Az uniós jogszabályok utólagos felülvizsgálata: átgondolt rendszer hiányosságokkal

Összefoglaló

A jogszabályok utólagos felülvizsgálata és a minőségi jogalkotás

I

A jogszabályok utólagos felülvizsgálata kulcsfontosságú eleme a Bizottság minőségi jogalkotási politikájának. Célja a közérdekű politikai célkitűzések lehető legkevesebb költséggel történő elérése, valamint az uniós beavatkozás hozzáadott értékének javítása. A Bizottság minőségi jogalkotási politikájának megerősítésére 2015-ben elindította a minőségi jogalkotási programot.

Hogyan végeztük az ellenőrzést?

II

Ellenőrzésünk során azt vizsgáltuk, hogy az uniós jogszabályok utólagos felülvizsgálati rendszerének kialakítása, végrehajtása, irányítása és minőségellenőrzése megfelelő-e, és ezáltal eredményesen hozzájárul-e a minőségi jogalkotási ciklushoz.

III

Az ellenőrzés 2013 és 2016 között négy bizottsági főigazgatóságnál végzett utólagos jogszabály-felülvizsgálatokra, valamint az e főigazgatóságok hatáskörébe tartozó, 2014 és 2016 között elfogadott jogszabályokra és előzetes hatásvizsgálatokra terjedt ki.

Megállapításaink

IV

Összességében azt állapítottuk meg, hogy a Bizottság jelenlegi utólagos felülvizsgálati rendszere kedvezőbb a tagállami rendszerek többségénél. Ami konkrétan az értékeléseket illeti, a Bizottság összességében jól tervezett, irányított és minőségellenőrzött rendszerrel rendelkezik, amely eredményesen hozzájárul a minőségi jogalkotási ciklushoz. Az értékeléstől eltérő típusú felülvizsgálatok esetében azonban több hiányosságot tártunk fel.

V

Megállapítottuk, hogy az uniós jogszabályok széles köre alkalmaz felülvizsgálati rendelkezéseket, illetve kevésbé széles köre monitoringrendelkezéseket is. Közös intézményközi fogalommeghatározások és szerkesztési iránymutatások hiányában azonban nem mindig egyértelmű ezek tartalma és – következésképpen – elvárt eredményei sem.

VI

Bár az értékeléseket általában a jogszabályi előírásokkal és a helyes gyakorlatokkal összhangban készítik el, nem feltétlenül ez a helyzet a más típusú felülvizsgálatok esetében, amelyekre 2017-ig nem terjedt ki a minőségi jogalkotási iránymutatások hatóköre. Hiányosságokat találtunk az alkalmazott módszertan bemutatása és adott esetben az adatokkal kapcsolatos korlátok ismertetése terén is.

VII

Megállapítottuk, hogy az utólagos felülvizsgálatok nyilvánosan hozzáférhetők és elérhetők, és túlnyomó többségük egyértelmű következtetést tartalmaz, valamint feltünteti a következő lépéseket. A Bizottság módszeresen megküldte az utólagos felülvizsgálatokról szóló jelentéseit a társjogalkotóknak (az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak) – ez utóbbi azonban ritkán ad közvetlenül visszajelzést a Bizottságnak. A Bizottság nem használja fel mindig az utólagos felülvizsgálatokat az előzetes hatásvizsgálatok előkészítéséhez. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között intézményközi megállapodás született a minőségi jogalkotásról, amely rendelkezik a meglévő jogszabályok felülvizsgálatáról, azonban jogilag nem kötelező erejű.

VIII

Végezetül megállapítottuk, hogy a REFIT program logikája nem egyértelmű, amint az sem, hogy az egyes kezdeményezések mely kritériumok alapján kapták meg a REFIT címkét. Az iránymutatások ugyanakkor külön programként mutatják be a REFIT-et, emiatt nem egyértelmű a program jelenlegi státusza.

Ajánlásaink

IX

Ezen észrevételek alapján ajánlásokat teszünk a Bizottságnak, illetve egy esetben a Szabályozói Ellenőrzési Testületnek.

Bevezetés

A jogszabályok utólagos felülvizsgálata a jogalkotási ciklus kulcseleme

01

A jogszabályok utólagos felülvizsgálata kulcsfontosságú eleme a Bizottság minőségi jogalkotási politikájának, amelynek célja a közpolitikai döntéshozatal támogatása és az uniós beavatkozások hozzáadott értékének fokozása. Az utólagos felülvizsgálat a jogalkotási ciklus utolsó szakaszának tekinthető, amely visszatekintve számba veszi az adott – akár több jogalkotási aktusból álló – uniós szabályozási beavatkozás egy vagy több szempontját. Az utólagos felülvizsgálat jelenti azt a legkorábbi pontot, ahol át lehet tekinteni egy-egy hatályos szakpolitika vagy rendelet hatásait, hiányosságait és előnyeit, és amelynek tanulságait fel lehet használni az újabb rendeletek kidolgozása vagy a meglévők módosítása során. Az utólagos felülvizsgálat egy olyan pozitív spirál részét képezi, amely révén lépésről lépésre javíthatók a jogalkotási folyamatok és azok eredményei, és ezek a kedvező fejlemények kölcsönösen erősítik egymást (lásd: 1. ábra).

Az utólagos felülvizsgálatok egyre növekvő jelentősége

02

Az uniós intézmények szintjén a minőségi jogalkotás elve a 2001-es göteborgi és laekeni Európai Tanácsokra vezethető vissza. A jelenlegi uniós minőségi jogalkotási programot¹ a Juncker-Bizottság kezdeményezésére 2015-ben tették közzé számos más kezdeményezéssel együtt. A programot iránymutatások (köztük egy eszköztár) kísérték, amelyeket 2017 közepén felülvizsgáltak².

03

Az Európai Bizottság felismerte annak fontosságát, hogy az elmúlt két évtizedben több alkalommal is megfelelő formában elvégezték a jogszabályok minőségének értékelését³. A Bizottság a minőségi jogalkotás kialakításával arra törekedett, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének megfelelően növelje az uniós beavatkozások hozzáadott értékét. A kapcsolódó főbb kezdeményezéseket a 2. ábra⁴ foglalja össze.

04

Az elmúlt években jelentős fejlemények történtek. 2013 óta a Bizottság elkötelezte magát az „értékeléssel indítás” elvének alkalmazása mellett, ami azt jelenti, hogy az új jogalkotási javaslatokhoz kapcsolódó hatásvizsgálatok elkészítése előtt először értékelni kell a meglévő jogszabályokat. Ugyanebben az évben a Bizottság elismerte, hogy jelentős erőfeszítésekre van még szükség annak biztosításához, hogy utólagos felülvizsgálati tevékenysége időben és releváns módon hozzájáruljon a döntéshozatali folyamathoz⁵. A 2016-os intézményközi megállapodás⁶ hangsúlyozta az értékelés fontosságát, és arra kötelezte a feleket, hogy adott esetben monitoring-, beszámolási és értékelési követelményeket írjanak elő a jogszabályokban, valamint módszeresen mérlegeljék felülvizsgálati rendelkezések jogszabályba foglalását.

A jogszabályok utólagos felülvizsgálata – eltérő fogalommeghatározások

05

A Bizottság számos különböző fogalmat használ a jogszabályok utólagos felülvizsgálatára. Ezen ellenőrzés értelmezésében a jogszabályok utólagos felülvizsgálata (a továbbiakban: utólagos felülvizsgálat) egy olyan dokumentumot vagy dokumentumcsomagot eredményező szakpolitikai eszközt jelent, amely valamely – akár több jogalkotási aktusból álló – uniós szabályozási beavatkozás visszamenőleges áttekintésére szolgál, értékelési elemekkel vagy azok nélkül. Az „utólagos felülvizsgálat” kifejezés formáját tekintve lehet a Bizottság által készített bármely utólagos dokumentum, így például értékelés, felülvizsgálat, célravezetőségi vizsgálat, illetve többféle típusú (átültetési, végrehajtási, alkalmazási stb.) jelentés⁷.

06

A fentiek alapján a Bizottság definíciója szerint az értékelés „annak bizonyítékokon alapuló megítélése, hogy valamely beavatkozás milyen mértékben eredményes és hatékony, releváns (tekintettel a szükségletekre és célkitűzéseire) és koherens (önmagában véve és a többi uniós szakpolitikai beavatkozással együtt tekintve), illetve hogy sikerült-e uniós hozzáadott értéket⁸ létrehoznia”, a célravezetőségi vizsgálat pedig „egy-egy szakpolitikai terület átfogó értékelését jelenti, melynek során [jellemzően] megvizsgálják, hogy több, egymással összefüggő jogszabály hogyan és milyen mértékben járult hozzá a szakpolitikai célok eléréséhez”⁹.

A REFIT program

07

A Bizottság által az elmúlt néhány évben az utólagos felülvizsgálatok terén tanúsított elkötelezettség és erőfeszítések jelentőségét nemcsak önmagában kell szemlélni, hanem a meglévő uniós jogszabályok igazgatásának javítására irányuló erőfeszítéseinek tágabb összefüggésében is. Ez utóbbi szempont előtérbe kerülése még inkább kiemelte annak fontosságát, hogy az utólagos felülvizsgálati tevékenység összes különböző formája esetében következetesen színvonalas munkát szükséges végezni.

08

Erre tekintettel a Bizottság 2012-ben elindította a „Célravezető és hatásos szabályozás programját” (REFIT) azzal a céllal, hogy biztosítsa az uniós jog „célszerűségét”. A programot létrehozó bizottsági közlemény¹⁰ szerint a program célja „annak biztosítása, hogy az uniós jogszabályok előnyei az érdekeltek, polgárok és közigazgatások számára a lehető legkevesebb költséggel valósuljanak meg, valamint – amennyiben lehetséges – a szabályozási költségek csökkentése anélkül, hogy ez hátrányosan befolyásolná az adott kezdeményezés szakpolitikai célkitűzéseit”.

Nemzetközi rangsorolás és a Számvevőszék korábbi értékelése

09

Az EU rendszert fejlesztett ki a jogszabályok utólagos felülvizsgálatára. Ennyiben tehát előrébb jár ezen a területen, mint a tagállamok többsége.

10

2015-ben az OECD a tagjai közötti rangsorban ötödik helyre¹¹ sorolta az Unió utólagos felülvizsgálati rendszerét egy a módszertant, az átláthatóságot, a minőségellenőrzést és az utólagos felülvizsgálatok módszeres elvégzését tükröző összetett mutató alapján¹².

11

A rendszer minőségét nemzetközi viszonylatban egy háttérkutatás is igazolta, amely megrendelésünkre 32 ország (a 28 tagállam és az OECD rangsorában előkelő helyen szereplő négy további ország) utólagos felülvizsgálati rendszerét hasonlította össze. A kutatás megállapította, hogy a 32 ország közül csak 14 rendelkezik olyan rendszerrel a jogszabályok utólagos felülvizsgálatára, amely egyértelműen meghatározott intézményi felelősségeket és iránymutatásokat is tartalmaz. E 14 ország között 11 uniós tagállam van.

12

Az uniós intézmények hatásvizsgálatairól szóló 2010-es különjelentésünkben¹³ megállapítottuk, hogy az utólagos értékelések alkalmazása terén továbbra is hiányosságok mutatkoznak, mivel azokat nem végezték el módszeresen valamennyi jogalkotási területen. Jelen ellenőrzésünk révén releváns és pártatlan információkat kívánunk szolgáltatni a jogszabályok utólagos felülvizsgálatára szolgáló jelenlegi uniós rendszerről.

Az ellenőrzés hatóköre és céljai

13

Ellenőrzésünk során azt vizsgáltuk, hogy az uniós jogszabályok utólagos felülvizsgálati rendszerének kialakítása, végrehajtása és minőségellenőrzése megfelelő-e, és ezáltal az eredményesen hozzájárul-e a minőségi jogalkotási ciklushoz. Elsősorban a következőket vizsgáltuk:

1. A Bizottság és a társjogalkotók (az Európai Parlament és a Tanács) az új jogszabályok kidolgozása, illetve a meglévők módosítása során kellő figyelmet fordítottak-e a felülvizsgálati és monitoringrendelkezésekre?
2. A Bizottság gondoskodik-e összes utólagos felülvizsgálati kötelezettségének időbeni ellátásáról, és ehhez átfogó és koherens iránymutatás- és standardkészletet (többek között minőségellenőrzési mechanizmusokat) alkalmaz-e?
3. A Bizottság és a társjogalkotók biztosítják-e az utólagos felülvizsgálatok nyilvánosságra hozatalát, azok következtetéseinek egyértelműségét, valamint azok megfelelő nyomon követését és a jogalkotási ciklusban való felhasználását?
4. Egyértelmű-e a REFIT program logikája?

14

Az ellenőrzés hatóköre a 2013 és 2016 között¹⁴ (akár jogszabály értelmében, akár anélkül) végzett összes utólagos felülvizsgálatra¹⁵ kiterjedt. Mivel igen nagy számú felülvizsgálatra került sor, négy – különböző szakpolitikai területeken működő és az utólagos felülvizsgálatok kapcsán eltérő mértékű tapasztalattal rendelkező – főigazgatóságnál vettünk mintát. Mintánkban összesen 133, négy főigazgatóság (DG ENV, DG GROW, DG HOME és DG SANTE) által végrehajtott utólagos felülvizsgálat szerepelt (lásd: I. melléklet)¹⁶. Ezek közül 49 értékelés (40) és célravezetőségi vizsgálat (9) volt, míg a fennmaradó 84 ezektől eltérő típusú utólagos felülvizsgálat. A főigazgatóságokat az általuk készített utólagos felülvizsgálatok mennyisége alapján választottuk ki, szem előtt tartva, hogy különböző szintű tapasztalattal rendelkezzenek a Bizottság felülvizsgálati módszereinek gyakorlati alkalmazása terén. Megvizsgáltuk továbbá a fent említett 133 utólagos felülvizsgálat tárgyát képező 105 jogszabályt is.

15

Annak értékeléséhez, hogy a közelmúltbeli jogszabályok mennyi és milyen jellegű monitoring- és felülvizsgálati rendelkezéseket tartalmaznak, megvizsgáltuk továbbá a kiválasztott főigazgatóságok által kezdeményezett, 2014. július és 2016 vége között elfogadott 34 jogszabály mindegyikét (lásd: II. melléklet).

16

Ellenőriztük, hogy a négy kiválasztott főigazgatóság által 2014 és 2016 között készített 29 hatásvizsgálat¹⁷ és a Bizottság 2017-es munkaprogramjában szereplő jogalkotási javaslatok¹⁸ megfelelnek-e az értékeléssel indítás elvének.

17

Az ellenőrzés ezenfelül megvizsgálta a négy főigazgatóságnál alkalmazott keretrendszert, valamint a Bizottság egészére alkalmazandó, a Főtitkárság (SG) által kidolgozott eljárásokat. Az ellenőrzés részét képezték általánosságban a minőség-ellenőrzési eljárások, illetve konkrétan a Szabályozói Ellenőrzési Testület (RSB) munkája is.

18

Végül megvizsgáltuk a két társjogalkotónak a) a bizottsági jogalkotási javaslatok monitoring- és felülvizsgálati rendelkezéseiben bekövetkező változtatásokkal, b) a Bizottság által készített utólagos felülvizsgálatokra való reagálásával, valamint c) a maguk a társjogalkotók által végzett utólagos felülvizsgálatokkal kapcsolatos tevékenységét.

19

Ellenőrzési kritériumaink a Bizottság iránymutatásain alapulnak, különös tekintettel a közelmúltbeli utólagos felülvizsgálatokra alkalmazandó 2015-ös minőségi jogalkotási iránymutatásokra¹⁹, illetve a 2015 előtti utólagos felülvizsgálatok tekintetében a korábbi bizottsági értékelési iránymutatásokra és standardokra²⁰. Felkerestük az OECD-t is, hogy információt szerezzünk az utólagos felülvizsgálattal kapcsolatos munka minőségének méréséről.

