ESMA eddig nem kérte fel őket az ilyen adatok szolgáltatására.

119 Az ESMA és az ERKT ezért más, főként kereskedelmi jellegű adatforrásokra támaszkodik az ÁÉKBV-kre vonatkozó jelentésekhez és elemzésekhez (lásd: Melléklet). Az ESMA és az általunk megkérdezett érdekelt felek szerint az alapok ugyan gyakran szolgáltatnak adatokat a kereskedelmi szolgáltatóknak, a teljeskörűség és az adatminőség szempontjából mégis problémás a kereskedelmi adatokra támaszkodni.

120 Az ERKT 2017-ben azt javasolta, hogy az uniós jogalkotók kezdeményezzenek harmonizált beszámolási rendszert az ÁÉKBV-k számára^[59]. Ezt az ajánlást azonban mindeddig nem követték intézkedések. Az általunk vizsgált illetékes nemzeti hatóságok és vagyonkezelői szövetségek többsége egyetértett vagy határozottan egyetértett abban, hogy a befektetési alapokra vonatkozó szabályozási keret szempontjából előnyös lenne a beszámolási követelmények javítása. Azt javasolják, hogy a jövőbeli ÁÉKBV-jelentési rendszert össze lehetne hangolni az ABAK-irányelv beszámolási rendszerével, figyelembe véve a befektetési alapok két típusa közötti különbségeket.

Az ABAK-irányelv szerint egyes alapvető beszámolási követelmények nem kötelezőek

121 Bár az ABAK-irányelv rendelkezik harmonizált beszámolási rendszerről, hasznosságát csökkenti, hogy nem kötelezi az alapkezelőket bizonyos alapvető fontosságú adatok jelentésére. Konkrét példa erre, hogy míg az ABAK-irányelv és a 231/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet előírja az ABAK-ok számára, hogy saját maguk és az általuk kezelt alapok azonosítása érdekében adják meg a jogalany-azonosító kódokat (LEI-kódok), a LEI-k további részletességű (pl. az ABA-k kiemelt brókereire vonatkozó) bejelentése opcionális. Az iránymutatás azt is előírja, hogy az ABAK-oknak meg kell adniuk a nemzetközi értékpapír-azonosító számot (ISIN) és az ABA által esetlegesen használt egyéb nemzetközi kódokat, de csak akkor, ha azok rendelkezésre állnak.

122 A jelenlegi szabályozásból adódóan az ABAK-oknak és ABA-knak csak kis százaléka számol be ténylegesen a közös azonosítókról, többek között a LEI- és az ISIN-kódokról. Ezzel szemben a származtatott kitettségű alapok esetében a LEI bejelentése meghaladja az átlagot. Ennek oka, hogy az EMIR – az ABAK-irányelvtől eltérően – közvetlenül előírja a szerződő felek számára, hogy jelentsék be a globális jogalany-azonosítókat és ISIN-kódokat. A LEI- és ISIN-kódok nagyobb mértékű bejelentése lehetővé tenné az ESMA és az ERKT számára, hogy eredményesebben kapcsolják össze az ABAK-okra és ABA-kra vonatkozó különböző adatokat, és feltárják a rendszerszintű kockázatokat^[60].

A nemzeti központi bankok statisztikai adatszolgáltatás céljából gyűjtenek adatokat, de ezek nem állnak az ESMA vagy az ERKT rendelkezésére

123 Az ÁÉKBV-k és ABA-k esetében az ESMA jelenleg nem rendelkezik az alap portfóliójára vonatkozó adatokkal. Az ilyen szintű adatokra azonban szükség lenne ahhoz, hogy érdemi kockázatelemzéseket és felügyeleti stresszteszteket lehessen végezni a szabályozási – nem pedig a kereskedelmi – adatok alapján.

124 Az EKB statisztikai adatszolgáltatása céljából a nemzeti központi bankok (NKB) már most is kötelesek egységes módon granuláris adatokat gyűjteni a befektetési alapokról, köztük az ABA-król és az ÁÉKBV-kről, a PPA-król azonban nem^[61]. Az adatok az ISIN szintjén tartalmaznak részletes információkat az alapról. Az NKB-k azonban ezeket az adatokat csak összesített formában bocsátják az EKB rendelkezésére, mivel a Tanács által 1998-ban bevezetett titoktartási szabályok nagymértékben korlátozzák az NKB-k által „a KBER feladatainak ellátása céljából” gyűjtött bizalmas adatok felhasználását^[62]. Az EKB által gyűjtött összesített adatok egy részét már most is hozzáférhetővé teszik az ESMA és az ERKT számára, de ezek nem elég részletesek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a rendszerkockázatok megfelelő nyomon követését.

125 Az ESMA és az ERKT nem tárták fel teljes mértékben az NKB-k által gyűjtött részletesebb portfóliószintű adatokhoz való hozzáférésnek és az adatok felhasználásának lehetőségeit (lásd: 117. bekezdés), és ezt jogi és működési nehézségekkel magyarázták. Megjegyezzük, hogy egyes esetekben az NKB-k egyben a befektetési alapok felügyeletéért felelős hatóságok.

