Opinion of the Advocate-General

Opinion of the Advocate-General

I – Bevezetés

1. A jelen egyesített ügyekben a szociális partnerek először kollektív megállapodásokat kötöttek annak érdekében, hogy kiegészítő biztosítási rendszert hozzanak létre többek között az egészségügyi költségek viselése céljából, és e megállapodásokban közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül egyetlen biztosító szervezetet jelöltek ki. Másodszor az e rendszerekben való részvételt a közigazgatási hatóságok kiterjesztési eljárás során kötelezővé tették az érintett ágazat valamennyi munkavállalójára és munkáltatójára nézve.

2. Az ezen ügyekben felvetett elsődleges jogi kérdés az, hogy az EUMSZ 56. cikk értelmezésére, valamint az abból következő egyenlő bánásmód elvére és átláthatósági kötelezettségre vonatkozó ítélkezési gyakorlat, amelyet a Bíróság különösen a szolgáltatási koncessziók területén alakított ki, megfelelően alkalmazandó‑e a fent leírt kiterjesztési eljárásra.

3. A Conseil d’État (államtanács, Franciaország) által előterjesztett jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmek azokon a kereseteken alapulnak, amelyek révén egyrészt a C‑25/14. sz. ügyben az Union des syndicats de l’immobilier (UNIS, a továbbiakban: UNIS), másrészt a C‑26/14. sz. ügyben a Beaudout Père et Fils SARL (a továbbiakban: Beaudout) a ministre du Travail, de l’Emploi et de la Santé (munkaügyi, foglalkoztatási és egészségügyi miniszter) két, a kollektív megállapodások ilyen kiterjesztésére irányuló rendeletének megsemmisítését kéri. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek arra a kérdésre irányulnak, hogy az EUMSZ 56. cikkből eredő esetleges átláthatósági kötelezettség vonatkozik‑e a közigazgatási hatóságok olyan kiterjesztő döntésére, amellyel kizárólagos jogot(2) ruháznak egy gazdasági szereplőre. Ekképpen a jelen ügyek az AG2R Prévoyance ítélet alapját képező ügyhöz(3) hasonlítanak, amennyiben ugyanazon, a C‑26/14. sz. ügy tárgyát képező rendszer értékelésére vonatkoznak az alapvető szabadságok, így különösen a szolgáltatásnyújtás szabadsága, nem pedig az uniós versenyjog szabályai szempontjából.

II – A francia jogi háttér

4. Franciaországban a munkavállalók betegségével vagy balesetével összefüggésben felmerült egészségügyi ellátási költségeket részben a társadalombiztosítási alaprendszer fedezi. A költségek biztosítottat terhelő részének részleges megtérítésére kiegészítő egészségbiztosítás keretében kerülhet sor.

5. A francia jog releváns rendelkezéseit a code de la sécurité sociale (társadalombiztosítási törvénykönyv) és a code du travail (munka törvénykönyve) tartalmazza.

6. A code de la sécurité sociale L. 911‑1. cikke értelmében a munkavállalók kollektív biztosítási jogait többek között kollektív szerződés vagy megállapodás írja elő, amelynek rendelkezései főszabály szerint csak az azokat megtárgyaló és megkötő reprezentatív munkáltatói és munkavállalói szervezetek tagjait kötik. E törvénykönyv L. 911‑3. cikke szerint azonban e megállapodásokat az illetékes miniszter rendeletben kiterjesztheti.

7. A code de la sécurité sociale 2006. június 24. és 2013. december 25. között hatályos változata L. 912‑1. cikkének megfelelően, „amennyiben az L. 911‑1. cikkben említett ágazaton belüli vagy ágazatok közötti megállapodások a kockázatok megosztását írják elő, amelyeket vagy [a] […] 89–1009. sz. törvény 1. cikkében szereplő egy vagy több szervezet, vagy a code des assurances (biztosítási törvénykönyv) L. 370‑1. cikkében szereplő egy vagy több intézmény biztosít, és amelyekbe így az e megállapodások hatálya alá tartozó vállalkozások kötelesek belépni, e megállapodások a kockázatmegosztás módjaira vonatkozó felülvizsgálat feltételeit és gyakoriságát rögzítő záradékkal rendelkeznek. A felülvizsgálat gyakorisága nem haladhatja meg az öt évet”.(4)

8. A szerződés vagy megállapodás kiterjesztésére irányuló eljárást a code du travail, különösen az L. 2261‑15., L. 2261‑19., L. 2261‑24., L. 2261‑25., L. 2261‑27. és a D. 2261‑3. cikk szabályozza. Ebből kitűnik, hogy az ágazati szerződéseket, valamint a paritásos egyeztető bizottság keretében kötött szakmai vagy szakmaközi megállapodásokat, illetve azok módosító záradékait és mellékleteit bizonyos feltételek mellett az illetékes miniszter rendelete kiterjesztheti, amely rendelet tárgya ezek kötelezővé tétele az érintett szerződés vagy megállapodás hatálya alá tartozó valamennyi munkavállaló és munkáltató tekintetében. Ennek feltétele a Commission nationale de la convention collective‑vel (nemzeti érdekegyeztető tanács) folytatott előzetes konzultáció, és az e tanács által adott kedvező indokolt vélemény. Legalább két, az e tanácsban részt vevő munkáltatói vagy munkavállalói szervezet indokolt kifogása esetén a miniszter újból részletes konzultációt folytathat e tanáccsal, és ezt követően dönthet ismét, az új vélemény alapján, a kiterjesztésről.

9. A code du travail L. 2261‑25. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A munkaügyekért felelős miniszter a Commission nationale de la convention collective indokolt véleményét követően kizárhatja a kiterjesztésből a törvényi rendelkezésekbe ütköző kikötéseket.

Emellett kizárhatja azokat a kikötéseket is, amelyek rendszerének módosítása nélkül elválaszthatók a szerződéstől vagy megállapodástól, és nem felelnek meg a mérlegelt alkalmazási kör által érintett ágazat vagy ágazatok helyzetének.

[…]”

10. A code du travail D. 2261‑3 cikke a következőt írja elő:

„Amennyiben kiterjesztési vagy bővítési rendelet kibocsátást tervezik, előzetesen a Journal officiel de la République française ‑ben [a Francia Köztársaság hivatalos lapja] felhívást kell közzétenni. E felhívásban felkérik az érintett szervezeteket és személyeket, hogy ismertessék észrevételeiket. E felhívás tartalmazza azt a helyet, ahol a szerződést vagy megállapodást letétbe helyezték, és azt a szervet, amelynek az észrevételeket be kell nyújtani.

Az érintett szervezetek és személyek a felhívás közzétételétől számított tizenöt napon belül tehetik meg észrevételeiket.”

11. A loi n o  89‑1009 du 31 décembre 1989 renforçant les garanties offertes aux personnes assurées contre certains risques (az egyes kockázatokkal szemben biztosított személyek számára nyújtott garanciák megerősítéséről szóló, 1989. december 31‑i 89‑1009. sz. törvény)(5) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A jelen cím rendelkezései azokra az ügyletekre vonatkoznak, amelyek tárgya az elhalálozás kockázatának, az adott személy testi épségét érintő vagy a szüléshez kapcsolódó, továbbá a munkaképtelenséggel vagy rokkantsággal kapcsolatos kockázatoknak, és a munkanélkülivé váláshoz kapcsolódó kockázatoknak a megakadályozása és fedezése. Az első bekezdésben szereplő ügyletek teljesítésére kizárólag az alábbi szervezetek jogosultak:

a) a code des assurances által szabályozott vállalkozások;

b) a code de la sécurité sociale VII. könyve III. címének hatálya alá tartozó intézmények;

c) a code rural [mezőgazdasági törvénykönyv] VII. könyve II. címe II. fejezete 4. szakaszának hatálya alá tartozó intézmények;

d) a code de la mutualité [biztosítóegyesületekről szóló törvénykönyv] hatálya alá tartozó biztosítóegyesületek.”

