Az Uniót érintő dezinformáció: korlátozottan, de továbbra is árt

Összefoglalás

A dezinformáció a civilizáció és a szervezett társadalmak létrejötte óta jelen van az emberi kommunikációban. Az elmúlt években azonban annak a változásnak lehettünk a tanúi, hogy a hamis vagy félrevezető információk minden eddiginél szélesebb körben és gyorsabban juthatnak el célközönségükhöz és akárki máshoz a közösségi média és az új technológiák révén. Ez kárt okozhat a közérdeknek.

Az Európai Tanács a 2018. június 28-i következtetéseiben felkérte az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a Bizottságot, hogy mutassanak be cselekvési tervet, konkrét javaslatokkal a dezinformációra adandó összehangolt válaszra vonatkozóan. A dezinformációval szembeni, 2018. december 5-én előterjesztett uniós cselekvési terv négy kiemelt területen, „pilléren” alapuló tíz konkrét intézkedést tartalmaz, és összefogja a dezinformáció kezelésére tett erőfeszítéseket. A dezinformáció kezelésére fordított uniós kiadások eddig viszonylag alacsonyak voltak: 2015 és 2020 között 50 millió eurót fordítottak erre a célra.

Ellenőrzésünk célja annak értékelése volt, hogy a dezinformációval szembeni uniós cselekvési terv releváns volt-e kidolgozása idején, valamint hogy elérte-e a kívánt eredményeket. Az ellenőrzés a dezinformációval szembeni uniós cselekvési terv 2018. decemberi elfogadását megelőző időszaktól 2020 szeptemberéig terjedt ki. Ez a jelentés a cselekvési terv relevanciájának és eredményeinek az első átfogó, független értékelése. Összességében azt a következtetést vonjuk le, hogy az uniós cselekvési terv releváns, de hiányos volt, és annak ellenére, hogy végrehajtása nagyjából jó úton halad és vannak pozitív fejlemények, egyes eredmények nem a terveknek megfelelően valósultak meg.

Az uniós cselekvési terv a dezinformáció elleni küzdelmet szolgáló releváns, proaktív és reaktív intézkedéseket tartalmaz. Annak ellenére azonban, hogy a dezinformációs taktikák, szereplők és technológia folyamatosan fejlődnek, az uniós cselekvési tervet 2018-as bemutatása óta nem aktualizálták. A tervben nem szerepelnek átfogó intézkedések annak biztosítására, hogy a dezinformációval szembeni uniós válaszlépések megfelelően koordináltak, eredményesek, valamint a fenyegetés típusával és mértékével arányosak legyenek. Emellett az uniós cselekvési tervet nem egészítette ki nyomonkövetési, értékelési és beszámolási keret, ami csorbítja az elszámoltathatóságot.

Az Európai Külügyi Szolgálat három stratégiai kommunikációs munkacsoportjának köszönhetően nőtt az Unió azon képessége, hogy előrejelezze a szomszédos országokból kiinduló dezinformációt és reagáljon arra. E munkacsoportok azonban nem részesülnek megfelelő forrásokban, illetve értékelésben, és megbízatásuk nem terjed ki néhány újonnan felmerülő fenyegetésre.

Az EUvsDisinfo projekt jelentős szerepet játszott az orosz dezinformációval kapcsolatos tudatosság növelésében. Az azonban, hogy a projektnek az Európai Külügyi Szolgálat ad otthont, kérdéseket vet fel annak függetlenségét és végső célját illetően, mivel így a projektet úgy lehet tekinteni, mintha az az Unió hivatalos álláspontját tükrözné. A riasztási rendszer megkönnyítette a tagállamok és az uniós intézmények közötti információmegosztást. A tagállamok azonban nem használják ki teljes mértékben a rendszerben rejlő lehetőségeket a dezinformációra adott közös válaszok és a közös fellépés összehangolására.

A gyakorlati kódex révén a Bizottság úttörő jelentőségű keretet hozott létre az online platformokkal való együttműködéshez. Megállapításunk szerint a gyakorlati kódex nem valósította meg az elszámoltathatóság célkitűzését az online platformok tevékenységét és a dezinformáció elleni aktív küzdelemben játszott szerepüket illetően.

A jelentés kiemeli továbbá, hogy hiányzik egy olyan médiatudatossági stratégia, amelynek része volna a dezinformáció kezelése, és hogy szétaprózottak azok a szakpolitikák és intézkedések, amelyek növelik a médiához és a kommunikációhoz való hozzáférésre, azok megértésére és az azokkal való interakcióra irányuló képességet. Végezetül megállapítottuk: fennáll annak a kockázata, hogy az újonnan létrehozott Digitális Média Európai Megfigyelőközpontja nem éri el célkitűzéseit.

E következtetések alapján javasoljuk, hogy az Európai Külügyi Szolgálat és a Bizottság:

• javítsa a dezinformációval szembeni uniós fellépések koordinációját és elszámoltathatóságát (Európai Külügyi Szolgálat és Bizottság);
• javítsa a stratégiai kommunikációval foglalkozó részleg (StratCom) és munkacsoportjai operatív intézkedéseit (Európai Külügyi Szolgálat);
• növelje a tagállamok és az online platformok részvételét a riasztási rendszerben (Európai Külügyi Szolgálat);
• javítsa az online platformok nyomon követését és elszámoltathatóságát (Bizottság);
• fogadjon el a dezinformáció kezelését is magában foglaló uniós médiatudatossági stratégiát (Bizottság);
• tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a Digitális Média Európai Megfigyelőközpontja teljesíteni tudja ambiciózus célkitűzéseit (Bizottság).

Bevezetés

Az Európai Bizottság fogalommeghatározása szerint a „dezinformáció” „olyan igazolhatóan hamis vagy félrevezető információ, amelyet gazdasági haszonszerzés vagy szándékos megtévesztés céljából hoznak létre, hoznak nyilvánosságra és terjesztenek, és amely kárt okozhat a közérdeknek”¹. A közérdeknek okozott károk magukban foglalják azokat a veszélyeket, amelyek a demokratikus politikai és szakpolitikai döntéshozatali folyamatokat, valamint a közjavakat – például az uniós polgárok egészségének, a környezetnek vagy a biztonságnak a védelmét – fenyegetik.

A Bizottság fogalommeghatározása kizárja a dezinformáció köréből a megtévesztő reklámokat, a téves híradást, a szatírát és paródiát, illetve az egyértelműen azonosítható módon pártokhoz köthető híreket és kommentárokat. A gyűlöletbeszédtől vagy például a terrorista tartalmaktól eltérően a hamis vagy félrevezető információk önmagukban nem jogellenesek.

Az Európai Unió legitimitásának és létokának demokratikus alapja az, hogy tájékozott választók szabad és tisztességes választások keretében kinyilváníthassák demokratikus akaratukat. Ezért a közvélemény rosszindulatú és szándékos befolyásolására vagy manipulálására irányuló bármely kísérlet súlyos fenyegetést jelent magára az Unióra nézve. Ugyanakkor a dezinformáció elleni küzdelem számára komoly kihívás, hogy nem sértheti az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített véleményalkotási és véleménynyilvánítási szabadságot.

A „dezinformáció” kifejezés a 20. század elején jelent meg, és azóta is széles körben használják. Az elmúlt években az internet révén a hamis információk minden eddiginél szélesebb körben és gyorsabban jutnak el a közvéleményhez, gyakran névtelenül és minimális költséggel.

A dezinformáció elleni küzdelemre irányuló uniós erőfeszítések 2015 márciusára nyúlnak vissza, amikor az Európai Tanács felkérte² az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (a továbbiakban: a főképviselő), hogy a tagállamokkal és az uniós intézményekkel együttműködve dolgozzon ki „a stratégiai kommunikációra vonatkozó cselekvési tervet Oroszország folyamatos dezinformációs kampányainak kezelésére”. Ennek eredményeként az Európai Külügyi Szolgálaton (EKSZ) belül létrejött a stratégiai kommunikációs részleg (StratCom) és annak első munkacsoportja, amelynek feladata az Unión kívülről (Oroszországból) származó dezinformáció elleni fellépés, valamint pozitív stratégiai kommunikáció kialakítása és terjesztése az Unió keleti szomszédságában – ez az úgynevezett keleti stratégiai kommunikációs munkacsoport. 2017-ben két további StratCom munkacsoportot hoztak létre: az egyik a déli szomszédsággal, a másik pedig a Nyugat-Balkánnal foglalkozik (lásd még: 45–49. bekezdés).

2017 végén a Bizottság magas szintű szakértői csoportot hozott létre, hogy az konkrét tanácsokkal szolgáljon a dezinformáció kezeléséhez. A csoport 2018 márciusában nyújtotta be jelentését³, amely az „Európai megközelítés az online félretájékoztatás kezelésére” c. 2018. áprilisi bizottsági közlemény⁴ alapjául szolgált. Ez a közlemény felvázolta azokat a fő átfogó elveket és célkitűzéseket, amelyek iránymutatásul szolgálnak arra nézve, hogyan lehet a közvélemény figyelmét felhívni a dezinformációra, egyben körvonalazta a Bizottság által meghozni kívánt konkrét intézkedéseket.

Az Európai Tanács a 2018. június 28-i következtetéseiben⁵ felkérte az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a Bizottságot, hogy „2018. decemberig terjesszenek elő konkrét javaslatokat a félretájékoztatás jelentette problémára adandó koordinált uniós válaszintézkedésekre vonatkozóan, és ezekben határozzák meg többek között az EKSZ e témával foglalkozó stratégiai kommunikációs csoportjainak adandó megfelelő megbízásokat és elégséges erőforrásokat”.

A 2018. áprilisi közlemény alapján a Bizottság 2018 decemberében a dezinformáció elleni uniós cselekvési tervet (a továbbiakban: uniós cselekvési terv) tett közzé. A terv tíz konkrét intézkedést határoz meg négy kiemelt terület vagy „pillér” alapján, amelyek a társadalom egészét célozzák meg, amint azt az alábbi 1. táblázat mutatja.

Az Alapjogi Chartának a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságáról szóló 11. cikkén és egy sor szakpolitikai kezdeményezésen kívül a dezinformációt nem szabályozza uniós jogi keret. A dezinformáció elleni küzdelem elsősorban a tagállamok felelőssége⁶. Az Unió feladata, hogy a koordináció, a kommunikáció és a bevált gyakorlatok átvételének fokozását célzó közös elképzelésekkel és fellépésekkel támogassa a tagállamokat. Az I. melléklet bemutatja, hogy az uniós intézmények mely fő szervezeti egységei és hivatalai vesznek részt az uniós cselekvési terv végrehajtásában. Amint azt a II. melléklet mutatja, a dezinformáció kezelésére szánt uniós kiadások eddig viszonylag alacsonyak voltak: 2015 és 2020 között 50 millió eurót fordítottak erre a célra.

2019 decemberében⁷ a Tanács megerősítette, hogy az uniós cselekvési terv a dezinformáció elleni küzdelemre irányuló „uniós erőfeszítések középpontjában marad”, és felszólított a terv rendszeres felülvizsgálatára és szükség szerinti aktualizálására. Felkérte továbbá az EKSZ-t, hogy erősítse meg stratégiai kommunikációs munkáját más régiókban, többek között a szubszaharai Afrikában is. Az Európai Parlament is több alkalommal hangsúlyozta a dezinformáció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések megerősítésének fontosságát⁸.

2020 elején szinte közvetlenül a Covid19-járvány kitörését követően a félretájékoztatás, a dezinformáció és a digitális megtévesztés példátlan hulláma árasztotta el az internetet, amit az Egészségügyi Világszervezet „infodémiának” minősített⁹. Ez közvetlen veszélyt jelentett a közegészségügyre és a gazdasági fellendülésre nézve. 2020 júniusában az Európai Bizottság és a főképviselő közleményt tett közzé „A Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció kezelése – lássuk a valós tényeket”¹⁰ címmel, amely áttekintette a Covid19-cel kapcsolatos dezinformációval szemben már megtett lépéseket és várható konkrét intézkedéseket.

A Bizottság 2020. december 4-én előterjesztette az európai demokráciáról szóló cselekvési tervet¹¹, amelynek egy része a dezinformáció elleni küzdelem megerősítésére irányul, és amely a dezinformáció elleni uniós cselekvési terv meglévő kezdeményezéseire épít. Ezen túlmenően a Bizottság közzétette a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálytervezetet¹², amely horizontális keretet javasol az online tér szabályozási felügyeletére, elszámoltathatóságára és átláthatóságára.

Az 1. ábra időrendben mutatja be a 2015 óta indított főbb uniós kezdeményezéseket.