Következtetések és ajánlások

126 Átfogó következtetésünk az, hogy noha az uniós intézkedések lehetővé tették a befektetési alapok egységes piacának létrehozását, a kívánt végeredményt mégsem érték el, mivel a „valódi” határokon átnyúló tevékenységek és a befektetők számára biztosított előnyök továbbra sem számottevőek. Emellett az alapok felügyelete és a befektetővédelem konzisztencia és eredményesség szempontjából sem elégséges.

127 A Bizottság és az uniós társjogalkotók ambiciózus célokat tűztek ki a befektetési alapok egységes piacára vonatkozóan, nevezetesen azt, hogy lehetővé teszik az alapok más tagállamokban történő hatékony elosztását, biztosítják a befektetők eredményes és hasonló védelmét, valamint egyenlő versenyfeltételeket teremtenek (lásd: 16–17. bekezdés). Megállapítottuk, hogy a Bizottság és a társjogalkotók a passzportálási rendszer révén lehetővé tették a határokon átnyúló üzleti tevékenységet, de a fő célkitűzést, azaz a „valódi” határokon átnyúló (vagyis több tagállamban forgalmazott) alapok számának növelését csak kevéssé tudták megvalósítani. Az ilyen alapok száma csak kis mértékben nőtt (lásd: 18–21. bekezdés).

128 Megállapítottuk, hogy a befektetők számára várt előnyök – például a verseny és az innováció miatti alacsonyabb díjak vagy a több termékhez való hozzáférés – nem valósultak meg. A költségek továbbra is magasak, és tagállamonként jelentős mértékben eltérnek egymástól (lásd: 83. bekezdés). Emellett még mindig nincsenek egyenlő versenyfeltételek, mivel a felügyeleti gyakorlatok és végeredmények tagállamonként jelentősen eltérnek, és továbbra is fennállnak a piacra lépés akadályai (lásd: 22–23. bekezdés). Megjegyezzük, hogy bizonyos piaci realitásokat és szakpolitikai döntéseket az uniós jog nem kezel, ilyen például az adózás, a helyi kereslet, valamint azok az esetek, amikor az eszközkezelők úgy döntenek, hogy befektetési alapjaikat forgalmazásra bocsátják.

129 Bár az uniós jogi keret kialakítása eredetileg előrelépést jelentett, a későbbi ismételt felülvizsgálatok nem hoztak új végeredményeket, a jogi keret tehát nem feltétlenül alkalmas eszköz az egységes piac elmélyítésére. A Bizottság nem végezte el a befektetési alapokra vonatkozó általános jogi keret átfogó célravezetőségi vizsgálatát, hogy értékelje, milyen mértékben valósultak meg a különböző célkitűzések. Megállapítottuk, hogy a Bizottság nem mindig tudta kimutatni a meglévő szabályok javítására irányuló jogalkotási kezdeményezéseinek előnyeit, illetve eredményességét. Nem kizárt, hogy az előzetes hatásvizsgálatok túlbecsülték az új jogszabályok lehetséges hatásait, az utólagos értékeléseknek pedig alaposabbaknak kell lenniük (lásd:  26–30. bekezdés). Végül pedig a Bizottság teljesítménymérése nem felel meg saját kritériumainak (lásd: 31. bekezdés).

1. ajánlás. Értékelni kell, hogy a meglévő keret alkalmas-e a kívánt célkitűzések elérésére

A Bizottság:

1. végezze el a befektetési alapokra vonatkozó jogszabályok átfogó célravezetőségi vizsgálatát, és ennek végeredményétől függően hozzon intézkedéseket az egységes piac célkitűzéseinek eredményesebb elérése érdekében;
2. megfelelő mutatók meghatározásával tökéletesítse a teljesítménymérést.

Határidő: 2024.

130 Az ESMA növelte erőfeszítéseit a felügyeleti konvergencia terén. Többek között létrehozott egy keretet, amelynek révén feltárhatók a fő felügyeleti kockázatok, és amely segítségével ezekre lehet összpontosítani (lásd: 40–41. bekezdés). Ugyanakkor az ESMA számára gondot okoz eszközeinek eredményes használata, többek között ami a saját irányítási struktúráját és az illetékes nemzeti hatóságok együttműködésétől való függőségét illeti. Az illetékes nemzeti hatóságok egyértelműen előnyben részesítik a „nem invazív” konvergenciaeszközöket (lásd: 56–57. bekezdés).

131 Az ESMA elsősorban olyan előkészítő eszközöket használt, mint az iránymutatások, valamint a „kérdések és válaszok” (Q&A) dokumentumok. Megállapítottuk, hogy ezen eszközök eredményessége nem bizonyított, mivel az ESMA nem méri valamennyi konvergenciaintézkedésének hatását (lásd: 42–43. bekezdés). Az ESMA a közelmúltban új eszközöket hozott létre, és azokat a kiemelt területeken használja. Jobban összpontosított azonban az olyan eszközökre, mint a közös felügyeleti intézkedések, amelyek teret biztosítanak a részt vevő illetékes nemzeti hatóságok számára a gyakorlatok megosztására és megvitatására (lásd: 44–46. bekezdés). Felügyelői szerepkörével ugyanakkor az ESMA ritkán élt (lásd: 42–48. bekezdés).