III – A tényállás, az alapeljárások, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás

12. A C‑25/14. sz. ügy esetében az ingatlanágazat nemzeti kollektív szerződését 1988. szeptember 9‑én kötötték. A kollektív szerződés 2010. november 23‑i 48. sz. módosító záradékával és a 2011. május 17‑i 49. és 50. sz. módosító záradékával alakították ki az elhalálozással, munkaképtelenséggel vagy rokkantsággal kapcsolatos kockázatokra vonatkozó kötelező biztosítási rendszert, valamint az egészségügyi költségek visszatérítésének kötelező rendszerét. Az e 48. sz. módosító záradék 17. cikke hároméves időtartamra az Institution de prévoyance du groupe Mornay‑t jelölte ki e két rendszer szolgáltatásai tekintetében egyetlen biztosító szervezetként.

13. A 2011. július 13‑i rendelettel a ministre du Travail, de l’Emploi et de la Santé kötelezővé tette az említett 48–50. sz. módosító záradékot az érintett tevékenységi ágazat valamennyi munkavállalója és munkáltatója számára.

14. A C‑26/14. sz. ügy esetében a pékipari és sütőipari ágazat (kisipari vállalkozások) nemzeti kollektív szerződését 1976. március 19‑én kötötték meg. Az ágazat munkavállalói egészségügyi ellátási költségei kiegészítő visszatérítésének rendszerét az említett szerződés 2006. április 24‑i 83. sz. módosító záradéka vezette be, a fedezett kockázatok megosztása és a munkáltatók kötelező csatlakozása alapján. Ugyanezen módosító záradék alapján az AG2R Prévoyance biztosító pénztárt (a továbbiakban: AG2R) jelölték ki az e rendszert kezelő egyetlen biztosító szervezetként. A 2011. május 27‑i 100. módosító záradék 6. cikkével ötéves időtartamra újra az AG2R‑t jelölték ki az említett rendszert kezelő biztosító szervezetként.

15. A 2011. december 23‑i rendelettel a ministre du Travail, de l’Emploi et de la Santé kötelezővé tette az említett 100. sz. módosító záradékot az érintett tevékenységi ágazat valamennyi munkavállalója és munkáltatója számára.

16. A 2011. szeptember 23‑án és 2012. február 24‑én a Conseil d’État elé terjesztett keresetével az UNIS és a Beaudout a 2011. július 13‑i és a 2011. december 23‑i kiterjesztő miniszteri rendeletek megsemmisítését kérte.

17. Egyéb jogalapok között az UNIS és a Beaudout előadta, hogy a szóban forgó kiegészítő szociális védelmi rendszerek biztosító szervezeteinek kijelölése során megsértették a Bíróság által értelmezett EUMSZ 56. cikkből következő átláthatósági kötelezettséget. E tekintetben az UNIS és a Beaudout különösen a Sporting Exchange ítéletre(6) hivatkozott, amelyben a Bíróság az említett átláthatósági kötelezettséget kötelező előfeltételnek minősítette a tagállamok azon joga vonatkozásában, hogy valamely gazdasági szereplő számára egy gazdasági tevékenység gyakorlására kizárólagos jogot biztosítsanak, tekintet nélkül e gazdasági szereplő kiválasztásának módjára.

18. A kérdést előterjesztő bíróság szerint az Institution de prévoyance du groupe Mornay‑t és az AG2R‑t, amelyek nonprofit szervezetek és a szolidaritási elv alapján működnek, olyan gazdasági tevékenységet végző vállalkozásoknak kell tekinteni, amelyeket a szociális partnerek más olyan vállalkozások közül választottak ki, amelyekkel versenyben állnak az általuk kínált biztosítás piacán.

19. A kérdést előterjesztő bíróság egyrészt úgy ítéli meg, hogy az átláthatósági kötelezettség megsértésére alapított jogalapokra adandó válasz attól a kérdéstől függ, hogy e kötelezettség tiszteletben tartása kötelező előfeltétele‑e az alapeljárásokban szereplőhöz hasonló kiterjesztésnek, másrészt hogy e kérdés meghatározó az általa elbírálandó jogviták eldöntése szempontjából.

20. A Conseil d’État, amelynek kételyei vannak az EUMSZ 56. cikk értelmezését illetően, két 2013. december 30‑i határozattal úgy döntött, hogy az alapeljárásokat felfüggeszti, és a két ügyben azonos módon megfogalmazott kérdést terjeszt a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

„Az [EUMSZ 56. cikkből] következő átláthatósági kötelezettség tiszteletben tartása kötelező előfeltétele‑e annak, hogy valamely tagállam az adott ágazat valamennyi vállalkozására kiterjessze az olyan kollektív megállapodás hatályát, amely egyetlen, a szociális partnerek által kiválasztott gazdasági szereplőre bízza a munkavállalók számára kialakított kötelező kiegészítő biztosítási rendszer kezelését?”

21. Írásbeli észrevételeket az UNIS, a Beaudout, a Syndicat national des résidences de tourisme (SNRT, a turisztikai szállások nemzeti szövetsége) és társai (a továbbiakban: SNRT), a Confédération nationale de la boulangerie et boulangerie‑pâtisserie française (francia pékipari és pék‑ és sütőipari nemzeti szövetség), a Fédération générale agroalimentaire FGA – CFDT (általános élelmiszeripari szövetség) és társai, a francia és a belga kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő; ezek mindegyike képviseltette magát a 2015. január 22‑én tartott tárgyaláson.

IV – Elemzés

A – Előzetes észrevételek

22. Kiindulásként kiemelem, hogy a Conseil d’État kérdése arra az eljárásra vonatkozik, amely révén egy tagállam az egyetlen biztosító szervezet kijelölését tartalmazó kollektív megállapodást kiterjeszti egy ágazat valamennyi vállalkozására, nem pedig e gazdasági szereplő szociális partnerek által történő kiválasztására. Véleményem szerint mindazonáltal nyilvánvaló, hogy a szóban forgó döntések szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségére vonatkozó elemzés során nem lehet figyelmen kívül hagyni az annak előzményét jelentő, a szociális partnerek által követett eljárást, mivel a kiterjesztésre vonatkozó döntés keretében az illetékes miniszter nem választhat a szociális partnerek által kiválasztottól eltérő biztosító szervezetet.

23. Egyes írásbeli észrevételeket előterjesztő felek hangsúlyozták a szerződési szabadság, valamint a kollektív tárgyalások folytatásához való jog jelentőségét. Vitathatatlan, hogy a kollektív tárgyalások folytatásához való jogot elismerik mindazok a különböző nemzetközi okmányok, amelyek kidolgozásában a tagállamok együttműködtek, vagy amelyekhez csatlakoztak, mind pedig az említett tagállamok által közösségi szinten vagy az Európai Unió keretében kidolgozott aktusok, mint például az Európai Unió Alapjogi Chartájának a 28. cikke, amely Chartát az EUSZ 6. cikk ugyanolyan jogi kötőerővel ruház fel, mint amellyel a Szerződések rendelkeznek.(7)

24. A kollektív tárgyalások folytatásához való alapjog gyakorlásának azonban összhangban kell lennie az EUM‑Szerződés által védelemben részesített szabadságokból eredő követelményekkel, és meg kell felelnie az arányosság elvének.(8)

25. Ekképpen a kollektív szerződések rendelkezései nem esnek ki a Szerződés személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alól. A Szerződésnek az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseiből eredő jogokat egyensúlyba kell hozni a szociálpolitika céljaival.(9)

26. Másodikként előzetesen azt is ki kell emelni, hogy a francia jogszabályt a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmek benyújtását követően módosították.

27. A francia Conseil constitutionnel (Alkotmánytanács) 2013. június 13‑i határozatával(10) – amelyet az ún. loi relative à la sécurisation de l’emploi (a munkahelyek biztonságáról szóló törvény)(11) francia alkotmánnyal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára irányuló kérelem tárgyában hozott – ugyanis alkotmányellenesnek nyilvánította a code de la sécurité sociale L. 912‑1. cikkének első és második bekezdését, amelyek értelmében bizonyos megállapodások hatálya alá tartozó vállalkozások kötelesek belépni az egészségügyi ellátási költségek kiegészítő visszatérítésének egy kijelölt szervezet által kezelt rendszerébe.

28. A Conseil constitutionnel határozata szerint az említett L. 912‑1. cikk alkotmányellenességének megállapítása az említett határozat közzétételétől, azaz 2013. június 16‑ától hatályos, de nem alkalmazandó az e cikken alapuló olyan szerződésekre, amelyek teljesítése a közzététel időpontjában már folyamatban volt.