20

Az ellenőrzés felhasznált egy, a Számvevőszék megbízásából készített háttérkutatást is, amely az egyes uniós tagállamok és az értékelési rangsorban előkelő helyen szereplő négy további ország utólagos jogszabály-felülvizsgálati rendszerét elemezte. Ennek célja az volt, hogy nemzetközi viszonylatban jobban fel tudjuk mérni a bizottsági rendszer fejlettségét.

21

Ellenőrzési munkánkat egy öt szabályozáspolitikai és értékelési szakértőből álló panel segítette, akik főként a tudományos szférában és agytrösztöknél dolgoznak. E panel támogatást nyújtott ellenőrzési módszerünk kialakításához, és biztosította az utólagos felülvizsgálat legfontosabb szempontjainak figyelembevételét.

Észrevételek

Széles körben alkalmaznak felülvizsgálati és monitoringrendelkezéseket, de nem állnak rendelkezésre közös iránymutatások

22

A felülvizsgálati rendelkezések elősegítik azon jogszabályok utólagos felülvizsgálatának elvégzését, amelyekben szerepelnek. Jelenlétük fontos, de nem elegendő. Lényeges, hogy a megfogalmazás és a terminológia egyértelmű legyen, és hogy az előírt ütemezés megfeleljen az alkalmazandó utólagos felülvizsgálat típusának. Ha a társjogalkotók módosítják a bizottsági javaslatot, a változtatásoknak nem szabad befolyásolniuk az utólagos felülvizsgálati rendelkezések egyértelműségét. Közös értelmezést kell kialakítani a különböző terminusok tekintetében, és jelezni kell, hogy ez milyen hatást gyakorolhat a különféle típusú felülvizsgálatok ütemezésére. Ezenfelül a felülvizsgálati rendelkezést tartalmazó jogszabályokba minden esetben a tagállamoknak címzett monitoringrendelkezéseket is be kell illeszteni, hogy tagállami szinten el lehessen kezdeni az adatgyűjtést a későbbi utólagos felülvizsgálathoz.

23

Ennek érdekében az ellenőrzés megvizsgálta a következőket:

1. rendelkezésre állnak-e közös iránymutatások a monitoring- és felülvizsgálati rendelkezések kidolgozásához;
2. a jogszabályok tartalmaznak-e felülvizsgálati rendelkezéseket, és adott esetben azok milyen megfogalmazást és ütemezést alkalmaznak, beleértve azt is, hogy a javasolt felülvizsgálati rendelkezésben bekövetkeztek-e módosítások a társjogalkotók módosításai nyomán;
3. a jogszabályok tartalmaznak-e monitoringrendelkezéseket, és milyen esetleges kapcsolat áll fenn e rendelkezések hiánya és az utólagos felülvizsgálatokban a monitoringadatok rendelkezésre állásáról vagy minőségéről tett észrevételek között.

Nem állnak rendelkezésre intézményközi iránymutatások a monitoring- és felülvizsgálati rendelkezések kidolgozásához

24

2017-ig nem léteztek bizottsági iránymutatások a monitoring- és felülvizsgálati rendelkezések kidolgozásáról. A Bizottság a minőségi jogalkotási iránymutatások és a kapcsolódó eszköztár felülvizsgálata keretében vezette be a monitoringra és az értékelésre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre²¹ irányuló eszközt. Ez az eszköz gyakorlati iránymutatást nyújt arról, hogy mit kell tartalmazniuk a jogszabálytervezetek monitoring- és felülvizsgálati rendelkezéseinek, különös tekintettel az ütemezésre, a felelősségekre és az adatgyűjtési módszertanokra. Az eszköz előírja, hogy értékelést rendszerint csak akkor kell végezni, ha legalább három teljes évi adatkészlet áll rendelkezésre az adott uniós intézkedés tekintetében. Az eszköz ezenfelül említést tesz több más/időközi utólagos felülvizsgálat-típusról is, így az átültetési, a végrehajtási és a monitoringjelentésekről, és példát közöl az e felülvizsgálat-típusok esetében a jogszabályokba illesztendő rendelkezésekre.

25

Sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem rendelkezik saját iránymutatásokkal a monitoring- és felülvizsgálati rendelkezések kidolgozásához. A bizottsági iránymutatások a társjogalkotókra nem vonatkoznak, az uniós jogszabályok formai követelményeiről szóló közös gyakorlati útmutató²² pedig nem említi konkrétan a monitoring-, illetve felülvizsgálati rendelkezések megfogalmazását. 2016 áprilisában a három intézmény intézményközi megállapodást fogadott el a minőségi jogalkotásról, amely hangsúlyozza annak fontosságát, hogy módszeresen mérlegeljék felülvizsgálati rendelkezések beépítését a jogszabályokba²³. Ez a megállapodás azonban jogilag nem kötelező érvényű²⁴, inkább csak „puha” jogszabálynak tekinthető. Az intézmények nem adtak ki ezeken felül más részletes iránymutatást a témában.

26

Az Európai Parlament Kutatószolgálata (EPRS) által 2017-ben összeállított, „Gördülő ellenőrzőlista a felülvizsgálati rendelkezésekről” című tanulmány „kemény” (vagy alapvető), illetve „puha” kötelezettségekre osztja a felülvizsgálati rendelkezéseket. A „kemény” (vagy alapvető) kötelezettségek a jogszabály teljes körű értékelésével járnak, míg a „puha” kötelezettségek elsősorban a végrehajtási jelentésekkel kapcsolatban merülnek fel. Ez nem szükségszerűen tükrözi a felülvizsgálati rendelkezésekben használt felülvizsgálati terminusok egységes intézményközi értelmezését, mivel – amint a tanulmány rámutat – a három intézmény között „nincsen megállapodás a felülvizsgálati rendelkezés fogalommeghatározásáról”.

27

Ami az ütemezést illeti, az Európai Parlament a Bizottságéhoz hasonló megközelítést alkalmaz, azaz úgy véli, hogy „széles körű konszenzus támasztja alá azt az elvet, hogy a végrehajtás értékelését²⁵ nem szabad túl korán elvégezni: ajánlott legalább három évet várni a szakpolitikai intézkedés után.”²⁶

28

A Tanács egyelőre nem foglalt állást a felülvizsgálati rendelkezések jelenlétéről az uniós jogszabályokban, illetve azok tartalmáról. Arra mutató jelet sem találtunk, hogy erről a kérdésről belső ágazatközi elemzés készült volna az intézményben.

Széles körben alkalmaznak felülvizsgálati rendelkezéseket, de azok gyakran nem egyértelműek

29

A mintában szereplő főigazgatóságok hatáskörében 2014 és 2016 között elfogadott 34 jogszabály szinte mindegyike (32) tartalmazott felülvizsgálati rendelkezést. Ezt az Európai Parlament felülvizsgálati rendelkezésekről szóló 2017-es gördülő ellenőrzőlistája is megerősíti, amely szerint az összes vizsgált irányelv 80%-a, illetve az összes vizsgált rendelet 58%-a tartalmaz ilyen rendelkezést.

30

A mintánkban²⁷ szereplő jogalkotási javaslatoknak azonban csak kétharmadában szerepelt felülvizsgálati rendelkezés. A Bizottság meglévő jogszabályok egyszerű módosítására vonatkozó javaslatai esetenként azért nem tartalmaztak ilyen rendelkezést, mert az érintett jogszabályban már eleve szerepelt ilyen. Az esetek bizonyos részében azonban a társjogalkotók szükségesnek látták a meglévő felülvizsgálati rendelkezések cseréjét vagy módosítását.

31

A 34 jogszabályban előírt utólagos felülvizsgálatok többsége megközelítőleg értékelésként, illetve végrehajtási, alkalmazási vagy tematikus jelentésként sorolható be. Ez azonban nem adja vissza kellőképpen a különböző jelentéstípusok közötti eltéréseket, ezért nem egyszerű átlátni, hogy a Bizottságnak mit kell vizsgálnia és milyen jellegű terméket kell előállítania (lásd: 1. háttérmagyarázat).

32

Nem lehet egyértelmű és következetes okozati összefüggést megállapítani az előírt utólagos felülvizsgálat típusa és ütemezése között. Egy esetben például az alkalmazás megkezdését követő három évvel írták elő értékelés készítését, egy másik esetben azonban csak tíz évvel az alkalmazás megkezdése után kellett végrehajtási jelentést készíteni. A mintában sok olyan eset is szerepelt, amikor az alkalmazás megkezdésétől számított négy-öt évvel kellett alkalmazási jelentést, végrehajtási jelentést vagy értékelést készíteni, holott ez a három jelentéstípus elvileg a jogalkotási ciklus más-más szakaszait fedi le.

33

Noha felismerjük, hogy bizonyos előnyökkel jár, ha a Bizottság és a társjogalkotók az egyes jogszabályokkal kapcsolatos szükségletekhez igazíthatják a felülvizsgálati rendelkezéseket, úgy véljük, hogy nem volt mindig egyértelmű, mire vonatkozóan kell következtetéseket levonni a felülvizsgálati rendelkezés értelmében. Ezenfelül fennáll annak a kockázata is, hogy az utólagos felülvizsgálat ütemezése nincs összhangban az elvárt megállapításokkal.

34

Ilyen megfogalmazási és ütemezési következetlenségeket a jelen ellenőrzésünk során alkalmazott másik nagy mintában is találtunk: ez a minta 133, 2013 és 2016 között elvégzendő utólagos felülvizsgálatot tartalmaz, tehát régebbi jogszabályokhoz kapcsolódik. Ez arra utal, hogy az uniós jogszabályok felülvizsgálati rendelkezéseinek kidolgozása már régóta problémát jelent.

Az esetek kétharmadában alkalmaznak monitoringrendelkezéseket

35

A jogszabályok végrehajtásának és alkalmazásának monitoringja kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy elegendő megbízható és összehasonlítható adat álljon rendelkezésre a jogszabály tényalapú utólagos felülvizsgálatához. Fontos tehát, hogy a jogszabályok adott esetben monitoringrendelkezéseket is tartalmazzanak, mert ezek biztosítják a keretet a Bizottságnak történő (elsősorban tagállami) adatszolgáltatáshoz.

36

A megvizsgált jogszabályok több mint kétharmada (102-ből²⁸ 73) tartalmazott a tagállamokra vonatkozó monitoringrendelkezést. Egyes főigazgatóságok jóval gyakrabban követték ezt a gyakorlatot, mint mások. Míg a DG ENV és a DG SANTE szinte az összes (24/27, illetve 21/24) jogszabályba beépített monitoringrendelkezést, a DG GROW mintánkban szereplő jogszabályai esetében ez az arány mindössze kevesebb mint 50% volt (11/26), ami azonban részben azzal is magyarázható, hogy a mintában szereplő jogszabályok kevésbé voltak technikai jellegűek.

37

Ezenfelül számos utólagos felülvizsgálat is megemlítette, hogy az adatgyűjtés javítása érdekében szükség lenne monitoringintézkedések bevezetésére vagy a meglévők fejlesztésére.

38

A fennmaradó 29 jogszabály nem tartalmazott a tagállamoknak címzett monitoringrendelkezéseket. Az érintett jogalkotási aktusok kapcsán végzett utólagos felülvizsgálatok közül négy említést tett a monitoringrendelkezés hiányáról, és hangsúlyozta, hogy szükség lenne ilyenekre.

39

A 2014–2016 közötti időszakban elfogadott jogszabályok értékelése kapcsán is hasonló a helyzet: a 34-ből kilenc nem tartalmazott monitoringrendelkezést. A monitoringrendelkezések jogszabályokba való módszeres beépítése terén nem történt jelentős javulás.

40

A Bizottság Főtitkársága 2016 júniusában külön monitoring- és számszerűsítési munkacsoportot hozott létre. A munkacsoport fő célja, hogy az ismeretek gyarapítása és a tapasztalatok megosztása révén támogassa a Bizottságot az uniós fellépések hatásai monitoringjának és számszerűsítésének tökéletesítésében, hogy az kielégítse a gyakorlati tanácsok iránti jelentős igényeket, és irányt mutasson azt illetően, hogyan kell számszerűsíteni az uniós fellépések hatásait, különösen az olyan szabályozási fellépések esetében, amelyek kapcsán csak korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre. A munkacsoport mandátuma iránymutatások és bevált gyakorlati útmutatók kiadására is kiterjed, ilyet azonban még nem tett közzé.

Az utólagos felülvizsgálatok heterogén végrehajtása és minőségellenőrzése

41

Az utólagos felülvizsgálatok keretének (iránymutatások, beleértve az eszköztárat) minősége éppolyan fontos, mint a gyakorlati megvalósításé. Ezért megvizsgáltuk a következőket:

• az utólagos felülvizsgálatok végrehajtási kerete a különböző intézményekben;
• az utólagos felülvizsgálatok időben történő elvégzése;
• az alkalmazott módszertanok és ezek ismertetésének részletessége;
• az adatokkal kapcsolatos korlátok és ezek felismerésének mértéke;
• a belső minőségellenőrzési mechanizmusok;
• a Szabályozói Ellenőrzési Testület szerepe.

Az utólagos felülvizsgálatok kerete javult, de még nem hiánytalan

42

A Bizottság Főtitkársága központi szerepet játszik a szabályozáspolitikai iránymutatások és helyes gyakorlatok kidolgozásában, továbbfejlesztésében és felügyeletében. Ennek része az iránymutatások kidolgozása, azok különböző főigazgatóságok általi koherens alkalmazásának biztosítása, az utólagos felülvizsgálatokhoz kapcsolódó szolgálatközi hálózatok (pl. a monitoringgal és értékeléssel foglalkozó technikai munkacsoport) működtetése és kapcsolattartás az e területben érdekelt harmadik felekkel (tagállamok, tudományos szervezetek, nemzetközi szervezetek – pl. OECD stb.).

43

A Főtitkárság vezető szerepet vállalt a 2015-ös minőségi jogalkotási iránymutatásoknak és eszköztárnak, valamint azok 2017-es felülvizsgálatának előkészítésében is. Ezek az iránymutatások átfogó keretet biztosítanak a bizottsági szolgálatok értékelési munkája számára. Az eszköztár külön fejezetben foglalkozik az értékelésekkel és a célravezetőségi vizsgálatokkal²⁹, amellett egy sor más eszköz is alkalmazható lehet az utólagos felülvizsgálatok bizonyos vonatkozásaival kapcsolatban.

44

Az iránymutatások azonban 2017-ig a különféle típusú utólagos felülvizsgálatok közül kizárólag az értékelésekkel foglalkoztak. A többi típusra nem vonatkoznak olyan kötelező érvényű és szigorú minőségi standardok, mint az értékelésekre és a célravezetőségi vizsgálatokra, annak ellenére, hogy a mögöttes munka hasonló jellegű, illetve idő- és költségigényű. Következésképpen az értékelésektől eltérő utólagos felülvizsgálatok esetében sokféle végrehajtási gyakorlattal találkozhatunk, ami adott esetben eltérő minőséget is eredményezhet. 2017-ben az iránymutatások már korlátozott mértékben kitértek az egyéb típusú felülvizsgálatokra is.

45

A társjogalkotók saját utólagos felülvizsgálatokat készíthetnek és saját iránymutatásokat adhatnak ki. A Tanács nem készített saját iránymutatásokat és a 2013–2016 közötti időszakban utólagos felülvizsgálatot sem végzett, a Parlament azonban létrehozta az Európai Parlament Kutatószolgálatát (EPRS), amely 2013 óta utólagos értékelési (EVAL) részleggel is rendelkezik. Ez a szervezeti egység utólagos felülvizsgálatok végrehajtásával foglalkozik, amelyeket az „európai végrehajtási értékelés” (EIA) terminussal illet, és amelyek háttérdokumentumként szolgálnak a parlamenti bizottságok végrehajtási jelentéseinek elkészítéséhez³⁰. Belső iránymutatásokkal rendelkezik az EIA értékelések elvégzését illetően, amelyek a módszertan tekintetében szorosan követik a bizottsági iránymutatásokat.

