Az uniós költségvetés védelme – jobban ki kellene használni a feketelista nyújtotta lehetőségeket

Összefoglalás

I Az Európai Unió és a tagállamok együttes felelősséget viselnek az Unió pénzügyi érdekeinek védelméért az uniós források felhasználása kapcsán. A „feketelistázás” (más néven kizárás) a nemzetközi szervek és a nemzeti hatóságok által a közpénzügyek védelme érdekében alkalmazott egyik legfontosabb eszköz. Célja annak elkerülése, hogy pénzügyi megállapodásokat kössenek nem megbízható – például csalásban, korrupcióban, szakmai kötelességszegésben, pénzmosásban vagy adófizetés elmulasztásában vétkes – kedvezményezettekkel. 2020-ban az Európai Unió mintegy 150 milliárd eurót fizetett ki pénzügyi megállapodások keretében. 2016 óta a Bizottság felelős a korai felismerési és kizárási rendszer (EDES) működtetéséért az uniós kiadások azon egynegyede (39 milliárd euró) tekintetében, amelyet közvetlen vagy közvetett (végrehajtó partnereken keresztül történő) irányítás keretében kezel az Unió pénzügyi szabályaival összhangban. A nemzeti hatóságok bevonásával irányított uniós kiadások háromnegyede (111 milliárd euró) esetében a tagállamoknak be kell tartaniuk bizonyos kizárással kapcsolatos kötelezettségeket, de nem kötelesek konkrét kizárási rendszereket vagy adatbázisokat létrehozni.

II Ellenőrzésünk célja annak értékelése volt, hogy a kizárást eredményesen alkalmazzák-e az uniós források megbízhatatlan kedvezményezettekkel szembeni védelmére. Elsősorban annak értékelésére összpontosítottunk, hogy az EDES eredményesen működik-e a közvetlen, illetve a közvetett irányítás esetében. Ehhez megvizsgáltuk az EDES kizárási helyzeteinek és eljárásainak, a kizárt kedvezményezettek feketelistájának, valamint a kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettek azonosítására szolgáló mechanizmusoknak az eredményességét. A megosztott irányítás kapcsán négy tagállamot választottunk ki abból a célból, hogy áttekintsük kizárási mechanizmusaikat és rávilágítsunk bevált gyakorlataikra. Ellenőrzésünk során szem előtt tartottuk azt a célt, hogy hozzájáruljunk általa az Unió pénzügyi szabályainak felülvizsgálatára irányuló bizottsági javaslatokhoz, valamint az arra irányuló bizottsági tervekhez, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében fokozza a digitális eszközök és adatok használatát.

III Arra a következtetésre jutottunk, hogy a kizárást nem alkalmazzák eredményesen az uniós források megbízhatatlan kedvezményezettekkel szembeni védelmére. Bár az EDES széles körben rendelkezik kizárási helyzetekről és döntéshozatali eljárásai megalapozottak, a kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettek azonosítását szolgáló mechanizmusok hiányosságai miatt a bizottsági részlegek csak kevés kizárást regisztráltak a rendszerben. A megosztott irányítás esetében, ahol az EDES nem alkalmazandó, a tagállami megközelítések eltérései miatt általában elmondható, hogy az uniós költségvetés védelmét szolgáló kizárást kevésbé eredményesen alkalmazzák.

IV A közvetlen irányítás tekintetében azt állapítottuk meg, hogy az EDES alkalmazási köre széles és döntéshozatali eljárásai megalapozottak: az ügyek független testület általi központi értékelése biztosítja a partnerekkel szembeni következetes és tisztességes bánásmódot. A kizárási helyzetben lévő partnerek azonosítására szolgáló mechanizmusokban azonban hiányosságok mutatkoznak, ami szerepet játszott abban, hogy kevés kizárásra került sor. Kiemelendő, hogy a kizárással kapcsolatos felelősség szétaprózódott, és a bizottsági részlegek jogi és technikai nehézségekkel szembesülnek a kizárást indokoló helyzetekre vonatkozó tagállami adatokhoz – például a cégnyilvántartásokhoz és a bűnügyi nyilvántartásokhoz – való hozzáférés terén. Még ha rendelkezésre is állnak uniós szinten releváns (például csalási nyomozásokkal kapcsolatos) adatok, azok nem mindig alkalmasak a használatra, illetve nem feltétlenül használják fel azokat. A gyakorlatban a Bizottság nagymértékben támaszkodik az uniós kedvezményezettek nyilatkozataira azt illetően, hogy nem áll fenn kizárást indokoló helyzet. Ezzel összefüggésben megállapítottuk, hogy korlátozott az EDES-ben azonosított és nyilvántartásba vett esetek központi nyomon követése és felügyelete, és jobban is lehetne ösztönözni az EDES, valamint az adatmegosztási és digitális eszközök használatát.

V Ami a közvetett irányítást illeti, megállapítottuk, hogy a végrehajtó partnerek alig növelték az EDES-ben nyilvántartásba vett kizárási esetek számát. Ez nagyrészt ugyanazokkal a tényezőkkel magyarázható, mint a közvetlen irányítás esetében. További okok, hogy a végrehajtó partnerekkel kötött megállapodások nem fedik le valamennyi kizárási helyzetet, és hogy a végrehajtó partnerek a jogerős ítélet vagy közigazgatási határozat meghozataláig nem zárhatják ki a kedvezményezetteket. Megállapítottuk továbbá, hogy a Bizottság nem sietett lezárni a végrehajtó partnerek kizárási rendszereinek értékelését.

VI Ami a megosztott irányítást illeti – amely főként a mezőgazdasági és kohéziós kiadásokra terjed ki, és nem tartozik az EDES hatálya alá –, a négy tagállamban tett látogatásaink során jelentős különbségeket tártunk fel a kizárással kapcsolatban, ami hozzájárul ahhoz, hogy az uniós források védelmének szintje egyenetlen. Megállapítottuk továbbá, hogy egyes tagállamok jobban kihasználhatnák az uniós szintű adatokat és eszközöket, többek között a csalásokkal és szabálytalanságokkal kapcsolatos adatokat, valamint az Arachne adatbányászati és kockázatértékelési eszközt. Végezetül megállapítottuk, hogy a Bizottság nem rendelkezik rálátással a tagállamok kizárási rendszereire, és nem állnak rendelkezésére a szükséges adatok ahhoz, hogy stratégiát fejleszthessen ki a saját, valamint a végrehajtó partnerek és a tagállami hatóságok azon képességének javítására, hogy azonosítani tudják, mely partnerek vannak – ténylegesen vagy potenciálisan – kizárást indokoló helyzetben.

VII Azt javasoljuk, hogy a Bizottság:

• terjessze ki a kizárások hatókörét;
• erősítse meg az EDES végrehajtását;
• javítsa az EDES nyomon követését a közvetett irányítás terén;
• terjessze ki az EDES hatókörét a megosztott irányításra;
• jobban használja fel az adatokat és a digitális eszközöket kizárási célokra.

Bevezetés

Az Európai Unió és a tagállamok felelőssége az uniós költségvetés védelme terén

01 2020-ban az Európai Unió mintegy 150 milliárd eurót¹ fizetett ki pénzügyi megállapodások keretében. A megállapodások főként támogatások odaítélésére, munkavégzési, áruszállítási vagy szolgáltatási szerződésekre, valamint pénzügyi eszközökre – például kölcsönökre, garanciákra és tőkebefektetésekre – terjednek ki. A megállapodások kedvezményezettjei sokfélék lehetnek, a magánszemélyektől (például mezőgazdasági termelők, kutatók) a nagy szervezetekig (például kereskedelmi vállalkozások, önkormányzatok és nem kormányzati szervezetek).

02 Az uniós költségvetés irányításáért a Bizottság viseli az átfogó felelősséget. 2020-ban a Bizottság az operatív kiadások mintegy 19%-át (28 milliárd euró) közvetlenül saját főigazgatóságai és más részlegei által kötött megállapodások keretében, további 7%-át (11 milliárd euró)² pedig közvetetten, kiválasztott végrehajtó partnerek – például az Európai Beruházási Bank (EBB) csoport – révén használta fel. Az éves uniós kiadások fennmaradó 74%-ának (111 milliárd euró) végrehajtásában az úgynevezett „megosztott irányítás” révén a tagállami hatóságok is részt vesznek: ez főként a mezőgazdasági és kohéziós kiadásokat érinti.

03 A Bizottság az uniós költségvetés különböző szakpolitikai területeken történő kezelésével kapcsolatos felelősséget különböző részlegeinek (főigazgatóságok) úgynevezett engedélyezésre jogosult tisztviselőire ruházza át³. Ezek feladata az, hogy pénzügyi megállapodásokat írjanak alá közvetlen irányítás esetén az uniós kifizetések kedvezményezettjeivel⁴, illetve közvetett irányítás esetén a végrehajtó partnerekkel, megbízva őket azzal, hogy a Bizottság nevében megállapodásokat írjanak alá a kedvezményezettekkel. Megosztott irányítás esetén a tagállami irányító hatóságok és kifizető ügynökségek feladata, hogy megállapodásokat kössenek a kedvezményezettekkel.

04 Az uniós jog értelmében a Bizottságnak, a végrehajtó partnereknek és a tagállami hatóságoknak meg kell óvniuk az uniós költségvetést a csalásoktól és szabálytalanságoktól⁵, e célból pedig eredményes kontrollrendszereket kell bevezetniük⁶. A tagállamoknak az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások megakadályozására meg kell tenniük ugyanazokat az intézkedéseket, mint a saját pénzügyi érdekeiket sértő csalások ellen⁷. A Bizottság felel azért, hogy hasonló szintű védelmet biztosítson az irányítási rendszerek valamennyi típusa – mind a közvetlen, mind a közvetett és a megosztott irányítás – esetében⁸.

A megbízhatatlan kedvezményezettek kizárása a finanszírozásból

05 A kizárás fontos eszköz, amelynek segítségével a különféle szervezetek – például nemzetközi szervek és nemzeti hatóságok – megakadályozhatják, hogy megbízhatatlan kedvezményezettek támogatásra vagy kormányzati szerződésekre pályázhassanak, illetve elnyerhessenek ilyeneket. A szervezetek által alkalmazott kizárási rendszerek legfontosabb elemei⁹ a következők:

• a szervezettel való pénzügyi megállapodások megkötéséből kizárt szerződő felek (kedvezményezettek) „feketelistája”;
• a szerződő felek kizárásának indokai: például szakmai kötelességszegés, csalás, korrupció, pénzmosás vagy az adófizetési kötelezettség elmulasztása („kizárást indokoló helyzetek”);
• a szerződő felek feketelistára való felvételét és onnan való törlését szabályozó eljárás („kizárási eljárás”);
• annak ellenőrzését célzó eljárások, hogy a szerződő felek kizárást indokoló helyzetben vannak-e – például feketelista használata.

06 Az 1. ábra a kizárási rendszerek fő elemei közötti összefüggéseket mutatja be.

07 A feketelista használata lehetővé teszi a szervezet egyik részének pénzügyi munkatársai számára, hogy az ugyanazon szervezet más részeiben működő pénzügyi munkatársak által a kedvezményezett kapcsán korábban elvégzett ellenőrzésekre támaszkodjanak. Ha a kizárt kedvezményezettek nevét közzé is teszik, ezt az előnyt más szervezetek pénzügyi munkatársai is élvezhetik, emellett az ilyen eljárás visszatartó erővel bír. Az Egyesült Államok szövetségi kormánya és a Világbank-csoport régóta alkalmaz feketelistát: ők szolgáltak mintául az uniós költségvetés kizárási rendszeréhez is. Az 1. háttérmagyarázat áttekintést nyújt az Egyesült Államok szövetségi kormánya által bevezetett, az amerikai szövetségi hatóságok által alkalmazott kizárási rendszerről.

A kizárásokra vonatkozó uniós jogi keret

08 Az Unió pénzügyi érdekei védelmének előfeltétele annak megakadályozása, hogy a források arra jogosulatlan kedvezményezettekhez jussanak¹⁰. Az Unió pénzügyi szabályai (költségvetési rendelet)¹¹ előírják a Bizottság számára, hogy hozzon létre és működtessen egy korai felismerési és kizárási rendszert (EDES) a közvetlen és közvetett irányítás keretében elköltött uniós források számára. A Bizottság 2016-ban hozta létre az EDES rendszert.