Forrás: Európai Számvevőszék.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

Ez az ellenőrzési jelentésünk két évvel a dezinformációval szembeni uniós cselekvési terv elfogadása után készült. Ez az első átfogó, független értékelés a jelentés relevanciájáról és az elért eredményekről, amely ekképp hozzájárul az uniós cselekvési tervnek a Tanács által kért rendszeres felülvizsgálatához.

Ellenőrzésünk célja annak megállapítása volt, hogy a dezinformációval szembeni uniós cselekvési terv releváns-e, és meghozza-e a kívánt eredményeket. E kérdés megválaszolásához két alkérdést vizsgáltunk meg:

• Releváns-e az uniós cselekvési terv a dezinformáció kezelése szempontjából, és azt szilárd elszámoltathatósági keret támasztja-e alá?
• Az uniós cselekvési tervben szereplő intézkedéseket a terveknek megfelelően hajtják végre? Ennek az alkérdésnek a megválaszolásához értékeltük a terv négy pillére alá tartozó intézkedések helyzetét.

Az ellenőrzés a dezinformációval szembeni uniós cselekvési terv 2018. decemberi elfogadását megelőző időszaktól 2020 szeptemberéig terjedt ki. Ahol lehetséges, a jelentés a terület későbbi, a közelmúltban bekövetkezett fejleményeire is hivatkozik, például az európai demokráciára vonatkozó cselekvési terv Bizottság általi bemutatására és a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályra irányuló, 2020. decemberi javaslatra (lásd: 12. bekezdés). Mivel azonban ezeket a dokumentumokat ellenőrzési munkánk befejezését követően tették közzé, azok nem tartoznak ezen ellenőrzés hatókörébe.

Az ellenőrzésnek része volt a létrehozott struktúrákról, valamint az uniós cselekvési terv keretében tervezett és végrehajtott intézkedésekről rendelkezésre álló teljes dokumentáció áttekintése és elemzése. Kiküldtünk egy felmérést a 27 tagállam riasztási rendszerért felelős kapcsolattartóinak, a válaszadási arány 100%-os volt. Találkozókat tartottunk számos olyan érdekelt féllel, mint az EKSZ és a Bizottság érintett főigazgatóságai, az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság képviseletei, a NATO, a NATO-hoz kapcsolódó lettországi Stratégiai Kommunikációs Kiválósági Központ, nemzeti hatóságok, online platformok, újságírói és tényellenőrző szervezetek, az audiovizuális médiaszolgáltatásokat szabályozó, a Bizottságnak tanácsot adó szervek, tudósok és szakértők, projektmenedzserek/koordinátorok és egy külső szakértő.

Értékeltünk továbbá 20 projektet azon 23 projekt közül, amelyek a Bizottság megítélése szerint közvetlenül kapcsolódnak a dezinformáció médiatudatosság révén történő leküzdéséhez. E projektek értékelését a III. melléklet foglalja össze.

Észrevételek

A dezinformációval szembeni uniós cselekvési terv az elkészítésekor releváns volt, ám nem teljes körű

Ebben a részben azt vizsgáltuk meg, hogy eredetileg, annak kidolgozásakor releváns volt-e az uniós cselekvési terv, vagyis megfelelt-e a szakértők és más érdekelt felek által azonosított igényeknek. Értékeltük azt is, hogy sor került-e a terv felülvizsgálatára és frissítésére. Megvizsgáltuk a terv alapjául szolgáló eseményeket és forrásokat, és értékeltük, hogy a terv tartalmaz-e megfelelő kommunikációs koordinációs intézkedéseket, valamint a végrehajtási teljesítmény méréséhez és az elszámoltathatóság biztosításához szükséges elemeket.

Az uniós cselekvési terv nagyjából összhangban volt a szakértők és az érdekelt felek dezinformációval kapcsolatos nézeteivel

A dezinformáció elleni küzdelem kifejezetten technikai jellegű terület és a szakemberek széles körének közreműködését és szakértelmét teszi szükségessé. Az érdekelt felek véleményének és prioritásainak megismeréséhez, a veszély jobb megértéséhez ezenkívül elengedhetetlen a nyilvános konzultáció.

Megállapítottuk, hogy a Bizottság megfelelő külső szakértelmet vett igénybe, és az uniós cselekvési tervet átfogó nyilvános konzultációval¹³ alapozta meg. Az uniós cselekvési terv nagyrészt tekintetbe vette az e dokumentumokban megfogalmazott javaslatokat és aggályokat.

Az uniós cselekvési terv 2018. decemberi közzétételekor a terv strukturált megközelítést mutatott be a reaktív (a dezinformációs tartalmak leleplezése és láthatóságuk csökkentése) és a proaktív (médiatudatosság és a társadalmi ellenálló képesség javítását célzó intézkedések), hosszabb távú erőfeszítést igénylő kérdések kezelésére. A terv hangsúlyozta, hogy meg kell védeni az akkor küszöbön álló 2019. évi európai választásokat, de hangsúlyosan szólt a számos különböző szereplő bevonását szükségessé tevő, hosszú távú társadalmi kihívásokról is.

A médiatudatosság területétől eltekintve a Bizottság konkrét intézkedéseket határozott meg az álhírekkel és az online dezinformációval foglalkozó független magas szintű szakértői csoport (HLEG) jelentésében foglalt főbb ajánlások nyomán. A 39, különböző hátterű szakértőből álló HLEG csoportot a Bizottság 2018 januárjában hozta létre, hogy az tanácsokkal szolgáljon az online dezinformáció elleni küzdelemre irányuló szakpolitikai kezdeményezések kapcsán. Ez a jelentés, valamint a Bizottság 2018. áprilisi közleménye képezte az uniós cselekvési terv alapját.

Az uniós cselekvési terv relevanciájának további bizonyítéka az, hogy intézkedései igyekeztek bevonni az e területen tevékenykedő fő érdekelt felek széles körét, ideértve nemcsak az uniós intézményeket és a tagállamokat, hanem a magánszektort, a civil társadalmat, a tényellenőrzőket, az újságírókat és a tudományos intézményeket is.

Az EKSZ és a Bizottság nem alakított ki egyértelmű koordinációs mechanizmusokat az uniós cselekvési terv végrehajtására

A dezinformációval szembeni uniós cselekvési tervet nem kísérte olyan átfogó koordinációs keret, amely biztosítaná, hogy az Unió válaszlépései eredményesek, illetve a fenyegetés jellegével és nagyságrendjével arányosak legyenek. A kommunikációs folyamatok meghatározása és koordinálása például lehetővé tenné annak meghatározását, hogy mikor érdemes helyi szereplőkkel és a civil társadalommal partnerségben együttműködni azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a dezinformációs fenyegetésekre.

Ha van kommunikációs stratégia, akkor koherens választ lehet adni abban az esetben is, ha az érintett szereplők sokfélék. Az uniós cselekvési terv négy pillérének mindegyikéért a Bizottság valamely főigazgatósága vagy az EKSZ felel. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy ezek elszigetelten, párhuzamos módon, együttműködés és koordináció nélkül fognak dolgozni a kommunikáció terén, és nem lesz olyan szerv, mely felelősséget viselne a dezinformáció elleni küzdelem érdekében folytatott kommunikáció egészéért vagy átfogóan felügyelné azt.

A Bizottság Kommunikációs Főigazgatósága (DG COMM) felelős az intézmény külső kommunikációjáért. A Kommunikációs Főigazgatóság 2019-re vonatkozó irányítási terve elismeri saját szerepét a dezinformáció kezelésében, és kiemeli, hogy a főigazgatóságoknak és más intézményeknek – különösen a Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatóságának (DG CNECT) és a Közös Kutatóközpontnak – együtt kell működniük. Nem említi azonban az irányítási terv az EKSZ-t és a StratCom munkacsoportjait, amelyek aktívan részt vesznek a pozitív kommunikáció kialakításában és a dezinformáció elleni küzdelemben.

A Kommunikációs Főigazgatóság belső hálózatot hozott létre a dezinformáció ellen. Ennek célkitűzései közé tartozik a dezinformáció elleni küzdelemre irányuló koordinációs és kommunikációs tevékenységek javítása, a jóváhagyott cáfolatok online nyilvántartásának létrehozása, a dezinformáció szisztematikus felderítése, a reagálás koordinálása és a pozitív üzenetek előmozdítása. A hálózat 2018. májusi létrehozása és 2020 januárja között tizenegy ülésre került sor. Ezeken az üléseken a Bizottság számos részlegének és külképviseletének, az EKSZ-nek és más intézményeknek a képviselői, valamint más szakértők vettek részt. Mindeddig azonban az üléseken a képviselők csak a meghozott intézkedésekre vonatkozó információkat osztottak meg, nem kapcsolódva a szakpolitikai döntéshozatalhoz, és annak sincsen jele, hogy az ülések nyomán olyan konkrét intézkedésekre vagy döntésekre került volna sor, amelyek a belső hálózatot eredményes koordinációs mechanizmusnak mutatnák.

A Kommunikációs Főigazgatóság 2019-re szóló irányítási tervében (az összesen 102 közül) csak egy mutató vonatkozott a dezinformációra, és az is csak a belső hálózat üléseinek számát mérte.

Emellett a Bizottság külképviseletei is fontos szerepet játszanak a Bizottság külső kommunikációjában – pozitív üzenetek és tájékoztatási tevékenység, sajtótájékoztatók, tévhitek cáfolata és a dezinformáció elleni küzdelem révén –, és az is elvárható, hogy aktívan részt vegyenek a hálózat munkájában. Tévhit-cáfoló tevékenységeik felsorolása az egyes külképviseletek hivatalos honlapján olvasható. Ezek az oldalak gyakran nem voltak egyszerűen fellelhetőek, mivel más-más helyen jelentek meg: egyesek (például Görögországban és Spanyolországban) a hírrovatban szerepeltek, mások (pl. Lengyelországban és Írországban) másutt. Frissítésük sem volt rendszeres. Egyes oldalakon csak kevés, gyakran anekdotikus jellegű információ volt olvasható, és nem állt rendelkezésre statisztika az oldalak látogatóinak számáról.

Végül: a Kommunikációs Főigazgatóságon folyamatban volt a dezinformáció központi webalapú adatbázisának kifejlesztése, amely az uniós intézmények dezinformációval kapcsolatos munkájának valamennyi aspektusát felölelő központi portálként működne. Indítását 2020 elejére ütemezték, de meghatározatlan ok miatt ezt törölték.

A nyomonkövetési és beszámolási keret széttagoltsága és a hosszú távú finanszírozás hiánya csorbítja az uniós cselekvési terv elszámoltathatóságát

Az elszámoltathatóság biztosítása érdekében bármely cselekvési tervnek egyértelmű célkitűzéseket és időhöz kötött intézkedéseket kell előírnia, a végrehajtás nyomon követésére szolgáló mutatók kíséretében. A finanszírozásra, a rendszeres beszámolásra, az értékelésre és a felülvizsgálatokra vonatkozó előírások szintén lényeges elemei egy cselekvési tervnek.

Az uniós cselekvési terv egyes célkitűzéseit olyan általános módon fogalmazták meg (például „növekedés” vagy „erősítés”), hogy nem lehet mérni őket. Az uniós cselekvési terv egészére vonatkozóan nincsenek átfogó fő teljesítménymutatók. Ráadásul az intézkedések felének (1., 2., 4., 5. és 8. intézkedés) sincsenek fő teljesítménymutatói, és az intézkedések nincsenek egyértelműen meghatározva vagy időhöz kötve (lásd még: IV. melléklet).

Az intézkedéseket hol rövid, hol hosszú távra ütemezik; egyes intézkedések konkrétak és határidőhöz kötöttek (például „a Bizottság és a főképviselő a tagállamokkal együttműködésben 2019 márciusáig létrehoz egy riasztási rendszert ”), míg mások homályosak (pl. „a tagállamoknak szintén jelentős mértékben fokozniuk kell az Unió értékeiről és szakpolitikáiról általuk folytatott kommunikációt”).

Az uniós cselekvési tervet nem kísérte külön nyomonkövetési és értékelési keret (ez az európai demokráciáról szóló, nemrég közzétett cselekvési tervre is érvényes). Nem volt előírva a tervnek mint egésznek az értékelése, és eddig nem is került sor átfogó értékelésre. A tagállami végrehajtással kapcsolatos észrevételeket nem rögzítik központilag, és nem összesítik őket. Az egyes külképviseletek saját kommunikációs kampányt folytatnak és saját statisztikákat gyűjtenek, de nem találtunk bizonyítékot arra, hogy a Bizottság ezeket a statisztikákat felhasználná tanulságok levonására, saját gyakorlatainak javítására vagy viszonyítási alap gyanánt. A beszámolás nem terjed túl azon a megállapításon, hogy bizonyos tevékenységek a dezinformáció elleni kezdeményezések kategóriájába tartoznak. Például nem követik nyomon (többek között kérdőívek, felhasználói statisztikák vagy mutatók révén) a tagállamok részvételét olyan eszközökben, mint a Bizottság tévhiteket cáfoló belső wikije vagy a dezinformációellenes tevékenységről szóló hírlevél.