29. Ezt követően a 2013. december 23‑i 2013‑1203. sz. törvény(12) módosította a code de la sécurité sociale L. 912‑1. cikkét, így az immár azt írja elő, hogy a szakmai megállapodások oly módon szervezhetik meg az érintett kockázatok lefedését, hogy biztosító szervezetként való eljárásra feljogosított egy vagy több szervezetet ajánlanak. Az említett L. 912‑1. cikk (1) bekezdése szerint „az ajánlást megelőzően az érintett szervezetek vagy intézmények részére rendeletben meghatározott feltételek mellett közbeszerzési eljárást kell kiírni, amely megfelel az átláthatóság, a pártatlanság és az ajánlattevők közötti egyenlő bánásmód elveinek” (13) .

30. Ugyanakkor a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket az e módosítást megelőzően hatályos jogszabály alapján kell elemezni.

31. Elemzésemet az EUMSZ 56. cikk alapeljárások tekintetében fennálló relevanciájának vizsgálatával kezdem. Másodszor, annak értékelése érdekében, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 56. cikkből következő átláthatóság követelményeit a jelen ügyekben tiszteletben kell‑e tartani, meg kell vizsgálni, hogy az alapeljárásokban szereplő rendszerek működtetése egyértelmű határokon átnyúló érdeket képvisel‑e, továbbá meg kell vizsgálni a Bíróság szolgáltatási koncessziós szerződésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát is. Elemzésemet annak vizsgálatával zárom, hogy az EUMSZ 56. cikk értelmezése, amelyet lényegileg a szolgáltatási koncessziós szerződésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat fejtett ki, és amely az átláthatósági kötelezettségről szól, átültethető‑e az alapeljárásokra jellemző körülményekre. Végül a Bíróság által hozandó ítélet hatályának időbeli korlátozása iránti kérelemről kell állást foglalnom.

B – Az EUMSZ 56. cikk jelen ügyekben való alkalmazhatóságáról

32. Mindenekelőtt azt kell eldönteni, hogy az alapeljárások ténylegesen a szolgáltatásnyújtás szabadságának körébe tartoznak‑e. A tárgyalás során az SNRT és a Confédération nationale de la boulangerie et boulangerie‑pâtisserie française azt állította, hogy kizárólag a francia állam engedélyével rendelkező és Franciaországban letelepedett intézmények működhetnek gazdasági szereplőként a szociális védelem területén.(14)

33. Véleményem szerint e tekintetben érdemes emlékeztetni arra, hogy az alapeljárásokban szereplő biztosítási rendszereket a biztosító pénztárakon kívül a code des assurances által szabályozott vállalkozások is kezelhetik.

34. A 92/49 irányelv,(15) vagyis a harmadik generációs nem életbiztosítási irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejárta után a biztosítási tevékenység megkezdésének és gyakorlásának feltétele az azon tagállam hatóságai által kibocsátott egységes hivatalos engedély megszerzése, amelyben a biztosítóintézet székhelye található. Ez az engedély lehetővé teszi a biztosítóintézet számára, hogy az Unióban bárhol kifejtse tevékenységét, akár a letelepedés szabadsága, akár a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében. Rá kell mutatni, hogy a code des assurances L362‑2. cikke szerint minden Franciaországon kívüli tagállamban letelepedett közösségi biztosítóintézet az e letelepedési helyről kiinduló szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében fedezhet kockázatokat vagy vállalhat kötelezettségeket a Francia Köztársaság területén, azon engedélyeknek megfelelően, amelyeket neki a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai adtak.

35. Az alapeljárásokban szereplő biztosítási rendszerek a társadalombiztosítás kiegészítő rendszerei, így nem képezik részét a törvényes szociális biztonsági rendszernek. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a Bizottság kontra Belgium ítéletből kitűnik, hogy bár a 92/49 irányelv főszabály szerint nem vonatkozik a törvényes szociális biztonsági rendszer részét képező biztosításokra, az említett irányelv alkalmazandó a törvényes szociális biztonsági rendszer részét képező olyan biztosításokra, amelyeket a biztosítóintézetek saját kockázatukra nyújtanak.(16)

36. Ekképpen, figyelemmel az említett irányelvre, a nemzeti jogszabályra és az említett Bizottság kontra Belgium ítéletre, úgy vélem, hogy a más tagállamban letelepedett biztosítóintézeteknek, amelyek e tagállamokban engedélyt kaptak, jogosultnak kell lenniük arra, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében Franciaországban kínálják az alapeljárásokban szereplőhöz hasonló, az egészségügyi ellátási költségek kiegészítő rendszerének kezelését illető szolgáltatatásaikat.

37. Hozzá kell ugyanakkor tenni, hogy ha az ilyen szolgáltatások határokon átnyúló nyújtása nem volna lehetséges, annak kérdése, hogy milyen következményekkel jár az átláthatósági kötelezettség a biztosító szervezet kiválasztása során, mindenképpen releváns a letelepedés szabadsága szempontjából.

38. Végül megjegyzem, hogy amikor az EUMSZ 56. cikkre hivatkozik, a kérdést előterjesztő bíróság abból az előfeltevésből indul ki, hogy az alapeljárásokban szereplőhöz hasonló kizárólagos jogok biztosítása a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását jelenti, valamint, hogy e korlátozás igazolható. Mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés nem vonatkozik az ilyen korlátozás fennállásának vagy igazolásának kérdésére, és az ilyen korlátozás fennállását, illetve igazolását nem is vitatták, így e kérdést a továbbiakban nem tárgyalom.

39. Mielőtt részletesebben megvizsgálnám az EUMSZ 56. cikknek a Bíróság által az átláthatósági kötelezettség körvonalai tekintetében végzett értelmezését, valamint azt a kérdést, hogy ez az értelmezés átültethető‑e az alapeljárások körülményeire, meg kell vizsgálni, hogy az alapeljárásokban szereplő tevékenység határokon átnyúló érdeket képvisel‑e, ami egyébként a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított átláthatósági kötelezettség alkalmazásának előzetes feltétele.

C – Az alapeljárásokban szereplőhöz hasonló kiegészítő biztosítási rendszer kezelésének egyértelmű határokon átnyúló érdekéről

40. Kiindulásként megjegyzem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem hivatkozik az „egyértelmű határokon átnyúló érdek” fogalmára az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekben. Az UNIS és a Beaudout tárgyaláson tett állításai szerint az ezen érdekkel kapcsolatos kérdést kifejezetten nem is vitatták meg e bíróság előtt. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság által az esetleges egyértelmű határokon átnyúló érdek fennállására tett előzetes megállapítások hiánya nem jelenti a kérelem elfogadhatatlanságát abban az esetben, ha a Bíróság az iratok alapján e mulasztások ellenére úgy ítéli meg, hogy képes hasznos választ adni a kérdést előterjesztő bíróság számára. Ugyanakkor a Bíróság által adott választ csak abban az esetben kell figyelembe venni, ha a kérdést előterjesztő bíróság az alapeljárást érintő valamennyi releváns körülményt részletesen megvizsgálva arra a megállapításra juthat, hogy az egyértelmű határokon átnyúló érdeket képvisel.(17)

41. Úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést abból az előfeltevésből kiindulva tették fel, amely szerint az alapeljárásokban szereplő rendszerek kezelése egyértelmű határokon átnyúló érdeket képvisel. Álláspontom szerint tehát e kérdést meg kell vizsgálni.

42. Az írásbeli észrevételeket előterjesztő felek álláspontjai eltérnek azzal kapcsolatban, hogy az alapeljárásokban szereplőhöz hasonló kiegészítő biztosítási rendszer kezelése egyértelmű határokon átnyúló érdeket képvisel‑e.