A Bizottság csak ritkán adott magyarázatot a társjogalkotóknak arra vonatkozóan, hogy miért nem készültek el időben az utólagos felülvizsgálatok

46

Az Európai Bizottság utólagos felülvizsgálatainak időbeni elkészítése egyfelől jogos elvárás a társjogalkotók és az érdekeltek részéről, másfelől jogszabályi követelmény is, amennyiben arról jogszabály rendelkezik.

47

A bizottsági utólagos felülvizsgálatok jellemzően (85-ből 69 esetben) nem készülnek el időben, és a késedelemre csak ritkán adnak magyarázatot. A teljes mintában az utólagos felülvizsgálatok kevéssel több, mint egy év késéssel³¹ készültek el a vonatkozó jogszabályi előíráshoz képest, bár azok hatóköre és részletessége gyakran meghaladja a jogszabályban eredetileg előírtakat³². Ez igen sokféle utólagos felülvizsgálatra jellemző késedelem átlaga, és mivel a Bizottság különösen nagy hangsúlyt fektet az értékelésekre, érdemes megjegyezni, hogy az értékelések és a célravezetőségi vizsgálatok esetében ez az érték meghaladta a 16 hónapot. Ennek hátterében a tagállamok általi átültetés, végrehajtás, illetve beszámolás késedelme áll (a késedelmes átültetés például hátráltatja a megfelelőségértékelést).

48

Az utólagos felülvizsgálatok elkészítése terén tapasztalt igen jelentős átlagos késedelem értelmezéséhez figyelembe kell venni egyrészt azt, hogy a felülvizsgálati rendelkezések kidolgozásakor nemigen mérlegelik a különböző típusú utólagos felülvizsgálatok esetében legalkalmasabb ütemezést (lásd: 32–34. bekezdés), másrészt pedig azt, hogy a Bizottság által bevezetett értékeléssel indítás elve előírja az utólagos felülvizsgálat elvégzését. Az utólagos felülvizsgálatok ütemezését bizonyára nagyrészben magyarázza, hogy a Bizottságnak egyensúlyt kell teremtenie a megfelelő ütemezés, az értékeléssel indítás elvének betartása és a felülvizsgálat minősége között. Arra azonban nemigen találtunk bizonyítékot, hogy a Bizottság az utólagos felülvizsgálat késedelme esetén ezt kifejtette volna a társjogalkotóknak.

Heterogén módszertan

49

A minőségi jogalkotási eszköztár hangsúlyozza az értékelés során felmerülő módszertani és adatgyűjtési kihívások felismerésének fontosságát³³. Tekintve, hogy a Bizottság súlyt helyez a tényalapú szakpolitikai döntéshozatalra, megerősítené következtetéseinek legitimitását, ha megfelelően felvázolná az adatgyűjtésre és az összes értékelési elemeket is tartalmazó utólagos felülvizsgálatban (tehát nem csak az értékelésekben) alkalmazandó elemzési eszközökre kiterjedő módszertant, és megindokolná a módszertannal kapcsolatos döntését. Ez elősegítené a helyes értelmezést is, és szükség esetén lehetővé tenné a következtetéseket alátámasztó munka megismétlését.

50

A mintánkban szereplő lezárt utólagos felülvizsgálatok nem következetes módszertant alkalmaznak³⁴. Bár rendszerint felvázolják a választott módszertant, ezt csak az utólagos felülvizsgálatok alig fele esetében tették átfogó módon (azaz mind az adatgyűjtés, mind az adatelemzési eszközök tekintetében). Azt pedig csak az utólagos felülvizsgálatok alig több mint egyharmada fejtette ki, hogy miért az adott módszertan került kiválasztásra. Jelentős szórást figyeltünk meg a módszertanról közölt információk minőségét és teljességét illetően is. A mintánkban szereplő utólagos felülvizsgálatok között 14 2016-ban (azaz a minőségi jogalkotási iránymutatások alkalmazási időszakában) közzétett értékelés szerepelt. Noha ezek az értékelések minden esetben megfelelnek a minőségi jogalkotási iránymutatásokban előírt öt kritériumnak³⁵, néha nem ismertetik az alkalmazott módszertant.

Felismerték az adatokkal kapcsolatos korlátokat és korrekciós intézkedésekre is sor került, azonban még nem látható ezek eredménye

51

Az utólagos felülvizsgálatoknak elegendő információt kell biztosítaniuk az olvasók számára a Bizottság következtetéseit alátámasztó adatokról.

52

A számos joghatóságban, összetett kérdésekről történő adatgyűjtés és -egybevetés miatt bizonyos fokig természetes, hogy az Unió egészére kiterjedő utólagos felülvizsgálatok többsége inherens adatkorlátokkal szembesül. A legtöbb lezárt utólagos felülvizsgálatnak ezért jeleznie kell a felhasznált adatokkal kapcsolatos korlátokat, hogy a társjogalkotók és az érdekeltek számára világos legyen, hogy azok mely következtetéseket támasztják alá és melyeket nem.

53

A 80 lezárt utólagos felülvizsgálat kétharmada jelzett korlátozásokat a kapcsolódó munkát alátámasztó adatok tekintetében³⁶. A fő említett problémák közé tartoznak a hiányos vagy hiányzó adatok, az adatminőség és az érdekeltekkel folytatott konzultáció során felmerült problémák (alacsony válaszadási arány, a válaszok reprezentativitása stb.).

54

Az adatokkal kapcsolatos korlátok néha a monitoring hiányának tudhatók be (lásd még: 38–39. bekezdés), néha pedig annak, hogy az utólagos felülvizsgálatokat nem a megfelelő időben végzik el (lásd: 32–34. bekezdés). Néhány utólagos felülvizsgálat azonban magyarázatot közöl arról, hogyan kezelték ezeket a korlátokat (lásd: 2. háttérmagyarázat).

55

Az adatokkal kapcsolatos korlátok valószínűleg a jövőben is az egyik legnagyobb kihívást jelentik majd a Bizottság számára az utólagos felülvizsgálatok következetesen magas színvonalának biztosítása terén. A mintánkban szereplő főigazgatóságok egyike esetében sem állíthatjuk, hogy az egész részlegre kiterjedő, módszeres megközelítést alkalmaznának az adatok rendelkezésre állásával és a minőséggel kapcsolatos kérdésekben. Több főigazgatóság azonban már dolgozik az adatgyűjtési és -kezelési kapacitásának javításán (lásd: 3. háttérmagyarázat).

56

2017-es frissítése óta az eszköztár tartalmaz egy ajánlást arról, hogy kifejezetten értékelni kell az adatgyűjtés és -modellezés során észlelt korlátokat, és ezzel összefüggésben az értékelés következtetéseinek bizonyítottsági fokát. Mindezeken felül a Főigazgatóság elnökletével külön monitoring- és számszerűsítési munkacsoport dolgozik azon, hogy az ismeretek gyarapítása és a tapasztalatok megosztása révén támogassa a Bizottságot az uniós fellépések hatásai monitoringjának és számszerűsítésének tökéletesítésére irányuló munkájában (lásd: 40. bekezdés).

Az értékelések és célravezetőségi vizsgálatok módszeres minőség-ellenőrzés tárgyát képezik, de az egyéb típusú utólagos felülvizsgálatok nem

57

Az utólagos felülvizsgálatok minősége rendkívül fontos a jogalkotási ciklus további szakaszaiban teendő intézkedések minőségének biztosításához. A Bizottság az eszköztárban hangsúlyozta, hogy az értékelési munka minőségét folyamatosan ellenőrizni kell, mégpedig egy szolgálatközi irányítócsoport segítségével, amely szakértői segítséget nyújt, valamint az átfogó minőség javítása érdekében biztosítja a különféle szempontok figyelembevételét és elemzését. A minőségellenőrzés elve az összes, értékelési elemeket is tartalmazó utólagos felülvizsgálatra is kiterjeszthető. A minőségellenőrzési folyamatot mind az utólagos felülvizsgálatokat alátámasztó külső tanulmányok, mind a belső készítésű utólagos felülvizsgálatok esetében minden esetben dokumentálni kell.

58

Az értékelések és a célravezetőségi vizsgálatok kapcsán régóta alkalmaznak szolgálatközi irányítócsoportokat. A mintánkban szereplő összes ilyen típusú értékelést és vizsgálatot irányítócsoport támogatta, amely egyben az alátámasztó tanulmányokkal is foglalkozott. Ez azonban ritkán volt igaz az egyéb típusú utólagos felülvizsgálatok esetében, pedig nagy részük (40 db) tartalmazott értékelési elemeket. Az ilyen utólagos felülvizsgálatok – például értékelések és célravezetőségi vizsgálatok – szolgálatközi konzultáció tárgyát képezhetik, és gyakran képezik is. E konzultációkra azonban csak az utólagos felülvizsgálati folyamat igen késői szakaszában szokott sor kerülni, ráadásul azok kizárólag a bizottsági jelentéssel foglalkoznak, az alátámasztó tanulmányokkal nem, és fő céljuk a bizottsági főigazgatóságok munkájának összehangolása.

59

Az értékelésektől eltérő egyéb utólagos felülvizsgálatokat alátámasztó külső tanulmányokat nem vetik alá módszeresen formális minőségértékelésnek. E tanulmányok esetében csak akkor van szükség minőségértékelésre, ha azokat értékelések támogatására végzik el. A saját készítésű utólagos felülvizsgálatok a főigazgatóságon belül átmennek ugyan egy minőségellenőrzési folyamaton, de ezt nemigen dokumentálják, és nem találtunk bizonyítékot arra, hogy egyértelmű kritériumok vagy iránymutatások állnának rendelkezésre az utólagos felülvizsgálatok kapcsán végzendő minőségellenőrzés tekintetében.

A Szabályozói Ellenőrzési Testület egyre nagyobb befolyást gyakorol a minőségellenőrzésre

60

Az előzetes hatásvizsgálatok és az utólagos felülvizsgálatok minőségének és átláthatóságának biztosításához elengedhetetlen egy felügyeleti testület közreműködése. Ezt a szabályozási politikára és irányításra vonatkozó 2012-es ajánlásában az OECD is hangsúlyozta.

61

Az Unióban ezt a szerepet 2015 óta az Európai Bizottság Hatásvizsgálati Testületét felváltó RSB látja el. Az RSB hét teljes munkaidős taggal működik (négyet közülük az Európai Bizottság jelöl ki, hármat pedig kívülről vesznek fel). Mandátumát az IAB-vel szemben az értékelésekre és a célravezetőségi vizsgálatokra is kiterjesztették. Ez pozitív fejlemény, amely a Bizottság szabályozásminőségi felügyeleti testületét fejlettségben számos uniós és harmadik ország hasonló szervei fölé helyezi (lásd: 4. háttérmagyarázat). Az értékeléseken kívül azonban a többi utólagos felülvizsgálat nem tartozik az RSB hatáskörébe.

62

Az RSB által a különböző hatásvizsgálatok és értékelések kapcsán kifejezett negatív vélemények száma arra mutat, hogy a Testület a gyakorlatban függetlenül működik. Ezt a függetlenséget azonban veszélyeztetheti, hogy az RSB nem rendelkezik a Bizottság Főtitkárságától hierarchiailag elkülönülő saját titkársággal. A függetlenség megítélését az is kedvezőtlenül befolyásolhatja, hogy az RSB elnöke szintén elnöki tisztet tölt be egy, a Bizottság által működtetett érdekelti platformban is (REFIT platform).

Az utólagos felülvizsgálatok általában nyilvánosan hozzáférhetők; az eredmények egyértelműek, de nem mindig használják fel azokat az előzetes hatásvizsgálatokban

63

Az utólagos felülvizsgálatok megállapításainak és következtetéseinek közzététele és kommunikálása elősegíti az utólagos felülvizsgálat aktív felhasználását és megállapításainak minél szélesebb körű megosztását. Ezzel kapcsolatban az ellenőrzés megvizsgálta, hogy

• az utólagos felülvizsgálatok nyilvánosan hozzáférhetőek és tartalmuk egyértelmű-e;
• a társjogalkotók közvetlenül reagálnak-e az utólagos felülvizsgálatokra;
• az új jogalkotási kezdeményezések céljára készített hatásvizsgálatok figyelembe veszik-e a meglévő utólagos felülvizsgálatokat.

Az utólagos felülvizsgálatok összességében nyilvánosan hozzáférhetőek és eredményeik egyértelműek, azonban meg kell erősíteni a nyomonkövetési monitoringot

64

Az átláthatóság kedvéért a lezárt utólagos felülvizsgálatokat nyilvánosságra kell hozni. Az utólagos felülvizsgálatoknak egyértelmű következtetést kell tartalmazniuk, például a bizottsági jelentésben meg kell határozni a következő lépéseket. Az eszköztár a nyomonkövetési cselekvési terv használatát is helyes gyakorlatnak ítéli a 2015 utáni értékeléseknél, mert segítheti a főigazgatóságokat a végrehajtandó fellépések végrehajtásának nyomon követésében.

65

A mintánkban szereplő utólagos felülvizsgálatok szinte minden esetben, a bizottsági jelentések és a kapcsolódó szolgálati munkadokumentumok (SWD) pedig kivétel nélkül minden esetben nyilvánosan hozzáférhetők voltak. Kettő kivételével minden olyan, a mintánkban szereplő lezárt utólagos felülvizsgálatokhoz kapcsolódó alátámasztó tanulmány is megtalálható volt az interneten, amelyre nem vonatkozott titoktartási rendelkezés. Ezeket gyakran az adott főigazgatóság tematikus weboldalán tették közzé.

66

Bár a legtöbb utólagos felülvizsgálat elérhető volt a nyilvánosság számára, a bizottsági dokumentumok (jelentés vagy SWD) néhány esetben nem tartalmaztak az alátámasztó tanulmányra mutató hiperlinket vagy más egyértelmű referenciát, más esetekben pedig az alátámasztó tanulmányt nem a bizottsági jelentéssel egyidejűleg hozták nyilvánosságra.

67

Az értékelt 88 lezárt utólagos felülvizsgálat túlnyomó többsége (79) egyértelműen feltüntette a következtetéseket és/vagy a következő lépéseket, valamint azt, hogy a Bizottság milyen (jogalkotási vagy egyéb) fellépéseket tervez. Ez az információ rendszerint az utólagos felülvizsgálatot tartalmazó hivatalos bizottsági dokumentum „Következtetések” szakaszában szerepelt. A közelmúltbeli bizottsági jelentésekben felfedezhető a következtetések és következő lépések következetesebb ismertetésére mutató tendencia, de ez még nem standard gyakorlat.

68

Bár a legtöbb bizottsági jelentés egyértelműen közli a következő lépéseket, még a mintánkban szereplő főigazgatóságok egyikénél sem bevett gyakorlat a nyomonkövetési jelentések készítése. Találtunk azonban néhány érdekes gyakorlatot, amelyeket egyes főigazgatóságoknál az értékelő tisztviselők használnak vagy használhatnak az utólagos felülvizsgálatok fellépést igénylő következtetései nyomon követésének javítására. A DG HOME például az eszköztár javaslatai alapján kidolgozott egy nyomonkövetési sablont.

Az Európai Parlament és a Tanács ritkán ad közvetlen visszajelzést a Bizottságnak az utóbbi által végzett utólagos felülvizsgálatok kapcsán

69

A Bizottságnak hasznos lenne a nyomonkövetési tervének kidolgozásához, ha a társjogalkotók a dokumentum megküldése után reális határidőn belül reagálnának az általa készített utólagos felülvizsgálatokra (azaz felvennék az utólagos felülvizsgálatot az adott európai parlamenti bizottság vagy tanácsi munkacsoport napirendjére). Az eszköztár szerint a nyomonkövetési cselekvési tervet a közzétételt követő hat hónapon belül kell kidolgozni.