09 A költségvetési rendelet előírja a kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettek kizárását, illetve pénzügyi szankcionálását¹² (2. háttérmagyarázat). Súlyos esetekben, elrettentés céljával a kedvezményezett neve közzé is tehető¹³.

10 A Bizottság engedélyezésre jogosult tisztviselői felelősek a kizárandó kedvezményezettek azonosításáért és a kizárások EDES-adatbázisban történő nyilvántartásba vételéért (azaz a feketelistáért)¹⁴. A követendő kizárási eljárás a kizárást indokoló helyzet típusától függ. Az engedélyezésre jogosult tisztviselőknek közvetlenül ki kell zárniuk a csődbe jutott vagy fizetésképtelenné vált, illetve adókat vagy társadalombiztosítási járulékokat meg nem fizető kedvezményezetteket, amennyiben ezt a tényt jogerős ítélet vagy közigazgatási határozat bizonyítja.

11 Egyéb kizárási helyzetekben az engedélyezésre jogosult tisztviselőnek kizárási kérelmet kell küldenie az EDES-testülethez. Ez a szerv egy független elnökből, a Költségvetési Főigazgatóság által kijelölt két állandó tagból, valamint a kizárási kérelmet benyújtó engedélyezésre jogosult tisztviselő képviselőjéből áll. Feladata a rendelkezésre álló tények és megállapítások értékelése, és amennyiben nincs jogerős ítélet vagy közigazgatási határozat, „előzetes jogi minősítés” kiadása¹⁵.

12 Az EDES-testület¹⁶ értékeli az engedélyezésre jogosult tisztviselők által hozzá utalt eseteket, és ajánlásokat tesz az egyes kedvezményezettek kizárására, pénzügyi szankcionálására, illetve nevük közzétételére¹⁷. A testület a kedvezményezettek alapvető jogainak védelméért is felelős, beleértve a meghallgatáshoz való jogot. A testület ajánlásának kézhezvételét követően az ügyet nyilvántartásba vevő engedélyezésre jogosult tisztviselő hozza meg a partner szankcionálására vonatkozó végleges döntést.

13 A korai felismerés célja, hogy felhívja az engedélyezésre jogosult tisztviselők közösségének figyelmét a kockázatot jelentő kedvezményezettekre¹⁸. Ha az engedélyezésre jogosult tisztviselő feltételezi, hogy egy kedvezményezett kizárást indokoló helyzetben van, a korai felismerési mechanizmus keretében nyilvántartásba kell vennie az adott kedvezményezettet, de össze kell gyűjtenie a kizáráshoz szükséges bizonyítékokat. Erről értesítenie kell a kedvezményezettet is, kivéve, ha ez veszélyeztetné a folyamatban lévő vizsgálatot. Ha egy kedvezményezett megjelölésre kerül a korai felismerési rendszerben, ettől még továbbra is kérelmezhet és kaphat uniós forrásokat. A korai felismerési akták legfeljebb egy évig maradhatnak nyitva. E határidő meghosszabbítása érdekében az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek a testület elé kell utalnia az ügyet.

14 Jelenleg az EDES az egyetlen uniós szinten működő kizárási rendszer. Bár a tagállamok a megosztott irányítás keretében kötelesek kontrollrendszereket létrehozni az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében, az uniós jog nem írja elő konkrétan a tagállamok számára kizárási rendszerek létrehozását¹⁹. A 2. ábra azt mutatja be, hogy az uniós költségvetés mely részét fedi le az EDES.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

15 Ellenőrzésünk célja annak értékelése volt, hogy a kizárást eredményesen alkalmazzák-e az uniós források megbízhatatlan kedvezményezettekkel szembeni védelmére. Az ellenőrzés a 2016 és 2020 közötti időszakot ölelte fel.

16 Elsősorban annak értékelésére összpontosítottunk, hogy az EDES eredményesen működött-e a közvetlen, illetve a közvetett irányítás esetében. Konkrétan a következőket vizsgáltuk meg:

• az EDES-ben kódolt kizárást indokoló helyzetek kellő hatókört biztosítanak-e a megbízhatatlan kedvezményezettek kizárásához;
• az EDES szerinti kizárási eljárás megalapozott döntéshozatalról gondoskodik-e a kizárást indokoló helyzetben lévőként azonosított kedvezményezettek tekintetében;
• az EDES kizárt kedvezményezettekre vonatkozó adatbázisa (azaz a feketelista) elegendő nevet tartalmaz-e ahhoz, hogy jelentős mértékben hozzájárulhasson az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez;
• az EDES megfelelő mechanizmusokat ír-e elő a kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettek azonosítására.

17 Az EDES működésével kapcsolatban a következő forrásokból gyűjtöttünk, majd elemeztünk információkat:

• két, a közvetlen, illetve a közvetett irányítás terén az operatív kiadások engedélyezéséért felelős bizottsági részleg (közvetlen irányítás: Kutatási Végrehajtó Ügynökség (REA), közvetett irányítás: a Nemzetközi Partnerségek Főigazgatósága (DG INTPA));
• két, az Unió pénzügyi érdekeinek védelméért szakpolitikai területtől független felelősséget viselő bizottsági részleg: a Költségvetési Főigazgatóság (DG BUDG) és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF);
• az uniós pénzügyi eszközök közvetett irányítás keretében történő végrehajtásáért felelős fő partnerek, nevezetesen az Európai Beruházási Bank (EBB), az Európai Beruházási Alap (EBA) és annak négy tagállamban (Észtország, Olaszország, Lengyelország és Portugália) kiválasztott pénzügyi közvetítői.

18 Összehasonlítottuk az EDES-t az Egyesült Államok szövetségi kormányának és a Világbank-csoportnak a kizárási rendszereivel: ennek érdekében 2020 februárjában felkerestük ezeket a szervezeteket. Ezen túlmenően elemeztük és összevetettük az EDES-ben, az uniós számviteli rendszerben és más uniós szintű adatbázisokban, különböző nemzeti adatforrásokban és egy kereskedelmileg hozzáférhető szabályszerűségi adattárban²⁰ fellelhető, a kedvezményezettekre és a kizárást indokoló helyzetekre vonatkozó információkat.

19 Ami a megosztott irányítást illeti, négy tagállamban (Észtország, Olaszország, Lengyelország és Portugália) tekintettük át a mechanizmusokat – azért éppen ezeket választottuk ki, mert általuk be tudjuk mutatni a közpénzek kezelésével kapcsolatos megközelítések sokféleségét. E tagállamok mindegyike esetében egy kifizető ügynökséget és egy, a mezőgazdasági és kohéziós kiadásokért felelős irányító hatóságot választottunk ki. A Covid19-járvány miatt hivatalos dokumentumok elemzésére, a tagállami hatóságok által a kizárás alkalmazásával kapcsolatos kérdéseinkre adott írásbeli válaszokra, valamint az említett hatóságok tisztviselőivel folytatott távinterjúkra kellett támaszkodnunk. Emellett a Bizottság érintett fő részlegeitől – nevezetesen a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságtól, a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságtól, valamint A Foglalkoztatásért, a Szociális Ügyekért és a Társadalmi Befogadásért Felelős Főigazgatóságtól – is gyűjtöttünk elemzésre információkat arról, hogyan alkalmazzák a kizárást a megosztott irányítás terén. Ezenfelül a szabályszerűségi adattár segítségével is végeztünk egy szűrést a megosztott irányítás alá tartozó kedvezményezettek egy rétegzett mintáján, hogy feltárjuk abban az esetleges kizárást indokoló helyzeteket.

20 Ellenőrzésünk során szem előtt tartottuk azt a célt, hogy hozzájáruljunk általa a költségvetési rendelet 2022-ben történő felülvizsgálatára irányuló bizottsági javaslathoz, valamint az arra irányuló bizottsági tervekhez, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében fokozza a digitális eszközök és adatok használatát, és ennek jegyében az uniós források valamennyi kedvezményezettjére kiterjedő integrált és interoperábilis információs és monitoringrendszert bocsásson rendelkezésre²¹.

Észrevételek

Közvetlen irányítás: a kizárási rendszernek vannak ugyan erősségei, ám hiányosságok gyengítik eredményességét

A Bizottság kizárási rendszerét széles hatókör és megalapozott kizárási eljárások jellemzik

Az EDES számos különféle kedvezményezettre, pénzügyimegállapodás-típusra és kizárási helyzetre terjed ki

21 Várakozásaink szerint egy eredményes kizárási rendszer akkor lehet a leghasznosabb, ha a potenciális kedvezményezettek valamennyi típusára alkalmazandó, a pénzügyi megállapodások valamennyi típusára kiterjed, és a kizárást indokoló helyzetek széles körét veszi figyelembe.

22 Megállapítottuk, hogy a kizárás az uniós kedvezményezettek minden olyan típusára vonatkozik, amely jogosult pénzeszközök igénylésére és fogadására. A költségvetési rendelet értelmében azonban viszonylag korlátozott annak lehetősége, hogy a kapcsolt felek – például kapcsolt vállalkozások, tényleges tulajdonosok és felelős vezetők (amennyiben ők maguk nem uniós források címzettjei) – is kizárásra kerüljenek²².

23 Megállapítottuk továbbá, hogy a költségvetési rendelet 2016. évi felülvizsgálata óta a kizárást indokoló helyzetek a pénzügyi megállapodások valamennyi típusára – nevezetesen a szerződésekre, a vissza nem térítendő támogatásokra, a pénzdíjakra és a pénzügyi eszközökre – egyaránt vonatkoznak.

24 Végezetül megállapítottuk, hogy a költségvetési rendelet a kizárást indokoló helyzetek széles (az Egyesült Államok szövetségi kormánya által alkalmazotthoz hasonló) köréről rendelkezik. Mindössze egy jelentős különbséget állapítottunk meg: az uniós pénzügyi szabályok nem írják elő az uniós költségvetésnek tartozó kedvezményezettek kizárását; ugyanakkor az engedélyezésre jogosult tisztviselők csökkenthetik ezt a kockázatot azáltal, hogy az esetleges tartozásokat beszámítják a jövőbeli kifizetésekbe, így a kizárásra nincs szükség.

Az EDES eljárásai megalapozott döntéshozatalt tesznek lehetővé a kizárások tekintetében

25 Arra számítunk, hogy megalapozott eljárás áll rendelkezésre a kedvezményezettek hozzáadására és eltávolítására, hogy a kizárásra vonatkozó határozatok érvényesek, következetesek, méltányosak és arányosak legyenek. Az 1. táblázat vázlatosan összehasonlítja az EDES-t és az Egyesült Államok kizárási rendszerét. A Világbank-csoport kizárási rendszere mind az EDES rendszerrel, mind az Egyesült Államok kizárási rendszerével mutat hasonlóságokat.

26 Megállapítottuk, hogy az EDES megalapozott döntéshozatali eljárásokkal rendelkezik a kizárással kapcsolatban. A döntéshozatal érvényességét az biztosítja, hogy az jogerős ítéletekre vagy közigazgatási határozatokra támaszkodik. Emellett a költségvetési rendelet értelmében már a jogerős ítéletek vagy közigazgatási határozatok (akár hónapokig vagy évekig is elhúzódó) meghozatala előtt is lehetséges a kedvezményezettek kizárása, amennyiben az Unió pénzügyi érdekei jelentős veszélyben vannak, és a rendelkezésre álló tények vagy megállapítások elegendőek a kizárásról szóló határozat alátámasztásához. Ilyen körülmények fennállásakor az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek az ügyet az EDES-testület elé kell utalnia.

27 Az Egyesült Államok rendszeréhez hasonlóan a költségvetési rendelet is előírja, hogy a kedvezményezetteket előzetesen értesíteni kell a kizárásról szóló határozatról, és annak meghozatala előtt lehetőséget kell adni számukra észrevételeik megtételére. Az EDES-testület az engedélyezésre jogosult tisztviselők által szolgáltatott tények és megállapítások mellett figyelembe veszi a kedvezményezettek észrevételeit is, és ajánlásokat ad ki. A testület értékelési eljárása védi a kedvezményezettek alapvető jogait, például a meghallgatáshoz való jogot²³.