43. A Beaudout és a Bizottság szerint az ilyen rendszerek kezelése határokon átnyúló érdeket képvisel. A Bizottság előadja, hogy egy másik tagállambeli vállalkozás különösebb nehézség nélkül képes ilyen szolgáltatást kínálni. A Beaudout egyebekben a C‑26/14. sz. ügyben hivatkozik az érintett kezelési szerződés értékére, amelyet 70 millió euróra becsül.(18)

44. Ezzel szemben az írásbeli észrevételeket előterjesztő többi fél, a francia kormány kivételével, arra hivatkozik, hogy az ilyen típusú szerződés nem érdekelhet egy másik tagállamban található gazdasági szereplőt. Az e tekintetben előterjesztett érvek között szerepelnek a biztosítási piacok gazdasági jellemzői,(19) valamint azok a szoros kapcsolatok, amelyeket a szociális biztonsági igazgatással, illetve az érintett munkáltatókkal és munkavállalókkal kell fenntartani. Ezenkívül azok a kapcsolatok, amelyeket a kiválasztott biztosító pénztárnak a pénztár paritásos ellenőrzését biztosító szociális partnerekkel kell fenntartania, olyan jellegűek, amelyek folytán egy másik államban letelepedett jogalany nem lenne képes egy ilyen pénztár helyébe lépni.

45. A határokon átnyúló érdek fennállását már vizsgálták az olyan közbeszerzésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatban, amelyek az értéküknél fogva nem tartoznak a területen alkalmazandó irányelvekben előírt eljárások hatálya alá, valamint a szolgáltatási koncessziós szerződésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatban.

46. Ilyen módon a SECAP és Santorso ítéletben(20) a Bíróság megállapította, hogy egy adott közbeszerzés határokon átnyúló érdekének fennállását egyedi jellemző alapján kell értékelni. Például ilyen érdeket képviselhet az építési beruházásra irányuló közbeszerzés a becsült értéke folytán, összefüggésben műszaki jellemzőivel vagy az építkezés olyan helyszínével, amely bizonyára felkeltené a külföldi gazdasági szereplők érdeklődését. Az egyértelmű határokon átnyúló érdek valós jellegére utaló objektív szempont lehet többek között a szóban forgó közbeszerzés bizonyos nagyságrendű összege, tekintettel az építkezés helyére is. Lehetséges lenne az ilyen érdek fennállásának kizárása viszont például abban az esetben, ha a szóban forgó közbeszerzés gazdasági tétje rendkívül csekély.

47. A Belgacom‑ítéletből(21) kitűnik, hogy az egyértelmű határokon átnyúló érdek többek között a megkötni tervezett megállapodás gazdasági jelentőségéből, valamint teljesítésének helyéből, illetve a műszaki jellemzőkből következhet, és a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy valamennyi, e tekintetben releváns körülményt részletesen megvizsgálja.

48. Az egyértelmű határokon átnyúló érdek anélkül is fennáll, hogy valamely gazdasági szereplő ténylegesen érdeklődést mutatott volna. Ez különösen akkor van így, ha a jogvita az átláthatóság hiányára vonatkozik, amely a vitatott megállapodást jellemezte. Az ilyen esetben ugyanis a más tagállamokban letelepedett gazdasági szereplőknek nincs valós lehetősége arra, hogy kinyilvánítsák e koncesszió iránti érdeklődésüket.(22)

49. Ami a szóban forgó tevékenységek gazdasági tétjét illeti, a francia kormány észrevételeiből kitűnik, hogy a pékipari és sütőipari ágazat (kisipari vállalkozások) nemzeti kollektív szerződésének hatálya az ágazat 117 476 munkavállalójára terjed ki.(23) Az ingatlanágazat nemzeti kollektív szerződése pedig az ágazat 142 800 munkavállalójának kínál szélesebb körű szolgáltatásokat, mint a pékipari és sütőipari ágazat (kisipari vállalkozások) nemzeti kollektív szerződése. Ekképpen úgy vélem, hogy e rendszerek kezelésének gazdasági tétje nem minősíthető csekélynek.

50. Vitathatatlan, hogy a kiegészítő biztosítás egyes sajátosságai alapján úgy lehetne gondolni, hogy lényegileg nemzeti piacról van szó.(24)

51. Ugyanakkor véleményem szerint nem kizárt, hogy egy az alapeljárásokban szereplőhöz hasonló kiegészítő biztosítási rendszer kezelése egyértelmű határokon átnyúló érdeket képviseljen, figyelemmel többek között az e rendszerekhez kapcsolódó gazdasági tétekre. Mindenesetre a helyi jelenlét szükségessége és a nyelvi követelmények nem jelentenének áthághatatlan akadályokat más tagállamokban, legalábbis a szomszédos tagállamokban letelepedett vállalkozások számára.(25)

52. A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a szóban forgó közbeszerzés valamennyi releváns körülményét részletesen megvizsgálja annak ellenőrzése érdekében, hogy fennáll‑e egyértelmű határokon átnyúló érdek.(26)

53. Ha feltételezzük, hogy fennáll az egyértelmű határokon átnyúló érdek, akkor annak érdekében, hogy hasznos információkat lehessen szolgáltatni a kérdést előterjesztő bíróság számára az elé terjesztett jogvita eldöntése céljából, ezt követően meg kell vizsgálni a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított átláthatósági kötelezettséget és annak a jelen ügyekben való alkalmazhatóságát.

D – A szolgáltatási koncessziós szerződésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat szerinti átláthatósági kötelezettségről

54. A Sporting Exchange ítélet, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság, valamint az írásbeli észrevételeket előterjesztő felek is hivatkoznak, a Bíróság szolgáltatási koncessziós szerződésekre vonatkozó ítéleteinek irányvonalába tartozik. A nem szolgáltatási koncesszióra vonatkozó Sporting Exchange ítéletben a Bíróság a szolgáltatási koncessziós szerződésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát kiterjesztette a kizárólagos jog biztosítására is, úgy ítélve meg, hogy az átláthatósági kötelezettség mintegy kötelező előfeltételnek tekintendő a tagállamok azon joga vonatkozásában, hogy valamely gazdasági szereplő számára egy gazdasági tevékenység gyakorlására kizárólagos jogot biztosítsanak, tekintet nélkül e gazdasági szereplő kiválasztásának módjára.(27) Annak érdekében, hogy jobban körül tudjuk határolni az átláthatóság ítélkezési gyakorlaton alapuló e kötelezettségének a tartalmát, elemezni kell tehát a szolgáltatási koncessziós szerződésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot.

55. A szolgáltatási koncessziós szerződéseket jelenleg egyetlen, az uniós jogalkotó által a közbeszerzések területén elfogadott irányelv sem szabályozza.(28) Mindazonáltal az ilyen szerződést kötő hatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk általában az EUM‑Szerződés alapvető szabályait, így többek között az EUMSZ 56. cikket, valamint különösen az egyenlő bánásmód elvét és az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, valamint az azokból eredő átláthatósági kötelezettséget.(29)

56. Mindenekelőtt rámutatok, hogy a Bíróság szolgáltatási koncessziós szerződésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatában kialakított átláthatósági kötelezettség a tagállamok szolgáltatási koncessziós szerződést kötő közigazgatási hatóságait terhelő kötelezettség.(30) Ezen átláthatósági kötelezettség alkalmazandó abban az esetben, amikor az érintett szolgáltatási koncesszió érdekelhet olyan vállalkozásokat, amelyek más tagállamban vannak letelepedve, mint ahol e koncessziót odaítélik.(31)

57. Az átláthatósági kötelezettség céljait illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az EUMSZ 56. cikk, valamint az egyenlő bánásmód elve és az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve, továbbá az ezekből eredő átláthatósági kötelezettség a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekről szóló 92/50/EGK irányelvvel(32) azonos célokat követnek, így különösen a szolgáltatásnyújtás szabadságára és a tagállamokban a torzításmentes verseny előtti megnyitásra irányuló célokat.(33) Ekképpen az átláthatósági kötelezettség céljainak vizsgálata érdekében hasznos lehet analógia útján megvizsgálni az említett irányelv céljait.

58. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az említett irányelv célja ugyanis egyidejűleg azon kockázat kizárása, hogy a nemzeti ajánlattevők vagy pályázók bármilyen, az ajánlatkérők által lefolytatott közbeszerzési eljárás során előnyben részesüljenek, valamint azon lehetőség kizárása, hogy valamely, az állam vagy a területi önkormányzatok, illetve egyéb közjogi intézmény által finanszírozott vagy felügyelt közjogi intézményt gazdasági szempontoktól eltérő megfontolások vezéreljenek.(34) Az átláthatósági kötelezettség céljai azonosak többek között a szolgáltatási koncessziók nyújtása vagy a kizárólagos jogok biztosítása esetén is.