70

A bizottságok és munkacsoportok üléseinek napirendjei és jegyzőkönyvei alapján megállapítottuk, hogy az Európai Parlament és a Tanács ritkán (77 esetből 17, illetve 27 esetben) reagált a közzétételtől számított hat hónapon belül a Bizottság számukra benyújtott jelentéseire. Ez mindamellett nem zárja ki, hogy a társjogalkotók későbbi szakaszban vagy más összefüggésben (például meghallgatásokon vagy belső munkacsoportokban) is felhasználhatják a bizottsági jelentéseket. Ezért úgy tekinthető, hogy voltaképpen teljesül a bizottsági utólagos felülvizsgálatok elsődleges célja, azaz a társjogalkotók tájékoztatása. Úgy véljük azonban, hogy ha a Bizottság csak ritkán kap közvetlen visszajelzést, ezzel a társjogalkotók elmulasztják az alkalmat a Bizottság jövőbeli munkájának segítésére, ami adott esetben gyengítheti a minőségi jogalkotási ciklust.

A legtöbb új kezdeményezés megfelel az értékeléssel indítás elvének

71

Az előzetes hatásvizsgálatnak a Bizottság értékeléssel indítási elvével összhangban a korábbi értékelési munkára kell épülnie, beleértve az úgynevezett „back-to-back” értékeléseket/hatásvizsgálatokat (azaz a hatásvizsgálattal párhuzamosan végzett értékeléseket) is. A Bizottság Főtitkársága ezt az elvet fő teljesítménymutatóként veszi figyelembe: a cél az, hogy a jelentősebb jogalkotási kezdeményezésekre vonatkozó hatásvizsgálatok 60%-át előzze meg értékelés.

72

A mintánkban szereplő, 2014 és 2016 között elfogadott, megfelelő hatókörű 29 hatásvizsgálat közül hat nem felelt meg a Bizottság által 2010-ben előírt „értékeléssel indítás” elvének. Ez azt jelenti, hogy ezek a hatásvizsgálatok nem tesznek említést korábbi utólagos felülvizsgálatról, anélkül, hogy ennek nyilvánvaló oka lenne (lásd: 5. háttérmagyarázat). Tudatában vagyunk annak, hogy e hatásvizsgálatok némelyikét még azt megelőzően indították el, hogy a Bizottság 2013-ban kötelezettséget vállalt az értékeléssel indítás elvének módszeres alkalmazására. Az RSB 2016-os éves jelentése megjegyezte, hogy a Bizottság az ellenőrzött hatásvizsgálatok 50%-a esetében tartotta be az értékeléssel indítás elvét. Az RSB legfrissebb adatai mindamellett javulásról tanúskodnak: 2017-ben már a hatásvizsgálatok 75%-a felelt meg az értékeléssel indítás elvének.

73

A back-to-back értékelések/hatásvizsgálatok két kockázatot hordoznak magukban. Az első kockázat ahhoz kapcsolódik, hogy az értékelési folyamat független-e a hatásvizsgálati folyamattól, a második pedig ahhoz, hogy milyen hozzáadott értéket képvisel a hatásvizsgálatról készített értékelés, amennyiben az nem készül el időben. A mintánkban szereplő, 2013 és 2016 között végzett utólagos felülvizsgálatok között öt lezárt, illetve folyamatban lévő back-to-back értékelést/hatásvizsgálatot találtunk. A két lezárt értékelés/vizsgálat esetében az időzítés jelentősen befolyásolta az értékelések értékét és hasznosságát.

74

A Bizottság 2017-es munkaprogramját illetően a vizsgált 32 jogalkotási kezdeményezés közül 27 alapult utólagos felülvizsgálaton. A fennmaradó öt kezdeményezés közül három új jogalkotási területekkel foglalkozik, ezért nem alkalmazandó rájuk az értékeléssel indítás elve; egy esetben eltérést engedélyeztek, mert előzőleg már számos értékelést végeztek a témában; egy másik esetben pedig nem állt rendelkezésre elegendő adat az utólagos felülvizsgálat végrehajtásához.

Nem egyértelmű a REFIT program logikája

75

A REFIT programot 2012-ben hozták létre az uniós jog „célszerűségének” biztosítására. A 2015-ös minőségi jogalkotási iránymutatások közzététele során a Bizottság elkülönülten kezelte a REFIT programot. A 2017-es felülvizsgálat során a REFIT-et integrálták az eszköztárba, bár továbbra is a bizottsági munkaprogram elkülönülő kezdeményezéseként mutatták be. Ellenőrzésünk megvizsgálta a REFIT program pertinenciáját és a minőségi jogalkotási menetrenddel való kiegészítő jellegét.

76

A REFIT program egy sor korábbi kezdeményezésre épült, amelyek a terhek csökkentésének és az uniós jogalkotási vívmányok irányításának módszeresebb megközelítésére törekedtek. Nem világos azonban, hogy ezek a korábbi kezdeményezések milyen mértékben határozzák meg és alakítják ma is a REFIT programot, amint nem egyértelműek annak a meghatározási/kizárási kritériumai és elvárt outputjai sem. A REFIT-ről szóló 2015-ös állapotjelentés említést tesz a REFIT hatókörén kívüli „egyszerűsítési kezdeményezésekről”, azonban nem fejti ki, hogy mi különbözteti a meg a REFIT-hez tartozó és attól elkülönülő kezdeményezéseket. Emiatt nehéz egyértelműen meghatározni a REFIT stratégiáját.

77

A REFIT eljárásának első lépéseként „feltérképezés során meghatározzák, mely szabályozási területek és jogszabályok esetében van a legnagyobb lehetőség a szabályok egyszerűsítésére, valamint a vállalkozásokat és polgárokat terhelő szabályozási költségek csökkentésére, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a közpolitikai célkitűzéseket.”⁴¹ Ez a feltérképezési eljárás igen értékesnek bizonyult a különböző főigazgatóságok számára, mivel változtatásokat ösztönzött, és javította a főigazgatóságokon belül a jogalkotási ciklust szabályozó különböző folyamatok irányítását. A főigazgatóságok által készített „vívmánytérképek” rengeteg információt biztosítanak az egyes főigazgatóságok által készített joganyagról, beleértve az összes utólagos felülvizsgálati kötelezettséget és az egyes jogszabályokon saját kezdeményezésből végrehajtott utólagos felülvizsgálatokat is.

78

Az értékelések REFIT-ként vagy ellenkezőleg történő besorolására vonatkozó kritériumok hiányában a REFIT inkább az utólagos felülvizsgálati munka címkéjének tekinthető, semmint hogy bármiféle jelentős különbséget fémjelezne az inputok, a folyamatok, az eljárások vagy az outputok terén. A mintánkban szereplő összes főigazgatóság hangsúlyozta, hogy a REFIT-értékeléseket ugyanúgy kezelik, mint a nem REFIT értékeléseket. A 2015-ös iránymutatások szerint az RSB-nek az összes REFIT-értékelést ellenőriznie kellett volna; az ellenőrizendő értékelések kiválasztása során azonban az RSB nem vette figyelembe kritériumként az értékelések REFIT-státuszát.

79

Az eszköztár 2017-es kiadása kijelenti, hogy a továbbiakban nincs szükség az értékelések és célravezetőségi vizsgálatok REFIT-ként történő figyelembevételére. Ugyanakkor jelzi, hogy eltérő rendelkezés hiányában minden, valamely már létező jogszabályt módosító kezdeményezés alapértelmezés szerint REFIT-kezdeményezésnek minősül. Az értékelések és a kezdeményezések REFIT szerinti besorolása közötti összefüggés nyilvánvaló hiánya miatt nem lehet hivatalosan meghatározni a szakpolitikai ciklusok belül a REFIT-fellépések láncolatát. A hatályon kívül helyezéseket és az átdolgozásokat néha (2014-ben és 2015-ben) belefoglalták, máskor (2016-ban és 2017-ben) pedig nem foglalták bele a bizottsági munkaprogram REFIT-mellékletébe. A 2015-ös és 2016-os bizottsági munkaprogram REFIT-mellékletei vegyesen tartalmaznak jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket.

80

Az RSB 2016-os éves jelentésében megjegyezte, hogy nehézkesnek találja a REFIT-elvek gyakorlati alkalmazását az egyedi hatásvizsgálatok és értékelések ellenőrzése során.

81

A REFIT-programról nem nyújtanak kellő tájékoztatást a külső érdekelteknek. A 2017-es REFIT-eredménytábla jelenlegi állapotában kevéssé felhasználóbarát, így nehéz átlátni a program eredményeit. Tekintettel a REFIT program közelmúltbeli fejlődésére és a jogalkotási ciklus standard eljárásaival való fokozatos egybeolvadására, jelenlegi formájában immár megkérdőjelezhető az eredménytábla létjogosultsága.

Következtetések és ajánlások

82

Az utólagos felülvizsgálat az uniós szakpolitikai ciklus kulcselemét képezi, mivel hozzájárul a minőségi jogalkotási ciklushoz. A Bizottság 2015-ben – meglévő gyakorlatokra építve – elindította a minőségi jogalkotási programot, és közzétette a kapcsolódó iránymutatásokat és eszköztárat.

83

Összességében azt állapítottuk meg, hogy a Bizottság jelenlegi utólagos felülvizsgálati rendszere kedvezőbb a tagállami rendszerek többségénél. A Bizottság összességében jól tervezett rendszerrel rendelkezik az értékelések és a célravezetőségi vizsgálatok tekintetében, amelyek irányítása és minőségellenőrzése is megfelelő, ezáltal eredményesen hozzájárulnak a minőségi jogalkotási ciklushoz.

84

Mindamellett találtunk néhány hiányosságot. A legfontosabbak ezek közül a felülvizsgálati rendelkezések közös meghatározásához, az értékelésektől és célravezetőségi vizsgálatoktól eltérő utólagos felülvizsgálatok kevéssé egyértelmű kezeléséhez, valamint a REFIT program nehéz értelmezhetőségéhez kapcsolódnak.

Széles körben alkalmaznak felülvizsgálati és monitoringrendelkezéseket, de nem állnak rendelkezésre közös iránymutatások

85

A közös intézményközi fogalommeghatározások és iránymutatások hiánya ellenére az uniós jogszabályokban igen elterjedt a felülvizsgálati rendelkezések használata, és az elmúlt években folyamatosan nőtt ezek jelenléte az elfogadott jogalkotási szövegekben. Több olyan esetben, amikor a bizottsági javaslat nem tartalmazott felülvizsgálati rendelkezést, azt a jogalkotási folyamat későbbi szakaszában beépítették a szövegbe. Úgy gondoljuk, hogy a folyamat jó irányba halad a jogszabályok felülvizsgálatának módszeres megközelítése felé vezető úton, bár az intézményközi megállapodás nem kötelező érvényű (lásd: 24–30. bekezdés).

86

A felülvizsgálati rendelkezések tartalma azonban nem mindig egyértelmű, különösen az elvárt output meghatározása és annak megítélése tekintetében, hogy mikor szükséges utólagos felülvizsgálatot végezni (lásd: 31–34. bekezdés).

87

A tagállamoktól való adatgyűjtést előíró monitoringrendelkezések használata nem olyan elterjedt, mint a felülvizsgálati rendelkezéseké, pedig igen fontos szerepet játszanak az utólagos felülvizsgálatok jó minőségének biztosításában (lásd: 35–40. bekezdés).

1. ajánlás. A minőségi jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás továbbfejlesztése

1. A Bizottság – az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal együttműködve – dolgozzon ki a meglévő intézményközi megállapodáshoz kapcsolódóan egy intézményközi vademecumot a felülvizsgálati és monitoringrendelkezésekről, amely tartalmazza a következőket:
   • az előírható lehetséges végtermékek, illetve utólagos felülvizsgálatok taxonómiája;
   • iránymutatás az utólagos felülvizsgálatok különböző típusainak indikatív ütemezéséről;
   • iránymutatás a monitoringrendelkezések kidolgozásáról mind az uniós intézmények/szervek, mind a tagállamok számára.
2. A Bizottság tegyen javaslatot arra, hogy az Európai Parlament és a Tanács az EUMSZ 295. cikkével összhangban határozzon olyan jogi formáról és eszközről, amely – gyakorlati hatásainak maximalizálása érdekében – kötelező erővel ruházná fel a minőségi jogalkotásról szóló jövőbeni intézményközi megállapodást.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2019. december

Az utólagos felülvizsgálatok nem egységes végrehajtása és minőségellenőrzése

88

Az értékeléseket összességében a jogszabályi előírásoknak és a minőségi jogalkotásról szóló iránymutatásokban meghatározott helyes gyakorlatoknak megfelelően végzik el. Mindamellett találtunk néhány hiányosságot is.

89

Az utólagos felülvizsgálatok közül 2017-ig csak az értékelésekre terjedt ki az iránymutatások hatóköre. A többi típusú utólagos felülvizsgálatot ezért standard gyakorlatok nélkül, igen sokféle módon hajtották végre, pedig gyakran fontos értékelési elemeket is tartalmaznak, illetve önmagukban is fontos mérföldkövet képviselnek a minőségi jogalkotási cikluson belül (lásd: 42–45. bekezdés).

90

Az egyértelműen ismertetett módszertan javítja az utólagos felülvizsgálatok megértését, valamint legitimitását és minőségét. Bár rendszerint vázolják a választott módszertant, ezt nem teszik eléggé részletesen ahhoz, hogy jól át lehessen látni annak erősségeit és korlátait (lásd: 49–50. bekezdés).

91

Az adatok rendelkezésre állásának hiánya jelenti az egyik legjelentősebb problémát, mivel hátráltatja a megfelelően tényalapú utólagos felülvizsgálatok készítését. Noha az Unió egészére kiterjedő, bonyolult témák esetén mindenképp számítani kell az adatokkal kapcsolatos korlátokra, nagyon fontos, hogy minden eszközzel törekedjünk azok minimalizálására. Fontos, hogy az ilyen korlátokat mindig megemlítsék az utólagos felülvizsgálatokban, hogy a jogalkotók és az érdekeltek felmérhessék az adott utólagos felülvizsgálat következtetéseinek megbízhatóságát és megalapozottságát (lásd: 51–56. bekezdés).

92

A szolgálatközi csoportok és a minőségi ellenőrzőlisták között standardizálták az értékelések és az értékeléseket alátámasztó tanulmányok minőségellenőrzését. Az értékeléseket ezenfelül immár módszeresen standardizált szolgálati munkadokumentum formájában teszik közzé. Az értékeléstől eltérő utólagos felülvizsgálatok esetében azonban nem ilyen kedvező a helyzet, Jelenleg az értékeléstől eltérő utólagos felülvizsgálatok között is vannak olyanok, amelyek értékelő elemeket tartalmaznak. Az RSB megbízatása azonban nem terjed ki ezek vizsgálatára, még akkor sem, ha azok határozottan értékelő jellegűek (lásd: 57–62. bekezdés).

2. ajánlás. Minőségi minimumkövetelmények meghatározása az összes utólagos felülvizsgálat számára az utólagos felülvizsgálatok minőségbiztosításának javítása érdekében

1. A Bizottság határozzon meg egy sor minimumkövetelményt a nem értékelés jellegű utólagos felülvizsgálatok számára, hogy az összes bizottsági szolgálatnál biztosítsa azok minőségét.
2. A Bizottság jogosítsa fel az RSB-t mint független felülvizsgálót a nem értékelés jellegű utólagos felülvizsgálatok ellenőrzésére is.
3. A Bizottság az értékelési elemeket is tartalmazó utólagos felülvizsgálatokra vonatkozó minőségi minimumkövetelmények keretében írja elő az alkalmazott módszertan (beleértve az adatgyűjtési és -elemzési eszközöket) és korlátainak részletes ismertetését, valamint a módszertan kiválasztásával kapcsolatos döntés indokolását.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2019. december

3. ajánlás. Az adatgyűjtési és -kezelési kapacitás hiányosságelemzésének elvégzése

A Bizottság a megfelelő szinten végezzen elemzést a kellőképpen tényalapú utólagos felülvizsgálatokhoz szükséges adatok előállítására, gyűjtésére és (újra)felhasználására való képessége terén fennálló hiányosságokról, és tegye meg az egyes helyzetekben legalkalmasabb fellépéseket.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2019. június.