A Bizottság és az EKSZ rendszeresen frissíti az uniós cselekvési terv egyes pillérei alá tartozó intézkedések végrehajtása terén elért eredményekről szóló információt és beszámol arról a különböző tanácsi munkacsoportoknak és előkészítő szerveknek. Ezek az információk azonban nem nyilvánosak, és nem terjednek ki az uniós cselekvési terv egészére.

Noha több külön jelentés készült az uniós cselekvési terv egyes vonatkozásairól (a gyakorlati kódex értékelése és az európai parlamenti választásokról szóló bizottsági jelentés), az uniós cselekvési terv egészének végrehajtásáról mégis csak egyetlen jelentést tettek közzé. Erre 2019. június 14-én került sor, hat hónappal magának a cselekvési tervnek a bemutatása után.

Ez az első végrehajtási jelentés ugyan kiterjedt az uniós cselekvési terv valamennyi pillérére, ám számos hiányossága is van:

• nem írja elő a teljesítmény semmilyen mérési módját;
• a gyakorlati kódex kivételével az egyes pillérekre vonatkozó információk főként általános szöveges formában jelennek meg, és nincsen részletes beszámolás az egyes fellépésekről;
• nincsen az uniós cselekvési tervhez kapcsolódó egyedi projektekről beszámoló melléklet;
• nincs utalás arra, hogy mikor várható a következő végrehajtási jelentés.

A dezinformáció elleni küzdelem folyamatosan alakuló terület, amely rendszeres beszámolást érdemelne. A Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció kezeléséről szóló közös közlemény elismerte, hogy tovább kell fejleszteni a rendszeres beszámolást¹⁴.

Az uniós cselekvési terv nem tartalmaz olyan külön pénzügyi tervet, amely fedezné a különböző szervezetekhez rendelt összes tevékenység költségét. A finanszírozás különböző forrásokból származik, és nincsenek a pénzügyi keretet hosszú távon biztosító rendelkezések, pedig az uniós cselekvési tervben említett események némelyike visszatérő jellegű. A II. melléklet bemutatja a dezinformáció kezelésére irányuló különböző fellépések költségvetését. Ennek tanúsága szerint a finanszírozás fő forrása évről évre változik, és nem folyik pénzügyi tervezés (lásd még: 50–51. bekezdés). A Bizottság és az EKSZ nem mindig különíti el a dezinformáció elleni küzdelemhez kapcsolódó kiadásokat (nincsen külön beavatkozási kód); az ilyen jellegű információt ehhez az ellenőrzéshez külön ki kellett gyűjteni. A 2. ábra áttekintést nyújt a dezinformáció kezelésére az Unió által 2015 és 2020 között összesen elkülönített finanszírozásról (a dezinformáció kezeléséhez közvetve hozzájáruló olyan tevékenységek nélkül, mint például az Unió szomszédságában folytatott proaktív kommunikációs tevékenységek).

Forrás: Európai Számvevőszék, a Bizottság és az EKSZ által szolgáltatott információk alapján.

Az uniós cselekvési tervet 2018-as bemutatása óta még nem aktualizálták. Egyes fellépések például kizárólag a 2019-es európai parlamenti választásokhoz vagy a szintén 2019. évi médiatudatossági héthez kapcsolódtak, márpedig ez a két esemény már lezajlott. A dezinformáció folyamatosan alakul. Folyamatosan változnak az alkalmazott taktikák, a dezinformációs kampányokat megalapozó technológia és az érintett szereplők¹⁵. A Tanács hangsúlyozta is, hogy az uniós cselekvési tervet rendszeresen felül kell vizsgálni és aktualizálni kell (lásd: 10. bekezdés).

Igaz, hogy a Covid19-cel kapcsolatos dezinformációról szóló közlemény (2020. június), az európai demokráciára vonatkozó cselekvési terv és a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályra irányuló javaslat kiterjeszt az uniós cselekvési tervben eredetileg meghatározott bizonyos intézkedéseket, ez a három dokumentum mégsem tekinthető az uniós cselekvési terv teljes körű aktualizálásának. Emellett az, hogy a különböző cselekvési tervekben és kezdeményezésekben hasonló célokra irányuló intézkedések szerepelnek, bonyolultabbá teszi a koordinációt és növeli a hatékonyság hiányának kockázatát.

Az uniós cselekvési terv megvalósítása nagyrészt jó úton halad, de hiányosságokra is fény derült

Ez a szakasz az uniós cselekvési terv négy pillére intézkedéseinek végrehajtását, valamint azt értékeli, hogy ezek az intézkedések hogyan segítették elő az Unió dezinformáció elleni küzdelmét.

A stratégiai kommunikációs munkacsoportok fontos szerepet játszanak, de nem rendelkeznek a felmerülő fenyegetések kezeléséhez szükséges személyzettel, sem megfelelő forrásokkal

Az uniós cselekvési terv I. pillére keretében megvizsgáltuk az EKSZ StratCom munkacsoportjait. Megvizsgáltuk a munkacsoportok megbízatását, és meghatároztuk, hogy elegendő pénzügyi és személyi állománnyal rendelkeznek-e. Ezzel összefüggésben vizsgáltuk az EUvsDisinfo, a dezinformáció elleni kiemelt uniós projekt szerepét és helyzetét is.

A StratCom munkacsoportjainak megbízatása nem fedi le megfelelően a dezinformáció szereplőinek széles körét

A StratCom munkacsoportjai nemcsak javítják a külső dezinformációs tevékenységek előrejelzésére és az azokra való reagálásra vonatkozó uniós képességet (a StratCom munkacsoportjainak megbízatása nem terjed ki az Unióban keletkező dezinformációra), hanem nagyban hozzájárultak az eredményes kommunikáció kialakításához és az európai szakpolitikák előmozdításához a szomszédos régiókban.

A három StratCom munkacsoport (keleti szomszédság, Nyugat-Balkán és déli szomszédság) megbízatása több tanácsi következtetés nyomán alakult ki, feladataik és fókuszterületük eltér. Például a keleti szomszédsággal foglalkozó StratCom munkacsoport külön megbízatása: „fel kell lépni Oroszország folyamatos félretájékoztatási kampányaival szemben”¹⁶. A StratCom keleti szomszédság munkacsoportjának megbízatása tehát egyetlen rossz szándékú külső szereplőre irányul, nem pedig Európának a dezinformációval szembeni, annak eredetétől független védelmére.

A másik két StratCom munkacsoport esetében azonban nem ez volt a helyzet, ezek eredetileg saját régiójukban voltak hivatottak fokozni a kommunikációs tevékenységeket. A déli szomszédsággal foglalkozó StratCom munkacsoportot azzal a céllal hozták létre, hogy lefedje az Unió déli szomszédságának országait és az Öböl-menti régiót, míg a Nyugat-Balkánnal foglalkozó munkacsoportnak az erre a régióra irányuló stratégiai kommunikációt kellett javítania. A Tanács 2019. decemberi következtetéseit¹⁷ megelőzően a dezinformáció elleni küzdelem egyik munkacsoportnak sem volt központi prioritása. Csak a keleti szomszédsággal foglalkozó StratCom munkacsoportnak volt kifejezett célja a dezinformáció előrejelzésével, kezelésével és az arra való reagálással kapcsolatos képesség erősítése. Az alábbi 2. táblázat bemutatja az egyes StratCom munkacsoportoknak az ellenőrzés időpontjában érvényes célkitűzéseit.

Forrás: EKSZ.

A három StratCom munkacsoport különböző régiókban, széles körben végzett tevékenysége a dezinformációban részt vevő különböző szereplőkre terjed ki. A StratCom munkacsoportok médiafigyelési tevékenysége azonban nagymértékben az orosz nemzetközi médiára, a hivatalos orosz kommunikációs csatornákra, a lakájmédiákra és az orosz narratívához közel álló vagy az az által uralt, az Unióban és annak szomszédságában működő médiára összpontosítanak. Az EKSZ által készített elemzés szerint azonban megjelentek már más szereplők is, például Kína, amelyek különböző mértékben jelentős dezinformációs fenyegetést jelentenek. Ebben a témában az Európai Parlament új, külföldi beavatkozással foglalkozó bizottsága (INGE) meghallgatásokat is tartott a harmadik országok potenciális fenyegetéseinek megvitatása céljából¹⁸.

A StratCom munkacsoportok megbízatása politikai jellegű, kifejezett, részletezett stratégiai célkitűzések és szilárd alátámasztó jogalap nélkül. Az uniós cselekvési terv 2. intézkedése keretében a főképviselőnek elvileg felül kellett vizsgálnia a déli szomszédsággal és a Nyugat-Balkánnal foglalkozó StratCom munkacsoportok megbízatását (de a keleti szomszédsággal foglalkozóét nem). Erre a felülvizsgálatra azonban soha nem került sor. Az EKSZ véleménye szerint a 2019 decemberében elfogadott tanácsi következtetések, amelyek szerint „mindhárom munkacsoportnak képesnek kell lennie arra, hogy folyamatosan felderítsék és elemezzék” a dezinformációs tevékenységeket, „és hogy fellépjenek ezekkel szemben”¹⁹, elegendő alapot adnak a munkacsoportok megbízatásának (ismételt) megerősítéséhez. A Tanács felkérte továbbá az EKSZ-t, hogy mérje fel a más földrajzi területekre való kiterjesztéssel kapcsolatos igényeit és lehetőségeit, ami mutatja, hogy a StratCom munkacsoportok tevékenységi körének bővítése politikai támogatást élvez.

A StratCom munkacsoportok nem rendelkeznek célzott és stabil finanszírozási forrásokkal

2015-ös létrehozásakor a StratCom keleti szomszédsággal foglalkozó munkacsoportja nem rendelkezett saját forrásokkal, az EKSZ és a Bizottság Külpolitikai Eszközökért Felelős Szolgálata igazgatási kiadásaiból finanszírozták. Az uniós cselekvési terv megnövelte az EKSZ StratCom munkacsoportjai számára rendelkezésre álló finanszírozást. Voltaképpen a stratégiai kommunikációra vonatkozó rész a cselekvési terv egyetlen olyan része, amelynek költségvetése megnőtt. Amint a fenti 2. ábra mutatja, a StratCom munkacsoportok és a stratégiai kommunikáció költségvetése az uniós cselekvési terv elfogadása óta csaknem megnégyszereződött.

Noha a dezinformáció nem csupán rövid távú fenyegetés, a StratCom munkacsoportjainak még sincs stabil finanszírozási forrásuk, ami kétségessé teheti fenntarthatóságukat. Fontos finanszírozási forrást jelentett a StratCom munkacsoportjai számára például az Európai Parlament „StratCom Plus” nevű előkészítő intézkedése (lásd: II. melléklet). Jellegüknél fogva az előkészítő intézkedések célja új intézkedések, például szakpolitikák, jogszabályok és programok előkészítése. A 3. ábra szemlélteti, hogy a kiegészítő finanszírozást hogyan különítették el a különböző készségek fejlesztésére.

Forrás: Európai Számvevőszék, az EKSZ adatai alapján.

A finanszírozás és a megfelelő források fontosságát számos alkalommal hangsúlyozták²⁰, többek között az Európai Parlament²¹, a tagállamok²² és a civil társadalom képviselői²³. Az érdekelt felek azonban eltérő álláspontot képviselnek arra nézve, hogy miként kell rangsorolni a dezinformáció kezelésére rendelkezésre álló uniós finanszírozást. Interjúink szerint néhány tagállam úgy véli, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni azon források és szereplők elemzésére és nyomon követésére, akiknek könnyebben tulajdonítható dezinformáció. Mások úgy vélik, hogy több forrást kellene elkülöníteni a pozitív kommunikációra.

A személyzeti igényeket még nem sikerült kielégíteni

Az uniós cselekvési terv célja az volt, hogy az európai választásokra való tekintettel tizenegy új álláshely révén megerősítse a StratCom részleget, valamint hogy 2020 végéig „összesen mintegy 50–55 új munkatársat” vegyen fel az uniós külképviseletekre. A munkaerő-felvételi tervet három szakaszban hajtották végre: 1) szerződéses alkalmazottak áthelyezése az EKSZ-en belül; 2) alkalmazottak felvétele a StratCom csoportjába; 3) új munkatársak felvétele az Unió szomszédos országaiban működő 27 uniós külképviseletre.

