15.1.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 13/13


A Bíróság (nagytanács) 2010. november 16-i ítélete (Oberlandesgericht Stuttgart (Németország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Gaetano Mantello elleni büntetőeljárás

(C-261/09. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Európai elfogatóparancs - A 2002/584/IB kerethatározat - A 3. cikk 2. pontja - Ne bis in idem - Az „ugyanazon cselekmény” fogalma - A végrehajtó igazságügyi hatóság lehetősége az európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadására - A kibocsátó tagállamban hozott jogerős ítélet - Kábítószer birtoklása - Kábítószer-kereskedelem - Bűnszervezet)

2011/C 13/20

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Oberlandesgericht Stuttgart

Az alap-büntetőeljárás résztvevője

Gaetano Mantello

Tárgy

Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Oberlandesgericht Stuttgart — Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.) 3. cikke 2. pontjának értelmezése — A „ne bis in idem” elve nemzeti szinten — A végrehajtó igazságügyi hatóság lehetősége olyan cselekmények miatti büntetőjogi felelősségrevonás céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadására, amelyek egy részét a kibocsátó tagállamban már jogerős ítélettel elbírálták — Az „ugyanazon cselekmény” fogalma — Olyan helyzet, amelyben az európai elfogatóparancsot megalapozó valamennyi bizonyíték már az első büntetőeljárás idején is ismert volt a kibocsátó tagállam nyomozó hatósága előtt, ám azokat akkor nyomozástaktikai okokból nem használták fel

Rendelkező rész

Az európai elfogatóparancs kibocsátása és végrehajtása tekintetében az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 3. cikkének 2. pontjában szereplő „ugyanazon cselekmény” fogalma az uniós jog önálló fogalmának minősül.

Az alapügyben felmerülő körülményekhez hasonló körülmények között, amikor a végrehajtó igazságügyi hatóságnak e kerethatározat 15. cikkének (2) bekezdése szerinti információkérésére válaszul a kibocsátó igazságügyi hatóság a nemzeti joga alapján és az „ugyanazon cselekménynek” a kerethatározat ugyanezen 3. cikkének 2. pontjában foglalt fogalmából eredő követelményekre tekintettel egyértelműen megállapította, hogy a korábbi ítélet nem tekinthető az elfogatóparancsban meghatározott tényállások tekintetében jogerős ítéletnek, és így nem képezi akadályát az említett elfogatóparancsban meghatározott büntetőeljárásoknak, a végrehajtó igazságügyi hatóságnak nincs oka ezen ítélettel összefüggésben a végrehajtás kötelező megtagadásának az említett 3. cikk 2. pontjában meghatározott okát alkalmazni.


(1)  HL C 220., 2009.9.12.