A Bizottság uniós összefonódás-ellenőrzési és antitröszt eljárásai: fokozni kell a piac felügyeletét

Összefoglaló

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés védi az uniós belső piacon működő vállalatok közötti, és a fogyasztók érdekeit szolgáló tisztességes versenyt. Ennek céljából a Bizottság jelentős vizsgálati és döntéshozatali hatáskörökkel rendelkezik, amelyek keretében megtilthatja a vállalatok közötti versenyellenes megállapodásokat, vagy felléphet azon vállalatok ellen, amelyek visszaélnek a belső piacon belüli helyzetükkel (ezek az úgynevezett „antitröszt eljárások”). A Bizottság emellett felülvizsgálja a jelentősebb nagyságrendű vállalati koncentráció eseteit a belső piacon belüli versenyre gyakorolt hatásuk tekintetében (ami „összefonódás-ellenőrzés” néven ismert).

A tagállamok közötti kereskedelmet érintő antitröszt ügyekben mind a Bizottság, mind az uniós tagállamok nemzeti versenyhatóságai közvetlenül érvényesíthetik az uniós versenyszabályokat. A Bizottság kritériumokat határozott meg arra nézve, hogy az ügyek hogyan oszlanak meg a tagállamok és a Bizottság között.

Ez az első olyan ellenőrzésünk, amelynek keretében azt vizsgáljuk, milyen végrehajtói szerepet tölt be a Bizottság az összefonódás és az antitröszt területén. Az elmúlt tíz év során az uniós versenyszabályok érvényesítése a piaci dinamika jelentős változásaival szembesült, és a kérdés a közérdeklődés és a nyilvános viták középpontjában állt. Ellenőrzésünk során azt vizsgáltuk, megfelelően juttatta-e érvényre a Bizottság – Versenypolitikai Főigazgatóságán keresztül – az uniós versenyszabályokat az összefonódás-ellenőrzési és antitröszt eljárásaiban. Ennek céljából megvizsgáltuk a Bizottság észlelési és vizsgálati kapacitását, valamint azt, hogy miként használta fel jogérvényesítési hatásköreit az összefonódás-ellenőrzési és antitröszt eljárások során. Emellett azt is vizsgáltuk, miként működött együtt a Bizottság a nemzeti versenyhatóságokkal, hogyan számolt be jogérvényesítési tevékenységeinek eredményeiről, és miként kapott visszajelzést. Jelentésünk olyan kérdésekre világít rá, amelyek mind napjainkban, mind a jövőben hatással lehetnek a Bizottság sikerességére.

Megállapítottuk, hogy az összefonódás-ellenőrzési és antitröszt eljárások során a Bizottság összességében jól használta ki jogérvényesítési hatásköreit, és határozatai révén foglalkozott a versenyjogi kérdésekkel. Számos területen azonban javításokra van szükség.

Hogy ne csupán a beérkező panaszokra hagyatkozzon, a Bizottság saját lépéseket is tett a belső piacot esetlegesen érintő problémák feltárása érdekében. A piacfigyelésre ugyanakkor nem fordított elegendő erőforrást. Az önbevallásokat ösztönző kezdeményezések működtek, de a számok 2015 óta csökkentek. Az ügyek rangsorolása révén a Bizottság ugyan elkülönített erőforrásokat a kapcsolódó vizsgálatokra, ez azonban nem a kritériumok egyértelmű, a legnagyobb kockázatú ügyek kiválasztását lehetővé tevő súlyozásán alapult.

A rendelkezésre álló erőforrások jelentős részét az összefonódás-ellenőrzés szívta fel. A Bizottság sikeresen alkalmazott egy egyszerűsített eljárást, de további intézkedéseket kell hoznia az észszerűsítés érdekében. Megállapítottuk azt is, hogy az árbevételen alapuló küszöbértékek – amelyeket annak meghatározásához használnak, hogy egy adott ügylet hatással lenne-e a belső piaci versenyre – nem feltétlenül biztosítják, hogy az összes jelentős ügylet európai bizottsági felülvizsgálat tárgyát képezze.

A Bizottság trösztellenes határozatai kezelték ugyan a versenyjogi aggályokat, a vizsgálatok azonban általában hosszadalmasak voltak. Mivel antitröszt vonatkozású jogérvényesítésre csak akkor kerül sor, miután felmerült egy versenyjogi probléma, az eljárások időtartama kedvezőtlenül hathat a határozatok eredményességére. A Bizottság lépéseket tett antitröszt eljárásainak felgyorsítása érdekében, de bonyolult vizsgálatokkal is meg kellett birkóznia. Így volt ez különösen az új digitális piacok vonatkozásában, ahol ki kellett igazítani a tényleges versenyre vonatkozó hagyományos feltételezéseket, és értékelni kellett a fellépéshez rendelkezésre álló meglévő jogi eszközök hatékonyságát. A Bizottság emellett iránymutatásait és közleményeit sem aktualizálta még annak érdekében, hogy javítsa a jogbiztonságot az e piacokon tevékenykedő vállalatok számára és döntéshozatalukban támogassa a nemzeti versenyhatóságokat.

Az eredményes jogérvényesítéshez visszatartó erejű bírságokra van szükség. A Bizottság által a versenyszabályok megsértéséért kirótt bírságok összege a világon a legnagyobbak közé tartozik. A nagy összegű bírságok hatása azonban függ az érintett vállalatok méretétől, a szabálysértések feltárásának valószínűségétől, attól, hogy milyen nyereségek kapcsolódhatnak a jogsértéshez, valamint a Bizottság vizsgálatainak hosszától is. A Bizottság mindeddig nem értékelte az általa kiszabott bírságok visszatartó hatását.

Azokban az esetekben, amikor az uniós trösztellenes szabályok alkalmazandók, a határozatok nagy részét a nemzeti versenyhatóságok hozzák meg. A nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság jó együttműködést folytattak az Európai Versenyhatóságok Hálózata keretében, a piacfigyelés és a jogérvényesítési prioritások kivételével, amelyek terén nem volt szoros az együttműködés. Nem használták optimálisan azt a mechanizmust, amelynek segítségével hatékonyan lehetne elosztani az antitröszt ügyeket a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok között.

Az elérendő célokat a Bizottság csak nagyon általánosan határozta meg. Ez, valamint az eredmények nyomon követéséhez szükséges megfelelő adatok hiánya megnehezíti a jogérvényesítési tevékenységek teljesítményének értékelését. Noha a munka eredményességének utólagos értékelése elősegítené a döntéshozatal javítását és az erőforrások megfelelőbb elosztását, a Bizottság nem végzett rendszeresen ilyen értékelést. A jogérvényesítési tevékenységek eredményeiről történő bizottsági beszámolás továbbra is a hatás helyett inkább a tevékenységre összpontosít, emellett jelenleg nem kerül sor az uniós versenyhatóságok teljesítményének rendszeres, független értékelésére.

Több ajánlást is megfogalmazunk, amelyek célja a Bizottság kapacitásának erősítése a következők tekintetében:

• növekedjen a jogsértések feltárásának valószínűsége;
• váljon hatékonyabbá a versenyszabályok érvényesítése;
• jobban ki lehessen használni az Európai Versenyhatóságok Hálózatában rejlő potenciált;
• javuljon a teljesítményről történő beszámolás.

Bevezetés

Az uniós versenyszabályok

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) tilt bizonyos, a belső piaccal nem összeegyeztethető gyakorlatokat¹. E gyakorlatok közé tartozik a vállalatok közötti bármiféle összejátszás, amelynek hatása vagy tárgya a belső piacon belüli, határokon átnyúló verseny korlátozása vagy torzítása. Az ilyen jogellenes magatartásra a legegyértelműbb példa a versenytársak között titkos kartellek formájában megnyilvánuló összejátszás, amelynek során a vállalatok rögzítik az árakat vagy a piaci részesedéseket, indokolatlanul növelve nyereségüket a fogyasztók kárára. Az együttműködés abban az esetben lehetséges, ha célja az áruk termelésének vagy forgalmazásának javítása, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdítása. Ennek feltétele, hogy a fogyasztók méltányosan részesüljenek a keletkező előnyökből, és hogy a versenyre gyakorolt hatás arányos legyen és ne szüntesse meg azt².

Az EUMSZ azt is tiltja, hogy az adott piacon erőfölényben lévő vállalatok a verseny kiiktatása vagy csökkentése céljából visszaéljenek ezzel a helyzetükkel³. Ilyen magatartásnak minősülnek például az alábbiak:

• annak megkövetelése, hogy a vásárlók egy adott terméket kizárólag az erőfölényben lévő vállalkozástól szerezzenek be (kizárólagos beszerzés);
• az árak veszteséges szinten történő meghatározása (kiszorító árazás);
• tisztességtelen feltételek kikötése a versenytársak piacra lépésének megakadályozása céljából (a piac lezárása);
• tisztességtelen (túlzott) árak felszámítása a vásárlóknak; valamint
• a termelés vagy a műszaki fejlesztés korlátozása és ezáltal a fogyasztók választási lehetőségeinek csökkentése.

A Bizottság mint a versenyszabályok végrehajtója

A Szerződések értelmében az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása. E szabályok egységes végrehajtásáért a Bizottság felel. Ez elengedhetetlen az uniós belső piac működőképességéhez, mivel a Bizottság korrigálja a piacok működésében tapasztalható tökéletlenségeket, és fellép, ha a vállalatok nem tartják tiszteletben a szabályokat⁴.

A versenyhatóságok függetlensége az eredményes jogérvényesítés egyik előfeltétele. Más szóval, a versenyhatóságoknak a gazdasági szereplőktől és a kormányoktól, valamint azok politikai prioritásaitól függetlenül kell dönteniük arról, hogy mely ügyeket vizsgálják ki és hol lépnek fel a jogérvényesítés érdekében. A függetlenség azt is jelenti, hogy a versenyhatóságoknak elegendő (emberi és technikai) erőforrásra van szükségük ahhoz, hogy hatékony jogérvényesítőkként járhassanak el.

Az uniós jog⁵ több jelentős vizsgálati és döntéshozatali hatáskört ruház a Bizottságra, ideértve a vállalatok ellenőrzését, a kartellek vagy egyéb versenyellenes magatartás megtiltását, valamint pénzbüntetések kiszabását az uniós versenyszabályokat megsértő vállalatokra. Ezek a vizsgálatok „antitröszt eljárások” néven ismertek. A valamely konkrét versenyellenes gyakorlatot megtiltó bizottsági határozatok az érintett vállalatokra nézve kötelező erejűek, de precedenst is teremtenek az analóg esetekhez. Az EUMSZ, az 1/2003/EK rendelet, valamint az uniós bíróságok által meghatározott ítélkezési gyakorlat keretei között a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik a következők vonatkozásában:

• a „tényleges verseny” célkitűzéseinek és az alapjául szolgáló gazdasági fogalmaknak a meghatározása;
• annak meghatározása, hogy miként éljen a Bizottság a vizsgálati hatásköreivel és folytassa le a vizsgálatait; valamint
• a versenyellenes gyakorlatok vagy a problémás összefonódások megszüntetéséhez szükséges korrekciós intézkedések meghatározása.

A Bizottság célja a piacok eredményes versenystruktúrájának a védelme, és ezáltal a fogyasztói jólét fokozása és az integrált uniós belső piac létrejöttének elősegítése⁶. A fogyasztók jólétének nincs egyetemesen elfogadott fogalommeghatározása, leegyszerűsítve azonban azt jelenti, hogy a Bizottság gazdasági szempontból megvizsgálja, miként szolgálja az uniós piacokon belüli verseny a fogyasztók érdekeit az áruk és szolgáltatások ára, minősége és választéka, valamint az innováció tekintetében.

A Bizottság emellett felel az ipari szerkezetátalakítás nyomon követéséért is, amennyiben az versenyellenes hatással lehet a belső piacra: így például ha két független vállalat egyesül, vagy egy önálló közös gazdasági egységet (úgynevezett „teljes feladatkört ellátó közös vállalkozást”) hoznak létre. Ezek az összeolvadások, amelyek a piacgazdaság szokványos jellemzőjének tekinthetők, előmozdíthatják a termelőeszközök hatékony elosztását, de károsan is hathatnak a versenyre. Ebben az esetben szükségessé válhat, hogy a Bizottság fellépjen a belső piac működésének védelme érdekében. Ez az úgynevezett „uniós összefonódás-ellenőrzés”, amelyet tanácsi rendelet szabályoz⁷.

Míg az összefonódás-ellenőrzésre az ügylet végrehajtása előtt és szoros határidőkkel kerül sor (előzetes ellenőrzési rendszer), antitröszt eljárásokat a Bizottság csak azt követően indíthat, hogy felmerül a versenyszabályok valamely vállalat általi megsértésének gyanúja (utólagos ellenőrzési rendszer). Az utóbbi tíz évben a Bizottság évente átlagosan több mint 300 összefonódásról szóló bejelentést és körülbelül 200 antitröszt ügyet vizsgált meg.