28 2016 és 2020 között az engedélyezésre jogosult tisztviselők 98 ügyet utaltak a testület elé, amely 57 ajánlást fogalmazott meg – 43 esetben az érintett kedvezményezett kizárását, 14 esetben pedig ennek ellenkezőjét javasolta²⁴. A fennmaradó 41 esetben az engedélyezésre jogosult tisztviselő a körülmények megváltozása miatt visszavonta az ügyet, vagy a testület nem volt abban a helyzetben, hogy ajánlást tegyen, illetve ide számítanak a folyamatban lévő ügyek is. 2016 óta az engedélyezésre jogosult tisztviselők minden esetben úgy döntöttek, hogy követik a testület ajánlásait²⁵. A testület összetétele és a kizárási ügyek központi értékelése terén szerzett tapasztalata segíti a következetes döntéshozatalt. A Költségvetési Főigazgatóság tisztviselőiből álló csoport, amely adminisztratív támogatást nyújt az EDES-testületnek, szintén segít a következetesség biztosításában azáltal, hogy tanácsot ad a többi részleg engedélyezésre jogosult tisztviselőinek az ügyek felterjesztésével kapcsolatban.

29 Miután az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő meghozta a kizárási határozatot, a többi engedélyezésre jogosult tisztviselő köteles azt tiszteletben tartani mindaddig, amíg le nem telik a kedvezményezettre kirótt kizárási időszak. A részlegek nemcsak hozzáféréssel rendelkeznek az EDES-adatbázishoz, hanem mielőtt új pénzügyi kötelezettségvállalást tennének, közvetlenül ellenőrizhetik is a Bizottság számviteli rendszerében, hogy az adott kedvezményezett szerepel-e az EDES rendszerben. A kedvezményezettekre kiszabott kizárási időszak lejártával azok automatikusan törlésre kerülnek az EDES feketelistájáról. Az engedélyezésre jogosult tisztviselők azt is kérhetik a testülettől, hogy új tények vagy körülmények figyelembevétele érdekében vizsgáljon felül egy korábbi kizárásra vonatkozó ajánlást – például ha az érintett hatóság időközben jogerős ítéletet vagy közigazgatási határozatot hozott, vagy ha a kedvezményezett korrekciós intézkedéseket hajtott végre.

Az EDES feketelistáján kevés kizárt kedvezményezett szerepel

30 A feketelista hasznossága nagyban függ annak méretétől és hatókörétől, amelyet főként a kizárási rendszer más fő elemei határoznak meg (lásd: a fenti 1. ábra):

• a kedvezményezettek köre, a pénzügyi megállapodások típusai és az érintett kizárást indokoló helyzetek;
• a kizárási eljárás működése;
• az annak ellenőrzésére hozott intézkedések, hogy a kedvezményezettek kizárást indokoló helyzetben vannak-e: ez képezi a legfontosabb információt a kizárási eljárás tekintetében.

31 Elemeztük a 2016–2020-as időszak során az EDES-adatbázisban rögzített kizárási ügyekre vonatkozó adatokat. Mindösszesen az uniós feketelista 2020. december 31-én 448 kedvezményezettet nevezett meg, ebből 430-at fizetésképtelenség és csőd, 18-at pedig egyéb okok miatt. A fizetésképtelen és csődbe ment partnerek kevés további kockázatot jelentenek az Unió pénzügyi érdekeire nézve, mivel nem valószínű, hogy további uniós forrásokra pályáznának²⁶. Csaláshoz és korrupcióhoz csupán két ügy kapcsolódott. A 3. ábra a kizárást indokoló helyzetek szerinti bontásban nyújt áttekintést a kizárásokról.

32 Az Unió nagyon kevés kedvezményezettet zár ki az Egyesült Államok szövetségi kormányához és a Világbankhoz képest. Úgy becsüljük, hogy – az érintett források összege szerint kiigazítva a számadatokat – az Egyesült Államok szövetségi kormánya több mint ötvenszer több kedvezményezettet zár ki, mint az Unió az EDES keretében (2. táblázat). Bár az Egyesült Államok kormányának és a Világbanknak a költségvetése és kedvezményezettjei is nagyban különböznek az Unióéitól, az EDES viszonylag alacsony kizárási aránya arra mutat, hogy a kizárást indokoló helyzetekben lévő kedvezményezettek azonosítására vonatkozó uniós mechanizmusok aligha tökéletesek.

33 Az Egyesült Államok szövetségi kormánya minden kizárást közzétesz. A költségvetési rendelet értelmében a közzététel kiegészítő szankciónak minősül, amelyet arányosan kell alkalmazni. 2021. december 31-én az EDES online adatbázisa²⁷ hét kedvezményezett nevét tartalmazta.

34 Megállapítottuk, hogy a kizárást követően nem valószínű, hogy a kedvezményezettek közvetlen irányítás keretében további uniós forrásokban részesülnének. Összehasonlítottuk az EDES-ben kizárt kedvezményezettek listáját a Bizottság számviteli rendszerében nyilvántartott összes nyitott pénzügyi kötelezettségvállalás jegyzékével. Nem találtunk egyetlen olyan esetet sem, amikor az engedélyezésre jogosult tisztviselő új pénzügyi kötelezettségvállalást tett volna kizárt kedvezményezett felé.

A kizárást indokoló helyzetek ellenőrzésére szolgáló mechanizmusok hiányosságai csökkentik az EDES eredményességét

35 Bár az EDES széles hatókörrel és megbízható kizárási eljárással rendelkezik, a kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettek azonosítására szolgáló mechanizmusokat több hiányosság jellemzi, és ez jelentős szerepet játszik abban, hogy a kizárási arány viszonylag alacsony (lásd: az alábbi alszakaszok, 36–63. bekezdés).

A Bizottságon belül széttagolt a kizárt kedvezményezettek azonosításának felelőssége

36 A pénzgazdálkodás terén alkalmazott decentralizált irányítási modelljével összhangban a Bizottság a kizárási határozatok meghozatalára vonatkozó hatáskört az engedélyezésre jogosult tisztviselőire ruházta át. Ugyanakkor annak tényleges ellenőrzését, hogy a kedvezményezettek kizárást indokoló helyzetben vannak-e, általában minden részlegben több alkalmazott, ún. megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselők látják el, akik a költségvetési és jogi kötelezettségvállalások megtételéért és a kifizetések engedélyezéséért felelősek.

37 Az, hogy potenciálisan sok tisztviselő játszik szerepet, felveti annak kockázatát, hogy a kedvezményezettek kizárást indokoló helyzetét eltérő módokon állapítják meg. Az összes ügy (beleértve a csődeseteket is) mintegy 80%-át öt – a közvetlen irányítás alá tartozó források mintegy 50%-áért felelős – részleg kezelte, és az összes ügy közel felét a kutatási és innovációs kiadásokért felelős főigazgatóság és végrehajtó ügynökség (DG RTD és REA) vette nyilvántartásba. A 4. ábra bizottsági részlegenkénti bontásban mutatja be az EDES-ben kódolt ügyek arányát. Csak a csőddel és fizetésképtelenséggel nem járó helyzeteket vizsgálva megállapítottuk, hogy a Bizottság 56. részlege és végrehajtó ügynöksége közül 17 regisztrált kizárási ügyet 2016 és 2020 között. A Bizottság részlegei és végrehajtó ügynökségei közül 39 egyetlenegy alkalommal sem regisztrált nem csődhelyzethez kapcsolódó kizárási ügyet az EDES-ben.

38 Ezzel összefüggésben megjegyezzük, hogy a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata (IAS) 2019-ben arról számolt be²⁸, hogy a Bizottság nem alkalmazott szisztematikus megközelítést annak ellenőrzésére, hogy a kedvezményezettek kizárást indokoló helyzetben vannak-e, így kell-e esetükben kizárási eljárást alkalmazni. Megállapítottuk, hogy az általunk vizsgált részlegeknél nem dolgoznak olyan munkatársak, akik a kizárást indokoló helyzetek ellenőrzésére és az ügyek EDES-ben történő nyilvántartásba vételére szakosodtak, vagy kizárólagosan ezzel foglalkoznak. A Belső Ellenőrzési Szolgálat arról is beszámolt, hogy a bizottsági részlegek általában nincsenek kellőképpen tisztában az EDES működésével. A jelentésre reagálva a Bizottság képzési és figyelemfelhívó tevékenységeket vezetett be, többek között azokra az eszközökre nézve, amelyeket az engedélyezésre jogosult tisztviselőknek a kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettek azonosítására és bejelentésére alkalmazniuk kell.

39 A kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettek azonosításával kapcsolatos felelősség széttagoltsága az uniós költségvetést érintő csalásgyanús esetek tekintetében is nyilvánvaló. Ilyen esetekben az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek értesítenie kell az OLAF-ot a csalásgyanús esetekről, és ellenőriznie kell, hogy regisztráljon-e korai felismerési esetet az EDES-ben. Az OLAF feladata, hogy elvégezze a vizsgálatot, és annak eredményeit egy ajánlásokat tartalmazó jelentésben közölje. Az OLAF azonban nem kifejezetten köteles javasolni egy-egy korai felismerési vagy kizárási ügy nyilvántartásba vételét. Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek általánosságban figyelembe kell vennie az OLAF ajánlásait²⁹, és ellenőriznie kell, hogy az ügyet a testület elé utalja-e, amennyiben az OLAF vizsgálata megerősíti a csalást.

40 Megállapítottuk, hogy nincsen egyértelmű iránymutatás vagy eljárás arra az esetre nézve, amikor az OLAF ajánlásokat tesz az engedélyezésre jogosult tisztviselőknek az ügyek EDES-ben történő nyilvántartásba vételére. Ellenőrzésünk idején az OLAF éppen felülvizsgálta az ajánlások megfogalmazására és végrehajtásuk nyomon követésére vonatkozó eljárásait. Az OLAF emellett a Költségvetési Főigazgatósággal együttműködésben új utasításokat dolgozott ki az EDES-hez kapcsolódó ajánlások megfogalmazásáról. Ezenkívül bár jelentésében az OLAF – a követelményeknek megfelelően – megnevezi a megállapított tények előzetes jogi minősítését³⁰, az abban szereplő tényleírások kapcsán még további elemzésre és részletekre van szükség ahhoz, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselők a kizárási ügyeket annak alapján az EDES-testület elé utalhassák.

A bizottsági részlegek nehezen férnek hozzá a kedvezményezettekre vonatkozó tagállami adatokhoz

41 A Bizottság annak megállapítására irányuló mechanizmusai, hogy a kedvezményezettek kizárást indokoló helyzetben vannak-e, gyakran tagállami adatokhoz való hozzáférésen alapulnak, mivel nem léteznek ilyen uniós szintű nyilvántartások. Az 5. ábra bemutatja az EDES-ben szereplő különböző helyzetek esetében alkalmazható nemzeti adatforrások fő típusait³¹.

42 Közvetlen irányítás esetén előfordulhat, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselőknek számos tagállami és más országbeli kedvezményezett aktáit kell kezelniük. Ennek során jelentős gyakorlati, jogi és technikai akadályokba ütköznek az adatokhoz való hozzáférés terén. A közvetlen irányításért felelős részlegek általában nem rendelkeznek kiváltságos hozzáféréssel a tagállamok adataihoz, ezért nyilvánosan hozzáférhető adatbázisokra kell támaszkodniuk, amelyek adott esetben díjalapúak és csak a tagállam nyelvén érhetők el.

43 Megállapítottuk, hogy az adatokhoz való hozzáférés a kizárást indokoló helyzettől és az érintett tagállamtól függően változik. A csődbe jutott és fizetésképtelen vállalatok adatai például általában könnyen hozzáférhetőek. Észtország, Olaszország, Lengyelország és Portugália is nyilvánosan hozzáférhető információkat szolgáltatott a vállalatok fizetőképességéről; az információk pontos jellege azonban tagállamonként eltérő.

44 A be nem fizetett adók és társadalombiztosítási járulékok ellenőrzésére vonatkozó szabályok szintén eltérnek a négy tagállamban. Észtország például online cégnyilvántartásán keresztül ingyenes nyilvános hozzáférést biztosít a 100 eurót meghaladó megfizetetlen adó- és társadalombiztosítási tartozásokhoz. A lengyel cégnyilvántartás szintén ingyenes nyilvános tájékoztatást nyújt az ilyen tartozásokról, amennyiben 60 nappal a behajtási eljárás megkezdése után még nem kerültek kifizetésre. Olaszországban egy külön hatóság egy erre a célra létrehozott honlapon keresztül igazolást állít ki a meg nem fizetett adó- és társadalombiztosítási járulékokról, de csak akkor, ha a kérelmező regisztrál a honlapon. Portugáliában a meg nem fizetett adókkal és társadalombiztosítási járulékokkal kapcsolatos információkat csak a kormány informatikai platformjának engedéllyel rendelkező felhasználói kaphatják meg.