A StratCom részleg jelenleg is dolgozik a személyzet toborzásán és kiküldésén. 2020 októberéig 37 alkalmazottat vett fel, így még nem érte el az uniós cselekvési tervben meghatározott összesen 50–55 fős létszámnövelést. Ezt a célkitűzést többek között azért bizonyult nehéznek elérni, mert a StratCom részleg munkatársainak nagy részét a Tanácstól, a Bizottságtól és a tagállamoktól rendelik ki, és ezek egy részét azután visszarendelték.

A létszámbővítés szinte kizárólag (beleértve az összes áthelyezett alkalmazottat is) szerződéses munkatársak révén történt: az EKSZ elismerte, hogy nem könnyű olyan állandó tisztviselőket felvenni, akik rendelkeznek az előírt feladatok ellátásához szükséges ismeretekkel és készségekkel. Hiába fontos azonban a szerződéses alkalmazottak közreműködése, ők mégis legfeljebb hat évig dolgozhatnak.

A StratCom munkatársainak másik jelentős részét kitevő csoport a kirendelt nemzeti szakértőké. Ők elsősorban a keleti szomszédsággal foglalkozó StratCom munkacsoport, a közelmúltban pedig a nyugat-balkáni munkacsoport munkáját is támogatták. A kirendelt munkatársak nemcsak az EKSZ számára jelentenek előnyt, hanem hazájuknak is, hiszen tudást és tapasztalatokat szerezhetnek, és elmélyíthetik kapcsolataikat az EKSZ-szel. Ha azonban egy intézmény túlságosan kirendelt munkatársakra támaszkodik, az bizonytalanságot okozhat a létszámot illetően, és a munkatársak gyakori cserélődése az intézmény által felhalmozott ismeretek és szakértelem időszakos elvesztéséhez vezethet. Mindezek a tényezők gátolhatják az intézményi tudásállomány és szakértelem kiépülését.

Tekintettel a Covid19-világjárványra és arra, hogy az milyen további terheket ró a munkacsoportokra, fennáll annak a kockázata, hogy munkatársainak jelenlegi megoszlása és létszáma mellett az EKSZ kapacitása nem lesz elegendő ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon az olyan új tendenciákhoz és változásokhoz, mint például a fenyegetések új forrásai, az új dezinformációs stratégiák és taktikák. Emellett a Tanács azon kérése, hogy a stratégiai kommunikációval kapcsolatos munkát más régiókban is erősítsék meg (lásd: 10. bekezdés), tovább terhelheti a korlátozott létszámú munkaerőt.

Az eredményes adatelemzés nemcsak a dezinformáció nyomon követése, felderítése és elemzése, hanem a megalapozott, tényeken alapuló stratégiai áttekintés és szakpolitikai döntéshozatal szempontjából is alapvető fontosságú. Ellenőrzésünk idején a StratCom részleg adatelemzési egységében teljes munkaidős belső elemzők dolgoztak, külső vállalkozók támogatásával. A 2019 közepén létrehozott egység az uniós cselekvési terv II. pillére keretében támogatja a StratCom munkacsoportok és a riasztási rendszer (RAS) munkáját. Elemzései elsősorban kérésre és eseti alapon készülnek. Az egység munkája ráadásul nem integrálódik strukturált módon a StratCom munkacsoportok egészének munkájába. Igaz, hogy a külső vállalkozók igénybevétele némi rugalmasságot biztosíthat, a belső kapacitás azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy rövid távon pontos elemzéseket lehessen készíteni, valamint fel lehessen építeni az intézményi emlékezetet és szaktudást.

Továbbra is nehéz meghatározni a StratCom munkacsoportok hatását

A stratégiai kommunikáció területén a legnagyobb kihívást továbbra is a dezinformációval szembeni sebezhetőség és annak hatása, valamint a dezinformáció megértésére, elemzésére és az arra való reagálásra irányuló erőfeszítések jelentik. A Bizottság azt, hogy a stratégiai kommunikáció milyen eredményesen befolyásolja az Unióról alkotott képet, többek között közvélemény-kutatások révén értékeli. E felmérések eredményeit azonban nehéz egyértelműen az Unió fellépéseinek tulajdonítani.

A kommunikációs kampányokon túl a StratCom munkacsoportok nem mérték átfogóan a munkájuk hatását. Ezenkívül egyik munkacsoport sem rendelkezett értékelési funkcióval, amely értékelné az eredményességet és azonosítaná a javításra szoruló területeket.

Az, hogy az EUvsDisinfo-nak az EKSZ ad otthont, bizonytalanságot ébreszt a projekt végső célját tekintve

Az EUvsDisinfo kiemelt kezdeményezés, a dezinformáció elleni küzdelemre irányuló uniós erőfeszítések nyilvános arca, a keleti szomszédsággal foglalkozó StratCom munkacsoport fő dezinformáció elleni terméke. Kereshető nyílt forráskódú adatbázissal rendelkezik, amely 2020. október 1-jén több mint 9700 dezinformációs esetet tartalmazott. Az EUvsDisinfo honlapján a legfontosabb anyagokat öt uniós nyelven teszik közzé, minden mást csak angolul és oroszul. Az EKSZ szerint az EUvsDisinfo egyedülálló, úttörő megközelítése az eredetileg az orosz dezinformációra irányuló figyelem alapjaira építkezett; a tagállami kormányoknak nincsenek hasonló kezdeményezései.

2015-ös létrehozása óta az EUvsDisinfo folyamatosan növeli online láthatóságát (lásd: 4. ábra) az orosz dezinformációra vonatkozó példák katalogizálásával, elemzésével és közzétételével. Számos érdekelt fél megerősítette, hogy az EUvsDisinfo fontos szerepet játszott abban, hogy felhívja a figyelmet az Unióra és tagállamaira irányuló orosz dezinformáció veszélyére, és befolyásolta annak megítélését.

Forrás: Európai Számvevőszék, az EKSZ információi alapján.

Az EUvsDisinfo-t azonban a múltban bírálat is érte. A holland parlament például 2018-ban bírálta a portált²⁴, amiért az tévesen egy hollandiai kiadványnak tulajdonította az orosz dezinformáció egy esetét. Ezenkívül az EUvsDisinfo-ban közzétett esetek némelyike nem jelent veszélyt az uniós demokráciákra.

Ami a jövőt illeti, az EUvsDisinfo szerepe és küldetése nincs egyértelműen meghatározva, azon túl, hogy új példákat hoz az orosz dezinformáció már azonosított és felismert fenyegetésére. Noha az EKSZ állítása szerint az EUvsDisinfo független és nem képviseli az Unió hivatalos álláspontját, az EKSZ-en belüli integrációja megkérdőjelezi ezt a kijelentést. Ez felveti a kérdést, hogy egy ilyen eszköznek egy hatóság (például az EKSZ) részét kell-e képeznie és annak irányítása alatt kell-e állnia, vagy inkább egy civil szervezetnek kellene-e működtetnie.

A korai előrejelző rendszer összefogta a tagállamokat, de még nem használta ki teljes potenciálját

A riasztási rendszer (RAS) létrehozása az uniós cselekvési terv II. pillérének fő intézkedése (3. intézkedés). Amint a terv leszögezi, „az észlelés, az elemzés és a reagálás szempontjából a hamis információ közzététele utáni első órák a legfontosabbak”. A korai előrejelző rendszert 2019 márciusában a tervben meghatározott határidő betartásával hozták létre. A RAS két fő elemből áll: egyrészt a nemzeti kapcsolattartó pontok hálózatából, valamint egy internetes platformból, amely célkitűzése szerint „megfelelő műszaki infrastruktúra segítségével valós időben jelzi a félretájékoztatási akciókat”, ami „megkönnyíti az adatok és az értékelések megosztását, lehetővé teszi az egységes helyzetismeret kialakulását, valamint a koordinált feladatmegosztást és reagálást, és biztosítja a gyors és az erőforrás-felhasználás szempontjából hatékony fellépést”²⁵. Az EKSZ titkársági feladatokat lát el a RAS számára és otthont ad a honlapjának.

A RAS ugyan hasznos információmegosztási eszköz volt, de az ellenőrzés időpontjáig még nem adott ki riasztást, és nem használták fel az együttes fellépések koordinálására sem

Az eredményes működés érdekében a RAS-nak képesnek kell lennie arra, hogy időben riasztásokat adjon ki, összehangolja a közös feladatkiosztást és válaszlépéseket, valamint megkönnyítse a tagállamok és az uniós intézmények közötti információcserét. Megvizsgáltuk, hogy a RAS működőképes volt-e a 2019-es európai parlamenti választások előtt, amint azt az uniós cselekvési terv előírja. Értékeltük a RAS tevékenységét és a résztvevők bevonásának mértékét is.

Megállapításunk szerint a RAS-t az uniós cselekvési tervnek megfelelően 2019 márciusában gyorsan létrehozták. A mechanizmus összefogta a tagállamokat és az uniós intézményeket, és megkönnyítette az információk megosztását, ám az ellenőrzés idejéig nem adott ki figyelmeztetést, és nem hangolta össze az eredeti tervhez híven a közös feladatkiosztást és válaszlépéseket.

Az ellenőrzés során megkérdezett érdekelt felek többsége kedvezően vélekedett a RAS-ról. Véleményük szerint a RAS a dezinformációval szembeni küzdelem ökoszisztémájában jelentős hiánypótló szerepet tölt be azzal, hogy egy közösséget hozott létre. Ezt a tagállamoknak kiküldött kérdőívünk is megerősítette: a RAS révén információkat tudnak megosztani, új meglátásokkal gazdagodhatnak és kölcsönösen erősíteni tudják képességeiket. Az 5. ábra bemutatja a RAS nemzeti kapcsolattartó pontjai által legtöbbre értékelt szempontokat.

Forrás: Európai Számvevőszék.

Noha a vélemények tehát kedvezőek a RAS-ról mint információcsere-eszközről, arra azonban nem találtunk bizonyítékot, hogy a RAS-on keresztül megosztott információk jelentős változásokat eredményeztek volna a tagállami szakpolitikákban. Az egységes helyzetismeret kialakítása továbbra is a RAS befejezetlen feladata, és ezt hátráltatja a harmonizált és konzisztens fogalommeghatározások hiánya (pl. a „dezinformáció” fogalmának meghatározása, a forrásokra, a válaszlépésekre, a készültségi szintekre stb. vonatkozó véleményeltérések), valamint a közös kockázatértékelés hiánya.

A RAS elindításakor a közelgő európai parlamenti választások sürgőssége miatt a fő cél az volt, hogy valós idejű riasztásokat adjon a dezinformációs kampányokra való gyors reagálás érdekében. A StratCom csoport esetében azonban a fő cél a szakértői fórum és egy közösség kialakítása volt, mivel korábban nem létezett ilyen mechanizmus az Unióban. A célok közötti ezen eltérések akadályozták, hogy az érdekelt felek és a nyilvánosság világosan lássák a RAS szerepét.

Kidolgoztak egy riasztási mechanizmust, amely rendkívül sürgős esetekben alkalmazható, de az ellenőrzés időpontjáig még nem aktiválták. A riasztási rendszer aktiválási küszöbértékét minőségi szempontból határozták meg: a dezinformációs kampánynak legyen „jelentős transznacionális hatása” (pl. több országot célzó támadás). E küszöbérték mennyiségi értékelése azonban nem lehetséges.

A riasztási funkció mellett a RAS-t úgy alakították ki, hogy segítse a dezinformációs támadások forrásainak azonosítását és az azokra való összehangolt reagálást. A RAS-nak ez a koordinációs kapacitása azonban eddig még nem került kipróbálásra.

A RAS tevékenysége és az abban való részvétel mögött kevés tagállam áll

A RAS keretében együttműködnek a tagállamok kapcsolattartó pontjai, az EKSZ Hírszerzési és Helyzetelemző Központja, az Európai Bizottság (különösen a CNECT, JUST és COMM Főigazgatóságok), az Európai Parlament és a Tanács Főtitkársága. A riasztási rendszerben részt vesznek a NATO és a G7 gyorsreagálási mechanizmusának képviselői is. Egyes esetekben külső szakértők, köztük a civil társadalom és az online platformok képviselői is részt vesznek a RAS ülésein. A nemzeti kapcsolattartó pontok rendszerint negyedévenként tartanak ülést, de a részvétel szintje tagállamonként eltérő. A tevékenységekben a tagállamok egyharmada a legaktívabb, ők vesznek részt gyakrabban és tevékenyebb módon az üléseken.