A Bizottságon belül a versenyjogi ügyekkel és a szakpolitikai kérdésekkel kapcsolatos valamennyi kulcsfontosságú határozatért – ideértve a jogalkotási javaslatokat, a közleményeket és az iránymutatásokat – a biztosi testület együttesen felel. A testület a versenypolitikáért felelős biztosra ruházta azt a hatáskört, hogy egyoldalúan elfogadjon bizonyos típusú határozatokat, amelyek kisebb jelentőséggel bírnak és nem vetnek fel konkrét szakpolitikai kérdéseket. A versenypolitikáért felelős biztos felügyeli a Versenypolitikai Főigazgatóságot (COMP), amely felülvizsgálja az összefonódásokról szóló bejelentéseket, antitröszt és összefonódás-vizsgálatokat folytat és – a Bizottság más szervezeti egységeivel együttműködve – határozatokat és szakpolitikai dokumentumokat, köztük jogalkotási javaslatokat készít elő, amelyeket a Bizottság fogad el.

A tagállami hatóságok szerepe az antitröszt eljárásokban

A tagállamok közötti kereskedelmet érintő antitröszt ügyekben mind a Bizottság, mind az uniós tagállamok nemzeti versenyhatóságai is közvetlenül érvényesíthetik az uniós versenyszabályokat (lásd: 1. háttérmagyarázat)⁸.

Miközben a „párhuzamos jogérvényesítés” decentralizált megközelítésmódja jelentősen kiterjesztette az uniós trösztellenes szabályok alkalmazási körét, végső soron továbbra is a Bizottság felel annak biztosításáért, hogy a nemzeti versenyhatóságok egységesen alkalmazzák a szabályokat¹⁰. A Bizottság illetékes továbbá azon döntések meghozatalában is, amelyek az Európai Gazdasági Térség (az uniós tagállamok, Izland, Liechtenstein és Norvégia) egész területén alkalmazandók¹¹.

Az uniós trösztellenes szabályok párhuzamos érvényesítéséhez szoros együttműködésre van szükség a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok között. Ennek céljából a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok létrehozták az Európai Versenyhatóságok Hálózatát (ECN)¹², amely mechanizmus révén i. döntenek arról, hogy mely versenyhatóság vizsgálja ki az adott ügyet, és ii. információkat cserélnek a vizsgálati intézkedésekkel és az általuk meghozni kívánt jogérvényesítési határozatokkal kapcsolatban. Az ECN emellett tanácsadó bizottsággal is rendelkezik, amely a nemzeti versenyhatóságok képviselőiből áll, és amellyel a Bizottságnak a végleges versenyjogi határozatok elfogadása előtt konzultálnia kell.

A jogérvényesítésben kiegészítő szerepet töltenek be a nemzeti bíróságok, amelyek az uniós trösztellenes szabályokkal kapcsolatos kérdéseket érintő, magánfelek közötti jogvitákkal foglalkoznak. A nemzeti bíróságok határozatai nem írhatják felül a Bizottság határozatait¹³.

A nemzeti versenyhatóságok jelentős mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a tekintetben, hogy kivizsgálnak-e egy adott jogsértést, és milyen bírságokat szabnak ki. Határozataik tekintetében – amelyek az adott tagállam területén kötelező erejűek – tiszteletben kell tartaniuk a Bizottság határozatai vagy valamely bíróság által meghatározott alapelveket. Az antitröszt ügyek végrehajtásával kapcsolatos európai bizottsági közlemények és iránymutatások a nemzeti versenyhatóságokra nézve nem kötelezőek, de befolyásolják a határozataikat. A nemzeti bíróságok véleményeket kérhetnek a Bizottságtól az uniós versenyszabályok értelmezésével kapcsolatban, és előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújthatnak be az Európai Unió Bíróságához. Ha a Bizottság saját vizsgálatot indít, a nemzeti versenyhatóságok mentesülnek az adott ügyben való további részvétel alól.

Az uniós trösztellenes szabályok párhuzamos érvényesítését az 1. ábra szemlélteti.

Forrás: Európai Számvevőszék.

Az uniós és a nemzeti összefonódás-ellenőrzés

Amennyiben az érintett vállalatok forgalma meghaladja az uniós jogszabályban meghatározott küszöbértéket, a vállalatok közötti összefonódások kivizsgálásáért a Bizottság felel¹⁴. E küszöbérték alatt az összefonódások ellenőrzése a tagállamok felelősségi körébe tartozhat, nemzeti jogszabályaiknak megfelelően. Az ügyek áttételi rendszere keretében átadhatók a Bizottság és a tagállamok között, ami bizonyos mértékű rugalmasságot tesz lehetővé: így például a Bizottság bizonyos feltételek mellett ismét egy tagállamhoz utalhat egy ügyet, vagy fordítva (lásd: 2. ábra).

Forrás: Európai Számvevőszék.

Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy a javasolt összefonódás jelentős mértékben gátolná a tényleges versenyt, vagy megtilthatja az összeolvadást, vagy az adott piacokon belüli versenyjogi problémák megelőzése céljából az érintett felek által javasolt kötelező erejű kötelezettségvállalások végrehajtásához kötheti az engedélyezését.

Amennyiben egy összeolvadás valamely nemzeti versenyhatóság hatáskörébe tartozik, e hatóság önállóan dönt arról, hogy azt kizárólag a nemzeti jogszabályok alapján engedélyezi-e vagy sem. Ugyanakkor hat tagállam nemzeti kormánya – rendszerint a gazdasági minisztere útján – kivételes esetben közérdekből felülírhatja az összefonódást tiltó határozatot, vagy módosíthatja a kötelezettségvállalásokat, például akkor, ha véleménye szerint az érintett piacokon jelentkező versenyellenes hatásokat felülmúlja a munkahelyek megőrzésének vagy bizonyos nemzeti iparágak fejlesztésének szükségessége¹⁵.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

Az utóbbi tíz évben az uniós jelentőségű összefonódási műveletek száma mintegy 40%-kal növekedett, az új digitális piacok megjelenése pedig jelentős kihívásokat támasztott a versenyszabályok érvényesítése tekintetében. Az összefonódás-ellenőrzési és az antitröszt eljárásokkal kapcsolatos európai bizottsági tevékenységekről eddig még nem készítettünk jelentést. Ellenőrzésünk során azt kívántuk feltárni, miként végzi a Bizottság ezeket a tevékenységeket, és melyek azok a kérdéskörök, amelyek ezek sikerességére – akár most, akár a jövőben – hatással lehetnek.

Arra kerestük a választ, hogy megfelelően érvényesítette-e a Bizottság az uniós versenyszabályokat az összefonódás-ellenőrzési és az antitröszt eljárásokban. Konkrétabban azt értékeltük, hogy a Bizottság:

1. megfelelő észlelési és vizsgálati kapacitásokkal rendelkezik-e;
2. jól használta-e fel jogérvényesítési hatásköreit az összefonódás-ellenőrzési és antitröszt eljárások során;
3. megfelelően együttműködött-e a nemzeti versenyhatóságokkal; valamint
4. létrehozott-e keretrendszert a jogérvényesítési tevékenységeinek eredményeiről történő beszámoláshoz és a visszajelzések fogadásához.

Az ellenőrzés céljából megvizsgáltuk a Bizottságnál rendelkezésre álló dokumentumokat, és interjúkat készítettünk a Bizottság munkatársaival. Az összefonódás-ellenőrzés vonatkozásában 13 olyan javasolt összefonódás aktáit vizsgáltuk át, amelyeket 2010 és 2017 között jelentettek be a Bizottságnak az összefonódás-ellenőrzési rendelet szerint. Az antitröszt tekintetében 37 olyan ügyből álló mintát ellenőriztünk, amelyek vizsgálatát a Bizottság ugyanebben az időszakban indította el, de 2018. és 2019. évi tevékenységekre vonatkozóan is áttekintettünk jelentéseket és egyéb dokumentumokat. Emellett egy 38 esetből álló minta alapján felülvizsgáltuk a nemzeti versenyhatóságok által az 1/2003/EK rendelet 11. cikke értelmében megküldött értesítések Bizottság általi elemzését; ezekben az értesítésekben a nemzeti versenyhatóságok hivatalosan tájékoztatták a Bizottságot egy nemzeti antitröszt vizsgálat elindításáról, vagy benyújtották a jogérvényesítési határozat tervezetét. Valamennyi esetet kockázati kritériumok alapján választottuk ki.

Emellett információgyűjtés céljából látogatást tettünk Bulgária, Franciaország, Hollandia és Lengyelország nemzeti versenyhatóságánál, tekintettel a messzemenően eltérő intézményi jellemzőikre. Továbbá üléseket tartottunk a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) képviselőivel.

Ellenőrzésünk keretében nem vizsgáltuk, hogy miként érvényesíti a Bizottság az állami támogatási szabályokat, ami szintén az európai bizottsági versenyfelügyelet alá tartozó terület¹⁶. Uniós, illetve tagállami szinten számos tényező befolyásolhatja a verseny hatékonyságát, ideértve a szabadalmi jogot, a nemzeti adóügyi jogszabályokat, az ágazatspecifikus szabályozást (például a személyszállítás vagy a távközlés területén), az egyes fogyasztóvédelmi szabályokat, illetve a nem uniós országokat érintő kereskedelempolitikát. Ezek túlmutatnak a Bizottság konkrét – az 1/2003/EK rendelet és az összefonódás-ellenőrzési rendelet szerinti – versenyszabályok érvényesítésével kapcsolatos szerepén, ezért ellenőrzésünk hatóköre ezekre nem terjedt ki.

Észrevételek

A Bizottság piacfigyelési, észlelési és vizsgálati kapacitásainak korlátai

A Bizottság számos többé-kevésbé hivatalos tájékoztatást kap a piaci szereplőktől és a nemzeti versenyhatóságoktól a lehetséges versenyjogi problémákkal, illetve a trösztellenes szabályok potenciális megsértésével kapcsolatban. Az antitröszt vonatkozású hivatalos panaszok esetében a Bizottságnak jogszabályban előírt kötelezettsége gondosan mérlegelni a tudomására hozott kérdéseket. Ezen információk minősége azonban igen eltérő, és nem szükségképpen tükrözik a belső piacon előforduló legfontosabb versenyjogi problémákat. A versenyhatóságoknak ezért ahhoz, hogy maradéktalanul eredményesek legyenek, nemcsak a tudomásukra hozott panaszokra kellene reagálniuk, hanem ösztönözniük is kell az esetek jelentését, és arra is képesnek kell lenniük, hogy saját kezdeményezésükre feltárják a nagy hatással járó antitröszt ügyeket.

Miközben a Versenypolitikai Főigazgatóságnak valamennyi bejelentett összefonódást meg kell vizsgálnia (lásd: 16. bekezdés), a trösztellenes szabályok állítólagos megsértésének kivizsgálása tekintetében mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Mivel a Versenypolitikai Főigazgatóság rendszerint több információt kap versenyjogi problémákkal kapcsolatban, mint amennyit a rendelkezésére álló erőforrásokkal ténylegesen ki tud vizsgálni, prioritásokat kell meghatároznia.

Ellenőrzésünk keretében értékeltük, hogy a Bizottság:

1. megfelelő kapacitásokkal rendelkezett-e a versenyellenes gyakorlatok feltárásához;
2. objektív kritériumok alapján állapította-e meg az antitröszt vonatkozású jogérvényesítési prioritásokat annak érdekében, hogy a legnagyobb potenciális hatással járó ügyekre összpontosítsa erőforrásait.

A forráshiány a Bizottság észlelési képességére is hatással van

A Bizottságnak ahhoz, hogy saját kezdeményezésére antitröszt vizsgálatokat indíthasson, szakértelemre van szüksége a belső piac szempontjából releváns gazdasági ágazatokkal kapcsolatban, és ehhez célzott hírszerzésnek kell kapcsolódnia. E célból a Bizottság számos különféle eszközt használhat a piacok figyeléséhez és a jogsértések feltárásához. Így például nyilvánosan elérhető információkat vagy piaci adatokat gyűjthet és elemezhet, vagy értékeléseket készíthet konkrét témákról vagy esetekről (megalapozó tanulmányok vagy átvilágítások). Emellett piaci tanulmányok vagy hivatalos ágazati vizsgálatok formájában mélyrehatóbb elemzéseket is végezhet a verseny korlátozásának eseteiről¹⁷.