59. Az átláthatósági kötelezettség ilyen módon lehetővé teszi, hogy a koncesszióba adó hatóság biztosítsa az egyenlő bánásmód elvének és az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének tiszteletben tartását. A koncesszióba adó hatóság feladata annak mérlegelése – a hatáskörrel rendelkező bíróságok ellenőrzésével –, hogy a versenyeztetési részletszabályok megfelelnek‑e a kérdéses közszolgáltatási koncesszió sajátosságainak.(35)

60. Az átláthatóság említett követelménye – anélkül, hogy szükségszerűen pályázat kiírására vonatkozó kötelezettséget foglalna magában – megkívánja, hogy a koncesszióba adó hatóság minden potenciális ajánlattevő számára megfelelő mértékű nyilvánosságot biztosítson, amely lehetővé teszi a szolgáltatási koncesszió versenyre történő megnyitását, és az odaítélési eljárás pártatlanságának ellenőrzését.(36)

61. A Parking Brixen ítéletből és a Bizottság kontra Olaszország ítéletből kitűnik, hogy szolgáltatási koncesszió nyújtása során a versenyeztetésnek az ezen ítéletek alapjául szolgáló ügyekben szereplőhöz hasonló teljes hiánya nem egyeztethető össze az EUMSZ 49. cikkel és az EUMSZ 56. cikkel, és sérti különösen az átláthatóság általános elvét, valamint a megfelelő mértékű nyilvánosság biztosítására irányuló kötelezettséget.(37)

62. Az említett Sporting Exchange ítéletben a Bíróság a kizárólagos engedély szerencsejátékok területén történő kibocsátása kapcsán úgy ítélte meg, hogy az, hogy az említett engedély nem minősül szolgáltatási koncessziós szerződésnek, önmagában nem igazolhatja az EUMSZ 56. cikkből eredő követelmények, nevezetesen az egyenlő bánásmód elve és az átláthatósági kötelezettség megsértését az olyan közigazgatási engedély megadása során, mint amely az alapügy tárgyát képezte. A Bíróság szerint az átláthatósági kötelezettséget alkalmazni kell a tagállami hatóságok engedélyezési jogkörének gyakorlása keretében az egyetlen gazdasági szereplő számára megadandó engedélyre vonatkozó eljárásban, mivel az ilyen engedély ugyanolyan hatást gyakorol a más tagállamokban letelepedett és e tevékenység gyakorlásában potenciálisan érdekelt vállalkozókra, mint egy szolgáltatási koncessziós szerződés.(38)

63. A Bíróság a kizárólagos jogokra vonatkozó ezen értelmezést a szolgáltatási koncesszióra vonatkozó Belgacom‑ítéletben megerősítette. A Bíróság kimondta, hogy valamely tagállam gazdasági szereplője e tagállam bírósága előtt hivatkozhat az EUMSZ 56. cikkből eredő átláthatósági kötelezettségnek egy olyan megállapodás megkötése esetén való megszegésére, amelyben az említett tagállam egy vagy több közjogi jogalanya ellenérték fejében ugyanezen tagállam egy gazdasági szereplőjének ítél oda egy egyértelmű határokon átnyúló érdekű szolgáltatási koncessziót, illetve valamely gazdasági szereplőre ruházza át egy ilyen érdekű gazdasági tevékenység gyakorlásának kizárólagos jogát. (39)

64. Az AG2R Prévoyance ítéletben a Bíróság azt mondta ki, hogy amennyiben az AG2R‑t gazdasági tevékenységet végző vállalkozásnak kell tekinteni, az az államigazgatási határozat, amely az egy ágazathoz tartozó valamennyi vállalkozás részére – bármely mentesítés lehetősége nélkül – teszi kötelezővé a kiegészítő egészségügyi ellátási költség‑visszatérítési rendszerbe való belépést, szükségképpen magában foglalja azt is, hogy e szervezetre ruházzák annak a kizárólagos jogát, hogy beszedje és kezelje azokat a járulékokat, amelyeket ezen ágazat munkáltatói és munkavállalói e rendszer keretében befizetnek.(40)

65. Ebből következik, hogy az ilyen kizárólagos jog által a más tagállamban letelepedett és az e tevékenység folytatása iránt potenciális érdeklődést tanúsító vállalkozásokra gyakorolt hatások a szolgáltatási koncessziós szerződés hatásaihoz hasonlíthatók. Ezt követően tehát meg kell vizsgálni az átláthatósági kötelezettség további alkalmazási feltételeit.

E – Az átláthatósági kötelezettség kiterjesztési eljárásra való alkalmazhatóságáról

66. Az UNIS, a Beaudout, a francia kormány és a Bizottság szerint a Sporting Exchange ítéletből(41) azt következik, hogy az EUMSZ 56. cikkből eredő átláthatósági kötelezettséget tiszteletben kell tartani abban az esetben, ha a kollektív megállapodás kiterjesztésére irányuló eljárás során kizárólagos jogot biztosítanak egy gazdasági szereplő részére.

67. Az írásbeli észrevételeket előterjesztő többi fél előadja, hogy az EUMSZ 56. cikk e Sporting Exchange ítéletben rögzített értelmezése nem ültethető át az alapeljárások körülményeire, valamint hogy ebből következően az átláthatósági kötelezettség nem alkalmazható. E felek mindenekelőtt előadják, hogy ellentétben az említett ítéletben hivatkozott körülményekkel, illetve a közbeszerzések és szolgáltatási koncessziók összefüggésében, a biztosító szervezet kiválasztása nem közigazgatási hatóság döntéséből ered, hanem a kollektív tárgyalások keretében eljáró szociális partnerek megállapodásából. A biztosító szervezetet kijelölő kollektív megállapodás kiterjesztésére jogosult miniszter nem vesz részt e szervezet kiválasztásában, és nem rendelkezik semmilyen jogkörrel e kiválasztást illetően a kiterjesztési eljárásban.

68. Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság szolgáltatási koncessziókra vonatkozó ítélkezési gyakorlatában kialakított átláthatósági kötelezettség a szolgáltatási koncessziós szerződést kötő hatóságokat terhelő kötelezettség,(42) valamint hogy az nem foglal szükségszerűen magába pályázat kiírására vonatkozó kötelezettséget. Az átláthatósági követelmények lehetővé teszik, hogy a szolgáltatás igénybevevőjének tagállamától eltérő tagállam területén székhellyel rendelkező vállalkozás a koncesszió odaítélése előtt hozzáférjen az említett koncesszióra vonatkozó megfelelő információkhoz oly módon, hogy ez a vállalkozás kinyilváníthassa – amennyiben igényli – az e koncesszió megszerzésére vonatkozó érdekét.(43)

69. Ahogy azt a jelen indítvány 22. pontjában már említettem, a Conseil d’État kérdése arra az eljárásra vonatkozik, amely révén egy tagállam a kollektív megállapodást kiterjeszti egy ágazat valamennyi vállalkozására. Ez szükségképpen kizárólagos jog biztosításával jár a szociális partnerek által kiválasztott szervezet részére.

70. A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatban rögzítetteknek megfelel, ha úgy értelmezzük az EUMSZ 56. cikket, hogy az kizárja a tagállam közigazgatási hatóságai részéről a kizárólagos jognak egy teljesen homályos eljárásban kiválasztott gazdasági szereplő részére való biztosítását, függetlenül attól, hogy e gazdasági szereplőt milyen módon választották ki.

71. Amennyiben az ilyen gazdasági szereplő kiválasztását a szóban forgó kizárólagos jogot biztosító közigazgatási szervtől eltérő személy végzi, és e közigazgatási szervet köti a gazdasági szereplő olyan eljárás eredményeként történt kiválasztása, amelyet nem e hatóság folytatott, az átláthatósági kötelezettséget ezen előzetes kiválasztási eljárás során tiszteletben kell tartani. Ennek hiányában nem teljesülnek az EUMSZ 56. cikkből fakadó követelmények, mivel a más tagállamokban található vállalkozásoknak nincs lehetőségük arra, hogy a kezelő szervezet kiválasztását megelőzően kifejezzék érdeklődésüket. Ebben az esetben az, hogy a kollektív megállapodás kiterjesztésére irányuló eljárás a minisztériumban átlátható, ahogy azt a francia kormány állítja, nem alkalmas a gazdasági szereplő kiválasztási eljárása homályosságának igazolására.