132 Mindezekből adódóan az ESMA erőfeszítései kevés eredménnyel jártak a konzisztens és hasonló felügyelet kialakítása terén. Találtunk ugyanakkor olyan eseteket is, ahol az ESMA munkája javította a nemzeti felügyelet minőségét és csökkentette az egyes gyakorlatok közötti eltérést. Az ESMA nem tudja az eddigi előrehaladást kimutatni, mivel nem méri a célkitűzések elérését (lásd: 58–60. bekezdés). Rámutatott azonban a nemzeti szintű felügyelet néhány hiányosságára, különösen a jogérvényesítés tekintetében (lásd: 61–68. bekezdés)

2. ajánlás. Eredményesebbé kell tenni az ESMA konvergencia terén végzett tevékenységét

A Bizottság:

1. fontolja meg, hogy az ESMA irányítási struktúrájára vonatkozóan olyan változtatásokat javasoljon, amelyek lehetővé tennék, hogy az ESMA eredményesebben éljen hatásköreivel, többek között kötelezővé téve az illetékes nemzeti hatóságok részvételét az ESMA konvergencia terén végzett tevékenységében, és operatív vezető szerepet biztosítva az ESMA munkatársainak.

Az ESMA:

2. vezessen be strukturáltabb megközelítést a konvergenciaeszközök kiválasztására, erősítse meg az utókövetést és szükség esetén alkalmazzon helyreállítási eszközöket, beleértve az uniós jog megsértésével kapcsolatos eljárásokat is;
3. a felügyeleti gyakorlatok feltérképezésével, az eszközök eredményességének értékelésével és teljesítménymérési módszereinek felülvizsgálatával növelje az előrehaladás nyomon követésére irányuló képességét.

Határidő: 2024.

133 A Bizottság és az ESMA javította a befektetési alapok, valamint ezek kockázatai és költségei átláthatóságát. A legfontosabb eszközök közé tartozott a kiemelt befektetői információkat tartalmazó dokumentum bevezetése, valamint a teljesítményről és költségekről szóló éves jelentés közzététele. A befektetőknek nyújtott tájékoztatásban azonban még mindig tapasztalhatók hiányosságok, és a befektetők számára továbbra is nagyon nehéz összehasonlítani az egyes alapokat (lásd: 73–80. bekezdés).

134 A befektetők költségei az elmúlt néhány évben ugyan lassan csökkentek, ám még mindig nem részesülnek kellő védelemben egyrészt az alapkezelők által (pl. burkolt indexálás révén) felszámított indokolatlan költségekkel, másrészt azzal szemben, hogy elfogult tanácsadásban részesülnek – a legtöbb tagállamban továbbra is ösztönzésben részesülő – pénzügyi közvetítők részéről (lásd: 83–92. bekezdés). Ezenkívül a környezeti, társadalmi és irányítási szempontokon alapuló (ESG-) minősítések nagyrészt szabályozatlanok és felügyelet nélküliek (lásd: 81–82. bekezdés).

3. ajánlás. Jobb védelmet kell biztosítani a befektetők számára az indokolatlan költségekkel és a félrevezető információkkal szemben

A Bizottság:

1. biztosítson jobb védelmet a lakossági befektetők számára, különösen az ösztönzőkre vonatkozó szigorúbb szabályok révén.

Az ESMA:

2. finomítsa tovább a lakossági befektetési termékek teljesítményére és költségeire vonatkozó elemzését, különösen a forgalmazás helye szerinti ország és a költség típusa szerint;
3. dolgozzon ki egy olyan eszközt, amely lehetővé teszi a befektetők számára, hogy információkat szerezzenek a bizonyos kritériumoknak megfelelő valamennyi kínált alapról, és összehasonlítsák ezen alapok költségeit és teljesítményét.

Határidő: 2024.

135 Az ESMA rendszeres, illetve eseti külső és belső beszámolás révén követi nyomon a rendszerszintű kockázatokat, de a ezeket nem bontják le országonként. Nem készült hivatalos jegyzék a rendszerkockázatok nyomon követésére a tagállamokban alkalmazott jelenlegi gyakorlatokról (lásd: 94. és 99–102. bekezdés). A Pénzügyi Stabilitási Tanács azonosította az eszközkezelési tevékenységekből adódó kockázatokat. Az ESMA ezekből a két fő kockázattal – a tőkeáttétellel és a likviditással – foglalkozott. Általános típusú rendelkezések szerepelnek a jogszabályokban, a működési kockázatot viszont megállapításunk szerint az ESMA-iránymutatások nem érintik (lásd: 95–98. bekezdés).