Az erőforrásoknak a versenyszabályok érvényesítésére történő elkülönítése tekintetében a Versenyjogi Főigazgatóság a Bizottság éves költségvetési előirányzataira van utalva, tehát versengenie kell a Bizottság többi főigazgatóságával az erőforrásokért. A személyzeti állomány összlétszáma az elmúlt 10 évben viszonylag stabil maradt¹⁸, és a három eszköz között (összefonódás-ellenőrzés, antitröszt vizsgálatok és állami támogatások) csekély mértékben került sor átcsoportosításokra. Megfigyeltük, hogy 2010 óta a Versenyjogi Főigazgatóság által nyilvántartásba vett új antitröszt ügyek száma viszonylag változatlan maradt, míg az új összefonódási ügyek száma ugyanezen időszak alatt folyamatosan nőtt. Mivel az összefonódás-ellenőrzés a Bizottság jogszabályi kötelezettsége, a Versenyjogi Főigazgatóságnak jelentős erőforrásokat kellett erre elkülönítenie (lásd: 41. bekezdés). A fennmaradó, rendelkezésre álló személyzettel a Versenyjogi Főigazgatóság nem képes minden beérkező panasz esetében eljárni, ehelyett prioritásokat kell meghatároznia.

A piacfigyelésre jutó erőforrások és az új esetek – például ágazati vizsgálatok alapján történő – proaktív észlelését szolgáló kapacitások tehát korlátozottak. A piacfigyelés szintje, következetessége és minősége nagymértékben függött a Versenypolitikai Főigazgatóság adott munkatársainak kezdeményezésétől, rendelkezésre állásától és tapasztalataitól. A korlátozott erőforrások miatt 2005 óta a Bizottság csupán négy olyan ágazati vizsgálatot folytatott le, amelyek lehetővé tették versenyszabálysértési esetek feltárását¹⁹. Az e-kereskedelem 2015. évi vizsgálatához 18–24 hónapon át egy körülbelül 15 teljes munkaidős egyenértéket kitevő csoportra volt szükség.

Az e-kereskedelemmel kapcsolatban elindított új vizsgálatok ellenére a 2015. évi csúcsot követően a Versenypolitikai Főigazgatóság által saját kezdeményezésre feltárt ügyek összesített száma folyamatosan csökkent (lásd: 3. ábra).

Forrás: Európai Bizottság.

A Bizottság már 1996-ban úgy határozott, hogy ösztönzőket („engedékenységi programot”) biztosít a kartellekben érintett vállalatok számára ahhoz, hogy belső információkat jelentsenek a Bizottságnak. A kartell azon vállalata, amely elsőként teszi ezt meg, teljes mértékben mentesül a bírságok alól. Az ezt követő többi vállalat jogosult lehet az esetleges bírság csökkentésére.

A Bizottság a kartellek feltárása tekintetében nagymértékben rá van utalva erre a mechanizmusra. A 2010 és 2017 közötti időszakban a 25 kartellvizsgálat közül 23 engedékenység iránti kérelmek nyomán indult el; csupán kettő volt a Bizottság saját feltárási tevékenységének eredménye.

Ami a Bizottság antitröszt ügyekben hozott, a 2010 és 2017 közötti időszakban nyilvántartásba vett ügyekhez kapcsolódó határozatainak teljes számát illeti (a kartellügyeket is beleértve), a 2018. december 31-ig elfogadott határozatok 50%-a eredt engedékenység iránti kérelmekből.

A Bizottság az engedékenység iránti kérelmek körülbelül 15%-a nyomán indított hivatalos vizsgálatot. Ezen esetek 60%-ában a vizsgálat eredményeképpen tiltó határozat született és bírságokat szabtak ki. Az alacsony, 15%-os arányt az magyarázza, hogy a kérelmezők gyakran nem tettek eleget a feltételeknek, nem volt meggyőző bizonyíték a jogsértésre, az ügyek nem tartoztak a Bizottság prioritásai közé, illetve az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belül nem a Bizottság volt a legalkalmasabb hatóság az ügy kivizsgálására. Utóbbi esetben a nemzeti versenyhatóságok a Bizottság által továbbított ügy alapján vagy saját kezdeményezésre vizsgálatokat indíthatnak. Emellett 2015 óta a Bizottsághoz bejelentett engedékenységi ügyek éves száma jelentősen csökkent (lásd: 4. ábra).

Forrás: Európai Bizottság.

A Bizottság mindeddig nem végzett részletes értékelést arról, hogy milyen okból mutat csökkenő tendenciát az engedékenység vagy mentesség iránti kérelmek száma. Emiatt a tendencia miatt – amely, úgy tűnik, a máshol is megfigyelhető tendenciákat tükrözi – nehéz következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy ténylegesen csökkent-e az egységes piacon belüli kartellek száma, ami elméletben lehetséges, vagy a vállalatok tartanak attól, hogy a kérelem nyomán magánjogi kártérítési kereseteknek lennének kitéve az uniós trösztellenes szabályok megsértésének károsultjai részéről. Egy 2014-ben elfogadott uniós irányelv az ilyen kártérítések iránti kérelmek megkönnyítését célozta²⁰. Ezért nem lehet kizárni, hogy a kartellben érintett vállalatok tartózkodnak az engedékenység iránti kérelem benyújtásáról: a bírságot elkerülhetnék ugyan, de a kartell áldozatai magas kártérítéseket követelhetnének tőlük az elszenvedett károkért. Fennáll továbbá az a lehetőség is, hogy a vállalatok egyszerűen sikeresebben fedik el a kartelleket.

A Versenyjogi Főigazgatóság 2016-ban úgy határozott, hogy lépéseket tesz a belső piacra nagy hatással lévő potenciális esetek feltárásához alkalmazott eszközeinek fejlesztése érdekében. E kezdeményezés részeként a Bizottság 2017 óta a visszaélések bejelentésére szolgáló eszközt bocsátott rendelkezésre a honlapján, amelyet bárki igénybe vehet a kartellekkel vagy más versenyellenes gyakorlatokkal kapcsolatos információk anonim módon történő benyújtásához. A kapott információkat felhasználták a Bizottság piacfigyelési tevékenységeihez, ellenőrzésünk idejéig azonban ennek nyomán csupán egyetlen helyszíni vizsgálatra került sor, és ez nem vezetett hivatalos eljárás megindításához. A Bizottság mindeddig nem tett javaslatot egyéb olyan ösztönzőkre a jogsértések bejelentésének előmozdítása érdekében, mint például a visszaélést bejelentő személyek pénzügyi jutalmazása²¹.

Az ügyek rangsorolásához alkalmazott megközelítés nem volt optimális

Amint azt a 28. bekezdésben említettük, a feldolgozandó potenciális antitröszt ügyek nagy száma („állománya”) miatt (lásd: 5. ábra) a Versenypolitikai Főigazgatóságnak ki kell választania azokat az ügyeket, amelyeket ki tud vizsgálni. Erőforrásainak eredményes felhasználása érdekében azokat az eseteket kell előre sorolnia, amelyek a legnagyobb potenciális hatással járnak a belső piacra és a fogyasztókra nézve.

Forrás: Európai Bizottság.

A Versenypolitikai Főigazgatóság több kritériumot használt azon ügyek kiválasztásához, amelyek esetében eljár. Így például az EUMSZ 102. cikkének potenciális megsértésére vonatkozó iránymutatás²² értelmében többek között az olyan típusú versenykorlátozó magatartásformákra kell összpontosítania, amelyek a leginkább károsak a fogyasztókra nézve. Ugyanakkor nem találtunk olyan egyértelmű, súlyozott kritériumokat, amelyekkel biztosítanák a belső piacon és az összes releváns gazdasági ágazaton belül a verseny vagy a fogyasztók jóléte tekintetében legmagasabb kockázattal járó esetek kiválasztását.

A Bizottság jól használta fel jogérvényesítési hatásköreit, de továbbra is vannak kihívások

Az összefonódással kapcsolatos és trösztellenes szabályok eredményes érvényesítéséhez a Bizottságnak fel kell lépnie az uniós polgárok érdekében, biztosítandó, hogy tisztességes árakon vásárolhassanak jó minőségű árukat és szolgáltatásokat. Ezért megvizsgáltuk, hogy a Bizottság:

1. miként folytatta le az összefonódás-ellenőrzési eljárásait;
2. hogyan végezte el az antitröszt vizsgálatait;
3. miként kezelte az újonnan felmerülő jogérvényesítési kihívásokat; és
4. miként rótt ki visszatartó erejű bírságokat.

A Bizottság valamennyi összefonódási határozatát a jogszabályban meghatározott határidőkön belül hozta meg, növekvő számuk miatt azonban nyomás nehezedik a korlátozott erőforrásokra

A hatályos szabályok értelmében a Bizottság általában 25 munkanapon belül köteles értékelni az összefonódásnak a releváns piacokra gyakorolt hatását („I. fázisú vizsgálat”), és határozni arról, hogy engedélyezi-e az összefonódást, vagy elindít egy második, mélyreható vizsgálatot („II. fázisú vizsgálat”)²³. Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság – miközben a határidőket betartotta – foglalkozott-e a határozathozatal előtt a bejelentett ügylet valamennyi releváns vonatkozásával, és hathatós felügyeletet gyakorolt-e minden olyan összefonódás felett, amely jelentősen érintheti az uniós belső piacon folyó versenyt.

Az összefonódás-ellenőrzés jelentős munkaterhet jelentett: a Versenypolitikai Főigazgatóság adatai szerint 2012 és 2017 között a három eszköz (összefonódás-ellenőrzés, antitröszt, állami támogatások) alá tartozó ügyekre fordított teljes idő átlagosan mintegy 28%-át az összefonódás-ellenőrzés foglalta le, amely a főigazgatóság összes rendelkezésre álló erőforrásának 11–14%-át kötötte le. Miközben a vonatkozó emberi erőforrások viszonylag stabilak maradtak, a Bizottsághoz bejelentett ügyek száma az elmúlt években növekedett, csakúgy, mint az elemzésre kerülő adatmennyiség (lásd: 6. ábra).

Forrás: Európai Bizottság.

Megállapítottuk, hogy a nemzeti versenyhatóságok 18 tagállamban, valamint egyes nem uniós országokban, köztük Ausztráliában, Kanadában és az Egyesült Államokban díjat számítanak fel azoknak a vállalatoknak, amelyek összefonódást jelentenek be. Ezáltal az állami költségvetésekbe legalább részben visszakerülhetnek az összefonódás felülvizsgálata során felmerülő költségek. A Bizottság úgy határozott, hogy nem javasolja a díjak bevezetését jogérvényesítési tevékenységeinek alternatív finanszírozási forrásaként, ez azonban nem alapult részletes költség-haszon elemzésen. Ehelyett a Bizottság a 2021 és 2027 közötti többéves pénzügyi keretben az Unió általános költségvetésén belül külön költségvetést javasolt a versenyszabályok érvényesítésének céljára, amint azt az egységes piacra vonatkozó programra irányuló 2018. évi javaslata mutatja²⁴. Ez a javaslat többek között azt célozza, hogy a Bizottság jobban meg tudjon birkózni az elektronikus kommunikáció, a nagy adathalmazok, a mesterséges intelligencia és az algoritmusok folyamatosan növekvő mennyiségéből eredő kihívásokkal.

Az értesítésekből álló minta áttekintése alapján megállapítottuk, hogy a Bizottság értékelte az ügyletek releváns vonatkozásait, és valamennyi esetben a jogszabályban előírt határidőkön belül elvégezte az összefonódás-ellenőrzést. Az értesítések túlnyomó többsége (a 2010 és 2017 közötti időszakban 94%) esetében a Bizottságnak nem voltak versenyjogi aggályai, és a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította az összefonódásokat.

A jogszabályban előírt szoros határidők miatt a Versenypolitikai Főigazgatóság alapvetően az összefonódó felek által szolgáltatott adatokra és információkra, a nyilvánosan hozzáférhető információkra (például ágazati vagy kereskedelmi statisztikákra), valamint a harmadik felek (azaz a piaci szereplők) által a piaci vizsgálatokkal összefüggésben a Bizottság kérdőíveire adott válaszokra támaszkodott. A forráshiány és az ellenőrzendő információk mennyisége miatt a Bizottság számára – különösen bonyolult vizsgálatok esetén – nehézséget jelent az információk pontosságának szisztematikus keresztellenőrzése. Emellett azok a harmadik felek, akiknek a tervezett összefonódással kapcsolatban kikérték a véleményét, nem feltétlenül képesek a megadott rövid határidőn belül válaszolni, amely esetben véleményüket nem lehet figyelembe venni.

A Bizottság és az érintett vállalatok munkaterhének mérséklése érdekében a Bizottság 2013-ban úgy döntött, kiterjeszti az egyszerűsített eljárás alá tartozó kategóriák – azaz a rendszerint problémát nem jelentő összefonódások – körét (lásd:  7. ábra). A COVID-19 világjárvány kitöréséig nem volt lehetőség arra, hogy az összefonódásban részt vevő vállalatok teljes egészében elektronikusan nyújtsák be az összefonódásról szóló értesítést, noha ez megkönnyítette volna az adatok kezelését.

Forrás: Európai Bizottság.