72. E következtetés nem azt jelenti, hogy az átláthatósági kötelezettség, mint olyan, a szociális partnereket terheli, amelyek továbbra is gyakorolhatják kollektív tárgyalások folytatásához való jogukat,(44) hanem csak azt, hogy egy minimális átláthatósági szintet el kell érni ezen előzetes eljárás során, amennyiben a megtárgyalt kollektív megállapodást a közigazgatási hatóságok ezt követően kiterjesztik az ágazat egészére.

73. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a biztosító szervezet kiválasztásának objektív jellege önmagában nem elegendő az EUMSZ 56. cikkből fakadó követelmények tiszteletben tartásának garantálásához. A homályos kiválasztási eljárás, hiába objektív, nem garantálja az érdekelt vállalkozások számára sem a megfelelő információkhoz való hozzáférést, sem pedig annak lehetőségét, hogy kifejezzék érdeklődésüket az említett kiválasztás megtörténtét megelőzően. A minimális átláthatóság követelménye lehetővé teszi az érintett vállalkozások számára, hogy megismerjék a kiválasztási szempontokat, valamint hogy értékeljék azok objektivitását, továbbá a kiválasztás pártatlanságát.

74. Emlékeztetek arra, hogy a területet érintő francia jogszabályt nemrég módosították annak érdekében, hogy a szociális partnerek által e biztosító szervezet kiválasztásának szakaszában lebonyolított közbeszerzési eljárást vezessenek be. Úgy tűnik tehát, hogy az előzetes kiválasztási eljárás tekintetében van lehetőség átláthatóbb megoldásra is, valamint hogy a contrario a kiválasztási eljárás átláthatóságának korlátozása nem szükséges a szóban forgó közérdek védelméhez.

F – Tiszteletben tartották‑e a jelen ügyben az átláthatósági kötelezettséget?

75. A francia kormány írásbeli észrevételei szerint a code du travail L. 2261‑19. cikkének megfelelően ahhoz, hogy egy ágazati szerződést, illetve szakmai vagy szakmaközi megállapodást, illetve ezek módosító záradékát ki lehessen terjeszteni, elengedhetetlen, hogy annak megtárgyalására és megkötésére paritásos egyeztető bizottság keretében kerüljön sor. E bizottság a szóban forgó szakmai ágazat szociális partnereiből, másként fogalmazva az érintett kollektív megállapodás hatálya alá tartozó reprezentatív munkáltatói és munkavállalói szervezetekből áll.

76. A kollektív tárgyalások e fázisának keretében a biztosító szervezetnek megvan a lehetősége arra, hogy az érintett szakmai ágazat szociális partnerei elé terjessze pályázatát annak érdekében, hogy megbízzák az ágazat kiegészítő biztosítási rendszerének kezelésével. E tekintetben e kormány hangsúlyozza azt, hogy a kollektív megállapodások elérhetők az interneten, valamint hogy az érintett vállalkozások nehézségek nélkül követhetik a kiegészítő biztosítási rendszerek kezelésével kapcsolatos újratárgyalások időszakait.

77. Álláspontom szerint nem kizárt, hogy e nemzeti gyakorlat már lehetővé teszi azon kockázatok bizonyos mértékű elkerülését, amelyek megakadályozására az átláthatósági kötelezettség irányul, valamint biztosítja az érintett vállalkozások számára a szükséges információkhoz való hozzáférést, továbbá a lehetőséget arra, hogy a szervezet kiválasztását megelőzően kifejezzék érdeklődésüket. Ugyanakkor e tekintetben komoly kétségeim vannak.

78. E tekintetben el kell dönteni azt is, hogy az átláthatósági kötelezettség eredményeként az átláthatósági követelményeket a jogszabály szintjén kell‑e garantálni, vagy elegendő, ha a ténybeli átláthatóságot az információk és az adatok közlésének bizonyos szintje által – kifejezett szabályozás nélkül is – ténylegesen biztosítják, ahogy arra a jelen ügyekben a francia kormány hivatkozik.

79. A Bíróság ítélkezési gyakorlata véleményem szerint nem követel meg jogszabályi átláthatósági garanciákat, amennyiben az átláthatóság megfelelő szintjét más eszközökkel biztosítják.

80. Ehhez hozzá kell tenni, hogy álláspontom szerint a tárgyalás során megvitatott azon ellenőrzés hatásaival kapcsolatos kérdés, amelyet a szociális partnerek gyakorolhatnak az általuk választott biztosító szervezet felett, nem releváns a kiválasztási eljárás homályosságának esetleges igazolása szempontjából. A korábbi ítélkezési gyakorlat(45) szerint ugyanis a tagállam által a kiválasztott gazdasági szereplő felett gyakorolt szoros ellenőrzés bizonyos helyzetekben igazolhatja az átláthatóság hiányát a kiválasztás szakaszában. Meg kell azonban jegyezni, hogy e megoldás abban az esetben fogadható el, ha a hatóságok közvetlenül képesek felügyeletet gyakorolni a gazdasági szereplő felett, míg az alapeljárásokban a szociális partnerek képesek bizonyos mértékű(46) felügyeletet gyakorolni a biztosító szervezetek felett. Ennélfogva a jelen ügyekben a tagállam ezeket sem közvetlenül, sem a szociális partnereken keresztül nem felügyeli.

81. Következésképpen a nemzeti bíróságra tartozik annak értékelése valamennyi fenti körülményre figyelemmel, hogy az alapeljárásokban szereplőhöz hasonló összefüggésben a szóban forgó biztosítási rendszerek biztosító szervezeteinek kiválasztási eljárása kellően átlátható volt‑e a szolgáltatásnyújtás szabadsága szempontjából a szóban forgó miniszteri rendeletek révén történő kiterjesztés igazolásához.

G – Az ítélet hatályának időbeli korlátozására vonatkozó kérelemről

82. Írásbeli észrevételeiben a francia kormány kérte a Bíróság ítélete hatályának időbeli korlátozását, amennyiben a Bíróság úgy tekintené, hogy az alapeljárásokban szereplő eljárások nem felelnek meg az átláthatósági kötelezettségnek, figyelemmel a miniszteri rendeletek által kiterjesztett rendszerek kedvezményezettjei egészségére gyakorolt súlyos kihatások kockázatára,(47) valamint az érdekeltek jóhiszeműségére. A tárgyalás során a Beaudout e kérelem elutasítását kérte, míg a Confédération nationale de la boulangerie et boulangerie‑pâtisserie française az ítélet időbeli hatályának a körülményekhez való igazítását kérte.

83. A Bíróság csak kivételesen, az uniós jogrendhez szorosan hozzátartozó jogbiztonság általános elvének alkalmazása útján korlátozhatja bármely érdekelt azon lehetőségét, hogy a jóhiszeműen létrejött jogviszonyok vitatása céljából a Bíróság által értelmezett rendelkezésre hivatkozzék. A Bíróság az érdekeltek jóhiszeműségére és a súlyos zavarok kockázatának fennállására vonatkozó két alapvető feltétel teljesülése esetén dönthet e korlátozásról.(48)

84. Álláspontom szerint a francia kormány által előadott körülmények nem felelnek meg az említett feltételeknek. A miniszteri rendeletek megsemmisítése nem jár szükségképpen a jelen ügyekben a biztosítások területén fennálló különböző szerződéses viszonyok megszűnésével. Az ilyen megsemmisítés munkáltatókra, illetve biztosítottakra gyakorolt hatásai bizonytalanok, legalábbis a polgári jog szempontjából, így a nemzeti jogra tartozik a Bíróság által meghozandó ítélet konkrét hatásainak meghatározása.

V – Végkövetkeztetések

85. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Conseil d’État (Franciaország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következőképpen válaszoljon:

Az EUMSZ 56. cikkből következő átláthatósági kötelezettség tiszteletben tartása kötelező előfeltétele annak, hogy valamely tagállam az adott ágazat valamennyi vállalkozására kiterjessze az olyan kollektív megállapodás hatályát, amely egyetlen, a szociális partnerek által kiválasztott gazdasági szereplőre bízza a munkavállalók számára kialakított kötelező kiegészítő biztosítási rendszer kezelését. A nemzeti bíróságra tartozik annak értékelése, hogy az alapeljárásokban szereplőhöz hasonló összefüggésben a szóban forgó biztosítási rendszerek biztosító szervezeteinek kiválasztási eljárása kellően átlátható volt‑e a szolgáltatásnyújtás szabadsága szempontjából a szóban forgó kiterjesztés igazolásához.