136 Annak ellenére, hogy az alapító rendelet előirányzott felügyeleti stresszteszteket, az ESMA nem végzett ilyeneket. Csak piaci adatokon alapuló stressz-szimulációkat hajtott végre; ezek eredményeinek utókövetése is csak nemrég kezdődött el, méghozzá lassan. A felügyeleti stressztesztekkel kapcsolatos elméleti munka még nem kezdődött meg. Megállapítottuk, hogy az ESMA megfelelő iránymutatásokat dolgozott ki a belső stressztesztekre vonatkozóan. A pénzpiaci alapok kivételével a stressztesztelési adatokról nem számolnak be szisztematikusan. A szolgáltatott adatokat még nem használták fel felügyeleti stressztesztek kidolgozásához vagy a stressz-szimulációk utóteszteléséhez (lásd: 103–111. bekezdés).

4. ajánlás. Javítani kell a rendszerszintű kockázatok feltárását

Az ESMA az ERKT-vel együttműködve határozza meg, hogy az alapok mely típusai esetében van szükség felügyeleti stressztesztre; vizsgálja meg, hogyan lehet eredményesebben felhasználni a meglévő stressztesztek és szimulációk eredményeit, és dolgozzon ki egy olyan átfogó modellt, amely lehetővé teszi az összekapcsoltság elemzését.

Határidő: 2025.

137 Jelenleg az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra vonatkozóan nincs uniós szinten harmonizált beszámolási rendszer. A tagállami illetékes hatóságok által gyűjtött felügyeleti adatok emiatt nem hasonlíthatók össze. Az alternatív befektetési alapokra vonatkozó beszámolás uniós szinten harmonizálva van, de a beszámolási keret nem kötelezi kezelőiket arra, hogy közös azonosítókat és portfóliószintű részadatokat is megadjanak. Az, hogy az adatok minősége, rendelkezésre állása és felhasználása nem megfelelő, hátrányosan befolyásolja a kockázatok nyomon követését és a kapcsolódó stressztesztek elvégzését (lásd: 112–122. bekezdés és 102. bekezdés).

138 A nemzeti központi bankok statisztikai adatszolgáltatás céljából már gyűjtenek részletes portfóliószintű információkat az átruházható értékpapírokkal és alternatív befektetési alapokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokról. Ezeket az adatokat azonban csak összesített alapon adják meg az EKB-nak, amely ezen információk egy részét megosztja az ESMA-val és az ERKT-val. Bár ezek alapító rendelete felhatalmazza őket arra, hogy eseti alapon információt kérjenek, ezt a hatáskört nem használták fel a meglévő adatok beszerzésére. Az ilyen kérelmekhez általában az irányítótestületek jóváhagyására van szükség, így ezek nem feltétlenül alkalmasak a rendszerkockázatok rendszeres nyomon követésére (lásd: 117. és 124–125. bekezdés).

5. ajánlás. Egyszerűsíteni kell az adatgyűjtést és frissíteni kell a beszámolási rendszereket

A Bizottság:

1. támogassa az ESMA-t és az ERKT-t abban, hogy hozzáférhessenek a pénzeszközökkel kapcsolatos azon szükséges információkhoz, amelyek az illetékes nemzeti hatóságok és az eurórendszerbeli központi bankok rendelkezésére állnak, és tegyen javaslatot az ÁÉKBV-kre vonatkozó harmonizált beszámolási rendszerre;
2. mérje fel, hogy milyen további adatokra van szükség az alapokra vonatkozóan, és hogyan kell azokat a kockázatok jobb nyomon követése érdekében úgy összegyűjteni, hogy az ágazatra nehezedő beszámolási teher minimális maradjon.

Határidő: 2024.

A jelentést 2022. január 18-i luxembourgi ülésén fogadta el a Mihails KOZLOVS számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara.

Melléklet

Melléklet. Adatgyűjtés és az információk megosztása (ABA, ÁÉKBV)

Mozaikszavak és rövidítések

ABA: Alternatív befektetési alap

ABAK: Alternatív befektetési alap kezelője

ABAK-irányelv: Alternatívbefektetésialap-kezelői irányelv

ÁÉKBV: Átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás

ÁÉKBVI: ÁÉKBV-irányelv

AMF: Autorité des marchés financiers

AWP: Éves munkaprogram

BA: Befektetési alap

CA: Illetékes hatóság

CMU: Tőkepiaci unió

CSA: Közös felügyeleti intézkedés

EBH: Európai Bankhatóság

ECA: Európai Számvevőszék

EFAMA: Európai Alap- és Vagyonkezelők Szövetsége

EIOPA: Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság

EKB: Európai Központi Bank

EMIR: Európai piaci infrastruktúra-rendelet

ERKT: Európai Rendszerkockázati Testület

ESA: európai felügyeleti hatóság

ESG: Környezeti, társadalmi és irányítási (Environmental, Social and Governance)