A Bizottság 2016-ban megkezdte az uniós összefonódás-ellenőrzési rendszer bizonyos aspektusainak értékelését, az összefonódás-ellenőrzési eljárások további észszerűsítésének lehetőségeire is kiterjedően. Ugyanakkor megállapítottuk, hogy mindeddig nem történtek érdemi intézkedések például a következő helyzetek kezelése érdekében:

• Jelenleg a vállalatoknak bonyolult és időigényes beterjesztési eljáráson kell keresztülmenniük, amennyiben az árbevétel szerinti küszöbérték (lásd: 16. bekezdés) alatti ügyletet szeretnének felülvizsgáltatni a Bizottsággal olyan esetben, amikor több tagállamban folytatnak tevékenységet, amelyek nemzeti versenyhatóságainak egyébként egyenként kellene felülvizsgálniuk az ügyet.
• A 2010 és 2017 között benyújtott egyszerűsített értesítések mintegy 25%-ában olyan esetekről volt szó, amelyekben nagyvállalatok közös irányítást szereztek egy olyan másik vállalat felett (közös vállalkozás), amely jelenleg nem folytat és a jövőben sem tervez folytatni kereskedelmi tevékenységeket az Unióban. Például egy nagy uniós vállalat közös vállalkozást hoz létre egy ázsiai vállalkozással, a közös vállalkozás azonban csak ázsiai piacokon fog tevékenykedni. Az ilyen ügyletek azonban alapesetben nem vetnek fel versenyjogi aggályokat a belső piac tekintetében.

Amint azt a 16. bekezdésben említettük, a vállalatok összefonódásának uniós dimenziója az érintett vállalatok éves forgalmára való hivatkozással került meghatározásra. Ez jó mutatója az ügylet méretének, és ezáltal a piacokra gyakorolt potenciális hatásának. Ugyanakkor előfordulhat, hogy figyelmen kívül hagy jelentős összefonódásokat. A gyógyszeripari ágazatban például az új technológia piacain vagy a digitális szektorban az egyelőre alacsony forgalmat elkönyvelő vállalatok nagy értékű felvásárlása kockázatot jelenthet a belső piacon belüli tényleges verseny szempontjából: ilyen esetekben előfordulhat, hogy a felvásárlás lehetővé teszi a felvásárló számára az erőfölény gyors elérését egy új, de még kicsi piacon, vagy hogy a felvásárló úgy dönt, nem folytatja új termékek fejlesztését, hogy védje saját portfólióját. Megjegyezzük, a Bizottság tudatában van annak, hogy a nemzeti versenyhatóságok által előterjesztett néhány eset kivételével ezek az ügyletek nem tartoztak az európai bizottsági összefonódás-ellenőrzések hatókörébe. A Bizottság által alapított szakértői csoport „Competition policy for the digital era” (Versenypolitika a digitális korban) című 2019. évi jelentése²⁵ megállapította, hogy egyelőre korai lenne megváltoztatni a jogszabályban meghatározott küszöbértékeket. Ezért – néhány tagállammal ellentétben – a Bizottság még nem tett lépéseket a probléma megoldása érdekében²⁶.

A Bizottság antitröszt vonatkozású határozatai foglalkoztak a versenyjogi problémákkal, de az eljárások továbbra is hosszadalmasak

A Bizottság számos különféle antitröszt üggyel foglalkozik, a piaci volumen vagy az érintett földrajzi piacok tekintetében nagy és kis ügyekkel is. 2010 és 2019 között a Bizottság antitröszt ügyekben 118 esetben hozott hivatalos tiltó határozatot vagy fogadta el vállalatok arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy felhagynak a versenyellenes magatartással (lásd: 8. ábra).

Forrás: Európai Bizottság.

Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság a vizsgálatait megfelelően, észszerű időkereteken belül hajtotta-e végre. Megállapítottuk, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság erőforrásait és technikai kapacitását tekintve kihívást jelentettek az elmúlt évek fejleményei:

• a határozatok számának elmúlt években tapasztalt növekedése;
• a feldolgozandó és elemzendő információk és adatok növekvő mennyisége, tekintve, hogy a „bizonyítási teher” a Bizottságra hárul; valamint
• a kezelendő jogi kérdések egyre bonyolultabb jellege.

A Bizottság antitröszt ügyekben történő fellépésének célja az uniós versenyszabályok megsértésének megszüntetése és a tisztességes és hathatós verseny újbóli biztosítása az adott piacon. A Bizottság határozataiból vett minta alapján megállapítjuk, hogy azokban az esetekben, amikor a Bizottság hivatalos eljárás megindításáról döntött, eredményt ért el olyan tiltó vagy kötelezettségvállalásra irányuló határozat formájában, amely kezelte a versenyjogi problémákat.

A versenyszabályok Bizottság általi érvényesítésének eredményessége szempontjából fontos tényező, hogy a tagállami versenyhatóságokkal szoros együttműködésben képes-e a Bizottság erőforrásokat mozgósítani és számos tagállamban egyidejűleg végezni helyszíni ellenőrzéseket. Megállapítottuk, hogy ez a tényező az ellenőrzött esetek nagy többségében lehetővé tette a Bizottság számára, hogy összegyűjtse az eljárások sikeres lefolytatásához szükséges bizonyítékokat.

A Bizottság által vizsgált vállalatok közül sok megtámadja a határozatot az uniós bíróságokon. Az ügyek száma meghaladja a versenyjogi határozatok számát, mivel egy bizottsági határozat több vállalatnak is címezhető. Természeténél fogva a bírósági felülvizsgálat a jogi megalapozottságra és az igazgatás minőségére korlátozódik. A bíróságok előtt folyamatban lévő ügyek száma csökken, és összességében a Bizottság képes volt folyamatosan nagy számban sikeresen megvédeni a határozatait (lásd:  1. táblázat).

A versenyszabályok eredményes érvényesítéséhez a Bizottságnak észszerű időn belül meg kell hoznia határozatait, olyan módon, hogy minimálisra csökkenjenek az esetleges jogsértés áldozatává váló vállalkozások és fogyasztók gazdasági költségei.

Az összefonódás-ellenőrzéssel ellentétben (lásd: 40. bekezdés) az antitröszt területén az uniós jogszabályok nem határoznak meg időkeretet, amelyen belül a Bizottságnak le kell folytatnia vizsgálatait. Az ügy nyilvántartásba vételétől kezdve – azaz rendszerint attól a pillanattól számítva, amikor elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az előzetes vizsgálat elindításához – átlagosan körülbelül négy évbe telt²⁷, míg a Bizottság hivatalos határozattal lezárt egy antitröszt vizsgálatot. Különösen hosszúak voltak az eljárások a kartellvizsgálatok esetében, amelyek átlagosan több mint négy évig tartottak, valamint a közlekedési, az energetikai és a digitális ágazaton belüli erőfölénnyel való visszaélés bonyolult eseteiben. Az ellenőrzésünk által érintett időszakban több olyan esetet találtunk, amikor a Bizottságnak akár nyolc évbe is beletelt meghozni a határozatot.

Egyes esetekben az ügyek a Bizottság közvetlen ellenőrzési körében szenvedtek késedelmet. Más esetekben nem: egyes vizsgált vállalatok például szisztematikusan kérték a határidők meghosszabbítását, és csak jelentős, négy–nyolc hónapos, vagy akár 1,5 éves késéssel válaszoltak az információkérésekre, illetve azáltal nyújtották el az eljárásokat, hogy olyan kötelezettségvállalásokra nyújtottak be javaslatokat, amelyeknek semmilyen hatásuk nem volt. Ezenkívül mivel a felek gyakran fellebbeznek az uniós bíróságoknál (lásd: 52. bekezdés), ez jelentős mértékben tovább késleltetheti a Bizottság határozatának hatálybalépését.

A Versenypolitikai Főigazgatóság 2017 óta jelentős erőfeszítéseket tett az eljárások felgyorsítása érdekében:

• 2018-ban új „együttműködési gyakorlatot” vezetett be a nem kartellezéssel kapcsolatos antitröszt vizsgálatokban érintett vállalatok számára. Ez hasonlít arra az „egyezségi eljárásra”, amelyet a Bizottság már 2008 óta alkalmaz a kartellekkel kapcsolatos vizsgálatoknál. Azok a vállalatok, amelyek elismerik a jogsértést és az azzal kapcsolatos felelősségüket, és a vizsgálat során szorosan együttműködnek a Bizottsággal, bírságcsökkentésben részesülhetnek.
• A főigazgatóság észszerűsítette szervezeti működését azáltal, hogy egyszerűsített jóváhagyási láncokat vezetett be az ügyekhez nem kapcsolódó dokumentumok esetében, jobb iránymutatást biztosított az ügyintézők számára, rugalmasabbá tette a személyzet főigazgatóságon belüli elosztását, és jobban összehangolta az ügyvitelt a különböző érintett szervezeti egységek között. Emellett megkezdte egy új, folyamatorientált közös ügyviteli rendszer kialakítását. Ugyanakkor jelentős késedelmek léptek fel, így a rendszer 2020 vége előtt nem lesz teljes mértékben működőképes az antitröszt és az összefonódás-ellenőrzési ügyek tekintetében. Addig az ügyek feldolgozása továbbra is szükségtelenül sok erőforrást vesz igénybe.
• 2018-ban a Versenypolitikai Főigazgatóság stratégiát fogadott el mesterséges intelligencián alapuló technológiák alkalmazására irányulóan, hogy jobban fel lehessen gyorsítani az információkeresést, és támogatni lehessen a dokumentumok elemzését. A költségvetés és az emberi erőforrások korlátai miatt az első tényleges eredmények várhatóan csak 2020-ban lesznek elérhetőek kísérleti üzemmódban, a kiterjesztésre pedig a tervek szerint 2021-től kerül sor.

A Bizottság mindeddig nem kezelte teljes körűen a digitális piacokon felmerülő új, komplex jogérvényesítési kihívásokat

A digitális kor beköszöntével új típusú piacok, termékek és szolgáltatások jelentek meg, amelyek esetében ki kell igazítani a tényleges versenyre vonatkozó hagyományos feltételezéseket és fogalommeghatározásokat (lásd: 2. háttérmagyarázat). Az elmúlt években a versenyhatóságok különböző fórumokon, például az OECD kerekasztalain és az ECN keretében is gondolkodtak azon, miként lehetne kezelni ezeket a kihívásokat. A rendelkezésre álló dokumentumok és bizottsági határozatok áttekintése alapján értékeltük, hogy elegendőek-e a Bizottság jelenlegi eszközei a digitális piacokból eredő kihívások kezeléséhez.

Bár a Bizottság számos ügyben hozott határozatokat a digitális gazdaságból eredő kihívások kezelése érdekében, továbbra is jelentős nehézségek várnak megoldásra. A digitális piacokon alkalmazott egyes gyakorlatok például kárt okozhatnak a fogyasztók számára. A Bizottság számára ugyanakkor nehéz megfelelő megoldásokat találni egy nyilvánvaló versenyjogi problémára, mivel a fogyasztókat ért kár meghatározása különösen bonyolult lehet³⁰. Mindez nem csak az internetes cégekre vonatkozik, hanem minden olyan egyéb gazdasági ágazatra is, amelyek digitális innovációt alkalmaznak, ideértve az energiaügyet, a távközlést, a pénzügyi szolgáltatásokat és a közlekedést.

A hatályos uniós jogszabályok értelmében a trösztellenes szabályokat a Bizottság csak utólag érvényesítheti, azaz miután egy adott versenyjogi probléma felmerült (lásd: 08. bekezdés). Ez – különösen a digitális gazdaságban – késő lehet ahhoz, hogy kezelni lehessen egy versenyjogi problémát. Az összefonódás-ellenőrzésen kívül azonban a Bizottságnak jelenleg nincsenek olyan eszközei, amelyek lehetővé tennék az előzetes – azaz a versenyjogi problémák felmerülése előtti – fellépést. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy két tagállam már tett kezdeményezést nemzeti jogszabályainak módosítására irányulóan.

A versenyszabályok versenytársak általi megsértésekor a többi érintett vállalat adott esetben jelentős forgalomcsökkenést szenvedhetett el, vagy akár ki is kellett vonulniuk a piacról azon évek alatt, amíg a Bizottság meghozta határozatát. Az uniós jogszabályok felhatalmazzák a Bizottságot arra, hogy még azelőtt belső intézkedéseket rendeljen el, hogy jogerős határozatot hozna az ügy érdemi részében. Ez adott esetben korlátozhatja a kár mértékét. Az 1/2003/EK rendelet hatálybalépésétől 2019-ig azonban a Bizottság nem élt ezzel az eszközzel, mivel az eszköz kötelezi annak bizonyítására, hogy az adott vállalat a versenyre nézve „helyrehozhatatlan kárt” okoz³¹. A Bizottság kockázatot látott abban, hogy ezek az intézkedések még inkább lelassíthatják az eljárásokat, és hogy a korai vagy nem megfelelő ideiglenes intézkedések még nagyobb kárt okoznak a versenyre nézve. A Bizottság 2019 októberében vette először igénybe ezt az eszközt egy vállalattal szemben.