Az utólagos felülvizsgálatok általában nyilvánosan hozzáférhetők; az eredmények egyértelműek, de nem mindig használják fel azokat az előzetes hatásvizsgálatokban

93

Gyakorlatilag az összes utólagos felülvizsgálat nyilvánosan hozzáférhető és elérhető. A bizottsági jelentések az évek során egyre könnyebben értelmezhetők lettek, túlnyomó többségük egyértelmű következtetést és a következő lépések leírását is tartalmazza (lásd: 64–68. bekezdés).

94

A szabályozás minőségéért a jogalkotási folyamatban részt vevő mindhárom intézmény felelős. Az elvégzett utólagos felülvizsgálatokról szóló bizottsági jelentéseket módszeresen megküldik a társjogalkotóknak, de azok ritkán jeleznek vissza közvetlenül a Bizottságnak e jelentések kapcsán. A társjogalkotók ennek ellenére felhasználhatják az utólagos felülvizsgálatokat a szélesebb körű szakpolitikai ciklus során, ha annak témájában jogalkotási reformra vagy jogszabályok átdolgozására kerül sor (lásd: 69–70. bekezdés).

95

A közelmúltbeli javulás ellenére az esetek mintegy felében még mindig nem tartják szem előtt az értékeléssel indítás elvét. Amikor egyidejűleg készül értékelés és hatásvizsgálat (back-to-back értékelés), kétségek merülhetnek fel a két folyamat függetlensége és az értékelés következtetéseinek eredményes mérlegelése tekintetében (lásd: 71–74. bekezdés).

4. ajánlás. Az értékeléssel indítás elve betartásának biztosítása

1. A Bizottság gondoskodjon arról, hogy a meglévő jogszabályok felülvizsgálata során módszeresen érvényesüljön az értékeléssel indítás elve. Ezért ne validálja azokat a javaslatokat, amelyek hatásvizsgálata nem alapul előzetes értékelésen.
2. A Szabályozói Ellenőrzési Testület fordítson kellő figyelmet ennek az elvnek az eredményes alkalmazására. Ennek keretében évente tegye közzé azon hatásvizsgálatok jegyzékét, amelyek nem felelnek meg az értékeléssel indítás elvének.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2018. december

Nem egyértelmű a REFIT program logikája

96

A REFIT program hozzájárult a minőségi jogalkotás szellemiségének meghonosításához a Bizottságon belül, javítva ezzel a jogszabályok minőségét. Logikája azonban nem egyértelmű, és az sem, hogy az egyes kezdeményezések mely kritériumok alapján kapták meg a REFIT címkét. Az eszköztár ugyanakkor külön programként mutatja be a REFIT-et, emiatt nem egyértelmű a program jelenlegi státusza (lásd: 75–81. bekezdés).

5. ajánlás. A REFIT integrálása a minőségi jogalkotási ciklusba

A Bizottság egyértelműsítse a REFIT koncepcióját, valamint gondoskodjon a program ismertetésének és alkalmazásának következetességéről, nehogy úgy tűnhessen, hogy a REFIT nem képezi teljes mértékben a minőségi jogalkotási ciklus részét.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2018. december

A jelentést 2018. május 16-i luxembourgi ülésén fogadta el az Iliana IVANOVA számvevőszéki tag elnökölte II. Kamara.

A Parlament válaszai

VII

Az Európai Parlamentben az illetékes bizottságok tudomásul veszik a Bizottság utólagos felülvizsgálatait és az azokhoz kapcsolódó jelentéseket. Minden egyes bizottság kialakított egy belső eljárást arra, hogy – rendszerint a koordinátorok (az egyes képviselőcsoportok képviselői minden bizottságban) szintjén hozott – határozat esetén nyomon követik-e azokat vagy sem, és ha igen, hogyan.

Az Európai Parlamenten belül a Bizottság e dokumentumainak nyomon követése megvalósulhat többek között a koordinátorok ülésén zajló vita formájában, egy bizottság és az illetékes biztos közötti strukturált párbeszéd részeként, az új jogalkotási javaslatok megvitatása és a lehetséges módosításokról szóló szavazás elemeként vagy egy bizonyos uniós szakpolitika, jogszabály vagy kiadási program végrehajtásáról szóló jelentés kezdeményezése révén, vagy fontos alapot jelenthet az illetékes bizottság által szervezett meghallgatás vagy munkaértekezlet számára.

Az érintett szolgálatok – nevezetesen a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága, az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága és az Uniós Külső Politikák Főigazgatósága – az Európai Bizottság utólagos felülvizsgálatait/jelentéseit is figyelembe veszik, amikor a képviselők számára háttérkutatási információkat szolgáltatnak. E háttérinformációkat általában nyilvánosan hozzáférhetővé teszik az Európai Parlament honlapján (EP Think Tank).

25

Ezen iránymutatásoknak az Európai Parlamenten belüli kidolgozása során a képviselők számára biztosítani kell a politikai választás szabadságát mandátumuk szabad gyakorlása érdekében.

26

Az Európai Parlament megkezdte ezen átfogó gördülő ellenőrzőlista összeállítását, mivel az ilyen információk korábban még nem léteztek, legalábbis nem a Parlament rendelkezésére álló formában. Ezt a nyilvánosan elérhető dokumentumot elsősorban a bizottsági titkárságok használják, hogy tanácsot adjanak képviselőik számára arra vonatkozóan, hogy a korlátozott ülésidőn belül hogyan állítsanak fel potenciális sorrendet a bizottsági munkák között.

35

Az uniós jog nemzeti jogba történő átültetésének nyomon követése keretében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság aláírta az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. október 27-i együttes politikai nyilatkozatát (HL C 369., 2011.12.17., 15. o.), valamint a tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatát (HL C 369., 2011.12.17., 14. o.).

A jogszabályok végrehajtásának és alkalmazásának nyomon követése érdekében az uniós jog nemzeti jogba történő átültetéséről is tájékoztatást kell kapni. A fent említett együttes politikai nyilatkozatok keretében ezeket az információkat a tagállamoknak a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk. Ezek az információk hasznosnak lennének a Parlament számára is, mivel társjogalkotóként érdekében áll tudnia, hogy az uniós jogot megfelelően ültették-e át a nemzeti jogba annak érdekében, hogy lehetővé váljon a tervezett hatások kibontakozása. Ezen információk azt is felvázolhatják, hogy az átültetés során a tagállamok hol léptek túl az uniós jog által előírt intézkedéseken.

70

Az Európai Parlamentben az illetékes bizottságok tudomásul veszik a Bizottság utólagos felülvizsgálatait és az azokhoz kapcsolódó jelentéseket. Minden egyes bizottság kialakított egy belső eljárást arra, hogy – rendszerint a koordinátorok (az egyes képviselőcsoportok képviselői minden bizottságban) szintjén hozott – határozat esetén nyomon követik-e azokat vagy sem, és ha igen, hogyan.

Az Európai Parlamenten belül a Bizottság e dokumentumainak nyomon követése megvalósulhat többek között a koordinátorok ülésén zajló vita formájában, egy bizottság és az illetékes biztos közötti strukturált párbeszéd részeként, az új jogalkotási javaslatok megvitatása és a lehetséges módosításokról szóló szavazás elemeként vagy egy bizonyos uniós szakpolitika, jogszabály vagy kiadási program végrehajtásáról szóló jelentés kezdeményezése révén, vagy fontos alapot jelenthet az illetékes bizottság által szervezett meghallgatás vagy munkaértekezlet számára.

Az érintett szolgálatok – nevezetesen a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága, az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága és az Uniós Külső Politikák Főigazgatósága – az Európai Bizottság utólagos felülvizsgálatait/jelentéseit is figyelembe veszik, amikor a képviselők számára háttérkutatási információkat szolgáltatnak. E háttérinformációkat általában nyilvánosan hozzáférhetővé teszik az Európai Parlament honlapján (EP Think Tank).

1. (a) ajánlás Ezen ajánlás szükségességét és megvalósíthatóságát egyértelműen a három érintett intézmény között, politikai szinten kellene megvitatni.

94

Az Európai Parlament bizottságainak politikai prioritásai értelmében az utólagos felülvizsgálatokról szóló bizottsági jelentéseket mindenképpen figyelembe veszik, akár a jogalkotási javaslatok előterjesztését megelőzően, akár beterjesztésükkor vagy a jogalkotási ciklus bármely pontján, még a belső bizottsági eljárás során is. Lásd még a VII. és a 70. bekezdésre adott választ.

A Tanács válaszai

Klaus-Heiner LEHNE
a Számvevőszék elnöke
12, rue Alcide De Gasperi
L-1615 Luxembourg

Tisztelt Uram!

Tárgy: Az Európai Számvevőszék előzetes észrevételei „Az uniós jogszabályok utólagos felülvizsgálata: átgondolt rendszer hiányosságokkal” című leendő különjelentésre vonatkozóan

Köszönettel vettem 2018. január 17-i keltű, Ekaterina ZAHARIEVA-nak, az Általános Ügyek Tanácsa elnökének címzett levelét, amelyben továbbította „Az uniós jogszabályok utólagos felülvizsgálata: átgondolt rendszer hiányosságokkal” című leendő különjelentés készítésével összefüggésben tett előzetes észrevételeket.

A költségvetési rendelet 163. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban a Tanács válaszának megküldésére vonatkozó hat hetes határidő a Tanács Főtitkárságának a Számvevőszékhez címzett, 2018. február 14-i levelével felfüggesztésre került annak érdekében, hogy a Tanács a tagállamok visszajelzéseinek ismeretében véglegesíthesse a válaszát.

A Tanács a következő válaszokat kívánja adni a Tanácsot érintő pontokra és ajánlásokra vonatkozóan.

A 25. és a 28. pontot illetően:

A Tanács teljes mértékben elkötelezett a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás végrehajtása mellett, amelynek 20 a három érintett intézmény kellőképpen elismeri a hatályos jogszabályok utólagos értékelésének fontosságát. E tekintetben a három intézmény megerősítette, hogy fontosnak tartja, hogy az uniós jogszabályok teljesítményét értékelő munkájuk szervezése a lehető legnagyobb következetességgel és koherenciával valósuljon meg. Az intézményközi megállapodás 23. pontjában pedig azt is vállalták, hogy „minden esetben mérlegelik, hogy a jogszabályok tartalmazzanak-e felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezést”.

Az intézményközi megállapodás 24. pontjában a három intézmény kötelezettséget vállalt arra, hogy „iránymutatásaik elfogadása vagy felülvizsgálata előtt kellő időben tájékoztatja egymást”. Az intézményközi megállapodás ugyanakkor nem ír elő iránymutatások kibocsátására vonatkozó kötelezettséget. A jogalkotási javaslatok benyújtása – és így a nyomon követésre és a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezésekre irányuló javaslattétel – a Bizottság előjoga. Amint azt a Számvevőszék az előzetes észrevételeiben megállapította, a Bizottság saját iránymutatásokat fogadott el a nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó jogszabályi rendelkezések tekintetében.

A fentiek alapján a Tanács úgy véli, hogy jelenleg nincs szükség a nyomon követéssel és a felülvizsgálattal kapcsolatos rendelkezések szövegezésére vonatkozó iránymutatások kibocsátására, illetve a felülvizsgálati rendelkezéseknek az uniós jogszabályokba való beépítését és tartalmát illető általános álláspont meghatározására. Emlékeztetünk arra is, hogy a társjogalkotóknak a felülvizsgálati rendelkezéseket annak alapján kell vizsgálniuk, hogy az egyes jogszabályok mit tesznek szükségessé. Ezeket a kérdéseket illetően a Tanács gondosan, minden releváns tényezőt figyelembe véve meg fogja vizsgálni a Számvevőszék végleges jelentését és az abban megfogalmazott ajánlásokat.

Ami a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás joghatásait illeti, maga a „megállapodás” szó azt fejezi ki, hogy a felek közösen elfogadnak bizonyos rendelkezéseket és azokat be kívánják tartani. Az EUMSZ 295. cikke értelmében az intézményközi megállapodások célja a három érintett intézmény együttműködésére vonatkozó szabályok meghatározása. Az intézményközi megállapodások joghatásai attól függetlenül fennállnak, hogy a bennük meghatározott rendelkezések „kötelezőként” vannak-e megnevezve. Azt, hogy egy adott intézményközi megállapodás kötelező jellegű-e, az azt megkötő felek szándékát figyelembe véve kell megállapítani, a felek szándéka pedig a szöveg tartalmából és megfogalmazásából vezethető le, a rendelkezések egyenkénti elemzése alapján.

A 45. pontot illetően:

A Tanács hangsúlyozza, hogy az EUSZ 17. cikke értelmében a Bizottság az az intézmény, amely „az Európai Unió Bíróságának ellenőrzése mellett felügyeli az uniós jog alkalmazását”. Ennélfogva kifejezetten a Bizottság a felelős az uniós jog végrehajtásának nyomon követéséért és értékeléséért.

A 69–70. pontot bevezető címet és magát a 70. pontot illetően:

A Tanács újfent hangsúlyozza, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a Bizottság által végzett utólagos felülvizsgálatoknak. Ugyanakkor úgy véli, hogy a 69–70. pontot bevezető cím („Az Európai Parlament és a Tanács ritkán reagál közvetlenül az utólagos felülvizsgálatokra”) félrevezető lehet. Ha egy jelentést nem vitatnak meg a Tanácsban vagy a Tanács előkészítő szerveiben, az nem jelenti azt, hogy nem vették kellően figyelembe a jogalkotási folyamat során. Különösen igaz ez a tagállamok nemzeti álláspontjai kidolgozásának szakaszára. A társjogalkotók a későbbiekben vagy más összefüggésben is figyelembe vehetik és felhasználhatják a Bizottság jelentéseit.

Az 1. ajánlást – a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás továbbfejlesztését – illetően:

Az 1. ajánlás a) pontja: „A Bizottság – az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal együttműködve – dolgozzon ki a meglévő intézményközi megállapodáshoz kapcsolódóan egy intézményközi vademecumot a felülvizsgálati és monitoringrendelkezésekről, amely tartalmazza a következőket:

• az előírható lehetséges végtermékek, illetve utólagos felülvizsgálatok taxonómiája;
• iránymutatás az utólagos felülvizsgálatok különböző típusainak indikatív ütemezéséről;
• iránymutatás mind az uniós intézményekre vagy szervekre, mind a tagállamokra vonatkozó monitoringrendelkezések kidolgozásáról.”

A Tanács – a 25. ponttal kapcsolatos észrevételein túlmenően – hangsúlyozni szeretné, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás nem rendelkezik a felülvizsgálati és nyomon követési rendelkezésekre vonatkozó intézményközi vademecum kidolgozásáról.

Ezért a Tanács részben egyet tud érteni az 1. ajánlás a) pontjával, amennyiben az a Bizottság szerepére vonatkozik.

Az 1. ajánlás b) pontja: „A Bizottság tegyen javaslatot arra, hogy az Európai Parlament és a Tanács határozzon olyan jogi formáról és eszközről, amely – gyakorlati hatásainak maximalizálása érdekében – kötelező erővel ruházná fel a jogalkotás minőségének javításáról szóló jövőbeli intézményközi megállapodást.”

A Tanács hangsúlyozni kívánja, hogy az EUMSZ 295. cikke értelmében a jogalkotás minőségének javításáról szóló esetleges jövőbeli intézményközi megállapodást az érintett intézményeknek, azaz az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak közösen kellene elfogadniuk. Ezért a három intézménynek kell döntenie arról, hogy fokozni kívánják-e a jogalkotás minőségének javításáról szóló esetleges jövőbeli intézményközi megállapodás kötelező erejét.

Ami pedig a kérdés lényegi tartalmát illeti, a Tanács úgy véli, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás megfelel a céljának, és ezért jelenleg nincs szükség új intézményközi megállapodás megkötésére a gyakorlati hatások fokozása érdekében.