A közelmúltban a statisztika csökkenő aktivitásra utal

A platform által előállított statisztikák több különböző tendenciát láttatnak. Először: a tevékenység fő motorja néhány felhasználó, míg a többiek sokkal passzívabbak. Másodszor: az elindítás óta a tevékenységi szint két fő esemény körül tetőzött, ezek az európai parlamenti választások és a 2020. március közepén elrendelt általános kijárási korlátozást követő első hetek. Az utóbbi esetben azonban az aktivitás szintje csökkent, majd 2020. augusztus végén stabilizálódott, a májusi értékek kb. felénél.

A felhasználói statisztikák a tevékenységi szintek csökkenő tendenciájára utalnak. Például a napi megtekintések átlagos száma – még a RAS azon konkrét részeiben is, amelyek a Covid19-cel kapcsolatos dezinformációra összpontosítanak – csökkent, amint azt a 6. ábra mutatja. Emellett az aktív részvételt mutató felhasználók száma a 2019. május végi európai parlamenti választások óta folyamatosan csökkent. Bár ezek a mérőszámok nem adnak magyarázatot mindenre, egyértelműen azt jelzik, hogy a platform nem használja ki teljes potenciálját.

Forrás: EKSZ StratCom. A felhasználók számának kétszeri csökkenése a több mint három hónapja inaktív felhasználók fiókjainak letiltására irányuló, augusztusban bevezetett politika eredménye.

Az online platformokkal és meglévő hálózatokkal többnyire informális együttműködés zajlik

Az uniós cselekvési terv szerint az online platformoknak együtt kell működniük a RAS kapcsolattartó pontjaival, különösen a választási időszakokban, hogy releváns és időszerű információval szolgáljanak. Nem létezik azonban jegyzőkönyv a RAS és az online platformok közötti együttműködést illetően, és mivel a StratCom csoport nem követi nyomon a bejelentett esetek számát, nem lehet értékelni a RAS teljesítményét ezen a területen.

A gyakorlati kódex hatására az online platformok állást foglaltak a dezinformációval szemben, de elszámoltathatóvá a kódex nem tette őket

A dezinformáció egyik fő oka az internet széles körű használata, valamint az új technológiák megjelenése és az online platformok egyre növekvő használata az információkhoz való hozzáféréshez. Ez nagymértékben megkönnyíti a hamis információk létrehozását, felduzzasztását és terjesztését. A digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató szerint 2020-ban az uniós polgárok 85%-a volt internetfelhasználó. A legtöbb platform a felhasználók személyes adatainak felhasználásával (főként hirdetési modellek révén) teszi jövedelmezővé szolgáltatásait. Ez termékeny talajnak bizonyult a dezinformációs szereplők számára, akik így célzottabban tudnak fellépni.

Az online platformok esetében dezinformációra általában úgy kerül sor, hogy a felhasználók hamis információkat osztanak meg, és a platformok algoritmusai azután ezeket a tartalmakat jelenítik meg kiemelt helyen. Ezek az algoritmusok az online platformok üzleti modellje szerint működnek, és előnyben részesítik a személyre szabott és népszerű tartalmakat, mivel ezek jobban felkeltik a felhasználók figyelmét. A dezinformáció befolyásolja az internetes keresések eredményeit is, ami a felhasználók számára még jobban megnehezíti, hogy megbízható online információkat találjanak és olvassanak²⁶. Az 1. kép arra mutat példát, hogy egy online platform milyen keresési előrejelzéseket ad a „The EU is” („Az Unió…”) kifejezésre: ezek többsége negatív.

Forrás: Az Európai Számvevőszék által 2019. október 18-én 11:55-kor (GMT + 1) ténylegesen elvégzett internetes keresés. A Google a Google LLC védjegye.

A hamis fiókok, az internetes trollok és rosszindulatú internetes robotok szintén hozzájárulnak a hamis információk terjesztéséhez.

A gyakorlati kódex keretet biztosít a Bizottság számára a közösségimédia-platformokkal folytatott interakcióihoz

A Bizottság 2018. áprilisi közleményét, illetve a HLEG javaslatait követően a Bizottság úgy határozott, hogy együttműködik az online platformokkal és más szakmai szervezetekkel a dezinformáció témájában. Ennek eredményeként született meg a gyakorlati kódex (a továbbiakban: kódex) (lásd: V. melléklet), amelyet az aláírók önszabályozáson alapuló önkéntes megközelítésként fogadtak el. A kódexet 2018 októberében írták alá, majd belefoglalták az uniós cselekvési terv III. pillérébe. Jelenleg tizenhat aláírója van.

A kódex értelmében az online platformok és a reklámágazatot képviselő szakmai szervezetek jelentéseket nyújtanak be az Európai Bizottságnak, hogy ismertessék a kötelezettségvállalásaik teljesítése érdekében hozott intézkedések jelenlegi állását. Ezen intézkedések között voltak a politikai hirdetések átláthatóságának biztosítása, a hamis felhasználói fiókok lezárása, valamint annak megakadályozása, hogy a dezinformáció terjesztői gazdasági hasznot húzzanak tevékenységükből. A Bizottság szorosan figyelemmel kísérte e kötelezettségvállalások végrehajtását.

Az ellenőrzés során megkérdezett érdekelt felek többsége kiemelte, hogy a Bizottság online platformokkal való együttműködése egyedülálló és szükséges kezdeményezés. A harmadik országokból származó megkérdezettek nagy része szorosan nyomon követi a Bizottság erőfeszítéseit. Megítélésük szerint az Unió az első globális szereplő, amely igyekszik kialakítani valamilyen kényes egyensúlyt a véleménynyilvánítás szabadságának védelme és a káros információk rosszindulatú terjesztésének korlátozása között.

A kódex keretet biztosított a Bizottság számára ahhoz, hogy fel tudjon lépni a közösségimédia-platformokon a 2019. májusi uniós választások előtt, majd hogy később a Covid19-világjárvány alatt enyhíteni tudja a kapcsolódó „infodémia” negatív hatásait. Az 1. háttérmagyarázat bemutatja a Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció terjedésének korlátozására a kódex keretében tett uniós erőfeszítéseket (lásd még: VI. melléklet).

A kódex értékelése hiányosságokat tárt fel a beszámolási előírások terén

A kódexet több felülvizsgálatnak és értékelésnek vetették alá. Ezek hiányosságokat tártak fel a Bizottság által a kódex aláíróira vonatkozóan meghatározott beszámolási előírásokkal kapcsolatban (lásd: 2. háttérmagyarázat). Ezek az értékelések nem vezettek a kódex módosításához.

Ellenőrzésünk megerősíti, hogy az aláírók általi beszámolás a szerepvállalásuk szintjétől, illetve attól függően változik, hogy online platformot vagy szakmai testületet képviselnek-e. Az online platformok beszámolói sem mindig összevethetőek, és hosszúságuk is nagy mértékben eltér.

A kódex aláírói közötti eltérések gondot okoztak a fő teljesítménymutatók meghatározását illetően is. Ezek a mutatók lehetővé tették néhány, de nem az összes aláíró tevékenységének nyomon követését. Például „A szolgáltatások integritása” cím alatt a Bizottság a következő mutatót javasolta: „Azon bejegyzések, képek, videók vagy hozzászólások száma, amelyek ellen az internetes robotokkal való visszaélésre vonatkozó platformszabályok megsértése miatt fel kellett lépni”. Ez az outputmutató csak egyes online platformokra nézve releváns.

A kódex aláírói beszámolóinak Bizottság általi elemzése szerint az eddig megadott mérőszámok csak outputmutatók tekintetében alkalmasak. Például arról számolnak be a platformok, hogy elutasítottak hirdetéseket, vagy eltávolítottak néhány olyan fiókot vagy üzenetet, amelyek a Covid19-cel összefüggésben dezinformációt terjesztettek (lásd még: 1. háttérmagyarázat). Ha az ilyen információt nem helyezik kontextusba (vagyis nem vetik össze időben azokat referenciaadatokkal és más olyan releváns információval, mint például az összes létrehozott fiók száma), és a Bizottság sem tudja ellenőrizni a pontosságát, akkor az információ kevéssé lesz hasznos.

A kódexnek a Bizottság részérre végzett értékelése nemcsak a beszámolás jelenlegi állapotát vizsgálja, hanem lehetséges paramétereket is javasol a jövőre nézve. A dokumentum két szinten javasol mutatókat:

1. a kódex egészére vonatkoznak a „strukturális” mutatók, amelyek a végeredményeket, az online dezinformáció előfordulási gyakoriságát és a kódex általános hatását mérik. Ezek általános szinten segítenek annak nyomon követésében, hogy a dezinformáció terjed, stabil marad vagy visszaszorul;
2. az egyes szolgáltatások szintjére szabott, pillérekre lebontott mutatók az egyes aláíró platformok szintjén mérik az általuk a dezinformáció elleni küzdelem terén elért teljesítményt.

Ellenőrzésünk idejéig a Bizottság nem bocsátott az aláírók rendelkezésére új beszámolási sablont vagy szemléltetőbb jellegű új mutatókat.

A fent ismertetett problémák azt tanúsítják, hogy az online platformokat nem számoltatják el intézkedéseiket és a dezinformáció elleni aktív küzdelemben játszott szerepüket illetően.

A koherens médiatudatossági stratégia hiánya és az uniós fellépések elaprózottsága gyengíti az utóbbiak hatását

Az uniós cselekvési terv IV. pillére a figyelemfelkeltésre és a dezinformációval szembeni társadalmi ellenálló képesség megerősítésére összpontosít. Célja, hogy javítsa a médiatudatossággal kapcsolatos tevékenységeket, például a 2019. évi médiatudatossági hetet, valamint támogassa a független médiát és az oknyomozó újságírókat. Felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy mielőbb hajtsák végre az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv médiatudatosságra vonatkozó rendelkezéseit, és a 2019-es európai választások fényében hozzanak létre multidiszciplináris független tényellenőrzőkből álló csoportokat.

Médiatudatosság alatt olyan készségek, ismeretek és felfogás összességét értjük, amelynek révén a polgárok eredményesen és biztonságosan tudják használni a médiát, és amely felvértezi őket az ítélkezéshez, az összetett realitások elemzéséhez, a vélemények és tények megkülönböztetéséhez szükséges kritikus gondolkodási készséggel³³. Az oktatáspolitika, illetve az Unió digitális menetrendje metszéspontjában található médiaműveltség a tagállamok felelőssége. A Bizottság feladata az együttműködés előmozdítása és az előrelépés elősegítése ezen a téren. A dezinformáció azonban nem tartja tiszteletben a határokat, és fontos a közös eszközök kidolgozása és a bevált gyakorlatok megosztása uniós szinten.

Az e pillérhez tartozó intézkedések értékeléséhez megvizsgáltuk a 2019. évi uniós médiatudatossági hetet mint eseményt, valamint azt, hogy volt-e jól meghatározott stratégia ezen a téren a különböző kezdeményezésekre vonatkozóan. Áttekintettük a 2019. évi európai választásokról szóló bizottsági jelentést³⁴, és 20 olyan projektet értékeltünk, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a médiatudatossághoz és a dezinformáció elleni küzdelemhez.

A 2019-es európai választásokról szóló bizottsági jelentés megállapította, hogy „[míg] a manipulatív erőfeszítések visszatérően politikailag érzékeny témákra összpontosítottak, és a választásokat megelőzően célzott uniós közönségre irányultak, a 2019-es választások során eddig nem azonosítottak nagyszabású, rejtett beavatkozást”.

A tagállamok nem egyenlően vesznek részt a médiatudatosság európai hetén

A médiatudatosság európai hete egy sor olyan fellépésből áll, amely Unió-szerte a médiatudatosságra irányítja a figyelmet (lásd: 3. háttérmagyarázat. Nem világos azonban, hogyan tükrözi a hét a koherens uniós médiatudatossági stratégiát; bár része a hétnek néhány magas szinten folytatott vita is, az elsősorban néhány konkrét uniós és tagállami kezdeményezés bemutatására szolgál. A 2020. évi rendezvényt a Bizottság és a Tanács közösen szervezte volna meg, ami tovább ösztönözhette volna a tagállami fellépéseket és részvételt. A Covid19 miatt azonban az eseménysort törölték.

3. háttérmagyarázat

A médiatudatosság európai hete

A 2019. évi médiatudatossági hét az uniós cselekvési terv két konkrét médiatudatossági fellépésének egyike volt. A rendezvényre 2019 márciusában került sor Brüsszelben és a tagállamokban, programjában szerepelt egy magas szintű konferencia is. Ebben az időszakban több mint 320 rendezvényt szerveztek, míg 2020. szeptember végéig összesen 360 rendezvényre került sor.