A Bizottság eseti alapon alakítja ki a versenyjogi problémákkal kapcsolatos álláspontját, a tényleges verseny és a fogyasztók jólétének általános elve mentén (lásd: 06. bekezdés). Jogérvényesítési határozatainak kiszámíthatóbbá tétele érdekében a Bizottság komplex iránymutatásokat, közleményeket, határozatokat, mentességi rendeleteket és egyéb közleményeket tett közzé (lásd: II. melléklet).

Megállapítottuk, hogy a Bizottság iránymutatásai és közleményei kellő betekintést nyújtottak abba, hogy miként lát a Bizottság bizonyos versenyjogi kérdéseket. A Bizottság ugyanakkor egyelőre nem frissítette az iránymutatásokat, illetve a közleményeket az új kihívások figyelembevétele érdekében, noha ez egyértelműbbé tenné a Bizottság álláspontját, jobb betekintést adna a döntéshozatali folyamatba, és javítaná a kiszámíthatóságot a vállalatok számára. Így például az érintett piac meghatározásáról szóló bizottsági közlemény³² 1997-re nyúlik vissza, amikor a digitális világ még gyerekcipőben járt. Hasonlóképpen az erőfölényben lévő vállalkozások versenykorlátozó visszaélésszerű magatartásával kapcsolatos jogérvényesítési prioritásokról szóló 2009. évi bizottsági iránymutatás³³ vagy a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira vonatkozó csoportmentességi rendelet sem tesz említést a digitális korra jellemző vonásokról³⁴.

Az iránymutatás, többek között az előzetes – az ítélkezési gyakorlat kialakulása előtti – iránymutatás szükségességére (lásd: 61. bekezdés) mutatott rá nemrégiben például i. a Bizottság által alapított szakértői csoport „Competition policy for the digital era” című jelentésében, valamint ii. a belga, a holland és a luxemburgi versenyhatóságok közös nyilatkozatában a versenyhatóságok digitális világban felmerülő kihívásairól³⁵. Egy ilyen iránymutatás segítené a nemzeti versenyhatóságokat, és csökkentené az új versenyjogi esetek felmerülésekor előforduló bizonytalanság és következetlen határozathozatal kockázatát.

A Bizottság nagy összegű bírságokat szabott ki, de ezek visszatartó hatására nincs biztosíték

A Bizottság jelentős mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésekor, hogy bírságot szabjon-e ki a vállalatokra a versenyszabályok megsértéséért. Az antitröszt ügyekben határoz a bírságok összegéről is, azzal a feltétellel, hogy az nem haladhatja meg a vállalat által a Bizottság határozata előtti évben elért világszintű forgalom 10%-ában meghatározott jogszabályi határértéket³⁶. A bírságok célja a vállalatok elrettentése a versenyellenes gyakorlatoktól.

A versenyellenes magatartás megtiltásának és a bírság kiszabásának alternatívájaként a Bizottság kötelező erejű „kötelezettségvállalási határozathoz” is folyamodhat. Ilyen esetekben a vállalatok kötelezettségeket vállalnak, amelyek célja a Bizottság által azonosított – de jogsértésnek hivatalosan nem minősített – versenyjogi aggályok kezelése. Amennyiben a vállalatok nem tartják be kötelezettségvállalásaikat, a Bizottság bírságot szabhat ki.

Bírságok az eljárási szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében is kiszabhatók, például abban az esetben, ha a vállalatok nem szolgálnak helyes és teljes körű információkkal az összefonódás-ellenőrzési és antitröszt eljárások során.

A 2010 és 2019 közötti időszakban a Bizottság összesen 28,5 milliárd euró összegben szabott ki bírságokat az EUMSZ 101. és 102. cikkének vagy az 1/2003/EK és a 139/2004/EK rendelet egyéb szabályainak megsértése miatt (lásd: 9. ábra). Egyes esetekben a bírságok rekordösszegűek voltak.

Forrás: Európai Bizottság.

Antitröszt ügyeknél a Bizottság a versenyszabályok megsértésében részt vevő minden egyes vállalat vonatkozásában a versenyellenes gyakorlat által érintett forgalom százalékos arányában határozza meg a bírság mértékét. A bírság végső összegének megállapításához további szempont a jogsértés időtartama és súlyossága. A Bizottság figyelembe vehet súlyosbító körülményeket, például, ha a vállalatok ismétlődően követnek el jogsértéseket, vagy enyhítő körülményeket, ha a jogsértésben korlátozott mértékű volt a részvétel, illetve csökkentheti az egyébként alkalmazandó bírságot, ha a vállalatok együttműködőek.

Miközben a Bizottság által kiszabott bírságok a világon a legmagasabbak közé tartoznak, összegükből önmagában véve nem lehet következtetni arra, hogy eredményes visszatartó eszközként szolgálnak-e. Megalapozott következtetések levonásához megfelelő perspektívába kellene helyezni az összegeket, figyelembe véve az érintett vállalatok forgalmát, a jogsértések időtartamát, titkos kartellek esetében az észlelés esélyét, a jogsértésből eredően a vállalat által realizálható lehetséges jogosulatlan nyereségeket, valamint azt, hogy mennyi idő telt el a jogsértés és a Bizottság bírságról szóló határozata között.

A lehetséges jogosulatlan nyereségeket illetően megállapítottuk, hogy azokat sem a Bizottság, sem a felkeresett nemzeti versenyhatóságok nem vették tekintetbe a bírságok kiszámításánál. Ennek oka, hogy elismerten nehéz számszerűsíteni az egyes esetek árakra gyakorolt hatását, amellett, hogy ehhez jelentős erőforrásokra lenne szükség.

A Bizottság által kartellügyek kapcsán 2006 óta kiszabott bírságok közel kétharmada az éves globális forgalom 0,99%-a alatt maradt, ami jóval alacsonyabb a világszintű éves vállalati forgalom 10%-ában meghatározott felső határértéknél (lásd: 64. bekezdés). Súlyos esetekben maga a határérték is korlátozhatja a visszatartó hatást. Megállapítottuk például, hogy Hollandia még 2014-ben módosította nemzeti jogszabályait, lehetővé téve a nemzeti versenyhatóság számára, hogy súlyos kartellek esetén akár a vállalat világszintű éves forgalmának 40%-át is kitevő bírságot rójon ki.

Ellenőrzésünk idejéig a Bizottság még nem készített átfogó értékelést bírságainak visszatartó hatásáról. Emellett – noha az elrettentő hatás mértékét az határozza meg, hogy mennyire súlyosak a bírságok, illetve hogy mekkora a feltárás valószínűsége –, a Bizottság bírságok megállapításához alkalmazott módszertana a feltárás valószínűségét nem vette figyelembe.

A Bizottság szorosan együttműködött a nemzeti versenyhatóságokkal, de van még javítanivaló

Amióta az 1/2003/EK rendelet felhatalmazta a nemzeti versenyhatóságokat a határokon átnyúló vonatkozású antitröszt ügyek uniós versenyszabályok szerinti értékelésére, az Unión belüli antitröszt vizsgálatok több mint 85%-át ők folytatták le, és a határozatok közel 90%-át ők hozták meg (lásd: III. melléklet). A 2019 januárjában elfogadott (EU) 2019/1 irányelv a nemzeti versenyhatóságok erősítését célozta azáltal, hogy lehetővé teszi számukra az uniós versenyjog érvényesítése terén történő eredményesebb fellépést.

Az ECN rendelkezésre álló dokumentumai és adatai, valamint az ellenőrzésünk keretében felkeresett négy nemzeti versenyhatóság munkatársaival folytatott beszélgetések alapján értékeltük, hogy eredményesen együttműködött-e egymással a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok a versenyszabályok érvényesítése szempontjából releváns kérdések tekintetében.

Az ECN keretében (lásd: 12. bekezdés) a Versenypolitikai Főigazgatóság különböző munkacsoportokban szorosan együttműködött a nemzeti versenyhatóságokkal. A kapcsolattartás ellenére azonban a Versenypolitikai Főigazgatóság és a nemzeti versenyhatóságok a vizsgált időszakban nem hangolták össze szorosan a piacfigyelést és az ágazati vizsgálataikat. A Versenypolitikai Főigazgatóságnak nem voltak egyértelmű információi arra vonatkozóan, hogy konkrétan mely piacokat követik nyomon a nemzeti versenyhatóságok, és vannak-e átfedések vagy hiányosságok, ahelyett, hogy kiegészítenék egymást a saját nyomonkövetési tevékenységeivel. A Versenypolitikai Főigazgatóság emellett nem rendelkezett teljes körű tudással a tagállamok jogérvényesítési prioritásairól, és nem törekedett arra, hogy összehangolja velük prioritásainak meghatározását. Ennek részben az volt az oka, hogy egyes nemzeti versenyhatóságok nem voltak felhatalmazva arra, hogy prioritásokat állapítsanak meg, igaz, az (EU) 2019/1 irányelv a jövőre nézve lehetővé teszi számukra, hogy ezt megtegyék.

A nemzeti versenyhatóságoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot, mihelyt „hivatalos vizsgálati eljárást” indítottak, hogy lehetővé tegyék az ügy hozzárendelését a megfelelő helyzetben lévő versenyhatósághoz (lásd: 12. bekezdés). A Bizottság úgy tekinti, hogy ő maga akkor a leginkább alkalmas eljárni, ha a versenyellenes gyakorlatok több mint három tagállamban járnak hatással, ha szorosan kapcsolódnak más szakpolitikai területek uniós jogszabályaihoz, illetve ha új versenyjogi kérdések merülhetnek fel³⁷. A gyakorlatban azonban minden egyes versenyhatóság az általa feltárt eseteket vizsgálta ki, és csak nagyon kivételes esetekben került sor az ügyeknek a nemzeti versenyhatóságoktól a Bizottsághoz történő áthelyezésére. Az eljárás kimenetelére nézve jelentős hatása lehet annak, hogy egy antitröszt ügyet a Bizottság vizsgál-e ki, vagy valamely nemzeti versenyhatóság, tekintve, hogy az eljárási szabályok és a bírságok megállapításának szabályai nincsenek harmonizálva. Az (EU) 2019/1 irányelv ugyanakkor bevezetett közös minimumeszközöket a bírságok megállapításához.

Egy esetben megállapítottuk, hogy 11 nemzeti versenyhatóságnak, egy másik esetben pedig azt, hogy négy nemzeti versenyhatóságnak kellett hasonló versenyjogi problémákat kezelniük a digitális piacokon tevékenykedő ugyanazon vállalatok vonatkozásában. Az érintett nemzeti versenyhatóságok ezeket az ügyeket nem tudták a Bizottsághoz utalni, noha az hatékonyabban és perdöntőbb módon oldhatta volna meg a kérdést (különösen, ha hasonló ügyek egyidejűleg vannak folyamatban több tagállamban; az egyik tagállamban valamely vállalat javára hozott határozatra precedensként lehet hivatkozni más tagállamokban). Az ilyen ügyek kivizsgálása különös kihívást jelentett a kisebb tagállamok nemzeti versenyhatóságai számára, amelyek nem rendelkeztek erőforrásokkal és tapasztalatokkal e piacok kivizsgálása tekintetében. Erre reagálva a Bizottság 2016-ban korai előrejelző mechanizmust vezetett be, amelyen keresztül a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság tájékoztatni tudják egymást a folyamatban lévő ügyekben felmerülő új versenyjogi kérdésekről. Ezt a mechanizmust azonban a nemzeti versenyhatóságok mindeddig nem használták széles körben a potenciális esetek jelentéséhez.

A Bizottság csak korlátozott információkkal szolgál az olyan célok teljesítésével kapcsolatban, mint például a fogyasztók jóléte

A Bizottság által a versenyszabályok belső piacon belüli érvényesítése terén nyújtott teljesítmény értékelése javítja az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot az Európai Parlament és egyéb érdekelt felek irányában, és lehetővé teszi számukra a visszajelzést. Ehhez egyértelműen meg kell határozni az elérendő célokat, eredményeképpen pedig meg kell határozni, milyen lehetőségek vannak a jövőbeni döntéshozatal javítására.

Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság:

1. létrehozott-e egy keretrendszert tevékenységeinek teljesítményértékelése céljából;
2. biztosította-e az érdekelt felek irányában az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot a teljesítményéről történő megfelelő beszámolás révén.

A Bizottság jogérvényesítési tevékenységeinek teljesítményértékelése során kihívásokkal szembesült

Jelenleg nincsenek nemzetközileg elfogadott szabványok a versenyhatóságok teljesítményének méréséhez. A Versenypolitikai Főigazgatóság a Bizottság átfogó teljesítményértékelési megközelítése keretében méri összefonódás-ellenőrzési és antitröszt vonatkozású jogérvényesítési tevékenységeinek teljesítményét.

A Bizottságnál alkalmazott teljesítményértékelés konkrét, mérhető, teljesíthető, releváns és határidőhöz kötött célkitűzéseken alapul, és kötelező mutatókat foglal magában a Bizottság általános célkitűzéseihez való hozzájárulás mérése érdekében³⁸. Ez a keretrendszer azonban nem teljesen alkalmas a Versenypolitikai Főigazgatóság jogérvényesítési tevékenységeinek teljesítményértékelésére.