ESMA: Európai Értékpapírpiaci Hatóság

ETF: Tőzsdén kereskedett alap

EUMSZ: Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

FSB: Pénzügyi Stabilitási Tanács

IMF: Nemzetközi Valutaalap

INH: Illetékes nemzeti hatóság

IOSCO: Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete

ISIN: Nemzetközi értékpapír-azonosító szám

KID: Kiemelt befektetői információk (a PRIIP esetében)

KIID: Kiemelt befektetői információkat tartalmazó dokumentum (az ÁÉKBV-k esetében)

LEI: Jogalany-azonosító

MiFID (I/II): A pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv

MiFIR: A pénzügyi eszközök piacairól szóló rendelet

NAV: Nettó eszközérték

NKB: Nemzeti központi bank

PPA(R): A pénzpiaci alapok(ra vonatkozó rendelet)

PRIIP: Lakossági befektetési csomagtermék és biztosítási alapú befektetési termék

TME: Teljes munkaidős egyenérték

TRV: Trendek, kockázatok és gyenge pontok (trends, risks and vulnerabilities)

Glosszárium

„Valódi” határokon átnyúló alap: legalább 3, illetve 5 országban forgalmazott alap.

A pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID): A pénzügyi piacokat szabályozó és a befektetők védelmét javító uniós jogi keret. Az eredeti irányelv helyébe 2018-ban a MiFID II lépett.

Alapkezelő: A befektetési stratégia végrehajtásáért és a pénzügyi eszközhöz kapcsolódó befektetési portfólió kezeléséért felelős szerv vagy személy.

Alapkezelői útlevél: Lehetővé teszi a valamely tagállamban engedéllyel rendelkező ÁÉKBV-alapkezelő vagy ABA-kezelő (ABAK) számára, hogy üzleti tevékenységét más uniós tagállamokban is folytassa, akár a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján, akár fióktelep létrehozása révén. Az ilyen határokon átnyúló tevékenység ugyan az érintett tagállamok illetékes nemzeti hatóságai közötti értesítési eljárás hatálya alá tartozik, további engedélyezési eljáráson viszont az alapkezelőnek már nem kell átesnie.

Alternatív befektetési alap (ABA): Minden, az uniós ÁÉKBV-irányelv hatálya alá nem tartozó befektetési alap, amelyre ehelyett az alternatívbefektetésialap-kezelői (ABAK-) irányelv vonatkozik. Ilyenek a fedezeti alapok, a kockázatitőke-alapok, a magántőke-befektetési alapok és az ingatlanbefektetési alapok.

Átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV): Olyan befektetési eszköz, amely egyesíti a befektetők tőkéjét, és azt pénzügyi eszközök – például részvények, kötvények és egyéb értékpapírok – portfólióján keresztül összevonva fekteti be. Az uniós irányelv tárgyát képező ÁÉKBV-k egyetlen tagállam által kiadott egységes engedély alapján az Unió egész területén nyilvánosan forgalmazhatók lakossági befektetők számára.

Az uniós jog átültetése: Azon eljárás, amelynek keretében az uniós tagállamok beépítik saját nemzeti jogukba az uniós irányelveket, hogy ezáltal azok céljai, követelményei és határidői közvetlenül alkalmazhatóak legyenek.

Célravezetőségi vizsgálat: Egy adott szakpolitikai terület szabályozási keretének esetleges átfedéseit, hiányosságait, következetlenségeit vagy elavult intézkedéseit azonosító értékelés.

Egységes szabálykönyv: Azon jogalkotási szövegek együttese, amelyeket az Unió valamennyi pénzügyi intézményének be kell tartania.

Európai Bankhatóság (EBH): Uniós szabályozási ügynökség, amelynek feladata az eredményes és konzisztens prudenciális szabályozás és felügyelet biztosítása az európai bankszektor egészében. Feladatai közé tartozik az uniós pénzügyi ágazat stressztesztelésének kezdeményezése és koordinálása, valamint a vonatkozó standardok megállapítása.

Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA): Uniós szabályozási ügynökség, amely a befektetővédelem erősítésével, illetve a pénzügyi piacok stabil és rendezett voltának előmozdításával védi az Unió pénzügyi rendszerének stabilitását. Feladatai közé tartozik a tagállamok értékpapír- és tőkepiaci felügyeletért felelős illetékes nemzeti hatóságai közötti felügyeleti konvergencia előmozdítása.

Európai felügyeleti hatóságok (EFH): A pénzügyi ágazat felügyeletéért felelős három szerv – az Európai Bankhatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság – kollektív megnevezése.

Fedezeti alap: Olyan ABA-típus, amely rugalmasabb befektetési stratégiák alkalmazásával próbál pozitív megtérülést elérni, gyakran tőkeáttétel (azaz a befektetési kitettség és a kockázat növelése érdekében történő hitelfelvétel), short ügyletek és más spekulatív befektetési gyakorlatok alkalmazásával, amelyeket más típusú alapok nemigen használnak.