45 Emellett jogi korlátozások vonatkoznak az érintett bűnügyi nyilvántartásokhoz való hozzáférésre is. A kedvezményezettel kapcsolatos információk megszerzéséhez szükség lehet a tagállami hatóságok vagy akár az érintett személy engedélyére. Egyes esetekben a bűnügyi nyilvántartásban szereplő információ csak olyan igazolás formájában áll rendelkezésre, amelynek hitelességét a Bizottság nem tudja könnyen ellenőrizni.

46 A Bizottság számára további problémát jelent a kedvezményezett azonosítása a különböző nyilvántartásokban. A vállalatok és személyek uniós egyedi azonosítójának hiánya megnehezíti a különböző adatkészletekből nyert bejegyzések egymáshoz rendelését. Egyes jogrendszerekben, például az Egyesült Államokban, használnak ilyen egyedi azonosítókat. Az általunk vizsgált négy tagállamban a nemzeti kormányhivatalok adóazonosító szám szerint tartották nyilván a vállalatokat és személyeket, azokat azonban nem tették közzé az összes vonatkozó nyilvános nyilvántartásban, így nem álltak a Bizottság rendelkezésére.

47 Az adatok széttagoltsága és az egyértelmű azonosítók hiánya okozta problémák leküzdésének alkalmas módja lehet az adatbányászati eszközök használata. Ilyen eszközöket széles körben alkalmaznak a pénzügyi szektorban a kockázatos partnerek azonosítására. A jelenlegi kereskedelmi adatbányászati eszközök azonban nem igazodnak megfelelően a Bizottság igényeihez, mivel nem fedik le az összes uniós kizárási okot, amellett bizonytalan minőségű és teljességű nyilvános adatokra támaszkodnak. Bár ezekkel az eszközökkel nem lehetetlen releváns információkat gyűjteni a korai felismerési esetekhez, az EDES-ben való kizáráshoz szükséges tényeket és megállapításokat nem tudják rendelkezésre bocsátani.

48 A Bizottság jelenleg is dolgozik egy adatbányászati és kockázatértékelési eszköz kifejlesztésén, elsősorban a megosztott irányítás keretében végzett ellenőrzés és kontroll céljára (84. bekezdés). Ez az eszköz a közvetlen és közvetett irányítás esetében is hasznos lehet. Ahhoz azonban, hogy valóban alkalmas legyen a kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettek azonosításához, megoldást kell találnia a fent vázolt gyakorlati, technikai és jogi akadályokra. Ehhez uniós jogszabálynak kell biztosítania a meglévő tagállami adatokhoz való hozzáférést, valamint további digitalizációra, adatmegosztásra és -elemzésre lesz szükség az uniós alapok kezelése tekintetében.

Az uniós szintű adatforrásokat nem használják ki kellőképpen a kizárandó kedvezményezettek azonosítására

49 A költségvetési rendelet előírja az engedélyezésre jogosult tisztviselők számára, hogy egyes kizárást indokoló helyzetekben felhasználjanak bizonyos uniós szintű adatforrásokat a kedvezményezettek azonosítására³². A 6. ábra azokat a főbb kizárási helyzeteket mutatja be, amelyekre vonatkozóan uniós szintű adatforrások állnak rendelkezésre. Amennyiben az ezekből az adatforrásokból származó információk alapján fennáll annak a kockázata, hogy a kedvezményezett kizárást indokoló helyzetben van, az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek nyilvántartásba kell vennie egy korai felismerési vagy kizárási esetet³³. A források bizonyos mértékben átfedik egymást, mivel a korai felismerés és a kizárás az eredetileg az uniós szintű ellenőrzések vagy egyéb ellenőrzések során gyűjtött bizonyítékok alapján kezdeményezett OLAF-vizsgálatok alapján is történhet. Megvizsgáltuk, hogy a kizárást indokoló helyzetek ellenőrzése során hogyan használták fel a korai felismerést és az uniós szintű adatok egyéb forrásait.

Korai felismerés

50 Mivel a korai felismerés olyan kedvezményezettekre vonatkozik, akikről feltételezhető, hogy kizárást indokoló helyzetben vannak, arra számítottunk, hogy gyakran eredményez kizárást. 2016 és 2020 között összesen mindössze 90 lezárt korai felismerési esetet tartanak nyilván. A 90 esetből csak 15 vezetett kizáráshoz, nyolc esetben csőd vagy fizetésképtelenség miatt, hét esetben pedig egyéb okból. A fennmaradó 75 ügyből 13-at zártak le az egyéves határidő előtt úgy, hogy ennek okát nem rögzítették az EDES-adatbázisban, 62 ügy pedig az egyéves határidő lejártával automatikusan lezárásra került. 2020. december 31-én 11 korai felismerési ügy volt lezáratlan az EDES adatbázisban. Az esetek száma alacsonynak tűnik, tekintve az engedélyezésre jogosult tisztviselők által használandó adatforrásokat.

51 Az egyéves automatikus lejárati idő³⁴ gyengítheti a korai felismerés szerepét a kockázatos kedvezményezettek nyomon követésében, ha a jogerős bírósági ítélet vagy közigazgatási határozat megszerzése tovább tart egy évnél. Az engedélyezésre jogosult tisztviselők azonban csak a kizárás céljából az EDES-testülethez benyújtott ügyek esetében hosszabbíthatják meg a határidőt³⁵.

Az OLAF csalásokra irányuló vizsgálatokkal kapcsolatos adatai

52 Arra számíthatnánk, hogy az OLAF-vizsgálatok jelentős része nyomán vesznek nyilvántartásba korai felismerési ügyeket az azokban érintett kedvezményezettek kapcsán. Megállapítottuk azonban, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselők kevés esetet rögzítenek az EDES-ben az OLAF vizsgálataira reagálva. Az OLAF által a közvetlen irányítás alá tartozó kiadásokkal kapcsolatban 2016 és 2020 közepe között lezárt 257 vizsgálatból³⁶ 143 esetben merült fel csalás (76 eset) vagy szabálytalanság (67 eset) gyanúja. Az érintett kedvezményezettek közül tízet zártak ki – ötöt csőd miatt, ötöt pedig egyéb okokból. Emellett hat kedvezményezettet vettek nyilvántartásba korai felismerési ügyként.

53 Amint említettük (39. és 40. bekezdés), az engedélyezésre jogosult tisztviselők jelentések formájában kapnak tájékoztatást az OLAF vizsgálatainak eredményeiről. Ezek a jelentések az OLAF ügyviteli rendszerében tárolt adatokon alapulnak. Fontos az is, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselők értesüljenek a folyamatban lévő releváns vizsgálatokról. A korai felismerés és kizárás szempontjából érdekes adatok azonban nem állnak közvetlenül a Bizottság rendelkezésére.

54 Mióta 2021 júniusában megkezdte működését, az Európai Ügyészség (EPPO) felelős az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elkövetőivel szembeni nyomozás lefolytatásáért, valamint e személyek büntetőeljárás alá vonásáért és bíróság elé állításáért. Ellenőrzésünk idején az EPPO saját ügyviteli rendszerének kialakításán dolgozott³⁷. Az Európai Ügyészségről szóló rendelet szerint az OLAF és az EPPO ügyviteli rendszerei között lehetséges információt cserélni arra vonatkozóan, hogy egy-egy kedvezményezett ügyében folyamatban van-e vizsgálat vagy nyomozás. Emellett az EPPO tájékoztatja a Bizottságot a hozzá utalt ügyekkel kapcsolatos fejleményekről³⁸.

Szabálytalanságkezelő rendszer

55 A költségvetési rendelet arról is rendelkezik, hogy a közvetlen irányítással foglalkozó engedélyezésre jogosult tisztviselőknek fel kell használniuk a tagállamok által a megosztott irányítás keretében elkövetett csalásokról és szabálytalanságokról benyújtandó adatokat³⁹. Ez a beszámolás a szabálytalanságkezelő rendszeren (IMS) keresztül történik, amely valamennyi engedélyezésre jogosult tisztviselő számára elérhető. Ők felelősek annak ellenőrzéséért, hogy az általuk kezelt kedvezményezettek bármelyike szerepel-e a rendszerben⁴⁰. 2019-ben a Belső Ellenőrzési Szolgálat arról számolt be, hogy az illetékes részlegek nem keresnek rá rendszeresen a rendszerben erre az információra⁴¹. Elemzésünk nem tárt fel bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a 2016–2020-as időszakban bejelentett 2473 eset bármelyikét regisztrálták volna az EDES-ben. Találtunk azonban hét olyan esetet, amikor a Bizottság közvetlen irányítás keretében további kötelezettségvállalásokat tett a rendszerben nyilvántartott kedvezményezettek javára, de ezek esetében nem találtunk bizonyítékot előzetes kizárási értékelésekre. Ezek a megállapítások azt mutatják, hogy a közvetlen irányítás során jobban fel lehetne használni az IMS adatait kizárási célokra.

Ellenőrzések és utólagos ellenőrzések

56 A költségvetési rendelet emellett a Számvevőszék, a Belső Ellenőrzési Szolgálat és a bizottsági részlegek által végzett ellenőrzéseket és utólagos ellenőrzéseket is EDES-akták lehetséges forrásaiként tartja számon. A Számvevőszék továbbítja az általa feltárt szabálytalanságok részleteit a Bizottságnak, csalás gyanúja esetén pedig az OLAF-nak és az Európai Ügyészségnek is⁴². Hasonlóképpen, amennyiben a Bizottság ellenőrzései vagy utólagos ellenőrzései csalás gyanúját vetik fel, az engedélyezésre jogosult tisztviselőknek vizsgálat céljából meg kell küldeniük az információkat az OLAF-nak. Az engedélyezésre jogosult tisztviselők felelősek azért, hogy ezeket az adatforrásokat felhasználják a korai felismerési és kizárási ügyek nyilvántartásba vételére. A Bizottság szabálytalanság miatt egyetlen kizárást sem hajtott végre, annak ellenére, hogy az ellenőrzések és utólagos ellenőrzések eredményeképpen közel 8000 szabálytalanságról számolt be a közvetlen irányítás területén a 2016–2020-os időszak tekintetében⁴³.

A Bizottság túl nagy mértékben támaszkodik a kedvezményezettek kizárást indokoló helyzet hiányára vonatkozó nyilatkozataira

57 A gyakorlatban a Bizottság illetékes részlegei a pénzügyi megállapodások megkötése előtt nem ellenőrzik az egyes kedvezményezetteket minden kizárási helyzet tekintetében, mivel a kedvezményezettek fő nemzeti és uniós szintű adatforrások szerinti ellenőrzése során nehézségek merülnek fel (41–56. bekezdés) A költségvetési rendelet általában előírja a kedvezményezettek számára, hogy nyilatkozzanak arról, kizárást indokoló helyzetben vannak-e⁴⁴. Előfordulhat például, hogy be kell jelenteniük⁴⁵ minden, az Európai Ügyészség, a Számvevőszék, az OLAF vagy a belső ellenőrzés által elvégzett „vizsgálatok és ellenőrzések keretében, illetve az engedélyezésre jogosult tisztviselő felelősségi körébe tartozó bármely egyéb ellenőrzés, vizsgálat vagy kontroll keretében megállapított tényeket”.

58 A legtöbb esetben szükség van a kizárást indokoló helyzet hiányára vonatkozó nyilatkozattételre. Az engedélyezésre jogosult tisztviselő ugyanakkor dönthet úgy, hogy nem kötelezi a kedvezményezetteket arra, hogy bizonyítékokat is benyújtsanak a nyilatkozat alátámasztására. A DG INTPA például az 15 000 euró alatti támogatások esetében nem írja elő nyilatkozat benyújtását sem, a 60 000 euró alatti támogatásokra vonatkozó nyilatkozathoz pedig nem teszi kötelezővé igazoló dokumentumok benyújtását⁴⁶. A közbeszerzési szerződések esetében az engedélyezésre jogosult tisztviselők gyakran előírják a kedvezményezetteknek, hogy igazoló dokumentumokat vagy az országuk joga által előírt nyilatkozatokat nyújtsanak be arra vonatkozóan, hogy nincsenek kizárást indokoló helyzetben.