A rendezvények közel felét Franciaországban szervezték, Belgium (főként Brüsszel) jócskán lemaradva a második helyet foglalta el. Akadt néhány tagállam, amely egy rendezvényt sem fogadott – amint az a rendezvények földrajzi eloszlásából is látszik (lásd: oldalsó kép). Várható módon a legtöbb eseményre a hivatalos indítás idején került sor. Arról azonban nem állnak rendelkezésre további statisztikák, hogy hány embert értek el ezek az események, mi volt azok tematikus eloszlása, és milyen mértékben foglalkoztak kifejezetten a dezinformációval.

Forrás: Európai Számvevőszék, a Bizottság adatai alapján.

Nincs olyan átfogó médiatudatossági stratégia, amely kiterjedne a dezinformáció kezelésére

Megállapítottuk, hogy számos uniós és tagállami kezdeményezés foglalkozott a médiatudatossággal, és bőségesen születtek szakpolitikai dokumentumok. Ez a médiatudatosságról szóló tanácsi következtetésekből³⁵ is kitűnik, amelyek a főbb szakpolitikai dokumentumokat tartalmazó mellékletet is tartalmaznak. Ezeket az intézkedéseket azonban nem koordinálják a társadalmi ellenálló képesség megerősítésére irányuló átfogó stratégia keretében, különösen a médiatudatosság terén, amely magában foglalná a dezinformáció kezelését is. Míg a tagállamok médiatudatossággal kapcsolatos sajátos kihívásainak kezelésére irányuló intézkedések szintén fontosak a helyi hatás elérése érdekében, a médiatudatossághoz nyújtott uniós támogatás híján van a gondos pénzgazdálkodást elősegítő alábbi elemeknek:

• a médiaműveltséggel foglalkozó szakértői csoporttal (MLEG) együttműködve a médiaműveltséggel kapcsolatos legfontosabb uniós és tagállami gyakorlatok rendszeresen frissített feltérképezése (az Európa Tanács 2016-ban elvégzett egy ilyen feltérképezést, az elsőt a maga nemében, ezt azóta azonban nem frissítették³⁶);
• a médiatudatossággal, valamint a média- és digitális platformok hatásával kapcsolatos szisztematikus és rendszeres kutatásokon alapuló egyértelmű célkitűzések meghatározása, a teljesítmény mérésére szolgáló mutatókkal együtt;
• a szinergiák létrehozásához és az olyan kezdeményezések és fellépések közötti átfedések elkerüléséhez szükséges koordinációs mechanizmusok, mint például az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv, a digitális oktatási cselekvési terv, a Kreatív Európa program, a digitális kompetenciakeret és készségfejlesztési program, az európai demokráciára vonatkozó, a közelmúltban közzétett cselekvési terv és a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály, a média- és audiovizuális cselekvési terv stb.;
• a médiatudatossággal kapcsolatos uniós kezdeményezések egységes nyomon követése.

A következő többéves pénzügyi keretben (2021–2027) a Bizottság szerint körülbelül 14 millió euró uniós támogatást³⁷ – vagyis évi 2 millió eurót – különítettek el a Kreatív Európa programból a médiatudatosság támogatására. Amint azonban a médiatudatosságról szóló tanácsi következtetések is leszögezik, szükséges lesz fejleszteni a finanszírozás más forrásait is.

A legtöbb vizsgált projekt kézzelfogható eredményeket hozott, de sok projektnél nem tűnt megfelelőnek a nagyságrend és a hatókör

Az általunk értékelt 20 projekt közül tízet a Horizont 2020 keretében finanszíroztak, a másik tíz projekt pedig az Európai Parlament által finanszírozott kísérleti projekt és előkészítő intézkedés volt (lásd: a III. melléklet táblázata).

Az Európai Parlament által 2016-ban közzétett „médiatudatosság mindenkinek” pályázati felhívás kísérleti projekteket és előkészítő intézkedéseket tartalmaz a médiatudatosság területén az innovatív induló ötletek Unió-szerte történő társfinanszírozására. A kísérleti projekt két évig tart, hároméves előkészítő intézkedés követi. A Horizont 2020 projektek a dezinformáció kezelésének olyan erősen technikai jellegű vonatkozásaival foglalkozó kutatási és innovációs projektek, mint a internetes robotok használata és észlelése vagy a tartalom-ellenőrzési eszközök új generációjának kifejlesztése.

Elemzésünk (lásd: III. melléklet) 20 projekt közül 12-ben talált kézzelfogható eredményeket. A legtöbb pozitív eredményt azok a projektek érték el, amelyek a tények ellenőrzésével kapcsolatos eszközök létrehozására irányuló korábbi projektek eredményeire épültek, illetve a dezinformáció elleni oktatási és tananyagok létrehozására irányuló projektek (lásd: 4. háttérmagyarázat).

A 20 projekt közül 10 esetében azonban hiányosságokat állapítottunk meg, főként kis léptéküket és korlátozott hatókörüket illetően. Hét projekt nem érte el vagy valószínűleg nem éri el a célközönségét, három más projekt eredményeit pedig nehéz megismételni, ami korlátozta a hatásukat. Az 5. háttérmagyarázat bemutat több olyan projektet, amely szemlélteti ezeket a kérdéseket:

Összességében kevés bizonyíték volt arra, hogy a projekteredményeket összehasonlító jelleggel elemezték volna, különösen azt, hogy mi működött és miért. Arra sem volt sok bizonyíték, hogy a Bizottság Unió-szerte koordinálta volna a bevált gyakorlatok és a médiatudatossági anyagok cseréjét. Szintén hiányzik egy értékelési keret. Az ilyen keret döntő fontosságú a társadalmi reziliencia hosszú távú fejlesztése szempontjából, mivel biztosítja, hogy a levont tanulságok közvetlenül beépüljenek a jövőbeli fellépésekbe, szakpolitikákba és stratégiákba. Nehéz bizonyítékot szerezni a médiatudatossággal kapcsolatos intézkedések közvetlen hatásáról, és az erre irányuló törekvések még a fejlesztés korai szakaszában vannak³⁸. A médiatudatosságról szóló tanácsi következtetések szintén szisztematikus kritériumok és értékelési folyamatok kidolgozására, valamint a médiatudatosság fejlődéséről szóló tagállami beszámolás módszertanának egységesítésére és összehasonlíthatóvá tételére szólítottak fel³⁹.

A médiatudatossági szakértők és tényellenőrzők kevés érdeklődést mutattak a SOMA és az EDMO projekt iránt

Amint azt az uniós cselekvési terv a IV. pillér keretében megállapítja, a független tényellenőrzők és kutatók kulcsszerepet játszanak a dezinformációt fenntartó struktúrák és az online terjesztést meghatározó mechanizmusok jobb megértésében. A Bizottság finanszírozta a dezinformáció és a közösségi média elemzésének társadalmi megfigyelőközpontja (SOMA) elnevezésű projektet, amely a tényellenőrzők európai hálózatát megalapozni igyekvő digitális platform. A SOMA finanszírozása a Horizont 2020 keretében történik, közel 990 000 eurós összköltségvetéssel. A projekt 2018 novemberében indult, és a tervek szerint 2021. április 30-án fejeződik be.

Elemzésünk feltárta, hogy a SOMA csak két, a Nemzetközi Tényellenőrző Hálózat⁴⁰ által elismert tényellenőrzőt tudott vonzani. Az ellenőrzés időpontjában (2020. október) a SOMA 48 regisztrált taggal rendelkezett. Többen, akikkel felvettük a kapcsolatot, beismerték, hogy soha nem használják a SOMA platformot. Bár a SOMA mögött meghúzódó technológiát pozitívan értékelték, a tényellenőrző közösség még mindig nem használja széles körben a projektet.

A Bizottság már jóval a SOMA-projekt vége előtt – a tanulságok összegyűjtésére és alkalmazására irányuló értékelést meg sem várva –, 2020 júniusában elindította az Európai Digitális Média Megfigyelőközpontjának (EDMO) első, 2022 végéig tartó szakaszát (2,5 millió euró értékben). Az EDMO célja, hogy a dezinformáció jobb megértése és elemzése érdekében tényellenőrzők, médiaműveltségi szakértők és tudományos kutatók közös fórumát megteremtve erősítse a társadalmi ellenálló képességet, együttműködve a médiaszervezetekkel, az online platformokkal és a médiaműveltséggel foglalkozó szakemberekkel.

A SOMA és az EDMO célkitűzései tehát részben átfedésben vannak, és a legtöbb vállalkozó egyidejűleg mindkét projektben részt vesz. A SOMA értékelői javasolták a két projekt összevonását, de a projektek között még nem jött létre hivatalos kapcsolat. A projektek finanszírozását tekintve is átfedési kockázat áll fenn, mivel mindkét projekt ugyanazon a technológián és kereskedelmi termékeken alapul, illetve használja azokat.

Az EDMO-t úgy mutatták be, mint a dezinformációval kapcsolatos számos társadalmi kihívás kezelésére alkalmas holisztikus megoldást. Vezetősége szerint azonban, mivel az EDMO még gyerekcipőben jár, láthatósága az érdekelt felek körében továbbra is korlátozott. Az EDMO eredményességét még túl korai lenne megítélni. Mivel azonban az érdekelt felek kevéssé ismerik az EDMO-t, annak eredményei esetleg nem fognak eleget tenni az ambiciózus célkitűzéseknek. Jelenleg a szükséges infrastruktúra kiépítésére összpontosít, és több erőforrásra lesz szüksége ahhoz, hogy sikeresen teljesíthesse céljait.

Az általunk megkérdezett médiaműveltségi szakértők észrevételei szerint a szakértők nem érezték közel magukhoz az EDMO-t. Az EDMO tanácsadó testülete széles körben támaszkodik szakértőkre a tudományos élet és az újságírás területéről, ami tükrözi, hogy az uniós cselekvési terv nagy hangsúlyt fektet a tényellenőrzés megerősítésére és az újságírás támogatására. A médiaműveltségi szakértők közössége, illetve a civil társadalom azonban – akik hasznosan összekapcsolhatnák a tudományos életet és a politikai döntéshozatalt — alul vannak reprezentálva (19 szakértőből kettőt adnak).

Következtetések és ajánlások

Elemeztük, hogy a dezinformáció elleni uniós cselekvési terv releváns volt-e a kialakítása idején, és hogy elérte-e a kívánt eredményeket. Megállapításunk szerint az uniós cselekvési terv releváns, de hiányos volt, és annak ellenére, hogy végrehajtása nagyrészt terv szerint halad és bizonyíték van az előrelépésre, bizonyos eredményeket nem sikerült elérni.

Megállapítottuk, hogy az uniós cselekvési terv összhangban állt a szakértők és az érdekelt felek dezinformációval kapcsolatos nézeteivel és prioritásaival. A terv releváns, proaktív és reaktív intézkedéseket tartalmaz a dezinformáció kezelésére. Annak ellenére azonban, hogy a dezinformációs taktikák, szereplők és technológia folyamatosan fejlődnek, az uniós cselekvési tervet annak 2018-as bemutatása óta nem aktualizálták. 2020 decemberében a Bizottság közzétette az európai demokráciára vonatkozó cselekvési tervet, amely tartalmaz a dezinformáció elleni küzdelemre irányuló intézkedéseket, de nem tisztázza, hogy azok hogyan kapcsolódnak a dezinformációval szembeni uniós cselekvési tervhez (lásd: 20–24. és 41–42. bekezdés).

Az uniós cselekvési terv nem tartalmaz olyan koordinációs rendelkezéseket, amelyek biztosítanák, hogy a dezinformációra adott uniós válasz koherens legyen és arányos a fenyegetés típusával és nagyságrendjével. Az uniós cselekvési terv minden pillére a Bizottság valamely főigazgatóságának vagy az Európai Külügyi Szolgálatnak a felelősségi körébe tartozik, és nincsen egy olyan szerv, mely felelős lenne a kommunikációs tevékenységekért vagy felügyelné azokat (lásd: 25–31. bekezdés).

Az uniós cselekvési terven és az európai demokráciára vonatkozó cselekvési terven kívül nem hoztak létre nyomonkövetési, értékelési és beszámolási kereteket, ami megnehezíti az elszámoltathatóságot. Konkrétan a két terv nem mérhető általános célkitűzéseket és időhöz nem kötött intézkedéseket tartalmaz, az értékelésről pedig nem rendelkeznek. Az uniós cselekvési terv végrehajtásáról csak egyetlen jelentést tettek közzé, és az is kevés tájékoztatást nyújt a végrehajtásról. Teljes körű és rendszeres felülvizsgálat és frissítés nélkül nehéz biztosítani, hogy az Unió e területen tett erőfeszítései eredményesek legyenek és relevánsak maradjanak. Nem volt továbbá átfogó információ a tervezett intézkedések finanszírozási forrásairól és becsült költségeiről sem (lásd: 32–40. bekezdés).