Ezért a Tanács részben egyet tud érteni az 1. ajánlás b) pontjával, nevezetesen annyiban, amennyiben az az EUMSZ 295. cikkére hivatkozik.

Bízom abban, hogy a fentiek szerinti válasz hasznosnak bizonyul a Számvevőszék jelentésének véglegesítéséhez. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a válasz nem befolyásolja a Számvevőszék végleges jelentésének és az abban foglalt ajánlásoknak a Tanács általi vizsgálatát. Érdeklődéssel várom a jelentés végleges változatának kézhezvételét.

Tisztelettel:

D. TZANTCHEV

A Bizottság és a Szabályozói Ellenőrzési Testület közös válaszai

Összefoglaló

VI

2017 óta a minőségi jogalkotásról szóló iránymutatáshoz tartozó 42. eszköz egyértelműen hivatkozik az időközi jelentésekre, amelyek hozzájárulhatnak az értékelésekhez, valamint megadja azok rövid meghatározását. A 43. eszköz tartalmazza a „Tevékenységek, amelyeket nem feltétlenül a szokásos módon kell értékelni” című 3. háttérmagyarázatot. Az iránymutatás egyértelművé teszi, hogy miközben az ilyen munka általában nem jelent értékelést, annak során „nagy vonalakban alkalmazni kell az értékelési fogalmakat és elveket”, mégpedig arányos módon. Amennyiben kétség merül fel az ilyen jelentések kezelésének mikéntjével kapcsolatban, a Bizottság szolgálatainak meg kell vitatniuk az adott esetet a Főtitkársággal.

VIII

A Bizottság rámutat arra, hogy a REFIT program fejlődésen ment keresztül 2012-es elindítása óta, és alkalmazási köre folyamatosan bővült annak érdekében, hogy fokozza a Bizottság azon erőfeszítéseinek intenzitását és láthatóságát, amelyek a szabályok egyszerűsítésére, valamint a vállalkozásokat és polgárokat terhelő szabályozási költségek csökkentésére vonatkozó lehetőségek feltárására és kihasználására irányulnak, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a közpolitikai célkitűzéseket.

A REFIT első lépéseként feltérképezés során meghatározták, hogy mely szabályozási területek és jogszabályok esetében van erre a legnagyobb lehetőség. A REFIT-értékelések és célravezetőségi vizsgálatok ezért ezeken a területeken indultak el, szakpolitikai javaslatok előterjesztése érdekében.

2015-ben sor került a REFIT megerősítésére a REFIT-platform létrehozásával, az ilyen esetek feltárásának elősegítése céljából. A Bizottság 2017. évi munkaprogramjában az addig szerzett tapasztalatok alapján rögzítésre került, hogy az összes hatályos jogszabály felülvizsgálata során meg kell vizsgálni, hogy a jogszabályok betöltik-e a céljukat, valamint meg kell vizsgálni az egyszerűsítés és a költségcsökkentés lehetőségét. Ez a megközelítés kifejtésre kerül „A minőségi jogalkotási program megvalósítása: jobb megoldások a jobb eredmények érdekében”¹ című 2017 októberi közleményben, valamint a, minőségi jogalkotásról szóló, 2017 júliusi módosított iránymutatásban (2. eszköz) is.

A Bizottság úgy véli, hogy a 2017-es felülvizsgálat eredményeképp tisztázódott a REFIT hátterét képező alapgondolat, a REFIT alkalmazási köre pedig elérte természetes kiterjedését. Úgy látja, hogy a program továbbra is hozzáadott értéket képvisel, többek között azáltal, hogy felhívja a figyelmet az egyszerűsítésre és a terhek csökkentésére vonatkozó lehetőségek megfontolásának fontosságára a szakpolitikák kialakítási szakaszában, láthatóvá teszi a Bizottságnak a szabályozás egyszerűsítésére és a terhek csökkentésére irányuló erőfeszítéseit és elősegíti azok hatásainak nyomon követését a jogszabályok elfogadásának és végrehajtásának különböző szakaszaiban.

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás megerősíti a három intézmény által a REFIT programnak tulajdonított jelentőséget.

Bevezetés

04

A Bizottság fontosnak tartja a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (22) és (23) bekezdésének kiegészítő elemeit, így például a következőket:

• a túlszabályozás és az adminisztratív terhek, főként a tagállamokra nehezedőek elkerülése, valamint
• a végrehajtáshoz és az eredményekre és hatásokra vonatkozó adatok gyűjtéséhez szükséges időtartam figyelembevétele.

05

A Bizottság hangsúlyozza, hogy az utólagos felülvizsgálatok elvégzésére különböző célokból kerül sor, így azok gyakran a jogszabályok sajátosságaihoz igazodnak. Az értékelések meghatározásán felül a minőségi jogalkotásról szóló iránymutatás (42. eszköz) meghatározza az átültetési, a végrehajtási és a monitoringjelentések fogalmát is, a 43. eszköz pedig iránymutatást nyújt azok elvégzéséhez.

Észrevételek

40

A nyomon követéssel és meghatározással foglalkozó munkacsoport 7 alkalommal ülésezett. Eddigi eredményei között szerepel 12 főigazgatóság 15 prezentációja bevált gyakorlatokról és eszközökről, valamint háttérdokumentumok. Ezek az eredmények rendelkezésre állnak egy együttműködésre alkalmas munkafelületen a bevált gyakorlatok főigazgatóságok közötti cseréjének támogatása, valamint az ismeretek szélesebb, az értékelésben érdekelt közönség felé történő közvetítése érdekében.

44

2017 óta a minőségi jogalkotásról szóló iránymutatás hatóköre az értékeléstől eltérő típusú felülvizsgálatokra is kiterjed. A 42. eszköz egyértelműen hivatkozik az időközi jelentésekre, amelyek hozzájárulhatnak az értékelésekhez, valamint megadja azok rövid meghatározását. Az ilyen jelentéseknek három típusa létezik: átültetési / a jogszabályoknak való megfelelésről szóló jelentések, végrehajtási jelentések és monitoringjelentések. A 43. eszközben foglaltak szerint más tevékenységek során azonban, így „a beavatkozás végrehajtásának korábbi szakaszában történő teljesítés során, amikor a hosszabb távon bekövetkező változásokról (eredményekről és hatásokról) még nem áll rendelkezésre információ”, nagy vonalakban alkalmazni kell az értékelési fogalmakat és elveket.

Ugyanakkor a különböző felülvizsgálatok tárgyát képező helyzetek sokszínűségéből adódóan az iránymutatást és az eszköztárat arányosan kell alkalmazni. Ugyanezen az arányossági elven alapul a minőségellenőrzés, amelynek biztosítására két szakaszban kerül sor:

• ha külső tanácsadók végeznek támogató vizsgálatokat, az ő jelentésük elsősorban maga a főigazgatóság által vagy szolgálatközi csoportban - amennyiben ilyen létrejött - végzett minőségi értékelés tárgyát képezik;
• a szolgálatközi konzultációs folyamat során, ami kötelező minden jelentés esetében, amelyet a Bizottság a többi intézmény elé terjeszt, az érintett szolgálatok megteszik észrevételeiket az utólagos felülvizsgálatok minőségére és tartalmára vonatkozóan.

Az iránymutatás egyértelművé teszi, hogy miközben az ilyen munka általában nem jelent értékelést, annak során „nagy vonalakban alkalmazni kell az értékelési fogalmakat és elveket”, mégpedig arányos módon. Amennyiben kétség merül fel az ilyen jelentések kezelésének mikéntjével kapcsolatban, a Bizottság szolgálatainak meg kell vitatniuk az adott esetet a Főtitkársággal. A belső minőségellenőrzési mechanizmusoknak is arányosan fel kell használniuk a rendelkezésre álló forrásokat.

47

A Bizottság figyelembe veszi a Számvevőszék által tett észrevételt, amely arra vonatkozik, hogy hivatalosabb formában kell magyarázatot adni a társjogalkotóknak a felmerült késedelemre. A Bizottság hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék által a 48. pontban említett okokon felül a késedelmek gyakran a tagállami átültetések késedelmével (amelyek késleltetik például a megfelelőség-értékelést), a tagállamok általi késedelmes végrehajtással és/vagy jelentéssel magyarázhatók.

56

A Bizottság hangsúlyozza, hogy a minőségi jogalkotás eszköztára egyértelműen utal arra, hogy a Bizottság szolgálatai által valamely értékelés végén készített bizottsági szolgálati munkadokumentumoknak tartalmazniuk kell a következtetések és az eredmények megbízhatóságának alátámasztásához felhasznált adatok esetleges hiányosságainak a világos összefoglalását. A minőségi jogalkotásról szóló iránymutatás továbbá úgy rendelkezik, hogy az értékelési jelentésekben egyértelműen be kell mutatni a felhasznált bizonyítékok és az alkalmazott módszertan esetleges korlátait, különös tekintettel a következtetések alátámasztására való alkalmasságukra. Ez az iránymutatás megerősítésre került a minőségi jogalkotásról szóló iránymutatás / eszköztár 2017. évi felülvizsgálata során, amely várhatóan további javulásokat fog eredményezni.

57

Lásd a Bizottság 44. pontra adott válaszát.

62

A Bizottság szerint a Szabályozói Ellenőrzési Testület elnökének a REFIT-platformban betöltött szerepe vagy a Bizottság főtitkárságától hierarchikusan elkülönített külön titkárság hiánya nem veszélyezteti a Testület tevékenységének a függetlenségét. Ezt többek között a Testület eljárási szabályzatában előírt tanácskozási folyamat garantálja. A Bizottságnak továbbá nincs tudomása arról, hogy e két veszély bármelyike bekövetkezett volna, és nem osztja azt az aggodalmat, hogy ezek valóban veszélyt jelentenek.

A Szabályozói Ellenőrzési Testület megjegyzése:

Működését tekintve (ha ugyan nem adminisztratív szempontból) a Testület jogilag független az Európai Bizottság elnökének a Szabályozói Ellenőrzési Testület létrehozásáról szóló határozatában foglaltak szerint (C(2015)3263). A Számvevőszék a Testület függetlenségét érintő két lehetséges kockázatot határoz meg:

• A REFIT érdekelti platformon: A Szabályozói Ellenőrzési Testület elnökének helyettes elnökként történő részvétele (az első alelnököt helyettesítve) nem veszélyezteti a Testület függetlenségét. Az elnök szerepe lényegében az, hogy az eszmecserék moderátora legyen. A Szabályozói Ellenőrzési Testület elnöke nem vesz részt a REFIT-platform véleményeit követő intézkedésekben: ez a munka, amely szorosan összefonódik a szakpolitikával, a Főtitkárság felelősségi körébe tartozik.
• Ezenfelül a REFIT-platform elnöki tisztének betöltése lehetővé teszi a Szabályozói Ellenőrzési Testület elnöke számára, hogy közvetlenül tájékozódjon az érdekelt felek reprezentatív álláspontjáról és az érintett ügyiratokkal kapcsolatos problémákról. Az érdekelt felekkel fenntartott szervezett kapcsolat eredményeképp nincs szükség a Szabályozói Ellenőrzési Testület tagjai és az érdekelt felek közötti gyakori, egyéni és esetlegesen kiegyensúlyozatlan érintkezésekre, amelyek nagyobb veszélyt jelentettek volna a Testület függetlenségének a megítélése szempontjából.

A külön titkárság hiánya nem jelent közvetlen veszélyt a Testület függetlenségére nézve, mivel az teljes körűen irányítja a munkáját.

72

Azokkal a hatásvizsgálatokkal kapcsolatban, amelyekről a Számvevőszék úgy véli, hogy nem tartották be az „értékeléssel indítás elvét”, a helyzet a következő:

• A részvényesek jogairól szóló 2. irányelvet ((EU) 2017/828 irányelv) kísérő SWD(2014) 127 hatásvizsgálatot többek között két zöld könyv és két külső tanulmány formájában megjelenő értékelési elemek egészítették ki².
• A többi négy hatásvizsgálat elvégzésére abban az időszakban került sor, melynek során a Bizottság fokozatosan bevezette az „értékeléssel indítás” szemléletét (lásd: 2010. október 8-i COM(2010) 543), és a hatásvizsgálatot megelőző önálló értékelések elvileg még nem voltak kötelezők.

5. háttérmagyarázat. Az értékeléssel indítás elvének megsértése: a járműkibocsátások jóváhagyási tesztjének példája

Második franciabekezdés: A jármű-típusjóváhagyásra vonatkozó új keretrendeletre irányuló jogalkotási javaslat elkészítéséhez felhasznált elemzést a (2013)466 célravezetőségi vizsgálat biztosította. Az „értékeléssel indítás elvét” tehát tiszteletben tartották.

Az SWD(2014)33 hatásvizsgálat hat olyan technikai módosítást javasolt a szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatban, amelyekre nem terjedt ki a célravezetőségi vizsgálat. A mérési módszer vonatkozásában 2011 óta a Bizottság már tett lépéseket (lásd az Európai Parlamentben a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásméréssel foglalkozó vizsgálóbizottság (EMIS) 2016. április 16-i meghallgatásán tett JRC nyilatkozatot), amelynek eredményeképp 2015 és 2016 között három bizottsági rendelet került elfogadásra.

Az SWD(2014)33 hatásvizsgálat a probléma meghatározására vonatkozó szakasz részeként értékelő vizsgálatot foglal magában, amely a COM(2013) 686 bizottsági közlemény előtt általános gyakorlatnak számított, amint az a 72. pontban szerepel.

Harmadik franciabekezdés: A Bizottság rámutat arra, hogy ez az utalás nem releváns, mivel a Dieselgate-botrány az illegális kiiktató eszközöket használó autógyártók vizsgálati eredményeinek a befolyásolásáról szólt. Ennek nincs jelentősége a vizsgálat szigorúsága vagy valós vezetési körülmények közötti reprezentativitása szempontjából.

73

A Bizottság rámutat arra, hogy nincs sem nyomós ok, sem bizonyíték arra, hogy back-to-back hatásvizsgálat és értékelés elvégzése kétségeket vetne fel az egyes folyamatok függetlenségét illetően. A megbízás egyértelműen különválasztja a két folyamatot, és tartalmazza azt a követelményt, miszerint a hatásvizsgálat során figyelembe kell venni az összes vonatkozó következtetést. A back-to-back értékeléseket/hatásvizsgálatokat általában időkorlátok miatt végzik el, amikor nincs lehetőség azok egymást követő elvégzésére.

A Bizottság hangsúlyozza, hogy egy back-to-back értékelés elvégzésének a lehetősége – akár időbeli korlátok esetén is – biztosítja az értékelés időben történő elvégzését a tájékozott szakpolitikai döntés meghozatala érdekében. A fő kihívást e gyakorlat általános minőségének a biztosítása jelenti a korlátozott időkerettel összefüggésben.

75

A Bizottság úgy véli, hogy miközben a REFIT program idővel változott, annak jellege most már nyilvánvaló. Átfogó keretet biztosít az uniós jog hatékonyságának és eredményességének a javításához, teljes mértékben beépül a Bizottság döntéshozatali ciklusába, és előnyét látja az erős érdekelti szerepvállalásnak.

A REFIT a Bizottság éves munkaprogramjának szerves részét képezi. 2017 óta beépítésre került a Bizottság döntéshozatali folyamatába, és alkalmazásra kerül a hatályos uniós jog felülvizsgálatára irányuló valamennyi bizottsági kezdeményezés vonatkozásában.

76

A Bizottság úgy véli, hogy a REFIT program világos és jól meghatározott profillal rendelkezik a Bizottságnak a szabályozás egyszerűsítésére és a terhek csökkentésére irányuló horizontális programjaként. A korábbi programokat teljes mértékben integrálták a REFIT programba. 2017-től kezdve minden jogszabályi felülvizsgálat és értékelés REFIT-nek számít.

78

2017-ben, a minőségi jogalkotás aktualizált eszköztárában a Bizottság egyértelművé tette, hogy minden értékelést és célravezetőségi vizsgálatot REFIT-nek tart, mivel azok az uniós jog teljesítményét értékelik, és a jogi szabályozás hatékonyságának és eredményességének a javítására irányuló jogszabályi felülvizsgálatokhoz vezethetnek.