59 Ha a Bizottság támogatás-odaítélési és közbeszerzési eljárásaiban nyilatkozatokra támaszkodik, kisebb valószínűséggel fogja feltárni a pénzügyi megállapodás aláírása előtt, hogy valamely kedvezményezett kizárást indokoló helyzetben van. Ez az eljárás továbbá ellentétes a kizárási rendszer bevezetésének fő okával is, nevezetesen azzal, hogy a pénzügyek védelmében a felderítés és korrekció helyett inkább a megelőzésen alapuló modell felé kell elmozdulni.

Senki nem visel teljes körű felelősséget a kizárandó kedvezményezettek azonosításának központi nyomon követésért és felügyeletéért

60 Mivel a kizárást indokoló helyzetben levő kedvezményezettek azonosításáért a Bizottságnál számos engedélyezésre jogosult tisztviselő felelős, ezért tevékenységeik nyomon követése és felügyelete elengedhetetlen az EDES eredményes működésének biztosításához. Bár a költségvetési rendelet azt előírja, hogy el kell végezni a nyilvántartásba vett kizárási esetek központi értékelését, arról nem rendelkezik, hogy központi szinten nyomon kellene követni az illetékes részlegek eredményességét az ilyen esetek azonosítása terén, illetve be kellene számolni arról.

61 Megállapításunk szerint a gyakorlatban 2016 és 2020 között az EDES-ben rögzített ügyek azonosítását és nyilvántartásba vételét központilag kevéssé követték nyomon és felügyelték. 2021 januárjában az OLAF és a Költségvetési Főigazgatóság beszámolt a Bizottság szervezetirányítási tanácsának a 2012 és 2019 közepe között kiadott ajánlások nyomon követéséről⁴⁷. Ennek kiváltó oka az volt, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat észrevételezte: a Bizottság központi szinten nem követi kellően nyomon az OLAF ajánlásainak végrehajtását⁴⁸. Ellenőrzésünk ideje előtt nem követték nyomon központi szinten, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselők felhasználnak-e olyan egyéb adatforrásokat, mint az IMS-ben rögzített ügyek, a Számvevőszék és a Belső Ellenőrzési Szolgálat ellenőrzései, illetve a bizottsági részlegek által végzett utólagos ellenőrzések.

62 Az IAS azt is megjegyezte, hogy meg kell erősíteni az iránymutatásokat és a gyakorlatban is alkalmazni kell a korai felismerési és kizárási rendszert⁴⁹. Az IAS szerint konkrétan javítani kell a részlegeken belül a korai felismerési és kizárási eljárást kiváltó esetek azonosítására szolgáló mechanizmusokat, hogy ez az eljárás szervesebben beépüljön a belső kontrollrendszerbe. Megjegyezzük, hogy 2018 októberében megjelent egy, az EDES rendszerre vonatkozó bizottsági szintű útmutató, amely egyértelmű tájékoztatást nyújt arról, hogy mikor kell nyilvántartásba venni az ügyeket az EDES rendszerben, valamint meghatározza a kizárási eljárás hatókörét és működését. Hiányzik azonban az arra vonatkozó iránymutatás, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselőknek hogyan kell felhasználniuk a különböző adatforrásokat a kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettek azonosítására.

63 A központi nyomon követés hiánya miatt a Bizottság nem tudja kellőképpen eredményesebbé tenni a korai felismerési és kizárási rendszert. A jobb nyomon követés lehetőséget nyújtana bevált gyakorlatok azonosítására is, és segíthetné az engedélyezésre jogosult tisztviselőknek szóló iránymutatás kidolgozását. Egy ilyen iránymutatás elősegíthetné, hogy a rendelkezésre álló adatforrásokat következetesebben használják fel a kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettek azonosítására és az EDES-adatbázisban való nyilvántartásba vételére. Emellett a központi nyomon követés végrehajtásáért felelős részleg megfelelő helyzetben lenne ahhoz, hogy ösztönözze az uniós és nemzeti szintű adatok hozzáférhetőségének javítását.

Közvetett irányítás: a korai felismerési és kizárási rendszer végrehajtása több időt vesz igénybe a tervezettnél

A végrehajtó partnerek nemigen gyarapították a korai felismerési és kizárási esetek számát

64 2016 óta az EDES a Bizottság által közvetetten, a végrehajtó partnerekkel kötött megállapodások alapján kezelt uniós forrásokra is kiterjed. Megvizsgáltuk az EDES fő elemeinek (a feketelistára vett kedvezményezettek EDES-adatbázisa, a kizárást indokoló helyzetek és a kapcsolódó eljárások, valamint a kedvezményezettek ellenőrzésére vonatkozó szabályok) közvetett irányítás keretében történő végrehajtását.

65 A költségvetési rendelet értelmében a Bizottság végrehajtó partnerekre támaszkodhat, amennyiben azok képesek megfelelő szinten megvédeni az Unió pénzügyi érdekeit. A költségvetési rendelet⁵⁰ előírja az engedélyezésre jogosult tisztviselők számára, hogy pilléralapú értékelést végezzenek a Bizottság fő végrehajtó partnereinek pénzgazdálkodási intézkedéseiről.

66 A Bizottsággal kötött megállapodásaik értelmében a végrehajtó partnerek nem nyújthatnak uniós pénzügyi támogatást kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettnek, és értesíteniük kell a Bizottságot az ilyen helyzetben lévő kedvezményezettekről. Ez lehetővé teszi az engedélyezésre jogosult tisztviselők számára annak értékelését, hogy a kedvezményezett tekintetében szükséges-e az összes közvetlenül vagy közvetve kezelt pénzeszközre kiterjedő kizárási eljárást indítani. A 2016 és 2020 közötti időszakra nézve azonban nem találtunk bizonyítékot olyan kizárásokra, amelyek az EDES rendszerben a végrehajtó partnerektől érkező értesítésekre lennének visszavezethetőek. A DG INTPA – a Bizottság legtöbb végrehajtó partnerrel rendelkező részlege – például csak egy ilyen esetet azonosított.

67 A végrehajtó partnerek által kezdeményezett EDES-ügyek hiányát nagyrészt ugyanazok a tényezők magyarázzák, mint a közvetlen irányítás esetében:

• A kizárással kapcsolatos felelősség széttagoltsága – A Bizottság mintegy 200 végrehajtó partnerrel kötött megállapodást, ezek pedig az uniós intézkedések végrehajtása során alvállalkozókra vagy más közvetítőkre támaszkodhatnak. Az EBA például pénzügyi közvetítőkön keresztül nyújt finanszírozást a kis- és középvállalkozásoknak. A 7. ábra bemutatja, milyen sok szereplő és megállapodási szint van jelen a közvetett irányításban.
• A nemzeti adatokhoz való hozzáférés nehézségei – A végrehajtó partnereket a bizonyos kizárást indokoló helyzetekre vonatkozó releváns nemzeti adatok korlátozott elérhetősége is hátráltatja a kedvezményezettek ellenőrzésében. Több fő végrehajtó partner (például az EBB csoport) számos különböző joghatóságban működő kedvezményezettekkel foglalkozik.
• Uniós szintű adatforrások – A végrehajtó partnerek az uniós szintű adatforrások felhasználása tekintetében hasonló (vagy még jelentősebb) korlátokkal szembesülnek, mint a Bizottság. A bizottsági részlegektől eltérően például a közvetítők nem férnek hozzá az EDES-adatbázis vagy az IMS nem nyilvános részéhez.
• Nyilatkozattételre való támaszkodás – A kedvezményezettekkel való megállapodások megkötésekor a végrehajtó partnerek is támaszkodhatnak a kizárást indokoló helyzetek hiányáról szóló nyilatkozatra (és gyakran kénytelenek is így eljárni).
• A nyomon követéssel és a felügyelettel kapcsolatos központi felelősség hiánya – A Bizottság mindeddig nem vizsgálta meg, hogy a végrehajtó partnerek miért ilyen kevés alkalommal számoltak be kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettekről.

68 Emellett több más olyan tényezőt is feltártunk, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a végrehajtó partnerek kevés esetben számolnak be kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettekről a vissza nem térítendő támogatások és a szerződések kapcsán:

• Előfordulhat, hogy a végrehajtó partnerekkel kötött megállapodások nem terjednek ki minden kizárást indokoló helyzetre, mivel tárgyalások útján eltéréseket lehet megállapítani a végrehajtó partnerek egyedi eljárásainak függvényében. Az EBB-vel⁵¹ és az EBA-val⁵² kötött pénzügyi és igazgatási keretmegállapodások például az EDES-ben szereplő hét kizárási helyzet közül ötöt fednek le.
• Előfordulhat, hogy a végrehajtó partnereknek a jogerős ítélet vagy közigazgatási határozat meghozatala előtt nem áll módjukban kizárni a kedvezményezetteket.

69 Ami a pénzügyi eszközöket illeti, az eredményes kedvezményezett-átvilágítási rendszerek csökkentik annak valószínűségét, hogy kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettek részesüljenek uniós pénzügyi támogatásban. Az EBB például ellenőrzi leendő kedvezményezettjeinek megbízhatóságát, mielőtt megvizsgálja, hogy jogosultak-e uniós támogatásra. Az EBA pénzügyi közvetítői hasonló eljárásokat alkalmaznak.

Jelentős késedelmek jellemezték a végrehajtó partnerek kizárási rendszereiről készített értékelések lezárását

70 Ellenőrzésünk idején a Bizottság nem rendelkezett átfogó áttekintéssel a végrehajtó partnerek által alkalmazott konkrét kizárási helyzetekről, illetve kizárási rendelkezésekről. Ez részben annak tudható be, hogy késik a végrehajtó partnerek 2021–2027-es uniós kiadásokra vonatkozó pénzgazdálkodási intézkedéseinek pillérértékelése.

71 Az értékelések elkészítéséhez a végrehajtó partnereknek külső ellenőröket kell megbízniuk rendszereik vizsgálatával és az azokról való beszámolással. 2019 előtt a pillérértékelések nem terjedtek ki kifejezetten a végrehajtó partnerek kizárási intézkedéseire. 2019-ben a Bizottság a végrehajtó partnerek 2021–2027-es időszakra vonatkozó értékeléseibe beillesztett egy új, a kizárásra vonatkozó pillért⁵³. A pilléralapú értékelés feladatmeghatározása az EDES rendelkezéseit tükrözi.

72 A Covid19-világjárvány okozta késedelmek miatt 2020. december 31-ig a pillérértékeléseknek csupán 5%-át frissítették. A Bizottság 2021 végéig meghosszabbította az értékelések véglegesítésének határidejét. 2021 végéig a pillérértékelések mintegy 42%-át frissítették. Az aktualizált pillérértékelések nyomán a Bizottság várhatóan jobb rálátást nyer arra, hogy a végrehajtó partnerek milyen konkrét kizárási helyzeteket alkalmaznak, és hogyan azonosítják a kizárandó kedvezményezetteket. A végrehajtó partnerek későbbi működésének nyomon követése nélkül azonban a Bizottság nem tudja teljes mértékben biztosítani a kizárási rendszerek alkalmazására vonatkozó áttekintésének pontosságát.

Megosztott irányítás: megközelítésbeli különbségek rontják a kizárási rendszer átfogó eredményességét

Az Unió pénzügyi érdekei védelmének szintje azért is egyenetlen, mert eltérőek a kizárással kapcsolatos tagállami megközelítések

73 A kizárási rendszerek (például az EDES) hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme homogén legyen a megosztott irányítás alá tartozó uniós alapok tekintetében. Megvizsgáltuk a tagállamok kizárással kapcsolatos, uniós jog szerinti kötelezettségeit, és áttekintettük négy tagállam (Észtország, Olaszország, Lengyelország és Portugália) kohéziós és mezőgazdasági kiadásokra vonatkozó szabályait.

74 Az uniós jog sem az uniós források, sem saját állami forrásaik tekintetében nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy az EDES-hez hasonló kizárási rendszereket hozzanak létre. A költségvetési rendelet, a megosztott irányítású kiadásokra vonatkozó ágazati jogszabályok és az uniós közbeszerzési irányelvek azonban több kizárással kapcsolatos kötelezettséget rónak a tagállamokra az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében.