Az Európai Bizottság javítsa a dezinformációval szembeni fellépéseinek koordinációs és elszámoltathatósági keretét azáltal, hogy a következőket is belefoglalja:

1. egyértelmű koordinációs és kommunikációs mechanizmusok a dezinformációval szembeni uniós intézkedések végrehajtásáért felelős illetékes részlegek között;
2. külön nyomonkövetési és értékelési keret, amely egyértelmű, mérhető és határidőhöz kötött intézkedéseket, valamint teljesítménymutatókat és értékelési intézkedéseket tartalmaz;
3. rendszeres beszámolás az intézkedések végrehajtásáról, beleértve a szükséges frissítéseket is;
4. az intézkedések végrehajtásához szükséges fő finanszírozási források és azok költségeinek összefoglalása.

Határidő: 2021 vége az a) és b) ajánlások esetében, 2023 közepe a c) és d) ajánlások esetében

Az uniós cselekvési terv I. pillére keretében az EKSZ három stratégiai kommunikációs munkacsoportja javította az Unió képességét a dezinformációs tevékenységek előrejelzésére és az azokra való reagálásra, és jelentősen hozzájárult az uniós szakpolitikák eredményes kommunikációjához és előmozdításához a szomszédos országokban. A munkacsoportok megbízatása nem fedi le megfelelően a dezinformációban érintett szereplők széles körét, ideértve az újonnan megjelenő fenyegetések forrásait is (lásd: 45–49. bekezdés).

A munkacsoportok munkaerőellátása nagyban függ a nemzeti szakértők kirendelésétől, ami még nehezebbé teszi az EKSZ számára munkatársainak irányítását és megtartását. A StratCom csoport még nem teljesítette munkaerő-felvételi céljait, és a Covid19-válság csak növelte a munkaterhelését. Ezenkívül a munkacsoportoknak nincsen értékelési funkciójuk, amely értékelné az eredményességüket és azonosítaná a javításra szoruló területeket (lásd: 53–58. és 60. bekezdés).

Az EKSZ:

1. hívja fel a Tanács figyelmét az újonnan megjelenő dezinformációs fenyegetésekre. Ezt követően vizsgálja felül és pontosítsa a stratégiai kommunikációs részlege és ennek munkacsoportjai által elérendő szakpolitikai célkitűzéseket;
2. valósítsa meg az uniós cselekvési tervben meghatározott munkaerő-felvételi céljait;
3. emberi erőforrásait összpontosítsa a legérzékenyebb feladatokra, például a fenyegetéselemzésre és a fenyegetések alakulásának figyelemmel kísérésére, a kevésbé érzékeny kommunikációs tevékenységet pedig szervezze ki, amikor azt munkaerőhiány miatt nem tudja házon belül elvégezni;
4. értékelje rendszeresen a munkacsoportok operatív tevékenységeit a kommunikációs kampányaikon túl.

Határidő: 2022 közepe

Az EUvsDisinfo projekt fontos szerepet játszott az orosz eredetű dezinformációval kapcsolatos tudatosság növelésében. Az azonban, hogy a projektnek az Európai Külügyi Szolgálat ad otthont, kérdéseket vet fel annak függetlenségét és végső célját illetően, mivel így a projektet úgy lehet tekinteni, mintha az az Unió hivatalos álláspontját tükrözné (lásd: 61–64. bekezdés).

A II. pillér keretében az EKSZ gyorsan létrehozta a riasztási rendszert (RAS). Megállapításunk szerint a RAS megkönnyítette a tagállamok és az uniós intézmények közötti információcserét. A RAS azonban soha nem adott ki riasztást, következésképpen még nem használták fel az eredetileg tervezett módon koordinált feladatmegosztásra és reagálásra. Ráadásul a legfrissebb statisztikák szerint a RAS tevékenysége és az abban való részvétel mögött kevés tagállam áll. A tevékenységi szint csökkenő tendenciát mutat, és a létező online platformokkal és hálózatokkal való együttműködés többnyire informális jellegű. Emellett nem létezik jegyzőkönyv a RAS és az online platformok közötti együttműködést illetően (lásd: 65–76. bekezdés).

Az EKSZ:

1. kérjen részletes visszajelzést a tagállamoktól alacsony részvételi arányuk okairól, és tegye meg a szükséges operatív intézkedéseket azok kezelésére;
2. az eredeti terveknek megfelelően használja a RAS-t a dezinformációra adott közös válaszra és az összehangolt fellépésekre szolgáló rendszerként;
3. javasoljon az az online platformoknak és a tagállamoknak egy keretrendszert a RAS és az online platformok közötti együttműködésre.

Határidő: 2022 közepe

A III. pillér keretében történő egyetlen intézkedés a gyakorlati kódex folyamatos figyelemmel kísérésének biztosítása, amely kódex egy sor, az online platformok és a reklámágazatot képviselő szakmai szervezetek által megteendő önkéntes intézkedést határoz meg. A kódex révén a Bizottság úttörő jelentőségű keretet hozott létre az online platformokkal való együttműködéshez. A Covid19-világjárvány kezdeti szakaszaiban a kódex arra ösztönözte a platformokat, hogy feltűnőbb módon jelentessék meg a megbízható forrásokból származó információkat.

A gyakorlati kódexről készített értékelésünk és a Bizottság értékelései szerint az egyes platformok beszámolása eltér egymástól, a szerepvállalásuk szintjétől függően. Ezenkívül a platformok által bejelentendő mérőszámok csak outputmutatók tekintetében alkalmasak. A platformok nem biztosítanak hozzáférést az adatkészletekhez, így a Bizottság nem tudja ellenőrizni a bejelentett információkat. Ezért a gyakorlati kódex nem érte el azon célját, hogy az online platformok elszámoltathatóak legyenek tevékenységükért és a dezinformáció elleni aktív küzdelemben játszott szerepükért (lásd: 77–89. bekezdés).

Az olyan közelmúltbeli kezdeményezésekre építve, mint az új, európai demokráciáról szóló cselekvési terv, a Bizottság:

1. javasoljon további kötelezettségvállalásokat az aláíróknak a gyakorlati kódex értékelése során feltárt hiányosságok kezelésére;
2. érdemi fő teljesítménymutatók meghatározásával javítsa az online platformok dezinformáció elleni küzdelemre irányuló tevékenységeinek nyomon követését;
3. dolgozzon ki eljárást az online platformok által szolgáltatott információk validálására.

Határidő: 2021 vége

Megállapítottuk, hogy az uniós cselekvési terv IV. pillére keretében számos uniós és tagállami kezdeményezés foglalkozott a médiaműveltséggel, és bőségesen születtek szakpolitikai dokumentumok: ezek azonban nem szerveződnek átfogó, a dezinformáció elleni küzdelmet is felölelő médiaműveltségi stratégiába (lásd: 95. bekezdés).

A 2019-es európai médiaműveltségi hét tevékenységeinek többsége mindössze két tagállamban zajlott, ami jelentősen korlátozta a kezdeményezésben rejlő tudatosítási potenciált. A 20 dezinformációs vonatkozású projektből álló mintán végzett elemzésünk 12 projekt esetében talált kézzelfogható eredményeket. A legtöbb pozitív eredményt azok a projektek érték el, amelyek a tények ellenőrzésével kapcsolatos eszközök, illetve tananyagok létrehozására irányuló korábbi projektek eredményeire épültek. A tíz projekt esetében megállapított főbb hiányosságok azok kis léptékéhez és korlátozott hatóköréhez kapcsolódnak (lásd: 3. háttérmagyarázat, 94. és 97–101. bekezdés).

A Bizottság fogadjon el olyan médiaműveltségi stratégiát, amelynek szerves része a dezinformáció elleni küzdelem is. Annak érdekében, hogy a médiaműveltséggel kapcsolatos intézkedések révén eredményesebben lehessen küzdeni a dezinformáció ellen, és csökkenteni lehessen annak szétaprózottságát, e stratégia tartalmazza a következőket:

1. a médiaműveltséggel foglalkozó szakértői csoporttal (MLEG) együttműködve a médiaműveltséggel kapcsolatos legfontosabb uniós és tagállami gyakorlatok és fellépések rendszeres naprakésszé tétele;
2. a médiaműveltséggel, valamint a digitális platformok és a média hatásával kapcsolatos szisztematikus és rendszeres kutatásokon alapuló, egyértelműen meghatározott célkitűzések, amelyeket teljesítménymutatók egészítenek ki;
3. a projektek közötti szinergiák létrehozásához szükséges koordinációs mechanizmusok.

Határidő: 2022 vége

A független tényellenőrzők és kutatók főszerepet játszanak a dezinformáció jobb megértésének előmozdításában. A tényellenőrzők európai hálózatának (a dezinformáció és a közösségi média elemzésével foglalkozó társadalmi megfigyelőközpont [SOMA]) létrehozására irányuló bizottsági erőfeszítések mindeddig nem keltettek túlzott érdeklődést ezen szakértők körében. A SOMA-t fel kellene váltania a Digitális Média Európai Megfigyelőközpontjának (EDMO), de ellenőrzésünk idején a két projekt egymással párhuzamosan folyt. Az EDMO ismertsége az érdekelt felek körében továbbra is csekély, noha arra törekszik, hogy holisztikus megoldást kínáljon a dezinformációval kapcsolatos társadalmi kihívásokra. Emellett a médiaműveltségi szakértők közössége, illetve a civil társadalom – akik hasznosan összekapcsolhatnák a tudományos életet és a politikai döntéshozatalt — alul vannak reprezentálva az EDMO tanácsadó bizottságában (lásd: 102–107. bekezdés).

Azt biztosítandó, hogy az EDMO meg tudja valósítani ambiciózus célkitűzéseit, a Bizottság:

1. a SOMA projekt befejezését követően gyűjtse egybe annak tanulságait és alkalmazza azokat az EDMO-ra;
2. növelje a médiaműveltségi szakértők és a civil társadalom képviseletét az EDMO tanácsadó bizottságában;
3. tegye ismertebbé az EDMO-t az érdekelt felek, különösen a tényellenőrzők és a médiaműveltségi szakértők körében.

Határidő: 2021 vége

A jelentést 2021. április 27-i luxembourgi ülésén fogadta el a Bettina Jakobsen számvevőszéki tag elnökölte III. Kamara.

A Számvevőszék nevében

Klaus-Heiner Lehne
elnök

Mellékletek

I. melléklet. A dezinformáció elleni küzdelemmel foglalkozó fő uniós intézményi részlegek és hivatalok

Forrás: Európai Bizottság.

II. melléklet. A dezinformáció elleni küzdelemre fordított uniós kiadások (euró)

Forrás: Európai Számvevőszék, a Bizottság és az EKSZ által szolgáltatott információk alapján.

III. melléklet. A dezinformáció elleni projektek (kísérleti projektek, előkészítő intézkedések, Horizont 2020) értékelése

Forrás: Európai Számvevőszék.

IV. melléklet. A dezinformációval szembeni uniós cselekvési tervben foglalt intézkedések értékelése

Forrás: Európai Számvevőszék.

V. melléklet. A dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódex

A dezinformáció elleni gyakorlati kódex egy sor olyan kötelezettségvállalásból áll, amelyet önkéntes alapon fogadnak el az online platformok, a főbb közösségi hálózatok, a hirdetők és a reklámipar képviselői. Az Európai Bizottság ösztönözte és elősegítette a kódex kidolgozását. Ez volt az első alkalom, hogy az ágazat legfontosabb szereplői úgy döntöttek, hogy közösen lépnek fel az online dezinformáció terjedése elleni küzdelemben.

2018 októberében az első aláírók közé tartoztak a Facebook, a Google, a Twitter és a Mozilla, valamint számos hirdető és reklámipari szervezet. A Microsoft 2019 májusában írta alá a kódexet, majd 2020 júniusában a TikTok követte. A kódexnek jelenleg tizenhat aláírója van.

A kódex kötelezettségvállalásai a következő öt pillér alá tartoznak:

• a hirdetéselhelyezések ellenőrzése;
• politikai hirdetések és témafókuszú hirdetések;
• a szolgáltatások integritása;
• a fogyasztók jogainak erősítése;
• a kutatói közösség szerepének erősítése.

A kódex egy mellékletet is tartalmaz, amely meghatározza, hogy az aláírók a kódexben meghatározott kötelezettségek teljesítése érdekében milyen bevált gyakorlatokat fognak vállalni. Az aláírók egyéni ütemterveket készítettek a kódex végrehajtására.