79

A Bizottság elismeri, hogy az iránymutatás 2. eszköze egyértelműbb is lehetne ezzel a kérdéssel kapcsolatban. 2017 óta az eszköztár egyértelmű a tekintetben, hogy „a hatályos jogszabályok módosítására irányuló valamennyi kezdeményezés … szerepel a REFIT programban…”. Az is egyértelmű, hogy „minden értékelés és célravezetőségi vizsgálat hozzájárul a REFIT programhoz”. Ennek a mondatnak a folytatása okoz zavart, amikor azt állítja, hogy „nincs szükség arra, hogy minden egyes értékelés vagy célravezetőségi vizsgálat megkapja a REFIT címkét”, mivel természeténél fogva minden értékelés és célravezetőségi vizsgálat REFIT.

Az értékelések és a jogalkotási kezdeményezések egyaránt szerepelnek a REFIT-eredménytáblán³, a szakpolitikai cikluson belül a REFIT-fellépések láncolatának bemutatása érdekében.

81

A Bizottság nem osztja azt a véleményt, hogy a REFIT-programról nem nyújtanak kellő tájékoztatást. Komoly kihívást jelent tájékoztatást nyújtani a külső érdekelteknek a REFIT-programmal kapcsolatban annak összetettsége miatt, valamint az eredményei mennyiségi becslése során jelentkező nehézségek miatt. A Bizottság mindazonáltal komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a REFIT-eredménytáblát még inkább felhasználóbaráttá tegye a 2017 októberében létrehozott digitális kiadásban. Ez tájékoztatást nyújt az összes REFIT kezdeményezés megvalósulásának aktuális helyzetéről, valamint szakpolitikai prioritások szerint tájékoztatást nyújt a minőségi és mennyiségi eredményekről.

2018-ban a REFIT-eredménytábla kiegészül majd egy közvetlen hivatkozással, ami az érdekelt felektől érkező visszajelzések megtételére szolgáló, „Tehercsökkentés” című űrlaphoz vezet.

Következtetések és ajánlások

84

A Bizottság úgy véli, hogy a REFIT program átfogó keretet biztosít az uniós jog hatékonyságának és eredményességének javításához. Teljes mértékben beépül a Bizottság döntéshozatali ciklusába, és előnyét látja az erős érdekelti szerepvállalásnak.

85

A Bizottság elismeri, hogy annak ellenére, hogy létrejött az intézményközi megállapodás, nem létezik egységes iránymutatás a három intézmény részére a monitoring- és felülvizsgálati rendelkezések utólagos felülvizsgálatok számára történő kidolgozására vonatkozóan.

86

A Bizottság készen áll arra, hogy a társjogalkotókkal megvitassa, miként lehetne a legjobban kezelni a közös fogalommeghatározások hiányát, kezdeményezési jogának megőrzése mellett. Hangsúlyozza azonban, hogy a monitoringra és az értékelésre irányuló igények sokszor az adott jogszabályra jellemzőek, és ezt figyelembe kellene venni a közös fogalommeghatározások kidolgozása során.

87

A Bizottság rámutat arra, hogy a minőségi jogalkotásról szóló intézményközi megállapodással összhangban adott esetben monitoringra és értékelésre vonatkozó jogszabályi követelményeket kell beépíteni a jogszabályokba, elkerülve ugyanakkor a túlszabályozást és az adminisztratív terheket különösen a tagállamok tekintetében, és azoknak arányosnak kell lenniük az érdekelt felekre és a kkv-kra az adatszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatban kirótt terheket tekintve.

1. ajánlás. A minőségi jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás továbbfejlesztése

a)

A Bizottság, magát a Bizottságot illetően, elfogadja a javaslatot.

A minőségi jogalkotásról szóló iránymutatás és eszköztár 2017. évi felülvizsgálata során a Bizottság azt egy konkrét eszközzel egészítette ki ennek a problémának a kezelése érdekében (42. eszköz). Ennek alapján a Bizottság készen áll arra, hogy a társjogalkotókkal megvitassa a lehetséges végtermékek, illetve utólagos felülvizsgálatok taxonómiáját, valamint az utólagos felülvizsgálatok különböző típusainak indikatív ütemezésére és a monitoringrendelkezések kidolgozására vonatkozó iránymutatást. Bármely ilyen taxonómiának figyelembe kell vennie, hogy bizonyos jogszabályok esetében mindig szükség lehet bizonyos ellenőrzési intézkedésekre, és annak fenn kell tartania a Bizottság kezdeményezési jogát.

b)

A Bizottság nem fogadja el ezt az ajánlást. Az EUMSZ 295. cikke értelmében nincs olyan kötelezettség, hogy egy intézményközi megállapodásnak kötelező jellegűnek kell lennie.

A három intézmény közösen döntött 2016-ban arról, hogy a minőségi jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás jogilag nem kötelező erejű. Számos olyan jogi és intézményi aggály van, amelyet az összes intézmény el akart kerülni a megállapodásról szóló tárgyalások során, és ezek az aggályok ma is fennállnak⁴. Nincsenek a minőségi jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás felülvizsgálatára vonatkozó tervek.

89

A Bizottság rámutat arra, hogy a 2017. évi felülvizsgálat óta a minőségi jogalkotásról szóló iránymutatás hatóköre az értékeléstől eltérő típusú felülvizsgálatokra is kiterjed.

Lásd a Bizottság 44. pontra adott válaszát.

90

A minőségi jogalkotás eszköztára egyértelműen előírja, hogy az alkalmazott módszertant világosan le kell írni, és az arányosan alkalmazandó más típusú utólagos felülvizsgálatokra is.

91

A Bizottság egyetért azzal, hogy ezekben a kérdésekben fontos az egyértelműség. Hangsúlyozza, hogy a minőségi jogalkotás eszköztára egyértelműen utal arra, hogy a Bizottság szolgálatai által valamely értékelés végén készített bizottsági szolgálati munkadokumentumoknak tartalmazniuk kell a következtetések és az eredmények megbízhatóságának alátámasztásához felhasznált adatok esetleges hiányosságainak a világos összefoglalását. A minőségi jogalkotásról szóló iránymutatás továbbá úgy rendelkezik, hogy az értékelési jelentésekben egyértelműen be kell mutatni a felhasznált bizonyítékok és az alkalmazott módszertan esetleges korlátait, különös tekintettel a következtetések alátámasztására való alkalmasságukra. Ez az iránymutatás megerősítésre került a minőségi jogalkotásról szóló iránymutatás / eszköztár 2017. évi felülvizsgálata során, amely várhatóan további javulásokat fog eredményezni.

92

Lásd a Bizottság 44. pontra adott válaszát. A Szabályozói Ellenőrzési Testület megbízatása ezt nem írja elő, mivel az utólagos felülvizsgálatoknak nem kell jelentős értékelési elemeket tartalmazniuk.

2. ajánlás Minőségi minimumkövetelmények meghatározása az összes utólagos felülvizsgálat számára az utólagos felülvizsgálatok minőségbiztosításának javítása érdekében

a)

A Bizottság elfogadja a javaslatot, és az eszköztárában már rendelkezésre álló iránymutatásra fog támaszkodni (42. eszköz). Ennek a fellépésnek a sikere azonban az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal az 1. ajánlás a) pontja szerint megkötendő jövőbeni megállapodáson fog múlni.

b)

A Bizottság részben elfogadja az ajánlást.

A Bizottság készen áll e kérdés megvizsgálására, amikor fontolóra veszi, hogy általában szükség van-e a Szabályozói Ellenőrzési Testület megbízatásában eszközölt esetleges változtatásra. Ezt a következő elemek függvényében fogja megtenni:

• A Bizottság feladatának tekinti annak biztosítását, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület erőforrásai ott kerüljenek felhasználásra, ahol azok a legnagyobb mértékben hozzájárulnak a jogszabályi felülvizsgálatok javításához; valamint
• a Szabályozói Ellenőrzési Testület megbízatásának bármely kiterjesztése az intézmények között az utólagos felülvizsgálatok taxonómiájával és a minimumkövetelmények meghatározásával kapcsolatban létrejött megállapodástól függ, a Bizottság kezdeményezési jogának megőrzése mellett.

A Szabályozói Ellenőrzési Testület megjegyzése:

A Testület érti az ajánlás logikáját, hogy ki kívánja terjeszteni a Testület ellenőrzési hatókörét az értékelésektől eltérő utólagos felülvizsgálatokra is. Világos taxonómia és elfogadott minimumkövetelmények alapján a Testület a forrásait a legfontosabb utólagos felülvizsgálatokra összpontosíthatná. A Testületnek ezért választania kell majd az ilyen felülvizsgálatok kimerítő, hosszú távú tervezése alapján.

c)

A Bizottság elfogadja az ajánlást, amely a 2. ajánlás a) pontja és az 1. ajánlás a) pontja teljesítésétől függ.

3. ajánlás Az adatgyűjtési és -kezelési kapacitás hiányosságelemzésének elvégzése

A Bizottság részben elfogadja az ajánlást.

A bizottsági szolgálatok, a Közös Kutatóközponton belül működő, mikrogazdasági értékeléssel foglalkozó kompetenciaközponttal együtt, aktívan részt vesznek a Bizottság által létrehozott és/vagy a Bizottság rendelkezésére álló különböző adatbázisok számbavételében. Figyelembe véve a kapcsolódó adminisztratív terheket és költségeket, ezek a szolgálatok szükség esetén az adatok szervezeti szintű létrehozásában, gyűjtésében és újrafelhasználásában jelentkező hiányosságok meghatározására fogják összpontosítani a munkát, ami konkrét fellépést igényelhet.

Mindenesetre gyakori lesz az az eset, amikor egy bizonyos jogszabály esetében ad hoc mechanizmusok kellenek majd a megalapozott, bizonyítékokon alapuló utólagos felülvizsgálatokhoz szükséges adatok létrehozásához, összegyűjtéséhez és (újra)felhasználásához, valamint az adott helyzetben leginkább alkalmas, megfelelő fellépések végrehajtásához.

95

Az értékeléssel indítás elve ma már a jogszabályi felülvizsgálatokat kísérő hatásvizsgálatok kb. 75 %-a esetében alkalmazandó.

A back-to-back értékeléseket illetően a Bizottság hivatkozik a 73. pontban adott válaszára.

4. ajánlás. Az értékeléssel indítás betartásának biztosítása

a)

A Bizottság részben elfogadja az ajánlást.

A Bizottság teljes mértékben elkötelezett az értékeléssel indítás elvének alkalmazása mellett, amennyiben az megvalósítható. A minőségi jogalkotás alapul szolgál megalapozott politikai döntések időben történő meghozatalához, de nem válthatja fel a politikai döntéseket. Bizonyos körülmények között, például sürgős esetekben, szükség lehet arra, hogy a Bizottság úgy járjon el, hogy nem hajtja végre a minőségi jogalkotási szemlélet szerinti összes lépést, kezdeményezési jogának teljes mértékű tiszteletben tartása mellett.

b)

A Szabályozói Ellenőrzési Testület részben elfogadja az ajánlást:

A Testület már aktívan szerepet vállal abban, hogy felhívja a figyelmet ennek az elvnek a fontosságára, valamint az azzal kapcsolatos monitoring és beszámolás során.

96

Lásd a Bizottság VIII. pontra adott válaszát.

A Bizottság rámutat arra, hogy a REFIT program fejlődésen ment keresztül 2012-es elindítása óta, és alkalmazási köre folyamatosan bővült annak érdekében, hogy fokozza a Bizottság azon erőfeszítéseinek intenzitását és láthatóságát, amelyek a szabályok egyszerűsítésére, valamint a vállalkozásokat és polgárokat terhelő szabályozási költségek csökkentésére vonatkozó lehetőségek feltárására és kihasználására irányulnak, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a közpolitikai célkitűzéseket.

A Bizottság úgy véli, hogy a 2017-es felülvizsgálat eredményeképp tisztázódott a REFIT hátterét képező alapgondolat, a REFIT alkalmazási köre pedig elérte természetes kiterjedését. Úgy látja, hogy a program továbbra is hozzáadott értéket képvisel, többek között azáltal, hogy felhívja a figyelmet az egyszerűsítésre és a terhek csökkentésére vonatkozó lehetőségek megfontolásának fontosságára a szakpolitikák kialakítási szakaszában, láthatóvá teszi a Bizottságnak a szabályozás egyszerűsítésére és a terhek csökkentésére irányuló erőfeszítéseit és elősegíti azok hatásainak nyomon követését a jogszabályok elfogadásának és végrehajtásának különböző szakaszaiban.

Az intézményközi megállapodás a jogalkotás minőségének javításáról megerősíti a három intézmény által a REFIT programnak tulajdonított jelentőséget.

5. ajánlás. A REFIT integrálása a minőségi jogalkotási ciklusba

A Bizottság részben elfogadja az ajánlást.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a REFIT fogalma teljes mértékben tisztázásra került. Elfogadja, hogy szükség van a REFIT programmal kapcsolatos tájékoztatás javítására a minőségi jogalkotási ciklus részeként.

Rövidítések és glosszárium

A jogszabályok utólagos felülvizsgálata: Olyan dokumentumot vagy dokumentumcsomagot eredményező szakpolitikai eszköz, amely valamely – akár több jogalkotási aktusból álló – uniós szabályozási beavatkozás visszamenőleges áttekintésére szolgál, értékelési elemekkel vagy azok nélkül. A Bizottságnál ez a dokumentum lehet bizottsági jelentés vagy szolgálati munkadokumentum, amelyet külső tanulmányok is alátámaszthatnak. (Forrás: Európai Számvevőszék.)

Alkalmazási jelentés: Egy jogszabály alkalmazását elemző jelentés. Az ilyen jelentések a tagállamokban végrehajtott alkalmazási intézkedésekről közölnek információkat. Némi monitoringadat rendelkezésre áll. (Forrás: Európai Számvevőszék.)

Célravezetőségi vizsgálat: Egy szakpolitikai terület átfogó értékelése, melynek során megvizsgálják, hogy több, egymással összefüggő jogszabály hogyan és milyen mértékben járult hozzá a szakpolitikai célok eléréséhez. (Forrás: minőségi jogalkotási eszköztár.)

CWP: A Bizottság munkaprogramja.

Előzetes hatásvizsgálat: Olyan szakpolitikai eszköz, amelynek célja bizonyíték gyűjtése a jövőbeni uniós jogalkotási vagy egyéb fellépések indokoltságának értékelésére és annak megállapítására, hogy azokat hogyan kell kialakítani ahhoz, hogy elérjék a szándékolt szakpolitikai célkitűzéseket. A hatásvizsgálatnak azonosítania kell és le kell írnia a megoldandó problémát, célkitűzéseket kell meghatároznia, szakpolitikai opciókat felvázolnia és értékelnie azok hatásait. A Bizottság hatásvizsgálati rendszere integrált módszert követ, amely a lehetséges szakpolitikai opciók környezeti, társadalmi és gazdasági hatásait is értékeli, elősegítve a fenntarthatósággal kapcsolatos szempontok figyelembevételét az uniós szakpolitikai döntéshozatalban. (Forrás: minőségi jogalkotási eszköztár.)

Értékelés: Annak bizonyítékokon alapuló megítélése, hogy valamely beavatkozás milyen mértékben eredményes és hatékony, releváns (tekintettel a szükségletekre és célkitűzéseire) és koherens (önmagában véve és a többi uniós szakpolitikai beavatkozással együtt tekintve), illetve hogy sikerült-e uniós hozzáadott értéket létrehoznia. (Forrás: minőségi jogalkotási eszköztár.)

Értékeléssel indítás elve: Nem kötelező érvényű elv, amely az adott pillanatban rendelkezésre álló értékelési eredményeknek a szakpolitikai tervezési folyamatba történő integrálását szolgálja. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a jogalkotási javaslatokat előkészítő hatásvizsgálatoknak figyelembe kell venniük a problémákat, hiányosságokat, kihívásokat és sikereket számba vevő értékelések tanulságait. (Forrás: minőségi jogalkotási eszköztár.)