75 A költségvetési rendelet előírja, hogy a tagállami hatóságok hozzanak létre eredményes belsőkontroll-rendszereket a szabálytalanságok és csalások megelőzésére, feltárására és korrekciójára⁵⁴, de nem kötelezi őket arra, hogy feketelistát tartsanak fenn, sem arra, hogy a – csak a közvetlen és közvetett irányítású kiadásokra kiterjedő – EDES-hez hasonló kizárási helyzeteket és eljárásokat alkalmazzanak. A költségvetési rendelet és az ágazati jogszabályok⁵⁵ arról is rendelkeznek, hogy a tagállamoknak az IMS útján kell bejelenteniük a megosztott irányítás alá tartozó uniós forrásokkal kapcsolatos csalásokat és szabálytalanságokat⁵⁶. A Bizottságnak azonban az így bejelentett adatok felhasználása előtt konzultálnia kell a tagállamokkal⁵⁷, és az adatokat csak a kedvezményezettek közvetlen vagy közvetett irányítású forrásokból történő kizárására használhatja fel.

76 A megosztott irányítású kiadásokra vonatkozó ágazati jogszabályok nem írják elő, hogy a tagállamok az érintett területeken hozzanak létre kizárási rendszereket, bár a kohéziós és vidékfejlesztési kiadások egyes rendelkezései relevánsak a kizárás szempontjából. A kohéziós rendeletek például nem teszik lehetővé, hogy a nehéz pénzügyi helyzetben lévő vállalkozások uniós forrásokhoz jussanak⁵⁸, ami hasonló az EDES csőddel és fizetésképtelenséggel kapcsolatos kizárási helyzetéhez⁵⁹. A mezőgazdaság területén – az azonos intézkedésből két évre történő kizárás lehetőségétől⁶⁰ eltekintve – nincsenek arra vonatkozó jogi követelmények, hogy a kizárást indokoló helyzetek szempontjából megvizsgálják az adott területen az uniós kiadások zömét kitevő jogosultságalapú kifizetésekért folyamodó kedvezményezetteket, holott azok nagyméretű vállalatok vagy igen vagyonos magánszemélyek is lehetnek.

77 Az uniós közbeszerzési irányelv⁶¹ bizonyos helyzetekben előírja a tagállami hatóságok számára a kedvezményezettek kizárását. Ez a követelmény a tagállamok valamennyi közbeszerzésére vonatkozik, beleértve az uniós forrásokat érintő közbeszerzéseket is. Az irányelv felsorolja, hogy mely kötelező és fakultatív kizárási helyzetekben való eljárást kell a tagállamoknak a nemzeti jogukba átültetniük. A fakultatív helyzetek között vannak olyanok is (például a csőd, a fizetésképtelenség és más hasonló helyzetek), amelyek az EDES esetében kötelezőek. A gyakorlatban egyes joghatóságokban a tagállami hatóságok jelentős mérlegelési jogkört gyakorolhatnak azzal kapcsolatban, hogy mely kizárási helyzeteket kell alkalmazni az egyes közbeszerzési eljárásokban.

78 A kizárással kapcsolatos kötelezettségeknek ez a tarkasága a megosztott irányítás keretében nem éppen eredményes alapja a kizárás alkalmazásának az uniós költségvetés védelme érdekében. Ez többek között azt jelenti, hogy nincsen egységes jogi osztályozás arra vonatkozóan, mi minősül a megosztott irányítás keretében uniós forrásokban részesülő kedvezményezettek kizárását indokoló helyzetnek. Arra nézve sincs rendelkezés, hogy a valamely tagállamban az uniós finanszírozásban való részesülésből kizárt kedvezményezettek más tagállamokban is hasonlóképpen kizárásra kerüljenek. Emellett a tagállami hatóságok nem kötelesek szem előtt tartani, illetve alkalmazni az EDES kizárási listáját (83. bekezdés)⁶².

79 Mivel nem létezik uniós szintű, koherens kötelezettségrendszer, jelentős különbségeket figyeltünk meg a tagállamok kizárással kapcsolatos megközelítésében. Az, hogy a tagállamok milyen mértékben akadályozzák meg kizárás révén, hogy nem megbízható kedvezményezettek megosztott irányítású forrásokhoz jussanak, a tagállamok nemzeti jogszabályaitól függ. Az ellenőrzésünk során vizsgált négy tagállam egyike sem alakított ki olyan teljes körű kizárási rendszert, amely az irányításuk alá tartozó valamennyi különböző típusú uniós forrásra kiterjedne.

80 A megosztott irányításon belüli következetlenségek miatt előfordulhat, hogy hasonló helyzetben lévő kedvezményezettek eltérő elbánásban részesülnek. Lengyelország államháztartásra vonatkozó nemzeti jogszabályai például korlátozott kizárási rendszert hoznak létre az uniós strukturális alapok azon kedvezményezettjeire vonatkozóan, akik adóssággal bírnak vagy az uniós költségvetést érintő csalás, korrupció vagy egyéb bűncselekmény miatti elmarasztaló ítélet vonatkozik rájuk. Észtországban megakadályozható, hogy a csalás, korrupció vagy más, uniós forrásokhoz nem kapcsolódó bűncselekmény miatt elítélt kedvezményezettek uniós forrásokhoz jussanak. Olaszországban a nemzeti jogszabályok előírják, hogy a végső kedvezményezetteknek az uniós mezőgazdasági vagy kohéziós alapok igénybevételéhez maffiaellenes átvilágításon kell átesniük és erről igazolást kell bemutatniuk. Portugáliában a Kohéziós Alap irányában adóssággal bíró kedvezményezettek nem részesülhetnek további uniós finanszírozásban.

81 A hasonló helyzetben lévő kedvezményezetteket a közvetlen irányításhoz képest is eltérően kezelik a megosztott irányítás keretében. A megosztott irányítás esetében nincs olyan uniós jogalap, amely lehetővé tenné a kedvezményezettek előzetes jogi minősítés alapján történő kizárását. Az ellenőrzésünk során vizsgált négy tagállamban a különböző kizárást indokoló helyzetek tekintetében nem volt egységes, hogy milyen mértékben van szükség jogerős ítéletre vagy közigazgatási határozatra ahhoz, hogy a hatóságok kizárhassanak egy kedvezményezettet az uniós források igényléséből vagy fogadásából. A jelenlegi uniós pénzügyi szabályok a megosztott irányítás keretében kevesebb lehetőséget biztosítanak kizárás alkalmazására az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében, mint a közvetlen irányítás esetében.

A tagállamok jobban kihasználhatnák az uniós szintű adatokat és eszközöket

82 A tagállami hatóságok a kizárások céljára három fő uniós szintű adatforrást tudnak felhasználni: ezek az EDES, az OLAF csalásra és szabálytalanságokra vonatkozó adatai, valamint az Arachne adatbányászati és kockázatértékelési eszköz. Megvizsgáltuk, hogy a tagállamok hogyan használják fel a rendelkezésükre álló uniós szintű adatforrásokat és eszközöket.

83 Bár a tagállami hatóságok betekinthetnek az EDES-be, az Unió pénzügyi szabályai nem kötelezik őket erre. Amint azt a Belső Ellenőrzési Szolgálat az EDES-ről szóló 2019. évi jelentésében megállapította, csak 16 tagállam jelölt ki nemzeti felhasználó-adminisztrátort a rendszerhez, és közülük csak négyen nyitották meg azt rendszeresen. A Belső Ellenőrzési Szolgálat hasonlóképpen megállapította, hogy az irányító hatóságoknak nincs tudomásuk a más tagállamok irányító hatóságainak kedvezményezettjeit érintő OLAF-vizsgálatokról és IMS-ügyekről.

84 Az Arachne az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére szolgáló uniós szintű adatbányászati eszköz. Célja a kockázatos (bár nem kifejezetten kizárást indokoló helyzetben lévő) kedvezményezettek azonosítása. A Bizottság eredetileg azzal a céllal fejlesztette ki az Arachne-t, hogy segítse a tagállamok kohéziós politikai irányító hatóságait az ellenőrzések és kontrollok elvégzésében. A mezőgazdasági kísérleti projekt keretében jelenleg hét kifizető ügynökség használja az Arachne-t, további négy pedig tesztszakaszban van.

85 Az adatbányászati eszközök hasznossága nagyban függ a rendelkezésükre álló alapadatok mennyiségétől és minőségétől. Megállapítottuk, hogy az Arachne kizárási célokra való hasznosságát csökkentette, hogy a megosztott irányításon belül korlátozott az alkalmazási köre (kohézió, illetve egy kísérleti mezőgazdasági projekt), valamint a következők hiánya:

• az OLAF-tól, az IMS-ből és az EDES-ből származó uniós adatok;
• a projektek teljességének és pontosságának tagállami ellenőrzése;
• az EDES hatókörébe tartozó kizárási helyzetekre vonatkozó, egyértelműen meghatározott mutatók.

86 Nyugtázzuk, hogy a Bizottság jelezte azon vállalását, hogy csalás elleni stratégiájának részeként feltárja, kiterjeszthető-e az Arachne alkalmazása valamennyi (közvetlen, közvetett és megosztott) irányítási típusra⁶³.

87 A 2021–2027-es időszakra vonatkozó ágazati jogszabályok – köztük a közös rendelkezésekről szóló rendelet hatálya alá tartozó alapokra és a közös agrárpolitikára, valamint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre, az Európai Globális Alkalmazkodási Alapra és a brexit miatti kiigazításokra képzett tartalékra kiterjedő jogszabályok – előírják a Bizottság egységes adatbányászati és kockázatértékelési eszközének (Arachne) használatát. Bár az eszköz felhasználása továbbra is önkéntes marad a tagállamok számára, az adott időszakra vonatkozó, a költségvetési fegyelemről szóló intézményközi megállapodás kötelezi a Bizottságot az eszköz rendelkezésre bocsátására: a cél az, hogy azt végül valamennyi tagállam használni kezdje⁶⁴.

A Bizottság nem rendelkezik kellő rálátással a tagállami kizárási szabályokra és adatokra

88 A megosztott irányításért felelős főbb főigazgatóságokkal készített interjúinkból kiderült, hogy azok nem bírnak rálátással arra, milyen kizárási intézkedéseket alkalmaznak a tagállamok. A jobb rálátás segíthetné az azt célzó munka irányának jobb meghatározását, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében valamennyi irányítástípus esetében javítsák a kizárás alkalmazását. Az információkat arra is fel lehetne használni, hogy tájékoztassák az uniós költségvetés végrehajtásában részt vevő pénzügyi szereplőket a kizárás szempontjából releváns nemzeti adatforrások rendelkezésre állásáról. A nemzeti és uniós szinten rendelkezésre álló adatok jobb felhasználása és újrafelhasználása előfeltétele annak, hogy létre lehessen hozni egy olyan eredményes adatbányászati eszközt, amely segíti a Bizottság engedélyezésre jogosult tisztviselőit a kizárást indokoló helyzetben lévő vagy e kockázatnak kitett kedvezményezettek azonosításában.

Következtetések és ajánlások

89 Ellenőrzésünk célja annak értékelése volt, hogy a kizárást eredményesen alkalmazzák-e az uniós források megbízhatatlan kedvezményezettekkel szembeni védelmére. Következtetésünk szerint sajnos nem ez a helyzet. Bár az EDES széles körben rendelkezik kizárási helyzetekről és döntéshozatali eljárásai megalapozottak, a kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettek azonosítását szolgáló mechanizmusok hiányosságai miatt a Bizottság 2020 végéig mindössze 18 nem csődhöz kapcsolódó kizárást regisztrált a rendszerben. Ez főként a kizárással kapcsolatos felelősség széttagoltságának, a tagállami adatokhoz való hozzáférés nehézségeinek, az uniós adatok kihasználatlanságának, a kedvezményezettek önbevallására való túlzott támaszkodásnak, valamint a korlátozott központi nyomon követésnek és felügyeletnek tudható be. A megosztott irányítás esetében, ahol az EDES nem alkalmazandó, a tagállami megközelítések eltérései miatt általában elmondható, hogy az uniós költségvetés védelmét szolgáló kizárást kevésbé eredményesen alkalmazzák.

90 A közvetlen irányítás kapcsán megállapítottuk, hogy az EDES számos különféle kedvezményezettre, pénzügyimegállapodás-típusra és kizárási helyzetre terjed ki. Ugyanakkor még van némi lehetőség a kizárást indokoló helyzetek körének bővítésére (21–24. bekezdés).