Mivel a kódex önkéntes, nem írnak elő szankciókat e kötelezettségvállalások be nem tartása esetére. Ezért alapvető fontosságú az aláírók által kötelezettségvállalásaik teljesítése terén elért előrehaladás nyomon követése. 2019 januárja és májusa között az Európai Bizottság ellenőrizte a Facebook, a Google és a Twitter általi megfelelést, különös tekintettel az európai parlamenti választások integritására. A három platform havonta beszámolt azokról az intézkedésekről, amelyeket a hirdetéselhelyezések ellenőrzése, a politikai és témafókuszú hirdetések átláthatósága, valamint a hamis felhasználói fiókok és az internetes robotok kártékony használata kapcsán hoztak. A Bizottság a gyakorlati kódexre hivatkozott akkor is, amikor öt jelentéssorozatot kért az aláíróktól a Covid19-világjárvány során a dezinformáció elleni küzdelem érdekében hozott lépéseikről.

Ezek a jelentések a Bizottság értékelésével együtt elérhetők a Bizottság honlapján.

VI. melléklet. A Covid19-világjárványra és az „infodémiára” válaszul hozott főbb uniós intézkedések

Forrás: Európai Számvevőszék.

Betűszavak és rövidítések

CoP: Gyakorlati kódex

EDMO: a Digitális Média Európai Megfigyelőközpontja

EKSZ: Európai Külügyi Szolgálat

EMLW: Európai médiatudatossági hét

ERGA: az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportja

EUD: Uniós külképviseletek

EUvsDisinfo: Az Európai Külügyi Szolgálat keleti szomszédsággal foglalkozó StratCom munkacsoportjának kiemelt projektje. 2015-ben hozták létre az Oroszországi Föderáció által folytatott, az Uniót, annak tagállamait és a közös szomszédság országait érintő dezinformációs kampányok jobb előrejelzése, kezelése és az azokra való reagálás céljával.

HLEG: Az álhírekkel és az online dezinformációval foglalkozó magas szintű szakértői csoport

HWP: A reziliencia megerősítésével és a hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépéssel foglalkozó horizontális munkacsoport

IE: információs környezet

IND: Belső hálózat a dezinformációról

RAS: Riasztási rendszer

SOMA: A dezinformáció és a közösségi média elemzésével foglalkozó társadalmi megfigyelőközpont

StratCom: Stratégiai kommunikáció

Uniós cselekvési terv: Uniós cselekvési terv a dezinformáció ellen

Glosszárium

Algoritmusok: Egy számítógép által a számítások vagy más problémamegoldó műveletek során alkalmazott folyamat vagy szabályrendszer.

Dezinformáció: Hamis vagy félrevezető információk közlése félrevezetés céljával.

Félretájékoztatás: Hamis vagy félrevezető információk közlése, akár jóhiszeműen, akár félrevezetési szándékkal.

Infodémia: Túlzott mennyiségű (részben helytálló, részben nem ilyen) információ, amelyet tények elrejtésére vagy elferdítésére lehet felhasználni.

Internetes robot: Bizonyos feladatok elvégzésére programozott automatizált szoftver.

Internetes troll: Olyan személy, aki a közösségi média oldalain sértéseket tesz közzé, gyakran obszcén vagy más módon sértő nyelvezettel.

Médiatudatosság: A médiához és a kommunikációhoz való hozzáférés, azok megértése és a velük való interakció képessége.

Stratégiai kommunikáció: Valamely szervezet koordinált és koherens kommunikációja, konkrét célkitűzések elérése céljából.

Wiki: Kollaboratív internetes felület, ahol bármely felhasználó hozzáadhat és szerkeszthet tartalmakat.

Ellenőrző csoport

A Számvevőszék különjelentésekben mutatja be az uniós szakpolitikákra és programokra, illetve egy adott költségvetési területhez kapcsolódó, irányítással kapcsolatos kérdésekre irányuló ellenőrzéseinek eredményeit. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a külső fellépések, biztonságpolitika és jogérvényesülés kiadási területeiért felelős, Bettina Jakobsen számvevőszéki tag elnökölte III. Kamara végezte. A feladat végrehajtását Baudilio Tomé Muguruza számvevőszéki tag vezette Daniel Costa de Magalhaes kabinetfőnök és Ignacio Garcia de Parada kabinetattasé, Alejandro Ballester-Gallardo ügyvezető, Emmanuel-Douglas Hellinakis feladatfelelős, valamint Piotr Senator és Alexandre Tan számvevők támogatásával. Nyelvi támogatás: Michael Pyper.

Végjegyzetek

¹ A Bizottság közleménye: „Európai megközelítés az online félretájékoztatás kezelésére”, COM(2018) 236 final, 2018. április 26.

² EUCO 11/15 (13. bekezdés) – Az Európai Tanács ülése (2015. március 19. és 20.) – Következtetések.

³ Az álhírekkel és az online dezinformációval foglalkozó magas szintű szakértői csoport zárójelentése.

⁴ Lásd: 1. lábjegyzet.

⁵ EUCO 9/18 – Az Európai Tanács ülése (2018. június 28.) – Következtetések.

⁶ Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2–6. cikke.

⁷ A Tanács következtetései – A reziliencia megerősítésére és a hibrid fenyegetések elleni küzdelemre irányuló kiegészítő jellegű erőfeszítések, 30. bekezdés (2019. december 10.).

⁸ Az Európai Parlament 2017. június 15-i állásfoglalása az online platformokról és a digitális egységes piacról (2016/2276(INI)); az Európai Parlament 2018. május 3-i állásfoglalása a tömegtájékoztatás szabadságáról és sokszínűségéről az Európai Unióban (2017/2209(INI)); az Európai Parlament 2018. október 25-i állásfoglalása a Facebook felhasználói adatainak a Cambridge Analytica általi felhasználásáról és az adatvédelemre gyakorolt hatásokról (2018/2855(RSP)); Az Európai Parlament állásfoglalása a választásokba való külföldi beavatkozásról és a nemzeti és európai demokratikus folyamatokban megjelenő dezinformációról (2019/2810(RSP)).

⁹ Egészségügyi Világszervezet “Let’s flatten the infodemic curve”.

¹⁰ JOIN(2020) 8 final, 2020. június 10.

¹¹ Közlemény az európai demokráciáról szóló cselekvési tervről, COM(2020) 790 final, 2020. december 3.

¹² Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a digitális szolgáltatások egységes piacáról (a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály) és a 2000/31/EK irányelv módosításáról, COM(2020) 825 final, 2020. december 15.

¹³ Az Európai Bizottság nyilvános konzultációja az álhírekről és az online dezinformációról.

¹⁴ A Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció kezelése – lássuk a valós tényeket, 7. o., JOIN(2020) 8 final 2020. június 10.

¹⁵ Automated tackling of disinformation, az EPRS tanulmánya, 2019. március.

¹⁶ Az Európai Tanács következtetései a külkapcsolatokról (2015. március 19.), EUCO 11/15 tanácsi dokumentum.

¹⁷ A reziliencia megerősítésére és a hibrid fenyegetések elleni küzdelemre irányuló kiegészítő jellegű erőfeszítések – A Tanács következtetései (2019. december 10.), 14 972/19. sz. tanácsi dokumentum.

¹⁸ Az Európai Parlament 2021. január 25-i és 26-i meghallgatása a külföldi beavatkozásról: Kína, Irán, India, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek; Az Európai Parlament meghallgatása a külföldi beavatkozásról, 2021. február 1.: Törökország és Oroszország.

¹⁹ A reziliencia megerősítésére és a hibrid fenyegetések elleni küzdelemre irányuló kiegészítő jellegű erőfeszítések – A Tanács következtetései (2019. december 10.), 14 972/19. sz. tanácsi dokumentum.

²⁰ Az Európai Tanács 2018. júniusi következtetései és a Tanács 2019. decemberi következtetései a reziliencia megerősítésére és a hibrid fenyegetések elleni küzdelemre irányuló kiegészítő jellegű erőfeszítésekről.

²¹ P8_TA(2019) 0187, P9_TA(2019) 0031.

²² Information Manipulation: a Challenge for Our Democracies. A francia Európa-ügyi és Külügyminisztériumhoz tartozó Elemző-, Előrejelző és Stratégiai Központ (Centre d’analyse, de prévision et de stratégie) és a Stratégiai Kutatási Intézet (Institut de recherche stratégique) jelentése, Franciaország, 2018. augusztus.

²³ Például: Democratic Defense against Disinformation, Atlanti Tanács, 2018. február; GMF Policy Paper No.21, 2019. augusztus; Winning the Information War CEPA, 2016. augusztus.

²⁴ Officiele bekendmakingen.

²⁵ A RAS feladatmeghatározása.

²⁶ Automated Tackling of Disinformation, az EPRS tanulmánya, 2019. március.

²⁷ First baseline reports – Fighting Covid19 disinformation Monitoring Programme.

²⁸ Second set of reports – Fighting COVID-19 disinformation Monitoring Programme.

²⁹ Multi-stakeholder forum on disinformation.

³⁰ ERGA Report on disinformation: Assessment of the implementation of the Code of Practice.

³¹ A Bizottság saját értékelése a gyakorlati kódexről.

³² Assessment of the Code of Practice on Disinformation – Achievements and areas for further improvement.

³³ Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv (AVMSD) (EU) 2018/1808.

³⁴ COM(2020) 252 final, 2020. június 19.

³⁵ Lásd: A Tanács következtetései a médiatudatosságról a folyamatosan változó világban – Melléklet (2020/C 193/06).

³⁶ Mapping of media literacy practices and actions in EU-28, Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézet, Európa Tanács, January 2016.

³⁷ A Kreatív Európa program kulturális-kreatív ágára (07 05 03. költségvetési sor) javasolt 61 millió eurós teljes költségvetésből.

³⁸ Exploring Media Literacy Education as a Tool for Mitigating Truth Decay, RAND Corporation, 2019. január.

³⁹ A Tanács következtetései a médiatudatosságról a folyamatosan változó világban (2020/C 193/06).

⁴⁰ A Poynter Institute által létrehozott hálózat. Jelenleg 82 aktív tagja van.

⁴¹ https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/soteu2018-cybersecurity-elections-recommendation-5949_en.pdf; Jelentés: https://ec.europa.eu/info/files/com_2020_252_en.pdf_en

Időrendi áttekintés

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés:eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2021

SZERZŐI JOGOK

© Európai Unió, 2021.

Az Európai Számvevőszék dokumentumainak felhasználását a nyíltadat-politikáról és a dokumentumok további felhasználásáról szóló 6–2019. sz. számvevőszéki határozat szabályozza.

Ellenkező rendelkezés (pl. az egyedi szerzői jogi nyilatkozatokban foglaltak) hiányában az Európai Unió tulajdonában lévő számvevőszéki tartalmak a Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0) licenc alá tartoznak. Ennek értelmében a további felhasználás a forrás és a változtatások megfelelő feltüntetésével megengedett. A dokumentumok további felhasználásakor azok eredeti értelme és mondanivalója nem torzulhat. A Számvevőszék nem vonható felelősségre a továbbfelhasználás esetleges következményeiért.

Ha az adott tartalomban azonosítható magánszemélyek is érintettek (például ha egy kép a Számvevőszék munkatársait ábrázolja) vagy harmadik fél is szerepel a források között, adott esetben további jogokat is figyelembe kell venni. Amennyiben ilyen engedély kiadására kerül sor, az érvényteleníti a fenti általános érvényű engedélyt, és annak egyértelműen tartalmaznia kell a felhasználással kapcsolatos esetleges korlátozásokat.

Az olyan tartalmak felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek nem az Európai Unió tulajdonát képezik, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

Az iparjogvédelem alatt álló szoftverek és dokumentumok – pl. szabadalmak, márkajelzések, bejegyzett formatervezési minták, logók és nevek – nem tartoznak a Számvevőszék továbbfelhasználási politikájának hatókörébe, így azok licencét a felhasználó nem kapja meg.

Az Európai Uniónak az europa.eu címtartomány alatt található intézményi weboldalai külső oldalakra mutató hivatkozásokat is tartalmaznak. Ezek nem tartoznak a Számvevőszék hatáskörébe, ezért ajánlott elolvasni az ott közzétett adatvédelmi és szerzői jogi rendelkezéseket.

Az Európai Számvevőszék logójának használata

Az Európai Számvevőszék logója kizárólag a Számvevőszék előzetes hozzájárulásával használható fel.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

INFORMÁCIÓKAT KERES AZ EU-RÓL?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
A következő címen uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: https://op.europa.eu/hu/publications. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1952-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.