Felülvizsgálati rendelkezés: Az uniós jogszabályokban foglalt rendelkezés, amely valamilyen formában a jogszabály része vagy egésze utólagos felülvizsgálatának elvégzésére kötelezi a Bizottságot, illetve a tagállamokat. (Forrás: Európai Számvevőszék.)

Minőségi jogalkotás: A szakpolitikák és jogszabályok oly módon történő megtervezése, hogy azok a lehető legkevesebb költség mellett érjék el célkitűzéseiket. A minőségi jogalkotás nem a szabályozásról vagy a deregulációról szól. Egy munkamódszerről van szó, amelynek célja annak biztosítása, hogy a politikai döntéseket nyitott és átlátható módon, a rendelkezésre álló legmegfelelőbb információk alapján hozzák meg, és az érdekelt felek teljes körűen részt vegyenek a döntéshozatalban. (Forrás: minőségi jogalkotási eszköztár.)

Monitoringrendelkezés: Az uniós jogszabályokban foglalt rendelkezés, amely a jogszabály része vagy egésze végrehajtásának, illetve alkalmazásának nyomon követésére kötelezi a Bizottságot, illetve a tagállamokat. (Forrás: Európai Számvevőszék.)

OECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet.

REFIT: Az uniós jog „célravezetőségének”, azaz a szabályozás célszerűségének és teljesítményének biztosítására 2012-ben létrehozott bizottsági program. A folyamat keretében elemzik a meglévő jogszabályokat és intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az uniós jogszabályok előnyei az érdekeltek, polgárok és közigazgatások számára a lehető legkevesebb költséggel valósuljanak meg, valamint – amennyiben lehetséges – a szabályozási költségek csökkentése érdekében anélkül, hogy ez hátrányosan befolyásolná az adott kezdeményezés szakpolitikai célkitűzéseit. (Forrás: minőségi jogalkotási eszköztár.)

SWD: Az Európai Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma.

Szabályozói Ellenőrzési Testület (RSB): A biztosi kollégium számára tanácsadással foglalkozó független bizottsági szerv, amely központi minőségellenőrzéssel és támogatással segíti a Bizottság hatásvizsgálati és értékelési munkáját. A Testület megvizsgálja a Bizottság összes hatásvizsgálat-tervezetét, valamint a meglévő jogszabályokról készített jelentősebb értékeléseit és célravezetőségi vizsgálatait, továbbá véleményeket és ajánlásokat bocsát ki azokról. (Forrás: „Európa” honlap.)

Szolgálatközi irányítócsoport (ISG): A szolgálatközi irányítócsoport több olyan főigazgatóság képviselőiből áll, amelynek tevékenysége kapcsolódik az értékelés témájához, valamint az értékelést végző főigazgatóság értékelési osztályának egy képviselőjéből. A csoportot az értékelés összes fő lépésébe be kell vonni, a kialakítástól (ütemterv) a szolgálati munkadokumentum kidolgozásán át az arról folytatott szolgálatközi konzultációig. (Forrás: minőségi jogalkotási eszköztár.)

Végrehajtási jelentés: Egy irányelv átültetésére és a tagállami rendelkezések annak való megfelelőségére összpontosító jelentés. „Átültetési jelentés” néven is ismeretes. (Forrás: Európai Számvevőszék.)

Végjegyzetek

¹ COM(2015) 215 final: „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program”.

² SWD(2017) 350 final: „Better Regulation Guidelines” (A minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatás). Az eszköztár kiegészíti az iránymutatásokat, és részletesebb tájékoztatást nyújt azok alkalmazásáról.

³ 1996 óta a Bizottság minden kiadási program esetében előírja szolgálatainak az utólagos értékelés készítését.

⁴ SEC(2000) 1051: „Focus on Results: Strengthening Evaluation of Commission Activities” (Középpontban az eredmények: A Bizottság tevékenységei értékelésének megerősítése); C(2002) 5267/1: „Evaluation standards and good practices” (Értékelési standardok és bevált gyakorlatok); Bizottsági útmutató: „Evaluating EU activities. A practical guide for Commission services” (Az uniós tevékenységek értékelése. Gyakorlati útmutató a bizottsági szolgálatoknak) (DG BUDGET, 2004); SEC(2007) 1341: „Revision of the Internal Control Standards and Underlying Framework” (A belsőkontroll-standardok és az alapul szolgáló keretrendszer felülvizsgálata); SEC(2007) 213 final: „Responding to strategic needs: reinforcing the use of evaluation” (A stratégiai szükségletek megválaszolása: az értékelések alkalmazásának megerősítése); Bizottsági útmutató: „EVALSED (evaluation of socio-economic development) Sourcebook: Method and Techniques” (EVALSED (a társadalmi-gazdasági fejlődés értékelése) kézikönyv: Módszertan és technikák) (DG REGIO, 2009); COM(2012) 746 final: „Az uniós szabályozás célravezetősége”; COM(2013) 686 final: „Az intelligens szabályozás alapjainak erősítése – az értékelés javítása”; COM(2015) 215 final: „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program”; COM(2017) 651 final: „A minőségi jogalkotási program megvalósítása: jobb megoldások a jobb eredmények érdekében”.

⁵ COM(2013) 686 final.

⁶ Intézményközi megállapodás az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a jogalkotás minőségének javításáról, 2016. április 13.

⁷ A különféle felülvizsgálatok körében elemeztük a Bizottság megbízásából valamely bizottsági felülvizsgálat alátámasztására készített külső tanulmányokat (az úgynevezett alátámasztó tanulmányokat) is. Néhány esetben – amikor nem állt rendelkezésre bizottsági jelentés – a külső tanulmányt vettük figyelembe felülvizsgálati dokumentumként.

⁸ Az uniós hozzáadott érték „az Európai Unió beavatkozása nyomán keletkező hatás, amely növeli a tagállamok egyedi intézkedései révén egyébként keletkező értéket”. SEC(2011) 867 final: The added value of the EU budget (Az uniós költségvetés hozzáadott értéke). A 2017-es eszköztár szerint az uniós hozzáadott érték „olyan változásokat jelent, amelyek észszerűen az uniós beavatkozásnak tulajdoníthatók, és amelyek ily módon hozzáadódnak a tagállami szintű fellépések észszerűen elvárható hatásaihoz”.

⁹ SWD(2015) 111 final.

¹⁰ A minőségi jogalkotásról szóló iránymutatásokat kísérő eszköztár.

¹¹ Az első négy helyezett Ausztrália, az Egyesült Királyság, Mexikó és Németország.

¹² OECD Regulatory Policy Outlook 2015 (Szabályozáspolitikai körkép 2015), OECD Publishing, Párizs, 2015 (http://www.oecd.org/publications/oecd-regulatory-policy-outlook-2015-9789264238770-en.htm).

¹³ 3/2010. sz. különjelentés: „Hatásvizsgálatok az uniós intézményekben: segítik-e a döntéshozatalt?”

¹⁴ Beleértve a 2016. december 31-éig lezárt és az akkor még folyamatban lévő felülvizsgálatokat is.

¹⁵ Az ellenőrzés a négy főigazgatóság hatáskörébe tartozó, mindkét társjogalkotó által elfogadott vagy mérlegelt valamennyi másodlagos jogi aktusra (irányelvre és rendeletre) kiterjed. Nem tartoznak az ellenőrzés hatókörébe a végrehajtási intézkedések és más másodlagos jogszabályok, az ügynökségek által végzett felülvizsgálatok, a tanácsi ajánlások és határozatok, valamint a kiadási programok, cselekvési tervek és közlemények felülvizsgálata. Szintén kizártuk az ellenőrzés hatóköréből a teljes ügynökségekre vonatkozó felülvizsgálatokat, ami alól csak a valamely irányelv vagy rendelet keretében külön feladatokkal megbízott ügynökségek különleges (azaz az ügynökség működése helyett inkább az adott szakpolitikai terület teljesítményéhez kapcsolódó) tevékenységei képeznek kivételt.

¹⁶ Mivel a DG GROW a DG ENTR és a DG MARKT egyes részeinek összevonásával jött létre 2015-ben, ezen előd-főigazgatóságok felülvizsgálatait és hatásvizsgálatait is bevontuk a mintába.

¹⁷ Ebben a jelentésben hatásvizsgálat alatt előzetes hatásvizsgálatot értünk (kivéve, ha ezt eltérően jelezzük).

¹⁸ A Bizottság munkaprogramjának I. melléklete.

¹⁹ COM(2015) 215 final.

²⁰ SEC (2007) 213: Dalia Grybauskaite közleménye a Bizottság számára az elnökkel egyetértésben: „Responding to Strategic Needs: Reinforcing the use of evaluation” (A stratégiai szükségletek megválaszolása: az értékelések alkalmazásának megerősítése); C(2002)5267: Közlemény a Bizottságnak: „Evaluation standards and good practices” (Értékelési standardok és bevált gyakorlatok), 2002.12.23.

²¹ Európai Bizottság: minőségi jogalkotási eszköztár, 42. eszköz.

²² Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közös gyakorlati útmutatója a közösségi intézményeknél a jogszabályszerkesztésben részt vevők számára. Európai Unió, 2015.

²³ A 23. cikk szerint „a három intézmény vállalja, hogy minden esetben mérlegelik, hogy a jogszabályok tartalmazzanak-e felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezést, valamint figyelembe veszik a végrehajtáshoz és az eredményekre és hatásokra vonatkozó adatok gyűjtéséhez szükséges időtartamot.” Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti intézményközi megállapodás a jogalkotás minőségéről, 2016. április 13.

²⁴ A 2010. július 8-i C-343/09. sz. Afton Chemical ügy 30–40. bekezdése, valamint a 2016. május 4-i C-477/14. sz. Pillbox 38 (UK) Ltd ügy 64–66. bekezdése.

²⁵ Az Európai Parlament Kutatószolgálata a végrehajtás értékelése alatt a parlamenti bizottságok végrehajtási jelentéseihez készített utólagos értékelési háttérdokumentumait érti.

²⁶ Az Európai Parlament EVAL egységének munkadokumentuma: „Method and Process” (Módszer és folyamat).

²⁷ A közelmúltban (2014–2016) elfogadott jogszabályokból vett minta.

²⁸ A megvizsgált 105 jogszabályból hármat figyelmen kívül hagytunk, mert nem voltak relevánsak.

²⁹ Európai Bizottság: minőségi jogalkotási eszköztár, 6. fejezet, 314. o.

³⁰ „Az EIA értékelés a parlamenti bizottságok által az uniós szakpolitikai jogszabályok tagállami átültetéséről és végrehajtásáról szóló „végrehajtási jelentések” kidolgozásához használt alapvető háttérdokumentum” (az Európai Parlament EVAL egységének munkadokumentuma: „Method and Process” (Módszer és folyamat)).

³¹ A késedelmet csak a felülvizsgálatok tekintetében jogszabályban előírt határidőkhöz viszonyítva állapítottuk meg.

³² A folyamatban lévő (2016. december 31-ig még közzé nem tett) felülvizsgálatok esetében a késedelem időtartamát az előírt határidő és 2016. december 31. közötti különbözetként vettük figyelembe.

³³ Európai Bizottság: minőségi jogalkotási eszköztár, a monitoringintézkedésekre és -mutatókra vonatkozó 41. eszköz, 270. o.

³⁴ A módszertan kérdésének vizsgálata során csak az értékelési elemet tartalmazó felülvizsgálatokat (értékeléseket és egyéb felülvizsgálatokat) vettük figyelembe.

³⁵ A minőségi jogalkotási iránymutatások öt kritérium – relevancia, eredményesség, hatékonyság, koherencia és uniós hozzáadott érték – tiszteletben tartását írják elő az értékelések és a célravezetőségi vizsgálatok számára. Az uniós hozzáadott érték a szubszidiaritás és az arányosság elvét is magában foglalja.

³⁶ Néhány lezárt felülvizsgálatot kizártunk a vizsgálatból, mert nem tartalmaztak értékelési elemeket.

³⁷ REFIT evaluation of Directive 2002/49/EC relating to the assessment and management of environmental noise (A környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló 2002/49/EK irányelv REFIT-értékelése) (SWD(2016) 454), közzététel: 2016. december.

³⁸ COM(2017) 312 final.

³⁹ COM(2017) 257 final.

⁴⁰ Fitness Check of the Birds and Habitats Directives (A madár- és élőhelyvédelmi irányelvek célravezetőségi vizsgálata) (SWD(2016) 472), közzététel: 2016.12.16.

⁴¹ COM(2012) 746 final, 4. o.

 

¹ COM(2017) 651 final.

² Zöld könyv a pénzügyi intézmények vállalatirányításáról és a javadalmazási politikákról (COM(2010) 284), a 2011. évi Zöld könyv a felelős vállalatirányítás uniós kereteiről (COM(2011) 164), valamint két külső tanulmány a vállalatirányítási szabályok tagállami ellenőrzéséről és végrehajtásáról 2009-ben (http://ec.europa.eu/internal_market/company/docs/ecgforum/studies/comply-or-explain-090923_en.pdf) és az igazgatók kötelességeiről és felelősségeiről 2013-ban (http://ec.europa.eu/internal_market/company/docs/board/2013-study-analysis_en.pdf), valamint az új intézkedésekhez kapcsolódó más konkrét értékelési elemek.

³ REFIT-eredménytábla: http://op.europa.eu/webpub/com/refit-scoreboard/en/index.html.

⁴ Ezek között a problémák között szerepelnek az alábbi kérdések: egy ilyen kötelező jellegű megállapodás csak a felekre nézve keletkeztetne jogokat és kötelezettségeket, vagy harmadik felekre is? A Bíróság hatáskörrel rendelkezne-e egy ilyen kötelező jellegű megállapodás esetleges megsértéseinek elbírálására, és milyen jogorvoslati lehetőségek lennének? Szükség lenne-e választottbírósági eljárásra abban az esetben, ha a felek nem akarnak a Bírósághoz fordulni? Hogyan lenne ez megszervezve? Ezek lényeges kérdések, amelyekkel foglalkozni kell az intézményközi megállapodások kötelező jellegének mérlegelése során.

Esemény	Dátum
Az ellenőrzési feladatterv elfogadása / az ellenőrzés megkezdése	2016.10.26.
A jelentéstervezet hivatalos megküldése a Bizottságnak (illetve egyéb ellenőrzött szervezetnek)	2018.01.17.
A végleges jelentés elfogadása az egyeztetési eljárás után	2018.05.16.
A Bizottság (illetve egyéb ellenőrzött szervezet) hivatalos válaszainak beérkezése az összes uniós nyelven	EP: 2018.03.27. Tanács: 2018.04.25. A Bizottság és az RSB közös válaszai: 2018.04.09.

Az ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a kohéziós, növekedési és társadalmi befogadási beruházások kiadási területeire szakosodott, Iliana Ivanova számvevőszéki tag elnökölte II. Kamara végezte. Az ellenőrzést Henri Grethen számvevőszéki tag vezette Marc Hostert kabinetfőnök, Emmanuel Rauch ügyvezető, valamint Naiara Zabala Eguiraun, Nicholas Edwards és Ekaterina Vaahtera számvevők támogatásával.

Balról jobbra: Nicholas Edwards, Marc Hostert, Ekaterina Vaahtera, Henri Grethen, Emmanuel Rauch.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2018

PDF	ISBN 978-92-872-9736-5	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/583361	QJ-AB-18-007-HU-N
HTML	ISBN 978-92-872-9700-6	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/227061	QJ-AB-18-007-HU-Q

© Európai Unió, 2018

Az olyan fényképek és más anyagok felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek szerzői jogainak nem az Európai Unió a tulajdonosa, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: +32 22999696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

INFORMÁCIÓKAT KERES AZ EU-RÓL?

Online
Az Europa portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
Az EU Bookshopból uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: (https://op.europa.eu/hu/publications). Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.