1. ajánlás. A kizárások hatókörének kiterjesztése

A Bizottság a költségvetési rendelet felülvizsgálatáról szóló javaslatának kidolgozása során foglalkozzon az uniós kedvezményezettek kapcsolt vállalkozásai, tényleges tulajdonosai és felelős vezetői kizárásának kérdéskörével is – akkor is, ha ezek maguk nem uniós kedvezményezettek.

Megvalósítás céldátuma: 2022

91 Megállapítottuk továbbá, hogy az EDES kizárási eljárásai megalapozott döntéshozatalt tesznek lehetővé a kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettek tekintetében. Lényeges szempont, hogy a kedvezményezettek kizárásához nem szükséges megvárni a jogerős ítéletet vagy közigazgatási határozatot, ami évekbe telhet. Az ügyek független testület általi központi értékelése segít biztosítani a kedvezményezettekkel szembeni következetes és tisztességes bánásmódot (25–29. bekezdés).

92 Hiányosságokat is találtunk azonban a kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezettek azonosítására szolgáló mechanizmusokban, amelyek hozzájárultak a kizárások alacsony számához:

• a kizárt kedvezményezettek azonosításával kapcsolatos szétaprózódott felelősség miatt kevésbé egységes a kedvezményezettek értékelése;
• a Bizottság nem használ ki kellő mértékben minden főbb uniós szintű adatforrást;
• a Bizottság jogi korlátok és technikai akadályok miatt nehézségekbe ütközik bizonyos kizárási helyzetekre vonatkozó nemzeti adatokhoz való hozzáférés terén;
• a Bizottság gyakran támaszkodik – további ellenőrzés nélkül – a kedvezményezettek arra vonatkozó nyilatkozatára, hogy nincsenek kizárást indokoló helyzetben (30–59. bekezdés).

93 A Bizottság nem követte nyomon és nem felügyelte kellőképpen a kizárandó kedvezményezettek bizottsági részlegek általi azonosítását, ami hozzájárult e hiányosságok állandósulásához. Véleményünk szerint a szigorúbb nyomonkövetési és felügyeleti intézkedések elengedhetetlenek a kizárás jobb kihasználásához. A nyomon követés szempontjából előnyös lenne, ha az ügyviteli rendszer áttekintést tudna nyújtani a folyamatban lévő és lezárt ügyekről. Hasznos lenne továbbá, ha jobb utólagos ellenőrzéseket végeznének arra nézve, hogy a kedvezményezettek kizárást indokló helyzetben vannak-e, iránymutatást nyújtanának az engedélyezésre jogosult tisztviselőknek a rendelkezésre álló adatok felhasználásáról, és tovább ösztönöznék az EDES használatát (60–63. bekezdés).

2. ajánlás. A korai felismerési és kizárási rendszer alaposabb végrehajtása közvetlen és közvetett irányítás esetén

A Bizottság:

1. fejlesszen ki egy olyan ügyviteli rendszert, amely áttekintést tud nyújtani a folyamatban lévő és lezárt ügyekről;
2. erősítse meg az EDES eredményes működésének bizottsági szintű felügyeletét, amelyet többek között a nyomon követéssel megbízott engedélyezésre jogosult tisztviselők láthatnának el;
   1. a korai felismerésre vagy kizárásra vonatkozó OLAF- és EPPO-ajánlások nyomán tett intézkedések;
   2. a kizárási ügyek azonosítására irányuló tevékenységek és az adatforrások – például a korai felismerési ügyek, a szabálytalanságkezelő rendszer nyilvántartásai, az OLAF és az Európai Ügyészség csalási nyomozási ügyei, az ellenőrzési megállapítások, a versenyjogi ügyek és a végrehajtó partnerek értesítései – ilyen célú felhasználása;
   3. az EDES-testület ajánlásainak végrehajtása;
3. végezzen utólagos ellenőrzéseket annak megállapítására, hogy a kedvezményezettek kizárást indokoló helyzetben vannak-e, különösen akkor, ha az engedélyezésre jogosult tisztviselők nyilatkozatokra támaszkodnak;
4. dolgozzon ki egységes eljárásokat és iránymutatásokat az engedélyezésre jogosult tisztviselők számára az uniós szintű adatforrások – például a korai felismerési ügyek, a szabálytalanságkezelő rendszer nyilvántartásai, az OLAF és az Európai Ügyészség csalási nyomozási ügyei, az ellenőrzési megállapítások, a versenyjogi ügyek és a végrehajtó partnerek értesítései – felhasználása tekintetében;
5. növelje a korai felismeréssel és kizárással kapcsolatos tudatosságot az uniós források kezelésében részt vevő bizottsági részlegek, végrehajtó partnerek és tagállami hatóságok körében.

Megvalósítás céldátuma: 2023

94 Ami a közvetett irányítást illeti, megállapítottuk, hogy a végrehajtó partnerek vajmi kevéssel növelték az EDES-ben nyilvántartásba vett kizárási esetek számát. Ez nagyrészt ugyanazokkal a tényezőkkel magyarázható, mint a közvetlen irányítás esetében. Feltártunk azonban három további tényezőt is: a végrehajtó partnerekkel kötött megállapodások nem terjednek ki minden kizárást indokoló helyzetre; a végrehajtó partnerek nem zárhatják ki a kedvezményezetteket a jogerős ítélet vagy közigazgatási határozat meghozatala előtt; valamint a nem megbízható kedvezményezetteket gyakran még azelőtt kiszűrik, hogy azok pályázhatnának az uniós pénzügyi támogatásra (64–69. bekezdés).

95 A Bizottság nem sietett lezárni a végrehajtó partnerek kizárási rendszereinek értékelését. Amint ez a munka befejeződik, a Bizottság jobb helyzetben lesz ahhoz, hogy kivizsgálja és kezelje azokat az okokat, amelyek miatt csak kevés kedvezményezett kerül kizárásra a közvetett irányítás területén. Ezt követően az is nélkülözhetetlen lesz, hogy a Bizottság figyelemmel kísérje a végrehajtó partnerek által bevezetett kizárási rendszerek működését (70–72. bekezdés).

3. ajánlás. A korai felismerés és kizárás nyomon követésének javítása a közvetett irányítás esetében

A közvetett irányítás alá tartozó uniós források egységes szintű védelmének biztosítása érdekében a Bizottság gondoskodjon róla, hogy partnerei kötelezettségüknek megfelelően értesítsék a Bizottságot, ha valamely kedvezményezett esetében kizárást indokoló helyzetet állapítanak meg.

Megvalósítás céldátuma: 2023-tól kezdődően

96 Ami a megosztott irányítást illeti, amely főként a mezőgazdasági és kohéziós kiadásokra terjed ki, megállapítottuk, hogy nincs uniós szintű mechanizmus a kedvezményezettek kizárására. A kizárás alkalmazására vonatkozó koherens kötelezettségrendszer hiányában a négy tagállamra kiterjedő ellenőrzésünk jelentős megközelítésbeli különbségeket tárt fel, amelyek kevésbé homogénné teszik az uniós források védelmét. Megállapítottuk továbbá, hogy egyes tagállamok jobban kihasználhatnák az uniós szintű adatokat és eszközöket – különösen az EDES-adatbázist, az OLAF csalásokkal és szabálytalanságokkal kapcsolatos adatait, valamint az Arachne adatbányászati és kockázatértékelési eszközt – az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében (73–87. bekezdés).

4. ajánlás. A korai felismerés és kizárás kiterjesztése a megosztott irányításra

A Bizottság a költségvetési rendelet felülvizsgálatáról szóló javaslatának kidolgozása során foglalkozzon azzal is, hogy az EDES fő elemei a megosztott irányítás alá tartozó alapokra is alkalmazásra kerüljenek, hogy a kizárást indokoló helyzetben talált kedvezményezetteket valamennyi irányítási mód keretében ugyanolyan bánásmódban részesítsék.

Megvalósítás céldátuma: 2022

97 Végezetül megállapítottuk, hogy a Bizottság nem rendelkezik rálátással a tagállami kizárási rendszerekre és adatokra, pedig az ilyen rálátás segíthetné az azt célzó munka irányának jobb meghatározását, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében valamennyi irányítástípus esetében javítsák a kizárás alkalmazását, valamint hogy kifejlesszenek egy olyan adatbányászati eszközt, amely segít azonosítani a ténylegesen vagy potenciálisan kizárást indokoló helyzetben lévő kedvezményezetteket (88. bekezdés).

5. ajánlás. A meglévő adatok és a digitális eszközök jobb kihasználása

Az uniós költségvetés védelmében az adatok és digitális eszközök használatára irányuló szélesebb körű munkája keretében a Bizottság hozzon intézkedéseket a kizárás szempontjából releváns adatok felhasználásának javítása érdekében, különösen az alábbiak révén:

1. térképezze fel az uniós költségvetés védelme szempontjából releváns – többek között nemzeti szintű – adatforrásokat és az azokhoz való hozzáférés módját;
2. terjesszen elő megfelelő jogalapot az uniós kedvezményezettekre vonatkozó adatok (beleértve a nemzeti adatokat is) ellenőrzési és kontrollcélokra történő eléréséhez és felhasználásához;
3. fejlesszen ki egy, valamennyi releváns uniós és nemzeti adathoz hozzáféréssel rendelkező közös adatbányászati és kockázatértékelési eszközt, amelyet a Bizottság egésze használ sajátjaként;
4. gondoskodjon az adatok rendelkezésre állásáról és ösztönözze azok megosztását a Bizottságon belül;
5. dolgozzon ki stratégiát annak biztosítására, hogy az uniós kedvezményezettekre vonatkozó nemzeti és uniós adatok digitálisak, elérhetőek, szabványosítottak és interoperábilisak legyenek.

Megvalósítás céldátuma: az 5.1. és 5.2. ajánlás esetében 2023-ig, az 5.3. ajánlás esetében 2025-ig, az 5.4. ajánlás esetében a következő többéves pénzügyi keret kezdetéig, az 5.5. ajánlás esetében pedig 2023-ig az uniós adatok, illetve a felülvizsgált költségvetési rendelet alkalmazásának kezdő dátumáig a nemzeti adatok tekintetében

A különjelentést 2022. április 26-i luxembourgi ülésén fogadta el a Tony Murphy számvevőszéki tag elnökölte V. Kamara.

Betűszavak és rövidítések

Arachne: Az Európai Bizottság által kifejlesztett adatbányászati és kockázatértékelési eszköz

DG BUDG: Költségvetési Főigazgatóság

DG INTPA: A Nemzetközi Partnerségek Főigazgatósága

EBA: Európai Beruházási Alap

EBB: Európai Beruházási Bank

EDES: Korai felismerési és kizárási rendszer

EPPO: Európai Ügyészség

IAS: A Bizottság belső ellenőrzési szolgálata

IMS: Szabálytalanságkezelő rendszer

OLAF: Európai Csalás Elleni Hivatal

REA: Kutatási Végrehajtó Ügynökség

Glosszárium

Csalás: Anyagi előny szerzése azáltal, hogy egy másik felet szándékos és jogellenes megtévesztés útján tulajdontól vagy pénztől fosztanak meg.

Digitalizáció: A digitális technológia és a digitalizált információk fokozottabb integrálása és felhasználása a folyamatok és feladatok egyszerűbbé, gyorsabbá, hatékonyabbá, illetve gazdaságosabbá tétele érdekében.

EBB csoport: Európai Beruházási Bank és Európai Beruházási Alap.

Előzetes jogi minősítés: Egy konkrét üggyel kapcsolatos tények és megállapítások olyan jogi értékelése, amelyet az illetékes hatóság jogerős ítéletének vagy közigazgatási határozatának meghozatala előtt végeznek el.

Engedélyezésre jogosult tisztviselő: Valamely uniós szerv bevételeinek és kiadásainak végrehajtásáért felelős személy.

Európai Beruházási Alap: Kis- és középvállalkozások számára az Unióban és bizonyos nem uniós országokban kockázatfinanszírozást nyújtó alap. Az Európai Beruházási Bank Csoport tagja.

Európai Beruházási Bank: A tagállamok tulajdonában lévő uniós bank, amely elsősorban az Unióban, de azon kívül is finanszírozást nyújt az uniós politikát támogató projektekhez.