• Mivel a versenyszabályok érvényesítése elsősorban a Bizottság ellenőrzésén kívül álló tényezők (például összefonódásokról szóló értesítések, hivatalos panaszok és engedékenység iránti kérelmek) szerint alakul, a Versenypolitikai Főigazgatóság munkaterhe, csakúgy, mint a határozatok száma, évről évre jelentősen ingadozhat. Ez kezdettől fogva megnehezíti, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság alapértéket határozzon meg, amelyhez képest mérhetné a teljesítményét, érdemi mutatókat és célértékeket határozhatna meg, és össze tudná hasonlítani az idők során elért teljesítményt.
• A Bizottság által „a trösztellenes szabályok eredményes érvényesítése a fogyasztók jólétének védelme érdekében” általános célkitűzés vonatkozásában meghatározott mutató (lásd: IV. melléklet) – amely a foglalkoztatás, a növekedés és a beruházások fellendítésének tágabb bizottsági célkitűzéséhez hivatott hozzájárulni – az uniós bruttó hazai termék (GDP). Nehéz elkülöníteni, hogy a Bizottság versenyjogi tevékenységei önmagukban véve milyen hatást gyakorolnak a GDP-re. A Bizottság modellező szimulációkat végzett annak értékelése céljából, hogy milyen hatással lehettek a növekedésre a kartellekkel és összefonódással kapcsolatos határozatok a 2012 és 2018 közötti időszakban, az eredményeket azonban ellenőrzésünk lezárultáig nem tették közzé. Ezenkívül ez a mutató nem nyújt tájékoztatást a fogyasztók jólétével kapcsolatban. Azt sem lehet megállapítani, hogy a Bizottság valamely gazdasági ágazatban történő fellépéssel kapcsolatos döntése nagyobb hatással volt-e a GDP növekedésére, mint az, ha valamely más ágazatban lépett volna fel. Ez az információ azonban hasznos lenne a Bizottság erőforrásainak hatékony és teljesítményorientált elosztásához.

A Versenypolitikai Főigazgatóság becslést végez arról, hogy milyen mértékű közvetlen előnyök származhatnak a fogyasztók szempontjából a kartelleket és az összefonódást tiltó határozataiból. Ez az OECD által kidolgozott megközelítés³⁹ csupán részleges képet ad a Bizottság munkájának hatásáról, mivel a fogyasztók jóléte jóval összetettebb kérdés annál, amit ez a folyamat tükröz. Maga a Versenypolitikai Főigazgatóság is elismeri az általa alkalmazott megközelítés korlátait: ideértve különösen, hogy nehéz számszerűsíteni i. az antitröszt (nem kartell) vonatkozású jogérvényesítésből eredően a fogyasztóknál potenciálisan jelentkező megtakarításokat, valamint ii. – részben módszertan hiányában – a Bizottság határozatainak az innovációra, a minőségre és a termelékenységre gyakorolt dinamikus hatásait.

Nem állnak rendelkezésre információk a bizottsági jogérvényesítés olyan egyéb releváns célkitűzéseinek megvalósításáról sem, amelyek vagy az EUMSZ-ből vagy a stratégiai tervből erednek, és csupán nagy általánosságban kerültek meghatározásra, ideértve az olyan célkitűzéseket, mint „tisztességes egyenlő versenyfeltételek biztosítása a vállalatok számára a belső piacon”, „jogbiztonság”, „fokozott piaci integráció”, vagy „a növekedésből fakadó előnyök fogyasztók és vállalatok közötti méltányos megosztásának biztosítása”.

Ezenkívül kevés információ áll rendelkezésre arról is, hogy miként teljesítenek a nemzeti versenyhatóságok az uniós versenyszabályok érvényesítése tekintetében, mivel nem létezik közös megközelítés a nemzeti versenyhatóságok teljesítményének értékelésére vonatkozóan. Ebből következően nincs egy olyan szerv, amelynek rálátása lenne az uniós versenyszabályok érvényesítésének hatására.

A jogérvényesítési határozatok rendszeres utólagos elemzése kulcsfontosságú eszköz annak értékeléséhez, hogy összességében mennyire eredményes a Bizottság munkája (lásd: 10. ábra). Lehetővé teszi például annak értékelését, hogy helyesek voltak-e az összefonódási műveletbe való beavatkozást követő piaci fejleményekkel kapcsolatos feltételezések, illetve hogy egy erőfölényben lévő vállalat valamely versenyellenes gyakorlatának megtiltása ténylegesen kompetitívebb piaci struktúrákat eredményezett-e, és járt-e hosszabb távú előnyökkel a fogyasztók számára az árat, a kibocsátást, a minőséget, a választékot vagy az innovációt tekintve. Ezek az értékelések és a levont tanulságok segíthetnek javítani a jövőbeni döntéshozatalt és fokozni a Bizottság elszámoltathatóságát⁴⁰. Megállapítottuk, hogy a holland nemzeti versenyhatóság néhány kiválasztott ügyben végzett utólagos értékeléseket. A másik három általunk felkeresett nemzeti versenyhatóságnál az ilyen típusú tevékenységek nagyon csekély számúak voltak vagy teljesen hiányoztak.

© OECD (2016), Reference guide on ex-post evaluation of competition agencies’ enforcement decisions.

Az ellenőrzött időszakban a Bizottság csekély számú utólagos értékelést végzett egyes fellépések hatásairól bizonyos kiválasztott energiapiacokon és távközlési piacokon, illetve egy értékelés esetében a merevlemezes meghajtók piacán⁴¹. Az ügyeket azonban nem valamiféle – értékelések készítésére irányuló – stratégiai megközelítés részeként választották ki. Mivel az értékelés nem a Bizottság határozatainak összességéből vett reprezentatív minta vizsgálatán alapult, nem tudott olyan tanulságokkal szolgálni, amelyeket figyelembe lehetne venni a jövőbeni ügyeknél.

A Bizottság jelentései a hatás helyett a tevékenységekre összpontosítottak

A Bizottság évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a versenypolitika terén végzett tevékenységeiről⁴². Ettől elkülönítve, a Bizottság átfogó teljesítményjelentéseinek részeként a Versenypolitikai Főigazgatóság éves tevékenységi jelentéseiben információkat közöl munkájának főbb eredményeiről⁴³.

Mindkét jelentés informatív, de nem kimerítő összefoglalást nyújt a Bizottság versenypolitikával kapcsolatos tevékenységeiről; részletes információkkal szolgálnak a legfontosabb szakpolitikai fejleményekről, valamint az előző évben elfogadott jelentős jogérvényesítési határozatokról, illetve elindított vizsgálatokról. Ugyanakkor nem tartalmaznak olyan egyéb fontos információkat, mint i. a tárgyév végén folyamatban lévő antitröszt vizsgálatok száma, valamint ii. az antitröszt ügyek állománya. Emellett nagyon kevés információval szolgálnak a határozatok hatásáról, és következésképpen az általános szakpolitikai célok eléréséről, ideértve például az árakra vagy a termékek, illetve szolgáltatások minőségére gyakorolt hatást.

Amint arra fentebb (73. bekezdés) is rámutattunk, az uniós versenyszabályok alapján a legtöbb jogérvényesítési határozatot a nemzeti versenyhatóságok hozzák meg. A nemzeti versenyhatóságok azonban eltérő módokon tesznek jelentést tevékenységeikről, mivel a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok nem állapodtak meg szabványokról tevékenységeik bemutatását vagy teljesítményük ismertetését illetően. Az érdekelt felek emiatt alig rendelkeznek információkkal az együttműködés mértékéről és arról, hogy az mennyire működött jól.

Megállapítottuk továbbá, hogy az Unión belüli versenyhatóságok független teljesítményértékelési keretrendszerének hiánya azt jelenti, nem készül független és rendszeres értékelés arról, hogy mennyire eredményesen járul hozzá a Bizottság a stratégiai jogérvényesítési célkitűzések megvalósításához. Az OECD 2005-ben szakértői vizsgálatot végzett a Bizottságnál, amelynek keretében a szakértők azt értékelték, miként kezelte a Bizottság a versenyjogi és szabályozási kérdéseket⁴⁴.

Következtetések és ajánlások

A Bizottság összességében megfelelően alkalmazta jogérvényesítési hatásköreit az összefonódás-ellenőrzési és antitröszt eljárásokban, és határozataival kezelte a versenyjogi problémákat. A piac figyelésére és az új antitröszt ügyek észlelésére ugyanakkor korlátozott kapacitásokkal rendelkezett. Az eljárások során feldolgozandó adatok mennyiségének növekedése, a digitális piacok megjelenése, valamint a rendelkezésre álló jogérvényesítési eszközök korlátai kihívásokat jelentettek a Bizottság jogérvényesítési képességei tekintetében, amelyeket egyelőre nem kezeltek teljes mértékben. Emellett a nemzeti versenyhatóságokkal folytatott, általában véve szoros együttműködés ellenére lehetne javítani a koordináción. A Bizottság annak céljából, hogy ismertesse és demonstrálja a polgárok vonatkozásában jelentkező előnyöket, a nyilvános beszámolás során inkább a tevékenységekre összpontosított, mintsem a hatásra.

A Bizottság annak érdekében, hogy feltárja a trösztellenes szabályok megsértésének eseteit, nemcsak a beérkezett panaszokra vagy piaci információkra reagált, hanem saját kezdeményezésére is eljárt. Figyelembe véve azonban a beérkezett panaszok és egyéb információk jelentős számát, az antitröszt esetek önálló feltárásához rendelkezésre álló erőforrások viszonylag csekélyek voltak. Az újonnan elindított, saját kezdeményezésű antitröszt ügyek száma 2015 óta csökken. A Bizottság nem bizonyította, hogy következetes megközelítéssel rendelkezik a piacfigyelésre vonatkozóan (24–30. bekezdés).

A Bizottság ösztönzőket vezetett be a trösztellenes szabályok megsértésének potenciális eseteivel kapcsolatos, külső felek (piaci szereplők vagy fogyasztók) általi jelentéstétel előmozdítása érdekében, de a legfontosabb eszköz („engedékenységi program”) igénybevétele 2015 óta csökken (31–36. bekezdés).

Az esetleges antitröszt ügyek nagy száma és a források korlátozott volta miatt a Bizottság csak az általa kiválasztott ügyekben végez vizsgálatot. Az ügyek rangsorolásához a Bizottság kritériumokat alkalmaz, ezeket azonban nem súlyozták egyértelműen annak biztosításához, hogy a belső piacon folyó versenyre vagy a fogyasztók jólétére nézve legnagyobb kockázatot jelentő antitröszt ügyek kerüljenek kiválasztásra (37. és 38. bekezdés).

A magas szintű jogérvényesítés biztosításához szükséges egyik első lépés a jogsértések megfelelő feltárása. A Bizottságnak ezért proaktívabb megközelítést kell követnie, következetes és költséghatékony módon összegyűjtve és feldolgozva a piac szempontjából releváns információkat, és egyértelműen súlyozott kritériumok alapján – például pontozásos rendszer alkalmazásával – kell kiválasztania az ügyeket.

Határidő: 2022 vége

A Bizottság a kevésbé kockázatos ügyletek (azaz az ügyletek többsége) esetében egyszerűsítette az összefonódás-ellenőrzést, és azt is megállapította, hogy tovább lehetne észszerűsíteni az eljárásokat. Eddig azonban nem tett lépéseket ennek érdekében. A Bizottság a jogszabályban előírt határidőkön belül elvégezte az összefonódások felülvizsgálatát. Ugyanakkor – mivel egyre több vállalati összefonódással kellett foglalkoznia és egyre több adatot kellett elemeznie – források hiányában és az ellenőrzendő információk mennyisége miatt nem mindig állt módjában megvizsgálni valamennyi beérkezett információ pontosságát. Mostanáig a Bizottság nem vizsgálta meg részletesen, milyen költségekkel és haszonnal járna, ha díjkötelessé tennék az összefonódások bejelentését, ami az összefonódás-ellenőrzés önálló finanszírozási forrásaként szolgálna (40–46. bekezdés).

Mivel az uniós jogszabályok az ügyletek uniós dimenzióját egyedül az érintett felek éves forgalmára való hivatkozással határozza meg, bizonyos, a belső piac szempontjából releváns ügyletek kívül estek a Bizottság általi vizsgálatok körén (47. bekezdés).