Felhatalmazási megállapodás: Olyan megállapodás, amelyek esetében bizonyos feladatokat nem maga a felhatalmazott szervezet lát el, és ezért e feladatok felhatalmazási monitoring tárgyát képezik. A felhatalmazási megállapodások alkalmazása hatékony módja lehet bizonyos funkciók vagy tevékenységek ellátásának. Az ilyen megállapodások azonban nem mentesek a kockázatoktól, ezért ezeket megfelelő módon kell felügyelni.

Felügyeleti konvergencia: A felügyeleti gyakorlatok és végeredmények felügyeleti konvergenciája azt a folyamatot írja le, amelynek célja a harmonizált, de nem egységes szabályok illetékes nemzeti hatóságok általi következetes és eredményes végrehajtásának és alkalmazásának előmozdítása az Unió egészében. A konvergencia nem „egyenmegoldást” jelent. Az általános cél az, hogy a hosszú távú szabályozási és felügyeleti eredmények összehasonlíthatóak legyenek.

Felügyeleti stresszteszt: A felügyeleti hatóság által végzett stresszteszt.

Forgalmazási útlevél: Lehetővé teszi a valamely uniós tagállamban az illetékes nemzeti hatóság által engedélyezett ÁÉKBV-k vagy ABA-k határokon átnyúló forgalmazását más uniós tagállamokban úgy, hogy a fogadó tagállam illetékes nemzeti hatóságainak engedélye nem szükséges. Míg az ÁÉKBV forgalmazási útlevele lehetővé teszi az ÁÉKBV lakossági és intézményi befektetők számára történő forgalmazását, az ABA forgalmazási útlevele csak a szakmai befektetők számára történő forgalmazásra korlátozódik. Az alapkezelői útlevélhez hasonlóan az engedélyezési kötelezettséget a különböző uniós tagállamok illetékes nemzeti hatóságai közötti értesítési eljárás váltja ki.

Fő teljesítménymutató: Számszerűsíthető mérőszám, amely a teljesítményt a fő célkitűzésekhez viszonyítva mutatja be.

Hatásvizsgálat: Egy szakpolitikai kezdeményezés vagy más intézkedés várható vagy tényleges hatásainak (előzetes, illetve utólagos) elemzése.

Illetékes nemzeti hatóság: A banki, illetve értékpapírpiaci felügyeletért felelős nemzeti szerv.

IOSCO-elvek: Az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) által meghatározott alapelvek. Ezek a következő három, az értékpapírok szabályozásával kapcsolatos három célkitűzésen alapulnak: a befektetők védelme; a piacok tisztességességének, hatékonyságának és átláthatóságának biztosítása; a rendszerszintű kockázatok csökkentése.

Kötelezettségszegési eljárás: A Bizottság által valamely olyan uniós tagállammal szemben kezdeményezett eljárás, amely nem felel meg az uniós jog szerinti kötelezettségeinek.

Megfelelőségi ellenőrzés: Annak ellenőrzése, hogy pontosan tükrözik-e egy adott uniós irányelv releváns rendelkezéseit a nemzeti végrehajtási intézkedések.

Ösztönzők: Szolgáltatásnyújtásért harmadik fél részére teljesített kifizetések.

Pénzpiaci alap (PPA): Rövid lejáratú adósságba befektető alap.

Pénzügyi közvetítő: Valamely pénzügyi eszköz alapkezelője és a végső kedvezményezettek közötti kapcsolattartó.

Próbavásárlás: Fedett kutatási megközelítés, amelynek révén az illetékes nemzeti hatóságok, illetve az esetleg általuk alkalmazott piackutató vállalatok az ügyfélszolgálat minőségét mérik, illetve a pénzügyi termékekre és szolgáltatásokra, valamint a pénzügyi közvetítők fogyasztók felé tanúsított magatartására vonatkozó információkat gyűjtenek.

Rendszerkockázat: A pénzügyi rendszer zavarának kockázata, amely súlyos negatív következményekkel járhat a belső piacra és tágabban a gazdaságra nézve.

Stressztesztelés: Azt értékelni hivatott szimuláció, hogy egy pénzügyi intézmény mennyire képes ellenállni különböző válságforgatókönyveknek.

Tőzsdén kereskedett alap (ETF) : olyan értékpapír-típus, amely indexet, ágazatot, árucikket vagy egyéb eszközt követ, de amely tőzsdén megvásárolható vagy értékesíthető.

Visszaváltás: Részvények készpénzre történő váltása.

Zöldrefestés: valótlan benyomás keltése vagy olyan értelmű félrevezető tájékoztatás, hogy egy vállalat termékei a valósnál jobban megfelelnek a környezetvédelmi szempontoknak.