Irányító hatóság: Egy tagállam által valamely uniós finanszírozású program irányítására kijelölt nemzeti, regionális vagy helyi hatóság (illetve magánszervezet).

Kifizető ügynökség: Valamely tagállam által az uniós mezőgazdasági kiadások igazgatására kijelölt szerv.

Kis- és középvállalkozás: Az alkalmazottak száma és bizonyos pénzügyi kritériumok alapján meghatározott méretű vállalat vagy egyéb szervezet. A kisvállalkozásoknak 50-nél kevesebb alkalmazottjuk van, és forgalmuk vagy mérlegfőösszegük nem haladja meg a 10 millió eurót. A középvállalkozások 250-nél kevesebb alkalmazottat foglalkoztatnak, és legfeljebb 50 millió eurós forgalmat bonyolítanak le vagy mérlegfőösszegük legfeljebb 43 millió euró.

Közbeszerzés: Kivitelezési munkák, árubeszerzések vagy szolgáltatások közjogi szervezetek vagy más hatóságok általi, a minőséget és az értékarányosságot szem előtt tartó beszerzése nyílt versenyeztetési eljárás útján.

Közös rendelkezésekről szóló rendelet: A 2014–2020-as időszakban az öt európai strukturális és beruházási alap mindegyikére alkalmazandó szabályokat meghatározó rendelet.

Közvetlen irányítás: Olyan folyamat, amelynek keretében – a megosztott és a közvetett irányítástól eltérően – maga a Bizottság irányít egy uniós alapot vagy programot.

Megosztott irányítás: Az uniós költségvetés végrehajtásának olyan módozata, amikor – a közvetlen irányítással ellentétben – a Bizottság bizonyos végrehajtási feladatokat a tagállamokra bíz, de azokért továbbra is viseli a végső felelősséget.

Pénzügyi eszköz: Az uniós költségvetésből tulajdonviszonyt, illetve részben tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések, hitelek vagy garanciák, illetve más kockázatmegosztási eszközök formájában kapott pénzügyi támogatás.

Pilléralapú értékelés: Valamely végrehajtó partner pénzgazdálkodási szabályainak Bizottság általi értékelése.

A Bizottság válaszai

https://www.eca.europa.eu/hu/Pages/DocItem.aspx?did=61175

Időrendi áttekintés

https://www.eca.europa.eu/hu/Pages/DocItem.aspx?did=61175

Ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve megfelelőségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést az uniós finanszírozásra és igazgatásra szakosodott, Tony Murphy számvevőszéki tag elnökölte V. Kamara végezte. Az ellenőrzést Helga Berger számvevőszéki tag vezette Silvia Janik kabinetfőnök és Franz Ebermann kabinetattasé, Oroszki Judit ügyvezető, James McQuade feladatfelelős, valamint Tomasz Kokot és Horvay-Kovács Attila számvevők támogatásával. Nyelvi támogatás: Thomas Everett.

Első sor, balról jobbra: Oroszki Judit, James McQuade, Helga Berger, Silvia Janik, Horvay-Kovács Attila. Második sor, balról jobbra: Thomas Everett, Tomasz Kokot, Franz Ebermann

Végjegyzetek

¹ A 2020. évi uniós költségvetésre vonatkozó éves irányítási és teljesítményjelentés 2.1.1. szakasza, az „Egyéb szolgáltatások és igazgatás” szakasz kivételével.

² Uo.

³ Az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet (a továbbiakban: költségvetési rendelet) 73. cikke.

⁴ A költségvetési rendelet 74. cikke.

⁵ A költségvetési rendelet 36. és 63. cikke.

⁶ Az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló (EU) 2017/1371 irányelv (a továbbiakban: PIF-irányelv) (5) preambulumbekezdése.

⁷ Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikke.

⁸ A PIF-irányelv (5) preambulumbekezdése.

⁹ A Számvevőszék által a Világbank-csoport és az Egyesült Államok szövetségi kormányának elemzése alapján azonosított elemek.

¹⁰ A költségvetési rendelet 135. cikke.

¹¹ Uo.

¹² Uo.

¹³ Az EDES adatbázisa: List of economic operators excluded or subject to financial penalty.

¹⁴ A költségvetési rendelet 135. cikkének (3) bekezdése.

¹⁵ A költségvetési rendelet 143. cikke.

¹⁶ A Bizottság (EU) 2018/1220 határozata.

¹⁷ A költségvetési rendelet 143. cikke.

¹⁸ A költségvetési rendelet 135. cikke.

¹⁹ A költségvetési rendelet 142. cikkének (5) bekezdése.

²⁰ LexisNexis Bridger Insight.

²¹ A költségvetési fegyelemről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodás (32) bekezdése.

²² A költségvetési rendelet 136. cikkének (4) bekezdése.

²³ A költségvetési rendelet 143. cikke.

²⁴ 2016 és 2020 közötti éves jelentések az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről: SWD(2017) 268, SWD(2018) 382, SWD(2020) 157, SWD(2021) 256.

²⁵ Az SWD(2020) 157 dokumentum 7. pontja.

²⁶ A költségvetési rendelet 167. cikkének (2) bekezdése és 198. cikkének (2) bekezdése.

²⁷ Az EDES adatbázisa: List of economic operators excluded or subject to financial penalty.

²⁸ Az IAS ellenőrzési jelentése: IAS.B4–2017-BUDG-001, 2019. január 25.

²⁹ A költségvetési rendelet 136. cikkének (2) bekezdése.

³⁰ Az OLAF által lefolytatott vizsgálatokról szóló 883/2013/EU, Euratom rendelet 11. cikke.

³¹ A költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdésének a)–d) pontja.

³² A költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdésének d), e) és f) pontja.

³³ A költségvetési rendelet 142. cikkének (2) bekezdése.

³⁴ A költségvetési rendelet 142. cikkének (4) bekezdése.

³⁵ Uo.

³⁶ Az OLAF által a Számvevőszék kérésére szolgáltatott adatok.

³⁷ Az (EU) 2017/1939 rendelet 44. cikke.

³⁸ Az Európai Bizottság és az Európai Ügyészség közötti együttműködés részletes szabályainak megállapításáról szóló megállapodás 6. cikke.

³⁹ A költségvetési rendelet 142. cikke (2) bekezdésének d) pontja.

⁴⁰ A költségvetési rendelet 136. cikke (2) bekezdésének d) pontja.

⁴¹ Az IAS 2019. január 25-i IAS.B4–2017-BUDG-001 ellenőrzési jelentése.

⁴² Igazgatási megállapodás az Európai Számvevőszék és az Európai Ügyészség között.

⁴³ A 2020-ra vonatkozóan bejelentett szabálytalanságok statisztikai értékelése 2. részében (133. o.) található DM3 táblázat – SWD(2021) 258 final.

⁴⁴ A költségvetési rendelet 137. cikkének (1) bekezdése.

⁴⁵ A nyilatkozat bizottsági sablonja (példa).

⁴⁶ Contract Procedures for European Union External Action – A practical guide.

⁴⁷ A szervezetirányítási tanács 2021. január 27-i ülésének jegyzőkönyve.

⁴⁸ Az IAS 2019. január 25-i IAS.B4–2017-BUDG-001 ellenőrzési jelentése.

⁴⁹ Uo.

⁵⁰ A költségvetési rendelet 154. cikke.

⁵¹ A 2019. október 8-i pénzügyi és igazgatási keretmegállapodás.

⁵² A 2020. február 14-i pénzügyi és igazgatási keretmegállapodás.

⁵³ A 2019. április 17-i 2019/C 191/02 bizottsági határozat.

⁵⁴ A költségvetési rendelet 36. cikke (2) bekezdésének d) pontja.

⁵⁵ A költségvetési rendelet 144. cikke, az (EU) 2015/1971 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 5. cikke és az (EU) 2015/1970 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 5. cikke.

⁵⁶ Az 1303/2013/EU rendelet 122. cikkének (2) bekezdése, az 1306/2013/EU rendelet 50. cikkének (1) bekezdése, a 223/2014/EU rendelet 30. cikkének (2) bekezdése, az 514/2014/EU rendelet 5. cikkének (5) bekezdése és az 1309/2013/EU rendelet 21. cikke (1) bekezdésének d) pontja.

⁵⁷ A költségvetési rendelet 144. cikke.

⁵⁸ Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1301/2013/EU rendelet és a Kohéziós Alapról szóló 1300/2013/EU rendelet.

⁵⁹ A költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdésének a) pontja.

⁶⁰ A 640/2014/EK rendelet 19. cikke és 35. cikkének (5) bekezdése.

⁶¹ A közbeszerzésről szóló 2014/24/EU irányelv 57. cikke.

⁶² A költségvetési rendelet 142. cikkének (5) bekezdése.

⁶³ A Bizottság csalás elleni stratégiája: fokozott fellépés az uniós költségvetés védelme érdekében, COM/2019/196 final.

⁶⁴ A költségvetési fegyelemről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodás (32) bekezdése.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (https://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2022

PDF	ISBN 978-92-847-7778-5	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/796	QJ-AB-22-006-HU-N
HTML	ISBN 978-92-847-7748-8	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/762257	QJ-AB-22-006-HU-Q

SZERZŐI JOGOK

© Európai Unió, 2022

Az Európai Számvevőszék dokumentumainak felhasználását a nyíltadat-politikáról és a dokumentumok további felhasználásáról szóló 6–2019. sz. számvevőszéki határozat szabályozza.

Ellenkező rendelkezés (pl. egyedi szerzői jogi nyilatkozatokban foglaltak) hiányában az Európai Unió tulajdonában lévő számvevőszéki tartalmak a Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0) licenc alá tartoznak. Ezért főszabály szerint a további felhasználás a forrás és a változtatások megfelelő feltüntetésével megengedett. A Számvevőszéktől származó tartalmak további felhasználásakor azok eredeti értelme és mondanivalója nem torzulhat. A Számvevőszék nem vonható felelősségre a továbbfelhasználás esetleges következményeiért.

Ha az adott tartalomban azonosítható magánszemélyek is érintettek (például ha egy kép a Számvevőszék munkatársait ábrázolja vagy harmadik fél is szerepel a források között), adott esetben további engedélyt is be kell szerezni.

Amennyiben ez megtörtént, akkor a vonatkozó engedély érvényteleníti a fenti általános érvényű engedélyt, és az abban foglalt, egyértelműen meghatározott felhasználási korlátozások érvényesek.

Az olyan tartalmak felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek nem az Európai Unió tulajdonát képezik, adott esetben közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni:

7. ábra: ikonok: Pixel perfect, https://flaticon.com.

Az iparjogvédelem alatt álló szoftverek és dokumentumok – pl. szabadalmak, márkajelzések, bejegyzett formatervezési minták, logók és nevek – nem tartoznak a Számvevőszék továbbfelhasználási politikájának hatókörébe.

Az Európai Uniónak az europa.eu címtartomány alá tartozó intézményi weboldalai külső oldalakra mutató hivatkozásokat is tartalmaznak. Ezek nem tartoznak a Számvevőszék hatáskörébe, ezért ajánlott elolvasni az ott közzétett adatvédelmi és szerzői jogi rendelkezéseket.

Az Európai Számvevőszék logójának használata

Az Európai Számvevőszék logója kizárólag a Számvevőszék előzetes hozzájárulásával használható fel.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct központ is működik. Keresse meg online az Önhöz legközelebb eső központot (european-union.europa.eu/contact-eu/meet-us_hu).

Telefonon vagy írásban
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: +32 22999696,
• az alábbi nyomtatvány használatával: european-union.europa.eu/contact-eu/write-us_hu.

INFORMÁCIÓKAT KERES AZ EU-RÓL?

Online
Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén (european-union.europa.eu).

Uniós kiadványok
Az op.europa.eu/hu/publications címen uniós kiadványok tekinthetők meg és rendelhetők. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi dokumentációs központjától (european-union.europa.eu/contact-eu/meet-us_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálon bármelyik hivatalos nyelven hozzáférhetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai (eur-lex.europa.eu).

Uniós nyílt hozzáférésű adatok
A „data.europa.eu” portálon az uniós intézmények, szervek és ügynökségek nyílt hozzáférésű adatkészletei érhetők el. Az adatok ingyen letölthetők és felhasználhatók, úgy kereskedelmi, mint nem kereskedelmi célokra. Emellett a portálon keresztül a különböző európai országok számos adatkészlete elérhető.