Antitröszt vonatkozású jogérvényesítésre hagyományosan csak akkor kerül sor, miután versenyjogi probléma merült fel. Miközben a Bizottság általunk ellenőrzött antitröszt ügyekben hozott határozatai kezelték a versenyjogi aggályokat, a Bizottság eljárásai rendszerint hosszú időt vettek igénybe. A hosszadalmas eljárások negatívan hathatnak a versenyszabályok érvényesítésének eredményességére, különösen a gyorsan növekvő digitális piacokon, ahol a potenciális károk megelőzéséhez gyors reakcióra van szükség. A késedelmek okai nem csupán a Bizottságnak voltak betudhatók, hanem a vizsgált vállalatoknak is. Noha a Bizottság jelentős erőfeszítéseket tett az eljárások felgyorsítása és a növekvő információ- és adatmennyiség kezelése érdekében, ezek az erőfeszítések eddig még nem jártak teljes sikerrel (48–56. bekezdés).

A jelenlegi trösztellenes szabályok értelmében az előzetes fellépések nem megengedettek, az ideiglenes intézkedések alkalmazásához (azaz az ügy kivizsgálásával egyidejűleg a gyanús magatartás vállalatok általi beszüntetésének elrendeléséhez) szükséges feltételek pedig megnehezítik azok igénybevételét. Ezen túlmenően – bár a digitális piacok megjelenése nyomán új versenyjogi kihívások merültek fel, amivel összefüggésben ki kellett igazítani a piacokkal és az eredményes versennyel kapcsolatos hagyományos feltételezéseket – a Bizottság eddig még nem aktualizálta az iránymutatásait, közleményeit, illetve csoportmentességi rendeleteit annak érdekében, hogy kezelje ezeket az új jellemzőket, javítsa a jogbiztonságot a vállalatok számára, valamint támogassa a nemzeti versenyhatóságok általi döntéshozatalt (57–63. bekezdés).

Végezetül, az eredményes jogérvényesítés azon is múlik, hogy a kiszabott bírságoknak van-e visszatartó hatása. Bár a Bizottság által kirótt bírságok abszolút mértéke világszerte a legmagasabbak közé tartozik, visszatartó hatásuk értékelésére eddig nem került sor (64–72. bekezdés).

Az uniós összefonódás-ellenőrzéssel kapcsolatos valamennyi versenyjogi kérdés hatékony kezelése, valamint a piacok – különösen a digitális piacok – fejlődésére való gyorsabb reagálás érdekében a Bizottságnak a következő lépéseket kell megtennie:

1. Az összefonódás-ellenőrzési eljárások és az ügyvitel további optimalizálása a belső piac szempontjából releváns valamennyi ügylet lefedése érdekében, továbbá részletes költség-haszon elemzés készítése az összefonódások bejelentésének díjkötelessé tételéről.
2. Az antitröszt ügyekben történő fellépés eszközeinek megerősítése, valamint a közlemények, iránymutatások és csoportmentességi rendeletek lejártukkor történő aktualizálása az új piaci viszonyok figyelembevétele érdekében (különös tekintettel a digitális piacokból eredőkre).
3. Vizsgálat végzése a bizottsági bírságok visszatartó hatásáról és adott esetben a bírságok megállapításához alkalmazott módszertan aktualizálása.

Határidő: 2024 közepe, illetve a b) esetében a vonatkozó csoportmentességi rendeletek lejártakor

Azokban az esetekben, amikor az uniós versenyszabályok alkalmazandók, a legtöbb határozatot a nemzeti versenyhatóságok hozzák. Az együttműködés jó volt közöttük és a Bizottság között, a piacfigyelést azonban nem hangolták össze szorosan, és a Bizottság kevéssé ismerte a nemzeti versenyhatóságok jogérvényesítési prioritásait. Az ügyek áthelyezésére csak ritkán került sor, a 2016-ban a folyamatban lévő ügyekkel kapcsolatos kérdésekben történő kölcsönös információcsere céljából bevezetett korai előrejelző mechanizmust pedig a nemzeti versenyhatóságok nem vették igénybe széles körben, és így azt nem lehetett felhasználni az ügyek jobb elosztásához (73–77. bekezdés).

Az ECN-ben rejlő lehetőségek maradéktalan kihasználása érdekében a Bizottságnak jobban össze kellene hangolnia a nemzeti versenyhatóságokkal a piacfigyelést, emellett, törekedve az átláthatóság és a kiegészítő jelleg növelésére, jobban meg kellene osztania a prioritásokkal kapcsolatos információkat az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belül, és elő kellene mozdítania i. a korai előrejelző mechanizmus jobb igénybevételét, valamint ii. az ügyek elosztását (különösen az összetett digitális piacokon), így elkerülve, hogy több versenyhatóság is hasonló magatartást vizsgáljon ugyanannál a vállalatnál.

Határidő: 2022

Az uniós jogszabályok csak általános célkitűzéseket határoznak meg az uniós versenypolitika tekintetében. A Versenypolitikai Főigazgatóságnak a Bizottság átfogó teljesítményértékelési megközelítésével összhangban mérnie kell jogérvényesítési tevékenységeinek teljesítményét. A versenyszabályok érvényesítésének jellege és a megfelelő adatok hiánya azonban megnehezítette, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság alapértéket határozzon meg, amelyhez képest mérhetné a teljesítményét, érdemi mutatókat és célértékeket határozhatna meg, és össze tudná hasonlítani az idők során elért teljesítményt (78–84. bekezdés).

A Bizottság nem végzett rendszeresen utólagos értékelést határozatainak eredményességéről, noha ez segítené javítani a jövőbeni döntéshozatalt és az erőforrások elosztását (85. és 86. bekezdés).

A Bizottság a versenypolitikáról szóló éves jelentésében, valamint – különállóan – a Versenypolitikai Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében is beszámol jogérvényesítési munkájának eredményeiről. Ugyanakkor mindkét jelentés inkább a tevékenységekre, mintsem a hatásra összpontosít, de még ezekkel a tevékenységekkel kapcsolatban is hiányoznak fontos információk (például a tárgyév végén folyamatban lévő vizsgálatok, ügyállomány stb.). Végezetül, nem készül rendszeresen független értékelés – például szakértői vizsgálat – az uniós versenyhatóságok teljesítményéről (87–90. bekezdés).

Az Európai Parlament és a polgárok irányában biztosítandó átláthatóság és elszámoltathatóság javítása érdekében a Bizottságnak:

1. rendszeresen utólagos teljesítményértékeléseket kell végeznie jogérvényesítési határozatairól és azok hatásáról;
2. a nemzeti versenyhatóságokkal együtt ki kell dolgoznia egy megközelítést a stratégiai jogérvényesítési célok elérésének rendszeres – például szakértői vizsgálatok formájában megvalósuló – független értékelésére irányulóan.

Határidő: a) esetében: 2023, b) esetében: 2024

A jelentést 2020. október 6-i luxembourgi ülésén fogadta el az Alex Brenninkmeijer számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara.

a Számvevőszék nevében

Klaus-Heiner Lehne
elnök

Mellékletek

I. melléklet. Az uniós versenyszabályok érvényesítésének jogszabályi célkitűzései

II. melléklet. Főbb hivatkozások az uniós versenyszabályokra

III. melléklet. Az ECN-en keresztül bejelentett vizsgálatok és határozattervezetek, 2010–2019

IV. melléklet. A Versenypolitikai Főigazgatóság teljesítménymutatói az összefonódás-ellenőrzési és antitröszt eljárások tekintetében

Mozaikszavak és rövidítések

DG COMP: Az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága

ECN: Európai Versenyhatóságok Hálózata (a Bizottság és a tagállamok nemzeti versenyhatóságai alkotta hálózat)

EUMSZ: Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

GDP: Bruttó hazai termék

NVH: Nemzeti versenyhatóság

OECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet

Glosszárium

Antitröszt: A versenyjognak és a versenypolitikának a versenyellenes gyakorlatokkal (például kartellekkel) és az erőfölénnyel való visszaéléssel foglalkozó területe.

Bruttó hazai termék: Egy adott ország vagyonának standard mérőszáma: egy bizonyos időszakban a gazdaságban előállított áruk és szolgáltatások összességének monetáris értéke.

Csoportmentességi rendeletek: Bizonyos típusú – egyébként tiltott – versenykorlátozó megállapodásokat engedélyező uniós rendeletek. A csoportmentességi rendeletek érvényességi ideje korlátozott, és a Bizottság rendszeres időközönként felülvizsgálja őket.

Engedékenység: Az az elv, amely szerint a kartellen belüli vállalatokra kiszabott bírságok bizonyos körülmények között elengedhetők vagy mérsékelhetők, amennyiben a vállalatok együttműködnek az antitröszthatóságokkal azok vizsgálatai során.

Fogyasztó: Valamely áru vagy szolgáltatás végfelhasználója, vagy közvetett felhasználó, ideértve a gyártót és a kiskereskedőt.

Ideiglenes intézkedések: Olyan intézkedések, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára annak elrendelését, hogy egy adott vállalat felhagyjon az általa első ránézésre jogellenesnek tekintett magatartással.

Kartell: Gyártók vagy beszállítók egy csoportja, amely összehangoltan lép fel a piaci árak bizonyos szinten tartása vagy a verseny más módon történő korlátozása érdekében, ideértve a termelés korlátozását vagy a piacok, illetve a fogyasztók megosztását.

Korrekciós intézkedés: Az az eszköz, amelynek révén egy összefonódásból vagy antitröszt esetből eredő versenyjogi problémát rendeznek.

Magánjogi kártérítési kereset: Jogi lépések megtétele magánszemélyek és vállalatok által a versenyszabályok megsértéséből eredő károkért.

Összefonódás: Vállalatok egyesülése az egyikbe történő beolvadás vagy egy új gazdálkodó szervezet létrehozása révén, amely a piac koncentrálódását eredményezi.

Vállalkozás: Egy adott piacon árukat vagy szolgáltatásokat kínáló szervezet, például vállalat.

Verseny: Olyan piaci helyzet, amelyben áruk vagy szolgáltatások több független beszállítója verseng egymással a vásárlók megnyeréséért.

Ellenőrző csoport

Alex Brenninkmeijer (számvevőszéki tag)

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a jelentést a piacszabályozás és versenyalapú gazdaság ellenőrzésére szakosodott, Alex Brenninkmeijer számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara készítette. Az ellenőrzést Alex Brenninkmeijer számvevőszéki tag vezette, Raphael Debets kabinetfőnök, Di Hai kabinetattasé és Marion Colonerus ügyvezető támogatásával.

Feladatfelelős: Sven Kölling. Ellenőrző csoport: Agnieszka Plebanowicz, Aleksandar Latinov és Giorgos Tsikkos. Nyelvi támogatás: Richard Moore.

Végjegyzetek

¹ Az EUMSZ (HL C 326., 2012.10.26., 47. o.) 101. cikkének (1) bekezdése.

² Az EUMSZ 101. cikkének (3) bekezdése. A Bizottság általában véve versenytámogatónak ismerhet el bizonyos típusú megállapodásokat vagy üzleti gyakorlatokat, és ezeket mentesítheti az általános tilalom alól („csoportmentességi rendeletek”), vagy megvizsgálhatja egyedi esetekben, hogy a megállapodás versenytámogató hatásai meghaladják-e a versenyellenes hatásokat.

³ Az EUMSZ 102. cikke.

⁴ Az uniós versenyszabályok érvényesítésének jogi célkitűzéseiről lásd: I. melléklet.

⁵ Az EUMSZ 105. cikke, valamint a Tanács 2002. december 16-i 1/2003/EK rendelete a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról (HL L 1., 2003.1.4., 1. o.).

⁶ A Versenypolitikai Főigazgatóság stratégiai terve a 2016 és 2020 közötti időszakra, https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/comp_sp_2016_2020_en.pdf

⁷ A Tanács 2004. január 20-i 139/2004/EK rendelete a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről („összefonódás-ellenőrzési rendelet”) (HL L 24., 2004.1.29., 1. o.).

⁸ Az 1/2003/EK rendelet 5. cikke.

⁹ Az Európai Parlament és a Tanács 2018. december 11-i (EU) 2019/1 irányelve a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogérvényesítés céljából történő megerősítéséről és a belső piac megfelelő működésének biztosításáról (HL L 11., 2019.1.14., 3. o.).

¹⁰ Az 1/2003/EK rendelet 16. cikke.

¹¹ Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53–65. cikke (HL L 1., 1994.1.3., 3. o.).

¹² Az 1/2003/EK rendelet 11. cikke.

¹³ Az 1/2003/EK rendelet 16. cikke.

¹⁴ Az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1. cikke. Főszabály szerint ez akkor alkalmazandó, ha i. az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja az 5 milliárd eurót, és ii. az érintett vállalkozások közül legalább két vállalkozás mindegyikének teljes uniós szintű forgalma meghaladja a 250 millió eurót. Emellett az ügyletek akkor is uniós összefonódás-ellenőrzés tárgyát képezik, ha i. az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja a 2,5 milliárd eurót, ii. legalább három tagállam mindegyikében az összes érintett vállalkozás összevont teljes forgalma meghaladja a 100 millió eurót, iii. a ii. pont alapján számításba vett legalább három tagállam mindegyikében legalább két érintett vállalkozás mindegyikének a teljes forgalma meghaladja a 25 millió eurót, és iv. legalább két érintett vállalkozás mindegyikének a teljes uniós szintű forgalma meghaladja a 100 millió eurót.