A Bizottság és az ESMA válaszai

https://www.eca.europa.eu/hu/Pages/DocItem.aspx?did=60837

Időrendi áttekintés

https://www.eca.europa.eu/hu/Pages/DocItem.aspx?did=60837

Ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve megfelelőségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a piacszabályozás és versenyalapú gazdaság ellenőrzésére szakosodott, Mihails Kozlovs számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara végezte. Az ellenőrzést Rimantas Šadžius számvevőszéki tag vezette Mindaugas Pakštys kabinetfőnök és Matthias Blaas kabinetattasé, Ioanna Metaxopoulou igazgató, Paul Stafford ügyvezető, Eddy Struyvelt feladatfelelős, valamint Jörg Genner, Mirko Gottmann, Helmut Kern, Anna Ludwikowska és Nadiya Sultan számvevők segítségével. Nyelvi támogatás: Mark Smith.

 

Végjegyzetek

^[1] A 2011. június 8-i 2011/61/EU irányelv az alternatívbefektetésialap-kezelőkről.

^[2] Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (átdolgozás).

^[3] A 2011/61/EU irányelv (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről.

^[4] SWD/2018/054 final, 2018.3.12., 12. o.

^[5] SWD/2018/054 final, 2018.3.12., 7. és 14. o.

^[6] A kollektív befektetési vállalkozások határokon átnyúló forgalmazásának megkönnyítéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1156 rendelet (1) preambulumbekezdése.

^[7] FISMA/2016/105(02)/C, 2018. december 10.

^[8] Az ÁÉKBV-irányelv (15) preambulumbekezdése; az ABAK-irányelv (17) preambulumbekezdése.

^[9] The High-Level Group on Financial Supervision in the EU, 2009. február 25., (100)–(109) preambulumbekezdés és 10. ajánlás.

^[10] SWD/2018/054 final, 2018.3.12., 14. o.

^[11] Európai Bizottság, Fitness check of EU supervisory requirements, SWD (2019) 402 és 403.

^[12] Az ESMA-rendelet 1. cikke.

^[13] The High-Level Group on Financial Supervision in the EU, 2009. február 25.

^[14] ESMA Strategic Orientation 2016-2020, ESMA/2015/935, 3. o.

^[15] COM(2017)292 final, 2017.6.8., 4.1. fejezet.

^[16] Az (EU) 2019/2175 rendelet (2019. december 18.) (7) preambulumbekezdése.

^[17] ESMA Notifications of Compliance with Guidelines - Overview Table.

^[18] Internal Guidance - Guidelines compliance notification process, ESMA42-110-888, 35. és 38. bekezdés.

^[19] ESMA/2013/476, 2013. április 15. és ESMA42-111-4479, 2018. július 30.

^[20] A Számvevőszék 29/2018. sz. különjelentése és 10/2019. sz. különjelentése.

^[21] Az ESMA levele az ABAK-irányelv felülvizsgálatáról, ESMA34-34-550, 2020. augusztus 18.

^[22] Methodology For Assessing Implementation of the IOSCO Objectives and Principles of Securities Regulation, 2017. Május, C. szakasz: Principles relating to enforcement, 1. Preambulum, 63. o.

^[23] Az ESMA sajtóközleménye.

^[24] Az Európai Parlament 2020. október 8-i állásfoglalásának 48. bekezdése.

^[25] A 2009/65/EK irányelv 68–74. cikke.

^[26] SWD(2019) 402 final.

^[27] A Bizottság 583/2010/EU rendelete (2010. július 1.) a 2009/65/EK irányelvnek a kiemelt befektetői információk tekintetében történő végrehajtásáról.

^[28] Central Bank of Ireland, ‘Thematic review of closet indexing’ (az ágazat közös levele, 2019. július 18.).

^[29] Az Európai Parlament és a Tanács 1286/2014/EU rendelete (2014. november 26.) a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról.

^[30] Az Európai Parlament 2020. október 8-i állásfoglalása a tőkepiaci unió (CMU) további fejlesztéséről: a tőkepiaci finanszírozáshoz való hozzáférés, különösen a kkv-k számára, és a lakossági befektetők tőkepiaci részvételének növelése (2020/2036(INI)).

^[31] Steven Maijoor, az ESMA elnökének levele Mairead McGuinness biztoshoz, 2021. január 28., ESMA30-379-423.

^[32] Performance and Costs of EU Retail Investment Products ESMA Annual Statistical Report 2021.

^[33] ESMA, Supervisory briefing on the supervision of costs, 2020.

^[34] ESMA Statement, Supervisory work on potential closet index tracking, 2016. február 2., ESMA/2016/165. Lásd még: 1/2021. sz. TRV.

^[35] Central Bank of Ireland, „Thematic review of closet indexing’ (az ágazat közös levele, 2019. július 18.).

^[36] ESMA 34-45-970 CSA methodology on costs and fees.

^[37] A 2014/65/EU irányelv (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól.

^[38] Európai Bizottság, Distribution systems of retail investment products across the EU, végleges jelentés, 2018, 26. o.

^[39] Apostolos Thomadakis, The European ETF Market: What can be done better?, ECMI Commentary, 52. sz., 2018. április 24.

^[40] ESMA’s Technical Advice to the Commission on the impact of the inducements and costs and charges disclosure requirements under MiFID II, 2020. március 31., ESMA35-43-2126.