(1) .

(2)  – Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy az alapeljárásokban szereplő kizárólagos jog nem a például a távközlési szolgáltatásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlat értelmében vett „természetes” vagy hagyományos kizárólagos jog (lásd, többek között: British Telecommunications ítélet, C‑302/94, EU:C:1996:485, 27. pont).

(3)  – C‑437/09, EU:C:2011:112. Ebben az ügyben a Bíróságnak már volt alkalma értékelni egyrészt az egyetlen szervezet által kezelt rendszerbe való anélküli belépési kötelezettség előírásának az EUMSZ 101. cikkel és az EUMSZ 102. cikkel való összeegyeztethetőségét, hogy az érintett ágazat vállalkozásainak bármilyen lehetősége lett volna az alól mentesülni, másrészt pedig az esetleges erőfölénnyel való visszaélést. Az ezen AG2R Prévoyance üggyel párhuzamosan a tribunal d’instance de Dax (dax‑i elsőfokú bíróság, Franciaország) három előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett a Bíróság elé ugyanezen, a pékipari és sütőipari ágazat (kisipari vállalkozások) nemzeti kollektív szerződésében szereplő belépési kötelezettség előírásának az EUMSZ 102. cikkel való összeegyeztethetősége tárgyában (C‑97/10., C‑98/10. és C‑99/10. sz. ügy). Az említett AG2R Prévoyance ítélet kihirdetését követően a tribunal d’instance de Dax arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy nem kívánja fenntartani előzetes döntéshozatal iránti kérelmeit. A Bíróság elnöke 2011. június 8‑i végzésével elrendelte ezen ügyeknek a Bíróság nyilvántartásából való törlését.

(4) – A code de la sécurité sociale L. 911‑1., L. 911‑3. és L. 912‑1. cikke eredetileg az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a 73/239/EGK irányelv, valamint a 88/357/EGK irányelv módosításáról szóló, 1992. június 18‑i 92/49/EGK tanácsi irányelv (harmadik nem életbiztosítási irányelv) (HL L 228., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 346. o.) nemzeti jogba való átültetésére irányult (lásd: loi n o  94‑678 du 8 août 1994 relative à la protection sociale complémentaire des salariés et portant transposition des directives n o  92‑49 et n o  92‑96 des 18 juin et 10 novembre 1992 du Conseil des communautés européennes [a munkavállalók kiegészítő szociális védelméről és az Európai Közösségek Tanácsa 1992. június 18‑i 92/49 és 1992. november 10‑i 92/96 irányelvének átültetéséről szóló, 1994. augusztus 8‑i 94‑678. sz. törvény]; JORF, 1994. augusztus 10., 11655. o.). E cikkeket a 2006. március 23‑i 2006‑344. sz. rendelet (JORF, 2006. március 24., 4456. o., hatályba lépett 2006. június 24‑én) módosította.

(5)  – JORF, 1990. január 2., 13. o.

(6) – C‑203/08, EU:C:2010:307.

(7) – Lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Németország ítélet (C‑271/08, EU:C:2010:426, 37. pont).

(8) – Bizottság kontra Németország ítélet (C‑271/08, EU:C:2010:426, 42–44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

(9) – International Transport Workers’ Federation és Finnish Seamen’s Union ítélet (C‑438/05, EU:C:2007:772, 54. és 79. pont).

(10)  – 2013. június 13‑i 2013–672 DC számú határozat.

(11)  – Az említett törvényt e határozatot követően, 2013. június 14‑én hirdették ki (JORF, 2013. június 16., 9958. o.). Az említett határozat szerint a Conseil constitutionnel értékelheti egy már kihirdetett törvény alkotmányosságát az azt módosító, kiegészítő, illetve annak tárgyi hatályát érintő jogszabályi rendelkezések vizsgálata során. A loi relative à la sécurisation de l’emploi vitatott rendelkezései kiegészítik a code de la sécurité sociale L. 912‑1. cikkének rendelkezéseit.

(12) – JORF, 2013. december 24., 21034. o.

(13) – Kiemelés tőlem. E közbeszerzési eljárás szabályait a décret n o  2015‑13 du 8 janvier 2015 relatif à la procédure de mise en concurrence des organismes dans le cadre de la recommandation prévue par l’article L. 912‑1 du code de la sécurité sociale (a code de la sécurité sociale L. 912‑1. cikke által előírt ajánlás keretében a szervezetek közbeszerzési eljárásáról szóló, 2015. január 8‑i 2015‑13. sz. rendelet, JORF, 2015. január 10., 450. o.) határozza meg. Az említett rendelet célja az alkalmazandó eljárás meghatározása, többek között annak érdekében, hogy biztosítsa annak átláthatóságát.

(14)  – Az SNRT a code de la sécurité sociale L. 931‑4. cikkére hivatkozik, amely a biztosító pénztárak közigazgatási engedélyezéséről szól.

(15)  – Ezt az irányelvet később hatályon kívül helyezte a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló, 2009. november 25‑i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II) (HL L 335., 1. o.).

(16)  – C‑206/98, EU:C:2000:256, 44. pont. Az említett Bizottság kontra Belgium ítélet a belga törvényes szociális biztonsági rendszer körébe tartozó kötelező munkahelyi baleset‑biztosításra vonatkozott.

(17) – Serrantoni és Consorzio stabile edili ítélet (C‑376/08, EU:C:2009:808, 25. pont), valamint Azienda sanitaria locale n. 5 „Spezzino” és társai ítélet (C‑113/13, EU:C:2014:2440, 48. pont).

(18) – Ezenkívül a tárgyalás során a Beaudout előadta, hogy Franciaországban már vannak olyan ágazatok, amelyekben külföldi vállalkozások jelezték, hogy érdeklődnek az ilyen rendszer kezelése iránt, valamint olyan vállalkozások is, amelyek külföldi biztosító szervezetet választottak az egészségügyi ellátási költségek kiegészítő visszatérítési rendszerének kezelésére. Az UNIS írásbeli észrevételeiben nem tért ki a határokon átnyúló érdek kérdésére, de a tárgyaláson azt állította, hogy fennáll a határokon átnyúló érdek. Ezenfelül, az UNIS szerint, a francia szervezetek már kínálják szolgáltatásaikat más tagállamokban.

(19) – A Confédération nationale de la boulangerie et boulangerie‑pâtisserie française az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, az 1/2003 rendelet 17. cikke szerinti ágazati vizsgálat a vállalati vagyonbiztosításról (végleges jelentés) szóló bizottsági közleményre (COM(2007) 556 végleges) hivatkozik, amely elérhető a következő internetcímen: http://eur‑lex.europa.eu/legal‑content/FR/TXT/PDF/?uri=CELEX:52007DC0556 & from=EN). E jelentés szerint a nagy ügyfelek és kockázatok kivételével az elsődleges biztosítási piacok jobbára nemzeti jellegűek. A Bizottság által ennek kapcsán hivatkozott okok közé tartozik az általában a szerződéseket, a biztosítást és a felelősséget szabályozó nemzeti jogszabályok eltérése, a helyi jelenlét követelménye, valamint a nyelvi problémák. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a Bizottság vizsgálatának „tárgyát azon konkrét korlátozó gyakorlatok, illetve versenytorzulások képezték, amelyek a Szerződés 81. vagy 82. cikkének hatálya alá eshetnek”, ami feltételezi, hogy már fennáll a határokon átnyúló piac a szóban forgó ágazatban. Következésképpen a Bizottság által a biztosítási piacok jelenlegi állapota kapcsán tett megállapítások nem lehetnek meghatározók a határokon átnyúló érdek fennállásának értékelése szempontjából.

(20) – C‑147/06 és C‑148/06, EU:C:2008:277, 24. és 31. pont.

(21) – C‑221/12, EU:C:2013:736, 29. és 30. pont.