¹⁵ Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Hollandia és Portugália.

¹⁶ Nemrégiben megvizsgáltuk, hogy a Bizottság hogyan ellenőrzi a pénzügyi intézményeknek nyújtott állami támogatásokat. Lásd: „Az unióbeli pénzintézeteknek nyújtott állami támogatások ellenőrzése: időszerű lenne egy célravezetőségi vizsgálat” című, 21/2020. sz. számvevőszéki különjelentés, https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR20_21/SR_state_aid_HU.pdf. 2016-banpedig a kohéziós politika területén alkalmazott állami támogatási szabályokat ellenőriztük. Lásd: a „Jobban kell törekedni a kohéziós politikában alkalmazott állami támogatási szabályok megismertetésére és betartatására” című, 24/2016. sz. számvevőszéki különjelentés, https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR16_24/SR_STATE_AIDS_HU.pdf

¹⁷ Az 1/2003/EK rendelet 17. cikke.

¹⁸ 2010 és 2018 között a Versenyjogi Főigazgatóság álláshelyeinek száma kismértékben, 830-ról 804-re csökkent. 2018. december 31-én a Versenyjogi Főigazgatóság 77 álláshellyel rendelkezett a kartellekkel foglalkozó egységeknél, 171 álláshellyel az operatív nem kartell vonatkozású antitröszt egységeknél, és 117 álláshellyel az operatív összefonódás-ellenőrzési egységeknél.

¹⁹ 2005 óta a Bizottság a pénzügyi szolgáltatások (2005), az energiaszektor (2005–2007), a gyógyszeripari ágazat (2008) és az e-kereskedelem (2015) vonatkozásában végzett ágazati vizsgálatot (https://ec.europa.eu/competition/antitrust/sector_inquiries.html).

²⁰ Az Európai Parlament és a Tanács 2014. november 26-i 2014/104/EU irányelve a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról (HL L 349., 2014.12.5., 1. o.).

²¹ Az EU-28 országain belül Magyarországon, Litvániában, Szlovákiában és az Egyesült Királyságban létezik jelenleg olyan rendszer, amely jutalmazza a visszaélések bejelentőit.

²² Iránymutatás az EK-Szerződés 82. cikkének az erőfölényben lévő vállalkozások versenykorlátozó visszaélő magatartására történő alkalmazásával kapcsolatos bizottsági jogérvényesítési prioritásokról (HL C 45., 2009.2.24., 7. o.).

²³ A II. fázisú vizsgálat elvégzésére szabott határidő 90 nap, bizonyos hosszabbítási lehetőségekkel, amelyek esetén a maximális időtartam 125 munkanap.

²⁴ Jogalkotási javaslat az egységes piacra, a vállalkozások – köztük a kis- és középvállalkozások – versenyképességére, valamint az európai statisztikákra vonatkozó program létrehozásáról, illetve a 99/2013/EU, az 1287/2013/EU, a 254/2014/EU, a 258/2014/EU, a 652/2014/EU és az (EU) 2017/826 rendelet hatályon kívül helyezéséről, 2018. június 18.

²⁵ Európai Bizottság, „Competition policy for the digital era”, Jacques Crémer, Yves-Alexandre de Montjoye és Heike Schweitzer által készített jelentés, 2019, https://ec.europa.eu/competition/publications/reports/kd0 419 345enn.pdf.

²⁶ Németország és Ausztria 2017-ben úgy határozott, hogy módosítja nemzeti jogszabályait, és figyelembe veszi az összefonódás értékét is.

²⁷ A mediánérték 3,8 év.

²⁸ Az Európai Adatvédelmi Testület 2018. augusztus 27-i nyilatkozata, https://edpb.europa.eu/sites/edpb/files/files/file1/edpb_statement_economic_concentration_hu.pdf

²⁹ Big data: Bringing competition policy to the digital era, DAF/COMP(2016)14, OECD, 2016.

³⁰ Lásd: a Bizottság által alapított szakértői csoport „Competition policy for the digital era” című jelentése, amely feltárta a kihívásokat, és ajánlásokat fogalmazott meg.

³¹ Az 1/2003/EK rendelet 8. cikke.

³² A Bizottság közleménye a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról (HL C 372., 1997.12.9., 5. o.).

³³ Iránymutatás az EK-Szerződés 82. cikkének az erőfölényben lévő vállalkozások versenykorlátozó visszaélő magatartására történő alkalmazásával kapcsolatos bizottsági jogérvényesítési prioritásokról (HL C 45., 2009.2.24., 7. o.).

³⁴ A Bizottság 2010. április 20-i 330/2010/EU rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének alkalmazásáról (HL L 102., 2010.4.23., 1. o.). A rendelet 2022. május 31-én hatályát veszti.

³⁵ 2019. októberi nyilatkozat, https://www.belgiancompetition.be/en/about-us/publications/joint-memorandum-belgian-dutch-and-luxembourg-competition-authorities

³⁶ Az 1/2003/EK rendelet 23. cikkének (4) bekezdése.

³⁷ A Bizottság közleménye a versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről (ECN-közlemény), HL C 101., 2004.4.27., 43. o.

³⁸ A Versenypolitikai Főigazgatóság összefonódás-ellenőrzési és antitröszt vonatkozású teljesítménymutatóinak jegyzékéhez lásd: IV. melléklet.

³⁹ „Guide helping competition authorities assess the expected impact of their activities”, OECD, 2014. április; http://www.oecd.org/daf/competition/Guide-competition-impact-assessmentEN.pdf

⁴⁰ OECD (2016), Reference guide on ex-post evaluation of competition agencies’ enforcement decisions, http://www.oecd.org/daf/competition/Ref-guide-expost-evaluation-2016web.pdf.

⁴¹ Részletekért lásd: http://ec.europa.eu/competition/publications/reports_en.html

⁴² https://ec.europa.eu/competition/publications/annual_report/index.html

⁴³ https://ec.europa.eu/info/publications/annual-activity-report-2018-competition_en

⁴⁴ OECD Country Studies – European Commission – Peer Review of Competition Law and Policy, http://www.oecd.org/eu/35 908 641.pdf

⁴⁵ Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1 irányelve (2018. december 11.) a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogérvényesítés céljából történő megerősítéséről és a belső piac megfelelő működésének biztosításáról (EGT-vonatkozású szöveg.) PE/42/2018/REV/1, HL L 11., 2019.1.14., 3. o.

⁴⁶ Lásd: https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/12416-New-competition-tool

⁴⁷ Lásd: https://ec.europa.eu/competition/scp19/conference_en.html

⁴⁸ Ez magában foglalja többek között a piac meghatározásáról szóló bizottsági közleményt, amely a különböző iparágakat érintő antitröszt- és összefonódási ügyekre egyaránt vonatkozik; a Bizottság vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira vonatkozó csoportmentességi rendelete (vertikális csoportmentességi rendelet) és az azt kísérő, a vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás, a Bizottság K+F megállapodásokra és szakosítási megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelete (a továbbiakban együttesen: horizontális csoportmentességi rendeletek) és a kapcsolódó, horizontális együttműködési megállapodásokról szóló iránymutatás; a Bizottság gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelete, a versenyszabályok érvényre juttatásának javítására vonatkozó új kiegészítő eszköz, az uniós összefonódás-ellenőrzés eljárási és joghatósági vonatkozásainak értékelése, Fehér Könyv a külföldi támogatások tekintetében az egyenlő versenyfeltételek biztosításáról.

⁴⁹ https://ec.europa.eu/commission/commissioners/sites/comm-cwt2019/files/commissioner_mission_letters/mission-letter-margrethe-vestager_2019_en.pdf

⁵⁰ https://ec.europa.eu/info/publications/2020-commission-work-programme-key-documents_en

⁵¹ Lásd: https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/1936-Evaluation-of-the-Vertical-Block-Exemption-Regulation

⁵² Lásd: https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/11886-Evaluation-of-EU-competition-rules-on-horizontal-agreements/public-consultation

⁵³ https://ec.europa.eu/competition/antitrust/legislation/timeline_table_M_AT_final.pdf

⁵⁴ Lásd az alábbi munkadokumentumot: Alemani, E., et al. (2013), „New Indicators of Competition Law and Policy in 2013 for OECD and non-OECD Countries” (Új versenyjogi és -politikai mutatók OECD-országok és nem OECD-országok számára, 2013.) OECD Economics Department Working Papers, No. 1104, OECD Publishing, Párizs, https://doi.org/10.1787/5k3ttg4r657h-en

⁵⁵ OECD 2014, http://www.oecd.org/daf/competition/Guide-competition-impact-assessmentEN.pdf

⁵⁶ Az ügynökségek hatékonyságáról szóló legutóbbi jelentését 2019-ben tették közzé: https://www.internationalcompetitionnetwork.org/wp-content/uploads/2019/05/AEWG-Organisational-design-2019-report.pdf

⁵⁷ Lásd: Ilzkovitz et al.(2020), „The macroeconomic and sectoral impact of competition policy” (A versenypolitika makrogazdasági és ágazati hatása), a versenypolitika utólagos gazdasági értékelésének 13. fejezete: Az EU tapasztalatai, Wolters Kluwer.

⁵⁸ Ez magában foglalja többek között a piac meghatározásáról szóló bizottsági közleményt, amely a különböző iparágakat érintő antitröszt- és összefonódási ügyekre egyaránt vonatkozik; a Bizottság vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira vonatkozó csoportmentességi rendelete (vertikális csoportmentességi rendelet) és az azt kísérő, a vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás, a Bizottság K+F megállapodásokra és szakosítási megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelete (a továbbiakban együttesen: horizontális csoportmentességi rendeletek) és a kapcsolódó, horizontális együttműködési megállapodásokról szóló iránymutatás; a Bizottság gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelete, a versenyszabályok érvényre juttatásának javítására vonatkozó új kiegészítő eszköz, az uniós összefonódás-ellenőrzés eljárási és joghatósági vonatkozásainak értékelése, Fehér Könyv a külföldi támogatások tekintetében az egyenlő versenyfeltételek biztosításáról.

⁵⁹ Lásd az alábbi sajtóközleményt: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_977

Időrendi áttekintés

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2020

SZERZŐI JOGOK

© Európai Unió, 2020.

Az Európai Számvevőszék dokumentumainak felhasználását a nyíltadat-politikáról és a dokumentumok további felhasználásáról szóló 6–2019. sz. számvevőszéki határozat szabályozza.

Ellenkező rendelkezés (pl. az egyedi szerzői jogi nyilatkozatokban foglaltak) hiányában az Európai Unió tulajdonában lévő számvevőszéki tartalmak a Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0) licenc alá tartoznak. Ennek értelmében a további felhasználás a forrás és a változtatások megfelelő feltüntetésével megengedett. A dokumentumok további felhasználásakor azok eredeti értelme és mondanivalója nem torzulhat. A Számvevőszék nem vonható felelősségre a továbbfelhasználás esetleges következményeiért.

Ha az adott tartalomban azonosítható magánszemélyek is láthatóak (például a Számvevőszék munkatársait ábrázoló képeken) vagy a tartalom harmadik fél munkáját ábrázolja, akkor az erre vonatkozó jogokat is meg kell szerezni. Amennyiben ez megtörtént, akkor a vonatkozó engedély érvényteleníti a fenti általános érvényű engedélyt, és az abban foglalt, egyértelműen meghatározott felhasználási korlátozások érvényesek.

Az olyan tartalmak felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek nem az Európai Unió tulajdonát képezik, adott esetben közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni:

10. ábra: © OECD (2016), Reference guide on ex-post evaluation of competition agencies’ enforcement decisions.
http://www.oecd.org/daf/competition/Ref-guide-expost-evaluation-2016web.pdf
Ezt a fordítást nem az OECD készítette, és nem tekintendő az OECD hivatalos fordításának. Az OECD nem vonható felelősségre a fordítás tartalmáért, illetve az abban szereplő esetleges hibákért.

Az iparjogvédelem alatt álló szoftverek és dokumentumok – pl. szabadalmak, márkajelzések, bejegyzett formatervezési minták, logók és nevek – nem tartoznak a Számvevőszék továbbfelhasználási politikájának hatókörébe, így azok licencét a felhasználó nem kapja meg.

Az Európai Uniónak az europa.eu címtartomány alá tartozó intézményi weboldalai külső oldalakra mutató hivatkozásokat is tartalmaznak. Ezek nem tartoznak a Számvevőszék hatáskörébe, ezért ajánlott elolvasni az ott közzétett adatvédelmi és szerzői jogi rendelkezéseket.

Az Európai Számvevőszék logójának használata

Az Európai Számvevőszék logója kizárólag a Számvevőszék előzetes hozzájárulásával használható fel.

Kapcsolatba szeretne lépni az EU-val?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Információkat keres az EU-ról?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1952-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.