^[41] Európai Bizottság, Distribution systems of retail investment products across the EU, végleges jelentés, 2018, 22. o.

^[42] AMF: Risk and Trend Mapping No 17, 2016 Risk Outlook.

^[43] A 2009-ben létrehozott ERKT az Unión belüli pénzügyi rendszer makroprudenciális felügyeletéért felelős, és célja, hogy elősegítse a pénzügyi stabilitást fenyegető rendszerszintű kockázatok megelőzését vagy enyhítését.

^[44] Az FSB a globális pénzügyi rendszert figyelemmel kísérő és azzal kapcsolatban ajánlásokat közzétevő nemzetközi szervezet.

^[45] FSB (2017. január 12.): Policy Recommendations to Address Structural Vulnerabilities from Asset Management Activities.

^[46] ERKT/2017/6 és ERKT 2020/4.

^[47] Többek között az ABAK-irányelvet kiegészítő 231/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 57. cikkének (3) bekezdése és az ÁÉKBV-irányelvet kiegészítő 2010/43/EU bizottsági irányelv 4. cikkének (3) bekezdése.

^[48] FSB (2017. január 12.): Policy Recommendations to Address Structural Vulnerabilities from Asset Management Activities, 14. ajánlás.

^[49] Az ESMA-rendelet 22. cikkének (2) bekezdése és 23. cikke.

^[50] ESMA Economic Report: Stress simulation for investment funds 2019.

^[51] Recommendation of the ESRB on liquidity risk in investment funds (ESRB/2020/4).

^[52] Pl. Gourdel, Maqui és Sydow (2019): Investment funds under stress, ECB Working Paper 2323.

^[53] Az uniós felügyelet alatt nem álló alapok jelentős eszközkategóriákat jelenthetnek a befektetők, köztük a pénzügyi intézmények számára.

^[54] ABAK-irányelv, 24. cikk.

^[55] ABAK-irányelv, 25. cikk (2) bekezdés.

^[56] ERKT/2017/6.

^[57] ERKT/2020/4.

^[58] Az 1095/2010/EU rendelet 35. cikke.

^[59] ERKT/2017/6, D. ajánlás.

^[60] ESRB, The benefits of the Legal Entity Identifier for monitoring systemic risk, Occasional Paper Series No 18 (2021. szeptember).

^[61] Az 1073/2013/EU rendelet.

^[62] A 2533/98/EK tanácsi rendelet 8. cikkének (5) bekezdése.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (https://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2022

PDF	ISBN 978-92-847-7527-9	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/852502	QJ-AB-22-029-HU-N
HTML	ISBN 978-92-847-7504-0	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/34144	QJ-AB-22-029-HU-Q

SZERZŐI JOGOK

© Európai Unió, 2022

Az Európai Számvevőszék dokumentumainak felhasználását a nyíltadat-politikáról és a dokumentumok további felhasználásáról szóló 6–2019. sz. számvevőszéki határozat szabályozza.

Ellenkező rendelkezés (pl. az egyedi szerzői jogi nyilatkozatokban foglaltak) hiányában az Európai Unió tulajdonában lévő számvevőszéki tartalmak a Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0) licenc alá tartoznak. Ennek értelmében a további felhasználás a forrás és a változtatások megfelelő feltüntetésével megengedett. A dokumentumok további felhasználásakor azok eredeti értelme és mondanivalója nem torzulhat. A Számvevőszék nem vonható felelősségre a továbbfelhasználás esetleges következményeiért.

Ha az adott tartalomban azonosítható magánszemélyek is érintettek (például ha egy kép a Számvevőszék munkatársait ábrázolja) vagy harmadik fél is szerepel a források között, adott esetben további szerzői jogokat is figyelembe kell venni. Amennyiben engedély kiadására kerül sor, az érvényteleníti a fenti általános érvényű engedélyt, és annak egyértelműen tartalmaznia kell a felhasználással kapcsolatos esetleges korlátozásokat.

Az olyan tartalmak felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek nem az Európai Unió tulajdonát képezik, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

Az iparjogvédelem alatt álló szoftverek és dokumentumok – pl. szabadalmak, márkajelzések, bejegyzett formatervezési minták, logók és nevek – nem tartoznak a Számvevőszék továbbfelhasználási politikájának hatókörébe, így azok licencét a felhasználó nem kapja meg.

Az Európai Uniónak az europa.eu címtartomány alá tartozó intézményi weboldalai külső oldalakra mutató hivatkozásokat is tartalmaznak. Ezek nem tartoznak a Számvevőszék hatáskörébe, ezért ajánlott elolvasni az ott közzétett adatvédelmi és szerzői jogi rendelkezéseket.

Az Európai Számvevőszék logójának használata

Az Európai Számvevőszék logója kizárólag a Számvevőszék előzetes hozzájárulásával használható fel.

Kapcsolatba szeretne lépni az EU-val?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Információkat keres az EU-ról?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai: https://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (https://data.europa.eu/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.