(22) – Belga com‑ítélet (C‑221/12, EU:C:2013:736, 31. pont). Ugyanakkor az, hogy a Bizottság egy kötelezettségszegési eljárásban egyszerűen csak utal arra, hogy a szóban forgó szerződéssel kapcsolatban hozzá panaszt nyújtottak be, nem elegendő annak alátámasztásához, hogy az említett szerződés egyértelmű határokon átnyúló érdeket képvisel, és ennélfogva a kötelezettségszegés fennállásának megállapításához (Bizottság kontra Írország ítélet, C‑507/03, EU:C:2007:676, 34. pont).

(23) – Ahogy azt már indítványom 43. pontjában jeleztem, a Beaudout a vitatott kezelési szerződés értékét 70 millió euróra becsüli.

(24) – Ugyanakkor, még ha feltételezzük is, hogy a tényleges piac lényegileg nemzeti volt, ez nem szükségképpen a határokon átnyúló érdek hiányának jele. A Bizottság által létrehozott szakértői csoport végleges jelentése szerint a szerződésekre vonatkozó nemzeti jogszabályok közötti különbségek megakadályozzák a biztosítási termékek határokon átnyúló forgalmazását azáltal, hogy magasabb árakat, jogbizonytalanságot, illetve nehézségeket okoznak a fogyasztók és a vállalkozások számára a más uniós tagállamokban való biztosításkötést illetően (lásd a végleges jelentésről [Final Report of the Commission Expert Group on European Insurance Contract Law] szóló 2014. február 27‑i sajtóközleményt); e jelentés megtekinthető angol nyelven a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/justice/contract/files/expert_groups/insurance/final_report_en.pdf). Ennélfogva a konkrét piacon jelenlevő külföldi biztosító szervezetek csekély számából nem lehet azt a következtetést levonni, hogy e külföldi szervezetek nem kívánnak oda belépni.

(25) – Emlékeztetek továbbá arra, hogy még ha itt nem is a szociális biztonság részét képező biztosításokról van szó, az uniós jognak az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenységekre vonatkozó rendelkezései adott esetben alkalmazhatók a törvényes szociális biztonsági rendszer részét képező olyan biztosításokra, amelyeket a biztosítóintézetek saját kockázatukra nyújtanak (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Belgium ítélet, C‑206/98, EU:C:2000:256, 44. pont).

(26) – SECAP és Santorso ítélet (C‑147/06 és C‑148/06, EU:C:2008:277, 34. pont), valamint Serrantoni és Consorzio stabile edili ítélet (C‑376/08, EU:C:2009:808, 25. pont).

(27) – C‑203/08, EU:C:2010:307, 47. pont.

(28) – A szolgáltatási koncessziós szerződésekre vonatkozó jogi hátteret a koncessziók közösségi jogi megítéléséről szóló, 2000. április 29‑i bizottsági értelmező közlemény (HL 2000. C 121., 2. o.) tette egyértelművé. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy 2014. február 26‑án az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa elfogadta a koncessziós szerződésekről szóló 2014/23/EU irányelvet (HL L 94., 1. o.), amelynek átültetési határideje 2016. április 18.

(29) – Telaustria és Telefonadress ítélet (C‑324/98, EU:C:2000:669, 60. és 61. pont); Parking Brixen ítélet (C‑458/03, EU:C:2005:605, 46. pont); Wall‑ítélet (C‑91/08, EU:C:2010:182, 33. pont), valamint Sporting Exchange ítélet (C‑203/08, EU:C:2010:307, 39. pont).

(30) – Telaustria és Telefonadress ítélet (C‑324/98, EU:C:2000:669, 62. pont), Parking Brixen ítélet (C‑458/03, EU:C:2005:605, 49. és 50. pont), valamint Wall‑ítélet (C‑91/08, EU:C:2010:182, 36. pont).

(31) – Coname‑ítélet (C‑231/03, EU:C:2005:487 17. pont), Wall‑ítélet (C‑91/08, EU:C:2010:182, 34. pont) és Sporting Exchange ítélet (C‑203/08, EU:C:2010:307, 40. pont).

(32)  – A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 1992. június 18‑i tanácsi irányelv (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.).

(33) – Wall‑ítélet (C‑91/08, EU:C:2010:182, 48. pont).

(34) – Mannesmann Anlagenbau Austria és társai ítélet (C‑44/96, EU:C:1998:4, 33. pont), BFI Holding ítélet (C‑360/96, EU:C:1998:525, 42. és 43. pont), valamint University of Cambridge ítélet (C‑380/98, EU:C:2000:529, 17. pont).

(35) – Parking Brixen ítélet (C‑458/03, EU:C:2005:605, 49. és 50. pont).

(36) – Telaustria és Telefonadress ítélet (C‑324/98, EU:C:2000:669, 62. pont); Parking Brixen ítélet (C‑458/03, EU:C:2005:605, 49. pont); Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑260/04, EU:C:2007:508, 24. pont); Wall‑ítélet (C‑91/08, EU:C:2010:182, 36. pont), valamint Sporting Exchange ítélet (C‑203/08, EU:C:2010:307, 41. pont).

(37) – Parking Brixen ítélet (C‑458/03, EU:C:2005:605, 50. pont) és Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑260/04, EU:C:2007:508, 25. pont).

(38) – Sporting Exchange ítélet (C‑203/08, EU:C:2010:307, 46. és 47. pont).

(39) – Lásd ebben az értelemben: Belgacom‑ítélet (C‑221/12, EU:C:2013:736, 34. pont) (kiemelés tőlem).

(40)  – C‑437/09, EU:C:2011:112, 66. pont.

(41) – C‑203/08, EU:C:2010:307.

(42) – Telaustria és Telefonadress ítélet (C‑324/98, EU:C:2000:669, 62. pont), Parking Brixen ítélet (C‑458/03, EU:C:2005:605, 49. és 50. pont), valamint Wall‑ítélet (C‑91/08, EU:C:2010:182, 36. pont).

(43) – Coname‑ítélet (C‑231/03, EU:C:2005:487, 21. pont); Coditel Brabant ítélet (C‑324/07, EU:C:2008:621, 25. pont) és Sporting Exchange ítélet (C‑203/08, EU:C:2010:307, 41. pont) (kiemelés tőlem).

(44)  – Többek között az Európai Unió Alapjogi Chartájának 28. cikke értelmében.

(45) – A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az EUMSZ 56. cikkben biztosított alapszabadságra vonatkozó korlátozások, amelyek kifejezetten a kizárólagos joggal rendelkező gazdasági szereplő javára szóló engedély megadására és meghosszabbítására irányuló eljárásokból erednek, igazoltnak tekinthetők, amennyiben az érintett tagállam úgy dönt, hogy az engedélyt olyan közjogi intézmény részére adja meg, illetve hosszabbítja meg, amelynek az irányítását az állam közvetlenül ellenőrzi, vagy olyan magánjogi gazdasági szereplőnek, amelynek a tevékenysége felett a hatóságok szigorú felügyeletet gyakorolhatnak (Sporting Exchange ítélet, C‑203/08, EU:C:2010:307, 59. pont).

(46) – Meg kell jegyezni, hogy a tárgyaláson részt vevő felek véleményei igen eltérőek voltak azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a kollektív megállapodást alá nem író szakszervezeteknek van‑e lehetőségük arra, hogy a kiterjesztést követően részt vegyenek a paritásos egyeztető bizottságban, és ebből kifolyólag felügyeletet gyakoroljanak a biztosító szervezet felett.

(47) – A kérelem alátámasztása érdekében előadott indokok között hivatkoztak többek között arra, hogy a kiterjesztő rendeletek megsemmisítése, ami a Bíróság ilyen ítéletének a valószínű nemzeti szintű következménye lenne, véget vetne az e rendszerek alapját képező kockázatmegosztás elvének, és kétségessé tenné e rendszerek pénzügyi egyensúlyát, valamint az általuk biztosított garanciákat. Ezenfelül, ami az ingatlanágazat nemzeti kollektív megállapodását illeti, a szóban forgó rendszer hatálybalépése a valamennyi vállalkozásra való kiterjesztésről szóló rendelet közzétételéhez volt kapcsolva, beleértve a csatlakozó vállalkozásokat is.

(48) – Balazs és Casa Judeţeană de Pensii Cluj ítélet (C‑401/13 és C‑432/13, EU:C:2015:26, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).